Saját rendezője cincálta szét a Ben Affleck és Jennifer Lopez főszereplésével készült Gengszterrománcot, minden idők egyik legrosszabbnak tartott filmjét, aminek még a címét sem szereti kimondani
Bűnrészesnek érzi magát a rendező
Tavaly házasodott össze Ben Affleck és Jennifer Lopez, akik a 2003-ben bemutatott Gengszterrománc forgatásán kerültek közelebbi kapcsolatban, de valószínűleg ez az egyetlen pozitív dolog, amit a krimikomédiáról el tudnak mondani. A közelmúltban maga Affleck is földbe döngölte az anno nagyot bukó filmet, bár azt megjegyezte, hogy Martin Brest rendező briliáns volt. Most maga Brest is felidézte a fiaskót, mely olyan rossz élményként él benne, hogy még a címét sem képes kimondani, csak a G-betűs filmként hivatkozik rá.
"Minden filmemet ismerem kívülről és belülről. Arról a filmről viszont őszintén szólva azt sem tudom, hogy néz ki, és erről a formába öntésének körülményei tehetnek. Még a címe is... Én a G-betűs filmnek hívom, talán minél kevesebb szó esik róla, annál jobb" - mondta a Varietynek a rendező, akinek a nevéhez olyan sikeres alkotások köthetőek, mint a Beverly Hills-i zsaru, az Éjszakai rohanás vagy az Egy asszony illata. Brest szerint a Gengszterrománc az eredeti elképzelések szerint nagyon másmilyen volt, és szerinte nehéz olyan filmet találni, amin egy stúdió - jelen esetben a Sony - ekkora változtatásokat erőszakolt volna ki.
"Amikor be kellett fejezni a filmet, emlékszem a zeneszerzőre, aki odajött hozzám egy jelenethez írt szerzeménnyel, aztán nézett rám a reakcióra várva. Azt mondtam: 'Tudom, miért volt benne ez a jelenet eredetileg a filmben, hogy mi volt a cél vele. De fogalmam sincs, hogy most miért van még mindig benne.' A film tematikája radikálisan más volt. A történet is más volt. A film szándéka is más volt. De nem háríthatom a felelősséget. Mégis olyan furcsa - szó szerint nem emlékszem a mozikban bemutatott filmre, mert nem voltam benne annyira, mint a többi munkám esetén. Tényleg egy átkozott zagyvaság, ami megérdemli, hogy kárhoztassák" - fogalmazott Brest, aki a Sonyval való viaskodásáról is elmondott pár dolgot:
"A stúdió és közöttem lévő jelentős nézeteltérések odáig fajultak, hogy az utómunka leállt 8 hónapra, amíg viaskodtam. Végül két lehetőségem maradt: távozok, vagy bűnrészessé válok a film tönkretételében. Örökké bánni fogom, hogy nem álltam fel, szóval van felelősségem ebben a rettenetben" - sopánkodott a rendező, aki szerint voltak olyan kulcsjelenetek, ahol a poénok csattanóját vágták ki, és a sztori megcsonkítása után semmi nem maradt az eredeti elképzelésekből. A folyamatos pótforgatások és újravágások a feje tetejére állították a sztorit és a karaktereket is, és egyre hiábavalóbbnak érezte, hogy filmre emlékeztető végeredmény szülessen. Úgy érzi, hogy kollaborátorrá vált - de nem pozitív értelemben, kreatív munkatársként, hanem olyasvalakiként, aki együttműködik a "megszállókkal". A rendező megvallotta azt is, hogy az emiatt érzett önvád nagyobb büntetés volt számára, mint bármilyen nyilvánosan megfogalmazott kritika mások részéről.
