-

rÁrosy l-Ászr'ó

Réfiai
Az óKoRI EGYIPToM TönrÉNtrn ÉsKULTIJRÁJA

szAzszoyiÉp rreoó - BuK

, L99?
 . ] .;IEJ(TOB,O§ ,, ,
HAHN ISTVAN
,vEsSETZKY vILMgs
., ,
._ ,-, ,. ;.
].l.jJn{*,i.; : ,
Második bövíten,-;ótdofuozott kiaűs,
"

a Gondolat Kiadó frlmieinek fethasználásával késztiit

_lsBN 963 767? 17 3

. ,:

o KÁKo sY,'í,Á sZLÓ, lg7 9

 Beuezetés

AZ EGYIPTOLÓGIA TUDOMÁNYA.
FORRÁSOK, KORLÁTOK

Ötezer évet ólel fel az emberiség írott történelme: ebból az öt évezredből több mint hár-
mat kísérvégig az ókori Egyiptom. Az irás megjelenése, mely sziikségszerúen követke-
zett be az állammá szerveződés magasabb fokán, fontos fordulópont a tár$dalom és a
kultura fe|lődésében. A legrégebbi írás Mezopotámia és lrán területén túnik fel, vala-
mivel i. e. 3000 előtt, de ezzel maidnem egy idóben már Egyiptomban is megjelennek
az irott emlékek. A harmadik nagy kultúrközpont az Indus völgyében ala}ult ki (Mohen-
dzso-daro, Harappa), i. e. 2500 után, majd a II. évezredben megjelent az írás Kína terü-
letén is. Bár az emberiség három legősibb írásos civilizációia nagy folyamok mentén iött
létre, feilódésük mégis különböző utakat |árt be.
Egyiptom történetének - a fáraókori kultura és civilizáció nagyszerú vivmIinyain túl -
különös jelentöséget ad az a tény, hogy a Nílus völgyében alakult ki az első hatalmas
terúletet felöleló állam, melynek felépítésea társadalmi, történeti, öldrajzi adottságok
folytán erősen eltért a sumer városállamokétól. Küön tudomány alakult ki a források
feltárására és értelmezésére,az egyiptológia, mely alig százótven év alatt egy korábban
szinte teljes feledésbe merült kultúrát támasztott fel, radikálisan átformálta nemcsak az
addig göróg-római központú ókori történélem képét,hanem a kultúra feilődéséről alko-
tott nézeteket is.
Bár ez a fiatal tudomány egyes centrális tórténeti problémák megoldásához még nem
rendelkezik megfelelő segédeszközökkel, 8 kutatóírak! aki összefoglalást kiván nyúitani
az ókori Egyiptomról, ma már mégis lényegébenazonos célt kell maga elé tíiznie, mint
más terúletek, népek, korszakok szakértőinek, akik monográfiákban összegezik a tudo-
mány |elenlegi állását és tárják az olvasók elé §aiát nézeteiket, eíedményeiket: valami-
képpen kerek egészet kell adnia, az adatok bonyolult szövevényéből a feilődést döntően
befolyásoló szálak kiragadásával, a csomópontok középpontba helyezésével kell a lénye-
get megvilágítania.
Nem veniam petimusként, kíméletkérésként,de módszerek és lehetőségek magyará-
zatául elöliáróban ki kell térniink az egyiptomi történelem, kultúra forrásanyagának'kü-
lönleges iellegére, A görög-római történelem kutatója egyébt [rost nem részletezendő
források mellett döntően az ókofi tórténetírókra, auctorokra támaszkodik, ezek részletező
vagy szűkszavúbb, d€ mindenképpen folyamatos, hosszabb-rövidebb időszakokat átfogó
előadása szolgál kiindulópontul egy-egy korszak feldolgozásához. A fáraókori Egyip-
tomra vonatkozólag nincs egyetlen ilyen iellegű egykorú szövegiink sem. A korszakokat
tekintve rendkívül egyenetlen megoszlásban maradtak ráLrrk királyfetiratok, magasabb
vagy alacsonyabb rangú tisztségviselők él€traizai, kúlönböző iellegű hivatalos dokumen_
tumok. Mindezek közös iellegzetessége, hogy az eseményéknekvagy a társadalmi prob-
lémáknak csak egy vékony szelvényébe nyúitanak bepillantást. Nincs olyan szövegi.iLrrk,
amely legalább egyetlen király uralkodásának eseményeit eleiétől végig folyamatosan el-
mondaná. A régi korok évkönyveiböl csak kivonatokat, töredékeket i§meriink (Palermói
kő az V. dinasztia korából), III. Thotmesz évkönyveiből is csak részletek maradtak meg,
évszázadok hosszú sorából pedig semmi nyoma az eseményeket rend§zeresen regisztráló
munkáknak. A királylistáü< közül megállapíthatóan egyik sem telies, a társadalmi struk-
tura felvázolásánál pedig komoly akadály, hogy eddig nem sikerúlt fáraókori törvény_
könyvet találni. Természetesen, ha valamely korszakból elég nagy számban állnak ren-
delkezésre részleteket megvilágító szövegek - ha ezek a részletek mégoly aprók és |elen-
téktel€nnek tűnők is -, aránylag világos képet lehet rajzolni. Mit tehet azonban a tórté_
nész, ha semmiféle használható adattal nem rendelkezik? Ilyenkor sziiLkségképpen talá_
nokkal, feltevésekkel is alig áthidalható űrök tátonganak előadásában. Az ókornál ma-
radva azt mondhatiuk, hogy az antik történelem le8több korszakának épüetétaz auctor-
források monumentális kőtömbieiből rakhatja össze a történész, Eglptomnál ugyanezt
kavicsokból, porszemekből kell m€gkísérelni.
Nem csekélyek a történeti §zövegek értékelésének, elemzésének nehézségei sem. A se-
matikus, állandóan ismétlődő részek, a sztereotípiák leválasztása után keziinkben ma_
radó közlések gyakran szembetúnően egyoldalúan táriák elénk az eseményeket, egy min-
den királyra kötelező uralkodói és emberi norma szabályozza a közlendők taítalínát és
stílu§át egyaránt, Királyfeliratok csak rittán örökítenek meg az országra nézve kellemet-
len eseményeket, s ha igen, akkor többnyire homályos célzások, utalások formáiában.
Felesleges hangsúlyozni, mennyire megnehezíti a történeti következtetések tevorrását az
a méltóságtelies visszafogottság, tartózkodás, diszkréció, mely a királyi és rnagánfelirato-
kat egyaránt jellemzi. Sorsdöntő események következhetnek be anélkül, hogy ezekben a
szövegekben szó esett volna róluk. Haaz asszir királyfeliratok nem beszélnénekEgyiptom
elfoglalásáról, a korabeli egyiptomi feliratokból erről semmi konkrétumot sem tudnánk
meg.
Az egyiptomi nyelvü irásos anyag azonban minden hézagossága, a negativumoknál
jelentkezó szűkszavúsága ellenére mégis a legfontosabb támpontunk, és saiátos szóhasz-
nálataiból, stílusfordulataiból sok, első olvasásra nem szembetúnő információ olva§ható
ki. A külön-külön értékes, gyakran múvészi mozaikok mellett fájdalmasan hiányzik
egy-egy kor történetének egybefüggő, krónikaszerű leírása.
Ezt a műfait pótolnák az évkönyvek, s ilyen lehetett az i. e. 4-?. században élő egyip-
tomi papnak, Manethónnak munkája is, aki II. Ptolemaiosz Philadelphosz király meg-
bizásából hazáiának telies történetét foglalta össze görög nyelven. A görög történetirás
ismeretében szintetizáló igénnyel közeledett az egyiptomi történelemhez. Komoly vesz-
teség a történeti kutatás számára, hogy ennek - csakúgy, mint forrásainak - legnagyobb
része elve§zett, csak későbbi szerzőknél (Josephus Flavius, Africanus, Eusebius, Sziin_
kellosz) maradtak meg belóle egyes részl€tek. Az utókort elsősorban a királylisták érde-
kelték, ezek-bár sok, később belecsúszott hibával teletűzdelve -megőrződtek, Az egyip-
tomi történelem harmincegy dinasztiá!át a m8i történetirás Manethóntól vette át.
A hárorn nagy korszakra való felosztás (Ó-, Közép- és Úibirodalom) szintén az egyip_
tomi történetszemléletből származik, és II. Ramszesz koráig visszakövethető. A Ramesz-
szeum együ képe a Min-ünnepség alkalmából régi királyok szobrainak felvonulását ábrá-
zolia. Az Úibirodalom királyai II. Ramszeszig maidnem teljes szrirnban jeíen vannak, a
régebbi időket viszont csak két uralkodó képviseli, Ménészés Mentuhotep) mindketten
egy-egy történelmi sorsfotduló képviselői.
Az egykorú forrásanyagba tartoznak küönböz6 Egyiptomon kívúlikeleti szóvegek,
így a hettita birodalom fővárosában, Hattusasban (Bo§azkoy) talált éÉírásostáblák, vala-
mint égyes babiloni és asszír szövegek. Az Egyiptomban talált, de nem egyiptomi nyelvú,
ékiratos táblákból álló amarnai levéltár nélkül keveset tudnánk az i. e. L4. századi nem-
zetközi politikáról.
A Biblia egyes könyvei is szolgáltatnak adatokat, főként az i, e. I. év€zredi €gyiptomi
történelemre.
Sok adatot medt az egyiptológia egyes antik szerzők múveiből is, akik közü első he-
lyen a ,,történetírás atyia", a halikarnasszoszi Hérodotosz áu. I. e. 450 táián utazta be
Egyiptomot, eliutott egészen az elsö kataraktáig. Nagy munlújából, melynek fő témáia
a góíög-perzsa háboruk, a IL és a IIL könyv foglalkozik Egyiptommal, A szaiszi kor
történetének legfontosabb forrása, a régebbi korokra vonatkozó közléseit azonban csak
kellő rostál᧠után lehet felhasználni, Téves például az idórend, az lJjbirodalom nála
megelőzi a piramisépítők korát. Hérodotosz etnográfiai érdeklódése színes, helyenként
megkapó kózvetlenségú olvasmánnyá teszi művét, sokat tudunk meg tőle a népszokások-
ról, a mindennapi életről.
Másik fontos forrás a sziciliai Diodórosz (i. e. l. század) hatalínas világtörténetének
I. könyve, rnelyben elveszett értékesforrásokból - mint a knidoszi Agatharkhidész és
abdérai Hekataiosz munkáiból - találunk átvételeket. Maga is volt Egyiptomban, de
valószínűleg csak Alexandriában.
Sztrabón, a nagy foldraiztudós, aki i. e, 25-bel vagy 24-ben látogatta meg Egyipto-
mot, művének XVII, könyvében közli tapasztalatait és fiíz kommentárt a látottakhoz.
Pontossága, rendszeressége, adatgazdagsága rendkívül becsessé teszi számunkra ezt a
leírást.
Más ókori szerzők is (például az idősebb Plinius, Ammianus Marcellinus) foglalkoz-
nak Egyiptommal, de a történelem vizsgálata szempontiából ezeknek inkább speciális
problémáknál van ielcntő§égük, Az egyiptomi vallásnak vi§zont €lsőrangú forrása Plutar-
khosz (i, sz, L--2, század) Íziszről és Oziriszról szóló vallásfilozófiai értekezése,
Mivel az egyiptomi tönénelmet egyiptomi és görög forrásokból ismeriük, sok személy-
névnek, istennévnek és helynévnek kétféleformá|a van. A választá§t ezek közül külön-
böző szeinpontok befolyásolhatják, például a szakirodalom eddigi gyakorlata, vagy hogy
az egyiptomi magánhangzó-állomámyra milyen biztonsággal tudun} kővetkeztetni az eló-
forduló névnél. Teliesen egységes szisztéma görcsös erőltetése mindenképpen a megértés
nehézségeitfokozná, ezért általában azt az e|vet tartiuk szem előtt, hogy olyan korsza-
koknál, amelyekre vonatkozólag ielentős göróg forrásanyag áll rendelkezésre (például
IV. dinasztia, szaiszi kor, xxvllt-xxx. dinasztia), az uíalkodók elgörögösitett név-
formáit használ|uk. Vannak tehát elgörögösített egyiptomi nevek, mint például Kheopsz
(Hufuból) és valódi görög nevek, mint Héliupolisz (egyiptomi Junu), A helyneveknél
nagyobb mértékben kell mindcn korszakban a görög formákra, görög elnevezésekle tá-
maszkodnunk, mivel az eddigi irodalom az egyiptomi neveket szinte egyáltalán nem
alkalmazta, Nem volna célszerúpéldául Memphisz helyett Men-Nofeí-Pepit irni, va8y
Thébát uaszenel felcserélni.
 A Börög formák vagy eredeti görög szavak átirásánál az akadémiai előífásokat követ_
tük, kivételt temiink néhány, a mágyar irodalornban mát meggyökeresedett név írásmód_
jáLrrál,például: Ízisz, Ozitisz, Hórusz, A pontosabb átírás ezeknél Iszisz, Oszirisz és
Hórosz (vagy Horus) volna.
Bizonyos lelőhelyeknél a szakirodalom a mai arab helyneveket hasznátja, például
Merimde-beni-SzaIame.
Az irásos anyagon kivül a régészetikutatások eredményei is sokban segítik az egyip-
tomi történelem rekonstruálását. Egyiptom e§etében a történésznek sokkal nagyobb
mértékbenkell támaszkodnia a vallástörténere is, mint más országoknál, Bármelyik
múzeum egyiptomi gyűiteményénekmeglátogatása elegendó, hogy lássuk azt a sajátos
arányt vagy aránytalanságot, mely az egyiptomi emlékanyagot jellemzi: túlnyomó több-
sége vallásos iellegú, akár szövegekról, akár tárgyi emlékekről van szó. Sokkal többet
tudunk arról, hogyan képzeltékel a fáraók lelkének sorsát, mint arról, milycn tetteket
haitottak végre élettikben. A vallásos szövegek azonban történeti-tár§adálmi szempont-
ból is kiaknázható sok utalást tartalmaznak. A vallásos irodalom Egyiptomban rendkívül
komplex, szerteágazó, ebből lehet kiszúrni a filozófia egy kezdeti formáiát, ez foglalia ma-
gába világnézetüket, s ez íartalmazza, reiti természettudományuk jelentós részétis.
Mindezek a tényezők már magukban is szüksé8szerűen bizonyos arányokat alakitot-
tak ki e könyv egyes fe|ezetei közótt. Bővebb ter|edelmet iuttatunk azoknak a területek-
nek (történe|em egyes korszakai, vatlás stb.), ahol a kúlfóldi és hazai tudományban
az elmúlt években ielenrósebb elórehaladás történt,

A modern egyiptológia születési dátumának 1822-t tekinthetiük, amikor hosszas kísér-

letezés után a kopt nyelv alapos ismeretének birtokában Jean-Frangois Champollionnak
(l790-1832) sikerült a hieroglif, a hieratikus és a démotikus írás jeleinek lcggondosabb
formai feltérképezésejíendszerezése után behatolnia az egyiptomi írások évszázadokon
át megoldhatatlannak látszó titkába. t822 szeptemberében írta meg Champollion a meg-
fe|tést tartalmazó nevezetes levelet Dacier-nek, a francia akadémia tittárának.
A 15. század, a reneszánsz kora óta próbálkoztak a hieroglifák megfejtéséve| de a kisér-
letek sorra meghiúsultak, mivel a kutatók mint képíráshozkózeledtek a hieroglifákhoz.
A megfeités legnagyobb akadálya az a téves elképzelésvolt, hogy az egyiptomiak képírást
használtak, s így minden egyes iel egy §zót vagy egy gondolatot fejezett ki. Ezt a tévedést
táplálták egyes ántik szerzők is, mint Plutarkhos2 és Hórapollón. A valóság ezzel szemben
az, hogy a hieroglif irás képszerű |eleket alkalmazó mássalhangzós írás. Champollion is
hosszasan küszkódött az anyaggal, amíg végül is meggyőződött arról, hogy hangírásról
van szó. A század eleiétől akkor már a megf€itési kísérletek az ún. rosette-i kőból indul_
tak ki, mely Napóleon egyiptomi hadjárata során kerütt elő l799-ben. A fekete bazaltból
készült köláp töredékes felsó részénhieroglifákkal írt szöveg volt látható, alatta más
irású - mint kiderült, démotikus - egyiptomi szöveg kóvetkezett, legalul pedig görög
feliratot véstek be. Már eleve nem lehetett kétséges, hogy mindhárom szöveg ázonos.
A göróg rész értelmezése nem okozott ploblémát. EB:y papi gyűlés határozatait öröki-
tették meg a kőlapon, melyeket Ptolemaiosz Epiphanész király tiszteletére hoztak abból
az alkalomból, hogy sikerült megfékeznie a felső-egyiptomi lázadásokat. A megfogalma-
zás időpontja is megállapítható (i. e. 196),
Champollion elsősorban a rosette-i követ használta fel a megfeitéshez, de minden
l0
egyéb elérhetó feliratot is figyelembe vett. Kevés hozzá hasonló egyéniséget ismer a
tudománytörténet, kevés nyelvészben párosult ilyen szerencsés módon a lángész a vas-
akarattal, kitartással. Hányatott életútja ellenére elérte gyermekkorában kitúzött nagy
céliát, és életénekutolsó szakaszát az egyiptológiának §zentelhette. Feliratok tömegét
másolta le és értelmezte, szinte elégértegyenge fizikumát, s báT egyes eredményeit a
későbbi kutatások helyesbítették,az egyiptomi filológia azóta is az általa kiielölt úton
haIad.
A feliratokon, melyek áItalában nagyon dekoratívak, és fantasztikus, titokzatos díszitó-
mintaként hatnak, nagy számban láthatók ember€k, négylábúak, madarak, halak, boga-
ra\ emberi és állati testrészek, fák, növények és a legkülönfélébb tálgyak képei; a régiek
tévedéséntehát nincs mit csodálkoznunk. Ezeknek a képeknek azonban az esetek nagy
tóbbségében meghatározott hangértékúkvan. Jelölhetnek egy vagy tóbb mássalhangzót,
külön szót, de vannak olyan ielek is a szavak végén,melyek csak az olvasás, az értelmezés
megkönnyítésére szolgálnak és arra a fogalomkörre utalnak, melybe az illető szó tarto-
zik. Ezek az ún. magyarázó jelek (determinatívumok), kúlön nem olvassuk őket. A kezét
száiához emelő ülő ember képe például legtöbbször az evés-ivással, hangok kiadásával
kapcsolatos szavak után jelenik meg.
A A^ AA hieroglifa - a hullámzó vizfelület képe - egy mássalhangzót ielöl, z-nek
olvasandó, s elófordul rnindazon szavakban, melyek az n mássalhangzót tartalmazzák, s

a hangértéke, aho| az u valójában nem magánhangzó, hanem az algo| w-hez közel álló,

gyenge mássalhangzó, A sólyom lrieroglifával § Hórusz isten nevét írták, ez tehát

szóiel. -E\}
Mivel az egyiptomi szövegekben a mai sémi (arab, héber) írásokhoz hasonlóan nin-
csenek magánhangzók, a szavak pontos kieitését legtöbb esetbennem ismeriük. Az egyip-
tomiak számára a magánhangzók kiolvasása nem okozott problémát, számunkra annál
inkább. Jelenleg a szövegeket érútik,nyelvtanukat sikerült ö§szeállitani, szókincsük leg-
nagyobb része is éítelmezhető, de kiolvasni, átírni legtóbb szónál csak a mássalhangzókat
tudjuk, Annak érdekében, hogy a mássalhangzó-toílódásokat ki lehesscn eiteni, az egyip-
tológusok a gyenge mássalhangzókat sok esetben magánhangzóknak eitik, iriák, más sza-
vakban pedig megegyezésszerűen e betűt iktatnak közbe. Például a per, .ház" szóban a
p és az r biztos, a közóttük levő e más magánhangzó is lehet.
Számos szónál azonban ennél tovább mehetünk, a kopt nyelv, a görög és ékírásosát-
irások alapián ki tudjuk következtetni a magánhangzókat. Ez főként nevek esetében for_
dul elő. A napisten nevét a kopt forma alapján Ré-nek írhatjuk át, a Ramszesz név görög
alakiában (Ramesszész) viszont a Rá formát találiuk. Az egyiptomi írásokban az R után
ó.liz torokhang áll, melyet a keletiek mássalhangzónak éreznek. A Ré névnélkivételesen
szerencsés helyzetben vagyunk: fennmaradt a Ramszesz név ékííásosátírása is : Rla-
mqsesa. Ebből tudiuk, hogy a fáraókorban a név három hangból áUt, az R és az ájin kö-
zött volt egy rövid magánhangzó. Ez később összeolvadt a szóvégi ájirrnal, és hosszú
magánhangzóvá vált. A név összetett szavak elcjén Rá-nak, ezek végénés önálló szóként
a Későkorban Ré-nek hangzott. A Hórusz név esetében a göíóg átírás Hórosz, a kopt

ll
Hór. Biztos tehát, hogy a Késókorban hosszú rnássalhangzós volt a szó. A klasszikus
egyiptomi nyelvtanból azonban kikövetkeztethető, hogy i. e. a III. évezredben H *. rövid
magánhangzó * r t magánhangá + w volt a hangalak(Horew). A szóvégi ul és a
magánhangzó eltűnésével következett be az első magánhangzó meghosszabbodása.
Összetételekben, nevekben viszont némelykor Har volt az ejtés, ezt mutatia a görög
Harmais forma, mely Horemheb király nevének visszaadása. Ezért Horembeb és Harem-
hab névforma egyaránt használatos.
A hieroglifírás tóbbnyire jobbról bal felé halad, de aránylag gyakran találkozunk - fő-
ként olyankor, amikor az ítás díszítő iellegét is felhasználták - a mi írásirányunkban ha_
ladó hieroglif szövegekkel is. Könnyebbség kedvéért modeín szakmun}ák, szövegkiad-
ványok is igy közlik a szövegeket, Az irány könnyen megállapitható: az élőlények a sor
eleie felé néznek.
Lássunk egy egyszeó és gyakran előforduló kifejezést:

\9
fil!s|r=z
mn
.9rfiY\ nl] Imen-Ré neb pet

\lö!==l {
I oI
(n)
F:pt
Rc

ielentése; Amon-Ré, az éguta. Az első szó, Amon egy i ésJ között álló gyenge mással-
hangzóval kezdődik, maid kóvetkezik egy kétmássalhangzós iel, a men, ennek hangrani
kiegészítő'e (fonetikus komplementum) az n, mely nem olvasandó külön, csupán |elzi,
hogy az elóző hiero glifa n-re végződik. Átírások alapján tudiuk, hogy az i. e. I. évezred-
ben az istennevet Amonnak vagy Amunnak eitették. Ezután alul Ré szóiele következik,
majd egy vonal, mely egyrészt arra figyelmeztet, hogy a hieroglifa itt azt ielenti, amit a
kép ábrázol, másrészt a vonalnak téíkitöltő szerepe is van. Ezután két szóiel alkotia az
isten címét:íelű neb : út, a|atta pet : az ég.
Az első iel virágzó nádat ábtázol, a második iátéktáblát bábokkal, alatta az z, mint
mondottuk, vízfelület, maid következik a napkorong, A zeó lapos kosár, az utolsó pedig
- mennyezetként - é8. A hat iel közül tehát négynéla képformának az értelem szem-
^z
pontjából nincs jelentősége, két szóielnél a kép és a jelenté§ egyezik, a le8tóbb szövegben
azonban az arány ennél jóval alacsonyabb, a ielek döntő többségénél fordításkor csak
a hangértéket vesszük tekintetbe. A képformából kiindulva a legegyszerűbb szöveget sem
lehet lefordítani. Ó_ és középbirodalmi feliratok elolvasásá,}roz kb. 700 iel ismerete szúk-
séges. Késóbbi időszakokban a hieroglifák száma növekszik, a formai variációkkal együtt
az 7000-et is meghaladja.
A királyoknevét hosszúkás keretbe) az r!n. cartouche-ba íriák, Egyik gyakori cartouche

Or=Ö O.r=ö
Fc mn !pr(w)
l2
 Men-Hepeí-Ré, III. Thotmesz uralkodói neve, ahol a Napisten nevét tiszteletból előre
írták. A hieroglif írás ismerete nélkül is felismerhető tehát a sorok irá,rrya, és az, hogy
szerepel-e király a szövegben.
A hieroglif szó görógül szent vésetet ielent.

A 24 egyiptomi alap- (egl mássalhangót ielölő) hieíoglifa a következő:

Tudomónyos dtírás Megközelítő hbjtés

c
§ 3 sémi aleph (enyhe záLrhang) a

i,i sétai jodh i,i

{
_Jl c sémi djin torokhang

u, v, (w)
} sémi waw

-l b b

p p

f f

N m m

n
n

O r r

ril h laryngalis spirans h

i tI emphatikus zöngétlcn h h

a b velaris spirans ch

áÉ s-be átmenő h s-be ámrenő h

b
z (A legtöbb szóban korán sz-szé váük.) z, sz

s sz
l í|
i s
§
-l
A q,\ emphatikus velads k (hátul képzeltk, úen kY) ki

9 k

6 c
g

ó t t

13
F ! palatalizált t. (A legtöbb szóban korán t_vé válik.) ti, t

§ d d

a d zöngés palatalis affrikata (eredetileg palatalizált d) dzs

Az aleph, jodh, z.oazo eredetileg gyelge massalhartgzók, a szavak kiolvasásának meg-

könnyíté§ére ejthetők magánhangzónak.
A kónyv utolsó oldalain közöljiit a gyakrabban elöforduló, valamint olyan szavak és
nevek tudományos átírását, amelyeknél csak diakritikus jelek segítségévellehet az eredeti
mássalhangzókat pontosan feltüntetni. A szövegben €gyébként a köírnyű kieithetőséget
tártottuk szem előtt - például a q-t nem alkalmaztuk -, annál is inkább, mivel az egyip-
tomi nyelv magánhangzóit, fonetikáját is csak hiányosan ismeriük. A négyféteh meg_
kúlönbözt€tése az olvasást felesleges€n nehezítette volna, a listá viszont a legfontosabb
nevekre, szaYakra vonatkozólag táiékoztatást nyúit. A sémi szavaknál pontosabb isme-
retekkel rendelkezünk, így ott indokolt volt a q megtaítása, melynek e'tése ott sem kv,
hanem hátul képzett veláris k.
A hieroglif irást a napi életen felül álló mondanivaló megörökítésénél használták, az
írás öltöztette ezeket iinnepi köntösbe, a kó pedig, amelybe vésték, az örökkévalóság igé-
íetéthordozta. Templomok és sírok falain kívül obeliszkeken, szobrokon, szobortalap-
zatokon alkalmazták a hieroglifákat, de nagy és jelentős emlékcsoportiát alkotják az egyip-
tomi régészeti anyagnak a hieroglif szóveggel ellátott kisebb-nagyobb kőlapok is, a szté-
lék, melyekre a szövegen kívül sok esetben figurális ábrázolásokat is véstek (tO3. kép).
A hieratikus írás kül§ő formáiára nézve sem képszcrú.Rendszere azonos a hieroglif
íráséval, ugyanazokat a jeleket alkalmazza, de erősen leegyszerűsiti őket. A hieratikus
írást használták az írnokok a mindennapi életben, amikor nem volt idő a képek gondos
kiraizolására. Mint kézírás,idők folyamán nagy változásokon m€nt át, a jelek mérete,
formáia, az írás jellege segítségetielenthet egyes papiruszok kormeghatározásánál. A hie_
ratikus írás mindig jobbról bal felé halad (l. kép).
A görög elnevezés (hieratikosz : Sz€írtr papi) azza| magyarázható, hogy az i. e. I.
évezred második felétől már csak vallásos szövegek lejegyzésérehasználták.
A harmadik egyiptomi irás, a démotikus, a kultúra késői fokán jelenik meg. Az i, e.
8-7. században feilödött ki a hieratikusból, és később kiszoíítottaa hieratikus írást a
közhasználatból (2. kép). Egyszerűsítései és erős rövidítései miatt sok esetben ma is
nagy nehézségetokoz az olvasása, s a démotikus stúdiumok egy speciális áeát képezik
az egyiptológiának, Neve annyit jelent, mint népi (démodko§z).
Az i. sz. 23. századtó| Egyiptomban elteriedt kopt írás szakított a régi hagyomá-
nyokkal. A görög ábécénalapul, a magánhangzókat is jelöli, alkotói a górógbőt hiányzó
egyiptomi hangok számára hét ielet a démotikus irásból vettek át. A kopt írást és nyel-
vet Athanasius Kircher úttörő munkássága nyomán az európai kutat᧠a XVII. §zázadtól
iól ismerte. Kircher kisérlete a hieroglifák megfeitésére nem iárt sikerrel, de ló36-ban
megjelent múve, a Prodromus Coptus siae Aegrptiacus,maid a Lingua Aegyptiacarestituta
(1643) nyitotta meg az utat a koptológiai tanulmányok számára. A kopt nyelvnek nagy
szerepe volt a hieroglifák megfeitésében.
Írással hivatásszerúen nagyszámú írnok foglalkozott, akik, mint egy nehéz tudomány

|4
szakértői, nagy tiszteletben álltak. Raituk kivül azonban más rétegekben, például a kéz-
művesek között is akadtak nem kevesen, akik legalább alacsony fokon tudtak irni-olvasni.
Az írnok felszerelését a aes hieroglifa képe (írni, írnok) és sok lelet alapján ismerjük.
Az írásiel függőleges vottala azírónád, melynek végétecsetté alakitották ki. A kör
fr
a festéktartó bórzacskó, a téglalap két körrel a paletta, bemélyedéseiben a fekete és piros
tintát - alapanyaguk korom, illetve okker - keverték ki. Pirossal általában a fontosabb
új szakaszok kezdetét ielölték, vagy azokat a részeket, amelyeket valamilyen okból ki
akartak emelni. Az egyiptomi fekete tinta a legtartósabb festékek közé tartozik, a leg-
több papiruszon alig halványodott az évezredek folyamán. A vörös nem ennyire időt
álló, sok papiruszon nehezen olvasható.
A legfontosabb egyiptomi iróanyag a papirusz, a Cyperus papyrus nevú vízinövény-
ből készült. A szár rostos beléből csikokat vágtak ki, a csíkok egy részétvízszintesen,
más réSZétfüggőlegesen egymás mellé tették, maid a két réteget egymásra helyezve
összepréselték, ehhez nem volt szúkségragasztóalyagra. Az így létrejött papiruszszele-
teket szélükkel összeragasztották, tetszé§ szerinti hosszúságúra növelték. A felületet le-
simitották, Általában a vízszintes csikokból álló felúletre (recto) írtak, de szúkség esetén
felhasználták a hátoldalt is (verso). A papiruszokat ö§szegöngyölitették, tekercs alakban
tárolták, némelykor össze is kötötték és lepecsételték. Számos egyiptomi iratnak azért
nem maradt ránk az eleje, mert a tekercs külső része könnyen megsérűlt. A papirusz
a legkényesebb, legkönnyebben pusztuló iróanyagok közé tartozik, szerencsénkre Egyip-
tom száraz klímáia alatt a sírokban és más lelőhelyeken nagy számban aránylag jó álla-
potban maradmk meg a tekercsek. Annál kevésbéártanak az időiárás viszontagságai és
a történelem viharai az osztrakonoknak, Ezekből több tizezret ismerünk. Az osztrakon
eredeti ielentése cserépdarab, de az egyiptológiában ezt a terminust használiuk azokra
a kődarabokra is, melyekre írtak vagy raizoltak. Az osztrakonokat, az összetört agyág-
edények cserepeit és köveket igen gyakran használták íróanyagként.

Az egyiptomi emlékekről, feliratokról, építményekről,szobrokról először a napóleoni

expedició során készült hiteles, pontos dokumentáció.
A Mohamed Ali uralma alatt modernizálódó Egyiptomban egyaránt kedvezó lehető-
ségek kínálkoztak a külföldi tudományos és a dilettáns, csak pénzszerzésre, fosztogatásra
irányuló kutatások előtt. Sorra alapitották Európában a nagy egyiptomi gyúiteményeket
(Louvre, British Museum, Berlin, Torino). Határkő volt a kutatások történetében az
1858-as év! amikor Auguste Mariette francia egyiptológus kezdeményezésérelétreiött
Kairóban a Service des Antiquités, a ma is fennálló egyiptomi régészeti hivatal, mely
ettől kezdve ellenőrizte a külftrldiek ásatásait, s engedélye nélkül - legalábbis elvben -
nem lehetett jelentősebb műtárgyakat kivinni Egyiptom területéről.
Küönböző intenzitással folytak a fontos múemléki területeken az ásatások. A múlt
század harmincas éveiben eredményekben gazdag vállalkozás volt a piramisok átkuta-
tása, melyet Richard Howard Vyse ezredes és John Perring mérnök irányitott. Publiká-
ciójuk ma is nélkülözhetetlen azok számára, akik a piramisoktal foglalkoznak.
Richard Lepsius L84245 kózótt lagy porosz expediciót vezetett végig Egyiptomon.
Munkájuk a mai tudomány számára különösen dokumentációs szempontból értékes,
mivel a Lepsius által kiadott, hatalmas albumokat és részl€tes leírásokat magába foglaló
l5
sorozat (Lepsius: Denkmdler), ma már elpusztult építményekraizait is megörökítette.
Lepsius expedíciója eljutott szudán területére is. Az ottani egyiptomi emlékek tanul-
mányozása valamível később kezdődött meg, mint Egyiptomban, csak Izmail pasa 182l_
es hadjárata után lehetett gondolni rendszeres feltárásra. Frédéric caillaud nagy múve
(Vo9age d Méroéet au flewe blanc. Táblák 1823 és szöveg 1827) és a magával hozott
tárgyak alapján tudott először a kutatás képet alkotni ennek a terüetnek régészetifon-
tosságáról. Sainos a kincsvadászok is szabadabban gafázdálkodhattak itt, mint Egyip-
tomban. Egy kalandor úgy találta meg Ameni-Sakhete királynő ékszereit, hogy pirami-
sát egyszerűen lehordatta.
Mariette páratlan egyiptomi pályafutásának nyitánya az Ápisz bikák sírboltiának fel-
tárása volt 185l-ben, Szakkarában (Szaqqara), A legközismertebbnek számító emlékek
egész sorát ó találta meg. (Khephrén szobra a sólyommal, a Falusi biró, Ranofer szobra,
Ti és Ptahhotep sírja Szakkarában.) Mariette végleg egyiptomi szolgálatba állt, s oly mér-
tékben megbecsülték tevékenységét,hogy végül a pasa rangot is elnyerte.
Az úibirodalmi uralkodók múmiáinak egyik re|tekhelye (Deir el-Bahari) nyomára a
sírrablók tevékenységevezette el az egyiptológusokat l881-ben. A rablók l875-ben fe-
dezték fel. Itt nyugodott többek között I. Jahmesz, I. Amenhotep, II. Thotmesz,
I. §zéthi, II. Ramszesz. Émile Brugscll a nevezetes Heinrich Brugsch egyiptológus test-
vére volt az első az egyiptológusok közül, aki ezt a páratlan leletegyüttest megpillantotta.
A második rejt€khelyet 1898-ban Victor Loretnak sikerült megtalálnia II. Amenhotep
sír|ában, a királyok völgyében. A két nagy királyi lelet közötti idöben Deir el-Bahari
mé8 egy reitekhellyel szolgált. 189l-ben Georges Daressy nyitotta fel egy helyi lakos
-
útmutatása alapján - azt a sírt, amelyben Amon papjainak, papnőinek, énekesnőinek
koporsóit helyezték el a xxl. dinasztia korában. A hatalmas leletanyagnak csak egy része
maradt Kairóban, a többit szétosztották küftrldi múzeumoknak, majdnem minden jelen-
tős egyiptomi gyúiteménybentalálható olyan koporsó, mely ebből a sírból való.
A század utolsó éveire két nagy felfedezés esett, mindkettő összekapcsolódik a nagy
angol régész és egyiptológus, William Flinders Petrie nevével. Jacques de Morgan volt
az első, aki Egyiptomban prehisztorikus kultúrákat mutatott ki, majd néhány éwel ké-
sőbb az ő és petrie ásatásai tárták fel azokat a temetőket, melyek a rézkor kezdeti idósza-
kának emlékanyagával ismertették meg a régészeket. petrie ugyan nem ismene fel azon-
nal ezeknek a temetőknek az őskori iellegét, de késóbb ő maga lett kronológiájuk legiobb
szakértőie. l895-ben a francia Emile Amélineau fedezte fel Abüdoszban az L dinasztia
korának híres temetóiét, azokat a sirokat, melyekkel kapcsolatban ma is folyik vita, hogy
valóban bennük nyugodtak-e az I. dinasztia uralkodói. Amélineau, aki kitiínő filológus
volt, nem rendelkezett megfelelő régészetitapasztalattal, ezért 1899-ben peúie vette át
itt az á§atást, publikációja, a Royal Tombs, az egyiptológia klasszikus művei közé emel-
kedett.
Egy l903-as szenzációs karnaki lelet az egyiptomi művé§zet és történelem vizsgálata
számára egyaíánt új adatok tömegét szolgáltatta. A templom padlója alatt elásva több
mint 700 kőszobrot talált Georges Legrain.
El-Amarnából l887-ben került elő az első fontos leletanyag, a királyi levéltárban ór-
zött ékiratos agyagtábláLk, Mivel először érthetetlen volt, hogyan kerültek ékiratos szö-
vegek Egyiptbmba, s mivel nem szabá|yos ásatás során találták meg az anyagot, a kutatók
hamisítványoknak tartották a táblákat, csak később fedezték fel értékiiket,amikor egy

l6
résziiú<nek már nyoma veszett. Petrie is kutatott itt, mald az első világháború elótti évek_
ben a németek folytattak nagyszabású ásatást, melynek során többek között Thotmesz
szobrászműhelye is előkerült. A németek ásatásainak legnagyobb lelete a világhírű
Nofertitifej, melyet ielenleg Berlinben őriznek.
192z-beí, száz éWel a hieroglifák megte,tése után a Tutanhamon-sí! aranytömegé-
nek csillogásából ismerte meg voltaképpen a világ Egyiptom gazdagságát a xvIII. di-
naszti8 korában. Tefvszerű, hosszú ideig sikertelennek látszó kutatás |utalma volt ez a
lelet. Howard carter angol egyiptológus, kora legnagyobb szaktekintélyeinek vélemé-
nyével szemben képviselte azt z nézetet, hogy a Királyok völgyében még felfedezésre
várt Tutanhamon sír|a, Az egyiptológia nagy mecénása, Lord Carnarvon fedezte az á§a-
tások költségeit, melyek közvetlenül a kutatási engedély leiárta előtt iutottak célba.
A következó nagy királysírlelet l939-ben Pierre Montet francia egyiptológusnak iutott
osztályrészül, ez azonban nem a Királyok völgyében került napfényre, hanem messze
északon, Taniszban. IL Oszorkon, Pszuszennész, Sesonk (Hekaheperré) (89, kép) egy
másik, ugyancsak Sesonk nevű uralkodó és II. Takelót sírját tartalmazta a temetkező-
hely. A sírok egy része érintetlen volt, más részétkirabolták,
A háború maidnem egy évtizedre lelassította a kutatások ütemét. Az ótvenes évek leg-
nagyobb lelete Szehemhet király szakkarai befejezetlen piramisának megtalálá§a volt.
1959-től a nemzetközi egyiptológia ereiét egy, a tégészeteddigi töítén€tében példátlan
méretű leletmenté§ kötötte le: tizenhét templom éS több más építményelszállításáról
kellett gondoskodni Núbiának arról a területéről, mely néhány év múlva az asszuáni
nagy gát megépitése következtében a tóvá duzzasztott Nilus hullámai alákerűlt. AZ akció,
amelyet az UNESCo irányított, s melyben minden otszág részt vett, ahol szátnottevő
egyiptológiai kuutás folyik, telies sikerrel zárult. A templomok egy részéta régi helyhez
közel építeftékfel, igy Abu Szimbel sziklatemplomai is csupán magasabbra kerültek,
néhányat viszont g leletmentésben való részvételvíszonzásaként más államoknak aiándé-
kozuk. Így a denduri templom ma New Yorkban van, a debodi Spanyolországban, az
ellesziai Torinóban, a tafrehi Hollandiában.
L964-tő| az angol Emery szakkarai ásatásai kerúltek a figyelem középpontjába. Az
óriási méretúszentállat-katakombák nemcsak íbiszek, sólymok múmiáinak tömegét, ha-
nem egyéb értékesleletanyagot is szolgáltattak. Emery ráakadt a szent maimok és az
Ápisz-bikákat szülő szent tehenek sírjára is. Ezzel vált voltaképpen tel'essé Mariette
múlt száaadbeli nagy lelete.
Magyarország két alkalommal vett részt az egyiptomi helyszíni feltárásban. Az első
ásatás Báck Fülöp üzletembeí magánvál|alkozása volt 190?-l908-ban, Tadeusz Smo-
leóski lengyel egyiptológus végezte számára aZ ásatást Közép-Egyiptomban Sharuná-
nál é§ Gemhudnál. A túlnyomó részben Ptolemaiosz-kori leletek Budapestre, Béc§be és
Krakkóba kerültek, ma jelentős részük a Szépművészeti Múzeum tulajdonában van.
l9ó4-ben a núbiai leleún€ntés ker€tében a Magyar Tudományos Akadémia ásatott Abu
Szimbel közelében (Abdallah Nirqi). Az expedíció, melyet Castiglione László vezetett,
és tag|ai Varga Edit, Salamon Ágrres, Barkóczi László, Hainóczi Gyula és Kákosy László
voltak, középkori kopt települést és temetőt tárt fel.
Hazánk száLrnára az egyiptológia művetésének különös |elentőséget adnak a római
uralom alatt nálunk is virágzó Ízisz-kultusz emlékei, melyek közúl a szombathelyi Ízisz-
templom és egy rem€kmúvíi, E8yeden talált kancsó méltán világhírú. Az Ízisz-templo-
|7
mot szentléleky Tihamér tárta fel, a pannóniai Ízisz-kultusz kérdéseivel egyiptológiai
összefüggésekben ielenleg §[essetzky Vilmos fog|alkozik.
Az egyiptológia azonban n€mcsak ásatások rltián f€ilődik, a múzeumokban, egyeteme-
ken, rudományos intézetekben folyó kutatómunka legalább ilyen mértékben gyafapitia
ismereteinket. Az ásatás csupán első lépésaz úi anyag meg§zerzésében, ezután a feldol-
gozás, a kiértékeléséi,ei, évtizedei következnek, s egy-egy adat valódi jelentősége gyak-
ran csak hosszú idó múltIán válik világossá.
Az egyiptomi nyelv megismerésébenChampollion után Heinrich Brugsch, Adolf
Erman, Kurt Sethe és Alan Gárdiner munkássága a legértékesebb, 1926-ban ielent meg
a nagy egyiptomi szótár, a |Yörterbuch der Aegyptischen Sprache első kötete, Az Erman
által megkezdett nagy vállalkozás tető alá hozásában Hcrmann Grapownak voltak a leg-
nagyobb érdemei. A leg|obb egyiptomi nyelvtan Gardiner munkáia (Egyp tian Gratnmar,
harmadik kiadás, 1957),
Az egyiptológia ma már egyenrangú lársa a többi ókori történeti stúdiumnak. Szim-
bolikus ielentösége is volt annak, amikor a húszas-harmincas években Emile Baraize-nek
és Szelim Haszánnak több korábbi kísérletután végre sikerúlt teljesen kiszabaditania
a nagy gizai Szfinxet a §ivatagi homoktengerből. A hóskor izgalmas, nehéz évtizedei után
ekkor vált az egyiptológiá valóban szilárd nyelvi megalapozottsággal rendelkező, most
má! ö§szegezésre is töíekvő tudománnyá.
 Az ország és népe

A NíLUS Ésa srvetac

Egyiptom hosszú, keskeny szalagsziget a végtel§n sivatagban, a Földközi-tenge! és a
Nílus első kataraktáia kózótt. (Északi szélesség kb.31-2€.) A völgyön kívül eső terület
mezőgazüsági szempontból értéktelen, legnagyobb része lakhatatlan. A táj nem válto-
zatos, száz és száz kilométereken keresztúl ugyanaz a kép tárul az llazó elé, ugyanazok
a színhatások érvényesülnek; a zóld, termékeny völgy, a sárgásbarna homok, a ragyogó
kék ég támad fel előszór azok emlékezetében, akik nem valamelyik várost, hanem az
egyiptomi vidék egészét akarják magukban felidézni (I. tábla),
Az egyiptomi kultúra létreiöttének e8yik döntő tényezője volt a Nílus évenkénti ára-
dása, mely lehetővé tette az intenzív fiildmúvelést,egy magas szervezettségú tár§adalmi
politikai formáció megszületését. A Nilus völgye mély árok a Szahara tábláirin; Asszuán-
tól északra Egyiptom területére lépve a Gebel Szilszile szorosáig a núbiai homokkö-
talapzatban folyik, itt kezdődik a Kairóig tató mészkőtábla. Ez a vidék - az elsö kata-
rakta és Kairó között - alkotja Egyiptom egyik nagy táiegységét, Felső-Egyiptomot.
Az ókorban a mai Kairó közelében levő Memphisz volt ennek az országrésznek az északi
határa. A völgy általában igen szúk - csak kivételesen éri el a 25 kilométer szélességet -,
többnyire közelinek tűnik mindkét pereme. Szélétnéhol valódi hegyek alkot|ák, sokszor
azonban csalóka a kép, hosszú szakaszokon nem hegy magasodik a szemlélő előtt, csu,
pán a lapos sivatagi fennsík peremét lát|a.
A déli természetes határt az elsö katarakta képezte, Asszuánnál. A Nilus hat katarak-
táiát észak-déli irár:ybaíL szirínozzuk, a folyó ezeken a szakaszokon összeszűkúl, sziklás,
nem hajózható. Folyása meggyorsul, helyenként zuhatagos. Asszuátrnál gránitsziklák
közótt kell áttömie a viznek.
Kairótól északra hinelen megváltozik a táj, tága§, t€rmékeny sikság következik, a
Delta, Alsó-Egyiptom. A Nllus ma két ágban (rosette-i és damiettai) ömlik a tengerbe,
az ókori források még hér ágáról beszélnek. A tengerpart közelében több lagúnatavat
találunk (Mafiut, Edku, Borollosz, Menzale-tó). A Deltá Egyiptom geológiailag leg-
fiatalabb vidéke, az eredetil€g tölcsértorkolatot a Nílus hordaléka a pal€olitikum folya-
mán töltötte fel, s alakitotta ki a iól művelhető alfiildet. A fáraókorban azonban a vidék
nagy része még mocsaras volt. Hérodotó§z sokszor idézett kijelentése is, mely szerint
Egyiptom a Nílus aiándéka, voltaképpen ar.a vonatkozik, hogy az ország északi részét
a folyó hozta létre. Az újbirodalmi Nilus-himnusz szavai: ,,Minden teremtett dolog
az ő adománya", viszont valóban a folyam létfenntartó, áldá§os szeíepétmagasztaliák
(lW. Helck: Der Text des ,,Nilhynn us". §[iesbade l, |972. 50.)'

* Ha a fordltó nevét nem riintetjük fel, a szöveg Kákosy László fofditása.

l9
 Az áradás a nyári-ószi hónapokra esett. Az etiópiai esők és a hó olvadása következ-
tében meginduló vízemelkedésAsszuán környékén május végén,június eleién mutat-
kozott először, Kairó magasságában kb. három héttel később. Július 20, táián lépett ki
a folyam a medrébő|, az egyiptomiak iúlius 19-ét tekintették az áradás első napiának,
erre az örómteli eseményre tették az újévnapját is. A vízállás augusztus végénvagy szep-
temberben tetózött, s október-novemberben ment végbe az apadás, a víz visszahúzódása
az eredeti mederbe. A víz sötétszürke iszapréteggel vonta be a ftildeket, mely megszára-
dás után finom porrá esett szét. A Yiz színe is megváltozoft emelkedése idején, a sötét
habokat a Kék-Nílushordaléka vöröses színűre változtatta. Az áradást ugyanis Szudán-
ban a Nílusba ömlő Kék-Nílus,az Atbará és a Szobat táplálta, a Fehér-Nílusnak, mely
Khartumnál egyesül társfolyójával, ilyen szempontból nem volt ielentősége.
A víz magasságában évente jelentős eltérésekmutatkozták, aminek komoly kihatásai
voltak a termésre, s ezért természetes, hogy az egyiptomiak az írás meg|elenésétől kezdve
gondosan feliegyezték az áradás ideién mért vizállást. A két fő Nílus-mérót délen Asz-
szuánnál, Elephantiné szigetén és a mai Ó-Kairónál, Heri-Aha helységnél állították fel;
ez utóbbit a görögök a Nílus várcisának, Nilopolisznak nevezték. E kettőn kívü külön-
böző időszakokban több m᧠helyen is regisztrálták a vízszintet, igy Núbiában (Kumma)
és Thébában (Karnak). Az áradás eszményi magassága a római korban északon 16 egyip-
tomi rőf (meh) vo|t (1 meh : 52 cm), ezt fejezi ki szimbolikusan a vatikáni Nilus-szobron
látható 16 kisgyermek. Ez azonban nyilván ugyanolyan eszményi, szinte elérhetetlen
határ volt, mint a hőn óhaitott 1l0 éves életkor. Elephantinénél a katarakta sziklái miatt
ennél ióval nagyobb magasság is előfordult, északon azonban a 12 rőíiit biztosan nem
haladta meg. Ha az évezredek során feliegyzett számadatokat összehasonlítjuk, feltűnő,
hogy a Ptolemaiosz- és római koriak sokkal magasabba} a korábbiaknát. Ebben közre_
iátszott a vízmeder fokozatos emelkedése az iszaplerakódás miatt, az is valószínú azon-
ban, hogy a mércék zérópontja közben megváltozott.
Az áradásról Egyiptom területén csak múlt időben beszélheti.iLrrk, a nagy asszuáni gát
megépítéseugyanis a hatvanas évek óta lehetővé tette a vízszint me§terséges szabályozá-
sát egész éven át. Ma már Asszuántól északra nincsen meg a természetes évi áíadá§, Egé-
szen addig azonban az egyiptomi paíaszt számára, akár a fáraók atattvalóia volt, akár a
20. században élt, ez volt az év legielentősebb eseménye. A régi egyiptomiak a Nilus
áradó vizét Hápi néven férfi istenné tették (34. kép), akinek feltűnően nagy, nőies mellei
. a nemző é8 teremtő erő egységétfejezik ki az é|etadő vizben. A tiszteletére íendezett
iirrnepségek fontos aktusa volt az áldozatok és könyvek vízbe dobása. Ez utóbbiakía bizo-
nyára az istenséghez intézett könyöfgéseket irtak. Az Úibirodalom második felében
Héliupoliszban vas Nílus-szobrok is készütek (Harris Papirusz), bár ez a fém rendkívül
ritka volt Egyiptomban, Időnként valószínűleg még emberáldozatokat is kapott a Nílus.
A koptokat - Murtadi arab történetiíó szerint - az arab hódítók akadályozták meg abban,
hogy a jó áradás érdekében egy fiatal szüzet a yizbe vessenek. Pénz bedobása az áradó
vízbe még a legú|abb időkben is szokásban volt.
Egyiptom településfiildrajzát az árterület széle határozta meg, ezen belül csak maga-
sabb terepszakaszokon lehetett épitkezni. Olyan kivételes helyen, mint Memphisz, ki-
terjedt vízszabályozási és árvízvédelmi munkálatokra volt szükség. ,,Ménészről, Egyip-
tom első kilályáról azt mond|rik a papok, hogy töltésekkel védte meg Memphiszt. A víz-
áram ugyanis homokos hegység mellett Líbia felé folyt; Ménészazonban felülről, Mem-

20
phisztól vagy §záz stádiumra a délre nyúló ágat töltésekkel szabályozván, a régi medret
kiszáfította, rlgy hogy a folyam csatornákkal irányítva a hegység között folyik. Még ma
is nagyon gondozzák a perz§ák a Nílusnak ezen ágát, mely töltések által elzárva folyik,
minden évben megerősítik. Mert ha a folyam itt áttörve kiáíadna, egész Memphiszt ár-
víz fenyegemé." (Hérodotosz II. 99.r) Az áradás évszakában a városok, falvak szigetekké
váltak. Az úiabb időkben már az utakat is töltésekre építették,de az ókorban csak hajóval
lehetett kózlekedni az áradásos vidék (3. kép) telepúlései között. ,,Midőn a Nllgs a szá-
razra lép ki, csak a városok látszanak ki belőle, úgy hogy inkább az aigaioszi tengerhez
hasonlitanak. Egyiptom többi része tengerré válik. . ." (Uo. II. 97.)
Az egyiptomi tájat az éy legnagyobb részében aranyló napfény ónti el, ahogyan az
egyiptomi szövegek patetikusan kifeiezték, Ré napisten aranyporral szórja be az oszá-
got, A felhóket, az esőt rendellenes jelenségnek tekintették. Számtalanszor tapasztalniuk
kellett azonbán nyáron a déli nap perzselő, tikkasztó, bénitó erejét; Felsó-Egyiptomban
ilyenkor, különösen annak déli részén,az európai számára szinte valószerűtlennek látszó
sugárózónben a színek valami monoton szürkeségben olvadnak eggyé. Ez a napisten szá-
mukra is félelmetes hatalom volt, himnuszaik nem véletlenül többnyire a felkelő és le-
nyugvó, nem a zeniten álló Naphoz szólnak, és ez az oka annak, hogy a képek vörösnek
ábrázolják a napkorongot.
Az ország klímája rendkívül száraz, Kairó környékén az évi csapadék 32-50 milli-
méter (fóként november és április között), a Delta legészakibb részén,mely a mediterrán
klimatikus zónába tartozik, ennél lényegesen több, Egyiptom déli részénviszont évekig
gyakorlatilag nincs csapadék, az időnkénti hatalmas felhőszakadások hatásaikban inkább
károsak, mint hasznosak. Kairó vidékéna ianuári hőmérséklet délben általában +18",
nyáron 30-40 fok között, de tavasszal és nyáron nemrithán 4CP felett van. Asszuánban
általában 6-8 fokkal magasabb, mint északon. Az éjszakák télen északon és a délvidéken
is kellemetlenül hidegek, a déli teíületeken gyakran még erősebb a lehűlés. Az ókorban,
különösen a III. évezredben valamivel csapadékosabb volt a klíma a szubpluviális esők
következtében. Észak-Afrikában ugyanis az európai jégkorszakok (glaciálisok) ideién
esős időszakok (pluviálisok) voltak, ezek utóhatásai még érződtek az egyiptomi történe-
lem kezdetén. Az ország legnagyobb részében azonban ekkor is csak az áradás tette lehe-
tővé a földművelést.
A forróságot kellemesen enyhíti a Földközitenger felől jövő légáramlat, melyet az
egyiptomiak ,,az északi szél édes fuvallatáLnak" neveztek, annál nyomasztóbbak viszont
a déli szél, a hamszí,n napiai. Neve annyit ielent arabul, mint ,,ötven", ugyanis március
és máius között mintegy ötven napon át ismétlődnek hosszabb-rövidebb időkózökben
a 2-3 napos hamszintohamok. Az ég ólmossziiLrke lesz a kavargó homokfelhőktől, a hő-
mérséklet erősen emelkedik (gyakran 40 fok firlé), maid hirtelen leesik.
Az egyiptomiak a megművelhető területet, a völgyet és a Deltát tekintették hazáiuk-
nak, ez volt EgyiptoÁ; az ő nyelvükól Kanet, aFekete (ítild). Az elnevezés az iszap sötét
§zinétöl ered. Kemet szomszédia keleten és nyugaton ís a Deseret volt, a Vörös (fijld),
a sivatag. A nyÜgati sivatagot Libiai-, a Nílus és Vórós-tenger közötti területet Arab_

r A Hérodotosz-idézeteket Geréb József: Eérodotos Töfiénet; Kön oei. Bp., 1892. címúmunká-
ból vett'\ik. A íómai szám a könyvet, az afab szám a feiezetekct jelöli; ez a számjelölés a kötetben eló-
forduló valamennyi auktor-helyre vonatkozik.

21
sivatagnak nevezzük. (A Libiai-sivatag egy része Egyiptomhoz tartozik.) A terület ki-
száradása, deszikkációia még ma is tartó folyamat, a történelem hainalán egyes vidékei
szavanna jellegúek voltak, a prehisztorikus időkben pedig még változatos állatvilág4ak
adtak otthont. Nem kétségesazonban, hogy az Óbirodalom korában egyes erdős, szavan-
nás szakaszoktól eltekintve a képe nagyjából már azonos volt a maival.
A Líbiai-sivatag felszíne vidékenkéntyá|tozó, vannak kemény kavicsos szakaszok, ez
a szerdr,másutt a láb belesúpped a finom homokba, melyet a szél sodor tova, es buckákat
alakit ki (erg). A ritkán lezúduló esők völgyszerú mélyedéseket, wádikat alakítanak ki.
A szegényes növényzet csak gyér nomadizáló népességet tud eltarani. Hatalmas, telje-
sen kopár terúletek mellett itt-ott szárazságot túrő, rendszerint tüskés, mély gyökerű
növények élnek a sivatagban. Némelyik wádiban gazdagabb a vegetáció, s egy-egy eső
után szinte kivirulnak a Szahara egyes részei. Helyenként hatalmas sziklák tarkítják a
vidéket, melyeket a szélerőzió kúlönös formáiúra koptatott. Felismerhetók például a
gombákra, tornyokra emlékeztető alakzatok.
A mélyedésekben, ahol a talajvíz közelebb van a felszinhez és kutakkal felszínre lehet
hozni, vagy ahol források töínek elő, kialakultak az oázisok. Az oázis szó óegyiptomi
eredetű, az zicrból (koptul wahe) származik, ami ústöt, katlant és mélyen fekvő terú-
letet jelentett. Földművelés, gyümölcstermesztés csak az oázisokban lehetséges, de ott
is csak a víz közvetlen közelében. Az egyiptomi történelemben a nagy kiteriedésű Khar-
geh-, a közelében levő Dakhleh-, később pedig a Sziwa-oázis iátszott szerepet. Kisebb
jelentósége van a Baharia- és a Farafra-oázisnak.
A Fajjúm-oázis nem szigetszerüen helyezkedik el a sivatagban, mint az eddig felsorol-
tak, hanem a Nilus egy mellékágának, a Bahr Juszufnak az árka köti össze a Nílus völ-
gyével. Hatalmas tava a Birket el-Qarun (ókorban i4erur-, Moirisz-tő). Oázisnak tekint-
hető tulaidonképpen maga a lakható Egyiptom is,
A keleti, az Arab-sivatag kietlen, hegyes vidék, melynek egyes csúcsai a 2OOO m feletti
magasságot is elérik. A hegyek között wádik vezetnek a Vórös-tengerhez, a legfontosabb
útvonal Koptoszból halad a §7adi Hammamáton át El-Qoszeirbe.
Egyiptom nem tartozott az ásványi kincsekben gazdag országok közé, fémek igen kis
mennyiségben fordultak elő. A rézbányák a Szináj-félszigeten voltak, tehát idegenben,
ez a terület ugyanis közigazgatásilag nem tartozott a fáraókori Egyiptomhoz. Az Újbiro-
dalom végénTimnában (Dél-Izráel) folyt egyiptomi irányítás alatt rézbányászat.
Aranyat a mai El-Qoszeir közelében is bányásztal9 de legnagyobb részétNúbia gazdag
bányái szolgáltatták. Az arany egyik fa|tá|a a 20-30o/g ezüstöt tartalmazó elektron.
Az ezü§t tiszta formáiában a Középbirodalom végéigértékesebbaz aranynál. A szór-
ványosan előforduló vastárgyak - mint a magas nikkeltartalom mutatia - meteorvasból
készültek. (A vas neve bia-en-pet, ,,égi fém"). Az lJibirodalomtól kezdve Kisázsiából
szerezték be a vasat, de az I. évezred közepéig csak igen kis jelentősége volt az egyiptomi
kézmúiparban,
Kemény és puha kőfaitákban ezzel szemben szinte kimedthetetlen e vidék, ami alapul
szolgált a monumentális kőépitkezés létreiöttéhez és a gigantikus méreteket alkalmazó
szobrászat virágzásához. Mészkó és homokkő sok helyen termelhetó ki, a turai bánya
szolgáltatta a mészkő egy finom faitáiát egyes piramisok burkolásához vagy építéséhez.
A §í|adi Hammamátban gtánitot, kovakövet brfuryásztak, a gránit (rózsaszín és sziitke)
legfontosabb lelőhelye azonban Asszuán környéke, ahol nap|ainkig folyik a kitermelése.

22
Ezt a kemény, nehezen megmunkálható kófaitát az egyiptomiak óriási mennyiségben
alkalmazták építkezéseknél,épúletek burkolásánál, szobrok készité§énél.A fekete bazalt
a Faiiúm és Asszuán vidékén található, egyik fajtáját, az igen kemény doleritet El_
Qoszeir vidékéről szerezték be. Igen sok dísztárgy, váza készi|t az alabástrom egyik fai-
tájából, az ún. egyiptomi alabástromból, melyet El-Amarna közelében, Hatnubban ter-
meltek ki.
Az ókori Egyiptomban fóleg a Nílus állatvilága volt gazdag; nemcsak sokféle halfaita
és mocsári vizimadarak sokasága népesítette be, hanem olyan nagyvadak is éltek még
benne, mint a víziló és a krokodilus. Az utóbbi Núbiában még elöfordul, a viziló a múlt
században tűnt el Egyiptomból. Utolsó példányai a damiettai Nílus-ág mocsaraiban lak-
tak. Komoly veszélyt ielentettek és ielentenek a lakosság számára a mérges kígyók, elsó-
sorban a szarvas vipera és a kobra, valamint a skorpiók. A sivatagban még sokkal több
volt a hiéna, a sakál, a gaze||a, az antilop, mint ma, sőt nem kis számban éltek Egyip_
tomban oroszlánok is. Struccokról is tudunk. Háziállataikat késóbb tárgyaljuk.
A klimatikus viszonyok következtében a flóra szegényes. Nagyobb lombos erdőket
hiába keresnénk, csupán pálmaligetekkel találkozunk, ahol aljnövényzet egyáltalán nincs.
A datolyapátma mellett a dumpálmát is tenyésztették.Gyakori volt a szikomorfa, az aká-
cia (nem akác, Acazia nilotica és A. albida), a petzea, a fűge és a szentiá[roskenyér-fa,
Az olajkészítéshez szükséges magvakat két fa szolgáltatta, a Balanitas aegyptiaca és a
Moringa peregrina. Mivel az egyiptomi fák többsége nem volt alkalmas megmunkálásra,
az oíszág behozatalra szorult. Délről ébenfát, a mai Libanon és Sziria területéről tű-
levelű fákat importáltak. Az annyira iellemzó papiruszsás, mely Alsó-Egyiptomnak iel-
képes növénye is lett, a mértéktelen kitermelés és a mocsarak lecsapolá§a következtében
kipusztult Egyiptom teíületéről.

LAKOSSÁG, NYELV

Az egyiptomiak önmagukat egyszerúen ,,emberek"-nek nevezték, idegenekre nagyon

ritkán alkalmazták ezt a meg|elölést. A fáraókori egyiptomi nép eredetének, etnogenezi-
sének tisztázásához nincsenek sem történeti, sem megbízható régészeti támpontiaink.
A történeti idók kezdete (i. e. 3000) táián egy vékony, finom csontozatú és egy erősebb
testalkatú népcsoportot sikerült antropológiailag elválasztani, vakmerőség volna azon-
ban erre történeti elméleteket építeni,eseményeket rekonstruálni.
Egyedül a nyelvből lehet bizonyos következtetéseket levonni Egyiptom lakosságának
őstörténetére vonatkozólag, de a történelmi folyamatok közelebbi megvilágítására ezek
sem elegendőek. Az egyiptomi nyelv egyrészt egyes afrikai, rnásrészt a közel-keleti sémi
(szemita) nyelvekkel mutat rokonságot. l8ó3-ban állította fel Richard Lepsius német
egyiptológus az azóta számta|an vitára alkalmat adó hamita elméletet. (A sémi és a ha-
mita vagy hámi megielölés Noé fiainak, Sémnek és Hámnak a nevéból származik, akiktől
a Biblia az ázsiai és afrikai népeket származtatta,) Egyes nyelvészek észak-afrikai (ber-
ber) és déli (kusita) csoportot kúlönböztetnek meg a hamiE nyelvek közótt. Az előbbibe
tartozik többek között a tuareg és a kabil nyelv, a kusita csoportba a bedzsa, bisarin,
galla, szomáli, afar, szaho. Ezek a törzsek az Asszuántól Etiópia déli részéig teriedő hatal-
mas területen élnek.

23
 A sémi nyelvekhez (akkád, babiloni, asszír, ugariti, íiiníciai,héber, arab, arámi, geez,
amhara stb.) kúlönösen az egyiptomi igeragozás egyes elemei állnak közel, igy az ún.
pseudoparticipium (régi perfectum) az akkád permansiv formához. Az egyiptomi ige_
töveknél is megtaláliuk a kettőzéseket. A személyes nérrmások is közós eredetúek (egyip-
tomi inek, akkád, anóku : éí|),és az egyiptomi nőnemú főnevek r végződése is sémi elem.
Vannak viszont igen lényeges, a sémi nyelvektől merőben idegen elemek is, mint az igék
szufExumos ragozásának kúlönböző változatai. Az alapszókincsb€n a közös szavak száma
sem oly nagy, hogy az egfptomit - bár az óssémivel mélyreható kapcsolatai vannak -
egyértelműen a sémi nyelvcsaládba sorolhatnánk be, Nem áll olyan közel egyik sémi
nyelvhez sem, mint azok egymáshoz. Mivel a hámi és sémi nyelvekben mind a gramma-
tikában, mind a szókincsben vannak azonosságok, ezért ma a nyelvészet általában vagy
semito-hamita nyelvcsoportról beszél, vagy teljesen elveti a hamita elnevezést, é§ vala_
mennyi előbb említett nyelvet egy afroázsiai szupernyelvcsalád egyenrangú tagjának te-
kinti. Ebbe sorolandó az egyiptomi is.
Feltételezhető tehát, hogy az államalapltás előtt néhány ezer éwel a későbbi egyipto-
miak egyik csoportiának ősei szoros érintkezésbe kerúltek vagy esetleg együtt éltek sémi
törzsekkel. Az egyiptomi alapnépesség valószínúleg afrikai és ázsiai elemek összeolvadá-
sából iött létre, de hogy ez ténylegesen miként ment végbe - mikor történtek nagyobb
bevándorlások -, arra nincs adat. Annyi bizonyosnak látszik, hogy a felső-egyiptomi
kőrézkori kulturák (BadáLri, Nagada I és II) ideiében már a későbbi történeti idők népes-
sége lakta a Nllus völgyét,
Az óegyiptomi nyelv egyenes folytatása a kopt, mely a fómei hódítás korában a keresz-
ténységelterjedése után lett irodalmi nyelv. Neve a göóg aigüptiosz, vagyis ,,egyip-
tomi" szónak a rövidítése, az Egyiptom szó viszont Memphisz egyik nevéből, a Hut-Ka-
Ptah_ból (Ptah lelkének háza) ered. Az ország európai neve tehát görög és latin közve-
titéssel (Aegyptu§) a fáraókor nyelvéből származik. A kopt kultúra virágkora az i. sz.
6€. századra esett. Később az arab nyelv fokozatosán kiszorította a koptot, ma már holt
nyelvnek tekinthető, c§ak az egyiptomi kopt egyház liturgiáiában használják.
A múvészi ábrázolások és a múmiák alapján a régi egyiptomiak külseiét iól i§meriük.
A Mediterráneum vidékénektóbbi népéhezhasonlóan fePáe haiúak, sótét szeműek vol-
tak, bőriik barnás, világosabb vagy sötétebb árnyalatú. Arcuk nem sémi karakteó.
A többi ókori államhoz viszonyítva már a fáraókorban magas népsúrúséggelkell számol-
nunk, Diodórosz szerint ugyanis 7 millió ember élt Egyiptomban. Ez az adat a Ptole-
maioszok korára vonatkozik, s nagyiából nyilván megfelelt a valóságnak. A szigorúan
centralizált államszervezetnek körülbelül ismernie kellett a lakosság lélekszrtnát, Több
mint száz éwel később Josephus Flavius 7,5 millióról beszél, melyben nincs benne Ale-
xandria lakossága. L Ptolemaiosz idején a telepúfések száma meghaladta a ?O ezíet.
A fáraók korából nem maradtak rlink az ofszág össznépességére vonatkozó adatok,
Egyiptom az odalátogató idegeneket már a késői ókorban sem csak ő§i enüékeivel ra-
gadta meg, hanem természeti érdekességeivel, virágá városaival, iól megszervezett
gaz daságával.
 Az időrend

Az egyiptomi történelem hatalmas időtávlatai már az ókori kutatók számára is megnehe-

zítcttéka táiékozódást. Hérodotosz téves közlése szer|nt az első egyiptomi királytól az
ó jelenéig, vagyis az í. e, 5. századig l l 340 év múlt el ! (1|. r42.) Evtízezredes nagyság-
rendben gondolkodott Ptatón is, ha Egyiptomról beszélt.
A |egnagyobb túlzásokat a modern töíténettudomány helyreigazította, de még min-
dig messze vagyunk attól, hogy megnyugtató módon tudjuk időben elhelyezni az egyes
korszakokat. Az alapvető nehézségetaz okozza, hogy az egyiptomiak magrk nem szá-
mozták egységes elv alapján, hosszabb időn keresztül folytatólagosan éveiket. Nincs
olyan kiindulóponfunk, mint a római történelemben a város alapitásának legendás éve,
i. e, 753, vagy a keresztény időszámitásban Krisztus születésének éve, és nem találunk
olyan számozott ciklusokon alapuló időszámitást sem, mint a görög olimpiai éra.
Az a ciklus, a Szóthisz-periódus, amely rendelkezésiirrkre áll, rendkívül sok nehézsé-
get okoz, és nincs róla elég dokumentumunk ahhoz, hogy minden korszakra vonatkozó-
lag használhassuk. Az egyiptorniaknál a naptár megalkotása ideién a Szóthisz csillag
(a mai Sirius) közvetlenül napkelte előtti (héliakus) felkelése egybeesett a Nílus kilépé-
sével medréből (iúlius t9.). A csillag előzőleg hosszabb ideig láthatatlan, ekkor tűnik fel
ismét az égen, Mivel azonban az egyiptomi ún. mozgó év kereken 365 napból állt, tehát
egynegyed nappal röüdebb volt a valódi csillagászati évlé|,az úiévnégyévenkéntegy
nappal eltolódott, mert nem esett egybe a nyári héliakus Szóthisz-felkeléssel. 1460 évnek
kellett eltelnie, amíg ismét egyezett a naptári és a csillagászati úiév.(1460 ún. juliánus-
év : 146l egyiptomi .mozgó éwel".)
Ez az 1460 éves időszak, az ún. Szóthisz-periódus, akkor nyúitana valóban segítséget,
ha több ilyen ciklus kezdő évéttudnánk valamilyen töfién€lmi eseményhez kapcsolni.
Sajnos, csak egy Szóthisz-periódus kezdetét tudjuk pontosan rögzíteni. Censorinus:
De die natali cimű munkáiából kitiinik, hogy i. sz. l39-ben, Antoninus Pius császár ural-
kodása ideién, amikoí még a hagyományos egyiptomi időszámítás is használatban volt,
a Szóthisz felkelése és az úiévugyanazon napra e§ett, Ennek alap|án látszólag minden
nehézségnélkül meg lehetne határozni a korábbi Szóthisz-ciklusok kezdetét is, csak l460
évet kellene visszafelé számolni, de különböző zavaró tényezők miatt nem pontos az
eredmény. A Szóthisz-felkelés időpont|a ugyanis fiildraizi szélességtől fúggően változik,
nem mindegy, hogy Észak- vagy Dél-Egyiptom a megfigyelés helye. A Censorinus-
dátumnál csak északi városok, Alexandria, Memphisz vagy Héliupolisz ióhetnek szóba,
az l1ibirodalom korában viszont Memphisz vagy Théba lebetett az a hely, ahol a hélia-
kus felkelést rógzítették. Thébában ez pedig négy nappal előbb látható, mint északon.
25
Ez már magában több mint másfél évtizedes bizonytalanságot okoz a kronológíában.
Egy négyévesingadozással is számolni kell, mivel ennyi idóbe telik, hogy a naptárban
egynapos eltolódás történiék. Befolyásolják az időpontot a megfigyelés lehetőségei is,
délen, a tengertól távolabb a szárazabb, tisztább levegőben a csillag már alacsonyabb
horizont fe|etti állásnál is láthatóvá válík.
Az lJibirodalom időrendjére vonatkozólag a legfontosabb adat az Ebers Papirusz
- híres orvosi szöveg - hátoldalán olvasható szóthisz-dátum. Eszerint I. Amenhotep
s
uralkodásának 9. évében a Szóthisz felkelése a semu évszak 3. hónapiának 9. napján
következett be, vagyis az eltolódás úiévnapiától már 309 napot tett ki, Az egyiptomi év
három évszaka (ahet, peret, semu) négy harmincnapos hónapból á||t. Ezí még öt kiegé-
szítő nappal toldották meg. A különböző tényezőket figyelembe véve az Ebers Papirusz
dátumát illetően 27 éves bizonytalansággal kell számolnunk (i. e. L544-1517). A mezo-
potámiai kronotógia segítségévelsikerüIt valószínűsiteni, hogy az Úibirodalom idején
thébái megfigyeléseken alapultak a naptári feljegyzések, igy a dátum az l526-15L7 kő-
zötti időszakra helyezendó.
A Középbirodalom kronológiáiának alap1a az illahuni papiruszok egyik fel|egyzése,
melyből az következtethető ki, hogy III. Szeszósztrisz (Szenuszert) 7. évébenperet év-
szak 4. hónap|ának 15. napia volt a Szóthisz felnínésénekidőpontja, Néhány Hold_
dátum segítségévelezt az idópontoí i, e. L873-72-te lehetett rögziteni, s mivel a koí
királyainak uralkodási éveinek számát ismerjtrk, az egyiptomi történelemben - egé§zen
az i. e. 7. századig - jelenleg a XIL dinasztia kronológiáia áll a legbiztosabb alapokon.
A rrónra lépésévétis számítani kell, igy III. Szenuszert uralkodásának kezdete 1879_
78-ra tehető, valószinúbb az utóbbi. Az (ijbirodalomra vonatkozólag viszont a Szóthisz-
dátum csak az egyik sarkpont, ugyanis nem ismerjük minden király uralkodásának pon-
tos hosszúságát, így a dátumok viszonyítása csak bizonyos időhatárok között lehetséges.
Az eddig említetteken klvül még egy Szóthisz-dátum ismeretes, III. Thotmesz egy kö_
zelebbről meg nem határozható évéből. A hosszú egyiptomi történelemhez tehát a
Szóthisz-ciklus túl kevés támpontot nyúit, a III. évezredre pedig egyáltalán nem hasz-
nálható, ebből a korból egyetlen feliegyzés sincs a csillag felkelésének időpontiáról.
Szerencsére Egyiptom legrégibb tórténetére is van egy iránymutató adatunk: a Tori-
nói KiráIypapirusz szerint Ménésztól a VIII. dinasztia végéig955 év telt el. Az egyéb
kronológiai támpontokat tehát ebbe a kcretbe kell elhelyezni.
Az egyiptomial az elsó két dinasztia alatt emlékezetes események alapján ielölték az
éveket, de már ebben az időben megjelent a vagyonszámbavétellel tórténő megkúlönböz-
tetes is. Ez az összeírás kétévenkénttörtént, az Óbirodalom ideién ez az évielölés uralkodó
formáia. A keltezésekben feltiintetté\ hogy hányadik számbavétel évéről van szó, vagy
pedig ha az illető évben az összeirás nem volt esedékes, azt, hogy melyik vagyonszámba-
vétel utáni évíól beszélnek. A számozás minden egyes uralkodóval úirakezdödört, ha
tehát azt olvassuk, hogy egy kinály 5. vagyonszámbavétele utáni évben történt valgmely
esemény, ez annyit ielent, hogy az illetó legalábbis 1l évet uralkodott. A Középbiro-
dalom óta a királyok uralkodási éveinek soíszáma szerepel a keltezésben.
Az így nyeít évszámokat össze kell vetni azokkal a királylistrikkal, melyek feltiintetik
a királyok uralkodásának hosszúságát (Torinói Kirrilypapirusz, Manethón történeti
múve). A király|istáknál a fő nehézségabban áll, hogy a Torinói Királypapirusz töre-

26
dékes, csak egyes korokra vonatkozólag maradtak meg a számok, Manethónnál pedig
a sok másolás során számos hiba csúszott be a számozásba.
Felhasználja az egyiptológia a történelmi szinkronizmusokat is, vagyis az olyan esete-
ket, amikor tudiuk, hogy valamelyik fáraóval kik uralkodtak egy időben más országokban.
III. Amenhotep kortársai a babiloni trónon Karaindas, I. Kurigalzu, I. Kadasman-
enlil és Burraburias, ugyanakkor Mitanniban Sutarna, majd Tusratta uralkodott.
Ehnaton és Tutanhamon ideién Suppiluliumas e hettita király. II. Ramszesz Muwatallis
hettita királlyal harcolt, maid III. Hattusilissal kötött békét.Ilyen és ehhez hasonló
adatok különböző területek kronológiáiát kölcsónösen kiegészithetik, helyesbitbetik.
A radiokarbon datálás a történeti időkre vonatkozólag pontatlanabb eredményeket
nyúit, mint a hagyományos módszerek, így csak a pr€hisztorikus időszaknál indokolt a
használata. Amíg úiabb történeti források nem bukkannak elő, nem lehet teljesen tisz-
tázni az egyiptomi időrendet. A könyvben közólt évszámok nagy része is szúkségszerűen
csak megkózelitő iellegú. A legnagyobb változá§ok, iövöbeni korrekciók az Óbirodalorn
koránál várhatók, a Középbirodalom kronológiája szilárd, az Újbirodalomé nem rögzít-
hető pontosan. A XII. és XXVI. dinasztiát kivéve valamennyi egyiptomi évszám úgy
tekintendő, mintha kb. jelzés állna elótte.
 Egyiptom őskora

A LEGREGiBB LELETEK

Ez a könyv az emberi kultura egy hosszú feiezetének tórténetével foglalkozik, sem a fold-
tórténeti előzményekre, sem a paleontológia problémáira nem tér ki, az ember megiele-
nésénekkorától tárgyalia Egyiptom történelmét.
A legutóbbi idökig a2 volt az ösrégészek egybehangó véleménye, hogy az cmber
Egyiptomban mintegy félmillió éwel ezelőtt, az alsó paleolitikum korában ielent meg,
Azok az emberiség őstörténetét forradalmasitó ásatások azonban, melyeket L. S. B.
Leakey a tanzániai olduvai-szakadékban folytatott az ötv€ne§ évektől, nem maradtak
hatás nélkirl az egyiptomi óskol kutatásáía sem. Az olduvai ásatások bizonyitották elő-
ször, hogy az emberhez közel álló vagy cmberi lények már kb. 2 millió éwel ezelőtt is
éltek Kelet-Afrikában (australopithecus, homo habilis). Később a kenyai Rudolf-tó
partián, maid Etiópiában olyan leletek keíültek napvilágía, melyek alapián a közvetlen
emberősökre vonatkozólag még régebbi időkből nyertünk adatokat, s ezek történetét
legalábbis 3 millió évfe, de valószínűleg még korábbra lehet visszavezetni.
Az ősi csontmaradványoktal egy rétegben levő ún, (chopper, chop-
"kavicseszközök"
ping tool) bizonyitiák, ho8y a paleolit szakócák korát hosszú idószak elözte mcg, amikor
az eszközök megmunkálása még jóval kezdetleg€sebb fokon állt. Egy-egy kődarabról,
a magkőről szilánkokat útógettek, pattiflt8attak le. EzáItal létrejött a munkaél, mely
alkalmassá tette a kődarabot, hogy segédeszközül használiák küönböző tevékenységek-
nél. Az ósi kavicseszközöknél a munkaél csak a kódarab egy részére teried egyik oldalon
vagy kétoldalasan. A szakócá*at mindkét oldalon végig kiképezték. Az Egyiptomból elő-
került alsó paleolitikus szakócák szép példányai (Asszuán, Théba, Nag Hammadi §tb.)
formájukban nem külónböznek a korabeli európai szakóca-kulúrák készitményeitöl.
Az utóbbi években kezdett csak felfigyelni Egyiptomban a kutatás a kavicseszközökre.
l972-ben kelüt a luxori nyugati partot határoló sivatagból néhátry darab a Louvre-ba,
de kiváló paleolitkutatón\ Vértes László mrir l96ó-ban gyúitött chopperokar Gizában
és Thébában, sőt szerinte az l964-es núbiai magyar expedíció leleteinek néhány darab|a
is ide sorolható, Lehetséges tehát, hogy már néhány millió évvel ezelőn laktak australo-
pithecusok vagy homo habilisek Egyiptom területén, de egyelőre a paleolit korából nin-
csenek emberi maradványaink erröl a területről,r aminek következtében a kavicseszkö-
zöket sem lehet határozottan datálni. Ezek ugyanis nemcsak az emberré válás idószaká-
ban voltak használatban, hanem hosszú ideig tovább éltek a szakócakészítő krrlturákban
is, tehát nem biztos, hogy a szórványos kavicsleletek Egyiptomban régebbiek a szakó-
cÁknál. A követk€ző évek kutatá§ai e téíenváíatlan meglepetéseket hozhatnak.

* Legúiabbrn álIítólag egy austtalopithecu§ tejfogat talátak.

28
 A NÍLUS VÓLGYE AZ ŐSKORBAN

Ma is a szakóca-kulturák képezik az első olyan időszakot, melyről legalább valamelyes

képet tudunk alkotni. A természeti környezet félmillió é!,Yel ezelótt erősen eltért a mai-
tól, a Nílus völ€ryét, a pliocén kori tenger maradványaként egészen a mái sivatági fennsík
széléigvíz töltötte ki. A völgyet szegélyező teraszokon lehet megfigyelni a víz fokozatos
apadását. Három olyan teraszt állapítottak meg, ahol az eszközók alapján kétségtelenül
emberek éltek. Más lelóhelyektől eltérően itt a felső szinten vannak a legkorábbi leletek,
az alsóbb teraszoké későbbi, időben közelebb esik hozzánk. Az ember tehát követte a
víz visszahúzódását, s még a paleolitikum ide|én elérte a mai vólgyfelület teíületét.
A középső paleolitikum időszakában a korábban univerzális munkaeszközként hasz-
nált szakócát felváltiák a különböző formájú, nagyságú kovakő pengék. Ezek élétgyak-
ran gondosan retusálták, vagyis miniatűr szilánkok lepattintásával fűrész élűvétették.
A középső kőkor (moustier-i) több állomása ismeretes a Líbiai-sivatagból, igy a Baharia-
és Sziwa-oázis közti terúletról (Ain Dalla közelében) és Khargehből. A kőipar differen-
ciálódása ieltemző erre az időszakra Európában csakúgy, mint Egyiptomban. A vakaró-
kat a bőrök megmunkálásánál alkalmazták, kófíirészek, kőkések mellett háromszög alakú
kőhegyek is kerütek elő nagy számban. Az utóbbiak főleg a nyugati sivatag lelőhelyeire
iellemzőek, valószínúleg lándzsahegyül szolgáltak.
A paleolitikum befeiező szakaszának egyik jelentős állomása Egyiptomban a Szebil-
kultura (i, e. l5 000-10 000 körül). A lelőhely Kom Ombótól északra van egy haidani tó
partián. A telepen három réteget sikerült megkülönböztetni, a legrégebbinek érdekes
§aiátossága, hogy a kőeszközök nem az általánosan használt kováMl, hanem rendkívúl
kemény dioritból, kvarcból vagy puha homokkőból késziiltek, a második réteg lakossága
tért át a kova munkaeszközökre. A konyhahulladék-halmokból sok csont került elő, túz_
helyek maradványai is megőrzödtek. A telep már kapcsolatban állt a Vörös-tengcr vidé-
kével, a hulladékban ugyanis egy korálldarabot is találtak. A legfiatalabb rétegekre az
igen kis méretű kőeszközök (mikrolitok) elter|edése jellemző. A mikrolitok és a hulladék-
halmok rokonságot mutatnak egy egész Észak-Afrikában kimutatható lelőhelysorozattal,
mely tunéziai felfcdezési helyéről a capsien- (capsai-) kultúra összefoglaló nevet kapta,
s Egyiptomban is elófordul (§íadi Medamud). A szebili telep azonban jelenlegi isme-
reteink szerint idósebb a capsiennél, mely csak 9000 után fejlődik ki tiszta formá|ában,
s továbbél a neolitikum küszöbéig. A szebiliben viszont még a moustier-i iellegzetessé-
gek is megfigyelhetők.

A NEOLITIKUM

Az úikökor döntó, valósággal forradalmi változást hozott az emberiség életében, ekkor

függetlenedett az ember először bizonyos fokig a természettől, sőt annak átalakítását is
megkezdte. A paleolitikum ideién a gyűitögetés, a halászat és a vadászat látta el az embert
táplálékkal, a neolitikum nagy vívmánya viszont a fiildművelés és az állanenyésztés,
A földmúvelés következménye hosszabb ideig élő telepek kialakulása. Emellett meg-
maradtak az élelemszerzés korábbi módjai is. Régebben a neolitikum kritériumai közé
soíolták á csiszolt köeszkózök és az agyagedények használatát is, ma már világos, hogy
e két utóbbi csak egyik velejárója, kisérőielensége annak a hallatlanul dinamikus fejlő-
désnek, melyet az élelmiszer-termelés lehetővé tett. Míg az őskőkor évmilliói alatt szinte
észíevehetetlenül lassú a változás, a munkaeszkózök tökéletesedése, addig a neolitikum
korától rövid, egyenes út vezetett az első iól megszervezett államok kialakulásáig.
Az egyiptomi régészetianyag ielenleg arra mutat, hogy a Nílus-völgy csak a történeti
idők kezdetétöl szolgál rá arra, hogy a civilizáció egyik elsö bólcsójének tártsuk, a neo_
litikum ugyanis jóval később kezdödik itt, mint a Közel-Kelet más vidékein. Az utóbbi
évtizedek nagy régészetimeglepetései közé tartozott az igen régi neolitikus telepek fel-
tárása lrakban, Palesztinában és Anatoliában (Jarmo, Jerikó, Catal Hüyilk), A két utóbbi
helyen már a VII. évezredben feilett, városias iellegú település mutatható ki. A leg-
régibb neolit rétegekben még nincs kerámia (prepottery neolithic).
A prekeramikus neolitikum lelőhelyei egyelőre hiányoznak Egyiptomban, és az újkó_
korszak több mint kétezer éves késéssel kezdődik a környező területekhez viszonyíwa.
Még a kb. i. e. ó000-re tehető el-kabi leletanyag is kifejezetten paleolitikus Iellegú. A kiet-
len Szinái-félsziget és a Delta mocsarai hosszú ideig €lzárták a Nílus völgyét az észak-
keleti hataiok elől, a Szahara felől pedig nem iött a civitizáció fejlődésétielentősen meg-
gyorsitó impulzus.
A legrégibb, már biztosan fiildmúves közósség lakhelyét a Fajjúmban tána fel két ős-
régész kutatónő, Caton-Thompson és Gardner. A két kómon, vagyis halmon a munka-
eszközök mellett tűzhelyek és gabonatárolók sokasága bizonyitja az ember iel€nlétét,
A Fai|úm - minl mondtuk - voltaképpen oázis, mclyet a Nílus egyik mellékágának, a
Bahr Juszufnak árka kapcsol össze a Nilus völgyével. A mellékág a Birket el_Qarun
(Moirisz) tóba ömlik, melynek felúlete a prehisztorikus időkben és az ókorban ióval na-
gyobb volt, mint ma. Ennek a tónak közelébcn kedvező feltételek adódtek a ítildműve-
30
 lésre. Az abszolút kormeghatározásban a neolitikum ideién fókent a radiokarbon mód-
szerre építhetünk. Mint ismeretes, a levegő széndioxidiában a C-l4 szénizotóp is ielen
van, s ez beépúlnövényekbe, emberbe, állatba. A holt szervezet nem vesz fel újabb
C-14_et, s a korábban belé kerütt mennyiség is bomlani kezd, A felezési idó kb. 5700 év.
Ennek figyelembevételével szerves maradványok alapián - kb. ,t-500 éves hibahatárral -
meg lehet állapítani egyes lelőhelyek korát. A két faijúmi domb leletei eszerint az i. e.
V. évezred második felére (kb. 450H000) tehetők. Meg kell azonban jegyezni, hogy
az ősrégész kutatók ielentős csoportia szkeptikus a radiokarbon módszer megbízható-
ságát illetően. Az utóbbi években különböző módokon próbálták az eljárást tökéletesí-
teni, például fák évgyúrűialapján (dendrokronológiai kalibrációs görbék). Csiszolt és
patdntott kőeszközöket egyaránt használt a lakosság, balták és egyéb munkaeszközök
mellett nyílhegyek is kerúltek elő, az őrlőköveket pedig már a íiildmúveléstette szúksé-
gessé. A kő mellett csontból is készúltek eszközök, tíík,árak. A kagylókat valószlnúleg
kanálként hasznosították.
A gabonát íiildbe ásott, aránylag kis méretű vermekben tárolták, melyeket szalmából
font gyékénnyel béleltek ki. A legszélesebb verem 1,50 méter átmérőiű, a mélység30 és
90 centiméter között váltakozott. A telep fő megélhetési forrása tehát kétségtelenúla
gabonatermesztés volt, a silókban búza és árpamagvak kerütek elő. Bár a lakóházakat és
a temetőket nem találták meg az ásatások során, a leletanyag világosan elárulia, hogy a
Fajjúm-kultúra a neolitikumnak fe|lett, előrehaladott szakaszából való. A lakosság töme-
gesen használta az agyagedényeket. A kerámia azonban még egyszerű, komplikáltabb
lt formák csak későbbi lelőhelyeken túnnek fel.
I Több felvilágosítást nyúit a lakosság életérólegy másik neolit telep a Delta délnyugati
szegélyén, Merimde-beni-Szalame. A kunyhók két sorban, egymástól szabálytalan távol-
ságra egy út mentén helyezkednek el. Junker osztrák egyiptológus tárta fel a lelöhelyet.
Az ovális alapra|zú, lemélyítettkunyhók alacsony falát iszapos agyagtéglákból készltet-
ték. A nádtetó valószínűleg cölöpökön nyugodott. Aitót nem vágtak a kunyhókon, az ala-
csony falon át tehetett lépni, belül vízilócsont kúszöb könnyítette meg a lelépésta le-
mélyítettpadlóra, ahol ftildbe ásott edénybe gyúitötték az esetleg becsurgó vizet. Egy
másik típusú lakóhely falait nádsövény alkotta. Az itt talált túzhelyek azt bizonyítják,
hogy nemcsak ideiglenes nappali tartózkodási helyül szolgálták, hanem valóban laktak
is bennük.
A telepnek nem volt külön temetóie, a halottakat gyakran - arccal a kunyhó felé - a
házak közetében temették el. A zsugodtott testhelyzetben elíiildelt holttestek mellett
sírmellékletcsak ritka esetekben található. Néhány sírban például a halott száia közelé-
ben talált gabonamagvak a halottkultusz kétségteleniel€i. Mivel az élők a sírok közelé-
ben maradtak, nem volt sziiLkség arra, hogy abban sok tárgyat, eszközt helyezzenek el,
hiszen az élők gondoskodhattak hozzátartozóikról, könnyen vihettek áldozatot a slrra.
A lakosság a gabonát fóldbe ásva tárolta, vagy kosarakban, vagy hatalmas agyaghom-
bárokban. A kosarak nádból készültek spirális (szakaitó) technikával. Merimdében iuhot,
kecskét, szarvasmarhát, sertést tenyésztettek. A kőtechnika feilődését nemcsak a munka-
eszközök változatossága, a csiszolás tökéletes€dése igazolia, hanem a kőedények meg-
ielenése is. Olyan emlékcsoport ez, melynek nagyobb jövőie lett Egyiptomban, mint
bármely más terüeten. Sót már laposra csiszolt, festék szétdörzsölésére szolgáüó kőlapok,
ún. paletták is használatban voltak; egyik paletta asszuáni gránitból készült.
3l
 Merimde tehát az egyiptomi neolitikum egyik legfontosabb állomása, de egy€lőr€ még
nehéz beilleszteni a prehisztorikus kultúrák fe|lődési sorába, Kétségtelenül alacsonyabb
kulturfokon áll, mint a felsó-egyiptomi lelőhelyek, ennek ellenére sem világos, hogy idő-
ben mennyivel korábbi ezeknél, vagy esetleg részben egybe is esik ezekkel. A kérdésre
még visszatéríink.
A tiszta neolit kultúrák közé tartozik még az E0-Omari lelőhely, mely nem ftildrajzi
név, hanem egy kutatóról nyerte nevét. A telep a mai Heluántól északra terült cl. Kerek
és ovális kunyhók kerültek elő. A halottak egy részétkúlön temetőben helyezték nyuga-
lomra, de itt is megvolt a telepen belüli temetkezés szokása. A leletanyag valamivel gaz-
dagabb Merimdénél, bár némelyik sírban csak egyetlen edényt, másokban kóeszközöket
helyeztek a halott mellé. Érdekes helyi saiátság a mell közelébe tett virágcsokor. A sírok
közelében kis kőkörökból képeztek ki áldozóhelyeket, a halottat állatbőrbe vagy gyé,
kénybe, némelykor vászonba csavarták. A társadalmi feilődés szempontjából is bizonyos
jelentősége van annak a iogarnak, melyet az egyik sírban találtak a kéz közelében. Az
ill€tő az itt élő nemzetség vagy törzs feje lehetett.
Az eddigi kulturák egymástól való függetlensége nem vitatható, komoly problémák
adódnak viszont Ta§za esetében, mely egy másik fontos névadó lelőhely, Badári köze-
lében van, s a feilődés szintiét tekintve sem tér el nagymértékben attól. A megkülön-
böztetés mégi§ indokolt két okból: egyrészt a kerámián belül van egy érdekcs csoport,
mely Badáriban nem mutatható ki, másrészt a Tasza-csoport még tiszta neolitikus kul-
túra, szemben a Badáriva| ahol már megielenik a réz. A koíábbi időkhöz képest úi jelen-
ségek figyelhetők meg a Tasza-temetkezéseknét. Így egyes halottakat (gyerekeket) ágak-
ból készit€tt és gyékénybecsavart ládákban helyeztek el. A sírokban általában kis fülkét
képeztek ki a nyu8ati oldalon egy edény számára. Valószinűleg egy tragikus szúlésem-
léke az a sír, ahol egy asszony ölében csecsemőt tart. Némelyik sirban a hajba tűzött tol-
lak a terúlet népességéneka líbiaiakhoz fúződő kapcsolatairól árulkodnak. A feien viselt
toll a történeti idökben is a líbiaiak egyik ismert€tőielének számított. A taszai kerámia
egyedi csoportja a felül kitüremlő, karcsú tesni virágkehelyhez hasonló edények (tulipán-
poharak), melyeket mészbetétesdíszítésselláttak el.

A KőRÉZKoR (AENEOLITIKUM)

A Tasza_kultúrával Dél-Egyiptom területéíeléptünk, ahol nem különálló, egymással

egyelőre össze nem kapcsolható kulturákat találunk, mint északon, tranem a nagyszámú
lelőhely és az ezekból kirajzolódó kultúráLk most már egy összefüggő, egyenes vonalú
feilődés egy-egy lépcsőfokát ielentik. Nem kétséges, hogy a magasabb fokú egyiptomi
kultúra ezen a teíületen szúlctett meg. A népe§ség sokkal súrúbbvolt, miírt északon,
ahol a Delta mocsaras területének nagy része lakhatatlan ekkor.
A Badári-kultura nagy vívmánya a réz elterjedése. Ez a termelést még hosszú ideig
nem befolyásolta, de távlataiban mégis felmérhetetlen ielentóségú. Badáriban még nem
termelő-, munkaeszközök készítésénél alkalmazták. Egy gyermek sír|ából két rézgyOngy
került elő, egy másik sirból pedig egy hegyes rézdarab, melye t tíinek használhattak. Mind
a háfom kalapálással készült,
A sírok falát Badáriban és Mosztageddában néha gyékénnyel vonták be, egyes siíok-
aa
 nál cölöpókön nyugvó lefedést is készítettek a holttest ftilé. A halottat gyékénybe vagy
vászonba burkolták. Általában a sirban egy holttest fekúdt, de Mosztageddában családi
temetkezés is előfordul egy esetben: férfi, nó, gyerek. Különös temetkezési rítus figyel-
hető meg egy női sirban, ahol a fei helyére edényt tettek. Hasonló sírokat ismerünk a
későbbi időből, a Nagada ll.-kulturából, elsősorban a ballászi temetőból. Talán vala-
milyen szerencsétlenség miatt megcsonkult holttesteket is így akartak éppétenni, de
valószinű, hogy vallási hiedelmek is közrejátszottak. A szavak etimológiáiának, hasonló
hangzásoknak nagy jelentőséget tulaidonító egyiptomi számára már az a tény is meg-
felelő fejpótlóvá tehette az edényt, hogy a fej (dzsaclzsa) és az edény ( d,zsadzsau) sző
majdnem azonos volt. Mindkettőben egyébkénta dasa igető reilik, ami többek között a
kóralakúság értelmét is magába foglalja (p|. medzsat - könyvtekercs). Tekintettel a
felső-egyiptomi kuttúrák folytonosságára, kevés kétségférhet ahhoz, hogy a Badári-
kultúra hordozói már egyiptomi nyelven beszéltek.
A kerámia már váütozatosabb, megjelennek a fényezett, vörös színúés a fekete szegély-
lyel ellátott, ugyancsak vórös színúedények. Különösen látványos azonban az ipar-
művészet feilődése, melynek jellemzői a finom csonttárgyak. Kanalak, edénykék (állat
alakban is) készültek elefántcsontból. Az első plasztikai alkotásokat is itt találiuk, női
szobrokat készítettekelefántcsontból és agyagból. A leletkörülményekböl úgy tíínik,
hogy egyes esetekben ezek a szobrocskák szimbolikus módon a holttestet pótolták.
Három sírban ugyanis, ahonnét ilyen szobrocskák kerültek elő, vagy egyáltalán nem lel-
tek emberi csontokra, vagy csak néhány darabra. Biztosan mágikus ielentósége volt an-
nak a szobomak, melyet vászonba csavarva találtak meg egy edényben, s mellette még
egy miniatúr vázácskára bukkantak sirmellékletként.
Az egyiptomi vallás korai történetének fontos emlékei a badári állattemetkezések. Nem
egyszerúen leölt vagy elhullott állatok elftildeléséről van szó, hanem az emberi temetke-
zések tervszerű utánzásáról, Szarvasmarha-, juh- (vagy kecske-) sirokat találtak, ahol a
csontvázak gyékénybe voltak csavarva. Az állatkultusz tehát a régészetileg is kimutatható
legősibb vallási ielenségek közé tartozik Egyiptomban.
A Badári-kultura aránylag kis területet foglalt el. A vele szomszédos Nagada l.-kul-
túra, melyet legfontosabb lelőhelyéről (El-Amra) franciásan amratiennek is szoktak ne-
vezni, Felső-Egyiptom egész délebbi felében kimutatható, A Badáíihoz és a Nagada II.-
höz való viszonyára a legbiztosabb támpontot az El-Hammámi|a lelőhely nyúitja. Itt
abban a szerencsés helyzetben volt az ásató Caton-Thompson, hogy egzakt rétegtani
megfigyeléseket végezhetett, ami Egyiptomban aránylag ritkán lehetséges. A Badári-
réteg felett a Nagada I. feküdt, arra viszont a Nagada II. rétegződött rá. A Badári tehát
időben valamivel megelőzi a két Nagada-kulturát, nagyobb idóköz azonban nem választ-
hatia el a Nagada L-töl. Az utóbbinak a kezdetét i. e. 4000 táiára tehetiük.
A Nagada I. és II. temetói más képet mutatnak, mint Badári, a sirok formá|ában vál-
tozás következik be, a kerek és hosszúkás, lekerekített sarkú sírok mellett mind nagyobb
számban jelennek meg a téglalap alakúak, melyeknek végül több helyisége is lesz, és be-
lülről téglával bélelik ki őket. A holttestek gyékénybecsavarását fokozatosan felváltia az
l
agyagból vagy fából készült koporsók használata. Egyes esetekben úgy látszik, hogy a
halottakat szándékosan megcsonkitották, valószínűleg a bazajáxó lélektől való félelem_
I ből. Ez a gyakorlat éles ellentétben volt az Egyiptomban később általánosan uralkodó
r szemlélettel, mely a tulvilági fennmaradáshoz a test épségétis szúkségesnek tartotta.
,]
l 33
!..
 Némelykor a feiet külön temették, vagy helyére, akárcsak már korábban is, a Badári-
kultúrában, edényeket vagy strucctoiá§t tettek.
Bár aránylag ritkán, de előfordultak edény-temetkezések is. Ilyenkor a ha|ottat nagy-
méretű korsóban temetik el, melyet fejével lefelé forditva helyeznek el a sírban. I}gy
látszik, annak ellenére, hogy széles körben nem terjedt el ez a szokás, szivósan tartotta
magát napjainkig, Főként kisgyermekeket temettek el így. A piramisszövegek egyik sza-
kasza is az edényben nyugvó halottról beszél : ,Mondás. Ez a Hórusz az az XY (király),
aki előiött az akáciafából, akinek megparancsolták: óvakodi az oroszlántól ! Előiött XY
a korsóiából, miután aludt korsójában, felragyogott xY reggel. '' (Pyr. 436-37.*) Tehát,
bár az Óbirodalom királyi temetkezései egészen más |ellegúek, megőrizték a halottnak
az edényből történő úiiászületéséról szóló rituális szöveget. A fa az ég istennője, Nut,
akit szintén a halott újiászülőjének tartottak.
A két Nagada-kultúra a kerámiafestés virágkorát bozza magával, szinvonalban a kor
edényeihez mérhetó díszítettkerámiát csak az Uibirodalom idején látunk ismét. A Na-
gada I.-kultúra edényeit sötétbarna alapon világos színúfestékkel látták el. A sok geo_
metrikus és növényi ornamentika mellett szép számban találhatók állatokat, embereket
ábrázoló képek (4, kép). A vadászatot ábrázoló jelenetek és egy tányér, melyen kezében
iiat tartó férfi látható négy kutyáiával, arról vall, hogy a lakosság életébenaz élelemszerzés
e módiának is fontos szerepe volt. Ez az első olyan időszak a Nílus völgyének történeté-
ben, amikor a múvészet a lakosság életmódiáLról fontos felvilágosításokat nyúit.
Még tetszetósebbek a Nagada ll.-edények. Színhatásuk eltér az előbbiektől, itt az
alapszín világossárga, és a diszítéssötét, vörösesbarna színú.Vannak egyszerú díszítő-
mintákkal ellátott darabok is, a legmúvészibbpéldányokon a nílusi jelenetek bámulatos
változato§§ága tanúsitiá a predinasztikus idők festőinek leleményességét.A sokevezós,
hosszú testű nilusi hajókon kívül emberek, vízimadarak, állatok népesitik be a vázák felü_
letét, sőt a művészek a természeti környezetet is ielzik, a fákat, a fodrozódó vizfelületet,
a sivatag szegélyénekhegyeit (5-6, kép). Véleményúnkszerint a képeknek szepulkrális
ielentősége van, nem csupán dekorativ táiábrázolások: a hajók már itt is a tulvilága köl_
tözés szimbólumai, ugyanúgy, mint a későbbi időkben.
A plasztika legtöbb alkotása a Nagada I.-kultura idejére tehető. Két irányzat külön-
böztethetó meg: egyrészt - ha elnagyoltan is - az emberi test valódi formáit utánzók (női
szobrok agyagból, elefántcsontból), másrészt vízilófogból vagy elefántcsontból kétség_
telenű amulett jelleg! faragványok; némelyiken csak a szemeket vésik bele, másutt a
szakállas fejet is kifaragják, de a testet sohasem dolgozzák ki. Távolról a deltai Anedzsti
isten pózna-testére emlékeztetnek, azonban sokkal vaskosabb benyomást kelt€nek annál.
Lehetséges, hogy némelyik közülük íiildig éró köpenybe burkolt emberalakot akar ábrá-
zolni.
Széles körökben teriednek az első Nagada-időktől a paletták. Ezek gyakran állatfor-
mát öltenek. Az eszközök továbbra is túlnyomó részben kőből, kovából készülnek, de
megfigyelhető a réz használatának teriedése is,

* A piramisszövegeket Kurt sethe §zá|tnozása alapján idézzük. A számok a szöve8szaka§zokat

jelölik.

34
 TÖRTÉNETI PROBLÉMÁK

A Nagada ll.-kultúra az irott történelem korának küszöbéig vezet, kb. i. e. 3000-ig

virágzik, A Nagada-kultúrák lelőhely megoszlásának már a későbbi tórténelmi folyamatok
megéííéseszempontjából is jelentósége van. A Nagada L-kultúra elterjedési terúlete iól
kirajzolódik. Az első katarakta vidékétőt As§ziutig sorakoznak fel a lelőhelyek, tehát ki-
fejezetten dél-egyiptomi feilődési fokról van szó. Sokkal nagyobb területet fog át a
Nagada II. Nemcsat a délvidékentaláljuk meg jellegzetes anyagát, hanem olyan terü-
leteken is, ahová a Nagada I. sohasem ért el, Közép-Egyiptom északi részén, sőt később
a mai Kairó kómyékén is. Az egyik fő lelőhely, melyről a kultúrát franciásan gerzéennek
is nevezik, Gerze, Médum közelében van, Délen, Núbiában, egészen a második kata-
rakta vidékéigjutnak el késői Nagada IL tárgyak. Ezt a késői kultúrfokot Nagada IIL-
nak is nevezik.
Az észak felé hatolás összefüggésbe hozható Dél-Egyiptom egyre nagyobb mérvű meg-
erősödésével, mely végúla két terület délról történő egyesítéséhez vezetett. Dél egybe-
kovácsolásában a döntó erő a Hierakónpolisz (Neben) vidékénlakó törzs volt, mely a
Hórusz-sólymot tisztelte fő isteneként. A szűk déli Nílus-völgy összefogása könnyebb
volt, mint az északi településeké, melyeket mocsarak választottak el egymástól. A déli
leletanyag megjelenése északon nem szúkségképpen politikai hóditás |ele, de kétség-
telenül befolyásra mutat, Ez az északi irányú terjeszkedés az a|apja az egyiptomi őskor
egy jeles szakértője, Elisa Baumgartel elméletének,mely szerint Észak-Egyiptomba a dét-
ról észak felé szoruló népességköltözik be elóször, s így a Merimde- és EFOmari-kultúra
a Nagada Il.-vel lenne egykoru. Ez a nézeíazért nem fogadható el, mert akkor Nagada
I. vagy Nagada II. jellegíi emlékanyagnak kellett volna előkerülnie €zeken a t€lepeken.
Alsó-Egyiptom korábban sem volt lakatlan, de nem feilódött olyan dinamikusan, mint
Dél-Egyiptom.
Az egyiptomi őstörténet megoldatlan kérdésemég az Assziuttól a Faiiúm beiáratának
vidékéignyúló sáv, ahol egy Nagada ll.Jelóhelytől eltekintve eddig nem kerütek elő
a felső-egyiptomi régészetikultúrák. Vandier |oggal mutat rá arra, hogy a Nilustól és a
Bahr Juszuftól közrefogott terület valószínűleg mocsaras volt ebben az időben, s ezért
nem telepedett meg nagyobb számú lakosság. Egyelőre tehát erről a vidékról és a tulaj-
donképpeni Delta-területről tudunk a legkevesebbet az őskor idején.

KAPC§OLATOK A KÜLVILÁGGAL

A Nílus völgye egész ókori története folyamán erósen elkülönúlt a Közel-Kelettől, sőt
bizonyos fokig Észak-Afrika egyéb vidékeitől is. A fóldraizi adottságok nagyban hozzá-
iárultak az egyiptomi kultura sa|átos arculatának létreiöttéhez. Ennek ellenére a pre-
hisztorikus időkben sem szigetelődótt el teljesen Egyiptom a külvilágtól.
Először az igen problematikus, nehezen áttekinthető szaharai kapcsolatok kérdését
vizsgáljuk meg. Az i. e. VII-IV. évezredben Észak-Afriká még több csapadékot kapott,
s a sivatag egy része szavannás vidék volt, sőt mocsaras terúleteknek is kellett lenniük.
A Marokkótól a vörös-tengerig húzódó óriási területen a sziklafalakat rujzok százai és
ezrei tcszik hallatlanul érdekessé a töfténész száínára. Ezek fó témáia kúlónbözó állatok
35
ábrázolása: elefántok, orrszarvúak, őstulkok, zsiráfok, struccok, párducok, sőt vízilovak
is, tehát csupa olyan állat, amely ezen a területen ma nem élhet meg. A minket most ér-
deklő idószak sziklarajzait a kutatás két nagy csoportra osztia, ami egyúttal idórendet is
1. a vadász- és 2. a pásztoíkorszak alkotásaira. Az előbbieket a realizmusra való
tórekvés iellemzi, időben visszanyúlhatnak a VtL évezredig. Általában nagyvadakat áb-
'elent:
rázolnak. Ez az évezredekig élő vadász- majd pásztorkultúra számos közös vonást mutat
egyrészt a korabeli núbiai sziklara|zokkal, másrészt néhárry esetben a későbbi egyiptomi
emlékanyaggal is.
Így például a szaharai vadászok is viseltek állatfarkot (valószínúleg rókafarkot) az övü_
kön, akárcsak az egyiptomi prehisztorikus vadászok az ún. ,,oroszlánvadászat" palettán.
A fáraói ornátusban mindvégig megmaradt egy hosszabb állatfarok. Egyes szaharai vadá-
szok állatmaszkot öltenek fel, ami különösen az egyiptomi papság körében divott, egy
prehisztorikus egyiptomi palettán pedig állatoknak furulyázó, sakál- vagy rókamaszkos
férfi látható (9. kép). A kör alakú vermeket és a beléjük esett állatokat a núbiai vadász-
kultura (Gebel Gorgod) ugyanúgy ábrázolia, mint az I. dinasztiát röviddel megelőző
hierakónpoliszi festett sir.
Nagyobb jelentősége van egy vallási motívumnak a vadászkor sziklarajzain: Tasszili-
ben, Fezzanban, Tibesztiben egyes állatok - mint víziló, elefántok, antilop - feién kör_
höz hasonló rajzolat látható. A hasonlatosság feltúnő az egyiptomi múvészetegyik motí-
vumával, az istenek fején viselt napkoronggal. Bár az egyes ábrázolásokat nem lehet pon-
tosan datálni, ez esetben nagyon valószinú, hogy az egyiptomi múvészetnek ez az eleme
szaharai eredetű. Az állatdomesztikáció Észak-Afrikában valószínűleg az V., egyes terü_
leteken a VI. évezredben ment végbe. A művészetben előtérbe kerüt a háziátlatok ábrá-
zolása, a napkorongos állatábrázolások ebben az időben is szokásosak. A Nilus völgyé-
ból az elsó példa a Nagada L-kultúrából való.
Kétségtelenül érintkezésállt tehát fenn a szaharai törzsek és a Nílus_völgy között,
az egyiptomi gazdasági élet alapia azonban a neolitikum kezdetétől már a foldművelés.
Így ezek az átvételek a fejlődés menetét döntóen nem befolyásolták. Késői sziklaraizok-
nál Egyiptomból érkező motivumokkal is számolni kell,
Az egyiptomi kultúra szempontiából sokkal fontosabb az az etős mezopotámiai hátás,
mely a Nagada Il.-kor vége felé, az L dinasztia trónra lépésekörüli időben érte a Nilus-
völgyet. Ez részben a művészeti motivumok alkalmazásában nyilvánul meg, így például
az oroszlánokat fojtogató hős alakia látható a hierakónpoliszi festett sírban, és egy Gebel
el-Arakból származő faragott dísz elefántcsont késnyélen(8. kép). A Narmer-paletta
összecsavarodott, hosszú nyakú szörnyei is ismertek korai mezopotámiai pecsételőhen-
gerekról, és a pecsételőhengcrek használata Egyiptomban szintén ennek az érintkezés_
nek a következménye.
Az előbb említett késnyél egyik oldalát szárazöldi és tengeri küzdelem dísziti. Véle_
ményünk szerint ma is áll a régebbi kutatásnak az a megállapítása, hogy egyiptomi és
mezopotámiai hajók harcolnak egymással. A Nilus és a Vörös-tenger között a \yy'adi
Hammamátban is vannak hasonló, meredek orrú mezopotámiai típusúhajók, ami eset-
leg arra mutat, hogy a Vörös-tengeren érkező támadók ezen a völgyön át vonultak a Nílus
völgyébe. A megszállás csak feltételezés, a mezopotámiai befolyás azonban kétségtelen
tény. Távolabbi vidékek anyagával is meglepő egyezé§ek mutathatók ki. Így egy jelleg-

36
zetes, hosszú kiöntóvel ellátott egyiptomi edénytipus az iráni Szuszában is használatban
volt.
A hieroglif irásnak is vannak az egyiptomi nyelvból nem magyarázható elemei, Így
például a szem hieroglifának van egy ájin hangéttéke, holott az egyiptomi nyelvben a
szem iret. A hangértéksémi eredetú (akkád enu, arab ain : szem). A kezet ábrázoló
hieroglifa d hangértéke a sémi jadh szóból ered. A fül egyíptomi nye|ven meszedzset,
a fül hieroglifát azonban néha iden halgénékűszavakban is megtaláljuk, ami csak a
sémi uznu : fül szóval magyarázható meg.
A két kultúra kapcsolatára jellemző, hogy az írás Mezopotámiában és Egyiptomban
maidnem egy időben jelent meg, az előbbi területen valamivel korábban. [A legrégibb
mezopotámiai piktografikus írásnak emlékei ismeretesek Iránból (Tepe Jahia), sőt
Erdélyből is (Tartaria)]. Az egyiptomi gazd,asági, társadalmi feilődés i. e. ]000 táián
már eliutott arra a fokra, mely szükségessétette az írás kialakulását. A mezopotámiai
kultúrhatás adta meg a döntő lökést ennek létreiöttéhez. Az egyiptomiak az írás alapelvét
tanulták meg, de teljesen egyéni jellegű irást hoztak létre. A külső hatás magyaíázza azl,
hogy míg Mezopotámiában az Uruk-kultúrában kimutatható a hangírást megelőző fok,
a képírás, a piktográfia, addig Egyiptomban hirtelen készen áll előttünk egy komplikált
irásrendszer.

PETRIE KRONOLÓGIÁJA

Az egyiptomi óskori kultúrák időrendie - mint az eddigiek is mutatták - ma i§ meg-

oldatlan kérdéseket reiteget. Sokkal inkább így volt €z a múlt század végén,amikor
Petrie és De Morgan először talált rá a fáraókoritól annyira elütő óskori anyagra.
Petrie egy iellegzetes edénycsoportot választott ki, melyre lapos, hullámos fül volt a
jellemző. Egyes kutatók palesztinai eredetúnek tartiák ezeket az edényeket. Petrie válasz-
tása azért esett a hullámos fülú csoportra, mivel megfigyelte, hogy ezek alakja fokozato-
san megváltozik, a hullámok egyre laposabbak lesznek, majd szinte vízszintes vonallá vál-
tozik át a fúl. Petrie ebből egy tipológiai sort állított fel, s ezt fokokra osztotta. A számo-
zást a 30, foknál kezdte, mert seitette, hogy az általa ismert Nagada I.- és Il.-kulturák-
nál korábbi leletanyag is előkerül még. Ezek a sorrenddátumok (sequence dates) csupán
idóbeli egymásutánt ieleznek, nem konkrét évszámokat, időpontokat, tehát relaűv, nem
abszolút kronológiát adnak.
Petrie 3o-tól 38-ig sorolta az általa első kultúrának nevezett anyagot, 39-től ó3-ig tar-
tott szerinte a második kultúra (Nagada II., elsó periódus), 64-től 80-ig a harmadik kul-
túra, mely a Nagada II. késői szakaszának, a predinasztikus időnek felel meg. 80-nál
kezdődik a történeti idő (Ménész).
Még ma is felhasználják néha a Petrie-féle kronológiát, mely a régészetianyag egy_
máshoz való viszonyának szemléltetésérevalóban kiválóan alkalmas. Az eredeti beosztás
némileg módosult: ,to-et tekintik a határnak a két Nagada-kultura között, a másodikat
többnyire egységesnek veszik. 30 elé helyezik a neolitikus kultúrákat és a Badárit.
 Az egyesítéskora

A PALETTÁK

A fe§ték szétdörzsölésére, kikeverésére szolgáló palettákról már a Merimde-kultúrában

is hallottunk, 3100 tiián új csoportjuk jelenik meg délen, a vallási és történeti vonatko-
zású ielenetekkel dí§zített kólapok. Mivel a legszebb darabok a hierakónpoliszi Hórusz-
templomból valók, arra kóvetkeztethetünk, hogy legtöbbiük fogadalmi tárgy volt Hórusz
tiszteletére,
-
A palefták változatos állatszimbolikáiának megértéséhezcsak egyes esetekben ad kul-
csot a későbbi egyiptomi múvészet.A realizmusra való törekvés furcsa módon keveredik
itt a fantázia csapongásával. Egy Hierakónpoliszból származó palettán kutya- és hiéna-
szerű vonásokkal rendelkező állatok között az egyik oldalon a már említett mezopotámiai
típusúhosszú nyakú szörnyeket lát|uk, alul gazellákat, antilopokat úldöznek vadász-
kutyák. A másik oldalon állatok töm€ge nyüzsög, köztük egy madárfejú griff, hatalmas
szárnyakkal. Alul róka- vagy sakálmaszkos ember furulyázik (9, kép). A változatos rész-
letek ellenére világosan látszik, hogy a művész a kettősség kiemeléséretörekedett a pa-
letta mindkét oldalán, csakúgy, mint egy má§ik palettán, ahol egy pálmafa mellett két
zsiráf áll, s mindkét oldal alsó és felső részénkét-két kutyaszerú állat keretezi a képet.
Ha arra gondolunk, hogy ezek a paletták az egyesítésitörekvések korából valók, s ha
az egész egyiptomi történelmen végigvonuló dualista államszemlélet és vallási felfogás
ismeretében vizsgáliuk ezeket az ábrázolásokat, arra kell következtetnünk, hogy az ország
két felét akariák meg|eleniteni.
Egy későbbi palett|in már konkrét történeti eseményeket faragtak kőbe. Egyik oldalán
a városok alapra|za látható, a falákat rögtórő kapákkal állatok, sólyom, oroszlán, skorpió
és két-kétúiabb - hadijelvénykénthasznált - §ólyom rombolia szét. A másik oldal képe
alapján következtethetünk ezeknek a városoknak a fekvésére.Három sorban felvonuló
állatok - nyilván a zsákmány - alatt erdó látható, mellette hieroglifa, jelentése; Líbia.
Tehát a Delta nyugati határán levő városokat rombolták szét a déliek, s közben gazdag
zsákmányt ejtettek az ekkor még erdős vidéken (l0. kép). A késóbbi Líbiai-sivatag egyes
részeinek arculata még a IV-III. évezred fordulóján is eltért attól, melyet ma ismerünk.
Véres ütközetekben bővelkedtek az egyesitési hadiáratok, s a művészet kegyetlen rea-
lizmussal, sőt szinte élvezettel idézi fel a véres tragédiák egy-egy epizódját. A ,,keselyúk
palettá|án" az egyik oldal a |ól ismert béké§ képet mutatia: két zsiráfegy pálmafa mellett.
A másikon egy ütközet következményei. Az egyik kifacsart tagokkal heverő hullát orosz-
lán marcangolja, másokon dögmadarak lakmároznak, s lomhán újabbak ereszkednek le,
hogy részesüljenek a lakomából. Felül a megszemélye sített sólyom és ibisz hadijelvény
egy-egy foglyot hurcol el, A későbbi egyiptomi múvészet humánuma általában idegen-
kedett a győzelem ilyen nyers, sőt kegyetlen megielenité§étől.

38
 ÉSZAK ÉSDÉL AZ EGYESÍTÉSKORÁBAN
(3000 kórül)

A Nílus torkolatvidékén létrejött északi államban a Delta mocsárvilága nem tette

lehetóvé nagyobb területeken a ftildművelést. A legfejlettebb terúlet a Delta nyugati
szegélye lehetett, ahol az egyik előbbi paletta tanúsága szerint telepek sora húzódott.
A sumer városállamok korának Mezopotámiájára emlékeztetett a Delta akkori képe.
A városok - csakúgy, mint később - bizonyára élénkkereskedelmi forgalmat bonyoli-
tottak le Elő-Ázsiával. A szomszédos Líbiához hasonlóan itt is az állattenyésztés lehetett
_
a gazdasági élet alapia. A szánzabb vidékeken mint már a Merimde_kultúránál is lát_
tuk - gabonatermesztés is folyt.
Az északi állam fóvárosa Butó volt, a Közép-Delta északnyugati részében, A város
eredeti neve Pe (Trónus) egyik városrésze Dep. Az utóbbi néven is gyakran szerepel a
szövegekben. Itt tisztelték a Delta védőistennőjét, az Uadzset (Utó) kígyót, akinek nevé_
ből a város késői elnevezése származott. Eszak történelrnét az irásos források hiánya
miatt részleteiben nem ismerhetiúk, de a palermói kövön még olvasható hét alsó_egyip_
tomi király neve: Szeka, Nesemiu, Tiu, Tjes, Niheben, Anedzs (vagy: Uadzs-Adzs?),
Meh. A felsorolás eredetileg jóval hosszabb volt, de a kó tóredezettsége miatt csak ezek
a nevek vehetők ki. A furcsa írásmódok azt tanúsítiák, hogy az óbirodalom évkönyviróia
száLrnára ezek a régies nevek idegenek, érthetetlenek voltak,
Délen a régészetileletanyag gazdagsága alapián jobban kiraizolódik a feilődés, A poli-
tikai centrum itt Hierakónpolisz, korabeli nevén Nehen, a Nílus nyugati partián, A vá-
ros főtemploma, a Hórusz_templom volt az állam fő kultuszhelye, innen származik a
Skorpió-buzogáLrry, a Narmer-paletta, a Narmer-buzogátry és egyéb értékes emlékek
sora. A túlparton volt a testvérváros, El_kab, ahol az ország védőistennőjének, a keselyű
formájú Nehbetnek a szentélye állt. A déli állam valószínúleg törzsszövetségből iött létre.
A törzsi_nemzetiségi ielvények a Nagada Il._kultura vázáiról ismertek. A száraz klima
alatt a keskeny folyóvölgyben csak az áradás maximális kihasználásával lehetett intenzív
ftrldmúvelést folytatíri; a csatornahálózat tervszerű kialakításához viszont nagyobb terü_
letek centíális irányitására volt szükség, Az állam kialakulása tehát gazdasági_társadalmi
szükségszerúségvolt. A hosszú, keskeny felső-egyiptomi folyóvölgyekben aránylag ke-
vés város alakult ki. A sivatag természetes védelmet nyúitott e területnek, s a szomszé_
dokkal folytatott kereskedelem sem volt elég élénkahhoz, hogy nagyobb számban iöhet-
tek volna létre kereskedelmi központok.
Ebben az időben jelent meg az írás, az irott történelem kezdete tehát egybeesik az egy-
séges állam kialakulásával, A legrégibb feliratokkal egy időben feltűnnek az első király_
nevek, de elolvasásuk egyelőre alig lehetséges. A palota homlokzatáí ielképező szereh_
téglalapok mutatiák, hogy itt uralkodókrólvan szó. Ezekbe szokták írni az egyiptomi
királyok első nevét, a Hórusz-nevet. Cartouche-ok ebben az időben még nincsenek,
A legrégibb szerehekel, melyeket Turából, Hierakónpoliszbó| Tarkhanból és Bedából
ismerünk, még nem mindig van ielen Hórusz, de ismerünk olyan példákat is, ahol a
szereáen két sólyom látható.
Beda Péluszion közelében van, a királynevek elókerülése edényeken itt vagy arra mu-
tat'hogyazalsó-egyiptomikirályokishasználtákaszerehet,vagyadéliekerreiránl'uló
ter jeszkedésénekbizonyítéka.
39
 szEREH
(L dinasztia vége)

Az elsó olyan királyt, akinek a nevét azonosítható hieroglifával írták, Abüdoszban

temették el. A név a két felemelt kar hieroglifája, olvasása Ka vagy zehen. Ha a I(a olva-
sat helyes> összefüggést találunk a paletták bikakirály ábrázolásaival, Ka ugyanis nem-
csak lelket, hanem bikát is ielent. A Biáa(?)-király neve utódainál a királyság legyőzhe-
tetlen ereiének ielképe lett. Ka nemcsak az ország déli része, hanem Memphisz vidéke
felett is uralkodott, neve Tarkhanban és Heluánban is elókerúlt,
Ugyancsak az I. dinasztia kezdete előtt - valószínúleg Ka után - uralkodott az a király,
akinek nevét a Skorpió hieroglifával írták, amelynek olvasata valószínűleg Szerek, A ki-
rályt űszbuzogányán már a késóbbi fáraók öltözékében látiuk, rövid kötényben, állat-
farokkal, feién Felső-Egyiptom koronájával. Egy csatorna partián állva a földművelés
megkezdésének ünnepén vesz részt, k€zében rögtörö kapa (12. kép). A felső képsorban
a hadiielvényekről lógó bibicek a hieroglif írásban a rlpet ieleDtik, peioratív mellékizzel.
Itt az északiakat ábrázoliák. A skorpió vagy magát a királyt ielképezi, vagy azt a törzset,
amelynek élénállt, s amely uralkodása idején Dél vezető ereje volt.
Narmer király palettáiának (l4. kéP) képei is ebben a témakórben mozognak, A Felsó_
Egyiptom koronáiával ékesítettdiadalmas király buzogányával az ellenségre súit, s
Hórusz kötélen vezeti hozzá az emberfe|iel perszonifikált északi mocsárvilágot, A má-
sik oldalon Alsó_Egyiptom koronáját viseli a király, elótte hadijelvények és két sor_
ban ftildön fekvő holttestek, levágott feiük a lábuk között, A háború tehát diadallal ért
véget, Narmer É,szak királya lett, s a két hosszú nyakú marakodó Szöíny szétváIasztása
a kibékúlésreutal. Legalul a király mint bika rombol §zét egy várost. Narmer tehát bizo-
nyos időre ura lett az egész országnak, nem igazolható azonban - mint feltételezték -,
hogy Palesztinába is vezetett hadiáIatot. A múvészet fellendülésének nemcsak a király
palettá|a a bizonyítéka,hanem a nagyplasztika első fennmaradt alkotása, egy 52 cm ma-
gas alabástrom páviánszobor is, mely Nalmer korában készült, és a Hedzs Wer istent,
a Nagy Fehér ma)mot ábrázolja (l3, kép).

40
 Az egyesítés szakaszosan ment végbe. Az emlitett bedai edények alapján arra gondol-
hatunk, hogy először a Delta keleti szegélye került Felső-Egyiptom uralma alá,legtovább
a nyugati városerődök feitettek ki ellenállást.

AZ EGYSÉ,GES ÁLLAM
(I-II. dinasztia. Archaikus vagy thiniszi kor)

Narmer győzelme bizonyára csak idóleges volt, hiszen az egyiptomiak államuk meg-
alapítóiának az I. dinasztia (29551780) első királyát tekintették, akit a későbbi hagyo-
mány Ménésznek (Mén, Meni) nevezett. Mi€lótt a kor régészeti emlékanyagára térnénk,
lássuk, mit mondanak Manethón töredékei az egyíptomi történelem tulaidonképpeni
kezdetéről:
A halotti szellemek és a félistenek után számítiák az első dinasztiát, nyolc uralkodóval.
Ezek közé tartozott Ménész,aki kiválóan kormányozta őket. Vele kezdődóen fogiuk fel-
sorolni minden egyes nemzetség királyát, akiknek sorrendje a következő:
1, A thiszi Ménészhét utódiával együtt. Ő az, akit Hérodotosz Ménnek neyezett, és
ó0 évig uralkodott. A határon túl folytatott hadiáratot, és dicsóséget szerzett, végül egy
viziló ragadta el.
2. Fia, Athóthisz 27 évig uratkodott. Ő építettea memphiszi királyi palotát, orvoslással
foglalkozott, és ánatómiai könyveket irt.
3. Ennek fia Kenkenész, 39 évig.
4, Uenephész, 42 évig. Óalatta éhséglett úrrá az országon, Ó építettea Kókhómé körúli
piramisokat.
5. Uszaphaisz, 20 évig.
ó. Niebaisz, 26 évig.
7. Szemempszész, 18 évig, Őahtta sok csoda történt, és súlyos csapás következett be.
8. Ubienthész, 26 évig.
(ÓKTCh 1,t-15. Hahn István forditása.)

A kivonatolók tehát az anekdotaszerű elemek mellett csak néhány történeti eseményt

őriztek meg Manethón munkájának ebből a fontos részébő| s a történész alig megold_
ható nehézségekkel találja szemben magát, amikor Manethón adatait szembesíti a di-
na§ztia egykorú emlékanyagával. A nevek nem egyeznek a korabeli királynevekkel, hi-
szen 3000 táián az uíalkodókat majdnem mindig Hórusz-néven emlitették, az újbiro-
dalmi királylisták víszont az uralkodói nevet - mely a Felső- és Alsó-Egyiptom királya
cim után következett - tiirrtették fel. Ki volt például Ménész? A történeti szerep alapján
azonos lehetne Narmerrel vagy Ahával (Hór_Aha). Az I. dinasztia első királya a kora-
beli emlékeken ez utóbbi néven szerepel. A Ménésznév írására szo|gáíó men hiercgl^ifa
(az ész végződés a górög korban jáLrult a névhez) Narmer nevével egy pecséten, Ahával
egyútt pedig egy elefántcsont táblácskán fordul elő. Mivel aziránt nem lehet kétség,
hogy Narmer és Aha időben igen közel állnak egymáshoz, a legvalószinúbb megoldás
az, hogy Mén a trónörökös neveként szerepel Narmer pecsétién, trónía lépéseután pedig
ez a herceg az Aha (Harcos) vagy Hór-Aha (Hórusz, a Harcos) hivatalos Hórusz-nevet
vette fel. Eszerint a dinasztia voltaképpeni megalapítóia Narmer lett volna, mivel azon-

4I
ban az egység csak utóda, Aha-Ménészalatt szilárdult meg, az utókor szemében ó lett
az áIlamalapító.
Ménészdélről, Abüdosz vidékéról, Tjenből származott, Eszak pecifikálása után azon-
ban új székváros alapítását látta szükségesnek a két országrész ltatárán. A Nílus nyugati
partján, a Delta csúcsától valamivel délebbre épült meg Memphisz, az a város, melynek
oly nagy jelentősége volt a későbbi évezredekben. Ekkor még Fehér Fal (Ineb_Hedzs)
volt a neve, a Memphisz (Men-Nofer-Pepi) nevet a VI. dinasztia egyik uralkodójának,
I. Pepinek piramisáról nyerte. Főistene Ptah volt, egyike az ország legősibb isteneinek.
Még II. Ramszesz korában is őrizték egy szobrát, mely a hagyomány szerint a város
alapításának korából származott (MénészPtahja),
Aha-Ménész hadjáratot vezetett Núbiába, s utóda, Dzser (Athóthisz) ebben az ő poli-
tikáját folytatta tovább. Egy sziklarajz tanúsága szerint az egyíptomiak egészen a máso-
dik katarakta vidékéighatoltak. Ezek a hadjáratok inkább büntetó expedíciók és por-
tyázások voltak, Núbia meghóditása még nem következett be, sőt való§zínű, hogy az első
katarakta vidékétis csak a III. dinasztia korában vették szilárdan birtokukba az egyip-
tomiak, a határ az I-II. dinasztia alatt Hierakónpolisztól délre húzódott. Dzset (Uadzset)
király alatt a Nílus és a vörös-t€nger közötti területre indult expedíció. Dun (Udimu)
alatt az Juntiu-beduinokra mértek csapást, akik a Delta keleti határán éltek. Ugyancsak
ezekkel a törzsekkel folyt harc Adzsib (Anedzsib) alatt. A dinasztia két utolsó uralkodója,
Szemerhet és Ka idejéből nem fudunk háborúkról.
Az I. dinasztia utolsó éveiben, a sírokban kimutatható égésnyomokból ít élve, zíirzavat
tombolt, valószínűleg erőszakkal ragadta magához a hatalmat egy má§ik arisztokrata
család. A II. dinasztiáról (278O-Z635) még kevesebb a történeti adat. Hotepszehemui,
Nebré, Ninutier szinte csak nevek számunkra. A dinasztia utolsó periódusában viszont
súlyos belső válság mutatható ki. Peribszen király a Hórusz-név helyett a Széth-nevet
vette fel, vagyis a szereh-téglalapta nem a sólymot, hanem széth isten közelebbrőt meg
nem hetározható állatát helyezte, tehát magát Széth földi megtestesűlésének tekintette.
Ez nemcsak szakitás a korábbi szokással, tradícióval, hanem nyílt szembefordulás, hiszen
Széth a mitológiában Ozirisz és fia, Hórusz, félelmetes ellensége.
A királylístákban található Uadzsnesz név nem félreértésPeribszen hieratikus irás-
módjából -mint ezt a kutatás gondolta. Archaikus emlékekről ugyanis ismert az lJadzs-
nesz személynév - s ami különösen fontos -, a Dzsószer-piramisból előkerült I-II. di-
nasztia korabeli kőedények egyikén egy héliupoliszi főpapnak is ez a neve. Feltehető
- bár nem bizonyítható -, hogy Peribszen a trónra lépéseelött ezt a méltóságot birto-
kolta_
Peribszen valószínúleg csak az ország déli része felett uralkodott, Uneg, Szenedzs és
egy Nubnofer nevú király, vele egy időben vagy valamivel később, Eszakon. Az északi
és déli arisztokrácia ellentéte, amely a valláspolitikában is kifeiezésre jutott, az ország
kettészakadásához vezetett, és úiabb véres háború árnyékát vetítette előre. Haszehem
(Felkel a hatalom) déli király két - Hierakónpoliszból való - szobrának felirata számol
be az északiak felett aíatott győzelemröl, Az ellenség elesettieinek száma megközelítette
az ötvenezret. Kőedények feliratai az északiak legyőzésének évétemlítik, s az otszág
egye§íté§ét i§ hangsúlyozzák. Haszehem ismét a Hórusz-ideológia iegyében vívta harcát,
utóda vi§zont, aki nevében is a kettősséget hangsúlyozta (Haszehemui - Felkel a Alr

42
 hatalom), a két ellenséges irányzat ósszebékitéséretörekedett. A nevét taltalmazó §ae-
reien elöl Hórusz, mögötte §zéth áll.
A II. dinasztia alatt tehát veszélybe került az egység, de Haszehemui ismét Egyiptom
egész területe felett uralkodott, sőt felvette a kapcsolatokat a szomszédos területekkel.
Bübloszban kőváza tóredéke került eló Haszehemui nevével.
Az ország politikai középpontja az I-II. dinasztia idején - az időleges kettészakadástól
eltekintve - Memphisz volt. A város mellett, Szakkarában feltárt hatalmas méretúsírok
bizonyítják, hogy az ország főtisztviselői ebben a városban laktak.
Máig is nehéz kérdés, hogy hol találhatók a királyok sirjai. Miután Amélineau és Petrie
a századforduló éveiben Abüdoszban feltárták azt az archaikus temetőt, ahol edények
agyagdugóinak pecsétjein, elefántcsont és fatáblácskákon és hatalmas sztélékenkirályok
neveí voltak olvashatók, a probléma megoldottnak |átszott: az I. dinasztia királyai, a
II. dinasztia tagjaiközül pedig Peribszen és Haszehemui Abúdoszban temetkeztek. Meg-
erósítette ezt a véleményt a sírok mellett levó szolgatemetkezések sora. A halott uralko-
dót a háznép egy részénekis kóvetnie kellett a túlvilágra. Mindezt alátámasztotta, hogy
Manethón is erról a vidékról származtatta az első két dinasztiát.
Emery ásatásai során a harmincas években Szakkarában I. dinasztia korabeli temetóre
bukkantak, az abüdoszinál jóval nagyobb méretútemetkezésekkel, gazdag melléklet-
anyaggal, megölt szolgák síriaival, s ugyanazoknak a királyoknak a nevével, akik már
Abüdoszból ismertek. Ezzel összezavarodott az addig tiszta kép. Még inkább nehezíti
a helyzetet az, hogy Nagadából, Tarkhanból, Abu Roasból is ismerünk olyan típusú,
olyan nagyságú sírokat, melyek elfogadhatók lennének mint I. dinasztia korabeli király-
sirok.
Emery ahatalmas szakkarai sírokat először magas rangú tisztviselők sírjainak tartotta
(Hemaka, Nebetka), majd rnegváltoztatta nézetét,és a két építménytDun (Udimu) és
Adzsib (Anedzsib) királyok nyughelyeként határozta meg. Ugyanígy igyekezett a többi
építménytis királyokhoz kapcsolni. A bai ott van, hogy a többi sírban is előfordul ugyan-
azoknak a királyoknak a neve, s ilyenkor csak a sírméretekból lehet kiindulni a királysír
azonositásánál.
Szakkara mint királyi temetó mellett felhozható érv, hogy Abüdoszban, a szent város-
ban a királyok talán csak jelképes sírokat (kenotaphium) emeltek, de akkor hogyan lehet
megmagyarázni azt a - négy csodálatos szépségűkarperecet viselő - női kart, mely az
abüdoszi Dzser-sírból került elő ? Nem kétséges, hogy a sírban egy királyi feleség nyu-
godott. A többi holttest a nagy sirokban a kirablások során mind Abúdoszban, mind
Szakkarában elpusztult,
t Akármelyik feltevés bizonyul végül is igaznak, annyi kétségtelen, hogy a szakkarai
archaikus temető egy részében nem királyok, hanem udvari méltóságok, családtagok
nyugodtak. A királysírok problémáia a kor társadalmának egy fontos vonására hivja fel
a figyelmet. A sír Egyiptomban mindig bizonyos fokig a hatalom jelképe, igy az a tény,
hogy a királyi és arisztokrata sírok elkúlönítésenem vihetó biztosan keresztül, elárulja
azt, hogy a szó későbbi értelmébenvett abszolút királyi hatalomról az úi egyiptomi
államban nem beszélhetúnk. Ezt erősíti meg a sok felirat is, amelyeket a kor tisztviselői
í hátrahagytak. A ranglétra csúcsán ebben az időben az ,,alsó-egyiptomi király pecsétőrei"
álltak, akik Szakkarában temetkeztek. A győztes déliek tehát részben átvették az északi
adminisztrációt. A királyok mellett egy széles, gazdag réteg állt, nyilván a régi törzsi-
43
 lom \r.

SiR Az I. DINAszTlA KoRÁBóL

(Szakkaía. ]]57'

nemzetségi arisztokrácia. Ezek a hivatalviselésért talán szolgálati földet is kaptak, de

gazdagságuk arra mutat, hogy nemzetségük, törzsük öldjeivel is bizonyos mértékben
rendelkeztek. Egészében azonban a kor tulaidonviszonyai még rendkívül homályosak.
Bár a Narmer-palettán az alsó-egyiptomi koronát viselő király előtt álló tiszrviselő
- a mellette levó felirat alapián - e§etleg vezirnek tekinthetö, áz 1-II. dinasztia alatt ez
a tisztség később nem mutatható ki. Fontos szerepe volt az ellátmányokról gondoskodó
tisztviselőknek í&eri udzseb). A már ekkor meglehetősen bonyolult hivatalnoki apparátus
alacsonyabb rangú memphiszi tisztviselői Heluánban temetkeztek. Az egyes területek
gazdasági helyzetét, vagyoni állapotát az állam gondosan ellenőrizte, kétévenkénta király
tisztviselői kíséretében(Hórusz-követés) végigrtazta az országot, és számba vette a java-

Az első nagy kiteriedésúállam tehát Egyiptomban iött létre a világtörténelem folya-

mán. Mezopotámiában ugyanebben az idóben városállamok alakultak ki, a birodalom-
alapítási kísérlet€kre előszöí az i. e. 24. században kerúlt sor.

