Tamási Áron: Ábel a rengetegben (olvasónapló)

Szerző: Tamási Áron

A mű címe: Ábel a rengetegben
Műfaj: regény. A mű négy fejezetből áll.
A mű keletkezése: Az író egy trilógia első darabjaként írta meg ezt a regényt még
Amerikában.

Tamási Áron Ábel a rengetegben című regénye egy trilógia első része. A mű egy szegény
kamaszfiú hirtelen felnőtté válásáról szól. Ábel magára hagyatva kerül erdőpásztornak a
Hargitára. Komoly fegyelemmel és bátorsággal viseli sorsát, és a rablókkal is megküzd. A
diadalmas csata után megfogadja, hogy egész életében a szegények és nyomorultak
védelmezője lesz.
Szereplők: Szakállas Ábel; Szakállas Gergely, Ábel édesapja; Ábel édesanyja; Dávid Pali
bácsi; Főbarát, Páter gvárgyián; Márkus, fiatal barát; Furtunát, barát; Bankigazgató; Banki
pénztáros; Fuszulán, rabló; Surgyélán, csendőrrabló; Csendőrök.
Helyszínek: Csíkcsicsó, erdélyi falu; erdő a Hargitán.

Rövid tartalom:
Ábel 15 évesen munkát kapott Hargitán. Erdőpásztor lett apja segítségével, s kapott egy lukas,
öreg faházat, amiben éldegélhetett. A házban talált egy elhanyagolt kutyát, amit
elnevezett Bolhának. Volt a fiúnak egy kecskéje, egy macskája és pár tyúkja a kutyán
kívül. A kecske tejet adott, amit Ábel hasznosíthatott.A fiú munkája az volt, hogy a
hargitai rengetegben lévő eladott fákról bizonylatot írjon. Sokan vásároltak tőle. Egy
nap három szerzetes érkezett hozzá. Megbarátkoztak, jót ettek együtt. A katonaság
részére is vásárolt fát egy Fuszulán nevű román ember, aki tisztességesnek látszott.
Közben a szerzetesek ismét felkeresték Ábelt egy igazolással, hogy a megvett fa árát
a bankba befizették. Ezt az igazolást Fuszulán ellopta, meghamisította, s ezzel
fizetett. Elfogták, de megszökött, ezért Ábel védelmére egy nagyétkű, Surgyélán
nevű csendőrt küldtek. Lőtt egy sast, ami megkárosította a fiú állatait, megsütötték és
megették, amitől később megbetegedtek. Az ételük is elfogyott, Ábel pedig napokig
az ágyat nyomta. Ezzel szemben Surgyélán furcsa módon erős maradt. Egyre
gyanúsabbá vált a férfi. Újesztendő másnapján ismerős hangú idegen érkezett a
házhoz. Fuszulán volt, akit a csendőr jól ismert. Együtt mentek el. Kiderült, hogy
Surgyélán attól maradt erős, hogy megette a kecskét. Ábelt meglátogatta az édesapja,
szomorú hírrel. A fiú édesanyja meghalt. Fuszulánék többször is felbukkantak, de
nem tudták őket elkapni. Márkus, az egyik szerzetes lebetegedett, s felvitték
Hargitára friss levegőt szívni.Gyönyörű szónoklatokat tartott, ám egy napon sajnos
meghalt. Eltemették, s felbukkant Ábel eltűnt kutyája, Bolha. Ezután a fiú eldöntötte,
hogy abbahagyja a pásztorkodást. Bement a bankba, átadta a szolgálatot, s megtudta,
hogy a bűnözők maguktól jelentkeztek a csendőrségen.. Ábel hazaköltözött.
Meglátogatta édesanyja sírját, ahol megfogadta, hogy örökké a "szegénynek
zászlaját" fogja hordozni.

