Amerikai mesterlövész - Kritika

Ha hihetünk a legendáknak (és önéletrajzi regényének), a néhai Chris Kyle volt Amerika történetének legeredményesebb mesterlövésze: több mint 160 halálos találatot tulajdonítanak neki, mellyel bajtársak életének százait, ha nem ezreit mentette meg. Igazi hős. Igazi amerikai hős. Négy bevetést szolgált végig Irakban tengerészgyalogosként, Clint Eastwood filmje pedig eme küzdelmes évekbe nyújt izgalmas, de meglehetősen vázlatos betekintést, miközben a hős kőkemény kobakját sem az ellenségnek, sem a rendezőnek nem sikerül meglékelnie. Vagy csak nem is akarja.

Eredetileg Steven Spielberg rendezett volna filmet az élő legendaként tisztelt, majd hazájában (egy poszttraumás veterán által) meggyilkolt mesterlövészről, és mint kiderült, ő egészen sajátos szemszögből, a Kyle kiiktatását parancsba kapó ellenséges mesterlövész, az egyébként félig-meddig fikcionális Mustafa oldaláról mutatta volna be a katonát és a köré szőtt legendát. Eastwood filmje ennél sokkal egyenesebb irányvonalat követ: cselekménye csak egyszer ugrik az időben, egyébiránt mindenféle mellébeszélés nélkül, kiszámíthatóan követi le Kyle négy bevetésének legizgalmasabb momentumait. A film lazán összefűzött, egymással könnyedén felcserélhető fejezetekkel operál, melyeket csupán dimenziótlan, de nagyon-nagyon gonosz főgenyák levadászása köt össze.

Ezen kívül majdhogynem montázzsá degradált szilánkok formájában pillanthatsz bele a főhős elő- és szerelmi életébe, a kiképzésébe, és sajnos a bevetéseket követő zaklatott időszak is csak jelenetforgácsok képében köszön be, mintha Eastwood csak a kötelező köröket futná. És ugyan ezzel számomra megkérdőjelezhetővé válik a film léte, mivel gyakorlatilag semmi olyat nem tudtam meg Kyle-ról, amit a szinopszis elolvasását követően ne lehetett volna megelőlegezni neki, de tulajdonképpen érthető - még ha kissé visszatetsző is - ez a felületesség. Chris Kyle ugyanis egy all-american hero, akit le lehetett volna vetkőztetni, de megannyi más és más kulcsfigurát érintő leleplező tanulmány után Amerika kissé megsebzett lelkiismeretének már kellett egy ilyen fehérre mosott hős.

A fegyverpornográfiáról, vérszomjról, háborúpártiságról szóló kritikák természetesen túlzók, ugyanakkor Eastwood ellenkező állítása - mi szerint az Amerikai mesterlövész háborúellenes film - is hamisnak tűnik: a film egyszerű, sokszor hangoztatott üzenete számomra az, hogy egy átlagemberből is lehet hős, ha legjobb tudásának megfelelően, erkölcsi értékeket és elveket figyelembe véve teszi a dolgát. Ha ez a parancsra tett gyilkolás, ám legyen.

Kyle személyének óvatos felskiccelését viszont nem nagyon indokolják az Irakban játszódó, gyakorta igen sokkoló szcénák, melyek gyakorta feszegetik a stúdiófilmektől megszokott határokat, ugyanakkor az ellenséget csak egyféle - nagyon sötét - arccal ruházzák fel, hogy még véletlenül se kérdőjelezd meg Kyle tettét, mikor meghúzza a ravaszt.

Ha a film körüli perpatvart kizárva és a magát hétköznapinak tekintő hős dilemmáját félretéve nézel a filmre, akkor az Amerikai mesterlövész nem nyújt többet egy háborús környezetben játszódó akciófilmnél, melyben a jófiú kiiktatja a sok rosszfiút, míg el nem ér a filmvégig főfőnökhöz - a lehető legszorultabb helyzetben -, hogy felülkerekedjen rajta. Igen, valóban, ez nem túl izmos.

Ellenben Bradley Cooperrel, aki igencsak felhizlalta magát a szerepért, és szögletesre vágott játékába legalább annyira kiegyensúlyozott és megbízható, mint a film narratívája, no meg Eastwood rendezése is, aki 84 éves kora ellenére kézben tartja a dolgokat - talán csak a film vizuális effektusaira kellett volna jobban ránéznie, mivel a számítógéppel odamontírozott vérfoltok, a 64 kbyte-os robbanáseffektusok és az a szörnyű műbaba gyakran képesek kizökkenteni a monoton, de alapvetően színvonalas szórakoztatásból. Ezek, meg a felesleges sokkolás.