Tényleg gyorsabb a pókszázlábú a gepárdnál?

További Ma Is Tanultam Valamit cikkek

Másodpercenként testhosszának hússzorosát teszi meg, pedig valójában csak 18 testszelvénnyel rendelkezik, amelyek közül tizenötön van járóláb.

Talán nem él olyan ember a Földön, aki életében legalább egyszer ne találkozott volna a bútor mögül előmászó százlábúval. Nos, ők a légyölő pókszázlábú névre hallgatnak, s rendszerint már az első találkozáskor mély benyomást keltenek az emberben, megjelenésük ugyanis egy kicsit sem megnyerő. Különös ismertetőjelük, hogy iszonyatosan gyorsan képesek elslisszolni, ha veszélyben érzik magukat, miközben a testük nem kígyózik, mint a többi százlábúé, hanem mindig egyenes. A merev testhez kapcsolódó vékony lábak teszik egyébként lehetővé a meglepő, 0,4 m/s sebességüket.

Ez azt jelenti, hogy másodpercenként a testhosszának hússzorosát teszi meg, amivel abszolút rekorder, ilyen sebességre ugyanis – a testméretéhez képest – még az abszolút sebességi rekorder gepárd sem képes.

És ha már test: a légyölő pókszázlábú nevű szobaszörny testmérete lábak nélkül 20-25 milliméter. Összesen tizennyolc testszelvénnyel rendelkezik, amiből tizenötön van egy pár hosszú, pókszerű járóláb (azaz a százlábúak közül csak bizonyos fajoknak van száznál több lába). A fej mögötti szelvényen minden százlábúhoz hasonlóan egy pár módosult állkapcsi láb található, amelynek végén méregkarmok vannak. A méregmirigy a tőízben helyezkedik el. Utolsó lábpárja hosszú, vékony, kicsit a fejen lévő csápokra hasonlít. A fejen látható az ízeltlábúak többségére jellemző, elsőként Tömösváry Ödön által leírt és később róla elnevezett Tömösváry-szerv, amely kémiai és/vagy hőmérsékleti változásokat érzékelő érzékszerv.

Mint ahogy életünk során megtapasztaljuk, a légyölő pókszázlábú általában éjszaka bújik elő, de nem azért, hogy ezzel is idegesítsen.

Ő pusztán egy éjszakai állat, azaz nappal az avarban vagy kövek alatt, illetve lakásban a bútorok mögött, padló- és falrepedésekben rejtőzik, míg éjszaka a legnagyobb bulikat képes tartani. Aktív ragadozó, gyorsaságát a zsákmányszerzés közben teljes mértékben kihasználja: egyszerűen lerohanja a legyeket, pókokat, de még az is előfordul, hogy ínyenc csemegeként csigákat és férgeket is elfogyaszt. Áldozatait állkapcsi lábaival ragadja meg, és egyszerűen megmérgezi zsákmányát. Fejlett szeme ellenére vadászat közben általában a hosszú csápok tapintó- és szaglóérzékére, valamint a szőrös lábak tapintására hagyatkozik. A számára veszélyt jelentő állatokat (darazsak, méhek) messzire elkerüli,

képes különbséget tenni a lehetséges préda és fenyegetés között.

Utóbbinak is köszönhető, hogy környezettől függően akár három-hét évig is eléldegél. Csak a harmadik évtől szaporodik, párzáskor a hím és a nőstény egymás körül köröz, csápjaival tapogatja egymást. A hím a spermatokot a talajra helyezi, a nőstény felveszi és ivarnyílásába teszi. A légyölő pókszázlábú a petéit tavasszal, egyesével rakja le, néhány napos időközökben. A kikelő lárvák a kifejletthez hasonlók, de kevesebb testszelvénnyel – ezzel együtt lábpárral – rendelkeznek, először mindössze néggyel. A szelvények és a lábpárok száma a vedlések során növekszik, a hatodik vedlés után eléri a tizenötöt.

A légyölő pókszázlábú elsősorban a Földközi-tenger térségében őshonos, de Európa nagy részén, Ázsiában és Észak-Amerikában is gyakori. Amerikába valószínűleg először Mexikóból és Guatemalából hurcolták be, mára már Kanadába is megérkezett. Hazánkban az egyetlen pókszázlábúfaj rendjének különleges képviselőjeként és általános hasznossága miatt védelemre érdemes.

Klímaváltozás, környezettudatosság, fenntartható jövő.
Ezek nem csak trendi hívószavak, hanem a közös valóság, amiben mindannyian élünk. A Zöld Indexen mi is kiemelt figyelemmel foglalkozunk ezekkel a témákkal. Ha te is fontosnak tartod, hogy azoknak is élhető bolygójuk legyen, akik ma születnek, csatlakozz hozzánk a Zöld Indexen.

Csatlakozom a Facebookon Tovább a zöld cikkekre