[„FELDOBOM A KÖVET” dalszöveg]

[Refrén: Fekete Giorgio]
(F-f-f-f-f-f-f)
Feldobom a követ, az ráesik a fejemre
New York-ban jut eszembe Ady Endre
Szívemre tűzöm a trikolor zászlót
Elviszem magammal Kollár-Klemencz Lászlót (Lászlót)

[1. verze: Fekete Giorgio]
Biztosak abban, hogy szakítanunk kéne
De én nem szakítok, tizenhat éve
Beszélni róla nem fekete mágia
Mégsem elég az a párterápia
Szívd csak a cigit, ha azt hiszed segít
Ki magával harcol az mindig csak veszít
De a szakadékok az értékrendben
Nem szűkülnek attól, hogy „Értem, rendben.”
Tudtam, hogy sírni fogsz, lassan tipikus
Mindig ez van, ha én vagyok kritikus
Megafonba üvöltöd az igazságod
Míg a végén tе is valóságnak látod

[Refrénelő: Fekete Giorgio]
Lehet, hogy seggfеjség, hisz befogadtál
Azon az ablakon mászok ki, amit nyitva hagytál
Éjszaka, hogy levegőt kapjak
Szűk ez a szoba, megfojt, hogy itt maradjak
Pedig én tényleg, tényleg, tényleg szeretlek
Más emberekben téged kereslek
Ha mégis két életem volna, az egyik csak rólad szólna

[Refrén: Fekete Giorgio]
(F-f-f-f-f-f-f-f-f-f-f-f-f-f)
Feldobom a követ, az ráesik a fejemre
New York-ban jut eszembe Ady Endre
Szívemre tűzöm a trikolor zászlót
Elviszem magammal Kollár-Klemencz Lászlót (Lászlót)

[2. verze: Fekete Giorgio]
Biztosak abban, hogy szakítanunk kéne
De én még itt lakom tizenhat éve
2007. 06. 18.​
Kelet-Európa, felső polc
Haragszol? Lassan tipikus
Mindig ez van, ha én vagyok kritikus
Utcai harcos orcán fintor
Ki fogod sípolni, hogy Orb****?
Mikor az ember strómanként viccel
Mandinerből a gyűlölet spriccel
Csak a 4-6 meg a 6-3
De ne kelljen már útlevél kifele a határon!
Lássuk be, ez egy kicsikét toxik
A maszkulinitásod szertefoszlik
Disznóvágás, nepotizmus
Pálinkagőzös hedonizmus

[Bridge: Fekete Giorgio]
A plakátról bámul vissza rád egy stock fotó
Itt még a csecsemő sem ingyen mosolyog
És ha van pénz, az sem ér semmit
Itt pénzzel is sikerül szegénynek lenni
Mogorva emberek a kisboltban
Te meg máris érzed a gyomrodban
Hogy nem a te hibád, nem a te hibád, nem a te hibád
Nem a te hibád, nem a te hibád, nem a te hibád
Nem a te hibád, nem a te hibád, ne ma, ne ma!
Nem a te hibád, nem a te hibád, ne ma, ne ma!

[Refrénelő: Fekete Giorgio]
Tudom, hogy seggfejség, hisz befogadtál
Azon az ablakon mászok ki, amit nyitva hagytál
Éjszaka, hogy levegőt kapjak
Szűk ez a szoba, megfojt, hogy itt maradjak
Pedig én tényleg, tényleg, tényleg szeretlek
Más országokban téged kereslek
Ha mégis két életem volna, az egyik csak rólad szólna

[Refrén: Fekete Giorgio]
(F-f-f-f-f-f-f-f-f-f-f-f-f-f)
Feldobom a követ, az ráesik a fejemre
New York-ban jut eszembe Ady Endre
Szívemre tűzöm a trikolor zászlót
Elviszem magammal Kollár-Klemencz Lászlót (Lászlót)

[Outro: Fekete Giorgio]
Ahogy az ember megöregszik
Rohadt kínos, kicsit mégis tetszik
A puszta tény, hogy Ady Endre
Remekül rímel a „the end”-re
(D-re)