A PIRAMISOK ELÓZMÉNYEI

Miután megismeíkedtünk a sírtulajdonosok azonosítási problémájával, vessünk egy

pillantást a sírokra, melyek monumentális kife'eződései egy társadalmilag, technikailag
egyaránt fellendüló kultúrának, Az építészetistruktúra Szakkarában tanulmányozható,
ahol a felső és a fiild alatti rész egyaránt megmaradt. A téglalap alakú épitmények agyag-
(iszap_) téglákból épültek, a falak nem simák, hanem fúlkés,rizalitos kiképzésúek,ki

44
 ugrások tagoliák őket. Ebben mezopotámiai hatás gyanítható. Belúl általában három
helyiségsor található. Középütt akna vezet le az alsó részbe, ahol kevesebb kamrát léte-
sítettek, mint felül. Azt a sírt, melyet Emery Aha királyénak tart, két fal veszi körül,
ezekkel együtt szélessége 22, hossza 48,2 méter. Arra is találunk példát, hogy a sírt pad
veszi körül, raita agyagból megformátt, valódi szarvakkal ellátott bikafejek.
Az abüdo§zi sírok is valószínúleg hason|ó elrendezésűek voltak, de a méretek erósen
eltértek. Összehasonlitásul: Dzser király abüdoszi sííia21 x 20 méteres lehetett, ugyan-
akkor az a szakkarai sír, melyet neki tulaidonítanak - s annyi elfogadható, hogy az ó
korából való - 41,30 x 15,15 méter. Egyes kirátyok sír§ztéléitis megtalálták Abüdoszban
(16. kép).
A szolgatemetkezéseket szabályos elrendezésben csoportosították a fó sír oldalainál.
Dzser abüdoszi síriánál ezek száma 338. Az eltemetett kísérók nevét egyszerú sztélékre
írták-

{
F
 Az obirodalom
(2635-2l55)

A nI. DINASZTIA
(2635-2570)

I. e. 2700 körül lezárult az egyiptomi állam megszilárdulásának időszaka. A politikai-

gazdasági egység lehetővé tette a további gyors feilődést, erőkoncenuációt, aminek leg-
láMnyosabb megnyilatkoása a piramisok építése,Voltaképpen Dzsószerrel kezdődik
az úi időszak, arra azonban eddig még nem sikerült biztos választ kapni, hogy hogyan
keriiüt uralomra,
A II. és III. dinasztia között nem volt éles törés, Haszehemui feleségét, Nimaathapit
Dzsószer ideién királ}-anyának tekintették. Lehetséges, hogy Dzsószer az ő e8yik lányát
lette feleségül, s ha Manethón nem kezdene úi dinasztát, a legtermészetesebb volna
Dzsószer any|ának tekinteni. A dinasztia első királyát Manethón Nekheróphesznak ne-
vezi, az egyiptomi hagyományban (például Abüdoszi Királylista) Nebka néven szeretrrl.
Manethón beszél egy líbiaiakkal vívott hábonit,ól, amit jellegzetesen egyiptomi termino-
lógiával ltázadásnak álüt be. A hold megaövekedése rémúletbe eitette az ellenséget, s az
egyiptorniak győztek. Felmerült az a feltevés, hogy Nebka király azonos lenne a III. di-
nasztia egy másik, alig ismen uralkodójálal, Szanahttal. Nem sikeriiLlt eldönteni azt
sem, hogy a Zauliet el-Aryan-i befeiezetlen piramis Nebka ideiéből való-e. A piramis
szerkezetileg a IV, dinasztia alatt épült Abu Roas-i piramishoz áll közel.
Dzsószert (2620 íÁjáíllépetítrónía), aki valószínúleg Nebka fia vagy testvére volt, az
egykoni emlékek Net|erihetnek llagy Netierierhetnek nevgzik (Isteni testű tlagy Iste-
nibb a testnél). A késóbi tönéneti dokumentumokban tünik fel a Dzsószer név, elősztir
a XII. dinasaia ideién, egy II. Szeszósztrisz alatt ké§zített szobron Eldlkozunk ezzel az
elnevezéssel, mely kb. annyit ielent: A Szent, A Felséges. A nép valószínúleg 6rs?Áze;do-
kon át így emlegette a régi idők legendás uralkodóiát, s késób a hi!tstalos töfténetirás-
ban is ez lett a bevett, általánosan használt név. Lehetséges, hogy a későbbi l"allási szem_
lélet sámára eg}€s korokban az eredeti nev tulságosan hivalkodónak tűnt, ezért sem ra-
gaszkoduk a megtartásához.
Dzsószer 19 évig volt Egyiptom királya, a későbbi korok a kőépítkezésmegkezdésé-
ben látták az időszaknak legnagyobb vívmányát. Úgy tíinik azonban, hogy a küvilággal
wemben sem volt az orság pásszív. A Szináj-félszigeten egy feliraton megaláliuk Dzsó-
szeí nevét. Egy ómai kori démotikus papirusz Dzsószer és Imhotep Asszíria ellen vi_
votí háboniiáíól beszel, ami termé§zete§en tiinénelmi anakronizmus, hiszen ebben az
időben asszír állam mé8 nem létezett, nem kiárt viszont, hogy egy Szíria-Palesztina te-
rüetén lefolyt hadiá.rat késői eí ékétőrizte meg e szóveg.
Érdekes problémrikat íeit egy sziklába vésett felirat a vadregényes Szehel-szigeten. A
szöveg a kezdetén feltűntetett dátum szerint Dzsószer uralkoűsának 18. évéböl szlfu-

46
mazik ( 17. kép), Hét évig tartó éhínségrőlemlékezik meg a felirat igen élénk,színes stí-
lusban. A Nílus nem áradt ki hét esztendőn át, az éhes gyermekek zokogtak, az öregek
elgyengülve a földön üldögéltek, még a királyi udvar is szükséget szenvedett. A király
végül Imhotephez vagy annak egy papjához fordult tanácsért, aki az ósi szent iratokban
folytatott kutatásokat, majd kinyilatkoztatta Dzsószernek, hogy az áradás visszatérése
Hnumtól, Elephantiné szigetének fő istenségétől fúgg. A király, hallván az isten hatal-
mát, áldozatokat mutat be neki, mire az megjelenik neki álmában. Barátságosan szólítja
meg a hódoló királlt: ,,Én vagyok Hnum, a te teremtőd," Végül elhangzik az igéreí,
hogy nem lesz többé ínségaz áradás kimaradása miatt, újra visszatér a bőség és a boldog-
ság.
A felirat ilyen alakban nem származhat Dzsószer korából, ezt áruliák el az igen késói
jelformák, írásmódok. Valószínúleg az i. e. 2. századbary tehát a Ptolemaiosz-korban
véstéka sziklába Hnum papjai. Nehéz eldönteni, hogy valóban régi történeti hagyomány
órződött-e meg a szövegben. Nem kizárt, hogy Dzsószer idejében csakugyan hét évig
éhség súitotta a népet, de összevethető a történet a bibliai hét szúk esztendő elbeszéléssel
is, mely ismert volt a Ptolemaioszok Egyiptomában. Nehéz megállapítani, hogy a régi
éhínségemléke maradt-e fenn az Ószihletségben, vagy a későbbi bibliai történet hatott
a Dzsószer koráról alkotott elképzelésekre. A feliratnak a Ptolemaiosz-korban bizonyos
aktualitása volt, Hnum papjai Eszak-Núbia területén élvezett kiváltságaikat akarták azzal
alátámasztani, hogy már DZ§ósZ€r megadta ezeket templomuk számára. Ha a feliratnak
bármilyen csekély valódi történeti alapia van, úgy szárnolnunk kell azzal, hogy Dzsószer
korában Núbia északi vidéke mát |aza függésben állt Egyiptomtól,
Elephantiné szigetén nem maradt Dzsószer-kori emlék, tudjuk viszont, hogy Héliu-
poliszban templomot épittetett. Ennek néhány töredékét ismeriük, s ezekből úgy látszik,
hogy a szentély a héliupoliszi nagy kilenctagú istencsoport tiszteletét szolgálta,
Az építészetkáprázatos fejlődését nyomon követte a többi múvészeti ág is. Ebból az
idiiból való az első monumentális szobor, mely az életnagyságot valamivel meghaladó
méretben ábrázolia az ülő királyt. A trónra lépésjubileumi iiLrrnepségein használt hosszú
lepet boritja a király testét, arca rongált állapotában is fenséget sugároz.
A király neve elválaszthatatlan zseniális segítőtáísáétól, Imhotepétől, akit Manethón
igy jellemez: ,,Aszktépiosznak tartották az egyiptomiaknál orvosi tudása miatt. Ó találta
fel a faragott kövekből történő építkezé§t, Írással is foglalkozott." §í. G. §faddell:
Manetho, London, 1956. 40., 42,)
Nem véletlen, hogy az egyetlen egykorú emléket, melyen Imhotep neve olvasható
- egy szobortalapzatot -, a Dzsószer-piramis szent kerületében találták meg. A felirat
szerint Imhotep ,,az alsó-egyiptomi király pecsétőre", királyi kamarás, herceg, palota-
elöljáró,,,a nézők legnagyobbia" és szobrász volt. A kamarásnak fordított cím eredetileg
azt feiezíki, hogy az illetőnek a király mellett volt a helye, annak közvetlen beosztottja
volt. Az ,,alsó-€gyiptomi király pecsétőre" ebben az időben máí csak tiszteletbeli cím,
reális funkció nélkül, a palotaelöliáró tisztség viszont városok kormányzóinak iárt. A ,,né-
zók legnagyobbia" a héliupoliszi főpap címe, a csillagok iárásának figyelésére vonatkozik.
Nem kétséges,hogy Imhotep a fáraókor egyik legnagyobb tudósa volt, egyetemes tu-
dással rendelkező, kivételes tehetségű művész, épitész.Nagy veszteség számunkra, hogy
múvei nem maradtak meg. Valóban tőle származó és neve alatt kiadott, de tényle8esen
mások által írt könyvek egyaránt nagy tiszteletben álltak évezredek múlva is. Már az Elsó

47
Átmeneti Korban szállóigeként idéztékiratainak egyes mondatait. Az írnokok munkájuk
megkezdése előtt egy csepp vízzel áldoztak emlékének.Az i. e. I. évezred közepén Imho-
tep az egyiptomi istenek sorába emelkedeti. lgen sok bronzszobor jeleníti meg ebből
az időből az ölében papirusztekercset tartó istenitet1 bölcset, akit ekkor már Ptah kéz-
műves isten fiának tekintettek (l 14. kép). Mivel az utókor szemében nagy orvos is volt,
azonosito((ák a göróg gyógyító istennel, Aszklépiosszal. Asztrológiai múvek legendás
szerzőjeként is szeíepelt a római korban. Ilyeneket biztosan nem írt, hiszen a csillagjóslás
rendszere ebben az időben még nem alakult ki, de a héliupoliszi főpapi tisztség együtt
iárt a csillagok ismeletével. Imhotep tehát legendás alakká vált, már halála után néhány
száz évvel egyesek régi királynak tartották, erről tanúskodik egy óbirodalmi felirat, ahol
neve cartouche-ban áll.
Dz§ószer király titulatúrájában egy más korokban nem basználatos címet is találunk,
több felirat ,,arany Nap"-nak nevezi. Ez a királyistenítés magas foka, de a korszak tanul-
mányozója számára szimbolikus értelmet is nyer. Ekkor ragyog fel az egyiptomi kultúra
fénye, ekkor kerül Egyiptom a világ feilődésének élére,Dzsószer és Imhotep évtizedei
alatt lenyűgöző technika, csodálatos finomságú művészet s új államszervezet szúletett
meg, létíeiött az abszolút monarchia.
Az egyiptomi fejlődés dóntó mozzanatait általában a sirok világából olvashat|uk ki,
a halott király piramisa azt a rangot, hatalmat örökíti meg kőben, melynek életében bir-
tokosa volt. A király és az arisztokrácia között szélesre tágul a különbsé& eltíinnek a
korábban a királyokéval vetekedő arisztokratasirok, Dzsószernek nyilván sikerült a régi
helyi, törzsi-nemzetségi vezető réteget háttérbe szoritania, az államszervezetet centrali_
zá|rtta.
A Dzsószer korát iellemzó lendület nem fékczödött le a következő, történeti szempont-
ból homályos évtizedekben sem. Csak a gyors trónváltozások akadályozták meg a hasonló
emlékmúvek létreióttét, A Torinói Királypapirusz Dzsószertinak, a szakkarai királylista
Dzsószer-Te tinek nevezi az utódot, aki maidnem bizonyosan azonos azzal a kiráúlyal,
akinek befeiezetlen piramisát szintén szakkarában találták meg. A korabeli emlékek
Szehemhetnek nevezil9 itt is hasonló problémával találkoztunk tehát, mint a Dzsószer
névnél.Szehemhet számára is Imhotep Yezetle az épitkezést, ennek a sirnak még na-
gyobbnak kellett volna lennie, mint Dzsószerének, de befejezésére nem kerúlt sor. Sze-
hemhet csak 6 évig volt Egyiptom királya, de nevével találkozunk a Sziná|-félszigeten.
Az itteni bányrÁkba irányított expediciót.
Egykoru feliratok alaplrán még a következő királynevek sorolhatók a III. dinasztiához:
Haba és Hui. Szanaht és Nebka - nem bizonyitható - azonosításának elméletére már
utaltunk, Haba nevét Hierakónpoliszból és Zawiet el-Aryan_i sírokból ismerjük. Talán
a Zawiet el-Aryan-i hatalmas piramist (ún. Layer Pyramid) szánták nyughelyéül, (Nem
azonos iu előbb említett, másik Zawi€t el-Aryan-i piramissal.)
A dinasztia utolsó tagia Hui vagy Huni, a ,,Lesújtó". Neve több változatban maradt
fean, ez az oka annak, hogy a Niszuteh olvasat lehetósége is felvetödött. véleményünk
sz€rint etimológiai szempontból a Hui olvqsat a legelfogadhatóbb. Noha 24 évig ural_
kodott, konkrétumot alig tudunk erről az idószakól, Egy erőd építéseElaphantiné szi-
getén délról fenyegető támadás veszélyére vagy dél felé irányuló terieszkedési tervekre
mutat. Elephantiné jelentóségének €z a nóvekedése arra is bizonyíték,hogy az ,,Éhinség

48
hét esztendeie" felirat nem teljesen alaptalanul beszél Dzsószer hódolatáról a sziget is-
tene előtt,
Hui valószinúleg a médumi piramis épitésétkezdte meg, befeiezéséreazonban csak
utóda alatt került sor.
Manethón különböző vá|tozatai 8 vagy 9 királyt sorolnak a III. dinasztiához, az ó for-
rásaiban tehát olyan királyok is szerepeltek, akiknek neve a régészeti emlékanyagból
eddig nem kerúlt elő, de nem vették fel őket az úibirodalmi királylistákba sem.
Talán Felsó-Egyiptom reitélyes piramisai (Szeila, Zawiet el-Meitin, Nagada, El-
Kula) adhatnának magyarázatot erre az eltérésre? A Faiiúmtól az El-Kabig terjedő zó-
nában négy kis méretúpiramis van. Ezek építtetőiről eddig semmi sem derült ki. Struk-
túrájuk alapián a III. dinasztiára datálhatók. Mint feltételezést megemlíthetiúk, hogy
a dinasztia második felében Felső-Egyiptomban talán ellenkirályok léptek fel, akik e
területen rövid időre tel|es vagy részleges függetlenséget értek el, s az északi uralkodók
piramisépitkezésétis utánozni akaná[<, sírkamrát azonban nem építettek,alájuk holt-
testiik sámára reitett sírokat képeztek ki.

A NAGY PIRAMISOK ÉPÍTŐI

(IV. dinasztia, 257 V2450)

Hérodotosztól egészen napjainkig Kheopsz királynak jut a köztudatban az első hely

az Óbirodalom híres piramisépítő királyai között, hiszen az ő ideiében emelték a leg-
magasabb sírgúlát. Ha azonban egy-egy időszak épitészetitevékenységének egészétvesz-
szükszámba, azt látjuk, hogy adinasztia kezdeti szakaszának, Sznofru korának báLínulatos
aktivitásával a következő évtizedek nem vehetik fel a versenyt. A dahsuri sivatagban két
tekintélyes méretúpiramisá már első pillantásra tanúskodik a Dzsószer óta végbement
technikai feilődésről, De az államszervezet ereiét a két piramis nem meritette ki; a pom-
pás halotti templom az óbirodalmi művészet remekmúvei közé tartozik, s a király ezen-
felü oly mértékbeniátw|thozzá a médumi piramis építéséhez,hogy az utókor ezt is az
ő nevéhez kapcsolta.
Harmincöt új telep (háa) alapítása ielzi az élénkbelső kolonizációs tevékenységet,de
igen aktív volt az ország külpolitikája is. A Szinái-félszigeten csapatai győzelmet arattak
a beduinok felett. Az egyiptomi befolyás megszilárditásában elért sikerei ezen a vad
vidéken olyan mély benyomást tettek az utókorra, hogy a királyt hosszú ideig a Szináj
Védói§teneként tisztelték. Főként a Középbirodalom korában virágzott ez a kultusz.
Gazdag zsákmánnyal járó hadjárat indult a núbiai törzsek ellen, 7000 fogoly és 20 000
elhaitott állat nagyban hozzájárulhatott az egyiptomi gazdasági élet virágzásához. Ugyan-
csak győztesen feieződött be egy líbiai háború, Innen l100 fogoly és 13 l00 állat kerúlt
Egyiptomba.
Keleti, nyugati és déli irányban egyaránt győzelmes háboíúk jelzik az ország erejét.
A Szináj-félszigeten háborúval kellett az ipar számára döntő fontosságú rezet beszerezni,
más anyagokhoz a fejlődő külkereskedelem révéniutottak hozzá. Libanonból 40 haió-
rakomány áru - nyilván főleg cédrusfa - érkezett. Haióépítésról is hallunk, erős keres-
kedelmi flottát fejlesztettek ki ebben az idóben.
Sznofrut istenként tisztelték már életébenis, és mint az I. dinasztia kezdetén, most
49
újra a Hórusz-sólyommal való azonosságot hangsúlyozták ki a királynév írásánál. Fenn-
maradt olyan ábrázolása is, ahol a király külónös feidíszt visel, mely két hosszú tollat,
kos- és tehénszarvat kombinál. Ez a korona különbözó istenekkel való lényegi azonos-
ságára utal. A despotikus erószakszervezet azonban a IV. dinasztia első évtizedeiben még
nem nehezedett olyan súllyal a tömegekre, mint a következő uralkodók alatt. Az utókor
ítéleteSznofruról - aki az ,,Igazság urá''-nak nevezi magát - teliesen egységes. Tiszte-
lete nem szúnt meg halála után sem, ellenkezőleg, a középbirodalom alatt új fellendülése
következett be Dahsurban. Két irodalmi szövegben, a Noferti-intelmek prológusában
és a §7estcar Papirusz egyik meséjébenhatározottan rokonszenves beállitásban jelenik
meg, alattvalóival közvetlen modorban érintkező, az élet könnyed, derűs oldalait kedveló
uralkodóként áll előttünk.
Utódai alatt határozottan elkomorul az egyiptomi történelem képe, Mikor Hérodotosz
Kheopsz és Khephrén korát zsarnok uralomnak jellemzi, nem kerül ellentétbe a kor
emlékanyagával. Hosszabb történeti felirat ugyan nem ismeretes ebből az idóből, de a
negatívumokból is ítélhetünk. A Kheopsz-piramis mellett katonás rendben, szabályos
utcák mentén sorakozó masztabákban, melyekbe a király előkelő tisztségeket betöltő csa-
ládtagiai temetkeztek, szinte semmi olyan egyéni megnyilatkozást sem találunk, amiből
az illetők emberi vonásaira, egyéniségére,életénekeseményeire következtethetnénk. Az
élet egyetlen feladata a király érdekében végzett munka volt, a ftrldi pályafutás egyéni
mozzanatainak az örökkévalóság ftildién, az isten-király piramisának árnyékában nem
volt semmiféle jelentósége.
Kheopsz (2545 körül lett király) nem Sznofru emlékei mellett akarta sa'át piramisát
felállíttatni, új helyet választott, Giza területét. Erófeszitését egy piramisra koncentrálta,
és sikerült is minden addigit felülmúlnia. Bár a görög történeti hagyomány - mely a
késő-egyiptomi népi történetszemléleten alapul - túlozza is az elnyomást, s az a roman-
tikus kép, melyet l z ember tragédiója nyújt az egyiptomi szinben, szintén nem felel meg
a történeti valóságnak, nem kétséges, hogy az egyiptomi történelem egyetlen idószaká-
ban sem tudta az állam ily mértékbenegy nagy cél érdekében mozgósítani a népet. Ma
már tudjuk, hogy nem rabszolgrik, idegen hadifoglyok tömegét dolgoztatták a végkimerü-
lésig, a munkát egyiptomi parasztok, kézmúvesek,bányászok végezték, nyilván nem
önkéntes lelkesedésból, de nem is azzal a keserves tudattal, hogy egy kényúrszeszélye
kedvéértkénytelenek egy esztelen vállalkozásban részt venni. Az a remény, hogy követ-
hetik a piramis urát a halhatatlanság birodalmába, sokak számára vigaszt nyúitott,
A vallási élet középpontiába a király mint ,,Nagy Isten'' a saiát kultuszát helyezte, a
többi isten időleges háttérbe szorulását az utókor már vallásüldözéssé torzította, Héro-
dotosz szerint minden templomot bezáratott, és az áldozatokat is be§züntette. Ennek
ellentmond a király neve is, mely egyiptomi nyelven Hufu, a ritkábban használt telies
alakban Hnum-Hufu(i), vagyis ,,Hnum véd engem''. A királynév mindig bizonyos prog-
ramot fejez ki, ez esetben Hnum hivatalos tiszteletének bizonyitéka.
Valószínúleg ő volt a dendaíai templom építtetőie, s talán Koptoszban és Beni Haszán
körzetében is épült templom az ő korában. Főként a székhelytől távol eső istenkultuszo-
kat támogatta, ezek nem homályosíthatták el a király isteni rangját. Manethón is ír az
istenekkel szemben tanúsitott megvető magatartásáró|, de hozzáteszi, hogy később bún-
bánatot tartott, és szent kön}-vet írt.
Kheopsz korának eseményeiről alig tudunk valamit. Egy szinái_félszigeti (§tradi
50
 Maghara) felirat szúkszavúan tudósít a beduinok leveréséről, és itt megmaradt a kiráIy
képétábrázoló dombormű is. Kheopsz nagy szobrai viszont mind elpusztultak, éppen
ezért különösen becses a tudomány számára az az alig 5 centiméteres elefántcsont szob-
rocska, melyet l902-ben talált Petrie az egyik abúdoszi templomban. A trónuson ülő
királyt ábrázolja a szobor, fején az alsó-egyiptomi koronáva| kezében az ún. korbáccsal;
valószínúleg a király jubileumi ünnepségének emlékérekészült (38. kép).
A núbiai dioritbányák kiaknázása is fotyt Kheopsz idején. A Hamet-Hufu itteni ftild-
rajzi név is a király tevékenységétörökíti meg.
Kheopsz állítólagos irodalrni tevékenységéről, tudományos érdeklődéséróla kevés,
nem mindig megbízható, késői adat birtokában nem lehet tiszta képet alkotni. Tény az,
hogy fia, Dzsedeíhór az egyiptomi irodalom egyik legnagyobb alakja. A hükszósz kori
Westcar Papirusz szövegében a királyt fiai varázslókról szóló mesékkel szórakoztatják,
az lJibirodalom végénírt Londoni Mágikus Papiruszon az egyik varázsreceptet a követ-
kező bevezetéS tette különösen becsessé: ,,E varázslatot éjszaka találta a koptoszi templom
udvarában eme templom felolvasó papja, mint ennek az istennőnek (Ízisznek) a titkát.
A föld sótétségben volt, a hold azonban megvilágitotta e könyvet egéSZ úton, amíg csoda
gyanánt Felső- és Alsó-Egyiptom királyához, Kheopszhoz vitték." (8. col. 1l sk. sor.
H. Grapow: Grundriss der Medizin der alten Agyprer. V. Berlin, L958.274.)
A római és bizánci időkben forgalomban volt egy Kheopsznak tula|donított alkimista
könyv, egy késő ptolemaioszi vagy római kori földrajzi papirusz szerzője pedig arra hivat-
kozik, hogy Kheopsz szobra alatt találta meg hosszmértékét,ami képletesen annyit fejez
ki, hogy a Kheopsz korabeli titkos tudományra lelt rá, mely képessétette könyve meg-
irására. A §íestcar Papirusz is olyan uralkodónak mutatja be Kheopszot, akit erő§en
izgatott Thot reItetr tudománya.
Nem derithető ki biztosan, hogy Kheopsznak valójában volt-e saiát tudományos műve
- valószínúbb, hogy nem -, de a tudomány iránti érdeklődésétaz egyiptomi hagyomány
alátámasztia, és a'§íestcar Papirusz arra mutat, hogy ó maga is részt vett piramisa meg-
tervezésében.
Kheopsz uralmával egy fejlődés eljutott csúcsára, s bár utódai alan sem kóvetkezett be
döntő változás az államszervezetben, az isten-királyság, a központosított monarchia grá-
nitkemény építményénmár ielentkeztek az el§ő komoly repedések. Kheopsz fia, Dzse-
defré (Rédzsede| az elsó uralkodó, akinek cimzésében a ,,Ré (Nap) fia" megielölést talál-
juh annak jeleként, hogy mint az isten fia, máLr nem közvetlenül azonos a legfőbb isten-
séggel. A királyság köré vont ragyogó Nap-dicsfény egyúttal az uralkodó istenítésének
tanában bekövetkeó változás jele. A Ré-kultusz hívei e jelentős diadalának egyik vetii-
lete, hogy a királyok nevében is megielent újra a Ré szó,
Dzsedefré (Ré beszél) helyeztette el azt az óriási mérenífabrirkát egy íiild alatti iireg-
ben Kheopsz piramisa mellett, melyet 1954-ben találtak meg. Piramisát azonban - mely
befejezetlen maradt - nem itt építtette meg, hanem Gizától északra, Abu Roasban,
Khephrén (Hafré) neve ugyancsak a Nap-kultusz emelkedésére mutat: Felkel Ré
|, (37. kép). Valószínűbb, hogy Kheopsznak fia volt, nem testvére, ahogyan Hérodotosz
állitja. Khephrén piramisa újra Gizában á1l, akárcsak fiáé, Mükerinoszé (Menkauré), aki-
I

vel véget ért a nagy piramisépitők kora. Khephrén halála után Kheopsz fiainak - akik
valószinúleg édestestvérei vagy féltestvérei voltak khephrénnek - hatalomátvételi kisér-
letei kérdésessétették a szabályos trónöröklést. Egy felirat ugyanis, mely a Kózépbiro-
5l
 dalom korából való (§7adi Hammamát), így sorolja fel a királyokat : Kheopsz, Dzsedefré,
Khephrén, Dzsedeíhór, Baufré. Kheopsz két fia tehát felvette a királyi címet, Nem tud-
juk, hogy a fővároson kívül vagy a székhelyen törtek ki ezek a lázadások, Mükerinosz
párthívei mindenesetre erősebbnek bizonyultak.
Hérodotosz egy szelídebb, humánusabb szellemú kor beköszöntését kapcsolja Müke-
rinoszhoz. Az egykorú emlékek nem mutatnak törést az előzó idószakkal szemben, pira-
misa közel van atyjáéhoz. Lehet, hogy a nagybátyiaival folyó viszálykodás során Müke_
rinosz a templomok támogatását igyekezett megnyerni, amit Hérodotosz egyszerúsítve
-
a helyzetet - úgy fejez ki, hogy újra megnyittatta a szentélyeket.
Múkerinosz piramisa ugyan kisebb a másik két gizai gúlánál, strukúráiában azonban
-mintlátni fogjuk -bizonyos mértékig tökéletesebb ezeknél. A hatalmas halotti templom
is annak bizonyitéka, hogy elődei nyomdokaiban igyekezett iárni. A királyi hatalom ha-
nyatlása feltúnó módon csak Sepszeszkafnál, Mükerinosz fiánál túnik a szemünkbe, aki
úgy látszik, kísérletet sem tett arra, hogy piramis formájú sírt emeljen magának; Szakkara
déli terúletén, nem messze sznofru piramisaitól, hatalmas méretúmasztaba helyettesí-
tette a királyi gúlát. A királynak és alattvalóinak tehát ismét egyforma sirépítményevolt,
akárcsak a Dzsószer előtti idókben.
Dinasztiák felragyogása, letúnéseaz Óbirodalom ideién kúlönösen nehéz kérdések elé
állítia a történészt. Egyik uralkodóháznál sem látunk ebben tisztán. Manethón sem köny-
nyíti meg helyzetünket, úgy látszik, az eredeti szöveg hagyományozása során a királyok
sorrendi€ is hibássá lett. II. Szuphisz (Khephrén) után nála rögtön Mükerinosz követ-
kezik, majd ezután egy Ratoiszész nevű királyt találunk, aki nyilván Dzsedefrével* azo-
nos. Bikherisz talán Kheopsz fia, Baufré, Szeberkhész pedig Sepszeszkat neki ugyanis
egyik neve Sepszeszihet volt, ami legalábbis távolról emlékeztet a görög névformára.
Az óbirodalmi egyiptomi leletek alapián Sepszeszkaffal zárult a dinasztia, Manethón-
nál utána még egy Thamphthisz nevú király következett, aki 9 évig uralkodott. A Torinói
Királypapiruszon egy kétéves uralom fejezi be a dinasztiát, de a király neve nem maradt
fenn a szövegben. Thamphthisz vagy ellenkirály volt, vagy valamilyen ok miatt emlékeit
tervszelúen elpusztították,
A trónöröklési zavarok ellenére a IV. dinasztia egészen Sepszeszkafig nagyiából egy-
séges képet mutat. Az addig példátlan magasságokba emelkedett királyi hatalom olyan
centralizációt valósított meg, mely az egész népet megmozgató gigántikus vállalkozáso-
kat tett lehetővé. Az építkezésekaz állam ereiét iuttatták kifeiezésre, előmozdították a
technika fejlődését, hosszabb ideig azonban mégsem lehetett az ország gazdasági erejét
ilyen mértékben a halotti kultusz szolgálatába állítani. A feszültség ideológiai téren iutott
kifejezésre, a Nagy Isten kultusza és a Ré_vallás között nem iött létre harmónia, a királyi
család ellenfelei nyilván tervszerúen teriesztették a taí]t, mely a királyt az istenek
ranglétráján a második fokra helyezte. Hogy mennyire ^zt
nem elvont teológiai kérdésről
volt itt szó, iól mutatia az Óbirodalom további története,
A IV. dinasztiával egyútt véget ért az Óbirodalom első szakasza, melyre az abszolút
királyi hatalom mellett a gazdasági élet, a földek, a természeti kincsek szigorú állami
ellenőrzése a A következő időszakban, az v-vl. dinasztia korában politikai és
gazdasági téren 'ellemző.
egyaránt fellazulási folyamat figyelhető meg.

* Maneüón korában neve már Rédz§edef vagy Rádzsedef.

52
 A KIRÁLYI-ARISZTOKRATA REND SZER

Bár az egyiptomi történeti tudat - teljes ioggal - igen éles határt vont a két dinasztia,
aIY. ésY , (2450-2290) közótt, nem kizárt, hogy a két család rokonságban volt egymással.
Hentkáwesz királyné, eltérően az új dinasztia többi tagiától, Gizában emeltetett magá-
nak egy hatalmas sírt (ún. negyedik piramis), ami már magában is kapcsolatra mutathat
a IV. dinasztiával. Valószinú, hogy Uszerkaf felesége volt, de a királyné számára szokat-
lan méretű sír azt sugallia, hogy legalábbis rövid ideig egyedül uralkodott, s Uszerkaf
neki köszönhette trónra jutását.
Manethón Elephantinéből származtatja a családot, Uszerkaf ősei tehát a délvidéken
éltek. A Westcar Papirusz legendás formába öltöztette a Nap-vallást diadalra juttató
Uszerkaf és két utóda száímazásáí, Maga Ré napisten volt atyjuk, aki egyik papiának
feleségét választotta ki gyermekei anyiául, A nászból csodálatos arany bórű gyermekek
származtak, akiket istennők segítettek világra. A két dinasztia közötti ideológiai különb-
séget is kidomborítja a papirusz: Ré napisten jósolja meg a többi istenségnek, hogy a
gyermekek uralma alatt úira templomok épülnek majd, s bőségesebb áldozatok kerülnek
az oltárokra. A papiruszból kitúnik az is, hogy Uszerkaf a héliupoliszi főpapi tisztséget
töltötte be.
A Nap-papság, a héliupoliszi Ré-templommal kapcsolatban álló arisztokraták cso-
portia volt tehát az egyik, ideológiát is teremtő politikai eró, amely az új feilődést meg-
indította, azt a fejlődést, mely a központi hatalom fokozatos süllyedését és a partikulariz-
mus erőinek térhóditását hozta magával. Az új dinasztia uralkodóinak személyes tekin-
télye az arisztokraták szemében nem volt ósszemérhető a korábbi uralkodókéval, hiszen
jól ismerték a család eredetét, maguk kózül valónak tekintették, Az előkeló tisztviselők,
a kerületi (nornosz-) kormányzók önérzetének, befolyásának állandó emelkedése figyel-
hetó meg a következő évtizedekben, évszázadokban, A székhely már csak egyike az or-
szágban most gyorsan kialakuló hatalmi központoknak, az erőviszonyok egyre inkább
a vidék, főként Dél javára tolódnak el. A királyfeliratok továbbra is igen rövidek, keveset
árulnak el, az eseményeket valószínúleg papiruszokra jegyeáték fel, amelyek nem marad-
tak ránk. Az individuum előtérbe kerülése viszont abban is megnyilvánult, hogy az arisz-
tokraták szemében megnótt saját tetteik, pályafutásuk jelentősége, sírjaik falába önélet-
rajzi szövegeket vésettek. Ezek egyéni, helyi vonatkozású adataiból lehet az Óbirodalom
második felének társadalmi, politikai helyzetére következtetni.
A Napisten iránti hódolat iele a Ré-szentélyekemelése, a királyok Uszerkaftól Men-
kauhórig kötelességiiknek tartották, hogy saiát síremlékükön kívúlRének is templomot
építsenek. Ma már tudiuk, hogy tulaidonképpen a III. dinasztia egy kezdeményezésé-
nek folytatásáról van szó. Ugyanis ebből az időból van egy szöveg, mely a Szeket-Ré
nevű Nap-szentélyt említi. A dinasztia királyai piramisokba temetkeztek, de ezek meg
sem közelitik a IV. dinasztia nagy építményeinekméreteit és technikai tökéletességét.
Uszerkaf piramisát Dzsószer szent kerületének közvetlen közeléb€ építtette,ezzel is
hangsúlyozva, hogy a III. dinasztia vallási, politikai irányvonalát tekínti követendő pél-
dának. Ha tekintetbe vesszük Dzsószer ,,Arany Nap" jelzőjét, s azt, hogy Imhotep héliu-
poliszi főpap volt, valóban volt bizonyos alap arra, hogy Uszerkaf, a korábbi Nap-főpap,
a dzsószeri monarchia fol1tatóiának tekintse magát,
A dinasztia két utolsó királya alatt már nem épültek Nap-templomok, ami egy vallási
53
változásnak, a Nap-pap§ággal fennálló jó viszony megromlásának |ele. Elteried az Ozi_
risz-kultusz, de bizonyos, hogy ezen túlmenően gazdasági tényezők is közreiátszottak
az elhidegülésben. A dinasztia kezdetén a királyok halotti templomai teljes fúggésbe
kerültek a Nap-szentélyektől: az abusziri papiruszokból tudjuk, hogy a király halotti
kultuszához szükséges javak is a Nap-templomba érkeztek meg, ennek személyzete gon-
doskodott a király templomáról. Erthető, ha ezt a kényelmetlen helyzetet az uralkodóház
igyekezett megsziirrtetni.
A dinasztia Unisszal (vagy Unasz, Manethónnál Onnosz) ért véget. Ha tekintetbe
vesszúk a dinasztia általános irányvonalát, azt látiuk, hogy Unisz erősen eltávolodik elő-
deitől. Már az előtte uralkodó Iszeszi (Dzsedkaré) is szembefordult a túlzó Nap-kultusz-
szal, Unisznál ezenkivül még két úiitást figyelhetünk meg. Elsőnek íratta fel sírjának
falaira a halhatatlanságot biztositó piramisszövegeket, aminek hátterében szintén a pap-
sággal való egyetértés megszúnése állhatott. Kihatásaiban nem ennyire ielentős, de
ugyancsak a múlttal való szembefordulás jele a völgytemplomból a halotti templomba
vezető folyosó falának merőben szokatlan dekorációja. A felúletet aktuális események
díszítik: nemcsak a beduinokkal vívott harcot órökítik meg a reliefek, hanem egy éhínség
riasztó képei is láthatók. A döbbenetes realizmus nem takarja el a humánumot, a rész-
vétet, amelyet a csontig soványodott sivataglakók tragikus helyzete keltett az egyiptomi
múvészben.
A változások légköre iellemezte tehát az v. dinasztia Zárószakaszát. A Torinói Király-
pápiruszt ö§szeállító tudós az lJibirodalom korában Unisz uralkodását egy nagy korszak
végénektekinti, itt összesíti a Ménésszelkezdődő királyok évszámait. A mai történetirás
Unisz után nem lát éles cezúrát. Az emlékanyag amellett szól, hogy lényegébentöretle-
nül él tovább az államszervezet, s nem mutat hirtelen változást a társadalmi struktúra
sem.
A VI. dinasztia (2290-2155) első tagiát, Tetit (othoész), Manethón szerint egy testőre
gyilkolta meg, ami annak a iele, hogy az úi család tekintélye még nem szilárdult meg a
királl udvaron belül, Eltérően az V. dinasztiától, amikor a királyok nem egy helyre te-
metkeztek, az új család valamennyi uralkodójáLrrak piramisa - Tetiét kivéve - Szakkara
déli részéntalálható. Teti utóda, U§zerkaré rövid ideig uíalkodott, a köv€tkező uralkodó-
nak, I. Pepinek (Meriré) viszont Manethón 53 évet ad. Ha tekintetbe vessziik az uralko-
dására vorratkozó sok feliratot és emléket, ez a szám nagyjából reális. Valószínűleg sokat
köszönhetett uralmának a főváros, hiszen a Memphisz név az ő piramisának Men-Nofer-
Pepi megjelöléséből származik. A Men-Nofer névből, amely később Menfének hangzott,
származik a görögös Memphisz névalak.
ÉpítkezettDendarában, Bubasztiszban is. Ezek az évtizedek a belső békéthozták el
Egyiptom számára, A király ügyes politikával próbálta megnyerni maga számára Dél
egyes veszélyesebb nagyurait. Azza|, bogy egy abüdoszi arisztokrata két leányát vette
feleségül, látványosan feiezte ki na8yrabecsülését a vidéki arisztokrácia iránt, amelyet
így a királyi rokonság es a memphiszi udvari tisztviselők ölébe helyezett. Sógorát,
Dzsaut, vezírrétette. Mindkét lány fia király lett, I. Merenré es II. Pepi néven. Való-
szinűleg még házassága előtt történt, hogy vizsgálatot kellett elrendelnie egyik asszonya,
Werethetesz ellen a háremben. A később magasra emelkedett Uni nevű tisztviselőt bízta
meg ennek lefolytatásával, aki azonban feliratában ezt csak mint kitiirrtető megbízatást,
a király teljes bizalmának ielét említi, de nem közli, hogy milyen ítéletethoztak, búnös-

54
nek találták-e az asszonyt, Mint más keleti despotikus birodalmakban, Egyiptomban is
a királyi hárem többször volt összeeskúvések melegágya, lehetséges, hogy ez esetben is
politikai szervezkedésről volt szó, s a királyt éppen ennek tapasztalatai inditották arra,
hogy Abüdoszból válasszon magának feleséget.
A király iubileumi űnnepségének érdekes emléke egy alabástrom szobor (New York,
Brooklyn Museum), mely az iirrnepi lepelben ábráaolia a királyt, háta mögött a Hórusz-
sólyommal, feién a felső-egyiptomi koronával. Az istenítési ideológia tehát külsőleg ha-
sonló, mint Khephrén közismert szobrán, de az a magabiztosság, természetes, isteni
fenség, amely annyira lenyúgözővé tette a IV. dinasztia alkotásait, itt teljesen hiányzik,
Egy Hierakónpoliszban előkerült rézszobor egyik fiával együtt ábrázolja a királyt.
Valószínúleg Merenré ez a gyermek, az utód, aki rövid ideig volt a trón birtokosá. Őt
féltestvére,nagynénjénekgyermeke, II. Pepi követte, alig hatéves korában. Három
emberöltőn kereszti|, 94 évig volt Egyiptom királya, évszázada a legalábbis formailag,
külsőleg még szilárd Óbirodalom utolsó idószaka.
A külpolitikai események az Óbirodalom második felében sem álltak az érdeklódés
középpontiában, feljegyzésükre nem foídítottaknagy gondot. Szahuré halotti templo-
mának ábrázolásai alapián úgy látszik, hogy a líbiaiakkal kellett harcokat vívni. Ezeknek
a képeknek érdekes története van, II. Pepi halotti templomában találjuk meg őket ismét,
ahol a múvészmég a líbiai neveket sem változtatta megl Körülbelül 1500 év múlva
pedig messze délen Taharka király kawai templomában jelennek meg úira. Ami Szahu-
rénál még történelmi esemény lehetett - hacsak ő is nem régebbi mintát másolt -, az
később rituális utalássá vált a királynak arra a kötelességére, hogy Egyiptomot védel-
mezze a libiaiak ellen, s nem bizonyítékvalóban megtörtént ósszecsapásokra. A tórténész
kellemetlen csapdákba eshet, ha nincs áttekintése a telies egyiptomi emlékanyagról.
Egyiptom és a nyugati területek viszonyát egyébkéntma másként látiuk, mint néhány
éwel ezelótt, Ahmed Fakhry 1971-72-es ásatásai a Dakhleh-oázisban kimutatták, hogy
a Líbiai-sivatag oázisai a VI. dinasztia ideién már biztosan egyiptomi igazgatás alatt áll-
tak, a dakhlehi helytartó székhelye a mai Balat közelében volt. A régebbi kutatás csak
a Középbirodalom ideiétől tételezett fel itt egyiptomi uralmat. Az oázisok és a Nílus-
völgy közötti teíúletetbizonyára az Óbirodatom ideién is az egyiptomi sivatagi osztagok
ellenőrizték, ami a terepet kiválóan ismerő líbiaiakat, a tiehenukat nem akadályozhatta
meg abban, hogy ide behatoljanak, s veszélyeztessék Egyiptom lakott területeit is.
A nyugati sivatag azonban az óbirodalmi Egyiptom számára nem volt fó harctér.
Nehezebb körülmények között kellett megőrizni az egyiptomi befolyást a Szinái-fél-
szigeten. Az V. dinasztia ideién különösen élénkbányászati tevékenység folyt itt, Szahuré
és Neuszerré felirata a királyokat a beduinok leverőjének nevezi, ami magában még nem
bizonyitaná a tényleges harcokat, sztereotip formulának is felfogható. Annak a valóban
nagyméretú hadiáratsorozatnak Dél-Palesztina ellen, melyről a VI. dinasztia ideiéből
tudunk, nem területszerző cél|a volt, hanem voltaképpen Szináj biztonságát célozta.
I. Pepi ideién több dzezer főből álló - az akkori időkben rendkívül nagy létszámú- had-
sereg vonu|t fel a már említett Uni vezetése alatt. Egyiptomi szolgálatban álló núbiaiak
is részt vettek a vállalkozásban. Az egyiptomiak ugyan győzelmet arattak, de az ellen-
séges tórzsek erejét nem sikerült megtörniük, Uninak még öt alkalommal kellett fel-
vonulnia elleniik, Nem ielentéktelen tisztogató, megfélemlítő hadműveletek voltak ezek,
a hatodik hadjárat vitathatatlanul nagyszabású stratégiai elgondolás alapján ment végbe.

55
Uni hajókon kelt át a Karmel hegy vidékére,s ezzel észak felő| elvágta az ellenség mene-
külésének útiát, ugyanakkor a szárazföIdi sereg dél felól közeledett, így a közrefogott
ellenség felett végre elhatározó diadal született.
Az egyiptomi hadiáratok legrégibb célpontia Núbia volt. Az Óbirodalom ideién a
mezőgazdaságila9 egyébkéntalig használható, rendkívül kopár terüet értékeskóanyagai
és a Belső-Afrikával folytatandó kereskedelem lehetósége csábították az egyiptomiakat
az első kataraktától délre eső vidékre. Az Óbirodalom korában nem csatolták ezt a vidéket
Egyiptomhoz, a hatvanas évek buheni ásatásainak meglepő úi eredményei sem bizonyít-
ják ennek ellenkezőjét. Emery egy hatalmas óbirodalmi települést tárt fel itt, mely leg-
alább Khephrén koráig nyúlik vissza. Tehát a külpolitikailag látszólag annyira passzív
nágy piramisépitő dinasztia következetesen fejlesztette tovább a IIL dinasztia Núbia_
terveit. A buheni település eíődként, támaszpontként szolgált a területre érkezó egyip-
tomi expedícióknak, Analóg esetet ismerünk a Középbirodalom idejéből, amikor távol
az egyiptomi határtól, núbiai területen, Kermában viágzott egy egyiptomi kolónia.
A núbiai vállalkozások irányítása az elephantinéi kormányzók feladata volt, de van
példa arra is, hogy maga a király látogatott el a határvidékre. Az egyik itteni feliratból
tudjuk, hogy Merenré király személyesen fogadta egy magaslaton állva Eszak-Núbia
törzsfőinek hódolatát.
A kereskedelmi expedíciók katonai fedezet mellett haladtak át a nem mindig baráti
érzúletútörzsek területén. Szabni kormányzó sirfelirata aryja, Mehu haláláról számol be
egy núbiai expedició alkalmával. Nem mondja ki nyíltan, hogy núbiaiak ölték meg,
de a megszövegezésből, abból, hogy a,,puszták lecsendesitéséről'' beszél, erre lehet kö-
vetkeztetni. Sikerült visszahoznia apja holttestét, aki végül is egyiptomi ftlldben nyugod-
hatott.
Horhufkormányzó II. Pepi alatt három expedíciót vezetett Núbiába. Az első katarakta
sziklás folyammedre miatt - mint ebből a szövegből is látszik - az egyiptomiak ebben
az időben szárazftildón vonultak Núbiába. Mivel tevét még nem tartottak, szamarakat
használtak szállitásra. Elóször hét, második alkalommal nyolc hónapig volt távol Délen.
Expediciója során fő feladata az árubeszerzés volt, de emellett idegen területeket is át-
kutatott. Harmadik útiakor békitően avatkozott be Jam ország (Dél-Núbia)és a líbiaiak
viszályába. Jam fejedelme messze nyugatra úzte vissza a líbiaiakat. Horhuf vállalkozása
szép eredménnyel iárt, 300 szamara tömiénnel, ébenfáva| finom olajjal, párducbőrrel,
elefántcsonttal és egyéb ritka árukkal megrakodva vonult észak felé. Mikor Eszak-Núbia
fejedelmei látták az expedíció katonai erejét, nem kockáztatták meg a támadást, inkább
barátságos magatartást tánúsitottak, s vezetőkként segítették az egyiptomiak hazajutását.
Egyik útjáról hazatérve egy törpével, valószinúleg pigmeussal örvendeztette meg a ki-
rályt.
Eszak-Núbia törzsei bizonyos fúggőségben voltak az egyiptomiaktól, de egyiptomi
közigazgatást nem vezettek be terúletúkön. Az egyiptomiak számára fontos volt az érté-
kes belső_afrikai áruk minél bőségesebb behozatala, ezért olyan távoli vidékek megláto-
gatására is vállalkoztak, mint Punt országa. Valószínúleg a mai Szomália partvidékén
feküdt ez az ország, amelynek kezdetleges körülmények között élő népe igen gazdagnak
számított az egyiptomiak szemében.
A legrégibb adat, mely Punt országát említi, a palermói kövön található, és Szahuré
király ideiére vonatkozik. Az egyiptomiak mirhát és fehéraranyat hoztak innen. Az V.
56
dinasztia egy másik expedíciója Iszeszi (Dzsedkaré) ideién kereste fel Puntot, de az
Óbirodalom késóbbi időszakában is fennmaradt a kapcsolat.
A déli területek Egyiptomot az Óbirodalom ideién tehát elsősorban kereskedelmi
szempontból érdekelték.
Északkeleten a föníciai tengerparton levő Büblosz már az Óbirodalom korában is fon-
tos közvetító szerepet iátszott Egyiptom és Ázsia között. Egyiptom értékestúlevelú fákat
importált Libanon hegyeiből, olaiat Szíriábó1,1azúrkövet Belső-Ázsiából, talán Afganisz-
tán területéről. Haszehemui (IL dinasztia) király neve után, Kheopsztól II. Pepiig egy
sor óbirodalmi uralkodó nevét találták meg Bübloszban, vázákon, amelyeket valószinú-
leg mint aiándékokat helyeztek el a város templomában. A kulturális kapcsolatok intenzi-
tására mutat, hogy Haitau bübloszi istenség neve mál a piramisszövegekben megtalál-
ható.
Egyiptomot a §ivatagok minden erődrendszemél biztosabban választották el a kül-
világtól. Bár Egyiptom nem elzárt világ az Óbirodalom korában sem, világpolitikai sze-
repről még nem be§zélhetiiírk, az e|ő-ázsíai államok versengésébeekkor még nem ele-
gyedett bele, ehhez még több mint 500 évnek kellett eltelnie.

AZ ARCHAIKUS KOR ÉSAZ ÓBIRODALOM

FŐTISZTVISELŐI
A vEzÍR
Hogyan jött létre az az á|lamigazgatísi szervezet, amely kb, 800 éven keresztiil, a VI.
dinasztia végéiglényegében megfelelt feladatának ? Az Óbirodalom és a korábbi idők,
az archaikus kor adminisztrációia között nincsen tórés, nagyobb hirtelen átszervezésről
nem tudunk, az állandóan megfigyelhetó, lassú fejlődés következtében azonban a virágzó
Óbirodalom állami struktúráia már erősen eltér az első két dinasztiáétól.
Egyiptom majdnem egész története folyamán az otszág második embere, az á||am-
szervezet legfóbb irárlyítóia a tjati. Az egyiptológiai irodalom a hasonló funkciót betóltő
arab és török főtisztviselő analógiájaként vezérnek vagy vezírnek nevezi. Nem hadvezér-
ről van szó, a hadiáratok irányítása nem tartozot1 a vezír feladatai közé. Az első biztos
adatok erről a ti§ztségről a III. dinasztia korából származnak, Dzsószer piramisából 21
váza került eló Menka vezír nevével. Ez nem jelenti azt, hogy az ő ideiében élt. A Dzsó-
szer-piramis vázaanyaga túlnyomó részben az előó királyok korából származik, Menka
így élhetett korábban is. A tjati hieroglifa elótt már oft ál| a taiti és a zab ie| is, ezek a
vezírnek a palotához való tartozását és bírói funkcióját fejezik ki. Emütettük, hogy a
Narmer-palettán levő egyik férfialak is talán egy vezb ábrázolása.
Az első, idöben elhelyezhető, régészetileg is megfogható vezéregyéniségekSznofru
korában éltek, Kanofer, aki valószínúleg a király fia volt, számos papi tisztséget is betöl-
tött. Egyéb cimei bírói tisztét hangsúlyozzá,k ki erösen. Utódának, Nofermaatnak tekin-
télyes masztabáia van Médumban. A IV. dinasztia valláspolitiká|ának megítéléseszem-
pontiából fontos Nofermaat és fia (?), Hemiunu két papi címe. Mindketten feltiintetik
titulatúráiukban á heri-hebet, vagyis a felolvasó pap cimet, ami arra mutat, hogy felada-
tuk volt a sírrituálé elvégzése. Vallási téren gyakorolt iogkörük fontos§ágát még inkább
aláhúzza ,,minden isteni hivatal vezetóie" cimük. Jól láüató, hogy Sznofru és Kheopsz az
57
oís748 vallási intézményeinek centralizálására törekedtek, ig},ekeztek a sok szétsárt kul-
tuszt állami ellenőrzés alá vonni. Ez a t<irekves bizonyára nem ulálkozott általános rckon-
szenwel, s késöi emléke kihatott Hémdotosz besámolójára Kheopsz vallásüdözeséól.
A IV. dinasztia vezírei a királyi család agjai voltak, kiályfiak vagy az uralkodó közeü
íOkonai. Ez magyaÉzza azt a széle§ jogkört, amelyet az uíalkodótól kapak. Az V, di-
nasztia nemcsak a kinily helyzetében hoz fontos yáltozást, a vezíri tisztség betöltésében
is ú| elv érvényesü.A herceg_vezírek helyébe most lalódi tisztviselők léptek, akiket már
nem kötöttek íokoni szálak a királyhoz. Sok vezírnév maradt nink az Óbirodalom máso-
űk feléből, leghíresebb kózülük Pahhotep, akinek taniuísai sok nernzedék számára
szolgálak etikai normaként. Egyes vezírek a szellemi élet vezetői voltak, a Kagemni-in-
tabtukbel is tAnjtóként szerepel eg! vuír, aki a III-IV. dinasxia fordulóián mííködött.
Az V. dinasztia alatt, mint korábban is, egyes vezírek feladatái közé tafiozott a királyi
építkezésekfelügyelete. Uastaph vezir küönösen na8y megbecsülésben állt Nofcrirkaré
királynrál. Egy alkalornmal, amikor a király a munka menetét €llenőrizte, a vezír hirte-
len összeesett. A kinály hívatta a fő felolvasó papot és az orvosokat, elöhozatuák a ládát,
amelyben az orvosi papiruszok voltak. Nem volt segítség,s a kinily már csak a sírfel-
szerelésekről, ébenfa koporsóól való gondoskodással feiezhette ki köszönetét szolgá-
iának,
Az V-VI. dinasztia vezírei hivatalosan bizonyfua uBranolyan haalommal rendelkez-
tek, mint elődeik, valóiában azonban a kózponti haalom gyengiilése az ő pozícióiukra is
kihatott, befolyásuk a kinály ere!étó fúggött, Az udvari tisztviselők és a vidéki arisztok-
raták hőn áhított célia volt a ranglétnínak erre a legmagasabb fokára való feljutás, Sá-
mos olyan előkelö hivatalnok titulatrlrájában alálkozunk a vezíri címmel, akik nem bir_
tokolták ezt az állást, ezeknek a cínzetes vezíreknek egy resze kitúntetéskéntkapta meB
a iogot, hogy így nevezhesse magát, mások önkényesen vették fel a tjat; cimeí.

A VIDÉK KORMÁNYZÁSA

Egyiptom - kiilönai§en ókoíi viszrnyok köótt - igen nagy kiterjedése, az egyes vidé-
kek egymástól eltéró sajátosságai nehezzéteííékaz egyetlen központból inínfiton, §zigo-
niLan centralizá]t kormán}zás hosszabb ideig va]ó fenntartását. Az orszÁg történetével
annyira összekapc§olódott a keriiüeti beosztás fogalma, hogy a tiirténenudomáDy - ért-
hető módon - régebben tul is értékelteennek jelentőségét. Maguk az egyiptomiak is mi-
tikus ködbe burkoltrik a nomoszok eredetét, A traűció 42 keriiletet (nomoszt) tartott
számory 22 esett F€lső-, 20 Alsó-Egyiptomra,
A nomoszok jelvényei közü egyesek erősen archaikus jellegúek, ennek ellenére ma
már biaos, hogy ez a beosztás nem vezethető vissza a prehisnorikus időkbe. A Nagada
Il.-kultú,ra egyes edényein sok |elvény látható, egyik-másik a kesőbbi nomoozielvények-
íe eínlékeztet,ezek azonban ekkor még a kirzsekhez, nernzetségekhez kapcsolódak.
A nomoszielvénlck egy része eláru|ia a késői eredetet, de egyesek azonosak a regi tör-
zsi szimbólumokkal. tgy már a prehisaorüus váákon etőfordul a szigony-ielvény, mely
két deltai nomosz nevében is továbbélt. A lGleti Ságony nomoszt aránylag késön, az
Óbirodalom második felében szervezték meg, a Nyugati Szigony neve vismnt a Narmer-
palettán is előfordul, ahol még l"alószínúleg egy 6rzsi terii,letet ielöl, melyet áz egység€§

58
 közigazgatás létrehozásakor változatlan formában és nél,vel hagytak meg, Ugyancsak
megmaradt a két keresztbe tett nyilból álló jelvény, mely a deltai Néith kerületet ielöli.
(A kezdetben egységes Néith nomoszt késóbb osztották ketté,)
A mesterkélt névadásra jó példa Elephantiné. A város neve, mint a görög kori elneve-
zés is mutatja, az elefánt szóból származik. Lehet, hogy itt az ország legdélibb részén
még a IV. évezred végénis előfordultak kivételesen elefátrtok, de valószínúbb, hogy a
déli kereskedelemmel függ össze az elnevezés : az egyiptomiak itt vették át a délről ér_
kező elefántcsontot. Nagada II._kori vázákról ismerünk egy elefánt_|elvényt, mely bizo_
rtyáía ezí a vidéket, az itteni törzset jelöli. Az óbirodalom idején a feliratok Abunak
nevezik ezt a helyet, és a szó írásmódjában megtaláliuk az elefánt hieroglifát is, a nomosz
hivatalos neve ennek ellenére Ta szeti, vagyis Núbia foldje. Elephantinét tekintették
ugyanis Núbia kapuiának, legészakibb határának.
AmemphiszinomoszéshosszúideigavárosneveisIneb.Hedzs,FehérFalvolt'a
várost kórülvevő fal szolgáIt alapul ehhez a megielöléshez. A várost Ménészalapította,
az elnevezés tehát nem tehet régibb.
A nomoszok közigazgatási egységek, s nem foghatók fel ősi államocskák maradványai_
ként. Ez abból is látható, hogy az I_II. dinasztia korából a kerületi beosztásnak nincs
emléke, először egy, a Dzsószer_piramisban talált szöveg említi a Gazella kerületet.
Lehetséges, hogy az első két dinasztia idején már megkezdódik a kerületek szervezése,
de valóban ielentőssé csak az Óbirodalom ideiében válnak,
Mióta az ötvenes évekbenAhmed Fakhry ásatásai feltáLrták sznofru halotti templomát,
tudiuk,hogyaIV.dinasztiaelejénakerületibeosztáslényegébenmárkészenvolt,bár
a negyvenkettőt a kerúletek száma csak hosszú idő múltán érte el. A xvIII. dinasztia
ideién is csak 39 kerülete volt Egyiptomnak. Bár úgy látszik, hogy az alsó-egyiptomi
nomoszok megszervezése alkalmával több ősi ielvényt, elnevezést vettek át, Délen a kerü_
leti szervezet sokkal hamarabb nyerte el szinte véglegesnek mondható formáját. sznofru
templomának ábrázolásaiból azt lehet kikóvetkeztetni, hogy már ekkor 22 részre osztot_
ták a Memphisztől délre eső országrészt. Az északi nomoszok számanem állapítható meg,
de bizonyos, hogy jóval alacsonyabb volt, hiszen a mocsaras Delta kolonizálása, benépe_
sedése csak lassan haladt előre. sznofru reliefiei imponáló felvonulást ábrázolnak, Eszak
és Dél megszemélyesitett kerületei iönnek el adományaikkal az elhunyt uralkodóhoz.
A nomoszok képéta területükön fekvő királyi alapítványok kísérik,melyeknek a halotti
kultuszhoz sziikséges javakról kellett gondoskodniuk, A nomosz szó ( szeqat) nőnemú,
ezért a kerületeket hosszú ruhás nőknek ábrázolták, kezükben áldozati tálcával és az élet
szó hieroglifá|ával. Ugyanilyen a birtokok képe is.
l AnomoszszeryezésnagymunkájánakSznofrukorárakellettesnie.Ebbőlakorból
l való Metjen önéle ttajzi fe|irara, az első ránk maradt nomoszfőnöki szöveg. Ebben a kor_
ban ez a tisztség még korántsem járt olyan széles jogkörrel, mint az óbirodalom későbbi
i

szakaszában. Metjen mfu nem nomoszkorm ályzó a szó valódi értelmében, fő feladata
a kúlönböá kerületekben levő királyi iavak feletti felügyelet, Valószínűleg
Délen a Den-
dara és a sakál kerület (kiirrónpolisz), Eszakon a Mendész nomosz feletti hatalom volt
a kezében. Ezeknek az egymástól távol esó területeknek az igazgatását csak a központból
végezhette, személyében tehát nem kötödött egyikhez sem, s egyéb feladatai is küön-
böző vidékek ellenórzését tették szükségessé. Megbizatásai ellátásáért tágas házat és több
- különböző helyen fekvó - birtokot kapott.
59
 Met|en feliratából iól látszik, hogy a nomoszok milyen szorosan kapcsolódtak az or-
szágban szétszórt királyi birtokokhoz. Ezek képezték a magját egy-egy kerületnek. Az
I. dinasztia ideién a király még rendszeíesen beutazta az országot (Hórusz-követé§), hogy
beszed|e az adót, járandóságokat a különbóá helységekből, de nyilván elsósorban a köz-
vetlenii,l az ő irányítása alatt álló birtokokról. A kerületi rendszer bevezetésének egyik
célja éppen ennek megkönnyitése lehetett. A nomoszelöliárók egyik feladam a csatorna-
hálózat gondozása volt, ezt túkrózi legrégibb cimii{<: a csatornaásó.
A nomoszrendszer a IV. és V. dinasztia ideién jól funkcionált, de az utóbbi alatt már
mutatkoztak annak az irányzatnak elsó ielei, melyek végzetesek lesznek az Óbiroda-
lomra. A nomoszokat ekkor a tisztviselők helyből irányították, s így alakultak ki a vidéki
közigazgatási központok. Memphisz kezdte elveszíteni vonzerejét, a királyok már nem
kötelezhették a vidéki elókelőket, hogy a királyi piramis mellé építsenek sírt maguknak.
Létre|önnek a felső-egyiptomi arisztokrata temetók Tihnában, Dendarában, Edfuban,
Asszuánban.
Ennek a folyamatnak következményeit az uralkodók is előre látták, ezérímáí az V.
dinasztia idején adminisztratív intézkedéseket haitottak végre a közponri hatalom meg-
erősítésérea távoli Délen. Úi tisztséget hoztak létre ,,Felső-Egyiptom kormányzója" né-
ven. E tisztség betöltői közvedenül az uíalkodótól függtek. Ellenórizték az egyre inkább
helyi fejedelmeket játszó nomoszkormányzókat. A tisztség ielentőségét kellően mutatja,
hogy betöltői közül többen déli szolgálatuk letelte után a vezíri méltóságra emelkedtek.
A legismertebb kormányzó Uni, akinek életrajza az óbirodalmi történelem egyik leg-
fontosabb forrása, ,,Mikor a palotában voltam mint ala (nevelő) és mint saruhordozó,
Felső- és Alsó-Egyiptom királya, Merenré, az én uram, aki örökké élien, Felső-Egyip-
tom kormányzóiává tett engem Elephantinétöl északra Aphroditészpoliszig, mert olyan
kiváló voltam őfelsége szive számára, mert annyira bízott bennem őfelsége szíve."
(ÓKTch l9.)
Illetékességi köre tehát pontosabban nem a teljes Felső-Egyiptomra teriedt ki, csak
annak déli részére. Működéséről így beszél: ,,Sohasem hoztak létre ilyen hivatalt egyet-
len szolga számára sem az előtt i megelégedéséregyakoroltam szá,ínára Felső-Egyiptom
kormányzóságát, hogy senki meg ne kárositsa a társát. Elvégeztem minden munkát. Két_
szer vetettem ki az adót minden dologra, amit meg kellett adóztatni Felső-Egyiptomban
a királyi székhely számára. Kétszer csináltattam minden szolgálatot, melyet Felső-
Egyiptomban el kelletr végezni a kitályi székhely számára." (ÓKTCh l9.)
Uni túlzásai nyilvánvalóak. Nem ő volt az elsó, aki ezt a megbízatást kapta. Bármeny-
nyite is igyekszik ügybuzgalmát hangoztátni, életraizából kitúnik, hogy a vezili méltó_
ságot nem érte el.
A nomoszvezelők az uralkodó iránti odaadás kiemelése mellett felirataikban a gond-
jaikra bízotr kerúl€t ióságos gondviselőinek tiiLírtetik fel magukat, személyes érdemük-
nek, nem a királynak tulajdonít)ák annak felvirágzását. Henku, az ún. Hegyi vipera kerü-
let kormányzója (V. dinásztia vége vagy VI. eleje) ezt iria Deir el-Gebrawai-i sirfelira-
tában: ,,Kenyeret adtam a Hegyi vipera kerület minden éhezójének, felruháztam ott a
mezitelent. Gazdaggá tettem partiait szarvasmarhákkal, legelóit apróiószággal. Jóllakat-
tam még a hcgy farkasait, az ég sólymait is..." (Urk. I. 77.)
Kiderül a szövegből az is, hogy a Felső-Egyiptom kormányzója címet viselte. Aligha
képzelhető el, hogy ezt az uralkodótól kapta volna. Azzal a más feliratokból is ismert

60
jelenséggel állunk szemben, hogy egy-egy nomoszfőnök felvette ezt a címet, hogy í8y
kikerüliön a valódi Felső-Egyiptom élérekinevezett tisztviselők hatásköre alól, azokkal
egyenrangúaknak tiiírtethesse fel magát, s a környező kisebb kerületek felett is befolyást
nyerjen. Henkunak, úgy látszik, ez volt a fő célia. Megtudiuk, hogy új településeket ala-
pított, és más kerületekből származó lakosokkal népesítettebe ezeket. Mint mondia, akik
másutt szolgasorban voltak, nála fejedelmi szintre emelkedtek. Ezek már egy valódi késő
óbirodalmi feudális nagyúr megnyilatkozásai, aki szinte független uralkodóként beszél
saját múkódéséról, és azzal éri el saját nomosza virágzását, hogy más terúletek lakosságát
csábítia úi falvaiba, sőt valószinú, hogy erőszakot is alkalmaz a szomszédos kerületekkel
szemben. Viseli az előkelő régi címeket is; herceg, elöljáró, szem-pap, egyetlen barát,
felolvasó pap, a Hegyi vipera nagyfónöke.
A nomoszelőkelők nem törekedtek tudatosan az ország felbomlasztására, csupán a
lehetőségeket kihasználva igyekeztek önmaguknak minél kedvezőbb körűlményeket biz-
tosítani. A királyok a VL dinasztia idején már nem voltak abban a helyzetben, hogy a
felső-egyiptomi dinasztiákat, amelyeken belül a kormányzói tisztség most már öröklő-
dött, elmozdítsák helyükről, inkább arra törekedtek, hogy a déli etőkelók közül odaadó
híveket szerezzenek maguknak. Ennek megnyilvánulása volt I. Pepi már említett házas-
sága egy abüdoszi arisztokrata két leányával, A déli végeken Elephantiné nagyhatalmú
kormányzói szilárd tfunaszai voltak a központi hatalomnak annak ellenére, hogy Núbia
közelsége miatt minden déli nomoszénál nagyobb katonai erő állt rendelkezésükre.
Horhuf is viseli a ,,Felső-Egyiptom kormányzója" címet, talán a király (II. Pepi) ha[-
gatólagos beleegyezésével.Valódi királyi tisztviselőnek természetesen ő sem tekinthető,
az azonban az lralkodó érdekeit szolgálta, ha hú embere fokozottabb tekintélyt szerzett
a környező nomoszok urai körében. Horhufés a király bensőséges kapcsolatát tanúsítia,
hogy a kormányzó sirja bejárata mellé vésette a gyermek király levelét, melyet az aftilötti
örömében küldött, hogy Horhufnak sikerült Délről egy törpét hoznia,
A szomszédos Edfu kerületből két kormányzó pályá|át ismeriük. Iszi az Y. dinasztia
idején, Iszeszi (Dzsedkaré) király alatt a,,csarnok legidősebbie" tisztet birtokolta. Ezek
a tisztvi§elők valószínúleg a vezir hivatalában dolgoztak, és bírói funkciót láttak el. Semmi
esetre sem taítozotí ez a tisztség a maga§ rangok közé. Unisz kiráiy alati királyi jószág-
kormányzó ( heka hut) lett. Pályafutása Teti király alatt ívelt fel hirtelen, amikor egyéb
tisztségek mellett F€lső-Egyiptom tízes (testületének) nagyia lett, majd vezir. Ugyanez
az uralkodó tette meg az edfui nomosz nagyfónökévé, valósággal elhalmozta tehát a ki-
tüntetésekkel.
A vezírséget valószinúleg csak igen rövid ideig gyakorolta, vagy talán csak címzetes
vezír volt. Kormányzósága annál jelentősebb, sikeresebb volt, s olyan kedvező emléke
élt tovább a lakosság körében, hogy a Középbirodalom ideién már ,,élő isten"-ként tisz-
telték, és síria körül virágzó kultusz alakult ki.
Fia, Kar-Pepinofer (Merirénofer) útja már sokkal simább volt. I. Pepi magához ho-
zatta) és a fóemberek gyermekeivel együtt neveltette. A iövendő nomoszkormányzók,
főrangúak a királyi udvarban nyertek iskoláztatást, itt akarták beléjük oltani az uralkodó
iránti hűséget. Pepi alatt nyerte el az ,,egyetlen barát" címet, és lett a henti-se patasztok
elöliátóia. Merenré ide|én ürült meg az edfui kormányzói tisztség, ekkor küldte el az
uralkodó Délre. Lehetséges, hogy nem közvetlenül követte Iszit, talán egy másik család-
tag volt közben kormányzó. Kar-Pepinofer még nagyobb helyi jogkörrel rendelkezett,

61
 mint atyia. A papok elöliáróia cimet birtokolta, intézkedésijoga volt az Elephantiné
nomoszban is, sőt Felső-Egyiptom kormányzójának is nevezte magát. Mivel azonban
ezt a hivatalt ekkor valójában Uni gyakorolta, ez nem lehetett több - engedéllyel vagy
jogtalanul viselt - üres cimnél.
Egyiptom legdélibb részén tehát két erős nomosz vitágzott, Elephantiné és Edfu,
Théba óbirodalmi történetéről még keveset tudunk.
A nomoszok fejlődése különböző utakat járt az ország más-más részeiben, de az igaz-
gatási rendszer fejlődése, a politikai jelentőség növekedése nagyiából már kirajzolódik
a kutatás előtt. A IV. dinasztia alatt Mükerinosz halotti templomában hármas szobor-
csoportok szimbolizáliák az ország nomoszokból összetevődő egységét. A király mellett
kétoldalt Hathor és egy nomosz megszemélyesített alakia áll. A király alakja kimagaslik
közülük, ezzel is kifeiezve, hogy isteni rangban felettúk áll.
A IV. dinasztia nomoszhivatalnokai pályájuk során több nomoszban csak ideiglenes
királyi megbízásokat teliesítettek. A nomoszkormányzói hivatal sem jelentett életcélt.
Az v. dinasztiától kezdték a vidéki tisztviselók szúkebb hazájuknak tekinteni a területet,
ahol múködtek. A tényleges, a döntő fordulat, amely az állam sorsának alakulását a továb-
biakban dóntően befolyásolta, ekkor történt meg, de a szervezeti keretekben, az appa-
rátus külsó arculatában csak hosszabb idő múltán, a VI. dinasztia alatt látunk mélyre-
ható átalakulást. Ez a címek megváltozásában mutatkozik meg. Meg lehet figyetni, hogy
Felső-Egyiptom északabbi területein, a főváros közvetlenebb ellenőrzési körében a régi
címek ióval tovább használatban maradtak, mint délebbre. A nomoszkormányzók új,
sokkal előkelőbb cimei (herceg, elöljáró, nagyfőnök) mutatiák megváltozott helyzetüket.
Még olyan területeken is megfigyelhető az ij irányzat, melyek az egész Óbirodalom fo-
lyamán kózv€tlen fúggésbenmaradtak a székhelytől, például Abüdoszban (Thinisz no-
mosz), bár ennek kormányzói közül egyesek oly szorosan kötódtek a hágyományokhoz,
hogy a késői Óbirodalomban is a memphiszi nekropoliszban temetkeztek.
Elephantiné különleges helyzete megmutatkozik abban is, hogy urai közül legtöbben
nem viselik az új ,,nagyfőnök" titulust, vagy ha igen, akkor is a ,,király nagyfónöke''-
ként szerepelnek, csak egyszer fordul elő a ,,nomosz nagyfőnöke'' elnevezés. Nem igaz-
gatták a terúletükön levó királyi javakat sem, katonai erejük nem vezetett önállósulási
törekvésekre.
A kerületi dsztviselők és a helyi papság viszonyában is változás ment végbe. A IV-V.
dinasztia alatt a kerületek irányítói, kormányzói általában nem viseltek papi tisztségeket
a nomoszban, ahol múkódtek. A vI. dinasztia ide!én a helyzet fokozatosan me8változott,
különösen annak vége felé számos kormányzó viselte a ,,papok elöljárója. címet. A di-
nasztia korábbi időszakában ez még nem általános,
Alsó-Egyiptom nomoszairól jóval kevesebbet fudunk, ott az uralkodó
- a székhely
közelsége miatt is - meg tudta őrizni közvetlen hatalmát.

A KINCSTÁR

A központi irányítás, ellenőrzés Egyiptom gazdasági életébenmindig döntő fontos-

ságú tényező, az öntözéses földművelés viszonyai közötta sikeres munka elengedhetet-
len feltétele volt. Még nagyobb mértékben érvényesü|taz álirami gazdálkodás az ásványi

62
kincsek, kőfaiták kitermelésében, elosztásában. A fóvárosi hivatalnokok ellátását állami
múhelyek végezték, az egyre növekvó apparátus iavadalmazása komoly szervezési feladat
volt.
A gazdasági élet fontos írányitó szerve a kincstár és a hozzá csatlakozó raktárak, el-
osztást végző részlegek.
A kincstár leggyakoibb leve ( per hedzs) fehét házat vagy ezüst házat egyaránt jelent-
het. A vörös ház (per deser) elnevezés a régi kettősség megnyilvánulása. A két név a ko-
ronák fehér és vörös színéből származik. Mivel a fehér korona nyilván ezüstból volt,
a kincstárhoz is elsősorban az ezist |1áz fogalom kapcsolódott, annál is inkább, mivel
a hedzs szó egyiptomi nyelven a pénzt is jelenti, természetesen nem vert pénz, hanem
fém súlyegység értelmében.Az Óbirodalom idején az értékmegtestesítője és szirnbóluma
még az ezűst, az arany csak később vette át ezt a szerepet. Egyiptom ezüstben ugyanis
rendkívül szegény volt, többnyire az igen magas ezüsttartalmú, mai fogalmak szerint
gyenge minőségű aranyat tekintették hedzmek.
A vörös ház utoljára Pzsószer korában mutatható ki, enől kezdve már csak egy vagy
két ezüst házról beszélnek a szövegek, majd lényegében egyesitették a kincstárakat, s
kettős ezüst háZ iött léüe, Magas rangú tisztviselók, vezírek, építésvezetők viselték a
,,kettős ezúst ház elól|áró|a" címet.
Szintén az I-II. dinasztia alatt szervezték meg a központi élelmiszer-raktárat. A kincs-
tárhoz hasonlóan két részlege volt. Több olyan intézményről is tudunk, melyek való-
színúlega kincstár felügyelete alatt álltak: például a szarvasmarhák zsírjára felúgyelö
részleg, lenrészleg, pékekre felügyelő részleg stb. A különböző részlegek feletti fő fel-
ügyelet a vezír hatásköre volt.
Ezek a szervek tartalékokat halmoztak fel a kúlönböző terményekből, nyersanyagok-
ból, így az állam a terméketlen években is segiteni tudott az inségtől legiobban sújtott
vidékeken. Ennek a centralizált gazdálkodásnak az elónyeit, nélkülözhetetlenségét éppen
azok az éhínségekbizonyítiák, melyek a későbbi anarchiák éveiben egyes területeken
végigsöpörtek.

HIVATALOK VAGY CÍMEK?

Ha a feliratok címfelsorolásaiból ítéliúkmeg az Óbirodalom államszervezetét, szinte

hihetetlenúl bonyolult apparátus képe raizolódik ki, Érthetetlennek látszik, hogyan funk-
cionálhat egy olyan szervezet, ahol egyszerú beosztottak is három-négy tisztséget visel-
nek. A szövegek a pályafutás különböző szakaszaiban viselt címeket sokszor olyan for-
mában soroliák fel, mintha egy időben töltötte volna be őket az illetó. Figyelembe kell
venni azt is, hogy régen nem létező hivatalok évszázadokon át kísértenekaz Óbirodalom-
ban, mint patinás, iól hangzó, de semmiféle iogkörrel nem iáró címek. A határokat ter-
mészetesen nem mindig lehet pontosan megvonni. Lehetséges, hogy az V-VI. dinasz-
tia korának csak a múltat idéző titulusai közúl egyeseknek a IV, dinasztia alatt még élő
tartalma volt.
Némelyik címnek a formája mutatja, hogy egy korábbi, régen meghaladott időszak,
az egyesités előtti idók eínléke. Ilyenek a két ősi főváros előkelőinek címei : Nehen pász-
tora (vagy őre), a Nehen száia (vagy Nehenhez beosztott), Pe nagyja. Ezeknek a késői
Óbirodalomban gyakorlati szerepe nem lehetett.
63
 Vallási ielentősége volt, nem hivatali funkciót fejezett ki a IV. dinasztia vezíreinek
,,a Thoth-templom ötös (testületének) nagyia" címe. Amint a királyi herceg-vezírek kora
lejárt, ezt a címet többé nem viselik az ország első tisztviselői. Késóbb a hermupoliszi
Thoth-főpapok címe volt.
Több világi tartalma volt egy hasonlóan képzett, szintén archaikus cimnek: ,,Felső-
Egyiptom tízes (te§tületének) nagyiá". Középbirodalmi funkciójukból lehet visszakövet-
keztetni arra, hogy iogi vonatkozású ügyek intézésevolt viselóinek a feladata. A haidan
déli testűletet nyilván az udvarba helyezték át.
Az V, dinasztia végétőla régi címek egyre nagyobb mértékben veszítenek értékükből,
régi előkelő rangok tűnnek fel a kisemberek hivalkodó címlistáiban. A thiniszi kor ,,bíró
és csatornaásó" címétmost már elókeló hivatalnokok kezdő fiai kapiák meg. Nemcsak
az egyén felszabadulásával együtt járó érvényesülési, feltúnésivágyról, rangkórságról
van szó: a sok címzetes vezír és a Felsó-Egyiptom kormányzója cím bitorlása egy mind
vészesebbéváló politikai bomlási folyamat kórtünete.

íRNoKoK
Minden hivatalnoki pálya első feltétele az írások elsajátítása volt. A soklépcsős biirok-
rata apparátus lelkét az írnokok |elentették, akik az aktákat készítették,nyilvántartoEák,
Nemcsak az állariri szervekben, a kisebb magángazdaságokban is széles körú volt az írás- r]
beliség. Egy_egy előkelőnek számos írnok állt rendelkezésére. Kaniniszut herceg sirjában
írnokok sora tevékenykedik, kezúkben a papirusztekercs és a paletta, hajukban és fülük
mögé tiizve a tartalék nádszálak. Ők az úioncai, közkatonái az államigazgatásnak, akik
majd magas pozíciókba is eliuthatnak. A műveltség ebben az időben nem papi mono-
pólium, az államizervezetben széles világi értelmiségiréteg tevékenykedik.
A legelőkelőbbek is, mikor pályájuk, életiik lényegétakarták megragadni, törökülés_
ben kuporgó, öliikben papiru§ztekercset tartó írnokokként örökítették meg magukat.
Nem alázatos ki§ beosztott hivatalnokok, hanem az élet útiát bejárt főurak másai ezek
a szobrok, figyelő tekintetiüben értelem, méltóság, egy sikeíes pálya öntudata.

PAPI TISZTSÉGEK

Az Óbirodalom előkelői gyakran viseltek különbözó papi címeket. A papi és a civil

funkciók, hivatalok nem különültek el egymástól, külön papság az V. dinasztia koráig
nem alakult ki. Ahogyan a üsztviselők hivataluk gyakorlása közben voltaképlren a királyt
helyettesítették, papi funkcióikban is a király kötelességeit végezték el, melyekkel az
isteneknek tartozott,
Az ősi közösségekben a főnök volt az egyetlen vagy a legfőbb pap. Ennek emléke az
egész egyiptomi történelem folyamán elevenen megőrződött a templomok falképein, az
áldozati |elenetekben csakúgy, mint a halotti ritusban,
A papoknak az Óbirodalom alatt és később is két fó feladata volt: l. A templomi szer-
tartások elvégzése,tehát az istenek közvetlen szolgálata. 2. A halottakíól való gondos-
kodás: a rítusok, áldozatok bemutatása.

64
 A görög szerzők az í, e. 5. századtó| kezdve sokat irtak az egyíptomi papság mérték-
rartó, sót aszkétikus éIetmód|áról, azokról a szabáIyokról, melyek ruházatukat, minden-
napi életüket meghatározták. A korai Óbirodalom tisztvisető-papiaira mindez nem vo-
natkozott, a szertartások előtt és után a pap semmiben sem különbözött többi hivatalnok-
társától, A szertaftásokra, teológiára vonatkozólag kellett bizonyos többlettudást elsaiá-
titaniuk, jól kellett ismerniük például az archaikus nyelvet, a mindennapi életben, a
hivatalokban nem használt, régies, ritka hieroglif jeleket.
Az Óbirodalom idején a papoknak két fő csoportját lehet megkülönböztetni: az isten-
szolgákat ( hem-nutjer) és az zaó-papokat, akiknek elnevezése az raö, ,,tisztának lenni"
szóval azonos. Az i§tenszolga cím a listákon rendszerint valamilyen istennel összefúg-
gésben szerepel, ez határozza meg közelebbről templomi szolgálati helyét. Nem tény-
leges funkcióról, hanem tiszteletbeli címről van szó olyan esetekben, ha az isten neve
után határozottan utaInak arra, hogy nem egy bizonyos templomban szolgált az illető
az i§tenségnek. Például: ,,Hathor istenszolgáia annak (ti. az istennónek) minden helyén."
A templomi tisztségek jövedelemmel de kúlónösen előnyös volt, ha valaki egy
uralkodó halotti papia lett. Bár a király életében
'ártak, is istennek számított, istenszolga papja
csak halála után lehetett, alacsonyabb rangú r.raö-pap viszont az élő és az elhunyt király
^z
mellelt is kaphátott tisztséget. Az uralkodóknak természetesen nem egy halotti papjuk
volt, egész testületekre volt szükség a bonyolult sírrituáléelőírásszerű elvégzéséhez.
A kiráIyi istenszolga és zaö-papoknak voltak felügyelői, alfónökei, tehát szoros szerve-
zetbe fogták őket össze. Kheopsznak különösen népes halotti papsága volt, a királyi
titulatúrában szereplő nevei számára kúlön-külön papi tisztségeket létesítettek.Az ural-
kodók kiváltsága volt, hogy isten§zolga halotti papjaik lehettek, az egyszerű ftildi halan-
dók sírkultuszát á Éa-szolgákra bízták. A ka-szolgák tulajdonképpen a családtagokat
heIyettesítették, akik kózúl főképpen a legidősebb fiúnak a kötelessége volt, hogy az el_
hunyt számára áldozatokról gondoskodjék. A halotti kultusz kóltségeinek fedezéséhez,
akár királyról, akár magánemberről volt szó, nélkülözhetetlenek voltak az alapítványok.
Ezeknek a magántulajdon kialakításában játszott szerepével később foglalkozunk.
Az ún. szetn-papok alkalmanként végeztek papi feIadatokat, például az uralkodó he-
lyett tevékenykedtek egyes ünnepségek alkalmával. Személyük az udvarhoz, nemtemplo-
mokhoz kótődótt. Templomoknak csak egy-egy kivétele§ esetben volt szem-papja.
A, szem címet - amelynek eredeti jelentését nem ismerjiü - általában a legelókelőbb
tisztvi§elók kapták,
A papság szellemi elitjét Egyiptom egész története folyamán a felolvasók / heri-hebet -
.az ünnepi tekercs birtokosai") alkották, akik a rítusok alatt a szent szövegeket recitál-
ták. Ténykedésü közben mellükön rézsútosanvégigfutó, széles vászonszalagot viseltek.
Bár a papság hierarchiájában csak alacsony rangiuk volt - az zaó-papokkal álltak egy
szinten -, tanultságuk, a varázslásban való jártas§águk miatt oly nagy tekintélyt élveztek
a legmagasabb körökben is, hogy trónörökösök is felvették ezt a címet (,,atyja felolvasó
papja"). A fetolvasó papi tisztség az Óbirodalom ideién bizalmi állás volt, ők ismerték
a titkos halotti szóvegeket, de ezeket csupán felolvashatták, nem bocsáthatták senki ren-
delkezésére,sót saját siriukba sem írhatták fel.
Kúlön kategóriát alkotnak a bizonyos civil foglalkozásokkal együtt iáró papi címek.
Ezek legtöbbször nem jelentettek külón tisztséget vagy feladatot, nem kapcsolódtak hoz-
záiuk ritusok, egyszerúen az illető foglalkozásnak adtak bizonyos vallási tartalmat. A bí-

65
rák például Maat (az igazság istennóie) istenszolgái voltak, a titokzatos tudományú orvo-
sok érthető módon a megszemélyesitett Varázserő (Heka) papjai, az írnokok - akik ké-
sőbb Thot pártfogása alatt álltak - az Óbirodalom ideién néha Heket békaistennő papiai.
Olyan helyeken, ahol nagyobb számú pap látott el azonos funkciót, csoportbeosztást
alkalmaztak. A papokat négy csoportba (za) oszíolták, s ezek a csoportok felváltva
végezték kötelességeiket.
Az Óbirodalom papjai tehát nem a világtól elzárt, temptomba húzódó emberek voltak.
A papi és a civil funkciók egyidejú ellátása előnyös volt a centlalizált állam virágkora ide_
jén, amikor a templomoknak még nem volt nagyobb politikai befolyása, s nem rendel-
keztek jelentősebb vagyonnal sem. Az V-VI. dinasztia korában azonban a templomok
felvirágzása, a szaporodó piramisvárosok és jövedelmező halotti kultuszok egyre na-
gyobb feladatokat róttak a papokra, s mind többen választották fő vagy kizárólagos tevé-
kenységül a papi hivatást.

FALVAK, BIRTOKOK
Egyiptom gázdasági életének alapja a öldművelés, mégis, amikor az Óbirodalom
parasztságának helyzetét kívánjaa kutató megraizolni, komoly nehézségekkel kerúl szem-
be. A ftildmúvelésnélhasznált szerszámokat, eszközöket a régészeti leletekből és a masz-
tabák falképeiről egyaránt jól ismeriúk, és ugyancsak hiteles, részletekre is kiterjedő ké_
piink van a paraszti munka egyes szakaszairól, a munkamódszerekről; a szántás, vetés,
aratás, gabonatisztitás és egyéb munkák pontosan rekonstruálhatók a reliefekről. A ftild-
múveló munka döntő jelentósége ellenére azt kell mondanunk, hogy az Óbirodalom
virágkorában - a IV. dinasztia második felében es az azt követő időkben - birtokos kis-
paraszti társadalmi osztály voltaképpen nem létezett.
Elvben az Óbirodalom kezdetétől Egyiptom ftild|e a király, vagyis az állam tula|dona.
Teljes kóvetkezetességgel a gyakorlatban sohasem valósították meg a kizárólagos királyi
ftildtulajdont, az Óbirodalom idején is találkozunk magántulaidonnal.
Az ország sziikségleteinek ellátásához, elegendő termésátlag eléréséhezszervezett,
összehangolt, irányitott munkálatokra volt szükség. Az áradás vizét maximálisan ki kel-
lett használni, minél nagyobb területekre kellett továbbitani. A parton épült gátakat,
amikor az áradás a megfelelő magasságot elérte, átvágták, és a vizet beengedték az ala-
csonyabban fekvő ftildekre, ahol hatalmas viztárolókba gyűjtötték. Innen csatornák in-
dultak a távolabbi területekre. Lehetséges, hogy már az Óbirodalom is ismerte a gémes-
kúthoz hasonló vízemelőt, mellyel a csatornák vizét a ftildekre vitték. (Az első biztos
adat újbirodalmi.) A falvakat kisebb emelkedésekre építették,az áradás hónapiaiban
ezek szigetekként álltak ki a Nílus-vízből.
A víz elvonulása után rögtörő kapával és ekével lazították fel a talajt, A primitiv faekét
szarvasmarhák húzták. A bevetett magot juhnyáijal tapostatták be a ítildbe. Aratáskor
a gabonát tulaidonképpen nem vágták, hanem nagyméretű fasarlókkal frirészelték, ezek-
be hegyes kovakő szilánkokat illesztettek. A víztároló (medencés) szisztéma telies ki-
fejlődése valószínúleg az Óbirodalom utánra esett. A klímának a korábbinál is szára-
zabbá válása, a szubpluviális esők megszűnése még nehezebbé tette a öldmúvelést.
A csatornázás viszont a történeti idők kezdetétől kimutatható,
A íiildművesek története rész€ az Óbirodalom sajátos telepítésipolitikáiának, melyben
66
centralizáló és önállósulási törekvések egyaránt megnyilvánulhattak. A IV. dinasztia ele-
jén, amikorra az ősi faluközösségek nyilván többségükben felbomlottak, voltak olyan
parasztok, akik íiildtulajdonnal rendelkeztek. Külön kategória a parasztságon belül a
niszutiu. A .kirá|yi" parasztok (nlseat : király) elnevezés arra utalhat, hogy ezek az ural-
kodónak tett szolgálataik jutalmául kaptak fiildet az ország összes földjeinek legföbb
tulaidonosától. Hogy itt teljes iogú tulajdonról és nem szolgálati birtokról volt szó,
Met|en felirata bizonyítja, aki a IV. dinasztia kezdetén ítildet vásárolt tőlük. ,,Beszerzett
magának vételárérí2oo eruta száíltőftildet sok királyi paraszttól." (Urk, I. 4.) Ezek kis-
paraszti gazdaságok voltak, földtulaidonos parasztokkal azonban az Óbirodalom késóbbi
története folyamán nem taIálkozunk. A niszutiu elnevezés fennmaradt, de ftildjeik már
nyilvánvalóan nem voltak. A Met|en-feliratból úgy túnik, hogy tervszerű felvásárlással
sok paraszt kis fiildjét szerezték meg. A 2oo Lrura nem nagy ierület (l atura:2735mz).
Lehetséges, hogy gazdasági vagy politikai kényszer hatása alatt váItak meg íiildieiktól,
a központosított államszervezet számára kívánatosabb volt, hogy a szétszórt kis parcellák
egy megbízható főúr birtokába kerülienek. A nagy piramisépítők államszervezetében a
kisbirtokos parasztságnak már. nem volt helye. A királyi parasztok később erődökben
szolgáltak vagy királyi birtokokon dolgoztak.
A falvakról régészetivonatkozásban eddig igen keveset tudunk. A zi í szó várost és
falut is jelenthet. A hieroglifa kör alakú, nyilván fallal körülvett települést mutat, egy-
mást derékszögben metszó utcákkal: $ . Település- és birtoknevek tömegét ismer|iik a

masztabafeliratokból. Az egyes sírok névlistái az Óbirodalom folyamán érdekes változá-

son mennek át, a névadás különbözó rétegeit világosan el lehet különíteni. Vannak régies,
népi iellegú elnevezések, például Farkasok szigete, Szobek dombia, Út, Hiénaíiild.Ezek
valamilyen saiátosságra utalnak, s a lakosság körében születtek. A másik nagy csoportot
mindig királynéwel képezik: Kheopsz felséges, Khephrén nagyhatalmú, Ptah élteti
Iszeszit stb. A harmadik csoportba azok tartoznak, amelyek egyik alkotóeleme magán-
személy neve. Ilyenek: ÉlPtahhotep, Enheftikai dombia, Ti foldie.
Mivel az egyes csoportokba tartozó nevek elófordulásának gyakorisága korszakokhoz
köihetó, ebből egy olyan, társadalomtörténeti szempontból fontos folyamat rajzolódik
ki, melyre más adatok is utalnak. A régies névképzéseka kora-óbirodalmi temetőkben,

RÖCTÖRÓ KAPA
 sírokban dominálnak, í8y elsősorban a médumi masztabákban, Gizában viszont egyre
nagyobb számban túnnek fel a királynevet viselő telepűlések. Szakkarában a IV-V. di-
nasztia kori tisztviselősírokban aránylag kevés a második csoportból származó név, na-
gyobb számban van képviselve a harmadik csoport. Az V. dinasztia elsó felében a király-
neves települések száma erősen visszaesik, majd ugrásszerúen megnövekszik Iszeszi ki-
rály idején,
Az Óbirodalom kezdetén még a régi települések adóztak a főrangúak halotti kultuszá-
nak. A királyi helységnevek új települések létrehozásának következményei, mivel az ősi
falvak a IV. dinasztiától közvetlenül királyi ellenőrzés alá kerültek. A falusiak egy része
új telepekre került, ahol a lakosságot bármilyen munkára, feladat elvégzésére(bányászat,
építkezés,katonáskodás) be lehetett osztani. Új és régi falvakban egyaránt a lakosság
feladata volt egy-egy sír kultuszáról való gondoskodás. Az előkelők maguk is alapítottak
- királyi engedéllyel vagy anélkül - falvakat, birtokokat, s ezeket magukról nevezték el.
Jól egybevág az általános fejlődéssel, hogy ez főként az V. dinasztia elsó uralkodói alatt
volt szokásban. A dinasztia uralkodásának végéna Nap-kultuszt átmenetileg háttérbe
szodtó uralkodók - a IV. dinasztia mintájára - újra erősen szorgalmazták a királyi tele-
pülések létesitését.Sikertelen kísérlet volt ez a központi hatalom megszilárdítására.
Henku nomoszkormányzó feliratában láttunk már példát úi falvak alapitására Délen,
ami nem volt elszigetelt jelenség, hanem a nomoszok fejlesztésének, betelepítésénekegyik
módja, Az udvari tisztviselók létesítményeinem voltak veszélyesek, a nomoszkormány-
zók ilyen tevékenységeviszont sokkal inkább,
Világosan kell látnunk azí, hogy a telepitések részben gazdasági-politikai célzattal
történtek, másrészt a meglevő régi és az új telepek, birtokok egy része szolgáltatásokkal
tartozott az uralkodó és a magánszemélyek halotti kultuszának. Mivel a feliratos anyag
túlnyomó része sírokból száímazik, a sírkultusszál fennálló kapcsolata tulságosan is eló-
térb€ került, A királyi alapítások adójából kitüntetésképpen részesülhettek magánszemé-
lyek, de ezek a telepek nem keíültek az ő tulajdonukba. Mivel a siíadózás rendszerénél
hamarosan lelentkezett az a nehézség, hogy a terhek egyre növekedtek, a praktikus-
mágikus egyiptomi gondolkodásra iellemző megoldás született: egy_egy áldozati ado-
mányt több helyen fel lehetett használni, vagyis az adományt csupá.n szimbolikusan he-
lyezték el az egyik sirban, ahol az áldozati formulák ereje révéna halott ezekből táplál-
kozott, maid átvitték egy másikba, s ténylegesen annak a halotti papjai kapták meg.
Ugyanezt á módszert lehetett alkalmazni templomi áldozatokná is. Például egy kétféle
kenyérből és kenőcsből álló áldozat, amely Ptah templomának iárt, innét még két sírba
kerüt; Noferhotepeszhez, U§zerkaf any|ához és Perszenhez, egy udvari emberhez. (Urk.
I. 37.) Ilyenformán tetszés szerint ki lehetett bőviteni egy szolgáltatás rendeltetését.
A magánalapításokból a tényleges tulajdonviszonyokra is lehet következtetni. Közvet-
lenül ál|ami múvelés alatt álló ftildeken nehéz elképzelni ilyen természetű magántevé-
kenységet, csakis olyan fiildeken valósulhatott meg, amelyet valamelyik tisztségviselő
munkáiáért fizetségképpen birtokolhatott, s amelyet gyakorlatilag tulaidonának tekintett
(szolgálati birtokok), s ahol biztosítékavolt a halála utáni iogfolytonosságra, a síralapít-
vány ti§zteletben tartására.
Lássuk konkrét példakéntaz V. dinasztia korából, III. Szesemnofer gizai sírját
(H. Junker; Giza III. Bécs, 1938. 209. sk.) aki a vezíri tisztséget töltötte be. Magas

68
íangjA magyarázza a megszemélyesített tel€peknek azt az imponáló felvonulását, melyet
síriának faláira vésetett. Eszerint 36 helyről érkezett hozzáiárulás a kultuszához.
A telepek a következőképpen oszlanak meg:

Királyi alapílós
Sznofru alapitása 2
Kheopsz alapítása 5
Khephrén alapítása l
Uszerkaf alapítása 5
Szahuré alapítása 5
Noferirkaré alapítása: l
Királynév nem vehető ki 2

összesen: ;
Régies név 5
Szesemnofer alapítása 8
Névtelen, név megsemmi§ült 2

összesen: ;
Az V. dinasztia alatt tehát a régi néven éltek tovább a korábbi uralkodók települései.
A listán a Szesemnofer nevével képzett telepek közül kettő a Szesemnofer Aajának jó-
szága nevét viselte. Ezt a kettőt hozta Iétre Szesemnofer a halotti kultuszának ápolására,
a többinél inkább csak ielképes áldozati adományokról lehetett szó. Mivel a két áa-jószág
mögött a várost ábrázoló magyatází jel áll, biztos, hogy nem egyszerúen két kápolnát
épített magának, hanem ezekhez legalább egy kis település és nyilván íiild i§ tartozott.
Hasonló lehet€tt a helyzet máshol is, a falvák, települések sokaságából csak egynek-
egynek volt kifeiez€ttensz€pulkrális rendeltetése.
A listákon kúlönböző telepúlésfajtákküöniüetők el. Leggyakrabban a árrrokkal és
niutokka7 találkozunk, A iat hieroglifa téglalap alalr:ú térségetábrázol, benne épület-

t.r n" a birtok középpontiában lehetett, körülötte bizonyára parasztok kunyhói

[.
álltak. A }arokhoz tartozó ítildterúletekről van néhriny óbirodalmi adatunk, ezek szerint
korszakonként és helyenként ezeknek a nagysága erősen eltérő volt, leheíett 2, de lehe-
íeííIl0 arura is. Egy kerúletben az uralkodónak több fulr-birtoka is lehetett, ezeket egy
,,íaw hut" ( hut aat) nevű intézmény fogta össze. A á&rok eredetileg mind királyi alapí-
tások. A ntljrok kezdetben a régi falvak, maid megkezdődik az űi niutok alapítása,
A lrzrok élénegyszerű paraszt elöljáó állt, akinek az életében az elszáínoltatás mindig
keserves pillanatokat szerzett. Ha az írnokok nem voltak megelégedve a számadással,
bottal büntették az elöliárókat. Az elóljáró címet azonban magas rangú udvari hivatal-
nokok is vis€lték, akik a ilrok adminisztrativ ügyeivel foglalkoztak. A hut aat eló|iáróia
az egye§ nomo§zokban levő állami ftildek felügyelője volt.
A tisztviselők ellátására rcndelt földek es egyéb javak összességét per dzsetnek nevez-
ték. Ha ez nagyméretií volt, tanács ellenőrizte, melynek tagjai között írnokok mellett

69
a ,,síralapítvány levéltárosá"-t és a felügyelőt találjuk. A per dzset egy része lett a sir-
alapitvány, melyet dzsernek neveztek. Jövedelméból kellett fedezni az áldozatok kóltsé-
geit.
Különböző birtoklási és tulajdonformák mutathatók ki a sírfeliratokból. Az V. dinasz-
tia alatt Szenuanh, aki maga is halotti pap volt - Uszerkaf és Szaburé sirkultuszánál
múködött -, a következó rendelkezését közli Aa-szolgáival :
,,Ennek a síralapitványnak halotti papiai és papnői részére,szúlötteik részére,vala-
mint szülötteik szúlöttei részére,akik valaha is szülemek nekik. . , nem engedem meg,
hogy házokmányban ezt a birtokot bárki részére eladhássák . . . Mindazon Éa-szolgáktól
pedig, akik eltávoztak, vagy akiket más szolgálatra kényszedtenek, iusson minden dolog,
mely nekik adatott, azoknak a Éo-szolgáknak, akik az ő csoportjában (acl vannak. Mind-
azon ka-szolgátő| közülük, aki társával pereskedni fog, vétessékel minden dolog, ami
adatott neki, és annak a Éa-szolgának adassék, akivel pereskedett." (Urk. I. 36. sk.)
Fontos jogi terminussal találkozunk ebben a szövegben, a házokmánnyal. Egyiptomi
nyelven a szó imet-per, ielentése: ,,amiben a }j.áz van" . voltaképpen valakinek az intéz-
kedése saiát javairól, akár életébenadia el, akáLr utódaira hagyja. A Égebbívégrend,elet
forditás nem volt pontos. A házokmányt az is megkülönbözt€ti a végrendelettől, hogy
nem lehetett visszavonni. Szenuanh, mint sokan mások, íiildet hagyományozon a balottí
papokra. Ez csak korlátozott tulajdon, nem adható el, csak addig marad birtokukban,
amíg a szolgálatot ellátják. Mivel azonban az ilyen íiildek átszálltak az órökösökre, né-
hány nemzedék után, amikor a sír tulajdonosának csaIádia kihalt vagy máshova költözött,
családi magántulajdonná válhattak,
Egy Khephrén korabeli hasonló dokumentum (Urk. I. l4.) kimondja, hogy a sírbirto-
kot az uralkodó adományozta. Az ilyen megnyilatkozások arra mutatnak, hogy a fold
nagy része az Óbirodalom elején még közvetlenúl a király felügyelete alan állt.
Fennmaradt olyan okmány is, ahol a családfő nem halotti kultuszáról rendelkezik,
hanem a hozzáBrtozói iövőiéről való ,gondoskodás az okmány táígya. Nikauré heíceg,
Khephrén fia, aty|a uralkodásának vége felé fogálmazta meg a síriában is megörökített
okmányt. A bevezetésben az okmány teljes hitelessége érdekében közli, hogy azt életé-
ben, ió egészségben fogalmazta meg. A fennmaradt sorokban tizennégy faluról, birtokról
történik rendelkezés. Nikaurénak az ország különböző részeiben voltak birtokai, akár-
csak valamivel korábban Metjennek. Látszik az államnak áz a törekvése, hogy egybefüggő
iagybirtokok lehetőleg ne iöijenek létre. A IV. dinasztia ezt meg tudta oldani - még a
királyi család tagjai esetében is -, a nomoszkormányzók megerósödése után viszont ez
az elgondolás csődöt mondott. Nikauré birtokai, falvai mind Khephrén nevét viselik,
a nagy állami telepitési akció során ióttek létre. Nikauré ténylegesen magáLrrtulajdonként
kezeli vagyonát, melyet valószínúleg atyiától kapott aiándékba, a birtokok adományozása
nem tartalmaz semmiféle kikötést. Alapvetően más birtokkategóriáról van itt szó, mint
a halotti papoknak adott íiildeknét.Nikauré birtokai nem a közvetleniiü királyi igazgatás
alatt álló fiildek közé tartoztak, tehát a királyi családon belűl is elkülönült a magán- és
állami vagyon.
Az ilyen rendelkezéseket hozók a legmagasabb körökhöz tartoztak. Ez a birtokos arisz-
tokrácia azonban az Óbirodalom ideién sem volt stabil réteg, Iszi nomoszkormányzó
esetében példát láttunk a hirtelen felemelkedésre. A gizai temetőben, ahol Junker ása-
tásai a Kaniniszut család tórténetére vetettek fényt, az ellenkezőre van példa. Bár Kani-

70
niszutot a sír a ,,király test szerinti fiárrak" nevezi, csak rokona volt az uralkodóháznak.
Igen előkeló, de föként tiszteletbeli cimeket vi§elt, valószínűleg papi méltóságai iártak
gyakorlati tevékenységgel. Nemcsak nagyméretii sir|a bizonyítja gazdagságát, hanem
a felvonuló harminc megszemélyesített telep is, Kaniniszut jószágigazgatójának, Uhem-
kának a sírja nem messze volt uráétól, s bár annak méreteit természetesen nem érhette
el, finom diszitései mutatiák, hogy tekintéIyes társadalmi poziciót szerzett magának a
herceg szolgálatában. Fia, Rahotep is a herceg udvarában működött mint irnok. Kani-
niszut a IV. dinasztia arisztokráciájához tartozott, s bár a politikai életben nagyobb sze-
repet aligha |átszhatott a IV-V. dinasztia fordulója idején, alakját rnég be(agyogta a régi
fény. Utódai, úgy látszik, nem tudták megtalálni helyiiket az V. dinasztia változott poli-
tikai viszonyai közepette. Fiának - akinek birói hivatala volt, s Kheopsz halotti kultu-
szának papjai közé is tartozott - síria már ióval kisebb, unokáiáé már kifejezetten szegé-
nyes, s más sirból való követ is felhaszná|takhozzá. A dédunoka csak papi felügyeló volt.
A házNlaidonnál kevesebb megkótöttség volt, mint a ftildeknél. A IV. dinasztia korá_
ból egy szerződés (Urk. I. 157.) ad felvilágosítást arra, hogyan történt a tulaidonosvál-
tozás a házaknál. A vevö neve nem olvasható, az eladó Tjenti. ,,Megvettem ezt a bázat
Tjenti írnoktól ellenértékéért.Tíz sarit adtam érte: Dnégyes vásznat( 1 (köteget) : 3 sari,
egy ágyat : 4 sati,lkettes vásznat< l (kötegeo : 3 sati." A száínok ift valószínűleg a
két vászon szóvésmódiára, annak súrűségére,finomságára vonatkoznak.
Az Óbirodalom Egyiptoma csak a csereügyleteket ismerte. A sori (késóbb senat) itt
elméleti értékméró,ebben az időben nem volt forgalomban. A szerződésben csak annyi
a szerepe, hogy tételesen bizorryitja: az eladó megkapta a megfelelő ellenértéket. Az el-
adás elótt az úzletfelek nyilván megegyeztek abban, hogy a ház értéke tiz §@ri.
Összefoglalva, az Óbirodalom a köyetk€ó tulaidon-, illetve birtoklási formákat is-
merte: 1. Elvben minden íiild a kirrály (állam) tulaidona. 2. Közvetlen állami igazgatás
alatt álló területek. 3. Szolgálati birtokok é§ síralapítványok. 4. Magántulajdon.

A PlRAMISVÁROSOK

Láttuk, hogy a magánsír-alapitványok ielentős tényezői voltak az á||arn gazdaságí

strukturáiának, nagyban befolyásolták a tulajdonviszonyok alakulását, de még nagyobb
mértékbenáll ez a királyok siralapítványaira, melyeket nem dzsernek, hanem rlurnak,
városnak neveztek.
Piramis és halotti templom nem volt elegendő az uralkodó méltó síri életéhez,gon-
doskodni kellett a kultusz folyamatosságáról, amihez különböző rituális felszerelésekre
és sok átdozati adományra volt szúkség,s ezen felül méltó módon kellett ellátni egy nagy
papi testületet, irnokokat, szolgaszemélyzetet. A papok részéresirt is kellett épiteni a
piramis közelében,
A magánsiroknál az állam nem vállalhatta a sok ezer kultusz állandó ellátását - a vala-
mennyi halottról való gondoskodás elvben az őskor óta a király kötelessége volt -, sok-
kal célszerűbb volt egyszeri adományozással rendezni a kérdést,vagy azt leh€tővé tenni,
hogy magánvagyonból létesüliön síralapítvány. A temetés után a magánsir-alapítványok
és papjaik az örökösök, a család felügyelete alatt álltak. A királyokéról - főként az V.
dinasztiától - az államnak kellett gondoskodnia.
7l
 A piramisok épitéseidején a munkások törzsgárdáia számára a munkateíület közelé-
ben településeket hoztak létre, egy ilyennek a maradványait a Khephrén-piramis köze-
lében meg is találták. Ezek a telepek voltak a mag|ai a későbbi piramis-niutoknak. A mun,
kásokat ezeken az építőtelepeken iobb és bat csopoítba osztottá|k. Magát á várost a
IV. dinasztia kezdetén még nem tekintették a piramistól és a hozzá tartozó építészeti
együttestől elkülönüló organizációs egységnek. A király halotti papiainak címváltozása
ielzi többek között az V. dinasztia korában a piramísvárosok jelentőségének fokozódását.
Míg korábban a halotti papokat a király istenszolgáinak nevezték, az V. dinasztiától a
piramis halotti papiaivá lettek. A IV. dinasztia ideién még családi alapon gondoskodtak
az ösök halotti kultuszáról, később szigorúan körülhatárolt szervezeti formát kellett adni
a királyi síralapítványnak. Az v. dinasztia alatti átszervezés után gazdasági virágzás kö_
szöntött be a piramisvárosokban, előkelő tisztviselők számára is vonzóvá vált valamely
itreni tisztsé8 elnyerésére. Az elókelő elephantinéi fóúr, Pepinaht például Merenré és
II. Pepi piramisvárosában is viselt különböző hivatalokat. Már azY. dinasztia ide|én is
van példa rá, hogy vezír lesz a piramisváros elöljárója, a VI. dinasztia alatt ez rendszeres
gyakorlattá válik. A piramisoknál betöltött papi állások jövedelmezőségét bizonyítják
IL Pepi koptoszi dekrétumai. A király szankcióként helyezi kilátásba, hogy a rendelke-
zések ellen vétők ne kaphassanak papi méltóságot a piramisánál,
Ezeknek a településeknek a fő jóvedelmi forrása a föld volt, Lehettek ftildjeik a termó-
területnek a memphiszi nekropoliszhoz közel eső részeiben is, de gyakran a nomoszok-
ban szétszórían feküdtek piramisbirtokok. Ezekben különösen nagy számban voltak új
falvak. Szabni elephantinéi feliratában azt iria önmagáról: ,,Átadatott nekem . . .21 arura
szántóöld az északi és déli országrészben mint a DNoferkaré szilárd és életben van< pira-
mís henti-sejének .. ." (Urk. I. 140,) Az els<i számiegyek nem vehetők ki. EgymástóI mesz-
sze eső terúleteken levő kis parcellák jövedelméből a királyi piramisvárosnak is kellett
részesednie, de Ragy részétnyilván a megiutalmazott kapta. A henti-se (tóbbes szám:
hentiu-se) terminus eredetileg csak parasztokat ielölt, jelentése szabad forditásban; a
,,tófoldet biltokló". Olyan parasztokat neveztek valaha így, akik vizben aránylag gazdag,
öntözött, víztárolókkal, tavakkal ellátott íiildeken vagy kertes gazdaságokban dolgoztak.
Később tevékenységük szinte kizárólag egyrészt a királyi udvar ellátását, másrészt a
piramisvárosok érdekeir szolgálta.
Az óbirodalmi feliratokból félreérthetetlenül kitűnik, hogy a henti-se patasztok kivált_
ságos helyzetben levő réteget alkottak, s rangjuk egyre inkább emelkedett, ami elsősor-
ban foglalkozásuk jövedelmezőségéből adódhatott, Bár a szó eredeti értelméből az követ-
kezik, hogy kertműveléssel foglalkoztak, mégsem volna helyes egyszerűen kertészeknek
tekinteni őket, I. Pepi dahsuri dekrétumából kiderúl ugyanis, hogy a szántás is feladatuk
volt, tebát kifeiezetten para§zti munkát is végeztek, Különösen elónyös feltételek mellett
follt a munkáiuka piramisvárosokban, az áldozatok számára termelt élelem a szimbolikus
felaiánlás után a papoknak és nekik iutott. Az előbb említett dekrétum kimondja azt is,
hogy munkájuk az áldozatok zavartalan bemutatása érdekébenfotyt.
A henti-se parasztok féltékenyen ügyeltek jogaikra, arra, hogy a piramisváros fötdjeit
csak ők múvelhessék meg, I. Pepi rendelete értelmébena királynék, királyfiak, királyi
barátok, vagyis elókelő tisztviselók parasztiai nem múvelhettéka piramisvárosok birto-
kait, kizárólag a hentí-se kapott erre jogot. Ennek ellenére a piramisvárosok egyes bir-
tokain a nem kiválaságos réteghez tartozó parasztok is dolgoztak.

72
 Hamarosan iól kiépített henti,se szetvezeí iótt létre. Voltak elöliáróik, felügyelóik,
helyettes felügyelőik. Mivel a piramisvárosok - bár idővel sok kiváltságot kaptak - ki-
fejezetten állami birtokoknak tekinthetők, érthetö az udvari adminisztráció rendkívüli
érdeklődése e réteg iránt. Nagy részük ugyan frzikai munkát végzett, még§em tartoztak
a lenézett szolgarendúek közé, s a vI. dinasztia alatt már előkelő hivatalnokok, sót vezí_
rek is ienrr-senek nevezték magukat. Ilyen esetekben biztos, hogy az itlető - mint pél-
dául Mereruka vezir I. Teti király korában - e cím elnyerésével külön iövedelemhez
iutott, a birtokában levő ftildek kiváltságos helyzetbe kerültek,
Az udvar ellátását biztosító kiváltságos parasztok valószínűleg hasonló helyzetben vol_
tak, mint a piramisvárosiak, iövedelmük azonban kevesebb lehetett,

KÖTELEZETTSÉGEK, KIVÁLTSÁGOK

Mikor II. Pepi fáraó értesült, hogy Horhuf elephantinéi kormányzó értékesárukkal
megrakodva tér vissza núbiai expedicióiából, s egy törpét is hoz magával, azonnal ren-
delkezett, hogy Egyiptom területén a fóúr és kisérete megfeleló ellátásban részesüljön:
,,Parancsokat vittek az új város elöljáróiának, a ubarátnak<, a papok főnökének, hogy ren-
deljék el életmiszerek beszolgáltatását a raktár minden jószágáról és minden templom_
ból, melynek nincs kiváltsága." (Urk. I. 13l.)
királyi rendelkezések tehát előre nem látott terheket róhattak a gazdasági szervekre,
közigazgatási egységekre. Nemcsak a fővárosban, a vidéki centrumokban is kellett élelmi_

.""rier-.gyeu ,ínrrpai tartalékolni. Mint az előbbi idézetből kitűnik, az óbirodalom végén

már két kategóriáia volt a templomoknak, birtokoknak: kiváltságokat élvezők s előjogok_
kal nem rendelkezők.
A Iv. dinasztia végéigaz állam nem ismert el _ legalábbis jogilag és irásban kivételes
_

státusokat, mentességeket az állammal szembeni kötelezettségek alól, ebból a szempont_

ból a teljes egyenlőség kora volt. A fellazulás a dinasztia utolsó királya, sepszeszkaf alatt
kezdődött, aki a Mükerinosz_pirámisbirtokot aiándékozta meg kiváltságokka|. Ez az
_
intézkedés_ a sztélétöredékessége miatt a részleteket nem ismerjük szolgált példaként,
jogalapként későbbi piramisvárosok személyzetének, ha különleges helyzetet igényelt
magának.
Az v-VI. dinasztia királyi dekrétumai ,,a király megparancsolta" szavakkal kezdőd-
nek, maid felsorolják azokat az általános érvényúkötelezettségeket, melyek alól az illető
intézmény felmentést kap. Az egyik legfontosabb kiváltság a közmunkák elengedésében
állt. Az illető templom vagy piramisváros birtokán dolgozóknak nem kellett részt ven_
niük például a súlyos megterhelést ielentő szállító munkákban. koptoszban felmentést
kaptak az aranyban, rézben, értékes kövekben fizetendő adó, az élelmiszer_beszolgáltatás
atól, nem kellett köteleket, bőröket leadni. sznofru piramisvárosainak a mentesítő dek_
rétum elótt, melyet I. pepi adott ki, csatornák, víztárolók, kutak, bőrtömlők és fák után
is adózni kellett. védelmet kaptak a,,békés núbiaiak", vagyis az egyiptomi hadseregben
szolgáló déliek túlkapásai ellen is. Noferirkaré dekrétuma, melyet az abüdoszi templom
védelméreadott ki, kemény büntetést helyezett kitátásba a kiváltságokat megsértő tiszt_
viselők ellen: gránitbányába kellett őket küldeni. Egyik koptoszi dekrétum (D) vagyon_
elkobzásról beszél.
73
 A dekrétumok megszövegezése arra mutat, hogy parasztok és papok között nem volt
különbség a közmunka_kótelezett§égben. Ezekből a privilégiumokból látható, hogy mi_
lyen súlyos terheket rótt az államkincstár még a nagy tiszteletben álló telepek, intézmé-
nyek lakosságára is.
Valószínűleg sokkal több mentesítő irat készült az Óbirodalom második felében, mint
amennyit ismerünk. Az állam minden egyes kiváltsággal saját gazdasági és politikai fun-
damentumát repesztette. Az államkincstár iövedelmének csókkenése a királyi felügyelet
alatt álló birtokok, múhelyek, városok lakosságának sorsát nehezítette, így ezek érthető
módon inkább a nomoszkormányzók úi telepeire kóltöztek.
Tóbb vonalon egyide|úleg ugyanaz a jelenség figyelhető meg, a centrális hatalom az
államigazgatásban és gazdasági téren egyaránt visszaszorulóban volt, és ezt a folyamatot
semmiféle adminisztratív rendszabállyal sem lehetett megállítani. A piramisvárosok,
templomok kapuiba állított, kőbe vésett ,,királyi parancsok", a kiváltságdekrétumok úi
állam, ú| társadalom szúletésétsegitették elő, de az új rend az utolsó óbirodalmi dinasz-
tiák minden hailékonysága, diplomatikus manőverezése ellenére sem jöhetett létre az
óbirodalmi szisztéma lassú átalakitása révén.A nagyobb szabadság élvezői öntudatlanul
is azt a rendet ásták ala amely jólétet és egyre nagyobb hatalmat nyúitotínekik.
A fokozódó belső feszúltségellenére a társadalomban egyelőre látszólag a legteliesebb
béke uralkodott. A ki!ályok osztogatták a kiváltságokat, korlátozták az önkényt, a nomo-
szok urai, a főtisztviselők a király iránti odaadó hűségúkethangsúlyozták feliíataikon, s
ugyanakkor egy szinte elérhetetlen etikai mérce követelményei szerint minden szegény,
minden elesett támogatóiának iellemzik önmagukat, A masztabák falképein súrgólődó
dolgozók pedig vidáman, megelégedetten, |átékos évődésekkózepette végzik munkáiu-
kat a na8yurak számára, Erre az időszakra vonatkoznak Ipuwer szavai, aki a lázadás, a
zúízavartombolása közepette igy száll vissza gondolatban az elveszett óbirodalmi para-
dicsom idilliéhez: ,,Oly szép azonban az, amikor az emberek kariai piramisokat épitenek,
tavakat ásnak, hogy ligeteket telepítsenek fákból az istenek számára. Oly szép azonban
az, mikor az emberek ittasak , . . isznak, és a szivük vidám. OIy szép azonban az, mikor
uiiongás van a száiakban, a kerüetek elökelői állnak, és nézik az uijongókat a házukban.
Finom vászonba vannak öltözve, megtisztálkodva. , ." (Leideni I. Papirusz 344. 13. col.
12. sor-t4. col, l. sor. A. H. Gardiner: The Admonitiotu of an Egtptian Sage Leipzig,
1908. 88. sk.)

A HADiFOGLYOK

Narmer palettáia még levágott fejű hadifoglyokat ábrázolt, ez a csoportos kivégzés

azonban csak a gyúlólet elsó indulatkitörésének megnyilvánulása lehetett. Az elfogottak
nagy részétbizonyára életben hagyták. A Narmer-buzogányon a zsákmányolt állatok
után említenek 120 ezer foglyot. A halott uralkodók, nagy;rak magukkal vitték szolga-
népüket a másvilágra, az utódoknak új cselédségről kellett gondoskodniuk.
Az egyre bonyolultabb államszervezet a III-IV. dinasztia ideién emelte az emberi
munka értékét,hiszen egy mind nagyobb olyan réteget kellett táplálni, ellátni, mely a
termelésben közvetlenül már nem vefi részt. Az elsó két dinasztia ideién még egy-egy
királyi, vagyis állami biítok, valamint az adók fedezték az államszervezet szükségleteit.
Dzsószer idején kezdödik meg az átalakulás. Egy fontos évkönyv-feliegyzés Sznofru korá-

74
nák egyik évében már 35 birtok-gazdaság és l22legelő létrehozásáról beszéI, ami inten_
zív tel€pitési politikára mutat. Jól összhangban áll ezzel az a híradás, mely szerint Sznofru
ideiében 7000 foglyot hoztak NúbiábóI, s ugyanakkor 200 ezer állatot is zsákmányoltak.
(Urk. I. 236.) A IV. dinasztia korából vagy az V. dinasztia elejéről származik az a núbiai
sziklafelirat, amelyen 17 ezer núbiai elfogásáról számol be egy Szau-ib nevíi hadvezér.
A terúlet abban az időben sem tarthatott el sűrű népességet, így az elóbbiek igen nagy
számoknak tekinthetók, nyilván nem az egyiptomia}kal szemben álló csapatok foglyul
esett katonáiról van szó, hanem tervszerú embervadászatról, melynek során tömegesen
hurcolták el a békéslakosokat Egyiptomba. A III. dinasztiával megszíint az emberáldo_
zalok szokása is, mert a fejlódő mezőgazdasághoz, az óriási építészetivállalkozásokhoz
emberre volt szükség. A dinamikus fejlődés folyamatossáBát az egyiptomi népesség egy_
magában, úgy látszi§ nem tudta biztositani, ezért volt szúksé8idegen munkaerőre is.
Semmi iel nem mutat arra, hogy az Egyiptomba kerülő idegeneket intézményesen
jogfosztott rab§zolgaként kezelték volna, a második nemzedék már bizonyára teljesen
asszimilálódott az egyiptomi dolgozó réteghez, Az óbirodalmi egyiptomi társadalomban
nem volt iogil€ körülhatá,rolt rabszolgaosztály, nem is ismerjii* azt a szót, mely ebben
a korban a rabszolgát jelentette. Ebból nem következik az, hogy kis §zámban ne lettek
volna rabszolgák, Mivel az állam hosszú időn át szinte korlátlanul rendelkezett szabad
munkaeróvel, így hivatalosan is jogfosztott munkaerő tömeg kialakulására nem volt szúk-
ség. Későbbi korszakokban nótt a rabszolgaság ielentősége, de sohasem lett döntő ténye-
zője a termelésnek.
 A piramisok

Az Óbirodalom gazdasági, politikai helyzetének, ideológiájánaa megértése nem lehetsé-

ges a piramisépités vizsgálata nélkül. Ennek a korábban annyira rejtélyes, a gyakorlati
élel
szemszögéből érthetetlennek látszó jelenségnek számos kérdésetisztázódott az elmúlt
évtizedek során, de a §zinte áttekinthetetlenül bőséges szakirodalom ellenére is messze
vagyunk még attól, hogy minden részletre biztos magyarázatot tudiunk nyúitani.

AZ ELSŐ PIRAMISOK

A göróg-római vitág az ókor hét csodáia közé sorolta a gizai nagy piramisokat. A 20.
század embere sokkal több pompás építménytismer a történelem évezredeiból, mégis
őrá is ugyanazt a lenyűgöző hatá§t gyakorolja a gizai fennsík panorámája, mint ókori
őseire. Kheopsz piramisa a fennsík szélénhegyként emelkedik a magasba, Khephrén
piramisának épségbenmaradt hegyes csúcsa tovább fokozza a látváLrry nagyszerűségét,
maid az égnek törő lendület után Mükerinosz gúlája nyú|tja az átmenetet, a lecsendesi-
tést a dimbes-dombos terep felé.
Többféle megoldással kellett az egyiptomiaknak kisérletezniük addig, amig létreiött
a strukturális és esztétikai szempontból egyaránt legtökéletesebb gúlaforma. A piramis
születési helye - mint láttuk - §zakkara, a monumentális gúlaformáé Dahsur vagy
Médum.
A szakkarai piramis (18. kép) nem egyetlen zseniális ötlet alkotása, öt terv, az erede-
tinek négyszeri módosítása után iött létre a hatlépcsős építmény.Az első terv egy nagy_
méretti masztaba építésétirányozta elő, majd ennek kétszeri megnagyobbítása követ-
kezett. Ezután merész változtatással már négyemeletes építménytniztek ki célul, majd
ez növekedett további két lépcsővel. Amikor elkészült, Dzsószer építményekb. 60 méter
magas volt. Szépségérőlmai, romos benyomást keltő állapota csak tökéletlen képet ad.
Elkészülte után sima fehér turai mészkőlapokkal fedték be a piramist, ez volt a hatodik,
utolsó munkafázis. Az ásatások során sikerúlt megtalálni a burkolat alsó sorait (19. kép).
A belső része töfnör, arra még nem vállalkozhatott Imhotep - elózetes tapasztalatok
híján ._, hogy az építménybenképezzen ki folyosókat. A sirkamra elhelyezésénélmeg-
tartották az eredeti elgondolást, a masztaba aljából kiinduló, hatalmas aknát: 7 X 7 méte-
íes, 28 méter mély akna fenekén képezték ki a gránittömbökkel védett sírkamrát. Ebbe
a mennyezetén vágott nyíláson át lehetett bejutni. A temetés után ezt dugó alakú, 1,75
méter magas gránittömbbel zárták le. Az aknához az elsó terv szerint északról felül nyi-
tott, majd záíttá váló leitő§ leiáró vezetett, Ez az egyszetű elképzelés később erősen
módosult, egyre bonyolultabbá lett. Az épúletmegnagyobbitása miatt az északi oldalon,
a halotti templom területén indul el a keskeny, kanyargós, kb. embermagasságú bevezetó
folyosó, melyet lépcsők szakítanak meg. Az akna falaival párhuzamosan és ezekre merő-
legesen is folyosók haladnak. Az utóbbiak közül három más iáratokba torkollik, melyek-
ből különbözó helyiségekbe lehet jutni, ahol kőedények tömegét halmozták fel. Az akná-

76
tól keletre levő folyosókban négy kis kamra van, falaikat kék fajanszlapocskák diszitették.
Egyes részeken a díszítésekfelűl boltozatot utánoznak, melyek ivében dzsed-osz|opok
kaptak helyet. Történeti szempontból a legérdekesebb az a fal, melyen három kép a
királyt ábrázolia, kétszer rituális futás közben, egyszer állva. Felső-Egyiptom koronáját
viseli, feje felett sólyom lebeg. Pirami§ában tehát mint Dél királyát örökittette meg ma-
gát, uralkodói tisztével iáró egyik fontos rituális ténykedéseközben.
Ezzel rl;'ég nem merítettük ki a piramis íiild alatti részének bonyolult struktúráját.
Keleti oldalán dzenegy keskeny, 33 méter mély aknát vágtak be. Ezek az először meg-
nagyobbított ereded masztaba falánál indultak el, majd a piramisterv kivitelezése után
bejáratuk a fal alá került. Az aknák alián kelet-nyugati irányban elinduló folyosókban
a király családtag|ai, főként gyermekek temetkezőhelyei voltak.
A Dzsószer-piramis fiild feletti része tehát tömör kőépítmény,a íiild alatt viszont labi-
rintusszerú, több szintes folyosórendszer re'tőzik, a legkomplikáltabb valamennyi pira-
misé közül. Ne hagyiuk említésnélkül azt a széles, könnyen járható folyosót Sem, ame-
lyen át a piramis déli oldaláról lehet az aknáig jutni. Ez fáraókori ugyan, de kétezer éwel
Dzsószer halála után vájták ki, valószínűleg a XXVI. dinasztia korában, amikor az épít-
mény bel§e'ét átkutatták.
A felépítményalaprajza nem négyzet, mint a későbbi piramisoké, l 18 x 140 méteres
terúleten épült. Hat lépcsőie nem egyforma magasságú. A falazás az építménykülön-
böző periódusaiban eltér egymástól, jól látszik, hogyan tökéletesedtek a módszerek építés
közben is. A régebbi szakaszok kis méretúköveit késóbb fokozatosan nagyobbak váltiák
fel. Aránylag gyenge minőségú helyi mészkóvet ha§ználtak, a borítás viszont finom turai
mészkőből készült (19. kép). A kőt€chnika még nem állt olyan színvonalon, hogy a tö-
mör, nagy épitmény emelését gondosan lecsiszolt kőtömbök egymásra helyezésévelmer-
ték volna megoldani. Aránylag vastag rétegekben mészből, agyagból, homokból áUó
kötőanyagot is alkalmaztak. A borításnál már nem volt szükség erre.
Leletekben ez a piramis á későbbiekhez viszonyitva igel gazdag volt. Dzsószer és a
családtagok temetkezésekor 3G-4O ezer kővázát helyeztek el, de a mennyezetról lehulló
kövek legtóbbiüket ö§szetöíték. Az anyag egy részétsikerült restaurálni. Némelyik
edényen bevésett vagy tintával írt szövegek találhatók, ezek azt áruliák el, hogy legna-
gyobb részük régebbi Dzsószer koránál, az I-II. dinasztia idejéből való.
A kutatók természetesen keresték Dzsószer holttestét. Heinrich von Minutoli volt az
elsó, aki 1821-ben beiutott a piramis belsejébe. Aranyozott koponyát és két, ugyancsak
aranyozott talpat talált. Kevés a valószínúsége, hogy ezek Dzsószer fiildi maradványai
lettek volna. Sokkal inkább arra lehet gondolni, hogy másodlagos temetkezésről van szó,
és a múmia a Későkorban kerúlt a piramisba- Vizsgálatra nincs lehetőség, Minutoli lelete
ugyanis a tenger fenekén pihen, szállítás köZben haiótörés érte. A sírkamrában később
Lauernek sikerúlt néhány mumifikált testrészre, többek között egy lábra es múmiapólyák
maradványaira lelnie. Ezek való§zínűleg az eredeti temetkezésből valók.
A piramisban levó más temetkezőhelyek közül az V, folyosóban maradt meg két ala-
bástrom koporsó, Az egyikben egy kb. 8 éves gyermek nyugodott egy vastag aranylemez-
zel takart belsó fakoporsóban. A felfedezéskor a holttest a törmelék között feküdt, az
aranylemeznek is csak kis darabkái maradtak meg. A másik koporsó Lauer feltételezése
szerint a kanópuszedények tartóiául szolgált, melyekbe a balzsamozáskor a halott belső
részeit tették.
77
 A Dzsószer-piramis téglalap alakú,544 <277 méteres szent kerületben áll, amelyet
kb. l0,5 méter, vagyis 20 egyiptomi rőf magas fal vett körül. Az előbbi dinasztiák sírjai-
hoz hasonlóan ezt is beugrások, fülkés, rizalitos kiképzések tagolják.
Közvetlenül a piramis mellett, annak északi oldalán van a halotti templom. Ennek
keleti fala mellett l átható
a szerdab,a szoborkápolna, amelynek belsejéből került elő Dzsó-
szer híres üló mészkőszobra. A kápolna homlokzatán szemmagasságban két lyuk van,
hogy a szobor ezen keresztül kiláthasson, és érezhesse az áldozati tömién illatát. Késóbbi
idókben a szerdabok a sirépítményekbelsejébe kerültek,
A szent kerúlet északkeleti részében Felső- és Alsó-Egyiptomot szimbolizáló két kápol-
nát emeltek. Töltü délre van a jubileumi csarnok, ahol a kápolnák sora részben a iubi-
leumi rítusok szolgálatában állhatott, részben Egyiptom nagy isteneinek épúlheftek
szállásként, hogy részt vehessenek a nagy királyi únnepen. Ez a kő |ubileumi csarnok
az órökkévalóság számára akana megörökíteni azt az építményt,ahol az únnepségvaló-
iában lefolyt. Alig képzelhető el, hogy a király életébenitt ülték volna meg az iirrnepet.
A iubileumi csarnok kifejezte azt a reményt, hogy a halott király is megifiodhat a meg-
dicsőülés után tartott ünnepségen.
A sírkerület déli részébenvan egy sok feitörést okozó épitmény, az ún. déli sír. Ennek
alépitményehasonló a piramiséhoz. Itt is hasonló méretű aknát találunk, al|án a sir-
kamrával, A sírba leitős alagút is vezet. Az alul levó kamrákat terjedelmes szakaszokon
kékeszöld fajanszlapocskák diszítik. Az a|tók és ablakok utánzatai i§ szép bizonyitékai
annak, milyen gonddal készúlt ez a sír. Az álabtakok feletti hengertag az ablakot takaró
felcsavart gyékényíimitálja, Itt is hasonló stilusú királyábrázolások vannak, mint a pira_
misban, de az egyik képen a király az északi koronát viseli. A sirnak fiild feletti részéhez
taítozott az igen tetszetős, ágaskodó kobrák sorával díszítettfal (l8. kép),
Mi lehetett a rendeltetése ennek a sirnak ? Nem férhet bozzá kétség,hogy a királyt
a piramisba temették, nem ide. Gondolhatnánk arra, hogy a politikai-vallási dualista
szemléletnek megfelelöen ez vo|na az ország déli felét ielképezö sir. Lehetne a király
Aalelkének sirja is. Mivel a sírkamra rendellenesen kicsi, felnőtt holttest elrejtésére nem
alkalmas, Lauer arra gondol, hogy a király kanopuszait helyezték el itt. Azonban éppen
az ó egyik úi ásatása tette kétségesséezt az elméletet. A Szehemhet-piramis déli sírjáLrrak
feltárása során ugyanis kis fakoporsót talált egy két-három éves fiú csontvázával. Ha
Dzsószer utódiának déli síria családtag temetkezőhelyéül szolgálhatott, feltehető, hogy
Dzsószer is ilyen célra szánta, maid később mégis úgy döníött, hogy á családtagokat a
piramis alá temessék.
A szent kerület számtalan részlete mutatia be más és más oldalról Imhotep tehetségét.
A csillogó, sima burkolólapok, a kápolnák farörzs ftidémet utánzó kőmennyezeíei, a heber
hieroglifát ismétlő frizek, a még nem önálló építészetielemként alkalmazott, falnak tá-
masztott fél- és háromnegyed oszlopok kecses papirusz oszlopfői, a kobrák fríze válto-
zatossá, emberivé tették az óriási épületegyüttest.
Az lJibirodalom ideiétől az egyiptomiak - főleg irnokok - rendszeresen látogatták a
Dzsószer kerületet, s kirándulásaik emlékér tintával a falakra in szóvegekkel órökitet-
ték meg, Egyikük így fejezte ki elragadtatását: ,,Jahmesz írnok, Iptah fia eliött, hogy
lássa Dzsószernak czt a templomát. Olyannak találta, mintha az ég lenne a belsejében,
melyen a Nap felragyog. Ezt mondta: adassék, hogy jöjjenek marhák, madarak és min-
den ió dolog (áldozatwl) az igazhangiDzsószet kaja számára ! Hullasson az ég friss mirr-

?8
hát, permetezzen tömiént!. ,." (C. M. Firth-J. E. Aniball-J. P. Lauer: The Step Pyra-
mid. Le Caire, 1916. I. 78.)
195l-ig nem tudott arról a történettudomány, hogy nem a Dzsószer kerület Imhotep
egyetlen ránk maradt alkotása. Ekkor fedezte fel Zakaria Goneim nem messze Dzsósze-
rétől a Szehemhet-síremléket. Ennek az ugyancsak lépcsósre tervezett piramisnak csak
az alsó része épúltfel. A szent kerületet körülvevő fal méretei a részletekben is Dzsószerét
követik, mégis szembetúnik, hogy ugyanazt az eredményt tökéletesebb módszerekkel
igyekeztek elérni. A falrakáshoz használt mészkő hasábok méretei ióval meghaladiák a
korábbiakat. Ráiöttek arra is, hogy felesleges a falat olyan vastagra kiképezni, mint Dzsó-
szerénél, a kellő stabilitást sokkal kevesebb kő felhasználásával is biztosítani lehet. Tech-
nológiai szempontból azért is tanulságos a befejezetlen fal, mivel a felsó sor érdes felü-
letéből jól látható, hogy a kövek végső lecsiszolása csak a falra helyezés után történt meg.
A falon a tintával írt feliegyzések között az Imhotep név is olvasható, a fal Lauer szerint
az ő műve, s valószínűleg a piramist és a szent kerületet is ő tervezte,
A piramis sírkamráiában ott áll egy rendkívúli finomságú, simára csiszolt, sárgásfehir
alabástrom koporsó. Felfedezésekor - mivel érintetlen volt, feltörés, átfúrás sehol sem
látszott raita - joggal várhatta a világ, hogy megismerheti a király öldi maradványait,
A koporsó azonban üres volt, nem tudjuk máig sem, hová temetkezett a piramis épitte-
tóje. Valószínűleg köZvetlenül a temetkezés elótt rablók hatoltak be a piramisba, ezért
a király rokonságának bizalma megrendúlt az épúletbiztonságosságában, s más, kevésbé
feltúnő helyre rejtette a holttestet. A szarkofág formája rendhagyó, nem fedélből és alsó
részből áll, mint maidnem valamennyi egyiptomi kő- és fakoporsó, hanem egyetlen kő-
ből kifaragott, hatalmas láda, egyik oldalán felhúzható kö tolóaitóval,
A piramis belsejében a törmelék között heveró ékszerek is arra mutattak, hogy foszto-
gatókat zavartak meg a temetés előtt. Huszonegy arany karperecen, igen sok aranygyón-
gyön, egy kis csipeszen kívül többek között egy domboritott lemezből készült szelence
kerúlt elő, amelynek két részétkagylóhé| alakban képeztékki. Valószínúleg szemfestéket
tartottak benne.
A történészek számára azonban nem az arany az igazi érték,hanem a felirat. Ez eset-
ben is néhány egyszerú, hosszúkás testű edény adta meg a sír tulajdonosának nevét.
Ezeknek az agyag lefedésén pecsételőhengerek lenyomatait lehetett felfedezni egy addig
nem ismert, azaz félreismert királynéwel, amelynek olvasata Szehemhet (Erős testú).
Utóbb derült ki, hogy a királynak egy dombormúvét a Szinái-félszigeten már ióval ko-
rábban felfedezték, ott azonban a nevet tévesen szemerhetnek értelmezték. Történeti
szempontból ez igen ielentős eltérés, Szemerhet ugyanis az I. dinasztia ideién uíalkodott.
Úi eleme a piramisnak a kétszer derékszögben törő, hosszú, ftild alatti folyosó, amely-
ból l32 raktárkamra nyílik, Hasonló raktársora vara a Zawet eFAryan-i egyik piramis-
nak (Layer Pyramid), melyet talán Haba király épített.
A piramisépítészetkésőbbi feilődésétdöntóen meghatározó korszak a IV. dinasztia
első évtizedei, Sznofru uralma. Mint már láttuk, három piramis áll kapcsolatban az ő
nevével, a médumi és a két dahsuri. Mai állapotában a médumi piramis (20, kép) csak
az eredeti roncsának tekinthető. Dombon álló, toronyszerű építmény.Külső rétegeit
későbbi időkben lehordták, vagy - egy másik elmélet szerint - építésközben a piramis
félig romba dőlt. Az első terv lépcsős piramis építésétirányozta elő, a lépcsők száma hét
lett volna. Az építésközben köveken készült hevenyészett rajzok is lépcsősnek mutatiák.

79
Később egy megnagyobbítás után a lépcsőközöket kitöltötték, tehát a piramis gúla ala-
kúvá lett. A kérdésaz, hogy mindez mikor történt: Hui (Huni) király alatt, vagy már
Sznofru korában. A bizonytalanságot az okozza, hogy az újbirodalmi látogatók Sznofru
múvénektartották a piramist és a halotti templomot.
A Dahsur-déli ún. Tört piramis (21. kép) tervén építésközben változtatást haitottak
vég!e, innét ennek különós formája. Az él hajlásszöge a középtáion megváltozik, 54'3l '
helyett 4' 2L' Lesz. A tört vonalú piramis abban is rendhagyó, hogy két bejárata van,
észákon és nyugaton. Különböző magasságban két sírkamra épült a piramisban.
A Dahsur-északi piramis (Vörös piramis) a legrégibb ránk maradt gúla alakú sirépít-
mény. A két piramis idóbeli viszonya szempontjából döntő elem a 43' 3ó'-es hailásszög,
mely majdnem pontosan kóveti a déli piramis felsó részét.A déli épült tehát előbb, s
mivel belsejében repedések keletkeztek, nem találták eléggébizton§ágosnak, ezért tértek l\
el az első nagyszabású tervtől, maid ezért építettéka második piramist, mely a felső rész
megnagyobbított változata. A belső elrendezés viszont egészen más, mint az előbbinél,
két nagyméretú, igen hegyes, álboltozatos merrnyezetú helyiség után következik valami-
vel feljebb a sírkamra. A piramisból előkerült férfimúmia-maradványokból úgy látszik,
hogy Sznofru ezt a piramist választotta siriának. A déli piramisban csak egy minianir
szimbolikus múmia volt elrejwe. A kötelékek denevér- és egyéb állatkoponyákat és egy
bagolycsonwázat takartak.
Ahmed Fakhry ásatásai az ötyenes években feltárták a déli piramis halotti templomát,
ahol különösen a völgytemplom dombormúvei, az ottani nomoszábrázolások gazdagitot-
ták az Óbirodalom államszervezetére vonatkozó tudásunkat. Az északi piramis keleti
oldalán a sivatag még feltárásra vár.
A médumi piramis végső gúlaformáia bízonyára nem független a dahsuri északi pira-
mistól. Feltehetőleg azza| egy időben vagy valamivel késóbb készült el.

