"Bárcsak ne b*sztam volna el mindent!" - Charlie Sheen már bánja, amiért ott kellett hagynia a Két pasi - meg egy kicsi című szitkomot
Hibázott, és már bánja
Charlie Sheen 2003-ban bújt először a nőfaló Charlie Harper bőrébe a Két pasi - meg egy kicsi című szitkomban, amelynek összesen nyolc évadában szerepelt, mielőtt karaktere meg nem halt volna. Őt Ashton Kutcher követte, aki még négy évadon keresztül vitte tovább a szériát, igaz, már nem eredeti fényében.
Sheen távozása annak idején elég nagy port kavart: a színésznek komoly drog- és alkoholproblémái voltak, ami miatt nehezen ment vele a munka. A sorozat mögött álló Chuck Lorre (Agymenők) pedig úgy döntött, ideje lesz megválni tőle, hiába az ő személye miatt népszerű annyira a Két pasi - meg egy kicsi. Sheennek azóta sem volt hasonló sikersorozata, bár a Nyugi, Charlie így is megélt ~100 epizódot...
Váratlan fordulat: Andrew Lincoln önálló The Walking Dead-filmekben tér vissza Rick Grimes szerepéhezA színész azóta már kibékült Chuck Lorre-val, és vendégszerepelt is a showrunner legújabb szitkomjában, A bukiban, melynek kapcsán a Deadline-nál készítettek vele egy interjút, amiben elárulta, hogy nagyon megbánta már, hogy viselkedésével kirúgatta magát a Két pasi - meg egy kicsiből:
"Nos igen... Bárcsak ne b*sztam volna el mindent! Olyan hosszan futhatott volna az a sorozat, ameddig csak akarjuk. Azt szokás mondani, hogy ne rágódj a múlton, hanem tanulj belőle. Nagyon sok kedves emlékem köthető hozzá. Rengeteg évnyi szép emlék, amikor minden remekül haladt, és valami olyat raktunk le az asztalra, ami érdekelte a közönséget, amit élvezettel néztek, és amihez kötődtek.
És nem vettük félvállról a dolgot. Mármint, nagyon keményen dolgoztunk azon a sorozaton, minden tekintetben, beleértve a produkciós oldalt, az írói szobát, a stábot és a színészgárdát is. Mindenki. Tudtuk, mi van a kezünkben, és azzal is tisztában voltunk, hogy bele kell ölnünk az időt azért, hogy jó munkát végezzünk.
A kezdetektől fogva tisztában voltam a szabályokkal. Mármint, amikor azt mondom, hogy ismertem a szabályokat, az alatt azt értem, hogy tudtam, mit várnak el tőlem a munkámban, meg hogy hogyan kell viselkednem. Ezek a szabályok nem változtak sosem, viszont én elkezdtem súrolni a határaikat.
Hadd fogalmazzam meg sportnyelven a dolgot: egész héten edzettünk, pénteken volt a meccs nagy estéje, ahol a mezed elejére írt csapatnév, és nem a hátuljára írt játékosnév fényében kellett játszani. Az idő előrehaladtával egyszer csak úgy döntöttem, hogy a szabályok többé már nem vonatkoznak rám. Ez pedig nem volt tisztességes a régóta fennálló rendszerrel szemben."
