A Rémkirály negyedjére is kíméletlenül csap le – John Wick: 4. felvonás kritika

A John Wick: 4. felvonás egy jó film. Aki mást mond, az vagy hazudik, vagy a gonosz márkinak szurkolt. Sajnálom.

De miért is ez volt a világ legjobb olyan akciófilmje, amiben Keanu Reeves öltönybe bújva, pisztollyal győzi le az egész világot? Talán mert 169 perc tömény akciónak lehetünk szemtanúi? Esetleg mert eddig soha nem látott, válogatott módszerekkel igyekeznek kiszúrni egy csendes és visszahúzódó özveggyel, aki szereti a kutyákat? Vagy mert a Rémkirály úgy is tud driftelni egy 1971-es Plymouth Barracudával, hogy közben folyamatosan lövöldözik? 

Hát nem…vagyis nem teljesen. A John Wick tetralógia zárórészét az teszi jó filmmé, hogy megmaradt az alapoknál, amit az első rész lefektetett. A párbeszédek egyszerűek és lényegretörőek, mégis rendkívül udvariasak, a harc jelenetek közben a kamerakezelés hibátlan, a harcok zömében pedig egyértelműen látjuk, hogy a főszereplőt alakító Keanu Reeves apait-anyait belead az egyes jelenetekbe, legyen szó vezetésről, autóból vagy lóról történő tüzelésről, közelharcról, esésről, kelésről, bármiről és mindenről. Ahol nem látjuk szenvedni, ott nem ő szerepelt, hanem egy kaszkadőr, de nem sok ilyen jelenet volt. A Liam Neeson filmekkel ellentétben itt nincs szétvagdosva minden mozdulat, hogy el tudják rejteni a helycseréket a színész és a dublőrök közt.

És ha már szenvedés. Johnnal együtt szenvedtem az egész film alatt, mert szinte érezni lehet a karakter fájdalmát, legyen szó testi vagy lelki sérülésekről. Minden mozdulatában ott van az elmúlt néhány hét összes megpróbáltatása. Mert ugye ne felejtsük el, a kutyája, Daisy halála óta csak néhány hét telt el! Egyszerűen nem hagyják pihenni…
Csak ki akar lépni abból a világból, amibe az első részben a fiatal orosz gengszter, Iosev Tarasov visszarángatta a kutyája meggyilkolásával, a második részben Santino D’Antonio egy átveréssel maradásra kényszerítette és az egész harmadik részben történtek bebiztosították, hogy a Rémkirály ne tudjon elmenekülni…és nem is menekült!

A negyedik részben már csőre töltött fegyverekkel, új öltönyben, nyíltan száll harcba a rendszer ellen a Közel-Keleten, Japánban és Európában. A rendszert, és vele a Felső Kört ebben a részben de Gramont márki (Bill Skarsgård) képviseli, aki teljhatalmat kapott, hogy felszámolja a John Wick-hatást. De nem ő az egyetlen nagy név a filmben: visszatért Winston szerepében Ian McShane, a Laurence Fishburne által alakított Király és még egyszer, utoljára láthatjuk a nemrég elhunyt Lance Reddick karakterét, Charon-t, a recepcióst. Hozzájuk csatlakozik Hiroyuki Sanada (Az utolsó szamuráj, Mortal Kombat (2021), Gyilkos járat, 47 Ronin), Donnie Yen (Zsivány Egyes - Egy Star Wars történet, Ip Man) és Clancy Brown (A remény rabjai, Thor: Ragnarök, Detroit: Become Human), valamint tiszteletét teszi a Boyka filmek sztárja, Scott Adkins is - és természetesen a pörgőrúgása. Az igazán szemfülesek amúgy kiszúrhatják Marko Zarort is a márki végrehajtójának szerepében, aki a Vitathatatlan 3-ban alakítja Boyka végső ellenfelét.

Minden színész pontosan azt a szintet hozza, ami a karakteréhez illik. Nagyon úgy tűnik, hogy a rendező, Chad Stahelski megfogadta a film tanácsát, “Egy ember ambíciója nem lehet nagyobb, mint az értéke.”. Nincs túljátszás, a mellékszereplők nem veszik el a fókuszt, mindenki pont annyit tesz hozzá a történethez, mint kell. 