AHET HUFU

Sznofru fiának piramisépítkezése elérte azt a csúcspontot, azokat a méreteket, ame-

lyeket a III. évezred technikája egy ország ereiének megfeszítésévelmég egyáltalán meg-
oldhatott. Giza terúlete (a r:év az egyiptomi gesa : oldal szóból származhat), amelyet
Kheopsz sírhelye számára kiszemelt, a legúiabb kutatások szerint nem volt lakatlan.
Az I. dinasztia óta lakótelep állt itt, valószínúleg ennek lakossága adta az építkezésben
,L
részt vevó munkástömeg magvát.
Magassága minden addigi piramisét messze meghaladta (22. kép), több mint 80 méteí-
rel Dzsószerét, csaknem 50 méterrel a dahsuri piramisokét, ép állapotban 146,59 méterre
volt csúcsa a földtól ! Alapterülete is óriási, 230 x 230 méter, hailásszöge 51' 52' , A gigá-
szi gúla egy emberöltő alatt készült el, annak ellenére, hogy a belső elrendezés tervét
kétszer is megváltoztatták. Kheopsz először a legegyszerúbb módon akarta megoldani
a sírkamra elhelyezését, A piramis északi oldalának alsó részénkiinduló, lefelé menő
folyosó tágasra tervezett helyiséghez vezetett, amelyet az építményalatt, a természetes
sziklában véstek ki, A mennyezet maidnem készen van, de a terem padlórészének kidol-
gozása éppen csak elkezdódött, amikor elhatározták az itteni munka beszüntetését, szik-
lái egyes helyeken megkózelítik a mennyezet szintjét.
80
 t. eREDET! §lRKAMRA 5, NÁGY GALÉRtA
2. úN, ,,KIRÁLYNÉ KAMBÁJA" ó. szELLÓzÓ NYiLÁsoK
3, slRKÁMRA ?, MUNKÁSoK KlJUTÁSÁT
4, TEHBRMENTBSlTÓ KAMRÁK BIzTo§lTÓ vÁGAT
3- zÁRÓ GRÁNITTöMBöK

A KHEOPSZ-PIRAMIS BELSEJE

Az új terv jóval nehezebb feladat elé állitotta a kivitelezőket, A levezető iáratból egy
felfelé haladó folyosót indítottak el, mely cgy vizszintes szakaszban folytatódott, és egy
nyeregtetős kamrába vezetett. A .királyné kamrája" elnevezésnek nincs semmi alapia.
Az Óbirodalom ide|én a királyt és a királynét soha nern temették ugyanazon építménybe.
Végúlis ezt sem találták megfelelő sírkamrának, s rendkivűl merész vállalkozássaI az
eddigi szúk, kényelmetlen iáratok helyett most egy jóval szélesebb,8,5 méter magas fel-
vezető utat képeztek, az ún, ,,nagy galériát", Ebből alacsonyabb vizszintes átiárón lehet
bemenni a sírkamrába. Eltérően az előbbitőt, ennek lapos teteie van. Mivel attól féltek,
hogy a mennyezetet alkotó kilenc gránithasáb esetlcg beszakad a rárrehezedő súly alatt,
a kamra felett öt kis tehermentesitó helyiséget alakítottak ki,

:
Mivel a király túlvilági életéta Napisten táísaságában képzelték el, a piramis az Ahet
i Hufu, vagyis Hufu Fényhegye (horizontia) nevet nyerte.t
l

HOGYAN ÉPÍTETTÉK?

Már az ókoriakat is izgatta ez a problérna. Hallgassuk meg, mit mond erről Hérodo-
tosz: ,,Mikor a piramis első lépcsözete elkészült, a többi követ rövid fahasábokból készült
l
gépekkel emelték öl, Elóször a öIdről a lépcsők első sorfua húzták; mikor pedig a kő
rajta volt, egy másik gépre tették, mely az első soron állt, és innen a másik géppel húzták
,.

a harmadik sorra. Mert ahány lépcsősor volt, ugyanannyi volt a gép is, vagy pedig ugyan-

* A we§tcaí Papirusz bizonyítia, ho8y ez a helye§ fordítá§, nem.Hufu az, aki a Fényhegyen ván".

8l
azt a gépet, mely könnyen volt hordhatóJ minden egyes sorra fölvitték, hogy a követ föl-
emelie. " (IL 125,)
Hérodotoszt főként a kövek emelése érdekelte, de megtudjuk tóle azt is, hogy a pira-
mishoz yezető út építéséhez tíz, a piíamis befeiezéséhezhúsz év volt szúkséges.
Ha meggondoliuk, hogy egy olyan korszak alkotásáról van szó, mely a kocsit, lovat
még nem ismene és a fémek kózül csupán a rezet használta, valóban igen nehéz kielégi-
tóen megmagyarázni, milyen technikai és munkaszervezési módszerekkel lehetett a nagy
célt eléíni.Első nagy probléma a kóanyag kidolgozása, szállitása. Kb. 2 300 000 kótömb
volt szükséges az épitményhez, ezek átlagsúlya 2,5 tonna, de vannak szép számban 15
tonnások is, sőt a sirkamra mennyezetének hasábiai 4G-50 tonnára becsülhetők. Három-
féle kőanyagot használtak fel: maga az építményhelyben feitett mészkőből készúlt,a
boritás turai mészkőből, s végül a belső helyiségeknél sötétszúrke gránitot is alkalmaztak,
melyet a távoli Asszuánból kelletr idehozni, Nem volt azonban egyszerú áz át§zállítás
a turai bányákból sem. A kövek továbbitása a Níluson aránylag könnyen megoldható
volt, a szárazfoldön szánokat és talán görgóket is használtak. A hatvanas évek núbiai ása-
tásai meglepő módon járultak hozzá az egyiptomi szállítási technika megértéséhez.Mir-
gissza kózelében gerendákkal megszilárdított, hosszú iszappálya kerülr elő. A megned-
vesített, sikos iszapon - mint ezt ki is próbálták - nagy terheket is aránylag könnyenJ
gyorsan lehet csúsztatni. A Középbirodalom idejéből való Thothotep-sír egyik képén
172 munkás húz egy szánra kötözött, kb. 60 tonnás szobrot. Egyikük a pályár öntózi.
Sik terepen ilyen pályákon kónnyítették meg a szállításr.
A köveket valószínűleg egészen a sivatagi fennsík széléigcsatornán szállitották,
Úiabb kutatások megállapitották egy csatorna útvonalát, mely Illahunból kiindulva ha-
ladt el a memphiszi nekropoliszok zónája mellett. Még Hérodotoszból is úgy lárszik
(II. 97.), hogy közvetlenül a piramisok közelében lehetett haiózni.
A szánok húzását emberek vagy szarvasmarhák végezték. Nem lehetett kónnyen meg-
oldható feladat a kőanyag raktározása, csoportositása sem a piramis körül, hiszen pon,
tosan tudni kellett, hogy melyik tömb hányadik sorba, annak melyik részérekerül.
Hogyan történt a kövek felrakása ? A mai kutatás nem ért egyet Hérodotosz magya- I

rázatáva|, mely szerint emelőket használtak. A médumi ásatások és legutóbb Szehemher

piramisának feltárása sokkal inkább azt bizonyítia, hogy szárított agyagtéglákból építetí
i
rámpák! mesaerséges lejtők segitették a tömbök magasba vitelét. Amint a kősorok száma
növekedett, magasították a teitőt is. Mikor elértéka csúcsot, valószinűleg egy forditott
folyamat kezdődött, fentről lefelé rakták fel a burkolatot, s közben fokozatosan bontot-
ták a leitót.
Sokkal körülményesebb volt a belső rész kiképzése. A király kőszarkofágiát például
az építkezéskorai szakaszában kellett a sírkamrába iuttatni, hiszen a felvezető folyosó
végleges, szúk méreteinek kialakitása után ez már nem volt lehetséges. Ugyancsak meg-
oldást kellett keresni a felvezető folyosó eleiét lezáró nagy gránitbasábok ideiglenes el-
helyezésére. Ezeknek a2 utólagos beillesztése ugyanis az alsó, lefelé menő folyosóból
szinte megoldhatarlan nehézségeketokozott volna, A záróhasábok egyébkéntvalamivel
szélesebbek, mint a felvezető folyosó, melynek végételtollaszoliák. Csak a nagy galéria
szolgálhatott íaktározóhelyként. Ma is megvannak ott annak a faállványzatnak a beillesz-
tésére kiképzett vájatok, amelyek a tömbóket hosszú ideig a magasban tartották, hog!,
ezek ne akadályozzák a munkások kóztekedését. Csak a temetés után kerültek végleges
82
helyükre, de ezután még belűlről a felvezetó folyosót is kissé megszúkitették, így felfelé
nem lehetett elmozdítani a záróköveket. A munkások őnmágukat zárták volna be az épit-
ménybe, ha már elóre nem képeztek volna ki egy kútszerű vágatot, amelyen át a nagy
galéria kezderéról a ítild alá menő, levezető folyosóba lehetett iutni. Utolsó munkafázis-
ként a külső bejáratot takarták el burkolattal.
Az építésegy előrehaladott fázisában a szellőzést is biztosítani kellett. A tátogatók ma
is tapasztalhatják, milyen nehéz, állott a levegő a belső helyiségekben. A friss levegő be-
iutását a sírkamrából a piramis északi és déli oldalán kivezető két keskeny légcsatorna
biztosította. Ugyanilyen van az ún. királyné-kamrában is, de ez a piramis megnagyob-
bítása miatt elvesztette funkcióját.
A IV. dinasztia idején a piramisoknál nem alkalmaztak vastag rétegben kötőányagot.
A Kheopsz-piramisban egyáltalán nincs, vagy egyes részeken ígen vékony rétegben van
kötóanyag, s csak azért, hogy a kövek kisebb egycnetlenségeit kitöltse. Az összeillesztés
bámulatos pontosságát ma a külső rész rongált§ága miaft főként a nagy galériában, s álta-
lában a belsó helyiségekben lehet megcsodálni. Az arab Abdeuatif (l1ó2-123l) jogga|
irja, hogy a kőtömbök közé egy tűt vagy haiszálat sem lehetne bedugni.
A befeiezen piramisok kivülról tündöklóen siDák voltak. Vitatott kérdés,hogy be_
festették-e óket; egyes kutatók némelyik kövön vörös festéknyomokat véltek felfedezni.
A tervezés módszereiről keveset tudunk. Az új dahsuri ásatások során egy XIII. di_
nasztia korabeli piramis mészkőból késziteit modellie került elő az összes kamrával és
folyosóval. Bizonyára az Óbirodalom korában is először a piramis makettjét készitették el,
Egy japán expedició l978-ban kisméretű piramist építettGizában, így akart fényt
deríteni a piramisok emelésénekmég tisztázatlan kérdéseire. Mivel a modern technikát
is kénytelenek voltak alkalmazni, ez a vállalkozás újszerűsége ellenére sem változtatta
meg döntően az eddigi képet.
A Kheopsz-piramis csúcsa hiányzik, így nem tudjuk, volt-e kis gránitgúla, piramidion
a tetején, mint némelyik későbbi piramison. A IV-V. dinasztiák korából eddig nem
ismerünk piramidionokat. Piramidionok arany boritása természetesen nem maradt ránk,
de egy feliratból, mely Udzsebten, II. Pepi egyik felesége halotti kápolnájából szárma_
zik, tudiuk, hogy ennek a királynénak a piramisár fehérarannyal boritott piramidion
koronázta.
A piramis keled oldalához csatlakozott a halotti templom. Szelim }Iaszán ásatásai
igazolták Hérodotoszt, a templom egyes részei valóban díszitettek voltak, a reliefek töb-
bek között Kheopsz jubileumi ünnepségét ábrázolták. A három kis piramis - ugyancsak
a keleti oldalon - családtagok számára épült, az egyik Henutszené, Kheopsz feleségéé
vagy leányáé volt,
Az Óbirodalom vallási képzeteivel magyaráZható, hogy a piramis mellett, a keleti és
déli oldalon tágas sziklaüregekben a király lelkének átszállításához és a főhajó kíséréséhez
valóságos flottát helyeztek el. Három bevágás úres volt, amikor a kutatások megkezdőd-
tek, de l954-ben a piramis déli oldalán hatalmas (43,4 méter hosszú) szétszedctt fahajó
került elő, melyet Dzsedefré reitett el itt a temetés után. A mellette levő - még ki nem
bontott - üregből valószínúleg hasonló haió fog előkerúlni.

83
 AZ ÉPÍTőK

A Dzsószer-piramis megtervezőie isteni rangra emelkedett az egyiptomiak szemében,

Khmpsz fő épltészérőlviszont soha nem esik szó a későbbi forrásokban, hiszen az utó-
kor gyűlóletes idószaknak látta Kheopsz uíalmát. Ennek ellenére gyanitható, hogy ki
vezette a munkát. A piramistól nyugatra levó temetóben tekintélyes masztabában nyu-
godott Hemiunu herceg. Siriának helyzete alapján biztos, hogy Kheopsz kortársa volt.
Felirataiból tudiuk, hogy ó volt ,,a kilály öSszes épitkezéseinek vezetö)e". Nincs okunk
kételkedni abban, hogy ezt az állást valóban be is töltötte, amiből az következik, hogy a
piramis munkálatai az ő irányítása alatt folytak. Hemiunu kiemelkedően előkelő rangiát
már sok címe is ielzi: herceg volt, elóliaró, vezít, az alsó-egyiptomi király pecsétóíe,
Básztetne§ Seszemtetnek és a mendészi kosnak papja, Ápisz és a Fehér Bika őrzője,
Thot háza öttagú testületének nagy'a - hogy csak néhányat emlitsiiLnk. Mindezeknél fon-
tosabb azonban, hogy a ,,király test szerinti fia" megielölést is ott talíliuk címei között,
Melyik királynak leheten a fia? Nem Kheopszé, a királyfiak temetóie ugyanis a piramis
keleti otdaláLrr van. Így csak Sznofruról lehetne szó, és Hemiunu eszerint Kheopsz test-
vére volna. Ezt viszont bizonytalanná teszi Nefermaat herceg médumi sírja, ahol Hemi-
unu nevű legidósebb fiának képe is látható. Kettejiik azonossága mellett szól, hogy
Hemiunu később nagy részben ugyanazokat a címeket viselte, mint Nofermaat, aki való-
szinűleg Sznofru fia volt. A király ,,test szerinti fia" így csak királyi unoka lehet. Nem
dönthető el tehát egyértelmúen Hemiunu helye a királyi családban, annyi biztos, hogy
Kheopsz legközelebbi rokonainak egyike volt.
A piramis építésébennagy tömegeknek kellett részt venniük. Hérodotosz úgy tudta,
hogy mindig 100 000 ember dolgozott háromhavonkénti váltásban, ami a korabeli nép-
sűrűség mellett hatalmas létszám, Petrie a Khephrén-piramistól nyugatra egy telepüés
maradványaira bukkant. Szerinte ezekben a házakban kb. 4O0O ember lakhatott. Ez lehe-
tett a törzsgárda, a szakmunkások, akik állandóan az épitkezésen dolgozták. Az ország
többi részébőlidólegesen odavezényelt tómegek végezték az elóképzettséget nem kívánó
nehéz fizikai munkát. Kúlónösen az áradás idószaka, amikor a mezőgazdasági munkák
szúneteltek, volt alkalmas a falusi lakosság mozgósítására.
A munkaszefvezésről a korabeli szövegek nem beszélnek részletesen, szerencsénkre
az építkezéseknélfelhasznált kőtömbökre írt néhány szavas tintafeliratok egyet-mást el-
árulnak, Megismeriúk a temetőkben tevékenykedó munkáscsapatok nevét. Ezek mindig
az akkor uralkodó király nevét tartalmazzák, és koronáiáfa, fenségére, jóindulatára vagy
éppen - számunkra szokatlan módon - jó hangulatára utalnak. Ilyen nevek például:
Milyen szeretett Sznofru fehér koronáia!, Milyen hatalmas Kheopsz fehér koronáia!,
Kheopsz megtisztitja a két országot !, Milyen barátságos Múkerinosz !, Milyen nagy
Hór-Ka-Het (Mükerinosz) !, Milyen ittas Mükerinosz !
A nagyobb munkásosztagok neve lperu, e2 ót csoportből ( zau) áll. Az építő munkás-
sereg csoponokba való osztásánál a folyami szállitók szervezete szolgált mintául. Az öt
zau megjelölése a hajó részeiből származik: hajóorr, far, bal oldal, jobb oldal, belső.
Ezt az öt csoportot még tovább is osztották kisebb egységekre, létszámuk - középbiro-
dalmi adatok szerint - 10 fö lehetett, A nagyobb egységekre vonatkozólag nem sikerült
számadatokat találni,
A turai kőbányákban az Óbirodalom idején valószínúleg állandó munka folyt, a távo-
84
labbi bányákba időnként kúldtek ki expediciókat. A legénység létszáma ekkor még nem
volt tul magas, óbirodalmi feliegyzésekben 100-2000 fő szerepel.
A kőtómbökre írt dátumok alapján következtetni lehet a bányamunkások napi telje-
sítményéfe,egy munkás kb. 2 m3 követ feitett ki. A piramisnál is kemény munka folyt.
Ha elfogad|uk a Hérodotosz által megadott hú§z évet, s Kheopsz uralkodási ideiét te-
kinwe ez reálisnak látszik, naponta átlágban 315 tömböt kellett a helyére tenni, ami csak
hatalmas embeítömeg bevetése mellett képzelhető el. Rendkívül gondos, apró részlete-
kig kimunkált szervezés kellett, hogy az egyes munkáscsoportok ne akadályozzák egy-
mást, s biztositani kellett, hogy az egyes munkafázisok az előirt rendben haladianak.
Nyilván nem volt könnyú az építők élelmezése. Vizet csatoínából, esetleg a völgy szélén
fúrt kutakból szerezhettek.
Az egész vállalkozás a modern technikát is komoly próbára tenné, ezért ioggal tűnik
ma szinte emberfeletti teliesítménynek.A tervek elkészítéseis zseniális alkotás volt, saj-
nos vázlatra|zok nem maradtak fenn. Az építésvezetőiének jól kellett ismernie a geo-
metriát, a csillagászatot. A piramis orientációja ugyanis bámulatosan pontos, az oldalak
csak fokpercekkel térnek el a valódi égtáiaktól.

AZ UTÓDOK PIRAMISAI

Az Óbirodalom későbbi piramisainál csak a feilődés irányát kívániuk érzékeltetni.

Dzsedefré Abu Roas-i piramisa, melynek alsó része készült el, visszatért az archaikus
aknás megoldáshoz. Mivel Abu Roas magasabban feküdt Gizánál, egy kisebb méretű
építményis uralkodó helyzetet foglalhatott el.
Khephrén piramisa ioggal kaptá a .Khephrén nagy" nevet, hiszen csak 3 méterrel volt
alacsonyabb (143,5 méter) Kheopszénál, s ezt is eltüntette magasabb fekvése. Burkola-
tának alsó része gránitból készült, felső részénmegmaradt a mészkő befedés. Belső szer-
kezete sokkal egyszerűbb, mint a Kheopszé. Két beiárata volt, egyik a piramis falának
alsó részénindul ki, a másik, a piramis talapzata mellett közvetlenúl a sziklába torkollik.
A két folyosó találkozik egymással, s vízszintes iárat vezet á sírkamrába. A levezető folyo-
sót gránittal burkolták. Az alsó folyosóból kis, bevakolt falú oldalhelyiség nyílik, padlója
valamivel a folyosó szintje alatt van. Valószínúleg a slrmelléklet tárolására alakították ki.
A sírkamra befedése kicsiben a piramist ismétli meg, a nyeregtető§ mennyezet két felét
alkotó mészkőtömbök hailásszöge egyezik a piramiséval (5X 2O'),
Az ,,Isteni Miikerinosz" csak 66,5 méter magas, de kúlső burkolatának alsó 16 soía
óriási gránittömbökből áll (25. kép). Amennyiben a piramisokat valóban vörösre festet-
ték, lehetséges, hogy a rózsaszín gránitot akarták utánozni olyankor, amikor a burkolat
mészkő. A piramis utólagos megnagyobbitása miatt itt is két levezető folyosó van, de az
elsőnek a bejárata bekerüt az építményalá. A belső helyiségek aíra mutatnak, hogy
oldódni kezdett Kheopsz és Khephrén korszakának rideg puritanizmusa. Az előtéí falát
függőleges bevágásokból álló minta diszíti. Ezek az á|ajtók kiképzéséreemlékeztetnek.
A helyiségek két szintben találhatók. Az egyik alsóban hat fülkét képeztek ki a falon,
ezekbe talán szobrokat akartak helyezni. A siíkamía patlózatát, falát gránitlapok bur-
koliák. A m€ítnyezet szintén gráLrrit. Érdekes újitáskéntalulról körívben mélyítettékki

85
a tömböket, a födém igy olyanná lett, mintha boltozatot alkalmaztak volna. A Műkeri-
nosz síriától délre levó három kis piramis valóslinúleg családtagok számára épüt.
Khephrén és Mükerinosz piramisának keleti oldalán - Sznofru és Kheopsz mintájára-
hatalmas halotti templomokat emeltek. Itt világosan látszik ezeknek a sajátságos formájú
templomoknak hármas tagozódása: völgytemplom, fedett folyosó, piramistemplom. Az
ún. völgytemplom a sivatag szélénállt, valószinúleg kikötóül is szolgált. Innen hosszú,
fedett, enyhén emelkedó folyosó indult a piramis mellé emelt épitményhez,a piramis-
templomhoz. Khephrén völgytemplomába két bejárat vezet. Mindkettőból folyosó indul
ki, és egy hosszú helyiségbe torkollik, ahonnét az épület fó részétalkotó nagy T alakú
terembe vezet az út. Ennek mennyezetét 16 rózsaszín gránithasáb támasztotta alá. Az
alabástrom padlón ma is látszik 23 szobor helye, ezek közúl csak egy - a Kairói Múzeum
úlő Khephrénie a sólyommal - került elő a völgytemplom ásatása közben. A felülről meg-
világított terem afal mellett álló, sötét szinű szobrok sorával únnepélyes,misztikus hatást
kelthetett. A temetést megelőző szertartások első aktusai valószínűleg ebben a teremben
játszódtak le, talán szimbolikusan megismételték a balzsamozást, és tisztító rítust hai-
tottak végre,
A piramistemplom központjában nyitott udvar állt, ahol szintén királyszobrokat áll!
tottak fel. A nyugati falon öt szoborfúlke nyílt.
A piramisépítésgizai nagy korszaka (25. kép) befejeződött Mükerinosszal, láttuk,
hogy utóda nem piramis alakú sirt emelt. A két következő dinasztia piramisai méreteik-
ben sem közelítik meg a gizaiakat, de a kivitelezés is sokkal gyengébb, ismét kisebb köve-
ket alkalmaztak. Uszerkaf a Dzsószer kerület közvetlen szomszédságába, egy kis pira-
misba temetkezett. Utódai Abuszirt választották temetkezőhelyúl, piramisaik ismét vala-
mivel tekintélyesebb méretűek, de szemmel látható, hogy a legnagyobb gondot a halotti
templomokra és a Nap-szentélyekre fordították. Szahuré hatalmas halotti temploma
finoman kimunkált relieíjeivel (3a. kép), elegáns pálmaoszlopaival a kor építészetifan-
táziáiának színesedésérőlvall.
A kor változott politikai viszonyait mutatják a memphiszi nekropoliszban megjelenő
Nap-templomok. Az ásatások eddig kettőt tártak fel ezek közül, Uszerkaf és Neuszerré
Nap-templomát. Ezek elrendezésúkbena halotti templomokat követik. Megtaláljuk a
völgytemplomot és a felvezető utat, mely itt hatalmas méretű nyitott udvarba visz.
Ennek közepén állt monumentális talapzaton egy obeliszk, a templom szent kultusz-
tárgya. Neuszerré templomának reliefiei a templomalapitási szertartást, a király rituális
futását és a jubiltumi ünnepséget örökítik meg, jelezve azt, hogy az állami, hivatalos
kultusz középpontia ide helyeződött. Az életteli természeti képek - a sivatag állatvilága,
a Nílus, szorgalmasan tevékenykedó öldművesek, halászok - az egész élővilágot akarják
ábrázolni, azt a vt|ágot, melynek ura a Napisten. A képeket két évszaknak megfelelően
csoportosították, hiszen az évszakok kormányzója is ez az istenség.
Az obeliszk talapzatának gránitburkolata ma is látszik. Nem messze ettől pompás ala-
bástrom oltár áll, a középsó, kör alakú áldozati pódium mellett, négy oldalt a hotep hiercg-
lifát faragták ki, mely áldozatot jelent (28, kép). Csatomák vezették innen a vért óriási
alabástrom tálakhoz, ahol a vér különös kontrasztot alkotott a simára csiszolt fehér
kővel. A templom közelében egy Nap-bárka állt, szemléltetve, hogy a sivatag kietlen
tengerén éppen úgy érvényesül a mennyei iármú hatalma, mint az égi vizeken. Uszerkaf
Nap-templomából hatalmas szoborfej került elő, fején Alsó-Egyiptom koronájával.
86
 ?iri|l
{
F{
lAAt\Al

KHEPHREN HALOTTI,|EMPLOMA

Mivel nincs szakálla, a lágy, fiatalos arcvonások alapján nem lehet biztosan eldönteni,
hogy férflt vagy nőt ábrázol-e, Akár Néith istennő, akár a király szobrához tartozhatott.
Iszeszi (Dzsedkaré) és Unisz ismét Szakkarát választotta nyughelyül. Mindketteiük
piramisa alacsony, az utóbbinak egyes érdekességeiről már beszéltünk (2ó. kép). A VI.
dinasztia piramisépítészete is ezt a vonalat folytatja, Szakkara marad a temetkezőhely.
Teti, a vI. dinasztia első uralkodója, úgy látszik, az eIőző d,llasztiát alapító Uszerkaf
példájához kapcsolódott akkor, amikor piramisát a Dzsószer kerület körzetében építtette
fel, de valamivel távolabb innét, mint Uszerkaf. Teti, I. Pepi, Merenré piramisainak
(az utóbbi kettő Szakkara - déli körzeQ ielentőségét főként a bennük felvésett szövegek
adják meg.
II. Pepi alatt mintegy záróakkordként még egyszer jelentóset alkotott az Óbirodalom
építészete.Szakkara déli körzetében bonyolult együttest alakított ki a száz évet megélt
király. Piramisa 52 méter magas volt, buíkolatát hatalmas mészkőtómbók alkották, de
építészetistabilitás tekintetében igy is messze elmaradt a virágkor épitményeitől. A pira-
mis egy szűkebb, fallal körülvett térségbenállt, mely a halotti templom egy részétés egy
kis mellékpiramist foglalt magában. A falon kivül északra és délre további, a királyénál
jóval kisebb piramisok épültek, azokban három királyné nyugodott. Délre van lJdzsebten
piramisa, északi irányban Néithéés Iputé (Apuit). Ezeknek a piramisoknak is megvolt
a maguk kis szent kerülete. Mindhárom sirkamra falait piramisszövegek boritották.
A féltve órzött, titkos szövegek egyedüli birtoklásáról ekkor mondott le először király,
s osztotta meg halott feleségeivel, A kis piramisokhoz csatlakozó halotti templomok körúl

87
Néithéből őrzödött meg a legtöbb, a kivitelezők nem mindennapi szakért€lmét, maga§
művészi ízlésétegy relieftöredék és egy oroszlárrokból álló fríz maradványa tanúsítia.
A halotti templom mellett miniatúr piramis (27. kép) áll, alapéle nem több, minr 5,25
méter. Belső kamrájában Gustave Jéquier, aki II. Pepi egész épületegyüttesét feltárta,
áldozati edényeket talált, s ezzel megoldódott a régi rejtély, hogy a IV. dinasztia óta miíe
szolgáltak a családtagokénál kisebb mellékpiramisok. Halotti áldozatokat helyeztek el
bennük. Úgy gondolhatták, hogy az ott elrejtett áldozatok a halotti templom esetleges
pusztulása után is m€gmaradnak az elhunyt számára.
Az áldozati piramisocska és a királyné piramisá között meglepő lelet várta a feltárót:
egy gödörből ló kis haiómodell került elő. A haiók kis méreteit számuk ellensúlyozta.
A királyné-piramisok kerúletének beiáratánál két kis obeliszk állt.
A király halotti templomát díszító dombormúboritásból főképpen az a ielenet figye-
lemre méltó, mely a Min-iinnepségek egyik ielenetét, a rituális mászást - egy középsó
rúdhoz támasztott póznákra - mutatja be. A tematika változatossága, a képek elevensége
Neuszerré Nap-templomára és a korabeli ma§ztabák képeire emlékeztet, A líbiaiak le-
győzésének jelenete Szahuré halotti templomából származik,
II. Pepi építészetiegyüttese tehát piramisok sorát foglalta magába. A formák az óbiro-
dalmi hagyomány kiteljesedésétnyú)tiák, de egészében iól látszik, hogy a szigorú kótött-
ségeknek az a lazulási folyamata, mely az V. dinasztiától világosan megfigyelhető, nagyot
haladt előre.

A sZFINx

Szobrok ezreit állitották clő az Óbirodalom művészei, s aránylagnagy számban marad-

tak is ránk alkotásaik, de monumentalitásban, fenségben egy sem mérhető közülük a
sivatag szélén fekvő, gigantikus emberfejű oroszlánhoz, mely méltón egésziti ki a három
piramis által nyújtott grandiózus látványt. A 75 méter hosszú, 20 méter magas szobor-
nak az arca tóbb mint 4 méter széles, Ekkora kolosszust csak hatalmas sziklából lehetett
előállítani. Kőbánya mélyedésébenáll, nyilván a kófejtés közben támadt az uralkodónak
az a gondolata, hogy itt példátlan méretű szobrot emeI magának, mely majdan, a hal-
hatatlanságba költözése után, a gúla tövében legyőzhetetlen hatalmát hirdeti a vilá8nak.
Az emberfelettiség nem teszi embertelen ridegségíivéa keletre tekintő arcot, a kissé
felfelé irányuló, átszellemült, komoly tekintet az istenkirály emberi érzelmeit engedi
megcsillanni. A ,,nagy isten" cím szellemében fogant királyportrékkal szemben itt a
,,Ré fi.ai"-tan elsöprő ereiú, de ugyanakkor humanizált szimbólumát állitották az alatt-
valók elé Qa. kép).
Nem véletlenül be§zéltünk eddig csak ,,uralkodó'Lról, a név megielölése nélkül.
A szfinx datáláss ugyanis hosszú ideig vitatott volt, A század eleién még voltak hívei
annak a nézetnek, mely a Középbirodalom alkotásának tekintette. végúlis egy, G. Reis-
ner ásatásai során talált, óbirodalmi királyfei döntött a IV. dinasztia javára. A királyi fej-
kelóőrt, z nemeszen ugyanolyan csíkbeosztás yolt, mint a sánxen, A szfinx helye, monu-
mentalitása is amellett szól, bogy a piramisépitők egyikét áLrázolia. Mivel Khephrén
völgytemploma mellett van, az ő uralkodása jöhet leginkább szóba.
Egyiptomi feliraton elóször a XVIIL dinasztia idején, IV. Thotmesz korában találunt
bizonytalan utalást a készíttető személyére. A ,,Szfinx-sztélé" utolsó, töredékes sorai
88
 NEUSZERRÉ NAPTEMPLOMA

- legalábbis valószínűleg - Khephrén művének mondják. Egy XXL dinasztia korából

való sztélénviszont ezek a mondatok olvashatók: ,l(Kheopsz) itt találta Ízisznek, a pira-
mis úrnőiénektemplomát Horán (a Szfinx egyik neve) temploma mellett, Ozirisz,
Roszetau ura templomának északnyugati oldalán. Piramisát ennek az istennőnek (ízisz_
nek) a temploma mellé építette.("(G. Daressy ín Recueil de Trazlaux.30. 1908. 4,)
Eszerint tehát a szfinx régebbi lenne kheop§z piramisánál, ámi történetileg lehetet_
lennek látszik, hiszen korábbi királyi épitkezésekről nem tudunk Gizában. valószínú_
|eg az a magyarázat, hogy az IJibirodalom és a Későkor ideién már Napistenként tisztelt
szfinxszobor megszűletéséta mitikus ősidőkbe akarták helyezni.
Plinius (Nafuralrt Historia xXXvI. 12.) tudta, hogy egyetlen természetes sziklából
(
faragták, s megemlékezik arcának vörös színéről. Valóban, ma is látszik a festés nyoma,
De közöl egy másik, szerinte is téves hagyományt, mely szerint tulajdonképpen sír, és
Harmais királyt rejtették el benne. A múlt század kutatóinak fantáziáiát is foglalkoztatta
a hátán levő üreg, Annyi bizonyos, hogy az óbirodalom ideién nem volt sír a szoborban,
de a későbbi temetkezés€kre sem kerültek elő határozott bizonyítékok. A Harmais szó
lehet Horemheb király görög névformája, vagy a Horemahet egyiptomi istennév,
Természetes feilődés során lett Ré istenítettfiából napistenszobor. Már az óbirodalom
idején templom épiiútlábainál, középpontiában - akárcsak Khephrén piramistemplomá-
ban _ nyitott udvart alakitottak ki. A királyszobor tehát már ekkor isten volt, de kultu_
szának virágkora akkor következett be, amikor már nem a király, hanem a Napisten szob_
89
rának tekintették. II. Amenhotep is templomot építtetetta régi templom köZvetlen köze-
lében.
Az istenség egyik legendá|a ott olvasható a hatalmas gránitsztélén, mely mellső lábai
között áll (ó7. kép). IV. Thotmesz trónörökös korában egyszer Gizába kitándult, a tűző
déli napsütésben a szfinx árnyékában pihent meg, ahol elnyomta az álom. A felséges
Napisten ekkor megjelent álmában, királyságot ígértneki, úgy beszélt vele, mint apa a
fiával. Arra kérte, szabadítsa ki testét á sivatág homokjából, mely egyre iobban felgyü-
lemlett körülötte. Ez az érdekes szöveg csak egyike annak a számtalan kisebb-nagyobb
sztélének, votiv tárgynak, melyet az úibirodalmi zarándokok az istennek felajánlottak.
vallástörténeti ielentő§égükón túI ezek az emlékek a szfinx külsejének rekonstruálásánál
is segíthemek. A sztélékenugyanis megjelenik a szfinx képe is. Ezek közúl egyeseknek
fejdísze van, a szobor fején ma is megvan a beillesztésre szolgáló lyuk. A furcsa az, hogy
az idöben egymástól nem távol eső sztéléken nem minden esetben ugyanazzal a fejdisszel
ábrázoliák. Lehetséges, hogy a papok időnként kicseréltéka koronáját. Mivel vannak
feidisz nélküli képeíis - ilyen például egy aránylag korai sztéléIII. Thotmesz idejéből -,
úgy látszik, nem mindig volt korona a fején. Az Óbirodalom idején kétséges,hogy volt-e
koronáia, valószinűbbnek túnik, hogy csak fejkendőt viselt.
Külse|e a római korban is megváltozott kissé, amikor lábait kis kőhasábokból testau-
rálták. Tisztelete rnég az arab idókben is tovább tartott, amikor a környék lakossága
Abu-'l-hult, a .Félelem atyját", ahogyan arabul nevezték, védó talizmánnak tekintette,
mely megvédi a sivatag homokiától a vólgy termőöldiét.

A PIRAMlSoK FELTÖRÉ,SE

,,Ó, Atum, terjeszd ki karjaidat - a Éa-tartásban - XY király mögé, eme múve, eme
piramisa mögé, amelyben XY király Aaja van, hogy szilárd legyen mindörökkön örökké.
Ó, Atum, oltalmazd ezt aZ XY királyt, ezt a Piramisát, XY királynak ezt a múvét,védel-
mezd meg attól, hogy bármilyen gonosz dolog történjék ellene - mindörökkön örökké."
(Pyr. 1653-54.)
Merenré és II. Pepi piramisában olvashatók ezek a szavak egy olyan időszakban, ami-
kor a külsó ragyogás mellett is egyre nyilvánvalóbbá vált a királyi hatalom hanyatlása.
A késő óbirodalmi piramisoknak csak a burkolattömbjei kölcsönözték a stabilitást, az
áttörhetetlenség látszatát, valóban rászorultak Atumnak - a vxrázslatos Éa-tartásban fel-
emelt - oltalmazó kariaira.
Vajon mcnnyi ideig feleltek meg a piramisok a fő célnak, meddig védtékmeg a meg_
dicsőült istenkirályt ? Ez egyike a piramisokkal kapcsolatos legérdekesebb kérdéseknek,
amelyíe az eddigi kutatás nem tudott kielégitő feleletet adni, Á]talánosan elfogadott véle-
mény az, hogy a VI. dinasztiát kóvető zűrzavaros időszakban a memphiszi forrongások,
az oíszág részekre szakadása idején rabolták ki a piramisokat. Az Antef király sírjából
való hárfás dal és lpuwer intelmei alapján nem lehet kétséges, hogy a nekropoliszban
alapos pusztitást végeztek a sirrablók. Valószínú, hogy a masztabák többségének be|se-
jébe ekkor hatoltak be előszór a fosztogatók, s a kisebb piramisok sem kerülték el sor-
sukat.
Általánosítani azonban nem lehet, a Szehemhet_piramis konkíétpéldáján látható,
90
hogy nem minden királyi temetkezést dúltak szét ekkor, hiszen az kétségtelen,hogy oda
rablók a III. dinasztia után nem jutottak be, Merenré piramisában is megmaradt a
szarkofágban egy múmia, bár nem bizonyos, hogy ez valóban az Óbirodalomban ke-
rült ide.
Már csak azért sem képzelhető el valamennyi kiráIyi temetkezés megsemmisülése az
Első Átmeneti Korban, mivel a XII. dinasztia első két uraIkodóia piramisának épitése-
kor az Óbirodalom példá'át követte, a beiárat továbbra is északon maradt. Ha kiderült
volna, bogy ez a sírforma nem nyú)t védelmet, I. Amenemhat és I. Szeszósztrisz nyilván
új megoldásokat keresett volna testének megórzésére. Csak II. Szeszósztrisz illahuni
piramisánál látunk fontos szerkezeti eltéréseketa régi mintáktól. Későbbi időben is sza-
kítottak az olyan temetkezési formával, mely nem bizonyult biztonságosnak. Miután a
XX. dinasztia utolsó évtizedeiben a thébai kiíálysírokat fosztogatni kezdték, a következő
uralkodóház új sírformát választott.
Egy II. Ramszesz-kori levélból (Sallier IV. Papirusz) megállapítható, hogy a küldó
tudomása szerint a memphiszi temetóben még mindig ott nyugodtak az ősi uralkodók,
ugyanis az ő áldásukat kéri a címzett számára.
A szaiszi kor múlt iránt érdeklődő uralkodói bizonyosan jó néhány piramist felnyitot-
tak. Kúlönösen a Dzsószer-piramis foglalkoztatta őket. Valószínűleg nem zárták le az
építményt,hiszen Perring a múlt század harmincas éveiben kb. harminc későkori mú-
miát tálált itt. A XXIV-XXX. dinasztia korából való edények is voltak a piramisban.
Mit rudunk a gizai piramisok későbbi sorsáról ? Mikor a Kheopsz-piramis modern
vizsgálata megkezdődött, már csak a sötét gránitszarkofág (23. kép) alsó része volt meg
a felsó sírkamrában a király valamikor bizonyára gazdag temetkezéséböl.
A szaiszi korszakban (XXVI. dinasztia) maidnem biztosan a gizai piramisok belseiébe
is behatoltak. A Mükerinosz-piramisban erre bizonyítékis van, egy fakoporsó maradvá-
nyai Mükerinosz nevével, melynek feliratai azonban elárulják, hogy a darab nem óbiro-
dalmi, hanem a szaiszi korra tehetó. A Kheopsz-piramisnak csak az áIsó részéti§mer-
ték meg ekkor, Hérodotosz ugyanis erról beszélt, s nincs nála arról szó, hogy a holttestet
eltávolították volna a piramisból. A római uralom kezdetén, az i, e. 1. század húszas évei-
ben, amikor Sztrabón felkereste Egyiptomot, Kheopsz piramisa nyitva volt. A be'áratot
a római időkben később olyan gondosan elfalazták, hogy az arabok nem találták meg.
Az időpont bizonytalan, talán Septimius Severus rendelte el i. sz.200 körül, aki Nagy
Sándor síriát is lezáratta. A legtöbb arab forrás szerint Mámún kalifának sikerült a
Kheopsz-piramis felső részébehosszú, keserves munka után behatolnia. Faltórő kossal
döngette az épitményt, tűzzel hevítette, majd ecettel öntótte le a kótömböket, hogy gyor-
sabban repedienek. A bejáratra igy sem bukkant rá. A f€lvezetii folyosó egyik elzáró grá-
nittömbie valószínűleg az alsó iáratba zuhant, s a dörrenés adott támpontot, hogy merre
kell előrehatolni, Így a helyben maradt, ma is látható két gránithasábot megkerülve iu-
tott be a fel§ő iáratba. A látogatók ma is ezen a vágaton keresztül mennek be a piramisba.
Olyan részlet viszont nincs az arab szövegekben, mely azt igazolná, hogy Kheopsz
temetkezését megtalálták volna. Véleményünk szerint a Hérodotosz utáni időkben, a
második perzsa uralom korában (i. e.342-332 között) fosztották ki a Kheopsz-piramis
felsó részét,a sirkamrát. A Khephrén-piramis belsejéről Hérodotosz korában semmit
sem tudtak, lehet§éges, hogy ide az arabok nyomultak be először.
A gizai piramisok épitói, de különösen Kheopsz maximális biztonsági berendezések-
9l
kel igyekeztek védeni a sírkamrát. Ha a rablók megta|álták a beiáíatot a Kheopsz-pira-
misba - mint láttuk, ez sem volt egyszerú -, a felvezető folyosóba már nem iuthattak be
az óriási grániftömbök miatt. A munkások kiiutására készítettvágat volt az egyetlen út,
ahol fel lehetett mászni a nagy ga|ériához. Ez a vágat nem közvetlenül éri el a levezető
folyosót, hanem mellette egy kis fülkében végződött. Ezt bizonyára §zintén eltorlaszol-
ták. A nagy galéria eléréseután még három hatalmas, leereszthető kőlapot kellett áttörni
a sííkamra előterében.
A Kheopsz-piramisba tehát csak jól megszervezett, nagy létszámú kőtöró expedició
hatolhatott be, vésóvel, kalapáccsal felszerelt kincsvadász bandák meg sem kísérelhették
a benyomulást. Ilyen vállalkozást csak uralkodó vagy igen magas rangú személyiség irá_
nyíthatott. A feladat össze sem hasonlitható a masztabák és gyengébb piramisok kirab-
lásával,
Egyébként az egyíptomi történelem késóbbi időszakából arra is van példa, hogy
Kheopszénál sokkal kisebb méretú királysír ezer évig sértetlen maradhatott. II. Antef
(Uahanh) thébai piíamisa még IX. Ramszesz 1ó. évében(1ll2-Illl) is ép volt, bár a
király halála óta Théba több viharos időszakot vészelt át.

A PIRAMIS SZIMBOLIKÁJA

Nem csupán a célszerűség,a tecbnikai feilődés hozta létfe a gúlaformát, az egyipto-

miak számára mélyebb vallási mondanivalója is volt ezeknek a síroknak. Lássuk először
is neviiket. Az egyiptomi szövegekben a mer, ,,plramis" szó az iar,.felemelkedni'' igé_
ből m- praeformatívummal képzett fónév. A piramis szó is egyiptomi eredetií, egy geo-
metriai terminusból, a per-em-uszból származik, ami talán a gúla magasságát jelentette.
A görög püramisz, ami piramist és hegyes cipót is jelentett, ebból származik.
A zer tehát tulajdonképpen annyit jelent, hogy a felemelkedés helye, könnyen belát-
ható, hogy az első lépcsős piramisokban azt a létrát látták, amelyen az óbirodalmi vatlás
szerint a kiíály lelke felszáll az égbe. Dobrovits Aladár hívta fel a figyelmet egy érdekes,
talán tudatosan előidézett optikai csalódásra: a dahsuri tört piramis mellett állvá, ha valaki
elég közel van az építményhez,úgy túnik, mintha a piramis végtelenbe nyúlna.
A sima gúla alaknál a konkrét-szimbolikus tartalom már háttérbe,szorult, módosult,
helyet adott az elvontabb szoláris eszmének, mely a Nap jelképétlátta benne. Ósi gyö_
kerú képzetkór hatott a piramisokkal kapcsolatos vallási elképzelésekre.Héliupolisz
(Junu) városban, mely közel volt Memphiszhez, Nap-fétisként hegyes követ óriztek, a
benbent, vagy bent. A szabályta|an formájú kő és a gúla kőzőíí az egyiptomiak lényegi
azonosságot láttak, ugyanis az obeliszkek és a piramisok csúcsát benbenetnek neyezték.
Piramisnak és obeliszknek a legszentebb része a csúcs, egyes képek az obeliszken ábrá-
zoliák a napkorongot, s az lJibirodalomból kimutatható, de biztosan régebbi eredetű el-
képzelésszerint ide ereszkedik alá a halott lelke.
Ezeket a csúcsokat, sőt az obeliszkek egész testét is, némelykor túndöklő arany- vagy
elektron_ (fehérarany) lemezekkel vonták be, így ezek maguk is Napként csillogtak.
A Nap maga is azonossá lehetett a gúlával, fennmaradt olyan kép is, ahol nem korong-
ként, hanem piramis alakban kel fel (piramidion Szennedzsem Deir eFMedine_i sírjá-
ban), Egy természeti jelenség, az ún. zodiákusfény is közreiátszott abban, hogy a gúla
92
 NAP HÁROMSZÖG ALAKBAN
A FÉNYHEGYEN

a Nap jelképe, sőt egyik megielenési formá|a Egyiptomban. Az elnevezés félrevezető,

a zodiákusfény egy hainalban a keleti, alkonyatkor a nyugati horizonton látható, nap-
sugarakból létreiövő halvány fényháromszög, mely Egyiptomban - mint e sorok íróia is
tanúsíthatia - aránylag könnyen megfigyelhető. A Rét kísérö sugárháromszóg kőbe fara-
gott másainak is tekinthették az egyiptomiak a memphiszi sivatag óriási gúláit, a minianir
piramidionokat és az obeliszkek csúcsát egyaránt. A felhőkön áttörő napsugarak is né_
melykor háromszög alakot vesznek fel.
Oly szorosan társult a gúla a Napisten-hithez, hogy a sugarakat némelykor kis, egymás
alatt álló háromszögek sorával szemléltették, melyek csúcsa a korong felé mutatott, a
fényforrás felé, ahol megszúlettek. (Egyes képeken a háromszögek virágkelyhekké ala_
kultak.) A napfényt tehát parányi háromszögekből álló szubsztanciának gondolták, s az
anyagban realizálódott monumentális háromszógek is megórizték fénytermészetüket.
Ezek a nézetek is közrejátszottak abban, hogy egyes görögök a pűr,lűz szóval akarták
rokonítani a piramist. Egyes antik szerzők úgy hitték, hogy a pimmisoknak nincs ár-
nyéka.
A piramis tehát a fény; a Nap-vallásban már a sír is elólegezte azt a fényességet, mely
az égbe jutó megdicsőültnek Ré társaságában osztályrésze lesz,
Ai óbirodalom második felében, de főleg a VI. dinasztia alatt végbemenó vallási vál_
tozás, az ozirisz_ku|tusz s ezze| az égi másvilág helyett az alvilágképzet térhódítása egye_
sek szemében elhomályosította ezt a fényt. Merenré és II. Pepi piramisában már a kö-
vetkezőszövegetvéstékafalra:,,ó,Hórwsz,ezazXYkirályozirisszá(|etí),ozíriszeza
mú, Ozirisz ez a piramis (is)." (Pyr. ló57. a-b.) Nemcsak az elhunyt azonosul Ozirisz-
szal, hanem Ré ellenpólusát ismerik fel a piramisban is, a gúla is Ozirisszá válik,
Az obeliszkek is kapcsolatba kerültek a túlvilággal, az v. dinasztiától kezdve a magán_
sírok bejárata előtt állítottak fel _ rendszerint párosával _ ki§ obeliszkeket, ozirisz
jel_

képévécsaksokkalkésőbblesz,abbanazidőben'amikorapapságáthidalástkeresetta
Ré- és Ozirisz-vallás egymástóÍ annyira eltérő nézetei között, A többség mindig a Nap-
hoz kapcsolta a piramist és az obeliszket.
A piramisok architektúrája szem előtt tartotta az ősi csillagyallást is, amikor követke_
zetesen északon helyezte el a be|áratot. Az asztrális túlvilághit tanitása szerint a léleknek
az égbolt északi pólusának régióiába kell eliutnia, ,,a pusztulást nem ismerő" (cirkum_
poláris) csillagok közé.
Nap,ozirisz,csillagokegyarárrtbeleiátszottakapiramisokvallásihátterébe.Ezen.
felül _ már valóban különös ielensége az óbirodalmi vallásnak _ feliratokon sok eset_
s ez
ben a királyi család nőtagiainak nevét kapcsolták össze a piramisokéval, mintha így akar_
ták yolna ellensúlyozni azt, hogy a kiráüynék nem temetkezhettek az uralkodó pirami_
sába. Ehelyett mágikus módon olvadtak egybe az építménnyel,mely fériük testét takarta.
93
 Az évezredek során sokan megfordultak a piramisoknál, még többen olvastak, hallot-
mk róluk, mindig úi és ú| nézetek, magyarázatok bukkantak fel építésükről,rendelteté-
sükről. Történetil€g téves az a megállapítás (Josephus Flavius), mely szerint az Egyip-
tomban sínylódó zsidók építettékvolna óket, de nincs több alapja annak a késö ókorban
és a középkorban eléggéelterjedt véleménynek sem, hogy lózsef gabonaraktárai voltak.
(Híres emléke ennek az elképzelésnek a velencei Szent Márk-katedrális egyik mozaikja.)
Szines legendakört őrzött meg a piíamisokról a középkori arab irodalom. Ha csekély
is a valóságalapja a töfténeteknek, az ókori hagyományból és a koptoktól átvett elemeik
miatt megérdemlik a figyelmet. Az egyik történetben Szúrid király a piramis építterőie.
Itt nem nehéz felismerni a Szórisz nevet. Így nevezi Manethón Sznofrut. Az id a göróg-
ben leszármazási képző, Szúrídtehát azonos lehet Kheopsszal, A nevet nyilván görög
szövegból vették át. Szúrid világkatasztrófát hirdető, ijesztő álmok és jóslatok hatására
emelte a piramisokat. Belseiükbe iratta fel az egyiptomiak titkos tudományát, hogy így
megmaradjon a jövő számára. Ammianus Marcellinus (Res gestae XXll. l3. 30.) beszél
elóször arról, hogy a régi sírok falaira azért kerúitek a feliratok, nehogy a vizözön miatt
a régi ritusok feledésbe merülienek.
A mai piramismisztikának i§ ez a hiedelem az alapla. Piazzi Smyth és John Taylor
óta egyre ú|abb elméletek kerülnek nyilvánosságra a Kheopsz-piramis méreteinek titok-
zatos ósszefüggéseiről, Ezek a §zámok őriznék az egyiptomiak tudományát, Az áltudo-
mányos erőltetett számitgatásoknak, melyek a földnek a naptól való távolságát, atom_
súlyokat stb. akarnak kiolvasni a méretekből - legtöbbszőr semmiféle alapja sincsen, a
Kheopsz-piramist igen feilett kultúra hozhatta csak létre, de ezek az ismeretek nem
azonosak a 19-20, század tudományával.

TEMETÓK A I,IRAMISOK MELLETT

A kor ielentős személyiségei Kheopsz piramisától keletre, nyugatra és délre temet-
keztek. A piramis keleti oldalán a három kis mellékpiramis mellett található a hercegek
temetőie, itt vannak Kheopsz gyermekeínek és unokáinak tekintélyes siriai, Itt nyugo-
dott Kawab, a legidősebb fiú, aki valószínúleg atyja előtt halt meg. Itt találiuk Dzse-
deíhór síriát, amelynek feliratait - bosszúból trónfoglalási kísérletéért- kivakarták. Itt
temetkezett Hórbaf herceg, II. Mere§zanh és II. Hotepheresz, a király leányai. Gyer-
meke, III. Mereszanh sírja is ebben a temetóben van.
Ebben a temetóben íejtőzött egy mély aknasir is, melynek nem volt masztaba fel-
építménye,Az akna egy kamrához vezetett, ahol Egyiptom egyik legértékesebb kincs-
leletét taláIta meg a Reisner-expedició. Hotepheresznek, Kheopsz anyiának, Sznofru
feleségének sirfelszerelése került ide Kheopsz uralma alatt. Az aranyedények, a nemesen
egyszení formá|ú, de aranylemezekkel szegett karosszék (19. kép), az ágy1 a hordszék, a
karcsú oszlopokra szerelt, baldachinszerű hordozható mennyezet - amelyet a szolgák
bárhol f€lállithattak, ha a királyné utazás közben pihenni vágyon - az Óbirodalom ipar-
múvészetének,lakberendezőinek magas művészi ízléséról,ügyességéről tanúskodtak.
A szép alabástrom szarkofág épségben maradt meg, de a királyné holtteste nem volt
benne, A királynét feltehetőleg Dahsurban temették el, íérieegyik piramisa közelében,
de mivel Kheopsz ezt a helyet nem látta eléggé biztonságosnak, saiát sírja árnyékában
94
 helyeztette el anyja síriának tárgyait. A holttest talán még Dahsurban pusztult el egy rab-
lási kísérlet során, vagy talán egy másik, még fel nem fedezett sirja is van a királynénak.
A nyugati nekropolisz sokkal nagyobb kiterjedésú. Itt figyelhető meg legtisztább for-
mában, hogyan párosul a Kheopsz-kor monumentalitásra való törekvése a szigorú, tar-
tózkodó egyszerúséggel. A trapéz keresztmetszetű, lapos tetejú felépítmények(maszta-
bák .- arabul: pad) most már nem téglából, hanem kőből épültek, s piramisokhoz ha-
sonló, finom bodtással látták el őket. A nagy piramis kivitelezése mellett ezeknek a ter-
jedelmes temetőknek kővel való ellátása súlyos feladat volt, de ennek a kornak bámulatos
munkaszervezése, teliesítőképességenem ismert lehetetlent, Kheopsz nem érezte volna
méltónak saiát fenségéhez,hogy túlvilági udvartartása téglaépitményeketkapion.
A korábbi masztabákkal szemben a kő felépítménybőleltűntek a helyiségek, a tömör
kóépitménybe csak a függőleges aknát vágták bele, melyből lent egy kisebb előtér nyílik,
s ez vezet a sírkamrába. A temetés után az előteret gondosan elfalazták, s ebben a falban
helyezték el a halott portréját, az ún. tartalékfeiet. A falat kívülről még egy kőlappal is
megerősitették. A tartalékfejek használata a IV. dinasztiára jellemző, a következő kor-
szakban eltúnnek a sírokból. Többségiiú< remekművű portré. Valószínűleg az volt a fó
rendeltetésük, hogy a sírba leszálló óc-lelket a halotthoz vezessék, hogy felismerje, való-
ban az ó teste nyugszik a sírkamrában. Csak mágikus háttere lehet annak a szokásnak,
hogy a tartalékfeiek tóbbségén a fúleket vagy teljesen levágták, vagy legalábbis megcson-
kították. Mivel a sírszobrokat élőnek tartották, talán azért iártak el igy, hogy ne hallgat-
hasson az elhunyt ellenségeire, akik esetleg ellene hangolnák vagy kicsalogatnák a sírból.
(A késóbbi időkben a sirokba helyezett női szobrocskák lábát vágták le, hogy meg ne szök-
hessenek uruktól.) Ha a holttest elpusztult, a tartalékfeinek akkor is fenn kellett tartania
az illetó egyéniségét,innét a név.
A sírkamrában állt a láda formájú kószarkofág (29. kép), melybe egyes esetekben még
fakoporsó kerúlt, ebben nyugodott a holttest. A szarkofágokhoz gyakran a legfinomabb
mészkövet használták, és némelykor palotahomlokzatot utánzó dekorációval látták el.
Mivel a masztabák felépítményébena IV. dinasztia idején Gizában általában nincse-
nek helyiségek, a kultusznak az épitményen kivül kellett le}átszódnia. Azokban a maszta-
bákban, ahol a tartalékfei van, nem található kultuszszobor, nem képeztek ki szerdabot
(kultuszszobor-kamrát) sem. A föld feletti épitmény keleti oldalán téglából alakítottak ki
kis kápolnát. Ez néha több helyiséget foglal magában. A szertartások szempontiából leg-
fontosabb részlet in a falba illesztett áldozati tábla. A sír tulaidonosát látiuk raita, rend-
I szerint párducbőrt visel, előtte áldozati asztal. A rövid felirat a halott nevét, címeit és az
adományok felsorolását szokta tartalmazni. A halotti papok a tábla elé helyezve az áldo-
zatokat mondták el a felajánlási formulát. A képek archaikus benyomást keltenek. A típus
az archaikus kori, Heluánban és Szakkarában megjelenó ábrázolásokra megy vissza.
A gizai IV. dinasztiabeli masztabák a lényeget, a típust tekintve annyira egységesek,
hogy építésiikbena központi irányítás nem kétséges. Annál érdekesebb, hogy az épit-
kezések legfőbb irányítója, Hemiunu herceg saiát síriánál nem követte azt a sémát, ame-
lyet másoknál ura kívánságára keresztüleröszakolt. Nála megvan a szerd,ab, amelyben
pompás, realizmusra törekvó ülőszobrot helyeztek el.
Még egy esettel találkozunk majd az egyiptomi történelemben, amikor egy királyi épí-
tésvezető, Szenenmut, mások számára meg nem engedett sirformát alakitott ki magának.
A gizai masztabák erősen különböznek a korábbiaktól, a kivitel masszivitása ellenére
95
tudatosan a legkezdetlegesebb belső elrendezést irta elő építtetőiük. Szakkarában, Gizá-
ban és másutt a IIL dinasztia idején és a IV. dinasztia kezdetén tégla felépítményű
masztabákat emeltek a legelókelőbbek számára, melyek egy részénéla kultuszkamrák a
íiild feletti épitményenbelül helyezkedtek el, gyakran kereszt alakú elrendezésben, Itt
volt a szetdab is a kultuszszoborral. Az Óbirodalom valláspolitikája az alattvalók halotti
kultuszának szigorú el|enőrzését a túlvilág feletti királyi uralorn egyik előfeltételének tar-
totta, Kheopsz azt akarta, hogy a kultusz a könnyen szemmel tarüató külső kápolnában
iátszódiék le, egyszerű áldozati tábla előtt, melyre semmilyen titkos, veszélyes felirat sem
kerülhetett.
Kheopsz a korábbi és későbbi óbirodalmi masztabák állandó alkotóelemét, az ún.
álaitót is eltüntette rövid időre a sírokból. Az álajtók a thiniszi kori építészetfülkés tago-
lású falkiképzé§ét egyesítették a sztélével.A legelsó álajtó Habauszokar sírjából való
(Szakkara). A függőleges tágolás, ahol kiugró és bemélyített sávok váltiák egymást, kere-
tü szolgált a felső sztélém€Zó számára. Az aitó formáiú falrész valójában nem volt nyit-
ható, hiti,iLk szerint a lélek közlekedett ezen, hogy átvegye a halotti papoktól, vagy a csa-
ládtagoktól az áldozatokat (30, kép).
Feltúnő a gizai masztabák relieftematikájának elszegényedése,A III. dinasztia nagy
múvészeti fellendüIése a masztabák belső dekorációjában is ugrásszerú feitődést hozott,
különösen a dinaszíiayáltozás évtizedeiben találkozunk merész kísérletezésekkel-Metjen
sirjában (Szakkara) megjelenik az elsó vadászjelenet, Atet médumi sírját öldművelési
képe\ madarászat, de külónösen a hat ludat ábrázoló világhirű festmény tette derűssé
(Médumi ludak). Ennek a nagy kettős sírnak a másik fele Nofermaaté, ahol vadászat,
halászat képei láthatók, Kimondottan humoros részletek is vannak a kettős sirban (gye-
rekek malmokkal),
Túlzás nélkül nevezhetjük az Óbirodalom legszebb kultuszszobrainak a Rahotep-
Noferet házaspárt, mely ugyancsak a médumi sirmúvészet alkotása. Médum téglamasz-
tabái a dinasztiaforduló dinamikus lendületét, elevenségéttáriák elénk. Giza katonás
rendben álló monumentális ma§ztabasorai a halhatatlanság gondolatát sugalljdk, azét az
öröklétét, amelynek a túlvilágon egy nagy eszme, az istenkirályság feltéden szolgálatában
kell állnia,
A mindennapi élet, a szórakozás kép€i nem hiányoztak teliesen a Kbeopsz-koti Gizá-
ból sem - Kawab herceg kápolnáiát nílusi jelenet diszítette -, de ezeket főként a királyi
család tagiainál engedték meg, a magánsírok individuális vonásait mindenképpen igye-
keztek kiküszöbölni, legtöbbiii&ben csak a sematikus áldozati asztal képéttaláliuk.
A szigorú stílus azonban nem maradt sokáig uralkodó, Gizában is bekövetkezett a fel-
lazulás, még a IV, dinaszda idején. Jó példa erre Debehen siria Mii,kerinosz ideiéból,
ahol nemcsak vá]tozatos képtematikát, hanem aránylag bőbeszédű feliratot is találunk.
Ekkor oldódik fel a nagy piramisépítő kor komor hallgatása i megie|ennek az önéletrai-
zok, melyek az V-VI. dinasztia ideién mind részletezóbben számolnak be az egyéni
életpályákról.
Az átmeneti időszakba esik Kaniniszut herceg sírja (IV. dinasztia vége-V. eleje) a
Kheopsz-piramistól nyugatía levó temetöbőt. Önéletraiz ugyan nincs ebben a sírban,
a kultuszhelyiségck bejáratánáLl levó sztéléa Kheopsz-koriakat csak kismértékben módo-
sitia, a sír mégis jól tiikrözi a változó világ felszabadulási tendenciáját. Az áldozati asz-
talnál ülő halott máí niílcs egyedül, elótte állnak a papok, a kamrák falain áldozatvivők
96
sofa, s Kaniniszut herceg képe ünnepi díszben, szolgálatkész írnokainak társaságában,
A legfontosabbnak nyilván azt a képet érezték,ahol a herceg házanépével együtt utazik
egy vitorláson az ,,áldozat ftildiére".
Debehen és Kaniniszut masztabája s a hozzájuk hasonló sirok azonban csak nyitányát
|elentik a masztabaművészet virágkorának, mely az Óbirodalom második felében kö-
szöntött be. A fó temető ekkor már nem Giza. Itt is épúlnek az úi stílust követő maszta-
bák, de a múvészitevékenységközpontia ismét délebbre, Szakkarába tevődik át, ahova
a kor uralkodóinak több§ége temetkezett. A ftild feletti épitményben nő a helyiségek
száma. szebbnél szebb sírok sokasága érdemelne említést.Reliefieinek utolérhetetlen
finomsága az v. dinasztia sírművészeténekegyik legreprezentativabb alkotásává teszi a
szakkarai Ahethotep-Ptahhotep-masztabát, s ezen belúl is az utóbbinak aránylag igen
kis méretíikultuszkamráját. Tulajdonosa magas rangú személyiség, aki elöliáróia volt
Menkauré, Neuszerré és Iszeszi piramisvárosának. A sirképek ábrázolási konvenciójá_
nak megfelelóen Ptahhotep hatalmas alakia mellett szinte eltórpü a kömyezet,
A felnőttek, gyermekek mozgalmas csoportjai a mindennapi élet sok-sok apró mozza-
natát, az evilági létnek mintegy ezekből összetevődő summá'át nyújtják az elhunytnak,
az örök folytatás ígéretével.Játszó gyerekek, szüret, a szőló kitaposása, vadászjelene-
tek, papiruszcsónakok készítéseés madárfogás képei állnak Ptahhotep előtt, másutt az
adományok felsorakoztatása a fő téma. Hizott marhákat, libákat, galambokat, darvakat
hoznak eléje. Kecskéket, ántilopokat, hiénákat, vadászkutyákat, sőt még két ketrecbe
zárt oroszlánt is látunk az aiándékok között. Mindezt a keleti falon találiuK a nyugatin
van a két álaitó, itt az áldozatok bemutatása a lényeg. Az életböl veft képsorok hang_
súlyozottan a mozgalmasság, a sürgés-forgás látszátát akariáLk kelteni, egyéni apró rész-
letekkel (például sánta gulyás) tarkítiák a kompozíció egyes részeit,
A másik hires szakkarai masztaba tulaldonosa, Ti, ugyancsak az V. dinasztia idejének
előkelő tisztviselőie. Itt a képanyag jóval szélesebb kört ölel fel, mint Ptahhotepnél, de
a kidolgozás nem éri el az ottani színvonalat. A korabeli népéletvalóságos képeskönyvét
nyíjtja ez a sír, ahol a fiildművelés kúlönböző szakaszain, tevékenységein kivül meg-
találhatiuk a kézművességszámos ágának r|agy hozzáértésről tánúskodó meglelenítését.
Fémolvasztó munkások, szobrászok, asztalosok, tímárok, haióépítők mutatják be tudá-
sukat. Megörökíti a múvésza kedvenc törpéket is, amint az egyik majmot vezet, egy
másik az agarak pőrázát tartja. Az élet kellemesen izgalmas eseménye a kor egyszerú
embere számára, a piac, a cserekereskedés is helyet kapott Ti síriában. A grrlyások a
marhákat vezetik át a vizen (32, kép). A sír urát az egyik kép papiruszcsónakon ábráaolia
a nllusi súrű bozót közepette, A folyó és a mocsár állatvilágábót lehetőleg minél többet
igyekszik falra vinni a művész. A csupa mozgás környezetben csak Ti áll ünnepélyes
nyugalomban, méltóságtelies alakjához harmonikus hátteret szolgáltatnak a súrúnegy-
más mellett álló papiruszszárak (33. kép). Az áldozati kamra felé vezető folyosón a halott
szobrának húzását ábrázolták. A kamra déli falán kis nyíláson át lehet benézni az egyéb_
kéírlzáít szerdabba. A kultuszszobrok ezen át álltak kapcsolatban az élőkkel. A sír nagy
udvaráról lejtős folyosó indul el a díszítetlen föld alatti sírkamra felé, melybe hatalmas
kőszarkofágot helyeztek el.
A sírkamrához vezető utat igyekeztek elrejteni. ptahsepszesz abusziri masztabáiában
a halott ábrázolásait úgy helyezték el, hogy a későbbi idők halotti papjai az aíc irányá-

97
ból láthatták meg, hogy merrc kelleft nézniük, ha ima közb€n a sirkamra felé akartak
fordulni, de a beayatatlanok erről nem fudhattak.
A késői Óbirodalom legpompásabb masztabáia (VI. dinasztia) Teti piramisa közelé_
ben Mereruka vezir számára épúlt.3l helyiségből áuó épísnényeióval nagyobb felületet
nyúitott a dekoráció számára, mint az eddig ismert sírok. A tekintélyes álaitóban a sír
belseiéből kilépő főurat látjuk, eltérően az eddigi gyakorlattól, nem dombormúvön, há-
nem szobor alak)ában. Az építményalatti sírkamra is festeft dekorációt kap, holon ko-
rábban ezek díszítetlenekvoltak. Ide nem a hétköznapok |elenetei kerülnek, hanem az
áldozatok ábrázolása. A VI. dinasztia vége felé már határozott tendencia, hogy a ítild
feletti rész helyett inkább a sirkamrat diszitik, de ezek a festmények - valószínúleg mági-
kus okokból - kerülik az emberalakok ábrázolását.
Az V-VI. dinasztia sirművészete a Kheopsz előtti szakkarai és médumi stílus folyta-
tása, továbbfeilesztése. Gyoís kibontakozását, motívumkincsének folyamatos gazdago-
dását az tette lehetővé, hogy a kultuszkamrák ismét a öld feletti épitmény belső részébe
kerültek, számuk nőtt az idók folyamán, és méreteik is tágultak.
Ugyanezt mondha§uk el az önéletrajzokról. Metjen már vagyoni helyzetét is részlete-
sen leírta sírfeliratában. Kheopsz kora után egyre gyakrabban véstek fel ilyen szövege-
ket. A sírok dombormúvei konkrét történeti eseményekre nagyon riüán utalnak, de
minden feliramál szemléletesebb képet adnak az alsóbb néprétegek,a dolgozók életéről.
Annak ellenére, hogy gyakran úlságosan is idillikus ez a kép, és a hatalom brutális arcu-
latá csak ritkán túnik elő (botozások), mégis sok kóvetkeztetés vonható le ebből az anyag-
ból.
Az óbirodalmi uralkodó ideológiának is jellemző megnyilvánulásai a masztabák.
A dombormúveken megielenitett szolganép és a szolgaszobrok nem á láto8atók gyö-
nyörködtetésére készütek, nem is csak azért, hogy az elhunyt az örökkévalóságig szem-
lélhesse házanépét, annak szorgos munkáiát. Az ábrázolí személyek - akár dombor-
művön, al<ár szobor formájában kcrülnek a sírba - egyiptomi felfogás szerint elkisérik
urukat a másvilágra, ott is tovább szolgálnak neki. Nianhptah művész, akinek rendkívüli
tehetségéröl a Ptahhotep-sir tanúskodik, az é|* egy kellemes pillanatát, a pihenést és
ivást a csónakban akarta a maga számára öröklétté kiterieszteni (31, kép).
A gizai masztabáLk előkelő lakóinak túlvilági sorsa a IV. dinasztia ideién teliesen a ki-
rály és papjai kényétől-kegyétől függött, attól, hogy elvégzik-e a dtusokat, s milyen szó-
vegeket olvasnak fel számukra,
A nagy piramisok és a gazdagon díszített masztabáü< egyaránt a királyi-arisztokrata
rendszer, az óbirodalmi államszervezet iellegzetes alkotásai, Feilődésúkben, hanyatlá-
sukban bizonyos fáziseltolódás van. A királyi hatalom hanyatlása kedvez az arisztokrá-
ciának, de csak egy bizonyos határíg. Az Óbirodalom összeomlása után a magánsírok
és a piramisok tecbnikai kivitele egyaránt iiesztó hanyatlást mutat. Megváltozik a sírok
kúlső alakja, belső kiképzése, § megváltoznak a veliü kapcsolatos nézetek is.
 A zíirzaaar időszaka
(Első Átmeneti Kor 2L55-2O4O)

AZ ÖSSZEOMLÁS

II. Pepi hosszú, békésuralma az Óbirodalom utolsó feiezete. A memphiszi monarchia

gépezete még a régi módon működött, az alapok ingatagságát a kortársak nem érzékelték,
s alig néhriny éwel II. Pepi halála után az utódok szemében ez az évszázad az Óbiro-
dalom legdicsóbb időszakává lett.
Példátlanul hosszú uralma ellenére a király személyét alig ismeriük. Annyit bizonyo-
san tudunk, hogy legalább négy felesége volt, akik kózül háLrmat piramissal tisztelt meg,
Múvésziízlésérólnagyszerű sírtemploma tanúskodik, Gyermekkoráról az TJjbirodalom
ideién sikamlós történet forgott közszájon, Egy töredékesen ránk maradt novella Szi-
szene tábornokkal való tulságosan is bensőséges barátságtíLról szól. $iteles dokumentuma
ifiúságának az a lelkendezó levél, melyet egy törpe megszerzése alkÁlmából intézett Hor-
huf, elephantinéi kormányzóhoz.
A piramiskerület egy hanyatló, de még mindig tekintélyes alkotásokra képes kor ter-
méke, mely a monumentalitás helyett a részletek finomságát, kecsességéttartia szem
elótt, A mellette levő temető viszont nagyon iól bizonyitia, hogy uralkodása vége felé
az ország anyagi eröforrásai kimerültek, A vezirek síriai ugyan kőből épültek, de díszít-
ményeik meg se közelítü a korai VI. dirrasztia színvonalát. A sírkamrában, a fiild alatt
találiuk a dekorációt; a sírc§oport - néhány szép részlet mellett - nyomasztóan sivár,
mintha egy készúlőkataklizma első szélrohama söpört volna végig a nekropoliszon,
Biztos, hogy Pepi alatt még nem következett be az összeomlás, Halála előtt közvet-
lenúl, sót utána is temetkeztek piramisa közelében, az ő koporsója is ott állt a sírkamrá-
ban, s nincs okunk kételkedni abban, hogy rendben el is temették. A dinasztia sem sza-
kadt meg az öreg király sírba szállásakor, II. Merenré, maid Netierikaré követte a trónon,
nekik azonban síriuk sem maradt meg, ami biztos iele az általános politikai bizonytalan-
ságnak, a hatalom megingásának. Utánuk következik a titokzatos Nitókrisz királynő,
,,a legnemesebb, a legszebb nő kortársai között. Világos bőrú volt. Ó éplttette a harma-
dik piramist, 12 évig uralkodott." (Manethón) A Múkerinosz-piramis építéséhez bizto-
san nincs semmi köze, de a korabeli nehézségek közepette talán ide szándékozott temet-
kezni, mivel magának nem volt lehetősége piramis emelésére.Hérodotosz szerint test-
vére gyilkosságnak esett áldozatul, melyet ő ugyan kegyetlenül megtorolt, de emiatt neki
is menekülnie kellett.
Az ezwtán tomboló zúrzavarról Manethón feljegyzéséből alkothatunk képet, mely
szerint ,,a hetedik dinasztia hewen memphiszi kirrilyból állt, akik hetven napig uralkod-
tak', A másik verzió csak a számok tekintetében tér el, a lényeget ugyanúgy iellemzi:
,,a hetedik dinasztia öt memphiszi királyból állt, akik hewenöt napig uralkodtak". Ha-

99
sonló anarchia szakadt tehát Egyiptomía, mint Rómára Néró halála után, a négy császár
évében.Az utókor erősen túlzott a számadatokban, az azonban kétségtelen, hogy sok
i€lölt versengett a hatalomért anélkül, hogy kellően erős pártot tudott volna maga köré
gyú|teni. A ,,memphiszi" je|zÁ arra utal, hogy a város vezető szerepét még nyiltan nem
vonták kétségbe,§ a trónért vetélkedők egy része rokonságban állt a régi kírá|yíházza|.
Az Abüdoszi Királylistából kilenc név kapcsolható ehhez az időszakhoz.
Az egyik uralkodónál egy sztélétóredékei - melyek II. Pepi piramisának közelében
kerültek napfényre - bizonyítják a régi uralkodóházból való származást. A király Pepi
egyik feleségének, Anheszenpepinek volt a fia, a sztéléNoferkarénak nevezi, tehát ugyan-
azt az uralkodói nevet vette fel, mint atyja. A szöveg a piramisát is említi, de ennek rom-
jait sem ismeriúk. Ha az abüdoszi listát vesszúk alapul, ő volt a II. Pepi után következő
4. király. Előtte a listán Menkaré áll. Lehetséges, hogy ez Nitókrisz utalkodói neve, s a
Menkauré-Menkaré nevek összetéveszté§éból adódott a félreértés,hogy ő lett volna a
harmadik piramis építtetőie.Noferkaré - akit származása ellenére sem soroltak a VI.
dinasztiához - piramisépítéseazt bizonyitja, hogy hosszabb ideig kellett a trónon úlnie,
s igy a dinasztia uralmát nem lehet hónapokra összezsugoritani.
Manethón a VIII. dinasztiát is memphiszinek mondia, uralkodási ideiéül |46 vagy
100 évet ad, ami viszont képtelenúl soknak látszik, legfeliebb egy-két évtizedről lehet szó.
Úgy túnik, hogy a letúnő memphiszi királyság még egyszer viszonylagos nyugalmat élve-
zetí, s ez főként a hatalmas koptoszi kormányzócsalád jóindulatának volt köszönhető.
A család két tagiára, Semaira és 6ára, Idire valósággal záporoztak Noferkauhór (Nutje-
ribau) és Noferirkaré (Demedzsibtaui) királyok kitüntetései. Semai, aki többek között
a herce& a piramisváros elöliáróia, a vezit, a papok elöliáróia címeket viselte, elsó-
sorban annak köszönhette hatalmát, hogy nem névlegesen volt Felső-Egyiptom kor-
mányzőja, hanem valóságos befolyással rendelkezett Délen. Noferkauhór egyik dekré-
tuma nyomatékosan megerősítette hatáskörét Felső-Egyiptomnak mind a 22 nomosza
felett. Ugyanez a király Semai fiát apia helyetteseként a hét legdélibb nomosz élérehe-
lyezte mint felső-egyiptomi kormányzót. Semai felesége királylány volt, így rokoni köte-
lék is, nemcsak az uralkodói bőkezúség kapcsolta Koptoszt Memphiszhez. Az egyik ki-
rályi dekrétum ítildek felosztásáról intéZkedik a koptoszi kerületekben, a szövegek hang-
vétele azonban nem hagy két§éget az iránt, hogy kinek a kezében volt a reális hatalom
Délen. Semai és Idi a legfényesebb halotti kultuszt tudta volna elrendelni maga és csa-
ládja szá,rnára, de ők ragaszkodtak a régi formákhoz, hogy a király tüntesse ki őket ezzel.
A VII-VIII. dinasztia az óbirodalmi tradíció folytatását ielentette. Manethón a VIII.
dinasztia után öss zegezi a Mélészótá uíalkodott királyok évszámait, tehát itt húzta meg
egy nagy korszak hatá,rát,
Kakauré - Ibi király (VIII. dinasztia) kis piramist épittetett ma8ának II. Pepié köze-
lében. Sírkamráiát ugyanúgy piramisszövegek díszitik, mint amazét. A II. Pepi kora
iránti nosztalgia megmutatkozik egyes királyok Noferkaré nevében. Még a déli végeken
is akadtak, akik a bomlás korában a régi dinasztiához való hűségiiLket hangsúlyoztáü<.
Asszuánban egy Szetka nevű tisztvi§elő IL Pepi papjának nevezte magát.
Egyes területek önállósulása először a délvidéken ment végbe. A magánhadseregeket,
eg5res kormányzók féktelen becsvágyát már nem lehetett megfékezni. Anhtifi, Hierakón-
polisz nomoszkorrrrányzóia nevezetes szereplője a belharcoknak. A feliratában említett
Noferkaré a VIII. vagy IX. dinasztia egyik uralkodója, Mivel Anhtifi működése átnyúlt
100
a következő időszakba, a hérakleopoliszi dinasztiák korába is, háborúival ott foglalko-
zunk. A helyi fejedelmeknek súlyos helyzettel kellett szembenézniiik. Mivel a központi
gazdasági irányítás megszűnt, a termelés is erősen visszaesett, és Délen olyan éhínség
söpört végig, hogy Anhtifi felirata szerint az emberek saját gyermekeiket ették. A nép
inségtől haitva vándorolt ide-oda. Anhtifi élelmezte Dél különböző területeit, Heka-ib
gebélénifelirata lázadásról beszél, amikor mindenki bereteszeli aitaiát,
,,I1ton (vagyunk) a pusztulás felé" - Ipuwernek, az arisztokrata írónak ezek a szavai
iellemzik legiobban a közhangulatot Memphiszben. (3. col. 13. sor. A, H. Gardiner:
The Admonitirtns oJ an Egyptian Sage. Leipzig. 1908. 34.)
,,Bizonn Elephantiné, Thinisz, s felső-egyiptorni szentély nem adózik a lázadás
miatt . . . Mire való a kincstár az adói nélkül?. . ." (3. col. 10-12. sor. Gardiner i. m. 34.)
A belsó válság Memphiszt és vidékét,az udvari arisztokráciát és a városi lakosságot
sújtotta leginkább. ,,Bizony, a Nílus kiárad, de nem szántanak neki, Minden ember igy
szól: Nem tudiuk, mi fog történni az orságban." (2. col.3. sor. Gardiner i. m.24.)
Ilyen helyzetben nem csodálkozhatunk azon, hogy a királyi terüeteken kitört a városi
szegény lakosság felkelése, mely véget vetett a tehetetlen memphiszi udvari arisztokrácia
uralmának, amelyhez lpuwer is tartozott.
,,Bizony az előkelők panaszkodásban vannak. A szegények örvendeznek. Minden vá-
ros így szól: Nosza, úzzük el az erőseket kózüiink. " ,,Bizony az emberek olyanok, mint
a fekete íbiszek, Piszok van az országbal. Nincs, bizony, olyan, akinek fehér a ruhája
ebben az időben. Bizony az otszág megfordul, mint a fazekaskorong teszi!" (2. col.
7-€. sor, Gardinet i. m, 26-27.)
A hatalom gyengeségéta nép felhasználta a gyűlölt hivatalok megsemmisítésére.
,,Bizony a csamokok (levéltárak) nyitva vannak. Összeírási íveket elütték. A szolga_
rendú emberek a szolgarendúek urává lettek. Bizony. . . a (hivatalnokokat?) megölik,
irataikat elüszik. . . Bizony, a biróság törvényeit kidobták. Bizony, raituk járMlnak a
sikátorokban, a nyomorult felszakítia azokat az utcákon." (6. co1.7-1l. sor.),,Íme, az
ország hivatalnokait üldözik az országban. . . elúzik a királyság házaiból." (7. col. 9-10.
sor. Gardiner i. m. 57,)
A felkelők birtokukba vették az arisztokrácia vagyonát, ami Ipuwernek maróan gúnyos
kirohanásokra adott alkalrnat, ,,Íme a ruhák (hajdani) tulaidonosai régi rongyokban van-
nak. Aki nem is szőtt magának, az most finom vászon tulajdonosa. Íme, aki csónakot sem
ácsolt magának, most (haió) tulaidonosa. A (régi) gazdáia nézi őket, de (a haió) nem az
övé már." (7. col. 11-12. sor. Gardiner i. m. 58.)
,,Íme, az ország szegényei gazdaggá lettek, a vagyonok (tulaidonosa) nincstelenné ...
Aki küldönc volt, az most már küld. lme, akinek kenyere sem volt', most raktár tula|-
donosa. A csúre azonban másnak a vagyonával van ellátva. (8. col. 24. sor.) Amelyik
nő vizben nézte az arcát, most tükör tulaidonosa." (8. col. 5. sor. Gardiner i. m.6142.)
Az adminisztráció teljesen összeomlott: ,,Íme, egy hivatal sincs a helyén, olyanok,
mint a tévelygó nyái pásztor nélkül." (9. col. 2. sor. Gardiner i. m. 67.)
,,A telies királyi udvar (élet, üdv, egészség)nélkülözte az adóit, (holott) az óvéaz árpa,
a búza, a madarak, a halak, övé a fehér vászon, a finom vászon, az ércek, az olai, övé a
gyékényés a szónyeg... a hordszék és minden hasznos adó..." (l0. col. }5. sor.
Gardiner i. m. 72.)
Ilyen körülmények közótt következett be a hérakleopoliszi lázadás, mely véget vetett
l0l
az agőniának.II. Pepi óta a fe|lődés menetéből jól látható, hogy a bomlás zűrzavarában
is több évtizeden keresztúl szentnek és érinthetetlennek számított a memphiszi monar-
chia a nomoszfeiedelmek szemében. A későbbi történetírás (Manethón) régi időkre
visszamenő hagyományt örökített meg akkor, mikor kegyetlen uralkodónak mondia azt
a hérakleopoliszi fóurat (Heti, görögúl Akhthoész), aki megdöntötte a VIII. dinasztia
uralmát, Szerinte gonoszat tett egész Egyiptom népe számára.
Véleményünk szerint Ipuwer tanúja volt a hatalomátvételnek. A kutatásnak ugyanis
régi problémája az Ipuwer neve alatt fennmaradó mú keletkezési idejének megállapitása.
A kézenfekvőbbnek látszó véleménnyel szemben, mely szerint az Ó- és Középbirodalom
között élt a szerző, felmerült az a nézet is, mely a Második Átmeneti Kort tartottá meg-
felelőbb datálásnak. A Leideni I. 344. Papirusz, melyen a szöveg olvasható, aránylag
késői másolat, a XIX. dinasztia korából való. A legmegnyugtatóbbnak az a megoldás
látszik, hogy az Első Átmeneti Korban keletkezett munkát a XIII. dinasztia ideién némi-
leg átdolgozták, s talán kisebb betoldások is történtek ekkor, de a helyzetrajz az Első
Átmeneti Korra vonatkozik. A memphiszi államnak ez a közvetlen élményeken alapuló
elsiratása csak az Óbirodalom vége utáni évtizedekben születhetett meg, A mú nemcsak
egy tragikus helyzetet jellemez, hanem eseményeket is leír, nem időrendben, hanem
beleszőve egy drámai rekviem nagy kompozició}ába.
,,Íme, olyan dolgokat teszne\ amilyenek sohasem történtek. A nyomorultak elhurcol-
ták a királyt. Íme, akit sólyomként temettek el, az most ravatalon van. Amit a piramis
re'tett, üre§sé lesz. Íme, néhány törvényt nem ismeó ember azon van, hogy megfossza
az országol a királyságtóI. Íme azon vannak, hogy fellázadjanak az ureuszkígyó, Ré
(védóie) ellen, aki elégedetté tette a két országot. Íme az ország titkát, melynek határai
nem ismeretesek, felfedték. A székhely összeomlott egy óra alatt." (7, col. 14, sor. Gar-
diner i. m. 5}54.)
A szakasz egyértelműen Memphisz elfoglalásáról beszél. A király elhurcolása a mú-
miára vonatkozhat, a királyság veszélyben forgásával a szerző a törvényes dinasztiára
utal, mely az ő szemében egyedül iogosult a trón birtoklására. Lehetséges, hogy Mem-
phisz szegény lakossága, a ,,nyomorultak" is támogatták a hérakleopoliszi lázadó csapa-
tokat. Az apokaliptikus hangvételúmondatok nehezen köthetők pillanatnyi politikai
helyzethez, mégis úgy únik, hogy Ipuwer akkor írta meg művét, amikor a teljes zűr-
zavarba süllyedt Memphisz már a hérakleopoliszi csapatok kezébe került, de még nem
dőlt el, hogy ki tekinthető uralkodónak. Az irat nem nevez meg egy királyt sem.
A káosznak áldozatul esett a memphiszi nekropolisz sok magánsírja, és egyes pirami-
sokat is kifosztottak. Szakkarában jellemzó példáiát ismerjtik a személyes bosszúnak,
mely a sír eltulajdonításával é§ a mágia fegyverével törlesztett régi adósságot. Egy bizo-
nyos Nianhpepi a maga részéreszerzett meg egy sírt, ellensége apiáét. A régi feliratok
helyébe mindenütt §aiát nevét íratta, a halott fiának alakiát a beiárati képen megcsonkl-
totta, s egy szöveget vésetett mellé, ezen elégedettségét feiezi ki, hogy sikerült bosszút
állni az atyián esett sérelemért. A szöveg nem a sír mélyén van, mindenki láthatta, csak
egy olyan időszakban kerülhetett ide, amikor a temetőt binokló régi családok hatalma
semmivé enyészett.
Heti király intelmeiből kitúnik, hogy a kor háborúival együtt iárt a temetők dúlása,
s éppen a hérakleopoliszi csapatok voltak azok, amelyek Abúdosz ősi szent sírjait sem
kimélték.
I02
 A régi rend letrinése alapiaiban renditette meg azí a biztonságérzetet, melyet az
Óbirodalom évszázadokon át folyamatosan funkcionáló intézményei keltettek. Ezek
nemcsak az életet szabályozták, de biztosítéknak látszottak a lélek és test örökléte szá-
mára is. A temetőkben megszűntek az áldozatok, ami megingatta a vallás, a túlvilághit
régi alapiait. A kor régi időket visszasirató gondolkodói számára érthetetlen volt, hogy
egyeztethető össze mindaz, ami történt, az isteni igazságossággal, Ré gondviselő szere-
pével,
Ipuwer nyíltan hangot ad ezeknek a gyötrő kérdéseknek, amikor így beszél az isten-
ségröl: ,,Íme, minek akart Ó teremteni, a félénketnem különböztetve meg az erőszakos
szívűtől. Csak iönne, s hozna enyhülést a forróságbalAzt mondják, mindenki pásztora
Ó, s nincs gonoszság a szívében. Ám a nyája megfogyatkozik, bár azza| tölti a napot,
hogy gondoskodjék róla, mert tílz van az ő szívében. Ó, bár felismerte volna jellemúket
az első nemzedékben, hogy lesújtotta volna a gonoszságot, kinyújtotta volna a kariát és
megsemmisítette volna a magjukat és az órökségüket. Szülni vágyakoznak, (bár) szen-
vedés keletkezik és nyomorúság minden oldalon. Így van az, s nem távozik el (ti, á
szenvedés), míg az istenek köztük vannak (az emberek közótt).. . Nincsen kormányos
az óráiukban. Hol van Ó ma, talán alszik Ő ? Íme, nem látni hatalmát !" (l 1. col. 12. sor-
12. col. 6, sor. Gardiner i, m. 82.)
Ilyen körülmények közótt, amikor nincs többé fogódzópont, mi marad az ember szá_
mára?,,Íme, akkor boldog az ember, amikor ennivalóiát eszi. Fogyaszd el a vagyonodat
vidáman, ne tartóztasd meg magad, az az üdvös az emberne\ ha ennivalóiát eszi."
(8. col, 5-ó, sor. Gardiner i. m. 62.)
Ugyanez a filozófia csendül ki az - egyik, közelebbről meg nem határozható - Antef
király síriából való hárfás dalból is,
E kor tragikus meghasonlottságát tükróz|k az Életwtt beszélgetése lelkh:el cimen ismert
költemény és egyes koporsószövegek. Ez utóbbiak megjelenése az ideológiai válság egyik
legszembeszökőbb tünete. Ipuwer is beszél arról, hogy a titkos varázsigék a nép birto-
kába iutottak. (6. col. 6-7. sor. Gardiner i. m. 47.) Az Első Átmeneti Kor vége felé a
koporsókon megjelenő halotti szövegek tömege mutátia, hogy a túlvilági irodalom fel-
használásában megtört a királyi monopólium, a memphiszi királyság egyik szellemi tá-
masza.
Memphisz a VIII. dinasztia lenínésévelhosszú időre elvesztette vezető szerepét.
Annak a városnak, Hérakleopolisznak (vagy Hérakleuszpolisz) régi történetéről, mely
hirtelen az események középpontjába került, alig tudunk valamit. Egyiptomi neve, Hut-
Neni-Niszut, a Királyi Gyermek Palotá|a, arra mutat, hogy az udvarral közvetlen kap-
csolata volt, valaha talán a trónórökös felúgyelete alatt állt. későbbi időkben nevezetes
épitményevolt Herisefkosisten szentélye. Az Óbirodalom ideién nem volt nagyobb poli-
tikái súlya, s azt sem lehet biztosan eldönteni, hogy uralkodott-e itt nomoszkormányzó
dinasztia. A városhoz közel fekvő temetőkben, Szedmentben és Desasebanvannak óbiro-
dalmi sírok, de csak az utóbbiak készültek magas íangúelhunytak számára. Az egyik
sírban csataielenetet látunk, ami szinte egyedüláll az Óbirodalom magámsírmúvésze-
tében. A városnak azonb,hn komoly stratégiai ielentősége volt, innét lehetett ellenőrizni
a Fajjúmba vezető utat. Nyilván a közép-egyiptomi nomoszok támogatásával vállalkoz-
tak a város urai egy új dinasztia trónra últetésére.

l03
 A KÉTKIRÁLYSÁG

A Manethónnál Akhthoésznak mondott első hérakleopoliszi uralkodó a korabeli for-

rásokban a Heti Meriibré nevet viselte. A királyi cím felvétele bizonyá,ra nem talált
helyeslésre Egyiptom hatalmasságai körében, Heti azonban rövid időre egész Egyip-
tomban el tudta ismertetni hatalmát, Asszuánból is ismerjük feliratát. A hérakleopoliszi
királyokat Manethón két csoportra osztotta (IX-X. dinasztia), az egész időszak mintegy
l20 évet ölel fel. Észak számára a megerősödött központi hatalom előnyökkel járt, és a
királyi ház tudatosan is igyekezett magát a szegények, elnyomottak védőjének felttilírtetni.
h Paraszt panaszai címen ismert elbeszélésben az önkényeskedő helyi tisztviselókkel
szemben végül is a király szolgáltat igazságot a báLrrtalmazott, kifosztott szegényeknek.
A hérakleopoliszi királyság virágzása a IX. dinasztia kezdeti korszakára esett, Délen
azonban gyorsan emelkedett egy vetélytárs nomoszdinasztia, mely Thébát kormányozta,
A későbbi időkben ez a család egy Antef (Inte| nevú kormányzót tekintett ősének, di-
nasztiaalapítónak. Nem gondoltak azonnal új királyság létrehozására, céljuk a déli terüle-
tek feletti uralom volt. Szövetségeseik voltak Koptosz urai, a nagyra töró hierakónpo-
liszi kormányzó, Anhtifi azonban komoly veszélyt ielentett a thébaiak hatalmára. Csa-
patai meghódították Edfut, és Hermonthisz segítségéresietve Théba területét is meg-
támadták, Váltakozó harcok után lassanként tisztázódtak az erőviszonyok Délen, és a
thébaiak nemcsak egészen az elsö kataraktáig terjesztették ki hatalmukat, hanem Eszak-
Núbia törzseivel is elismertették főségüket. Antef kormányzó utódát, Mentuhotepet,
a,,Hórusz Ős"-t az utókor már királynak tekintette, bár nincs egykorú bizonyíték arra,
hogy valóban felvette volna ezt a címet. Az viszont valószínű, hogy ő volt az, aki végleg
szakított az északi királyokkal.
Két Antef nevú fia lett utóda most már valóban mint király, egyik (I. Ante0 uralmá-
ról nem maradtak ferrrr szövegek. II. Antefról (Uahanh) tudjuk, hogy nagy érdemei vol-
tak Dél felemelkedésében. Egészen az Atfrh (Aphroditészpolisz) nomoszig tolta ki a ha-
tárt, de egy vereség arra kényszeritette, hogy békétkössön. Így átmenetileg egyensúlyi
helyzet iött létre a két állam között, A hatalmi versengésben sokáig döntő súllyal esett
latba Közép-Egyiptom nagy nomoszainak (Assziut, Hermupolisz, a Gazella kerúlet)
magatartása, Ezek a területek voltak Hérakleopolisz legfontosabb támaszai. A helyi kor-
mányzókat érdekeik, hagyományaik Eszakhoz kötötték. E politika mellett legkövetkeze-
tesebben az assziutiak tartottak ki. A nomoszok belső ügyeibe az északi uralkodóknak
gyakorlatilag nem volt beleszólásuk, a kormányzók saját hadseregeket tartottak, aZ ese-
ményeket számos esetben saját uralkodási éveíkalapjáLrr datálták, hivataluk már régen
örökölhető volt. Egyesek az ,,élet, üdv, egészség"királyi jókívánságot is kitették nevük
után. Státusuk a feudális kiskirályok maidnem korlátlan önállóságára emlékeztet a közép-
kori Európa leganarchikusabb időszakaiban.
Az északi és a déli országrész hadseregeiben núbiai alakulatok is szolgáltak. Az egyik
assziuti feiedelem, Mezehti sírja két hadseregmodellt őízött meg, az egyiptomiak és a
sötét bőrrel ábrrá,aolt núbiaiak is négyes sorokban meneteltek. Az előbbiek hosszú lán-
dzsákkal és felül kihegyesedő pajzsokkal vannak felszerelve, a núbiaiak íjukat, nyilukat
viszik, Az egyiptomiak egyszerú fehér kötényével szemben ők piros színú,ilégyzetes
mintákkal ellátott ágyékkötőket viselnek.
Az akkori viszonyokra vonatkozólag sok mindent megtudunk egy irodalmi-filozofikus
l04
|ellegú forrásból, II]. Heti (Uahkaré) királynak fiához, Merikaréhoz irt intelmeiből.
Kiderül, hogy a legészakibb terúleten a városi önkormányzat lctt a királyi hatalom ko-
moly ellenfele, A király arról beszél, hogy egy ember, vagyis az uralkodó hatalma tíznek
a kezébe ment át, akik fejedelmekként kormányoznak. Itt tehát nem a nomoszkormány-
zók, hanem a viirosi tanácsok voltak a hatalom birtokosai. A városok ezen a területen
már 3000 körül komoly akadályai voltak az egyesítő törekvéseknek.
A kormányzati forma szempontiából három részre tagolódott az ország; Délen Théba
igyekezett a többi nomosz íiilékiterjeszteni hatalmát, €zek önállóságát megsziiLrrtetni.
A hérakleopoliszi államban Közép-Egyiptom felett erós helyi fejedelmek gyakorolták
a hatalmat, a Deltában városok voltak a politikai étet fő tényezői.
Észak és Dél között Abüdosz vidéke volt hosszu időn át az útközóterület. III. Heti
király idején az északi állam támadásba ment át. Tefibi assziuti kormányzó támogatá-
sával a királyi csapatok elfoglalták Abüdoszt, a temető feldúlásával, megszentségteleni-
tésévelázonban a kortársak szemében §zörnyű búnt követtek el. Maga Heti kiráty emlé_
kezik meg erről az eseményről a búnbánat hangián, A háború csak időleges sikert hozott,
a meg§Z€rzett terúlet ú}ra elveszett, és a király intelmei már csak a déli állammal vató bé_
kés együttélésre biztatják az ifiú Merikaré Eónöróköst. De a status quo sem volt fenn-
tartható, az erós központi hatalommal rendelkező déli álIamnak szükségképpen íiilénybe
kellett kerülnie.
Az utolsó nagy háborut Délről Mentuhotep irányította. ilgy túnik, hogy az északiak
lázadá§t szitottak Abüdosz vidékén,ami ió okot szolgáltatott a végső leszámolásra.
A nomoszkormányzók közüI az assziutiak tartottak ki végsőkig királyuk mellett, Hermu-
polisz urai viszont megpróbáltak önálló politikát folytatni. Neheri kormányzó, akit a
király magas katonai tisztséggel ruházott fel, fiával, Kaival együtt erélyesen szervezte
a terúlet védelmét.A fő cél most már nem Eszak védelme, hanem a saiát tartomány meg-
mentés€ volt. Kai egyik feliratából kiderül, hogy a zíirzavarban az északíseregek is
ellenségnek számitottak, a lako§ság rettegett dúlásaiktól.
,,Az igazságot cselekedtem. . . Megmentettem a szegényt a hatalmaskodóktól. Léleg-
zeíeí.adtam az özvegynek, akinek nem volt férje. Felneveltem az árvát, akinek nem volt
atyia, Ifiúsági csapatokat toboroztam, hogy sok emberből áll|on (a város védeIme). Az
ifiúsági csapatokat a polgárok közé telepítették, házaikban laktak. Ők nem indultak hábo-
ruba a királyi háztól való félelem idején. Megmentettem városomat a királyi háztól való
szörnyű rettegéstől. En voltam az erődítménye a harcának napján, az ő védővonala a
mocsárban , . . Életben tartottam a városomat, . . Gazdagiai, szegényei egyenlők voltak.
Nem volt leszegett arc Hermupoliszban és Unuban sem. Megnyitottam a csúrömet
mindenkinek . . . " (R. Anthes : Die Fekinschriften aon Hatnub. Leipzig, 1928. 54-)
A háború éveiben tehát a két nagyhatalom mellett egy harmadik, szintén lényegében
önálló államocska is létreiött Közép-Egyiptomban. Amikor Dél íiilényenyilvánvaló lett,
Hermupolisz urai el tudták nyerni Mentuhotep kegyét.
Merikaré nem érte meg a telies ös§zeomIást. A szakkarai temetőben Teti piramisa
közelében építettsirt magának, mely eddig nem került eló. Utódának - aki csak rövid
ideig kormányozhata a még megmaradt terűIeteket - a nevét sem ismer|ük, áIlamának
sorsa beteliesedett. Dél győzelmében fontos tényező volt a biztonság, ezt az államot nem
fenyegerte külső ellenség, így minden ereiét az egység helyreállításáía tudta foTditani,
A kelet-Delta viszont - mint a Merikaréhoz intézett intelmekból kiderü - állandóan
l05
ki volt téve a beduinok portyáásainak. Mint a király írta, nyomorult, szegény ország_
ban laknak ezek, melyet a hegyek miatt nehéz megközeliteni. Hórusz ideie óta folyik
a harc a beduinok ellen, nem tudnak győzni, de őket sem lehet leverni. Az északi ál|am
nem tudta megoldani az Óbirodalom felbomlása utáni csődtömeg b€lső és kúlső prob_
lémáit, Az egyiptomi kultura történetében azonban fontos szerepe volt: az állam arány-
lag laza politikai szervezete kedvezett a hagyoínrá,nyokkal szakitó irányzatoknak, az egyé-
niség kibontakoá§á,nak. Soha annyi ónálló, mély gondolattal, világos, kendözetlen állás-
foglalással, tragikusan őszinte megnyilatkozással nem találkozunk Egyiptomban, mint
ebben az időben.
 A Középbirodalom
(2o40-I785)

A XI. DINASZTIA
(2040-199I)

töfténeti tudat számára

Théba győzelme, Mentuhotep diadalmas hadjárata az egyiptomi
MénésJ múvének, a Délről történő egyesítésnek a megismétlését ielentette, A modern
kezdetének meghátározásában,
történetirás azonban nem egységes a Középbirodalom
sem a Mentuhotepek számozásában. Véleményünkszerint,
mivel az ,,Ős" még nem
nem lL, hanem L Mentu-
nevezte magát királynak, célszerűbb az ország ilraegyesítóiét
(a XIL di-
hotepnek nevezni. Ha az egység helyreállítását vagy egy dinasztiaváltozást
korszak kezdőpontiául, feltét-
.r"r"'ti" ,r."lom." iutása) kell választani egy új történelmi
lenül az elóbbit kell előnyben részesíteniink,
Mentuhotep (Nebhepetré) király élete folyamán a politikai helyzetnek
megfelelően
háromszorváltoztattameBuralkodóinevét.Azországirányításátthébaitisztviselőkvet.
lett, aki a ,,börtön
tet te"ritue. Bár Hérakliopolisz kormányzója egy bizonyos Antef
hogy Mentuhotep a durva elnyo-
i.itlsy.rOi"" címet viselte, nem kell arra gondolnunk,
más"eszkázeivel gyakorolta hatalmát a meghódított területen,
A régi uralkodóház egyes
közül is csak az asz-
hívei helyúkón Á"ruat"X mint tisztviselők, és a nomoszdinasztiák
sziutiak veszítették el tisztségüket.
dicsőségét monumentális
Mentuhotep és utódai alatt Théba volt a főváros; a király
parton (Deir el-Bahari), A régebbi rekonst-
sírtemplom örökitette meg a thébai nyugati
kutatások alapján ez nem
rukció-k szerint az építménytpiramis koronázta, de az úiabb
A király sírkamráia egy sziklába vájt hosszú folyosó végén volt; a sír-
iirorryitt
"tO.
i.-pio-b"r, helyezték örök nyugalomra a királyi hercegnőket is, A templomtól nem
kerúlt eló a király nagyméretú ülőszobra, mely
-..rr. .gy fold alatti sírépítményből része-
r.Pr, uOiá" to.orával és fehér lepelben ábrázolia, A szobrot szabályos temetésben
alapján biztos,
síiették, múmiavásznakba csavarták, sirmellékletekkel látták el, Öltözéke
"
a saeddel állt kapcsolatban,
hogv a ,"imborik"s temetés a királyi jubileumi ünnepséggel,
es i-ieltépes halállal a király megií'iodását kellett elóidéznie, L Mentuhotepet évszáza-
Ameneminet síriában (Théba 277, sír,
dokkat tralála utarr is félisteni lényként tisztelték.
(XVIIL tábla,)
ilX. vagy XX. dinasztia) az elhunyt I. Mentuhotep etőn hódol,
e m"gas kon megért egyesítő király utfur IL Mentuhotep (Szanhkaré) követ}ezett,
szerint gazdasági nehézségek
Egy erdJkes papiruszanyag, a Hekanahte-levelek tanúsága
i, e. 2000 táian élt, és Ipi vezir halotti papja volt. Egy déli uta_
--rrtatko"tak. Hekanahte ránk maradtak,
zása során egyik családtagjához, valószinúleg filihoz
írt levelei véletleniiLl
egyiptomi család minden_
Éhinségről is szó esik ezekben. A komoly témák mellett
egy
torzsalkodásaiba és bepillantást engednek Hekanahte korholó sorai, hallunk
napjaib-a,
peiáaur u családfő ágyasa és cgy szolgáló közótti peípatvarokról,

107
 Nebtauilé (IIL) Mentuhotepet csak a korabeli emlékekről ismerjü§ királylisrák nem
tiilxtették fel a nevét. Nem zárható ki, hogy a kihagyás szándékos volt, de mégis inkább
úgy túnik, hogy a II. Ramszesz korabeli listák forrásául szolgáló szövegben in rongáló_
dás volt. Elődie és az ö korában is különösen nagy figyelmet szentelrek a keleti sivatag-
nak, a Nílus és Vörös-tenger közötti nehezen iárható, de köbányái és a tengeri keres-
kedelem miatt fontos vidéknek. II. Mentuhotep alatt egy Henenu nevíítisztvis€lő veze-
tett Koptosz irányából na8y létszámú expediciót a vöröS-tengerhez a Punttal fennáltó
kereskedelem helyreállítása céliából. :

Az utolsó Mentuhotep idején egy tizezer fő§ bányaexpedíció irányítója, Amenemhát

vezir volt, Felső-Egyiptom kormányzója. Nem lehet kétséges, hogy ez az Amenemhat
azonos a későbbi királlyal, arra viszont nagyon kevés adat van, hogy hogyan ment végbe
a hatalomátvétel. Bgy edény felirata alapián, amelyen két király, Amenemhat és Mentu_
hotep neve is szerepel, úgy látszik, hogy Amenemhat társuralkodónak akarta feltiintehi
magát. A dinasztiát övező tisztelet miatt a hatalmas vezir nem fosztotta meg a királyi
cimtől az uralkodót, tény azonban az, hogy a hatalom az ő kezébe ment át, és a trónt az
ő utódai őrökölték.

A KÖZÉPBIRODALOM MEGSZILÁRDULÁSA

Amenemhat (l99l-t962) trónra léptévetbelpolitikai változások jártak együtt, Théba

vezető szerepe több mint két évszázadra véget ért, az úi (XII. dinasztia, 1991-1785)
északon rendezte be székhelyét. Iti-Taui, a Két Ország Meghóditóia volt a neve az új
fövárosnak, mely a mai List kózelében feküdt, a Fajjúm bejárata kózelében.
A kor egyik íróia prófécia formá|ában köszóntötte mínt szábaditót a Délről érkező
Ameni (Amenemhat) királyt, aki véget vet az országban tomboló zúrzavarnak. Az író
egy óbirodalmi próféta, Noferti száiába adta a ióslatot, s így azt a hiedelmet keltette az
olvasóban, hogy az ősök által előre l átott, az ország számára döntő fonto§ságú események
bekövetkeztéről van szó.
Amenemhat 20, uralkodási évében maga mellé vette társuralkodónak fiát, Szeszószt-
riszt (egyiptomi névforma Szenuszert) (1971-1926). A Szenuszert név ejtése erősen
problematikus (Szenwószret?), €zért a görögös név használata célszerúbb.A dinasztia
helyzete még nem volt annyira stabil, hogy zökkenőmentes trónutódtásra lehetett volna
számitani. Az események ízt mutatták, hogy ez az óvatosság nagyon is indokolt volt.
A 30. évben egy líbiai háború alkalmával, melyet a társuralkodó vezetett, összeesküvők
tönek AmeDemhatra. A merényletre vonatkozólagkét forrásunk van, mindkettó irodalmi
iellegű, de más-más műfai képviselóie. Szinuhe történetében egy udvari tisztviselő éle-
tének nagy sorsfordulását hozza a király halála: Szeszószttisz kíséretébenvolt Libiában,
és egy akaratlanul kihallgatott beszélgetésből értesült a király haláláról; ebből arra is
következtetett, hogy lázadás van készülőben. A történet menetéből biztos - bár Szinuhe
ezt nyíltan nem mondia ki -, hogy ő is érdekelt volt az €seményekben. Nem vett részt
az összeesküvésben, de oka volt félni attól, hogy gyanúba keveredik, s ezéítsaiát bizton-
sága érdekébenhosszú időre elhagyt hazáját.
^
Egy másik irarban (Amenemhat intelmei), mely nem novellisztikus jellegú, hanem a

108
 sapientia- (bölcsesség-) iroda|omhoz sorolható, magának a halott Amenemhat királynak
a szájába adja a szetző az összeesküvők berontásának elbeszélését.
I. Szeszósztriszt ez a tragikus esemény is arra figyelmeztette, hogy a dinasztiának még
sok ellensége van. Ezért ó is a legalitást igyekezett hangsúlyozni, így cgy domborművön
(szinái) együtt ábrázoltatta magát és aty|át II. Mentuhoteppel, s egy szobrot készíttetett
Antef-aa haidani thébai nomoszkormányzó emlékére.
A merénylet nem vezetett zűrzavarhoz, Szeszósztrisz alatt Egyiptom belsóleg szilárd
állam képétnyúitia, a nagyarányú épitészetitevékeny§ég pedig a gazdasági virágzás bizo-
nyitéka. Atyiának listi piramisa közelében emelt magának piramist, melynek szent kerü-
lete, halotti temploma a ké§ői Óbirodalom legjobb hagyományait elevenitette fel, A Kairói
Múzeum őriz tíz, hajdan a halotti templomot diszitő hatalmas szobrot. A király trónusán
a két Nílus-isten vagy Hórusz és Széth egyesítik szimbolikusan Egyiptomot, Egy Kar-
nakból előkerült §zeszószrrisz-szobor (Kairói Múzeum), mely a királyt Ozitisz formá-
jában !eleníti meg, már II. Ramszesz korának monumentalitását és ikonográfiai sajátossá-
gait vetíti elóre.
A 3. uralkodási évben kerúlt sor a héliupoliszi Nap-templom felúiítására, átalakitására.
Mint a középbirodalmi épitményeklegnagyobb része, ez a templom is megsemmisült
az idók folyamán, de ma is eredeti helyén áll az egyik gránitobeliszk, melynek alapján
képet alkothatunk az épület tekintélyes méreteiről (lII. tábla). Egy kis méretű karnaki
kápolnát a modem restauráló technika kisebb-nagyobb töredékekből támasztott fel.
Egyiptom korabeli íiildraizi-kózigazgatási beosztásá szempontiából fontos feliratok ol-
vashatók falán. Az építkezése§ a művészet fellendülése megkövetelték a köbányászat
ütemének gyorsítását, intenzitásának fokozását. A 38. uralkodási évben a §[adi Hamrna-
mát bányáiában l700o ember dolgozott, 60 szfinx és l50 szobor számára kellett eló-
teremteniiik a megfeleló kóanyagot.
A XII. dinasztia idején - legalábbis kezdetben - a nomoszrendszer iól funkcionált
a királyi ellenőrzés alatt, A helyi kormányzóknak nem volt módjuk kirívó önkényeske-
désre, A kerúletek határát pontosán kijelölték, a nomoszkormányzók magánvagyonát és
tisztségiikkel iáó birtokát elkúlönítették, Továbbra is toborozhattak azonban magán-
hadseregeket. Ellentétben a XI. dinasztia c€ntralizáló törekvéseivel, a nomosz közigaz-
gatási forma kiterjesztésére és konzerválására irányuló törekvés is megfigyelhető. Asz-
sziutban, Kuszaiban és Elephantinén új kormányzói családok kerültek hatalomra.
,\ A Gazella kerület kormányzóiának, Ameninak (L Szeszósztrisz kora) feliratapéldázza,
hogy a megerősödótt központi hatalom ellenére, a XIL dinasztia első felében is milyen
széles jogkörrel rendelkeztek a nomarkhészek. Ameni szinte uralkodóként gondoskodik
I
tartományáról, és magánhadsereggel is rendelkezik.
l
,,Délre hajóztam, hogy aranyércet bozzak ÓfelségéDek, Felsö- és Alsó-Egyíptom kirá-
í lyának, Heperkarénak (Szeszósztrisz), aki örökkön örökké élien. Délre hajóztam a her-
ceggel, a király legidósebb test szerinti fiával, Amenivel, élet, üdv, egészség ! Délre hajóz-
tam hadseregem 400 legkiválóbbia élén.Visszatértem békében,Nem yolt veszteségünk.
Elhoztam az aranyat, amelyet megparancsoltak nekem. Kedvelt vagyok emiatt a királyi
házban; dicsérr engem a király fia.
Azután ismét délre haióztam egy rakomány ércértGebtiu (Koptosz) városába, a feie-
delemmel, a város elöliárójával, Szeszósztrisz vezirrel, élet, üdv, egészség ! Délre hajóz-
tam a Gazella kerület 600 legvitézebbie élén.Visszatértem békében; hadseregem sértet-

l09
len volt; megtettem mindazt, amit mondtak nekem. Kedvelt vagyok, megmaradt a ked-
veltségem; kormányzó, akit szeret a városa. Eltöltöttem az éveket, mint a Gazella kerület
kormányzója. A királyi ház minden adóia tőlem származott. Akkor adott nekem a Gazella
kerúlet pásztori hivatalának csopoftvezetőie 3000 marhát a marhaadójukból. Dicséret-
ben állok ezért a királyi házban, a marhaadó befizetésénekévi összege miatt. Befizettem
a királyi ház összes adóját, nem volt tartozásom egyetlen hivatalában sem. Nekem szol-
gált a Gazella kerület megnövekedett buzgósággal.
Nem volt polgárlány, akit megerószakoltam 1 nem volt özvegy, akin hatalmaskodtam;
nem volt földműves, akit elűztem; nem volt pásztor, akit elutasítottam; nem volt olyan
,lötös elöljárór,, akinek elhurcoltam embereit az adó miatt. Nem volt nélkülózó a környé-
kemen; nem volt nélkülóző az én időmben. Amikor kezdődtek az éhínségévei, felszán-
tottam a Gazella kerúlet minden ftildjét északi és déli határáig. Életben maradt a lakos-
sága; el volt látva élelemmel, nem volt éhező..." (ÓKTCh 24. Varga Edith fordítása.)
Az egyik későbbi uralkodó, III. Szeszósztrisz (187&-1840) azonban nem követte elő-
dei politikáiát, alatta és utóda korában az ország belső szervezete mélyreható változáson
ment át. A királyi ház véget vetett a nomoszkormányzók hatalmárrak, szakított az Első
Átmeneti Kor politikai örökségével. Ebben az időben szakad meg a közép-egyiptomi
pompás kormányzósírok sora.
Az új adminisztrációs szisztéma a székhelyen működő igazgatási szervekel (uaret)
alapult, melyek a vidék feletti felügyeletet gyakorolták. Elükön egy ,,jelentő'' állt, mel-
lette egy másik ,,jelentő", valamint egy tanács ( dzsadzsat), tisztviselők és irnokok. Az
északi uaret Memphisz vidékétés a Deltát foglalta magába, a székhelytől délre levő nagy
teíületet valószínúleg két részre osztották, a,,Dél"-re és a,,Dél Fejé''-re. Ez utóbbi a
legdélibb kerületekkel azonos.

TÁRSADALOM ÉsTULAJDON
A kor tulaidonviszonyairól, a templomok és az állam kapcsolatáról érdekes képet raj-
zolnak azok a §zerződések - össze§en tíz -, melyeket I. Szeszósztrisz korában Dzsefai-
Hapi (vagy Hapi_Dzsefai) sziuti (Assziut) nomoszkormányzó kötött a város Upuaut
istennek emelt templomának papiaival. A kormányzó illendő halotti kultuszról akart
gondoskodni saját maga, szobrai, sírja szártára, ezért kikötötte bizonyos ritusok elvég-
zését,áldozatok bemutatását, amelyekért viszonzásul megfelelő anyagi juttatásokban
részesítefte a papi te§tületeket.
,,Szerződés, amelyet a kormányzó, a papok elöljárója, Dzsefai-Hapi az igazhangú kö-
tött Upuautnak, Sziut urának óra_papiaival arról, hogy az &adás ( ahet) évszak első nap_
ján mindegyikük adion fehér kenyeret az ő szobrának, mely az ő (Dzsefai_Hapi) halotti
papiának felügyelete alatt van - akkor (adiák), amikor a birtok adakozik az ő urának
-,
és miután meggyúitották a fáklyát a templomban. Ugyanekkol vonuljanak ki halotti
papia mögött, miközben ót dicsőítik, egészen addig, amíg elérkeznek a templom északi
sarkához; (ugyanúgy tegyék ezt), ahogyan a megdicsőítést végzik saiát halottaik számára
a fáklyagyújtás napján.
Ó pedig ad nekik ezért; egy hekat* alsó-egyiptomi árpát a síralapitvány minden egyes
* 1 hehat : 4,78 liter

l10
lolddarabiáról és a nomoszkormányói birtok zsengéjéből, éppen úgy, ahogyan §ziut
minden polgára (zedzsesz) ezt megteszi a termésénekzsengéiéből. Bizony ő volt az első,
aki elrendelte, hogy minden ftilddarabjának megmúvelője adia ezt ftildiének zsengéjéből
ennek a templomnak.
(Dzsefai-Hapi) így szól: bizony ti tudiátok azt, hogy ha bármely előke|ő (szer) vagy
bármely polgár (nedzsesz) adakozik bármit a termésénekzsengéiéból ennek a templom-
nak, nem kedves az neki (az adakozónak), ha ebből (később) valamit visszavonnak.
Ne semmisítse meg tehát egy nomoszkormányzó sem (majd) az ő korában azt a szer-
ződést, amelyet egy másík nomoszkormányá kötött az akkori papokkal. Ez az a|só,
egyiptomi árpa pedig személyenként jár a templom óra-papjainak, minden egyes pap-
nak, aki fehér kenyeret fog nekem adományozni. Ne ossza meg azokkal, akik társai havi
szolgálatban, mert ezt a fehér kenyeret egyénenként kell adniuk!
Ók elégedettek voltak ezzel." (Sethe: Lesestücke.93.)
A körmönfont jogászi zsargonban megfogalmazott irat tehát fehér kenyeret akar áldo-
zatként biztosítani az elhunyt szobra szárnára, A gyengéje, amely miatt Dzsefai-Hapi
ioggal aggódott, az ellenszolgáltatásnak az a része, mely a nomoszkormányzói birtokot
érintette. Ezze| ő jog szerint nem rendelkezhetett, és csak utódai ióindulatától függött,
hogy az első termést az ő halotti áldozata szímára beadják-e a templomnak. Nem vilá-
gos a szövegből, hogy a síralapítvány, vagyis az a fiilddarab, amelynek a jövedelméből
áltatában a sirkultuszt ellátták, a kormányzói földhöz taítozoft-e. Annyi bizonyos, hogy
Dzsefai-Hapi halotti kultuszát ez nem fedezte. A kormányzó tudta azt, hogy az egyént
sokkal könnyebb iövedelem révénegy szerződés betartására kényszeriteni, mint egy tes-
túletet, ezért nem iárult hozzá a termés szétosztásához. A befejezó mondat arra vonat-
kozik, hogy a pápok önszántukból, szabad elhatározásukból kötötték a megállapodást,
és pontjaival egyetértettek. Ezáltal emelkedett a szerzódés jogerőre.
Egy másik szerződést a templom len€ó€, testületével kötött, mely a papok elöliárójából
és kilenc más templomi tiszwiselőból és papból állt. Közé|ük tartozott a felolvasó pap is.
Eszerint az lag-iinnepen kenyeret és sört kellett kapnia áldozatul, s ezért most már nem
a kormányzói birtokból, hanem az atyai örökségéből nyúit fizetséget. A juttatás mód|a
különleges, nem ténylegesen kifizetett terményről van szó, hanem 22 ,,templomi nap"
adásáról. Szerencsére a szöveg részletesen elmagyatázza ezt a fogalmat. Arról van szó,
hogy Dzsefai-Hapi maga is pap volt, tehát részesedés illette a templomi jöVedelmekból,
Ez természetesen átszállt utódjára, fiára is. Ennek egy részéről mond le a kenebet javára
olyan formában, hogy egységkénta templomi összjövedelem 3óO-ad részétveszi. Ez egy
templomi nap. A iuttatás tehát, melyet ő adott, a templom mindenkori iövedelmétől
függően lehet több vagy kevesebb, a maga részéreazonban meghatározoft mennyiségű
kenyeret és sört kötött ki,
E másik egyezségben az atyai birtok egyes ölddarabjait adja a papságnak. Nagyon éles
különbséget tettek tehát a családi vagyon, vagyis a magántulaidon és a szolgálati birtok
közótt, Az utóbbival csak feltételesen lehetett rendelkezni, az utód bármikor visszavon-
hatta. A harmadik ftildkategória a templomi birtok.
Az idézeítszerződésből egy vidéki kerület legfontosabb társadalmi rétegeit is meg-
ismerjük, A saerek (eredeti ielentése fejedelem) a magasabb hivatalnoki tisztségek betól-
íői. nedzseszek a városi lakosság, melynek politikai súlya az Első Átmeneti Kor óta
^
növekedett meg. Voltak szolgálati birtokkal (seda) rend e|kező nedzseszek is. A földmúve-
lll
§ek, akikről a szerzódésben szó van, kózvetlen függésben álltak a kormányzótól. Fóld-
tulaidonnal rendelkező paraszt§ágról a szövegek nem beszélnek.
Társadalrni szempontból is tanulsáBos II. Szeszósztrisz sírvárosának elíendezése,ame-
lyet a mai Illahun közelében tártak fel, s tévesen.kahun" néven vonult be a szakiro-
dalomba. Nem §pontán módon, lassan kialakult városról van szó, hanem előre megter-
vezett, néhány év alatt fetépített településről. Fal vette körül, és fallal külőnítették el a
lakónegyedeket is. Az előkelők, a középrétegek és a szegények házainak méretc erósen
ettér egymástól, a paloták alapterülete kb.50 viskónak felel meg. Az utóbbiakat hosszú
sorokban építettékegymás mellé, így a szegénynegyed rendkívül zsúfolttá lett. A pira-
misváros lakóinak többsége a szabad dolgozók kózé tartozott, de a Középbirodalom ide-
ién é§ a XIII. dinasztia alaít már a rabszolgatartásnak is sokkal nagyobb a jelentősége,
mint korábban. A tiszteket néha rabszolgákkal iutalmazták, Ezeket a hivatalos okmá-
nyokban ,,akiket a karom szerzett" megielóléssel illetik, szemben a házban szúletett,
örökölt rabszolgákkal. A ,,kahuni" papiruszokból tudjuk, hogy a rabszolgákat ekkor már
áruba lehetett bocsátani vagy végrendeletileg órókbe lehet€tt ha8yni.
A XIII. dinasztia idején számos fontos okmány foglalkozik a rabszolgákkal, s bizo-
nyos, hogy az ezekböl kirajzolódó kép már az előző idószakra is érvényes.A rabszolga-
listák eláruljá\ hogy magánszemélyek, tisztségviselők birtokában is lehettek ,,királyi rab-
szolgák", Eredetileg nyilván az állam számára kellett dolgozniuk, de később m€ lehe-
tett őket vásárolni, vagy egyesek ajándékba kaptáü< őket valamilyen szolgálatukért. A rab-
szolgatartás méreteit tehát az állam szabályozta. Idegeneket é§ egyiptomiakat egyaránt
találunk a rabszolgák között, az utóbbiak nyilván búntetésből kerültek a legalsó társa-
dalmi osztályba, mivel nem vettek részt a kötelező közmunkákban. A Középbirodalom
végénvalószínúleg 72 náp volt az évi robot (Reisner Papiruszok). Az azsiai rabszolgák
aránylag nagy száma arra mutat, hogy virágzott a szornszéd államokkal folytatott rab-
szolga-kereskedelem, hiszen -mint látni fogiuk-aligha képzelhetó el, hogy hadifoglyok-
ként kerültek Egyiptomba.
Az ázsiaiakat föleg finomabb munkákra használták fel, mint például a vászonruha
készítése.Az egyiptomiaknak általában a nehéz ítildmúvelő és kertészeti munkákban
kellett részt venniük. A társadalmi struktúra egészének iellegét döntően ebben az időben
sem befolyásolta a rabszolgaság, a termelésben az egész egyiptomi történelem folyamán
a parasztságé maradt a döntő szerep. Csak patriarchális rabszolgaságról b€szélhetiink.

EGYIPTOM HÓDÍTÁSAI A KÖZÉPBIRODALOM IDEJÉN

Már abban az időben, amikor még a belső problémák álltak előtérben, a XI. dinasz-
tia megkezdte Egyiptom befolyásának helyreállítását Núbia felett. Az Első Ácneneti
Korban Núbiában független feiedelmek uralkodtak. Az egyesítö Mentuhotep maga is
látogatást tett Észak-Núbiában.
A valódi hóditás I. Szeszósztrisz l8. uralkodási évébenindult meg. Az első és máso-
dik katarakta közótti területen egyiptorni támaszpontok iörtek létre. Valószinúlcg már
ekkor is folyt a §íadi el-Allaqi aranybányáinak kiaknázása, bár az itteni nehezen elérhető
arany még nem volt annyira fontos Egyiptom számára, mint később, mivel a Koptosztól
keletre fekvő terül€ten is bányásztak aranyat. Egyiptom befolyása túlteriedt a katonailag
112
ellenőrzött területen. A kermai kereskedelmi kolónia alapitása a harmadik kataraktától
délre L Szeszósztrisz ideiére tehető, a király neve ugyanis még délebbre, Argo szigetén
is előfordul. Kermában Reisner ásatásai sajátos egyiptomi-núbiai keverék kultúra emlé-
keit tárták fel. különösen érdekesek a kvarcszerú anyagból készült állatfigurák. Dzsefai_
Hapi sziuti kormányzó egy szobra kereskedelmi úton került ide, akárcsak néhány óbiro_
dalmi táígy is, A belső-afrikai területekkel folytatott kereskedelem számára kedvező ki-
indulópontot szereztek itt az egyiptomiak.
II. Amenemhat G929-1892) éS II. szeszósztrisz (1897-1878) alatt Egyiptom nem
hatolt tovább délre, az utóbbi király ideiében a núbiai támaszpontok megerősítésére ke-
rült sor. Az egyiptomi uralom még nem stabilizálódott, és a lassan észak felé húzódó
törzsek egyre komolyabban veszélyeztettéka határt. III. Szeszósztrisz (187&1840)
szánta rá rnagát az ingatag helyzet tis zlázásáía, AzEgyiptom belső struktúráiát merészen
megváltoztató uralkodó, dédapia példáiát követve, úira megkezdte a sivatagi háborúkat,
A déli ter|eszkedést elsősorban az utánpótlás nehézségeiakadályozták. A sivatagi kara_
vánút háborús időkben különösen veszélyes volt, a hajózás számára viszont az első kata_
rakta volt komoly akadály. A király ezért egy óriási méretúcsatorna, sót voltaképpen
egy új forgalmi mellékág kiásását rendelte el, mely megkerülte a katarakta sziklás szaka-
szát. A VI. dinasztia idején ugyan már volt ilyen egyiptomi kezdeményezés, most azon-
ban elölról kellen kezdeni a munkát. III. Szeszósztrisz, 8. uralkodási évében, már innen
indulhatott dél felé. Egyetlen hadjáratban nem lehetett az egymástól távol éló lázadozó
törzseket leverni. Bár a király feliratain a legrnélyebb megvetés hangjánbeszél a núbiaiak_
ról, még háromszor kellett harcba szállnia ellenük. Az egyiptomiak kegyetlen terrorral
igázták le a töfz§eket, s megfosztották őket életlehetőségeiktól.
,,Megalkottam határomat, délebbre hatoltam atyáimnál, meggyarapítottam azt, amit
rám hagytak. Énolyan király vagyok, aki beszél és cselekszik is, Amit a szívem kigondo|
az megtörténik a karom által. Heves a támadásban, határozott a sikerre (való törekvés_
ben). Nem alszik el a szó a szívében, gondol az alattvalóira, , , (de) nem szelid az ellen-
séggel szemben, aki megtámadja őt. TáLrnad, ha őt támadják, hallgatag, ha hallgatnak,
s úgy felel a beszédre, amilyen (formában) az történik, meít felbátoritja az az ellensége
szívét,ha hallgat valaki, amikor megrohantlík. Hősi dolog a (harci) diü, gyávaság a
visszavonulás. puhány az valóban, akit elűznek a határairól, hiszen a núbiai arra is hall_
gat, amit a száj kieit ( ?), Ha válaszolnak neki, ez megfutamitja. Ha megrohanjá\ vissza-
fordul. Visszavonulás (esetén) támadóvá lesz. Nem olyan emberek, akiknek méltósága
volna, nyomorultak ezek, összetört szivűek. En, a felség, láttam ezt, nem hazugság ez !
Elraboltam asszonyaikat, elhurcoltam alattvalóikat, elmentem kútiaikhoz, leöltem bikái_
kat, levágtam árpáiukat és felgyú'tottam. Ahogyan élt értem az én atyám ! -,igazat beszé-
lek, nincs semmi dicsekvés abban, ami a számon kijön." (ÓKTch 25. sk.)
A határnál erődvonal épült (Szemna, Kumma, IJíonarti). A déli kereskedőknek csak
Ikenig volt szabad északra hajózniuk, ezt a helyet a francia ásatások újabban Mirgissza
erőd|ével azonositották. Az itt folyó kutatások során sok archaikus iellegú, kőből késziiüt
fegyver (lándzsa kőheggyel stb,) kerüt elő. Ezeket az egyiptomi szolgálatba szegődött
törzsek harcosái használták, A király saját szobrát helyeztette el a határra, ezze| akart
erkölcsi nyomást gyakorolni utódaira, hogy tartsanak ki az eródvonalon,
Néhányévtizedenátvalóbanigenéberenőriztékahatárt,eztlemérhetjükazokból
III. Amenemhat korában küldtek a határőr egységek az ud_
a ielentésekből, melyeket
ll3
várba. Mikor béke uralkodott a déli végeken, olyan semmitmondó dolgokat írtak bele
a kötelezó beszámolókba, hogy asszonyokat láttak menni szamarakkal, vagy kereskedők
érkeztek az erődhőz, akiknek, miután az ügylet lebonyolódott, vissza kellett térniük
latóhelyükre. Jól látszik, hogy a helyörségek fő feladata a legszigorúbb határzár fenn-
tartása volt, meg kellett akadályozniuk a legkisebb méretű beszivárgást is dél felől. A be-
számolók egy tragikus részletébőlderül ki, milyen kegyetlen következetességgel vitték
keresztül a déliek távol tartását:
.. . . Két medzsai és két medzsai nó és két. . . érkezett a sivatagból a 3. uralkodási év-
ben, a peret (sarjadás) évszak 3. hórLapia 27 . nap|án. Ezt mondták: azért iöttünk, hogy
szolgáljunk a királynak (élet, üdv, egészség), Kikérdeztékóket a sivatagban uralkodó
állapotok felől. Ezt felelték: nem hallottunk semmit. A sivatag éhen pusztul. Ezt mond-
tá(k), Ez a szolga (ti. a közlemény feladója) visszaküldte őket ezen a napon a pusztá-
jukba..," (P. c. smither in; JEA 3l. 1945.)
Egyiptom tehát a XII. dinasztia idején bekebelezte es pacifikálta a második katarak-
táig ter|edő terület€t. Eles €llentétben áll ezzel a harcias külpolitikával az a katonai pasz-
szivitás, mely az északkeleti szomszédokkal fennálló viszony jellemezte. I. Amenemhat
alatt a Delta keleti részénkiépült egy erődvonal, az ún. Uralkodói Fal, mely hathatós
védelmet nyúitott a betörések ellen, de egyúttat aa is jelezte, hogy Egyiptom tartósan
védelemre rendezkedett be. Az országot elhagyó Szinuhe is csak éjjel tudott átiutni az
eródök között, Mikor az uralkodó kegyéből hazatérhetett, meg kellett állnia a határnál.
A parancsnok jelenté§t küldótt érkezésérőla székhelyre, s csak miután egy királyi követ
érkezett, haladhatott tovább.
A Középbirodalom egész hosszú időszaka alatt csetepatékon kívül egyetlen valódi
támadó vállalkozásról tudunk, III. Szeszósztrisz korából, amelynek során az egyiptomi
csapatok Palesztinában Szekmem vidékéigjutottak. A háboru a Mentju törzs ellen irá-
nyult, de mint a Huszobek-feliratból kiderúl, ez esetben is inkább csak búntető expedí-
cióról volt szó.
Az Elő-Azsiáva| és az égei világgal fennálló béke kedvezett a kereskedelmi kapcsola-
toknak. Ugaritban például II. Amenemhat leányának a szobra kerüt elő. Egy vezír szo-
bortöredékét is ismeriük Ugaritból, s ugyancsak egyiptomi szobrok kerúltek elő Megid-
dóból. A legerősebb szál ebben az idóben is Bübloszt kötötte Egyiptomhoz. A város feje-
delmei mind nagyobb mértékbenátvették az egyiptomi kultúrát, és használták a hieroglif
írást is, Krétán szintén előfordulnak e korból való egyiptomi táígyak, s az egyiptomi
leletanyag is szolgáltat krétai irnpoít árut (kamaresa vázák töredékei).
A legjelentősebb idegenből szárínazó leletcsoport a tódi kincs, mely II. Amenemhat
alatt jutott Egyiptomba. Négy ládácska került eló, kettó lazurkó, kettő arany-ezúst tár-
gyakkal volt tele. Mezopotámiai pecsételőhengerek is voltak az anyagban, melyek nyil-
ván becses ékszernek számítottak Egyiptomban. Az aranyat főként kb. l0 centiméter
hosszú és 4-5 centiméter széles tömbök formájában kúldték,Igen szépek a finoman bor-
dázott, némelykor füllel ellátott ezú§tcsészék, A legtöbb fémcsészétösszepréselten tették
a ládákba. Komoly ótvösrnúvészeti értéke van egy henger alakú ezúst papirusztartónak
is, melynek fedelét láncocskával erósíIették az alsó részen levó fűlhöz. Az egész együt-
tesből mégis az derül ki, hogy a múvészikidolgozásnak csak másodrendű szerepe volt
a nyers nemesfém értékemellett. Valamely fontos egyiptomi szállitmányért cserébe érke-
zett a kincs Mezopotámiából.

lI4
 Bár Egyiptom nagyobb háborút nem vívott elő-ázsiai szomszédai ellen, a mágia fegy-
verével ebben az időben is folyt a harc ellenük. Az idegenek rnágikus megrontásának két
formáiát ismeriük, mindkettő az Óbirodalomra lezethető vissza: gy ellenséget ábrázo-
ló figurákat készít€ttek, s €zek eltemetésével akarták analógiás alapon előid&ni az ábn-
mlt halálát, vagy edényekre írtrák fel a megfontandók nevét, és az edények összetörésével
semmisítették meg őket mágikus módon, képzeletben. Az elátkozottak között szer€pel-
nek Ázsia, Nribia fe|edelmei, népei, líbiaiak, de felhasználták ezt a veszéIye§nek tartott
módszen halott egyiptomiak ellen is, akiknek ártó hatalínat tulaidonítotak. Mirgissá-
ban e8yütte§en használták fel az edényeket és a rrrágikus figurákat, Ezeket a íítusokat
időről időre az állam biztonsága érdekébenhaitották végre. A leletek egy része a XIL di-
nasztia korából való, de kimutatható a szokás a XIII. dinasztia alatt is.
Elő-ázsiaik időnként kisebb csoponokban betelepültek a Nílus orságába. Így U.
Hnumhotep nomoszkormányá Beni Hasán-i síriában (no. 3,) az egyik kép egy semita
nagycsaládot vagy nemzetséget ábíázol (48. a-b kép). Idegeuszerű, tarka ruhába öltözött
férfrakat és nőket látunk, akik gyermeiket is magukkal hozuík. Két kecskéiúk, két sza-
maruk van, egyiknek a háuín két kisgyermek ül. A csoport vezetőiének méltósága egy
seik rangjának felelhetett meg. Neve lbsa. Nem kétséges, hogy itt nem egyszerú keres-
kedőkaravanml van sá, hauem betelepiiüőkók, akik a nomosz unínak ióindulatát - a
kíséószöveg szerint - érték€s aiándékokkal, szemfestékkel akanák megnyerni. Ez a kép
a legrégibb en éke az Egyiptomba történt sémi bevrindorlásoknak.

