Megszállottak viadala - 1. évad - Kritika

A kém, aki szeretett üldözni engem

KRITIKA: Megszállottak viadala, 1. évad - Megszállottak viadala - 1. évad

Villanelle (Jodie Comer) amennyire fiatal és gyönyörű, annyira halálos: egy titokzatos szervezet számára dolgozik bérgyilkosként, hétről hétre változatos módokon iktatva ki Európa különböző pontjain a célszemélyeket. Villanelle látványos merényletei már a brit titkosszolgálatnál viszonylag alacsony beosztásban dolgozó Eve-nek (Sandra Oh) is felkeltik a figyelmét. Eve tipikus szürke kisegér, jellegtelen külsővel, otthonnal és férjjel, de hamarosan megkapja a lehetőséget, hogy ő irányítsa a Villanelle után folytatott hajszát - amiben meglepően tehetségesnek bizonyul. Azonban kettejük megszállottsága idővel egyre kevésbé egymás elpusztításáról és egyre inkább a másik megértéséről kezd el szólni.

A Megszállottak viadala az elmúlt hetek során hatalmas meglepetésként söpört végig a sorozatvilágon, sokan már most az év legjobbjaként emlegetik, nem mellesleg a Ridley Scotthoz hasonló rendezőnagyságok is méltatják. De pontosan mi is olyan remek ebben a látszólag egyszerű kémtörténetben?Egyáltalán többről van itt szó, mint egy egyszerű kémtörténetről?

 

Szigorúan véve nincs: nehéz volna tagadni, hogy ezt a sorozatot a két főszereplő dominálja és adja el, hiszen alapvetően tényleg egy régi vágású kémthrillert látunk nagyszabású összeesküvésekkel, párfős titkosszolgálati apparátusokkal és helyenként irreálisan egyszerű megoldásokkal. A Bourne-filmek rajongói tehát meneküljenek, itt nem lesz aktuálpolitikai reflexió, házibarkács fegyverkészítés, de még csak parázs akciójelenetek sem. A narratíva sem a kortárs, látszólag soha véget nem érő prémiumsorozatok nagyívűségével dolgozik, hanem inkább egy procedurális krimire emlékeztet: Villanelle-nek minden héten jut egy gyilkosság, Eve-nek pedig (néha éppen ezzel kapcsolatban) a nyomozás egy új, patikamérlegen kimért szelete, amelynek hála mindig pontosan egy lépéssel kerül közelebb ellenfeléhez. A Megszállottak viadala emellett finoman szólva sem találja fel újra a műfajt, és elsősorban emiatt sem sorolnánk az év legjobbjai közé.

Ugyanis ma már egy két órás kémfilm is sokkal jobban ki van találva ennél, egy 8x45 perces sorozatról nem is beszélve: rettentő zárt a mű világa, így gyakorlatilag pénzfeldobással is kitalálható, hogy ki lesz a(z elmaradhatatlan) tégla, mert erre eleve nincs is több jelölt. A mellékkarakterek kidolgozásában is érezni némi felszínességet, Eve párkapcsolati dilemmája például mindig éppen csak annyira szűrődik be az események közé, hogy érdemben már ne kelljen foglalkozni vele. Mert azért érezni a szándékot, hogy a Megszállottak viadala a fanyar humor és az abszurd kémjátszma ellenére is egy komoly(an vehető) dráma akar maradni, és az első nagy gyilkosságot még sikerül is egészen tragikus felhangokkal ábrázolni, azonban utána már az élet-halál küzdelem, a hullahegyek egyre súlytalanabbak.

 

De ezt a sorozatot egyértelműen két főszereplője adja el, ugyanis az utóbbi évek egyik legjobb párosát láthatjuk a képernyőn Villanelle és Eve személyében. A bérgyilkos a legjobb pszichopata karakter, akit Dexter óta megálmodtak - igaz, történetesen totális ellentéte kedvenc vérszakértőnknek. Villanelle ugyanis nem mániákusan precíz, nincs bejáratott módszere, eléggé óvatlan, sőt egyenesen azzal szórakoztatja magát, hogy minél extrémebb módon végezzen áldozataival. (Ami óriási konfliktusforrás is számára munkaadóival.) Pszichopata létére ebben pedig teljesen lehet azonosulni vele, ugyanis ő olyan, mint egy gyerek, aki csak a kalandot, az újabb izgalmakat keresi, és egy hároméves dacosságával száll szembe bárkivel, aki ebben megakadályozná.

Eve-nél átlagosabb főhőst pedig nehéz lenne elképzelni: a negyvenes éveiben járó nő soha semmiben nem tudott kiteljesedni, így most, hogy végre szenvedélyének élhet, kétszerezett erővel veti bele magát a munkába. De ez a hétköznapiság éppen, hogy színt visz az ő karakterébe, hiszen egész más egy olyan figura sorsát követni, akit nem a világmegmentés izgat, hanem időnként az is, hogy milyen idő van, vagy hogy drágább lett a tej. És a legőrültebb titkosszolgálati helyzetekre is képes a maga józan paraszti eszével reagálni. Eve persze profi, de nem lesz semmiből jött hős, az bizony komoly korlátokat jelent számára, hogy még életében nem fogott pisztolyt a kezében, és nincs műveleti tapasztalata sem. De szerencsére a kémparódiák csetlés-botlása sincs ráerőltetve, épp annyira viselkedik szakmaiatlanul és bizonytalanul, amennyire mi úgy viselkednénk, ha hirtelen egy nemzetközi bérgyilkost kellene hajszolnunk fél Európán keresztül.

 

És ez a Megszállottak viadala titka is: Villanelle-t és Eve-et (illetve az őket fantasztikusan alakító Jodie Comert és Sandra Oh-t) akkor is boldogan néznénk órákon át, ha nem egy rakás hullát hagyva maguk után üldöznék egymást Londontól Moszkváig. Ez lehet, hogy papíron kevésnek tűnik egy sorozat élvezetéhez, de ez esetben több mint elég.


A Megszállottak viadala elérhető az HBO műsorán és az HBO GO-n.

Pozitívum

  • Azonosulható karakterek
  • Egyedi hangvétel
  • Fantasztikus alakítások

Negatívum

  • 8x45 percben ennél kidolgozattabb történeteket is el lehetne mesélni

Végszó

A Megszállottak viadala egy hamisítatlan, régivágású kémthriller ennek minden nagyszerűségével és helyenként kissé elavult elemeivel együtt. De ha nem vesszük túl komolyan (mint ahogyan a sorozat sem veszi túl komolyan magát), hétről hétre remek szórakozásban lehet részünk, a két főszereplő egymásnak feszülését pedig különösen nagy élmény nézni.

További cikkek a témában

KRITIKA: Megszállottak viadala, 1. évad

7.5
Klassz
Nem leszel a megszállottja, de azért kicsit rá lehet függni.
Megszállottak viadala - 1. évad
Kommentek