A tobozmirigy és a vakációs bulizások
Tobozmirigy: Mindannyian örültünk a meleg évszaknak, amikor a nappalok hosszabbak és az éjszakák rövidebbek voltak, ideálisak a szabadság kellemes eltöltéséhez. Normális esetben a szervezet könnyen alkalmazkodik a több órányi világossághoz, mivel ez a változás fokozatosan megy végbe. Azoknál azonban, akik a „nappalukat megnyújtják éjfél utánig”, későig mulatnak és az éjszakát is ébren töltik, felborul ez a cirkadián ritmus; a szervezet oda jut, hogy nem érti, hogy miért van kinn sötét, mikor őt ébrenlétre kényszerítik, vagy ellenkezőleg, miért van kinn már rég világosság, amikor neki még mindig aludnia kellene. A helyes cirkadián ritmus fenntartásához nagyon sok elem kerül kölcsönhatásba és ezek szorosan együtt kell működjenek egymással. Itt megemlíthetjük a Felszálló Aktiváló Rendszernek (SAA) elsősorban a hormonokra kifejtett erőteljes hatását, valamint a fénynek a retinára és az agyra kifejtett vitathatatlan hatását.
A fény
Goethe utolsó szavai ezek voltak: „Fényt, még több fényt!” Tulajdonképpen az emberek többsége, akár tudat alatt is, nagy csodálója a fénynek. A fény már az Ókorban is érdeklődést, csodálatot váltott ki. Az idők során a fényről nagyon sok mindent megtudtunk, ennek ellenére ma is még valamiféle misztérium veszi körül. Mintha megmakacsolná magát, alátámasztván Lucian Blaga nagyon szép versének a mondanivalóját: „Én nem taposom szét a világ csodálatos fénykoronáját [Eu nu strivesc corola de minuni a lumii]”, és az olyan embereknek mint Einstein, Bohr vagy pedig Planck és sokan mások, akik hiába kényszerítették a fénykoronát nyomás alá, nekik sem sikerült összetörni.
Az a dilemma, hogy a fény kis testecskék áradata vagy pedig hullám, a jelenben ennek a kettőnek az ötvözésében látszik megoldódni, az eredmény pedig láthatóan Blagát igazolja. A fizikusok egyértelműen beismerhetik: „Én a fényemmel a világ titkait gyarapítom [Eu cu lumina mea sporesc a lumii taină].” A fotonok néha úgy viselkednek, mintha lenne lelkiismeretük.
A mód, ahogyan a fény a szervezetünkben érzetté alakul, legalább olyan csodálatos, mint a kvantumfizika által leírt jelenségek. A szem bonyolultságáról már rengeteget írtak, a téma még sincs lezárva, egyéb szervek pedig intenzív kutatás tárgyát képezik.
Rejtetten, de jelen van
Például, az epifízis, amelyet eddig „az endokrinológia szégyenteljes titkának” tartottak, jelenleg nagyon aprólékos kutatás tárgya. Az epifízis, amit tobozmirigynek is hívnak, mivel alakja pont olyan, mint egy fenyőtobozé, a köztiagy egyik szerve és endokrin funkcióval bír. Felépítésében találhatunk:
- egy kiválasztó neurogliás sejtekkel teli strómát,
- valamint számos szimpatikus idegfonalat.
A mirigy maximális fejlettségét a gyerekkorra éri el, majd a pubertáskorig visszafejlődik. Eleinte úgy tartották, hogy az epifízis felnőttkorban már inaktív, de az új kutatások kimutatták, hogy életünk végéig aktív marad. Főbb alkotórészei, a kiválasztó sejtek ideghám eredetűek, pinealocytáknak nevezik őket és gyakorlatilag folyamatosan működnek. Idővel a mirigy egy meszesedési folyamaton megy keresztül, azonban ez csak a fenntartó gliaszövet eredetű sejteket érinti, így a neuroendokrin működést nem befolyásolja jelentősen.
A tobozmirigy idegi összeköttetésben van a retinával. Az epifízis funkciói még nem teljesen ismertek, emiatt ma kutatás célpontját képezi. Bebizonyosodott, hogy a mirigy polipeptideket termel, amelyek közül a legismertebb a szerotonin és főleg a melatonin, melyet az epifízis aktív hormonjának tartanak. Ez a két hormon metabolikusan egyik a másikba átalakulhat.