A KÖZÉPBIRoDALOM UToLSÓ Évtzrorli ÉPÍTÉSZET

Mielőtt Egyiptom e8y úi leitőhöz éíkezett, óvid ideig élvezhete mindazokat az elő-
nyöket, melyeket a belső nyrrgalom két evszázadának gazdasági fellendiiüése biaosított
számára. A kor utolsó ragyogó teliesítményei a Faiiúmhoz kapcsolódnak.
A Moirisz-tó (Birket el-Qarun) valamikor sokkal nagyobb kiterjedésű volt, mint ína,
a Faiiúm nagy részevfu a]att íllt. A ó vlzszintle az ókor óta is eósen csökkent. A ha|da-
ni Szoknopaiosz Szigete nevű }áíos romjai ma már kb. két kilométernyire a parttól, a si-
mtagban fekszenek. A nem kielégítő áradások gyakorisága miatt a tóba lczető Bahr Ju-
szuf Nflus-mellékág áteresztőképe§sége mlo§zínűleg csökkent, a meder eüszposodott,
homok ftiita be. Ahhoz, hogy III. Amenemhat (l84?,l795) szabáIyozhassa a tó és a Ní-
lus vízállását, ki kellett tisztítania a mellékágat. Zsilipekkel a tavat óriási víztárolóvá ké-
pezte ki. Diodórosz és Sztrabón szerint a túlságosan magas áradások v'lzét a víztÁro|ó
magába fogadta, amikor viszont a folyó szintje leapadt, a vfu egy íészétvissa lehetett
ereszteni a Nílusba, és fel lehetett használui az öntözésnél.
Amenemhat gigantikus vízszabályozó tevékenysége csak századunk nagy víllalkoásá-
hoz, az asszuáni nagy 8át felépítéséhezhasonlítható. A tó partvonalának megláltoása
magyarázza Hérodotosz szernléletes leírását a tóban álló piramisokról, melyek mindegyi-
két egy szobor díszítette.
Az úiiá}anÁzsolt tó paftián állt az ókori Egyiptomnak a piramisok után talán legcsodá-
latosabb építménye,III. Amenemhat halotti temploma, melyet a göógök Labiirinthosz-
nak neveztek, Héíodotosz, sztrabón és mások eüzgadtatott besámolói alapián egy rend-

l15
kívül bonyolult alaprajzú, több ezer helyiségből álló, több szintes templomot kell elkép_
zelnünk.
Hérodotosz így számol be élményeiról a Labürinthosznál: ,,Ezt magam is láttam, és
nagyszerűsége valóban leírhatatlan. Mert ha valaki összefoglalná, amit a görögök falak-
ban és múvekben íiilmutattak, kevesebb fáradságnak és kóltségnek tűnnék íiil, mint ez
a Labürinthosz; habár az epheszoszi és szamoszi templom említésreméltó, és a pirami-
sok is leírhatatlanok, mert mindegyik fiilér sok nagyszerű múvel. De a Labúrinthosz
a piramisokat is ftilülmúlja. Tizenkét fedetr kapuja van, melyek egymással szembe néz-
nek, hat északi és hat déli irányban egy sorban, és ugyanaz a fa| zárja őketkörúl kivülről.
Kétfélelakosztálya van: föld alattiak es ezek fölött mások, szá,ín szerint 3OOO, és így
mindkettőből 1500. A felső lakosztályokat magam is láttam, mert átínentem rajtuk, é§
mint szemtanú szólok róluk, de a ftild alattiakról csak hallomás után tudtam meg vala-
mit, Mert az egyiptomi őrök semmiképpen sem akarták megmutatni; csak azt mondták,
hogy itt vannak az eredetileg ezen Labürinthoszt építő királyoknak es á szent krokodi-
lusoknak a síriai, Így tehát a ftrld alatti helyiségekről csak hallomás útián beszélek, a
felsőket azonban, melyek [minden] emberi munkát felülhaladnalg magam is láttam. A ki-
járások a szobákból és a tekergő utak az udvarokon át nagyon változatosak es számtalan
csodát nyújtanak azoknak, kik az udvarból a lakosztályokba, a lakosztályokból a csarno-
kokba, a csarnokokból más szobákba és a lakosztályokból más udvarokba mennek át.
Mindezek ftilöm a tető, valamint a falak kőből vannak, ezek pedig tele vannak bevésett
alakokkal; minden udvan oszlopok vesznek körül, s ezek igen iól összeillesztett fehér
kövekből vannak készitve. A Labúrinthosz végéná szögleten egy negyven öl magas
piramis emelkedik, melybe nagy alakok vannak bevésve, s alája egy öld alatti út vezet."
(Hérodotosz II. l48.)
Ebből az útvesztő benyomását keltó építménybőllényegébensemmi sem maradt ránk,
petrie hawarai ásatásai sorárr csak a szanaszét heverő tömbökre talált rá. A xII. dinasz-
tia már említen templomain, kápolnáin kívül még a fajjúmi (Medinet-Maadi) érdemel
figyelmet, melynek legrégebbi részében III. és IV. Amenemhat cartouche-ai láthatók,
A templom fő istenségei Szobek és Renenutet.
A XII. dinasztia elsó királyai - mint erről már beszéltünk - régi formáiában próbál-
ták feléleszteni az óbirodalmi piramisépítésitradíciót. list a memphiszi múvészetható-
körébe tartozott. Itt áUt I. Amenemhat és I. Szeszósztrisz piramisa. II. Amenemhat
közelebb építettepiramisát a memphiszi nekropolisz kózépponti részéhez, a dahsuri
sivalagban. II. Szeszósztrisz piramisának (41. kép) jelentőségét főképpen a hagyomány-
nyal való merész szakitás adja, Illahunnál épült. Dzsószeí ideje óta szinte kánonikussá
vált a memphiszi temetöben, hogy a beiáratot az északi oldalon kell kiképezni. Itt ellen-
ben a piramis déli oldaláná egy fúggőleges aknátr át lehetett be|utni a sírkamrához vezető
folyosóba. IIL Szeszósztrisz piramisa Dahsurban van, III. Amenemhat kettőt emelte-
tett magának, egyet Dahsurban, egyet a Faiiúmban, a mai Hawaránál, sirtemploma a
Labúrinthosz mellett (40. kép). A hawarai piramis bonyolultságában szintén egy labi.
rintushoz hasonlítható. A bejárat a déli oldalon van, az alaprajz aránylag egyszerű, a
folyosók azonban különbóző szinteken fekszenek, és csak a mennyezetek felemelhető
kőtömbjeinek ismeretében lehetett egyikből a másikba átjutni. Z§ákutcák, félrevezetésül
feltűnőén megerősített falrészletek, sehová sem vezetó aknák próbáltlik a sírrablókat
megtéveszteni - mindhiába. Mindezeknek a piramisoknak kivitele sokkal gyengébb,

116
mint az óbirodalmiaké, a kőburkotat többnyi,re szárított agyagté8lákat reitett. Az agyagba
szalmát kevertek, Egy sótét gránit piramidion Dahsurból vagy III. Ameriemhat ottani
piramisának csúcsát díszitette, vagy magában a sírépítményben volt eredetileg (44. kép).
Miként az Óbirodalom építészetea maga nemes egyszerűségébena rend, az erő kőbe
faragott szimbóluma, úgy a Középbirodalom ideológiai útvesztettsége,az ember rejtőz-
ködési vágya - lásd Szinuhe -, félelme jut kifeiezésre a 2000 utáni évszázadok építésze-
tében. Ha lehet egy kor számára jelképet keresni, akkor a Középbirodalom lényegéből a
labirintus fejezhet ki sok mindent, ahol a látszólagos rend, a sima falak mögött kiút-
talanság reitőzik, mély ellentétek lappanganak, ahol az állam már nemcsak elnyomókból
és szolgákból áll, hanem az á|lamszervezetnek bonyolult hatalmi és o§ztályhelyz€tben
kell kúlönböző utakon a megoldást keresnie, vagy legalábbis az egyensúlyi helyzetet
fenntartania.
IV. Amenemhat (r?98-1789) ideién még szilárdan állt az egyiptomi uralom Núbiá-
ban, és nagy erővel folyt a szináji rézbányák kiaknázása. Konkrét töfténelmi eseménye-
ket nem ismeriirrk ebből az évtizedből, de a különböző adatok összbenyomása arra utal,
hogy a központi hatalmat semmi sem veszélyeztette igazán.
A dinasztiát egy királynő zárja, Szobeknoferu vagy Szobeknoferuré (1789-1785), aki
valószínúleg III. Amenemhat lánya és IV. Amenemhat féltestvére volt. Azzal igyekezett
tekintélyétnóvelni, hogy egyes emlékeken saiát nevét III. Amenemhatéval társítofta,
Amikor a királynő elttínik a szemiink elól, nemcsak egy dinasztia szakad meg, hanem
véget ér Egyiptom második virágkora. Felbomlik az az állarnapparátus, mely az óbiro-
dalminál ióval szabadabb, kevésbékötött formák között biztosította az ország rend|ét.
A korszak nagy részére jellemző a centíális hatalom és a lokális politikai erők közti erő-
egyensúly és együttmúködés. A rendszernek III. Szeszósztriszig bizonyos feudális szí-
nezete van, egy rendi táLrsadalom csírái vehetők ki, melyek végül is nem feilődnek tovább.
A magántulaidon ielentősebb gazdasági és politikai tényező, mint az Óbirodalom korá-
ban,
 A Második Atmeneti Kor
(1785-I552)

A xIII-xIv. DINASZTIA

A XIII-XIV. dinasztia történetét voltaképpen nem lehet megirni. A források alapján

5G{0 király nevét ismer|ük, de ezeknek sorrendje sem biztos. Manethón szerint a XIII.
dinasztia ó0 thébai királyból állt, akik 453 évig uralkodtak, a XIV.-hez 76 xoiszi király
tartozott, l84 vagy - a kéziratos hagyományban itt ellentmondás van - 484 éves uralko-
dási idővel. Kronológiai megfontolások alapján biztos, hogy a két dinasztia uralkodási
éveit nem adhatiuk egymáshoz, csakis párhuzamosan uralkodó dinasztiákról lehet szó,
de az évszámok igy is irreálisak. Az ország egysége ú|ra megszúnt, a királyi hatalom
megingott, Mielőtt a korviszonyokat részletesebben iellemezni próbálnánk, három rövid
időszakot s egy-két olyan uralkodót emeliiLrrk ki, akiról történetileg vagy régészetileg hasz-
nálható adataink vannak.
Az egyik Hór (Auibré) király, akinek sírját 1894-ben De Morgan találta meg Dahsur-
ban, III. Amenemhat ifteni piramisának közvetlen közelében. Ez azt a benyomást kel-
tette, mintha Amenemhat közvetlen rokona lett volna. A kérdésmég nem véglegesen
eldöntött, de ielenleg valószínűbbnek látszik,,hogy a XIII. dinasztiához sorolandó.
Semmi más |el sem mutat arra, hogy III. Amenemhat után még egy királyt kellene
helyeznúnk. A XIII. dinasztia korára való datálás mellett szól egy Taniszban megtalált
szarkofág, melyen a rejtélyes király Hórusz-neve egy XI IL dinasztiabeli király (Szehemré
[Hutaui]) nevével együtt szerepel. III. Amenemhat dahsuri piramisát - bár a király nem
itt nyugodott - nyilván szent helynek tekintették. Hór (Auibré) király siria érdekes, vál-
tozatos leletanyagot tartalmazott, többek között a király fából készült, ruhátlan szobrát.
Másik érdekes egyéniségea dinasztiának Hendzser király. Hórusz-neve Uszerkaré,
egyiptomi név, de maga a Hendzser szó sémi, és Vadkant jelent. A király, úgy látszik,
egyszer megváltoztatta Hórusz-nevét, nem valószínú, hogy még egy Hendzser is ural-
kodott volna ebben az idóben. G. Jéquier szakkarai ásatásai során előkerült a király kis
méretű, de igen gondosan megszerkesztett piramisa, olyan folyosórendszerrel, mely al-
kalmas volt a rablók megtévesztésére,a monolit sírkamra feltörése pedig feilett techni-
kai felkészült§éget igényelt a már ió nyomon iáró behatolóktól. Hendzser idegenként
került az egyiptomi trónra, de biztos, hogy nem sorolható a hükszószok közé.
A XIII. dinasztia második feléhez sorolható I. Noferhotep király (Haszehemré), aki
a Torinói Királypapirusz szerint 11 évig uralkodott. Az ország különböző részeiből ke_
rúltekelő emlékei, a legterjedelmesebb szöveg egy abüdoszi sztélénmaradt ránk. Eszerint
Ozirisz-szobrot akart késziteni a hagyományoknak megfelelő kivitelben, és ezért udva-
roncaival együtt felkereste a könyvtárat, és ott régi iratokat tanulmányozott. De ezzel

ll8
Sem elégedett meg, hanem egyik emberét Abüdoszba küldte, hogy az ősi istenképmást
a fővárosba hozzák, pontosan annak mintájára akarta ugyanis az újat elkészíttetni.
Noferhotep ideiében Büblosz még az egyiptomi érdekszférába tartozott, egy relief-
töredéken ugyanis a trónszéken ülő Jantin fejedelem mellett Noferhotep cartouche-a
látható. Ennek a képnek történeti ielentőségét elsősorban az adja meg, hogy kizária a
hükszósz befolyást ezen a területen az i. e. 18. század harmadik negyedében. Még ekkor
is az Egyiptommat fennálló kapcsolatok voltak uralkodók.
I. Noferhotep kora a dinasztia legszilárdabb időszaka, kivételesen a trónöröklés is
szabályos rendben történt. Fia, Szihathor lett Egyiptom királya, utána Noferhotep test-
vére, IV. Szobekhotep (Hanoferré) lett a király, aki alatt az emlékekből ítélveaz ország
belső helyz€te a több hatalmi központ ellenére - legalábbis Délen - aránylag szilárd volt.
Bár a XIII. dinasztiának sok emléke került elő Thébából, a székhely, mint a XII.
dinasztia alatt, most is Iti-Tauiban (List) volt. Az átlagos uralkodási idő 2 és fél év, vilá-
gos tehát, hogy a királyság iellegében valamilyen változásnak kellett bekövetkeznie,
A trónöróklés szabályos rendje, elsőszülöttségi alapon, csak ritkán érvényesüt. Fel-
merült az az elmélet, hogy vála§ztott királysággá változott Egyiptom államformáia, de
mivel az uralkodási idők erősen eltérnek egymástól, nem valószinű, hogy meghatározott
időszakokra szólt a királyi hivatal. A XIII. dinasztia nem egy család, hanem a korszak
uralkodóinak összefoglaló megielölése. A XIV. dinasztia egyútt uralkodott a XIIl.-kal
É,szakon, a Delta keleti felében. Uralmuk középpontja Xoisz volt.
Biztos, hogy az állandó királyváltozások nem a hatalomért kúzdő nomoszarisztokrácia
belháborúiból adódtak, ez a réteg a XII. dinasztia második felében végleg letúnt. Sokkal
inkább úgy látszik, hogy a katonaságnak volt komoly szava a trón betöltésénél, Szemenh-
karé király például a Tábornok (Imiramesa) címet viselte. Az uralkodók nyíltan kifeje-
zésre iuttatták felirataikon egyszerú vagy idegen származásukat, a királyság szakrális iel-
lege eltúnt, Egy nem egyiptomi származású királlyal, Hendzserrel már foglalkoztunk,
Neheszi, a ,,Núbiai", akinek emlékeit a Deltábót ismerjiik, talán a xlv. dinasztiához
sorolandó.
A trónváltozások egy része katonai puccsal ment végbe, polgárháborúnak azonban
nincs nyoma. A királyság hanyatlása ellenére az ország nem került olyan zavaros álla-
potba, mint az Első Átmeneti Korban. Az adminisztráció a trón §tabilitásától függetlenül
jól múködött, § úgy tlinik, hogy a veziri tisztség sokkal nagyobb szerepet iátszott az állam
irányitásában, mint a királyság. A vezírek közül kiemelkedik Anhu és Jimeru, aki az
, elöbbi fia volt, Az Anhu család azonban nemcsak ezt a két vezirt adta az országnak.
A királyoknak nyilván nem volt tényleges beleszólása a tisztség betöltésébe. A vezíri
tisztség kettéosztása (felsó- és alsó-egyiptomi vezír) a XIII. dinasztia ideiében történt
meg elóször, de még nem vált rendszeres gyakorlattá.
Az egyik Szobekhotep nevú király korából való a Bulaq 18. papirusz, amelyből az
államigazgatás egyik funkciójáról, a királyi udvar ellátásáról kapunk képet a thébai láto-
gatások álkalmával. Három szervnek kell€tt erről gondoskodnia; a déli területeket igaz-
gató testúletnek, a néptől származó beszolgáltatásokat kezeló hivatalnak és a kincstár-
nak. Ezenkivúl a papság is hozzáiárulással tartozott, az Amon-templom 100 kenyeret
és 10 korsó sört iuttatott napontá az udvarnak, amikor az Thébában tartózkodott.

1l9
 \ HÜKSZÓSZ KOR

A már említett IV. Szobekhotep (Hanoferré, Khenephrén) királyra vonatkozik Ana_

panosz hellenisztikus kori írónak az a megegyzése, mely szerint Khenephrén király a
Memphisztől délre esó területeken uralkodott, mert akkoriban több királya volt Egyip-
tomnak. Ezek közül az egyik nyilván a deltai XIV. dinasztia egyik tagja volt, a másík
talán már egy avariszi hiiLkszósz feiedelem. A XIII. dinasztia uralma ekkor már megszűnt
a Delta felett, de Egyiptom legnagyobb része így is a kezi.ikben volt, Feltehetőleg 1720
táián kezdtek tehát a hódítók nagyobb szerepet játszani, de még hosszú ideig nem gon-
dolhattak az ország teljes elfoglalására.
Az egyiptomiak i ehau-haszutnak, a puszták fejedelmeinek nevezték azokat az uralko-
dókat, akik a manethóni beosztás szerint a XV-XVI. dinasztiát alkották. Az eü:evezés
átment azokra az ázsiai tórzsekre is, amelyek felett uralkodtak. Manethón görög szöve-
gében a név hükszósz (magyar szakirodalomban némelykor hixosz) formában szerepel.
Manethón így ír róluk:
,,Tutimaiosz. Uralkodása alatt, nem tudom, mi módon, ránk viharzott az isten, és
váratlanul kelet felől ismeretlen fajtájú emberek nagy bátorságra kapván, országunk
ellen hadba indultak, és harc nélkül, egyetlen rohammal könnyedén elfoglalták, az or-
szág uralkodóit leverték, majd városait vadul felégették, az istenek szentélyeit lerom-
bolták, az ország lakóival a legellenségesebb módon viselkedtek, egyeseket lemészárol-
tak, másoknak gyermekeit és asszonyait rabszolgaságba hurcolták. végül maguk közü1
egy királyt is választottak, akinek neve Szalitisz volt. Ez Memphiszben uralkodott, az
ország felső és alsó részétadókkal súitottal s a legalkalmasabb helyeken őrségeket ha-
gyoft. Leginkább a kelet felé fekvő országrészeket helyezte biztonságba, előre látva, hogy
az asszírok, amily mértékbenmegerősödnek, oly mértékben kívánnak majd betörni
királyságába. A szaiszi nomoszban igen alkalmas városra bukkant, mely a Nílus bubaszti-
szi torkolatától keletre fekszik, s egy ősi vallásos tan értelmébenAvarisznak nevezik- Ezt
úiiáépítetteés falakkal felettébb megerősítette. Itt gyakorolta királyságát a nyári évszak-
ban, innen mérte ki az élelmet és adta a zsoldot (katonáinak), s az idegenek rémületbe
tartása végett itt gyakoroltatta őket szorgosan különbözó fegyvergyakorlatokkal."
(ÓKTCh 27. sk. Hahn István fordítása.)
Ezt a sok fontos megállapítást tartalmazó tudósítást az egykorú adatok alapján a tör-
ténettudomány több ponton korrigálta. Több mint 1300 éwel az események után az
egyoldalú gyúlölködő forrásanyag birtokában Manethón nem láthatta tisztán a hükszósz
hóditás iellegét. Az asszírok szerepeltetése kronológiai tévedés,sokkal később kezdtek
csak veszélyt ielenteni Egyiptom számára. Ez a népnévbizonyára górög szerzők hatására
került be a szövegbe, akik Mezopotámia és Sziria népeit általában igy nevezték.
Hazájukban az Egyiptomot meghódító törzsek nomád pásztorkodással foglalkoztak,
innét Manethón más részeiben a ,,pásztorkirályok" elnevezés. (Ő egyébkénta hiiLkszósz
szót így etimologizál ja.) Nem hirtelen rohammal foglalták el Egyiptomot, ahogyan
Manethón állította, hanem - kihasználva a Delta megosztottságát - lassan szivárogtak be,
míg végü fontos hatalmi tényezóvé lettek. A Manethónnál említett Tutimaiosz király,
aki alatt a hatalomátvétel töítént, az egykorú források Dzsednoferré Dudimosze királya,
aki l670 táján lépett trónra. valószinú, hogy valamivel ezután indított támadást Szalitisz

I20
 avariszi fe'edelem, a XV. dinasztia alapítója, és foglalta el Memphisz és Iti-Taui vidékét,
majd rövid időre egész Egyiptom, sót - formailag - Núbia is hükszósz uralom atá került.
A hódítók etnikai összetétele ma is vitás. Többségü nyugati sémi eredetíi volt (lásd
pl. a Yaqubher nevet), de lehettek köztúk hurriták is, W. Helck szerint a Szalitisz név
,(eredetileg Selek) a hurrita Sallakunak felel meg. Felvetődött az a kérdésis, hogy indo-.
európai, közelebbről árja népelemek mennyiben játszottak szerepei a hükszósz hóditás-
ban. Tekintettel arra, hogy az áriák csak az i. e. 1,6. századtől befolyásolták erősebben a
Közel-Kelet történetét, elsősorban Mitanni államét, a hükszószok kózött nem lehettek
nagyobb számban jelen. A lóvontatta kétkerekű harci kocsi megjelenését a térségb€n
sem kell nagyobb árja bevándorlással kapcsolatba hozni. Bár a későbbi - egy bizonyos
Kikkuli által irt - hettita) lóneveléssel foglalkozó kézikönyv indiai ária terminológiát
használ, a sokkal korábbi (i. e. 18. vagy |7. század) Mari-i levelekbőI is tudunk már
lovakról és harci kocsikról. Az egyiptomiak a hükszószoktól vették át a lovat és a kocsit,
de a lóval és kocsival kapcsolatos szavaik nem indoeurópai, hanem sérni eredetúek. Maga
a hükszósz hódítás egyébkéntnem hozható kapcsoIatba ezze| a félelmes fegyvernemmel,
csak a hükszósz kor vége felé hallunk róla először.
A kor első szakaszának leginkább megfogható egyéniségeHian (Jannasz) király, aki-
nek a Közel-Kelet egymástól távol esó vidékeiről ismeretesek emlékei. Így Dél-Egyip-
tomból (Gebelén), á Deltából, a mai Bagdad területéről, Kíétaszigetéről, és Bogazköy-
ből, a hettita fóvárosból. Programadó Hórusz-neve: ,,Az oíszágok átölelője", egy világ-
birodalom alapításának gondolatát hirdeti, biztos azonban, hogy Egyiptom és Szíría-
Palesztina egyes terúletein nem terjedt túl uralma, s az előbb emlitett tárgyak kereske-
delmi úton jutottak el a távoli lelőhelyekre. Sőt úgy látszik, bogy az ő ideiében vált Núbia
függetlenné. Egy Apóphisz (Aauszerré) kiráIy nevét feltűnt€tő váza Spanyolország terü-
leiéről került eló, ahová talán nem a hükszósz korban, hanem később, íiiniciai kereske-
dők áru|aként jutott.
A fó hükszósz királyokat sorolia a történettudomány a XV. dinasztiába, a XYl. az
ezzel egy idóben uralkodó egyiptomi és hükszósz helyi feiedelmek neveit tartalmazza,
akik alávetett helyzetben voltak az uralkodóval szemben. A kor nem könnyen kibogoz-
ható reitélyeit vizsgáló történészek munkáiának nehezitéséhez nagyban hozzájárult a
skarabeusok egy csoportia is. Ezek magukban is amulettek voltak, de mágikus ereiüket
növelte, ha királynevet véstek ráiuk, Egyes vésnökök, nem tölődve a történelmi valóság-
gal - talán azért, hogy a választékot növeliék -, kitalált neveket tiintettek fel raituk. Ezért
ma általában csak azokat a királyneveket fogadiák el valódinak, melyek a skarabeusokon
kivül más emlékeken is előfordulnak.
A hükszószok fó erődie egyiptomi uraImuk idején mindvégig Avarisz maradt a Delta
keleti részében.Biztosnak látszik, hogy nem azonosítható a későbbi Tanisszal, hanem
attól délre, úiabb feltételezésekszerint a mai Khatána területén feküdt. A legutóbbi idó-
kig kétségesvoIt, hogy milyen régészetiemlékanyag kapcsolható á hükszószokhoz. Egy
különös formáiú edénytipus, az ún, Tell el-Yahudije vázák kétségtelenül palesztinai ere_
detúek, de ezek már a hükszósz kor elótt megjelentek Egyiptomban. Ugyancsak kétsé-
ges, hogy hükszósz épitményeknek tekinthetók-e azok a négyszögletes, ftildfallal, vizes-
árokkal körúlvett erödök, melyek aránylag nagy számban ismertek az i. e. 17-16. század|,
Palesztinában. Egyiptomban Héliupolisz közelében találtak két hasonló építményt.Csak
a hatvanas évek végénkerűlt elő olyan anyag a Delta keleti területén Tell ed-Dabaanál,

l2l
mely ütathatatlanul a palesztinai középső bronzkornak felel meg (kerámia, fegyverek),
telr.it a hükhósz korra datálható.
1650 tá'án Thébában úi helyi dinasaia tűnik fel (XVfi.). Az utolsó uralkodóktól elte-
kintve történetükól semmit sem tudunk. Egyes kinályok - nyilván a thébai ósök ernlé-
kére - az Antefvagy Mentuhotep nevet vették fel. A thébai fe|edelmek hosszú ideig szo-
rosabb, maid laább függóben állnqk a hükhó§z dinasztiával, Az eüenállás, az ofság
eg}€sítésének hagyományai azonban elevenen éltek itt, s a leghosszabb ideig uralkodó
hükhósz kiníly, Apóphisz alatt az ellentétÉkeósen kiéleződtek a két orságré§z között.
/VLír maga az Apóphisz* név is gyúlöletes volt az egyiptomiak szemében, hiszen a sö-
tétség félelmetes sárMnyrit, a Napisten ellenségét hívtíkígy, s sem csak a kőőbbi
^z
egyiptomi tönénetínás kitalálása, hogy a hüksószok Széthet - ozirisz gyilkosát - tekin-
tették legíőbb istenüknek, Még a XIX. dinasztia alatt is megemlékezett egy sztéléSzéth
uralomra iutásrának 400. &{orduló|riról. Amenemope későbbi intelmei iellemzó szólás-
mondást őriztek meg Apóphiszól: ,,Az ureus kígyónak ujionganak, leköpik Apóphiszt. "
(10. col. 19-20 sor, H, O. Lange: Das |Yeisheitsbuch des Ampnemope. Kobenhavn, 1925.
59,) Az a vád viszont hamis, hogy ,,Ré nélkúl"uralkodak volna, hiszen a Napisten neve
szerepel a feliratokon, Apóphisz kinály peldául ,,Ré test szerint fia". Apóphisz első évti-
zedei még békébeD teltek el, lehet§éges, hogy rokoni kapcsolatok fúzték a thébai feiedel-
mekhez, Leán},ának, Heritnek a nevével eüátott alabástíom váa kertilt elő uglanis
I. Amenhotep tlrébai sírjából, a táígyat tehát még á XVIII. dinasztia koníban is kegye-
letrcl őrizték. A Rhind matematikai papirusz, mely lalószínűeg Thébában íródott,
Apóphisz 33, uralkodási evét említi, ekkoí még őt tekintették Délen is fő uralkodónak.
Vele egy időben glakomlta Thébában - mint vazallus - a haalmat I., maid Il. Ta-aa
Szekenenre, akik kózii,l a másoűk a ,,hős" melléknevet kapta. Egy újbirodalmi papirusz
(Sallier I.), mely humorosan induló történerct öííjkített meg erről az időszakról, Apó_
phisz iizenetét közÜ Szekenenré királyhoz. Az iizenet 8roteszkségéből világos, hogy
Apóphiw minden ámn okot keresett a háborrira, le akan szímolni emelkedő vazallusá-
val. Arról beszélt ugyanis, hogy nem tud aludni a thébai vízilovak ordításáól. (A hük-
szosz uralkodó székhely,e több mint 700 kilométerre volt Thébától!) Tirlán arra céloz az
ilzenet, hogy a királyt sértettéka thébai uralkodó dászatai, hiszen a víziló Széth §zent
állata volt.
Szekerenré elesett a hábonlban, mrimiáiát megíallílták a Deir el-Bahari-i re|tekhelyen.
A koponyán iól látszanak a halálos feisebek. A legriiabb anatómiai és ftgyverani vizsgá-
latok is arra mutatnak,hogy ezek palesztinai, tehát hükszósz feglruerektól szírmaznak. A
thébai vazallus államot azonban nem sikerült megttirni. Kamosze thébai fejedelem korá-
ban a harár KuszainIál húzódon, tehát Théba rnár |elentős teriiletek fulett uralkodott.
Az összecsapás után úira békésidőszak kövekezett, melyet iól jellemez Kamosze egyik
felirata. Kamosze, Szekenenré fia elhatároza, hogy újabb hábonit indít a hükszószok el_
len. Összehivta tánácsadóit, ám ezek Dem helyeselték tervét. Arra hivatkoztak, hogy a
hükszószok kezén lévő legjobb fr'ldeket is Egyiptom sárnára műveük, árpáluk az egyip-
tomiak disznainak iut. A déü terület nyáiait a Deltába lehetett hajtani, az otuni dús
legelőkre. Az otszÁg gazdasági egy§ége tehát nem bomlott rneg, Dél sámára a helyzet

. Az Ipepi o& maidnem azono§so hangzott az Ápep kígyó nw&el, M3nethón 6ái Dem tátott kúlóDb§é-
get,Mildkeí6 8öóg íormáia APópNsz.

|22
ilyen szempontból nem volt kedvezótlen. Kamosze viszont felháboritónak találta azt,
hogy egy ázsiaival és egy núbiaival kell osztoznia Egyiptom birtokain. A szövegből ki_
derül, hogy Kamosze állama Elephantinétől Kuszaiig teriedt, ö azonban jogot formált
Egyiptom régi birtokára, az ebben az idóben független Alsó-Núbiára is. Kamosze az ide-
geneknek fizetett adóról is beszélt, ilyen kötelezettseg tehát még az ő ideiében is ferrrrállt,
Végúlis Kamosze, nem törődve az ellenvetésekkel, megindította támadó hadiáratát.
Az első célpont Neferuszi város volt a hermupoliszi kerületben, ahol a hükszószokkal
egyúttmúködó Teti fejedelem uralkodott. A várost körülzárták, majd hajnalban roham-
mal elfoglalták. Lakosságát lemészárolták vagy rabszolgaként osztották szét az egyipto-
miak között. A közép-egyiptomi hükszósz pozíciók lerohanása után Kamosze nílusi
ffottáia egészen Avariszig hatolt. Apóphisz háremhölgyei ablakukból rettegve figyelték
az egyiptomi hadakat. A király elzsákmányolta Avarisz kikötőjéből a hajókhoz vató céd-
rusfát. Arany, ezűst, lazúrkő és sok fegyver kerúlt a kezébe. Az Avarisz elleni támadás
azonban csak megfélemlítö kalandozás volt a mögöttes területekre, Memphisz elfoglalása
előtt nem lehetett gondolni a Delta-vidék megszállására, Memphisz bevételéről pedig
nincs szó kamosze feliratain.
A súlyos vereségek hatása alatt a hii&szósz király megpróbálta szövetségesül megnyerni
Núbia fejedelmét. Levelét, melyben elpanaszolta, hogy Kamosze ok nélkúltámadta
meg, Kamosze emberei elfogták, s így meghiúsult az a tetv, hogy amíg ő északon leköti
az egyiptomi hadakat, a feiedelem dél felól inditson támadást, s maid ketten megosztoz-
zanak Egyiptomon.
Kamosze két felirata számol be ezekről az eseményekról, szenvedélyes bosszúvágytól
tulfútött stílusban, Az egyik részletből kidertil, hogy Kamosze azt is sérelmezte, miért
tagadia meg tőle a király az uralkodói címet. ,,Vészes hír (érkezik) városodba. Megfuta_
mítottak téged seregeddel együtt. Ostoba beszéd az, hogy engem (csak) lfőnök<-nek
teszel meg, miközben te ,iuralkodó< vagy."
Egy másik részlet; ,,. . . Énfogom meginni szőlőskertieid borát, miután azok az ázsiaiak
préselik ki számomra, akiket fogságba eitettem. Feldúlom lakhelyedet, kivágom fáidat,
miután asszonyaidat hajókra raktam és elzsákmányoltam a harci §zekereket..." (L.:
Habachi: The Secottd Stela of /(arzose, Glúckstadt, |972. 32., 36.)
Kamosze diadala a thébai államot tette meg Egyiptom vezetó hatalmává, de a hükszó-
szok ereje még nem tört meg. Memphisz vidéke és a Delta a keziikben maradt.
Sem az öreg Apóphisz kiráIy, sem Kamosze nem étte meg az úi korszakot. A hükszósz
uralom utolsó éveit szirrte teljes homály takaria, Még két Apóphisz nevú királlyal talál-
kozunk, egyik Aakenenré-Apóphisz, a másik Nebhepesré-Apóphisz. Nem kizán azon-
ban, hogy csak egy Apóphisz nevú király volt, aki többször is megváltoztatla uralkodói
nevét. Az Aakenenré nevet több régi szoborra véstékrá, a Nebhepesré nevet egy bronz
tőrön is megtaláliuk. Egy Abd nevú, tehát sémi származású férfi koporsójából került elő
a tőr (90. kép). Észak-Egyiptom utolsó hükszósz uralkodója Hamudi volt, Thébában
Kamosze örökébe (87. kép) öccse, I. Jahmesz (Amószisz) lépett.
A régészetileletek véletlenszerűsége úgy hozta magával, hogy az utolsó felszabadító
háborúróI nem maradt ránk királyfelirat, ehelyen egy Jahmesz nevú haióskapitány ón-
életraizi beszámolóia n},uit táiékoztatást az eseményekről. A harcok váltakozó sikerrel
folytak, végül az egyiptomiak Avariszt is elfoglalták, Ezze| véget ért a Deltában is az
idegen uralom. Az életrajzbal szerepló hajónévról (,,Memphiszben ragyogott fel") arra
l23
lehet következtetni, hogy Egyiptom régi székvárosa a háború eleién került a thébai csa-
patok kezébe.
Jahmesz Avarisz elfoglalásával nem tekintette befejezettnek a háborut, hanem eset-
leges ellentámadások megelőzése érdekében átlépte a határt, és háromévi ostrom után
elfoglalta a dél-palesztinai Saruhent.

NI]BIA MÁSODIK ÁTMENEYI KORA

A húkszósz hódítás után megszűnt az egyiptomi uralom Núbia felett, Csak az első
hiiLkszósz uralkodók rendelkeztek itt bizonyos befolyással, a helyi tórzsek elismerték fő-
ségiiket. Núbia függetlenné válásá után sem szakadtak meg a kapcsolatok Egyiptommal,
Nedzseh núbiai fejedelem szolgálatában egyiptomiak is álltak.
Ahogyan egyiptomiakról tudunk Núbiában, ugyanúgy núbiaiak is éltek Egyiptomban,
régészeti emlékanyaguk világosan €lkülönül a korabeli egyiptomitól. Felső-Egyiptom
szfunos pontján jellegzetes kör alakú vagy ovális sírok kerültek elő; e sírok nem mélyek,
az elhunyt közel feküdt a felszinhez. A szakirodalomba mint serpenyő formájú sirok
(pan-graves, Pfannengráber) vonultak be. A zsugodtott holttestek bőrruhában vannak,
kagyló és győlgyhét, ékszereket viselnek. Az egyiptomi prehisztorikus korból iól ismert
vörös es fekete szegélyű kerámiát tették a halottak mellé. A sírok közelébe állatkoponyá-
kat helyezte§ s ezeket be is festették. A temetkezések tehát archaikus jellegűek. Núbia
anyagi kultúrája nem sokat feilődött a IV. évezred óta. A sirokban talált sok fegyver an-
nak a bizonyítéka, hogy ennek a népcsoportnak a katonáskodás volt a fő foglalkozása
Egyiptomban. A sírok néhány hükszósz kori tárgyat is tartalmaztak, többek kózött egy
skarabeust Sesi fejedelem nevével és egy elefántcsont sánx tóredékét, melyen az egyip-
tomitól elütő, erőtelies sémi arcélt faragtak ki.
A serpenyó formájú sírok elterjedtségi területe azt bizonyítja, hogy a núbiai harcosok
a thébai feiedelmek szolgálatában álltak,
 ez ŰlUrrodalom
(l552-1070)

A xVnL DINASZTIA (1552-1306) KEZDETE

A fáraók udvari történé§zei sámára I. Jahmesz (Ahmesz, Amószisz, Nebpehtiré kirÁly

l55Z-I527) egy úi, ragyogó korszak kezdetét ielentette. A már eínlítettramesszeumbeli
ábrámláson, ahol a régi királyok szobrait mutatiák egy felvonulás alkalmából, Ménészés
Mentuhotep után harmadiknak tahmesz szobra következik. Új dinasaia alapítóiának is
tekintenék, annak ellenére, hogy a család már t<ibb nemzedék óta gyakorolta a hatalmat
Thébában. A dinasztia ősanyiaként Tetiseri királynét tisztelték, Jahmesz ide|ében lcí-
polnát emeltek számára Abüdoszban. A thébai uralkodócsalád második nerzedékében
is kiemelkedik egy nőalak, fahhotep (Ahhotep) kinílyné,Ta-aa (Szekenenre) felesége,
akinek síriába Jahmesz pompás ékszereket helyeztetett. l859-ben keriiüt elő ez a kincs a
thébai nyrrgati parton Dirá Abu'l-Nagában. A legszebb darabok egyike Jahmesz király
díszes, aranylemezekkel bodtott harci bárdia. Egy csodálatos finomságú tőr fogantyúiát
Hathor-feiek díszítik. Tük6n, legyezőkön, karpereceken kívül aranylegyek is volak a
sírban, a bátorság jelképei. Különösen érdekes azonban egy arany és egy ezüst csónak-
modell, ahol az evezős figurák is nemesfémből készültek (az aranycsónak legénységének
többsége is ezüst), Egy négykerekúkis bronzkocsi az egyik haiómodell számára sml-
glált alátétiil. A keréken levő deszkán benigás látható, ebbe kellett a haiót eósíteni (91.
kep).
Jahhotep poütikailag is ielentős személyiség volt. Jahmesz egyik sztéléiébőla trónía
Iépte előtti időkben belső zalarokra lehet következtetni, s ekkor Jahhorcp volt az, aki
felügyelt Egyiptom katonáira, visszahozta menekülőket, megbékítette Felső,Egyipto-
mot, és leverte a lázadókat. Közelebbi meghatároás nélkül ázsiai területek úínőiénekis
mondiák, a sír kincséből szÁrmazó tőr pedig feltűnően hasonlít a korabeli mükénéida-
rabokhoz. Miiü<énében is kerültek elő egyiptomi tárgyak, sőt a híres aranymaszkok ese-
tében is felvetődhet az egyiptomi hatrás lehetősége. Az Egyiptomból érkező Danaosz töí-
ténete a göóg mitológiában kétségíelenülaz egyiptomi-mükénéi kapcsolatok mitikus
visszatiikr<iződése, arra azonban nincs alap, hogy az Egyiptomból meneküő hiikszó-
szokkal hozzuk ezt a történetet kapcsolatba.
Jahmesz fó érdeme a2 oíszág felszabadítása volt, melyet Saruhen elfoglalrásával koro-
názott meg. Amikor uralkodásIÁnak második felében a hettiták hóűtásai és a Hammurá-
pi-dinasztia bukása Babilonban megingatta a Közel,Kelet hatalmi egyensúlyát, ralószí
núleg Saruhen vidékétől északra is ter|eszkedett.
Alsó-Núbiát is visszafoglalta Egyiptom, de az újra bekebelezett terüeten még le kel-
len verni egy bizoryos Aatiu lázadísát. Egy má§ik lázdó, Gtian, akit az elóbivel €yütt
}ahmesz kapiuány felirata említ, valószínűleg ugyancsak núbiai volt, A
pacifikálás utín

l25
megszervezték az új tartomány közigazgatását. Éléreegy ugyancsak Jahmesz nevet viselő
kormányzó került, akit a király a ,,déli pusztrik királyfija" cimmel ruházott fel. Később,
II. Amenhoteptől, ez a cím ,,kusi királl,fi" alakban szerepel. A,,királyfi" szó itt nem
jelent vérségi kapcsolatot az ura|kodóllázzal, csak azt fejezi ki, hogy az i|Iető az egyip-
tomi király képvíselő|eként gyakorolia a hatalmat.
Jahmesznak és I. Amenhotepnek (1527-1506) az ország politikai újjászervezésévelis
foglalkozniuk kellett. A közigazgatás bizonyos fokig egyszerűsödött, a régi, a centralizá-
lási törekvések elősegítésérenem alkalmas hivatalokat, intézményeketmegsziintették.
A nomoszoknak nem iuttattak jelentősebb szerepet. Egy sztélétanúsága szerint Jahmesz
a nagybirtok kialakulásának megakadályozására ftilddarabokkal ajándékoztatta meg ma-
gát, hogy a királyi családi birtokot növelje.
A kőbányászat fahmesz uralkodásának vége felé újra megindult, de nagyobb méretű
építkezésekról§em ó, §em utóda korából nincs tudomásunk. I. Amenhotep egy frnom
kidolgozású kis alabástrom kápolnáiát a karnaki III. pülónba építettékbe később, innét
emelték ki darabjait az utóbbi évtizedekben, és sikerült a telies kápolnát rekonstruálni.
I. Amenhotep kora békébentelt el, mindössze egy núbiai hadiáratáról tudunk. Bár
Szíria elleni támadásoknak semmi nyoma a korabeli forrásokban, I. Thotmesz egy fel-
iratából mégis úgy túnik, hogy Egyiptom hatalma már ekkor egészen az Eufráteszig ter-
jedt. Ez csak úgy képzelhető el, hogy a szíriai városállamok formálisan elismerték Egyip-
tom főségét,hogy így védelmet nyerjenek a hettitákkal szemben.
Valószínűleg I. Amenhotep volt a Théba nyugati partián feltárt kézmúvestelep, Deir
el-Medine megalapítója, másként nehezen magyaíázhatő az a tisztelet, melyben itt őt
mágát és anyiát, Jahmesz_Nofertarit (75. kép), a korai XVIII. dinasztia egy másik fon_
tos nóalakiát részesitették.

HABORU ES BEKE

I. Amenhotep után a XVIII. dinasztia nem egyenes ágon folytatódott, Amenhotep

leányának férie lett a király, I. Thotmesz (1506-1494) néven. Trónra lépésérőlértesítést
küldött az ország fő tisztviselőihez, ennek két másolata maradt fenn Núbiából. Az érte-
sítésbená király közli hivatalos titulatúíáiát, uralkodói nevét és a formulát, hogyan kell
az ő nevére esküt tenni. Háborúktól zaios évek iellemzik az új korszakot, már uralkodá-
sának 2. évébenegy núbiai lázadás leveréséről hallunk, ami után a déli határt egészen a
harmadik kataraktáig tolták elóre. A déli előretörés azonban csak nyitánya volt egy sok-
kal súlyosabb háborúnak, melyet az egyre erősödó Mitanni birodalommal kellett Egyip-
tomnak megvívnia. Az egyiptomi hadsereg eliutott az Eufráteszig, s egy ott felállitott
győzelmi sztéléhirdette Egyiptom ereiét, de ennek ellenére sem szabad e háborúnak a
jelentőségét tulbecsűlni, Inkább erődemonstráció volt, a térséghatalmi viszonyait dön-
tóen nem módosította. A szíriai-palesztinai városállamok továbbra is önálló politikát
folytattak, Egyiptom valódi befolyása a terület déli részére korlátozódott.
II. Thotmesz (1494-1490) fó felesége féltestvére,Hatsepszut (Maatkaré) királyné
volt, házasságukból csak egy hercegnő született, Nofruré. Az utód így az egyik mellék-
feleség, Ízisz királyné fia, a kiskorú III. Thotmesz lett (1490-1436). Ez a helyzet lehe-
tővé tette az özvegy királyné számára, hogy maga vegye kezébe a kormányt, először mint

126
régens (repat), majd, az nj kitá|y 2, (vagy 7.) évében mint fáraónő, telles királyi titulatu_
rával. Húsz (vagy tizenöt) éven át tartó, furcsa társuralkodás vette ekkor kezdetét. Min-
den hatalom a királynő kezében összpontosult, akinek férfias ielleme, akaratereje nagy
tekintélyre tett szert az ország elókelói körében. Az éveket azonban III. Thotmesz trónra
léptétől számozták, és Hatsepszut gyakran ábrázoltatta magát III. Thotmesz társaságá-
ban, Nem Hatsepszut volt az első fáraónőie az országnak, elődiének tekinthette Nitók-
riszt és Szobeknoferurét, és családjának nagy nőalakiai, Tetiseri, Jahhotep, Jahmesz-
Nofertari, akiknek emléke még élénkenélt a nép és az arisztokrácia tudatában, meg-
könnyitették számára a trón elfoglalását. Hatsepszut mégis érezte nőiségének hátrányait,
gyakran férfinak ábrázoltatta magát szobrain, királyi szakállal.
Hatsepszut tisztában volt a hatalomátvétel törvénytelen iellegével, ezért késóbbi fel-
iratain vagy arra hivatkozik, hogy Amon választotta ki egy körmenet alkalmával királlyá,
vagy ftildi atyiára, I. Thotmeszre vezeti vissza utódlási iogát, aki állítólag őt tette meg
örökösévé. Egyes szövegek, a valósággal nem törődve, III. Thotmesz nővérének mond-
ják.
Hatsepszut uralma (1488 v. 1483-14ó8) a béke, a virágzás jegyében telt el. Núbiából
tudunk harcokról. A királynő feladta atyja ázsiai hódító törekvéseit, figyelmét Délre
ósszpontositotta. III. Thotmesz 8. vagy 9. uralkodási évében kezdődött meg a királynő
korának legnagyobb vállalkozása, hatalmas expediciót indított útnak Délre, Punt orszá-
gába. Punt valószinúleg a mai szomáliai partvidék egy részével azonosítható. Öt hatalmas
tengeriáró hajót kúldött a királynő, az expedíció megszervezésében egy Neheszi nevú
tisztviselő segített. Az expedíció képei, melyek a Deir el-Bahari-i sírtemplom falán lát-
hatók, nemcsak az egyiptomi történelem szempontiából felbecsúlhetetlen értékúek,ha_
nem fényt vetnek Afrika törzseinek régi történetére, hajdani életénekegy kis részletére
is azi. e.15. századból. Az ábrázolásokból megtudjuk, hogy a puntiak folyó partján cölö_
pökre épitett, hegyes, kerek kunyhókban laktak (62. kép), ahová létrán lehetett fel-
mászni,
Az egyik kísérő felirat megfogalmazása szerint az egyiptomi követ sereg élénérkezett
az,,isten országába", a punti előkelőkhöz, és ajándékokat hozott Hathor istennőnek,
Punt úrnójének - valójában a punti fejedelemnek. Ez persze csak a szokásos körülírása
egy egyszerű kereskedelmi ügyletnek. Egyiptom uralkodója hivatalos megfogalmazás
szerint nem küldhetett csereárut, csupán ,,aiándékokat", s ezért maga is csak ajándéko-
kat fogadhatott el a hódolat jeleként
A szöveg szerint a puntiak alázatosan ,,meghajolva" köszöntötték az egyiptomi expe-
díciót: ,,Miért iöttetek ide? - ebbe az országba, melyet az emberek nem ismernek. Talán
az ég útjairól szálltatok alá? Talán vízen és szárazon utaztatok?" (Urk. IY.324.)Láthatő
a hosszú szakállú punti feiedelem, Parehu, és felesége, Ity is, aki valószínűleg izom-
sorvadásban szenvedett, s akit az egyiptomi múvész eltorzult testtel ábrázol. Az egyip-
tomi követ és katonái részéresátrat állitottak fel a tengerparton, ide hozta Punt feiedelme
a fizetség egy részét,az aranykarikákat.
Az egyiptomiaknak nemcsak árut kellett átvinniiik Punt országába, kemény munka
is várt rá|uk. Ébenfákat vágtak ki, és a helyi lakosokkal egyútt mirhafákat ástak ki a ftrld-
ből, hogy áttel€pítsék őket Egyiptomba. Az egyit képen hat egyiptomi visz egy mirhafát
a öldkupacban. ,Gyere velúnk te mirhafa isten országából, Amon templomába, ott lesz
a te helyed . . ."

l27
 A haiókát megrakták ,,Punt ország csodáival": €lefántc§onttal, arannyal, gyantávall
mirhafákkal, ébertnel, tömiénnel, szemfestékkel, párducbórökkel, ma|mokkal, kutyák-
kal és értékes friszerekkel. A helyi lakosok közül is elszállítottak néhányat Egyiptomba.
Természetesen nem Punt meghódításáról volt szó, hanem békéscsereüzletről. A Hathor_
nak hozott .ajándékok", harci bárd, tőr, diszgallérok, láncok képezték az egyiptomiak
fizetségét.Az expedíció visszaérkezését,a hajók kikötését Thébában ábrázolják, ami-
böl arra kell következtetni, hogy ebben az időben már volt egy víziút,egy csatolna a
Vörös-tenger és a Nilus között, melyről késöbb a szaiszi és perzsa korban hallunk újra.
A szuezi csatornálak ez az ókori változata nem közvetlenül kötötte ö§sze a Földközi
és a Vörös-tengert, hanem a Delta keleti részében a §íadi Tumilát vidékénaz egyik
Nílus-ágat kapcsolta a Vörö§-tengerhez. Hatsepszut kora után valószínűleg hamar
tönkrement ez a vízíít,s 900 éwel később újra kellett kezdeni a munkálatokat. Az ke-
véssévalószínú, hogy a punti expedíció haióit a tengerröl a sivatagon keresztül hozták
volna át a Nílusra. A királynő fogadta az expedíciót. Halomba rakták, megvizsgálták,
összeírták a hozott árukat. Az egzotikus fákból csodálatos délszaki paradicsomot telepi-
tettek Deir el-Bahariban Amonnak,
Más területekkel folytatott kereskedelmi ábrázolás túnik fel Szenenmut gurnai síriá-
ban, ahol a heftiuk (krétaiak) hozzák áruikat. Több III. Thotmesz korabeli sírban is meg-
ismétlődik épebb állapotban ez a jelenet (pl. Rehmiré, Ipuimré, Menheperrészeneb):
a krétaiak fő áruia pompás állatfejes (oroszlán, hegyi kecske, bika) vázák.
Hatsepszut tehetséges államférfiakat gyűitött maga köré. Különösen nagy hatalom
összpontosult Hapuszenebnek, Amon főpapjának és Szenenmutnak (Szenmut) kezében.
Hapuszeneb nemcsak Amon templomait irányította, cimei azt mutatják, hogy az egész
egyiptomi papság vezetőiévé tett€ a királynő, Szenenmut a Deir el-Bahari-i templom
építészevolt, be|áratos volt abba az épületbe, ahol a koronákat őrizték, emellett ó intézte
az Amon-templomok gazdasági ügyeit, és ő volt a királynő leányának, Nofruré herceg_
nőnek a nevelőie. IJgy túnik, hogy Hatsepszut a gyermekét a trón várományosának tekin-
tette. A templom megtervezése Szenenmutfinom művészi érzékénekbizonyitéka. Tudo-
mányos érdeklődésétmutatja a régmúlt§zövegeinek tanulmányozása, nehezen megfejt-
hetó szimbolikus-tittosirásos ábrák megszerkesztése, Szenenmut, aki annyit tett ural-
kodóia ftrldi és túlvilági boldogsága érdekében, saiát túlvilági sorsát is az övéhez akarta
kömi, ezért a halotti templom re|tett kis fülkéiben a saiát képétis ábrázoltatta. Eldugott
helyük azt bizonyítja, hogy Hatsepszut tudra nélkül kerültek oda. Szenenmut szinte
megszállottia volt ennek a gondolatnak; két sírt készittetett magának, egyiket a nyilvá-
nosság szeme előtt (no. 7l.)i, a mai Gurnában, a kor divatiának megfelelő díSzítésekkel,
a megszokott épitészeti megoldásokkal, egy másikat titokban furatott (no. 353.) - nyil-
ván kófeités iiLrügyén - egy kőbánya falába a Deir el-Bahari-i templom közelében oly
módon, hogy a folyosó a halotti templom alá ért, így a szent teiület védelmét nyerte el,
Ez a sír minden tekintetb€n rendhagyó. Mennyezetét asztronómiai ábra dísziti, falait
nem a mindennapi világból vett jelenetek, hanem főként a Halottak Kiinyvóől vett val-
lásos szövegek borítják. A mennyezeten a piramisszövegekból is vannak részletek. A sir
munkálatait idő előtt abba kellett hagyni, Szenenmut közben keglwesztett lett. III. Thot-
mesz helyz€tének erősödése is közreiátszhatott bukásában, de ellenségei bizonyára tudo-

r A thébai sirokat a kónnyebb azono§í!ás érdekébena kutatók számokkal látták el.

|28
mást szereztek a kor szemében búnös elbizakodottságárót is, tulzott tulvilági igényeiről,
mellyel az uralkodót is sértette.
Szenenmut szeryezte meg a királynő első két gránit obeliszkiének felállítását Karnak-
ban. A Deir el-Bahari-i templom örökíti meg a két gigantikus kőszál Thébába vitelét
Asszuánból. 27 hajó vontatta az obeliszkeket vivő bárkát vagy bárkákat. Az obeliszkeket
aranylemezekkel boíították, melyek megsokszorozták Théba ragyogó napiának ttindók-
lését,A két csodálatos obeliszk arra ösztönózte a királynót, hogy 18. uralkodási évében
megtartott iubileumára még kettőt helyezzen el Amon t€mplomába, ezek közül az egyik
ma is a helyén áll.
,,Halliátok hát: a legfinomabb fehéraranyat raktam rájuk. Vékaszámra mértem ki,
mint gabonát szokás a zsákból. Én, a felség, kiáltottam ki a mennyiséget, mely nagyobb
volt, mint amit a két ország valaha látott. A tudatlan é§ a tudó tudia meg ezt !
A}i maid hallani fogja ezt, ne mondja azt, };'ogy dicsekvés, amit beszéltem; hanem
mondja ezt: mennyire |ellemző ez őrá ! Milyen méltányosan iárt el az ő atyiával (ti. Amon-
nal)!" (Urk. IV, 3ó7. sk,).
Hatsepszut kora Egyiptom erőgyűitésének, a nyugalomnak időszaka. Míg Jahmesz
óta az egyiptomi királyfeliratok hallgatnak a húkszósz uralomról, Hatsepszut egy Pahet
istennő tiszteletéfe épült szentélyben (ún. Szpeosz Artemidosz) szól a hükszósz korban
romba dőlt templomok helyreállításáról is. Lehetséges, hogy az újjáépitésmunkája csak
Hatsepszut alatt feieződött be, de az is világos, hogy az egyiptomi történetszemléletben
ekkor alakult ki az egyértelműen negatív álláspont a hükszósz uralommal kapcsolatban,
mely egészen Manethónig éreztette hatását.
A sors kegyetlen iróniája, hogy a főbb hiikszósz királyokat az uralkodói listák mind-
végig feltiirrtetik, Hatsepszut neve viszont ezekben nem szerepel. Az a háborús párt
fordult bószülten ellene, mely az ő ide|ében nem jutott szerephez az egyiptomi politiká-
ban. Nem tudiuk, hogyan halt meg a királynő, de nem valószínú, hogy erőszakkal távo-
lították el. Lánya már korábban elhunyt. Deir el-Bahari közelében H. E. Winlock ame-
rikai régészásatásai egy gödröt tártak fel, ott hevertek darabokban a királynő pompás grá-
nitszobrai. A szobrok nem a zuhanástól törtek össze, hanern elózóleg zúzták szét őket,
s úgy haiítottá,k a mélybe és takarták le törmelékkel. Más helyeken azonban meghagy-
ták a királynó nevét.
Thotmesz (5l. kép) nyomban támadó hadjáratokat indított az északkeleti szomszédok
ellen. A 330 államocska hatalmas koaliciót alakított ki, éS Mitanni csapatai is támogatták
a szövetségeseket. Az első nagy összecsapás Megiddo közelében zajlott le.
Az óvatos haditanács a csata előtt igy beszélt az uralkodóhoz: ,,,Mit ielentsen ez a
felvonulás ezen az úton, mely egyre inkább elkeskenyedik? Az a hír iária, hogy az ellen-
ség ott kivül áll, s létszáma egyre növekszik. Nem kell-e maid a lónak (ló) mögött halad-
nia és az embernek hasonlóképpen? Hát az elővédünk fog majd küzdeni, miközben az
utóvéd itt áll Arunában anélkül, hogy harcolna? Van azonban itt két másik út. Az egyik
út, lásd, az keletre van tólünk (?) s Taanakhoz vezet. A má§ik, lásd, az a Dzsefti északi
oldalához visz. Vonuljon át a mi győzedelmes urunk azon, amelyik kellemes a szívének
közülük, ne rendelje el azonban, hogy ezen a nehéz úton kelljen menniink.<
Ekkor híreket hoztak arról a nyomorult legyőzömről (a qádesi fejedelemről), és ismét
vitatkoztak arról a tervról, melyről az előbb beszéltek. Mondatott ekkor a felséges palo_
tában - élet, üdv, egészség: ,lAhogyan él, s ahogyan megfiatalodik orrom az élettől és áZ
l29
 egészségtől, bizony én, a fel§ég, át fogok vonulni ezen az arunai úton. Akinek a szíve
kívánja, menjen közületek azokon az utakon, melyekról beszéltetek. Aki viszont akar,
iöiiön közületek felségem kiséretében, Mert íme az ellenség, aki Rének az wtá|ata, ezí
fog|a mondani: Talán azért vonult őfelsége egy másik úton, mert megiiedt tőlünk ?
-
ezt fogiák beszélni.<
Erre így szóltak színe elótt; lTegyen atyád, Amon, Karnak ura, aki a karnaki templom
felett áll a te (kivánságod) szerint, Íme mi követiük felségedet minden helyre, ahová csak
megy (felséged), mint a szolga hátul az ő urát.(" ( A hadműaészet ókori klasszikusai, Bp.
1963. Szerk.: Hahn István. 147. sk.)
A gyors felvonulás előnyös helyzetbe iuttatta az egyiptomiakat, s az ütköZet az ellen-
ség teljes megsemmisitésével végződhetett volna, ha az egyiptomiak a város gyors meg-
íohanása helyett nem a tábort kezdték volna fosztogatni.
,,Ófelsége felszállt a színarany harci kocsira, felékesítette (magát), mint Hórusz az
erőskarú, a Cselekvés IJra, mint a thébai Montu. Atyia, Amon megerósítette kariait.
Őfelsége hadseregének déli szárnya egy helyen volt Qinától... délre, északi szárnya
pedig Megiddótól északnyugatra. Ófelsége középen volt, testet Amon védelmezte. . .
Atkor őfelsége serege élénhatalmassá lett felettiik. Amidón látták, hogy őfelsége hatal-
massá len felettük, fejvesztetten menekültek Megiddo felé félelemmel teli arccal. Ott-
hagyták lovaikat, arany es ezüst harci kocsiiaikat. Ruháiknál fogva húzták fel őket ebbe
a városba; ugyanis népe bezefta ezt a várost (és leengedték ruháikat), hogy felhúzzák
óket ebbe a városba. Ó iai, bár ne így cselekedtek volna őfelsége katonái: szíviik meg_
kívánta, hogy fosztogassák a legyőzött ellenség holmiját. (Bevehették) volna Megiddót
azonnal. Közben (a megiddoi lakosok) gyorsan felhúzták azt a qádesi nyomorult legyő-
zött feiedelmet ennek a városnak a nyomorult legyózött fejedelmével együtt, hogy be-
iuttassák őket városukba. Őfelsége iránti félelem költözött (testükbe), karjaik (elgyen-
gültek); az ő Ahet kígyódiadémja hatalmassá lett felettiik. (Az egyiptomiak) elvették
lovaikat, arany, ezüst harci kocsiiaikat hadizsákmány fejében. (Soraik) a hátukon hever-
tel§ mint a halak a tó partián. Őfetsége győztes hadserege számlála javaikat, Kirabolták
annak a nyomorult (legyózótt feiedelemnek) a sátrát is, mely (ezüsttel, arannyal) volt
megmunkálva." (ÓKTch 35 sk. Varga Edith forditása,)
Megiddo végül is kénytelen volt megadni magát. Az egyiptomiak nem foglalták el,
hanem megelég€dtek a szíriai feiedelmek hűségesküiével. Át kellett adniuk a harci kocsi-
kat és egyéb fegyvereket, majd szamarakon távozhattak,
Valószínűleg ebből az első hadjáratból merítette témáiát az az egyiptomi úibirodalmí
elbeszélés,melynek hőse Dzsehuti tábornok. A loppe városát ostromló tábornok meg-
adást színlelt, sátrába csalta a város fejedelmét, maid aiándékok szállítása úrügyénbe-
csempészte katonáit a városba. A motivum az Ali baba és a negyaen raóló meséjébenél
tovább.
A következő évek háboruiról kevés a konkrét adat. A 29. uralkodási évben Ullaza
város elfoglalásáról értesülűnk (5. hadiárat). Ezután éveken át nem §zületett nagyobb
egyiptomi siker, §őt a 7. hadjáratban iita Ulllazát kellett elfoglalni, mert időközben azt
Tunip fejedelme szállta meg. Ez a hadiárat főként a kikötók ellen irányult, Thotmesz
ugyanis a tenger feletti uralom megszerzésére is törekedett. Ettől az időtől az Amarna
korig a Földközi-tenger keleti felében az egyiptomi flotta uralkodott.
III. Thotmesz ezek után gondos előkészületeket tett a Mitannival való döntő össze-
r30
c§apásra (8. hadiárat). A kikótóket támaszpontokká építetteki, A cél mosl már a Mitanni
birodalom belseiének megtámadása volt. Thotmesz hajókat gyánatott Bübloszban, s
ezeket kocsikon vitette az Eufráteszig, A király hadai átkeltek a keleti partra, végigpusz-
titották Mitanni területét, de a leszámolás mégsem sikerűlt. Mitanni seregei nem bocsát-
koztak komolyabb harcba 8 túlerővel, eltúnéka dúlást. Thotmesz nem követte őket
Mezopotámia belsejébe, egy részben még ellenséges terúlettel a hátában, aiánlatosabb-
nak látta a visszavonulást Sztriába. A háború fontos eredménye volt Qádes bevétele,
ami lehetővé tette az Orontész völgyének ellenőrzését.
Egy Amenemheb nevű tisztviselő feíirata is megemlékezíka hadjárat egyes esemé-
nyeiről. Beszél például a qádesi feiedelem ravasz cseléről, aki egy kancát engedett az
egyiptomi harci kocsizó osztagok közé, hogy a csődöröket megzavarja, s megbontsa a
hadrendet, Amenemheb azonban megölte a lovat, még mielótt zűrzavart okozhatott
volna. Qádes bevételénélegyébként is kitüntette magát, s ezért jutalmul egy oroszlán-
szobrocskát kapott a legfinomabb aranyból, két nyakláncot, két légy alakú kiti,intetést
és négy karikát.
Egy másik hóstettét is megemliú Amenemheb: a király a sziriai Niy területén elefánt-
csordára bukkant: ,,120 elefántra vadászott az ágyarukéít. A legnagyobb ázonban közú-
lük harcba §zállt őfelségével. Miközben még ott állt élve ófelsége elött, én levágtam az
ormányát. A vízben álltam két szikla között." (Urk. IV. 893. sk.)
Bár Mitanni nem semmisült meg, ez a háború tette Egyiptomot a Közel-Kelet leg-
tekintélyesebb államává. Szengor (Babilónia) és Asszíria lazúrkóvet küldött a királynak
ajándékba, sőt a hettitá birodalom is igyekezctt ióindulatát elnyerni. Nyolc ezüstkarikát
küldött 4Ol debenr súlyban, valamint követ és fát; minden hatalom kereste Thotmesz
barátságát. (Urk. IV. 7o1.)
A következő években a hadi helyzet nem változott lényegesen. Mitanni fokozatosan
megerősódött, igyekezett Egyiptomot Észak-Szíriából kiszorítani. Az egyik Amarna-
levélből tudiuk meg, hogy ezekben az években Egyiptomnak ennek ellenére sikerült a
kulcsfontosságú Tuníp várost meghódítani (59. levél).
A l7 ázsiai hadiárattal III. Thotmesz úi helyzeter alakított ki a Közel-Keleten. Egyip-
tom az akkori foldrajzi látókör mellett világbirodalom lett, határai a Nílus negyedik kata-
raktáiától az Eufráteszig ter|edtek. Egyiptom valóiában ekkor kapcsolódott be a nem-
zetközi nagypolitikába. A nagyhatalmi politika addig nem ismert feladatok elé állította.
Az egyiptomi államnak egyrészt nagy létszámú állandó hadsereget kellett fenntártania)
másrészt el keIlett saiátitania a diplomáciai iátékszabályok finomságait. Az Egyiptom el-
len fondorkodó, de egymással is folytonosan torzsalkodó vazallus államocskák felett meg
kellett őíiznie a befolyását, s ugyanakkor állandóan figyelemmel kellett kísémiea nagy-
hatalmak, Mitanni, Babilónia, Asszíria és a hettita birodalom közötti viszony alakulá-
sát is.
Az ázsiai terűleteket nem csatolták kózigazgatási|agEgyiptomhoz, hanem a függő álla-
mok rendszerét építettékki, katonai-politikai ellenőrzést gyakoroltak felettük, és rend-
szeresen beszedték a kivetett adókat, A fejedelmi családok gyermekeit Egyiptomban ne-
velték, abban bízva, hogy az egyiptomi kultúra hatására hű kiszolgálói lesznek a fáraók
politikájáLnak.

* l deben : 9l gtamm

l31
 III. Thotmesz Núbiában kiteriesztette az egyiptomi felségterületet egészen Napatáig,
a negyedü kataraktáig, A núbiai politika alapiában külónbözött az ázsiaitól. Núbiát
egyiptomi tartománynak tekintették, bevezették az egyiptomi adminisztrációt. Két nagy
területre osztották fel: wawat (észak) és Kus (a második kataíaktától délre), ezek fe-
lett a kormányzó, a ,,kusi királyfi" két helyettese gyakorolta a hatalmat. A núbiai kor-
mányzók hatalma időlegesen Egyiptom legdélibb területeire is kiteriedt. Az arany mel-
lett Núbia elefántcsontot, ébenfát, párducbórt, tömiént, strucctollakat szolgáltatott.
Állatokat is rendszeresen szállitottak innen Egyiptomba. A XVIIL dinasztia idején is_
merkedtek meg az egyiptomiak Fekete-Afrika lakóival, feltúntek az első négerábrázo-
lások.
A dicsö, de súlyos örökség egy harcias szellemben nevelt, testgyakorlásban, különösen
céllövé§zetben bámulatos eredményeket elért ií)úra,II. Amenhotepre szállt (1438-
1412). A tlónváltozás után nyomban megmozdultak a meghódított területek. A 3, ural-
kodási évben 30 helységet foglalt vissza Amenhotep Qádestől délre. Hét megölt feiede_
lem holttesrét elrettentésül Napatában és Thébában a városfalra kifüggesztette. A 7. év-
ben indított háború nem ért el nagyobb sikert, a 9. évben újra lázadásokat kellett le-
verni. Mitanni sikeresen állítottá a maga oldalára a szíriai városokat, vele szemben nem
volt elegendő a katonai erő alkalmazása, hiszen a hosszú utánpótlási vonalak miatt az
egyiptomi katonai ftilény nem érvényesülhetett. Mikor azonban Eszak-Szíriában a hetti-
ták egyre inkább veszélyeztették Mitanni pozícióit, és Aleppo is az ö oldalukra állt,
enyhült az ellenséges viszony Egyiptom és Mitanni között. Valószínúleg már II. Amen-
hotep alatt megkezdódtek a béketárgyalások. Egyiptom nem erőltette befolyási övezeté-
nek kiteriesztését, kiraizolódtak a hódítási lehetóségek reális határai, inkább az addígi
eredmények megiartá§át kívántá, Iv. Thotmesz {|4l2-14o2) álatt úila fellángoltak az
ellenségeskedések. Mitanni ugyan jelentős sikereket ért el ebben az időben a hettitákkal
szemben, fő érdeke mégis az Egyiptommal való kibékülést sürgette, és az alkudozások
végül is Artatama király lányának Egyiptomba küldésével zárultak. A megegyezés rész-
leteit nem ismerjük.
Ezzel befejeződött a nagy katonai erőfeszítések ideje, Egyiptomra a példátlan iólét,
gazdagság évtizedei köszöntöttek. Núbia aranya, a meghódított ázsiai területek adói
folyamatosan ömlöttek a fáraó kincstárába. III. Amenhotep alai.t (1402-1364) az egyip-
tomi-mitanni békésviszony barátsággá mélyült. Sutarna király a leányát, Giluhepát
küldte Egyiptomba, később, Tusratta ideién, III. Amenhotep uralkodásának vége felé
Taduhepa hercegnő érkezett a fáraó háremébe. Mitanninak a béke aranyat hozott, mely-
nek korántsem volt annyira bóvében, mint Egyiptom.
Amenhotep békéspolitikája kiélezte a belső problémákat. Bizonyára meghökkenéssel
vette tudomásul az ország a király házasságát. Egy ismeretlen ahmimi család sarját, Tejét
vette feleségül, aki korábban talán háremhölgye volt. Anyja Tuja, apja, Iuja, Min papja
volt, a harci kocsizó parancsnoki rangot már bizonyára a házasság után kapta.
A király Tde személyében energikus, eszes asszonyt emelt maga mellé a trónra, aki
nagy befolyást gyakorolt a bel- és külpolitíkáLra egyaránt, s III. Amenhotep feliratain
szinte társuralkodóként szerepel. Külseie után itélve ereiben núbiai vér is csörg€dezett.
A király állandóan táiékoztatta alattvalóit életénekkisebb-nagyobb eseményeiről. Ezt
a célt szolgátták az emlék-skarabeusok, melyek első sorozata a király és Teje házasságát
adta tudtul. A késöbbiek a vad szarvasmarhákra és oroszlánokra vadászó király bátor-

l32
ságát ecsetelik, maid Giluhepa érkezésérólszámolnak be (10, év). Egy hatalmas víz-
medence építéséről is hatlunk Teie királyné számára (l I. év), a megnyitáskor maga a
király is ezen hajókázott (Birket Habu). A valószinűleg több száz példányban kibocsá-
tásra került skarabeusok hasonló szerepet játszottak, mint késóbb az emlékérmek,
A békésidőszak nagyarányú építkezésekettett lehetővé. A luxori templom hátsó osz-
lopos udvara III. Amenhotep múve. A thébai nyugati parton hatalmas királyi palotát
építtetett magának (Malqata), Ennek közelében volt halotti temploma, méreteiről rom_
jai alapján is képet alkothatun}. Az elótte elhelyezett két óriási kvarcitszobrot a Héliu_
polisz közelében levő Gebet el-Ahmar bányából (egyiptomi nevén Dzsu Deser - Vörös-
hegy) szállították Thébába, ami nem volt kisebb vállalkozás, mint Hatsepszut obeliszk_
jeinek Thébába vitele. Amenhotep király számára fő tanácsadója és kegyence, az azonos
nevú Amenhotep, Hapu fia végezte el ezt a munkát. A két szobor a fáraót ábrázolia, a
görógök késöbb Memnón etióp királyt látták bennük. Egyikiik Egyiptom fő turistá-
nevezetessége lett a római korban, hajnalonként ugyanis különös zengő hangot adott,
amit az idesereglő látogatók úgy magyaráZtak, hogy Memnón köszönti anyját, É,ószt, a
hajnal istennőiét.
III. Amenhotep csak Núbiában viselt háborút, keleten diplomáciai úton próbálta
fenntartani az egyensúlyt, ami az ő idejében még nagyiából sikerült is. A külpolitikai
helyzetet az Amarna_levéltár világítja meg, mely több mint 300 agyagtáblát tartalmazott.
AzanyagIII.ésIV.Amenhotepkorábólvaló,néhánydarabTutanhamonkoráratehetó.
Mivel a korabeli diplomáciai nyelv az akkád volt, a fáraó is ékirással levelezett vazallu_
saival és a szomszédos államok uralkodóival. A kifejezetten politikai tartalmú levelek
mellett néha közvetlen hangú iizenetek mutatiák, milyen nagy tekintélynek örvendett
azegyiptomikirályiház'KadasmanharbebabilonikirályIII.Amenhotepleányátsze-
rette volna feleségül venni, majd miután ez a kívánsága nem teljesúlt, csak azt kérte,
hogy más egyiptomi nőt küldiön neki a fáraó, de ezt sem tudta elérni,

AZ ATON-REFORM ELŐZMÉNYEI

III. Amenhotep egyike volt a legjoviálisabb uralkodóknak, aki egy fényúzó udvar
tespedtségébenélvezte a harcias elődök sikereinek gyümölcseit. Több száz fős háreme
volt az udvarnak - Giluhepával együtt 3l7 háremhölgy is érkezett Mitanniból -, de
hata]ommal csak Teie rendelkezett, mégpedig nem is akármilyennel, Kiderúl ez az elő-
ázsiai fejedelmek leveleiből, és olyan apró, de annál többet mondó részletekből, mint
Heruef thébai sírjának (no. 192.) egyik képe: a királyné karosszékénekoldallapiát ugyan-
olyan dísszel látták el, mint a királyét, meghökkentó úiításkéntTeie is szfinx alakiában
tiporia le az ellenséget, akárcsak férie.
Szobrokról, képekről jól ismerjük III. Amenhotep testes alakiát, Alig lehet nagyobb
ellentétetelképzeln!mintamiközteésfiakózötttapasztalható(69.kép).Természet.
ellenesen hosszú, sovány, hegyes állú arc tekint Atonra, egy rajongó arca, a mellkas be-
esett, a has előredúlled, a combok feltúnóen vastagok. Bz a csúnyaságában annyira
egyéni, egyik korábbi fáraóhoz sem hasonlító iíjúalig több mint másfél évtizedes uralma

"lu..-á,félévezredhagyományait,megszenteltintézményeitdöntötteromba,ősidók
óta éIő hiedelmeket nyilvánitott tévesnek.
133
 A nagy fordular nem egészen elózmények nélkúlkövetkezett be, III. Amenhotep alatt
már megfigyelhetó a politikai, szellemi életben az eriedés. Nincs ugyan tudomásunk
nyílt ö§szetűzésről III. Amenhotep korában az Amon-papsággal, sőt a kirá|y a luxori
templom építésévelmonumentális tanúielétadta az isten előtti hódolatánák, Ehnaton
egy felirata azonban félreérthetetlenül, de sajnos részletezésnélkül utal a IV. Thotmesz
és III. Amenhotep korában fennálló belső feszültségekre. A késóbbi események isme-
retében biztosnak látszik, hogy az Amon-papság és az udvar ellentéte ezeknek fontos
tényezőie volt. A XVIIL dinasztia kezdetétől Amon thébai papsága komoly hatalmi té-
nyező volt. Erős ideológiai befolyásához egyre növekvő gazdagság társult. Amon ,,az iste-
nek királya" főpapjai az ország elsó főméltóságai közé tartoztak, gyakran magas világi
tisztség€ket is betöltöttek. A királyi udvar, a világi hatalom egyre veszélyesebb ellenfelet
látott a thébai klérusban. (Lásd részletesebbel A kiról9 c. fejezerben.)
A vallási életben olyan irányzatok lettek egyre nagyobb mértékben hangadók, melyek
veszélyes vetélytársaivá válhattak Amonnak. Kimutatható egy olyan tórekvés, mely az
állátkultusz erótelies páítolása, a néphit egyes elemeinek legfőbb papi elismerése réyén
akartá elérni a vallás megúiitását. Vezéralakja nem kisebb személyiség volt, mint Thot-
.mesz herceg, a király fia, aki memphiszi főpapi minőségében nem Ptah absztrakt isteni
lényéttette széles körökben népszerűvé, hanem a Ptah-kultusszal szoros kapcsolatban
álló Ápisz-tiszteletet gazdagította fontos ú| elemmel. Megépittette az elsó Ápisz-sirt a
memphiszi nekropoliszban. Eddig a halott Ápisz tisztelete nem volt szokásban, a töme-
gek szemében ez az újítás nagyban növelhette az Ápisz-tisztelet vonzereiét. A szent álla-
tokról szóló feiezetben még visszatéíünk azokra a momentumokra, melyek az állatkultusz
e korbeli hirtelen fellendúlését,sőt k€zdődő minőségi átalakulását mutatják. A király
maga is támogatta ezt az iráttyzatot, az addig tiszta antropomorf Mut-ábrázolást az ö
korában egy időre kiszorította az istennő oroszlánfe|ú képe. A változás hivatalos jellegét
azoknak a szobroknak a sokasága igazolia, melyeket a király helyeztetett el az istennó
karnaki templomában.
A kor másik nagy tekintélye Amenhotep, Hapu fia, aki a király építkezéseinekvezetőie
volt, érdemei |utalmául abban az egyedülálló kegyben részesült, hogy templomot épi-
tettek halotti kultuszának, ami csak királyoknak iárt ki. Vallási nézeteiben a Nap-tiszte-
lemek kétségkivülfontos szerepe volt. Egyik feliratán Amont hangsúlyozottan - az el-
koptatott Amon-Ré azonosításon túlmenően - Napnak nevezi. (Urk. Iv, 1827.) Másutt
néhány alkalommal Atonként emliti a Napot. Ennek, köZv€tlenül a nagy változás elótt,
különös jelentősége van, annak ellenére, hogy már a Középbirodalom korában is előfor-
dul az Aton név. Kétségtelenül rokonszenvezett az egyre erősödó Nap-vallás párt|ával,
anélkül hogy ez számára monoteizmust jelentett volna.
Az egyte világosabban kidomborodó mágikus vonások Amenhotep, Hapu fiánál is
megmutatkoznak. A király kegye lehetövé tette, hogy isteni ,hirvivő" lehessen a karnaki
templomban, akinek szobrai eliuttaúák az emberek kíváLnságait, könyórgéseit a templom
urához. Egyik ún. közvedtö szobrán így beszél a főváros lakóihoz:
,,Ó Karnak lakói, akik arra vágynak, hogy lássák Amontj gyertek hozzám, én maid
közvetítem könyörgéseteket ! En ennek az istennek hírvivóie vagyok. Nebmaatré
(III. Amenhotep) arra rendelt engem, hogy tolmácsoliam mindázt, ámit a két ország
mond, Mutassatok be részemre áldozatot, fohászkodiatok az én nevemmel minden-
nap. . ." (Urk. IV. 1835.)
L34
 A király életénekegyik mozzznata an bizonyítia, hogy ő is hitt a szobrok mágikus ere-
iében. Srilyos betegségekor Mianni fejedelméhez, Ti.rsrattához fordult azzal a kéressel,
hogy küldie el szÉmára a gyóayító hírben álló ninivei Isuár szobrát. Gyógyító szobor sze-
í€pléséí€ ez az első biztos adat Egyiptomból. A thébai paps68 §érté§nek tekinthette az
Istár-szobor iövetelét, hiszen a üébai triá§z gl€rmek tagia, Honszu is gryógyító isten
volt. Valószínűleg nem véletlen, hogy Istár érkezéséólegletlen egyiptorni nyelvü fornis
sem beszél, csak az ékiíato§ Amarna-levelekből tudunk óla. Elő-Ázsia istenei a XVI[.
dinasztia kezdete óta népszerüek voltak Egyiptomban, az Istar-szoborba veten kinílyi
bizalom még nagyobb tekintélyt kölcsönözhetett az idegen krrltuszoknak.
Még egy fontos területe volt a vallásnak, ahol úi inínyzat jelentkezése figyelhető meg.
A XVIIL dinasztia magánsííiai világi ieleneteket tartalmaznak, direkt módon ráltalában
nem ábrámliák a túlvilágot. A dinasztia második felében viszont mfu annak a szellemi-
ségnek első megnyilatkoásait látiuk, amely az Arnarna kor után uralkod&á vrálik, itt is
feltúrrnek az elsó túlvi|ág-ábráznlások. A kinilysírok és magánsííok díszitése az Amarna
kor előtti időkben alapv€t6en eltért, az előbbiekben csak tűvilági ielenetek találhatók.
A tovÉbbiak helyes értékeléséhezfontos annak szem előtt tartása, hogy az Aton-reform
nem egy monoteizmus felé haladó, a régi vallástól egyre inkább elforduló feilődés tetőfo-
kán következett be, amikor az események kényszerítő ereie hozta volna a minőségi vtílto-
ást. Sokka] inkribb úgy tűnik, hogy a minűnkább eósödő pietista és mágikus inínyza-
toknak akart radiká]isan gátat szabni Ehrraton pánia. Az ezek elleni harc pámsult az
Amon-papság ereiének megröftésével, a kettő azonban nem volt azonos egymással.

A HARC

Az rii király, IV. Amenhotep (1364-|347), tónra léptekor a Noferheperuré Uaenré,

,,Szépek Ré alakiai, Ré egyetlene" nevet vette fel, Másik neve, mely személynevét is tar-
talmazza:,,Amenhotep, az isten, Théba feiedelíne". Láttuk máí, hogy a királynevek po-
ütikai, yallási píogramot is hirdetnek. Itt még a kompromisszum lehetősége nyilvránul
meg: az uralkodói név már egy rii szellemű Nap-imádat ielszanínak fogható fel, ugyan-
akkor a személynev a mriltban gyökerezik. A koronrázás is a hagyományoknak megfele-
löen Thébában, a karnaki templomban ment végbe.
Előszir úgy látszott, Théba lesz a Nap úi íór"árosa. A király itt emelte első templomait
Harahtinak, maid Atonnak. Kezdetben az ikonográfiában is a héliupoliszi traűció volt
az inányadó, Aton (ékiratos átírás: Játi), akárcsak Re, mint sólyomfeiű ember ielent meg
a művészetben. Ezt váltotta fel hamamsan a korong alakú ábráz:c.lás, melynek rideg sze-
mélytelenségéta belőle kinyi,ló, kezekben végződő sugarak enyhítik. A kinály és felesé-
8e élet ielét. az anhot kapia a napkezektől (69. kép).
^z
Sem a kép, sem a név nem teliesen úi az egyiptomi l,a.ltásban. A kezekkel ellátott nap-
korong egyszer II. Amenhotep ideiében is megielenik, s a sokkezü Napistent már a Kö-
zepbimdalom koporsósóvegei is említik. Uglancsak rnár a_ Kiiápbindalom ideién is
szerepel - mint láttuk - az Aton wó is a Nap neveként. Az Uibimdalom korában egyre
gyákrabban tűnik fel, ennak jeleként, hogy a Nap-vallásban átalakulási folyamat ment
végbe.
A kinály tevékenysége tehát Thébában kezdődött. Ezekben az években nősült meg,

l35
feleségének, a ma legnép§zerűbb egyiptomi királynénak, a szép Nofertitinek származása
ismeretlen, Csak feltétel€zé§, hogy a király Ay nevű tisztviselőiének láLnya volt, azé az
Ayé, aki később uralkodó lett, A király házasságával atyia bátor példáiát követte, nem
királyi hercegnőt tett meg az ország első asszonyává, hanem szíve választortiát, akivel
sokáig példás egyetértésbenélt, s aki támogatta forradalmi terveinek keresztülvitelében.
A királyi pár hat lánya közül kettő az elköltözés előtt szúletett,
Az uralkodásuk kezdetén Karnakban épült Obeliszk-templom (Hutbenben) szeniély-
dombormúvein a király nincs ielen, csak feleségét látiuk, amint áldozattal iárul a Korong
elé. Egy vagy két lámya ielenik meg mögótte.
Amenhotep nemcsak fáraói minőségében akarta Aton ügyét diadalra máI
uralkodása kezdetén felvette a Nap fópapia címet. A Napistennek, akit szolgált, hivatalos
'uttatni,
nevc: ,,El Harahti, uiiong ö a Fényhegyen az ő Su nevében, aki Aton." (Urk. IV. 1971.)
Az első évek sajátos kettősségét péld ázza, hogy Aton-főpapi cim egy szilszilei sztélén
^z
is szerepel, ahol a ki!ály még Amon előtt mutat be áldozatot.
IV. Amenhotep az Amon-klérus ellená|lását akaíta gyengíteni azzal, hogy trónra lépé-
sének 4. évébena főpapot egy expedíció éléna §üadi Hammamát köbányájába küldte.
Ez magában kitiintető megbízatás volt, az akkori kiélezett helyzetben azonban célját
nem lehetett félreéneni,
Az elsó öt évben tehát két vallás élt egymás mellett. Az 5. uralkodási évből egy király-
hoz írt levél került elő Gurobból, melynek megszóvegezése teliesen a régi mintákat kö-
veti. Az elküldő arról számol be, hogy a memphiszi Ptah-templomban rendben mennek
a dolgok, s ügyancsak szabályszerűen megtórténik az istenek és istennök részéreaz áldo-
zatok bemutatása (Sandman l47. sk.). Uralkodásának kezdetéről való az a skarabeus
is, ahol ,,Amon kiválasztottiá"-nak nevezik (uo. l90.),
Az 5. évben született meg a nagy elhatározás, mely telies szakításra vezetett a múlttal,
ösei hitével. Ekkor dóntötte el, hogy az úi eszmék akadálytalan hirdetése érdekébenel-
hagyia Thébát, ahol minden nagyobb épület Amonra emlékeztetett, s ahol a papság
hatalma megtörhetetlennek látszott. Nincs semmi bilonyíték egyes kutatóknak aría az
állítására, hogy IV. Amenhotep székhelye Memphisz volt. Ekkoriban ünnepelte meg
- szokatlanul korán - trónra lépésénekiubileumát. Ennek a §a€d únnepségneknem meg-
ifiítania kellett a királyt, hanem egy veszélyekkel teli út kezd€tén akart belőle erőt meri
teni. A 6. évben a király neve már nem Amenhotep, hanem Ehnaton (akkád kieités:
(Ahaniáti), ami kb. annyit jelent; ,,Aki üdvös Aton számára". Ez a név is kifejezte odaadá-
sát a Kofong iránt, akinek nevét az új főváros, Ahet-Aton is viselte (Aton Fényhegye).*
Tizennégy határkősztélé fogta közre az Atonnak szentelt területet (ma: El-Amarna),
mely terrnészeti adottságainá fogva Egyiptom egyik legvédettebb, az ország többi részé-
től leginkább €lkülönülő területe volt. Félkör alakban hegyek övezté§ nyugati oldalát
a Nilus határolta, Bár a nyugati parton is van három határsztélé- tehát itt is egy nagy
terúlet a fővároshoz tartozott -, azon az oldalon ielentősebb épitkezésn€m történt.
A király isteni sugallatra, isteni kívánságra hivatkozott udvara elótt Ahet-Aton alapí-
tásakoí (Uík. IV. 1967, sk., vö. 1983.). IJgy ninik, arra céloz, hogy miközben trónusán
ült, a reá ragyogó napsugarakbót érezte meg hirtelen az istenség aliaratát. Ezt a terüetet
különösen alkalmasnak találta az úi kultusz számára, hiszen nem volt senkinek - sem
r A 8. év után Aton hivatalos neve így jelenik m€g: ,,Él Ré, a két Fényhegy ufa, uiiong ó a Fény-
he8ycn, az ó Ré, áz atya nevébc!,9ki megjött mint Aton." (Urk. IV. 20o6,)

136
isteneknek, sem embereknek - binokában. A szent város haérát öíöknek tekintette,
ünnepélyes esküben kötelezte el magát istenének: itt építifel Ahet-Atont, sehol másutt.
Már az alapításkor meghagya, hogy őt és hitvesét is ebben a városban temessék el.
Akkori fogalmak szerint hallatlanul modern város épült fel a puszta, elhagyatott he-
lyen. Küön kormányzati negyedben álltak a himtalos építmények,a királyi paloták és a
nagy Aton-templom. A fő utca felett híd ívelt át, ez kötötte össze a pa]ota két íés7ét.Eb-
ben a negyedben állt az állami levéltir épiiLlete is, ahol a kor külpolitikiiát megvilágító
ékiratos táblákat, a feiedelmek levelezését megíáláltík. Aton templomaiban az az elv ér-
vényesiilt, hogy a napsugarak akadIÁlyalanul elérhessék a tulaidonképpeni kultuszhe-
lyet: a nagy, nyitott udvarokon állították fel az isten áldozati oluárainak sokaságát. Aton
legszentebb, legkedvesebb áldozatát azonban a kinílyi pár bárhol bemutathatta: saiát is-
tennevét emelték fel a napfényben a Korong felé.
Aton két nagyméretú temploma mellett kisebb szentélyek is épültek a városban, me-
lyekhez Aton és egyes királyi családtagok kultusza kapcsolódott. Nem dönthető el bizto-
san, hogy ,,Ré árnyéka" gy ,,Ré |egpóie" volt-e ezeknek a hilztalos neve.
Az Aton-tisztelők elitiének, az úi város lakosságrinak kedveó életkörülményeket igye-
keztek iutatni. A sokhelyiséges magánházak mindazt a kényelmet és higiéniát biztosí-
tották tulajdonosaik sámára, amit a kor egyáltálán nyúithatott, A tisztségviselők hódo-
latuk ieleként kis olüííokat állítottak fel hrizaikban, melyek a királyi családot ábrázolták
a Nap oltalma alatt.
A reform koninak egyik legnagyobb reitélye, hogy IV. Amenhotep atyja halála után lé-
pett-e tróffa. Több okból melült fel ugyanis a gyanú, hogy 12 éven keresztü együtt
uralkodtak. Sainos azonban - mintha csak az egyiptomiak incselkedni akartak volna a
késóbi történé§zekkel - egyik adat sem teliesen meggyőző. Például a British Museum-
ban őrzdtt domborművön az öreg, beteg III. Amenhotepet láthat|uk dúsan megíakott
áldozzti asztal előtt. Feie felett a tipikusan Amarna-stílusban ábnízolt Aton ragyog.
A nagy kérdés itt, hogy u, az élő vagy a halott kinály ábrázolása-e. Az ahet-atoni temető-
ben Huja sírjában az egyik képen két kinÁlyi család jelenik meg. Az egyik csoportban
III. Amenhotep, felesége Teje és Baketaton, a leriny,uk, a másikban Ehnaton, Nofertiti
és négy lányuk látható. A sír nem származhat Ehnaton uralkodásának kezdeti szakasá-
ból, ugyanis Aton a későbbi hivatalos nevén szerepel. A feliratok nem utalnak arra, hogy
III. Amenhotep már halott volna.
A legnehezebb az ún. kahuni (gurobi) papiruszok értelmezhetők, ha tagadjuk a uírsu-
ralkodás lehetőségét. Ezek közül az egyik szerződésben az ohasható, hogy egy Mosze
nevú pásztoí két alkalommal bérbe adta ug}anazt a rabsmlganőiét egy Nebmehi nevú
pásztornak. Az egyik megáüapod᧠dátuma III. Amenhotep 27. uralkodási éve, a mási-
ké Ehnaton 3. éve. (Kiizben még lan egy szetzíidés a 2. evből is.) Ha III. Amenhotep 39
évig egyedül volt kiníly, a két szerződés között 15 ev telt el. Ez esetben feltűnő, hogy
mind a három szerződésí ugyanaz az írnok iegyezte le, az egyik anú neve rnind a három
alatt szerelrel, a másik két tanúéaz első és a harmadik alatt. Ésmiért kölcsönzi ki lalaki
ugyanazt a rabszolganőt ilyen hosszú idő után? Tizenkét éves közös uralkodás esetén vi-
szont mind a három szerződés problémátlan közelségbe kerül egymáshoz.
A perdöntő az amaíni,"1l€^é]líáí 27 . sz. ékiratos tábláiának datálása volna. Ezt a levelet
Tüsratta, Mitanni királyla küdte IV, Amenhotepnek. A tartalomból kiderül, hogy a ki-
rály nemrégen velte áí az uralmat. A táblára a levéltáros hieratikus írással rávezette az

l37
érkezésdátumát, de - s különösen ebből látszik, hogy mennyire üldözi a balszerencse
az Amarna kor kutatóit - a felirat kezdetén a tábla sérült, s így nem állapitható meg,
hogy l2-es vagy 2-es szám állt-e itt. Ha 12-re lehetne a szöveget kiegészíteni, biztossá
válna, hogy Ehnaton csak 12. uralkodási évébenlett az ország egyedüli királya. Ha a 2.
évről van szó, nem volt társuralkodás. A vitában azonban az emlitett papiruszok elle-
nére is egyre inkább azok javára billen a mérleg, akik szerint vagy nem volt társuralkodás,
vagy ha mégis, az csak néhány évig tarthatott. Történelmi szempontból is igen kényes
a kérdés. Hogyan uralkodhatott egy időben egy minden merész úiítása mellett is alapiá-
ban a régíidők szellemét képviseló és egy, a hagyományoknak nyíltan hadat üzenő ural-
kodó? Fontos érv a hosszabb társuralkodás ellen, hogy több felirat Ehnaton első éveiból
úgy beszél III. Amenhotepről mint halottról.
Ha valóban volt kettós uralom, akkor Thébában Ehnaton távozása és a 12, év köZött
nagyobb változások valószínúleg nem következtek be. Annál nagyobb lendülettel folyt
az átalakulás Ahet-Atonban.
Annyi bizonyos, hogy Thébában IIL Amenhotep utolsó éveiben Teje vezette az
államügyeket. Tusratta, a fő szövetséges leveleiben folytonosan őrá hivatkozik, mint aki
maid eligazitást ad az úi királynak a két ország függő kérdéseitilletően. Teje harmonikus
viszonyban volt fiával, felkereste az úi főváíost, talán hosszabb időt is töltött ott.
Megtórtént tehát az Eszakra költözés, de mi volt a helyzet közben a hagyományok fel-
legvárában, Amon városában, Thébában? A régi rend előkelői nem követték Ehnatont
Eszakra. Eleinte próbáltak alkalmazkodni az úi időkhöz, de végül elérkezett egy pontJ
amikor már nem tudták követni az események íohanó sodrását, keg}ryesztettek lettek.
III. Amenhotep vezírének, Ramoszénak is ez a sors iutott osztályrészül. Síria nagy ré-
szén a régi ábrázolá§i mód túlfinomult formáia látható, az egyik részen viszont a ielleg-
zetes Amarna-tematika ielenik meg. A sír befejezetlensége arról vall, hogy Ramosze el-
vesztette magas méltóságát, Ugyalez történt Herueffel, a királyi palota elöljáróiával,
Thébát, a thébai kormányzatot, a tisztviselőí kart nem lehetett átültetni Ahet-Atonba,
a király ezt valószínúleg nem is tartotta volna kívánatosnak. Kivételes esetnek tekinthető,
ha thébai hivatalnoknak, mint Parennofernek, El-Amarnában is készítettek sírt. Ó esze-
rint őszinte híve a reformnak, vállalta az egyre radikalizálódó időszak szolgálatát is,
AZ úi kormányzó réteg legtöbb tagia az i§meretlenségből emelkedett ki. Mig más idő-
szakokban a ti§ztségviselők származásukról is beszéltek, most a szülőkről legfeljebb mint
szegény emberekről esik szó. Sírfelirataik gyakran hálahimnuszok a királyhoz, akinek
felemelkedésüket köszönhetik. Egy Mai nevű legyezőhordozó, aki Ré héliupoliszi nyájai-
nak felügyelóie, például így beszél: ,,Előléptetett engem az én uram, mert megvalósítot-
tam a tanítását, hallgattam az ő hangiára szüntelenül. Szemeim a te szépségedetszem-
lélik mindennap, én uram, aki tudós, mint Aton. Eléged eít ő az lgazság3a|. Milyen üdvös
is hallgatni a te éltető tanításodra !" (Sandman ó0,)
Másik felirata ezt mondja: .Minden ember, nagyok és kicsik ! - elmondom nektek
azokat a iótéteményeket, melyeket az uralkodó cselekedett számomra. . . Könyörö8ietek
számára végt€len sok jubileumi iiLrrnepet, mindörökre, mint a fiild urának, hogy veletek
is hasonlóképpen cselekedhessen, mint velem cselekedett, ez az isten, aki életet ad. Apám
és anyám részérőlszegény voltam, az uralkodó nevelt fel engem, ó adta, hogy legyek.
A lelkével ( ha.) (teremteít) meg engem. Vagyontalan voltam, ó tett emberré.'' (Sand-
man 61.)

l38
 Egy híve a ,,főrangúak teremtőié"-nek mondia (Urk. IV. 2007.) Ehnatont, Tutu sír-
iában pedig a király szavait idézik: ,,Így szól Felső- és Alsó-Egyiptom királya, aki az
Igazságból él Noferheperuré, Ré Egyetlene Tutuhoz, a kamaráshoz: Íme én megteszlek
magam számára Noferheperuré, Ré Egyetlene első szolgáiává Aton templomában Ahet-
Atonban, hogy ezzel kedvedre legyek. Te ugyanis fontos szolgám vagy, aki hallgat az
én tanításomra. A szivem elégedett vo|t azzaI, ahogyan minden feladatot teljesitettél.
Juttatom neked a hivatalt, hogy a fáraó, a te urad - élet, údv, egészség- kenyerét ehesd
Aton templomában." (Urk. IV. 2012-)
Noferheperu-Her-Szeheper volt a város polgármestere, Naht-Pa-Aton a vezír, Ramo-
sze (nem azonos a thébaival) a város katonai parancsnoka, Mahu pedig a rendőrség élén
állt. Aton főpapia méltóságát Meriré töltötte be, aki ,,a nézók legnagyobbia" címet kapta,
akárcsak a héliupoliszi főpapok, amivel a király demonstrálni akarta azt a kontinuitást,
mely az ósi Ré-kultuszt és az Aton-vallást összekapcsolta. A későbbi király, Ay, a király
lovassága felett parancsnokolt.
Az új hivatalnoki apparátus volt a reform egyetlen biztos támasza, de ennek a vékony
rétegnek tényleges befolyása a király uralkodásának nagy részébenalig terjedt túl a fő-
városon) s így nem formálhatta át az országot. A hadseregre a király egyáltalán nem
támaszkodhatott, Horemheb, a főparancsnok legfeljebb a mérsékeltreformerek közé
számitott, nem tartozott a király környezetéhez, nem élt az új fővárosban, Szinte úgy
tűnik, hogy a király erődnek tekintette Ahet-Atont egy ellenséges ítildön. A város hatá-
rán őrség állt, núbiai, líbiai és ázsiai katonaság állomásozott a Nap szent földjén, ők al-
kották a királyi testőrség gyalogságának derékhadát, a harci kocsizók egyiptomiak voltak.
A világtól elzárva a Nap rajongóia egy elérhetetlen álmot kergetett. Minden bizonnyal
ő maga a szerzője annak a hires Naphimnusznak, mely nem papiruszon, nem is osztra-
konon, hanem a második utód, a király lelkes híve, Ay sírjának falán maradt fenn.

Világos lesz a íiild,

Ha kélsz a láthatáron,
Ki nappal Aton képébenragyogsz,
Elűzöd a setétet, sugaraid ontod,
A két Föld únnepel,
Felébrednek az emberek, lábra állnak,
Te serkented fel őket.

Megmossák testúk, ruháiukat felöltik,

Hajnalkelted köszönti karjuk.
Munkálkodik szette az otszág,
Örül fúvének a iószág,
Növények és fák zöldie csillog,
Fészkén madár repes,
Lelked dicsóíti számya,
Apróbarom had szökdös lábain,
Es minden él,
Mi fel- s leszáll,
Mert mindeneknek felragyogsz Te|
l39
 Haió suhan északnak, délnek,
Megnyílnak az utak,
Ha feljön fényed.
Feléd frcánkol a folyók hala,
Sugaraid tengermélybe hatolnak .. .

To|ásban a csöppmadár,
A héjban felpityeg,
Te adsz neki ott benn lélegzetet,
Hogy létre kel|en,
ÉsTe adsz néki tel|et,
Hogy héiát összetörve,
Hallassa madárszózatát
Es etinduljon lábain
A tojásból kijőve. , .

Megalkottad a távoli eget,

Hogy benne tündökölve laki,
Éslátva láss mindent,
Mit létrehoztál,
Ki voltál egymagad.
Ésfelkeltél alakjaidban,
Mint eleven korong,
Felfénylettél, fennen ragyogtál,
Messze voltál és közel voltál.
Milljó formát teremtettél magadból,
Városokat, falvakat, szántóföldet,
Utat, folyót,
Ésminden szembenéz veled,
Ki vagy a Nappali Korong
A ít ld felett . . .

(Sandman 94. sk. Részletek. Grigássy Eva műforditása.)

Aton természetét, az úi monoteista vallás lényegéttehát igazából csak a király és _ a

himnusz folytatása szerint - a királyné ismeri. Aton az élet fenntartóia, aki nemcsak
Egyiptomról gondoskodik, hanem az egész világról. Az ókori politeista vallásokban az
istenek általában csak §aiát népúkvédői, kivánatos, hogy hatalmuk meghaladia az ellen-
t
séges országokban tisztelt istenekét, akiknek létét,veszélyességét nem vonták kétségbe.
Minden egyes háború az istenek mérkőzése is. A nagy Aton-himnusz tullép e szíik hori-
zonton, s bár az országok kózött Egyiptomot teszi az első helyre, itt nem idézett részei_
ben az univerzalitás, sőt mondhatiuk, a nemzetköziség eszméinek ad hangot. A király n

látta, hogy a minden mitológiai háttértől megfosztott Nap-vallás erős összekötő kapocs
lehetne a sok népet összefogó egyiptomi:birodalom lakosai számára.
Mindez a gyakorlatban nem valósulhatott meg, arra sem volt idő, hogy magában
l40
 Egyiptomban gyózedelmeskedjék az egyistenhit. A fővároson kívül csak Thébában,
Memphiszben, Héliupoliszban és a núbiai Szeszebiben tudunk Aton-szentélyek eme-
léséről.
Ehnaton a teljes demitizálásra törekedett, a múlt vonzásától azonban ó sem szabadul-
hatott meg könnyen, még Amarnába költözése után sem. Az egyik határkőfeliraton a kó_
vet}ező részletet találiuk: ,,Temetkezóhely készíttetettMnevisznek Ahet-Aton keleti
hegyén, (hogy eltemessék) abban." (Urk. IV. 197z1-5.) Apoliteizmus kérlelhetetlen üldö-
zője - Héliupolisz iránti tiszteletből - fenntartotta Ré szent bikáiának kultuszát, mely
oly kevésséillett ahhoz a mitológiai elemektől megtisztitott istenfogalomhoz, melyet hir-
detett. Láttuk, hogy III. Amenhotep alatt indult egy mozgalom a szent állatok halotti
liultuszának ápolására, s Ehnaton talán türelmi gesztusnak is szánta a Mnevisz_sírok
épitésétaz ő céljaival annyira ellentétes irányt követő, de nagy befolyással rendelkező
c§oport számára. IJgy látszik azonban, hogy csak átmenetileg mentődött át a Mnevisz-
kultusz, a későbbi fejlődés során a régi vallásnak ezt a maradványát is eltúntették, Az
ásatások során nem találtak bikasírt, és a király más feliratai sem beszélnek a Mnevisz_
sírokról.
A királyábrázolások sem mentesek teljesen a régi mitológiától, kolosszális szobrai a
négytollú Onurisz-fejdíszt viselik, Valószinúleg abban keresendó a magyarázat, hogy
onuriszt suval azonosították, akit viszont Aton egyik alakiának tekintettek. A király
egyik meztelen szobrát, melyen a készitő nem dolgozta ki a nemi szervet, |oggal hozták
a teremtő istenek androgín iellegével kapcsolatba. A hímnős természet ugyanis Aton
esetében is kimutatható: .Te vagy anyja és atyja annak, amit megalkottál," (Sand-
man 12.)
Az úi teológia határozott célja volt, hogy Atonnal mint egyetlen istennel helyettesitse
a teljes régi istenvilágot. A túlvilághit kérdésébensokkal nehezebb volt egyértelmű
meg_
oldást találni. A régi túlvilági istenek nem kaptak helyet a sírszövegekben, nem emlitik
ozirisz birodalmát sem. Itt is az Atonnal kapc§olatos szövegek dominálnak. Ehnaton
azonban nem táplálhatott olyan reményeket, hogy akár csak látszólag kikü§zöbölheti a
vallásból az évezredek óta az egyiptomi gondolkodás egyik középponti témáiát alkotó
korábbi túlvilág_hiedelmeket_ voltaképpen nem is volt olyan hivatalos tanitás a tulvilági
életról, mely a korábbinak a helyére lépett volna, a fennmaradt szövegekböl azonban
bizonyos képet alkothatunk magunknak a reform ideiének tulvilághitéről.
A, Halottak Könytllt ugyan tilos volt felírni a sírokba, de egyes gondolatai hangot kap-
hattak. A lélekhit nem tűnt el, megmaradt a ba és ah kepzet. Ay (Eie) síriában így szól-
nak a halotthoz: ,,Változz át élő lél ekké (ba) az ahet-atoni felséges hegyen, Jöii ki és téri
vissza, ahogyan a szíved kíváLrrja." (Sandman 100.) Az élő lélekkéváltozás a Halottak
Könyae 85. fejezetéből ismert régi elképzelés, a sír elhagyása lélek alakjában szintén
régi vágya a halotti irodalomnak.
Meriré amarnai síriában ezt olvassuk Atonról: ,,Ó adia az erőt a fiildön, a megdicsőü-
lést az alvilágban, a lélek kiiövetelét, hogy az felüdüliön a ka }l.ázábat" (Sandman 4,)
Aton adia tehát atúlvilági üdvöt. Nem tűntek el a régi sírfelszerelések állandó darab_
jaí, az usébtk és a szívskarabeusok sem. Szövegük erősen átalakult, a mágikus elemek
I
háttérbe szorultak. Némelyik r.rslórln már szó sincsen a túlvilági munkáról, csak az Aton_
nak juttatott áldozatról és az istenség jótéteményeiről. ,,Áldozat, melyet a király ad az
éló Atonnak, aki minden országot beragyog szépségével,hogy Ó (Aton) adja az északi
14l
szél édes fuvallatát, ho§szú életet a szép Amentetben, italáldozatot, bort, tejet iuttaúán
az ó sírjának..." (Sandman 177.)
A király részére is készítettek ,.5lórrket, de ezeken a néven kívüI csak néhány szó olvas-
ható: ,,akinek hosszú az életide|e". E darabok voltaképpen csak formájukban usébtlk, a
szövegben semmi sem emlékeztet az eredeti funkcióra, Egy Amarna kori szivskarabeus
is csak Aton áldásos működé§éről beszél, és az áldozatokat sorolja fel, a túlvilági ítélettel
tehát már nincs kapcsolat (Sandman l78.), Ehnaton irányzatának gyózelíne esetén az
ilyen iellegú táígyak bizonyára teljesen felcdésbe merúltek volna. Az Amama-reform
a túlvilági életben való bitet elfogadta, de Ozirisz alvilágát, az ottani isteneket, démono-
kat, ítéletetegy részleteiben nem konkredzált, elmosódott, Atonhoz kapcsolt halál utáni
fennmaradással helyettesítette.
Az Ehnaton részére kifaragott amarnai kanopuszíarló |ádáía a dz§ed oszlopot és a
tjet je|vényt faragták rá, ezek azonban valószínűleg csak dekorációk, különösebb vallási
ielentőség nélkül, Sokkal érdekesebbek azok az tln. varázstéglák, melyeket a Királyok
Völgyében, Thébában találta* abban a sírban, ahová valószínúleg Szemenhkatét temet-
ték (55. sír). Ezek a varázstéglák a rájuk illesztett figurákka| együtt a sír négy oldalát
védelmezték, raituk Ehnaton neve olvasható. Nem valószínii, hogy ezek a mágikus táí-
gyak a király bel€€gyezésével készültek, inkább arra gondolhatunk, hogy volt egy idő-
pont halála után, arnikor testét Amaínából át akanák szállitani Thébába.
Az egyistenhitet a király még saját fővárosában sem tudm a lakos§ággal elfogadtatni.
A városban talált Sed-sztélék,a korabeli néphit emlékei, arról tanúskodnak, hogy skorpió-
csípés,kígyómarás esetére nem Atontól, hanem a kánaáni származású Sed istenségtől
vártak segítséget.Isteneket, Bészt, Thoériszt ábrázoló amuletteket is őrzött titokban a
város lakossága.
Mélyreható változás tehát vallási téren sem ment végbe, arrnak ellenére, hogy az Aton-
dogma teriesztése nemcsak a meggyőzés eszkózeivel tórtént; ,,Hatalmát gyakorolia azok
ellen, akik nem ismerik (el) tanitását. Kegye iut azoknak, akik ismerik azt." (Sandman
8ó.)
A reformnak volt egy rendkivül túrelmetl€n, erőszakos periódusa. Emlékek sokasága
tanúskodik arról a céltudatos alapossággal párosuló, fanatikus diihről, amellyel a király
emberei főként Amon, de gyakran más istenek nevét vagy alak|át igyekeztck eltijlrtemi
a régebbi feliratokról. Tanulságos példa egy, a thébai nyugati parton (Gurna) elókerült
sztélé(68. kép), melyen III. Amenhotep mutat be áldozatot Amonnak, Jól látható, hogy
Amon alakia sokkal elnagyoltabb, kevésbé plasztikus, mint a királyé. Az isten képét
ugyanis kivakanák, s utólag kellett úira visszafaragni, Ugyanez történt nevévcl is. Amon
üldözése odáig ment, hogy a király két cartouche-a közül is az egyikből eltiintenék az
Amenhotep nevet, melt az Amon szót is tartalmazta. A koronázáskor felvett nevet, a
Nebmaatrét viszont sértetlenül hagyták, hiszen Maat mint az igazság szimbóluma ked-
ves volt Ehnatonnak is, Rét pedig azonosnak tekintették Atonnal. A helyreállító felirat
így hangzik: ,,Az emlék rnegú)írása. A Nap fia, Ptah kedveltie, Széthi Végezte el azt atyia,
Amon számára." A sztéléttehát a xIX. dinasztia kezdetén restaurálták.
Annyira ment a reformerek következetessége, hogy a király nemcsak atyja nevét nem
kímélte,de a saiátját sem. Az uralkodása kezdetéről való szilszilei sztélén a néwáltoz-
tatás előtti saiát cartouche-ai is áldozaful estek a pusztitásnak. Egész Egyiptomban - sót
Núbiában is - megfigyelhetők ennek az akciónak a ielei, elsősorban a templomokban
742
- még az obeliszkek csúcsán is -, szabadban álló feliratokorr, de egyes esetekben a sirok_
ban is, Ez a mai ember szemében barbár, groteszk rongálás elárulja, hogy a király min-
den igyekezete ellenére sem szabadult meg teljesen az ösi mágikus gondolkodásmódtól,
hiszen a név elpusztitásávál - ha nem is tudatosan - a félelmetes elIenséges istent akarta
megsemmisíteni. A tudomány számára viszont egyes szövegek datálásánál komoly segít-
séget nyúit az Amon név kivakarása, majd visszaírása, ebből ugyanis biztosan lehet tudni,
hogy az illető szöveget a reform előtt véstékfel.
Érdekes volna tudni, hogy melyik idószakban rendelte el a kiráty a nyílt harcnak ezt
a formáiát, Ha elfogad|uk a társuralkodást, akkor ez csak a 12. év végéntörténhetett,
aryia életébennem képzelhetó el. Nem lehetett az utolsó években sem, amikor már a
kiegyezés útiát kellett egyengetnie. Ha nem számolunk társuralkodással, az Ahet-Atonba
költözés utáni évek jöhetnek leginkább szóba.
Az Amarna-reform utolsó éveiben egyre furcsább jelenségeknek lehetünk tanúi az
udvarnál. A hőn szeretett feleség, akit a király számtalanszor ábrázoltatott saját magával
együtt, s akinek kétségtelenül legalább akkora politikai befolyása volt, mint anyósának,
eltúnik a király mellől, sőt nevének kivakarására is van példa. Az északi palotában élt a
gyermek Tutanhatonnal (a késóbbi Tutanhamon). Helyetre az íflá vő, Szemenhkaré
lesz a király társa, aki Meritatont vette feleségül, s megkapta a királyi titulatúrát is,
A társuralkodó egyik neve Nofertitiével azonos. Az utóbbi években ezzel kapcsolatban
nehéz problémák merültek fel.
A királyné háttérbe kerülése - esetleg új szerepköre - a III. Amenhotep óta meg-
nyilatkozó, szélsőséges nőkultusz elleni visszahatásnak is tekinthető. A hivatalos állami
művészet már az Ehnaton elótti években az uralkodón kívül szinte csak a királyi család
nőtagjaít ábtázolja. Teje és Nofertiti is olyan szerepben tűnnek fel, rnely csak a királyt
illette meg, Teje, mint láttuk, hatalmas szfinx alakiában tiporja le az ellenséget, Nofertiti
pedig fáraóként súit le egy könyörgőre. A királyéhoz hasonló bőrszinnel ábrázolták, és
viselhette a kék koronát is.
A kitály másik lánya, Anheszenpaaton a gyerm€k Tutanhaton felesége lett. Egy töre-
dékes felirat alap|án felvetődik a lehetőség, de ez semmi esetre sem bizonyosság, hogy
korábban atyjának felesége volt, s ebből a házasságból gyermek is született. Ez nem lenne
egyedülálló eset a dinasztia történetében, hiszen III. Amenhotep is feleségül vette leá-
nyát, Szitamont,
Nofertitin kívül egy másik nönek is szerepe volt éveken át a király életében, Kia
,a nagy szeretetben álló királyi feleség" címet viselte, mégis mindvégig szerényen hát-
térben kellett maradnia. A reform későbbi szakaszában a kia nevével ellátott ábrázolá-
sokat átalakitották, többnyire Meritaton képévé.
Szemenhkaré és Tutanhaton származásáról nincs biztos adat, múmiáiuk alapián való-
színú, hogy testvérek voltak, ha ugyan a thébai 55. sírban levó múmia valóban egy
Szemenhkaré nevű királyé. A feltevés az, hogy III. Amenhotep volt az aty|uk, s így nem-
c§ak a királyi házasság szerzett jogalapot számukra a trón elfoglalására, Annyi bizonyos,
hogy rendkívü komplikált, szinte kibogozhatatlan rokoni kapcsolatok fúztékegymás-
boz az udvar vezető egyéniségeit.
Az a ragyogó álomvilág azonban, amelyben ez a kúlönös együttes élt, már lealkonyrrló-
ban volt. A legszebb Ehnaton-portrg a berlini ún. |átnokfej valószinűleg a király uralko-
dásának utolsó éveiből való, az Amarna művészet érett, lehiggadt korszakából (54. kép).

l43
 A fáradt, lemondó tekintet a messzeségbe !éved, az egész arcon valami végtelen szomo-
rúság ül. Mindenben csalódott ember néz ránk, aki egy élet küzdelme után kénytelen
beismerni, hogy a nagy cél elérhetetlen volt.
Valóban - nyilván a hadsereg nyomására - meg kellett egyezli a gyűlölt ellenséggel.
Ehnaton végig kitartott elvei mellett, de szemenhkarénak Thébába kellett mennie.
Társuralkodása idején egy szentély épült Thébában Amon tiszteletére, sőt Amamában
is megjelent ez az isten, ismét szabad volt tehát tisztelni Aton riválisát.
Egy karnaki kőtömb alapján azonban - me|y Ehnaton egyik unokáját ábr ázolja ugy
-
látszik, hogy a király uralkodásának legvégénvagy esetleg utáná, úira épitkeztek vala-
melyik Aton-szentélyben.
A két király halálának körülményeit, sorrendjét mélységes homály takarja. A királyok
völgye sok vitára alkalmat adó kis sírjában (55. sír) királyi temetkezést találtak az Amarna
korszakból. A koporsón az Aton-vallásra jellemző szövegek olvasható§ de a királlmevet
gondosan eltüntették. A benne fekvő férfimúmia vatószinúleg Szemenhkaré.
Ehnaton holtteste nem került elő. Lehetséges, hogy fővárosában helyezték nyuga-
lomra, majd a temetkezést szétdúlták. Az egyiptomi történelemnek egyik legkülönösebb
egyéni§ége tűnt el vele. A nemes célkitúzéseiiránti tisztelet mellett sem tud szabadulni
a történész attól az érzéstől, hogy egy végletes, néha már-már tébolyba átcsapó meg-
szállottság ad ilyen furcsa színezetet ennek a nem egészen két évtizednek.
A Nap rajongó prófétáiának monoteizmusa nem élhetett tovább eredeti formáiában,
múvészeténekkezdeti natufalista irányát sem fogadta el az utókor, de a hely.eállított
hagyományos vallásnak is számolnia kellett a király nézeteinek hatásával, s a művészet
további feilődésén is sokáig érződött az Amarna-szellem humánuma. Az e|beszéló iro-
dalomba Ehnaton után vonult be a népi nyelv, mely már az amamai feliratokon is érez-
tette hatását,
Tutanhamon alatt egyértelműen visszahelyezték jogaiba a régi vallást, de a kiiLlönböző
irfulyzatok küzdelme még iól kivehető a hagyományos formák burka alan.

ATON LENYUGSZIK A FÉNYHEGYEN

Ehnaton és szemenhkaré elhunyta után, ami talán ugyanazon évben következett be,
a kb. 9 éves gyermek Tutanhaton neve fémielezte a bekövetkező fordula tot (1347-1339).
Neveltetése, felesége révénminden szál a reform szelleméhez kótötte, a gyermekségét
kihasználó hatalmasságokat azonban az ő véleménye nyitván kevéssé érdekelte,
Tutanhaton és felesége Ahet-Atonban, az északi palotában lakott, de a fóváros napiai
már meg voltak számlálva. A kormányzat leghatalmasabb embere legalábbis hivata-
-
losan - az istenatya, Ay lett, akit valószínúleg rokoni kötelék fúzött a királyi családhoz.
A reformnak ez a lelkes híve, aki korábban felíratta sirjába a nagy Aton-himnuszt, eb-
ben az időben_már tapa§ztalt politikus volt, s láthatta, hogy az ehnatoni irányzaton vál-
toztatni kell, Ó lett az ország vezíre, igy az események menetében személye biztositotta
a törvényesség látszatát, holott Horemheb befolyása biztosan meghaladta az övét.
Az ú| hatalmi viszonyok között Egyiptomnak nem lehetett olyan királya, aki nevében
,,Aton élő képmásá"-nak vallotta magát, a királynak Amont kellett megtestesitenie a íiil-
dön. A névcsere, a Tutanhamon név felvétele a 4. uralkodási év előtt töítént. Az Amon

l44
elótti királyi hódolat kinyilvánítására nyilván nyomban a trónra lépésután sor kerúlt,
fennmaradt ugyanis egy sztélé,amelyen T:utar'b'aton áldoz virágot Amonnak és Mut-
nak. Anheszenpaaton új neve Anheszenamon lett.
A székhely azonban nem Thébába került - mint a régebbi kutatás hitte -, hanem
Memphiszbe. Az udvar és a kormányzati szervek elköltözése után a Nap városa hamaro-
san elnéptelenedett. A hivatalos deklaráció Memphiszben kelt, elítélte a megelőző kor-
§zakot, és intézkedéseket tett zz istenek engesztelésére.Egyetlen ismert példánya, egy
sztélé(70, kép), Thébából való.
,,Amikor őfelsége rónra lépett mint király, az istenek és az istennők templomait
Elephantinétől. . , a Deltáig... már-már elfeledték. Kápolnáik pusztulóban voltak, és
növényekkel borított romhalmazokká lettek. Szentélyeik mintha sohasem léteztek volna.
É,pímrényeiksétatérrélettek. A föld nyomorúságban volt. Az istenek hátat forditottak
ennek az országnak. Ha hadsereget küldtek ki Dzsahi (Fönícia) ellen Egyiptom határai-
nak kiterieszté§e érdekében, nem értek el semmi sikert. Ha tanácséítkönyörögtek az
istenhez, egyáltalán nem iött. Ha ugyanígy istennóhöz esdekeltek, egyáltalán nem iótt.
Az (istenek) szíve szomorú volt k€blükben a vétkek miatt, amelyek történtek."
Tutanhamon buzgósága megörvendezteti az isteneket: ,,Örúl a szíve az ország iste-
neinek és istennőinek. A kápolnák urai örvendenek, a partok ujjongásban és örömrival-
gásban vannak, vidámság van az egész ftildön. Nagyszerűek lettek a viszonyok ! A palotá-
ban levő isteni kilencség karjai dicsőítenek engem, kezeik jubileumi ünnepekkel vannak
tele mindörökkön örökre . . . Tőliiü< iön minden élet és boldogság, a belőlük szátmazoll
erős király, az újjászületett Hórusz orra szárrrár4 ak| az ó atyjának (Amon Rének) a sze-
retett fia. . ." (ÓKTCh 4l. skk.)
Tutanhamonnak meg kellett tennie azt, amit környezete követelt, azonban ő maga
és híveinek egy része ragaszkodott az Aton-kultuszhoz. A sírjába helyezett, aranyleme-
zekkel boritott trónus háttámláján Ehnaton napistenének áldást hozó kezei nyújtiák az
élet ielét a király és felesége orra felé (IX. tábla). Egy finom múvú,berakásokkal ellátott
másik trónuson a fő helyen a T[tanhaton név áll. Tutanhamon és a reformpárt tehát
nem tagadta meg az ahet-atoni szellemet, csak politikai kompromisszumot kötótt. Még
állt Ehnaton karnaki Aton-temploma is.
Tutanhamon fiatalon, kilenc évi uralkodás után költözött a Királyok Völgyében levő
kis méretúsírba, melynek kincsei a legismertebb fáraóvá tették (VUI-XI. tábla),
A múmia fején egy vérömlenyt mutattak ki, így lehetséges, hogy nem természetes halállal
halt meg. Nem biztos azonban, hogy gyilkosságnak esett áldozatul, a múmia rossz álla-
pota miatt ugyanis a vizsgálatokból csak bizonyos óvatossággal szabad kóvetkeztetéseket
levonni, szerencsétlenség is érhette.
Az ifiú halála kiélezte az ellentéteket. A trón betöltésére nem volt könnyű megoldást
találni. Az ország törvényes ura a királyné maradt, benne azonban nem lakozott Nitók-
risz, Szobeknoferuré vagy Hatsepszut elszántsága, hogy egyedül kormáLrryozzon, de nyil-
ván az udvar sem egyezett bele, hogy a mély válság közepette nö legyen Egyiptom ural-
kodó|a. A kiszemelt örökös Ay volt. Az özvegy azoí,,ban, bár ahhoz nem volt elég ereje,
hogy saiát feiére tércsse a koronát, bátor és Egyiptom történetében merőben szokatlan
lépésrehatározta el magát. Levelet írt a hettita királynak, Suppiluliumasnak, kérte, hogy
küldjön egy herceget, egyik fiát, aki maid férie lesz, mert irtózik attól, hogy szolgái egyi-
kének legyen felesége.
|45
 Suppiluliumast legalább annyira meghökkentette ez az ai^íiat, mint az egyiptomia-
kat, elöször csapdát seitett, s ezért követet küldött Egyiptomba, hogy az saiát szemével
győződiék meg arról, hogy valóban nincs trónörökös. Jo§os volt a bizalmatlanság, hiszen
III. Amenhotep még közrendú egyiptomi nőt sem volt hajlandó küldeni Babilon kirá-
lyának.
Csak a királyné második levele után adott hitelt az ajánlatnak, hogy egyik fia foglalia
el az egyiptomi trónt.
Az elsó levél elküldése, a bettita követ érkezése Egyiptomba, a második levél és a het-
tita király döntése között több hónapnak kellett eltelnie. Ezalatt Anheszenamon volt a
fáraónő. A reform hívei tehát elég erősek voltak, hogy támogassák Ehnaton lányának
ezt a kétségbeesett próbálkozását a dinasztia megmentésére. valóban érdekes történcti
helyzet alakult volna ki, ha az ókori Kelet két legnagyobb hatalma egy dinaszda uralma
alatt egyesúlt volna.
A királyné ellenségei azonban keresztühúzták a tetvet, Zanrtarva herceget utazása
közben meggyilkolták, ami háboruhoz vezetett a hettita birodalommal.
A trónt Ay vezir foglalta el, vagy mint Anheszenamon férje, vagy mint társuralkodó
(1338-1334). Egy gyűrún két cartouche áll egymás mel|ett, azövéés az ózvegy királynéé,
ami egyaránt lehet háza§ság vagy társuralkodás iele is. Ay gondoskodott elődjének sza-
bályos eltemetéséról, és a sírkamra egyik freskója ót ábrázolja, amint az Ozirisszé vált
Tutanhamon szaínára a száimegnyitás szertartását végzi. Az ,,istenatya" itt már a
,,tökéletes isten" címet viseli, s mivel papi funkciót lát el, pompás párducbőr boritja
felsötestét, Tutanhamon két másik párthivének ragaszkodásáról is tanúbizonyságot tesz
a sír. Az egyik udvari ember, Maia, aki csak később érkezett el pályafutása fénykolába,
a halott király képmását helyeztette el a sirba, mellette a lélekmadár és egy §olyom ábrá-
zolásával. A sok asiári között is vannak ajándék darabok. Egyet Maia adományozott, ötöt
Nahtmin tábornok. Maja urának halála után is védte a sírt, és a kirablási kísérletek után
úira lezáíatta. Mindketten kegyben álltak Ay ideiében is, Tutanhamon és utódá között
tehát nincs semmiféle törés, politikai irányváltozás. A hettita herceget megölették a di-
írasztia ellenségei, de a hatalmat nem vehették át.
Ay ugyan eltulajdonította Tutanhamon két szobrát a saiát halotti temploma számára,
ez azonban nem ellenséges cselekedet volt, nagyon is gyakorlati ok késztene erre. Már
öregemberként lett fáraó, §ietnie kellett emlékénekmegörökítésével, a bizonytalan poli-
tikai helyzetben nagyobb épitkezésekre, múvészetitevékenységre nem volt lehetőség.
Ót is a Királyok völ8yében temették el, egy - Tutanhamonéhoz hasonló - kis méretú
sírban (XII. tábla). Amarnai síria üresen maradt.
Ezzel voltaképpen lezárul a XVIIL dinasztia kora, A népes nemzetség tagjai elttinnek
szem elől. Anheszenamonról nem hallunk többet, egyik nővére valószinúleg Niqmat
ugariti uralkodóhoz m€nt feleségül. Ehnaton hat leánya közül eszerint három lett király-
né, egy leány még Amarnában meghalt, a másik kettó sorsáról nincs adat.

Az Amarna-reitélyek útvesztőiből a kor szakemberei egyre újabb kiutakat keresnek,

tJlaUUan ;, Harris azt a lehetőséget vetette fet, hogy Szemenhkaré Nofertitivel azonos,
ő lett a t3. év után társuralkodó Ehnaton mellett, s mint ilyen, férfi szerepben úi nevet
vett fel. Ez esetben megszűnne hirtelen háttérbe szorulásának problémája, viszont ne-
hézségeket okoz Meritaton királynéi rangja. Talán atyiának lett felesége? Megválaszo-

l46
latlan, hogy kivel azonosítható a thébai 55. sirban talált Amama kori múmia, egy ifiú
király, aki - úgy túnik - közeli rokonságban állt Tutanhamonnal.
R. Krauss szerint (Elóadás a Kairói I. Nernzetközi Egyiptológiai Kongre§szuson 1976-
ban) az özvegy királyné, aki fériet kért Suppiluliumastól, nem Anheszenamon volt, ha-
nem Meritaton, aki eszerint Ehnaton halála után Egyiptom uralkodónője lett, Mindez
távi|ágít az eddig elfogadott nézetek gyenge pontiaira, de egyelőre a források, főként a
tqlatátok további vizsgálata szükséges a határozott állásfoglaláshoz.

A KORMÁNYZÓ KIRÁLLYÁ LESZ

A Metropolitan Museumban (New York) őrzik Horemheb (vagy Haremhab) trónra

lépéseelótt készült szobrát. Az Óbirodalom óta ismert írnokszobrok jellegzetes testtar-
tásában örökíttette meg magát, ölében papirusztekerccsel. Az értelmet sugárzó arc el-
gondolkozva tekint maga elé. Semmi katonás vonás nincs itt a generalisszimuszon, in-
kább bizonyos fáradtság űtközik ki raita. A szobrot Thotnak állította, s a felirat világos
célia annak bizonyítása, hogy igazságossága, szellemi képességeiemelték magas méltó-
ságába (58. kép).
,,Igazságos vagyok az udvaroncokkal szemben, ha hazugságot jelentenek nekem, a
nyelv(em) kész arra, hogy helyreigazítsa. Énvagyok az, aki megszilárdítia a király tör-
vényeit, és utasításokat ad az udvaroncoknak." (Urk, IV. 2089.)
Címei ezen a szobron: .A herceg, az e|őliárő, a legyezöhordozó a király iobbián, a
hadsereg nagy főparancsnoka, a király lrnoka." (Urk. IV. 209l.) Királynév nem áll a
szobron, így egyaránt származhat Tutanhamon vagy Ay korából.
Ay halála után nem lehetett kérdéses, hogy csak Horemheb foglalhatta el a trónt.
Koronázási feliratában nyíltan beszél arról, hogy királysága előtt sok éven keresztül telj-
hatalmú kormányzóként állt az ország élén.
,,Sok éven keresztül igaz}atta a két országot.,. A tanácsadó testúletek meghaiolva
jöttek hozzá a királyi palota kapuiához. Megérkeztek hozzá a déli és az északi Diiak( (tör-
zsek) nagyjai, kitárták kariukat közeledésekor. Dicsőítették őt mint istent, Parancsa sze-
rint végeztek el minden elintézendó dolgot. . . Eletet és údvöt könyörögtek számára
(ti. az istenektól), mert bizony a két part atyja volt ő - . -"
,,[Sok nap] telt el [ezután], mikózben Hórusz legidósebb fia ennek az országnak kor-
mányzója és hercege volt. Ekkor ennek a felséges istennek, Hórusznak, Hut-neszut urá-
nak szíve azt kívánta, hogy örökkévaló trónusára helyezze flát . . . Hórusz ujjongás köze-
pette vonult Thébába, az örökkévalóság urának városába - átölelve tartotta fiát, amíg
Karnakba [értek], amíg bevezette őt Amon elé, hogy az átadia neki királyi méltóságát,
és megállapítsa uralkodási ideiét. [Amon-Ré Karnak ura, két ország ura, éppen ujiongás
közepette vonult ki] az ő szép déli háremünnepe alkalmával. Őfelsége, ez az isten, meg-
látta Hóruszt, Hut-neszut urát, miközben a fia vele volt, mint megkoronázandó király, -
hogy átadják neki méltóságát és trónusát.
Amon-Ré belevegyült az örömbe . . . Odament ehhez a feiedelemhez, a két ország her-
cegéhez, Horemhebhez. Bement a királyi palotába, maga elé állitotta őt s (úgy vitte)
felséges leányának, a DNagy varázslatúnak( Nagy ház (nevú szentélyébe). (Az istennő)
kariai üdvözölték ót, átölelte szépségét,elhelyezkedett a homlokán. . .
147
 Kijőtt a királyi palotából őfelsége, ez a felséges isten, Amon, az istenek királya. A fia
előtte volt. Átölelte szépségét.Felragyogott a koronával, hogy átadják neki (mindazt),
amit a Nap körüljár, s a kilenc >íjat< a lábai alá (helyezzék). Az ég iirrnepelt, a íiild örült.
Egyiptom isteni kilencségeinek szive édes volt. Az egész ország örvendezett, kiáltá§uk
az égig (hatolt), a nagyok és a kisgyermekek zenélve ünnepeltek.'
egész ország ui|ongott. Miután befeiezték ezt az iinnepet Luxorban, Amon, az
^z királya békességbenvisszatért Thébába. Ófelsége pedig Északra hajózott mint
istenek
Harahti képmása. Rendbe hozta ezt az országot, s berendezte jobban, mint Ré idejében
volt. Megúiította az istenek templomait a Delta mocsará(tól) Núbia ftildjéig..," (Urk.
IV. 2115. skk.)
A felirat vége az ősi aranykor, a Nap uralma hangulatát idézi. Királyságát isteni ren-
deléskéntproklamálja, védőle a hut-neszuti Hórusz, ő viszi Thébába, ahol Amon teszí
meg fáraóvá, és leánya, a,,nagy varázslatú" ureuszkígyó, akinek itt karjai is vannak,
magától telepszik a homlokára diadémként.
Horemheb (1314-1306) (57. kép) felesége, Mutnedzsmet, aki Nofertiti nővére volt,
bizonyos laza rokoni kapcsot ielentett a XVIII. dinasztiához. Legalábbis azt a látszatot
kelthette, hogy a tábornok beházasodott az uralkodócsaládba. Ezén szokták Horemhe_
bet még ehhez a dinasztiához sorolni,
Harminc év zűrzavara után Horemhebre hárult a feladat, hogy visszaszerezze a belső
békétaz ország számára, A karnaki dekíétum szigorú rendszabályokat tartalmaz az
állampolgárok védelme érdekében. ,,Őfelsége a szivével tartott tanácsot az egész ország
megvédelmezéséről. . . (arról) hogy kiirtsa a búnt, megsemmisítse a hazugságot. Őfel-
sége tervei nagyszerű védelmet jelentenek, távol tártiák azok az erőszakoskodót. . ."
Kúlönósen fontosnak tartotta a király, hogy az ország fő közlekedési útvonala, a Nílus
újra biztonságos legyen, s azokat a hajókat, melyek a fáraó részére teljesitenek szolgála-
tot, senki le ne foglalhassa. Megtiltotta ázt is, hogy a királyi élelmiszer-raktár emberei
önkényes rekvirálásokat hajtsanak végre a városokban, vagy munkára hurcolják el az
ottani rabszolgákat. Saiát katonáit is igyekezett megfékezni. Tiltotta például, hogy bőrö-
ket zsákmányoljanak. Ezt az intézkedést a bőr fontossága magyarázza a saruk, tegezek,
pajzsok előállításához.
A király beutazta az egész országot, lelkiismeretes tisztviselóket, igazságos, megvesz-
tegethetetlen bírákat keresett országa számára. .Ami pedig az ezüstben, aranyban, réz-
ben való adományokat illeti, én, a felség megparancsoltam, hogy ezeknek vége vettessék,
hogy a felső- és alsó-egyiptomi bíróságok ne fogadjanak el semminemú dolgot aiándékba.
Ami mindazokat az elöliárókat és papokat illeti, akikről azt halliuk mondani: ,lítélkezés
végett ül azon a bíróságon, melyet ítélkezéscéliából hoztak létre, de iogtalanságot cse-
lekszik ott az igazság helyett<, nagy, halálta méltó búnnéváljék ez ellenúk!" (Urk. IV.
2140. skk., Helck in; ZAS 80. 1955.)
A iogrend megerősítése volt tehát a fó cél. A király az igazságtalan itélkezésrehaláF
büntetést szab ki. Egyéb tilalmainál orr levágása, Szilába való száműzetés, botozás sze_
repel mint biintetés.
Mindebből iól látszik, hogy a gyenge központi hatalom idején milyen tág tere nyílt
a helyi hatóságok és a katonaság túlkapásainak.
Horemheb, maid I. Ramszesz uralma alatt az uralkodó osztályon belüli átrétegződés
befeieződött. III. Amenhotep ideién már Amenhotep, Hapu fia, mint katonai írnok
|48
kezdte pályáiát, az Amarna kor alátt pedig - báLí a katonaság általában nem támogatta a
reformot - Ay, harci kocsizó parancsnok, az ,,istenatya" az egyik legbefolyásosabb sze--
mély, A régi arisztokrácia Ehnaton kora után nem nyerte vissza rangját, befolyását, a
hatalom új birtokosainak fő támasza a katonaság. A templomok új szervezetében, a pap-
ság soraiban is a katonaságé a döntő szerep. Horemheb írja meg egyik feliratában magá-
ról: ,,Ellátta azokat (a templomokat) aaó-papokkal és felolvasó papokkal, akik a hadsereg
válogatott (katonái) közúl kerültek ki." (Urk. IV.2120.)
A civil kormányzaí a zőrzavarban annyira elvesztette tekintélyét,hogy Horemheb
mint az ország helytartója, nem is tartotta szükségesnek a vezíri tisztség megszerzését.
Uralkodásának második felében viszont ó maga adta vissza ennek a rangnak becsúletét
azzal, hogy leendő utódát vezirré nevezte ki.
A meghasonlás korszaka után léíeszerette volna hozni a belső megbékélést,Itt érke-
zünk el a nehéz kérdéshez: egyértelmúen a reform ellenségekéntviselkedett-e, eszköze
volt-e az Amon-papság hatalmi törekvéseinek? Lássuk elóször a legszembeötlőbb ténye-
ket. A király nagyszabású építkezéseketrendelt el Amon karnaki templomában, az ő
idejében emelték a IL, a IX. és a X. pülónt, Valószínúleg ő kezdte meg a nagy húposztil
csarnok alapozását is. A Ix. és X. pülónt a karnaki Aton-templom köveiből emelték.
Ezek az ún. talatát-kövek, melyeket, miutáLrr kiemelték őket Horemheb pülónjaiból, a
kutatók számítógépes módszerrel igyekeznek az eredeti rendbe összerakni. Aton karnaki
templomát tehát építőanyagként használták fel, á győztes isten nagyobb dicsőségére.
Tutanhamonnal szembeil látszólág határozottan ellenséges volt Horemheb. Feliratain
saiát nevét íratta be Tutanhamoné helyett, igy az id,ézett restaurációs feliratra, épitészeti
emlékekre, és egyes szobrokra. Biztosra vehető, hogy a restaurációs felirat Horemheb
fogalmazványa volt, igy ez esetben érthetó, hogy utólag nyíltan is magáénak vallotta
annak tartalmát. A király sírját azonban nem engedte bántani.
KétségtelenülAmon hívének mutatta magát, ámi abból is látszik, hogy míg két elődje
alatt általában nem használták az Amon név után az ,,istenek királya" jelzót, Horemheb
alatt ez is visszatér. Ha azonban Horemheb egész feliratos anyagát veszi valaki szem-
ügyre, kiderül, hogy Amonnak csak Karnakban van kiemelkedő szerepe. A Gebel Szil-
szile-i szentélyben Amon nem áll elótérben, Gebel Addéban - bár természetesen Amont
is említik - Hórusz és Thot a legfőbb istenek, s ami igen lényeges a késóbbi valláspolitika
szempontiából, Széth is kiemelkedő helyet kap.
Ha eltekintünk a feliratok banális - minden vallásos tartalom nélkúlí- frázisaitól, pél-
dául a fiildkerekség kifejezésére az ,,amit Aton körüliár" szavakat használják, két figye-
lemre méltó felirat marad, ahol az Aton szónak még tényleges politikai vagy vallási jelen-
tősége van. Az egyik egy felirattöredék a restauráció korából, ahol Minhai, az ,,Aton sze-
retete" katonai egységben szolgáló legyezőhordozó neve olvasható. A töredék valószínű-
leg Horemheb memphiszi sírjának része volt, és Tutanhamon idejére keltezhető. Horem-
heb tehát mint a hadsereg főparancsnoka ekkor még megnirte, hogy az egyik seregtest
Aton nevét viselje. Nem volt tehát fanatikus ellensége az Aton-vallásnak, és inkább poli-
tikai megfontolások vezették a restauráció támogatásában, előmozdításában.
A másik fontos felirat egy Amon-pap, Noferhotep sírjából származik (thébai 50. sír).
E sirszövegek meghökkentő emlékei a kor belső vallási, világnézeti vívódásának, szkep-
szis és tradicionális hit egyaránt helyet kap bennük. Itt az a feliratrész fontos számunkra,
ahol Amon dicsóítése közben azt olvashatjuk, hogy ez az isten Ré, és a teste Aton,
|49
 Horemheb idejében tehát az Amon-papság álláspontia sem volt egységes az Aton-tiszte-
letet illetően. A türelmesebbek bizonyára inkább az Aton nevéhez kapcsolódó vallás-
politikai programot gyúlölték, nem a napistennek ezt a formáját, sót mint a Noferhotep-
sír alapján következtetni lehet, megpróbálták az Aton-vallást az Amon-teológia részévé
tenni, Aton mint Amon teste az istenség mindent átfogó lényénekegyik alkotóelemévé
lett volna.
Egy British Museumban levő osztrakonon viszont harcos Amon-himnusz olvasható,
melynek éle valószínűleg Ehnaton és napistene ellen irányul. ,,Lenyrigszik a Nap(ia)
annak, Amon, aki nem ismer téged. Aki ismer, azé felragyog. Aki megtámadott téged,
annak az udvara sötétségbe borul, miközben az egész ftild napfényben van. Aki téged
az ő szivébe helyez, Amon, íme, annak a Nap|a felragyog.'' (Erman ir,. Z^s 42. Lgo5.
106. skk.) A himnusz megirásának ideje közelebbról nem állapítható meg, így a horem-
hebi valláspolitikával csak feltételesen hozható kapcsolatba.
Az összkép azt mutatia, hogy Horemheb az ország belső nyugalma, esetleges polgár-
háború elkerúlése érdekében állt a hagyományos vallás híveinek oldalán, látta, hogy a
reformpárt sokkal gyengébb náluk. Az Aton istennevet később sem üldözték, külön
Aton-kultusz azonban nem élt tovább. Az Amarna korszak nyilt elítélésemár Tutanh-
amon alatt megtörtént, Ehnaton személye elleni irásos támadásra II. Ramszesz alatt
került sor. Ebből az időből való egy jogi vonatkozású szöveg, Mesz felirata, amelyben
érdekes dátum olvasható : Horemheb 59 éve. Ez csak azzal magyarázható, hogy Ehnaton,
szemenhkaré, Tutanhamon és Ay uralkodási idejét Horemhebéhez §zámitották hozzá,
őt tekintették III. Amenhotep után a következő törvényes uralkodónak. A felirat meg-
emlékezik Ehnatonról is, nevének kiirása helyett mint ,,ahet-atoni ellenség''-ről szól.
Mindez egyenes következménye annak a tórekvésnek, mely ezt a korszakot ki akarta
iktatni az egyiptomi történelemből, s amelynek beszédes megnyilvánu!ásával már
I. széthi korában is találkozhatunk: az Abüdoszi Királylistán IIL Amenhotep után
Horemheb cartouche-át tiintették fel.
A hivatalos egyiptomi történelemból egy egész korszak tíint el igy, egy nagy kísérleté,
melyet sainálatos eltévelyedésnekérezték a szent hagyományoktól. A történetírók termé-
szetesen ennek ellenére tudtak ezekről az uralkodókról, Manethónnál is szerepelnek, bár
igen zavaros formában. A nagy Nap-himnusz §zövegét is őrizték, egyik szakasza meg-
lepő módon a Bibliában a 1O4. - a Septuaginta számozása szerint a 103. zsoltárban
-
bukkan fel.

A NEMZETKÖZI HELYZE'T

A reform kezdeti szakaszában Egyiptom az ókori Kelet legerősebb állama volt.

