James Cameronnak le kellett zúznia valakit, hogy túlélje A mélység titka forgatását, ami közel sem volt olyan "biztos befutó", mint a korábbi filmjei
A mélység majdnem visszanézett rá
James Cameron letett az asztalra pár izgalmas sci-fit, legyen szó a Terminátorokról, A bolygó neve: Halálról vagy A mélység titkáról, és akkor még az Avatarokat nem is említettük. Cameron mindig igyekezett, hogy technikailag is magas színvonalú alkotásokat juttasson a mozikba. A mélység titkainál is megadta a módját a forgatásnak, hatalmas tartályokat használt fel, hogy hűen rekonstruálja az óceáni miliőt. Akadt viszont egy nagy gond, ami miatt ütnie kellett, mármint szó szerint, hogy túlélje a gyártást.
Van visszaút a halálból a Star Warsban?A mélység titkait is felújította, illetve felújíttatta Cameron, ennek apropóján tartották a film bővített változatának a vetítését a Los Angeles-i Beyond Fest nevű fesztiválon. A vetítést követően volt egy közönségtalálkozó is, amelyen a rendező mesélt A mélység – és a forgatás – titkairól. A víz alatti jelenetekhez két hatalmas tartályt használtak fele, amelyek a dél-kaliforniai erőműnél, a Cherokee Nuclear Power Plantnél voltak megtalálhatók. Akár az Avatar: A víz útja esetében, úgy itt is komoly tréningen estek át a színészek, hogy bírják a strapát. Cameron mintegy mellesleg említette, hogy a felkészülés ellenére ő majdnem meghalt a forgatás során. "Voltak 'angyalaink', így neveztük a búvárokat, akik a biztonságos merülésben segítettek, mindegyikőjüket egy vagy két színészhez osztottuk be, végig szemmel tartották őket. Csakhogy nem engem. […] 9 méteres mélységben dolgoztunk. Ahhoz, hogy ilyen körülmények között tudjam mozgatni a kamerát a tartály legalján, nehéz súlyokat kellett viselni a lábamon, uszonyok nélkül, valamint a csípőmre is rögzítettek egy nehezéket. Ha az oxigéntartályból kezd fogyni a levegő, akkor kapunk egy figyelmeztetést erről."
"Nos, az enyémen egy dugattyús szervó szabályozó volt, ami azt jelenti, hogy egyetlen levegővétel volt még benne, aztán kifújt. Mindenki a fények beállításával volt elfoglalva, velem senki sem foglalkozott. Próbáltam felkelteni az operatőr, Al Giddings figyelmét a hangosbemondón keresztül, de Alnek volt egy búvárbalesete, ami hazavágta mindkét dobhártyáját, szóval mindkét fülére süket volt, én meg az utolsó levegő tartalékomat pazaroltam a víz alatt, a hangosbemondón azt hajtogatva, hogy 'Al… Al…', ő pedig a távolban dolgozott, háttal nekem" – emlékezett vissza a rendező, de itt még nincs vége a paráztató sztorinak.
Cameron aztán csak lerázta magáról a felszerelését, de hamarosan akadt még egy gond: az említett angyalok azt hitték, segítenek neki azzal, hogy mintegy "megmentik saját magától". "A búvármentő nagyjából háromméteres mélységbe ereszkedett le, majd egy szabályozót nyomott a számba, amit előtte nem ellenőrzött" – emlékezett vissza a rendező, akinek így a szája vízzel ment tele, nem levegővel, mivel hibás volt a regulátor. "Akkor már az eszméletvesztés határán voltam, a búvármentőket pedig arra képezték ki, hogy lent tartsák a bajbajutottakat, így a hirtelen felemelkedéstől nem kapunk embóliát, nem robban szét a tüdőnk. Ám én tudtam, mit csinálok. Ő pedig nem engedett, arra meg már nem volt lehetőség, hogy ezt elmondjam neki, hogy a regulátor nem működik. Szóval arcon ütöttem, felúsztam a felszínre, túléltem a dolgot" – zárta Cameron a félelmetes sztorit.
Szerencsésen alakult ez a sztorit, viszont a film mozis pályafutása annyira nem. A mélység titkai 43M–47M$-ból készült, 90M$-t termelt, tehát szerényebb bevételt hozott az átlagos Cameron-művekhez képest. A direktor is elismerte, hogy kockáztatott, valamint ez volt az első, igazán nagy dobása, mármint ami valóban az övé volt, hiszen A bolygó neve: Halál az 1979-es Ridley Scott-féle Alien folytatása. "Nos, ez volt az én első, igazán nagy költségvetésű filmem. Nem az a biztos befutó volt, mint A bolygó neve: Halál. Arról tudtuk, hogy működni fog, ennél viszont nem voltunk benne biztosak, hogyan fog muzsikálni. Tartottunk tesztvetítést is, ami szokatlan volt számomra. Előtte nem volt részem ilyesmiben. Nem tartottunk tesztvetítést a Terminátorból és A bolygó neve: Halálból sem. Soha nem olvasgattam a tesztközönség visszajelzéseit" – emlékezett vissza a rendező.
Úgyhogy nem is értette nagyon a visszajelzéseket, mármint a formanyomtatványt, amelyen ezt meg kellett ejtenie a nézőknek. Mindenesetre az eredmény az lett, hogy ki kellett vágni az óriáshullámos jelenetet a moziváltozatból, mivel nem tudtak mit kezdeni vele a tesztvetítés befogadói. Igaz, nem is volt befejezve normálisan ez az epizód. Szóval a rendező tapasztalatlansága vezetett oda, hogy egy ilyen látványos képsort ejteni kellett. Aztán már tisztába került azzal, hogyan kell a tesztközönséget kezelni, azaz hogy ez a réteg sem toleráns, ha valami nem működik első látásra. 1992-ben aztán befejezte a jelenetsort, és ez benne is lesz a 4K-s lemezes és streaming kiadásokban.
