A Lencsésiről indulók néhány perccel előttünk érkezhettek, akkor húzták partra a kenukat, és kezdett a farsangi rigmusok skandálásába egy csapat sámándobos kiegészülve egy tucat hupikék törpikével és taekbós apácával:

Kiszebáb égetés, farsang, kiszebáb, sámán, Békéscsaba, 20150214
„Maskarások
, bolondok,

Rázzátok a kolompot.

Takarodjon el a tél,

Örvendezzen, aki él.”

Az összegyűlt 100-150 fő örömmel csatlakozott, szeretünk kórusban verselni, na. Néhány ősi magyar ima elhangzása után a tömeg bement az
épületbe, ahol fánkkal és meleg teával kínáltak mindenkit. Sokan azonban kint maradtunk, élveztük a kora tavaszt, hallgattuk a sámándobosok játékának kiszűrődő hangjait és vártuk a fő attrakciót: a kiszebaba elégetését. Bent közben íródtak a szalagok is, a tízéves fiam például a fájdalomtól, a veszekedéstől, valamint a pókoktól és a szúnyogoktól szabadulna meg leginkább.

Kiszebáb égetés, farsang, kiszebáb égetés, Békéscsaba, 20150214
Ilyen rengeteg rossz dolog tűnik el holnaptól (galéria)

A nap lebukott, a levegő gyorsan hűlt, a kiszebáb pedig megérkezett. A karjairól lógtak a színes szalagok, helyes kis báb volt. Egy pillanatra meg is sajnáltam, hogy milyen csúnya véget fog érni. Ám néhány perccel később, amikor már nagy lánggal égett, a dobosok pedig egyre hangosabban, egyre gyorsabban ütötték a ritmust – mi tagadás – magával ragadott az atmoszféra. Elénekeltük a Tavaszi szél vizet árasztot, és az Adjon az isten című Nagy László vers is elhangzott. Szóltak a kereplők, peregtek a dobok. Egyre sötétebb és egyre hidegebb lett, de a hangulat csak fokozódott. Egy csokor friss virág is a tűzbe került, nehogy Kiszebáb égetés, farsang, kiszebáb égetés, Békéscsaba, 20150214
Ég a kiszebáb! (galéria)
jégvirággá változzon. A gyerekek is belemelegedtek, közelebb és közelebb merészkedtek a tűzhöz. Ágakat és faleveleket dobáltak rá, hogy minél tovább élvezhessék a látványát, a melegét. Nekik ekkorra már mindegy volt, miért is vannak ott: a lángok tökéletesen megbabonázták őket. És szerintem a felnőtteket is. Nem véletlen, hogy megannyi szertartás kötődik a tűzhöz.

Ha elég hangosak voltunk és elég magasra csaptak a szalmababa lángjai, akkor hamarosan kitavaszodik és sokkal jobb világ köszönt ránk: „Haj, ki kisze haj, kivisszük a betegséget, behozzuk az egészséget, haj kisze haj!” Legyen úgy!