III. Amenhotep ideién a régi ellenséggel, Mitannival kötött §zövetség hosszabb időre
nagyjából stabilizálta az egyiptomi befolyási zóna északkeleti határát. Egyiptomot és
Mitannit egyre súlyosabban veszélyeztette a hettita birodalom, mely Suppiluliumas ide-
ién politikai fondorlatokkal és katonai erővel egyarárrt megpróbálta határait kiterieszteni.
A szíria-palesztinai egyiptomi hódoltsági terütet aránylag könnyen kikezdhető volt,
hiszen a közvetlen egyiptomi kormányzást itt sohasem vezették be, s a ffuaónak az ott
levő katonai eróre és a vazallusok ingadozó hűségérekellett támaszkodnia,

l50
 Ehnatonkorábankétielentósvazallusállamállazeseményekelőterében:Amurru,
királya Abdiasirta, ma|d fia, Aziru, és Büblosz (Gubla) városa, melynek ura Ríbaddi,
Egyiptomon, a hettitákon és Mitannin kívül még egy fontos állama van a Közel-
reteinet , ez a kassuk uralma alatt álló Babilónia. Asszíria is igyekezett elismertetni füg_
getlen§égét, és Assuruballit követet is küldött Ehnatonhoz, Burraburias, a babiloni
iirály azonban alattvalóinak tekintette a Mitanni uralína alól felszabadult asszírokat, s
tiltakozott Ehnatorrnál a kóvetek fogadása miatt, hiszen ez a nemzetközi iog íratlan sza_
bálya szerint Asszíria de facto elismerésétielentette. Más okból is kapott tiltakozó
levelet
naúiloniauot az amamai udvar. Egyiptomi fennhatóság alatt álló területen raboltak ki
babiloni kereskedóket. Ezért a fáraónak kellett a felelósséget viselnie,
Ezek az időleges feszültségek azonban nem befolyásolták Egyiptom helyzetét, A baiok
ameghódoltterületbelsőviszálykodásaibanielentkeztek.Abdiasirtasorraragadtaela
Ríbaádi birtokában levő terúleteket. Az utóbbi kéBé'beesett levelekkel ostromolta az
egyiptomi udvart, s kért katonai segitséget.
a harc urának,
.Ríbaddi mondia urának, az országok királyának, a nagy királynak,
Gubla (Búblosz) város Bélitje adion erőt a királynak, az én uramnak,IJram, az énNapom
lábához hétszer és hétszer leborultam. Tud|a meg a király, az úr, hogy Gubla, a király
íme,
igaz szo|gálója, a (király) apáinak napiaiban ió (helyzetben) volt, Mo§t azonban,
tl";r.,r" húségesvárosát a kezéből, Nézze meg a király apái házának tábláit,
"-n.aty
vajon nem igaz szdrga,e az az ember, aki Gubla városában van, Ne vonakodj a te szol-
gaiatOt t Mert a habiru katonák ellensége§sége erősebb nálam, és országod istenei
(, , ,)

Fiaink és leányaink valamennyien mivelünk együtt, Jaíimuta országba vették be magu-

férje,
kat, hogy eteitiLrrket mentsiik. Földem olyan asszonyra hasonlít, akinek nincsen
a hegyekben és tenger partián
mert nincs, aki megművelje. Összes városom, amelyek a

vannak, á habiru katonákkal múködnek együtt, (Csupán) Gubla két várossal

maradt
meg nekem. Es most íme, Abdiasirta elvette magának Sigata várost, és Ammia város
bkásságának ezt mondta: DÖliétek meg elöliarótokat, és olyanok lesztek, mint mi,
és
r.."r.to. Ésazok .""u"i .r..iot cselekedtek, és olyanok, mint a habiruk, És
"y"g"ii""
mosi íme Abdiasirta írt a katonáknak: lBit Nibbiben gyúlietek körém ! É,smegrohaniuk
Gubla várost.r, Ha nincs valaki, aki kiment engem az ellenség kezéből, akkor leverik a
kormányzóságot az országokban, és minden ország a habirukkal fog együttmúködni,
Tétessék igazság valamennyi országgal ! Fia(ink) és leáLrry(aink) nyerjék el a nyugalmat
örOkre ! De ha még a király is kivonulna, ellensége lenne mindegyik ország, Így
végeztek
ők egymás között, s így nagyon-nagyon félek, hogy nincs senki, aki megmentene engem
az ő keziikből. Mint a madarak, amelyek hálóba vannak fogva, olyan vagyok én Gubla
városában. Miért vonakodsz országod irrinyában ? Íme én írtam a palotának, de nem
meg őt, Ő ismeri
t
"ttg".oa -"g " .zavam. Íme Amanappa nálad tartózkodik, Kérdezd király szolgá|a szavait ! És
és litta a szíikséget, amely rajtam u"rr.-H"llg".." hát meg a
örizni fogom húséges váro-
ad|on élelmet a szolgáiának, és tansa életben a szolgáját, s én
sai, amíg setl.iink, a mi isteneink. . . és országrnkra vetik pillantásukat, És a kiráüy bár_
a ki-
c§ak go;doha oíszágára ! Szerezz nyugalmat országodnak ! Bár helyesnek tartaná
rály, az én uram, és elküldeiré egyik emberét, áki itt maradna, én pedig a király, az én
uram elé mennék. Jónak tartod ezt velem szemben? Mit csináljak én egymagamban?
Íme, így töprengek nappal és éiszaka.' (ÓKTCh 245. Komoróczy Géza fordítása, A
le-
vél helyenként töredékes.)
15l
 Bár a cimzett fáraó nevét nem ti.intetik fel, az összefüggésből úgy látszik, hogy III.
Amenhotepnek írta ezí a segélykérést.Hallgassuk meg most a másik felet. Abdiasirta
egyik levelében így ír Egyiptomba: ,,A királynak, a Napnak, uramnak mondia Abdia-
sirta, a te szolgád, a por lábad (nyomán). A király, az én uram lábához hétszer és hétszer
leborultam. Nézd, én a király szolgája és házának kutyája va8yok, és Amurru országát
telies egészében a király, az én uram számára őrzőín. Ismételten mondtám Pahanaténak,
az én felügyelőmnek: lSzerezz mentő csapatokat a király országainak védelmére. Íme,
a király valamennyi (al)királya válogatott katonákat keres, hogy az országokat kiszakít-
sák a kezemből , , .< Kérdezze meg a király Pahanatét, az én felügyelómet, hogy nem óriz-
tem-e Szumur (és) Ullaza városokat, Amikor a felügyelőm a király, a Nap élelmétviszi,
én aratom Szumur gabonáját és valamennyi országot a király, az én Napom, az én uram
számára védem.,." (ÓKTCh 245, sk, Komoíóczy Géza fordítása.)
Abdissina Pahanatéra, a területen felügyeletet gyakorló egyiptomi helytartóra hivat-
kozik, s ugyanúgy az egyiptomi ügy védelmezőiének tünteti fel magát, mint Ríbaddi.
A túlságosan is alázatoskodó hang n€m hat őszintének, s bár Abdiasirta él€tében Amurru
nem szakadt el az egyiptomi birodalomtól, biztos, hoBy az egyiptomi megszállás katonai
gyengülését felhasználta arra, hogy a másik vazallus, Ríbaddi rovására terjeszkedjék.
Ezekben a harcokban nem közv€tlen támadásról volt szó Egyiptom uralma ellen, hanem
a vazallusok próbáltak egymástól minél nagyobb területeket elvenni.
Még inkább romlott Egyiptom számára a helyzet Abdiasirta halála után. Fia, Aziru
tovább folytatta Ríbaddi birtokainak elragadozását. Az ellenségeskedésegyik fő tárgya
Szumur városa volt. A város ostromakor a Ribaddi seregeit vezető Pawara egyiptomi
parancsnok is elesett. Az egyiptomi helytartó, Haib, Azirunak adta át a várost. Végúl
Búblosz lakossága is belefáradt a folytonos villongásokba, látták, hogy a fáraó nem védel-
mezi meg Ríbaddi területét, ezért amikor feiedelmíi& távol volt, testvére vezetése alatt
felkeltek, s ezzel megnyitották Aziru számára az utat. Ríbaddi ekkor végső elkeseredé-
sében legnagyobb ellenségéhez, Aziruhoz fordult, őt próbálta rávenni, hogy helyezze
vissza városába, ő azonbart nem ezt tette, hanem kiszolgáltatta a felkelóknek (162. levél).
Ez már sok volt az egyiptomi udvamak is, mely hosszú idón keresztül nyilván nem
látta tisztán, hogy Ríbaddinak vagy ellenségeinek adion-e inkább hitelt. Erélyes, fele-
lősségre vonó levelct írt Ehnaton, aki álnoksággal, hazugsággal vádolla meg Azirut, őt
magát és egész családiát halállal fenyegeti meg.
A király levelezéséből az is kiderúl, hogy Aziru egy alkalommal nem fogadta az egyip-
tomi követ€t, Hanit. Azt is nehezményezték Ahet-Atonban, hogy Aziru húzta-halasz-
totta látogatását Egyiptomba. Duduhoz (egyiptomi névforma Tutu), a külügyek intézó-
iéhez írt levelében a hettita király bevonulására hivatkozik Nuhasséba (Eufrátesz és
Orontész közti terület). A hettita fenyegetés tehát fokozódott, Aziru azonban ektor még
Egyiptomot ítélteerősebbnek a két nagyhatalom közül, s így nem volt mit tennie, el keF
lett mennie urához. A fáraók megkivánták a vazallusok személyes ti§ztelgését, vagy leg-
alábbis valamelyik fiuk Egyiptomba küldését,hogy az kezeskedjék az apa hűségéért.
Aziru nem alaptalanul félt ettől a látogatástól, hosszú ideig - talán évekig - Egyiptom-
ban taltották. Fia próbált közbenjárni szabgdulása érdekében. Mikor hazatért - nyilván
a bosszú indulatától fútve -, átállt Suppiluliumas oldalára. Ez az esemény, mely meg-
ingatta a hatalmi egyensúlyt Szíriában, már valószínúleg Tutanhamon korára esik.
Az egyiptomi uralom nem hozott békétSziria-Palesztinának. Abimilki, a fontos
152
kikötő,'rürosz királya amiatt panaszkodik leveleiben, hogy Szidón királya, Zimrida, el-
ragadta tóle Uzut. Az egyiptomiak csak súlyosabb esetekben avatkoztak bele a háborús-
kodásokba. Mindez persze aláásta a kezdettől bizonytalan vazallus függést. A nomád
habiru törzsek folytonos támadásai ellen sem sikerült hathatós védelmet kiépíteni.
Aitakama, a stratégiailag fontos Qádes feiedelme Ehnaton uralkodásának vége felé
még tisztázni próbálja magát az ellene emelt vádak alól. Ténylegesen azonban már ekkor
a hettiták oldalán állt. Megtámadta az egyiptomi kézen levó Upe várost, de nem ért el
sikert. Késóbb többször fellázadt a hettiták ellen, végül is egyik fia ólte meg. A zavaros-
ban halászás nem volt veszélytelen politika.
Az egyiptomi uralom alatt álló fejedelemségek pillanatnyi magatartását természetesen
nagyban befolyásolta a nagyhatalmak közötti eróviszonyok alakulása. Suppiluliumas
trónra lépte (l380 táián) után a hettiták erőtelies terjeszkedő politikába kezdtek, s táma-
dásuk célpontja éppen Egyiptom szövetségese, Mitanni volt. AZ első támadást Tusratta
seregei vissza tudták verni, de l3?0 (?) körül a hettiták Mitanni belsejébe törtek. Ez a
háború véget vetett Mitanni nagyhatalmi állásának. Eszak-Szíriában nagy területek ke-
rültek hettita ellenórzés alá. Egyiptom egyik erős vazallusa, Ugarit, Suppiluliumas győz-
tes mitanni hadjárata után átállt a hettiták oldalára. Mitanniban belső viszály tört ki,
Tusrattát megölték, utóda, Artatama, elismerte Asszíria fúggetlenségét.
Így bár Mitanni ellenállása sem szűnt meg, Egyiptom és a hettitáü< lényegébenegyedül
maradtak a porondon. Suppiluliurnas hosszú ideig óvakodott az Egyiptommal való
összetűzéstől. Inkább ennek gazdagságából kivánt volna részesedni. Fennmaradt az
Ehnatonhoz, az ij fáraóhoz intézett levele. Emlékeztette az atyiától kapott aiándékokra,
s kérte, hogy ó is kövesse példáiát. Ehnaton idejében inkább közvetve gyengitették az
egyiptomi pozíciókat. Téves az a régebbi felfogás, mely szerint Ehnaton alatt az egyip-
tomi hódítások legnagyobb része elveszett volna, s ezeket a hettiták foglatták el,
Mint láttuk, az egyiptomi uralom visszaszorulóban volt, a hettiták azonban valószí-
núleg csak Tutanhamon alatt léptek fel nyíltan Egyiptom ellen. Terjeszkedésüket meg-
könnyítette Amurru és Qádes elszakadása Egyiptomtól. A hettita támadásra az adott
okot, hogy az egyiptomiak - nyilván Horemheb parancsnoksága alatt - Qádes ellen
vonultak. Miközben egyik serege délre, Amqa felé tört előre, Suppiluliumas maga Kar-
kemist ostromolta az Eufrátesz mellett, Tudta, hogy ez a város Szíria kulcsa, s elfogla-
lása valóban nagyban erósítette a hettiták helyzetét. A hettita diadalok közepette érkezett
Anheszenamon a,ánlata, mely beláthatatlan perspektívákat nyitott a hettita királyi ház
szánrráía. Za^íaí\za meggyilkolása után Horemhebnek súlyos védelmi harcot kellett vív-
nia a hettita megtorló hadiárat visszaveréSére.
Végül is az a járvány állította meg a hettitákat, melyet állítólag az egyiptomi foglyok
hurcoltak be közéiük. A nagy király, Suppiluliumas is áldozata lett a pusztító betegség-
nek. Nem tudjuk közelebbről, milyen sújtotta ekkor a Közel-Keletet,
a háborukban Egyiptomba. Ay uralkodása korá-
Hettita foglyok is kerültek ezekben 'árvány
ból származik az a gizaí felirat, mely a ,,hettiták földiei'Lt (Urk. IV. 2109.) emliti,
Egyiptom nagyhatalmi pozícióia súlyosan megrendült a XVIII. dinasztia utolsó ural-
kodói alatt. A kis államok nagy része, ha nem is szakított hivatalosan Egyiptommal,
gyakorlatilag önállóvá vált. I. széthinek és II. Ramszesznek újra érvénytkellett szerez_
nie az egyiptomi igényeknek.

I53
 A XIX. DINASZTIA KEZDETE

Horemhebnek nem volt fia, ezért egyik régi baitársát tette meg örökösévé, egy öreg
tábornokot, Paramesszét (Paramszesz). Korábbi életérólannyit tudunk, hogy a Delta
északkeleti részéből származott. Apja is katonaember volt, nem emelkedett azonban na-
gyon magasra. Palamesszét Horemheb vezírrétette, hogy a hatalom átvételénélmár ne
kelljen ellenállással számolnia. Ő lett a hadsereg főparancsnoka is, ezenfelül különbözó
papi méltóságokat is elnyert. Horemheb meg volt győződve, hogy csak a hadsereg leg-
iobbjai képesek az ország kormányzására.
Az idós katona I. Ramszesz (1306-1304) néven lett Egyiptom királya. Ó annak a
dinasztiának a megalapítóia, amely még egyszer megkisérelte helyreállitani a I II. Thot-
mesz és utódai hatalmas birodalmát. Ramszesz rövid, valamivel több mint egyévi uralma
stabil államot hagyott fiára, I. széthire (l104-12s0).
Széthinek már semmiféle személyes élményenem volt Ehnaton koráról, sem a kegye-
let, sem politikai tapintat nem kötötte. A kor szemlélete szerint ő tette ióvá azt, amit
az Amarna kor vétett a régi istenek ellen a feliratok megkárosításával. Ugyanolyan ala-
possággal vésette vis§za számtalan helyen a kitörölt Amon nevet, mint amilyen fárad-
hatatlanul pusztították azt a reform éveiben. §zéthi templomépítkezése annak a gigászi
múvészeti tevékenységnek a kezdete, mely II. Ramszesz alatt arrnyi úi emlékkel gazda_
Eiíoííaaz országot. Abüdoszi halotti templomának finom, alacsony domborművei utol-
jára élesztik fel nagy méretekben a XVIII. dinasztia múvészeti tradicióit.
Hosszú évtizedek után Széthivel állt helyre a trónöröklés megszokott rendje. A király
iól látta ennek jelentőségét, és ideológiailag is igyekezett alátámasztani az új dinasztia
tekintélyét,aminek egyik eszköze volt atyja intenzív istenitése. Gondja volt azonban
saját isteni kultuszára is. A királyságról szóló fejezetben foglalkozunk ezzel a kérdéssel.
Jól tudta, hogy a papság támogatása mennyire fontos a dinasztia stabilitásához, ezért
felninően hangsúlyozta sa|át papi méltó§ágát. Igyekezett a hajdan Egyiptomhoz tartozó
területek népei előtt újra helyreállítani a fáraók fegyvereinek tekintélyét. A karnaki nagy
hüposztül csarnoknak - melynek épitéseaz ő uralkodása alatt már erőteljesen folyt - a
kúlső falán hadjáratainak képei láthatók. Érdekes ábrázolások ielenitik meg a Szilából
induló felvonulás útvonalát. A kutakat kís eródítmények védték.Mielőtt elérte a palesz-
tinai területet, a sivatagi nomádokkal kellett harcolnia. Több sikeres háborút vezetett,
eliutott Qádesig, s mint állítja, győzelmet aratott a hettiták felett is. Ez nem lehetett
ielentősebb összecsapás, de a térségkülönböző területein felállított sztélék(Qádes, Tell-
es-Siháb, Beth-Seán) bizonyítiák, hogy a karnaki képek nem alaptalan dicsekvés meg-
nyilvánulásai. Amurru újra Egyiptom fennhatóságát ismerte el.
Széthi a nagy hadisten (Széth) méltó védencénekbizon},rrlt, akinek nevét viselte. Ozi-
risz gyilkosának nevét azonban csak a világi életben merte viselni. Abüdoszi templomában
az Ízisz-csomó amulett hieroglif jele helyettesíti a Széth-hieroglifát a királynévben, me-
lyet ott tehát tulaidonképpen Tietinek kell olvasni, síriában, a halál birodalmában pedig
Ozirisz képe lép a cartouche-ban Széth helyébe, tehát itt Széthi helyett Usziriként tíínik
fel.
Széthi a legitimitás elvét a király elődök tiszteletével is igyekezett hangsúlyozni. Az
Abúdoszi Királylistát kísérő kép a királyt mutat|a, amint elődeinek nevét tömjénezi,
a magasztalásokat pedig a még gyermeknek ábrázolt híres utó{ Ramszesz olvassa.

l54
 II. RAMSZESZ

A harmadik generációban az új uralkodócsalád már biztosan tartotta kezében a hatal-

mat. Az iíiúRamszesz (1290-1,224 v, 1223) akevés fátaó egyike, akinek egyéniségét,iel-
lemét is megismerhetiük a régészetiemlékekből, történeti forrásokból. Múmiája jó álla-
potban máradt ránk, markáns, élesen kiraizolódó vonásai, sasorra egy meg nem alkuvó,
hatáíozott férfit mutatnak, akit nyolc évtized, az öregkor súlya sem tört meg (60. kép).
II. Ramszesz uralkodási ideje 6ó (vagy egy forrás szerint ó7) év, a második leghosszabb
a fáraók között, egyedül a l00 éves korában meghalt II. Pepié múlja felúl. Három király-
nénak volt politikai szerepe is ezekben az évtizedekben: Nofertari-Merenmutnak (76.
kép), Ízisz-Noferetnek és Maauretnoferurének, Hattusilis király lrinyának. Hármuk kö-
zül a király Nofertarinak juttatta a legelőkelőbb helyet, csak neki emelt Abu Szimbel-
ben a sajátja mellett pompás halotti templomot. Ez ánnál érdekesebb, mivel a trón-
örökósök anyja Ízisz-Noferet volt. Haemuaszetet ugyan túlélteatyia, de Merneptah
trónra kerúlt a királyné gyermekei közül. Ízisz-Noferet lámya volt Bent-Anat, a király
egyik kedvence, akít később feleségül is vett, s igy ő lett a negyedik királyné. Tudunk
ezenkivül még egy ötödik, Henutmiré nevú királynéról is.
Ramszeszt kora ifiúságától fútötte a becsvágy, hogy ,,kiterjessze Egyiptom határáit",
sikerre vigye Széthi törekvéseit. A 4. évben indított hadiárat inkább puhatolózó |ellegű
volt, de a következő évben félelmetes ere|ű kisázsiai-szíriai koalícióval kellett megvívnia
élete legnagyobb csatáiát. Ramszesz tekintélyes hadsereggel vonult be Sziriába. Hadereje
négy nagy csapaftestből állt, ezek a nagy istenek, Ré, Amon, Ptah és Széth nevét visel-
ték. A felvonulás kózben megmutatkozott a tapasztalt hettita király, Muwatallis ravasz-
sága, mellyel a meggondolatlan ifiút sikerült válságos helyzetbe hoznia. Két embert kül-
dött Ramszesz táborába, akik elhitették a fáraóval, hogy a hettita király messze északon
táborozik, nem mer közeledni. Az egyiptomi kémszolgálat a lehető legrosszabbul műkö-
dött, s a tényleges hadi helyzetre csak akkor derült fény, amikor Ramszesz elhagyta fő-
seregét, és egy kisebb csapattal gyorsan észak felé törve Qádes elé érkezett. Itt értesúlt
arról, hogy a hettita sereg és a szövetsége§ek a város mögött állnak. Vis§zaút nem volt
többé, Ramszesz hiába árasztotta el keserú szemrehányásokkal tanácsadóit, fel kellett
vennie az egyenlőtlen harcot. A hettiták technikailag is folényben voltak. Harci kocsijaik
három embert szállitottak, két harcost és egy kocsihaitót, egyik harcos pajzsával védte a
kocsihajtót. Az €gyiptomi kocsikon csak egy katona harcolt a kocsihaitó mellett,
Vitathatatlan, hogy a király személyes hősiességének döntó része volt abban, hogy ki
tudta magát vágni a gyűrúből, és megmentette seregét a telies pusztulástól.
t- A csatáról szóló hivatalos verzió így jellemzi a király viselkedését, miután kiderült,
hogy kis csapatával együtt az ellenség csapdáiába futott:
i.
,,Miközben őfelsége az előkelőkkel tanácskozva ült, Hatti nyomorult legyőzött feie-
delme közeledett seregével, harci kocsizóival és az öt kisérő sok idegen néppel. Átkeltek
a Qádestól délre levó csatorná,ír, behatoltak őfelsége csapatai közé, melyek felvonulóban
voltak, és nem tudtak erről (ti. a hettiták közeledéséról). Őfelsége seregei megfutottak
t elöliik észak felé (i. a déli hadseregcsoport) (arra), ahol őfelsége volt. Ekkor Hatti le-
győzött fejedelmének ellenséges (csapatai) bekeritették ófelsége kísérőit, akik mellette
voltak. Mikor ófelsége meglátta őket, úgy dühöngött ellenü, mint atyja, Montu, Théba
ura. Magára öltötte harci diszét, felvette páLrrcéliát, olyan volt, mint Bail az ő óráiában,
|55
Felszállt a Győzelem Thébában (nevú) nágy fogatára, gyorsan (átvette) a vezetést. Egye-
dúl volt az élen. Hatalmas volt őfelsége, s hős volt a szíve. Nem lehetett megállni előtte.
Tüzet szórt mindenüft maga körül, s felperzselte az összes idegen országot tüzes lehe-
letével, vadak voltak a szemei, amikor látta őket, s a hahlma úgy lángolt ellenük, mint
a túz. Nem válogatott az idegenek között, pelyvának tekintette őket.
Őfelsége behatolt a Hatti legyőzött fejedelméhez tartozó ellenséges csapatok és a sok
idegen ország közé, akik veliik voltak. Olyan volt, mint Széth a nagy erejú és Szahmet
a dühöngések ideién. Őfelsége lemészárolta Hatti nyomorult legyőzött fejedelmének
minden ellenséges csapatát összes vezéreivel . . . együtt . . .'' (ÓKTch 48. sk.)
Az egyiptomi feliratok (Abu Szimbel, Karnak, Ramesszeum) diadalként iinneplik a
qádesi csatát, mely való|ában iegjobb esetben eldöntetlenúl végződött, Egyiptom hely-
zetét nem sikerült megszilárdítani Sziriában, ami leginkább abból derül ki, hogy a kö_
vetkező években lángba borult Szíria-Palesztina szinte egész, még egyiptomi uralom
alatt álló területe. Ramszesz most óvatos, körültekintö taktikát alkalmazott. Egyenként
igyekezett felszámolni a lázadás központiait. Askalon és Dapur elfoglalása után a hetti-
ták is szükségesnek látták, hogy beavatkozzanak. Tunip védelmébenhettita csapatok
is részt vettek, de így sem tudták megakadályozni, hogy a város egyiptomi kézre kerüliön.
Végül is helyreállt Egyiptom tekintélye a Közel-Keleten. A kedvező helyzet kiala_
kulásában a hettita birodalom belső gyengesége is közreiátszott, a trónviszály lehetet-
lenné tette az aktív külpolitikát. Közben Asszíria is félelmetes mértékben megerősödött,
I. Adad Nirari elfoglalta Mitanni maradványait. A veszélyes hatalmi tényező jelentke-
zése közelebb hozta a két ellenséges birodalmat. A Közel-Kelet politikai-katonai egyen-
súlyának megőrzésére irányult az a békeszerződés, melyet uralkodásának 2l. évében
Ramszesz III. Hattusilis hettita királlyal kötött. Sőt több is volt ez a megállapodás, mint
a háború formális befeiezése, tula|donképpen barátsági, szövetségi szerzödés iött létre,
melyben a felek kölcsönös segélynyúitásra kótelezték magukat, Kiadták a politikai mene-
külteket is, de biztosították biintetlenségüket. Határokról nem esik szó, mindkét fél hall-
gatólagosan belenyugodott a status quóba. A szerződésnek egyiptomi és akkád nyelvú
változatát is ismerjük, az egyiptomit a karnaki templom falába vésték.
A két állam érdekszövetsége lassanként ószinte barátsággá mélyúlt,aminek láwányos
megnyilvánulása volt II. Ramszesz és a hettita királylány házassága. Nem előkelő
háremhölgy küldéséról volt ez esetben szó, a lány a másik két királynéval egyeníangú
hitvese lett a királynak, aki több feliraton is megörökitette a nagy eseményt.
A tengeri népek nagy inváziójáig az egyiptomi-hettita §zövetséggel szemben egyik
közel-keleti állam sem foghatott nagyobb arányú hódító vállalkozásba.
A kűlső sikerekkel párhuzamosan Ramszesz belsőleg is stabilizálta az ország helyze-
tét. Az Amon-papság hatalmi igényeit oly módon szoritotta korlátok közé, hogy közben
látszólag mindvégig fennmaradt a ió viszony a király és a thébai klérus között. Ramszesz
isteni természetének a korábbinál sokkal eróteljesebb hirdetésével vont glóriát a királyi
méltóság köré, melynek viselője a hivatalos teológia szerint egyenlő lett Amonnal. A ki-
rály valláspolitikája a két északi kultúrközpontra akart támaszkodni, ezért tette meg
mindkét város főpapjává saját fiait; Memphisz főpapia Haemuaszet (6t. kép) lett, Héliu-
poliszé Meri-Atum.
Thébában másként alakult a helyzet. A trónváltozással párhuzamosan a thébai hierar-
chia éléreúi fópap kerúlt, Nebwenenef, nem tudiuk, hogy elődie meghalt-e vagy meg_
156
 fosztották tisztségétől. Nebwenenefa kinevezésekor nem tartózkodott Thébábán, az ün-
nepélyes aktus után a király személyesen kereste fel Abüdoszban, hogy értesitse az ese-
ményről. Nebwenenef ekkoriban Onurisz és Hathor főpapja volt, és Dél-Egyiptom egy
részébena papok elöliárója. A király maga közölte vele: ,,Amon főpapja lettél, kincs-
tára és raktára a te felügyeleted alatt lesz . . . Ahogyan él számomra, és szeret engem Ré
és dicsér engem Amon, felvonultattam eléje (Amon elé) az egész udvari népet, a had-
seregparancsnokokat, majd ugyanígy az istenek papjait és házának nagyjait. Mikor ezek
voltak elótte, nem volt elégedett egyikükkel sem közüliik, egészen addig, míg a te neve-
det mondtam ki előtte. Tevékenykedj olyan eredménnyel számára, amennyire ő is vá-
gyott utánad.,." (K. Sethe in: ZLS 44. 1907.30. skk. I. tábla,)
A király tehát Amon orákulumára hivatkozott, az istenszobor az előtte felolvasott ne-
vek közü egyedü Nebwenenef hallatára fejezte ki egyetértését.A Ramszesz-kor későbbi
\ főpapjainak nevét is ismerjúk: §7enennofer, Minmosze, Paszer, talán Amenhotep, ma|d
1
a hatalmas Bakenhonszu, aki legalább 27 évig birtokolta ezt a méltóságot. Rome-Roj
főpapságának kezdete is valószínúleg II. Ramszesz korára esett.
Nebwenenef apja is Hathor főpapia volt, mint ő maga. Minmosze esetében úgy lát-
szik, hogy az apa a memphiszi papsághoz tartozott. Bakenhonszu apja Amon 2. papja
volt, anyja Amon háremhölgyeinek főnöknóie. Rome-Rojnál az anyát ismerjük, aki
Amon énekesnóje volt. Az Amon-főpapok tehát papi családok szúlöttei voltak, a király
- nyitván a papság ellenállása miatt - nem saiát fiainak juttatta ezt a méltóságot, más
módot talált a papság hatalmi igényeinek féken tartására.
A katonaság erős támasza volt Ramszesz uralmának, a Ramszesz-kultusz különösen
a hadsereg körében volt népszerű. A király a legszélesebb társadalmi bázisra akart épí-
teni. Színes egyéniségéne\széles látókörű belpolitikáiának érdekes oldalát világítja meg
\ a bányamunkásokkal szembeni magatartása. ,,Ti válogatott és (a szakmában) iáratos,
ügyes kezú munkások ! (Ti vagytok azok), akik emlékeket faragnak nekem minden meny-
i nyiségben... Kiváló és fáradhatatlan harcosok vagytok, akik fol1wást munkáiuk felett
virrasztanak, hogy ellássák kemény, nagyszerű foglalkozásukat, (teliesitsék), amit mond-
tak nekik... Énismerem a d hősies, kiváló munkátokat; mindenki örülhet, aki ebben
do}gozik, hiszen a hasa tele van. A csúrök tömve vannak gabonával számotokra, mert
nem akarom, hogy egy napig is hiányt szenvedjetek táplálékban." (ÓKTch 45. sk,)
A királyfeliratok ünnepélyes, cikornyás stílusa helyett itt közvetlen emberi hang szó-
lal meg, biztatia további megfeszitett munkára a kőfejtő munkásokat, akikre kúlönösen
nagy szüksége volt gigászi építkezéseihez,az emlékek tömegének felállításához. Karnak
egyes részei, a luxori templom első udvara, a Ramesszeum, egy nagy templom Mem-
phiszben, Abu Szimbel, Derr, Gerf Husszein, Esz Szebua a legnevezetesebb építmé-
nyek,
A kortársakra a király múvei közül mégsem ezek gyakorolták a legrugyobb hatást, ha-
nem új fővárosa, Per-Ramszesz (Ramszesz háza), melyet a Delta keleti felében épitettek;
rnaradványai a mai Khatana-Qantir közelében keresendők, ahol hatalmas ,épitmények
részei kerúltek elő. A leirásokból tudjuk, hogy a város lakói számára a természet szépsé-
geireek élvezésétis igyekeztek biztosítani. Mesterséges tavaiban lótuszok köx piros halak
úszkáltak, vízimadarak repdestek felettúk, a kerteket pompás növények, virágok díszí-
tették (Anastasi Papirusz IIL). Az Amarna kor természetraiongása érvényesü itt úira.

|57
Az aranykori hangulathoz, a lakosság boldog elégedettségénekleírásához iól illik az a
hiedelem, hogy a város alapítóia maga Ré volt.
Ramszeszt saiát korának páratlan építészetitevékenysége sem elégítette ki, sok régi
emlékre is saját nevét vésette. Nem méltányos azonbart az elmarasztaló ítélet,mely
ősi épületek lerombolójának nyilvánitja, aki elődei műveit kőbányának tekintette.
Ellenkezőleg ! Fia, Haemuaszet nagyarányú helyreállító tevékeny§éget folytatott a mem-
phiszi nekropoliszban (Dzsószer, Uszerkaf, Unisz piramisa stb.), ő maga pedig azért
törte meg a luxori templom hossztengelyétJ hogy III. Thotmesz kápolnáiát megkímélje
a lerombolástól. Az is ígaz viszont, hogy ezt az építmén}tsaiát alkotásának tiintette fel.
Restauráló munkájának Deir el-Bahariban, Amadában és másutt is vannak nyomai.
Egészében - a mai történész szemében csakúgy, mint az egyiptomi utókor számára
is - Ramszesz állama virágzó időszak, melyet az erős kózponti hatalom által biztositott
belső béke és a külpolitikai sikerek jellemeznek.
Úgy tünik, hogy egy darabig Ramszesz herceg, Ízisz-Noferet fia volt a trónörökös,
rnajd Haemuaszet herceg, a memphiszi főpap lett az ország második embere. A 30. ural-
kodási év után ő vola a rendezőie az első öt iubileumi (Jzgdl ünnepségp,ek. Egy címéből
( szenti-Hór) arra lehet következtetni, hogy minden más szabályos köz|ogi méltóságnál
magasabb poziciót kapott, mondhatiuk régenskéntkormányozta az országot. Személye
oly közel állt a trónhoz, hogy egy késői királylista az uralkodók közön riinteti fel, Ősi
építményekkiiavításán kívül a múlr iránti érdeklődésének,d§aeletének i€le, hogy
Kheopsz fiának, Kawab hercegnek szobrát Memphiszben állíftatra f€l.
Ízisz-Noferet másik fra, Merneptah (1224 v.1223-12|4 v. 1213) már ncm volt fiatal
ember, amikor feiére tehette Felső- és Alsó-Egyiptom koronáját. Mig atyja utolsó év_
tizedeiben Egyiptom békétélvezett, most teljes erővel töft ki a vüaí, neD Elö-Ázsiában,
hanem nyugati irányból. Már II. Ramszesz is látta a Líbiaisivatagban erlelödó veszélyt,
s ezért El-Alameinig, sőt m€ nyugatabbra is kiterjesztette az egyiptomi katonai ellen-
őrzést a sivatag felett. Elócsatározásokra mutat egy Esz Szebua-i felirat, mely szerint
Rarnszesz tíbiai (timehu) foglyokat alkalmazott az építtezésnél. A líbiaiak tóízs§zövet-
ségbe tömörültek, így a siker nagyobb reményével vehették f€l a harcot, mint korábban.
A Szahara clőrehaladó deszikkációjának nem kis része lehetett abban a kétségbeesenel-
szántságban, amely a következő támadásokat jellemzi. A megművelhető terület lassan
a minimumra zsugorodott, és a nomadizáló életformár is egyre nehezebben lehetett
fenntartani. Az első szövetség éléna libu tórzs állt, amely Libia névadóia lett.
súlyosbította a helyzetet Egyiptom számára a tengeri népek néhány törzsének csat-
lakozása a líbiaiakhoz. Akhaiwasák (akháiok), tuíusák (etruszkok vagy Tarszosz lakói),
lukák (liirt<iaiak), sardanák (Szardinia vagy esetleg Szardeisz lakói) és a sekelesek (szici-
liaiak?) ellen is fel kellett venni a küzdelmet az egyiptomiaknak. A támadás közvetlenül
Memphiszt és Héliupoliszt fenyegette. A líbiaia} és szövetségeseik, úgy látszik, nem
vesztegették áz időt a sivatagi egyiptomi erődök ostromával, hanem ezek között áttörve,
a Delta szívébenyomultak, Merey, Did fia, a támadók vezére családiát is hozta magával,
végleg Egyiptomban akart maradni népével.
Merneptah 5. uratkodási évébenzajlott az első nagy összecsapás. Egy karnaki felirat
szerint a király a csata előft álmot látott: Ptah, a veszélyben forgó északi főváros istene
jelent meg előtte, és kardot nyúitott ár neki. A hat óra hosszat tartó viaskodás a libiaiak

l58
 vereségével végződött. A támadók pánikszerúen megfutamodtak. Az egyik nyugati siva-
tagi erőd parancsnoka jelentette Merneptahnak, hogy Merey az éj leple alatt haladt el
menekülés közben az erőd kózelében. Az ún. Izrael-sztélédrfunai képet fest a vereség
következményeiról; ,,Lábuk nem áll, hanem fut. Lövészeik eldobják íjaikat, gyors csa-
pataik szíve kifulladt a meneteléstől. Felhasították (vizes) tömlóiket és ítildre dobták,
megragadták zsákiáikat és elhaiították. Libia nyomorult legyőzött fejedelme elmenekült
az éjszakában egyedül. Nem volt toll a fején. Mezitláb volt, feleségeit elragadták szine
előtt. Elrabolták az ellátására szolgáló lisztet. Tömlőnyi vize sem volt, hogy életben
tartsa magát. Testvérei arca lesett rá, hogy megölje. Fónökei közül egyik a másikkal har-
colt. Táboraikat felperzselték, hamuvá tették. Minden vagyona katonák martaléka lett.
Jajgatva érkezett meg országába. Mindenki, aki hazájában megmaradt, szitkozódott a
fogadtatásakor: ),A végzet büntetésétkapta meg a fejedelem. Rossztollú !r, - mond-
ták rá mindnyájan városának lakói közúl. Memphisz isteneinek hatalmában van..."
(ÓKTCh 51.)
A csata a törzsszövetség felbomlásához vezetett. A Merey elleni lázadás néhány év,
tizedre nyugalmat hozott Egyiptom számára. Merneptah Szíria-Palesztinában is azon
fáradozott, hogy E8yiptom hatalmát helyreállítsa és megszilárdítsa. ,,Kánaán gonoszul
ki van fosztva ( ?). Askalont elhurcolták, Gezert elragadták, Jenoámot nemlétezővé tet-
ték. Izrael el van pu§ztitva, nincs többé sarjadéka (vagy termése). Hurru Egyiptom özve-
gyévélett." (ÓKTch 53.)
Itt fordul eló elóször Egyiptomban Izrael neve. Az Egyiptomból való kivonulásnak,
az Exodusnak tehát Merneptáh elött kellett megtörténnie. Ugyanez a felirat a hettita
birodalmat is említi: ,,Hatti békességbenvan." Ez a hettita állam utolsó korszaka. I1gy
látszik, a belső baiok miatt nem tudtak Egyiptom segítségéresietni. Merneptah viszont
uralkodásának 4. évében gabonát küldött a hettiták ínségénekenyhitésére.

A xI x. D I NA S ZT r§ RÁLYAi.
§Iro#ruo ",

Merneptah idején a belsőleg egységes Egyiptom elég erós volt a veszélyes roham ki-
védésére,utódai alatt viszont megingott a központi hatalom. Múmiája idős embernek
mutatia Memeptahot, aki körúlbelül 10 évi uralkodás után költözött a Királyok Völ-
gyébe. Ki követte a trónon ? Az adatok igen zavarosak a 11-12. század fordulóján, az
évszámok Széthnahtig tisztázatlanok. Valószínúleg II. Széthi szerezte meg a hatalmat,
'

de nem kizárt az sem, hogy Amenmessze volt Mernaptah utóda. Utóda mindenesetre
bitorlónak tekintette Amenmesszét, sírjának díszítményeit,feliratait legnagyobb rész-
ben kivakarták. II. Széthi után Ramszesz Sziptah következett, aki nevét hamarosan
Merneptah Sziptahra változtatta. E néwáltoztatás alapián legmegbízhatóbbnak az a fel-
tételezés látszik, hogy Amenmessze Sziptah uralkodása ideién vette át róvid időre a ha-
talmat. Mindketten II. Széthi fiai voltak, Sziptah anyia az idegen származású Szuteher,
Amenmesszéé Tahat. A harmadik királyné, Tauszert valószínűleg Sziptahot tárnogatta.
A tényleges hatalom egy Bay nevú előkelő tisztviselő kezébe kerúlt, aki nyíltan dicse-
kedett azzal, hogy ő emelte trónra a királyt (Sziptahot). Annyira egyenrangúnak tekin-
tette magát az uralkodóval, hogy a Királyok Völgyében vágatott sírt magának.

r59
 Bay mellett a hatalomért vívott harcnak nem ielentéktelen szereplőie volt Tauszert
(Tawoszret) királyné, II. Széthi egyik felesége, Nitókrisz, Szobeknoferuré és Hatsepszut
után ő a negyedik asszony Egyiptom történetében, aki uralkodó lett. Először sziptahhal
együtt gyakorolta a hatalmat, annak halála után fáraónő lett. Manethón Thuórisznak
nevezi, és tévesen férfi uralkodónak tekinti. ,,Thuórisz, aki Homérosznál a polübész
nevet viseli, Alkandra férje, akinek idején Tróját elfoglalták. Hét évig (uralkodott).''
(W. G. Waddel: Manetho. London, 1956. 150.)
Ez az időmeghatározás körülbelúl megfelel Tauszert korának, Trója elestét ugyanis
Eratoszthenész ll83-ra tette. A királyok sorrendjéről, egymáshoz való viszonyáról
Manethónnak sem volt tiszta képe.
A Harris Papirusz így ír a XX. dinasztia trónra kerülését közvetlenül megelóző idó-
szakról:
,,Egyiptom országa magára volt hagyva, az emberek egymás ellen voltak. Sok évig
nem volt felettük senki, - amíg más idók (iöttek). Egyiptom országa az elókelók és a helyi
fejedelmek (uralma) alatt volt. Egyik megölte a másikat . . .
Más idók következtek ezután nyomorúságos évekkel. Irszu, egy szir kerűtt íiiléiük
mint fejedelem. Az egész országot zsákmánnyá tette a maga szárnára. Az i§tenekkel ép-
pen úgy bántak, mint az emberekkel. Nem mutattak be áldozatot a templomokban.''
(15. col.3. skk, sor. ÓKTCh 57.)
Irszu - akinek egyébként ilyen néven egyetlen emlékét sem ismeriiit
- valószínűleg
Bayval azonos. Irszu ugyanis annyit jelent, hogy ,,Aki önmagát tette meg'' (self made
man), s valószínűleg gúnynévkénthasználták. Baynak volt egy fellengzős, mesterkélt
egyiptomi udvari neve is: Ramesszu-ha-em-netjeru, ami szintén idegen származásra
utal. I1gy Htszik, hogy a dinasztia utolsó éveiben ő és a királynő versengett a hatalomért.
A királynó a saját sírjában először Sziptah társaságában ábrázoltatta magát, majd töröl-
tette ennek nevét, és II. Széthivel helyettesítette. Ez annyit is jelenthetne, hogy II. Szé-
thit Sziptah egy idóre megfosztotta a hatalomtól, majd alulmaradt vele szemben. Mivel
ilyen küzdelemre más adatok nincsenek, inkább arra lehet gondolni, hogy a királynó
elhidegült sziptahtól, mégpedig azért, mert Bay őt helyezte előtérbe vele szemben.
Ezért örökitette meg magát a sírban inkább férjével.
Tauszert gondosan elkészített sírját a következő, XX. dinasztia első királya, széthnaht
foglalta el a maga számára.
Uralkodásáról ezt mondja a Harris Papirusz :
,,Ezltárt az istenek visszatértek, hogy megkönyórülienek, s helyreállítsák az országot
olyanná, mint amilyen rendezett állapotában volt. Fiukat, aki az ő testi,ikből származott,
az egész ország uralkodóiává - élet, üdv, egészség tették, nagy tróuusukra (helyezve):
-
Uszerhauré, szetep-en-Ré-meri-Amont - élet, üdv, egészség - a Nap fiát, Szetes-nehet-
mereru-Ré-meri-Amont (Szétnahtot), élet, údv, egészség! Ő rendbehozta a |ázongó
országot) lemészárolta az Egyiptomban levó pártütőket. Megtisztította Egyiptom nagy
trónusát, mialatt a két ország uralkodóia volt - élet, üdv, egészség Atum trónusán.
-
A lehorgasztott fejeket felegyenesitette. Minden ember (úira) felismerte (eddig) bezárt
tesftérét.Ellátta a templomokat isteni áldozatokkal, hogy átnyúitsák ezeket az isteni
kilencségnek rítusaiknak megfelelően." (75. col. ó. skk. sor. ÓKtCh 57.;
Egyedúl ez a nem éppen konkrét leírás szól az új dinasztia kezdetéről, Nem tudjuk,
milyen rangia volt Széthnahmak (1186-1184) korábban. Valószinű, hogy Tauszert és

160
Bay pártjának legyőzése után került hatalomra. Rövid uralkodása után fia, IIL Ramsze§z
(ll84-1153) lett a király, akinek még fergetegesebb külső támadással kell€tt szembenéz-
nie, mint Merneptahnak. Most nem egyetlen nagy rohamról volt szó, háromszor kellett
a meggyengült Egyiptomnak minden erejét megfeszitenie.
A líbiaiak körülbelül negyven év alatt kiheverték korábbi vereségüket. Az 5. évben
Ramszesz három törzsükkel került szembe: a libukkal, a szepedekkel és a maswasákkal,
Az utóbbiakat később Hérodotosz is említi makszüesz néven (Hérodotosz IV, 91,)
Az egyiptomi gyózelem csak a következő drámai felvonás előiátéka volt, A 8, évben
kirobbant háború valódi élethalálharccá élesedett. A kelet felé irányuló nagy népmozgás
az előbbi évtizedekben teljesen megváltoztatta az ókori Kelet képét.A frígek megsem-
misítettéka hettita birodalmat. sziria_pale§ztinát a paleszetek _ palesztina névadói _,
á tjakarok és a sardanák árasztották el. Egyiptom ellenségei közt találjuk a danunákat is,
akiket a danaoiokkal próbált a kutatás azonositani. ugarit, Alalah, karkemis, Arzawa
terúlete, Ciprus szigete a kezükbe kerúlt, s most Egyiptom volt a következő céljuk,
A weses törzset megpróbáltáLk kapcsolatba hozni az oassziosz néwel, mely egy hali-
karnasszoszi szövegből ismert, és a krétai oaxosz várossal. A tjakarok esetében a teukro_
szokkal, vagyis a trójaiakkal való azonosítás iöhetne szóba. A tróiai lakosság egy része
talán éppen az akhái támadás elól vándorolt délnyugatra. Mindezek a névazonosítások
egyelőre csak feltevések, igazolni egyiket sem sikerült. Mindenesetre elgondolkoztató,
hogy szinte valamennyi tengeri nép megjelölése erósen emlékeztet a lvlediterráneum
későbbi történelmének valamelyik népnevére. III. Ramszesz korában olyan törzsek í§
feltűnnek, melyeket Merneptah korában még nem említettek,
Egyiptom szárazon és vízen vette fel a harcot. A paleszetek, tjakarok, sekelesek, danu-
nák és wescsek koalíciót alkottak Egyiptom ellen. III. Ramszesz Medinet Habu-i temp-
lomának képei és feliratai számolnak be az eséményekről. A szíria_palesztinai terúlet déli
része a nagy invázió idején egyiptomi kézen volt, itt volt az elsó frontvonal, melynek a
hatáLrtól távol kellett tartania a népvándorlást. A Delta partvidékéterődrendszerré ké_
pezte ki Ramszesz, és hatalmas harci flottát sorakoztatott fel. szárazfóldón nemcsak har_
cosok közeledtek Egyiptom felé, a törzsek katonái családjukat is magukkal hozták,
Szarvasmarhákkal vontatott kétkerekű kocsikon utaztak az asszonyok és gyermekek,
Mint Memeptah korában a líbiaiak, most e népek akartak megtelepedni a Delta termé-
keny ftildién.
Ramszesz győzótt a szárazfiildön, a tengeri népek hajóhada pedig a Delta partiainál
semmisült meg. Az egyiptomiak úgyes taktikával úgy iráLítyították a hadmozdulatokat,
hogy az útközetre közvetlenül a part közelében kerüliön sor, ahol az íjászcsapatok is hatá_
sosan segíthettek, a képek mutatiák, amint nyílzáporral árasztják el az ellenséget. A csa_
tát ábrázoló képek nem a régi sémákat ismétlik, hanem a korabeli valóságot igyekeznek
visszaadni. A múvész,aki ezeket a domborműveket készítette, bizonyára részese volt
az eseményeknek, a számtalan apró, érdekes részletmegfigyelés hallatlan elevenséget,
élményszerúségetkölcsönöz a tengericsata-kompozíciónak. A képek alapján megismer-
jűk a két hadiflottát. Az egyiptomi hajókat oroszlánfei díszítefte, a tengeri népekétvízi_
madár (vadliba vagy vadkacsa) feje. A felvonuló csapatok és hadifoglyok képeiből meg-
tudiuk,hogyapalesztinek(afiliszteusok)ésatjakarokhosszútollakkalékesítettfeidíszt
viseltek, kerek pajzsaik voltak. A danunák lapos, felül gömbölyödó sisakjával szemben a

l61
sekelesek hegyes sisakot hordtak. A tengeri népek jellegzetes hosszú egyenes kardiai és
az említett vadlibafejek is jól ismertek az európai régészetianyagból,
Ramszesz megmentette Egyiptomot, átvészelte uralkodásának legnagyobb válságát,
hátravolt azonban még egy veszélyes táLínadás, ismét a líbiaiak részéről.Most a mas-
wasák törzse vezette Líbia lakóit Egyiptom ellen. Főnökülg Mesasar lett a vezér. A 11.
évben folyt le a háború. Ramszesz ragyogó hadvezéri tehetsége újra diadalmaskodqtt.
Fogságba esett Mesasar is, s aty|a, Kapur, hiába könyörgött fia életéért.A Medinet
Habu-i templom reális számokat ad az egyiptomi zsákmányról, 2052 foglyot eitettek,
köztiik 558 asszonyt és gyermeket. 93 harci kocsi, 603 íj,239kard,23l9 tegez,92|ándzsa,
183 szamár és ló kerüt az egyiptomiak kezébe.
A líbiaiak nyilván még a tengeri népekkel vívott háború alatt vagy közvetlenül utána
megszálltak egyes egyiptomi területeket, a Harris Papiruszon ugyanis ez a beszámoló
olvasható a háboniról:
,,A líbiaiak és a maswasák megtelepedtek Egyiptomban. Meghódították a nyugati part
városait Memphisztől Karbanig. Elértéka nagy folyót teljes parthossza mentén. . , Sok-
sok évig voltak Egyiptomban. Íme én megsemmisítettem őket, lólve egyszerre. Lever-
tem a maswasákat, líbiaiakat, iszbatákat, kakaszákat, saikat, hesz€ket, bakanákat. Vériik-
ben fetrengtek, hullarakássá lettek. Visszariasztottam őket attól, hogy Egyiptom határait
tapossák. Rengeteg zsákmányként hurcolták el (az egyiptomiak) azt, amit kardom meg_
hagyott. M€g voltak fogva (a líbiaiak) lovaim előtt, mint a madarak. Asszonyaik és gyer-
mekeik tízezrével, ny ái aik százezer számr a.
Vezetőikből nevemet viselő táborokat szerveztem. Törzsfőnökeiket megbélyegezték,
és nevemmel megielölt rabszolgákká tették. Asszonyaikkal és gyermekeikkel hasonló_
képpen cselekedtek. Áuataikat Amon háaába vittem, az ő nyájai lettek mindörökre. . ."
(77. col. l. skk. sor. ÓKTCh 58.;
Ebben a lelrásban sok a túlzás, elég, ha a Medinet Habu-i zsákmfurylistával egybe-
vetiük. Egyes területek megszállása a Nílus nyu8ati partján is csak néhány évig tartha_
tott. A líbiai törzsek és a tengeri népek hadifoglyaiból taborokat alakitottak ki, majd
harcosaikat besoroltáü< az egyiptomi hadseregbe. Ez nem volt úi ielenség, Ehnaton test_
őrségét részben idegenek alkottáü<, és II. Ramszesz korában is találunk sardanákat a
királyi testőrségben, akik ott is megtartják jellegzetes nemzeti viseletiitet, a szarvakkal
díszített sisakot. Ugyancsak voltak ebben az időben már maswasák is Egyiptomban,
núbiaiakat pedig az Óbirodatomtól kezdve alkalmaztak katonai, rendőri szolgálatra.
Hosszabb távon azonban ez a politika - amely a késő római időke emlékeztet, amikor
a germánokat tömegével alkalmazták a római légiókban - veszélyesnek bizonyult, s
hozzá§egítette a líbiaiakat, hogy békésúton, az egyiptomi hadsereg tagiaiként érjétel
azt, ami erőszakkal nem sikerüt: a hatalomátvételt.
E nagy háború* kimenetele azt iel€zte, hogy Egyiptom még ekkor a Közel-Kelet egyik
legerősebb hatalma. Núbiában semmi sem veszélyeztette az egyiptomi ufalmat, s a
fáraónak arra is volt ereie, hogy - valószinűleg a tengeri népek támadá§a után - Palesz-
tina teíületén is hadat viselien. Az edomiták ftildjen levene a vidék nomád csoportjainak
egyikét, a szér törzset.
Mig a Medinet Habu-i képek páratlan értékűforrást szolgáltamak a tengeri népekkel
vivott háborúkra, addig a Sziria-Palesztina terüetén folyó egyéb harcokra vonatkozólag
szinte használhatatlanok. Ezeket a képeket valószínúleg II. Ramszesz ábrázo|ásairól
l62
másolták, akinek tiszteletére III. Ramszesz kúlön kápolnát rendezett be Medinet Habu-
ban, és saiát temploma számára a Ramesszeum a§ztronómiai mennyezetét is lemásoltatta.
Nem kétség€s azonban, hogy Palesztina cgy része továbbra is egyiptomi uralom alatt
maradt, ennek nagyon is kézzelfogható bizonyitékai azok az emlékek, melyek Beü-Seán
vidékéről, a Tibériás-tótól délre IIL Ramszesz korából elökeriiütek.
A háboruk azonban kimerítették az ország erőforrásait. A belpolitikai helyzet egyre
ingatagabbá vált, a IL Ramszesz ideiében létreiött eíőegyensúly a király és Amon papiai
közöa mindinkább az utóbbiak javára billent. Ezzel a kérdéssel, fontossága miatt, külön
is foglalkozunk a királyságról szóló fejezetben. Az államapparátus züllöttségére, korrup-
cióiára jellemző a Deir el-Medine-i munkások helyzete, mely arrnyira megromlott a
király 29. évében, hogy sztráikra, ttintetés€kre kerúlt sor. Szerencsénkre a temető egyik
írnoka naplójában rövid feljegyzéseket készítettezeknek a napoknak az eseményeiről.
Kiderúlt, hogy a munkások rendszertelenül kapták meg ellátmányukat. Felháborodásu-
kat látva a tisztviselők fenyegetésekkel, ígéretekkel próbálták őket lészerelni, durva, ter-
rorisztikus e§zköákhöz azonban nem mertek nyúlni, s végü még a vezir, Ta is beavat-
kozott a viszályba.
Lássunk néhány részletet a Torinói Sztrájk Papirusz - hevenyészett feliegyzésckből
álló, tehát nem irodalmi stílusban készült - szövegéből:
.A 29. uralkodási év sarjadás (tél) 2. hónapia . . . nap.
A munkáscsoportok felvonulása ezen a napon a temető öt órállomásához, mondván:
,lEhesek vagyunk ! l8 nap telt el a bónapból !r, Leültek Menheperré (III. Thotmesz)
templomá végébe.A záLrt (?) sir ímokának, két csoporwezetőnek és két tisztnek a jöve-
tele. Így kiáltottak nekik: lGyertek be!r, Ók nagy e§küdözések€t tettek, mondván: )Ti
gyenek ! Dolgunk van a fáraóval - élet, üdv, egészség.< Idózés ezen a helyen, alvás a teme-
tőben."
A munkások tehát elhag},ttik telepiiket, behatoltak a régi kiráüyok halotti templomai-
nak körzetébe, itt ültek le, és itt tóltötték az éiszakát. A napló szerint a következó napok-
ban még inkább éleződött a helyzet, behatoltak a Ramesszeum épületébe.A helyi ható-
ságok,látván, hogy az ellenőrzes kisiklott a keziikböl, a város kormányzójánat ielentették
az esetet. Az irnok idézi a tüntetők szavait: ,,Az éhségés a szomjúság elől jöttiink ide.
Nincs ruha, nirrcs kenőcs, nincs hal, nincs növény (főzelék). Küldjetek a fáraóhoz - élet,
údv, egészség -, a mi ióságos urunkhoz ezek miatt. Küldietek ezenkivü á vezírhezl a mi
fónókúnkhöz, hogy készítsenek ellátmrinyt részünkre."
A felháborodás kirobbanásának közvetlen oka a természetbeni ellátmány elmaradása
volt, a távolabbi háttérre céloznak víszont a munkások két vezetőiének, Kennának és
Hainak szavai, melyek a napló egy másik részében olvashatók: ,,Nem tériink vis§za -
mondd meg főnökeidnek. Bizony nem azért vonultunk fel, mert éhezúnl. Nagy mon-
danivalónk van! Bizony b{inöket kövemek el a fáraónak ezen a helyén."
Érdemes idézni a vezlr békítő, az állam szegénységére hivatkozó szavait: ,,.,.Ami a
ti beszédeteket illeti: lne rabold el a mi ellátmán},unkat(, hát én, vezií, azéríadok, hogy
^
elvegyem? Nem adtam-e meg azt, amit a hozzám hasonló? Mégha nem is volt a csúrök-
ben, én azén adtam nektek azt, amit találtam." A vezír beszéde után a temető irnoka
kifrzette a munkások i&alrdóságiur^k íelét.
A hónapokig húódó zavargások egyik jellemzó epizódja a következő: ,,Arnonhau,
Uszerhat fia, két mérő búzát adott a munláscsoportoknak a nyár első hónapia iárandó-
|63
sága gyanánt. Honszu csoportve zeíő igy szóIt a csoporthoz: DÍme én ezt mondom nek-
tek: fogadiátok el azt az zdagot, é§ menietek a partra a kapuhoz (vagy; erődhöz). Hadd
beszélienek a vezír gyermekei neki (erről).< Mikor Arnonnaht irnok befejezte az adagok
kiosztását nekik, ők a partra mentek, ahogyan (Honszu) mondotta nekik. Mikor azon-
ban felvonultak egy erődhöz, Amonnáht írnok odament, és így szólt hozzáiuk:,lNe vo-
nul|atok a kikötóhöz ! Bizony adok nektek (még) két mérő búzát ebben az ótában. Ha
azonban kimentek, elítéltetlek titeket minden törvényszéknél, amelyhez fordultok.<"
(óKTch 53. skk.)
Ez az e|ső, történetileg is megfogható sztrá jkmozgalom, amelyet ismerünlg de koráb-
ban is kellett történniük hasonló eseményeknek az ókori Keleten. Egy sumer epikus köl-
temény ugyanis istenek sztráikiáról beszél.
Az egyte súlyosbodó gazdaságipolitikai válság, az ingedlt közhangulat kedvezó hát-
térül szolgált egy háremból irányított udvari összeeskúvés számára. A király egyik asz-
szonya, Tiy, a fiát, Pentawert akarta uralkodóvá tenni. A jól megszervezett államcsíny-
kisérlet, melynek szálai messze vezettek - úgy ninik -, részben sikerült, Bár a múmián
nem látni kúlsérelminyomot, az öreg király minden valószínűség szerint áldozatul esett
az összeesküvésnek. Annyi tény, hogy a vizsgálat lefolytatásakor már halott volt. A ha-
talom mégsem került az összeesküvök kezébe, a gyöztes ellenpárt bíróság elé állította
őket.
A Torinói Jogi Papirusz őrizte meg az eljárásról felfektetett |egyzőkönyvet. A be-
vezetésben maga az örökkévalóságba kóltözött kiTály intéz iinnepélyes szózatot a bírák-
hoz; felszólitia őket, iáíianak el a búnösökkel szemben, majd ezt mondia;
amit elkövettek, a fejükre szállion! Közben én már védve vagyok, és oltal-
"Mindaz,
mat élvezek mindörökre. A megigazult királyok közó(t vagyok, Amon-Ré, az istenek
királya előtt és Ozirisz, az öröklét feiedelme előtt." (3. col. 1-5. sor.)
Az egyik fóbúnös Pabakkamen udvaronc volt. ,,A nagy ellenség Pabakkamen, aki
háznagy volt. Előv€zették őt az összeeskúvés miatt, melyet Tiyvel és a háremhölgyekkel
szervezett. Együfiműködött velük, ő vitte ki üzeneteiket anyjuknak, nóvéreiknek, ahol
tartózkodtak: lSzervezzétek rneg az embereket ! Keltsetek ellefféges indulatot, hogy fel-
lázadjaaak az ő uruk ellen !<,

A vizsgálóbiróság nagy elöliráLrói elé állitották, megvizsgálták búneit, úgy találuák, hogy
(valóban) elkövette azokat. A búnei elveszejtették őt. Az elöliárók, akik kíhallgatt᧠el-
rendelték, hogy megkapja btintetését." (4. col. 1-2. sor.)
A biintetést itt nem közlik konkrétan, a Rollin Papirusz szerint nem sok kétséglehet
az iránt, hogy öngyilkosságot követtettek el vele. Pentawernek is felelnie kellett szere-
péért.,,Elővezették Pentawen - aki azt a másik nevet is viselte - az összeesküvés miatt,
melyet any|ával, Tiyvel szervezett, amikor az kigondolta azakat az ura elleni lázító be-
szédeket a háremhölgyekkel. A palotafelügyelők elé állitottá&, hogy azok megvizsgálják
őt. Búnösnek találták, Hagyták, hogy ott (maradion), s itt önmaga áütal halt meg." (5. col.
?. sor. O. Lemm: Ágyptische Lesestücke. Leipzig, 1883.)
Pentawemak tehát - több más vádlottal egyútt - öngyilkosságot kellett elkövetnie.
A katonai erőt az összeesküvők számára a núbiai í|ászok egyik parancsnokának kellett
volna biztosítania. Növére a háremben élt, ó kúldótt neki levelet, szervezie be, Magas
állású méltóságok sora keveredett bele az ügybe. Paiisz tábornoknak öngyilkosságot kel-
lett elköv€tnie. Elitélték - valószínúleg halá]ra - a kincstár felügyelőiét is. Ú8y látszik,
|64
az udvarban sokan rokonszenveztek a csoporttal, többen ugyanis az ért kerültek bíróság
elé, mert tudtak a tervekról, de nem tettek feljelentést.
A háremtisztviselők feleségei közül hatra mondtak ki itéletet. A közállapotokra |el-
lemző, hogy a bírát< közül néhányan könnyen engedtek a háremhölgyek csábításának,
vidáman mulatoztak veliik és az egyik összeesküvővel. Ebből újabb eliá,rás lett. A bírákat
orruk és fültiü< levágására itélték,egyikiik öngyilkosságot követett el.
Az aktából kiderül, hogy az udvarban ekkor már sok idegen teliesített szolgálatot.
Lükiai, líbiai, szír szerepel az akta szóvegében.
Az öngyilkosságra ítéltekközótt találunk egy Jyroy nevű papot is, aki egy korábbi
emlék szerint a király lelkes hívei közé tartozott. Jyroy, aki Szahmet papjainak elóliáró|a
volt, egy bubasztiszi feliratán III. Ramszesz cartouche-aihoz imádkozik. A királyt ott
tündökló Rének nevezi, kegyéértfohászkodik. Ő az egyetlen az összeesküvők közül, aki
igy bizonyos fokig emberközelbe kerül. Milyen fordulat mehetett végbe életében, hogyan
került a király ellenségei közé? Vagy ártatlanul kellett meghalnia ? Minderre nincs válasz,
tény az, hogy a Delta-vidék papságának egy jelentékeny képviselójét is azzal vádolták,
hogy a király életéretört.
A bizonytalanságnak ebben a légkörében képtelen gyanúsítások, vádak is születtek.
Eszerint a vádlottak a fekete mágia félelmetes fegyverét is bevetették a király megölésére.
Két töredékes papiruszon is (Lee és Rollin Papirusz) szó van ezekről az állitólagos sötét
machinációkról. Penhuibin a királyi könyvtárból szerzett meg egy varázskönyvet, mely-
nek révénolyan hatalmat nyert, hogy elbúvölhette a palotaőrséget. Rontó viaszfigurákat
is készítettek, és a már ismert Pabakkamen is részt vett a vádlók szerint ebben a mester-
kedésben.
A pert, úgy látszik, közvetlenül az események után, még a koronázás előtt fol}tatták
le. Az új király, IV. Ramszesz neve nem szerepel a Torinói Jogi Papiruszon. A düledező
birodalom súlya most az utód vállára nehezedett, aki hangsúlyozottan vállalta a teljes
szolidaritást atyja politikájával. A nagy Harris Papiruszt atyja nevében ő fogalmaztatta
meg. III. Ramszesz ezen felsorolja azt a sok iótéteményt, gazdag ajándékot, melyekben
a templomokat részesítette,s imádságaiban áldást és boldog uralkodást kér fia számára.
IV. Ramszesz (l15}1146) uralkodására még hullott valami elódje legjobb korszaká-
nak fényéből. A köbányászat óriási arányokat öltött uralkodása elején, Az egyik expedí-
ció 8368 emberbő| áll'í. Az építészeti,szoborállitási tevékenységnemcsak IIL, hanem
II. Ramszesz korát akarta visszavarázsolni, sőt tul is szárnyalni. I1| aranykor eljövetelét
várta királyságától, és egy szöveg szerint trónra léptekor aranybetííkkel találta felirva
nevét a héliupoliszi szelt ised fáí|.
Egyik emlékéna király így fohászkodik Oziriszhez; ,,Duplázd meg számomra (Jszer-
maatré, Ré választottja (II. Ramszesz), a nagy isten hosszú életidejétés nagy királysá-
gát . . . mert sokkal több hasznos dolgot tettem a te szentélyed számára naponta ebben
a négy évben, mint UszermaatrE Ré választottja király, a nagy i§ten tett az ő 67 évében."
(Kitchen VL L. 19.) Ez még a királyfeliratok öndicsőítései között is szertelen úlzásnak
hat, de tény, hogy Iv. Ramszesz komoly erőfeszítéseket tett a hanyatlás feltartóztatására.
A szellemi életben úi |elenség Ozirisz kultuszának elótérbe helyezése.
Az őt követő uralkodók történetét (V-X. Ramszesz) - egészen XI. Ramszeszig alig
ismerjúk. Az egymást követő Ramszeszek történetileg felhasználható feliratot alig hagy-
tak, csak a korabeli dokumentumok vemek fényt az egyre inkíbb elfajuló belső viszo-
l65
nyokra. V. Ramszesz (1146-1142) rövid ideig volt Egyiptom kiráiya, múmiája alapján
úgy látszik, hogy himlőben halt meg. VI. Ramszesz, aki a maga számára foglalta le elődje
sirját, valószínúleg IV. Ramszesz iránt is gyűlölettel víseltetett, nevét több helyen ki-
vakartatta. Nem tudjuk, végül is hova temették V. Ramszeszt, múmiája IL Amenhotep
síriából került elö, ahová a királysírok kiürítéseután szállították.
VI. Ramszesz (1142-1|15) egyik szobra a libiaiak legyőzőiének ábtázolja. Ennek az
emléknek lehet bizonyos történeti alapia, a thébai szövegek ugyanis az utolsó Ramesszi-
dák alatt sokszor utalnak a líbiai betörésekre. A libu és a maswasa törzs kiheverte ezt a
csápást, mely III. Ramszesz alatt érte őket. Betöréseik soráLrr a XX. dinasztia utolsó év-
tizedeiben Théba vidékéigis eliutottak, s amikor a temetó közelébe kerültek, a munká-
sok nem mertek dolgozni. Ennek ellenére a líbiai-egyiptomi viszony általában nem volt
ellenséges, nagyobb háborúra nem kerúlt sor. Líbiai csapatok szolgáltak az egyiptomi
hadseregben, líbiai parasztokról is hallunk, s nyilváLrr ezekben az évtizedekben már nagy
méretekben folyt a betelepülés a Deltába és Közép-Egyiptomba.
VII. Ramszesznek a siriát ismeriük, VIII. Ramszesz sírja eddig nem kerüt eló,
IX. Ramszesz (1127-1109) alatt Thébában annyira megromlott a közbiztonság, hogy
megkezdódött a régi sirok rendszeres fosztogatása. Thébában a hatalom III. Ramszesz
utódai alatt mindinkább kisiklott a király kezéból. A székhely ebben az idóben Eszakon
Tanisz. IV. Ramszesz korában Ramszesznaht thébai főpap már valóságos papi feiedelem-
Fia volt Amon vagyonának fó felügyelője, s ugyanakkor - a Vilbour Papirusz tanúsága
szerint - ő irányította Közép-Egyiptomban a kifályi öldek művelését, Ramszesznaht
halála után fiai, először Neszamon, maid Amenhotep foglalta el a főpapi széket. Amen-
hotep IX, Ramszesz ideién már nagyon is érthetően nyilvánította ki a papság előtt, hogy
egyenrangúnak tartia magát az uralkodóval. Az egyik karnaki relief azt a jelenetet ábrá-
zolja, amint a kiíály kitüntetéseket ad át a főpapnak. A főpap ugyanolyan nagyságban
ábrázoltatta magát, mint ura, ami korábban nem fordulhatott volna eló az egyiptomi
templomi művészetben. S hogy ez nem volt véletlen, aíra egy másik kép a bizonyiték,
ahol ugyanez az arány ismétlődik meg.
X, Ramszesz korából nincs említé§re méltó történeti támpont. Utóda alatt drámai
módon kerültek felszínre a ramesszidák államát már régóta feszítő ellentétek. Thébában
még mindig Amenhotep birtokolta a főpápi méltóságot, az ő féktelen elbizakodottságá-
nak nem kis szerepe volt a polgárháború kirobbanásában. XI. Ramszesz (1099-1070)
elhatározta, hogy rendet teremt Délen, ütókép€s királyhű egységeket azonban - úgy
látszik - csak Núbiában lehetett találni, ahol ekkor Panehszi töltötte be a ,,kusi királl,fi'',
vagyis a kormányzói méltóságot.
Pontosan nem lehet évhez kötni Théba elfoglalását, annyi bizonyos, hogy ennek
XI. Rarnszesz 12. uralkodási éve előtt kellen megtörténnie. Thébai iratokból látszik,
hogy a lakosságra milyen megrázó hatással volt a főpap megbuktatása. Az egyik papirusz
írója (British Museum Papirusz 10 052.) elmondja, hogy a háboru hatodik hónapiában
idegen csapatok foglalták el a Medinet Habu-i templomot. Ót magát elhurcolták, s csak
három hónap múlva térhetett vissza, Eszerint ez az eíődszerű templom volt a főpap
támogatóinak egyik utolsó támaszpontia. Egy másik papirusz (British Museum Papirusz
10 383.) írója Panehszi jöveteléről beszél, aki megbuktatta az illető urát, holott annak
nem volt bűne. Itt is minden bizonnyal a főpapról van szó. Théba lakossága gyúlölettel
fogadta a núbiai csapatokat, amelyek egyébkéntnem álltak meg ThébáLítál, hanem tovább

l66
törtek észak felé, még a közép-egyiptomi Hardai város is a kezúkbe került. Eszerint ha-
talmas terület volt korábban a főpap hiveinek kezében.
Panehszi ebben az időben tábornoki rangot is kapott, ő volt Dél kormányzóia, a fáraó
csapatainak parancsnoka, a fáraó magtáfainak felügyelője. Körülbelül öt évig volt Théba
ura, s közben nem lehetett betölteni a fópapi tisztséget.
Ezután kellett bekövetkeznie É,szakon a királyi hatalom megingásának. Panehszi nem
saiát elhatározásából vonult vis§za Núbiába. Győzött az a párt, mely Théba régi státu-
sának visszaállításán munkálkodott. Herihór, aki valószínúleg veje volt Amenhotepnek,
lett az új thébai főpap. A thébai hatalom feltámadásának hatására hirdették meg a király
19. uralkodási évébenaz ,,ú||ászületés" (születések megismétlése)periódust, az iratokat
ennek évei szerint kellett keltezni.
Északon egy bizonyos Neszubanebdzsed (Szmendész) és felesége, Tentamon kezébe
került a hatalom, akiket, mint a §üenamon Papirusz mondja, Amon tett meg az északi
országrész ,,talapzataivá". Ók iuttatták tehát Eszakon diadalra a teokratikus Amon-
ideológiát.
Thébában jól követhető Herihór emelkedése, melyben a főpapi tisztség csak az egyik
lépcsőfokot jelentette. Ó lett a ,,herceg, az elö]riáró", a ,,herceg, a két ország főnöke",
a ,,legyezőhordozó a király iobbján", a ,,csűrök felügyelőie", a vezir, a hadsereg fó-
parancsnoka, Núbia kormányzója. Herihór valószínúleg mint katona kezdte meg pálya-
futását, így szerzett befolyása nagyban §egithette a főpapi tisztség megszerzését.Az or-
szág legelőkelőbb tisztségei Herihór kezében összpontosultak, aki így - legalább Délen -
teljhatalmat nyert, Núbia felett azonban titulusa ellenére sem nyert befolyást, Panehszi
sírja ismerete§ Núbiában, neve épségben megmaradt, erre a területre tehát nem hatoltak
be Herihór csapatai.
Herihór pályáiának betetőzé§ét a cartouche hozta meg. A kamaki Honszu-templom-
ban, melynek építésétIII. Ramszesz kezdte meg, az egyik hüposztül csarnok és a be-
járati udvar XI. Ramszesz és Herihór korából való. A csarnokban, mint a királlyal egyen-
rangú főpap ténykedik a dtusokban, a templomudvar dekorációit pedig már csak saját
nevében készittene. Herihór itt már királyként szerepel a feliratokon, hol hosszabb, hol
rövidebb fáraói titulatúrával. Mint király is főpapi tisztségét hangsúlyozza, cartouche-ba
tett uralkodói neve; ,,Amon fópapia", a Nap fia cím után következik ugyancsak car-
touche-ban i ,,Amon kedveltje, Amon fia, Herihór".
Herihór királysága a ténylegesen fennálló helyzeten nem változtatoc, az Eszakon szé-
kelő fáraó hatalma Délen és Északon is elenyészett, de a tróntól nem fosztották meg.
Herihór kifeiezetten főpap-király maradt, nem is kíséreltemeg, hogy elismenesse magát
az egész ország fáraójának. Csak a Honszu-templom szóvegeiben nevezte magát király-
nak. A |Venamon-történetben, mely az újjászületés periódus 5. évébeniátszódik, Heri-
hóít nem mint kiíályt emlídk, XI. Ramszesz neve elő sem fordul, csak egy helyen tör-
ténik rá gunyoros célzás, A thébai papság radikálisan végzeít a királyistenités tanával,
Herihór után fia, Paianh fópap, a hadsereg parancsnoka, nem nevezte magát király-
nak, de ebből téves lenne a királyi hatalom megerősödésére köve&eztemi. Ramszesz
27 évig uralkodott, tulélte Herihórt, de hatalma a 19. évtől csak névleges volt. A körül-
mények nem engedték meg ennek a tetterős uralkodónak, hogy merész terveit, a belső
stabilitás helyreállítását sikerrel megvalósítsa. Panehszi nem volt megfelelő partner egy
évszázadok óta tartó folyaínat visszaforditására,
|67
 XI. Ramszesz utolsó éveiből egy levél minden hivatalos iratnál őszíntébben, közvet-
lenebbül jellemzi a Délen uralkodó helyzetet, Herihór fia, Paianh küldte egy irnoknak,
Megbizza, hogy folytasson vizsgálatot két rendőr ügyében, akik valószínűleg titkot fe-
csegtek ki vagy rágalmat terjesztettek. Megparancsolja, hogy amennyiben a gyanú be-
igazolódik, tegyék óket két kosárba, és vessék őket éjszaka a folyóba. Mivel nem bíróság
által hozott ítéletvégrehajtásáról van szó, igy nyugtat|a meg a gyilkosság végrehaitóit;
,,Ami pedig a fáraót illeti -élet, üdv, egészség -, ugyan kinek a fóhöke ő még?" (J. Öernf:
Late Ramesidc Zetrers. Bruxelles, 1939. 16.)

Így ért véget Egyiptom történetének egy fél évezredes mozgalmas időszaka. Ebben
a korban lett Egyiptom a világpolitika egyik legaktívabb szereplője. A Közel_Kelet hatal-
mas területeinek, elsősorban Sziria-Palesztinának a sorsa hos§Zú idón át nem Babilon-
ban vagy Hattusasban, hanem Thébában és Memphiszben dőlt el. A hatalmas birodalom
belső stabilitását azonban komolyan veszélyeztette az állam és a thébai papság időről
időre éleződő viszonya. A núbiai arany es a meghódított területek adója által biztosí-
tott gazdagság a nagy háborúk során kimerúlt, a nemzetközi helyzet a |4-]'3. században
egyre kedvezőtlenebbül alakult. Egyiptom nemcsak hóditásait veszítette el, fennmara-
dása is kétségessévált. Csak Núbiában állt fenn az egyiptomi uralom XI. Ramszesz
koráig.
. Egy nagyhatalom hanyatlásáLrrak problémáiát három évezred távlatából, erósen kor-
látozott forrásanyagra támaszkodva nem könnyú részleteiben megmagyarázni, okait fel-
tárni, néhány tényező mégis világosan kirajzolódik. A gazdasági fejlődés a környező terü-
leteken meggyorsult, a vas jelentősége változást hozoft a fémmúvességben,Egyiptom
viszont ezekben az évszázadokban még nem lépett át a vaskorba, a kis meírnyisé8úfel-
használt vasat külföldről importálta, s most már rézből is behozatalra szorult. A szom-
szédok katonailag is megerősödtek, a líbiaiak veszélyes töízsszövetséggé szerveződtek,
a tengeri népek addig ismeretlen hatalmi tényezőként léptek színre. Nem lehetett többé
aíaírnyalsem erő§íteni a nagyhatalmi pozíciókat.
Az uralkodó osztály szakértelme, kulturális szinvonala süllyedt, az idegenek befolyása
nőtt, a korrupció, a zűrzavar szétzi|álta a gazdasági élet€t, A templomok gazdasági, poli-
tikai ielentősége fokozódott, a királyi 6ldek nem képeztek többé megfelelő alapot az ál-
lam gazdasági stabilitása számára. Győzött a teokfatikus ideológia, melynek nem volt
államfenntartó ereie, és mélységesmeghasonlást idézett elő.
Egyiptom a követtező évszázadokban átvé§zelte ezt a válságot, az évezredes gépezet
tovább funkcionált, de a lassú hanyatlást többé nem lehetett feltartóztatni.

KÖZIGAZGATÁS, FÓ ÁLLAMI TISZTSÉGEK

A régi nomoszok már a Középbirodalom végénelvesztették politikai ielentőségüket,

az Újbirodalom közigazgatásában sincs szerepük. A nomosz mint archaikus, vallásos
jellegú területi fogalom él tovább. Vidéken a városfőnökök kezében összpontosult az
irányitás, akik a hati-a cimet viselték, A XVIII. dinasztia kezdetén - nyilván a dinasz-
tiának tett szolgálatuk jutalmaként - különleges helyzete volt El-Kabnak, ahol a város-
főnökök egyúttal a helyi papság elöljárói is, és sirjaik fejedelmi gazdagságról tanúskod-

l68
nak. Egyes esetekben a tisztség még öröklődótt, mint Reni és Paheri esetében, Paheri,
aki El-Kab papjainak elöljáróia és Hermonthisz városfőnöke volt, végezte Dél-Egyip-
tom egy jelentós területén a nyájak számbavételét, ő volt Dél földieinek felügyelóje,
Igazgatási szempontból különválasztották a területi egységek székvárosát és a kör-
nyező vidéket. A városfőnökök egyik fő feladata az adóbeszedés, a beszolgáltatott gabona
továbbitása volt. A ftildmúvelési munkák megkezdésére a vezírtől kapták az utasítást.
Thébában külön városfőnöke volt a keleti és a nyugati partnak. A mellettük áIló kenebet
testűlet igazgatási és bírói funkciót látott el, s közvetlenül a vezimek tartozott felelős_
séggel.
A legfóbb állami méltóság a király után az újbirodalom alatt is a veziri ti§Ztség. A vezír
a hatalmát _ legalábbis elméletben _ nem gyakorolhatta önkényesen, mivel szigorú, rész_
letekbe menő előírások szabták meg jogait és kötelességeit, Ezeknek a szövegét Rehmiré
és Amenemopet síriából ismeriijk.
,,Ha bárki kérvényt nyúit be a vezírhez fiildek ügyében, akkor azonfelúl, hogy kihall-
gatia a szántóftildek felügyelőjét és a kataszteri ügyekkel foglalkozó bizottságot, rendelje
át magát is (ti. a kérvényezót) magához. Felső- vagy Alsó-Egyiptomban levó ftildek ese-
tében két hónapig halaszthatia el (az elintézést).Ha olyan ftildekról van szó, melyek
közel
szerint három napig
fekszenek a Déli Városhoz (Théba) vagy a székhelyhez, a törvény
hala§zthatja. Minden kérvényezót a törvénynek megfelelően hallgasson ki,"
(Urk, IV,
l110. sk.)
Ez a részlet is szemlélteti, hogy milyen differenciáltan szabáLyozták az igyvitelt, A ve-
zír naponta jelentést kapott a székhelyen és az eródökben történtekről. Neki magának
meg kellett jelennie a királyi palotában, ahol a kincstárnokkal kólcsönósen |elentést tet_
joga tisztviselók elítélésére.
tek egymásnak. Mint legfőbb bírónak, neki volt egyedül
Ő nevezett ki egyes helyi tisztviselők el (ít1. enti-em-szeru'), akik minden négy hónapban
kötelesek voltak ielentést tenni neki. ő állította össze a királyt északi vagy déli utazására
elkísérő csapatokat. ó nevezte ki a rendórfőnököt. A öldekre vonatkozó iratokat a vezír
hivatalában őrizte, döntött a városok, templomi földek és egyéb birtokok határának
perről é§
ügyében. Hitelesítette pecsétiével a végrendeleteket, Jelentést kapott minden
adóról. olyan, fában szegény országban, mint Egyiptom, érthetó, hogy neki kellett intéz-
kednie a fák kivágása úgyében.Hozzá érkezett a jelentés az esőről és a sziriusz héliakus
felkeléséről is.
Rendkívül szerteágazó tehát a veziri tevékenyséB|ogi, gazdasági, közigazgatási kér-
désekre egyaránt kiteri€dt. Egy ember nehezen tudta mindezt ellátni, s ezért külön ve_
ziri tisztséget szerveztek É,szak és Dél számára. Elóször valószínúleg a XIIL dinasztia
alatt történt meg ez a kettéosztás. Az uibirodalom idején általában két vezir igazgalta
azországot'devanarraispélda'hogyegyveziralátartozott.azországmindkétfele(pl.
Parahotep és Hai, II. Ramszesz ideién).
Gondosanügyelniiikkellettakúlsőségekreisakihallgatásokalkalmával."Támlásszé-
ken úliön, a padlón gyékénylegyen. (Ünnepi) ruhát viselien, Párna legyen a háta mögött,
párna legyen a lábai alatt, . . Jogar legyen a kezében, negyven korbács (?) elótte, Fel§ő-
bgyipto- tiz nagyia állion előtte kétoldalt, a veziri hivatal etöljáró|a legyen a iobbián,
"b""duá,,yot.ellenőreabalián,avezíriirnokoklegyenek-mellette.''(Urk.IV.1104.)
A vezirekre vonatkozó szolgálati szabályzat a Második Átmeneti korból származik,
de csak újbirodalmi másolatokból ismerjük, ekkor is irámyadónak tartották,
l69
A KÉZMŰVESEK, MUNKÁSOK }jELYZBTE. AZ IJJBIRODALOM IDEJÉN

Nem me§sze a Medinet Habu-i templom vár§zerű építményétől,egy szűk völgyben

B, Bruyére évtizedeken át folytatott ásatásai egy munkástelepet hoztak felszlnre az IJj_
birodalom korából. (Deir el-Medine, egyiptomi neve: Szet Maát : ,,Az igazság helye",)
Alapítási ideie valószinúlcg a XVIII. dinasztia korára esik - fő patrónusként I. Amen-
hotep királyt és Jahmesz-Nofertari királynét tisztelték -, de az előkeriiLlt leletek többsége
a XIX_XX. dinesztia korából való. Papiruszok, de kúlönösen az osztrakonok tömege
alapián sok mindent meg lehet állapítani arról, hogyan élt a lakosság, más telepek, váro-
sok életéről, szeívezetéről viszont igen keveset tudunk.
A telep adott szállást a királysírok kiásását és a tem€téshez szúk§éges felszerelés elő-
állitását végző állandó munkaerőnek, és terrnészetesen a családiuknak. Az általában kis
méretúházak a íelepet átszelő út két oldalán épúltek. A helyiségek közúl a legnagyobb
az elöszoba, ezután következik még egy szoba és a konyha. A falak száritott agyagtéglá-
ból, de a talapzat és a ház egyes belsö részei köből épütek, némelyik haznak pincéie és
emelete is volt. A munkások két csoponra oszlottak, iobb és bal ,,oldalra", Ez a meg-
ielölés a haiózásból származik, ahol kétoldalt ütek az evezősök. A telepen belül a két
csopon valószínűleg az út iobb és bal oldalán lakott. A lakosság létszáma nem volt ál-
landó, a királysír elkészítésénekdöntő szakaszában megnövekedett, ilyenkor általában
20-20 munkás dolgozott a csoportokban. Ugrásszerű növekedésnek vagyunk tanúi
IV. Ramszesz alatt, amikor a két csoportot a 2. uralkodási évben a király egyenes paran-
csára l20 főre egészíteftékki.
A telep szervezeti felépítésenagyiából megállapítható. Az egyes csoportok éléna
.csoport nagyia", vagyis a csoporwezető áUt. A XIX-XX. dinasztia korából 28 csoport-
vezetőt ismeriiLírk, akik közü l2-nek az apja ugyanezt a tisztséget töltötte be. Elégeéel-
teriedt az a gyakorlat,'hogy a tisztség apáról fiúra szállt, de olyan előirást, törvényt n€m
ismerünk, mely ezt iogilag szabályozta volna, Ezek a vezetők irányították á sírná| a muír-
kát, ők vizsgálták meg a munkaeszközöket, osztották ki a fáklyrikat. Ők képviselték cso-
portiukat a fel§őbb hatóságok előft. A felülről, például a vezírtől érkező lcvelek hozzá|uk
futottak be. Rangban az irnokokat is megelözték, fizetéstik is magasabb volt, mint azoké.
A telep helyi biróságának ók a legtekintélyesebb tagjai.
Legalább két írnok múkódött a telepen, a XX, dinasztia vége felé szátnuk négyre emel-
kedett. Naponta rendszeresen feljegyzéseket ké§zítettek a munkáról, a telep életéről.
Felírták például azt is, kit es miért maradta} el a munkiból. Je8yzékeket állitottat össze
a különböző anyagokról, munkaeszközökről és természetesen a kifizetett bérekről. A sír-
nál osztrakonokra készítettékel az első feljegyzéseket, maid ezeket átmásolták papiruszra.
Az írnokok az állami fizetésen kívúlmellékiövedelmekhez is iutottat, L€veleket irtak
meg a telep lakói helyett, koporsófe|iratokat készitettek, s talán a sirszövegek is tőliiü<
száLrmaznak. Egyes imokokat nem elégített ki a száraz adminisztrációs munka, hanem
kirándulásokat tettek a szépirodalom terúletéreis, Az osztrakonok es papiruszok ugyanis
sok irodalmi és vallási szöveget tartalmaznak, így Deir el-Medinéből való Hórusz és
Széth története, a szerelmi költemények egy része (Chester. Beatty I. Papirusz), sok
mágikus szöveg és egy álmoskönyv, A Szinuhe-történet egy részéttartalmázó, hatalmas
osztrakont találtak Szennedzsem itteni sírjában,
A csoportvezetők és az ímokok után következtek rangban a csoportvez€tők helyettesei
|70
(idenu). Mindegyik vezetőnek volt helyettese, aki távollétében irányította a mun}át.
Tagia volt a telep blróságának, úgy látszik azonban, hogy ez az egyébkéntcsak tisztelet-
beli megblzatás nem iárt a munkásokénál magasabb fizetéssel,
A tel€ph€z tartoztak a kézműveseken kivül a segéderók /szezredrr), a}ik a §zakképzett-
séget nem kívánó munkákat végezték.Közülük kerültek ki például a vtzhordók, akik a
kutakból vagy a Nílusból szállították a telepen vagy á Királyok Völgyében dolgozó mun-
kások részére z vizet, Ha mcggondoliuk, milyen messze van a Királyok Völgye és Deir
el-Medine a Nílustól, a szállítás sem lehetett könnyű feladat. Persze csatornákból, ku-
takból is lehetett vizet szerezni, de ez nyilván nem volt elegendő, A szemedet kőzött
találunk élelmiszer-kihordókat, kenészeket, halászokat, favágókat, ruhamosókat. Érde-
kes módon a gipszkészítőket is a kisegítők kózé sorolták, holott ez a tevékenység bizonyos
szákmai tudást i§ követelt.
A kézművesek es a kisegítők is a szabadok kategóriáiába tartoztak, kúlön csoportot
alkottak a telep rabszolganói, IJgy tíínik,hogy férfi rabszolga egyáltalám nem élt a tele-
pen. A rabszolganők állami tulajdonban voltak, egyik család sem rendelkezhetett szaba-
don velük. Bizonyos §zámú napot voltak kötelesek dolgozni a családoknál, ezeket a
munkanapokat azonban egyesek jó pénzén másoknak engedték át. Mivel a rabszolga-
nóket az iratok fóként gabonaosztással kapcsolatban emlitik, valószínű, hogy ók végez-
ték az őrlés nehéz munkáiát, ami a házakban tórtént. A Ram€sszida kor vége felé az ál-
lam már nem küldótt rabszolganőket a telepre, - bizonyára takarékossági okokból. A rab-

.|9maradt a szabadokénak, egyes terményeknél csak annak ] részét

szolganők fizetése alatta
érte el, más esetben arány.
aaz
A telep biztonságára kűlön rendőri csoport felügyelt, de tudunk más hivatalos rend-
fenntaító személyekről is, mint például a sírőrök. Egyszerle általában csak egy sírőrt
alkalmazta}, A sír biztonsága mellen ók voltak felelósek a munkaeszközökért is, Általá-
ban azt mondhatjuk, hogy főleg raktárosi szerepet töltöttek be a telepen, de kapcsolatot
tartottak fenn a felsőbb hatóságokkal is.
A helyi erőszakszervezet képüselói voltak az ,,aitónállók". Nemcsak a sirhoz vezetö
utak, bejáratok őrzése volt a feladatuk, hanem ők voltak azok, akik a telepen a bírósági
ítéletek alapián az elkobzásokat, adósságok beha|tását végezték. Nemcsak e telepen alkal-
maz tak ,,aitónállókat". Ók kísértékbottal felfegyverkezve a fővárosi írnokokat, amitor
a falvakban iártak, és begyüitötték a gabonát a parasztoktól.
A telep elöliáróinak testülete három tagból: a két csoportvezetőből és az egyik írnokból
áut.
IJi királysirok munkálatainak megkezdésekor a munkások örömiiLnnepet tartottak, hi
szen ez azonnali iuttatásokkal ián, ez kárpótolta őket azért, ltogy hozzá kellett fogni a
nem könnyű kőtörő munkához. A sziklafalból kifeilett törmeléket a .kosár" ( denit) űr-
méfiékkelmérték.Általában puha mészkőben folyt a mrrnka, de előfordult, hogy hatal-
mas kovakö sziklákkal találkoztak, melyeket nem tudtak feldarabolni. Ilyen áll ki a falból
Memeptah síriában, A sírok befúrása hosszadalmas, éveket igénybe vevő munka volt,
a szúk folyosókon, azok fatfelületén ugyani§ egyszerre csak kevés ember dolgozhatott.
A kész termekben a falakat alkalmassá kellett tenni festés vagy dombormílfaragás szá-
mára. Az egyenetlen felületet ehhez gipsszel kellett lesimitani. A szövegekből hallunk a
gipsz kiégetéséról,ezután lehetett vízzel vegyíteni. A belvi részeken folyó kőtörő munka

17l
nem zavarta az első termekben a fal vakolását. A vakolatréteget finomítás céliából még
gipszte|iel is bevonták.
A sir mélyében a munkások csak mesterséges világitás mellett tudtak dolgozni. Reg-
gelenként fáklyákat, mécseseket kaptak, melyeket eredetileg maguk készítettek. Régóta
foglalkoztatia az egyiptomi sírok látogatóit a kérdés,mi az oka annak, hogy régi korom-
foltok csa} ritka esetekben látszana.k a falakon vagy a mennyezeten, Hérodotosz egy
helye (II. 62.) szolgil magyatázattal, ahol arról beszél, hogy az egyiptomiak sós olajat
használtak mécseseikben. A só leköti az olajban levő vizet, és így a kormozódást erósen
csökkenti. Valószinű, hogy a fáklyá&at (94. kép) is, melyek szorosan összecsavaft vászon-
darabok voltak, sózott olajba áztatták. Kisebb síroknál ma az őrök tükrök segítségével
oldiák meg a világitást, de nagyobb mélységben ez a módszer nem használható, bizo-
nyos, hogy ott fáklyákat, mécseseket használtak.
Mikor a munkások királysiron dolgoztak, a Királyok Völgyében kellett lakniuk. Min_
den tizedik nap térhettek haza a tel€pfe. Egyes istenek iinnep€in is munkaszünet volt.
Az .Igazság Helyének" szervezeti felépítésetehát a lakosság kis szárna ellenére arány-
lag bonyolult volt. Mivel államilag létrehozott telepról volt szó, Egyiptom más váro§ai,
falvai számára aligha vonhatunk le messzemenő következteté§eket az itteni helyzetből.
A telep dolgozói kiváltságos helyzetben voltak, hiszen a korabeli vallás tanai szerint az
egyik legfontosabb munkát végezték, a király örök nyughelyének elkészítését. Az a tény,
hogy a helyi, kisebb jelentőségű ügyekben saiát bíróságuk ítélkezett,mutatia, milyen
széles körú ónkormányzattal rendelkeztek. Az állam fizette őket. A Torinói sztláik Papi-
rusz tárgyalásánáü láttuk, hogy mikor III. Ramszesz uralkodásának végénaz ellátás aka-
dozott, a kézművesek munkabesziiLrrtetéssel, tünteté§ekkel próbáltak jogaikna} érvényt
szerezni.

A PARASZTSÁG

A öldmúvelés technikája az évezredek múlásával csak csekély változáson ment keresz-

rül. Toyábbra is a rögtöó kapa és az egyszerú faeke volt használatban, mint az Óbiro-
dalom idején- Az ekeszsrv valamelyest hosszabb tett, és lehetséges, hogy az Úibiro-
dalom ideién az eketalpat némelykor fémhüvellyel látták el. A gabona betaposá§át most
már nem juhokkal, hanem s€rtésekkel végeztették.
Az öntözésnéL ekkor már bizonyíthatóan használatban volt a sad{ a mi gémeskutunk-
hoz nagyon hasonló egyszerú vízemelő. Lényege egy alátámasztott, hosszú rúd, egyik
végénegy hosszú, vékony fán lógó vódörre|, azaz agyagedénnyel. A másik végéreagyag-
koloncot vagy köv€t kötöttek. A vödröt belemártotÉk a csatorna vizébe, maid a kolonc
súlya segítette a felemelését, Sadufok sota állhatott egymás mellett, leitős terepen egy-
más felett is. Az állatok által körbeforgatott vizemelő kerék az i. e. ,1-3. századtól isme-
retes (Tuna el-Gcbel).
A kézmúvesekhez, a városi szegény lakossághoz viszonyítva a parasztság sofsa nem
volt irigylésíeméltó, hosszú hónapok kemény munkája után a jó termés nagy része, a
íossz termés szinte egészéb€n az állami magtárakba vándorolt. Az írók megrendítően
ecsetelik a paraszti élet nyomorúságát;
,,Lzzal tölti napját, hogy munkaeszközöket farag a gabona szántásához. Éjszaka köte-

172
 sADUF

let fon. Még a délidőt is munkával tölti a paraszt. Hogy kimenien a mezőre, chhez úgy
felszereli magát, mint akármelyik harcos. A kiszáradt ftild terü el előtte, és ő kimegy,
hogy befogja az ekéiét. . . Befogia az ekét, megy vele, barázdát von magának a földeken.
Reggel kimegy, hogy korán hozzálásson, de nem talália (az ekét) a helyén. Három
napot tölt a kereséséve|az iszapban akad rá. A bőrt nem találja meg rajta, lerágták a far-
kasok. Kimászik, kötényével a kezében, hogy fogatot kolduljon magának... Azzal tőlíi
ideiét, hogy szárrtsa a gabonát, de a kigyó ott van mögöttel és elpusztitia a ftildrc szórt
magot, nem fog lámi (belőle) zöld levelet.
, . . Nem emlékszel a paraszt bajára, a termés összeírásakor? A kígyó vitte el a gabona
felét, a többit a vizilovak falták fel, Sok az egér a szántóföldön, Leereszkedik a sáska, a
nyájak pusztítanak. A verebek nyomorúságot hoznak a parasztra. A maradéknak, mely
a szérűn van, szintén vége lesz, a tolvaioknak iut . . .
Az irnok kiköt a parton, összeirja a terrnést, az lajtónállóknálr, bot van, a núbiaiaknál
pálmahusángok. Így szólnak: add a gabonát! Nincsen. Durván útlegelik, összekötözve
dobják a kútba. Fejjel lefelé vágják bele. Feleségétmegkötözik jelenlétében, gyermekei
bilincsben. Szomszédai otthagyiák, elmenekülnek, elveszik gabonáiukat." (Lansing
Papirusz 5. col, 9. sor-7. col, 5. sor. A. H. Gardiner: Late Egllptian Miscellanies. Bru-
xelles, 1937. l04, skk.)
A paraszt sorsa tehát örök robot. Hiába próbália megvédeni a termést a kártevőktől,
tolvajoktól, hatósági személyek harácsolásától. A parasztok tómegesen szöknek meg, az
ellenállásnak ez a formája késóbb a Ptolemaiosz- és a római korban sok gondot okozott
a központi szerveknek.

l?3
 Bizonyára van némi túlzás is ezekben a múvekber1 mivel fő céljuk, hogy az ifiút min-
den más foglalkozástól elriasszák és az írnoki tanulmáLrryokra biztassák, de lényegében
iól tükrözik a való helyzetet.
Egyiptom az ókori világ egyik legtermékenyebb földje, később Róma éléskamráia.
A sivatagok kőzé zirt, keskeny terúletek terméséértazonban sokkal keményebben meg
kellett kúzdeni, mint másutt, ahol eső áztatta a földeket. A Biblia szerint Mózes így biz-
tatta az Egyiptomból kivonuló izraelitákat; ,,Az a föld, ahova elérkezel, hogy birtokodba
vedd, nem olyar1 mint Egyiptom ftildje, ahonnan kivonultatok . . . Az ország ahova most
bevonultolg hegyes-völgyes otszág, az ég esóje öntözi.'' (Deuteronomium XI. 10-1l.
Kosztolányi István fordítá§a.)

A FÖLDTULAJDON

Ebben a íiildmúvelő országban a paíaszti ffildtulajdonnak az Uibirodalom ideién is

igen csekély szerepe volt. A parasztok nagy többsége állami (királyi) és templomi bir-
tokokoq gazdaságokban dolgozott.
Az l1jbirodalom ftildbirtokviszonyainak legértékesebb forrása a §7ilbour Papirusz
V. Ramszesz korából. Egy ellenőrzés iegyzókönyvét tafiaLmazza egy kb. ltlo km hosz_
szúsá8úterüet!ől, Faijúmtól északra. Erről az aránylag nem nagy területíől rendkívül
nehezen áttekinthetó képet kapunlg de a ftildek néhány fó kategóriáiát el lehet kütöní-
teni. Az állami és templomi gazdaságokban a fiildművelést tisztviselők iíányitották. Ezek
a gazdaságok nem alkottak összefüggő területet, az egyes birtoktesteknek paraszti fel-
ügyelőik voltak, Ezekben a gazdaságokban háromféle ítildtípust kúlónbözt€ttek meg
( kait, teni, neheb)
, a foldek mlnőség€, öntözhetősége alapián, A fiild múvelői ezeken fel-
sőbb irányitás alatt dolgozták, a termelésben nem voltak érdekeltek.
Másik kategória a szolgálati és a bérbe adott íiildek. Ezek múveléséénmagánszemé-
lyek voltak felelősek. A birtokukban levő fiilddarab egy része után beszolgáltatással tar-
toztak az államnak vagy a templomnak (lrurórrkéírl* másfél zsák gabona). A terüetek
nagysága 3 vagy 5 arura. E ftildek birtoklói általiíban nem parasztok, a legküönfélébb
társadalmi rétegek képviselői találhatók köztiiLk (pásztorok, papok, gyalogos katonák,
harci kocsizók, sardandk, rabszolgák stb.). E fi5ldek kétségtelenül nem voltak magán-
tulaidonban, bár - nyilván a szolgálat e§ a teíhek elvátlalása esetén örökölni is lehetett
-
őket. vannak azonban igen kis méretű ftilddarabok parasztok, írnokok kezében, ezekre
nem vetettek ki adót, és el is lehetett öket adni, tehát iogi szempontból magántulajdon-
nak tekinüetók.
A templomi és áLllami ftildek bonyolutt összefonódását példltzzéú<a templomi gazda-
ságok terüetén levő ,,fáraó hato-foldjei'', külön e célra kiielölt tiszwiselők vagy papok
felügyelete alatt,
A Valencay Papiruszon az egyik alacsonyabban álló réteg tagiai (nemehu) szerepel-
nek, mint bizonyos fiilddarabok binoklói vagy tulajdonosai. Az irat megiegyzi, hogy
arannyal váltottiák meg a királyi kincstártól. Lehetséges, hogy a nehezen megművelhető
íiildeket a kincstár áruba bocsátotta.

* l atula : 2735 ín2

|74
 Egyes állami intézményeknekis, mint például a nilu§i kikótóknek, a kincstár külön
íiildbirtokokat boc§átott rendelkezésére.
Jahmesz kapitány önéletraizából (i. e. 16. század) tudomásunk van arról, hogy kato-
nák hő§tetteit az uralkodók ftildek és rabszolgák adományozásával jutalmazták. Jahmesz
két alkalommal kapoft életében5-5 arura nagyságú ftilddarabot.
Ay király korában egy magáLrrfeliraton (Urk, IV. 2109.) aránylag tekintélyes méretű
(54 aruro) birtokról esett szó, ezt a kiráüyi hárem elöliárója birtokolta, s a király enge-
délyével felesége kapta meg. A szolgálati birtok felett közvetlenül a király rendelkezett.
Ez esetben nyilván a féri érdemeinek elismeréseképpen adta át a feleségnek.
Külön kell szólnunk a templomi ftildbirtokról.
Pontos telekkönyvi adatokkal nem rendelkezünk, a nagyságrendre viszont a Harris
Papirusz és más források alapián következtethetúnk. III. Ramszesz a thébai Amonnak
l1
864168Z arura fö|det ajáLndékozott. A héliupoliszi Ré 160084iarura,amem-
phiszi Ptah 10|54 arura öldet kapott. Az á|lala alapltott Medin€t Habu-i templom
szolgálatára a kirá|y 62626 embet rendelt, a thébai templomok összesen 86 486 főt kap_
tak, ebből 2607 hadifogoly. Sokkal kevesebb ember iutott a többi templomnak: Héliu-
polisznak 12 3ó4, Memphisznek 1079, az ország összes tóbbi templomának 568ó. Amon
birtokába került ó5 falu, ebből 56 Egyiptomban, 9 Szírüban és Núbiában. A héliupoliszi
Ré-templom l03 falut kapott. E nagy száLrnnál figyelembe kell venni, hogy a Delta igen
sűrűn lakott vidéke bizonyára kis telepekből áut. Ptah temploma egy falut kapott.
Ezek a szárnok messze tulhaladjáü< a korábbi kirriLlyi ajráLndékokat a templomok számára.
Összehasonlitásul közliink néhányat: III. Thotmesz a karnaki Amon-templomnak
egy alkalommal L8Co arura fiildet adott Felső- és Alsó-Egyiptomban (Urk. IV. 172.),
a héliupoliszi Mnevis-bikáknak 60 arurát (Urk. IV. |373.), ll. Amenhotep korából egy
25O arurás iunatást ismefiink, talá{r a Honszu-templom részére(Urk. lY. 1342.).
A §íilbour Papirusz is megyilágítja a templomi gazdaságok ielentőségét. A Fajjúm
kömyékén a kisebb helyi szentélyek mellett Théba, Héliupolisz és Memphisz nagy
templomai rendelkeztek binokkal. Itt, Hardai vidékéna ftildek 45%-a az Amon-temp-
lom birtokában volt, a helyi templomoké 29% volt, kifeiezetten állami firld a|ie 6,50Á.
III. Ramszesz mente§ítette a témplomokat attól, hogy katonákat adjanak a gyalogság
vagy a harci kocsizók részére.
Nagy kérdés az, hogy koronként igazgatísi * gazdasági szempontból mennyire külö-
nültek el az állami és a templomi birtokok. Kétségtelen, hogy az állam belesólt a templo-
mok gazdasági ügyeibe, egyes templomi fiildeken a felügyeletet, irányítást állami tiszt-
viselők végezték. A király szolgálati vagy bérleti fiildek számára igénybe vehetett temp-
lomi teriiüeteket. A templomi birtok t€hát nem volt érinthetetlen, s nyilván nem minden
uralkodó tartotta tiszteletben előd|e birtokadományozásait. A templomi birtok politikai
sulya mindig a központi hatalom & a pap§ág közötti pillanatnyi erőviszonyoktól függött.

|75
 S ZO BORALAPÍTVÁNY_ FÖLDEK

A királykultusz egy kúlönös megnyilvánulása uralkodói szobrok és fiildek adományo-

zása abból a célból, hogy a szobroknak iáró áldozatok biztositsanak jövedelmet egyes alatt-
valóknak. Egy Juf nevű pap két szobrot kapott, Jahhotep királynéétés Jahmesz király-
néét.Az áldozati adományok és az azokat biztositó földek is neki jutottak, Az utóbbi
szoborra vonatkozólag ezt mond|a a felirat: ,,Megaiándékozott (Jahmesz királyné) engem
az ő felséges szobrávaí. Nekem adta annak l0o áldozati kenyerét, két korso sört és
valamennyi marha áldozati húsát. Magasan és alacsonyan fekvő fiildet ielöltek ki
számomra." (Urk. IV. 31.) A ielképes, áldozati szertartás után a földek iövedelme
valójában a megajándékozottnak jutott,
Itt a szolgálat jutalmát jelentik a szobrok. Nebuaui abúdoszi íőpap öreg korában mint-
egy nyugdiiként II. Amenhoteptől egy IIL Thotmeszí ábrázo|ó szobrot kapott azokkal
a |uttatásokkal együtt, amelyek a szobor tiszteletéhez kapcsolódtak: isteni áldozat, íiild,
keít, (Urk. Iv. i495.)
Ezek jogilag egyszedi esetek, mivel a királyi ház adományozza a ftildeket. Szokásban
volt azonban egy másik forma is, amikor - bizonyára az udvar előzetes hozzá)árulásával -
tisztviseló állíton fel királyszobrot és tett áldozati alapítványt a rendelkezésére álló szol-
gálati birtok terhére. Az uralkodó a szobrot neki adia az alapítvány haszonélvezetével
együtt, ami atnyit jelent, hogy hivatali idejének letelte után is bizto§ iövede|me, nyug-
díja lesz. Alsó-Núbia kormányzóhelyettese, Pennut, VI. Ramszesz szobrát készíttett€
el, A király viszonzásul két ezüstedényt adaton át neki a núbiai kormányzóval, és kiielöl-
tetett öt Ítilddarábot a szobor számára.

A RABSZOLGASÁG

Az lJibirodalom háborúi megnövelték a rabszolgá& számát, de nem oly mértékben,

hogy a gazdaság strukturájában ielentös tényezővé válhattak volna. Jahmesz kapitány
a háborúkban eltöltött év€i után 9 rabszolgát és l0 rab§zolganőt kapott. A katonák iutal-
mazásának egyik módja a szolgák juttatása. Mivel Jahmesz íiildeket is kapott, szolgáinak
egy részétbizonyára a ftild megmúvelésérehasználta.
Nagyobb tömegben azonban nem alkalmaztak rabszolgát a mezőgazdaságban, mivel
az l1jbirodalom idején elegendő munkaerő állt rendelkezésre. A XVIII. dinasztia ideién
a legnagyobb győzelmek után sem túlságosan magas a foglyok szárna. III. Thotmesz első
szíriai hadiárata tén 2503 rabszolgáról olvasun\ a 8, hadiáramá ó06 rabszolgáról, 80
egyéb fogolyról és három hercegről. A listákból kitűnik, hogy az egyiptomiak ekkoriban
nem törekedtek arra, hogy idegeneket hurcol|anak hazáiukba, sokkal fontosabb volt a
zsákmány és az előkelő túsz, A fogoly katonák (71. kép) egy részét- kúlönösen a XIX-
xx, dinasztia ideién - besorozták az egyiptomi hadseregbe.
III. Ramszesz korának sorsdöntő háborui ideién, amikor Egyiptom hadszíntérrévált,
a győztesek nagyobb tömegben eitettek foglyokat, mint addig. A Harris Papirusz szerint
egy résziiLk a templomokba került, egy résziik királyi rabszolga lett. Szokásba jótt a meg-
alázó megbélyegzés, A következő időkből származó okmányok azonban nem mutamak
a rabszolgaság ielentőséBének fokozódására, tehát a foglyok - legalábbis jelentős részü -

176
hamarosan mint katonák, munkások vagy parasztok beilleszkedtek a szabad egyiptomiak
közösségébe.
A labszolgák eladhatók voltak, áruk 2 és 4 deben ezistközött váltakozik, tehát viszony-
lag nem magas, Egy II. Ramszesz korabeli papirusz szerint (Kairói Papirusz ó5 739.)
egy Irinoferet nevú nő egy rabszolgát és egy rabszolganőt vett egy kereskedőtól. Szokás-
ban volt a rabszolgák kölcsönzése is néhány napra. Egy III. Amenhotep korabeli okmány
a következő szavakkal kezdődik: ,,Nebmehi, aki pásztor Amenhotep házában, odament
Meszi gulyáshoz, és így szólt: Ruhátlan vagyok! Add nekem Herit rabszolganő kétnapi
ellenértékét.Meszi gulyás adott neki egy kötényt 3 és fél lkarika< értékbenés egy U/dz§,
(?) ruhát l karika értékben... (Berlini Papirusz 9784.3. skk. sorok, H. Gardiner in:
Z^s B.1906- 28.) A rabszolgatartók tehát nem feltétlenül tartoztak aZ uralkodó osztály-
hoz, sőt, mint ez esetben is, fiildhözragadt szegényemberek is lehettek, akiknek még ru-
hára sem telt.
A Bolognai Papirusz 1086, (XIX. dinasztia vége) egy Neqedi nevú, Arwadból való
szír rabszolgával kapcsolatos bonyodalrnakról számol be. Egy erődparancsnok kúldte
hajóval a rabszolgát Egyiptomba, ahol a memphiszi Thot-templomban kellett volna
öldmúvesként dolgoznia. Munkahelyére azonban nem érkezett meg, s az illetékes hiva-
talos személyek semmit sem akartak tudni átvételéről. A dologból per lett, de arról nem
tudunk, hogy a rabszolga végül is megkerült-e,
Felszabadításuk a legegyszerűbb jogi aktusok közé tartozott, elég volt, ha a tulajdonos
tanúk ielenlétében szabadnak nyilvánította az illetó rabszolgát. III. Thotmesz korából
például egy szoborfelirat beszámol arról, hogy Szibasztet borbély a tulaidonában levő
rabszolgát, akit vitézségéértkapott, összeházasítja unokahúgával. A rabszolga felszaba-
dul, csak volt gazdáia feleségének köteles bizonyos szolgálatokat teljesíteni. A Ramesz-
szida kor végérőlszármazó papiruszon (Ashmolean Museum Papirusz 1945.96.) azírnő
felszabadít|a szolganőjét, s egyúttal férihez adia a saiát (ti. az úrnő) fivéréhez. Egyúttal
kijelenti, hogy gyermekei is szabadok lesznek.

A KATONASÁG

Az Újbirodalom társadalmi-politikai feilődésének ielentós tényezőie e hódító politika

következtében egyre fokozódó befolyáshoz jutó hadsereg. Az egyiptomi állam történe-
tében hosszú ideig csak mellékes szerepet játszott a katonaság. Az Óbirodalomban nem
volt állandó hadsereg, csak szükség esetén fegyverezték fel a lakosság egy részét,es osz-
tották be hadi szolgálatra vagy a kóbányákba induló, szintén hadjáratnak tekintett expe-
diciókba.
Az Első Átmeneti Kor politikai zűrzavarában szervezték meg az első olyan helyi kato-
nai egységeket, melyek állandóan készenlétben álltak. A Középbirodalom ideién hiva-
tásos katonákból állt a hadsereg stabil magja. Az állam belső életétazonban az Újbiro-
dalom idején befolyásolta legnagyobb mértékben a fegyveres erő, mely egyre ielentősebb
társadalmi és politikai tényezóvé lett. A húkszósz korig kizárólag gyalogosokból állt, ek-
kor |elentek meg a harci kocsik, egy olyan fegyvernem, mely gyökeresen új stratégiát és
taktikát kívánt. A hadmozdulatok meggyorsultak, az ütközetek nagyobb területr€ ter-
iedtek ki. A felvonulásnál a harci kocsik iól fedezték a gyalogság osztagait, és igen alkal-
177
 masak voltak a menekülő ellenség üldözéséíe, szetsórá§ára. Egyik legnagyobb harciko-
csi-ütközet a qádesi csata volt, ahol kocsik kocsik ellen kiiadöttek. E fegryernem
tősége azonban csak fokozotosan nőtt, hosszú ideig a gyalogos csapattestekbe osztották
'elen-
be a harci kocsizó harcosokat is, csak III. Amenhotep ideiében vÁlt küön a gyalogság és
a harci kocsizók. A félelmetes fegylernem önálló szervezeti egység lett.
Valószinúleg l0 harci kocsi alkotott egy egységet, a glalogságnál egy kb. 200-250 és
egy 50 föből álló egységre lehet következtetni. Küön egységként errrlítik a helyőrsége-
ket és a válogatott legénységből összeállított csapatokat. A XIX, dinasztia ideién négy
nagy csapáttestből állt az egyiptomi hadeó. Nevüket az orság ekkor legnagyobb tiszte-
letben álló isteneiról nyerték: Amon, Ré, Ptah, Sáth. Széthnek mind hadistennek a
kultuszát ezekben az evszízadokban a kinályi ház ámogatta, de a hadseregen kívü ek-
kor sem volt népszerű.
A ranglétra a cimek alapján igen bonyolult, a dszteket és tábornokokat azonban el le-
het különíteni. A legmagasabb rangok közé tartozott a ,,legyezőhordozó''. Egy berlini
dombormú aíTa mutat, hogy a tábori életet a tisztek szárnára jól felszerelt sátrak tették
kényelmessé(74. kép).
A hadseregen belül kiépítettírnoki szervezetnek a XVIII. dinasztia légétől messzeve-
zető következményei lettek, a civil adminisztnició mellett kialakult egy katonai is, s az
ura]kodók mindinkább az utóbbira támaszkodtak. Amenhotep, Hapu fia, III. Amenho-
tep korvakának egyik leghaalmasabb egyénisége,eredetileg a ,,válogatott c§apatok íí-
noka" volt.
A fegyvezet, a harci kocsi és az ti§szetett íi bevezetésétől eltekinwe, a" Úlbirodalom_
ban csak kismértékben váltomtt, íj, nyfl, paizs volt a fő fegyver, mint a régi időkben,
emellett mé8 tőóket, göIbe kardokat is használtak. Az utóbbi az Úibirodalom a,latt ke-
rült Egyiptomba. A harcosokat a bőrből készült, bronz pikkelyekkel kivalott páncélok
védték.
A legelőkelőbb fegyvernem a harci kocsizók, lovasságot az egyiptomi hadseregben
nem szerveztek, a lolat csak vontatásía használták, A hadsereg (72. kép) felszerelését
csak részben biztosította az állam. Aki be akart kerülni a fényes prályafutás§al kecsegtető
harci kocsizó alakulatokba, magának kellett megvennie a nem éppen olcsó kocsit. A ko-
csikhoz szükséges anyngot vagy magukat a kocsikat a Transzkaukázus vidékédlhozuik
Egyiptomba. Az ezredforduló után viszont Egyiptom export{lt harci kocsikat.
A katonai pályának tehát az Úibiodalom ide|én is volak rirnyoldalai. Az írnokielöltek
anítói nemcsak a fizikai munkától, hanem a katonaságtól is óvuik az ifiakat, akiket
könnyen elcsábított a kalandvágy.
,,Mi akar lenni ez a te kiielentésed: édesebb a katonaság az írnoksignrál! Gltre csak,
hadd mondiam el neked a katona helyzetét!" A szerző ijesáé§ül anól beszel, mennyi
verést kell elviselnie az úioncnak, ma|d a szíriai ute,ást festi le: ,,gyere (hadd meséliem
el) utazísát Szíriába, menetelését a hegyekben. Kenyere és vize a vállán van, mint a sza_
már rakománya. Merewé teszi nyakát, mint a szamárét. Hátának csigolyái ös§zeaiínek,
poshadt vizet iszik. .. Ha eléri az ellenséget, olyan lesz, mint a megkopasaott madfu. Ha
visszaérkezik Egyiptomba, már olyan, mint a fa, melyet féreg rág, Beteg, lefeküdni
kényszerül, szamáíon hozzák, ruhfit ellopják, kíséróie elfut..." (Anasasi Papirusz IV.
9. col. 4. sor-10 col. 1. sor, A. H, Gardiner: Zau Eglptian Miscellanies. Btlxet|a, t937.
,14. sk.)

178
 Háborus időben erőszakkal is verbuváltak katonákat, ilyenkor még a leendó papok
sem voltak biztonságban. Egy levélminta szövegében ez olvasható: ,,Másik közlés az én
uram számára. A vezír küldött három ifiút, mondván: Tegyék papokká őket Memeptah
- élet, üdv, egészség!-szentélyében,a Ptah-templomban. De elfogták öket, elhurcolták
liszakra, hogy katonák legyenek. " (Bolognai Papirusz 1094. 5. col, 24. sor. Gardiner
i. m. 5.)
Ehnaton testórségét részben núbiaiak, ázsiaiak, libiaiak alkották. II. Ramszesz korá-
ban már tekintélyes szárnú sardanaszo}gált a seregben, később számuk rohamosan emel-
kedett. A harci kocsizók közé azonban nem kerúlhettek be idegenek.
Az egyiptomi hadsereg utolsó nagy diadalát a tengeri népek felett aratta, ezutála az
Ujbirodalom hadserege a politikai helyzet kóvetkeztében bómlásnak indult, többé nem
tudott tekintélyt biztosítani az országnak.

KERESKEDELEM

A nagyhatalommá vált Egyiptom gazdasági életébenis alapvető rnaradt a naturális

jelleg; az árutermelés, a javaknak a piac számára való előállítása mindvégig igen szúk
keretek között mozgott. Ebből következik, hogy a belső kereskedelem ebben az időben
§em mutat fellendúlést, A kisebb-nagyobb gazdaságok, háztartások nyilván éppúgy
nagyjából önellátók volrak, mint ezer éwel korábban, a hiányzó termékeket pedig több-
nyire kereskedók közvetítése nélkül, közvetlen cserével szerezték be. Az állam számára
dolgozó tisztviselők, egyszerű kézmúvesekellátmányt kaptak, Kimagasló szolgálatok
jutalma ftild, rabszolga, ékszer volt.
Amikor nagyobb mennyiségű vagy értékesebbtermék cserélt gazdát, akkor szerepet
kapott a pénz is. A pénzt különböző súlyúfém feiezi ki, az egység a (kben. Ezt 10 hedetíe
és L2 satira osztották, Pénzérmék Egyiptomban csak az i. e. 4. század, közepe táián
ielennek meg. Nem tudiuk biztosan, hogy korábban milyen alakban cserélt a fém gazdát.
(Valószínúleg karikákban vagy rudakban,) Pénz lehet réz, ezüst, ritkán arany, vagy ke-
vésbédrága áruknál gabona, elsősorban árpa. Ez utóbbit .zsákonként" (har : 76,56
liter) számolták. Ha az egyiptomi általánosságban beszé|t a pénzrő|, a hedzs (ezüst) szót
használta. A pénzegységeket természetesen viszonyítani kellett egymáshoz, igy 1 zsák
gabonának mint pénznek egyes korszakokban 2 debel réz felelt meg. Az ezüst értékea
rézhez viszonyitva a XIX. dinasztia alatt hirtelen lezuhant, míg addig l deben ezist
1o0 tbben rezet ért, ettöl kezdve csak óO-at, Lz arany a kétszeresétérte az ezüstnek.
A réz értékeaz aranyhoz viszonyiwa is emelkeden az lJjbirodalom folyamán, annak elle-
nére, hogy az arany kitermelése fokozatosan csökkent. A réz beszerezhetősége valószínű-
leg még komolyabb problémákat okozott.
Az értékviszonyok változása azonban gyakorlatban kevéssébefolyásolta a kereskedel-
met. A pénz ugyanis, ahogyan már az Óbirodalom tárgyalá§ánál is láttuk, többnyire
csak elméleti értékmérőmaradt, azt jelezte, hogy az egyiptomi gazdaság túllépettazon
a feilödési fokon, melyre az egyszerű vagy véletlen értékforma a jellemző, vagyis az áru
csereértéke állandóan változik, csak a pillanatnyi helyzettől függ. A pénz közbeütatása
szilárdabb értékviszonyok kialakulásához vezetett. Mikor két értékes árut kicseréltek
egyrnással, mindkettőnek a pénzértékét vett§k figyelembe, de a piaci cseréknél a pénz

|79
nyilván nem szerepelt. Egyébkéntaz egyiptomi falvakban egészen a legújabb időkig a
pénznek igen kis szerepe volt.
Az árak Egyiptomban - annak következtében, hogy általában nem piacra termeltek -
igen hosszú időn keresztúl változatlanok maradtak. Jelentős árváltozások csak a köznapi
élelmiszereknél, főképpen a gabonánál figyelhetők meg.
A Ramesszidák alatti gazdasági krízis nemcsak az állami raktárak kiürülésében, a mun-
kások kifizetésének elnapolásában nyilvánult meg, hanem az élelmiszerek árának emel-
kedésében is, Az osztrakonok és papiruszok alapján a nép élelmezésébenannyira létfon-
tosságú árpa és búza árának változását tudiuk figyelemmel kísérni.Az árakról köZvetett
forrásaink vannak, hivatalos áriegyzékekról nem tudunk. Ilyen, árra vonatkozó adat pél-
dául a következő: ,,Írj feleségednek, hogy küldiön neked 80 deben rezet vagy 80 zsák
búzát." (Kairói Papirusz 58056, a XIX. dinasztia korából. J. Öernj,in: Archi1l orien-
táW 6. |934. l73.) Ebből megtudjuk, hogy egy zsák búza értékeekkor alacsonyabb az
átlagosnál, egy deben ftz vo|t.

III. Ramszesz 29. évébenegy zsák ( har) t !3,deUnbe, VII. Ramszesz a|att 4 debenbe

került. I1gy látszik, a búza ára ezután évekig változatlan maradt. VII. Ramszesz alatt
az árpa ára szintén ugrásszenien emelkedett, majd a dinasztia vége felé csökkent, Néha
rövid időszakon belül is megfrgyelhető erős ingadozás, VII. Ramszesz idejében a búza
ára általában 4 deben, az árpáé 8, a búza azonban egy alkalommal 12!_ debenre, az fupa
f
24-re ugrik. Ezek a kilengések valószínúleg a közvetlen aratást megelóző időszakban
történtek, nem iellemzők az általános árszínvonalra.
Az áremelkedések bizonyára kihatottak az életnívóra, de nem oly mértékben, ahogyan
az árindexből erfe következtetni lehetne. A kézművesek ugyanis természetbeni iuttatá-
sokat kaptak, nem pénzértvásárolták a gabonát. Az árak inkább az általános gazdasági
helyzetet, az áLruhiányt vagy -bőséget tiiü<rözik. A XIX. dinasztia idején Egyiptom
gabonaíiilöslegéból a hettitákat i§ tudta segíteni.
Bizonyos fokú kereskedelemre természetesen ilyen feiletlen viszonyok között is szük-
ség volt, Ilgy túnik azonban, hogy ezt jelentős részben az állami és a templomi admi-
nisztráció bonyolitotta le. Ismerünk például olyan esetet, amikor Thébában, gz Amon-
templom gazdaságához tartozó múhelyben előállított ruhákat Memphisz közelében cse-
réltékel olaiéít.(Torinói Papirusz 20 008. + 2016.) A királyi gabonaraktár datolyáért
adott el gabonát. (Louvre-i Papirusz E 3226.)
A kúlkereskedelmet részint az állam, részint magánszemélyek, főleg idegenek bonyo-
litották. Sok esetben, amikor a hivatalos feliratok más államok adóiról, hódolati ajándé-
kairól beszélnek, egyszerű kereskedelmi úgyletről van szó, arról sokkal ritkábban hal-
lunk, hogy Egyiptom mit szállított külföldre. A punti expedició képei, az Amarna-leve-
'§íenamon-történet
lek és a világosan bizonyitiák, hogy az ,,ajándékokat'' a fáraónak is
viszonoznia kellett. A libanoni cédrust például ezüsttel, arannyal, vásznakkal, papirusz-
szal és élelmi§zerrel kellett megfzetni. Az arany és a gabona kivitele fontos eszkóze volt
a nagyhatalmi politikának.
Virágzott a különböző államok közötti rabszolga-kereskedelem, Ennek |ó példája a
József_történet a Genezis könyaében, de hallunk szíriai rabszolgalány eladásáról is Egyip-

l80
tomban. A kereskedő, akinek neve Raia, éppúgylehetett egyiptomi, mint idegen. (Kairói
Papirusz 65 739.) Thébába időnként árukkal megrakott szíriai kereskedők érkeztek.
A tengeri áruszállítás lebonyolításában az Úibirodalom végénmáI fontos szerepet ját-
szottak a íiiníciaiak.A §íenamon-történetből tudiuk, hogy a Ramesszida kor utolsó év-
tizedeiben Taniszban Birket-El virágzó hajózásí vállalata többek között Szidonnal volt
kereskedelmi összekóttetésben. A Testamentum Naphtali című, i. e. 2. száz,adból va|ő
irat tanúsítia,hogy ez a nemzetközi cég hosszú évszázadokon keresztü fennállott.

BÁNYÁSZAT

Az újbirodalmi gazdasági fellendülés és nagyhatalmi helyzet egyik jelentős tényezőie

volt az arany. Eszak- és Dél-Núbián kívül a Felsó-Egyiptomtól keletre levó sivatagban
is folyt a bányászat. A xvIII- dinasztia idején valóságos aranyfolyam öntötte el a kincs-
tárt, melynek tekintélyes része továbbhömpölygött a templomokba, A kamaki templom-
nak III. Thotmesz korában kb, 14000 kg iutott, de ehhez még |tozzá kell számitani az
aranytárgyakat i§. A hadjáratok során Szíriában is nem csekély mennyiségű aranyat zsák-
mányoltak a győztes egyiptomiak.
A templomok nagy iótevőie, IIL Ramszesz viszont már csak 232 kg-ot tudott juttatni,
ami a bányák kimerülésénkívül kapcsolatban állhat a központi hatalom gyengülésével,
az adminisztráció általános züllésével.A bányászat ugyanis szigorúan királyi monopó-
lium volt, s a munka tervszerűségét nagyban befolyásolhattá,k az udvarban uralkodó
viszonyok.
A Ptolemaiosz-korban főként búnözők és hadifoglyok dolgoztak az aranybányákban,
szörnyú helyzetiikről dráLrnai leírás található Diodórosznál. (III. 12-14,) A sivatag bel-
sejében fekvő bányák kiaknrázásához mindenekelőtt a vízellátást kellett biztosítani,
Szamarakon, bőftömlőkben szállították, de - mint II. Ramszesz leírja egy núbiai fel-
iratában (Quban-sztélé) - §okan haltak szomian szamaraikkal együtt útközben, Kutakat
kellett ásni, de a kimerítő munka nem mindig járt eredménnyel, A bányákban tárnákat
vágtak a sziklába, az aíaítyaítartalmazó köveket egyre kisebb darabokra törték, meg-
őrölték, majd átmosták. Az aranyat tömbökbe, karikákba olvasztva, vagy por alak|ában,
bőrzacskókban szállították a kincstárba. A megmunkálás csak ezután kezdődött.
A torinói múzeum őriz egy papiruszt a XX, dinasztia korából, melyen egy aranybánya
környékének térképelátható a környezó hegyek és az oda vezető utak gondos feltúnte-
tésével.
A Eezet az TJibirodalom részben Ciprusról, részben Palesztinából (Timna) biztosí-
totta. A hajdan annyira fontos szináji bányákban, úgy látszik, már nem volt gazdaságos
a termelés. Valószinú, hogy a vas fokozódó jelentősége is közreiátszott egyrészt a téz-
kitermelés csökkenésében, másrészt Egyiptom általáno§ gazdasági hanyatlásában. Egyip-
tomnak a vasat Kisázsiából kellett beszereznie. Először a hettita birodalom volt monopol
helyzetben a vas kitermelésében, majd Kisázsia ú| urai, a frígek és más tórzsek rendel-
keztek az értékes fémmel, mely különösen alkalmas volt fegyverek előállítására. Később
részben ez okozta az asszirok nyomasztó katonai ftilényét Egyiptom felett. A vas meg-
ielenése után az egyiptomi ipar es a hadi potenciál is lassan lemaradt a szomszéd népeké

l8l
 mögött. Tutanhamon síriábá értékeskincsként helyeztek el néhány vastárgyat, többek
között egy tőrt vaspengével.
A kőbányászat az lJjbirodalom idején is az e|őző időkhőz hasonló módon folyt.
A Nílus-völgytől távolabbi bányákban ekkor is csak időszakonként dolgoztak, a bá-
nyákba kivonuló expedíciókat győzelmes hadjáratokhoz hasonlóan értékelték.A mun-
kásokoq katonákon kivü írnokok, papok, szobrászok vettek részt ezekben a nagyszabású
vállalkozásokban. A kiküldő az uralkodó. Különböző hivatalok segítettéka felkészülést,
sőt volt olyan eset is, hogy az abüdoszi Széthi-templom volt felelős a Kanaisz közelében
levő bányákban folyó munkáért. Az expediciók vezetői ún. ,,királyi megbizottak" vagy
katonák.

A KIRÁLYOK VÖLGYE ES A SÍRRABLÓK

A XVIII-XIX. dinasztia tagiai nem építettek maguknak piramisokat, látványos sir-

emlékeket, nyughelyiiket igyekeztek minél inkább elreiteni a kincseikre áhitozó, követ-
kező nemzedékek elől, Az ősi temetkezési forma emlékeként egy természetes piramis,
az El-Qorn hegycsúcs kotonázza a Királyok Völgyét. Az a nagyszerű látvány, melyet
ez az égre törő háromszög nyújt, bizonyára közrejátszott abban, hogy ez a hely lett a
királyok végső nyughelye. Hosszú folyosókból, kisebb-nagyobb teímek soíából állnak
a thébai nyugati partoh, a §zúk völgy, a Királyok Völgye sziklafalába vájt sírok. I. Thot-
mesztől xI. Ramszeszig épültek királysírok a völgyben. Lépcsők, meredek szakaszok
vezetnek a koporsóterem felé. A külső koporsók kőből voltak (88. kép). A sír tengelye
a XVIII. dinasztia alatt L alakban megtörik vagy szabálytalanul görbe, az Amarna kor
után többé-kevésbé szabályosan, egy vonalban következnek egymás után a helyiségek
a bejárattól egészen a sír legmélyebb részéig.Különböá magyarázatok láttak napvilágot
a több §írban található függőleges mély aknákra vonatkozólag. Gondoltak arra, hogy a
becsurgó esővíz felfogására szolgáltak, a behatoló rablók elleni akadályként is értelmez-
ték őket, a legúiabb kutatások azonban arra mutatnak, hogy - legalábbis az Úibirodalom
második felében - vallási jelentőségük is volt, Szokarisznak azt a mély barlangiát szimbo-
lizálták, mely felett - az Amd,uat-könyu 5. ,,órája" szerílt - a Nap-bárkának el kellett ha-
ladnia. Az alaprajz módosulásának is vallási okai voltak, az úi típus El-Amarnában ala-
kult ki, s nyilvánvalóan azt akarta szimbolizálni, hogy a nap sugarai egyenes vonalban
egészen a legbelsó helyiségi& a koporsóig hatolhattak. A sírok tényleges zártsága a jel-
kép alapeszméiét nem zavarta, hiszen a Napisten ereje elvben mindenen áthatolhgtott.
Ezt az a|aptajzot a Királyok Völgye sírjai számára is átvették, ahol már eleve lehetetlen
volt, hogy a Nap valóban besüssön a sírba.
A királysírok falait, egy-két szórványos kivételtől eltekintve, kizárólag vallásos deko-
ráció borítja. A XVIII. dinasztia a|att az Amduqt-kön a szöyegét és illusztrációiát látjuk
a falakon, az Amarna kor után megielenik a Kapuk Kön ae és egyéb szepulkrális kom-
poziciók (XVI. tábla). A sír mintegy azonosul az alvilággal, melynek különböző terüle-
teit a Napisten minden éjszaka beltazza.
Nem tudiuk, hogy a korábbi sirokban milyen elnevezései voltak az egyes termeknek,
á XX. dinasztia idejéből viszont két alaprajz is ránk maradt: egy Torinói Papiruszon
IV. Ramszesz sírja ismerhető fel, egy kairói osztrakonra IX. Ramszesz sírját vázolta fel
a tervezője. A sir szimbolikusan azonos a Nap éiszakai pályájával. A le|árat neve ,,az

|82
Isten első folyosóia", A harmadik ,,isteni folyosóban" a mennyezetnél két ki§ fülkét ké_
peztek ki: ,,szentély€k, amelyekben a ryrrgati istenek nyugosznak", a másik a keleti is-
tenek nyughelye. Az első nagy terem a ,,ldócsarnok", maid következik a kocsik terme,
ahová a szétszedett kétkerekű harci kocsikat helyezték. A sírkamra, az ,,aranyház", a ki-
rrily aranykoporsóiól és az azokra helyezett aranylemezes kápolnákról nyerte nevét.
Mint a nappálya szimboükus helye, a királyst a napórát is jelképezte.
Más szimbolikus elemei is vannak a síro}:nak. IV. Thotmesz és Horemheb siriábán 9
aitón kell a belépőnek végigmennie (lásd isteni kilencségek), amíg a szarkofágterembe
ér. II. Amenhotepnél ug}áncsak szent §áíla van az aitóknak: 7.
A Tuanhamon-sír leletei alap|án képzelhet|ük el, milyen kincstömeget helyezhettek
az Úibimdalom leghatalmasabb uralkodói, III. Thotmesz ő II. Ramszesz sírjába. Tü-
tanhamoné egyike a Kinályok Völgye legkisebb síriainak, egy levezető folyosón kíviiLl
négy kis helyiségből áll. Nem kiálysírnak készült, sietve kellett berendezni Tirunhamon
temetkezesének befogadására. A kinily a sírkamrában nyugodott, színarany koporsó-
ban. Ezt kivülr6l még két aranyozott kopor§ó takarta, s a hármat egy kőszarkofágba he-
lyezték. A testnek erre a négy takaróiára négy egymásba tolt, araryrozott fakápolnát he-
lyeztek, belső és külső lapiaikat a túlvilági életre vonatkozó ábrázolások és fe§ratok boí-
totüák. A négy helyiség közül csak a sírkarnra falait dekorálták, a fő téma a kinily Ozi-
rissá válása és a szájmegnyitás szerurtása. A sírból előkerúlt énékekismertetése kúlön
kötetet töltene meg, legközismertebb az aranymaszk, az aranylemezekkel boíított tíó-
nus, a tőfök, a melldíszek, gyűrúk, a kanopusztAftó, a váza alakú alabástrom lámpák és
a kiníly két életnagyságú szobra, melyek a sírkamra ajtajánál áltnak őrt.
Bár a sírok tudományos feldolgoása regób tart, és a Tutanhamon-sír felfedezése
Kiélyok Völgyében több uralkodói sir felfedezése
(1922) óta valóban rigy látszik, hogy a
nem várható, mégis adódnak me8lepetések. I. Széthi koporsóterme mögött a hatvanas
evekben akadtak ná a régészekegy még felÉratlan §akaszra, melynek teljes átkutátása
azóta sem üirtént meg, s ma még n€m látható, meddig nyilik a sír a sziklafa]ba.
A sírok rendszeres fosztogatása Thébában a XX. dinasztia zilált közállapotainak
egyik következménye, de szórványosan már a korábbi időkből is tudunk királysírok el-
leni merényletekről. Így Horemheb 8, uralkodási évébenIV. Thotmesz síriában kellett
megrongálódott részeket ki|avíani. Lehetsége§, hogy a ktir az Amarna kor éveiben tör-
tént.
A Kinilyok Völgyében folyó munkrinál is időnként felmerül a vid, hogy a kőtörésnél
íégisírokat rongáltak meg, azok közvetlen környezetéből feitették a követ. A Toíinói
Saráik Papirusz például meger íti, hogy egyes munkások IL Rarnszesz síria és fiainak
sírja felett üirtek követ. A Salt l24. Papiruszon Paneb kézmúves csoportvezetót éd az a
vád, hogy Szethi-Merneptah sírja felett bányászott követ a sa;át sirja számára, ami a ki-
rálysír épségétfenyegette. ,,Akik 2íra iártak a sivatagban, látták a kőtö6ket, mi}or azok
dolgoztak a fáraó művének tete|én, es hallották a hangokat. " Q. Öernli in: JEA 15, 245.)
Egyes munkáscsoportok tehát felhaszná]ták a völgyben folyó munkát, hogy építőanya-
got szerezzenek maguknak. Mindez veszélyeztette a sírokat, de még nem ielentette a
rendszeres fosztogatást, erről IX. Ramszesz ideiétől hallunk,
A nyugati panon folyó ganázdálkodást először személyi ellentét miatt vizsgáluík
ki. Thébának két polgármester€ volt, az egyik, Paszer a keleti oldalt, a tulaidon-
képpeni nirost, a másik, Paweraa a nyugati partot, a temetők, sírtemplomok terüe_

l83
 A TUTANHAMON SÍR

tét igazgatta, A ketteiük közötti feszültség odá vezetett, hogy Paszer felielentést tett
a temetők fosztogatása miatt. Bizottság szállt ki a helyszínre, áwizsgálták a sirokat,
jegyzőkönyvet készítette\ melyből az derül ki, hogy a királysírok közü Szobekemszafét
(Sedtaui) és feleségét törték fel, a többi ép. El kellett ismemi viszont, hogy valamerrnyi
előkeló tisztvis€lő síriát kifosztották, A magánsífoknak Thébában gyakran T alakú alap-
íajza van. A sírkamrába padlóból kiindu|ó akna vezet, Némelykor külön sírépitménye-
ket is emeltek a hegyoldalban (79. kép). Paweraa a vizsgálat eredményét győzelemnek
könyvelte el, s a felielentés benyúitójálak még azt az inzultust is el kellett viselnie, hogy
a ny.rgati oldal polgármesterének hívei kárörvendő tiintetést rendeztek a háza előtt.
Paszer erre elvesztette önuralmát, súlyos bűnökre tett célzást - nyilván arra, hogy a
vizsgálat nem volt obiektív -, és azzal fenyegetőzött, hogy feljelentést tesz a fáíaónál.
Ezt az ellenpárt nyomban jelentette a vezírnek, a szabályos §zolgálati út szerint Paszer-
nek a vezírhez kellett volna fordulnia, nem a királyhoz. A vezír elnöklete alatt összeúlt
egy bizottság, mely újra elmarasztalta Paszert. Eddig tart az Abbott Papirusz beszámo-
lója, mely még szépíteni akarta a helyzetet. A követkeó évek feljegyzéseiből (Amherst
Papirus, Mayer Papiruszok) már kiderül, hogy valóban nagyban folyt a királysírok fosz-
togatása.
Egy rabló, aki Szobekemszaf király és felesége, Nubhász királyné sírjába hatolt be,
igy vallott a vizsgálóbizottság előtt:
,. Felnyitottuk (kúlső) szarkofágiaikat és (belső) koporsóikat, amelyekben nyugod-
".
l84
 IJJBIRoDÁLMI MAGÁNSíR

tak. Megtaláttuk annak a királynak a felséges múmiáiát, Fel volt szerelve, mint egy
(maszk)
harcos. Arany amul€ttek es díszek voltak nagy számban a nyakán, A feién arany
vo|t. Ennek a királynak a feiséges múmiá|a végig arannyal volt bevonva, Koporsói belúl

l85
és kíviiLl arannyal, ezüsttel voltak kiverve, mindenféle felséges kőberaká§ok voltak rai-
tuk. Elraboltuk az aranyat, ámit találtunk annak a felséges istennek a múmiáján, az amu-
lettjeivel és díszeivel együtt, amelyek a nyakán voltak, és a belsó koporsókat, amelyek_
ben nyugodott. Ugyanígy találtuk a királynét. Ugyanigy elraboltunk mindent, amit nála
találtunk. A koporsókat felgyúitottuk, miután elraboltuk a házi felszerelést, amit velúk
egyútt találtunk: edényeket aranyból, ezüstből és bronzból. Ezután osztozkodtunk. Az
aranyat, amit ennél a két felséges istennél találtunk, az ő múmiájukon, az amuletteket,
a koporsók díszeit nyolc részre osztottuk,"
Következik a tettesek név szerinti felsorolása, majd a bizonyítás következő szakaszáról
számol be a papirusz:
.Botveréssel vallatták ki őket, a lábukat, a kezüket verték. Ugyanúgy vallottak. A vá-
ros elöliáróia, a vezir, Haemuaszet és a király pohárnoka, Neszamon, aki a fáraó - élet,
údv, egészség- írnoka is, átvitték maguk előtt a rablókat a túlpartra a 16. uralkodási
év, ahet (éríadás) évszak harmádik hónapiának 19. nap|án. A rablók annak az istennek
piramisára tették keziiket, amelynek a temetkezésétmegkárosították. A vallatásukat és
azt, amit róluk határoztak, írásba foglalták, és a vezír, a király pohárnoka és a Város
kormányzóiának hírnöke üzenetet küldött erról a fáraó - élet, údv, egészség - elé.
(Amherst Papirusz 2. col. l. sor-3. col. 9. sor. E. Peet: The Great Tomb Robberies,..
II. oxford, 1930. V. tábla.)
A gyanúsitottaknak igazolni kellett saját vallomásukat azzal, hogy pontosan meg tud-
ták mutatni a tett színhelyét.A szóbanforgó sír a Királyok Völgyén kívül volt, felsó
részétpiramis alakban képezték ki.
A XXI. dinasztia ideiére a hatóságoknak be kellett lámiuk, hogy a temetői őrség nem
képes védelmet nyúitani a Királyok Völgye számára, ezért a múmiákat kihozták eredeti
siriukból, kiiavitották pólyáikat. Ez valószínúleg Medinet Habuban történt. Az eredeti
temetkezések pompáiát ez az elszegényedő korszak nem tudta pótolni, a hajdankor kirá-
lyainak múmiá|át arany helyett egyszerű fakoporsókba helyezték. A koporsókon és a
múmiapólyákon tintával írt hieratikus feljegyzések vannak az úirapólyázásról, átszáll!
tásról. Két rejtekhelyet képeztek ki számukra, az egyiket Deir el-Bahari közelében,
Inhapi királyné sir|ában, aki valószínűleg I. Jahmesz egyik felesége volt. A másik rejtek-
hely IL Amenhotep síria volt a Királyok Völgyében. Ebbe a két sírba helyezték azokat
a temetkezési tárgyakat is, amelyeket a rablók még meghagytak. A Deir el-Bahari-i sír-
ban a múmiák békénnyugodhattak l875_ig, amikor újkori sírrablók kezdték fosztogatni
óket. A másik csoportiukat 1898-ban találták meg.

