Stephenie Meyer jó író. És az Alkonyat sorozat jó regényekből áll.

A filmek nem jók, hanem...

Na, jó, hogy valami színvonalas kritikát alkothassak, tudnom kell, hogy miért? Miért kell ezt tenni? Miért kell jó könyvekből rossz adaptációkat csinálni? Miért?! Miért kell elrontani mindent? Miért kell az olvasókkal így bánni? Miért kell mindenben a pénzt nézni és nem a végeredményt? Miért kellett ezt? Oké, kiadtam a feszültséget.

Kezdjük azzal, hogy maga a könyv-sorozat is tartalmaz néhány hibát. De azért nem olyan szörnyű, hogy ezt érdemelte volna.
Igen, Meyer elképzelése, miszerint a vámpírok bőre csillog a napfényben, hát eléggé rombolja a vámpírok ábrázolását, de ez van. Ő az író, így az ő általa megteremtett világban a vámpírok ragyognak. Ha ezen túl tudsz lépni, és szerencsére nem szerepel annyiszor, hogy öngyilkos akarj lenni, akkor nincs baj. A filmet pedig messziről kerüld. Ha FAN vagy úgyis megnézed és vagy elfogadod, vagy csatlakozol az „úristen, ezt soha többet” klubhoz. Utóbbi szeretettel vár mindenkit.
Szóval, úgy gondolom, mindenki tudja, és tényleg mindenki, hogy miről szól a könyv és a film. Nem is kísérlem meg elmesélni, mert az is ismeri a történetet, aki az előző mondatnál úgy gondolta letagadhatja. Mert tudom, hogy tudja, még ha nem is akarja tudni. Ugyanis minden negatív vélemény, minden utálom az alkonyatot, komment ellenére, nincs olyan ember, aki legalább a lényeget ne ismerné. Ez van srácok, kár lenne tagadni.

DE!

(Emlékeztető: Ez itt egy olyan blog, ahol megkíséreljük úgy elmondani a véleményünket, hogy az másokat ne sértsen meg.)
És én bevallom, hogy a könyvek ott sorakoznak a polcomon. Mert igen, olvastam őket, sőt bevallom, hogy tizenhat évesen igenis szerettem az Alkonyatot. Ez pedig nem egyedi eset. Ugyanis akármit is írtam vagy gondoltatok eddig, annyit leszögezhetünk, hogy az Alkonyat-sorozat kirobbantotta a második vámpírkorszakot. Mióta ez a könyv megjelent, és világhírű sikereket ért el, milliószámra íródtak a vámpíros történetek. Van, amelyik jobb, mint az Alkonyat, és van, amelyekről nem érdemes beszélni...

De, most mi az Alkonyatról beszélünk.

Bella és Edward szerelme elvileg olyan, mint Rómeó és Júlia találkozása. Az elátkozott szerelmesek téma, mindig nagyszerű alap lehet egy regényhez, de csak úgy mellesleg megemlíteném, hogy én ezt nem akarom - érhető okokból - Shakespeare művéhez hasonlítani és nem is fogom. (Mert ezt nem érdemli szegény William.)
Bella, mint főszereplő; Az alap ötlet nem rossz, egy különc lány, aki olvasni szeret a legjobban, (aki annyira nem vészes, mint a filmbéli Bella) és aki nem találja a helyét a világban. Edward, a titokzatos vámpír srác, aki mindenki gondolatait hallja, kivéve Belláét. Egymásba szeretnek. Ki hitte volna, ugye?
Viszont, ami a filmben abszolút nincs meg, az az, ahogyan a könyvben a két főszereplő egymásra talál. Mert akárki akármit mond, ez a történet akkor is főleg ennek a két karakternek a szerelméről szól, megspékelve a vámpír és egyéb misztikus lények szállal.

És itt jön vissza az első mondat, Stephenie jó író. Gördülékenyen, szépen ír, a könyv szinte olvastatja magát, a karakterek elképesztően rétegeltek, a helyszínek, a cselekmény pedig magával ragadó. Minden adva van, ami egy jó könyvhöz kell. Nem véletlenül szeretik ezt ennyien. Persze klisés, és igen néhol kiszámítható, de attól még nem lesz rossz.

Viszont a film! A karakterek felszínesek, a cselekmény érdektelen és kiszámítható. Fel kellett volna építeni ugyanúgy, ahogyan azt Meyer is teszi. Kezdjük azzal, hogy ha esetleg valaha, valaki elgondolkodna azon, hogy ezt az egészet, újraforgassák, támogatom! Hol itt a forgatókönyvírók munkája? Hol a színészválogatás kellőképpen megharcolt eredménye? Ki és miért döntött úgy, hogy Kristen Stewart tökéletes főszereplő lesz? Vagy Robert Pattinson?

És úgy egyáltalán? Senkinek nem tűnt fel, hogy Kristen nem tud semmiféle érzelmet közvetíteni a nézők felé? Vagy, hogy Pattinson egész végig olyan arcot vág, mint akinek komoly fogászati problémája van? És a többiek? A mellékszereplők? Hol van itt kérlek felépítve a sírig és azon túl is tartó szerelem alapköve? Hol a kémia Kristen és Robert között? Hol a kémia a film és a könyv között?

És a rendező? Olvasta a könyvet? Felfogta mekkora lehetőség volt ez? És miután elkészült Meyer látta? Mit szólt? Egyáltalán, amikor kiderült - és voltak előjelek - hogy ekkora siker lesz, senki sem gondolkodott el azon, hogy valamit másképp kellene? Hogy nem a legolcsóbb számítógépes technikát kellene használni, mert a közönség ennél többet vár el és érdemel? Komolyan menyit hozott nekik ez a film... DE mennyit hozott VOLNA, ha jobban megcsinálják? Más színészeket! Másik filmet! Méltót a könyvhöz!

De hát ez már veszett fejsze nyele... Ennyi.

Nos, akkor összegezném:

Aki látta már a filmet, annak hiába minden, de azért higgyétek el, annyira nem rossz maga a könyv. Aki nem látta a filmeket, és nem olvasta a könyveket sem, de érdeklődik a vámpíros könyvek iránt, ne ezzel kezdje. Olvasson Richelle Mead könyveket, vagy olvassa el az Interjú a vámpírral-t (Anne Rice), esetleg nézze meg a Vámpírnaplók sorozatot. Aztán, ha megszerette ezt a műfajt, és képes többféle vámpírábrázolást is elviselni, akkor lásson neki ennek.

A filmeket meg... ha FAN vagy úgyis megnézed, és majd lesz valami. Ha nem, akkor... hát igen, ha le akarjátok nyűgözni a párotokat, ha be akarjátok bizonyítani neki, hogy mennyire szeretitek, ez kiváló fogadási alapnak bizonyult eddig is.

Tina