Tartalom:
1. fejezet
1920-ban járunk, Erdélyben. A székely család, Szakállasék otthonában. Az anya fiával,
Ábellel van otthon – csak ebéd után jár el pityókát ásni -, az apa, Gergely középbirtokossági
erdőpásztor, hetente 1-2 alkalommal jár haza.
Egy ilyen esettel indul a mű. Az apa nyulat hoz, amit tréfa során vesz észre a fiú. (Az apa kint
hagyja, Ábel azt „hazudja”, hogy nem látta, sőt ő fogta) Megnyúzzák a nyulat, majd az apa
közli Ábellel, hogy a Hargitába fog menni erdőpásztornak. Ábelnek nem igazán tetszik az
ötlet, hogy erdőpásztor legyen, de nem lehet kifogása.
Egy ütött-kopott faház lesz az otthona, amiben találkozik Bolhával (kutya), későbbi hű
társával. Otthonról egy kecskét, egy macskát és két tyúkot visz magával. Első éjszakája
egyedül rémesen telik, másnap meglátogatja az igazgató, elmagyarázza a teendőket, azt, hogy
fát kell árulnia, s hogy a kidőlt fákkal szabadon gazdálkodhat. Mivel nincs rendes szék és
asztal, ágy pedig egyáltalán nincs, az igazgató másnap küldet ki „bútort” is.
A látogatás másnapján Ábel az erdőben talál 5 ládát, tele fegyverrel és tölténnyel, amiből két
puskát és hozzá töltényt el is tesz magának. Továbbá talál még 12 bombát, ám nem tudja, mi
lehet az, csak sejtései vannak. Az egyiket eltávolítja a többitől, és meggyújtja. Sikerül elég
távolra érnie, mire a bomba felrobban. 10 öl fa dől ki a robbanás nyomán, s ezekkel Ábel
immár szabadon gazdálkodhat. Később sikerül is eladnia ezeket, és 1000 lejt kap érte cserébe.
(Ez csak a fele annak, amit ért volna, hisz a fa öljét különben 200 lejért adta)
Dávid Pál könyveket hozott Ábelnek (Nick Carter, Buffalo Bill füzetek), s cserébe fát vitt.
2.fejezet
Néhány nap múltán megérkezik három barát, egy főispán, Furtuna barát valamint Markus, aki
most a kocsis szerepét töltötte be. A gvárgyin megtanítja lőni Ábelt, s szép napokat töltenek
négyesben, bár Ábel számára nem felhőtlen a boldogság, ugyanis a gvárgyin elégeti a füzeteit,
mondván, hogy semmi jóra nem tanítják. Megígéri azonban, hogy küld helyettük értékes
olvasmányokat. Később nagy búcsúzkodás során a barátok elfelejtenek fizetni.
Néhány nap múlva megérkezik Márkus az ígért könyvekkel és az elismervénnyel, miszerint a
fa árát befizették a bankba. Ezt látja Fuszulán is, aki már eddig is sok fát vásárolt Ábeltől, s
most úgy dönt, cselhez folyamodik. Nem fizet a fáért, hanem egy hamis elismervényt ad
Ábelnek.
3.fejezet
A turpisságra azonban hamar fényderül, az igazgatónak és Ábelnek sikerül elfognia Fuszulánt.
Kezét hátrakötik, a lábát azonban szabadon hagyják, így mialatt viszik a város felé, Fuszulán
megszökik, az igazgató pedig súlyos sérüléseket szenved.
Az igazgató tart attól, hogy Fuszulán visszatér Ábelhez bosszút állni, így odaküldi Surgyélánt,
a mogorva csendőrt. Viszonyuk az első perctől ellenséges, Surgyélán ki akarja szolgáltatni
magát Ábellel. Surgyélán fog egy sast, ám amikor beviszi a házba az megöli a macskát,
Bolhának pedig kivájja az egyik szemét. Büntetése azonban nem marad el, vacsora lesz
belőle. A sashús azonban büdös, rágós és ehetetlen. A két férfi mégis megeszi, s Ábelt ágynak
is dönti tőle a betegség. Surgyélán ápolja, s látszólag minden falatot a betegnek ad. Titokban
azonban kijár a ház mögé és megeszi a kecskét. Ábel ezt csak akkor tudja meg, amikor
megérkezik Fuszulán és elmegy Surgyélánnal.
Ekkor érkezik meg Ábel apja a szomorú hírrel, Ábel édesanyja meghalt.
4.fejezet
Ábel elmeséli a Fuszulán-, sas- és a Surgyélán-kalandot, s eldöntik, elfogják a két betyárt.
Tervük azonban nem sikerül, nem mernek tenni a két betyár ellen.
A végső megoldást a tüdőbeteg Márkus jelenti, aki immár ittas állapotban elkezd prédikálni a
bűnről, a bűnbeesésről, arról, hogy mindenkit szeret édesanyja, stb. Másnapra Márkus
meghal, a két betyár pedig önként feladja magát a csendőrségen.
Ábel felmond és úgy dönt, nekivág az országnak hű kutyájával, Bolhával. „A szegények és az
elnyomottak zászlaját fogom örökké hordozni, bármerre vezéreljen is az utam”- hangzik a
regény utolsó sora.