ÉpírÉszpr
Mivel az lJibirodalom alatt a sírok zárt, alig megközelíthető helyen voltak, a királyok
az istenekéhez társították saiát dicsőségiiket, és minden addigit felúlmúló méretiítemp-
lomok emelésével akaíták nevük€t iól látható módon megörökíteni, A nagyszerű kezdet,
Hatsepszut Deir el-Bahari-i teraszos temploma Mentuhotep hatalmas siremléke mel-
lett épült fel. A háromszinte§ építménykülönleges elrendezésével példa nélkü áll az
egyiptomi épitészettörténetében, egy zseniális építésznek,Szenenmumak alkotása. Vad-
regényes háttér, függőleges sziklafal fogadia a templom felé közeledőt. Hatsepszut ide_

r86
jében a mai kopár beiáratnál két mesterséges tó volt vizinövényekkel, madarakkal, Punt-
ból hozott fák változtatták derűssé a köves-sziklás pusztaságot, s a templomot Amon
egzotikus kertjévévarázsolták.
A templomot Amonna\ Hathornak és Anubiszna& szentelték, de tág teíet kapott a
királynő isteni származásának bizonyítása és halotti kultuszá is. Nagy tettei közúl a dom-
borművek megörökítik a punti expedíciót es a két hatalmás obeliszk elszállítását Asz-
szuánból Thébába. A felső teraszon Ré tiszteletére kápolna épüt, lépcsős oltárral a
középpontban. Anubisz és Hathor szű\ néhol boltozatos szentélyeit ma is eleven szí-
nekben ragyogó festmények díszitik, Hathor kápolnája a déli oldalon található, ugyan-
úgy, mint a Punt-reliefek, hiszen ó volt a mitológia szerint Punt úmőie. Az istennő kul-
tuszának jelentőségét a templom Hathor-fe|es oszlopai is kihangsúlyozzák.
A templom mellett a hatvanas években lengyel kutatók táLrtak fel egy III. Thotmesz
idejében épitett, sokkal kisebb méretú templomot.
A nyugati parton egy másik érdekes kis épitmény is fennmaradt III. Thotmesz (vagy
Hatsepszut) ideiéból, a Medinet Habu-i, pódiumon álló kis templom. A beiárat pilléres
folyosóba vezet, mely a templom két hosszanti oldalán a belsó szentély mellett halad.
A göróg pszeudoperipterosz megoldásra emlékeztet az építmény.
A XVIII. dinasztia kezdetértől intenziv építészetitevékenységszínhelye volt a keleti
part is, ahol először a középbirodalmi eredetú, karnaki Amon-templom fokozatos meg-
nagyobbítására kerúlt sor. Az első úibirodalmi uralkodók építményeitIII. Thotmesz
egy kúlönleges öthaiós, bazilikás elrendezésú, iinnepi csarnokkal szárnyalta tul. Az új-
birodalmi építészetegyik kimagasló teljesítménye, a nagy hüposzti.il csarnok, I. Széthi
korában épült, és II. Ramszesz fejezte be. Az 52x l03 méter alapterületú csarnokban
134 oszlop tártia a mennyezetet, a 16 oszlopsor közül a két kózépső messze kiemelkedik,
a mennyezet eléri a 24 méteres magasságot. A középső rész felsó oldalfalában kialakitott
ablakokon keresztül kapja a terem a fényt (hipetrális megvilágitás), az oldalhajókban
azonban így is sejtelmes félhomály borong.
A későbbi falépitések során, amikor a mai első nagy udvaít kialakították, III. Ram-
szesz és II. Széthi két kisebb templomát is belefoglalták a nagy templomba. A kamaki
templomnak külön kikötőie volt, onnét vezetett a II. Ramszesz korából való kos-sánx
sor a beiárathoz. Ezek a szobrok a templom urának, Amonnak képmásai, akinek szent
állata a kos. Legtöbbiüket egyébként később I. Pinodzsem főpap-király látta el saiát
nevével.
A Ptolemaiosz- és római korig a karnaki templom oly mértékben megnagyobbodott,
hogy már tíz pülónja volt, A templom kelet-nyugati irányú fótengelyére nem egészen
pontosan merőlegesen, észak-déliirányban is egyre úiabb építményekemelkedtek.
Amon temploma mellett, a déli oldalon van a talaivízből táplálkozó szent tó (XV. tábla).
Erről az oldalról érzékelheti a látogató a gigantikus rommező haidani fenségét. I. Thot-
mesz és Hatsepszut hatalmas obeliszkiei tüközódnek a tó vizén, melyen ha|dan isten-
bárkák fényes szertartásai iátszódtak le, és a parton ma is ott áll egy nagy skarabeus-
szobor, a teremtő erö
azonban csak a centruma egy városnyi kiteriedésúszent kerület-
Az Amon-templom 'elképe.
nek, melyben más templomok és kápolnrák sora emelkedik. Fontos tagia volt a karnaki
komplexumnak Amon feleségének,Mumak a temploma, egy különös, patkó formáiú

l87
 HOMORÚ PÁRTÁZAT

szent tó partián, ahol oroszlánfeiű nő alakiában tisztelték. Ma is számos ilyen szobra áll
a templomban.
A gyermek isten, Honszu temploma már a későbbi, kanonikussá vált templom alap-
raizi íotmát mutatia. A klasszikus pülón forma, a két, felfelé keskenyedő kaputorony
között elhelyezett beiárat itt ma is ép állapotban anulmányozható (83. kép). A Honszu-
templom püIónján iól látható az egyiptomi építészetkét iellegzetes eleme, a sarkoknál al-
kalmazott hengertag és az építménytfelúl megkoronázó homorú pártázat (ún. Hohlkeh-
le). Innét a nyitott udvarba iut a látogató, majd a széles előcsarnokon át a belső szentély_
részbe, ahol a talapzat látható, melyen az istenség processziós brárkája állt (84. kép). Va-
lószínúleg itt őrizték a kultuszszobrot is.
Ptah sámára Karnakban IIL Thotmesz építettkis méretű, de harmonikus elrendezé-
sű templomot, amelyben ép állapotban vészeltékát az évezredeket a kultuszkamrák is.
Itt lehet leginkább érékelni Karnakban a templomok eredeti hangulatát, A sötét, árt
kamrákban csak a menny€zet kis nyílásán át beeső sugfu von útokzatos glóriát Ptah és az
oroszlánfeiű Szahmet fekete smbra köré.

l88
A LUXORI TEMPLOM ALAPRAJZA a!
t!
Ptah templomától északra a Montu-templomnak c§u-
pán romiai maradtak fenn.
Karnakban és az Újbirodalom más templömaiban is
jól megfigyelhető az egyiptomi oszloprendek változása.
Már az Óbirodalomtól kezdve (pálmaoszlopok) a növé-
nyek lényegében rejlő architektonikus elemeket fogal-
maztá,k kóbe az építészek.Leginkább a papiruszvirág
formájában kiképzett oszlopfőket, valamint a papirusz-
kötegként kifaragott oszloptörzseket kedvelték. AxvI I I.
dinasztia alatt még mély bevágásokkal érzékeltetik a ot? aoa
papiruszszárakat, késóbb - annak érdekében, hogy
az oszloptörzset is ábrázolásokkal láthassák el - le-
simítják a felüIetet. Az oszlopokat nem monolitként ké-
pezték ki, mint az obeliszkeket, hanem lapos henger for-
májú, ún. oszlopdobokból rakták össze. Nagy oszlopok-
nál két fél oszlopdobot helyeztek egymás mellé. A köte-
ges oszlopokon az oszlopfők általában zártak, némelykor
bimbó formáiúak. A lótusz- és pálmaoszlopok az Új-
birodalom idején szinte teliesen elninnek. A lapos aba-
kusszal ellátott, Középbirodalomból (Beni Haszán) is-
mert, ún. protodór oszlopokkal Deir el-Bahariban is
ao a
találkozhatunk. A liliom domborművel díszítettpillérek aa o
Karnak érdekes építéSzetiszínfoltjai. aa o
o
oa a
oa
Théba másik nagy temploma, Luxor jóval egysze- ao o
a
rűbb, kónnyebben áttekinthető építmény.Ma II. Ram-
aa o
Oa
szesz lenyűgözó pülónja és az első nagy udvar, valamint
aa a
a
az utána következó festői szépségű,égbe nyúló kettős ls:
laa
o
a
oszlopsor trinik leginkább szembe (82. kép, XIV. tábla). aaao aaoa
Ezek azonban nem tartoznak a templom legrégebbi ré- aaaa aaaa
aaoa oaaa
szei közé. Szerényen búvik meg az első udvar északi falá- a_. aaoa
nál III. Thotmesz kis háromrészes, a thébai istenségek
számára emelt kápolnája. A kóvetkezó építtető III.
aa aa
aa aa
Amenhotep, a templom voltaképpeni megalapítóia. Eló-
ször egy zárt oszlopcsarnokot emeltetett, maid impozáns
portikuszos udvart képeztetett ki eléie. Ez már magá-
ban is tekintélyes méretútemplom lenne, de a király az
udvar elé még kettós oszlopsort állittatott, EZt Tutanh-
ámon és Horemheb alatt két oldalán fallal szegé|yez-
aoa aaa
Oaa aaa
ték. A falakat borító, ma csak megfelelő világításnál ki- a |.a l.
vehető dombormúvek Théba legnagyobb ünnepéról, az .!rl l.
opet-iitrnepról adnak színes, élettől liiktető képsorokat.
A város lakossága számáía az év legszebb napiai voltak,
l89
amikor Amon bárkáia elindult Karnakból, hogy a ,,Déli Hárem"-nek nevezefi luxori
templomba látogasson, amelynek szintén ö volt a legfóbb ura. Vidám népúnnepélyki-
séfte Amon szobrának bevonulását, táncosnők szórakoztatták az összegyűlt tömeg€t.
Az eredetileg l1 napig tartó iirrnepségsorozat a XX. dinasztia ideiére már maidnem egy
hónapot, 27 napot vett igénybe.
A II. Ramszesz korabeli első nagy udvarnál megtörik e templom tengelye. Ha ugyanis
az ad,digi irányban folytatták volna, III. Thotmesz kápolnáia áldozatul esett volna a
megnagyobbításnak. A törést egyébkénta h€lyszin€n csak az alapraiz ismerője érzékeli.
Az első udvarban - szerencsénkre - megmaradt egy relief, mely a beiárat II. Ramszesz
korabeli állapotát ábrázolja: a púlón előtt a belépöket Ramszesz két ülö- és négy álló-
szobra fogadta. (Ma a két ülő és egy álló van meg közúliik.) A kaputomyok vá|ataiban
hosszú rudakon négy zászló lobogott. A két gíánit obeliszk egyike 1836 óta a párizsi
Place de la Concorde-ot diszíti, Mohamed Ali aiándékaként került Franciaországba.

A nyugati parton II. Ram§zesz nagy sírtemploma, a Ramesszeum, igen romos álla-
potban m8íadt fenn. Jellegzetes íészletekaz ún. kariatidá pillérek (pillérek ozirisz-
szobrokkal) és egy asztronómiai mennyezet az egyik belső csarnokban. Egy Ramszesz-
kolosszus - valószínűleg a legnagyobb egyiptomi szobor - széttörve hever az udvaron.
Az l]ibirodalom idején már |ól megfigyelhető a templomépítész€t kozmikus szimbo-
likája, amely teliességét maid a Ptolemaiosz-korra éri el. Kezdetei, egyes elemei már az
Óbirodalom ideién is megvannak. A templom a világmindenség kicsinyített mása: a
padlózat a ftild, ebből nőnek ki a növény formájú oszlapok, melyek az eget, vagyis a
csillagokkal, Nap-bárkával diszitett mennyezetet táínasztiák alá. A mindenség urához,
a Naphoz hasonlóan a templom istenei is bárkán kózlekedtek, bfukákra helyezve, de ncm
szabadon, hanem kis kápolnákba reitve vitték végig szobraikat a város utcáin és a temp-
lom termeiD a körmenetek alkalmával. Mivel az egyiptomi vallás szerint az isteni lényeg
megközelíthetetlen, felfoghatatlan, a templomokban a kultuszszobor valamelyik belső,
homályba boruló, a külvilágtól szigorúan elzárt helyiségben, csak a papság számára lát-
hatóan testesitette meg Amon világot kormányzó hatalmát.
Az égbe nyúló oszlopok, árnyékban elvesző falak dekoráció|ából vaimi kevés látható.
Ez azonban nem is volt lényeges, mivel ottlétük éppen annyira szerves része volt a temp-
lom tel|ességének, mint a szertartá§ok egyes mozzanatai. Babirs soraival jellemezhetjük
legiobban ezt a szemléletet:

Hallottunk áitatos régi |aragókat,

kik mindent egyforma tiirelemmel róttak
nem tölódve, ki mit lát belőle s mir nem;
tudva, hogy mindent lát gazdájuk, az Isten.

( P s9 choanal9 si s C hri stiana)

A vallási ielképiségen túl a nagy templomok valóságos kőkrónikák. A karnaki templom

egyik fala a legfőbb forrásunk I. Széthi szíriai hadiárataira, templomfeliratként marad_
tak ránk III. Thotmesz annalesei, s ugyancsak a karnaki templom egyik falán olvasható

l90
az egyiptomi-hettita békeszerződés szövege. II. Ramszesz több templomában ábrázol-
tatta a qádesi csatát, életének ezt a legnagyobb élményét.
A szabad térségbenemelt templomépítményeken kívül még egy sajátos templomfor-
mával találkozunk, a barlangtemplomokkal, melyek építészetilegaz Ó- és Középbiro-
dalom sziklasírjaira vezethetők vissza. Horemheb Dél-Egyiptomban, a Gebel Szilszilén
Amon és hat más istenség számára hosszú elócsarnokból és egy szentélykamrából álló
nagy barlangszentélyt vágatott ki.
II. Ramszesz idejében olyan remekmúvekkéfejlődik ez a típus, mint a núbiai Gerf
Husszein-i, de különösen az Abu Szimbel-i templom. A Gerf Husszein-i templom isten-
ségei Ptah, Ramszesz, Ptah-Tjenen és Hathor. Abu Szimbelben viszont az Amon-teoló-
giához kapcsolódott Ramszesz apoteózisa. Egyiptomnak ez a leghatalmasabb szikla-
temploma a piramisok és Luxor mellett az ország leghíresebb műemléke (XVII. tábla).
A beiáratot Ramszesz négy, kb. 20 méter magas szobra őrzi. A felső párkrinyon imádkozó
majmok sora köszönti a felkelő napot. Az első sziklacsarnokot nyolc pillér tartia, melyek-
hez a király ozirisz formájában kifaragott szobrai táma§zkodnák. A falakon a szíriai há_
boruk képein kivül a núbiaiak és líbiaiak tegyózését is megörókítették, A fő téma azon-
ban itt is, mint a király más templomaiban: a qádesi csata.
A belsó szentélykamrában az ország hárorn fó istene, Amon, Ptah és Ré-Harahti szob-
ráLrr kívül a királyé, vagyis Ramszesz istené is ott található. A királyistenités ieleneteiről
még szólunk.
A templom szoláris szimbolikáiának legszebb megnyilvánulása az októberi és februári
fényjelenség, amikor a napsugarak néhány napon át a legbelső szentélybe, 47 méter
mélységbe hatolnak be, és glóriát vonnak az istenszobrok köré (október 18_tól és február
26-tól egy hétig). A későbbi templomok rituáléjában oly nagy szerepet iátszó Nap-misz-
térium, a Nappal való egyesülés iátszódik itt le, győzedelmeskedve minden építészeti
nehézségen.
A Medinet Habu-i nagy templomnak (III. Ramszesz kora) két pülónia van, a második
udvar kariatida pilléreivel a Ramesszeumot wtá^ozza. ugyancsak a második udvarban
az oszlopok ábrázolásainál bizonyos optikai korrekciót alkalmaztak. A belső oldalon a
képek nem pontosan a főtengely felé fordulnak, hanem kismértékben a bejárat felé tol-
tá,k el őket, hogy az onnan közeledőnek iobban a szemébe túnjenek. (Hajnóczi Gyula
megfigyelése. Az É,pítöipari és Közlekedési Múszaki Egyetem Közleményei, X, 5, 99,
skk.) Ritka eset Egyiptomban a múvészet és a néző ilyen kapcsolata.
A templom egyik hátsó kamráiát II. Ramszesz kultuszának szentelték. A templom
domborművei közön találunk olyanokat, melyek a Ramesszeum képeinek másolatai,
Az épület egésze világosan elárul|a, hogy III. Ramszesz nagy névrokonát tekintette
példaképének.A nagy templom mellett a palota maradványai láthatók, ma is megvannak
a trónszékek felállitására szolgáló talapzatok, előttiik kis lépcsőkkel.
Deir el-Bahari derújétől, életvidámságától Medinet Habu várszerú komorságáig veze-
tett az úibirodalmi templomépítészetfeilődése. Megszúnt a kitárulkozás lehetősége,
nem volt többé létiogosultsága a könnyed báinak, a külső ellenségtől és a belsó elége-
detlenségtől Théba építményeisem voltak többé biztonságban, az építészetnekalkal-
mazkodnia kellett a megváltozott viszonyokhoz, tudornásul kellett venni az egyiptomi
nagyhatalom letúnését.
 Későkor
(|070_332)

A XXI. DINASZTIA
(l070-945)

XI. Ramszesz haláta után Észak tényleges ura, Szmendész (Neszubanebdzsed), 1069-
1043) kezébe került - most már hivatalosan is - az orczág irányítása. Trónra lépésekor
a Hedzsheperré királyi nevet vette fel. Mindkét székhelye az északi országrészben volt
(Tanisz es Memphisz), de kétségtelen,hogy egész Egyiptomban elismerték kiráIynak;
arra azonban nem gondolhatott, hogy megnyirbálja a thébai főpapok hatalmát, akik a
Felső-Egyiptom katonai parancsnoka tisztséget is betöltötték. Egyes főpapok királyi
címe nem jelentette Dél elszakadását vagy a királyi házzal való ellenséges szembenállást,
a Ramesszidák letúnéseután szemmel láthaIólág kiegyezés iött létre a hatalom megosz-
tásáról. A főpap-királyok elismerték az észzki fáraó főségét,aki viszont nem szólt bele
Théba ügyeibe, es máBáévá tette az Amon-idcológiár. Rokoni kapcsolatok is erösitették
a jó viszonyt a két országrész között. I. Pinodzsem főpap-király Szmendész leányát,
Henuttauit vette feleségül.
Az északi királyok az Amon föpap|a cim felvételévelis hangsúlyozták Amon iránti
hódolatukat, sőt egyesek közülük, mint I. Pszuszennész, ezt tekintették legfőbb cimiik-
nek. A régi királyi címek következetlen használata, gyakori elhagyása arra mutat, hogy
elvileg az egész ország elfogadta az Amon-papok tanítását az istenséB foldi királyságáról,
amely mellett minden világi hatalom csak végrehajtó szervként működhetett, Szmendész
a luxori templomban folytatott resmuráló munkával is tanúsította, mennyire szívén vi-
seli, hogy az istenség kultuszát méltó körülmények kózótt ápoliák.
Szmendész utóda valószinűleg Amenemniszu (1043-1039) volt, ati az óbirodalmi
Noferkaré királyi nevet vette fel (Manethónnál Nepherkerész, de nála nem közvetlenül
Szmendészt követi). A dinasztia leghosszabb ideig uralkodó tagia, I. Pszuszcnnész
(l039-99l), valószínúleg féltestvérevolt, Tanisz ezekben az évtizedekben lett Egyiptom
egyik legszebb városa. Templomot építettAmon, Mut, Honszu tiszteletére, és hatalmas
agyagfallal vette körül a templom- és sírke!úletet,A királyok ugyanis Pszuszeuésztól
kezdve Taniszban temetkeztek, kóböl építettföld alatti sírkamlákban. xI. Ram§zesz
sír!át még a Királyok Völgyében készitették el, két utódiának temetkezöhelye nem isme-
retes. Thébához, a szent városhoz való ragaszkodás azonban megmutatkozott abban,
hogy az uralkodók ún. lélekházakat (Éa-házak) emeltek maguknak Thébában, í8y akar-
ták elérni azí, hogy itt is kultuszban részesülienek. Théba így bizonyos mértékig Abü-
dosz szerepét kezdte átvenni.
A király csodálata az első Ramszeszek korszaka iránt abban nyilvánult meg, hogy idón-
ként a Ramszesz-Pszuszennész nevet használta, és fiának a Ramszesz-Anhefenmut ne-
vet adta. Pszuszennész uralma a külső és belső béke kora volt Egyiptom számára. Sírjá-

|92
ból ékiratos feliratu lazúrkő gyöngy került elő, mely egy asszír vezér lánya számára ké-
szült. A kis emlékből nem lehet messzevezető következtetéseket levonni, de kétségtelenül
a két állam közötti kapcsolatra utal.
Amenemope (993-984), aki kezdetben társuralkodó volt, szintén viselte az Amon fó-
papia címet, utódia oszokhór (98,t-978) uralmáról semmi közelebbit nem tudunk. A di-
nasztia utolsó évtizedeiben Egyiptom ismét aktívabb külpolitikát folytatott, ami talán
már a betelepülő líbiaiakból létrejövő úi hadsereg befolyásának jele. Egyiptom menedé-
ket nyújtott Edom gyermek trónörökösének, aki Dávid király elől menekült Egyiptomba.
Egyiptomi kézre került Gezer városa Dél-Palesztinában, melyet később az egyik fáraó
- valószínűleg Sziamon (978-959) -, lánya hozományaként, Salamon királynak adott.
Egyiptom tehát ió kapcsolatokat épitett ki a hatalma tetópontián álló zsidó királysággal.
Sziamon után II. Pszuszennész {959-945) lett a trón birtokosa, Nem lehet kideriteni,
hogy Sziamon fia volt-e, vagy azono§ a Pszuszennész nevú thébai főpappal. Vele ért
véget a XXI. dinasztia uralma, a líbiai katonai arisztokrácia, mely átvette az egyiptomi
nyelvet és kultúrát, de megőrizte törzsi hagyományait és részben szervezetét, erősebbnek
bizonyult a királyi háznál.

THÉBA

Herihór fia, Paianh nem viselte á királyi címet, utóda, I. Pinodzsem viszont csak első
éveiben elégedett meg a fópapsággal. Hatalma ekkor a Közép-Egyiptomban levő EF
Hibehig teriedt, egy erődített városig, melynek helyórsége fontos politikai szerepet ját-
§zott. Théba lényegében tár§állama volt az északi királyságnak, teokratikus állam, ahol
a fópapok gyakorolták a hatalmat Amon nevében.
Szmendész északi király 15. éve után Pinodzsem (8l. kép) is királyként szerepelt, s
a királyi cím gyakori használatából úgy látszik, hogy ez esetben ennek nagyobb gyakor-
lati jelentősége volt, mint Herihórnál. A főkirály oldalán valószínúleg aZ országos úgyek
intézésébenis részt vett, így Théba kormányzásával már keveset foglalkozhatott, s ezért
fia, Maszaharta lett a főpap, majd- Dzsed-Honszu-Juf-Anh után- egy másik fia, Menhe-
perré kapta ezt a ti§ztséget. Pinodzsem, úgy látszik, a XVIII. dinasztia korát tekintette
eszményképének,legalábbis úgy tűnik a nevekből, melyeket gyermekeinek adott. Egyik
lánya - Amon főpapnője - mint Maatkaré szerepel a szövegekben, tehát Hatsepszut
királyi nevét viselte, fia pedig azt a nevet, a Menheperrét, melyet III. Thotmesz tett ret-
tegetté az egész Közel-Keleten. Pinodzsem, mint Herihór es egyes utódai is, gondoskodni
igyekezett a rablók által megszentségtelenített királyi múmiák pólyájának, kötelékein€k
kicseréléséről. Menheperré főpapsága idején Thébában pártviszályok dúltak. Katonai
erővel kellett bevonulnia a városba, ahol látványos szertartással eszközölte ki az istenség
bocsáLnatát az ellenpárt által elúzönek számára. (.Számúzöttek sztéléie.")
Szmendész rövid főpapsága utá,rr II. Pinodzsem következett, maid Pszuszennész, aki
- mint említettiik - talán azonos II. Pszuszennész királlyal, Vele véget ért az első pap-
király dinasztia. A libiai hatalomátvétel Délen is válsághoz vezetett, Sesonk saiát fiát,
Juputot ruházta fel a főpapsággal. Lz e|őző főpapi család feltehetőleg délre, Núbiába
meneküt, ahol résziik lehetett a napatai teokratikus államszervezet létrehozásában,
I. Sesonk centralizáló töíekvései ellenére sem merte megváltoztatni a teokratikus
állam státusát, megelégedett azzal, hogy saiát családjának hatalmi körébe vonja, de mint
793
az események mut atták, ez az iníézkedéscsak rövid idóre fokozta az északi befolyást Thé-
bában. Juput, akárcsak a korábbi főpapok, katonai rangot kapott, a hadsereg főparancs-
noka lett, sőt a Felső_Egyiptom kormányzója tisztséggel is kitiintette atyia. Juput Kar_
nakban - akárcsak annak idején Amenhotep főpap - a királlyal egyenló nagyságúra vé-
sette ki alakiát, s utódai közül többen újra királyként szerepeltek. Théba eszerint a XXII.
dinasztia alatt is megtartotta autonómiáját, de a közállapotok általános zúllésemost erő-
sebben éreztette hatását, § polgárháborúkhoz vezetett.
A főpapok Thébáia az IJibirodalom dinamikusan fejlődő, kimedthetetlen kincstárak-
kal rendelkező metropoliszának csak halvány árnyéka volt. Nem folytak többé legyőzöt-
tek adói Amon kincstáfába, a háborúk rittán iártak nagyobb zsákmánnyal. A Ramesszi-
dák államának megszúnésévelegy időben Véget éíta fél évezredes egyiptomi uralom
Núbia felett. Théba gazdasági bázisa rendkívül összeszúkült, s már §renamonnak, Heri-
hór főpap követének is maidnem üres kézzel kellett elindulnia, hogy Amon szent bárkáia
széínáíafát szeíezzen Bübloszban.
A teokratikus államban minden hatalom és jog egyetlen forrását, Amon dóntéseit,
rendelkezéseit körmenetek alkalmával vagy templomában hozták nyilvánosságra. (Amon-
orákulumok.) A XVIII. dinasztiától ismertek Amon orákulumai, de virágkoruk a
Ramesszida kortól a szaiszi időkig tartott. Apró-cseprő mindennapi ügyektől sorsdöntő
politikai kérdésekignyilatkozon az istenség, vagyis papiai. Körmenetek alkalmával a
helyeslést az istenbárka, vagyis a bárkát vállukon tartó papok közeledése jelezte a kér-
dező felé, a kedvezótlen választ a távolodás. Nem igazolható az a régebbi feltevés, mi_
szerint bólintó szobrokat alkalmaztak volná. Más esetekben irásban kellett beadni a
kérdésta templomba, melyre az isten ugyanigy válaszolt.
A,,Számúzöttek sztéléie" leíria, hogyan emelte Menheperré főpap isteni döntés rang_
jára saját határozatát a számúzöttek visszahivásáról. Körmenetet tartottak az Amon-
templom udvaraiban, maid az egyik processziós kápolrra előtt tették le az istenszobor
bárkáiát. Menheperré köszóntötte az istent, áldozatokat mutatott be neki, majd - nyilván
sokak ielenlétében - megkérdezte, hogy előterieszüeti-e kérését?A beleegyezés után
arról érdeklődött, vajon a száLrnűzöttek ügye-e az a kérdés,melyről az isten nyilatkozni
akar? Az újabb beleegyezés után a főpap hosszasan dicsőítette az istenséget, majd rátért
a lényegre: ,,Hallgatsz-e ma a §zavamra, megbékélsz-e azokkal a pártütó szolgákkal, aki-
ket az Oázisba számúztél, hogy úira visszahozhassák őket Egyiptomba? A nagy isten erő-
sen helyeselt." (15-16. sor. J. v. Beckeratt': Die ,,Stele der Verbannten" . . .FidÉ 20. l9ó8.)
A főpap ezutáLrr még a halálbüntetés eltörlését is kieszközölte az istennél. A szövegből jól
kitúnik, hogy milyen finom lélektani érzékkelépitette fel ezt a fontos demonstratív állami
aktust Menheperré, hogyan fokozta a feszültséget, amíg sor került az amnesztia nyilvá-
nos küirdetéséíe.
Egy másik sztélétulaidoniogi tartalmú, örökösödési ügyben dönt. ,,Így szól Amon-
Ré, az istenek királya, a nagy isten, a legidősebb a létezők között. Ez az a öldbirtok,
amelyet Amon-Ré, az istenek királya főpapia, a hadsereg első parancsnoka, a ti§zteletre
méltó, az Assziut vidékéig(működő) felső-egyiptomi nagy sereg élénálló Juarot alapí-
tott, - az, amelyik a magas öld területén az úgynevezett Jat-noferttől északnyugaua fek-
szik, ámelyet iíiúkorában még apja, Meri-Amon Oszorkon fáraó uralkodása l0. évében,
a negyedik nyári hónap utolsó napján, mint 556 arura nagysági neuehu íöldet a hozzá

194
tartozó kutakkal, fákkal, nagy és kis állataival a nemehuktól* azok megelégedésére, csa-
lárdság nélkúl, pénzértszerzett, úgy,hogy az Amon-birtokról (kataszteri) listákat hoza-
tott, amelyek az Amon-birtok írnokainál Felső-Egyiptomban vannak, és a íiildet, ame-
lyért pénzt adott, az Amon-birtoktól és a fáraó ftildjeitől elkúlönítette, és eztaz556 arura
nemehu föLdet kítiaival és fáival írásba foglalván. . . megfelelő okmánlt állítottak ki ré-
szére a körülményeknek a feltüntetésével, amelyek szerint a tulajdonosok neki ezt el-
adták - mindegyik a maga nevével és az átadott ftilddel -, és amelyet Juarot nekik ki is
fizetett. Rabszolgák és rabszolganők, akiket a nemehuktól pénzértszerzett:32 férfi és írő,

1annak ára) 15 deben és l ] Aire, valamint ezekhez még három északi rabszolga. Összesen:
)
különböző földek: 556 arura,15 férfi és nő, a (földek) kútiai, fái, nagy és kis állatai.
(Amon továbbá így szól) En biztositom ezeket órökre Amon-Ré, az istenek királya
papjának, a kerület nagyjának, az ó (Juarot) fiának, Haemuaszemak, akit Tadentbaszt,
a királyfi leánya szült, Más gyermekei, akik születnek vagy apjának gyermekei ne része-
sedjenek belőle. . ." (ÓKTCh 59. skk. §(essetzky Vilmos fordítása,)
Ez a kor öldbirtokviszonyait is megvilágító, kórülményesen megszövegezett okmámy
az i. e, 9. század közepe tájáról való, s arra utal, hogy Középbirodalom
- míg korábban, a
idején a nomoszkormányzói és magánfiildeket kellett külón kezelni - ebben az időben
a királyi, az Amon-templomhoz íaííozóés a magánbirtokokat választották el élesen.
Az orákulumok az Újbirodalom második felétól mind nagyobb mértékben vették át
a világi tórvénykezés, igazságszo|gáltatás funkcióit. Egyes esetekben lopás ügyében kel-
lett döntenie az istennek. Az ország északi felében viszont nem hallunk Amon-orákulu-
mokról, itt a kormányzat, annak ellenére, hogy a királyok Amon főpapjai voltak, gyakor-
latilag megőrizte világi ieuegét.
A teokrácia valláspolitikáiának egyik fő célja az volt, hogy Amon egyetemes iellegét
a túlvilág feletti uralom megszerzésével tegye teljessé. Az egyiptomi vallásban centrális
fontosságú túlvilághit konzervativizmusa azonban az Amon-papság törekvéseivel szem-
ben erős akadállt ielentett. A mélyen meggyökeresedett ozirisz-hit ellen igen nehéz
volt felvenni a harcot. Az Úibirodalom óta voltak már arrnak ielei, hogy a papság Amont
akarta megtenni Ozirisz helyett a túlvilág királyának, a leghatározottabb ilyen törekvés
azonban II. Pinodzsem főpapsága alatt mutatkozott meg. Maga és felesége, Neszi-
Honszu számára papiruszokat készíttetett; §zövegükben kifejezetten Amontól tették
függővé a túlvilági életet. Neszi-Honszu papiruszán Amon királyi paranccsal rendeli el,
hogy az elhunyt számára örök élet biztosíttassék. Ugyanebben az időben Amon teológu-
sai megkíséreltékaz usébt <ke| kapcsolatos hiedelmek átalakitását is, Pinodzsem Amon-
dekrétumot íratott Neszi-Honszu usébtiire vonatkozólag, amelyben az isten elrendeli,
hogy mindenféle szolgálatot elvégezzenek. Az orákulumok hatályát tehát a tulvilági biro-
dalomra is ki akarták terieszteni, de a kísérlet végúlis nem befolyásolta a tulvilághit fei-
lődését.
Időlegesen megváltozott a mumifikálás módia, technikáia is. A belső részeket külön
balzsamozás után visszahe|yezték a testbe, nem kanópuszedényekben őrizték, mint ko-
rábban. Ezt az iiitást Taniszban, sőt a Napata birodalomban is elfogadták, de a szaiszi
kor ismét visszatért a kanópuszok használatához.

* Általában a vagyontalan, szegény embel megnevezése.

195
 A 8. század közepétől ötven éven át nincs adat a főpapokról, valószínűleg nem töltöt_
ték be ezt a tisztség€t, helyettük a főpapnő\ akik líbiai hercegnők voltak, vezették.a thé-
bai klérust.
Az etióp (napatai) uralom a teokrácia politikai megerősödésével iárt, de a főpapok
politikai hatalma végleg megszíint, szerepiiket most a líbiai hercegnők után a napatai
királyi család egyes nőtagiai vették át mint föpapnők, az ,,isten felesége"-i. Kiiüsőségek-
ben királyi jellegű hatalmuk volt, nevüket cartouche-ban írhatták, saed-iilnnepségeket
tarthattak, Tefnut istennő íiildi megtestesúléseinek tekintették őket. A tisztség, mely
örökbefogadás útján öröklődött, a szaiszi kor végéigmegmaradt, de azzal, hogy I. Pszam-
metik alatt az északi uralkodóház hercegnőinek kezébe került, a thébai teokratikus állam
mint politikai tényező elvesztette fontosságát.

A LÍBIAI URALOM

L Sesonk (945-924) a kőzponti hatalom megsziláLrditásában fóképpen saját családjára

(XXII. dinasztia, 945-715) támaszkodott. A széthúzó llbiai katonai arisztokráciában
nyilván erősen éltek még a sivaagi nomád életforma törzsi hagyományai, s a centralizált
abszolút monarchia idegen volt tőlük. Láttuk, hogy egyik fiát, Juputot Thébába küldte,
egy másikat, Nemaretet a katoírai szempontból kulcsfontosságú Hérakleopolisz fő-
parancsnokává tette. Memphisz is a királyi család közvetlen iráLílyítása alatt állt, a király
sógora, Sedszunofertum lett a főpap.
Sesonk előn az egyiptomi nagyhatalom visszaállításának álma lebegett. Fő ellenség-
nek Salamon erős zsidó királyságát tekintette, mellyel elődei ió kapcsolatokat tartottak
fenn. Amikor 945 íáiirr: JeroboáLrn sikertelenü próbálta az uralmat megszerezni, kész-
séggel nyújtott menedéket számára. Salamon halála utrirr, mikor Jeroboámot hívei ki-
rállyá tették Salamon fiával, Rehoboámmal szemben, az ország két részre szakadt,
Izraelre és Júdára, Egy határincidens iirügyén 925 tái!fu Sesonk megrohanta Palesztinát.
Főként Júdát súitotta a háború, de seregei végigszáguldottak Izraelen is. A támadás,
melyet a király a karnaki templom falán örökít€tt meg, tiineményes katonai sikerrel és
tekintélyes zsákmIÁnnyal járt, Salamon templomának kincsei Egyiptomba kerültek.
A Bibüa (Kranikók Kőtlgve II. 12. 8, és a Királyok Köngue I. 14. 26,) külön megemliti
Salamon aranypaizsait. Sesonk így az Újbirodalom nagy hódítói örökösének tekinüette
magát, úgy látszik azonban, inkább azok katonai babérjaira és zsákmányra vágyott, mint
területekr€. N€m került sor egyiptomi helytartók kinevezésére, valószínűleg megelége-
dett a formális meghódolás valamilyen formájával.
Még a palesztinai hadjárat előtt Sesonk Núbiára is kiterjesztette rövid időre az egyip-
tomi befolyást, lehetséges, hogy katonai expedíciót is irányitott Délre. Ez magyarázza
azt, hogy Palesztinában núbiaiak is szolgáltak seregébel\ Núbia tartós katonai megszál-
lásáról azonban szó sem lehetett,
Békéseszközökkel is igyekezett Egyiptom tekintélyét emelni. }ó kapcsolatokat taftott
fenn Büblosszal. Saiát szobrát küldte el Abibaal feiedelemnek, melyre az utóbbi saiát
- Baalt istennónek szóló - dedikációiát is rávésette,
Sesonk, legalábbis látszatra, szilárd államot hagyott fiára, I. Oszorkonra (92,,1-889).
Való|ában nem az erős központi hatalom, a hadsereg vagy az államszervezet, hanem az
l96
ügyes családi politika, á íokoni kötelékek ielentették az összefogó eíőt, Oszorkon ug;ra-
nezt a politikát folytata, fia lett Théba főpapja. A XXI. dinasztia utolsó királyálak, IL
Pszuszennésznek leányát, Maatkarét vette feleségül, s ezzel a régi arisztokráciával került
szoros kapcsolatba, az ő szemükben is elnyete uralmá sámára a legalitást.
Az Oszorkon utáni évekre kevés forrásunk van. II. Sesonk, akinek múmiá|a Tanisz-
ban került elő, valószínűleg csak atyjának trirsuralkodóia volt. Utánuk I. Tirkelóth
(889-874) lett a király. A honály II. Oszorkon (874-850) ideién kezd oszladozni. Tüd-
iuk, hogy az ő ideiében Thébában vrálságos a helyzet. Harsziésze főpap felvette a kinilyi
címet is. Halála után II. Oszorkon saiát frát, Nemaretet küldte Thébába főpapnak, hogy
megakadályozza Harsziésze fiát a főpapi szék elfoglalásában,
Az új főpap beikatrása csak nivid időre teremtett nyugalmat. II. oszorkon utóda, II.
Tbkelóth (850-825) alatt ádrÁz villongásokról tudunk a főpapi székre pályrizók között, A
kirrály fiának, Oszorkon akkori főpapnak is többszir menekülnie kellett Thébából, an-
nak jeleként, hogy a királyi ház minden tekintélyét elve§ztette. A dinasaia arra töreke-
dett, hogy a főpapi tisztség a családon belül maradjon, de ne váljék automatikusan örök-
lődővé.
A thébai z(lrzalar is közreiát§zott abban, hogy II. Tbkelóth uuin, III. Sesonk (825-
773) alaír a Delta is két részre szakadt (818 körül), s újabb király ielent meg a színen:
Petubasztisz (818-793). A thébai főpap, II. Harsziésze Petubasztiszt ismerte el király-
nak.
Nem tudunk aról, hogy harcra került volna sor a két dinasztia között, sokkal inkább
békésegymás mellett éléslemutatnak az emlékek. Egyszerre két dinasztia uralkodott
tehát, a XXII. és a XXIII. (818-715). Manethón az előbbit Bubasztiszból szártnaztAltA
- egyes történeti munkák ezén a Bubasztidák koníól beszélnek -, az utóbbit Taniszból.
Szúlö/áros és szekhely azonban nem esett egybe. A XXII. dinasztia fővárosa Tbnisz volt,
a másiké - mint erre a Pianhi- (Pelc-) sztéléből következtetni lehet - Leontopolisz (Teü
Moqdam).
A két dinasztia közti lavírozás a következő idöbzakban más, nagyobb helyi hatalmassá-
gok saírníra is lehetővé tette, hogy önálló politikát folyassanak, sőt akár a kifályi címet
is felvegyék. A líbiai kormányzat, mely nem tudta a katonai arisztokrata családok hatal_
mi aspirációit koílátok közé szorítani, telies csődbe iutott. A kb. 850-től 7óO_ig teriedő
időszakban Hérakleopoüszban tábornokok gyakorolták a hatálmat, akik a líbiai katonai
arisztokrácia legfelsőbb rétegébe artozak.
A széthullás az i. e. 8. sázadban a legkidvóbb, amikor a Pianhi- (Peye-) sztéléalapián
aránylag áttekinthető képünk van a helyi fejedelemségekr6l. Akkoriban a Deltr4ban már
a szaiszi feiedelmi család összpontosította kezében a legnagyobb haalmat. Szaisz urán,
Tefnahton kívül azonban még négy ún. kinilya volt az északi területnek és I(izép-Egyip-
tomnak: Nemaret Hermupoliszban, Pefaubaszt Hérakleopoüszban, Oszorkon Bubasz-
tiszban, Juput (Jewapet) Leontopoüszban. Ezenkívül tudunk még egy Athribiszben
uralkodó hercegről, PetiziszóI.
Ezze| még nincs vége a helyi uralkodók sonínak. A übiai katonai alakultak, a mas-
wasák (a fégi törzs leszármazotai) - vagy r'o,tiditve a mak - négy deltabeü főparancónoka
is valóságos fe|edelmi hatalmat gyakorolt, Ezek négy város: Mendész, Szebennúosz,
Buszirisz és Piszapti urai. A busziriszi dinasztiát kb. 930-tól egészen I. Pszammetik
koráig lehet követni; némelyik család eszerint szilárdan megalapozta hatalmát, nemcsak

l97
az események kavargása emelte óket rövid idóre egy-egy város élére.Méltó§ágielvényiik
az ősi hagyományoknak megfelelően egy strucctoll volt, melyet fektetve íúztekhajpkba.
A maswasa parancsnokok hatalma egyébkéntcsak Eszakon érvényesúlt,Délen alig talál-
kozunk velük. Egyes királyi jogokat is eltulajdonítottak maguknak, így istenek elótt is
látiuk óket, amint áldozatot mutatnak be, holott csak az uralkodót volt szabad a hivata-
los művészetben igy ábrázolni.
A maswasák voltak a líbiaiak leghatalmasabb törzse, mely megszerezte az uralmat
Egyiptom felett. Melletttik kisebb arányban a libuk nagyfőnökei is részt kaptak a hata-
lomból. Függőlegesen állított tollat viseltek hajukban. A libuknak nem iutottak olyan
hatalmas területek, mint a maswasáknak, főként a Delta nyugati részétkormányozták,
de bizonyos befolyást gyakoroltak Memphiszre is. Igazi dicsőségiiLk Tefnaht idejében
érkezett el, a 8. század végén,aki nemcsak a maswasák, hanem a libuk nagyfőnöke címet
is viselte.

EGYIPTOM, A NAPATA BIRODALOM ÉSASSZÍRIA

Az anarchiába súllyedt egyiptomi állam kónnyú zsákmánynak ígérkezett a hódítók

számáLía. Elóször délról ielentkezett veszély, ahol a 8. század, közepe táián egy jól szer-
vezett állam iött létíe,melyet kózpontiáról Napata birodalomnak nevez a történetírás,
Mivel a görög forrásokban az Egyiptomtól délre eső területek általában Aithiopia
(Etiópia) néven szerepelnek, a napataiakat gyakran etiópoknak és a XXV. dinasztiát etióp
dinasztiának mondiák. Hangsúlyozni kell azonban, hogy ez az ókori Etiópia ténylegesen
a mai Szudán területét jelöli, nem a ielenlegi Etiópiát.
Az elsó fejedelmek a 10. század végétől El-Kurru vidékéntemetkeztek, de az úi állam
történelmi szerephez csak a 8. században iutott. A haidani primitív törzsi szervezet ös§ze-
fogása és centralizálása nyomán szilárd szewezet iótt létre. Kasta (meghalt 747 táján)
volt az elsó napatai uralkodó, aki - mint egy elephantinéi sztéléalapián tudiuk - igye-
kezett hatalmát Dél-Egyiptomra kiterieszteni, és felvette a ,,Felső- és Alsó_Egyiptom
királya" címet. Ami ekkor még inkább csak óhai volt, fia, Pianhi (Peye, 747-716) alatt
már megvalósult, (A névnek kétféleolvasata van: napatai teíületen Peyének eitették,
Egyiptomban valószlnúleg Pianhinak,)
Tefnahtnak (727-720), Szaisz feiedelmének, a maswasák és libuk nagyfőnökének déli
irányú terjeszkedését, mely Felső-Egyiptomot is veszélyeztette, Pianhi (Peye) casus bel-
linek nyilvánította, és elindltotta hadait észak felé, majd később maga állt a sereg élére.
Beszámolója egyike a legrészletezőbb, legszíne§ebb egyiptomi feliratoknak. Az apróbb
csetepaték és ielentósebb összecsapások, néhol humoros epizódok szomorú hátteréúl
egy összeomlott állam szolgál. Megvetette Egyiptom feiedelmeit, de múltia, istenei miatt
tisztelte az országot, ami például az európai lovagkor harci etikáiát idéó gesztusában iut
kifejezésre, Ezt a szózatot intézte Egyiptom ellen vonuló csapataihoz : ,,Küzdretek, ami-
kor lámi lehet. Jelezzétek neki a harcot messziről, Ha azt mondja: lMég várunk egy
másik város csapataira és harci kocsizóirar,, üljetek le, amlg megérkezik a serege. Akkor
harcoliatok, mikor mondia. Ha pedig más városban is vannak szövetséges csapatai, hadd
várják meg őket. . ." (ÓKTch 62.)
A király háborujáLnak vallási háttere is volt, számára Théba volt a szent város, s csapa-
tai Amon védelme alatt küzdöttek: .Ha elérkeztek a szekváLrosba, Thébába, Karnak elé,

l98
menietek be a vizbe, tisztálkodiatok meg a folyóban, öltözzet€k finom vászonba. Helyez-
zétek nyugalomba az íiat, oldiátok ki a nyilat, ne dicsekedietek az erővel. Nincs ereje a
hősnek sem az Ó tudta nélkül. A gyengét erössé teszi, (úgy), hogy sok menekü a kévés
elől, és egyetlen |egyőz ezer embert. Hintsétek b€ magatokat oltárai vizével, s csókol-
játok meg a ftildet előtte. Mond'átok Neki: Adj neki.hk (ió) utat, hogy kardod árnyéká-
ban kúzdiünk. , ." (ÓKTch 63,)
A napatai hadsereg sikeresen hadakozott, de döntő győzelínet nem tudott aratni a
helyi feiedelmek koalíciója felett, melyet Tefnaht irányított, Hermupolisz kemény e,llen-
állást tanúsított.Pianhi ezén elhatározta, hogy saját maga ve§zi át a parancsnokságot.
,,Hermupolisztól délre sátrat vert, s naponként támadták (a várost). §áncot készítet-
tek a fal körülzárására, s tornyot építettek,hogy magasra helyezhessék az íjászokat a
nyilazásnál és a hajítógépeket a kövek kivetésénél,amelyekkel embereket pusztítottak
el közülük (a város lakói közül) mindennap. Múltak a napok, és Hermupoliszon a két-
ségbeesé§ lett úrr4 mert fogytárr volt a levegő orruk számára. Hermupolisz leborult,
úgy könyöígött a király előtt. Követek jöttek mindenféle kellemes láwányt nyúitó do-
loggal, arannyal, mindenféle felséges drágakővel, ládába rakott ruhákkal s fejére való
koronával, s az ureuszkigyóval, mely tekintélyt adott neki. Sok napon keresztúl sziin-
telenül könyörgött (ti. Nemaret fe|edelem) a koroná|ához."
A város tehát kénytelen volt megadni magát, a király áldozattal hódolt a város istene,
Thot előtt.
,,Őfelsége bement Nemaret király palotáiába. Bejárta a királyi palota ósszes szobáiát,
kincstárát es raktárait. Elővezettette magának a kiráLlyi feleségeket és a királyleányokat.
Ezek asszonf módon kó§zöntötték őt, de (ó) nem fordította arcát feléiük. Ófelsége be-
ment a lovak istállójába és a c§ikók istállóiába, s látta, . . . hogy kiéheztették őket.
Így szólt: Ahogyan élek, s szeret engem Ré, s orrom ifiú az élettől, fáidalmasabb a
szívem számára ez, lovaim kiéheztetése, az ö§sze§ bűnöknél, amelyeket elkövettél !"
(óKTCh 65, sk.)
A lovak nagy barátia, a puritán király gyorsan nyomult észak felé, s bár Tefnaht sze-
mélyesen biztatta a bevehetetlen erődnek látszó Memphisz védőseregét ellenállásra, a
király rohammal vette be a várost. A magas vízállást használta ki a behatolásnál, s így a
hosszas ostrom helyett a meíésztámadás váratlanul 8yorsan a kezére adta a Delta kulcsát.

Tefnahtnak be kellett látnia a kiegyezés sziikségességét.Hizelgő iizenetet küldött a

győztesnek, szolgának nevezte magát, s drámaian ecsetelte bűnbánatfuIak ieleit: böitölt,
nem tett parókát a feiére, piszkos öltözékben járt:
,,Béke veled ! Nem láttam arcodat a harag napiaiban. Nem tudok megállni tüzes lehe-
leted elótt. Rettegek hatalmadtól. Te az Omboszi vagy (Széth), Felső-Egyiptom ural-
kodóia, Montu, az erős karú bika. Akármerre fordítottad arcod, nem találtad a szolgát
itt (vagyis Tefnahtot). A tenger szigeteire érkeztem, (mert) rettegtem hatalmadtól,
mondván: lEz a láng ellenséges velem szemben!< Nem enyhül meg a szíve felségednek
attól, amit ellenem tett? valóban búnös vagyok, (de) nem vétkemnek megfelelóen biin-
tetszengem...
Ahogyan fennmarad a te lelked, bizony, az irántad való félel€m van bennem, és rette-
gek tőled. Nem ülök a sörházban, nem hozzák nekem a hárfát, kenyeret eszem, ha éhes
vagyok, vizet iszom, ha szomjazom ama nap óta. Halld meg a nevemet ! Keserúség van
l99
csontiaimban, fejem csupasz, ruháim piszkosak lesznek, amíg kiengesztelődik irántam
Néith . . , Tisztitsd meg a szolgát bűnétől, fogadtassék el vagyonom a kincstár számára:
arany és mindenféle pompás kő, valamint a lovak legkiválóbbjai, - fizetség mindenből.
Küldj hozzám egy követet, hogy kiűzze a félelmet szivemből. Hadd mehessek a temp-
lomba eléie, hogy megtisztuljak egy isteni esküvel.
Őfelsége elkúldte Peteamonneszettaui fő szertartáspapot és Puarma tábornokot.
Ő (Tefnaht) megaiándékozla ezí ezüsttel, arannyal, ruhákkal és mindenféle drágakővel.
A templomba ment (ti. Tefnah|, imádkozott Istenhez, megtisztította magát isteni
esküvel, mondván: )Nem hágom át a király parancsát, s nem utasítom vissza azt, amit
őfelsége mondott. Nem követek el rosszat egyetlen feiedelem ellen sem a Te tudtod nél-
kül, IJgy fogok cselekedni, ahogyan a király beszél, s nem szegem meg azt, amit paran-
csol.(" (ÓKTCh ?1. sk.)
Napata uralkodója elégtétellelfogadta a meghódolást, de a sorok közül kiderül, hogy
Tefnaht nem kereste fel a győztest, s ennek meg kellett elégednie a kóvetei előtt letett
húségeskúvelés az ajáLrrdékokkal. A napatai uralkodó nem tartotta megszállva E8yipto-
mot, Tefnaht húségesküie után visszavezette seregét hazáiába.
Pianhi (Peye) visszavonulása után egyetlen ielentékeny erő maradt Egyiptomban, a
szaiszi feiedelemség, melybe az etiópok nem vonultak be, s melynek ura Tefnaht, nem
alázkodott meg oly mértékbena győztes előtt, mint az ország többi uralkodója. Az esemé-
nyek logikája, a reális helyzet hozta magával, hogy Tefnaht a vesztes háború ellenére fel-
vette a királyi címet, Vele kezdődik a XXIV. dinasztia (7|5-ig;), Az állam egységének
helyreállításához azonban neki sem volt ereje, vele párhuzamosan tovább uralkodott a
XXII. és a XXIII. árnyékdinasztia. Az előbbi utolsó királya, IV. Oszorkon még 716-
ban is szerepel. IL Sarrukén asszír seregei ekkor már az egyiptomi határ közvetlen köze-
lébe érkeztek, a tőlük leginkább veszélyeztetett Oszorkon 12 lovat küldött ajándékba
Sarrukénnek. Valószínűleg ő volt a Bibliában (Kirallok Könyve I|. l7. 4.) a Szónak
nevezett király, akihez Izrael királya, Hosea segitséget kérő követséget küldött az asszí-
rok ellen 72ó-725-ben.
A xxII. dinasztia II. tupunal enyé§zett el, akinek neve a Pianhi- (Peye-) sztélé
szövegében olvasható. (Kérdéses,hogy követte-e egy Seson} nevű király,)
A súlyos nemzetközi helyzet nem tette lehetővé a XXIV. dinasztia helyzetének meg-
szilárdulását sem. 720-ban Bokkhórisz (Bakenrenef) követte a trónon Tefnahtot (720-
715). Diodórosz szerint (I. 65.) ,,éleselméjűségben messze felülmúlta az előtte uralkodó-
kat". Törvényhozóként tisztelte a későbbi hagyomány. ,,A kölcsönúgyletekre vonatkozó
törvényekről azt mondiák, hogy Bokkhórisztól származnak. Ezek előiriák, hogy azok a
férfrak, akik írásos egyezség nélkúlvettek fel kölcsönt, amennyiben azt állitiák, hogy
nincs tartozásuk, feloldassanak a kölcsön alól. . ." (Diodórosz I. 79.) Azt is elrendelte,
hogy a kölcsönvevő csak vagyonával feleljen a hitelezőnelg őt magát nem lehetett bör-
tönbe vemi.
A közállapotok konszolidálására azonban nem volt idó, Sabaka natapai király (716-
7O2) támadásával bekövetkezett a katasztrófa. Ő már Egyiptom valódi fáraója kívánt
lenni, nem elégedett meg formális meghódolással, mint elődie, vetélytársát, Bokkhóriszt
elégettette. A másik két dinasztia sem szerepel többé, de a kis helyi fejedelmek megtar-
tották birtokaikat. A Közép-SzudáLrrtól a Földközi-tengerig terjedő tekintélyes állam
iótt igy létre, mely azonban az akkor fénykorát élő Asszíriával, annak minden más állam-
200
 nál erősebb hadseregével nem vehette fel a kúzdelmet. Sabaka ezén óvakodott attól,
hogy az asszíroknak okot szolgáltasson a támadásra. Már 712-ben válságos helyzet tá-
madt, amikor egy asszír hadsereg Asdod város ellen vonult fel, ahol Jamani, cgy asszír-
ellenes uralkodó került trónra. Jamani az asszírok elől Egyiptomba menekült, de Sabaka
kiadta az assziroknak, annak ellenére, hogy Egyiptom hagyományos kúlpolitikai érdeke
volt a szíria-palesztinái áll8mocskák függetlenségi törekvéseinek támogatása a Közel-
Kelet nagyhatalmaival szemben,
Sabaka így egyelóre elkcrúlte a kózvetlen veszélyt, és €gyiptomi urálínának stabilizá-
lá§ára fordíüatta figyelmét. A XXV. dinasztia (716456) uralkodói, csakrigy, mint a
líbiaiak, régi fáraók módiára viselkedtek, teliesen magukévá tették az egyiptomi kultu-
rát, vallási hagyományokAt, A napatai uralkodók nem voltak kife|ezetten fekete afrikaiak,
de egyes szobrok és ábrázolások erős negroid vonásokat mutatnak, A Napata birodalom-
ban a kiráüyok az egyiptomi nyelvet, az egyiptomi hieroglif írást használták felirataikon,
Szudánban piramisokat emeltek maguknak, Sabaka a templomokban folytatott építke-
zésekkel nyerte m€g magának a papságot, a múlt iránti érdeklődésénekjele az ún.
Memphüá Teoló§a sóvegélek lemásoltatása egy féregrágta régi papiruszról; hogy meg-
óvia ezt a szent szóveget a további pusztulástól, kőbe vésette.
A napatai uralom fő támasza Théba, melynek ideológiá|át az állam magáévá tette.
A főpapnői tisztet növére, Amenirdisz töltötte be, fiát, Horemahetet pedig - bár ennek
a méltóságnak már nem volt politikai jelentősége - Amon főpapiává tette.
Sarrukén halála után átmenetileg enyhúlt az asszir nyomás, és az új napatai király,
Sabataka (7oH90), Pianhi (Peye) fia, aktívabb külpolitikát kezdeményezett. 702-701-
ben hadsereggel támogalta Júda lázadását Szinahériba asszír király ellen. Az altakui
(Elteke) csatában az asszírok legyőzték az egyiptomi intervenciós sereget, megkezdődött
Jeruzsálem ostroma, de az úiabb fenyegetó egyiptomi felvonulás miatt ezt meg kellett
szakitani. Az egyiptomiak ugyan megint visszavonultak, de egy iárvá,rry kitörése végúl
is megakadályozta az asszírokat Jeruzsálem €lfoglalfu ában.
Tahatka (ó9H64) (9ó, kép) ideiében viszont Egyiptomnak saiát területén kellett fel-
verurie a harcot, diplomáciai, katonai eltereló manöverek most,már nem segítettek,
Asszíriában ó8l-ben Assurahiddina lett a király, aki egyik fő feladatának tartotta a
Szíria-Palesztina területén állandóan békétlenségetszitó Egyiptommal való leszámolást.
Az első roham 674-ben megtört az egyiptomi határ erődrendszerén, Szilánál az asszirok
vereséget szenv€dtek. Három éwel később Baal türoszi király felkelésévelkezdődött
meg a háború. Assurahiddina körülzárta a várost, majd haladéktalanul továbbsietett
Egyiptom felé. Ez alkalommal megk€rülte az erődöket, nem a iól ismert Raphia-szilai
útvonalon, han€m a sivatagon át vezette §eregét, és valószínüleg a Vadi Tumilát vidékén
hatolt be a Deltába. Kigyók, sáskák kínozták a sereget útközben. A kalandos vállalkozás
gyors sikert hozott, nehézségeit szinesen örókítette meg az asszir király besztíLrrolóia.
Taharka hősies, két§égbee§ett ellenállása nem tudta a lerohanást m€gállitani. Memphisz
gyorsan, félnapos ostrom után esett el, még a kiráüyi hárem és a trónörökós biztonságba
helyezéséresem volt idő, asszír fogságba estek. Ezzel a hadiárat tulaidonképpen be is
feieződött, az asszír sereg nem nyomult tovább Dél felé, Taharka továbbra is birtokot-
1 hatta Felső-Egyiptomot. Az asszír király győzelmi emlékmúvénúgy ábrázoltatta magát,
hogy az istenek jelképeinek mutat be áldozatot, miközben aikukba frzött kötélen tartia
két, kis termetúnek ábrrázolt ellcnségét,Baal tíiroszi királn es e8y térdelő, negroid arc-
20L
 vonásokkal ábrázolt férfit, aki vagy Taharka, vagy a fogságba esett herceg. Az asszirok
dühe elsósorban az Egyiptomban talált núbiaiakra súitott le, ezeket Asszíriába hurcol-
tatták, de az írnokokat, orvosokat, kézmúveseket is vittek magukkal Memphiszből.
A városok feiedelmei átvészelték az uralomváltást, helyúkön hagytrák őket, de asszír
ellenőrt helyeztek mellé|iik. Az egyiptomi városok asszií nevet kaptak, és adózniuk kel_
lett a gyózteseknek. A nehéz adók, az asszír hivatalnokok, akiket a nép sokkal inkább
idegeneknek érzett, mint a napataiakat, nem szereztek népszerűségetaz asszír kormány-
zatnak. Taharka hamarosan erőíe kapott, és visszafoglalta Memphiszt. Assurahiddiná-
nak máí 669-ben úira Egyiptom ellen kellett vonulnia, de útközben elhunyt.
Utóda, Assurbanapli számára presztízskérdésis volt a helyzet végleges tisztázása. 667-
ben Thébáig nyomultak az asszirok, de még nem foglalták el a várost. A restaurált asszir
uralom azonban ugyanolyan gyenge lábakon állt, mint az első, a helyi feiedelmek szíve-
s€n látták volna Taharka visszatérését.Szaisz uralkodója, Nekó és két másik feiedelem
összeeskúvést sótt az asszír uralom megdöntésére. Terviik nem sikerült, Ninivébe hur-
colták őket, s úgy látszott, hogy az asszírok bosszúvágya ugyanúgy lesúit most Egyiptom
feiedelmeire, mint a múltban annyiszor más országok hútlen királyaira.
,,Később ezek a királyo§ mindenki, akit kineveztem, vétkeztek a nekem (fogadott)
eskü ellen, nem tartották meg a nagy istenek (előtt letett) esküt. Semmibe vévén a veliü
cselekedett iót, gonoszságra vetemedett a szívük. Lázongó beszédeket mondván, nem
egyene§ tervet terveltek magukban a következőképp: ,rHa Tarqu (Taharka) eltúnik
Egyiptomból, hogyan fogunk mi itt maradni ?( Tarquhoz, Kus királyáüoz szövetség-
és szerződéskötés céliából elküldték a lovas küldöncöket, e megbiással: ,Kössiink egy-
mással szerződést, tegyíink egymásnak ió szolgálatot. Az országot egymás között osszuk
fel, ne legyen közóttünk idegen az úr!< Asszíria serege, uratmam hadere|e ellen, amelyet
szövetségesi.i& gyanfurt rendeltem ki, szintén gono§zat forraltak. Hadvezéreim úgy érte-
sütek ezekről a szavakról, hogy a lovas küldöncöket a leveleikkel együtt elfogták, és meg-
látták alias terveiket. Ezeket a királyokat fogságba eitették, lábukat és kezüket vasbilincs-
be, vaskalodába verték. A§suí, az isterrek királyának esküje érte utol őket, mivet vétkez-
tek a nagy istenek(nek tett) eskü ellen. A kezi.i(re adott iavakat, a kegyességet számon
kértem tőlük. É,sSzaisz, Pindidi, Szinu városok lakóit és a többi városokat, amelyek
hozzájuk csatlakoztak, gonoszat terveltek, nagyot, kicsit egyaránt fegyverrel öldöstek
le, mlgnem egy sem maradt bennük (életben). A hulláikat oszlopokra aggatták. A bőrü-
ket lenyúzták, a városok falára vonták fel.
Az emlitett királyokat, akik gonoszul fellázadtak Asszíria katonái ellen, élve hozták
elém Ninuába (Ninive). Közüliit Nikuval (Nekó) kegyelmet gyakoroltam, az életétmeg-
hagytam. A korábbinál (szigorubb) egyezséget kötöttem vele irásban. Szines szőttes
ruhába öltöztettem, királyi hatalma jelvényeként aranyláncot csináltattam neki, arany_
gyürűket húztam az uiiaira, egy övre függeszthető, aranyberakásos tőrre a nevem véset-
tem, s neki a|furdékoztam. Kocsit, lovakat, öszvéreket bocsátottam a rendelkezésére,hogy
uralkodóhoz méltóan vonulhasson fel. Hadvezéreimet, a tartományfőnököket vele együtt
kúldtem el szövetségeseiként. Arra a helyre, ahová nemzőatyátn, Szaisz városba nevez-
tem őt ki a királyságra; visszabocsátottam a helyére, és Nabusezibarrnit, a fiát kineveztem
Hathariba (Athribisz) város ftilé. Jót, kegyeset gyakoroltam vele, még nemzóatyámon
is tultéve." (ÓKTCh 198. sk. Komoróczy Géza fordítása.)
A kortársakat nyilván meglepte a láwányos megbocsátási aktus. Nemcsak Nekó tér-
2o2
hetett vissza királyi díszben fővárosába, hanem fia, Pszammetik, asszír néven Nabu-
sezibanni, Athribisz városát is elnyerte. Assurbanapli reá,lpolitikus volt, tudta, hogy a
távoli Egyiptomot kizárólag katonai erővel nem lehet tartani. Nekót valóban sikeriiLlt
sa|át oldalára állitania, mint ezt a következő események mutatták.
Napata mégis szélesebb körú támogatásra számithatott, mint az asszirok, és 664-ben
Taharka utóda, Tanutamon (664456) ismét megtette hadseregével a szokásos utat
Eszak felé, Előzőleg ugyanis álmot látott, mely a ,,két ország" felett uralmat ígértneki.
Az etiópok megtámadták Memphiszt, Nekó, aki most az asszírok oldalán harcolt, életét
veszíette az útközetben. Mémphisz eleste után tárgyalások kezdődtek a Delta feiedel-
meivel, Pekrur, Piszopdu fejedelme vezetíe a küldöttséget a királyhoz. Csak formális
meghódolásról volt szó, a napataiak nem foglalták el a Deltát.
Ez a fordulat érthető módon úiabb csapásra ingerelte Assurbanaplit. Látnia kellett,
hogy a szaiszi feiedelem táLínogatása egymagában nem elegendő Észak-Egyiptom birtok-
lásához sem. Nekó fia, Pszamm€tik - az asszírok fő szöv€tségese - Sziriába menekült
az etiópok elől. 664463-ban az eddigieknél is hevesebb, nagyobb szabású asszír roham
ádult az idegenek c§ataterévé vált szerencsétlen Egyiptomra,
Erről így beszél Assurbanapli: ,,Tandamane (Tanutamon), midőn tudomást szerzett
hadi felvonulásomról, és hogy átléptem Egyiptom határát, Memphiszt elhagyván, élete
megmentésére Thébába menekült. A királyok, tartományfőnökök, meghatalmazottak,
akiket Egyiptomba helyeztem, hozzám csatlakoztak, és megcsókolták a lábamat. Tanda-
mane nyomába vettem az utat, eljutottam Théba városig, eróditett városához. Mikor
félelmetes harci készült§égemet látva Thébát is elhagyta, Kípkipi városba menekült.
Ezt a várost (ti. Thébát) Assur és Istár istenekbe (vetett) bizalmamban telies egészében
saját kezúleg elfoglaltam. Ezústöt, aranyat, drágaköveket, palotáiának kincseit, amennyi
csak volt, színes szőttes ruhákat, lenszőtteseket, nagy lovakat, férfi és nói lakosságot,
két magas, fényes kőből faTagott díszoszlopot (obeliszket), melyeknek sí|ya 2500 biltu,
s a palota kapujánál álltak, a helyükról elmozdítottam és Asszíriába vittem. Théba város-
ból hatalmas zsákmányt eitettem számlálatlanul , , ." (ÓKTch l99. sk. Komoróczy Géza
forditása.)
Most tehát az egyiptomi világbirodalom jelképe, Théba sem menekült meg a kifosz-
tá§tól. Az akkori világ egyik legnagyobb városának elfoglalása, mely lassú hanyatlása elle-
nére is még mindig komoly erkölcsi és politikai tekintéllyel rendelkeiett, mély benyo-
mást gyakorolt Egyiptomon kivül is. Az egyiptomi források semmit sem mondanak erről
atragikus eseményről, egy régészeti emléke azonban van az as§zírok itt-tartózkodásának.
Petrie ásatásai során egy asszír sisak került eló.
Ezekben a viharos időkben Amon 4. prófétája, Montemhat volt Théba tényleges ura,
aki a különböző erők között próbált egyensúlyozni, Az asszírok elvonulása után a város-
ban továbbra is Tanutamont ismerték el királynak, az évek datálása az ő nevében történt.

A SZAISZI KoR (66,r-525) KEZDETE

Eszakon Assziria kegyéből újra a szaiszi fejedelemség volt a hatalmi központ, mely-
hez Memphisz és Athribisz is tartozott. Az erős széttagoltság emlékétHérodotosz is
megőrizte, aki szerint 12 király uralkodon ekkor Egyiptom felett. I. Pszammetiken
2o3
(66,1-{10) kivü - a korabeli forrásanyag szerint - királyi címet viselt még Tanisz ural_
kodója, Szehotepibenré-Petubasztisz, maid talán még Noferkaré, akü a hajdani XXII.
dinasztiának úira a város élérekerüt leszármazottai lehettek. Pszammetiknek, a XXVI.
díír.G6a-525) megalapítóiának valószínúleg még azokban az években sikerült vetély-
társait uralmának elismerésérebirnia, amikor még asszír vazallus király volt.
Délról nem fenyegetett veszély, Tanutamon óvakodott ú|abb háborutól. Hérakleo-
polisz feiedelmi családját, melynek a feie a,,kikötők elöliáróia" cimmel is rendelkezett,
Pszammetik szövetségesül nyerte meg, maid uralmának megszilárdulása után igyekezett
ezt a befolyásos tisztséget ellenőr kinevezésével közvedenül királyi felúgyelet alá vonni,
Talán még a forrnai asszir főség idején találta meg Pszammetik a legnehezebb belpoliti-
kai probléma, Théba státusa rendezésénekmódját. Kerűlte a nyílt összeütközést, tárgya-
lások útián sikerült mindkét fél számára elfogadható egyezségre iutni. Pianhi (Peye) leá-
nya, Sepenupet, aki ekkor főpapnő volt, és II. Amenirdisz, a kiielölt utód, örökbe fogad_
ták P§zammetik leányát, Nitókrisz hercegnőt. Így a legtekintélyesebb thébai tisztség a ki-
rályi hrizra szá|lt. Montemhat kormányzó, bár aZ etiópok híve volt, helyén maradhatott.
Tanutamon nem állithatott szembe egyenrangú haderőt Pszammetik zsoldosaival, így
az veszély nélkü megengedhette magának, hogy kiméletesen bánion Thébával. Mon-
temhat halála után fia örökölte a kormányzói tiszt§éget, a valódi hatalom azonban a
Nitókrisz által kinevezett északi származású tisztviselők kezében volt.
Pszammetiket a kedvező nemzetközi helyzet is segitette a teljes fúggetlenség vissza-
szerzésében. Szövetkezett Gügész lüd királlyal, az asszirok korábbi szövetségesével, majd
az ő segítségévelerós hadsereget alakított ki, melynek legűtőképesebb alakulatait a káriai
és ión zsoldosok alkották. Gú8észhalála (ó52) előtt vált Egyiptom fiiggetlenné. Ugyanis
a Gügész haláláról szóló asszír beszámolóban Pszammetik már úgy szerepel, mint aki
lerázta Asszíria igáját,
Assurbanapli nem gondolhatott bosszúhadjáratra, testvére, Samassumúkin, Babilon
ura ugyanis lázadást robbantott ki ellene, mely évekig tartott. Pszammetik erődépitése-
ken kívül Asdod elfoglalásával is biztosítani akarta keleti határát esetleges későbbi táma-
dások ellen.
Pszammetik, aki minden bizonnyal líbiai származású volt, szakított ósei politikájával,
es erős államhatalmat épitett ki. Egyike volt az egyiptomi állam úiraalapítóinak, s mint
ilyen Ménésszel, Mentuhoteppel és Jahmesszel helyezhető egy sorba. Az €gyesités azon-
ban ez esetben É,szakról indult ki. A Delta-vidék az Úibirodalom óta mind nagyobb poli-
tikai ielentőséget szerzett, § most ennek a folyamatnak betetőzése volt Szaisz győzelme.
Felső-Egyiptom számára a hanyatló Napata birodalom már nem volt támasz, Pszam-
metik viszont feltörekvő, feilődő államokkal tartott kapcsolatot, mint Lüdia és a görög
poliszok.
Thébát mindezek ellenér€ a telies biztonság kedvéénközigazgatásil€ elválasztotta a
napatai hatáítól. Edfu központtal, külön kormányzóságot hozott létre, s vezetését egyik
bizalmi emberére bizta. Egy másik kormányzó hatáskörébe a Thébától északra fekvő
területek kerültek.

204
 A KÜLPOLITIKA A SZAISZI KORBAN

A belsőleg stabil Egyiptom a7. század végénújra nagyhatalmi politikát kezdett foly-
tami. Bár ehhez nem állt rendelkezésére olyan katonai báais, mely Babilónia hadsere-
gével szemben tartós eredményeket érhetett volna el, az alapelgondolás Egyiptom jövőie
szempontiából feltétlenül helyes volt. Uralkodásának vége felé Pszammetü látta, hogy
a meggyengüt Asszíria nem veszélyeztetheti Egyiptomot, a babiloniak és a médek gyor-
san növekvő hatalma viszont perspektivikusan veszélyt ielenthet Egyiptom számára.
Csapatokat küldött (ó16) tehát az összeomló Asszíria támogatására. Az események ezek-
ben az években drámai gyorsasággal kóvették egymást: 614-ben a médek bevették Assurt,
a birodalom régi fővárosát, majd a méd és babiloni csapatok kezébe került Ninive, az asz-
szír királyok akkori székhelye (612). Szinsariskun király a város látrgjaiban lelte halálát.
Az asszír katonaság azonban a birodalom központi területeinek elvesztése után §em adta
fel a reményt. Assuruballit, az úi király, Harranban próbálta úijászervezni az erőket.
Nabuapalu§zur babiloni és Küaxarész méd király elsóprő támadását azonban nem lehe-
tett megállítani, 6l0-ben Harran is elesett.
Pszammetik ólO-ben trónra lépett utódának, II. Nekónak (610-595) választania kel-
lett: vagy eltúri, hogy a babiloni csapatok az Eufráteszen átkelve Sziria-Palesztinát is be-
kebelezik és egy új közel-keleti nagyhatalmat hoznak létre, vagy megpróbália megelőzni
l őket, s komoly haderőt küld Szíriába. Nekó az utóbbi mellett döntött, hadserege élén
r Északfelé nyomult, felvpnulását azonban váratlan háború szakitotta meg. Jósiás (Jósi-
iáhu), Júda királya a fáraó ellen vonult, bár az biztosította, hogy nincs ellenséges száLrr-
déka vele szemben. A megiddói ütközet az egyiptomiak gyózelmével végződött, Jósiás
is elesett, Júda egyiptomi vazallus királysággá lett. Jósiiáhu utódát, Joakházt Nekó le-
mondatta, s Jóákimot tette meg Júda királyává.
Az egyiptomi-babiloni front nagyiából az Eufrátesznél alakult ki, ahol évekig válta-
kozó sikerrel folyt a harc, de előfordult, hogy az egyiptomiak messzebbre is megpróbál-
tak előrenyomulni. Egyiptomi forrásunk nincs ez*t6l az eseményekről, az ún. Babiloni
Krónikából értesúlünka hadi helyzet alakulásáról:
,,(6l0-ben vagy 609-ben) Duuzi hónapban Assuruballit, Assziria királya Egyiptom
hatalmas hadseregét (vezette, s) a folyón (ti. az Eufráteszen) átkelvén, Harrán város ellen,
hogy elfoglalja, felvonult. A helyőrséget, melyet Akkád (Babilónia) királya hagyott a
[várban] (?), megöltek (?). Harrán város ellen tábort ütött. Az ostíomot Ululu hónapo-
kig folytatta a város ellen, de semmit sem foglalt el. . . de nem is vonult el alóla. Akkád
királya seregének segítségéresietett, de ostromot [nem kezdett], hanem Izalla tarto-
máLrryba felhágván, a hegyvidék temérdek városát. . . túzzel felégette. . ." (ÓKTch 22l.
Komoróczy Géza fordítása.)
Közben Nekó mint meghódított tartományokat kezelte a mögöttes területeket. Úgy
látszott, hogy III. Thotmesz legfényesebb nap|ai tértek vissza, de a szép álom hamaro-
san szertefoszlott.
60ó-ban az egyiptomiaknak még sikerült elfoglalniuk Kimuhu várost, maid az ellen-
támadást indító babiloni csapatokat is visszaverték. óo5-ben következett be Karkemis-
nél (Kargamis) a katasztrófa.
,,Akkád királya az országban maradt. Nabukudurriuszur, a legidősebb fia, a trónörö-
kös király(fi) mozgósítván lAkkád seregét], a serege éléreállt, és Kargamis, a Purattu

205
(Eufrátesz) partján fekvő város ellen menvén, átkelt a folyón, [az egyiptomi hadsereg
ellen], amely Kargamisban állomásozott. . . Összecsaptak egymással, és az egyiptomi
hadsereg a színe elől megfutamodott; [vereségüket] okozta, s mígnem elpusztultak,
[öldökölte] óket. Az legyiptomi] hadsereg maradványát, [amely] az ütközet[ből] meg-
menekúlt, mivel (ott) fegyver (már) nem érte utol őket- Hamath város környékén Akkád
hadserege utolérte őket, megverték öket. . ." (ÓKTch 222. sk. Komoróczy Géza for_
dítása.)
Nabukudurriuszur babiloni trónörökös a karkemisi győzelem után Hamathnál úiabb
csapást mért az egyiptomiakra, a babiloni előnyomulást egészen az egyiptomi határig
nem lehetett feltartóztami. 604-ben Askalon is elesett, Bár az Egyiptom elleni támadás
kudarcba fulladt, Nekónak be kellett látnia, hogy szárazftildi hadserege nem vállalkozhat
nagyobb hódításokra.
Új politikája Egyiptom tengeri befolyásának növelésére irányult, Flottát épített,fiin!
ciai haiósokat fogadott szolgálatába. Ezek kerülték meg először Afrikát. Nekó tengeri
politikájához fűződik a Vörös-tenger és a Nílus közti csatoma építése(vagy úijáépítése).
Az Úibirodalom tárgyalásakor már érintettiik a problémát, hogy esetleg már akkor volt
mesterséges összeköttetés a §radi Tumiláton át a Nilus és a tenger között. Ezt az első
csatornát azonban a homokviharok nyilván gyoísan tönkretették, Nekó koráig nem hal-
lunk újra róla. A vízi út munkálatait később a perzsák felezték be I. Dareiosz korában.
II. Pszammetik (595-589) idején Egyiptom figyelme déli irányba fordult. Nem való_
színű, hogy a régi sérelmek, a XXV. dinasztia uralmának megtorlásaként inditott volna
Egyiptom háborut a Napata állam ellen, reális veszélynek kellett ielentkeznie a déli hatáT-
nál. Az egyiptomi csapatok és a görög zsoldosok 593-ban vonultak végig Núbián. A há_
ború nevezetes emléke egy görög felirat az egyik Abu Szimbel-i II. Ramszesz-szobor-
kolosszus lábán. Ebből megtudiuk, hogy az egyiptomiak és az idegenek külön csapat-
testben, külön parancsnokság alatt §zolgáltak. Amaszisz volt az egyiptomiak, Potaszimto
az idegenek parancsnoka. Valószinűleg egészen Napatáig iutottak el Pszaímetik csapa-
tai, de Egyiptom a nagy siker ellenéfe sem törekedett terület§zerzésre, megel€edett a
déli szomszéd katonai és erkölcsi erejének megtörésével. E hadiárat után kerii|t soí az
etióp királyi caltouche-ok tömeges megsemmisítéséreaz egyiptomi feliratokon.
Valószínúleg ennek a hadiáratnak a hatására helyezték át Napata királyai székhelyiiket
a délebbre fekvő Meroéba. Az i. e. 3. században a királf temetkezóhely is ennek a vá-
rosnak a környékére került. Az i. e. 4. századtól az államot Meroé birodalomnak nevezziik.
II. Pszammetik egy másik felvonulásáról is hallunk, Palesztina területére, Ez azonban
inkább katonai ti.intetés volt, mint háború. Egy démotikus papiruszon, Peteésze beadvá-
nyán kívűl más egyiptomi vagy közel-keleti forrás nem beszél erról az eseményról.
Apriész (Uahibré, 589-570) viszont úira aktívan belefolyt a keleti politikába. Meg-
próbálta támogatni Júda felkeléséta babiloni király, Nabukudurriuszur ellen (589).
A babiloni sereg az egyiptomiak közeledtekor megszakította Jeruzsálem ostromát. Az
egyiptomiak azonban hamarosan visszahúzódtak, úgy látszilg mégsem merték felvenni
a döntő harcot, s ez megpecsételte a város sorsát.
Jeruzsálemben két párt küzdótt. A király és környezete a fáraóban bizakodott, Jere-
miás próféta viszont kitartóan hirdette az ellenállás hiábavalóságát. Az egyiptomiak fel-
vonulásakor röüd időre úgy látszott, hogy a vIiros felszabadul az ostrom alól.
..., Kózben a fáraó serege közeledett Egyiptomból; amikor a JeruzsáLlemet ostromló
206
káldeusok ennek hírétvették, elvonultak. Ekkor az ÍJr ezt a szózatot intézte reremiá§
prófétához: Ezt mondia az Űt, Izrael istene: Mondiátok meg Júda királyának, aki el-
küldött titeket, hogy megkérdezzétek: A fáraó serege, amely most felvonult, hogy segít-
séget hozzon nektek, vissza fog térni országába, Egyiptomba. Ésvisszatérnek a káldeu-
sok is, hogy megtámadiák ezt a várost; el is foglaliák és felgyújtják. , ,'' (feremiás
xxxvll. 4. skk. Szénási Sándor forditása.)
A próféta reálpolitikus volt, iól ismerte a katonai erőviszonyokat, tudta, hogy Egyip-
tom nem úzheti el Nabukudurriuszur hadseregét. Az egyiptomiak hamarosan ki is üri-
tették Júda területét, sorsára hagyták Jeruzsálemet. ,,. , . Izrael háza számáta nádszálból
való támasz voltál. Amikor megmarkoltak, összeroppantál és felhasítottad tenyerii(et.
Amikor rád táma,szkodtak, akkor meg összetörtél. . ." (Ezekíel XXIX. 6. skk. Gyürki
László forditása,)
586-ban elesett Jeruzsrálem, a győztesek a lakosság egy részétBabilóniába hurcolták
(babiloni fogság), Az ottmaradtak megölték a babiloni helytartót, Gedaliát, maid félel-
mükben tömegesen Egyiptomban kerestek menedéket. Magukkal vitték Jeremiás pró-
fétát is, Egyiptom elkeseredett ellenségét-Valószinúleg az ekkor Egyiptomba költözött
zsidók utódaiból iótt létre később az elephantinéi zsidó katonai kolónia, mely a perzsa
kori Egyiptom történetében iátszott fontos szerepet.
A külpolitikai helyzet továbbra is kedvezótlenül alakult. 570-ben Apriész a Küréné
görög gyarmatváros ellen harcoló libiaiak segítségéresietett, hiszen az ő ereiben is bizo-
nyára líbiai vér folyt. Göróg zsoldosait érthető módon nem merte a kúrénéiekellen be-
vetni, mikor viszont egyiptomiakból álló hadserege csatát vesztett, katonai zendülés tört
ki. Ritka eset Egyiptom történetében ! Azzal vádolták a királyt, hogy szándékosan küldte
halálba az egyiptomiakat, és a görögök befolyását akaíta erősíteni, Az egyik parancsnok,
Amaszisz (Jahmesz) állt a lázad,ás élére.A polgárháború során a király fogságba esett,
később megfoitották. Így mondja el Hérodotosz az eseményeket. Az Amaszisz-sztélé
(Kairó) arról száLrnol be, hogy Apriész megszerezte Amaszisz ellen Ciprus, majd a cip-
rusiak veresége után Nabukudurriuszur támogatását. Babilon hadsereg és flotta vonult
fel Egyiptom ellen, de egy vihar megsemmisítette a haióhadat és Apriész a tengerbe
veszett. Holttestét Ama§zisz a szaiszi királyi sírboltban helyeztette el.
A katonaságnak tehát döntő szerepe volt a trón betöltésében. Apriész alatt egyébként
nem ez volt az első katonai lázadás. Először az Elephantiné szigetén állomásozó idegen
zsoldosok és egyiptomiak közt tört ki elégedetlenség. Ki akartak vándorolni a Napata
birodalomba, de parancsnokuk, Neszuhor végül is jobb belátásra térítette őket. Héro-
dotosz (II. 30.) más formában mond|a el a történetet. szerinte a katonák I. Pszammetik
alatt lázadtak fel, és el is távoztak Etiópiába, A vegyes összetételű katonaság tehát ebben
a korban nem volt megbizbató, az egyiptomi lakosság a zsoldosokat idegen betolakodók-
nak tekintette.
Amaszisz (II. Jahmesz, 57G-526) kényes helyzetben fog|alta el a trónt. Mint korának
egyik legtehetségesebb politikusa, iól tudta, hogy a görög városállamokkal való ió viszony
fenntártása Egyiptom elsóíendú érdeke, látm viszont azt is, hogy az idegengyúlölet elemi
hullámával egyelőí€ n€m szállhat szembe; arra törekedett, hogy a súrlódási felületet a
minimumra csökkentse. A górög kereskedelmi tevékenységetezért Naukratiszra korlá-
tozta. Ezt a görög várost a milétosziak alapították, a kanóboszi Nilus-ág mellett, talán
mát az i. e. 7. században. Gtirög zsoldosait Memphiszbe vonta össze.

207
 Mindez csak az egyiptomiak megnyugtatá§át célozta, a király valójában még határo-
zottabb görögbarát politikát folytatott, mint elődei. Kürénéi nőt vett feleségül, a növekvő
perzsa veszéllyel szemben pedig széles szövetségi rendszert építettki, melynek Spárta,
Lúdia és Babilónia is tagja volt, A méd birodalom megdóntése után (558) ugyanis vész-
felhő tomyosult a keleti államok fiilé, a perzsa kolosszus. Egy darabig ió barátja volt
Amaszisznak Polükratész, szamoszi türannosz is, de később szakítottak.
Számottevő külpolitikai siker volt Ciprus szigetének megszerzése, mely korábban
sohasem tartozott Egyiptomhoz.
A nyomasztó perzsa katonai ftilénnyel szemben azonban mit sem ért az ügyes diplo-
mácia. Lúdia 546-ban megtáLrnadta a perzsákat, de a perzsa ellentárnadás után olyan
gyorsan omlott össze, hogy a szövetségeseknek idejiik sem igen lett volna segitség kül-
désére.Babilónia ellenállóképességéta Nabunáid király és a Marduk-papság között dúló
viszály bénítottameg. A hatalmas birodalom 539 ószén szinte harc nélkül került Kürosz
perzsa király kezébe. Ezze| egy, az asszíroknál és babiloniakná,l is félelmetesebb világ-
hatalom létre, mely könnyen találhatott úrúgyetEgyiptom megtámadására.
Már nem'ött Amaszisz, hanem az ifiú III. Pszammetik (526-525) uralkodott Egyiptom-
ban, amikor 525-ben Kambüszész perzsa király hadai megérkeztek az egyiptomi határ-
hoz. A fáraó bizonyára mindent megtett, hogy megmentse országát, de a végzetet nem
lehetett feltartóztatni.

A BELSÓ HELYZET

I. Pszammetik következetes belpolitikáia a kózponti hatalom számára megbizható, iól

funkcionáló államszervezetet hozott létre, melyet a múlt dicsfényével is igyekeztek övez-
ni. Sok, régen nem használatos óbirodalmi cím tűnik fel úira, némelyikiik valódi feladat-
körrel is iárt; nemcsak titulus volt.
Az állam korlátozta a nagyobb földbirtokok kialakulását, egyes fildbirtokosokat arra
kényszerítettek, hogy vagyonuk egy részétvalamelyik templomnak ajándékozzák. Ugyan-
ez történt bizonyos jövedelmek esetében is, Így a thiniszi kormányzónak át kellett
adnia az oázisokból szátmazó bevételét és révcsónakját az abúdoszi Ozirisz-templom-
nak.
A kormányzat állandó ellenőrzést gyakorolt az orczág valamerrnyi polgárának élete
felett. Amaszisz egyik törvénye értelmében(Hérodotosz II. 1?7.) minden egyiptomi
köteles volt évenkéntigazolrri az illetékes kerületi elöliáró előtt, hogy miböl él. Ennél
az intézkedésnélgörög mintákat vett alapul. BáLr a kor papiruszanyagából igen kevés
maradt rámk, a társadalom struktúráiában így is megfrgyelhetünk egyes új ielenségeket.
Ettől az idótől - bármilyen furcsa is ez első hallásra - a rabszolgasors az elesettek végső
menedéke. Egyesek szerződésben önként mondtak le személyes szabadságukról. Ilyen
esetekben a rabszolgaságot vállaló személy saiát magát, vagyonát, egyéb holmiiát és iövő-
beni gyermekeit is átadja az urának. Ilyen öneladásra nyilván reménytelen helyzetekben,
telies tönkremenés esetén kerúlt sor. Ez a gyakorlat egyébkéntbizonyos fokig ellentét-
ben állt Bokkhórisz idézett törvényével, mely garantálta az adósok személyes szabadsá-
gát, érinthetetlenségét.
A foglalkozások öröklődése a szaiszi korban szélesebb körókre teriedt ki, mint koráb-
ban. Hérodotosz az egyiptomiak hét, egymástól elkülönített csoportját sorolja fel: papok,
2o8
katonák, pásztorok, kanászok, kereskedők, tolmácsok, hajósok (II. l64). A perzsa uralom
korában egy Hnumibré nevű építőmester nem kevesebb, mint 23 ősét sorolia fel egy fel-
iraton, akik szintén ezt a foglalkozást úzték.
Az ország külpolitikai helyzetének, belsö fejlődésének szempontiából egyaránt fontos
tényező volt az Egyiptomban élő idegen lakosság, főképpen a görögök. A görög katona-
ság fő támaszpontja kezdetben Daphnai volt, Amaszisz korától Memphisz. A naukratiszi
görögök belsó autonómiát élveztek, a város életébeaz egyiptomiak nem szóltak bele.
A városban (99. kép) - virágzása z 6. századra esett - templomok sorát emelték a hazai
istenek tiszteletére. Tudunk például Aphrodité, Apollón, Zeusz, Héra templomáról, a
Hellénion-szentély pedig a görög összetartozás jelképe volt. Külön műhely működött
a városban, ahol egyiptomi stílusúskarabeusokat állítottak elő göróg piacok számára.
A város fontos kereskedelmi centrum volt, és nagy tekintélynek örvendett a görög világ-
ban, Szolón és Hérodotosz is látogatást tett ide.
Más nemzetiségú idegeneknek is tekintélyes csoportiai laktak Egyiptomban. Már be-
széltiiLrrk a zsidók beköltözéséról Jeruzsálem eleste után. A föníciaiaknak külön város-
negyede volt Memphiszben, és a káriaiak jelenlétét is sok felirat örökíti meg,

A SZAISZI KOR KULTÚRÁJA

A xxvl. dinasztia Egyiptoma a váltakozó idegen uralmak után a múltban kereste

eszményeit, A régi nagy időszakok közül az Óbirodalom volt az ideál, de későbbi korok
kultúrájából is átvettek elemeket. Ez a múlt felé fordulás a kor tórténetszemléletére is
rányomta bélyegét.Egyes tudósok még valószínűleg tiszlába[ vo|tak azzal,ltogy hozzá-
vetőlegesen mennyi idő telt el az államalapítás óta, de a legtöbb pap, írnok és főként az
átlagember előtt irreális dimenziókba tágult az egyiptomi történelem. Hérodotosz már
úgy hallotta (II. l42.), hogy az első királ}t 1 1 3,1o év választotta el az akkori jelentól,
A kózéletben és a kultúrában egyaránt szembetúnik az archaizáló irányzat, az ijjá-
éledő ősi hivatali címek és a régies írásmódok együttesen kúlönösen alkalmasak voltak
arra, hogy a múlt visszatérésénekbenyomását keltsék. A sírokat gyakran telepítik pira-
misok közelébe, és nagy gonddal másolják a piramisszövegeket. Az önéletrajzok közép-
birodalni fordulatokat alkalmaznak, a királyi dekrétumok az Óbirodalom nyelvét és
helyesírását utánozzák. A múlt visszavarázsolására való törekvés, melyről a múvészetről
szóló feiezetben is beszélünk, a szaiszi korban a legszembetúnőbb, de kezdete valamivel
korábbra esik, a XXV. dinasztia napatai uralkodóinak a hajdani Egyiptom iránti csodá-
lata indítia útiára. Ez az érdekes kulturális jelenség a 7-6. században nem egyedül Egyip-
tomra korlátozódik, ugyanezt látjuk az Új-Asszir Birodalom utolsó évtizedeiben, amikor
Assurbanapli, a régi kultúra tudós szakértője ült a trónon, és a ninivei könyvtárba össze-
gyűitöttek a mezopotámiai irodalmi múlt csodálatos emlékeit. Még szenvedélyesebben
fol}t a múlt kutatása az lJi-sabiloni Birodalom korában, elsósorban Nabunáid király
alatt, Az aggastyánok rezignált visszatekintése ez gyermekkorukra. Egyiptom már az
Ij'birodalom vége óta kétségtelenül a megmerevedés, a fejlődésképtelenség jeleit mu-
tatta, hibás volna azonban - mint sokan teszik - ezeket a szimptómákat áltálános érvé-
nyűnek tekinteni, a kultúra egészérekiterjeszteni. Eppen a szaiszi korban, az utolsó
fellendülés idején, a tradiciók felélesztése nagyon jól megfért az úi iránti érdeklődéssel.

209
Erre az időre esik az ókor legnagyobb fiildrajzi felfedező expedíciója, Afrika körülhaió-
zása, melynek kezdeményezó|e II. Nekó fáraó volt, végrehajtói egyiptomi szolgálatban
álló ítiníciaihajósok. Görög szerző (Athénaiosz) és egyiptomi adatok alapián is tudiuk,
hogy a Líbiaisivatag kutatása is fol1t ebben az időben, és a Nílus re|télyéreis megpró-
báltak fényt deriteni. Anekdotikus, naiv formában őrződött meg Pszammetik híres kísér-
lete, mely annak kiderítéséreirányult, hogy melyik a világ legrégibb nyelve, [A világtól
elzárt két kisgyermek elsó szavát, a bekoszt Pszamrnetik a fríg nyelvben találta meg, s
ebből arra követteztetett, hogy a frígek a legősibb nép. (Hérodotosz II. 2.)] Akárhogyan
is történt valóiábar1 ez a próbálkozás mindenképpen a kor friss kutató szellemének bizo-
nyítéka,
A későbbi asztrológiai irodalomban legendássá vált Nekhepszó király - egy szaiszi
uralkodó - az asszh hódítás idején élt, s bár munkái nem maradtak fenn, az őt övező
nagy tiszteletből arra kell kóvetkeztetniiLnk, hogy intenzíven művelte az asztrológiát és
az attól akkor még el nem választható asztronómiát. A késő-egyiptomi csillagászat ered-
ményeire lehet következtetni Arisztotelésznek abból a megiegyzéséből is, mely szerint
az egyiptomiak és a babiloniak tudták, hogy a bolygók messzebb vannak a íiildtől, mint
a hold. (De Cae|o 292a.)
Egyiptom orvosainak hírneve az ősi tudomány új felvirágzására mutat ebben a kor-
ban. A kultúra és a tudomány egészéttekintve azt mondhatjuk, hogy a hagyományokat
ápoló, a múltat elmélyúlten tanulmányozó és úiiáélesztő papi kultúrával egyenrangú
szerepet iátszott egy szekularizált, gyakorlati beállítottságú irányzat, mely élénken reagált
az új korszellemre, átvette más népek eredményeit is,
Az írásbeliségben fontos változás a démotikus írás széles körú elteriedése; a hieratikus
kiszorult a mindennapi életből, csak a vallásos irodalom használta tovább a hieroglif írás-
sal egyútt még a római korban is.
Ha a szaiszi kor élénkkulturális életét,virágzó tudományát figyelembe vesszü híres
görög filozófusok, politikusol§ tudó§ok életrajzainak megltélésekor, akkor nem látszanak
annyira megbízhatatlannak, közhelyszerúnek ezek az adato\ melyek szerint Púthago-
rasz, §zolón, Thalész, Démokritosz, Platón, Eudoxosz is felkereste a szaiszi korban és
az azt követó évszázadokban a Nílus völgyét, hogy megismerkedjenek az ősi egyiptomi
bölcsességgel. Az ő szemükben Egyiptom ekkor már az örök változatlanság, az állandó-
ság szimbóluma volt, ezén kapcsolódhatott Platón ideakoncepciójához az egyiptomi
konzervativizmus eszményítése.

EGYIPTOM ÉSAZ AKHAIMENIDA BIRODALOM

Váratlan hinelenséggel tűnt le a mediterrán világ egyik legtekintélyesebb áülama, a

szaiszi uralkodók Egyiptoma. A nagy tapasztalatokkal rendelkező politikus, Amaszisz
nem sokkal a végzetes támadás előn halt meg, s az épp€n trónra lépett III. Pszammetik-
nek azonnal a világ legerősebb hadseregével kellett szembenéznie. A gondosan kiépitett
szövetségi rendszer ellenére a veszély óráiában Egyiptom egyedü maradt. Ciprus szi-
gete meghódolt Kambüszésznek, s a perzsák mellé állt Polükíatész, Szamosz tiiran-
nosza is.
A kietlen szinái-félszigeti sivatagon történő áttelés is megoldódott a hóditók számára

210
azza|, bogy az ottani beduinok főnöke vize§tömlőkkel megrakott tevékkel várta a perzsa
hadsereget. Mindezek teteiébe egy egyiptomi szolgálatban álló görög zsoldosvezér,
Phanész a támadás előft átment a perzsákhoz, s minden szükséges táiékoztatást megadott
az egyiptomi haderőről. Ilyen körülmények között természetes, hogy a fiatal fáraó nem
tudta Ertani Pélusziont. A csatavesztés után az egyiptomi hadsereg felbomlott, a Mem-
phisz ellen vonuló perzsákat nem lehetett megállítani. Memphisz elestével befejeződótt
a háboru, Pszammetik is fogságba került. Egyiptom elfoglalását követően a líbiaiak,
Kiirénéés Barké is meghódoltak.
Kambüszész kezdetben valószínűleg megelégedett vo|la azzal, hogy Egyiptom el-
ismeri a perzsa fennhatóságot, s Pszammetikot is meghagyta volna uralkodónak. Ez
azonban szervezkedni kezdett a perzsák ellen, mire Kambüszész kivégeztette. Kambü-
szészen ettől kezdve mértéktelen elbizakodottság és kegyetlen bosszúvágy lett úrrá.
Képtelen terveket dolgozon ki Karthágó, a Sziwa-oázis és a Napata birodalom meg-
hódítására. Egyiptom volt az ugródeszka az űjabb háborúk számára, melyek csúfos ku-
darccal végződtek. A föniciaiak nem voltak hajlandók hadba vonulni honfitársaik, a
karthágóiak ellen, így ezt a vállalkozást már megindulása előtt el kellett eiteni.
A Sziwa-oázist, mely a szaiszi korban kerúlt egyiptomi uralom alá, valószínű|eg azért
akarta Kambüszész birtokba venni, mivel az ottani Amon-jóshely nagy tiszteletben állt
a görögók előtt, már Pindarosz himnuszt írt az istenhez. Thébából indult el egy perzsa
sereg a sivatagon át sziwa felé. Eljutottak a Khargeh-oáaisig, de azután nyilván eltéved-
te§ s egy hatalmas homokvihar, egy hamszín végzett az elcsigázott katonákkal, akik nem
mértékfel kellően, milyen veszélyeket rejt a látszólag mozdulatlan nyugalmú pusztaság.
Egy jó erőben levő sereg azonban biztos, hogy nem esett volna áldozatul mégoly erős,
tóbb napig tartó
A Napata elleni felvonulást Kambüszész vezette, háborúra azonban voltaképpen nem
került sor, men a núbiai sivatagból a sereg a gyötrő, szörnyű éhínségmiaft hamarosan
visszafordult.
Hérodotosz szerint ettől kezdve a már korábban is epilepsziás Kambúszészen dühöngő
őrúlet vett erőt. Délről való visszatéréseide!én éppen ürrnep volt Memphiszben, mert
az egyiptomiak új Ápisz-borjat találtak. Kambüszész azt llivért, hogy az ő vereségén
kárörvendeznek, megölte Ápiszt. Meggyalázta a kabeiroszok templomát Memphiszben,
felnyittatta a régi sírokat.
Saját családját, udvari embereit sem kimélte. Megölette testvérét, Szmerdiszt, majd
egyik nóvérét, akit korábban feleségúlvett. Ez a tébolyult uralom nem tarthatott sokáig,
a mágusok lázadást szítottak ellene Perzsiában, egyikiik Szmerdisznek adta ki magát.
Hérodotosz bizonyára az egyiptomiaktól hallotta a szentségtörő Kambüszész halálának
történetét. Szerinte, amikor Szíriából a birodalom belseiébe akaít vonulni, hogy végez-
zen a lázadókkal, olyan szerencsétlen mozdulattal szállt fel lovára, hogy kardia combiába
fúródott, éppen azon a helyen, ahol halálos sebet ejtett Ápiszon. Mikor megtudta, hogy
Agbatanának hívjá,k azt a várost, ahol van, egyszeríe letisztult agyáról a téboly, és meg-
rendülten mondta, hogy a sors akarata, hogy Kambüszész, Küroszruk fia, itt halion meg.
Az egyiptomi butói jósda ugyanis megjövendölte számára, hogy Agbatanában fog meg-
halni, ő azonban a médiai ilyen nevű városra gondolt.
Az egyiptomiaknak Kambüszész iránti gyúlölete megnehezíti az obiektiv történeti

211
itéletet, azaz annak eldöntését, hogy valójában milyen magatartást tanúsított Egyiptom-
ban. A hérodotoszi jellemzés rikító vonásaival ugyanis egy kortárs egyiptomi, Udzsahor-
resznet főorvos önéletrajzi felirata állítható szembe, aki elnyerte a hódító bizalmát, és
sokat tett városa, Szaisz érdekében.
jött. Az
,,Az összes idegen ország urai:rak nagykirálya, Kambüszész, Egyiptomba
összes idegen ország lakói vele voltak. Uralma alá vetette ezt az országot. Letelepedtek
itt, mivel ő lett Egyiptom nagy uralkodója. Ófelsége a főorvosi tisztséget juttatta nekem.
Elrendelte, hogy mellette legyek, mint Dbarát(, s a palota felügyelőie. Megalkottam
(egyiptomi) királyi címét(úi) nevéül: Felső- és Alsó-Egyiptom királya Meszuti-Ré...
Könyörögtem őfelsége Felsó- és Alsó-Egyiptom királya, Kambüszész oldalán a min-
denféle idegen miatt, akik Néiü templomában telepedtek |e, Ltogy űzze el őket onnan,
hogy Néith templomát ismét teljes fényébelehessen visszaállítani, amilyen azelőtt volt.
ófelsége elrendelte az összes idegen kiúzését,akik Néith templomában telepedtek le,
összes házaik, minden undokságuk megsemmisítését,ami a templomban volt , , ,
Felső- és Alsó-Egyiptom királya, Kambüszész, Szaiszba iött. Őfelsége személyesen
bement Néith templomába. Földre borult a fetség (az istennő) elé igen mélyen, ahogyan
ezt minden király tette. Nagy áldozatot mutatott be minden jó dologból a nagy Néith-
nek, az istenanyának és a szaiszi nagy isteneknek, ahogyan azt minden kiváló király cse-
lekedte. Ófelsége ezeket azért tette, mett megismertettem ófelségét (az istennő) nagysá-
gával. Magának Rének anyia ó..." (ÓKTch 32ó. sk.)
Mintha nem is ugyanarról a Kambüszészről olvasnánk! Felvette a fáraói titulaturát,
egyiptomi nevet kapott, kiparancsolta katonáit Néith istennő szent templomkerületéből,
majd maga is áüdozatokkal hódolt az istennó előtt,
Az egyiptomi emlékanyag nem támasztia alá az Ápisz-gyilkosság vád!át, A szakkarai
Szerapeum feliratai alapján ugyanis két Ápisz-temetkezésről tudunk a perzsa kor elejé-
ról, de a körúlmények egyik esetben sem egyeznek a hérodotoszi történettel, Az egyik
Ápiszt Kambüszész 6. (perzsiai) uralkodási évében, tehát 524-ben helyezték el a Szera-
peumban. Ez első pillanatra a meggyilkolt Ápisszal volna azonosítható, a feliratból azon-
barr kiderül, Amas zísz 27, évébensziletett, tehát kb. 19 éves korában pusztult el, a Héro-
dotosznál szereplő bika viszont egészen fiatal volt. Koporsóiának felirata azt mutatia,
hogy ezt Kambüszész csináltatta neki !
A következó Ápisz-temetkezés Dareiosz 4. évében,vagyis 518-ban történt, A forrá-
sok között ellentmondás áll fenn, s ezt az a gyúlölet m agyarázza, mely Hérodotosz korá-
ban is megnyilvánult Egyiptomban, amikor Kambúszészről volt szó. Dobrovits Aladár
vetette fel azt a lehetóséget, hogy a későbbi perzsa-római vallási ikonográfiában nagy
szerepet iátszó rituális bikagyilkosság (bikaölő Mithrasz) játszott válamiképpen köZre a
történet létreröttében,
Függetlenü azonban Ápisztól, a Néith előtti hódolattól, tény az, hogy Kaínbüszész
egész valláspolitikáját az egyiptomi papság sérelmezte, Nem a háborúval együtt járó
dúlások, kilengések ielentették a legsúlyosabb csapást, sokkal mélyebb hatása volt a
király rendeletének, mely erősen megnyirbálta a papság bevételeit. Csökkentek a nyers-
anyagiuttatások (fa, len), kevesebb ezüstöt és áldozati állatot kaptak a templomok az
államtól. csak három templom |övedelme maradt váütozatlan. Az ellentét tulságosan is
éles volt a szaiszi kor királyainak valláspolitikáiával szemben, akik maguk is gazdagitot-

212
tak egyes templomokat, s gondoskodtak, hogy alattvalóik szintén növeljék a templomok
vagyonát.
Az ál-Szmerdisz (Gaumáta) mágus trónbitorlása és az azí követó zúrzavar idején
Egyiptomban nyugalom uralkodott. Valószinúleg ellenállás nélkül ismerték el Dareiosz
(522486) kiráüyságát. IJi korszak kezdődött az egyiptomi-perzsa kapcsolatok történeté-
ben. A perzsák Egyiptomot, a birodalom más területeihez hasonlóan, szatrapiává szer-
Yezték. 522-tő| Arüandész kormányozta Egyiptomot, aki annyira függetlennek érezte
magát, hogy sa!át pénzt veretett. A megerősödött központi hatalom ezt nem túrte, s 517-
ben Dareiosz a szatrapát kivégeztette. Az egyiptomi lakosság helyzetét Arüandész bu-
kása nem érintette,
I. Dareiosz messzemenően figyelembe vette az ország hagyományait, s emellett gon-
dot fordított a gazdasági élet fejlesztéséreis. Dareiosz Kambüszész kiséróleként szemé-
lyesen járt Egyiptomban, s a reálpolitikai meggondolásokon kívü valószinúleg az ott
szerzett élményeki§ kihatottak magatartására, Diodórosz lelkes tudósítását, mely szerint
Dareiosz az egyiptomi papokkal egyútt tanulmányozta a teológiát (L 95,), nyilván túl-
zásnak kell tartanunk, nagyobb figyelmet érdemel azonban egy másik megjegyzés (uo.)
Dareiosz istenítéséről.Istenné emelése még életébenarra utal, hogy a minden királynak
kijáró isteni |elzókön túlrnenően Dareioszt szélesebb körökben népszerűsített apoteózis-
ban részesitette az egyiptomi papság.
L972-bel szelzációs lelet erősitette meg az eddigi adatokat Dareiosz egyiptomi szim-
pátiáiáról. Szuszában, a perzsa birodalom egyik központjában, hatalmas Dareiosz-szobor
került elő. A szoborra négy nyelven (óperzsa, akkád, elámi, egyiptomi) véstek feliratot,
mely szerint Néith istennó adta át neki iiát, hogy leverje a lázadásokat. A feltatból ki-
derül, a szobor annak a Dareiosz-képmásnak a másolata volt, melyet Atum héliupoliszi
templomában helyeztek el.
IJdzsahorresznetet a király Elámból visszaküldte Egyiptomba azza| a megbízássa|,
hogy állítsa helyre a szaiszi orvosi főiskolát. Szaisz városa tehát különös kegyben állt
a perzsa királyoknál.
Dareiosz és az egyiptomi papság kibékülésénekleglátványosabb megnyilvánulása a
hibiszi templom, a Khargeh-oázisban. A tekintélyes méretútemplom egy régebbi ki-
sebb szentély helyén épült fel. A belső kamra falán Egyiptom isteneit vonultatták fel
topográfiai csoportosításban. Dareiosz mint fáraó mutat be nekik áldozatot.
Dareiosz az ország jogrendjének helyreállítására is gondot forditott. Diodórosz (I. 94.
sk.) a következő nagy törvényhozókat sorolja fel: Ménész,Szaszükhisz, Szaszoószisz,
Bokkhórisz, Amaszisz, Dareiosz. (A második és harmadik név azonositása bizonltalan.)
Kereskedelmi és közlekedési szempontból is nagy jelentőségú vállalkozás volt a Vörös-
tengert és a Nílust összekötő csatorna megépítése,amelynek már úibirodalmi előzmé-
nyei voltak, Három sztéléőrzi ennek a gigantikus építkezésnekaz emlékét,és feliratuk
négynyelvú,akárcsak a Dareiosz-szoboré. Az egyik sztélé(ún. szuezi felirat) óperzsa
változatának második fele így hangzik: ,,En vagyok Darayavaus (Dareiosz), a nagy ki-
rály, a királyok királya, a mindenféle embereket magában foglaló tartományok királya,
(király) ezen a nagy ftildön, széltében-hosszában, Vistaszpa fia, Haxamanisiya.
Kinyilvánitiá Darayavaus király: Énperzsa vagyok. Perzsiából elfoglaltam Egyipto_
mot, lin rendeltem el ennek a (csatornának) a kiásását a Nílus nevú folyótól, amely
Egyiptomban folyik, ama tenger felé, amelyik Perzsiától indul ki, Azután ezt a csatornát
2I3
(kiásták), úgy, ahogyan én elrendeltem, és haiók iöttek (Egyiptomból) ezen a csatorírán
át Perzsia felé, úgy, ahogyan az óhajom volt." (ÓKTCh 322. Töttössy Csaba fordítása.)
Dareiosz politikája évtizedekre biztositotta a békétEgyiptomban, a marathóni csata
(490) után azonban, amely megmentette Athént a perzsa megszállástól, 48ó-ban kitört
a felkelés Egyiptomban, közelebbről a Deltában. Felső-Egyiptom perzsa kézen maradt.
484-ben Xerxész (48H65) uralkodása kezdetén szilárdult meg ismét a perzsa uralom
egész Egyiptom felett.
Újra ellenséges lett a viszony a papság és az uralkodó között. Az Egyiptomban élő per-
zsák nem asszimilálódtak a helyi lakossághoz, nem vették át temetkezési szokásaikat
(98. kép). Xerxész idejében nem épültek templomok. A szaiszi idók libiai vezető rétege
csak az alkalmat várta az újabb felkelésre. I. Artaxerxész (465424) alatt, 4ó0 tá'án, a
líbiai Inarósz újra harcba vezette a Nyugat-Delta népéta perzsák ellen. A szatrapa,
Akhaimenész, Xerxész testvére, Papremisznél szállt szembe a felkelókkel, de elesett az
ütkózetben, s a Delta nagy része negszabadult a perzsa uralomtól. Memphiszt azonban,
mely a perzsák egyik fő támaszpontja volt, valószínúleg nem sikerült elfoglalni, így Dél-
Egyiptom zárva maradt a felkelók előtt.
A két felkelés megmutatta az alapvető politikai és katonai eltéréseketaz asszír-egyip-
tomi és perzsa--e gyiptomi viszony között. Az asszír uralom idején a Delta volt a meg-
szállók támaszpontia. Most viszont a Delta volt a leggyengébb pont, Felső-Egyiptomot
a Dareiosz által ásott csatornán keresztül el lehetett látni utánpótlássál. Az egyiptomiak
és líbiaiak esélyeit növelte a még ekkor is tartó görög-perzsa háború. A szalamiszi (480)
és a plataiai (479) csata után a perzsák mindinkább defenzivába szorultak. Ennek a nagy
mérkőzésnek egyik mellékharctere lett Egyiptom.
Jelentós athéni hajóhad iött az egyiptomiak segitségére, Eszak-Egyiptomból kiűzték
a perzsákat, 456-ban azonban Megabüzosz serege megfordította a háború menetét. Az
athéniakat a Proszoipitisz-szigeten körülzárták, s 454-re megsemmisítették, A felkelést
leverték, Inarószt kivégezték.
A teljes perzsa diadal azonban csak látszat volt, a Delta nyugati felének mocsaraiban
továbbra is a felkelók maradtak az urak. Amürtaiosz, majd fiai, Thannürasz és Pauszirisz
vezefték a harcot a perzsa helyőrségek ellen,

AZ ELEPHANTINÉI KOLÓNIA

Az egyiptomiak idegengyűlöletének egyik nevezetes megnyilvárrulása volt az első per-

zsa uralom végénaz elephantinéi zsidó templom elpuszűtása. Az itteni kolónia létreiötte
valószínűleg összefüggésben állt Jeruzsálem 586-os elfoglalásával, mely után a zsidók
tömegesen menekültek Egyiptomba. Egy részükből katonai határőrtelepet alakitottak
ki a XXVI. dinasztia királyai, s ezek leszármazottai tovább szolgáltak a perzsa uralom
alatt is.
A zsidók templomot is építettekmaguknak, de a hosszú ideig idegen, sokistenhivő
környezetben élő közösség vallási nézetei erősen eltértek a tiszta monoteizmusra törekvő
jeruzsálemi kultusztól. Óseik istene, Yahu mellett egyéb isteneket is tiszteltek, Bethelt,
Asimot, Anatot és Heremet. Az egyiptomiak két okból is gyúlölték őket, egyrészt mert
a perzsa hatóságokat szolgálták, másrészt Elephantiné szigetén állott Hnum kosisten fó
2|4
szentélye, s nyilván felhábodtó volt számukra a bárányok megölése a peszah-imepen.
Valóban kúlönös helyzet alakult ki, hogy a kis sziget egyik templomában istenként tisz-
telt állatot a szomszéd településen tömegesen fogyasztották.
A zsidó kóósség életét,sorsát a század eleién előkerült arameus nyelvú okmányokból
ismerjük. Egy részletet idézúnkabból a beadványból, mely a templorn 410-ben történt
lerombolását mondja el: ,,Darayavaus (II. Dareiosz, i. e. 424404) király 14. évének
Tammuz hónapiában, amikor Arsama (szatrapa) a királyhoz ment, a Yeb (Elephantiné)
városi Hnum isten bálványpapjai összebeszéltek ezze| a Yidralga fratarakáva|, akí itt
szolgált, mondván: ,iYahu istennek ez a szentélye Yeb városában távolíttassék el innen !<
Ezután ez az átkozott Vidranga levelet intézett fiához, Náfayanához, aki Szewén (Asz-
szuán) városában hadseregparancsnok volt, mondván: ,lEzt a templomot Yeb városában
romboliák le !< Ezután Náfayana magával hozott egyiptomiakat más katonasággal együtt;
elmentek Yeb városába, fegyverestúl benyornultak ebbe a templomba, ftildig rombolták,
s a benne levő kőoszlopokat összetörték. volt ott öt faragott kőből készült kapu is, ezek
is a templomhoz tartoztak, ajtószárnyaik fából készültek, s az aitószárnyak sarkai rézből
valók voltak, a szemöldökfa pedig cédrusfából. Mindezt a többi felszereléssel együtt, s
minden mással együtt, amit on találtak - mindezt trizben elégették. Az arany és ezüst
szórólapátokat és egyéb használati tárgyakat, amelyek ebben a szentélyben voltak - mind-
ezt elvitték és magukévá tették. Pedig atyáink ezt a templomot ÍÍrégaz egyiptomi birályok
idejében épitették Yeb városában, és amikor KambúszészEgyiptomba vonult, ezt a
templomot máI felépített állapotban találta. Es bár az egyiptomi istenek templomát mind
elpusztították, ebben a templomban senki semmi kárt nem okozott. De amióta ezt cse-
lekedték, mi asszonyainkkal és gyermekeinkkel együtt zsákruhát öltöttiink, böitóltiink
es imádkoztunk Yahuhoz, az ÉgIstenéhez, (míg végül) diadalt láttatott veliir < ezzel a
kutya Vidrangával szemben: lábáról levették a lábperecet, és minden vagyonát, amit
szerzett, elvették; mindazokat a férfiakat is, akik rosszat akartak ennek a szentélynek -
mindnyájukat megölték, és diadalt láttunk velii{< szemben. - . (ÓKTCh 329. sk. Hahn
István fordítása.)
Hnum papiai tehát megnyerték maguknak az egyik perzsa tisztviselő segítségét.Bár
végúla telepesek engedélyt kaptak a templom újjáépitésére,erre az úiabb felkelés miatt
nem került sor.
A perzsa uralom alatt nemcsak zsidók tellesítettek szolgáüatot Egyiptomban, hanem
a birodalom más részeiből származó lakosságról is tudunk. A Tuna el-Gebel-i (Hermu-
polisz mellett) feltárt szent íbisz-katakombákban egy korsóból arameus levelek kerültek
elő l944-ben. A levelekből kiderül, hogy Asszuánban mezopotámiai származású tisztek
szolgáltak, s a városban a babiloni Nabunak és más sémi i§tenségnek is volt temploma:
Banitnak, Bethelnek és az ÉgKirálynőiének.

AZ UTOLSÓ FÁRAÓK

Az idegen uralom több mint százhúsz éve nem törte meg az egyiptomiakat. A 404_es
lázadás vezetőiét - mint a korábbi ellenállás e8yik iránltóiát - szintén Amürtaiosznak
hívták. A Deltából kiinduló mozgalom ez alkalommal teljes katonai győzelmet aratott,
egész Egyiptom felszabadult. Ez azonban nem egy csapásra történt, Elephántinén egyes

215
arameus okmányok még 400-ban is II. Artaxerxészí (404-359 v, 358) ismerték el ural-
kodónak. Amürtaioszt, aki mellett egy Pszammetik nevű uralkodó is állt, tekintette
Manethón a XXVIII. dinasztia egyetlen uralkodójának (40,1-399). A perzsák 401_ben
nagy ellentámadást terveztek, de Kürosz herceg lázadása, majd a Spártával kitört há-
ború miatt le kellett mondaniuk az azonnali offenzíváról.
Egyiptom belső helyzete a győzelem után nem volt szilárd, s a szaiszi uralkodót hama-
rosan egy mendészi dinasztia (XXIX.) döntötte meg. I. Nepheritész (399-?94) is arra
törekedett, hogy a perzsák lekötöttsége minél tovább tartson, s ezért gabonával támo-
gatta a spártaiakat.
A rövid ideig uralkodó utódok közül Hakórisz (393-380) emelkedik ki, akinek éveiben
súlyos erőpróbát kellett az országnak kiállnia. Az Antalkidasz-féle béke megkötése (386),
mely a perzsa birodalom formai hegemóniáiát hozta magával a görög államok felett,
annyit ielentett, hogy Egyiptomnak szövetségesek nélkül kell szembeszállnia a fenyegető
új támadással. Katonai szempontból azonban biztatóbbá tette a helyzetet, hogy bár ál-
lami szinten a görögök nem nyúithattak támogatást, de görög zsoldosok szolgáltak Egyip-
tomban a kininő athéni hadvezér, Khabriasz vezetése álatt. A 385-383 között vivott há-
boru Egyiptom győzelmével végzódött. A következő években Hakórisz erejéből a per-
zsák ellen kúzdő ciprusi Euagorasz támogatására is telt.
Hakórisz komoly sikerei ellenére a dinasztia uralma nem lett tartós. ,,. . . az ötödik ural-
kodó, akinek uralkodási napjai teljesek voltak, mert kegyes volt a templomokkal szem-
ben, Bukott azonban ó is azért, mert nem volt tekintettel testvéreire." Ezt mondja az
út\. Démotikus Krónika Hakőrisz végéről (ÓKTCh 79. Wessetzky Vilmos fordítása.),
amiből arra lehet következtetni, hogy utolsó éveiben lázongások voltak. Az utód, II.
Nepheritész (380) nem tudta magát tartani, és a szebennütoszi Nektanebész (Nehetne-
bef, 38G-3ó2) alapított úi dinasztiát (xxx.). A politikai vezetés tehát kizáró|ag a deltai
hatalmasságok viszályai során dőlt el. A király Henuthenet kikötő tízszázalékos behoza-
tali vámját és a naukratiszi termények tízszázalékos illetékét Néith szaiszi templomának
adományozta, mely a Delta kultikus köZpontja volt.
A perzsák nem nyugodtak bele vereségi.iLkbe, kényszerítettékAthént, hogy hívja vissza
Khabriaszt, ennek ellenére a 373-as lagy támadás Pharnabazosz vezetésévelugyancsak
kudarccal végződött. A birodalom gyengülése ezután hosszabb békétbiztosított Egyip-
tomnak. Nektanebész építkezéseia fokozódó iólétről tanúskodnak. A fáraó baráti kap_
csolatot tartott fenn Spártával és Aüénnal egyaránt, Takhósz (Tósz, Dzsedher, 362-
360) alatt már úgy látszott, hogy Egyiptom sikerrel kísérelheti meg a nyugati perzsa tar-
tományok elfoglalását, Két kiváló katonát sikerült megnyerni a vállalkozás számára,
ezer hoplita élénEgyiptomba érkezett a hányatott életúaggastyán spártai király, Agészi-
laosz, és újra egyiptomi szolgálatba állt az athéni Khabriasz is.
Plutarkhosz jellemző képet raizol a puritán spártai és a fényúzésbentobzódó egyip-
tomi arisztokraták találkozásáról :
,,Amikor Egyiptomban partra szállt, a kiíály legelőkelőbb vezérei és főemberei várták
a kikötőben, és tisztelegtek elótte. Az egyiptomiak közt nagy várakozás előzte meg Agé-
szilaosz érkezésétnagy hírneve miatt, és sokan összesereglettek a látására, Mikor azután
nem láttak semmi fényes pompát, csak egy apró, jelentéktelen kúlseiúöregembert, aki
a part melletti részen feküdt durva szövetből készült, ócska köpenyben, gúnyolódni kezd-
tek és kinevették; azt mondták, hogy olyan ez, mint ahogyan a mesében mondják: vaiú-
216
dik a hegy, és egeret szül. De még inkább megcsodálták azt az érthetetlen eliárást, hogy
a neki felajánlott ajándékok közül csak a lisztet, borjakat és ludakat fogadta el, de az édes-
ségeket, ízletes ételeket, illatszereket mind visszautasitotta, majd amikor unszolták és
erőltették, hogy fogadja el, szóIt, hogy adiák a helótáknak. De, mint Theophrasztosz
beszéli, nagyon megtetszett neki a koszorúkba kötött papirusznád leveleinek simasága
és egyszerűsége, s kérte a királyt, hogy majd, ha visszautazik, ebből kaphasson." (Agé-
szilaosz 36. Máthé Elek fordítása.)
A nagy hadvezér azonban ebben a hadiáratban nem mutathattá meg képességeit, a fő-
parancsnokságot ugyanis a király magának tartotta fenn, a hajóhadat pedig Khabriasz
alá rendelte. Az ebből támadt személyi ellentét már eleve veszélyeztette a sikert, Mikor
a hadsereg megkezdte az előnyomulást a perzsa területen, Egyiptomban lázadás tört ki,
mely Nektaneboszt (Nektanebisz, Nehethorhebit) juttatta trónra. Agészilaosz, akit sér-
tett a király fennhéjázó modora, a |ázadőhoz pártolt át, s ezzel el is dőlt, ki lesz Egyip-
tom uralkodója. Takhósz volt ellenségéhez, II. Artaxerxészhez menekült, aki kegyesen
fogadta.
A belpolitikai válság azonban nem ért véget, Nektanebosz uralma érthető módon
gyenge lábakon állt, s egy meg nem nevezett mendészi felkelő vezetése alatt százezres
tömeg vonult ellene hadba. A király szavaiból - ,,szedett-vedett mesterember népségés
harci tapasztalat hiján" - arra lehet következtetni, hogy népi felkelés fordult az új ural-
kodó €llen. A mozgalom olyan méreteket öltött, hogy a király Agészilaosszal együtt egy
megerősített városba vonult vissza.
VégúlAgészilaosz haditerve diadalmaskodott. A király, aki korábban bizalmatlan volt
vele szemben, most már barátiának tekintette, marasztalta, maradjon még egy télen
Egyiptomban, a 84 éves öregember azonban a fizetségül kapott kincsekkel hazaindult.
spártát már nem láthatta meg, Líbiában hunyt el.
Nektanebosz (360-342)* volt Egyiptom utolsó nemzeti fáraója. Uralmának viharos
nyitánya ellenére államférfiúi tehetségével újra létrehozta az egységet, melyre az ország-
nak Perzsia újabb megerősödése miatt ugyancsak szüksége volt. III. Artaxerxész Ókhosz
helyreállította szuverenitását a nyugati területek felett, majd 35l-ben támadást indított
Egyiptom ellen, de Nektanebosznak sikerúlt győzedelmeskednie, A perzsaellenes görög
politikusok (Démoszthenész, Iszokratész) lelkes örömmel fogadták az egyiptomi diadalt,
melynek különösen nagy súlyt kólcsönzött az a tény, hogy maga a nagykirály vezette
a háborút Egyiptom ellen. A háborút követő felkelések Cipruson és Föníciában késlel-
tették a perzsa bosszúhadjáratot, végül is azonban elérkezett az Egyiptom számára any-
nyira szomorú 343-as év.
A perzsa király, aki a görög Thébaiból és Argoszból is kapott segít§éget, először Föní-
cia ellen vonult, ahol Szidón árulás révénhamarosan kezébe került. Fönícia erre meg-
hódolt, és megindult a felvonulás Egyiptom ellen. Nektanebosz és görögjei hősiesen
védekeztek Péluszionnál, a perzsáknak mégis sikerült egy csatornán behatolni a Deltába,
mire Nektanebosz Memphiszben rendezkedett be védelemre.
Elesett Péluszion, a Deltában zűrzavar és pánik tört ki, az egyiptomiak és görögök .

* Mivel Nehetnebefés Nehcthoíhebit görög névfolmáia (Nektanebész, Nektanebo§z) alig külön-

bözik, I. é§ II. Nektanebosznak is nevezhetiii& őket,

2|7
egymás ellen fordultak. Bubasztisz a perzsák kezére keriilt. Nektanebosz összeszedte
kincseit, és délre, Etiópüba, vagyis a Meroé birodalomba menekúlt.
A foglalást követő állítólagos peízsa rémuralomról még vadabb történetek őrádtek
meg, mint Kambüszóz tombolá§áól. Ókhoszt az egyiptomiak Kardnak (Plutarkhosz:
Ízíszés Oziisz. l l.) és Szamárnak Gzisz és Ozirisz. 3l .) nevezték. Ő is állítólag megölte
Ápisn, sőt más szent állatokat is. A templomokat kifosztottlák.
Nektabenosz további sorsáról hiteles forrás nem maradt. Lehetséges, hogy 341-ben
Dél-Egyiptomban még őt ismerték el királynak, Felesége, Hedeb-Néith-Ií€t-Binet síria
Szakkaníban volt. Ő maga lalószínűleg a Meroé birodalomban halt meg. Ez a tény azon-
ban nem elégitette ki az utókort, megszületett a legenda, mely szerint tón|a elvesztése
után Nektanebosz, a nagy vanízsló, Makedóniába ment, ahol elnyerte a királlné, Olüm-
piasz szerelmét, s ő lett Nagy Sándor atyia. (Sándor-regény).
h Démotikus Krónika egylk homályos |oslata a népnek azt a reményéttükíözi, hogy
egykor vissza fog térni Nekanebosz, és véget vet az idegenek uralmának:
,,Megielenek arany királyi koronával. Nem fogiák feiemól eltávolítani. Ez alan Nek-
tanebosz firaót éfti." (ÓKTch 80. §íesseuky Vilmos fordítása.)
A Nektanebosz-várás megkönnyítette annak a felkelőnek, Hababasnak a dolgát,
aki 338 üián foglalta el Egyiptom nagy részét.Egyiptom meghóűtója, III. Artaxerxész
ebben az évben esett méregnek áldozatul, s nehezítette Perzsia helyzetét a khaironeiai
c§ata i§, mely Ma}edóniát tette a göóg államok unívá, s véget vetett a perzsa befo-
lyásnak.
Hababast a későbbi hagyomány az egyiptomi isteneket tiszteló a templomokat páno-
ló uralkodónak áütotta be. Az orság rokonszenve nyilván mellette áUt, mégis csak kb.
két evig tudta magát Egyiptomban tartani. A szabaűtó nem délról iött, hanem Makedó-
niából.

NAGY SÁNDOR EGYIPTOMBAN

Amikor 334-ben Nagy §ándor (336-323) megindult a perzsa birodalom meghódíuísá-

ra, Egyiptom ura III. Dareiosz Kodomannosz (335-332) volt. Hababas bukása után az
orságban dermedt nyugalom honolt. A 333-ban vívott isszoszi csata után megnyílt a
makedónok ritia Szíriába, Föníciába. Miután Isszoszná] elesett Egyiptom szatrapáia,
Szabakész is, utóda, Iűazak&z láta, hogy Egyiptom nem tartható, és akarva-akaratlan
Nagy Sándor dolgát könnyítette meg azza|, hogy az egyiptomiakkal együtt szetverte
Amiintá§z perzsa oldalon harcoló, szétzüllött 8öíög csapaait, akik az isszoszi csata után
fosztogatva vonultak be a Deltába.
Türosz hét hónapig tartó ellenállása, majd Gháza ostroma még haladékot adott a per-
zsákrrak. 332 őszén lépett Sándor Egyiptom fijldiére, melyet Mazakész szatrapa ellenál-
I᧠nélkül adott át neki, s ahol a lakosság felszabaűtóként fogada. Nem hódítóként vi-
selkedett, hanem szinte zarándoklatként tiintette fel e8yiptomi tartózkodását. Amikor a
határól Memphiszben érkezett, áldozatot muEtott be az ottani isteneknek, köztük
Ápisznak is. Tüdatos po|itikai számítás reilett ebben a gesztusban, a kiiüönbség Kambü-
szész, Artaxerxész Ókhosz és Sándor magatarÉsa között nagyon is szembeötlő lehetett
az egyiptomiak szemében, akik ezek után készséggel ismerték el fíraónak a makedón ki-
nályt,

218
 Egyiptom fiildjén alakult ki Sándor nagy politikai koncepciója. Arisztotelész tanit-
ványa, aki útiaira mindig magával vitte az lliászt, in alakult át keleti királlyá, aki nem
leigázni akarta a perzsa birodalom ősi népeit, hanem egy nagy szintézisre törekedett, egy
olyan birodalom létrehozására, ahol görögök, perzsák, egyiptomiak, babilóniaiak test-
vérekkéntélhetnek egymás mellett.
Memphiszből a tengerpartra ment, kijelölte az úi kikötőnek - mely máig az ő nevét
viseli -, Alexandriának a helyét.
,,Mint mondiák, Egyiptom meghóditása után nagy és népes görög várost akart alapi-
tani, amely majd az ő nevét viseli, de még nem jelölte ki az építészekáltal kimért és el_
határolt helyet, amikor egy éiszaka álmában csodálatos látomást látott. Egy ősz hajú,
tiszteletet parancsoló külseiú férfi állt meg előtte, és ezeket a verseket mondta:

Van bizonyos sziget ott, a zajongó tengeri árban,

szemben Egyiptommal - Pharosz, ez neve ennek a ftildnek.
(Odússzeia IV. 354. sk. Bp. 1957. Devecseri Gábor műfordítása.)

Alexandrosz azonnal felkelt, és a Pharoszhoz ment, amely akkor még sziget volt, a
Nílus kanóboszi torkolatánál kissé feljebb, most azonban töltés köti össze a szárazöld-
del, Amikor ezt a kitűnó fekvésű terüetet meglátta (ítildnyelvszeni, kellő szélességű
ftildszoros ez, s egy tavat választ el a tengertől, amely tágas öbölben végződik), azt
mondta, hogy lám, Homérosz nemcsak más tekintetben bámulatra méltó, hanem nagyon
bölcs építészis; megparancsolta tehát, hogy ehhez a belyhez alkalmazkodva rajzolják
meg a város alaptajzát."
(Plutarkhosz : Alexandrosz, 26. Máíl]1é Elek forditása,)

A kikötők épitéséreáltalában alkalmatlan egyiptomi tengerparton Alexandrosz ki-

trinó helyet talált a iövendő világváros számára. Nem érl rá azonban itt időzni, mert
hátravolt még egyiptomi útjának legromantikusabb, ideológiai szempontból döntő ielen-
tőségúvállalkozása, a Sziwa-oázis, az ottani jóshely meglátogatása. Ma|dnem 600 kilo-
méteres veszélyes sivatagi utazást jelentett ez a kirándulás akkor, amikor Dareiosz még
tekintélyes hadsereggel állt a hátában. Vállalva az eltévedés,a szomjhalál veszélyét, in-
dult el Sándor arra az útra, melyet ma is csak több gépkocsi együtt tehet meg, mert az
elakadásnak könnyen katasztrófa lehet a következménye.
Amonnak egy különós alakiát tisztelték az oázisban. Curtius Rufus írja le, s közlését
a korabeli régészetianyag is megerősíti.
,,Az istenként dsztelt alak ábrázata nem olyan, amilyennek a múvészek általában az
isteneket mintázzák: leginkább egy smaragdokkal és drágakövekkel kirakott köldökhöz
hasonlít. Amikor valaki jóslatot kér, a papok előhozzák az aranyozott hajóra helyezett
szobrot; a hajón kétoldalt sok-sok ezústcsészelóg le. Nyomukban asszonyok és szüzek
lépkednek, ősi szokás szerint valami barbár csengésű dalt énekelve, mert úgy hiszik, ezzel
meglágyítiak a főisten szívét,hogy világos jóslatot adjon.
Amikor a király odalépett, a legöregebb pap isten fiának szólítofta, e megszólítással
szentesítve, hogy a főistent Nagy Sándor atyjának tartja."