A márki pont annyira idegesítő és nagyképű, amit elvárunk egy fiatal, túlságosan nagyravágyó zöldfülűtől, aki nem csak türelmetlen, de nem is akarja megérteni a rendszert, amin változtatni akar.
Donnie Yen karaktere, Caine pont annyira megtört és komolytalan(t játszó), mint amit várunk valakitől, aki az ő múltjával rendelkezik. Winston ugyanaz az opportunista, mégis hűséges úriember, Charon szokásosan szerény és visszafogott, John pedig még brutálisabb, mint valaha. 

A történet rémesen egyszerű, van egy hányatott sorsú főszereplő, aki egyre mélyebbre csúszik a realitásban, aminek a létrehozásában nagy szerepe volt, és egy antagonista, aki csak azért van, hogy megkeserítse a főszereplő életét. Vannak mellékkarakterek mindkét oldalon, egy neutrális arc, aki csak megfigyel, egy megkérdőjelezhető cél, és a már megszokott, pörgős zene.

De ez nem a következő Oscar-esélyes film, ez egy akciófilm, noir elemekkel. Nem a történet a lényeg, hanem az akció, a realitás, a brutalitás, a modorosság, az egymondatos világmegváltó gondolatok. Ezek teszik a John Wick filmeket azzá, amik.

Ez pedig a legjohnwickesebb John Wick film az első rész mellett. Ha emlékeztek még az első részből a “Dolgozol? Igen.” szóváltásra John és a házához kiérkező járőr közt, tudjátok, mire számíthattok. 

Sajnos azonban, akármennyire is a La Castle Vania által szerzett, harcok közben használt zenékkel a fejemben járok-kelek a film óta, nem lehet eltekinteni attól, hogy a helyenként 8-10 perces akciójelenetek végére Mr. Reeves elfáradt. Látszik a mozgásán, a testtartásán, az arcán. Ez pedig kiüt arra is, ahogy a kaszkadőrökkel dobálják, ütik, vágják egymást. Nem könnyű leforgatni egy ilyen filmet, gondoljunk csak a Netflix Daredevil harmadik évadában a közel 11 perces börtönös bunyóra, amit egyben vettek fel. Ha nem vagy képzett harcos, ennyit nehezen lehet lihegés nélkül kibírni, miközben 80-100 kilós férfiakkal kell harcolni két bukfenc, vetődés, esés közt.
Szerencsére a színész jól tartogatja mindig az erejét, ugyanis azokban a másodpercekben, amikor a konkrét összecsapások zajlanak, mindig 100%-on pörög, csak egy-egy visszavonulás alkalmával liheg vagy sántít. Keanu Reeves egyébként 12 hetet, vagyis három hónapot töltött intenzív edzéssel és felkészüléssel, amire a filmek rendezője, Chad Stahelski, Reeves korábbi kaszkadőre is büszke. Az előző filmek miatt már megtanult éles lőfegyvert pontosan használni, azzal közelharcot vívni, vezetni, és most, 58 évesen is pörög.

A film megfelelően zárja le a Rémkirály történetét, nem hagy elvarratlan szálakat, csak a noir filmeknek megfelelően néhány megválaszolatlan kérdést. De nem is kell mindent tudnunk. Azt viszont jó lenne tudni, hogyan tovább?!

2020-ban a Lionsgate ügyvezető igazgatója, Jon Feltheimer azt nyilatkozta, a negyedik és ötödik felvonást párhuzamosan forgatják, de 2021-ben bejelentették, hogy csak a negyedik filmre fókuszálnak. Azóta nincs hír arról, folytatódik-e John Wick története. Stahelski azt nyialtkozta, egy ideig hagyják pihenni a karaktert, de majd idővel eldől, lesz-e folytatás. Akárhogyan alakul a jövő, ha ezzel a filmmel zárul le John Wick története, méltó befejezést kapott a Rémkirály.

Utolsó szó jogán pedig Samel Johnson gondolatát hoztam el nektek: A bosszú az indulat megnyilvánulása. A megtorlás az igazságé.

OSZD MEG VELÜNK A VÉLEMÉNYED HOZZÁSZÓLÁSBAN! KÖVESS MINKET FACEBOOKON IS!