Rossz anyák karácsonya - Kritika
Amikor az anyák anyáznak
Az úgy volt, hogy a 2016-os Rossz anyákat eredetileg maga Judd Apatow rendezte volna, a főszerepet pedig nejének Leslie Mann-nek szánta, de mivel Apatow elfoglalt ember, végül mégsem jött össze a dolog, de azért gondoljunk bele ebbe a lehetőségbe! Mila Kunis helyett egy szárazabb, kevésbé vonzó, de sokkal viccesebb Mannt kapunk, a szürke kisegér Kristen Bell helyére egy másik Kristen, Kristen Wiig került volna, és a nagypofájú intimvaxoló szerepét egész biztosan Melissa McCarthy kapja. És ne álljunk meg itt, gyerekeik teljesen lököttek lettek volna, a főhősnő pedig nem egy borotvált mellű, tökéletes testű latin pasassal jön össze, hanem Seth Rogennel. Jobbik esetben Jason Segellel. Hát nem lett volna minden más?
Apatow távoztával beugrott a félig ismeretlen Scott Moore és Jon Lucas rendezőpáros, akik a Másnaposok forgatókönyvírói voltak, és akik biztosra mentek. Az anyák rosszalkodása egyáltalán nem lett olyan vérbő, bár Kathryn Hahn személyében kaptunk egy megmondónőt, aki kedvére káromkodhat és csinálhat illetlenségeket, de maga a film és mondanivaló aligha lehetne illedelmesebb és jólfésültebb. A család a legfontosabb, azon belül is a gyerekek a legdrágábbak, meg ugye a barátság, az is jó dolog. És ez a recept működött, sok pénzt hozott, mivel amúgy is nagy volt a kereslet a női vígjátékokra, így alighanem senkit sem vágott mellbe a hír, hogy folytatás készül. És hogyan lehet egy anyákról szóló filmet folytatni? Adjuk hozzá az anyukák anyukáit, amihez a közelgő karácsony amúgy is remek ürügy.
És mindenkihez megérkezik a megfelelő anyuka, Mila Kunishoz egy domináns, basáskodó úrinő – akit amúgy képtelenség a kedvesen hétköznapi színésznő igazi anyjaként elképzelni –, Kristen Bellhez egy túlságosan ragaszkodó, túlságosan cuki anyuka, Kathryn Hahnhoz pedig Susan Sarandon. Ez utóbbi kissé szétesett rock’n’roll üzemmódban, szélhámoskodva sasszézik be, ami kifejezetten jól áll neki. Lesz is persze nagy kavar, mert a már ismert anyukák szolid ünnepet akarnak, az újak meg nagy felhajtást. És kötelező jelleggel van egy montázs a magukat szétcsapó anyukról, csak most nem egy szupermarket színhely, hanem egy pláza, de az is remek termékelhelyezési lehetőségeket kínál – a nagy bulijelenet viszont sajnos elmarad. És lesz hajbakapás a két generáció között, amit természetesen a kibékülés követ. Mert most is a család a legfontosabb.
Én pedig azon vettem észre magam, hogy mindez jobban tetszett, mint az első rész – ami teljesen szubjektív dolog, mert a folytatás semmivel sem nyújt többet, mint az eredeti, ha nem számítjuk Sarandon mellett a másik két veterán színésznőt, Christine Baranskit és Cheryl Hinest, és a képletben még egy chippendale táncosnak is helyet szorítanak, aki olyan rossz, hogy az már majdnem jó. Csak itt valahogy őszintébben hangzik a családi vonal, meg hát az embernek tényleg nehezebb megküzdenie a saját szüleivel, mint egy nyamvadt szülői munkaközösséggel, ahogy azt Miláék az első részben tették.
Pozitívum
- Mila Kunis nagy szemei
- Susan Sarandon nagy szája
- A beráncigált férjek kedvéért megint csókolóznak a lányok
Negatívum
- Ezúttal is folyton ordibálnak
- Le ne vetkőzzön az a Télapó... ó, késő
Végszó
Tanulságnak ugyan kétes értékű az az állítás, hogy elég pár iPhone-t adni a gyerekeknek, és imádni fognak – pedig van benne valami –, de a Rossz anyákból hozott recept a második részben is működik. Ha az anyuka kimenős, szitkozódhat és vedelhet egy sort, de attól még ugyanolyan jó szülő marad, sőt, mivel végre a saját útját járja, még jobb! Ehhez jár egy korrekten összerakott, de minden eredetiséget nélkülöző sztori, pár jó és közepes színésznő, és máris megvan a fogyasztható, könnyű ünnepi menü, ami garantáltan nem fekszi meg a gyomrunkat. Tehát kaptunk megint egy iPhone-t, csak kicsivel több feature-rel.
KRITIKA: Rossz anyák karácsonya