1Curtius Rufus IV , 7. 31-32, Kárpáthy Csilla fordirása.,;

2|9
 Itt lett Alexandrosz ist€n fiává, s bármennyire nevetséges és gyűlöletes volt ez a görö_
gök és makedónok szemében, a sziwai apoteózis világtörténeti ielentőségú lett, ember-
felettivé emelte Sándor tekintélyét a keleti népek szemében, és alapia lett a hellenisztikus
és a római uralkodóistenítésnek. Utódai, a diadokhoszok pénzein az ősi egyiptomi hagyo_
mányoknak megfelelően némelykor kosszarvak láthatók Nagy Sá,rrdor fe|én az egyiptomi
apoteózis ieleként. Hatsep§zut korától némelykor a királyok fején levö kosszarv feiezi
ki azonosságukat Amonnal. Thébában - ahol egyébkéntnem iárt - fáraó külsővel ábrá-
zolták (l02. kép).
Sziwából Nagy Sándor visszatért Memphiszbe, ahol a görög államok hódoló küldött-
ségei járultak eléie. 331 tavaszán hagyta el a Nílus országát, hogy egy mesés sikerü had-
járat során egészen Indiáig jusson, Mindig visszavágyott azonban Egyiptomba, végren-
delete szerint isteni atyia oázisában kellett volna nyugodnia. Ezt a kívánságát Ptole-
maiosz nem teliesítette, elóször Memphiszberr, majd Alexandriában helyezték örök nyu-
galomra,
 A király

CÍMEK, KORONÁZÁS

Az egyiptomi számára az állam és a királyság azonos fogalom volt, ezért ennek történeti
feilődésével külön is kell foglalkoznunk.
.Hórusz, a két ország kedveltie, a Nap fia, aki élettel van megáldva mindörökre. Az
arany Hóruszok, a két úrnő, a testúlet kedveltie Pepi, akí éljen, mint Ré, Felső- és Alsó-
Egyiptom királya, Meiré." (Pyr. 786.)
,,Hórusz, az erós bika, akinek kitúnóek a tervei, a két úrnő, akinek nagyok a csodái
Karnakban, az arany Hórusz, aki elégedett az |gazsággal és gondoskodik a két országról,
Felsó- és Alsó-Egyiptom királya, D zseszer-Heperu-Ré, aNap fia., Meri-en- Amon Horem-
áeó, aki élettel van megáldva." (Urk. IV. 21l8.)
A két királyi protokoll egyike VI. dinasztiabeli, a második aZ Úibirodalom korából
váló. Ha a diszítő jelzőket elhagyjuk - ha nem is azonos sorrendben -, ugyanazt az őt fő
elemet találiuk: t. Hórusz, 2. a két úrnó, 3. arany Hórusz (Pepinél többes számban),
4. Felső- és Alsó-Egyiptom királya, az első cartouche az uralkodói néwel, 5. a Nap fia
és a második cartouche a személynéwel.A díszítő jelzőket is neveknek fogta fel az egyip-
tomi, így a királynak voltaképpen öt neve van, mindegyik címéhez!árul egy.
Lássuk most, hogyan jött létre ez a titulatúra, milyen történelmi körülmények emlé-
két őrizte évezredeken át. Skorpió király még nem viselt buzogányán semmiféle címet,
Narmer viszont a palettán már a téglalap a|ak,tl, szereh-keretbe - mely a királyi palota
homlokzatát ábrázo|ja - iratta a nevét. Más emlékein a szereh te]reít már ott a sólyom,
tehát Hórusz Narmernek tekintették. Ez tehát a legelső királyi cim, mely a főhatalom
birtokosát az égi sólyomisten fóldi megtestesülésévéteszi. Minden egyes királyban
Hórusz ölt emberi formát, Hórusz volt az összekötó kapocs a fiild ősi isten-uralkodói és
Egyiptom királyai között. A két úrnő cím (nebti), mely Aha király alatt túnik fel, a két
ország egyesitésénekvallási megfogalmazása, az uralkodót Dél és Eszak védóistennői,
a Nehbet-keselyű és az Uadzset-kígyó (Utó) védelme alá.helyezi. Mivel később a koro-
nák is e két istennő szimbólumai lettek, a ,,koronák ura"-ként fordították le görögre,
amiben nyilván az is közreiátszott, hogy a neb sz6 urat ielent.
Azarany Hórusz cim mondanivalója, létreiöttének körülményei jóval bizonytalanab-
bak, közveden előzménye Dzsószer arany Nap |elzője. Kheopsznál a cim a két arany
Hórusz alakban használatos, ami a két ellenséges isten, Hórusz és Széth kibékülését
akarja kifejezni. I. Pepinél - mint láthattuk - arany Hóruszokfól van szó, a cimnek ez
a formája talán a királynak a különböző helyi Hórusz-forrnákkal való azonosságára utal.
Az Úibirodalom utáni időkben a cím átértelmeződött, Hórusznak Széth felett aratott

22|
győzelmével hozták kapcsolatba, a zeó jelben ugyanis, melyen a sólyom áll, Széth Nuóri
(omboszi) elnevezésétlátták.
Az I. dinasztia korától ismerjiiLk a niszut-biti Felső- és Alsó-Egyiptom királya címet,
mely politikailag fogalmazza meg az egyesítésutáni kormányzati formát, a két ország
perszonálunióját. Bár a két ország hamarosan összeforrott, a kettős királyság eszméje
a legszilárdabb egység idején is továbbélt,
ANapfia ( za Ré) titulussal a IV. dinasztia kapcsán foglalkoztunk. Dzsedefré, Kheopsz
fla veszi fel elsőnek. A III. dinasztiától a király fó neve cartouche-ba kerül. A cartouche
hosszúkás, két végénlekerekített keret, egyik végénfüggőleges vonallal. Az V. dinasz-
tiától a Nap fia cím után következő nevet is caítouche-ba írták.
A fáraó elnevezés az egyiptomi per-aa,,,nagy ház" szavakból származik. A királyi palo-
tát, az udvart nevezték így, csak az lJibiíodalomtól kezdték a király személyére alkal-
mazni.
A királyi hatalom különböző funkcióit - azokat, amelyeket ténylegesen gyakorolt, s
olyanokat is, melyeknek csak az ősközösség korábar1 az államalapítás előtt volt ielentő-
ségük - az uralkodói ornátus tartozékai szimbolizáüták. Legszentebb jelképe a kettős

korona volt, mely két ősi korona összeillesztéséböl iött létre

országrész koroná|a (fehér korona) valószínúleg ezüstből volt, hegyes sisak, legömbó-

tvitett csriccsal , Az alsó-egyiptomi vörös korona lapos alsó részéből

{ /
\,/
hátul hosszú nyúlvány indult ki, elöl pedig spirálban végződő fémszál díszítette.Alsó
f
részétvalószínúleg vörös vászonnal boritották
M
\,/
A XVIII. dinasztiától hordták a királyok az ún. kék koronát, mely eredetileg bizonyára
harci sisak volt. Ritkábban túnik fel az ábrázolásokon a két hosszú tollal disziteft királyi
diadém. A köznapi életben a királyok fejét a nemesz-keldő bodtotta. Olyan formában
haitottáü<, hogy két vége a király mellére essen.
Az uralkodó homlokán fémból készült, felfújt nyakú kobra ágaskodott, az ureuszkigyó
(Jaret, Uadzset). Olyan eleme ez a királyi koronánalg mely az isteni és a királyi hatalom
rokonságát emeli ki, hiszen az istenekhez is ugyanez a kígyó társul.
Az ureuszkígyó a szoláris mitológia körébe tartozik: ,,Az ureusz, aki a Napból szár-
mazik" - igy képzeli el eredetét egy piramisszöveg (109l c). Ennek a még egyszerú elkép-
zelésnek továbbfeilesztését jelenti az a hiedelem, mely Ré szemének tekinti. Az Úibiro-

222
 CARTOUCHÉ

dalom alatt időnként két kigyó ékesíti a király vagy királyné homlokát, a két istenszem
mitosza és az ország formális kettéosztása vezetett az ureuszkígyó megkettőzé§éhez. Elő-
fordul azonban a két kígyó helyett egy kígyó- és egy keselyűfe|, mint például Tutanh-
amonnál; ilyenkor a királyt a két ország védőistennői, Uadzset és Nehbet védelmezik.
Az ureuszt mint istennőt a Nap anyjának is tartották, nemcsak leszármazottiának. Egyes
korszakokban az igazságosság egyik jelképe lett: egy görögül fennmaradt aitiológiai
(eredetmagyarázó) mitosz szerint Bokkhórisz királyhoz, aki kezdetben kegyetlenül ural-
kodott, Ízisz egy kígyót küldött, mely a király fe!ére tekeredett, így kény§zerítette, hogy
igazságosan ítéli€n. Maatnak is ismeriiik olyan ábrázolását, ahol kígyófejű botot tart.
A számtalanszor látott ureu§zábrázolások érthetó módon izgatták az egyiptomiak
képzeletét,egyre újabb mitológiai magyarázatokat kerestek a királyt és az isteneket védó,
félelmes kígyó számára. Valószínúleg a libiaiaktól került Alsó-Egyiptomba. A libiaiak elő-
szeretettel vi§eltek egy felkunkorodó fürtót a homlokuk felett, ez értelmezódött át Egyip-
tomban kígyóvá. Még egy Ptolemaiosz-kori templomi szöveg is ezt mondia a kígyóról;
,,A nagy Uadzset, Ré hajtincse, aki elúzi a sivatag(lakókat) szájának tiizleheletével . . ."
(Edfou IV. 168.)
Ósi eleme a királyi viselemek az az állatfarok is, mely már a Skorpió buzogányon és
a Narmer-palettán is látható; a kötény felső szegélyéről lóg le. A régi vadász életmód em-
léke ez, a prehisztorikus oroszlánvadász palettán (7. kép) a zsákmányszerzésre induló
vadászok viselik. Itt valószínűleg kutya- vagy rókafarok, a vadászok mágikus módon igy
akarták megszerezni maguk számára is ezeknek az állatoknak az ügyességét, fürgeségét.
A történeti időkben az egyiptomiak már maguk sem voltak tisztában ielentőségével, az
Úibirodalom korában bikafaroknak magyarázták, a bika ugyanis régi jelképe a királyi
hatalom ereiének.
A koronázáskor változatos szerep iutott az isteneknek, vágyis az ő szerepüket eljátszó
papoknak. Az eljövendő uralkodót istenek vála§ztiák ki, a koronát Hórusz és Széth vagy
Hórusz és Thot helyezik a fejére, ők végzik a tisztitó szertartást is, melynek során a ki-
rály iobb és bal oldalára állva korsóból vizet óntenek az uralkodóra. Az életnek ez a vize
aú jelek alakjában csurog ki á korsókból. Thot a héliupoliszi szelt ised fa leveleire íria
az új király nevét, a négy világtáj felé szétküldött madaraknak pedig meg kell vinniiik
az örömhírt az egész otszágba.
Néhány mozzanat a legrégibb idöket, Ménészkorát idézte vissza. Szimbolikus módon
223
ismét megtörtént az ország egyesítése, melyet az ország két felére utaló növények, a papi-
rusz és liliom (vagy lótusz) szárainak a szema, ,,egyesíteni" hieroglifához való kötése is
kifeiezhetett, A ,,fal körüliárása" valószínűleg a főváros falai körü tartott processzióra
vonatkozott, melynek során a király jelképesen birtokba vette Egyiptomot.
A trónra lépésután értesítéstkaptak az ország fóméltóságai a király hivatalos titulatú-
ráiáról. L Thotrnesz a következő úzenetet küldte a núbiai kormányzónak, Turinak:
,,Királyi parancs a kusi királyfi, a déli sivatagok elöliárója, Turi számáLra: Íme, vitetik
neked az a királyi parancs, hogy tudtodía adassék, hogy felségem felragyogott, mint
Felső- es Alsó-Egyiptom királya az élők Hórusz-trónusán. Nem lesz hozzá hasonló
(király) sohasem. Megalkottatott a királyi nevem; Hórusz, az erős bika, Maat kedveltje,
a két úrnő, aki felragyogott, mint egy Tűzkígyó, a nagyereiű, az aran! Hórusz, akinek
szépek (lesznek) az évei, aki élteti a szíveket, Felső- és Akó-Egyiptom királya, Aaheper-
karé, a Nag fia, Thomtesz, aki mindörökkön örökké éljen." (Urk. IV. 80.)
A királyi ornátus nemcsak külsőségeiben őrizte meg az ősidők számos maradványát,
a királynak - legalább szimbolikusan - később is el kellett látni azokat a funkciókat,
melyek az államalakulás előtti kisebb közösségek főnökeire hárultak. 1. Ő volt az ország
legfőbb papja, 2. felelős volt az ország termékenységéért,3. meg kell€tt semmisítenie az
ország potenciális és valódi ellenségeit.
Egyiptom egész történelrne folyamán fenntartották azt a látszatot, hogy az ország
tulaidonképpeni egyetlen valódi papja a király. Elvben csak ő mutathatta be a templomi
áldozatokat, a dombormúvek mindig az uralkodót ábrázolják, amint adományaival az
istenek elé járul. Neki kellett a halottakról is gondoskodnia, a síráldozati ima elsó szavai
évezredeken keresztül így hangzottak: ,,Áldozat, amelyet a király ad..." Ami a törzsi-
nemzetségi vezetóknél még magától értetődö feladat volt, egy nagy államban mát nem
volt ellátható, ezért a vallási funkciók jó részétaz uralkodó a papságra ruházta.
A termékenységi rítus legrégibb ábrázolása a Skorpió buzogány domborműve, ahol
a vetés megkezdése előtt az elsó kapavágást végzi. Medinet Habuban, Min iinnepén
III. Ramszesz vágla le az aratáskor az első kalászköteget. Sok természeti nép közvetlerl
összefüggést lát az uralkodók testi erónléte és az ország termékenysége között, ezzel
függ össze a rituális királygyilkosságok szokása is. Egyiptomban ezt már ténylegesen
nem haitották végre, de sziikségesnek tartották az öregedő királyok szimbolikus meg-
fiatalítását, Erre szolgált az ún. szed-ünnep, melyet általában a trónra lépésharmincéves
jubileumán tartottak először, maid néhány éves idóközökben többször is megismétel-
tek, III. Amenhotep három, II. Ramszesz ö§szesen tizennégy jubileumi ünnepet ren-
dezett.
A jubileumi ünnep fontosságára utal a korai időkben a lépcsős piramis mellé épített
jubileumi csarnok, Ebben az időben a túlvilági élet szempontjából is volt ielentősége,
ezért örókítette meg Dzsószer kőben az ünnepség helyét a piramis mellett. A saed-
ünnepség rituáléja a szimbolikus halál és a megifjodáS különbözó mozzanatait ábrázolta,
azt a gondolatot akarta szemléltetni, hogy a megújulás elengedhetetlen feltétele az ideig-
lenes leszál|ás a halál birodalmába.
Sainos, a rítusok legrészletesebb ábrázolása - II. Oszorkon bubasztiszi templomából -
töredékes. A másik fontos emlék, Heruef sirja a XVIII. dinasztia idejéból, csak a szer-
tartások egy részéttiinteti fel. lgy nehéz megállapítani a rítus egyes aktusainak egymás-
utriniát. Az el§ó fontos mozzanatok közé taftozntt az áldozatok bemutatása az istenszob-
224
rok számára, melyeket az ünnepségre összegyúitöttek az ország minden részéból. A ki-
rá|y víziőrát adományoz Nehbet isie4nőnek. Érthető, hogy az idó|elkép viszonzásaként
az istennő Rééhezhasonló hosszú életet helyez a király számára kilátásba. Leboruló fő-
méltóságok és idegen népek hódolatát látiuk a király előtt. Színpompás felvonulás emelte
az ünnepség fényét,melynek során a hadi ielvényeket is körbe vitték. Jelen voltak az
ország egyes tekintélyes főpapiai és a vezírek is. Az ünnepség fénypontján a fehér halotti
leplet viselő király emelvényen álló, kettős pavilonban foglalt helyet, ahová két trónust
helyeztek el. A király a korbácsszerű légykergetőt és a pásztorbotot fogta a kezében, tehát
Ozirisszal azonosult. Először az egyik trónuson a felső-egyiptomi koronát helyezték a
fejére, maid a másikon az alsó-egyiptomi koronát; a két korona úi trónra lépésétiel-
képezte, a hosszú élet emblémái pedig ennek az új uralomnak a tartósságát ígérték.
L dzsed-osz|op, egy maradandóságszimbólum felállítása is az új kezdet és megszilár-
dulás kinyilvánitása. A Heruef-sír felirata szerint a saed-ünnepség hajnalán maga a király
végezte szokarisz tiszteletére, akit gyakran ozirisszal és ptahhal azonosítottak. Ezekben
az ünnepélyes percekben himnuszok száL|tak az ég felé, és a papok áldozatokat helyez-
tek az oszlop elé. A hercegnők is tevékeny részesei voltak az órömteli eseménynek, sziszt-
rumaikat rázták Ptah-Szok arisz-Ozirisz ti§zteletére. A megszúlető Napot dicsőitő ma-
gasztalás az oszlop isteneinek, de egyúttal az ú' életet kezdő királynak is szólt: ,,Kitárul-
nak Szokarisz alsó kapui, amikor Ré megifiodva az égen van. Felragyogott Atum, és te
látod a ragyogást a Fényhegyen. Megtöltöd a két országot szépségeddel, mely olyan,
mint (amilyen volt) a tündökötve sugárzó ég, amikor Te megszülettél, mint Korong az
égen." (Urk. IV. 1861. sk.)
A királyi áldozatra a d,zsed,osz|op így válaszol: ,,Adok neked táplálékot, adok neked
ennivalót" (Uík. IV. 1865.), ami ú)ra kiemeli a szoros kapcsolatot a király megifiodása
es a termékenység,bőség között. A dzsed felállításának napján a fóváros falai körül négy-
szer marhákat és szamarakat haitottak végig.
A dased-dtussal fúggött ös§Ze az ősi, a történeti idők vallásában már alig szereplő
oszlopfétisek jelenléte a §zed_iiLrtnepségen. A király és Ápisz rituális futása is bizonyára
a termékenységet volt hivatva előmozdítani. Mint I. Mentuhotep jelképes Deir el-
Bahari-i síria mutatia, némelykor királyt ábrázoló szobrot is készítettek,mel^y a szed,-
öltözéket viseli, s ezt szabályos temetésben részesítették.A király |elképesen meghaló
régi énje helyébe megifiodott személyisége lépett.
Az egyiptomi királyság szakrális-mágikus Iellege világosan szembetűnik ezeknél a szer-
tartásoknál. Az írott történelem kezdete előtti korok képzeteit e szertartások humanizált
formában, egy bonyolult szimbolika keretében tárták a nép elé, és nyújtottak megnyug-
vást az óregedés jelei miatt aggódó alat&alóknak. Az istenek és a királyok azonos ter-
mészetét kiemeli az az elképzelés,mely szerint az istenek is tartottak szed-ünnepet, pél-
dául Ozirisz és Aton.
A király egyik legfontosabb kötelességét, az ellenség megsemmisítését,számtalanszor
ábrázolták a templomi dombormúvek, de emellett varázspraktiklákkal (edények össze-
törésének szertartása) is igyekeztek elérni ezt a célt.
A trón betöltése Egyiptomban általában elsőszúlöttségi alapon történt. A mitikus elő-
képet Ozirisz történetében látták, ákinek halála után Széth, a testvér csak bitorolta az
uralmat, s véElúla jogos örökösre, a fiúra szállt. Ha a törvényes feleségnek nem volt
fia, mellékfeleség gyermeke is lehetett kiráüy (IIL Thotmesz). Ha nem volt fia, veiére
^z

225
is ruházhatta a hahlmat, így lett Ehnaton utóda Tutanhamon. Arra is van példa, hogy
örökbefogadás útján is öröklődhetett a hatalom, Horemheb egy tábornokot tett meg
órökösévé, aki I. Ramszesz néven lett király,
Egyiptom hosszú története folyamán bizonyosan sokkal többször fordult elő erőszakos
hatalomátvétel, mint azt a rendelkezésre álló, nagyon is egyoldalú és megszűrt tórténeti
hagyományból ki tudiuk következtetni. Erószakkal vette át a hatalmat például a IX.
dinasztia alapítója, I. Heti, majd a XIL dinasztia kezdetén I. Amenemhat is. Hérodotosz
Amaszisz lázadásáról számol be részletesen.
Átalánosságban azonban mégis az a történész benyomása, hogy az egyiptomi monar-
chia stabil kormányzati forma volt, a királyi hivatal méltósága, a király isteni tisztelete
több volt, mint fikció. Királygyilkosságról alig egy-két esetben tudunk (I. Amenemhat,
III. Ramszesz, Apriész). A nyílt trónfosztástól általában óvakodtak. A minden hatalmá-
tól, isteni méltóságától megfosztott XI. Ramszesz névleg király maradt. Ehnaton ellen
sem tört ki fegyveres felkelés, bár a katonaságot kezében tartó Horemheb akár őt, akár
utódait könnyen félreállíthatta volna.

A KIMLYSÁG AZ Ó_ ÉSKÖZÉPBIRODALOMBAN

Az egyiptomi szakrális kiráüyság a III. dinasztia korában, Dzsószei alatt lett despo-
tikus, kizárólagos politikai hatalommá. A IV. dinasztia első felében érvényesül legtel|e-
§ebben a királyi mindenhatóság, Dzsószer korában az,,arany Napi', Kheopsz alatt a
,,Nagy Isten" cim jelzi ennek vallási szentesítését,tartalmát. A Ré fia cím megjelenése
mriLr a politikai viszonyok változásának kezdetét mutatia, de a királyi ideológia, mely
egyúttal a kor hivatalos vallása, egészen az Óbirodalom végéigelég erős ahhoz, hogy a
tulvilági lét legteljesebb, legmagasabb fokú birtoklását nyúitó piramisszövegeket az alatt-
valók elől elzárja, s igy őket vallási téíentelies függőségben tartsa az uralkodótól. A más-
világra való bejutásuk attól függött, hogy a királyi papok felolvasták-e résziikre a hal-
hatatlanságot biztositó szóvegeket, melyeket nem írbattak fel sirjukba.
A régi monarchia saiátos arculata a VI. dinasztiát követő időszakban nagy változáson
ment át. A memphiszi folytonosság megszakadása után Hérakleopolisz uralkodói nem
léphettek fel azonnal istenítésiigényekkel. Heti intelmei fiához, Merikaréhoz, iőzanul,
reálisan mértékfel az északi királyok helyzetét, hatalmuk korlátozottságát, A thébai,
nomoszkormányzókból királyokká lett dinasztia sem emelhette azonnal az égi szférákba
magát. IL Antef (Uahanh) sztéléie, amikor a királyi hatalom fiára hagyományozásáról
beszél, a magánfeliratok terminológiáját használia,
A királyi hatalomnak ez a teliesen világias felfogása hosszabb időszakra jellemző. Ert-
hető kivételt képez Mentuhotep (Nebbepetré), a második egyesitő uralkodása. Nála
bukkan fel először a thébai teokratikus ideológia egy különös megnyilvánulási formáia,
a király és Amon azonosítása. Dendarai és elephantinéi kápolnáián Amon tollas fejdiszé-
vel ábrázoltatta magát. A dendarai kápolnán Hathor társaságában van, az elephantinéin
Szatisz és Montu között ielenítették meg.
A XII. dinasztia kezdetén újra a szekularizált királyság áll előttiiLnk, főként a Noferti-
intelmek befejező soraiban és I. Amenemhat intelmeiben, Az uralkodók nem beszélnek
isteni származásról, sőt még arról sem, hogy valamelyik isten akaratából lettek királlyá.
226
 L Szeszósztrisz idején már megkezdődik a visszafordulás, a héliupoliszi templom-
építésselfoglalkozó szövegében azt a hangot üti meg, mellyel sokszor találkozunk az
Úibirodalom folyamán is. Hatalmát Rének köszönheti, aki már születése előtt ki-
választotta az uralomra. Tehát az uralkodást még nem tette egymagában jogszerúvé,
törvényessé, hogy királyi atyja örökébe lépett, nélkúlözhetetlen az istenektől származő
legitimáció is,
Egy karnaki relief határozottan az i§tenítéSre utal. Szeszósztrisz és Atum egymás mel_
lett áll, mindketten a kettós koronát viselik, arcuk is teliesen egyforma. Az uralkodó és
Atum azonban mégsem teliesen egyenran8ú, az ember és az isten közötti lényegi különb-
séget jelzi az utóbbi hosszú, ún. istenszakálla. A király szakálltalan.
III. Szeszósztrisz, a Középbirodalom nagy hódítója magasztalására írt kahuni király-
himnuszok halmozzák a dicsérő ielzőket, a hatásos, szemléletes hasonlatokat. Ezekben
és a Szinuhe-történetbe foglalt I. Szeszósztrisz-himnuszokban azonban sokkal inkább
túlzó költői hízelgéssel,nem pedig istenítésselvan dolgunk. Egészébena kózépbirodalmi
királyistenítés intenzitása, történeti ielentősége nem mérhető össze sem az e|őző, sem z
következó korszakéval. Az Elsó Átmeneti Kor szakadéka választja el a Középbirodalom
némelykor meggyötört, szenvedő embereknek ábrázolt királyait az Óbirodalom ,,Nagy
Isten"-eitól,

KIRÁLYSÁG AZ úJBIRoDALOMBAN

A Második Átmeneti Korban mélyre zuhant a királyi hatalom. A rövid ideig, egy-egy
terület felett hatalmat gyakorló uralkodóknál istenitésról megint nem lehetett szó.
A XVIII. dinasztia kezdetén is még szerények az ilyen irlíLrryúigények. Különös aktua-
litást ez a probléma - csak látszólag paradox módon - akkor nyert, amikor nagyon is vi-
tássá vált, hogy valójában ki jogosult a trón betöltésére.
Amon papsága a II. Thotmesz halála utáni idókben közvetlenül és látványos módon
érvénye§ítette akaratát, mint Amon döntését. Az isten szobra a határozatát vagy a temp-
lomban, vagy körmenet alkalmával közölte. Théba ugyan már az Első Átmeneti Kor,
de még inkább a XI. dinasztia alatt az ország legerősebb politikai centruma, az istenség
beavatkozásáról az államügyekbe azonban a Hatsepszut előtti feliratok nem beszélnek.
A királynőt egyik felirata szerint egyik körmenetkor Amon szobra tette meg Egyiptorn
uralkodójává. Technikailag az isten akaratának kinyilvánitása - mint a thébai teokrácia
ismertetésekor említettük - általában úgy tórtént, hogy a szoborhoz kérdéstintéztek,
az igenlő vagy nemleges választ a szobornak a kérdező felé történő közeledése vagy tőle
való távolodása jelezte. A processziókon a papok a vállukra helyezett hordozórudakon
vitték a szent bárkát, kabiniában reitették el Amon képmását és a tömeg úgy látta, hogy
érzékelikaz isten akaratát. Egyes kutatók szerint az orákulumszövegek úgy magyará-
zandók, hogy a szobor bólintott vagy tagadólag intett fejével, az ásatások során azonban
eddig egyetlen mozgatható fejű Amon-szobor sem került elő.
A punti expedíciót is az isten utasitására elinduló vállalkozásnak tüntették fel. Hatsep-
szutnak különösképpen vigyáznia kellett arra, hogy íngatag jogalapokon álló uralkodása
vallási szentesítést nyerien. Az isteni kiválasztást nem is tartotta elegendőnek, hanem
kifeiezett - sót igen magas fokú - apoteózist is sikerült elnyernie az Amon-papságtól.
Talán Mentuhotep példáia lebegett a papság és a kiíálynő előtt, amikor karnaki obeliszk-
)),7
iének egyik képénAmon alakjában ábrázolták, amint Amon, az isten előtt áll, Az ural-
kodó isteni természetének ilyen felfogása alkalmas lehetett volna a királyi hatalom és a
papság hatalmi igényeinek ósszebékítésére.Az istenítésnek ez a merész formája azonban
valószínúleg csak egy-egy esetben, rövid idóre látszott kívánatosnak a papság számára,
az Amonhoz fűződő lényegi rokonság kifejezéséreinkább más ikonográfiai formát keres-
tek, Hatsepszut egy szétszedett templomból szátmazó kótömbön csavart kosszarvakat
visel, Amon állatformá|a ugyanis a kos, s a királyistenité§ történetében, mint láttuk,
nevezetes szerep iutott ennek a motívumnak. Az egyiptomi fáfaók példáiát a meroéi
királyok is követték, a diadokhoszok pedig kosszarvakat üselő Nagy Sándor-képpel el-
látott érmeket hoztak forgalomba.
Hatsepszut istenítésénélaz Amontól való leszármazás volt a dóntő jogalap. A Deir
el-Bahari-i templom egyik képsora és a kísérószövegek a királynő isteni származásának
legendáiát mondják el, A cselekmény az égben kezdődik, Amon tizenkét istenség elótt
bejelenti, hogy isteni gyermek jön a világra, aki boldog időket hoz az istenek és az ország
számára is. Thot, mint isteni követ, megtudja Amon számára a leendő anya nevét:
,,Jahmész az ő neve, szebb ő minden asszonynál ebben az egész országban," (Urk. Iv.
2L9.)
Thot kísériel Amont a szent nászra. ,,Átváltozott őfelségének, az ő férjének, Felső-
és Alsó-Egyiptom királyának, Aaheperkarének (I. Thotmesz) alakjába. Úgy találták
az asszonyt, hogy palotája belsejében pihent. Felriadt az isten illatára, rámosolygott őfel-
ségére.Az nyomban odament |tozzá, vágyban égett irántá, Feléje forditotta a szivét, s
miután föléie haiolt, engedte, hogy lássa őt isteni alakjában. A királyné uiiongott, látván
az ő szépségét,és szerelem költözött a testébe az (isten) iránt. Az isten illata elárasztotta
a palotát . . ." (Uík. IV. 219. sk.)
Ez a történet a §?'estcar Papirusz tradícióiát folytatja, a korabeli vallás szellemében
átformálva. Az isteni fenség lenyűgöző ereie abban iut kifejezésre, hogy először a királyi
féri alakiát ölti fel, nem mer igazi valóiában mutatkozni az asszony előtt, csak akkor
nyilvánítja ki isteni lényét, miután az már megszokta közelségét, A gyermeket Hnum
teremti meg fazekaskorongján a kajával együtt. Tulaidonképpen a régen elkopott Ré
fia cimet (Amon azonos lehet Rével) akarják ezek a történetek új tartalommal meg-
tölteni.
A vetélytárs, III. Thotmesz sem nélkülözhette az Amon-papság jóindulatát, mint
mellékfeleség fia, ő sem volt teljes iogú trónörökös. Kiválasztásának története uralko-
dásának késői szakaszából maradt ránk egy karnaki feliraton. Mint gyermek az Amon-
templomban mutatott be nagyszabású áüdozatot az istennek l az isten szobra körbeiárta
az oszlopcsarnokot, Thotmeszt kereste, mikor felismerte, megállt elótte - így adta tud-
tára az ottlevóknek, hogy őt szemelte ki Egyiptom uralkodóiául, (Urk. IV. l58.)
Felesleges részletezni, hogy a trónigények ilyen jellegú alátámasztása mennyire nö-
velte az Amon-papság befolyását. Amon papiai ügyes politikával egyik vetélytárs mel-
lett sem foglaltak határozottan állást, a bizonytalan helyzet az ő törekvéseiknek ked-
vezett. Első ielentkezései ezek annak a thébai ideológiának, mely a teokráciát (isteni ura-
lom) taította az eszményi államformának, vagyis a világi hatalom helyett Amon papiait
szerette volna az orczág éléreállítani. Végül a XX. dinasztia végénThébában 8yőztek
a teokratikus eszmék.
Amon-orákulumról hallunk IV, Thotmesz korából is, úgy látszik azonban, hogy az
22a
istenség véleményénekkikéréseekkor még nem vált rendszeres gyakorlattá. A király
istenítésHatsepszut kori kezdeményezésből kiinduló, minőségileg is ismét úiat hozó
fokozata III. Amenhotep alatt túnik fel a núbiai szolebi templomban. Az élő király sa|át
kosszarvat és holdkorongot viselő égi éniének mutat be áldozatot. Az istenltett forma
neve: ,Nebmaatré, a Nagy Isten". Vagyis a király uralkodói neve után következik az
apoteizáló megielólés. A név nincs cartouche-ban, ez is ielzi, hogy itt nem íiildi király
viseli, Az isten-uralkodó életet, egészséget, vidlímságot, iubileuini ünn€peket aiámdékoz
saját ftildi alakjának. A király lénye tehát kettévrllik egy égi és egy ft'ldi énre, az isteni
aspektust tisztelet illeti meg a fiildi kiráüy részéről is. Hatsepszut az első uralkodó, aki
egy ábrázoláson saját szobrának tömiénez, de itt a szobor még,,Amon kedveltie", tehát
teológiailag ez az istenltésnek egy alacsonyabb foka, mint IIl. Amenhotepnél. III. Amen-
hotepig ennek a formának nincs fo|ytatása. Az fi teológiai megfogalmazás III. Amen-
hotep alatt lehetőséget nyúitott az élő uralkodó tényleges tiszteletére, hiszen látható for-
mája csupán egyik kivetülése az isteni lényegnek. Ez az í! tan nem véletlenül a távoli,
déli Szolebben jelent meg először. Az egyiptomi vallási centrumokban még idegenked-
tek az élő király tiszteleÉnek ilyen szélsőséges megnyilvánulásaitól, s Amenhotep mint
reálpolitikus megelégedett azzal, hogy a meghódított terúleten az általa építettúi temp-
lomban hódoljon önmaga előtt.
A király és egyes istenek egylényegúségénekábrázolása az Amarna-reform utáni idók
portréművészetében jelentkezik újra; a restauráció éveiben a karnaki templom számára
készült egy Amon- és egy Amaunet-szobor, s mindkettő jól felismerhetóen Tutanhamon
arcvonásait viseli. Tutanhamon cartouche-át később Horemhebével helyettesítették,
A kor egyik nevezetes alkotása egy Honszu-szobor Karnakból. A gyógyító istent a
szobrász finom arcú, sovány ifiúnak ábrázolia, ha hosszabban szemléli valaki, érzékel-
heti, hogy a fenyegető halál szomorúsága ül ezen az arcon, A portré Tutanhámoné, aki
úgy akarta elkerülni végzetét, hogy a gyógyítás istene - Amon fia - képébenmintáztatta
meg magát, vele azonosult szimbolikus módon (l05. kép).
I1jra meg úira kísértetek történtek tehát a teológia olyan irányba való fejlesztésére,
mely a királynak Amonnal vagy fiával való azonosulását fogadta volna el. A papság azon_
ban inkább az uralkodók alárendelt mivoltát igyekezett hangsúlyozni, az Amontól való
születés felelt meg leginkább felfogásának. Egyik vagy másik nézet pillanatnyi megerő-
södését mindig az adott korszak erőviszonyai határozták meg,
A késő úibirodalmi királyistenités iránya a XIX. dinasztia kezdetén raizolódott ki.
I. Széthi, legalábbis utólagosan, igyekezett nem királyi vérből származó atyja uralkodá-
sának karizmatikus ielleget adni. Egy tiszteletére emelt kápolnában nyomatéko§an hang-
súlyozza atyia istenségét, de nézetei nem szakadnak el a korabeli vallás tanitásaitól.
,,Bizony isten ő. B eltazzaaz alyl|ágot, beragyogia őt a Nap a sötétség helyén. Ő felfedi
atcát, |erázza porát, előtte zíg az északi szél." (S. schott in: NA§rG 1964. 1. füzet,
II. tábla.)
Itt az istenné válás a túlvilági szférában valósul meg. A kápolna homlokzatára írt szö-
vegben a halott Ramszesz kinyilatkoztatia fiának, miszerint hallotta, hogy a teljes isteni
kilencség szava Széthinek iuttatta a hatalmat. Az atya istenné emelése tehát alkalmat
adott annak kihirdetésére is, hogy a fiú az istenek akaratából nyerte el a trónt.
Széthi kanaiszi templomának egyik szövegéból kiderül, hogy nemcsak a halott királyt
éreztékebben az időben az istenek közé tartozónak. A templom istenei a következők:
229
Amon, Ré, Ptah, ozirisz, Hórusz, izisz és Menmaatré, vagyis I. Széthi. A templom
szentél},e három kamrát tartalmazott, és mindegyikben ott állt széthi szobra. A kanaiszi
templom a Nílustól keletre levő simagban van, itt - ugyanúgy, mint III. Amenhotep
ideiében Szolebben - szabad tere nyílt az istenítési törekvé§eknek.
A király gurnai és abüdoszi templomában viszont, ahol .a hagyományos vallási néze-
tekre sokkal inkább tekintettel kellett lenni, az ábrázo|ások legtöbbién Széthi apoteózisa
aránylag visszafogott, inkább a meghalt kiníly ist€nítését dombodt|a ki. Az egyik - nem
feltűnő helyen levő - kép az abüdoszi templomban, mely návilágít az igények és a lehető-
ségek között fennrálló konfliktusra, első pillantásra nem különbózik lényeg€§en a t€mp-
lom sztereotip ábrázolásaitól. széthi - mint oly soksmr - itt is áldozatot mutat be. IGt
ist€nség fogadia az adományt, az eg!|k oziÁsz, s mö8ötte egy másik isten, fején Felső-

Egyiptom koronája. Előtte szöveg olvasható. !Ú§ e retsa sor a tiraty uralkodói
áQ.n
l01l
nevének egy reit|eles formája. Az obeliszk hieroglifa itt Men, utána jön a Maat, majd
a Ré, a következő sor ielentése: a Nagy Isten.
A név azért nincs cartouche-ban, mivel nem egyszerűen az ozirisszé vált uralkodót
ielenítették me8, hanem az egyiptomi pantheon új tagját, Menmaatrét, a kiíályt, akinek
hívei közé tartozik saiát ftildi alakia, a trón birtokosa is. Ez az isteni forma nem azonos
a királyi }aval, melyet az Óbirodalom óta gyakran társítottak az élő királyhoz mint annak

kiséróiét. A királyi Éat könnyen felismerhetővé teszi a feién levó § hieroglifa. A ki-

rály uralkodói nevének megszoko* ro.,.,ai",

e
['$l
Az egyik legértékesebb történeti forrás, a Széthi abüdoszi templomában levő király-
lista is a királykultusz emlékei közé tartozik. A képen Széthi és fia, Ramszesz a régi kirá-
lyok cártouche-ai előtt hódol.
Az abüdoszi templom kozmikus szimbolikája is Széthi megdicsőúlésének szolgálatá-
ban állt. A mennyezeten a csillagok között sok-sok királyi névgyúrúvolt látható, az ural-
kodó isteni fensége az egész csillagos eget betöltötte, Széthi abüdoszi halotti templomát
II. Ramszesz fejeztette be. Az itt bevésetett nagy feliratából kininik, hogyan képzelte
el atyja sorsát a halál után. Ramszesz kónyörögve fordul őhozzá, aki már a Nap-bárká-
ban utazik. Kéri, hogy eszközöljön ki számára hosszú életet a Napnál. Széthi a Nap,
a Hold és a csillagok között van, de az alsó régióban, az alvilágban is előkelő méltóság
jut neki.
,,Íme, Te beléptélaz égbe, követed Rét, elvegyülsz a csillagok közé, együtt a Holddal.
Nyugszol az alvilágban is, mint az ott lakók - Unennofer (Ozirisz) mellett. Két (karod)
húzza Atumot az égen és a földön, úgy mint a fáradtságot nem ismerő (csillagok), Te
vagy az, aki a Milliók Bárkájának orrában állsz, s amikor Ré felkel az égel,Te az ő szép-
ségétszemléled," (H. Gauthier; La grande inscription dédicatobe. Le Caire, 1912. A fel-
írat 89. skk. sorai.)
230
 [()}

ml

I. SZÉTHI HÓDOLATA ÖNMAGA ELÓTT

Változatos formákban istenítette tehát az uralkodókat az egyiptomi teológia egyik

irányzata, mindez azonban csak előkészület II. Ramszesz korához, felvezető út a csúcs-
ponthoz. A Ramszesz-apoteózisnak több rétege kűlöníthető el, Az uralkodása kezdetéről
való feliratok dagályos dicsőítései általában az udvaroncok száiából szólnak, s az istene-
kéhez hasonlíüák a király áldásos tevékenységét.Ezeket most figyelmen kívül'hagyhat-
juk. A későbbi idók magasztaló részletei között már találunk olyan megnyilatkozásokat,
melyek a királyistenítés mitológiai hátterét is megvilágitják. A királynak a hettita király-
lánnyal kötött házasságát únnepló sztélépéldául ezt mondja a királyról: ,,Teste arany-
ból van, tagjai az égi fémből." (ch. Kuentz in: ASAE 25. L925. 1,97 .) Az egyiptomi val-
lásban, szimbolikában az arany a Napisten fémje, az égi fém a vasat jelenti, mely ebben
az időben még ritka és értékesáru. A vascsontú isten; Széth, s valóban, a következő mon-
dat Széth fiának mondja a királyt.
Ugyanez a §ztélé a saiátos egyiptomi vallásos gondolkodásra iellemző módon felezi ki
egy másik helyen a király Nap-iellegét: ,,Felséges képmása a héliupoliszinak, aki egy
testté vált azza| (ti. a Nappal). Felragyog (Ré) a Fényhegyen naponta, hogy meghall-
gassa minden könyórgését, melyet hozzá intéz, Ezt mondja neki minden felkelésekor:
Mi van a szívedben? Megteszem azt neked !" (Uo. 202.)
A sztélémegszerkesztőiének felfogása szerint tehát Ramszesz ugyan egylényegúRével,

231
de mégsem egyenrangri égi atyiával. Tirlajdonképpen csak az istenfiúság régi tanát feitik
itt ki részletesebben.
Ha a Ramszesz-teológia legérdekesebb formáival akarunk megismerkedni, a núbiai
templomokhoz kell fordulnunk. Az egyik Abu Szimbel-i dombormúvön Ramszeszt, az
istent, Amon és Mut között láthatiuk. A dombormű első változatának megmaradt vése-
teiből megáUapítható, hogy először csak Amont és Mutot akarták ábrázolni egymás mel-
lett, a kinílyist€nítés tanának fejlődése azonban megkövetelte, hogy ő is ott legyen a ké-
pen, mégpedig a legnagyobb thébai istenségek mellett. Mut alakiát ezert valamivel hát-
Ébb úiravésték,így szodtottak helyet az új istenségnek. A két thébai isten és az Isten-
Ramszesz előtt Ramszesz, a kiníly hódol, foglyokat \pzeí hozzájlk. A felirat szerint
Ramszesz isten, fi mintegy gloíiótaként napkorongot visel a feién, életet és hatalmat ad
neki.
Egy másik részlet ugyanebben a ternplomban a kirrályt ábrázolia, amint két edényt
nyú|t az Amon kosszarvát viselő Ramszesz, a ,,Nagy Isten" felé. Másutt sólyomfei és a
rajta levő holdkorong azr,Je|zi, hogy Ramszeszt mint istent a thébai háíomság gyermek
tagiával, Honszuval, a Hold és a gyógyítás istenével éíeztékazonosnak.
A legszellemesebb, legmélyebb szimbolikáiú Ramszesz,istenábrázolást a templom be-
járaa felen találiuk. Egy szembenézetben kidolgozott, kelet felé tekintő sólyomfejű em-
ber mellett az zsasr és a Maathietoghíát látjuk, az egész kép olvasata tehát Uszermaatré,
vagyis II. Ramszesz uralkodói neve, hiszen a fő rész, a sólyomfejű ember, Rével azonos.
Az egész kép a Ramszesz-Ré azonosságot hirdeti, nem a templom sötétségbe boruló bel-
ső helyiségeiben, hanem mindenki sámára láthatóan, a ragyogó núbiai fényözönben
(85. kép).
Az Abu Szimbel-i templom dekorációia a kirrály 35. uralkodási éve táián készült el, de
lalószínűleg mIír 22. éve előtt megkezdték a falképek felvésését.Az itteni kultusz mind-
enképpen egy igen előrehaladt stádiuma az uralkodó istenítésének,Ramszesz korán be-
lül is.
Az isteni lények önirnádatának alapötlete III. Amenhoteptől és kisebb mértékben
Hatsepszuttól származott, de II. Ramszesz sokkal változaiosabbá tette ennek megnyilvá-
nulásait, s nemcsak egy-egy alkalommal, hanem képek sonín öIökítette meg saiát ter-
mészeténekkettősségét. Azt a nézetet hirdette, hogy a király isteni természete !,:rgy egy
önIílld teliesen független istenség, vagy más istenek alakiában vílhat láthatörá.
Egy abüdoszi képen a csavart kosszarv a király Amon-t€rmészetét ielzi. A király és
Amon-Ré egylényegúsége ennél is kifinomultabb formában fogalmazódik meg egy szté-
lé töIedékén. A bárlcában uuzó napkorong belsejében Amon alakiát látiuk, vele szem-
ben a király uralkodói nevének hieroglifáit véstékki, Ezek a hieroglifák ióllal nagyob-
bak, mint az ,,Amon-Ré, az istenek királla, a Nagy Isten" feliratot alkotó ielek. A nap-
korong cartouche-ként fogja egybe a két istenséget, azt akaria kifeiezni, hogy mindket-
teiük istensége nemcsak a templomokban és a palotákba nyilvínul meg láthatóan, ha-
nem elsődlegesen az égi fényben manifesztálódik (73. kép).
Ez az ábtáznlás Deir el-Medinéből való, a Ramszesz-kultusz tehát nemcsak Núbiára
korlátozódott, sok emlékét ismerjük a szorosabb énelemben vett Egyiptom, az anyaor-
ság rcríiLletéól is. Ramszesz gondot fordított arra, hogy a teológiai-mitológiai isteníté-
sen kívül a nép rallása sámára is könnyen elfogadható formIii alakul|anak ki tiszteleté-
nek. A karnaki templomkerületben kiiüön templom épült a könyörgéseket meghallgató

232
Ramszesznek. Ramszesz isten legnépszerúbb ábrázolásai bizonyára az imákat meg-
hallgató szobrok voltak, sztélékegész sora ábtázolja ezeket. Egy berlini sztélédombor-
műve alapján tudiu}, hogy ezeket a szobrokat a templom pülónja elótt állították fel.
A templom belsejében, a szentélyben álló kultuszszobrok el voltak zárva a külvilágtól,
a meghallgató szobrokat viszont könnyen elérhette a város lakossága, mindenki eléiük
tárhatta kívánságait.
II. Ramszesz minden megszokott egyiptomi mértéket túllépó istenítésenem magya-
rázható egyszerúen a király nagyzási hóbortjával. Ha a XIX-XX. dinasztia korának bel-
politikai helyzetét vizsgáliuk, belátiuk, hogy fontos politikai tényezók is közreiátszottak.
Az Amon-papsággal folytatott rejtett ellenségeskedés közepette - melyet időnként a
közös érdekek fedtek el - a király-isten tanának előtérbe helyezése fontos eszmei fegyver.
II. Ramszesz alatt az ellentétek nem robbantak ki nyiltan, sőt uralkodása kezdetén a
király alázatos hódolatot mutatott Amon előtt. Ez különösen a qádesi csatáról szóló köl-
tői beszámolóból látszik, mely szerint a végveszélypercében Ramszesz Amonhoz fohász-
kodott segítségért-IL Ramszesz és Amon papiai között lényegébenegyensúlyi helyzet
állt fenn. Uralkodása első évében Amon orákuluma alapján tette meg az isten föpapiává
Nebwenenefet. A későbbi főpapokkal is, például Bakenhonszuval, a király harmonikusan
egyútt tudott múködni. Az Amon-klérus kénytelen-kelletlen elismerte azt a tant, mely
a fáLíaót lényegébenegyenrangúvá tette az istenek királyával, A II. Ramszesz !íárri zava-
ros időszakból nincs forrásunk az államhatalom és a papság erőviszonyairól. Egy emlék
mégis bizonyos fokig megvilágítia a thébai helyzetet. II. Széthi, a karnaki templom ak-
kori elsó (ma második) pülóniától nl,ugatra bárka-szentélyt emeltetett, három kis helyi-
ségébena körmenetek közben a thébai triász istenbárkáit tették le mintegy pihenés-
képpen, A bárkaszentély fülkéiben II. Széthi húzószánra helyezett szobra látható, Az
.7un-uuteí-pap ezt mondja a király kajának:,,Te létezni fogsz, létezni fog a neved, aho-
gyan Ré létezni fog. Ahogyan az ég |étezni fog, úgy fog létezni a te emléked. Eliön az
örökkévalóság, és te létezni fogsz, ott leszel atyádnak, Amon-Rének, az istenek urának
házában." (H. Chevrier-E. Drioton: Le ternple reposoir de Séthi I I d Karnak. Le Caire,
1940. 31, sk,)
A feliratokból úgy tűnik, hogy II. Széthi szobrainak intenzív kultusza volt a kis temp-
lomban. Arról azonbgn nincsen szó, hogy Széthi a thébai triász istentársa lett volna.
Az áldozatok többszöri felhasználásának szokása itt is megvolt, az istenszobor elé helye-
zett áldozatot késóbb a királyszobrok kapták meg.
II. Ramszeszt utódai e§zményképnek tekintették, gondoskodtak róla, hogy istensége
egyes templomokban továbbra is elismerést nyerien. Medinet Habuban külön kamra
szolgálta a Ramszesz-tiszteletet. Kífejező az egyik jelenet, ahol III. Ramszesz a thébai
háromságnak mutat be italáldozatot, és tömjénez. Az istenek mögött a nagy előd,
II. Ramszesz áll, emberfeletti fenségétaz is mutatja, hogy az istenszobrokkal egyenlő
nagyságban ábrázolták.
A későbbi időkben a Halottak Köngue 166. feiezetének azzal akartak nagyobb tekin-
télyt biztositani, hogy azt állították: ,,A könyv lJszermaatré (II. Ramszesz) király nya-
kán találtatott a temetőben,"
Látható, hogy - amennyire az egyre nehezedő helyzet engedte - a Ramesszidák is
követni akarták II. Ramszesz iránywonalát, főképpen az ó istenítésével.Saiát maguk
isteni piedesztálra helyezésével is próbálkoztak, ezeknek a kultuszoknak azonban csak
233
időleges helyi ielentősége vott. III. Ramszesz például Memphiszben és Thébában is
isteni tiszteletet élvezett. A thébai nyugati parton a Medinet Habu-i templomban Amon
az anh (élet) jelet nyúitja egy sólyom felé, mely a felirat szerint III. Ramszesszal azonos.
A király tehát itt isten, de az Amonnal szembeni alárendeltségi viszonyt is érzékelteti
a kép.
A korabeli vallás szerint a túlvilági istenek körében ís nagy tekintélye volt III. Ram-
szesznek. Ézt azoknak a korán elhunyt hercegeknek a sírképeimutatiák, akiket a Király-
nék Völgyében temettek el. A fiait féltő király a festmények szerint nem engedte, hogy
egyedül haladianak át az alvilág félelmes kapuin, maga vezette őket lélek-kisérőként az
istenek elé.
Bár a Harris Papiruszon felsorolt királyi adományok Amon részére már előrevetítet-
ték a thébai papság gyózelmét, III. Ramszesz alatt a királyi hatalom még szilárd, és
ideológiai téren is ellenállást tanúsít.utódai alatt már nem lehetett feltartóztatni a di-
nasztia gyors hanyatlását, az államhatalom felbomlását. Királyképmások kultusza he-
lyenként később is kimutatható, így Pennut núbiai sirjában egy ftilddarabról van szó,
melynek hozadékából a VL Ramszesz szobrának járó áldozatokat kellett biztosítani.
Mikor a fáraói hatalom és a thébai papság között a második nyílt tóré§re került a sor
(XX. dinasztia vége), ideológiailag is le kellett számolni az istenkirályság tanával, hogy
helyébe lehessen állítani a thébai isten ftildi királyságát.
A thébai ideológiát hirdető Wenamon-történetben, mikor a búbloszi fejedelem végre
rendelkezésre bocsátia a kért faanyagot, hogy saiát nagylelkíiségéveldicsekedjék, és em-
lékeztesse §7enamont, hogy rosszabb bánásmódban is részesíthette volna - ezt mondia
neki:
.Mert én nem csinálom veled azt, amit csináltak Haemuaszet (IX. Ramszesz) köve-
teivel: miután tizenhét évet töltöttek ebben az országban, meghattak az ő helyükön. Így
szólt szolgáiához:
- Vidd el, és mutasd meg neki az ő sirjaikat, amelyekben nyugszanak!''
Wenamon válasza így szólt:
-,,Ne mutasd meg ngkem azt! Ami Haemuaszetet illeti, embereket küldött hozzád
követként, és ember volt ő maga is!" (2, col. 51. skk. sor. Dobrovits Aladár fordítása.
A paraszt panaszai. Budapest, 1963. 102.)
A király tehát, aki nem több, mint ember, csak emberi követeket küldhetett, §7ena-
mon azonban tulajdonképpen csak kísérője volt egy isten-követnek, az Út Amonia §zob-
rának.
A teokrácia szellemi befolyásának gyengüléqe után úila jelentkeztek törekvések a
király magasabb fokú istenítésére,különósen az i. e. 4. században, s ezek kihatottak a
hellenisztikus és római uralkodókultuszra is.

Az egyiptomi királyság - legalábbis címeiben - mindvégig megtartotta vallási, szak_

rális eíedetén€k egyes vonásait, s amikor a körülmények engedték, a kifályistenités vál-
tozatos formái töltötték meg új teológiai tartalommal a régi kereteket.
§zámos szöveg azonban emberközelbe igyekezett hozni az istenitett fáraót, ezek a
nutjer noíert, a tökéletes, a jósagos isterrí állitották az olvasók elé, aki egyformán közel
áll az istenekhez és alattvalóihoz, akinek tettei népe védelmét szolgálják, aki azt az esz-

234
ményt testesíti meg, melyet IIL Amenhotep egyik felirata így fogalmazott meg: ,,A jó
pásztor, aki virraszt rnindenki felett." (Urk. IV. 1723.)
Az uralkodó látszólag minden emberi kategórián felülemelkedó méltósága ellenére a
kormányzás ügyeiben, pillanatnyi aktuális kérdésekben nem mindig az ő egyszemélyes
döntése formálódott törvénnyé vagy határozaftá. A mellette álló tanácsadó testület nem-
egyszer vitába bocsátkozott vele, igen határozottan hangoztatta ellenvéleményét.Kamo-
szét például le akarta beszélni a hükszószok elleni háború megindításáról, helytelennek
tartotta III. Thotmesz haditervét a megiddói c§ata előtt. Bár ezeknek a feliratoknak a
kicsengése az, hogy az uralkodó elhatározása bizonyult helyesnek az óvatoskodó Vagy
gyáva tanácsadókéval szemben, mégis bepillantást engednek a döntések meghozatalának
mechanizmusába, bizonyítják, hogy a fő tisztviselők nemcsak a legfelsőbb akarat enge-
delmes szolgái voltak,
A tömegeknek - intézményesen - soha nem volt beleszólásuk az országos úgyekbe,
a politikai szabadság, a demokrácia fogalma - ókori, athéni értelemben is - ismeretlen
Egyiptomban.
 A fejlődés fő aonalai

Ha egy közel háíomezeí éves idószakot egl társadalmi kategóriaként, formaként akar-
rxánk kezelni, ezznl akarva-akaratlanul a közben lezailott feilődés, a mélyreható átalaku-
lások tén}€t hagynínk figyelmen kíviiü, illetőleg tagadnánk. A szaiszi kor alapvetően
más világ, mint az archaikus kor Egyiptoma, a Középbirodalom üg hasonlít a Ramesz-
szidák államához. Nehéz azonban óviden, néhány sálal jellemezni a társadalom struk-
túráiát az egy korszakokon belül is, aminek oka elsősorban abban keresendő, hogy a tu-
laidonviszonyok nem raizolódnak ki élesen, s ennek egyik következménye, hogy az osz,
tályok közöni határok sem olyan világosak, mint a későbbi társadalmi formációkban.
A feilett rabszolgatartó társadalom korának kell elérkeznie ahhoz, hogy az osztálytársa-
dalmakat feszítő antágonizmusok teljes világossággal felszínre kerül|enek, Az ókori Ke-
let azonban erre a fokra nem jutott el.
A Földközit€nger vidékénekókori történelmében - a vilá8íörténeti általánosíuis igé-
nye nélkiil - a következő formák, melyek nem időíendet tükr<iznek, hanem egymás mel-
lett is megalIílhatók, tünnek iellemzőnek.
A. A 6ld túlnyomó Észben közösségi, illetve állami tulajdonban lan. A gazdaság leg-
fontosabb ágait az állam irányítia.
B. Bizonyos fokig a későbbi feudalizmusra emlékeztető formáció, ahol nagybirtokok
iönnek létíe,a társadalmi rétegek közötti elkúlönülés eósebb, mint A.-ban. A politikai
élet policentrikus, a hatalom bimnyos megoszlása figyelhető meg.
C. Az állammá szerveződés városállamok keretében tönénik. A gazdasági élet centru-
ma, szervezőie a város fő temploma, de a templomi birtok mellett a ftjldtulajdon más for-
mái is kimutathatók. (Sumer városállamok.)
D. Aránylag hamar létrejönnek a rabszolgaártó társadalom kialakulásrinak előfeltéte-
lei. (Göóg feilődés.)
Egyiptomban az I-II. dinasztia kora a B. formáció kezdetleges láltozatinak látszik,
ahol a kiníIy mellett vagyonos uralkodó oszüily ininyítia az államot. Az Óbiíodalom első
fizisa az A.-nak egy formá|a, de a ffild magántulaidona - szúk korlátok között - ekkor
is kimutaüató. Az Óbirodalom második fele, az Ekő Átmeneti Kor és a XII. dinasztia
idején egészen III. Szeszósztriszig a B. egy ióval tisztrább formáia alakul ki, mint az ar-
chaikus korban. A fe|lődés tetőpontja a Kiiápbirodalmat közvetlenül megelőz.ő €vtiz.e-
dek. Vezető politikai eí6 a helyi arisztokrácia, de befol1áshoz iut a váíosi lakosság is.
Közepkori ért€lemben vett jobbágyságól nem beszelhetünk.
Az tlibirodalom úira szigonian központosított államszervezet, amikor a magánfilld-
tulaidon alárendelt szerepet iátszik, de mind fontosabb gazdlság1 tényező lesz a temp-

236
Iomi binok. A ftildmüvelés feilődése, a meghóűtott terüetek kizsákmányolása gazdasá-
gi virágáshoz vezet. Riivid időszakokra úgy tíinik, mintha a feilődés a D. irányába to-
lódrra, a nagy háboniü< ideién nagyobb sámban kerülnek rabszolgák Egyiptomba, mint
korábban, de végü is ekkor sem válik a rabszolgaság ielentős tényezőve a termelésbeu.
D. feilett formáia mindvégig idegen marad Egyiptomtól.
Tekintettel aría, hogy a gazdas.ág atapia mindvégig a ftildmúvelés,a ftildtulaidonnak
centrális jelentősége van. Szinte közhelyszerú megállapítrás, hogy Egyiptom egész ftildie
a király, ragyis az rállam tulaidona. Ezt egyébként expressis verbis egyetlen egyiptomi
szöveg sem mondia ki, de a fornísokból kira|zolódó kép valóban ezt a megrállapítást su-
gallja, és ennek a sa;átosságnak a magyarázatát akaria nyúitani József töíténete a Genpzis
Iöltyoében. Eszerint József mint Egyiptom korrrrányóia a bőség éveiben hatalmas gabo-
natartalékot raktáíozott el a hét szíik esztendőre. Mikor megkezdődött az éhínség,a la,
kosság először vásárolt a kirátyi magtárakból, maid barmait adta oda, s végül a ftldekre
keriilt a sor. ,,tózsef megvásárolta az egyiptomiak minden szántóftldiét a fáraó számára.
Az egyiptomiak ugylanis eladták minden ftrldiüket, mivel az éhinségsúlyosan rájuk ne-
hezedett, 7gy az egész orság a fáraó biftoka lett. Tirlaidonárná tette az egész lakosságot
Egyiptom egyik végétöl a másikig. Csak a papok ftjldiét nem szerezte meg, mivel a pa_
pok rállandó jövedelmet kaptak a fríraótól, s állandó iövedelmekből éltek, amit a firaó
utalt ki nekik. Ezért nem kellett ftildiüket eladniuk. József ezt mondta a népnek: nezzé-
tek, én ma benneteket és a ftldeteket megvettelek a fáíaó számára. Itt a vetőmag, vessé-
tek be a ftlldet. De a termés ötödét be kell szolgáltatnotok a fáraónak. A többi néeyötöd
a tietek maíad vetőmagnak és eltarani gyermekeiteket... József tehát rendeletet hozott,
ami mai napig terheli a fijldbinokot Egyiptomban, hogy az ötödrészt be kell szolgáltatni
a fáraónak, Csak a papok öldje nem került a flánó binokába. " (Genpzis Könyae. 47,
20-26. Gá] Ferenc fordítása.)
A szöve8 történeti énékeelsősorban az, hogy bjzolyltla a királyi fóldtulajdon elvi ér-
vényétaz I. évezred zalanos viszonyai között is. A ftild rállami (kináIyi) tulaidonának ere,
dete amnban nem lehetett a magánbinok megvásárlása, erre kevés példát i§merünk
(Metien feürata). Sokkal intúbb az egységes gazdasá,gi irányíás tette szük§égessé a ftil-
dek feletti állami felügyeletet, legalábbis az Óbirodalom kezdete óta. Maradéktalanul
aznlban ez az elv sohasem érvényesiiüt, sőt hosszú időszakokra teliesen illuórikussá
vált. Annak a szisnémának, mely a tisztségviselőket ffjldhasználattal - tehát binoklás-
sal, nem tulajdorrnal - dotálta, szükségképpen el kellett vezetnie a fiildmagántulaidon-
hoz is. A szolgálati binokok a központi haalom gl,engülésekor örökölhetővé, eladhatóvá
vráltak. A glakorlatban peísze nagyon nehez meghúzni a határokat, hogy hol végződik a
birtoklás és hol kezdődik a tulaidon. Történeti, gazdasági szempontból a történetírás
sámára annak lan elsődleges ielentőSége, hogy ki rendelkezik de facto a ftlddel, má-
sodlagos az, hogy ki a névleges tulajdonos.
Korszakonként tárgyaltuk a magántulaidon kialakulásának különböó útiait (sírala,
pítvány, tisztségviselői birtok, katonáknak adott jutalomftildek stb.), a nagy egészet te-
kintve azonban világosan látszik az a tendencia, hogy az állam a magánagyon létreiöt-
tét korlátozni igyekezett. A ftlld küönböó kezekben lehetett, de legkevésbémegműve-
lői voltak tulaidonosai, kisparaszti birtokok általában csak ftldbérletek formáiában lé-
teztek.
A termelőerők kezdetlegességéta tökéletes munkaszervezés ellensúlyozta, a többlet-
237
termékből gigantikus alkotá§ok szii|ettek. A kereskedelemnek csak korlátozott ielentő-
sége volt, az állam'a raktári, elosztásos, illetve úiraelosztásos gazdálkodásra rendezkedett
be, nem piacra történő term€lés folyt. A feilődés így természetszerúleg nem lehetett
gyors, de a hatalmas időtávlatok mellett így is fontos változásoknak lehetünk tanúi.
Összegezésképpen annyit mondhatunk, hogy a társadalmi és állami struktura különböző
formái próbáltak lényegébenugyanazzal a feladattal megbirkózni: egy hatalmas terület
öntözéses művelésének minél tökéletesebb megszervezésével. A ftildralzi adottságok a
gazdasági szükségszeriíség,a politikai vrilságok közepette is mindig az egység, a centra-
lizálás, a2 állami irányítás úgyén€k kedveztek,
 Mindennap ok, mag ánélet, cs alád

A SZÜLETESTŐL AZ ÖREGSÉGIG

A családalapítást az egyiptomi is az élet egyik fontos mozzanatának tartotta, hiszen ftildi

boldogságán tul halál utáni élete függótt attól, hogy utódai megőrzik-e emlékét, fenn_
tartiák-e nevét. A feliratok keveset árulnak el arról, hogyan iöttek létre a házasságok,
magasabb körökben bizonyára sokszor családi érdekből boronálták össze a fiatalokat a
szülők.
Szerelemról szintén ritkán esik szó. Csak az úibirodalmi szerelmi költészet árul el
egyet-mást az egyiptomi fiatalok érzelmeiről, eleget ahhoz, hogy ezekben az örök em-
beri vonásokat felismeriiik. Testi szerelemről - bár távol áll tőlúk minden polgári prü-
déria - alig hallunk. Ani intelmei óvják az ifiút a városban felbukkanó idegen nőktől,
t akik csábítóan mondják: ,,szép vagyok!" Hórusz és Széth történetében vannak nyers,
sőt perverz részletek, de voltaképpen egyetlen igazi pornográf iratot ismerúnk a XX.
dinasztia korából, a torinói múzeum ún. erotikus papiruszát. A rajzok és szóvegek egy
elhanyagolt kúlsejű, szakállas, kopasz iireg együttlétét festik le egy prostituálttal, aki a
szerelmi múvészet különböző fogásarr. l próbáljg tűzbe hozni partnerét.
Az a diszkréció, az a zárkőzott tartozkodás, mely általában annyira jellemzö a régi
Egyiptomra, fokozottan nyilvánul rneg a szerelemnél.
A házasságot nem előzte meg jegyesség, úgy látszik, hogy amikor a fiatalember be-
jelentette házassági szándékát a leány szüleinek, elsősorban az anya be|eegyezésére volt
feltétlenül szti&ség. A házasságkötést valószínúleg nem kisértékvallási ritusok, ellenben
- legalábbis a Későkorban - szokás volt a házassági szerzódés az egybekelők között.
Ezekbe belekerült a féri házassági ajánlata, valamint az asszony hozománya. A férj köte-
lezettséget vállalt felesége eltartására; szabályozták a feleség kártalanítását arra az esetre,
ha a férj elválrra tőle. A szerződés szerint a feleségnek is joga volt válást kezdeményezni.
A határidó nélküli, életre szóló házasságok mellett ismeretes a próbaházasság szokása
is kilenc hónapra azétt,ltogy a féri láthassa, remélhet-e gyermeket.
A házasságkötés, egyiptomi nyelven ,,házalapítás" után a feleség a,,ház úrnője" lett,
a ház, a család ügyeinek intézéseaz ő kezébe került. Az egyiptomi nő nem alávetett, ki-
szolgáltatott, szinte rabságban tartott másodrangú lény volt, mint a többi ókori keleti
i
l vagy későbbi iszlám országok asszonyai, a törvény előtt egyenlő volt férjével,szabadon
rendelkezhetett vagyonával. A férj halála esetén a iavak egyharmad része illette meg,
t kétharmadot a gyermekek kaptak - hacsak,a férj előzóleg másként nem rendelkezett.
Például - amennyiben nem volt gyermek - formailag örökbe fogadhatta feleségét,s ezzel
i megakadályozhatta, hogy a család többi tagia örökségi igénnyel lépjen fel.
A házastársi hűség Egyiptomban is elsősorban a feleséget kötelezte, ezt annyira szi-
239
lt,
gorúan vették, hogy megszegését az általában érvényesülő humánus szemlélet ellenére
halállal biiLrrtethető véteknek tekintették. A §7estcar Papirusz egyik tórténetében a király
rendeli el, hogy a házasságtörő asszonyt túzhalállal végezzékki, a Két testvér történeté-
ben pedig a férfi megöli és a kutyáknak veti oda feleségét, aki férie öccsét akarta elcsábí-
tani,
A parasztasszonyok, lányok maguk is részt vettek a kemény fizikai munkában, a közép-
és felső rétegek asszonyainak nagy többsége a háztartást irányította. Elvileg nem volt
akadálya annak, hogy a nők állásokat is betöltsenek, de gyakorlatilag ez ritkán fordult
elő. Tudunk róla, hogy egy parókakészítő múhely vezetője nö volt, vezethettek szövó-
múhelyt is, sőt - báLr csak egy adat maradt fenn - nem volt zárva előttük az írnoki pálya
sem. Az Óbirodalom idején orvosnők i§ múködt€k. Az V. dinasztia korának egyik herceg-
nője, Idut büszkén megörökíttette síriában írókészletét, egy xx. dirrasztia idejéből való
levélben pedig egy írni tudó kislányról hallunk. Gyakran szolgáltak templomokban pap_
nőként, énekesnőként. Különösen elteriedt az ,,Amon énekesnőie" cim.
Az egyiptomiak egyneiúségben éltek, a poligáLrrria - a királyi udvartól eltekintve - ki_
vételes jelenség. Háremeket is elsósorban a királyok rendeztek be maguknak egyiptomi
és külföldi nókből. A háremhölgyek nem tarthattak kapcsolatot a külvilággal, .bezártak"-
nak hívták őket, a hárem és börtön szót ugyanabból az igébő|, a henerbő| (bezárni) ké-
pezték, Előkelő urak házukban ágyasul rabszolganőket tarthattak.
A ma embere számára különös vonása az egyiptomi erkölcsnek az esetenként előfor-
duló testvérházasság. A házasságnak ezt a formáiát megengedhetónek tartották, sem
morális, sem biológiai szempontból nem volt szemükben elítélendő vagy veszélyes.
!
A testvér házaspárok számára a szent előképet Ozirisz és Ízisz szolgáltatta, akik testvérek
és házastársak voltak. A hellenisztikus korig azonban inkább csak a királyi családban
mutatható ki. II. Szekenenré és Jahhotep királyné testvérek voltak, II. Thotmesz és
felesége, Hatsepszut féltestvérek. Rendszeressé vált a testvérházasság a Ptolemaiosz-
dinasztiában. A fáraókorban a köznép körében megnehezíti a vizsgálatokat az, hogy a
fivér és nővér szó gyakran nem jelent vérségikapcsolatot, csupán szeretetteljes megszó-
litás.
Uralkodók saját lányukat is feleségül vehették (III. Amenhotep, II. Ramszesz).
A gyermeket váró nők hitük szerint Thoérisz istennó védelme alatt álltak, akinek víziló
feie terhes nói testben folytatódott. Mikor már közel volt a szülés ideje, külön kis épít-
ményt, szülőkunyhót emeltek. A késői kor templomaiban ezek kóbe építettváltozatai
a középponti építménymellett kisebb templomok, az istennők szülőházai (mammiszik).
A §íestcar Papirusz egy pap feleségénekszülését mondia el, aki a Napisten három
fiával volt terhes, és a döntő pillanatban három istennő és Hnum teremtő i§ten §ietett
ember alakban segítségére.A csodás elemek ellenére az egyiptomi élet valóságát írja le
a szerző,
,,Elindultak ezek az istennők, táncosnőkké változtak át. Hnum mint hordszékvivó volt
velúk. Elérkeztek Rauszer (a pap) házához. Úgy találrák, amint zilált öltöZékben állt.
odavitték hozzá nyakékeiket és csörgőiket. Ő így szólt hozzájuk:
Úrnőim, itt van egy asszony, aki szenved, fájdalmas a szülése.
ők ezt mondták;
Hadd lássuk ót ! Íme, mi értiink a bábáskodáshoz.
Ekkor igy szólt hozzájuk:
240
 Gyertek !

Bementek Ruddzsedethez, és rázárták a szobát. Ízisz e\éje állt, Nephthüsz mögéje,

Heket siettette a szülést. izisz igy szó|t:
Ne erólködi a testében a te Uszer nevednél fogva.
A gyermek lesiklott a karjain. Egy rőfnyi erős csontú gyermek volt. Bőre aranyból,
fejkötőie valódi lazúrkóből. Lemosták, elvágták a köldökzsinóriát, é§ téglákon levő lepe-
döre tették, Meszhenet bozzáLépetí, és így szólt:
Király ó, aki a királyságot fogja gyakorolni az egész országban.
Hnum egészségessétette a tag|ait." (9. col. 27. sor-10. col. 13. sor. A. Erman: Dle
Mdrchen cles Papjrus lYestcar. Berlin, l890. IX-X, tábla,)
A Szülés téglákon történt, s ezeket a téglákat mintegy az egész élet szimbólumainak
tekintették. Akik hittek az eleve elrendeltségben - annak ellenére, hogy a teológia ezt
a nézetet kárhoztatta -, azok szerint Thot ezekre a téglákra írta fel az ember iövendő sor-
sát. Sót, a szülőtégla elkísérte az embert a halál utáni birodalomba is, s abban a döntő
órában, amikor eldőlt, hogy az örök megsemmisülés vagy az üdvözúlt boldogság várja,
akkor is ielen vo|t: a Halottak Kőnyuélek l25. fe'ezetében az ítéletképénnémelykor a
mérleg mellé odarajzolták a szúlőtéglát is, mely a bírák elótt a sorsot testesítette meg.
A §íestcar Papirusz szülójelenete a háa egyik szobájában játszódik; azok, akik szülő-
kunyhóban hozták világra gyermeküket, még körülbelül két hétig maradtak ott, amig
rituálisan tisztává váltak. A gyermek sírásából az Ebers Papirusz szerint (97. col. 13-
l4. sor.) születése napján igyekeztek megállapítani, hogy életképes-e.Amennyiben a nr7
szót hallották ki belőle, ez annyit jelentett, hogy életben marad, ha mebinek hangzott,
halálát várták. Az utóbbi ugyanis az em-bia tagadószőhoz hasonlít. A gyermek tehát
nemet mondott életéértaggódó szüleinek.
A gyermekek első éveikben nem nehezítették meg kúlönösebben a szülók életét.
,,Gyermekeiket olyannyira könnyen és kiadás nélkül tápláliák, hogy az már teliességgel
hihetetlen, Olyan ételekkel látiák el őket ugyanis, melyek olcsók és készen vannak; igy
a papirusznövény (szárának) alsó részéből azt adják, amit túzbe rakva meg lehet sútni,
a mocsári növények gyökereiből, szárából némelyiket nyersen, némelyiket főve, néme-
lyiket sütve adiák. Mivel a hely kedvező klímáia miatt a gyermekek legtöbbje rnezítlábas
és ruhátlan, a szülök egész költsége nem te§z ki többet húsz drakhmánál addig, amig a
gyermek eléri az ifiúkort." (Diodórosz I. 80.)
Valóban van olyan ábrázolás, ahol a kisgyermek ruhátlan, holott nem is akármilyen
család tagia, a nagyapa maga Kheopsz király! A fiúkat 5-10 éves koruk táián körül-
metélték.Aki iárt Egyiptomban, annak számára Diodórosz jellemzése a gyermekek hely-
zetéról nem szorul bizonyításra. Ma is mezítláb, kis ingecskében szaladgál a gyerekhad
a városok és falvak utcáin.
A gyerekek aránylag sokáig, három évig szoptak, ötéves koruktól - amennyiben szü-
leik közéleti pályára szánták őket - megkezdték a tanulást, az írnoki tanulmányokat.
i Hosszú, nehéz, majdnem húszévesidószak kezdődött ezzel az egyiptomi fiatal számára,
} amig végigiárta a tanulmányok különbözó fokozatait. Az egyiptomi államnak, adminiszt-
r
rációnak minden időben sok múvelt írástudóra volt szüksége, ezért az Óbirodalomtól
kezdve az állam irányította az írnokképzést.A IIL évezredben a kiválasztott fiatalok
nevelése az udvarban történt a királyi gyermekekkel együtt, A mesterek cimeiből - pél-
dául ,, királyi gyermekek fő tanítóia" - is látszik, hogy a királyfiak nevelése volt elsősor-
24I
ban a feladatuk, de más gyermekek is részesültek oktatásukban, akik közü némelyik
később magas pozícióba emelkedett.
Iskolákról a későbbi értelemben először az Első Átmeneti Korban történik említés,
a központi hatalom hanyatlása következtében valószinúleg több oktatási központ jótt
létre. Az udvari képzésa Középbirodalombán működik, de sajnos, az Ó- és Közép-
birodalom oktatási módszereiről nincsenek részletesebb források. Az Óbirodalom ideién
egy-egy előkelő tisztviselő, fóként vezir, maga mellé vett egy-egy ifiút, aki saját fia is
lehetett, s kioktatta - természetesen már nem a betúvetésre,hanem a hivatalnokok köte-
lességeire.
Az Ujbirodalom alatt már sok helyen tartottak fenn iskolákat, és iratok sora feiti ki azt
a régóta hirdetett nézetet, hogy az írnoki hivatás minden más foglalkozás felett áll, az
írástudó az irányító, a főnök, nem gyötri el testét a nehéz munka. A nehezen megszerzett
múveltség birtokosai mélységesenlenézték a fizikai dolgozókat, parasztokat, kézmúve-
seket, halászokat, de irataik maró, bántó gúnyia, iróniája nem kímélte az egyre nagyobb
hatalomhoz iutó katonákat sem.
Az ifiú irnoktanulóknak kemény iskolát kellett végigjárniuk. Egy szigorú mester igy
fordul tanítványához, aki már beleunt a sok másolásba, tanulásba: ,,Hallom, hogy ezt
mondják rólad: élvezetekre adtad magad, nem törődsz azzal, amit mondok neked. Nem
hallgatsz semmilyen szóra. Az élvezetek megsüketítették á füled, Szíved csak cimborái-
dért él, akikkel összebarátkoztál. Majd visszatéritem én a lábad az utcákon kóborlástól !
Elverlek a vízilóbór korbáccsal. Láttam én márhozzád hasonló makacsokat, akika könyv-
tárban ülve sziiLrrtelenül esküdöztek istenre, hogy többet egyáltalán nem fognak írni. É,s
mégis írnokokká lettek, és nevúk ott volt található azok nevei között, akiket feladatokkal
bíznak meg." (Anastasi Papirusz V. 17. col.3. sor-18. col. l. sor, Gardiner: Late Egyp-
tian Miscellanies. Bruxelles, |937 . 65.)
Ugyanez a tanító vigasztalásul elmondja tanítványának, hogy aző korában ő maga is
háíom hónapot töltótt kalodában. A leggyakoribb búntetés,a nevelő fő eszköze a velés
volt, a pedagógia egyik alapelve, hogy ,,a fiatalnak a füle a hátáLrr van, akkor hall ő, ami-
kor verik." (Anastasi Papirusz III. 3. col, 13. sor. Gardiner uo. 24,)
Mivel a papirusz drága lróanyag volt, a gyerekek először osztrakonokon gyakoroltak,
Nem betúket tanultak, mint a mai iskolások, nem voltak ábécéskönyveik, rögtön egész
mondatokat vagy még hosszabb szövegeket kellett leírniuk, Először a gyakorlati szem-
pontból legfontosabb hieratikus írás volt a tananyag, a hieroglifákat haladottabb fokon
saiátitották el. Vagy másoltak, vagy a tanító diktálására írtak, Az Újbirodalom írnokai
számára nehéz tanulmány volt a köznyehtől már elszakadt klasszikus formák és helyes-
írás elsa|átítása.
A nyelven, íráson, irodalmon kívúlpersze egyéb tudományokban is bizonyos jártas-
ságot kellett szereznie a leendő írástudónak, igy matematikában, ftildrajzban és talán
történelemben.
Végül befeieződött a képzés, amelynek birtokában az írnok az uralkodó osztály tagia-
ként a legmagasabb állásokig is felemelkedhetett.
A kétkezi munkából élók kora if!úságuktól bekapcsolódtak a termelésbe, a kézműves
fokozatosan egyre nagyobb megbecsülést szerezhetett magának, a parasztnak kevés lehe-
tősége volt az emelkedésre.

242
 Évtizedek múltán, amikor elérkezett az öregkor, az uralkodók különböó módon gon-
doskodtak hiaulnokaikr,ól. Némelyek tiszteletbeli állrást kapuk, mások olyan adonány-
hoz jutotak, melynek iövedelme megélhetésüket bizto§íótta. A keleti kultúník egyik iel-
lemóie az öregek megbecsiiüése, tisztelete. ,,Ne szidalmazd azt, aki idősebb nálad, előbb
látta meg a Napot, mint te, melt be fog uÁdolni a Korong előtt, amikor felragyog. Ezt
mondja maid; egy bizonyos fiaal szidalmazott egy időset, " (Amenemope intelmei 15. col.
17-20. sor, H. O. Lange: Das 'lVeisheitsbuch des Amenzmope, Kobenhavn, 1925. l27,)

RUHÁZKoDÁS, PARóKA, É xszpnpr

Ha l-alaki az egyiptomi szobrokat és domboíműveket tanulmányozza, hamarosan felfi-
gyel arra, hogy évezredes távlatokban milyen kweset vehozák az ő|töúkek férfiaknál és
nőknél egyaránt. Az Óbirodalom lellegzetes kötényformáiát m€íaláljuk a szaiszi, sőt a
római korban is. Ez persze nem ielenti azt, hogy az egyiptomiak egész történelmúk so-
nán lalamiféle uniformist viseltek - a látszólagos egformaság összefügg az archaizáIó di,
vatokkal -, az egyiptomi viseletnek, sőt az egyes ruhadaraboknak is éppen úgy megvan
a története, mint az anyagi kultúra minden egyéb ágának.
A tiszta, ápolt ruhá7:tra az egyiptomiak mindenkor nagy gondoí foíditottAk, Ipuuer
inuhnebel a lerongyolódás, a pismk az ország telies lezülléséDek jele. Csapást vagy
búnbánatot is kísérhetett a ruházat elhanyagolása. Tefnaht szaiszi feiedelem engesztelő
iizenetében, amikor vezekléséól beszel Pianhinak (Peye), a napatai királynak, azt állítja,
hogy nemcsak koplal, hanem parókát sem tesz a fejére, és szennyes öltözékben iár.
Az Ó- é§ Kirzepbirodalom ruházkodása a puriüín korszellemnek megfelelően egyszerü
volt. A féríiakjellemző ruhadarabia a rövid lenvászon kötény. A IV-V. dirrasztia ideién
feltúnik egy addig nem használt formáia, egyesek elálló, kikeményített kötényben ábní-
zoltatták magukat, de megmaradt a régi, egyszerú kötény is, A Középbirodalom koná-
ban a nagl,urakat szobraikon gyakran fedett felsőtesttel ördkítették meg, úgy tűnik,
mintha hatalmas kendőt tekenek volna magrrk köré, hosszabbák lettek a kötények is.
A nők bokáig éó, szűk, vékony, áttetsó anyagból készúlt,a mai hIílóingekre emlé-
keztető ruhát hordak, melynek form á,ja, snbása az Úibirodalomig nem változott lénye-
8esen.
A XVIII. dinasztiától kezdve az orság hirtelen meggazdagodása, a fényűzés,a külön-
böó lrrxuscikkek téíhóűuisa nem maradt hatás nélküI az öltözködésle sem. A dupla,
kiilső ó bel§ő kötényt már a Ktizépbirodalom ideién is hasznrilták, 8 felső körökben az
Úibircdalom ide'én lett általánossá az egyre diszesebbé váló kötén},Viselet. Küönböá-
képpen ráncolt, rakott, komplikált módon alakított öltözékek jönnek divatba, s álalá-
bau a felsőtestet is elfedik. Hasonló vtíltoás, gazdagodás megy végbe a női divatban. Az
fTibirodalom előkelő hölgyei sakítottak óseik nemes egyszerúségevel,aki adott magára
}"lamit, követnie kellett az ú| divatot. Áltahban egy szűk ingre díszes, ráncolt, bő kö-
penyszerű ruhadarabot vetettek. Az Últiroaaom végénehhez még egy harmadik ing-
szerü ruhadarab is iárult.
Sámtalan kép és szoboí szolgIílhat a divatüirténet fornásául, és mégis azt kell mon-
danunk, hogy az Úibimdalomig az ezek alap|án megraizolt kép nem lehet rerilis. Elkép-
zelhetetlen, hogy a téli hónapokban - amikor este és íeggel kifejezetten hideg volt -

243
a férfiak állandóan ruhátlan felsőtesttel iártak. BizonyáLra a korai időszakokban is visel-
tek köpenyeket, vastag kendőket, ezeket azonban a múvészet nem örökítette meg, ha-
nem bizonyos sémarendszert alakított ki. Az eszményi embernek a hagyományos öltöz-
ködési módot kellett követnie. Ez természetesen nem akadályozta a múvészeket abban,
hogy idónként a való élet apróbb változásait is érzékeltessék.
Amikor az Úibirodalom fellazulása, kötetlenebb múvészetifelfogása után az elsó év-
ezredben ismét a régi korokat idealizáliák, újra megjelennek ezek ruhái is. Ez kelti a
változatlanság benyomását. Ahol azonban a korabeli valóság igazi képétmutatják be,
mint a Petozirisz-sírban (i. e. 4. század vége, Tuna el-Gebel), ott látható, hogy mennyire
eltért a papok ősi, szent öltözéke a köznapi ruháZattól.
A dolgozókat általában rövid kötényben ábrázolják a képeken, náluk az Újbirodalom
múvészete sem érzékeltet változást. Nem kétséges azonban, hogy ők is viseltek felső-
ruhát.
hz egyszerű saruk bőrből vagy háncsból készültek, de a köznapi munkákat általában
mezítlábasan végezték,akárcsak ma.
Az Ó- és Középbirodalom idején a mindennapi életben a papok ugyanolyan ruhákat
viseltek, mint akárki más, az Úibirodalom alatt öltöZékük már szolidabb, konzervativabb,
mint a városi lakosságé. Ekkor kezdik feiüket kopaszra borotválni, s ez a szokás )elle-
mezte a Későkor papságát is, A szertartások alkalmával a felolvasó pap mellén rézsúto-
san végigfutó, széles szalagot viselt, a saez-papok és a jun-mutef-papok, akik közül az
utóbbiaknak a ielentősége különösen az Úibirodalom alatt növekedett meg - Hórusz
szerepét iátszották el a halotti kultuszban -, párducbőrt. A memphiszi főpapot melldísze
különböztette meg a többi paptól, a héliupoliszi főpap szertartási öltözéke a csillagokkal
díszítettpárducbőr.
Az lJibirodalomtól a vezírek némelyike is leborotváltatta a feiét. A köznapi ruháktól
eltérő szabású hivatali öltözéket viseltek,
Az egyiptomiak - kezdetben az elókelők, késóbb egyre szélesebb rétegek - a III. év_
ezredtől kezdve gyakran tettek fejúkre ünnepi viseletként parókát. Koronként változott
a parókadivat, különböző hosszú és rövid modelleket ismerúnk, a szines képek maidnem
mindig feketének ábrázolják, de kivételesen kék parókákkal is találkozunk. A dámáknál
a szolgálók igazították el a parókát és a hajat hosszan tartó, bonyolult művelettel. Kawit
hercegnő (XI. dinasztia) egy képen karosszékben úl, mögötte a szolgáló, miután a haitíit
már elhelyezte, egy makacs tinccsel bíbelődik. Az úrnő egyik kezében tükröt tart, másik-
ban csészét,egy szolga ugyanis frissen fejt tejjel üdíti fel,,,a te Éadnak, úrnőm, igyál, fo-
gadd el magadnak !" - mondia, a legtisztelettudóbb megszólítási forma ünnepélyességét,
ridegségétkedves biztatással oldva (47. kép). A tükör, amelyben a hercegnó kész frizu-
ráiát megszemlélhette, nyeles, fényesre csiszolt rézkorong.
A parókaviselésből következik, hogy a ha)at általában rővidre vágták. Természetes
baiuszt, szakállt az arisztokraták ritkán hordtak, a kivételek közé tartozik Rahotep her-
ceg (IL tábla), akit kis bajusszal örökit meg kairói szobra. Annál gyakoribb a négyszög-
letes, fülre csatolt múszakáll, melynek egy kúlönleges változata az alul felkunkorodó
istenszakáll. Az elókelők haiát, szakállát nyilván valamelyik szolgájuk gondozta, de tu-
dunk hivatásos borbélyokról is, akik a szabad ég alatt végezték munkájukat.
Az elókelő öltözékhez tartozott a nyaklánc is, kedveltségüket mutatja, hogy számtalan
példányt őriznek a múzeumokban. Kisebb-nagyobb kövekből, fajanszgyöngyökből ké-

244
szültek, gyakran amuletteket is fúztek fel rájuk. Szivesen viselték a mell felső részét
takaró ún. uzeh (,,szé|es") gallért, ezt rendszerint csőszerű faianszgyöngyókből fűzték
össze.
Férfiak és nők egyaránt viseltek karpereceket, gyúrűket, az előbbieket főként a módo-
sak. A legszebbek Tutanhamon síriából kerültek elő, hatalmas, kék, lazúrkőből vagy azt
utánzó üvegpasztából készült skarabeus diszitette őket. A leletek nagy száma tanúsítja
viszont, hogy a gyúrűk viselése általános volt, fajanszgyúrűt egyszerű mintával, például
udzsat-szemme| a legszegényebbek is megszerezhettek maguknak. A fajansz- és arany-
gyúrúkbesokszor véstek szövegeket, király- vagy istenneveket. Máskor amulett vagy
skarabeus kerúlt ráiuk. A királyok gyúrúiminiatűr ötvös múalkotások. Tutanhamon
egyik gyűrű|ére parányi Nap-bárkát helyeztek, II. Ramszeszt pedig izgalmakban bővel-
kedó hadjárataira emlékeztette a két lóval diszített gyúrúje.
A fülbevalók a XVIII. dinasztia alatt iöttek divatba, elsősorban nók között, de elő-
fordult, hogy férfiak is ezzel cicomázták magukat. A szem festése a legelterjedtebb szo-
kások közé tartozott, elóször egészségügyiokokból alkalmazták, ettől reméltek védelmet
a pusztitó trachoma és egyéb szembetegségek ellen. Később esztétikai célja is volt, a
szemöldök meghosszabbítása és a szem sarkában húzott vonal előnyösen emelte ki a
nagy, kissé melankolikus és érzékiegyiptomi szemeket. A szái festése sem volt ismeret-
len, de csak kevesen akarták ilyen módon magukra irányitani a figyelmet. Bóségesen
használtak olaiokat, k€nőcsöket, a pompás kenőcskanálkák (95. kép) a faragóművészet
legtetszetósebb alkotásai közé tartoznak.

AZ oTTHoN

A fIiraókorból az előkerúlt emlékek szinte áttekinthetetlen tömegéhez képest nagyon

kevés felvilágosítást kapunk a lakóépületekről. Piramisok, masztabák, sziklasírok, temp-
lomok alkotiák az egyiptomi építészettörténetapró részleteiben is tanulmányozható
fejezeteit, arra, hogy milyen lakásaik voltak a királyoknak, az arisztokratáknak vagy az
egyszerű népnek, csak egy-két lelőhelyből lehet következtetni. Az államalapítás előtti
idők legrégibb házait Merimde-beni-Szalamében tá,rták fel.
A hieroglif írás ielei között két igen egyszerű házalapmjzot is találunk, a l-Ü és a tr-]
per írásielét. Mivel az írás közvetlenül az egységes állam előtt keletkezett, s megalkotói
környezetiik valóságából indultak ki, ebből képezték írásjeleiket, i. e. 300O táján sokak-
nak ilyen formáiú kunyhókban kellett lakniuk. A IV. dinasztia korából néháLrry kunyhó
alapfalait tártrik fel Gizában, a Középbirodalom ideiéből fontos az ún. Kahun piramis-
város, az Úibirodalom idejéből Amarna é§ Deir el-Medine, melyet külön i§mertetii[rk.
A házak könnyen pusztuló anyagokból épültek, általában szárított iszap- és agya8téglák-
ból, égetett téglát alig használtak. A kő alapozású házak ritkák (Deir el-Medine), a falak
felsőbb része némelykor nem téglából, hanem fából épúlt.Így nem csodálkozhatunk
azon, hogy nagy városok tííntek el szinte nyomtalanul, palotáikkal és viskóikkal együtt,
csupán a kőtemplomok ielzik helyüket évezredek múltán is.
Kahunban a város vezető rétege sok helyiségből álló, tágas építményeketemelt magá-
nak vagy - ami még valószínúbb - kapott az uralkodótól. Keskeny bejáraton át lehetett

245
a kapusfúlkéhez iumi. Hosszú, szúk folyosó vezetett a háa belsejébe, ahol a férfi és a nói
lakosztályok sorakoztak. A ház belsejében levó udvar közelében kapott helyet a konyha.
Az Ehnaton fővárosában feltárt tágas épületek, amelyekben a tisztségviselők laktak,
sok tekintetben a régi mintát követik. A bejárat kiképzése itt is hasonló, s akárcsak Kahun-
ban, a ház legrangosabb helyiségében - nyilván fogadószoba - a mennyezetet fao§zlopok
támasztották alá, ami monumentális kúlsőt kölcsönzött ennek a csarnoknak. Mögötte
voltak a lakóhelyiségek. Tágas udvarokban helyezték el a gabonasilókat, s most már
istállóra is szükség volt.
Amarnában azonosítani lehetett a fürdőszobát is, padlóját mészkőlapokkal rakták ki,
s középen teknőszerű bemélyedésvolt. Nem kádban tisztálkodtak, hanem a mosakodóra
egy családtag vagy szolga óntötte a vizet. A fürdőszoba mellett volt a kő ülókével ellátott
árnyékszék.
A házak többsége valószinúleg egyszintes volt, de tudunk emeletes lakóépületekről
és a lapo§ tetőn is ki lehetett képezni kisebb helyiségeket. Az aitókeretet némelykor kőból
képezték ki, a keretbe egy vagy két ajtó§zárnyat helyeztek. Kulcsot nem ismeítek, zárásra
reteszt használtak, ezt ábrázolja a --+r- a hieroglifa. A szobáknak ledöngölt iszappadlója
volt, a nem tul nagy ablakok aránylag magasan helyezkedtek el. Egyes rajzok alapián
úgy látszik, hogy rácsokkal látták el óket, máskor valószínűleg Byékényfüggönyt alkal-
maztak. Báf a főúri otthonokban gazdag volt a bútorzat, a kis méretek miatt nem foglalt
el sok helyet. A bútorok fából készültek, de már az I. dinasztia ideién csontfaragványok-
kal díszitették a székek lábait, állatláb külsőt adtak nekik. Az ülóalkalmatosságok, főként
a karosszékek diszítése sok leleményről és feilett múvésziérzékrőltanúskodik. A tá,ín-
lákon domborműves vagy áttört kiképzéstegyaránt találunk.
Az egyik legszebb karosszéket Kheopsz anyjának, Hotepheresznek síriában találták:
áttört oldaltámláin a díszítésthárom összekötözött papirusznövény formájában képez-
ték ki (39. kép). Ha összehasonlítjuk Tutanhamon aranvlemezekkel borított trónszéké-
vel, jól érzékelhetjiik a korszellem váIíozását. Az utóbbi lrtlttámláján a királyi párt látiuk
(Ix. tábta), az oldaltámlákon szárnyas ureuszkígyók. A művész sokfaita anyag, kőberaká-
sok, ezüstlemezek múvészi kombinálásával, a részletek aprólékos, gondos kimunkálásá-
val akart kiráMoz méltó műremeket alkotni. Hotepheresz bútorzatán a piramisok korá-
nak kevéssel is sokat kifeiező természetessége látszik, azt az erőt érezzük benne, melyet
a késői utódok kecses, fén},iiző, tulfinomult izlést tükröző tárgyain híába kerestink,
Nagyobb méretúasztalokat az egyiptomiak nem készítettek,magas vagy alacsony
alátéten álló, maidnem mindig kőból faragott lapok szolgáltak asztalként,
Az ágyak nem mutatnak változatosságot. Téglalap alakú fakeretre a len rostiaiból elő-
állított háncsfonadékot feszítettek ki. Erre matracok, párnák kerültek, A fejet a kó
vagy fa fejtámaszon (93. kép) nyugtatták (rövid alátéten félkörösen ívelt támasz). A fei-
támaszra párnát is tettek, Tutanhamon összecsukható tábori ágya a mai bútoripar leg-
modernebb termékeinek színvonalán áll. Fém csuklópántok tették lehetővé az ágy két-
szerí összehajtását.
Szekrényeket nem helyeztek el az egyiptomiak szobáikban, a ruhákat ládában tartot-
ták. Az értékes tárgyak, ékszerek kis ládikókba, dobozokba kerültek. Ezek lezárását úgy
oldották meg, hogy a fedélre és az alsó részre egy-egy gombot erósítettek, ezeket össze-
kótótték, és a zsinórt lepecsételték. A könyveket, vagyis a papirusztekercseket szintén

246
ládákbá gyúitötték, de ismerűnk olyan esetet is, hogy korsók, bőr- vagy fémtokok szol-
gáltgk tartóul.
A háztartásban oly fontos agyagedények számára külön állványokat, tartókat készí-
tettgk, mivel nagy részük fcneke hegyes vagy gömböIyded volt. A homokba bele lehetett
nyomni óket, szilárd talajon viszont nem tudtak megállni.
A szegényebb házaknak a régebbi korszakokban valószinúleg egyáltalán nem volt bri-
torzata, lakóik gyékényeken, ruhákon aludtak, egyszerű fatönkökön ültek. Az áltáláno§
fellendülés, az Ú|birodalom idején ezek a rétegek is használtak már széket, de nyilván
egyéb bútordarabjaik is voltak.

A házakban túzről is kellett gondoskodni, kezdetleges tíízfúróta bieroglifa ídasa)

a
I
ábrázolja. Kemény fapálcát forgattak egy puha deszkába vájt lyukban, a forgatás követ-
keztében felizzó fapor és forgácsok valamilyen gyúlékony anyagra hullottak. Eredetiben
is előkerült ilyen tűzfúró Tutanhamon síriából. Itt egy deszkadarabka szélénegész sor
. lyui< van befúrva, a forgatandó fát pedig nyélbe erósítették, A házakban mécsesekkel

és fáklyákkal világítottak. A húvös estéken faszén serpenyők teremtettek kellemes hó-

métsékletet a szobákban.

ÉTELEK, ITALOK

,,Ha sok (emberrel) ülsz együtt, tartózkodi a kenyértől, amelyet szeretsz. Rövid idő
az ónmegtartóztatás, Hitvány dolog a torkosság, megszégyenúlésvan abban. Egyetlen
medtés víz is oltia a szomiat, egy falás főzelék is erősíti a szívet,..
Ha nagybélúvelúlsz együtt, csak akkor egyél, ha éhe már csillapult. Ha részegessel
iszol együtt, a}kor tölts magadnak, ha vágya már kielégúlt,,," (Prisse Papirusz 1. col,
4. skk, sorok. Gardiner in: JEA 32.71. skk.)
Az úl. Kagemni-intelmek (!Y . dinasztia?) e sorai a mértéktelenség,telhetetlenség iránt
érzeft megvetésnek adnak hangot. Nem biztatiák ónsanyargatásra sem a tanítványt,
csupán az egyiptomi életszemléletre annyira iellemző iózan középutat hirdetik.
Mint minden íiildművelő kultúrában, itt is a gabonafé!ékés az állattartás szolgáltatta
a táplálék zömét, de mindvégig megmaradt bizonyos ielentősége a vadászahak és halá-
szatnak is. A leggyakrabban emlitett táplálék a kenyér, Igen §ok formáiát, faitáiát ismer-
iúk, Az egyszerű, kerek lepénykenyereket a mai Egyiptomban is óriási mennyiségben
fogyasztja a nép, d€ voltak formában készüló, csúcsos kenyer€k, sütemények is. Némelyek
a kiflire hasonlitottak vagy spirálisan csavart formában sütötték ki őket. A gabonát kő-
lapon őrölték egy másik kö segítségével,ez a nő munkája volt. A dagasztás kézzel vagy
lábbal történt, a sütést kem€ncékben végezték, ahol ilyen nem volt, paíázsra tették a
kenyértésztát.
Annyira kedvelt népi élelmi cikk volt a hagyma és fokhagyma, hogy Hérodotosz ide-
genvezetője szerint a Kheopsz-piramison felirat örökít€tte meg, mennyit fogyasztottak
el ezekből a munkások építkezésközben. Ezzel persze csak az érdeklődó idegennek akart
furcsasággal szolgálni, de igy is a hagymafogyasztás elteíiedtségéről tanúskodik ez a rész-
let. A főzelékek közül a babot, borsót, lencsét ismerték, A kopt korban a sivatag remetéi

247
a megfőzött lencsébe kenyeret máLrtogáttak, bizonyos, hogy a fáraók korában is főzelé-
kekben puhították a gyorsan kiszáradó kenyeret.
A marhahús és számyasok is a gyakran ábrázolt élelmezésicikkek közé tartoztak.
A húst nyársra, vagyis botra tíizve sütötték meg, előkelőbb háztartásokban serpenyő is
állt rendelkezésre a sütéshez.
A Nílusban különféle halfaiták sokasága nyúzsgött, természetes, hogy a lakosság
nagyban úzte a halászatot, dombormúvek, szolgaszobor modellek előszeretettel ábrá-
zoliák a hálók kifeszitését.Ennek ellenére a hal a vallási szempontból kifogásolható ételek
közé tartozottJ áldozati listákon nem volt szabad feltiintetni, és az,,undor" szó után hal-
determinatílrrmot írtak. Pianhi (Peye), aki mint idegen kötelességének tartotta, hogy
még szigorúbban megtartsa a vallási előirásokat, mint maguk az egyiptomiak, nem bo-
csátotta maga elé a palotába azokat az alsó-egyiptomi fejedelmeket, akik halat ettek, és
körúlmetéletlenek voltak. A halevés azonban ténylegesen sohasem volt tiltott, Héro_
dotosz például ezt irja: ,,A halak kózül némelyeket a napon megszárítva, nyersen esznek,
másokat sóban beáztatva. A madarak közül a fürjet, kacsát és kis madarak húsát előbb
b€áztatiák, aztán nyersen megeszik; a többit, mind ami hal vagy madárfaita, sütve vagy
főzve élvezik, kivéve, amelyeket szenteknek tartanak." (Hérodotosz II. 77.)
A cukorrépa és cukornád még ismeretlen volt, az édességeket mézze| készitették, és
felhasználták a szentjánoskenyér-fa édes termésétis. A vadméhek mézétis gyúitötték,
de tervszerú méhészkedésselis foglalkoztak. A méz eredetét színe miatt a napistenre
vezették vissza. A legenda szerint a méhek - akárcsak az emberek - Ré földre hullott
könnyeiből keletkeztek. (Salt 825. Papirusz.)
A gyümölcsválaszték sokkal szegényebb volt, mint manapság. Datolya, füge, szőlő
került az egyiptomiak aszta|ára, a hükszósz kortól ismerték az almát és a gránátalmát.
A dinnye bóséges víztartalma is nagy áldás volt a forró klíma alatt. Narancsnak, cit-
romnak, banánnak, mangónak és sok más mai egyiptomi gyümölcsnek nem talál|uk
nyomát.
Három fő étkezésük volt: reggeli, ebéd, vacsora. Hétköznap az átlag egyiptomi táp-
lálkozása szerény volt, hús ritkán járult hozzá, Három vagy négy kenyeret és két korsó
sört tekintettek jellemző napi adagnak. Az italok közúl az árpából erjesztett sör volt a
legnépszerúbb, ehhez mindenki hozzáiuthatott. A sör egész életénát végigkísértea fá-
raók alattvalóit, Aní intelmeibőL tudjuk, hogy az anyák kenyeret és sört vittek a gyerme-
keknek az iskolába. Különbözó faitái voltak, az,,édes sör" valószínúleg datolya hozzá-
adásával nyerte ízét.Számunkra furcsa a ,,meleg sör" említése. A sör alkoholtartalma
csekély volt, a tanitók mégis óvják az ifiakat túlzott fogyasztásától. Az Egi Tehén mito'
szában a vérengző oroszlánistennőt Ré vörösre festett sörrel teszi ártalmatlanná.
A bor előkelő ital volt. Az ábrázolásokon főleg kék szőlőt látunk, melyből tekintélyes
méretíiluga§okat alakítottak ki. Kádszerű tartályokban taposták a szólőt, az erjedő italt
nagy agyagedényekben tárolták. A különböző borfaitákat keverve, szivócsövek segitségé-
vel alakították ki a megfeteló aíomát. A szőlőtermelésnek nagy gazdasági jelentőséget
tulaidonítottak, már az I. dinasztia korából fennmaradt egyes szólőskertek neve. A boron
és sörön kívül voltak egyéb erjesztett italáik is, de ezekről nem tudunk kózelebbit.
A vidámság, a mámor istennője Hathor, a vele kózeli rokon Básztet istennő városában,
Bubasztiszban Hérodotosz korában is évente ivászattal egybekötött, kicsapongó ünne-
peket rendeztek,
248
 A tulzott italfogyasztás következményeinek szemléletes leírását nyúitia az Anastasi
Papirusz IV. az Újbirodalom második feléből: ,,. . . Sörtől búzlik mindenütt, ahol iár-
kálsz. A sör kivetkőztet az emberségből, kiűzi lelked. . . Olyan vagy, mint egy szentély
isten nélkül, mínt egy ház kenyér nélkül. Úgy találnak rád, hogy falon mászol át, miután
a botod összetörted. Az emberek futnak előled, mert sebesre vered óket. Bár ismeméd
fel, hogy a bor milyen undorító, és megtagadnád a sedehet, s bár ne helyeznéd szívedbe
a söröskorsót, bár megfeledkeznéL a telek,italróI| ,. . Ott ülsz a házban, körülvesznek a
lányok. Felállsz és ugrándozol . . . Ott ülsz a lány előtt. Olajjal vagy bekenve, virágkoszorú
a nyakadban, a hasadon dobolsz, Dűlöngélsz, hasra esel, ös§ze vagy kenve úrülékkel,,."
(11. col. 9. sor-l2. col. 5. sor. Gardiner: Late Egyptian Miscellanies. Bruxelles, 1937.
47. sk.)

HÁZIÁLLATOK

Az állattartás is jelentős volt az egyiptomi gazdasági életben, kezdete, akárcsak a föld-

művelésé,a Merimde-kultúráig kóvethető vissza. A szarvasmarhatartásnál mutatkozott
meg legiobban a völgy és a Delta egymást kiegészítő gazdaságí jelentősége. A tavaszi
hónapokban, amikor a Nílus alacsony volt, s a íiildek már teljesen kiszáradtak, Felső-
Egyiptomban elfogyott a legelő. A szarvasmarhákat ekkor Eszakra haitották, ahol a mo-
csarak szélénbóven jutott számukra táplálék. Ez a legeltetési mód oly mértékben meg-
gyökeresedett, hogy még akkor sem szakadt meg, amikor Eszak- és Közép-Egyiptom a
hükszószok uralma alatt állt.
Az Óbirodalom idején a szarvasmarhának három faitáját tenyésztették,a hosszú-
szarvút, a rövidszarvút és a szarvatlant. Az Újbirodalom korában kúlftildről, a hettiták-
tól és Ciprus szigetéról, Núbiából, Szíriából is importáltak marhákat, a szarvatlan marha-
fajta viszont már nem található meg. A púpos szarvasmarha is valószínűleg külítildi
eredetú.
Az lJjbirodalom idején egy szarvasmarha értéke 30-120 deben téz vo|t, a szamár 40,
a kecske 2 debent ért.
A kecskék tömege mellett antilopokat is találunk az egyiptomi gazdaságokban, A iuh-
tartásban a Középbirodalom és a xvIII. dinasztia között ielentős változás következett
be, eltűnt az addig általános Ovis longipes palaeoaegyptiaca, melyre a hosszú láb és a viz-
szintes, hullámos szarvak a jellemzőek, Az Ovis platyra aegyptiaca szorította ki, mely-
nek vastag zsíros farka és csavart szarva van. Erről mintázták Amon kos formáját.
A sertés - bár tisztátalannak tartották - szintén a háziállatok közé tartozott. Az Óbiro-
dalomban még a hiéna háziasításával is kísérleteztek, egyesek, úgy látszik, kedvelték a
hizlalt hiéna húsát, Az állatot hátára fektefte tömték, lábait előzőleg összekötözték.
Az Ó- és Középbirodalom még nem ismerte a lovat, csak a hükszósz korban vonult
be a Nilus völgyébe. Főként a haditechnika hasznositotta mint a harci kocsi vontatóiát.
Lóhátra csak kivételesen ültekfel, terhek továbbítására egyáltalán nemhasználták a lovat,
szekereik nem voltak. Kerekes szántalpakra helyezett csónakok viszont a Középbiro-
dalom óta használatban voltak szertartásoknál, a XIII. dinasztia óta temetéseknél.A ke-
rék tehát a Középbirodalom ídejénjelent meg. Ezeket a iárműveket szarvasmarhák húz-
ták. A szamár Egyiptom egyik legfontosabb, legelterjedtebb háziállata volt, a teherhor-
dást végezte az ókorban éppen úgy, mint napjainkban.

249
 A tevét ug}?n ismerték a fáraókorbau is, de gazdasági ielentősége nem volt, háziáuat-
ként a Ptolemaiosz-kortól tartottrák. Kezdetben nyihdn keletól importálták, ott ugyanis
már néhány száz éwel korábban megtörtént a háziasítása.
A íel.le az egrik legkésőbbi, a kutya viszont a legkoníbbi }r,ízirállaa az embemek. Hü
segítőtáísa volt már a Nflus_völgy prehisztorikus vadászAinak is, az I. dinasztia ideién
pedig az uralkodók már a túlvilágra is magukkal akarták vinni kutyáiukat, Egy abüdo-
szi kutyasírkövön olvasható az első kutyanév, amelyet világvimnylatban egyáltalán is-
meriink. A kutyát Uraságnak (Neb) nevezték, akrircsak mai utódait, a Lord névre hall-
gaókat. Az I. dinasztia egyik királynéjának, Heméithnek a sírbeiáratánál feküdt egy
kutya csonwáza. Kiiüönbözó fa|tákat tartotak, gyakoriak a hegyes fülú, felkunkorodó
firkú vadászkutyák, a mai afrikai szlugi elődiei. Ismerete§ egy lógó fülü, testes faita, de
ábnizoltak a mai tacskóhoz hasonló, óvid lábú kutyát is. A legrégibb kutyanyakörvek is
egyiptomi ásatásokból kerültek elő.
Sajátos módon a kutya (100. kép), bár kedvenc állaaik köze tartozott, csak a Későkor-
ban került a szent állatok közé, s akkor sem volt komolyabb ielentősége a vallásban. An-
nál fontosabb lallási szerepet kapott - szintén főként a késői időkben - a macska, mint
Básztet szerelemistennő állata. A rnacska háziasítrisa is anánylag későn ment végbe. Az
Óbirodalom kon4ban még nincs adat a házimacskákra, csak a XI-XIL dinasztia ideié-
ben kezdett elterjedni a macskaanás. Az egyiptomiak vállalkoztak elsőként egy afíikai
vadmacskafa|, a Feüs silvestris libyca megszeüűtésére.
Páviánok és más kisebb maimok is a házi kedvencek közé tartozak. A maimokat'dél-
ól hozták be, wdon már nem éltek Egyiptomban. Ugyancsak délól kerültek a vadá_
szatnál iól felhasz álható gepáídok a kinílyi udlarba, Tütanhamon egyik halotti ágyát is
8epárd foímáiában alakították ki, s paizsát is gepárdbőrrel vonták be, Kivételesen med_
véket, z§iráfokat és más egzotikus állatokat is hoztak Egyiptomba.
A később megszelíűtett oroszlánokat Egyiptomba fogták, hz asszír királyokhoz ha-
sonlóan eglts fáraóknak is voltak oroszlániaik, míg azonban amk ladászszenvedélyiik
kielégítésevégett ketíecben tartották, a wdászat napián kiengedték és leterítették őket,
addig az egyiptomiak kezessé akarták tenni oroszlániaikat. II. Ramszesz oroszlánia Szí-
riába is elkísértegazdáiát, a qádesi uibor egyik képénlátjuk, amint a katonák köZitt he-
verészik, tehát nem kellett ketrecben tartani, A felirat ezt mondia róla: ,,Az élő oroszlán,
amely kíséiiőfelségét, és leteríti ellenségeit. " (Ch. Desroches Noblevoun és társszer-
zók| Grand t n?k d,Abou Simbel. La bauille de Qatlech. Le Caite, l97|. V. tábla,) Egy
rrásik ábnázoláson a kinály harci kocsiia mellett vesz részt a csatában.
A négylábúak után lessünk egy pillantrÁst a sárnyasokra. Az egyiptomi baromfiud-
varban főként libák különböző fa|tái nyüzsögtek, de tartotak kacsát, galambot is. A ma-
darak ió részéthálóval fogták a mocsarakban, maid otthon felhizlaltik őket. A képek a
ómés (35. kép) műveletéí is megöókltették: szoíítotbk egyet a madár nyakán, erre ez
kitátotta a csőÉt, s ekkor beléerőszakolták az ételt, Hosszú lábú, hosszú csőrü darvakat
is befogük tömésre, a madáíhúsnák tehát sokféle változatít kedvelték,
A tyúk különlegességnek számított, egészen az I. evezred rnrÁsodik feléig, III. Thot-
mesz szíriai hadiáratai ismertették meg az egyiptomiakat a ,,mindennap szüló" madár-
ral, s ettől kezdve szórványosan felbukkannak kakasábnázolások, de nagy tömegben
nem tartották.
Az állatokat sokféleképpen hasznosították, a üíplálkoáson, teherhorüson kívtiü a
kézművesek sámára nyersanyagul szolgált a bőr, a szőr, esetleg az inak és a csont.
 A KEZMÚVESSÉG

A háztartások nem nélkülözhették a kézmúvesek munkáját. Ókori viszonylatban

Egyiptom feilett, differenciált kézrnűvesiparral rendelkezett. Termékeik keresettek vol-
tak az ország határain túl is.
A fémmegmunkálás a Badári_kultúra idején kezdódött, hirtelen fellendülése i, e.3000
körül köv€rkezett be. Az Óbirodalom ideién rezet, aranyat, ezüstöt dolgoztak fel, a
bronzöntés csak 2000 után honosodott meg. Kezdetben a fémtárgyak nagy része kala-
pálással készült, de már a IIL évezredben is alkalmazták a fémolvasztást, mely nyílt
túzön, nem olvasztókemencében törrént. Az ÚjbirodaIom idószakától a fúitatók ieien-
tősen megkönnyitették az olvasztás nehéz munkáját, korábban nádszálakon át fúiták a
levegőt a túz élesztésére;hogy a csó vége ne gyulladjon meg, agyagvédót tettek rá. A ki-
sebb istenszobrokat viaszveszejtéses eljárással készitették,erről, valamint az ötvösók
magas színvonalú techniká|áról a művészetről szóló fejezetben beszélünk.
Vasipar az i. e. I. évezred második felében iótt létre, hosszú időn át csak kis mennyi-
ségben importáltak vasat Kisázsiából.
A kőfaragás felülmúlhatatlan tökéletességét nemcsak az építményekboritólapjainak
finomsága, a legkeményebb kőszobrok tükörsima felülete tanúsítia,hanem mindenek-
felett a legkülönbözóbb méretű és anyagú kővázák áttekinthetetlen tömege. A vastag
falú, súlyos darabokat és a leheletvékonyságú, parányi edényeket egyaránt a leggondo_
sabban megmunkálták. A belső rész kiképzése volt a legnehezebb; a fúró villás végzö-
désébe valószinúleg a legkeményebb kőfajták valamelyikéből vagy fémből helyeztek el
egy darabkát. A fiiró szárára nehezékül két kódarab került. A kemény bazalt- és gránit-
vázáknáI a tulaidonképpeni munkát, a koptatást, fúrást, csiszolást is a homok végezte,
az eszközök ezt csak elósegítették. A fúró rudacskái és betétie alá is homokot szórtak.
Az egyiptomi fazekasság a Nagada l-Il.-kulrura és az Újbirodalorn idején élte fény-
korát. Ebben a két időszakban művészien fe§tett kerámia volt használatban, más kor-
szakokban a házi edények többnyire egyszerúek, díszítetlenek.A kézíhajtásos fazekas-
korongot az Óbirodalomtól kezdték rendszeresen használni, korábban csak kézzel for-
málták az edények€t, nyilván úgyl,mint a világ egyes részein napjainkig. A megfelelően
megtisztított agyagot vizzel összegyúrták, lábbal dagasztották, majd hurkákká alakítot-
ták, ezeket egymásra helyezték, összedolgozták, a felüetet kívül-belül kiegyengették,
ma|d az edényt kiégctték, A korong bevezeté§e fontos technikai úiításvolt, gyorsabban
és könnyebben lehetett vele formázni, A lábbal forgatott korong a XVIII. dinasztia ide-
ién jelent meg.
A háztartásokban sok kosárra, egyéb tartóra, tálcára, gyékényrevolt szükség. A papi-
ruszsásból font gyékényeket falak diszitéséreés szőnyegként használták. A kosarakat
pálmaháncsbóI és rostból vagy nádból készitették, az ún. szakaitófonással, vagyis a ros-
tokból kialakitott kemény kötegeket spirálisan tekerték fel, majd a csavarulatokat háncs-
csal erősítették meg. Az egyiptomi kosarakat ma is pontosan ugyanilyen technikával
állítják ető.
A textilipar fejlódéséról, munkamódszereiről is számos kép és tárgyi emlék maradt
fenn, A szövőszék rajza már a prehisztorikus edényen megielenik, s egy elefántcsont
királyszobrocskán (Abüdosz, I. dina§ztia) az ábrázolt uralkodó négyzetes mintával el-
látott köpenyt visel (15. kép). Később az ábrázolások, feliratok és leletek egyaránt mu-

25l
tadák a textiliák változatosságát. A dísztextiliák közül a legelső megmaradt darab
II. Amenhotep idejéből való, lótuszvirágok, hieroglíf felirat és a király cartouche-a di-
szíti. A ruhákat lenvászonból készítették,ezért a lentermelés széles keretek között folyt.
A betakaritás fáradságos munka volt, nem aratták, vágták, hanem gyökerestől rántották
ki a növényt a ítildből, hogy rostjai épségben maradjanak. A lent megfőzték, hogy héját
megpuhítsák, maid ütögették, amíg rostjai külön nem váltak. A fonást a nők végezték,
orsóként aránylag hosszú botot használtak, ráerősített koronggal. Az Úibirodalom ide-
jéig fekvő szóvószéken dolgoztak, ezt igazo|ja többek között egy szövőműhely modellje.
Ekkor tértek rá lassanként az álló szövőszék használatára.
A textíliák között nagy értékevolt a vörös színű, ún. ,,isten"-vászonnak. A textíliák
nevében feltiintetett számok valószínúleg a szövés súrűségéreutalnak. A régi egyiptomi
takácsipar utolsó ragyogó fejezetéről tanúskodik a római korban létreiövó, rendkívül
dekoratív, fantáziadús mintakincsekkel dolgozó kopt textilmúvészet.
A bőrfeldolgozó ipar sokkal nagyobb jelentőségre tett szert, mint első pillanatban
gondolnánk. Nemcsak a lakosság részéreállított elő sarukat, párnákat, szíiakat, toko-
kat, hanem a hadsereget is ellátta pajzsokkal, tegezekkel, lószerszámokkal, és ezen-
kivül - ha nem is gyakran - íróanyagul is szolgált a bör. A bórfeldolgozás technológiá-
ját nem ismerjük, a képeken a cserzés utáni nyúitást, finomitást és a sarukészitést
ábrázolták.
A tárgyaltakon kívül természetesen még sok ága'volt a kézművességnek. Múvelői
társadalmilag többnyire kiszolgáltatott, fúggő helyzetben voltak, nem tömörülhettek
szervezetbe, céhekbe. Nem önálló, kis múhelyekben dolgoztak, hanem az állam, a
templomi gazdaságok vagy előkelő urak háztartásának szolgálatában álltak. Ha na-
gyobb számban dolgoztak valamely közigazgatási egység vagy gazdaság számára, a
felsőbb hatóságok állítottak élükre elöljárókat, Az irnokok lenézték a kézmúvesek
munkáját. Egyes kézmúves ágazatok, mint a kőfeldolgozás az épitkezések számára, az
Úibirodalom idején a bőripar és nyilván az aranyművesség vagy teljesen állami kézben
volt, vagy szigorú ellenórzés alatt állt.

JÁTÉK, SPORT
Tutanhamon sírjába a használati tárgyak és a kincsek tömege mellett három játékkész-
letet is elhelyeztek, hogy az ifjú fáraó a túlvilágon is szórakozhasson velük. Ezek a pom_
pás elefántcsont és ébenfa iparmúvészetiremekmúvek, amelyeknek külön fiókja is volt
a figurák számára, az egyiptomi társasjátékok történetének már aránylag késői emlékei.
A prehisztorikus időktől kezdve ismerjük különféle változataikat. A legkedveltebbek
egyike a 3 x 10 négyzetes tábla, ezen az Óbirodalomtól a Későkorig játszoííak,leve zenet
(xI. tábla). Másoknál 2x6, 1\6,3 X l1 stb. mezőre osztották a táblát. Bonyolultabb
vo|t a tjau, ennek tábláján három sorban 4, 12, 4 tlolt a négyzetek száma. Valamennyit
ketten játszották, különféle alakú vagy nagyságú bábokkal, melyek fajanszból, kóből,
csontból készültek. Voltak egyszerű, alul-felül kidudorodó, a mai társasjáték-figurákkal
azonos forrnájú bábok, másokat sakál-, kutyafeiiel látták el. Bész isten arcát is viselte
némelyik, másoknak négerfeje volt, egy készletnélmegkötözött foglyokat használtak.

252
Alul-felül lapos korongban végződó, középen elkeskenyedő, ívelt testű, tómzsi bábokat
is látunk a képeken,
Egyik játéknak sem ismerjük a szabályait, de annyi biztos, hogy a figuráknak vala-
milyen utat kellett bejárniuk, előrehaladásukat valószinúleg asztragalosz (állati boka_
c§ont) vagy bekarcolt karikákkal ellátott rudacskák dobása irányította. (Dobókockák csak
a görög-római uralom korában jelennek meg, valószínűleg idegen hatásra, érdekességük,
hogy ugyanúgy hét a pontok összege az egymással szemben levő oldalakon, mint a mai
kockákon,)
A zenet-játékí|^k az unalomúzésenkívúlmi§Ztikus ielentősége is volt, valószínűleg
az Ozirisz boldogító közelségébe való érkezéstjelképezte. Az első négyzeten Thot
neve áll, a továbbiakban többek közt Néithez, az Igazsághoz,,a ,,boldog élet"-be és az
Orion csitlagképhez jut el a játékos. Annak a többszór visszaiéró képnek is mélyebb ér-
telme van, ahol a halott a tábla mellett ül. ,,Bárcsak iátszhatna zenetet a fóldön levőkkel,
úgy, hogy a hangja hallatszik, de nem látni őt" - olvassuk egy koporsószóvegben (CT V.
2l0. a-c.). A halott tehát fóldiekkel akar iátszani, de együtt nem lehetett őket ábrázolni,
ezt a vallás nem engedte. A késói Úibirodalomban a zenet-játszma kimenetelétól már
a halott túlvilági sorsa függött, de ezekből a szövegekból nem lehet megállapímni, ki a
titokzatos ellenfél.
Egészen más alapelve lehetett egy talán keleti eredetú játéknai<: egy pálmafa rajza
mellett sorakozó lyukakba kellett állatfejes pálcikákat dugni.
A régészetilel€tek közótt szerepelnek teke§zerú iátékok is. Az Óbirodalomban iát-
szották a népszerű kígyóiátékot, melyben tóbben is részt vehettek. A tábla spirálisan
összetekeredő kígyót ábrázolt, melyen golyókat> him és nőstény oroszlánokat tologattak.
Mindezek a felnőttek játékai voltak. A kicsik babákkat játszottak, s egyszerú, de mégis
bízonyára nagy gyönyörűséget okozó tárgyakkal, mint macska vagy krokodilus mozgat-
ható állkapoccsaI. Valószinűleg iátékként használtak két hurnoros szobrocskát (British
Museum): kocsit hajtó és zeneret iát§zó majmot. Máig is vitatott viszont azoknak a külö-
nös, gyaktan ,,babák"-nak nevezett tárgyaknak a ielentősége, amelyek a végsőkig stili-
zálva, lapos lemezként ábrázolják a női testet, feiükön gyöngyökből kialakított hatalmas
haikoronával. Nem kizárt, hogy játékok voltak, de mégis elfogadhatóbbnak látszik az a
magyarázat, hogy mint mágikus tárgyak a halott ágyasát jelképezik.
A testi ügyességet, erót feilesztő csoportos iátékokat iS láthatunk a falképeken, Például
három fiú egy negyediker €mel magasra, aki négykézláb áll. A máig élő és hha2zg lawiz-
zdnak nevezett iátéknál két, egymá§sal szemben ülő fiú egymásra helyezett lábait és ke-
zeit kell másoknak átugorniuk.
Egy sziuti kormányzó feliratából tudjuk, hogy a Középbirodalom korában a királyi
gyermekek és az előkelők fiai úszni tanultak. A testgyakorlást nemcsak a gyermekek, ha-
nem a felnóttek is szívesen úzték,sót bizonyos ioggal sportról is beszélhetünk, Az elő-
kelók kedvenc ügyességi gyakorlatának szinhelye a Nilus volt, ahol kis papiruszcsóna-
kokban állva, lándzsával vagy szigonnyal ejtették el a halakat. Ennek a ió szemet, biztos
célzókészségetkövetelő halászatnak testvérsportia a madarak bumerángszerú hajitó-
fegyverrel való elejtése. Ez utóbbinál a zsákmányt oly módon is akarták növ€lni, hogy
keziikben madarat tartottak, mely hangjával közelebb csalta társait (vI. tábla).
A nyilazást kifejezetten királyi sportként ábrázolták, de bizonyos, hogy a hadseregben

253
is folytak ilyen gyakorlatok. A képeken Hórusz és Széth tanitja nyilazni a fáraókat, akik
közül a legnagyobb teliesitményt II. Amenhotep érte el, vagy legalábbis ő foglalkozik
legrészletesebben e téren elért sikereivel. Oly erővel lőtte ki nyilait, hogy azok négy vas-
tag réz céltáblát is átútöttek, és mögöttük estek a ftildre.
Gyermekek és felnőttek egyaránt szívesen labdáztak, a labdát összevarrt bórdarabok-
ból állították elő, s szőrrel, szalmával, sással vagy valamilyen hulladékkal tömték ki.
A csoportos labdaiátéknál valószinúleg nem annyira a vetélkedés,mint inkább az esz-
tétikum, a mozdulatok szépségeállt az előtérben. Egy Beni Haszán-i freskó fiatal lányok
labdázását ábrázo|ja. Egyesek társnőik hátán ülve dobálják egymásnak a labdát, mások
úgyességi gyakorlatokat végeznek, három labda feldobása, elkapása már zsonglőrmutat-
ványszámba ment. Kis méredi labdáik voltak, általában alig haladták meg a mi tenisz-
labdáink méretét.
A,,labda ütése", mely bottal történt, vallási szertartás voltl már az Újbirodalom ide-
ién is gyakorolták, de jelentéséről csak a Ptolemaiosz-kortól beszélnek: a labda ekkor
Apóphisz szemét jelképezte.
A vivásnál nem kardokat, hanem botot alkalmaztak, kivételes esetekben a papirusz-
növény szárát. A vívók néha pajzzsal védhettékmagukat. A vívásnak ez a formáia, mely
a mai napig is él, megfelelt annak a humánus szellemnek, melytől távol állt a felesleges
vérontás. Eletre-halálra menó párviadal nem volt szokásban, csak egy példát ismerünk,
de a helyszin itt sem Egyiptom, hanem Szíria, ahol az önkéntes számkivetésben éló
Szinuhénak kellett kiállnia egy ottani bajnokkal. A történet legdrámaibb részei közé
tartozik kette'ük harca, nelyet Szinuhe csak kényszerből vállal, de végúlö lesz a győz-
tes, s a nézők ujjongása közepette megölt ellenfele testére állva élvezheti az ünneplést.
Gyakorolták az ökölvívást és a birkózást is. A sirképekből úgy látszik, hogy a szabad-
fogású birkózás volt divatban, a biró jelenléte azonban megakadályozta, hogy a mérkő-
zések elfajuljanak. Bizonyára hosszú gyakorlás, sok edzés után állhatott ki egy-egy spor-
toló valamilyen únnepségen, hogy az előírt szertartások után felüdülést nyúitson a közön-
ségnek.
Nemcsak egyiptomiak mérték össze ereiüket, ügyességúket, nemzetközi küzdelemre
is említhetünk példát III. Ramszesz korából, amelyet oly fonto§ eseménynek tartottak,
hogy a Medinet Habu-i templom falán is megörökítették, A dombormúvön elókelő né-
zők - egyiptomiak és külftildiek - ielenlétében egyiptomiak, sziriaiak és Núbia lakói kúz-
denek botvívásban és birkózásban a dicsőségért. A pompás ruhákba öltözött nézók kissé
előrehailó testtartása érezteti az izgalÍÍJ'at, amely mindnyájukat átfiiti. Ez a sporttörténet
elsó szurkolóábrázolása.
Kifejezetten vallásos jellegű gyakorlat volt a Min-únnepségeken a póznákon végzett
mutatvány. Földbe erősített árbocra négy rudat erősítettek, ezekre nyolcan másztak fel
és egyensúlyoztak, miközben alulról kötelekkel himbálták őket. A díiakról Hérodotosz
egyik részletéből tudunk (II. 91.), aki azt írja, hogy Khemmiszben (mai: Ahmím)
Perszeusz (az egyiptomi Min) ti§zteletére rendeztek versenyeket, s a győzteseket álla-
tokkal, köpenyekkel, bórökkel iutalmazták.
Olyasfajta rendszeresen ismétlődő versenyekről, mint a görögöknél az olimpiai iáté-
kok (a hagyomány szerint 776-tól írták a győztesek nevét), a fáraókori Egyiptomból nincs
tudomásunk. A szaiszi korban, II. Pszammetik alatt az éliszieknek, a játékok rendezői
nek küldöttsége kereste fel Egyiptomot, hogy megtudakolják a király és a bölcsek véle-
254
 ményét,igazságos-e a iátékok lebon}olításának módia. Az egyiptomiak szrrint az éliszi-
eknek mint rendezőknek nem lett volna szabad a versenl,en ré§zt venniúk, meít ezze|ve-
szélybe került a pártatlansá8. Hémdotosz, aki ut az esetet feliegyezte (II. 160.), arról
nem szól, hogy magukról a iátékokól hogyan vélekedtek az egyiptomiak.

LAKoMÁK
Az előkelők színpompás összejöveteleinek ábnízolása kedves témáia az ú|birodalmi sí-
rok falképeinek. Naht síriában a nők és a férfiak külön iiünek, az előbbiek gyékényeken
kuporognak, térdelő helyzetben sarkukra iiüve, a férfiak ülőkéken foglalnak helyet, a le-
galsó sorban ismét néhány nő látszik, akik igen alacsony tárrrlás székeket választottak
magr.rknak. I!íás házaknál viszont a féríiak és nők egymás mellett ülnek. A résavevők,
kiilönösen a höl8yek rendkívül elegánsak, feltűnő viszont, hogy egy-egy társaságon be-
lül a ruhák többsége nagyon hasonló egymáshoz, vagy teliesen egyformák, a kor divatiát
szinte kötelezőén követték. A nők hosszú, fekete parókát viseltek, a feitetőn az ún. bal-
zsamkúp, mely lalószínűleg kenőcsökből, olaiokból állt, s a legnagyobb melegben is
üde itlauíwl frissítette a levegőt (65 . kép) . A ba.lzsamkúpot férfiaknál és nőknél is látiuk,
a nagy, kerek fiilbevalókat többnyire nők hordtik. Lakomákon általában nem nyaklán-
cot, hanem nők és férfiak egyanínt a széles uzeh gűér. vették fel.
A vendégek köriiü majdnem ruhátlan fiatal lányok süógnek-forognak, csak ágyékukat
takaria keskeny öv, íelső és alsó karjukon karikák, nyakukon uzeh gallét. Lapos csészék-
ben szolgálják fel az italt, egy British Museumban őrzött falképen egyikük fehér kendőt
is tan a kezében, mint a mai pincérek. Az egyik tisztiük volt az edények készenlétben
tartása arra a célra is, hogy a felkavarodott gyomrú vendégek könnyíthessenek magu-
kon. Egy kép nagyon egyertelműen mutatia, hogy egy hölgy már nem tudta bevárni a
szolgálót.
Az ételek kis asztalokon álltak, s azok alatt - némelykor álhTinyokon - sorakozták a
borral, sörrel telt aglagkorsók. Az orságra annyira jellemző nyilvánul
meg abban is, hogy az italok edényeit glakran virágokkal díszítették,A vendégek lótu-
smkat szagolgattak, és paókÁjukól is lótuszbimbók vagy nyíló virágok csüngtek alá.
Zenészlányok, táncosnők |elenléte (66. kép) emelte a hangulatot, hárfival, lanttal, fu-
rul}ával kísértéka dalokat. A vak hárfís a mulandóságrol énekelt, az élet élvezetésrebiz-
tatva hallgatóit, hiszen ezeket a vidám összeiöveteleket gyakran halotuk emlékérÉtartot-
ták a temetőben. Az ő mondanivalóiát eó§ítette a holttest alakú szobor, ,,A gazdagok la-
komáinál, ha az ebédnek vége van, egy ember fából kévített,festészettel és szobrászattal
lehetóleg híven utánzott holttestet visz körü egy koporsóban nagysága egy vagy két rőf-
nyi. Ezt minden vendégnek megmutatia, s í8y sál: Néz eíre, és azután igyál & öriili,
I men te is ilyen leszel, ha meghalsz. Így tesznek ők lakomáiknál. " (Hérodotosz II. 78.)

255
 ZENE ÉSTÁNC

A régi egyiptomi muzsika és tánc speciális, nagyrészt még megoldatlan problémáit

nem taglalhatiuk részletesen. A hangszereket részint képekről ismerjük, részint a régé-
szeti leletekból, melyek között aránylag jó állapotban levó hangszerek is előkerültek.
Ütő-, fúvós, húros és csörgő hangszereket használtak, Az Óbirodalom zenéiéta hárfa
és a furulya szolgáltatta, az Újbirodalom idején, az ázsiai népekkel való érintkezés az
egyiptomi zene gazdagodását hozta. Megjelennek a dobok, a lant, a líra, a kettős síp, a
trombita. A hárfa is tökéletesedik, a húrok száma már a 20-at is eléri, míg korábban ó-7
húros hárfán játszottak. Az Óbirodalom idején legtöbbször férfi zenészeket és énekese-
ket ábrázoltak, A zenészek mellett foglaltak helyet az énekesek, akik tapssal ielezték a
taktust, Az úibirodalom alatt már sok lányt képeztek ki zenésznek. A vak férfiak közül
sokan hárfásként, énekeskéntkeresték kenyerüket.
A hangszerek ismerete persze egymagában nem elegendő az óegyiptomi dallamok
visszaidézéséhez,zenetörténé§zek a sirok falképeit és a kopt egyházi zenét is segítsé_
gúl hívják a fáraórkor muzsikájának felderítéséhez.Az egyiptomiak nem jegyezték a rit-
must, a hangmagasságot, egyes masztabaképeken azonban az énekesek kéztartása mu-
tatja a dallamvezetést. A zene nemzedékről nemzedékre hagyományozódott, s így volt
ez a kopt zenében is - mety kétségkívúlsok archaikus elemet őrzött meg - egészen
napiainkig. Valós2inú, hogy a mai kopt zene egyik jellemző eleme, a hosszú, percekre
elnyújtott melizmák és értelmetlen szótagok közbeiktatása igen régi erededi, A kopt
zenekiséret ma is igen egyszerú, cintányérokból és triangulumokból áll,
Az első táncábrázolások Nagada II.-koriak, majd óbirodalmiak, s megállapitható belő-
lük, hogy már ekkor nyugodt, méltóságtel'es és eksztatikus, heves mÖzgást kivánó tán-
cok egyaránt divatban voltak. A régi idók táncosnői rövid, felsótestüket szabadon ha_
gyó kötényt viseltek, az Újbirodalom idején gyakran csak övet. Nem csupán ritmikus
táncok elóadása tartozott hivatásukhoz, hanem egyesek művészi élőképeket, pantomim-
jeleneteket is bemutattak, így például a négy szét mozgását érzékeltették.
A táncnak és zenének a civil életben és a vallásban egyaránt komoly jelentósége volt,
Az óbirodalmi temetési ritushoz például a sáskoronát viselő ún. muuk tánca is hozzá-
tartozott. A körmeneteket, királyi |ubileumokat és az op€r_ünnepet §zintén tánc kisérte,
egyes rítusoknál a király is táncot lejtett. Nemcsak a királyi palotának és előkelő magán-
házaknak voltak táncosnói, táncosai, zenészei, hanem a nagyobb templomokban is so-
kan szolgáltak. Nagyon gyakori cím az Úibirodalomban az ,,Amon énekesnője", de
íziszt, Hathort, Thotot, Honszut és nyilván még sok más istenséget is énekesnók dicsói_
tettek templomaikban. Még a Nílus tiszteletére is alkalmaztak énekesnőket. Férfi éne_
kesekről hallunk például Amon, Min, Ptah templomában.
Különleges rituális hangszer a szisztrum, mely Hathor istennó szent tárgya volt, de
rnás istenek ritusaiban is fontos szerepet töltött be. Nyélből és egy felsó részból állt,
rnely kétfélelehet: vagy vékony, ívelt keretből átlt, vagy naosz formájában alakították
ki. A keretbe fémrudacskákat helyeztek, s amennyiben a lyukak tágak voltak, a rudacs-
káknak a kerethez ütődése adta a c§örgő hangot. Más esetekben a rudacskákat rögzítet_
ték és kifúrt fémlapokat tettek rájuk, ezek csörgése hallatszott a rázáskor. Az etióp egy-
ház ma is használia, az egyiptomi koptoknál csak a kereszténység elter)edése utáni év-
századokban mutatható ki, később már nem.
256
I

Furulyaszó hozott például derűt

l

Az élemek szinte minden területén ielen volt a zene.

a trombitaszó tiiaelte haróra, A képeken rend-
a parasztok nehez munkáiánál, a katonátat
sirint kettesével láthatók a trombitások, de csak egyiktiLk fúiia hangszerét, mellyel a
I
I

trombitát találtak Tutanh-

I

I hadmozdulatokra is lehetett utasitást adni, két remekművű

!l *oo .ir;ab", egyiket ezü§tböl, aranyból, a másikat aranyból, bronzból és ébenfából
I készítették.E leletek zenetörténeti fontoss€át fokozza, hogy ma is meg lehet őket szó_
laltatni !

t
I

i
I

I
l
]
l
 Tudomány az ókori Egyiptomban

A tudomány fogalma a régi egyiptomi kultúrában sok tekintetben alapvetően eltéítmai

felfogá§unktól. A tudós (rehu vagy rehu ihut, ,,dolgoktudója") elnevezést mindenekelótr
a régi idők nagy bölcsei, tanítói érdemelték ki, akik tanításokba foglalták össze erkölcsi
elveiket, világnézetüket, de tudósnak tekintettek ügyes mesteremberekel, technikai szak_
értőket is. A tudós tehát több is, kevesebb is, minr ma, ez a megielölés önmagában nem
mindig jelent különleges helyzetet az értelmiségen belül.
Az átlagember számáfa a tudást döntően az írás ismerete ielentette, ezentúl a fokoza-
tok már elmosódtak. A köztudatban a legnagyobb bölcsek mindig az intelmek szerzői
maradtak, tehát azok, akiket ma filozófusoknak neveznénk. Mesternek csak az számított,
aki alkoíótevékenységet folytatott a szellemi életben, művet vagy múveket hagyott hátra.
Az úi mondanivalót viszont csak egyes korszakokban tekintették külön érdemnek, egyéb-
ként a tudós fő iellemzőie a múlt igen alapos ismerete volt; az ósök bölcsességének meg-
közelítésétsoha el nem érhető normaként, ideálként túztéka fiatalok elé. Heti király
igy biztztja intelmeiben fiát, Merikarét:
,,Íme az ő (ti. az ősök) szavaik megmaradtak az írásokban, nyisd ki, olvasd óker, érd
el tudásukat." (35-3ó, sorok. A. Volten: Zwei altdgyptische poötische Schritten. Kabel-
havn, 1945. l4.)
Ez a szemlélet, mely egyébkéntnemcsak Egyiptomra, hanem más ókori és középkori
kulturákra is |ellemző volt, las§itotta a tudományos haladást. Ezért c§ak a mélyre hatoló
részletkutatások tudják a látszólag statikus képben a fejlódés elemeit felszínre hozni.
Úgy túnik, hogy a tudományt nagy egységben szemlélték, amit az is kifeiez, hogy kü-
lönböző területeinek egyaránt Thot volt a legfőbb patrónusa. Kivétel az orvostudomány
- bár ennek is Thot az inspirálója -, ez mindig kúlönvált, s erósen specializálódott.
Az egyetemesség igényétfeiezte ki egy külön tudományos múfaj, az ún. enciklopédiák
(más néwel onomasztikonok), voltaképpen teriedelmes szójegyzékek, melyek a tudo-
mány, az élet sokterúleténelóforduló fogalmakkal, szakkifejezésekkel ismertették meg az
írnokot. A Középbirodalomtól a Ptolemaiosz-korig voltak használatban. A késő Úibiro_
dalom alkotása, Amenope enciklopédiáia - címe szerint - mindenre meg akaria tanítani
az olvasót, amit Ptah teremtett, Thot leírt. A listák felsorolják az égre, csillagokra vonat_
kozó kifejezéseket, városok, népek nevét, nóvényeket, ásványokat, különböző országok
áruit, adónemeket, istenek mellékneveit stb. Ezek az iratok már magasabb fokú tudást
akamat közvetíteni, a kezdő írnokok tankönyve, a Kemit (Tökéletes) főként az irodalmi
stílu§, a választékos kifeiezések megtanulásához nyúitott segítséget,
Mai értelemben tudományosnak tekinthető értekezés,míl igen kevés maradt fenn,
258
Ismerjük a tudomány monumentális emlékeit, bizonyítékait, például a piramisokat, de
a létrehozásukhoz szükséges elméleti munkáról, számitásokról semmit sem tudunk.
Egyes, vallásos köntösbe öltöztet€tt tudornányos-filozófiai nézetekkel a vallásról szóló
fejezetben ismertetjük meg az olvasót.
A tudományt főként az ún. élet-házakban múvelték, itt irták le az enciklopédiákat, az
orvosi és egyéb szóvegeket, tárolták a papiruszokat, itt lehetett beletekinteni az ősi for-
rásokba. A perzsa uralom korából Udzsahorresznet főorvos felirata arra enged követ-
keztetni, hogy az élet-lláz az egyetem szerepét is betöltötte, Az Uibirodalomtól kezdve
a templomoknak mind nagyobb a ielentőségük a tudományok művelésében, é§ az élet-
házak is a templomokhoz tartoztak.