A harmadik szem
A retina által ingerelt szimpatikus idegrostok a fény intenzitásától függően befolyásolják az epifízis hormontermelését. Az erős fény csökkenti, a sötétség viszont növeli a termelést. Költőien az epifízist „harmadik szemnek” is nevezik. A fény és a sötétség befolyásolja a tobozmirigy éjjel-nappali termelésének a ritmusát, felhasználva a retina és a hipotalamusz közötti kölcsönhatásokat. A cirkadián ritmus három szervezője:
- a retina,
- a suprachiazmatikus mag,
- valamint a tobozmirigy.
Az epifízis az alvás-ébrenlét állapot, valamint a szervezet szezonális ritmusát irányítja, és az endokrin rendszer „karmestereként” tartják számon. Melatonint termel, amit az éjszakai sötétség stimulál, a fény viszont gátol.
Éjjeli baglyok?
Az utóbbi időben egyre többen vannak, akik megszokásból a nappal egy részét alvással, az éjszaka nagyobbik felét pedig ébren töltik. Ily módon a szerotonin-melatonin érzékeny rendszere felborul és a cirkadián ritmus összezavarodik.
Szabadság, vakáció idején nem tartjuk be a lefekvés időpontját. A nyár a mulatozásokra alkalmas időszak volt és késő éjszakáig hallani lehetett a hangos zenét. Teljesen jogos az ember boldogság utáni vágya. Talán még a szórakozásé is. De amit a legtöbb szórakozó nem tud, az, hogy ha feje tetejére állítjuk a cirkadián ritmust, akadályozzuk a szerotonin (a „boldogsághormon”) termelődését, aminek éppen a vágyainkkal ellenkező hatása lesz.
A legjobb, ha Goethe szavait megfogadva követjük a fényt, éjjel pedig alszunk, hogy ne tegyük tönkre a bioritmusunkat!
Új bonyolult funkciók
A melatonin erősen antioxidáns hatású, elpusztítja a szervezetben lévő szabadgyököket, amelyek számos degeneratív elváltozásért felelősek. Ugyancsak az epifízisen keresztül, a fény és a sötétség befolyásolja a nemi szervek ciklikus működését. Friss kutatások szerint a tobozmirigynek rákellenes szerepe is van. Sőt, a tobozmirigy az immunitás szabályozásában is részt vesz az immunsejtekre való hatásával, illetve bizonyos vegyületekkel (pl. interleukinek és citokinek) való kölcsönhatással. A melatoninnak fájdalomcsillapító szerepe is van, úgy tűnik, az endogén opioid rendszerre való hatása által.
Az epifízis az angiotenzin által a vérkeringést is jelentősen befolyásolja. Az antidiuretikus hormonhoz hasonló arginin-vazotocin hormon is ugyanígy hat. Érdekes tény, hogy ennek a két hormonnak a jelenlétét és hatását célzó kutatásokban két román endokrinológus is részt vett: Ștefan M. Milcu és Mihail Coculescu.
A szerotonin fény hatására termelődő ingerületátvivő anyag, annak ellenére, hogy a melatonin hormon prekurzora, amelynek termelését viszont a sötétség stimulálja. A szerotonint, a nappali hormont egyesek elnevezték „boldogsághormonnak”. Hogyha csökken a szerotoninszint, depresszió állhat be. Ezért a fény hiánya, a borús idő rosszkedvűvé tehet, míg a napsütés jó kedélyállapotot idéz elő.
dr. Dan Rusu
Forrás: Élet és Egészség folyóirat: A tobozmirigy és a vakációs bulizások
Kapcsolódó linkek
1. A felebaráti szeretet reformja
2. A tobozmirigy és a vakációs bulizások
3. Fantom-diagnózis
4. Egészségügyi kaleidoszkóp #5
5. Alkalmi alkohol fogyasztás – veszélyes vagy sem?
6. Deréktáji porckorongsérv
7. Éhség- és jóllakottságérzet (nagy étvágy)
8. Vegetáriánus receptek #5
9. Napszúrás gyerekeknél