ORVOSTUDOMÁNY

.Az orvosi tudomány úgy van náluk felosztva, hogy minden orvos csak egy beteg-
séget gydgyit, és nem többet. Így minden hely orvosokkal van tele; vannak orvosok,
akik a szemet gyógyítiák, mások a fe|et, mások a fogat, mások az altesti baiokat és má-
sok a belső betegségeket."
Hérodotosznál olvashatók ezek a sorok (II. 84.), melyekbóI egy erősen specializálódott
orvostudomány képe rajzolódik ki. Az egyiptomi nyelvú források mindenben megerő-
sitik Hérodotosz szavait, sőt azt bizonyitiák, hogy ez a szakosodás nemcsak a Későkort
iellemezte, hanem legalább az Óbirodalom koráig visszavezethető, Az orvosi papiruszok
bizonyít|ák, milyen rendkívúli alapossággal foglalkoztak egyes szervek betegségeivel,
Ez a gazdag orvosi irodalom a legvilágosabb bizonyítékarra, hogy az egyiptomiak nem-
csak gyakorlat útián fe|lesztették ismereteiket, hanem a tapasztalatokat rendszerezték,
általánosították is, és €lméleti kérdésekk€l is foglalkoztak. Így az Ebers Papirusz (i. e.
16. század) a sok recept mellett egy értekezéstis tartalmaz a szervezet edényrendszeré-
ről. A szívet tekintették a vérkeringésközpontiának, ami a korai orvostudományban
egyáltalán nem volt magától értetődő. Ha egy orvos ,,ujiait a feire, a tarkóra, a kezekre,
a sziv helyére, a két karra vagy bárhová a két lábra helyezi, akkor a szívet méri, mert an-
nak edényei (az ember) minden tagjához hozzátartoznak. Az (ti. a szív) beszél minden
tag edényeinek felületén." (Ebers Papirusz 99. col. 2-5. sor. H, Grapow: Grundriss der
Medizin tkr altm Ágypter I/. Berlin, t958. 1.)
A betegségek okairól is átfogó, bár téve§ elméletet dolgoztak ki. E§zerint a testben
ártalmas nedvek / uhedu) keÍjngen.ek - az edények szállít|ák őket -, s ezek betegítik meg
a különböző szerveket, tagokat. Ebből és más szövegekből az is kitűnik, hogy az edények-
nek többféle funkciót is tulaidonítottak. Nemcsak a vért továbbitották, hanem káros
nedveket, úrüléket és levegőt is. Az edények alatt elsősorban ereket értettek, de nincs
kizárva, hogy más, feltételezett keringési utak is ebbe a kategóriába tartoztak, A szivnél
is - annak ellenére, hogy központi keringésiíányító szerepét felismerték - találkozunk
téves elméletekkel, például olyan nézetekkel, hogy a sziv a gondolkodás centíuma, Nem
látták a szív és a gyomor feladata közötti külónbséget sem, úgy hitték, hogy a szív részt
vesz az emésztésmunkáiában. A fülről feltételezték,hogy levegő iuthat be raita keresztűl
a belsó szervekbe,
A betegségek valódi okairól homályos fogalmaik voltak, egyik fő veszélynck tekintet-
259
ték a gonosz szellemek behatolását a testbe. Felismerték viszont a levegő betegséget ter-
jesztő szerepét, s ennek jelentóségét el is túlozták. Ismertek a bélférgeket, sőt még a fog-
fáiást is a gilisztának tulaidonították, a fogideget ugyanis a testtől idegen élőlénynek
tartották.
A gyógymódok rendkivüli változatossága is egyik jele az orvostudomány intenzív
múvelésének.Legmesszebbre a sebészetben, sebek, törések kezelésébeniutottak. Kúlö-
nösen az Edwin Smith Papirusz emliti gyakran a beteg testrészek felvágását, rögzítő és
fedő kötések, borogatások alkalmazását, sebek összevarrását. Sebekre, harapások helyére
egyes orvosok friss húst helyeztek, valószinúleg ennek hűsitő hatása miatt, de talán a
regenerálódás előmozdítását is remélték,Olajjal, mézzel is kenték a sebeket, Amennyi-
ben sebészi beavatkozásnál erős vérzéskövetkezett be, kiégeté§hez folyamodtak. Gyul-
ladásban levő seb bekötését tiltották az orvosi előirások, ilyen esetben először a gyuiladás
megszüntetésén fáradoztak.
Belsó bántalmakra rendszerint orvosságot írtak elő, de néha találkozunk más gyógy-
módokkal is, például köhögés ellen az inhalációval. ,,Hozzál hét követ, melegítsd fel eze-
ket tűzzel. Végy egyet közülük, tégy rá ebből a gyógyszerból. Takard le egy úi edénnyel.
Fúrd át a fenekét, tégy egy nádszálat ebbe a nyílásba, helyezd szád erre a csőre, hogy le-
nyelhesd a (gyógyszer) füstiét. Ugyanezt (tedd) minden kővel." (Ebers Papirusz 54. col.
L9-21. soí, Grapow i. m. 291. sk.)
Gyógyszerek tömegét soroliák fel a papiruszok, előállításukhoz szerves és szervetlen
anyagokat egyaránt használtak. Leginkább az állati eredetú anyagokat kedvelték, körül-
belül 70-féle állatról történik emlités a receptekben, ezek között emlősök, madarak,
csúszómászók éppen úgy előfordulnak, mint halak, férgek. A növényi anyagok közül a
gyümölcsök nedvén, magián kívül falevelekkel is találkozunk. Az ásványi anyagok listáia
is meglehetősen változatos.
A furcsaságok közül említsük meg a téglaport, a kemence meszét és a falról lekapart
légypiszkot. Jóval rokonszenvesebbnek túnik ezeknél a harmat.
A gyógyszereket maga az orvos készítetteel, külön gyógyszerészről nem tudunk. A leg_
egyszerűbbek közé tartozik a következő, mellyel szembetegségeket akartak elmulasztani:
.Más (szer) adrr betegség elúzésérea szemből. Fekete szemfesték fél adag, keselyú-
toiáS %. Dörzsöliék szét finoman, tegyék a két szem felületére.'' (Ebers Papirusz ó2. col.
10-12. sor. Grapow i. m. 73.)
A beöntésre is találunk példát. ,,Gyógyszer egy ember számára, aki sok vén vizel.
Méz 2 és fé| ro, friss óad olai egynegyed édes sör l0 ro.* Töltsék a farba négy napon át. ''
(Berlini Orvosi Papirusz 17. col. 6-7. sor. Grapow i. m.278.)
Bélféreg kiirtására szolgált a következő szer: ,,Más. Gránátalmafa gyökere. Dörzsöl-
iék szét 5 ro sörrel, Hagyják állni egy éiszakát 15 ro vizzel (elkeverve). Kelj fel korán,
hogy megszúrd egy ruhán át, Igya meg a (beteg) ember." (Ebers Papirusz 19. col. 19-
22. sor. Grapow i, m. 196.)
Egy hashajtónak a következő volt az összetétele: ,,Gengenet nóvély 6. Olyan ez, mint
a krétai bab, Menuh nővény, melyet földhajának is neveznek. Finoman zizzák egybe,
tegyék mézre, fogyassza el a (beteg) ember. Nyelje le 5 ro datolya borban.'' (Ebers Papi-
rusz 9, col. 17. sor-tO. col.2. sor. Grapow i. m.212.)

* l ro : kb. 15 millilitef

260
 A recept összeállítóia tehát arra is számított, hogy az elkészitő orvos esetleg nem is-
meri a felhasználandó növényeket, munkája megkönnyítéséül ezért magyarázatot fíiz
bozzájuk. A mértékegységeketgyakran nem tiintetik fel.
Az orvosi könyvek á recepteken kívül az orvos magatartására vonatkozóIag is adtak
előírásokar, Igy kúlönö§ nyomatékkal hangsúlyozták a gondos diagnózis fontosságát.
Elkülönitették sz olyan eseteket, amikor orvosi beavatkozásra nem volt mód. A vizsgálat
fóként a beteg szemrevételéból és a tünetek regisztrálásából állt, Természetesen az
orvos ki is kérdezte a beteget, és az is a túnetek számát gyarapította, ha nem tudott
válaszolni. A betegnek bizonyos testhelyzeteket kellett elfoglalnia, vagy mozdulatokat
tennie. Például hátára fektette .a olvos, vagy gerincsérülés esetén felszólította, hogy
nyú|tsa ki lábait. Ebből igyekezett megállapítani a sérüléstermészetéL aZ esetleges bé_
nulás mértékét.Volt olyan eset, hogy az orvosnak figyelnie kellen a beteg székelését.
A test hőmérsékletének, has puflad(ságának, sebek természetének megállapitása tapo-
gatással történt.
Az orvosságok felhasználására is az orvos adort útmutatá§t Nem volt mindegy, hogy
a beteg egyszerűen lenyelte vagy rágta, itta vagy felszilta a gyógyszert, Némelyiket szo-
pogatni kellettJ majd kiköpni,
Az empirikus orvoslással azonban minden korban összefonódott a mágia, ami ter-
mészetes is, hiszen a betegségek létrejöttének a magyaráZatában nagy szerepet kaptak
az irracionális tényezők, rnint gonosz szellemek, istenek. Ellenük csak természetfeletd
eszközökkel lehetett felvenni a harcot, például amulettekkel. Ezeknek egyrészt anya-
gában seitettek titokzatos erót, másrészt a felettiik elmondott varázsigéknek tulajdo-
nítottá& betegséget legyőző hatást. A budapesti szépművészed Múzeum egyik mági-
kus papirusza például gyógyszereket nem i§ közöl, csupán amulettek előállitására és
varázsigékre oktatja az olvasót, a szellemek által okozott ártalmak, elsősorban feifájás
és fe|betegségek elmulasztásáía. Egy matet net szut íLeYű növény rostiából állitották elő
az amuletteket: négy csomót kellett kötni ennek rostjaira, ezt kellett a feire tenni. Azt
remélték,hogy a csomó ,,megkóti", ártalmatlanrrá teszi a betegségel A nagy orvosi papi-
ruszok is tartalmaznak varázsigéket, legkevesebbet az Edwin Smith Papirusz, Az utób-
biban tárgyalt ártalmak, fóként s€bek, töré§ek oka világos volt, s a kezeíésűknélis a gya-
korlati tapasztalet volt az irányadó.
Az oívosi papiruszok elóírásai három csoporlta oszrhatók: l. Csak orvosságot vagy
kezelési uusítást tartalmaznak. 2. A racionális gyógymódot, orvos§ágot varlizsige kiséri.
3- Csak mágiával befolyásoliá,k a betegséget. Az orvosság bevételétkiséró varázsige mai
felfogásunt szerint felfogható pszichoszomatikus gyógymódnak. A beteg hitének, bizal-
mának fokozásával növeli a gyógyszerek hatékonyságát. Az egyiptomiak felfogása azon-
ban alapvetően más volt a varázsigékről, szerintük a szavak mágikus ereje és az istenekről
mondottak idéztékeló a hatást.
Egy giliszta vagy bélféreg elleni, varázslattal kombinált gyógymódban ezt olvassuk:
,,Más. Nád . . , Samesz nóvény /a. Főzzék meg mézzel, fogyasszák el. A varázsige elle-
niiLk: ,loldoztassék le a teher, távozzék el a gyengeség, amelyet ebbe a gyomorba helyezett
az, akí a hasán van (vagyis a giliszta), akit egy isten alkotott, €gy ellen§ég alkotott.(
Variizslatul szolgá ellene: }sziintesse meg az isten azt, amit okozott (a giliszta) a gyom-
romban(." (Ebers Papirusz l8. col.21. sor-l9. col. 10. sor. Gíapow i, m. 195.)
A varázsige itt két részből áll, az első fohász az ártalom megsziintetésére, a második
261
az a mondat, melynek az író szerint biztosan hatnia kellett. Mivel gonosz szellem vagy
isten okozta a bajt, istennek kell megszüntetnie,
A Londoni Papirusz a seb vérzésénekelállításáía nemcsak varázsigét közöl, hanem
amulett alkalmazására is útmutatással szolgál. (A papirusz rongáltsága miatt két §zó
hiányzik.) .Más. Eltávolittatik az áradat a sir elött a ... évében a ... földjén. Feliöit az
égbe - ezt mondja Geb erről. Az ibísz a csórét a falába helyezi, Mondassék ez a varázs-
ige egy agyagból való íbisz felett, c§őre legyen megtöltve árpa belével (?) Tegyék a cső-
rét a seb nyilásába. Máí Nebmaatré (III. Amenhotep) idején jónak bizonyult." Londoni
Papirusz 14, col. 4-5. sor. Grapow i. m. 36l,)
Reitélyes célzásokkal teli ez a ráolvasás, az íbisz szerepe azonban könnyen megmagya-
rázható. Thot mint a bölcsesség istene az orvosok patrónusa is volt, s az Ebers Papirusz
prológusa szerint őt tartották a receptgyúitemények szerzőjének. Az ő szent mailarát
ábrázoló szobrocskának különös eróvel kellett rendelkeznie a vérzésmegszíintetésére.
Foglalkozott az egyiptomi orvostudomány olyan kérdésekkel is, melyekre ma sincs
biztos válasz. Ilyen a születendő gyermek nemének kideritése. A terhes asszonynak ár-
pára és búzára kellett vizelnie. Ha az átpa kelt ki előbb, ez fiúgyermeket jelzett, a búza
lányt. Azt is igyekeztek előre megtudni, hogy képes lesz-e a lány gyermekszülésre, Ki-
dolgoztak módszereket a fogamzá§gátlásla is. A nőgyógyászat kúlön ága volt az orvos-
tudománynak.
Az orvosi papiruszok témáia volt a szépségápolás is. Ősz hai festésére például fekete
borjú vére, vagy teknősbéka páncélja, vagy szamárpatá, vagy fekete kígyó zsiria szolgál-
hatott. A hajfestékek készítésemellett az őszülé§t megelőző szerekkel is kísérleteztek.
Bár általános volt a parókaviselés, mégis próbálkoztak hajnövesztő szerekkel. Az egyik,
e célra szolgáló kenőcsót oroszlárr, viziló, kandúr, kígyó és hegyi kecske zsíriából kellett
előállítani, Egy ilyen szer ma szinte megfizethetetlen volna, de számukra sem volt köny-
nyű a sokféle zsiradék beszerzése.
A szórzet eltávolítására is szolgált az orvos receptekkel, Kellemetlen szagot elmulasztó
szerckkel is rendelkezett, sőt arra is vállalkozott, hogy az elszállt fiatalságot adia vissza
az arcnak, A ráncok kisimitására, a bór rugalmasságának visszaadására kenócsöket, arc-
vizeket készitettek. Egy rendkivül körülményes előállítási eljárást igénylő szer receptié_
nek a címe egyenesen azt ígéri,hogy segítségévelaz öreg úira ifiúvá lesz.
Arról nem szólnak a szövegek, hogy a beteg mivel honorálta orvosát. Lehetséges, hogy
aránylag széles köni volt az ingyenes orvosi ellátás. ,,Hadjárat idején vagy az országon
belüli utazáskor mindnyáian gyógykezelésben részesúlnek,anélkü hogy saiátjukból
kellene fizemiiü; mert áz oívosok az áUamtól kapiák a fizetésüket" - mondia Diodórosz
(I.82.). A Deir el-Medine-i munkás_kézmúves telep lakóinak kúlön orvosá volt, aki
nyilván állami alkalmazásban állt.
Messze ftildön híresek voltak Egyiptorn orvosai, IIL Hattusilis hettita király - mint
II. Ramszesz hozzá intézett levelei tanúsitják - szembetegségének meggyógyitását egyip-
tomi orvostól várta. Kürosz perzsa király Egyiptomból kén orvost, egyiptomi orvosok
múködtek Dareiosz udvarában is. A szaiszi főorvost, Udzsahorresznetet elsőnek fogadta
kegyébe Egyiptomban a hóditó Kambüszész, és őt bízta meg később Dareiosz a szaiszi
orvosi iskola helyreállitásával. A hippokratészi görög orvostudomány is merített egyip-
tomi iratokból, a későbbi gőrög orvosi szővegekben pedig néhol szinte szó szerinti át-

262
vételek taláhatók. A görög orvoslás egyes területeken tullépett az egyiptomin, az egyip-
tomi gyóg:!^íszat ősi, akkor már legalább két és fél ezeí éves tudománya azonban az
alexandriai orvoslás virágása idején sem vesztett tekintélyeből.

NAPrÁR

Az ókori Kelet, sőt hosszr1 időn keresztül az egész ókori világ legtökéletesebb naptára
Egyiptomban volt használatban, itt vezették be először az i, e. III. évezred kezdetén a
365 napos éven alapuló idósámítá§t, Naptáruk léüeiöttében meghatározó szerepet iát-
szott a Nílusi kezdetben valószíníileg a két áíadás kezdete köZött eltelt időszakot tekin-
tették évnek, de később, amikor látták ennek pontatlanságát, asztronómiai üámpontot
kerestek. Ezt szolgáltatta a Nap látszólagos évi mozgási ciklusa mellett a Szfuiusz (SZót-
hisz) nyári héliakus kelése (iúlius l9.), mely ara az időre esett, mikor a folyó szeuíradt
a földekíe. Ez lett sámukra az riiév napia. A kronológiáól szóló részben beszelnink aI-
ól, hogy mennyiben használható fel az evszímok megállapításánrál az íény,hogy
egyiptomi, ún. ,,mozgó év" 1/4 rappal óvidebb volt a t/aldi napévnél. ^ ^z

Az 6rct 12 harmincnapos hónaPra osztotfák, s ehhez járult még öt kiegészítő nap, az

í!n, epdgomena napok, az istenek sziiúetésnapiai. Ezek eredetrnag}€tázó mítosát Plu-
tarkhosz őrizte meg. Eszerint amikor a Napistentudomást szeízett arrol, hogy Rhea
(Nut) szerelmi kapcsolatba lépett Kronosszal (Geb), megátkozta, hogy ne legyen ol1an
hónap vagy év, amelyben gyermekeit meg§zülhetné, Hermész (Thot) azonban szintén
szere$e az isrcnnőt, s miután a Holdtól kockán elnyerte minden napnak a hetvenedré-
§zét, 5 úiabb napot alkotott, et hozzáteíte a 360-hoz. Az isterrnő az öt nap alatt szülte
meg Oziriszt, Haroérisn, Sáthet, lziszt es Nephthüsa. $zisz és Oziisz 12.)
Az év folyamán hámm évszakot különböztettek meg: ahet (átadás), pere, (saíiadás), §r-
nz (forróság), A drátumokban minűg feltüntetik, hogy melyik évszak hányadik hónap-
|ának mely napiáól vaD §ó, A hónapoknak voltak nevei, de ezeket ritkán ímik ki. Á}ret
evszak: Thoth, Phaophi, Athüt, Khoiak. Peret éllszs,k: Tübi, Mekhir, Phameruith, Phar
n1l!th;. serfi! 6tszak: Pahhónsz, Pauni, Epiphi, Mesnré, (Kopt-görög nevforrrrrik.)
Megulálható egy ÉgiHoldév-számítás maradványa is a naptrirakban. Ezzel ftigg össze
a ,,kis" és ,,nagy" évek megküönböztetése, mely azon alapul, hogy 12 vagy 13 úihotd
esett-e az ill€tö evbe.
Hetekkel az egyiptomiak nem sámoltak, a hórupok három dekádból rálltak. A napot
24 óííra o§ztották. Mivel az éiszakrának és nappalnak is 12 ónából kellen állnia, az órák
hossza váltoó volt, Az éiszakai órákat a dekán csiüagok alap|án állapították meg, maid
a XVIII. dinasztia elején Amenemhat csillagász olyan víziórát §zerkesztett, melyen a hó-
napoknak megfelelöen tizenkét skála mutatta az ónik hosszúságát.
Az egyiptomi naptán III. Ptolemaiosz Euergetész ideiében (i. e. 238.) probálták meg-
reformálni oly módon, hogy minden negyedik évben szökónapot iktattak be. A hagyo_
mányokhoz ra8p§zkodó egyiptomiakkal azonban csak Au8ustus korában sikeni]t ezt a
napuín elfogadtatni.
Történetileg i§ nagy ielentfuége van az egyiptomi naptárnak. Juüus Caesar i. e. 4ó-os
napárreforrniának bevezeté§ekor f6ként Szoszigenész alexandriai csillagász szakértel-
mére tárnaszkodott, s ez a reform (ún. ,,Julián-naptír") nem iöhetett volna létre a régi

263
egyiptomi naptár tanulmányozása nélkül, A mi naptárunk is, mely Caesar naptárának
XIII. Gergely pápa l582-es rendelete alapián tókélete§ített formáia, végső soron az
egyiptomiból származik.
I1iév napiát Egyiptomban is az úirakezdésvidámsága jellemezte, az emberek apró
ajáLndékokkal kedveskedtek egymásnak, például gyúrúkkel, melyeken újévijókívánság
volt olvasható, vagy illatos folyadékkal teli faianszpalackokkal. Az újévhajnalán feltúnő
napsugár számukra a világteremtés megismétlésétszimbolizálta.

CSILLAGÁSZAT
Egyiptom ti§zta l€vegőie, derült égboltia kedvezett a csillagászok megfigyelésének.
A §ziriusz igen korán felkeltette figyelmüket, ábrázolása már az I. dinasztia ideiéből isme-
retes, A piramisszövegekben több csillagnév is szerepel, s talán már ekkor elkúlönitettek
egyes bolygókat az állócsillagoktól. Egy négyarcúhainali isten a Vénusszal azonosíüató,
a négyszarvú égi bika pedig valószinúleg a Szaturnusz. Rendszeresen csak az Úibiro_
dalom korában, a 15. századtól kezdték ábrázolni az öt bolygót, általában két csoportban
és a következő sorrendben: lupiter, Szaturnusz, Mars, Merkur,Vénusz. Jupiter: Hórusz,
az égbikáial Szaturnusz: Az ég bikája; Mars: A Fényhegyen levő Hórusz, maid a Vörös
Hórusz; Merkur: Szebeg; Vénusz: Dzsa (Átkelő), vagy Fónix, vagy Hainali Isten.
Különös figyelemmel foglalkoztak az északi pólus közelében levő csillagokkal, ezeket
,,pusztulást nem ismerők"-nek nevezték, mert sohasem merültek a láthatár alá. Az északi
égi pólus körletét az örök élet zónájának tekintették. A Giincölszekeret comb formáiú-
nak látták, és Széth csillagképének tartották. Ugyancsak az északi pólus zónáiában volt
a Víziló (Reret) csillagkép. Széth csillagképének ellenprirja a déli égbotton az Orion
(Szah), mely Ozirisz égi formáia.
Az egyiptomiak tudtak a meteorvas kozmikus eredetéről, a vasat ,,égi fém''-nek nevez-
ték. Ennek a felismerésnek ielentőségét akkor méltányolhatiuk, ha arra gondolunk, hogy
az újkori európai tudomány csak a múlt század ele|én ismerte el ismét azt, amit a görögök
is tudtak, nevezetesen, hogy a meteoritok a világűrből érkeznek a ftildre. Egyiptomban
nemcsak a Hajótörött története őrizte meg meteoritbecsapód᧠emlékét, hanem I I I. Thot-
rnesz egyik felirata is nevezetes eseményként emlékezik meg egy égen átszáguldó iiesztő
jelenségról, és figyelemre rnéltó, hogy az i, e.I. évezred amulettpapiruszai mint komoly
veszéllyel foglalkoznak az égi eredetú becsapódásokkal. Arra kell gondolnunk, hogy az
í. e. 2000-500 közötti időben a fiild tatán súrűbb meteorraiok között haladt át, és ezek
gyakrabban kerültek a légkörbe, mint később.
Az egyiptomi asztronómiában nevezetes csillagcsopormak, a dekánoknak credetileg
idő|elző szerepük volt. Az éiszakai idő megállapítására kiválasztottak olyan magányos
csillagokat vagy csillagcsoportokat, melyeknek felkelését nagyiábót egy óra választotta
el egymástól. Tiznapos idószak után a dekán rendszerben eltolódás követtezett be, az
órák más ielzö dekánt kaptak. Ennek oka, hogy a csiltag-idó és Nap-idő közti eltérés
naponta 4 perc. Mivel az éjszakát és nappalt is mindig - évszaktól függetlenül
- 12 óíá-
nak vették, nem 60 perces órákról volt szó. A dekánok közé soroltáLk a Sziriuszt is és az
orion különbóző részeit, amiből megállapítható, hogy a dekánok zónáiának az ekliptika

264
óvétől délre kellett lennie. Mind a 36 dekán nevét ismer|ük, de az említetteken kívül
másokat eddig ncm sikerült csillagokka], csillagképekkel azonosítani.
A zodiákust mezopotámiai és göróB hatás alatt a Ptolemaiosz-korban vette át az egyip-
tomi csillagászat. Régebbi csillagkép-mennyezeteken is találkozunk például Oroszlán,
Bika csillagképpel, de ezek nem azonosak az állatöv ma így nevezett részeivel.
A csillagbefolyás feltételezése a ftildi életre, az egyiptomi világnézet legrégebbi elemei
közé tartozik, Döntő alapélményül a Szóthisz héliakus felkelésének és az áradásnak a
kapcsolata szolgált. Innen csak egy lépésvezetett az okozati összefúggés feltételezéséig
és a csillagistennőnek mint az áradás úrnőiének tiszteletéig. Hosszú időn át azonban
főleg a lelkek tulvilágra iutásánál §Zámítottak a csillagok segitségére. Az Úibirodalomtól
kezdve figyelhető meg nagyobb mértékbenaz asztrológia elemeinek teriedése, Egyes
esetekben ekkor már csillagok befolyásánák tulaidonitották bizonyos napok kedvező vagy
kedvezőtlen iellegét. Előtérbe került Thot Hold-arculata. Az erre vonatkozó emlékek
közül különösen figyelemreméltó egy sztéléa hannoveri múzerrmban, melyet Hold-
Thotnak és az ég csillagainak szenteltek (I13. kép). Előfordul a csillag szó után az ,,isten"
determinatívum is, s az égábrázolásokon is mind általánosabb lesz a csillagoknak istenek-
hez való társítása.
Az I. évezted ele|én az egyik amulettpapiruszon ezt ígérikaz istenek védencűk szá-
mára: ,,Megvédiiik őt az ég áító csillagaitól, megvédiiik ót az ég betegséget hozó csilla-
gaitól." (Torinói Papirusz 1984. rto 80-82. sor. L E. S, Edwards: Oracular and Amu-
letir Decrees . . . London, 1960. Il. 2?, íáb|a.)
Később, a hellenisztikus korban Egyiptom területén alakult ki mezopotá|íniait göíög
és egyiptomi elemekből az az asztrológiai §zisztéma, melynek befolyása napiaintig is
megtaláIhátó.

MATEMATIKA

Egy feilett államszervezet ért€lmi§ége szárnára mindig nélkülözhetetlen bizonyos fokú

matematikai-geometriai tudás. Egyiptomban eíre mindenekelőtt a gazdasági életben, az
építészetbenés a íijldmérésbenvolt sziikség. Az áradás után például sok helyen újra ki
kellett ielölni a ftilddarabok határait.
Az egyiptomi matematika iel€ntős vivmánya volt a tízes számrendszer alkalmazása.
(Mezopotámiában a hatvanas és a tizes számrendszeí sa|átos kombinációiával dolgoztak.)
Egytól kilencig a számokat függölegesen vagy vízszintesen írt vonalak jelölték, például
4 llll . A tizeseket a hatom jelével feiezték ki n, a százasokat a zsinórralQ, az ezre-

sek ielea lótuszvira e!,a rízezer az uii

[ ,a százezet azebihal
\.
a mitlióa feltarrott
Ez utóbbi végtelen nagy mennyiségeket is kittiezhetett, Némelyik
kezű emberalak
P ,

számnál meglehetósen sok ielet kellett leírni, ismételni. 195888 például igy festett;

ííí
nnnn llll. A törtek közül a kétharmadnak és három-
ííí
ííí
1T;ul ^^nn
llll

265
negyednek volt külön iele ? és F , u.r, csak olyan törteket alkalmaztak,
melyek számlálója l volt. Ezt külön nem
"rraot
jelölték, hanem az l .- hieroglifa alatt tün-
tették fel a nevezőt.
Az egész számokkal az alapműveleteket kúlönösebb nehézség nélkül végeztékel.
A szorzást duplázásra és összeadásra egyszerűsítették. Például ha 60-at akartak meg-
szorozni l4-gyel, a szorzót és a szorzandót külön duplázták: 1 60
12 l2o
14 24o
/8 480 .

A szorzóból a három alsó összege ad L4-et, az ezekbez tártozó tételeket összeadták,

é§ így iött ki a 840. Annál bonyolultabb volt - az egységre redukálás miatt - a töftekkeI
való számolás, ehhez nyilván táblázatok álltak rendelkezésre.
Az egyiptomi matematika két legfontosabb forrása a Rhind Papirusz és a Moszkvai
Matematikai Papirusz. Mindketrő Thébából való, az utóbbi középbirodalmi, a Rhind
Papirusz szintén középbirodalmi eredeti alapján késziiLlt. ,,Ezt az ftatot a 33, uralkodási
évben, az áradás évszak 4. hónápiában (őfelsége Felső-) és Alsó-Egyiptom királya,
Aauszerré (Apóphisz) alatt - aki élettel legyen megáldva - másolták régi iratok alapján.
KészíttetettFelső- és Alsó-Egyiptom királya, Nimaatré alatt (III. Amenemhat). Jahmesz
írnok irta ezt a másolatot," (A, B. Chace-L. Bull-H. Parker Manning: The Rhí,nd
Mathematical Papyrrrs. Oberlin, 1929. I. rábla.)
A papiruszt tehát a hükszósz uralom idején irták le egy késó középbirodalmi könyv-
ből. Néhány a papirusz témái közúl: 10 ember között különböző szátnú kenyeret kell
egyenlően elosztani; köbtaítalom-szimitások különböző alakú csűröknél; területszámi-
tások i piramisokkal kapcsolatos számítások.
Egy henger alakú csúr köbtártalmának kiszámítása így történt: ,,Példa egy kerek
csúrre, melynek (átméróie) 9, (magassága) l0. Vond le a kilencből a kilenced részét,
vagyis l-et, a maradék 8. Szorozd meg 8-cal, ez lesz ó4. Szorozd meg 10-zel a 64-et, ez
lesz 64o. Add hozzá a felét, ez lesz 960. Ez lesz az úrtartalma harban." (I. m. 67. tábla,
4l. feladat.) A 640 tehát a köbtartalom egyiptomi köbrőíben, mclybe másfél iar fért
bele.
Mai számítás szerint r2íc-t kell rz-mel megszorozni, az eredmény 635,85, vagyis az
egyiptomi eljárás aránylag nagyon pontos.
A számítás képletben:

(o_{)' ^ - (z, ?)'- - (+)", = # u-.

-
A kör teíületének kiszámitásánát am ui ,zn-l1gYzff rz felel meg, vagyis a rt Egyiptom-

ban közelítöleg 3,16. A számítást mindig így kellett végezni, csak véletlen, hogy 2r itt 9;
(m : a henger magassága).

Az eredmény így 3,16.20,25. l0, vagyis 6J9,9.

A mértani sorozatot a kóvetkezó humoros példa szemléltette :

266
 7 h^z
49 macska
343 egét
2 30l búza§zem (tévedés 240l helyett)
|6807 hekat
összesen l9 607.
A felsorolást valószínúleg úgy kell értelmezni, hogy 7 l;rázbal 49 mácska 343 egeret
fogott meg, melye k 2401 búzaszemet ettek volna meg, melyekből 1 6 807 h ekatrtyi
tetem-
hetett volna.
Elsófokú egyismeretlenes egyenleteket meg tudtak oldani, az x-et a "halom" szóval
fejezték ki. Geometriájuknak talán legielentősebb eredménye a négyzetes csonkagúla
köbtartalma kiszámításának kidolgozása.
A mateínatika a görögöknél váüt elméleti tudománnyá, de bizonyos, hogy merítettek
az egyiptomi tudomány eredményeiból is. Még Héró n Metrika cimú
múvében is talál-
kozunk például az egyiptomi egységtörtekkel, ahol a számláló 1,

FöLDRAJZ, ÉLőVILÁG
leg-
Egy nagyhatalom számára politikai, gazdasági és katonai szempontból egyaránt a
termtszetisebb kovetelmények közé tartozik a környező világ alapos ismerete, Az egyip_
ránk
tomiak értettek a térképkészítéshez,de csak egye§ bányák környékéről maradtak
ilyen rajzok, A hadseregben szolgáló írnokoknak kellett a legalaposabb ftildraizi képzett-
siggel rendelkezniük. Az Anastasi Papirusz l._en Hori irnok kínos, részletekbe menö
foiJraizi kérdésekettesz fel nagyképúkollégáiának. Merre folyik a Litani_folyó, hogyan
mennyi
lehet szeramnál átiutni, merre kell Hazorba menni ? Milyenek Raphia falai,
innenazútGházába?FőképpSziria-Palesztinaterületérólkellettrészletestájékozott.
ságot mutatniuk az írnokoknak.
-Egyiptomiemlékeken-elsősorbanathébaikeletiésnyugatiparton.találhatóftild-
ralziiisie*tot tualuk, hogy a XVIII. dinasztia alatt, de különösen IIl. Amenhotep korá_
ban Egyiptomban iól ismerték a Közel-Kelet és az Égei-világ népeit, városait, Az egyes
gyakran láthat
népek megörökítése bámulatosan találó, a sírok, templomok látogatója
ragyogó karakterábrázolásokat.
-Á így
tioooy.r, azonosítható öldrajzi elnevezések mellett voltak mitikus iellegúek is,
például az ,,isten országa", amely főleg messzi keleti vagy déli területeket ielölt, Ezekíől
is külön listák voltak, mint egy kairói sztélé(10079) 5-6, sorából tudiuk: "az
istenek
országai, melyeket látni lehet az iratokban".
A Puntba vezetett expedíciók kereskedelmi ielentőségiikön tul a ftildraizi horizontot
is tágították, Hatsepszut reliefiei az etnográfiai érdeklődésnek is fontos bizonyítékai,
Egyi;tomi fáraó, II. Nekó volt az első a világtörténelem folyamárr, aki expedíciót kül-
(Hérodotosz
aáit arr*a t.tj". partvonalárrak felkutatásáLrá, a kontinens körülhaiózására
lV. 42.). Mint ismeretes, fiiníciai haiósok hajtották végre sikerrel a feladatot, Pszamme-
tik a Libiai-sivatagba küldött kutató expedíciót,
az
Leginkább azonban saját hazáiuk fiildiét igyekeztek megismemi,_.a c1l9rn{Lzis,.
admiiisztráció, az adórendszer kiépítéseegyaránt a legpontosabb ftildrajzi felméréseket
267
 igényelte. §znofru halotti templomában már megielenik az első nomoszlista,
melyet a
késóbbi idők templomaiban egyre részletesebb íiildrajzi összeállitások követnek.
I. sze-
szősztrisz karnaki kápolnáján már távolságokat, méreteket is találunk,
Ha az egyiptomi kultúra egészéttekintjük, sokkal inkább előtérben áll mitikus és
reális értelemben is - egy vertikális szemlélet. A magasságok és mélységek,
-
a csillagos
ég és a föld mélye, annak kincsei, az ott levő sírok, az alvilág sokkal inkább
érdekelte őket,
mint a horizontális irányba elnyúló messzeség. Ez természetszerúleg adódott a sivata-
gok által körülfogott völgy zártságából.
Az országot tápláló Nílus eredete, az áradás természete rejtély maradt, bár megpró_
bálkoztak ezekre vonatkozó kutatásokkal.
Az áIlar- és növényvilág iránti érdeklődésüket az tudja felmérni, aki az egyiptomi
művészetet behatóan vizsgália. Bár néhány éwel ezelőtt kiderült, hogy a Brooklyn
Museum egyik papirusza egy kígyókról szóló, határozottan természettudományosnak
tekinthető értekezést tartalmaz - ez inkább kivételnek tekinthető, a természetet az egyip-
tomiak sokkal inkább képi formában elemezték. III. Amenhotep birtokában voli egy
-édes szikomorfáról" szóló könyv, de nem tudjuk, hogy szépirodalmi jellegú volt-e, valy
a fa természetével foglalkozott. A sivatag állatainak, a Nilus halainak, ntivényeinek,
a
bozótban, a fákon repdesó madaraknak az ábrázolásai nagyfokú természethúségetmu-
tatnak. Az aprólékos húségretörekvó ábrázolások mellett kúlönösen a gyakran vissza-
-
téó motivumok esetében - pefsze vannak konvencionális, a reaütásokkal már nem tö-
rődő megfogalmazások is, de ezek sem csökkentik az összhatás elevenségét.
Az egyiptomiak is iól látták a természet örök nagy körforgását, az élővilág egymásra-
utaltságát. Egy koporsószöveg ezt igy fogalmazza meg: ,,A sólymok a madarakbá élnek,
a sakálok abból, hogy vándorolna! a sc állatok a pusztából, a vízitovak a mocsarakból,
az emberek a gabonából, a krokodilusok a halakból, a halak a Nílus-vizből.'' (CT II.
42. b-c.)
Ezekből a kézenfekvő - ha nem is mindig helyes - megfigyelésekből az az általános
elv szúrődik le, hogy az ember alapvetóen növényevő lény, nern az állatok szolgálnak
számára fő táplálékul. Az egyiptomi nem taltózkodott a húsétel€ktől, de az áldozati
lis-
tákon is e|ső helyen a kenyeíet emlitette.
A növényekkel, állatokkal kapcsolatos szakértelem fontos volt az orvostudomány szá-
mára is. Az egyiptomiak azonban nemcsak a honi flórával és faunával foglalkoztak, ha-
neín a távoli vidékek növényeit és állatait is látni akarták országukban. Hatsepszut expe-
dtciója punú fákat, maimokat hozott magával, III. Thotrnesz pedig botanikuskenei
és
állatkertet rendezett be Thébában (ó3. kép).

NYELVTUDOMÁNY
Ha egyiptomi nyelvtudományról beszélün\ azonnal tisztáánunk kell azt, hogy errnek
tárgyköre, lehetőségei sokkal szűkebbek voltak, mint a mai nyelvészeté, elsősorban
es
a saiát nyelv és írás külsődleges tanulmányozására szoritkozott. az Ó- es Középbiro-
d.lom alatt nyelv
iráLrrti érdektődes főként az etimologizálásban nyilvánult
a
-.g ább*,
hogy előszeretettel hoztak kapcsolatba egymással hasonló hangzású szavakat, többnyire
olyanokat, melyek nem közös tőről sariadtak, igy a mai nyelvész szemévet semmi közii*

268
c8ymáshoz. Voltaképpen stiláris fogásrót, szóiátékok alkalmazásáról van szó, de fudnunk
kell azt is, hogy legtóbbször a szómágia is belejátszott ezekbe az összevetésekbe,
Egyik-másü a mitoszalkotás mechanizmusát is befolyásolta, mint például a remit :
: kónny és a remetj : ember esetében látiuk a terémté§eíképzeléseknél.Tefnut nevét
a íel: kiköpni igével magyarázták. ozirisz nevében hol az uszer : erős melléknevet
látták, hol az asa irut szavakat, ami ,,sokszemú"-t ielent. (Egyébkéntaz Ozirisz név eti-
mológiáiában a mai tudomány sem iutott sokkal messzebbre.) A görógöknél fóleg a
sztoikusok és egyes régebbi filozófusok allegorikus mitoszéítelmezéseinélvolt nagy sze-
repiiLk a hasonló, nyelvi szempontból tarthatatlan szófeitéseknek.
Az Ujbirodalom korától, amikor nyilvánvalóvá lett a klasszikus irodalmi és á bcszélt
nyelv közötti széles szakadék, új, fontos feladaton fáradozak az egyiptomi nyelv műve-
löi, Át kelleft menteni a régi idók irodalmát egy olyan kor számára, melynek iskolázatlan
embere a középbirodalmi nyelvet már nem értette. Az Uibirodalom ideién alakult ki a
klasszikus irodalom fogalma, ekkor írták elő az irnokiskolák számára a régi irodalmi
műveket, Szinuhe, Amenemhat intelmei, Dua-Heti, Noferti intelmei, a P(lraszt panaszai,
a Nílus-himnusz stb. tanulmányozását, ami a fiatal irnokoktól megkívánta a régi helyes-
ítás és nyelv elsajátítását. Egyes igeformák begyakorlása érdekébenragoztattak is az
irnokokkal (én vagyok, te vagy. . . stb.). Felmerült az igény egyes régi szövegek ,,moder-
nizálására", ú|-egyiptomiba való átütetésére. Ily€ír e§etekben a szókincs, a grammatika
és a stiláris fordulatok is változáson meírnek át.
Az amarnai levéltáf tanúsitia, hogy az lJibirodalom ideién a külügyi szolgáüatban álló
írnokoknak az akkád nyelvet és az ékírástis ismerniiik kellett. E8yesek nyilván a kánaáni
sémi nyelviárásokban és a hettitában voltak otthonosak. Fennmaradt egy tábla krétai
nevek listájával, a szigettel fennálló élénkkereskedelmi kapcsolatok természetszerűleg
szükségessé tették ennek a nyelvnek a tanulmányozását is. Egy késői auctor-hely alapján
(Plutarkhosz: De genio Socratis 5. 577. skk.) valószinú, hogy a mükénéilineáris B. írás-
nak is voltak szakértői Egyipromban.

Ha az egyiptomi tudomány egészétvessziik tekintetbe, azokat a gondolatokat is, me-

lyek - mitológiai köntösben - a vallási, vallásfitozófiai iratokban fogalmazódtak meg,
aría a következtetésle kell iutnunk, bogy téves az a sok§zor hangoztatott nézet, miszerint
az elméleti kutatások es az absztrakciók iránti érzékalacsony fokon álltak Egyiptomban.
Számos tudományban valóban a praktikus szempontok iátszották az irányitó §z€repet,
az asztronómiában, a kozmoszta vonatkozó elméletekben, az időszámításban, orvostudo-
mámyban azonban még a rendkivü kevés fennmaradt dokumentum is az elméleti vizs-
gálatok magas szinvonalát, az általánositásokra, rendszeralkotásra való igényt tanúsitja.
 Irodalom

INTELMEK
Az egyiptomi irodalomesztétika értékrendje eltért az antik irodalométól csakúgy, mint
a modern felfogástól. Nem az elbeszélő múfaiok, nem is a cselekményes, párbeszédes
drámai alkotások, nem is a líra, még kevésbéaz epika állt előtéíben, hanern egy, a mai
ízlé§ünk szerint a szépirodalom és filozófia határán álló műfaj, az irn. intelmek vagy taní-
tltsok ( szebait) . Ezeket a múveket tartották leginkább megőízésre, kóvetésre méltónak,
szerzőik nevét évezredeken át fenntartotta az utókor emlékezete. ,,Nem építettekma-
guknak ércből való pifamist es hozzá vasMl való sírkövet. Nem hagyhattak (ti. örök
idókre) utódokat, gyermekeket. . , hogy nevükről megemlékezzenek. Kön}"veiket tették
meg órökóseikké, a tanitásokat, melyeket inak" - mondja a Chester Beatry IV. Papirusz
(vso 2. col. 7. skk. sor. Gardiner: Hieratic Papyri in the Bitish Museirrz. Third Series,
London, l935, II. l8. tábla).
Tanitások alkotiák az egyiptomi irodalom kezdetét. A piramisok korának bölcsei nem
szegény tanitók, megszállott, a társadalomból kirekesztett próféták, ellenkezőleg: a ki-
rályi udvar legmagasabb rangú méltóságai öntik múvészi formába, foglaliak iól áttekint_
hető, egysé8es keretbe azokat az etikai nézeteket, azokat a gyakorlati rltmutatásokat,
melyek elsaiátitása, megtartása g múvelt ifiakat a legmagasabb pozíciókba segíthette, és
viselkedésüket ott is iráRyította.
Ezektől az iratokról a legtel|esebb képet Ptahhotep aezí,r intelmei adják, aki Iszeszi
(Dzsedkaré) király ideién töltötte be ezt a tisztet, s már fáradtan a súlyos tehertől, arra
kérte urát, hadd fogadhasson maga mellé egy fiatalembert, akinek átadhatia tapasztala-
tait, Jellemző a mrlltba forduló szemléletre, hogy az uralkodó azza| bizza meg, hogy az
ősidők szavaira oktassa utódiát.
Ptahhotep intelmei a kor tisztségviselóinek gondolatkörében mozognak, az Óbiro-
dalom mcgdönthetetl€nnek túnó íendje iránti vak tisztelet, alázat (,,b8ilitsd meg hátadat
fiiliebbvalód előa") legyen az ifiú magatartásának fő iellemzője. Az író feltétlenül mcg
volt győződve annak a hierarchiának tökéletességéről, melynek ő maga a csúcsán állt.
Csak néha-néha buikál az arisztokrata szavaiban ilónia, amikor például az alacsony szár-
mazású előkelő hivatalrrokról beszél:
,,Ha csekély vagy egy kiváló ember kiséretében, legyen magaviseleted jó Isten előtt,
ne tudj korábbi cs€kély voltáíól, és ne legyen a szíved gógös ellene, amiatt amit tudsz
róla azelőttól, mert ámiatt félelmes, amivé lett, nem magától iön a vagyon, . . és Isten
tette őt ielessé." (Prisse Papirusz 75, skk. sor. Dobrovits Aladáf fordítá§a, Vildgirodalmi
Antoló§a /. Budapest 1952. ?6.) A Ptahhotep-idézetek száLínozása Z. Zaba: Les maxi-
mes de Ptahhotep, Prague, l95ó. szövegkiadásán alapul.

270
 A nagyúrnak türelmesnek, emberségesnek kell lennie, nem szabad meghallgatás nél-
kü elbocsátania a kér€lmezőt. Ne váljék elbizakodottá, há magasra emelkedett. A iózan
méítéktartás, a tiszta crkölcs, a család szeretete Ptahhotep eszménye. Nem kívá,rr lehe-
tetlent, sőt kifejezetten helyteleníti a túlbuzgóságot. Az ember ne tagadja meg magától
ez élet örömeit, Mindez - a helyenként szembeötló, finom lélektani megfigyelése\ találó
megiegyzések ellenére is - rokonszenves, embeíi, de túlságosan is gyakotlatias, sőt néhol
lapos életböIcsességnek hat. De Ptahhotepnek több mondanivalóia is volt ennél, a figyel-
mes olvasó észreveszi múvében a mélyebb filozófiai, vílágnézetitartalmat. Az absztrakt
problémák iránti fogékonyságot bizonyítja az igazságtól vallott felfogása, mely túlmutat
látszólag csak a praktikumra összpontosító érdeklódési körén. A vezetőnek keresnie kell
az alkalmat, hogy |ót cselekedjék, ne legyen hiba iellemében, mert ,jnagy az Igzzság
(Maat), szilárd és hatékony, nem rontották meg Ozirisz kora óta". (88-89. sor. Zaba 23.)
A Maat szónak, melyet Igazságnak szoktunk fordítani, az egyiptomiban sokkal árnyal-
tabb, gazdagabb jelentéstartalma van, mint az európai nyelvekben, filozófiai, metafizikus
háttere felülemeli az egyszedi etikai kategó.iákon.
Maat a perszonifikált világrend, egy eszményített Igazság és Valóság, amelynek ható-
köre az emberi természet romlottsága miatt valóiában a mennyben és az alvilágban érvé-
nyesülhet csak zavartalanul, A saiát tökéletesedésén munkálkodó ember törekedhet fe-
léie, de normáinak igazából sohasem felelhet meg. Mint istennő, Rének, a jog védőjé-
nek, a szegények gyámolának lánya, atyja bárkájában ülve tekinti át a világot, A bírák,
a vezírek az ő papjai. Az Óbirodalom ideién még lépő nőalak a szónak a magyarázójele,
ez a kor, amely még hitt saiát tökéletességének felülmúlhatatlanságában, aktivabban ható
Maatot tételezett fel, mint a sok csalódást, megrázkódtatást végigéltkésőbbi idők, ami-
kor Maatot ünnepélyes mozdulatlanságban úlő nőnek ábtázolták.
Ptahhotep számára egy olyan tá,rsadalomban, mely évszázadok óta az örökkévalóság
kategóriáiban gondolkodott, az igazságeszme abszolút jellege volt a döntő, melytől ide-
gen minden változás, módosulás, méga mitikus ősi aranykorban, Ozirisz királysága ideién
iött létre, s azóa is hatalmas erőként hat, és régi romla(lanságábán mutatia az emberiség
számáta a követendó utat. Ptahhotep nemcsak a hivatali ranglétrá,rr való emelkedésben,
a boldogulásban látta s becsületesség, az engedelme§ség iutalmát, egyes mondatai arra
céloznak, hogy a jellem az ember halál utIini továbbéléséreis kihatoft. ,,Ha itt a vég,
az Igazság akkor is megmarad." (97 . sor. Zaba 24,; Arról is beszét, hogy a Maattal össz-
hangban élö €mber örökítheti maid iavait, .de nem lesz síria a kapzsinak", (3l5, sor,
Zaba 4l.) Ez pedig az egyén teljes megsemmisúlésével volt egyenlö, sokkat szörnyűbb
biiírteté§ volt bármilyen csapásnál, A túlvilági ítéletnek konkrétabb, mitológiai értelem_
ben Ptahhotepnél nincs nyoma, az Óbirodalom halotri szövegei is keveset foglalkoznak
ezzel az elképzeléssel.
Az engedelmessé& a tanítások meghallgatása és az értelem majdnem azonos fogalmak
ptahhotepnél. ,,Milyen ió az, ha a fiú megfogadia azt, amit apia mond hivatal származik
neki ebből. A meghallgató az, akit Isten szeret, akit Isten gyúlöl, nem engedelmeskedik
az," (543-546. sor. Zaba 58. sk.) Ezekből a sorokból az eleve elrcndeltség, a predeszti_
náció szemléletét lehetne kiolvasni, hiszen Isten dönt abban, hogy ki lesz képes a taní-
tások befogadására. A következő mondatok azonban cnyhitik ezt a kategorikus meg-
fogalmazást: ,,élet és údv az ember számáLra a szíve. , . a szív teszi az, embert engedel-
messé vagy engedetlerrné". (548-551. sor. Zaba 59.) Az ember is befotyásolhatia tehát

27l
saiát iellemének alakulását, hiszen egyiptomi nézet §z€rint a szív a gondolkodás közép-
pontia, aZ ember cselekedeteinek irányitója.
Ptahhotep csak egyike az Óbirodalom íróinak, de ő az egyetlen, akínek műve fenn-
maradt. Lehetséges, hogy az egyiptomi irodalom megszületése egybeesett az első pira-
mis építésével,Imhotep nem. annyira építészetitehetségének, mint inkább bólcsessé_
gének, irodalmi tevékenységénekköszönhette halhatatlanságát. Már az Elsó Átmeneti
Korban szállóigévé váltak szavai, de bármilyen népszerü volt is évezredeken keíesztül,
egyetlen sora sem maradt ránk.
Imhotep utá,rt idöber: az ún. Kagemni-intelmek kővetkeznek, de ezeknek csak egy rész-
letét őrizte meg a Prisse Papirusz, mely Ptahhotep int€lmeinek is legfontosabb kézilata.
A szövegből arra lehet következtetni, |togy az itó a III. dinasztia végén, a IV. dinasztia
eleién múködótt, s valószínűleg vezir volt. Lehetséges, hogy Kagemni vezir a szetző,
akit a befejezés említ. A múben azonban még egy vezir szerepel, akinek neve nem ma-
radt fenn, s nem kizárt az ö szerzősége sem.
,,Élesek a kések azzal szemben, aki letér az útról, nem lehet sietni akkor, midőn nincs
alkalom rá." Í8y óvja a szerzó tanitványát a2 egyéni utaktól. A szeíénység,mértékletes-
ség a fő erény szemében. (Prisse Papirusz I. col. 3, skk. sorok. Gardiner in: JEA 32. l946.
7I. skk.)
Egy Kagemni nevú vezír sírját ismeriük Szakkarából, aki a Vl. dinasztia korában élt,
§ halála után szentként tisztelték. Eszerint két Kagemni vezír múködött az Óbirodalom
korában, s talán a2 utóbbi is mint író állt nagy tiszteletben, sírfeliratának egy részlete
ugyanis közel áll az intelmek hangvételéhez.
A legmagasabb rangú udvari iró és államférfi, Dzsedeíhór, Kheopsz fia volt, akinek
- a kor stílusának megfelelően egyszerú; de monumentáli§ - síria ma is ott áll a nagy
piramis keleú temetőiében. §írkápolnája domborműveit megsemmisítette ellenségei
dühe, Dzsedeíhór emlékétazonban már az Óbirodalom végénrehabilitálták, ho§szú
ideig Imhoteppel egyenrangú bölcsnek tartották. DzsedeJhór itelmelbő| még a római
korban is idéztek. Eddig nem került eló összefüggő, hosszabb rész múvéböl - melyből
Ptahhotep is meritett -, csak néhány mondatos töredékekból tudrrnk egyet-mást tar-
talmáról. A tanitvány itt Dzsedefhór Auibré nevú fia. A szerző a bevezetó szavak után
azonr|al az élet nagy kérdéseire tér rá. Inti fiát, hogy saiát maga ügyeljen tisztaságára
- nyilván rituális és erkölcsi értelemben. A}árcsak Ptahhotep, felszólítja, nősüljön meg,
hogy fia legyen. De ugyanennyire fontos a halál utáni lét é§ a sif. ,,Halotti házad,: az
élet." (Posener in: RdÉ 9, 1952. lL2.)
Eletnek és halálnak ez a viszonya az egyiptomi világnézet egyik fó jellemzóje, és a
következő szakasz is csak részben fakad a hercegnek a ftild irrinti szeretetéből. Szántó
kiválasztásáról beszél, melyet minden évben elér az áradás vize. ,,Hasznosabb ez neked,
mint a saiát f,ad !" (Posener in: RdE, 18. l966, ó4,) Valószinú, hogy olyan birtokra gondol,
melyet halotti papok fognak kapni a sirrítusok elvégzéséért. A vagyon fontossága - élet
és halál relációjában - így is kiderül a szövegböl, Ha egy bölcs a nagy piramisok korá_
ban ftildszerzésre biztat, felsőbb kórökben a magántulajdon nem lehetett kivételes ielen-
ség.
Kheopsz udvara - úgy túnik - virágzó irodalmi központ volt. A \Vestca( Papirusz a
mesét hallgató Kheop§zot mutatia be, akit fiai, Khephrén, a leendő király és Baufré régi
idők történeteivel szórakoztamák, míg Dzsedeíbór egy valódi varázslóval ismerteti meg.

272
 A legelókelóbbek irodalmi tevékenységétaz ari§ztokrácia is utánozni igyekezetl- Met-
jerl sírfelirata az intelmek szellemében biztatia a földón maradottakat a király iránti loja-
litásra, Az arisztokraták önéIetra)zai etikai kérdé§ekkel is foglalkoznak, a Maatnak meg-
felelő emberideált festik le, lényegesnek tartják, hogy áz utókor is tudomást szetezzen
emberbaráti tevékenységükrőI.
Biztos, hogy az intelmek műfaja nem befolyásolta döntően az Óbirodalom politikai,
társadalmi viszonyait. Azzal azolban, hogy a humánumot, a mérsékletet hirdette egy
számunkra embertelen zsarnokságnak tűnő időszakban, olyan közszellemet tett uralko-
dóvá az arisztokrácia körében, mely könnyiten az elnyomottak sorsán. ,,Kenyeret adtam
az éhezőnek, felruháztam a mezítelent" - mondja Pepinaht felirata sírjában. (Urk. L
l33.) Államvezetés, irodalom, vallás talán e8yetlen korszakban sem fonódott oly szoro-
san össze, mint az Óbirodalom öt évszázadában. Nem véletlenü uralkodó műfa) a világi
irodalomban az int€lmek, melyek magasrendú etikai felfogásuk mellett is döntően a
fennálló rendet védelmezik, azt a rendet, melyet ők nem éreztek elnyomásnak, A bizton-
ság, a rendithetetlenség érzetét §ugallták ezek az alkotások, akárcsak a sivatagban a pira-
misok.
Az íIás, a tanítás a hivatali ténykedéseknélis fontosabb feladata volt a kor államférfiai_
nak, akiknek nemcsak életükkel kellett példát mutatniuk, hanem szavaikkal is, melyek
tankönyvekké lettek a múvelt fiatalság számára, olyan tankónyvekké, melyeket nem egy-
} két nemzedék használt, hanem évezredek tekintettek a bölcsesség forrásainak. Amikor
a piramisok állama Moszba süllyedt, majd át kellett adnia helyét a gyenge hérakleopoliszi
t királysrignak, a bölcsesség-irodalom az ősök iíánd tisztelet hangoztatása és a múltnosz-
talgia ellenére sem a letúnt világ nézeteit ismételgette, hanem nagyon is frissen reagált
a változott helyzetre. Ipuwer érzelmektől ttilfűtött irata voltaképpen irodalmi formában
megfogalmazott politikai pamflet, mely tíagikus helyzetképpel támasztia alá felhívását
t a rend helyreállitására,
Ipuwer a régi vezető réteg képviselóie, tovább folytatódott tehát a tradició, hogy a ta-
nító jellegú múveket főrangúak írták. A következő ismen mű szerzőie király, a X. hérak-
leopoliszi dinasztia tagia, aki fia, Merikaré úónörökös szá,ínára meglehetősen rezignált
hangnemben, illúziómente§en nyúit útmutatásokat a királyi hivatal ellátására. Bár a név
töredékesen maradt fenn, a szerző aligha lehet má§, mint IIL Heti, Az ország egységé-
nek helyreállítása már nem is szerepel a programban, fő cél a béke. A mű etikai, vallási
tartalmú részeiben mutatkozik meg a kiráIy írói nagysága. Az összeomlás korának szkep-
§ szisével szemben, mely olyan fá|dalmas élességgel mutatkozott meg Ipuwernél és más
alkotásokban, Heti királyt a vallásos érzésmegerősítésénekszándéka vezette. A Nap-
r, istent magasztalia, aki az emberiség jóságos gondviselóie.
'}i
Isten többre becsüli a tiszta erényt, mint a gonoszok szarvasmarha-áldozatát. A leendő
királynak is gondolnia kell arra, hogy a halál utáír szembenéz majd a túlvilági birákkal,
akik egyetlen óraként tekintik át az életet. A rnély humánum, a magasrendú etika teszi
ezt a művet az egyiptomi irodalom egyik legnagyobb alkotásává.
A Noferti nevéhez kapcsolt - Ipuwer iratával közeli rokonságban álló - mű ex eyentu
prófécia, vagyis a szerző számára már ismert, megtörtént eseményeket mond el mint
iövendölé§t. A bevezetés színhelye Sznofru király udvara. A király szép szava}at kiván
hallani, de ez a vágya nem egészen abban a formában teljesül, ahogyan reméli. Az udva-
roncok által elővezetett Noferd paptól n€m derűs, kellemes térnikat hau. A sötét iöven-

273
dőről lebbentik fel a pap szavai a fátylat; el|ön egy olyan korszak, amikor az országnak
a legnagyobb megpróbáltatásokban lesz fésze. Megbomlik az egység, ,,keves lesz a fiild,
de sok a vezetőie". Idegenek hatolnak be Egyiptomba, ahol az emberek egymásnak is
ellenségei. A természet egyensúlya megbomlik, a Nílus kiszárad, a Nap elhalványul.
Végül a megpróbáltatásoknak egy délről érkező szabadító király, Ameni (L Amenemhat)
vet véget.
Az irat politikai mondanivalója tehát világos, az úi, XII. dinasztia hozza el a sok zúr-
zavar után a békétEgyiptomnak. A szerzőség kérdéséreazonban itt i§ nehéz válaszolni,
akárcsak a Kagemni-intebneknél. A munka ielentős része a XII. dinasztia korából szár-
mazik, ilyen alakban nem lehet íróia a IV. dinasztia Noferti nevú papia. De nem való-
szinú az sem, hogy Amenemhat ideién élt egy Noferti nevú író, hiszen a kortársak sze-
mében komikus lett volna, hogy saját maga ad elő egy próféciát Sznofru előtt. A Chester
Beatry IV. Papirusz alap|án azonban tudiuk, hogy egy Noferti nevú írót az egyiptomiak
a klasszikusok között tartottak számon. Az e8yiptomi irodalomtörténet eszerint elfogadta
azt a fikciót, hogy valóban az óbirodalmi Nofertitől való a jövendőlés. Talán egytőle szár-
mazó iósszöveget dolgoztak át, aktualizáltak politikailag?
Egy valamivel későbbi intelemnek úira fiktív szerzője vzty Amenemhat klrály, Érthetó,
hogy a szerző keserú, embergyűlöló filozófiát hirdet: ,,Ne bízz a testvérben, ne ismeri
barátot, ne legyenek bizalmasaid." (W. Helck: Der Text der ,,Lehre Amenemhets I ...''
§íiesbaden, 1969. l8. sk.) A drámai feszültségú szöveg egy magányos, végül gyilkosság-
nak áldozatul esett király szomorú élettapasztalatainak összegezése, aki az ót ért sok \
csalódás utfur az emberek távol taítására inti fiát. Szelidségével, ióságával sem sikerült
alattvalói ióindulatát megnyernie, Az irat fő politikai mondanivalóia az utód, I. sze-
szósztrisz dicsóitése volt. Az élőkhöz beszélő halott motívumát nemcsak ebbe a műbe
szőtték bele a Középbirodalom korában, Szinuhe ugyancsak a síron túlról mondja el
életét.
A Chester Beatry IV. Papiruszból úgy látszik, hogy egy bizonyos Heti, a hajdani
király névrokona volt a valódi szerző, aki I. Szeszósztrisz megbizatását arra használta
fel, hogy az életről vallott keseni nézeteit a gyűlölködésnek áldozatul esett királlyal mon-
dassa el.
Amenemhat nevének olvasásakor senki sem lepődött meg a §ötét életfilozófián, nem
derül ki viszont, hogy egy másik, hasonló nézeteket hangoztató irat szerzője milyen
sérelmeket szenvedett el. A panaszszöveg egy héliupoliszi pap, Haheperrészeneb (i. e.
19. széEad) múve, A pesszimista irodalom alkotásai közü elsősorban Ipuwer nyomdo-
kain halad, annak ellenére, hogy a programadó bevezetésben megvetéssel ítéliel az ősök
szavainak állandó ismételgetését.Ha nem is sikerül valójában letérnie a ján utakról, erre
való törekvése mIir magában is merőben szokatlan |elenség a hagyománytisztelő egyip-
tomi irodalomban.
Haheperrészeneb - akit ugyancsak klasszikus szerzóként ti§zteltek - kétségbeeséssel
szemléli a közállapotot, mivel azt szerinte a telies bizonytalanság, az állandó változás jel-
lemzi, ami egyenlő a folyamatos romlással. Az Igazságot elíizték,az istenek rendeléseivel
senki sem törődik, A valóságot meg sem hallgatják az emberek, vitatkozni nem lehet.
A szetző ezért saiát szívéhezfordul, tőle kér váLlaszt. Az ember teljes intellektuális magá-
nyának ez a jaikiáltása Haheperrészeneb mondanivalóiának őszinte, emberi része. Az
ország baiainak leirása viszont erőtlen, halvány, s bár táísadalmi átrétegződésre is törté-

274
 nik benne utalás, iól látszik, hogy a §zerző, aki valóiában egy stabil, virágzó államban élt,
csak régi múvek alapján idézi vissza a zíitzavar korának szenvedéseit, ezeket vetíti át
saját korára, melyben annyira egyedü érezte magát.
A hivatalnokréteg életszemléletétaz un. Mesterségek szatírája tükrözi a legiobban,
melynek szerző|e Heti (vagy Dua-Heti), az Amenemhat-intelmek reitőzkődó iróia. A fiát
iskolába kísérő atya akarja a gyermek számára keserű napot az írnokság magasztalásával
megédesiteni. Maróan gonosz képet rajzol a többi foglalkozásról. A kovács ujjai a kro-
kodiluséhoz lesznek hasonlóak, a cipész csak a bórt harapia, és így tovább, ilyen szellem-
ben. A hivatalnokok és a fizikai munkát végzők között az Óbirodalom korában n€m volt
ilyen szakadék, mint a XII. dinasztia szabadabb államában. Az írónak az a vágya, hogy
fia saiát anyiánál is |obban szeresse könlrveit. Ez a míi valóságos iskolát csinált, az új-
birodalmi intelemszerzők is mindenek folébe helyezték az ítnoki pályát.
A középbirodalmi társadalomnak nem voltak olyan ideológusai, mint Ptahhotep, s ha
szüetnek is királyokat dic§óítő hiínnuszok, világosan látható, bogy az irodalom és állam
korábbi összefonódása fellazult.
Az Ujbirodalom már a visszaesés kora a nagy múltu didaktikus irodalom számára.
Ötletgazdagság, gondolati mélységtekintetében ugyan némelyik szöveg fcilődést mutat
a korábbiakhoz képest, de maga a múfai visszaszorult az irodalmi életen bclül. A rég-
múlt múveit nagy gonddal másolták, tananyagként oktatták, de úgy látszilg az úi idők
átfogó értékelésére nem volt igény.
A politikai ektualitás elninik, a közügyek pillanatnyi állása nem téma többé, etikai,
magatartásbeli kérdésekfoglauák el a fő helyet. A tanitói tekintély §em a régi mfu, Aní
írnok intelmetben a fiú vissza is felesel, és az erre következő dörgedelmes kioktatás nem
hat meggyózően. A dialógusok azonban a művet eleven élettel töltik m€& iróiá kétség-
telenül az irodalmi élgárdába sorolható, Különösen bensőségessé válik a hang az anyai
szeretet felmagasztosításánál. Ptahhotep és Dzsedefhór intései is feltúnnek úira: nősül-
jón meg korán, máshol arra biztatja, gondoskodiék pompás sirról magának.
Az imokság dicsőitését visszhangzó iratok sora mellett üütő színfolt egy levél formá-
iában megszerkesztett gúnyirat (Anastasi Papirusz I.), melyben egy írnok tudatlan tár-
sának nagyképúsködésétpellengérezi ki.
Az Amenemope inteltnei ugyan talán valamivel az Úibirodalom töíténelmi időbaiárá
után keletkezett, 8ondolátvilága, stílusa azonban e kor irodalmához tartozik, A mú egyes
részeit az Ótestamenumt közvetítésével Európa abban az időben is ismerte, mikor az
óegyiptomi nyelv teljes feledésbe merült. A Példabeszédeh könyvélek szerzőie ugyanis
Amenemopéból is merltett.
Jobb a vidám szíwel élvezen kenyér a keserű gazdagságnál, ez az egyik közponú gon-
dolata Amenemope intelmeinek. A becstelen úton szerzett vagyon nem hozhat szeten-
csét, nem lehet maradandó, mint a szerző szemléletes hasonlatai mondiá,k, megnyilik
alatu a ftild vaglr szárnyai nőnek, Az ember nyugodiék bele a sorsába, az istenség, a
Nap gondoskodik arról, aki hozá imádkozik. Az emberek terveinek kimenetele bizony-
talan, más dolog az, amit az emberek beszéInek, es más, amit Isten tesz,
A2 Úibirodalom gondolkodói a világ állandó átalakulását már nemcsak az eszményi,
örök normáktól való sainálatos eltévelyedésnek érezték,mint az Elsó Á§neneti Kor em-
bere, előttiik ez a folyamat már a természeti törvények kérlelhetetlenségévelielen*ezett.
Ani a héraklcitoszi hasonlattal érzékeltetiaz örök változást: a foIyók futása váItozik, a
275
tengeíek is kiszáradnak. Maga a kép nem tellesen úi, Nofertinél is találkozunk vele, de
ott a vészt hozó természeri változások egyik ieleként,
Az utolsó intelemirat, mely mé8 a fáíaókori kulturához tartozik, a démotikus irodalom
egy korai alkotása az i. e. 500 körüli időből. A novellisztikus bevezetés egy ura iíánt hút-
lensége miatt bűnhődő ítót álllt az olvasó elé. Az udvaroncok összeesküvést szőnek egy
fá,raó ellen, akinek nevét a §zöveg nem em'titi, Anhsesonki, a szerző, biztatásuk ellenére
sem hajlandó beállni közéjü§ de nem is te§z a királynak. A szervezkedés lelep-
lezése után Anhsesonkit is börtönbe záíiák, Iít azt a
'elentéstkeEyet kéri, hogy intelmeket írhas-
son fia számára. Mikor papiruszt nem kap, cserepekre iegyzi fel gondolatait.
Bár az azonos mondatkezdésekkel formailag több részre tagolta a művet, ezek valójá-
ban ritkán jelentenek egységet a mondanivalóban. Inkább kúlón-külön az egyes mon-
datok érdekesek. A szetző valószínűleg kora közmondásaiból is sokat idéz. A nagyra-
vágyó soísát igy példázza: ,,Ha valaki égig éró gátat emel, rá fog az zuhanni, (l1. col.
10. sor.) A gonosz ember atkor a legkevésbéveszélyes, amikor szerencse éri: ,,Nincs
mérge a kígyónak, amikor eszik." (20. col. 13. sor. S, R. K. Glanville: The Instructions
oJ Onchsheshonqy. London, 1955. 28., 4ó.)
A későbbi Insinger Papirusz is rokon gondolatkörben mozog, az egyszedi egyiptomi
paraszt, a városi polgár gondolkodása, életkörülményei, a Ptolemaiosz- és római korban
sem változtak lényegesen.
Két és fél ezer éven keresztül élt a sapientia-irodalom Egyiptomban, múvelői nem-
csak tükrözni akarták a közszellemet, hanem hatottak is az etikai nézetekre, az ember
viselkedésére, jóval erősebben, miní a hatalmás templomok népes papsága.

AZ ELBESZÉLÖ IRODALOM

Mesék, mitikus elbeszélések,hősökről szóló történetek bizonyára az írásbeliség előtti

évezredekben is népszerúek voltak a Nílus vólgyében. Irodalorntörténeti szempontból
fontos jelenség az, hogy hosszú ideig nem volt társadalmi-kulturális igény a feljegyzé-
súkre. A sirok ideálbiográfiái az Óbirodalom alatt az elbeszélő irodalom megszületésének
elsó megnyilvánulásai. Céliuk: igazolás az utókor §zámára, hogy a sir tulaidonosa az
erkölcsi normáknak megfelelően élt, húséges€n szolgálta urát, könnyített embertársai
sorsán, megérdemli tehát a halotti kultuszt.
Az Első Átmeneti Korban fontos fordulat az elbeszélő műfajok írásos rógzitése.
A Paraszt panaszai cím alatt ismert irat fő része még a polítikai-erkölcsi intelmek, de
ahhoz, hogy az aktuális mondanivaló, a központi hatalom magasztalása mindenki szá-
mára világos legyen, kerettórténetíe is sziikség volt. A p aíaszt az őt kifosztó, bánralmazó
helyi hatalmassággal szemben a királynál talál védelmet. Egy olyan időszakban mondja
ezt ki az iró, amikor mélyre süllyedt az udvaí tekintélye. Az író - a]<i a hérakleopoliszi
királyság területén élt, és a IX. dinasztia egyik királyát, Nebkaurét (II. Heti) emliti -
ügyesen szerkesztette meg a kompoziciót, ötvözte eggyé a két nagyonis eltéró múfajt,
s a nem éppen vidám tartalom ellenére is egyes részletekben szelíd, |óízú humort csil-
lantott meg. Mikor a ,,rragy háze|öljáíó" látja, hogy a védelemért, orvoslásért hozzá for-
duló paraszt milyen kivételes szónoki tehetség, jelenti ezt a királyna\ aki arra ad paran-
csot, hogy húzza minél tovább az úgyet, s közben jegyezzék le mindazt, amit a paraszt

276
mond, Végü! királyi kegyböl telie§ elégtételtkap. A paraszt kilenc beszédébenkönyór-
gések, kescrú kifakadások, fenyegetések váltiák egymást, mindez igen választékos stílus-
ban, erkólcsi elvekkel, tanulságokkal vegyítve.
,,Ha az igazságtavára szállsz s azon hajózol kedvező széllel és vitorlád nincs megfosztva
vásznától, hajód nem lesz lassu, nem éri károsodás árbocodat, nem törnek el kereszt-
gerendáid, nem töfetsz össze, mikor órvendezel a földnek, az áradat nem ragad el, nem
ízleled meg a folyó gonoszságát, nem látsz félelemben levó arcor, s félénkhalak is hoz-
zád iönnek, és eléred á kövér madarakat,
Mert te apja vagy az 6rvának, férie az özvegynek,fivéte az elvált asszonynak, köténye
az anyátlannak, Hadd tegyem nevedet minden ió törvénynét többre ebben az ország-
ban !" (Részlet az első beszédből. l p araszt paftaszai. Bp., 1963. 9. Dobrovits AladáLr for-
ditása.)
Az elbeszéló rész ötletes, de egyszerű nyelvezete éles kontrasztot alkot a metaforákkal,
körmondatokkal trilságosan is teletűzdelt beszédekkel. Ez nyilváLn tudatosan alkalma-
zort iíói fogás, hogy az olvasó egyaránt élvezhesse a könnyed elbeszélő stilust és a nehéz-
veretú retorikát.
A Középbirodalom ideién virágzik az elbeszélő műfaj. A sor eleién rnindjárt remekmű
áll, példaképa későbbi írók számára, Szinuhe története. VaIószínűleg nem tévediink, ha
a főhősben, az udvari emberből beduin sejkké len Szinuhéban látjuk az írót. Első sze-
mélyben mondia el életútiáta drámai fordulóponttól haláláig. Ami ez előtt történt, nem
tartia érdekesnek! közlésre méltónak, in medias res vág bele áz éIetétváratlan utakra
sodró eseményekbe. Meghal a király, I. Amenemhat. A szerző diszkréten, óvatosan, de
a kon isrnerók szárnára félreérthetetlenúlutal arra, hogy a palotában véres tragédia tör-
tént. Egy véletlenül kihall8atott beszélgeté§ből ismeri meg a titkot, valami módon őt is
közvetlenül érinti az esemény, hiszen olyan rémület szállia meg, hogy az ország határain
tulra, Sziriába menekúl,
A történet feszültségét nagyban fokozza,hogy Szinuhe végig adós marad a menekúlés
hátterének magyárázatával, akkor is kitérő választ ad, amikor a szíriai feiedelem és
Szeszósztrisz elótt kell számot adnia, A szenvedésekkel teli sivatagi út urán Szíriában
előkelő rangot ér el, Felsó-Retjenu fejedelme a lányát is hozzáadja, törzsfő lesz, győztes
hadjáratok hőse. Mikor azonban párviadalra kell kelnie egy sziriai bajnokkal, rádöbben
arra, hogy szerencséie, méltósága, családia ellenére is egyedül ván. A szülóhaza hivása,
a honvágy ellenállhatatlanut rátör, A túlvilági üdvözüléshez annyira fontos rituális teme-
té§t, pompás sirt csak otthon kaphatia meg. I. Szeszósztrisz király kegyéből beteliesül
vágya, úira viszontlátia az udvart, külseiében, l€lkében megint egyiptomivá válik.
A hallatlanul tömör nyelv bámulatos kifeiező ereiét valóiában csak az ered€tiben l€het
érzékelni, de Dobroüts Aladár mély beleéléssel készült forütása ( A paraszt pLnaszai 29.)
is képet ad a szerzö stilusmúvészetéról:

Bármely isten, ki elhatároztad ezt a szökést:

Békülj meg !
futtass a Székhelyre !
ó, hát láttasd meg azt a helyet,
ahol szívem időz !

277
 Mi nagyobb, mint eltemetkezni
abban az orságban, ahol sziiLlettem?!
Iöii, történiék ezután válami ió!
Legyen Isten hozám kegyes,
iníe7E tlgy a dolgokat,
hogy szépítsea végétannak,
akit megszomodott,
Legyen szíve részvéttelaz iránt,
kit idegen oíságban élni sámúótt.

(H. Grapow: Der stilistische Bau der Geschithu d,es Sinuhe, Berlin, 1952. 60, §.)
A Sámthe órttnete uralkodó motíl,uma a hazaszeretet, de emellett - s ezzel nem ellen-
tétben - az egyiptomiaknak az idegen világ iÉntiérdeklődése is kicsendiiü belőle. Szinu-
he teiiel-mezzel folyó gazdag paradicsomnak ír|a le Szíria fildiét. Egy másik elbeszélés-
ben, a Hajóóröu finénetíben már irreáüs ftrldre, a mesék világába kerü a tengeren sze-
rencsétlenül iárt utAző. Lazúíkő szakáüú, alanytestíi kígyó a távoli sziget ura, egy letúnt
ősi világ utolsó képviselóie a ftldön, aki gazd€oD megaiándékozza a minden ióban bő-
velkedő sziget terményeiből a haióórdttet, é§ úgy bocsátia útiára.
A Szinuhfuan még van poütikai célzatosság - egyes himnikus betétek I. Szeszosarisz
kinílyt dicsőítik -, a Hejóórött egy iobb világba való elvágyódás múvészi kifejezése.
Nemcsak a messzi vidékek, a régmult is mesék, mondák uírg}a |elí. A \r,resbat Papi-
zsz a hiikszósz korból való, de meséi korábbiak, Az atyjukat mulattató kinályflak Khe-
opsz király udvarában nagy varázslókról mondanak el c§odás történeteket. Az egyik va-
rázsló csodatette, aki rövid időre egy ó fenekének a felét szá,razÁ te*;zi, a Vör.j§-tengeí
szetválasztására emlékeztet az Exodusban. Dzsedefhór személyes élményben is reszesíti
a kinílyt. Jostehetséggel megáldott mrázslót hoz eléje, aki megjövendöü, hogy Kheopsz
családiának hatalndt egy másik uralkodóház fogja felváltani a tíónon. Közü vele, hogy
az úi királyi ház elsö tágiaival, a napisten gyermekeivel már rcherben van egy pap fele-
ség€.
A történet Rauszer, Ré papia hráában folytatódik, Táncosnőknek öltözitt istennők ér_
keznek, hogy segédkezzenek a szülésnél.Szerencsésen világra segítik a leendő uralko-
dókat. A mesés-mitikus elemeket a szeró a való életet - például a pap egy sze{ú háLzatá-
ját - realisztikusan lefestő képekkel váltogatia. A törtéDetek küön-küön érdekesek, de
a keretbe foglalás nem hoz létre egysége§ kompozíciót, a gyermekek szüetésével tulaj-
donképpen egészen új elbeszélés kezdődik, ez már formailag sem íészea Kheolxzot só-
rakoztató mesesornak.
Valószínűleg nemcsak a sóveg ferurmaradásának e§etlege§ségei, véletlenszerúségei
okozzák azí, hogy a XVIII. dinasztia elbeszélő szépiíodalmfuól semmit sem tudunk.
Biztos, hogy ekkor is születtek úi művek, de ezeket sem a kortársak, sem az utókor nem
sokía becsülte, nem kerűtek be a hagyományoás láncolatába. A korabeü kinályfeliratok
tartalmaznak noveüsztikus részleteket, színes, gyakran választékos irodalmi nyelven
megörökített epizódokat, ön|ílló ifodalmi alkotásokká ezek mégsem bomlanak ki, céliuk
nem a gyönyörködteté§, hanem az uralkodó hősiességének még fokozottabb kiemelése,
egyéniségénekminél több oldalíól való bemutatása. Csak az Amarna kor után jelennek
meg kimondotan irodalmi alkot4soknak tekinthető kirrályfeliratok, ilyen peldául a qádesi

278
csatáról szóló hősköltemény, mely a katonáitól elhagyott, életveszélybe került király
drámai kúzdelméről nyúit érdekes, részletékben gazdag leírást.
A most már úibirodalrni nyelvú elbeszélések sora Ehnaton kora után kezdódik újra.
A Királyfi és a sorstörténerc nemcsak ügyes meseszóvésével) nemes emberségével gyó-
nyörködtet, nemcsak a királ},fiért való ag8ódás tárt'a ébren az érdeklődést, hanem az
olvasó érezheti, hogy itt az egyéni tudatot döntően befolyásoló világnézeti kérdésről, a
végzetszerűségról, a predesztinációról, ugyanakkor az isteni gondviselés uralmáról és az
egyéni szabad akarat sorsalkotó er€iéről, két nézet ütközteté§éről van szó, A papirusz a
legizgalmasabb ponton félbeszakad, de a megmaradt rész megszövegezése, a szereplők
ielleme, az olvasó rokonszenvének iránltása kedvezó kimenetelre, a végzet hatalmának
megtörésére mutat. A fiú sorssal való bátoí szembenézése a feleség féltő, vigyázó szere-
tete után kegyetlennek és igazságtalannak érezné az olvasó, ha beteljesedne a hét Hathor
rendelése, melyet a királyfi születésekor kimondta§ hogy krokodilus, kigyó vagy kutya
áLltal kell meghalnia.
Ugyancsak világnézeti töltése van az Igazság és HamisstiLg allegorikus történetének,
ahol legalábbis ideiglencsen a Hamisság cselszövése, képtelen vádja diadalmaskodik
bátyia, az Igazság felett, akit ártatlanul meg is vakitanak. A történet az ozirisz-mirosz
analógiáiára épü fel, ez magyaíázza azt,how Maat istennő helyébe ift férfi lgazság lép.
A megbosszuló itt is a fiú, akárcsak az Ozirisz-mítoszban Hórusz.
Két testaér történetélek írója, aki Dobrovits Aladár rnegállapitása szerint Kagabu
^
irnok volt, az újbirodalmi népi mesekincsből meített. Az egyszerű, falusi környezet-
ben kezdődő mese a különös Cédrusvölgyön át végül is a királyi udvarba vezet, s több
halál és úijáéledésután a hős elnyeri Egyiptom trónját, Az alapkonfliktust, a c§ábitó asz-
szon}t vis§zautásitó erényes iOú epizódiát, a Putifátné-motivumnak ezt az elsó irodalmi
előfordulását a történet leleménnyel fűzi a további, a valóságtól egyre távolabb sodródó
fordulatokhoz. Így végü is nem lapos moralizáló tanmese, hanem a népi képzeletvilág
gazdag tárháza.
Két úibirodalmi elbeszéléstörténeti témáiú.A húkszósz kort idézi vissza Apóphisz
és Szekenenré története, melynek csak groteszk, humoros kezdete maradt ránk, A másik
történetnek Dzs€huti a hőse, III. Thotmesz hadvezére, aki csellel foglalia el Joppe váro-
sát. Ez a korszak }átékos könnyedséggel kezeli a történeti témákat, nem iellemző rá a
szereplők isteníté§e, hanem nagyon is emberi viselkedésiü hozza életközelbe a múltat.
wenamon történek nem a tégi időkbe viszi az olvasót, hanem saját koráról nyújt mes_
teri rajzot. §íenamon, a thébai ti§ztviselő nem menekültként jut külftildre, mint Szi-
nuhe, hanem Herihór főpap megbizásából utazik, hogy faanyagot szerezzen Amon szent
bárkáia elkészítéséhez.szinuhét köztisztelet övezte idegenben, §üenamonnak a meg-
aláztatások sorozatát kell elviselnie. A búbloszi fejedelem szóba sem akar állni a követtel,
ma|d amikor mégis talákoznak, fennhéiázó modorban tárgyal, érezteti §[enamonnal
Egyiptom elszegényedését,A keserves kalandok közepene §íenamon nem veszíti el
méltóságát, helyenként komikusna} ható, á körülményekhez nem illó pátosza a teokrácia
ideológiáiának fel§őbbrendű§égéről akaria meggyózni a nagyon is gyakorlatias, sőt kap-
z§i,'de a természetfelettitől mégis szorongást éró bübloszi feiedelmet.
A |Venamon története taítalmában rokon a Szinuhe-elbeszéléssel, de múvészitudatos-
ság §zempontiából alapv€tő különbség van közöttük. A Szinuhe szetzője _ függetlenül
attól, hogy személyes élményeit mondja-e el vagy sem - itodalmi múvet akart alkotni,
279
§üenamon viszont, akinek iratát hivatalos okmányok között találtlák meg, útiielentést irt
főnökei számára. Bizonyára hosszú távolmaradását akarta megindokolni, s ióindulatuk
elnyerése érdekébenszínesen, érdekesen fogalmazott. Finom érzékkelaknáza ki az úi-
birodalmi nyelv lehetőségeit, irata §tilus és nyelvi fantázia tekintetében messze a többi,
Amarna kor után ké§zült elbeszélésfiilé emelkedik. Így feltétlenül iogos, hogy ma az
egyiptomi irodalom nagyiai között tartjuk számon,
A Welamon történetével egyútt került elő a Moszkaai Papirusz 127., amelyben egy
héliupoliszi pap számol be levél formájában szerencsétlen sorsáról. Ellenség tört a vá-
rosra, feleségétmegölték, ó maga rnenekülésre kényszerúlt, melynek során eliutott a
Khargeh-oázisba is. Tartalmilag a szöveg lpuwer intelmeire és a Noferti-jóslatokra
emlékeztet.
A legnépszeóbb újbirodalmi elbeszélést - egy késöbb kedveltté vált múfai, a kísértet-
történet első képviselőjét - csak töíedékekból ismerjük. Egy Honszemhab nevű papról
szól, aki kapcsolatba kerül egy szellemmel, s kérésérehelyreállitia annak dúledező síriát.
Az Amama kor után a mindennapi élet szélesebb területeire is hat a mágiában való hit,
A halottakkal való érintkezésmegteremtése régi vágya volt az egyiptomiaknak - ezt tanú-
sítja a sok elhunytnak írt levél -, de a haiottidézés csak a Későkorban terjedt el. Ez az
elbeszéles utal elószól eíre a mágikus praktikára. A Honszemhab-történet szellerni örö-
kösei a démotikus irodalom remeke, a Szetna-regény és a görög--egyiptomi varázspapi-
ruszok,
Ehnaton reformja azza|, hogy irodalmi rangra emelte a kor beszélt nyelvét, új irányt
szabott az egyiptomi pózairodalom fejlődésének. Véget vetefi a korábbi arisztokratiz-
musnak, mindenki számára érthetó művek születésétsegítette eló. A vallásos irodalom,
a királyfeliratok azonban továbbía is az óbirodalmi-középbirodalmi klasszikus nyelvhez
ragaszkodtak, s ez a kettősség oda vezetett, hogy a művelt rétegek szemében az elbeszélő
széppróza tekintélye mélyre süllyedt, újbirodalmi alkotásait általában nem tartották meg-
órzésre méltónak.
Az elbeszélő irodalom utolsó feiezete a démotikus kor, melynek csak kezdete esik
könyvünk időhatárai közé. A világi |ellegú irodalom a hieratikus írás helyett a démotikust
kezdi használni, es a beszélt nyelv változásai úira módositiá,k az irodalmi nyelvet,
Peteésze beadaánga irodalmi stilusban megfogalmazott panaszirat a perzsa korból, komor
színekkel megfestett kép egy valaha királyi kegyben állt papi család szenvedéseiről. Int-
rikák, perlekedések, jogsértések, gyilkosságig menó brutalitások - s mindez a papi stallu-
mok iöVedelínéért, Peteésze irata egészen más jellemzést ad a szaiszi és a perzsa kor pap-
ságának moráliáról, mint az emelkedett hangú, az utókor elé a tökélete§ cmber portréiát
állító önéIetraizok.
A Petubasztisz-ciklus szenője - vagy szerzói - számára a történe|mi keret a 8-7, szá-
zad belső küzdelmektől tép€tt Egyiptoma, de a mú maga a Ptolemaiosz-korból való.
A szaiszi kor Dépszeó uralkodóiának, Amaszisznak az ital iránti yonzalma a tárgya
egy töredékekben fennmaradt mú bevezetéséne§ melyben az ugyancsak siralmas, más-
napos állaPotban levő kiráty szórakoztatására egy pikáns töíténetet mesélnek el.
Az egyiptomi kultúra utolsó évszázadaiban, a Ptolemaiosz- és római korban a fő téma
a varázslás, de nem a fekete mágia, nem a becstelen célokra felhasznált praktikri,k állnak
az írók érdeklődésénekközéppontiában, hanem magas intellektuális és etikai síkon, szinte
fausti drámaisággal a mágiát is felhasználó tuű§vágyát dolgozza fel ez az irodalom.
280
 HIMNUSZ, LÍRA

A költészetben a leginkább megbecsült műfai a himnusz. A himnuszok közört több

csoport különithető el. A teológiai-aíetalogikus himnuszok rangját, különleges fontos-
ságát az adta meg,llogy az ilyen iellegú szövegek jelentették az istenekre vonatkoó val-
lásos irodalom legfőbb kifeiezési formáiát, ezekben foglalta össze a papság mindazt, amit
egy-egy isten természetéról elképzelt. Tulajdonságaik, neveik, megnyilvánulási formáik,
szent helyeik felsorolása a fö mondanivaló, az egyhangúságot ünnepélyes magasztalások
beiktatásával igyekeznek oldani. A monoton részeknéltekintetbe kell venni a zeneiséget,
azt, hogy sok himnusz nem elsősorban az olvasó vagy a hallgatóság gyönyörködtetésére
készült, hanem a szertartásoknál papok és énekesnók recitálták hárfák, furulyák, sziszt_
rumok hangia mellett_ A himnusz múfaj e csoportiának eredetét az ősi rítusokat kisérő,
egyszerű szövegekre vezethetrii{< vissza, melyekben az istenség nevei, jelzői hangzottak
el, késóbb ezeket feldíszitették,gazdagították, érzelmi aláfestéssel élővé,a ritustól rész_
ben fúggetlenedő, de attól soha teliesen el nem szakadó alkotásokká tették,
Az Úibirodalom és a későbbi idők himnuszai között azonban találunk olyan alkotá-
sokat is, amelyek voltaképpen himnikus formában megszerkesztett teológiai értekezések.
Nehezen képzelhető el például, hogy a leideni lagy Amon-himnu§z (Leideni L 350,
Papirusz) vagy a berlini Pteh-himnusz (Berlini Papirusz 3048.) valamely templomban
előadásra került volna.
A himnuszok általában sok mitológiai utalást tartalmaznak, de kevés bennúk a narra-
tív elem, nem mondják el az istenek élettörténetét, mint egyes homéroszi himnuszok,
Jól elkülöníthetók az előbbiektől azok az újbirodalmi himnuszok, melyek az emberi
élet egy_egy derűs vagy tragikus pillanatának köszönhetik születésüket. A lesújtó isteni
harag, a baiból való megmenekülés hálaérzete, vagy akár egy istenszobor megszerzése
feletti öröm egyaránt himnikus megörökítést kaphatott. Az emocionális elemek, az egyéni
szín nyomban megragadják az olvasót, nem véletlen, hogy olyan korszak alkotásai, ami-
kor az egyszerú kisember hangja is szóhoz iut a vallásos irodalomban, Többségúk a
Deir el-Medine-i kézmúvestelepról származik,
Az isteneken kívül himnikus dicsóítés tárgya lehet az isteni természetű uralkodó, ma|d
a II. évezred második felétől városok (Théba, Memphisz, Per-Ramszesz), sőt tárgyak
is, mint az uralkodó harci kocsiia. Az óbirodalom ideién még csak a halott királyhoz
szólnak a himnuszok (piramisszövegek), a középbirodalom kahuni királyhimnuszai vF
szont már az élő kiráüy nagyságát zengik. A győzelmes, népétvédő uíalkodót órökítik
meg, s az ismétlődő refrének az örömuiiongás úi és ú) szárnyalásainak ritmikus aláfesté_
sei, III. Thomreszt maga Amon halmozza e| magaszta|ásaival egy nehézveretú, de mégi§
sodró erejű himnuszban. A II. Ramszesz alatti fortissimo halsogása után a belső meg_
győzódést helyettesító, dagályos stílus fojtia meg a múvészi alkotóerót,

A szerelmi líra - a ,,gyönyörúség dalai", ahogyan ők nevezték - az első két nagy tör-
ténelmi korszak irodalmából teljesen hiányzik, az lJibirodalom második felében tartot_
ták a költók elóször megörókitésre méltónak a szerelmi érzelmeket. Néhá,rry tehetséges
szerző sokszínúencsillogó_villogó kólteményfüzérekbe fonta, kicsiszolta, felékesítette
a szerelmesek ajká,rr fakadó dalocskákat, Ez a lira abban a formában, ahogyan a
papiru-
szokról megismerjük, jellegzetes múköltészet, a tudatosan népies vagy íépieskedő hang-
28l^
vétel ellenére sem népdalokról Yan §zó. A természet iránti §zeretet egy urbánus értelmi-
ség nosztalgiáiának megnyilvánulása az ősi egyszerűség után. A gyengéd érzelmek kibon-
takozásának szinhelye ezekben a költeményekben a ligetek, a kertek, a vízpart, és maga
a természet is ió barátként múködik közre a kapcsolat beteliesülésében. A fa levelet
továbbit, nem fecseg arról, amit lát, a folyó habja szilárd út lesz a szerelmes, a ,,fivér"
lába számára. Ebben az ősi aranykori békétvisszaidéző hangulatban az ólálkodó ktoko-
dilus scm igazán ijesztő.
Az éles kontíasztok, a drámaiság távol állnák ettól a lírától, nem felkavarni, meghatni,
meggondolkoztatni, egyszerűen csak gyönyörködtetni kiván. Választékos, de mégis
kónnyed, mindenkihez egyformán szóló nyelvükkel ezek a költemények - egyiptomi
viszonylatban - széles olvasótáborra számíthattak. A változatos metafor᧠merész ké-
pek varázsa máig sem halványult el. Hangulatutban az Enekek énekévelés a helleniz-
mus idillkóltészetével rokonok.

En fivérem, én drága fivérem . . .

Megteszem óhaiodat : megfürdöm előtted.
Szépségem,ímé,kitárul elótted,
becses fejedelmi lepelben,
szagos kenetekkel illatosítva.
Leszállok a vízbe, ha veled leszek ottan,
ki|övök biborszinű hallal tenyeremben;
gyönyöón csillog tenyeremben . . .
Gyere, fivérem, gyere, nézd csak!
(Kairói osztrakon. Gyönyörűség Dalainak Keztkte. Bp., 1976.37. Molr:ár Imre mú-
forditása.)

Az Ujbirodalom korának szellemi frissesége, fogékonysága a különbóző nézetek, tö-

rekvések, úi kifeiezési formák iránt tettc lehetővé, hogy a szerelmi lira polgárjogot kap-
jon az egyiptomi irodalomban, előkeiő hely€t azonban éppen úgy nem sikerúlt kivívnia,
mint az egykorú szépprózának.
Évezredekig élnek viszont a filozof,kus költemények, a hatJds dalok. A hárfaénekesek
lakomákon zengték az élet élvezéséreintő, a mondanivalóhoz illő tömör, egyszerű nyel-
vezetú dalaikat. Hérodotosz egyiptomi utazásakol hallott arról a szokásról, hogy lako-
mákon csontvázat hordoztak körül mementóként, látszólag paradox módon így fokozva
a vigalmat. A vak hárfások, a mulandóság komor igéinek hirdetői, akik maguk lényege-
sen kevesebb öröméből részesültek az életnek, mint mások, fogékonyabbak voltak a lét
nagy problémái iránt, mint azok, akiknek figyelmét a köznapok ezernyi epizódja kö-
tötte le.
A hárfás dalok gondolati jelentőségét fokozza, hogy egyesek sirjukba is bevitték azo-
kat, s ezáltal tulaidonképpen megkgadták azt, amit a tulvilágszövegek ígének.A dalok
hosszú sorozatán belül nemcsak egyes mondatok közósek; az élet és halál kérdésének
evilági nézőpontútárgyalása olyan,jellemző vonás, mely elsó pillantásra megkülónböz-
íeti ezt a csopoítot az egyéb költői alkotásoktól.
Mig a hárfás dalok a perc örömének kihasználására buzdítottak, az Eletuntől szóIő
köttemény (Első Átmeneti Kor) írója a halált hazatérésnek látta egy jobb világba:
282
 Olyan előttem ma a halál,
mint midőn meggyógyul egy beteg,
mint kimenni úira baleset uún.
Olyan előttem ma a halál,
mint a balzsam illata,
mint vitorla alatt ülni szeles napon.
Olyan előttem ma a halál,
mint a lófusz illara,
. mint ülni a részegség partiain.
Olyan előttem ma a halál,
mint az út esőben,
mint midőn katonáskodásból tér meg házába az ember.

Otyan etáttem ma a tratat,

mintha vágyik újra látni házát az ember,
ki fog§ágban töltött el sok-sok évet.

(K. Sethe: Lesestücke. 46. Dobrovits Aladá,r műfordítása. Vilagirodabti Antoló§a I. 37.)

Prózáról és költészetről beszéltiink az elóbbiekben, annak ellenére, hogy a ritmika

alapvető kérdései még megoldatlanok. A magánhangzók ismeretének hiányában a ver-
sek eredeti csengésétnem élvezhetiük. Közvetett módon-a kopt hangalakok frgyelembe-
vételével, más keleti irodalmak analógiáia alapián - arra lehet következtetni, hogy az
egyiptomi nem időmértékes verselés volt, hanem általában a hangsúlyos tagolóritmus
jel|emezte, A rímek alkalmazása valószínúleg esedeges volt, nem tartozott a költészet
lényeges formaí elemei közé. A sorokat, akárcsak a prózában, folytatólagosan, egyforma
hosszúságban íIták, versszakok nincsenek, A prózai és a költői múvek megkúlönbözte-
tés€ a választékos szóhasználat, a refrének, gondolatritmus, némelykor a cím és az olyan
kúlsődleges Iegyek, mint a gondolati egységeket elválasztó, sor feletti pitos pontok aláp-
ián történik. Az utóbbi időben G. Fecht német egyiptológus kisérelte meg a ritmika
egyes kérdéseinek tisztázását, de végleges eredményekről méB nem beszélhetiink.

MíTosZ
Feltűnhet, hogy az eddigi áftekintésben nem tárgyaltunk két - más ókori irodalmak-
ban centrális fontosságú - műfajt: a mitoszt és az eposzt. E kefió speciális problémákat
vet fel nemcsak irodalmi, hanem társadalmi vonatkozásban is. A vallási irodalom gigan-
tikus volumenével egybevetve szembetiinő, hogy milyen kevés mítoszt ismerünk. A leg-
fontosabbak: az ÉgiTehén mitosza (Újbirodalom), Rl ás Ízisz története (Úibirodalom),
a Ramesszida kori szaürikus Hórusz és Széth története (Chester Beatty I. Papirusz),
a Mettemich-sztélé egyes részletei (i. e. 4. század) és a Junilhac Papirasa (Ptolemaiosz-
kor). E múvcknek sem az a fö rendelteté§e, hogy az istenek tetteivel ismertessék meg az
olvasót. Az ÉgiT"nh mitoszában sok az aitiologikus (ok-, eredetmágyarázó) és filozo_
fikus elem, s az egyik átdolgozó a hosszú szöveget kígyók elleni varázsigének tüntette
283
fel, Varázsigének használták azt a történetet is, amely Ízisz istennő ravasz cseléről szól
Ré ellen, hogy megtudja anuak legtitkosabb nevét. A Hótusz és Széth története íárs^-
dalmi szatira, szetzőie az istenek világába transzponália az Úibirodalom utolsó évszáza-
dainak zúllött, tehetetl€n államszervezetét, e8ymással kicsinyesen marakodó istenekként
ábrázolja a kor intrikáló hatalmasságait. A Metternich-sztélé varázsszöveg mitikus beté-
tekkel, a Jumilhac Papirusz pedig egy nomosz kultuszairól nyúit összefoglaló áttekintést,
s közben mítoszokat is közöl. A Napszem történet egy démotikus papituszon maradt
fenn, de a régebbi vallásos szövegek is említik egy-egy részletét.
Bár a vallásos szövegek számtalan utalásá rávilágit a mítoszalkotó fantázia gazdagsá-
gára, az epikus, elbeszélö mitológia mégis szinte az irodalom perifériáján van. Az isten-
történetek inkább száihagyományozás alapján éltek tovább, olyannyira, hogy Oziisz
mitoszát ősszefiggő, telics formában nem is egyiptomi szerzó, hanem Plutarkhosz
mondja el.
Az eposz szinte teljesen hiányzik. Az IJibirodalom végéigcsupán a II. Ramszesz bá-
torságát, harci erényeit magasztaló oádesi csatahőskőltemény áll legalábbis közel ehhez
a műfaihoz. A démotikus irodalom Petubasztisz-cíklusában a görög nagyepika, elsősor-
ban az lliósz hatása érződik, e történetek epikus jellege tehát nem egyiptomi gyökerek-
ból ered.
Az eposz kialakulásához Egyiptomban nem voltak meg a megfelelő Érsadalmi-poli-
tikai feltételek. A despotikus monarchia keretei között csak az istenek és az uralkodó
magasztalása volt megengedhető. Az arisztokraták eldicsekedhettek önéletraizaikban
tetteikkel, feddhetetlen iellemükkel, de ez nem lehetett az irodalom tárgya. A sumer
városállamok, a homéroszi kor széttagolt görög világa kedvezett a hősök születésének.
Az állammá alakulás korának új királyai és az aíisztokretaréteg, mely höstetteit, gyózel-
meit tekintette uralma jogalapiának, szívesen hallgattáü< maguk vagy óseik életének
nagy eseményeit, diadallal végződó megpróbáltatásainak történetét. Olyan centralizált
birodalmakban viszont, ahol a részletekbe menóen kidolgozott hierarchia élénisteni
címeket viselő uralkodó áll, aki maga is csak isteni normák szerint cselekedbet, egyézd
hósiesség, egyéni vállalkozások magasztalására épült műfajnak nincs tere.
Az eposz és a mítosz azonos tőról sariadnak, fejlődésúk általában nem független egy-
mástól. A hősök sorsába beleszólnak az istenek, az emberek harcai viszályt szítanak az
Olümposzon is, Az eposzköltők sok mindent elmondanak az istenekről is, az lliósz és
az Odüsszeia néLkil vajmi keveset tudnánk a görög hőskor isteneiről, a homéroszi mito-
lógia mindvégig irányt mutató maradt a görög mitográfia számára. A mezopotámiai epika
is gazdag mitologikus elemekben, eposzok őrzik a legfontosabb ind és mongol mítoszo-
kat is, Egyiptomban nincs eposz, s ezért szegényes a mitológia is,
A világi és a vallásos irodalom Egyiptomban soha nem vált el élesen egymástól. A szép-
irodalom hajdani gazdagságára a töredékekből következtethetünk. Ilyen műveket rit-
kábban reitettek sirba, mint halotti szövegeket, így sokkal kevesebb esélyük volt a fenn-
maradásra.
Az írástudó, az író az ókori Keleten a társádalom legmeBbecsúltebb tagiai kózé tarto-
zott. Az l]ibirodalom korára Egy,iptomban, ebben a mindvégig az örök fennmaradás
relációiában, sub specie aeternitatis gondolkodó országban is felismenék az élen iáró
írók, hogy nem a piramisok, a hatalmas sírsztélék,hanem a könyvek, a szellem alkotásai

284
 órzik meg legbiztosabban a nevet, az emléket: ,Azon tudós írnokok neve az istenek után
következő időszakból, azoké, akik mégi&olták á iövőt, fennmarad mindörökre, bár ők
eltávoztak éltük befeieztével, és hozzátartozóik valamennyien feledésbe merúltek, , ,"
(Chester Beatty IV. Papirusz. vso 2. sol. 5. §kk. sor. Gardiner: Hieratic Paplri in the
Bitish Museum. Third Series. London, 1935. lI. 18. tábla.)

l
i
l.
 A mtlaészet

AZ EGYIPTOMI MűvÉsZET sAJÁTosSÁGAI

Már az ókorban sokan - görög filozófusok, római császárok, egyszerű emberek - vállal-
koztak hosszú, nehéz utazásokra, hogy megcsodálhassák a régi idők fáraóinak emlék-
műveit. Egyiptomiak és idegenek egyaránt rövid feliratokon órökitették meg nevúket,
látogatásuk időpontiát a különböző nevezetességeken - akárcsak a mai turisták -, sőt
nem egy kózülük beszámolt benyomásairól, véleményéról.A görög-római időkben a
pirarnisok, a faiiúmi Labyrinthosz, Thébában a Memnón-kolosszusok és a királysírok
vonzották a legtöbb tudóst és kíváncsiskodót.
A monumentális alkotások, az építmények,szoborkolosszusok, obeliszkek mindig
egy-egy uralkodó nagyságát is hirdették, s már megszúletésük ideién döntó szempont
volt a kortársak és az eljövendő nemzedék vélekedése. Hatsepszut például e sorokat
vésette karnaki obeliszkiére, mikor ennek megtervezéséről beszámol; .A szívem hol
visszariasztott, hol biztatott, amikor arra gondoltam, hogy mit fognak az emberek mon,
dani, akik maid évek múlva látiák emlékmúvemet, és beszélni fognak arról, amit alkot-
tam. Óvakodjatok attól, hogy ezt mondiátok : Dnem tudom, minek csinálták ezt a mes-
terséges hegyet, teljesen aranyból, éppen olyanra, mint amilyen művek már voltak(."
(Urk. IV. 3ó5.)
Ezek tehát az uralkodó és az istenek felmagasztalását szolgáló és ugyanakkor gyönyör-
ködtető, ható műelkotások. Az egyiptomi festészet és plasztika emlékeinek egy igen nagy
csoportja viszont egészen más célzattal készült, nem a szépet, a lenyúgözőt kereső né-
zökre gondoltak készitóik, hanem arra, hogy múveik túlvilági boldogulásukat segíti elő,
Ezek, bármilyen köznapi témáiuk legyen is, egy, a későbbi európaitót alapiaiban külön-
böző szellemiség megnyilvánulásai, és saiátosan egyéni hátteret adnak az egyiptomi mú-
vészi tevékenységnek.
Az épitészeífeilődését, méreteit, kifejezési formáit mindvégig közvetlenúl befolyá-
solta egy-egy időszak politikaigazdasági helyzete, uralkodó ideológiája, ezért a monu-
mentális kőépítmények egyb€n történelmi emlékek is. A falakon látható képek, feliratok
nemcsak az istenek dicsőségérekészúltek, hanem megőrzik épitőik tetteit, beszámolnak
a kor nagy eseményeiról is. Éppen ezért az építészetfeilödését - elkűlónítve a művészet
többi ágaitól - a történelmi áttekintés keretében tárgyaltuk, Ez a íejezet a festészettel,
plasztikával foglalkozik, de az emlékek sokaságának ismertetése) méltatása helyett inkább
az elvi kérdésekre, a feilődés irányaira hívja fel a figyelmet.
Mint emlitettii{<, az ismert festmények, dombormúvek, a közép- és kisplasztika erósen
szepulkrátis lellegíl, a túlvilági élettel áll kapcsolatban. Nem szabad azonban megfeled-
kezniink arról, hogy a ránk maradt emlékanyag megőrzött sok más rendeltetésű alkotást
286
 is (például templomi dombormúvek, királyszobrok, palotákat díszítő festmények), és
ismereteink a múvészetfelhasználási területeiről azért is erősen egyoldalúak, mivel a
magánházakról aránylag keveset tudunk. Az kétségtelentény, hogy egyes házak falait is
olykor ornamentális vagy figurális festményekkel lánák el.
Ha figyelembe vesszük is mindezt, a végeredmény mégis az lesz, hogy az egyiptomi
számára a halál művészetének volt nagyobb fontossága: erről tanúskodnak az irodalmi
múvek, a Deir elMedinében a sírok kialakítására, dekorálására létrehozott munkás-
kézmúves telep, és végül a szobrok előkerúlési körülményei. Ez utóbbit azért emeliük
ki, mivel egy kószobor a fttldben nem túnhet el nyomtalanul. Túlnyomó többségüket
sirokban és templomokban találták meg, lakóterúleteken aránylag keveset. Szobrok sora
került a masztabák szerdabialba, sirkamrákba vagy ezek előterébe, emberi szem ezeket
többé nem láthatta, csak az elhunyt Éa-lelkévelmaradtak kapcsolatban, az ő képvisele-
tében élvezhették- ha volt nyilás a szerdabon - az áldozatok iuatát, a tömién füstiét.
Bár az óbirodalmi sírok falait elbodtó dombormúvek egy részéta sírba látogató roko-
nok, halotti papok megnézhették, nem valószinú, hogy a többnyire szúk, nehéz levegójű
helyiségekben, ahol csak a fáktyák vagy mécsesek fénye világitott, hosszan időztek volna.
A képek az elhun}tnak nyú'tották az élet teliességét,inkább mágikus, mint szimbolikus
módon azt ielentették, hogy házanépe ugyanúgy dolgozik gazdája ha|áLa után, mint ko-
rábban, és az áldozatvivők örök felvonulása végtelen mennyiségben hozta számára mind-
azt, amit csak kivánhatott. A temetés ábrázolásai az örök életbe való bevonulásának meg-
ismétlései. A képek mágikus megelevenítő erejébe vetett hit az Óbirodalom után sem
tűnt el, sőt idónként fokozódott. Példa erre Menna világhírű sírja, a thébai nekropolisz-
ban, ahol egy ellensége úgy töltötte ki bosszúját a sír tulajdonosán, hogy több helyen
kiútötte az arcát.
Az Úibirodalom óta a túlvilágot ábrázoló sírképek és -feliratok eligazításul szolgáltak
a halottak birodalmában.
A templomok udvarában elhelyezett, magánembereket ábrázoló alkotások sorsa - ezek
közé tartozik a kockaszobrok ió része is - eltéró volt, nem zárták el őket a nyilvános-
ság elól, ellenkezőleg, az volt a cél, hogy minél többen lássák azokat, álljanak meg előttük
néhány pillanatra, olvassák el, eitsék ki az illető nevét, és mond|ák el számáta az á|dozati
imát. Bár más környezetben - mágikus módon -, ezek is az örök élet szolgálatában álltak,
akárcsak a sírszobrok. Felállításukhoz - legalábbis bizonyos időszakokban-a király enge-
délyére volt szükség.

A múvésztársadalmi rangia, megbecsülése meg sem közelitette az írókét, A szobrá§zt

jelölő szavak (keszti, hemu) eredetileg ,,csontfaragót" és ,,kófúrót" jelentettek, tehát a
l kézmúves mesterségek kategóriáiára utaltak. A rajzoló ( zes kedut) a ,,körvolalak író|a".
Művészneveket ugyan ma már szép számban ismerünk, de ez nem változtat azon a té-
nyen, hogy a plasztikai és síkmúvészetialkotások óriási többsége anonim, sőt az a kivéte-
les eset, ha valamelyiket névhez tudiuk kötni.
Hasonló az arány az építészemélis, itt azonban tudomásunk van arról, hogy egye§ek
múveit rendkívüli tiszt€lettel csodálták a kortársak és az utókor egyalánt. Ilyen volt
Imhotep, Dzsószer építésze,maid Ineni, aki a Királyok Völgyében az el§ő sírt kiváiatta,
és Szenenmut, a Deir el-Bahari-i templom építóie. A ,,király összes építkezéseinekveze-
tői€" magas ran$l tisztség volt - nem egy es€tben királyi hercegek töltötték be -, de nem
2a7
annyiía a mesterségbeli tudás, mint inkább a szervezó, irányító tevékenység biztosította
tekintélyét.
Az V. dinasztia ideiének egyik legszebb szakkarai masztabájában, Ptahhotep síriá-
ban az alkotómúvészt is megismerhetjük. A reliefek készitőie, .a szobrászok elöl|árója'',
Nianhptah az egyik sáv záróielenetét önmagának tartotta fenn. Csónakban ülve látiuk,
minden ióval mcgrakott asztal elótt. Két szolga botokkal irányítja a csónakot, egy pedig
segíti, hogy egy hatalmas edényt a száiához emeljen (31. kép). Tévedés volna azt hinni,
hogy ily módon akarta ma8át hiressé tenni a sír későbbi látogatói előtt - ahhoz a kép
nagyon is eldugott helyen van-, más kérdésaz, hogy akaratán kivűl ez történt. Nianhptah
a sír elökeló urának kíséretébenakart bevonulni a másvilágra, mint a háznép iólétben éló,
szolgá*nak parancsoló, rangos tagja. A képek rnegelevenítő ereiének a kedélye§ jelenetet
örök valósággá kellett tennie részére,
Egy műkedvelő művész érdekes felirata található Szetau főpap el-kabi síriában. Egy
bizonyos Meriré, aki foglalkozására nézve pap volt és az,,istenkönyv írnoka", nyilván
a föpap iránti barátságból vállalkozott a sír dekorálására: ,,Eliött, hogy kifesse Nehbet
főpapjának, az igazhalrEu Szetaunak a siriát. Ami az istenkönyv irnokát, az igazhangú
Merirét illeti, ném volt ő njzoló. A saját szíve vezérelte, nem feliebbvaló adta neki az
utasitást. Eszes irnok ö, akinek ügyesek az uiiai és értelmes a szive minden dologban,''
(Spiegelberg in: Recueil de Trayaux. 24. 1902. 186.)
Ez a pap és ímok sokoldalú tehetségéneksegítségévelel tudta végezni a raizoló és a
festó munkáját, de az is kiviláglik a felirat tónusából, hogy jóvat többre tartotta magát
azoknál. Mindezzel nem ákarjuk azt mondani, hogy a szobrászok és festök lenézett, rang
nélküli tagiai voltak a társadalomnak. Voltak köztük tehetős, tekintélyes emberek is,
nagy általánosságban azonban az egyiptomi szemlélet nemigen tett különbséget a múvé-
szek és a kivriló kézművesek között. Em|éküket nem őrizték évezredeken át, az írókéhoz
hasonló tisztelettel, Ma a fáraókor kultúíáiából a képzőmúvészetnek van a legnagyobb
vonzer€ié, az ókor értékíendieaz irodalomnak adta az elsőbbséget,
A XL dinasztia egyik múvésze, Irtiszen munkamódszereiról is beszámol sztéléiének
feliratán. ,,Én ismerem a hieroglifák titkát, az ünnepi rituálé tefolytatását, fel vagyok sze-
relve mindenféle varázslattal. . . Ismerem a férfi szobor menö mozdulatát, a nő jálását,
a tizeDegy madár álló helyzetét, a leveít ellenség leroskadását, azt, hoBy egyik szem ho-
gyan nézi a másikat, hogyan lehet félelmet (vinni) azok arcára, akiket őriznek. (Ismerem)
a vízilóvadász kariának emelését, a futó mozgását..." Szól az anyagok níz és viz nélküli
olvasztásáról, maid büszkén mondia : ,,Minderről senki más nem tud nyilatkozni, csak én
egyedü és testembő| származílegid,ősebb fiam . . ." (M. Baud in: CdE 25. 1938. 21. skk.)

A míivészeknek megvoltak apáról fiúra öröklődő m{ihelytitkaik, de abban, amit lrti-

szen mond, igen sok az álta|ános, az egész egyiptomi művészetre vonatkoztatható, többé-
kevésbéminden korban érvényes elem. A művészek ábrázolástipusokat tanultak meg.
Tudniuk kellett, hogyan kell kifaragni a hieroglifátat, az álló, mozdulatlan és mozgó
alakokat, a mozdulatok iellegzetességeit, sőt gyakran ismétlődó ábrázolásoknál, sémabeli
formakategóriáknál - mint az áldozát bemutatása - egész ielenetek kompozícióiát tanul-
ták meg, Nehezebb feladat volt a kúlsön túl a lelki éIet, az érzelmek megielenítése.
Feltiinő az elóbbi szövegben, hogy Irtiszen csak olyan me§terségbeli ismeretekról be-
szél, melyek a mai kutató számára részletkérdések,a fő ábrázolási törvényszerúségekól,

288
szabályokról nincs szó sem ezen, sem egyéb feliratokon. Azok a kótelező szabályok, me-
lyek alapján az egyiptomi művész a §íkmúvészetben és a plasztikában dolgozott, a felü-
letes szemlélőben - nagyobb számú emlék átnézésekor - a monotonitás, az egysíkúság,
sablonszerűség érzésétkelti. Valóiában azonban az egyiptoEi művészet nagysága, az
alkotók tehetsége éppen abban mutatkozik meg, hogy ilyen szigorú kötóttségek, kötelező
önkorlátozás mellett volt feilődés, érvényesült a szubjektív teremtóerő is I
Az egyiptomi múvészetben a festészet€n kivül a síkművészethez soroliuk a reliefet is,
mely más területeken többnyire mint plasztikai műfai jelentkezik. Egyiptomban a relief
igen alacsony, 1-2 milliméterre emelkedik ki az alapból (bas relief), festői hatást kelt, és
ugyanazok a szabályok vonatkoznak rá, mint a festményekre. Másik fajtája a váit relief.
Ha akár festményen, akár dombormúvön megnézünk egy emberalakot, azt látiuk, hogy
arca profilban van, szeme azonban szembenéz, ugyancsak szembenézetben vannak a
vállak és a mell, de a meltbimbók közúl csak egyet ábrázolnak. A test, derékon alul, és
a végtagok ismét profilban vannak, Ilyennek a valóságban sohasem láthatunk egy em-
bert, Az egyiptomi múvésza legnagyobb és leg|ellemzőbb felületek törvényét alkal-
mazta, úgy mutatta be a t€stet, hogy a legfontosabb részletekből minél több lcgyen lát-
ható. A szem például, melynek kiemelésére, kifestésére a valóságban is oly gondosan
ügyeltek, az egyéniség lényegét foglalta magába, olyannyira,hogy az iret nebet - ,,mildett
szem" kifeiezés ,,mindenki" értelemben is használatos volt. E sorok irójának megfigye-
lése az, hogy bár a testek képe nyilvánvalóan természetellenes, a mai szemlélőket annyira
a falfelületek összhatása ragadia meg, hogy ezt a különös iellegzetességet külön tudatosi-
tani kell bennúk.
A képek egy rnásik sajátossága, hogy az egyiptomiak általában nem alkalmazták a táv-
latos ábrázolásmódot, nem perspektiyikusan épitették fel a képeker. Egy perspektivikus
kompozició a való§ágnak a szemünkben kialakult képétszeíkeszti meg: a messzebb levő
alakok, tárgyak kisebbek, a messzeség felé haladó párhuzamos vonalak összefumak, a
színek fokozatosan megfakulnak. Az egyiptomi ábrázolásokon ilyesmit csak kivételesen
láthatunk. Az ös§zetett ieleneteket egymás íiilött elhelyezkedő, párhwamos csíkokra
bontiák, A csíkok kifejezhetnek időbeliséget vagy térbeliséget is, Vagy filmszerűen cgy-
más után p€regn€k a csikok jelenetei, vagy egy időben történik minden, s ilyenkor a sá-
vok felfelé a távol§ágot érzékeltetik.A háromdimenziós teret ezeknél úgy alakitják át
sikká, hogy a felületet 90 fokkal elfordítják, így mindaz, ami messzebb van, felülre kerül.
A mozgás a sikban megy végbe, az élólények csak egymással foglalkoznak, egymásra
tekintenek, a nézö közömbös a kompozíció számára, nem kerúl kapcsolatba az ábrázolt
személyekkel. Ha mégis akad egy-egy szembenézó alak (Bész isten, Nut és a Nl,ugat
istennő, néha óa-madarak, démonok), ennek mindig mágikus-vallásos jelentősége van,
a kitekintő rragy elijeszteni akar, vagy különlegesen intenzív oltalmat nyújt.
Ezek a fő vonásai az egyiptomi sikművészetnek, de az egyes művek részletesebb vizs-
gálatánál számtatan érdekes részlet bukkan eló, különös ábrázolási megoldásokkal. Köz-
ismert példa a kerti tó képe, ahol a vizet felülnézetben mutatiák, a rajta levő csónakot
oldalról, az emberalakokat a legnagyobb és legiellemzőbb felületek törvényének meg-
felelően. A tóparti fák, növények is oldalnézetben vannak, mintegy lefektetve.
A szamár hátán átvetett kétrészes,iobbra-balra lelógó táska valóságban nem látható
felét is meg akariák mutatni, ezétt a szamát hátára raizolják, mintha ezen állna fúggó-
legesen, Egyik elve ennek a múvészetnek, hogy mivel a nem látható dol8ok is léteznek,

289
 sí9

KERTI TÓ

ezért látszaniuk is kell a képen. Így a még magzat Napistent is belerajzolják Nut istennó
méhébe.
A képeken úgy látszik, mintha a múvészkörüliárná táígyáí, kúlönbözó szögekből,
aspektusokból néznémeg, s ezeket akarná additív módon egységes kompozícióba fog-
lalni. E sajátossága miatt az egyiptomi sikmúvészetet aspektusosnak is nevezik,
Az élőlények méreteit nem a természeti valóság arányai szabiák meg, hanem az ábrá-
zolás általános mondanivalója. Az emberfeletti méretek azonnal megmutatiák, ki a ké-
pen a legjelentósebb személy. Különösen szembeötlő ez az óbirodalmi masztabákon,
ahol a sír tulajdonosa, a nagyúr mellett egész környezete eltörpül, szolgái csakúgy, mint
családja.
A hieroglif írás képszeósége is nagyban hozzájárult a képek és szobrok kifejezóerejé-
nek, mondanivalóiának gazdagításához; képszerűségükből eredően a hieroglifák a deko_
ráció céljaira is kiválóan alkalmasak voltak, az egyiptomi múvészazonban ennél sokkal
messzebbre iutott, szabályosan beleépitette a ieleket egyes kompozíciókb a.lgy az egyip-
tomi ábrá?olásokat sok esetben nemcsak nézni, hanem egyúttal olvasni is kell, A szema
- ,,egyesíteni" hieroglifa az ország két felének növényével, a papirusszal és a liliommal
290
az ország egységére utal, és az egyes istenek, emberalakok kezében levő jogaroknak is
határozott ielentése van: uralom, szerencse, maradandóság, hatalom. Kúlönösen vallásos
jellegú ábrázolásokon sok a hieroglif elem, az ég jele gyakran szinte észrevétlenúlépül
bele a jelenetekbe, a tulvilági ítéletképéna mérleg serpenyőibe hieroglifák kerülnek stb.
De készülhetnek dísztárgyak is hieroglifák formájában, mint például an& (élet) alakú
tükör, tükörtok, cartouche-ként megformált doboz, tintatartó, istenhieroglifaként ki-
képzett díszes harci bárd.
A művészet és írás ilyen összefonódása révéniött létre az egyiptomi szobrászat egy
különös emlékcsopoílja, az ún, kriptografikus vagy reitvényszobrok, illetve dombor-
művek. Ezek mélyebb értelmet, rendszerint egy beszélő nevet reitenek magukban.
II. Ramsze§z kora gazdag az ilyen ábrázolásokban, leghíresebb a taniszi monumentális
szobor, ahol hatalmas sólyom áll egy napkorongot viselő kisgyermek mögött. A kezében
levő saa hieroglifa adiá meg a kulcsot az olvasásához: Ra-mesz-szu, vagyis Ramszesz.
A gyermek szó ugyanis rzesz. A sólyom itt a király Hórusz címére utal (59. kép),
A múvészemek ez a hieroglifaszerűsége, vagyis grafikus szimbólumok alkalmazásareá-
lis ábrázolások helyett - vagy azok mellett -, olyan lehetősége az alkotónak, amellyel
más kulturá{< kevéssérendelkeztek.
A képeknek önmagukért való |ellege, záLrtsága, terméSzetszerűleg következik a múvé-
§zet társadalmi-kulturális helyéból, funkcióiából, mely a szemlélő szerepét másodren-
dúvétette. A múvészekennek ellenére az oly kevesek által élvezett óbirodalmi masztaba-
domborműveken valóságos csodáit nyúitiák a felúletkezelésnek. A fetületi magasság csak
közelről észrevehető, gyakran csak tizedmilliméterekben kifejezhető eltéréseiélettel telí-
dk az emberi alakokat, a bórfelület finom vibrálása növeli a részletek belsó dinamikáiát,
szinte reitett, de fontos íéÍJyezőjea mozgás illúziójának.
A templomokban az alacsony relief a belső helyiségek díszitésérevolt alkalmas, a nap-
pali világításnak, de különösen a napfénynek kitett nagy falfelűleteken viszont belemosó-
dott az alapba. Ennek elkerülésére az ún, váit reliefet (reliefen creux, koilanaglüphosz)
alkalmazták, melynél a fény-áfnyék-hatás is érvényesült, és a kontúrvonalak élesen ki-
rajzolódtak, Az ábrázolás nem emelkedik ki, a felületet nem távolítiák el az egyes alakok
között, hanem ebbe vésik bele a képeket, melyeknek csak a legmagasabb pontiai érik el
ennek síkját. Ezek elkészitése sokkal könnyebb, gyorsabb volt, mint az alacsony dombor- ,

műveké, de művészi értékükáltalában nem éri el azokét, Ez a technika már ismert az

Óbirodalom korában is - kúlönösen hieroglifák kifaragásáLrrál alkalmazták -, használia
a Középbirodalom is, de nagy tömegben először Ehnaton korában, maid II. Ramszesz
alatt teriedt el. Róvid ideig éló technika volt az ún. festékmozaik - Nofermaat herceg
találmáLrrya a IV, dinasztia elején -, amelynél a vésnök mélyedéseket vágott a felületbe,
és ázt kitöltötte fe§tékpasztával.

A szobrászatnak is megvolt a maga fő ábrázolási törvénye. A szembenézetból egy hom-

lokon, orron, köldökön át húzott síkkal két egyenlő értékűfélre vágható szobor csak
szembenézetre készült, frontális, oldalról és hátulról mint plasztikai alkotás nem érvé-
nyesül. Csípői egy magasságban vannak, nem tekinthet, nem hajolhat el oldalra. A kont-
raPoszt az egyiptomi nagyplasztikában teljességgel elképzelhetetlen. A frontalitás, az
iinnepélyes testtartás a legkisebb szobroknál is a méltóság hatását kelti a nézőben. Az
alkotások statikusságát gyakran architektonikus támasz is fokozza. A szobor csak befeie-
29l
zett mozdulatot ábrázolhat, például bal lábával kilép. A végtagok nem feltétlenül szim-
metrikusak, a szobor például felemelheti egyik karját, vagy akáLr mellére teheti úgy, hogy
keze átnyúlik a másik félre.
A szobrászatban sokkal több kivétel akad a fő szabály alól, mint a síkművészetben.
A kisplasztika alkotásai közótt igen sok nem frontális. A fekvő állatokat (például IIL
Amenhotep szolebi oroszlánjait) a nagyszobrászat i§ teliesen szabadon kezeli.

Az egyiptomi művészet külsó iegyei alapján könnyen megszülethet az elmarasztaló

ítélet:az egyiptomiak nem tudták vagy nem akarták a dolgokat a valóságnak megfelelóen
ábrázolni, az antikhoz, a göröghöz képest ez a művészet kezdetleges. Valójában azonban
itt nem a mesterségbeli tudás vagy az invenció hiányáról van szó, sokkal mélyebb társa-
dalmi, világnézeti okok alakították ki az egyiptomi formanyelvet. Az egyiptomi igenis a
valóságot akarta visszaadni, de nem egyszerú, naturális módon, hanem a lényeg meg-
ragadásávgl, megőrzésével, nem töródve a látszattal. Ez a szemlélet érvényesül az egyip-
tomi portrémúvészeturalkodó irányzatában, mely a múló pillanat helyett az egyéniség
szublimált lényegét kívánta megragadni az idő, a mulandóság, az életkorok jegyeinek
tudatos kiszúrésével,csupán azt találta a kőhöz méltónak, ami a művészet eszközeivel
leginkább az öröklétre emlékeztethetett. Az ideálportrék az idóbeliség korlátain, az egy-
szerin felülemelkedve olyan embereket ábrázolnak, akik lehetnek akár húsz-, akárhatvan-
évesek. Legtisztább formájában ez a törekvés az Óbirodalom idején érvényesült, de ek-
kor is kimutatható egy más felfogást képviselő művészi iskola.
Az emlékek és a feliratok egyes megjegyzései is tanúskodnak arról, hogy az egyipto-
miak elméletileg is foglalkoztak a valóság megragadásának kérdésével.Az Amarna koron
kívül is kellett lennie tudatos múvészeti esztétikának, mely a technikai kivitel méltatásán
túl is foglalkozott az egyes alkotások vagy stilusok értékénekmeghatározás áv al. Az egyip-
tomi szobrász biztos volt abban, hogy az igazi valóságot örökíti meg, erre utal az Óbiro-
dalom idején előforduló ,,életszerúenmegalkotva" kifejezés. A szobrász jelólésére hasz-
náIták a szanh,,,megelevenító" szót is, ami nemcsak a szobrok mágikus funkcióiával áll
kapcsolatban, hanem szemléletesen érzékelteti a múvészképességét,mely a hús-vér élet
valóságát kőbe tudia á§inni.
Másrészt - úgy látszik - tisztában voltak azzal is, hogy a sikmúvészet nem képes min-
den mozdulatot, minden munkafolyamatot egyértelmúenvisszaadni. Ez az egyik oka
annak, hogy a reliefeken a dolgozók fölé némelykor magyarázatként odaírják, hogy
milyen munkát végeznek. Ezt a nehézségetszitrtette meg a szolgaszoborcsoportok al-
kalmazása, nép§zerűségükhöz olcsóságuk, kónnyíí előállíthatóságuk mellett hozzájáíult
a reliefeknél nagyobb plasztikai kifejezőerejük is.
A technikai kivitelezésről főleg a befejezetlen emlékek árulnak el sok mindent. A dom-
bormúvek és festmények vázlatok, mintakönyvek alap|án készúltek, a kis méretíírajzot
négyzetes hálózat segítségévelkönnyen lehetett a kívánt méretben a falra felvázolni,
anélkúlhogy az előzőleg gondosan kialakított arányok megváltoztak volna. Először tehát
a kép körvonalai készütek el a falon, maid - ha dombormúről volt szó - kivéstéka kon-
túrvonalakat, s ezekből kiindulva lefaragták a felületet. Ezután következett a dombormú
egyes alakiainak megmun}álása, a részletek kidolgozása, maid - amennyiben sziilkséges-
nek látszott - az egész kőfelületet gipsz alapozóréteggel vonták be a festés számára. Az
egyiptomiak mindig száraz felületre festettek (al secco). Általában több mester (rajzoló,
292
vésnök, festó) dolgozott egy-egy képen, de nyilván voltak olyan esetek is, amikor mind€z
egy alkotó múve volt.
A szobrászok megfelelő méretú,rendszerint hasáb formáiú kőtömb oldalaira négy-
zetes hálózattal rárajzolták a szobor alakját különféle nézőpontokból, tehát a felső lapra
felülnézetből, az oldalakra oldalnézetben, az elülsőre frontáli§an, maid a kiielölt vonalak
mentén kezdték meg a faragást. A négyzetes hálózát mellett különféle arányjelző segéd-
vonalakat is használtak.
Az egyiptomi szobrász a legkülönfélébb kőanyagokkal dolgozott. Az aránylag puha,
könnyen faragható mészkő, homokkő, egyiptomi alebástrom mellett a gránitot, a kvar-
citot (a homokkő egy kemény fajtája), bazaltot, brecciát és dioritot használtak. Emellett
nagy számban alkottak fából is szobrokat. A fémszobrászat ősi eredetű, már az archaikus
korban is készti.lt réz királyszobor, a VI. dinasztia korából pedig I. Pepi királynak és
fiának, Merenrének hatalínas méíetű, rézlemezekből készüt szobra maradt fenn. Néhány
bronzszobor a Középbirodalomra datálható, de túlnyomó többségük az i. e. I. évezred-
ből származik. Ezek az ún. viaszvesz€itéses (cire perdue) el|árással készültek. Elóször cl-
készítettékviaszból a szobor modelliét, erre agyagköpenyt teftek, maid kiégették.Köz-
ben a viasz az agyagköpenybe fúrt lyukon át kicsurgott. Ekkor öntötték be a megolvasz-
tott bronzot, s lehúléseután lef€itették róla az öntóformát.
A kisplasztika és az iparművészet kedvelt anyaga volt az egyiptomi faiansz. Az elneve-
zés félrevezető, ugyanis semmi köze az európai faianszhoz, az ónmázas cseréphez. Az
egyiptomi faiansz alapanyaga a kvarc, melyhez kötőanyagként nátront kevertek. Erre
kerúlt a többnyire kék vagy zöld, ritkábban fehér vagy sárga máz. A fajansztárgyak az
égetésután nyerték el kőhöz hasonló keménységüket. Fajanszból tömegesen állítottak
eló amul€tteket, §karabeusokat, vázákat, usébtkeí s egyéb kisebb szobrokat.

Az egyiptomi múvészetalkotásainak többsége színes volt. A sikművészet a fehér, sár-

ga, zöld, kék, piros, barna, szürke, fekete szinekkel dolgozott; a szinek mindig élesen
elhatároltak, eg},másba átmenő árnyalatokat, tört szineket nem alkálmaztak. A valóság
pillanatnyi ielenségeitől való elvonatkoztatottság megnyilvánulása, hogy fény- és árnyék-
hatás nem létezik. Szlnkezelésében a pillanathoz, az időhöz való viszonyában az egyip-
tomi művé§zet az impresszionizmus ellenpólusa.
A színezésbenis kiala}u]tak bizonyos konvenciók, legfontosabb a férfi és nöi test
megkülönböztetése; á nő mindig világosább bőrú á képeken, szobrokon, általában sárga,
a férfi sötétbama. Mellékes kérdés most az, hogy mennyiben volt ennek tényleges alapja
(a férfiak többet tartózkodtak a szabadban, bőrük kevésbéfinom), a iellemzö az, hogy
az egyénísa|átosságoktól fűggedenül is ragaszkodtak ezekhez a színekbez.
Vallásos ábrázolásokon a szlnek ielképe§ értelmúek, nemcsak a személyek színezése,
hanem a háttéréis. Így Nofertari királyné (IL Ramszesz felesége) sírjában annak a híres
részletnek, mely a bábiáték mellett mutatia a királynét, ragyogó sárga hátteret adtak,
hiszen az arany a Nap fémie, s az istenek testének legméltóbb anyaga. A §7estcar Papi-
rusz egyik meséiébena Nap gyermekeinek bóre arany, a múmiák arany- vagy aranyo-
zott maszkja pedig a megistenülést é§ a túlvilági fényességbejutás íeményétfeiezte ki,
Az arany transzcendens szimbolikáia nem korlátozódik Egyiptomra, elég, ha az ikonok
arany hátterére utalunk, mely az ábrázolást kiragadta a reális világból.

293
 A fehér szintén a megdicsőüles színe, ugyanúgy, mint a késóbbi keresztény apokalip-
tikában, Hófehér múmiaburkolatban jelenítik meg a sírfalképekaz Ozirisszé változó
Tutanhamont, § az Úibirodalom második felében az usébt* is lehetnek fehér színúek.
A fekete a termékenységre, á termőtalaira emlékeztette Egyiptom lakóit, akik orszá-
gukat Fekete ftildnek nevezték. A fekete tehát a szentség színe, ezért ábrázolják fekete
bőrrel Jahmesz-Nofertari királynét (75. kép), akit isteni lényként, védőszentként tisztel_
tek; Ozirisz arca néha, Anubiszé majdnem mindig fekete.
A sariadó növényzet, az újjászúletésszine azől.d,. Ozirisz némelykor zöld arcú, de isme-
retes olyan fa múmiakoporsó is, melyen az C)zitisszé vált halott arcát festették zöldre,
A kék mint az ég szine kozmikus-metafizikus tartalínat kapott. A lazúrkő és az azt
utánzó üvegpaszta igen kedvelt az ötvö§múvészetben (Tutanhamon aranymaszkia, kék
skarabeusok stb.), Istenel§ elsósorban Amon teste gyakran kék. Az embernek és az
isteneknek kijáró szlnek elosztására érdekes példa Tutanhamon egyik mellvértjének ma-
radványa. A király arca, teste barna, a vele szemben álló Amon arca és teste sótétkék,
a király mögött ábrázolt, tehát Amonnál alacsonyabb rangú isten arca világoskék, teste
barna, s végúla l€ghátul látható istennő arca, kariai világoskékek. Igen gyakran kék zo-
mánccal vonják be - különösen a XXI. dirrasztia korában - az usötlket.
A pirosnak kettós szerepe volt. Egyrészt a vér, az életeró §Zíne, s egyes amuletteket
például vörös színű karneolból kellett előállitani. Alsó-Egyiptom koronája a vörös ko-
rona, de emellett a kietlen sivatagnak és a félelmes, pusztító Széthnek is ez a színe.

Nézzúkezek után, melyek az egyiptomi művészet leggyakoribb témái. Legfrissebb-

nek, legelevenebbnek ma a mindennapi élet ielenetei hatnak, akár á III., akár a II. év_
ezred alkotásairól van szó. Az egyszerű emberek, a parasztok, kézmúvesekéletéről,mun-
kájáról ugyanolyan hozzáértéssel megrajzolt képek tömegét ismeriük, mint az előkelők
lakomáiról vagy az uralkodók távoli országokba vezetett hadiáíatairól. A sikmúvészet
alkotásainak többsége a xvIII. dinasztia végéiga földi életet választotta témájául (64.,
65., 66. kép, VII. tábla). Az áldozati ielenetek, melyeken az i§tenségek ábrázolásai is fel-
tíinnek, szintén lényegébenehhez a körhöz tartoznak, hiszen az istenek szobraik alakjá-
ban az egyiptomi szemében a templomban ielen levő realitások, A művészeti-VilágnéZeti
fejlődés egyik figyelemre méltó jelensége, hogy milyen óvatosan, milyen félve léptek tul
az egyiptomiak a racionalitás határán és kezdték ábrázolni a túlvilágot annak ellenére,
hogy a III. évezred közepe óta ez volt a vallásos irodalom fő témáia. Az Ó- é§ Kózép-
birodalom képzőművészetében szemmel láthatólag tabu volt a lcldön kívúlirégiók meg-
jelenítése. Az Óbirodalom ideiéból nincs dokumentálva a tulvilág képe; az Első Át-
meneti Kor és a Középbirodalom néhány koporsójának belsejében, tehát olyan helyen,
ahol felfogásuk szerint csak a halott láthatta, ninik fel a tulvilág két útiának és különbóző
területeinek vázlatos, nem művészi igényúra|za. A korabeli sirok falain ilyen kép nincs.
A XVIII. dinasztia ideién kezdenek - a világnézet fokozatos átalakulásával párhuza-
mosan - a művészet határai kitágulni. Miután ekkor máí a lrabftak Kőngae i|lwszttá-
cióiként is alkalmaztak tulvilágra vonatkozó képeket, egyre inkább előtérbe került a
probléma, kívánatos-e ennek a témának felvitele a falakra. Az irreális témákat a XIX.
dinasztia kezdetéig a művészet a magáLrrsírokban általában óvatosan, mértéktartóan ábrá-
zolta - eltérően a királysíroktól, ahol csak túlvilági vonatkozású képek vannak.
Az istenek képei fokozatosan mind nagyobb teret foglalnak el, a kor művészetszem-
294
lélete, esztétikai és vallási szempontok azonban még ellene szóltak, hogy olyan direkt
módon ielenítsékmeg a másvilágot, milt a Halottak Könyae képei. A sirképek ősidők
óta az élet derűiét hozták a sírba, s érthetően nehezen szánták rá magukat, hogy ezeket
a halál birodalmával helyettesítsék. Az l]jbirodalom múvészei a XVIII. dinasztia korá-
ban az általános korabeli színvonalhoz méltóan oldották meg a feladatot, hogy a halál
jelenléte ne zavaria az evilág felé forduló sirdekoráció alaphangulatát. Puimré thébai
síriában (39) például a Nyugat istennót, vagyis a tulvilág perszonifikált formáiát és ozi-
riszt ábrázolták, amint a halott előttük térdel, E két isten érzékeltette azt a |étszféíát,
amelyet a míivésznem akart közvetlenül bemutatni.
Még elvontabb másvilág-szimbolikával is találkozunk, például Ken-Amon siriában
(93), ahol az egyik részlet a nyugat hieroglifáiát mutatia, kezében két edénnyel. E kor
esztétikáia a való életen kívüli tematika absztrakt megielenítésére is alkalmasnak találta
a hieroglifákat. A túlvilágra való belépéstaz ijesztő elem telies kizárásával íátja a rréző
elé Noferhotep síria (49). A két világ határmezsgyéjén, a sír aitaiában az élő Noferhotepet
a Nlugat istennő fogadia.
Nagyobb stiláris vagy tematikai változás ezeken a képeken a 16-14. században nem
vehető észre, gyakoriságuk azt tanúsítra, hogy tudatos múvészi-vallásos irányhoz kap-
csolhatók. Démonok, szörnyek, bizarr, fantasztikus részletek nélkül is sok olyan gon-
dolatot ki tudtak igy fejezni, melyek később sötét, kísérteties kóínyezetben ielentkeztek.
Az Amarna kor után vi§zont már az életvidám képek mögött is irreális tartalom reitózhet.
A thébai 157. sírban, melyben Nebwenenef nyugodott - aki II. Ramszesz idején Amon
fópapja volt -, az egyik falképen az elókelök kedvelt szórakozásának, a nílusi lándzsás
halászatnak az ábrázolását látiuk. A sír tulaidonosa teknősbékát öl meg. Az ,,él Ré, meg-
hal a teknősbéka" kísérő felirat kétségtelennéte§zi, hogy rituális vadászatról van szó,
mely Ré ellenségeinek elpusztítását célozta.
A túlvilág ábrázolása először a XVIIL dinasztia kezdetén, Szenenmut titkos síriában
(353) ielenik meg a sir falán. A tulvilági ítéletetelőször Menna síriának (ó9) falán látiuk
(IV. Thotmesz kora), Haerphat sírjában (57) pedig az üdvözült lelkek ftrldiét találiuk.
Az Amama korig azonban - a magánsírokban - ezek egyedi, elszigetelt esetek, azután
viszont gyökeresen megváltozik a sírképekszelleme, a másvilág foglalia el a falakat, a
maga i|esztő démonaival, isteneivel, s csak a megdicsőült lelkek boldogságának ábrázo-
lása jelent derús színfoltot (XIX. tábla). A színek rendhagyó alkalmazása, meglepő kont_
rasztok is fokozzák a dekoráció misztikus hatását. Ez az átalakulás az egyik legnagyobb
horderejú változás az egyiptomi művészet történetében, megnyitotta az addig zárt kapu-
kat a ráción tuli elemek egyre vadabb bózönlése előtt.

A szobrászat témaköre a múfaj sajátosságaiból adódóan sokkal szúkebb. Királyok

emberfeletti méretű vagy kisebb képmásai, magánemberek templomi vagy sirszobrai,
kultuszszobrok és egyéb istenábrázolások, szolgaszobrok, varázsszövegekkel bodtott ún.
gyógyító szobrok, ember alakban kifaragott tárgyak, amulettek, állatszobrok, s ezzel
nagyjából már ki is merítettük a repertoárt, Az egyes csoportokon belül, korszakoktól
függően, természetesen lényeges eltérések figyelhetők meg.

Végü néhány szóval az ötvösművészetról is meg kell emlékezni.ittk, mely már az I.

dinasztia korában olyan remekmúvek létrehozására volt képes, mint a Dzser király
295
 NYUGAT ISTENNÓ A SiR BEJÁRATÁNÁL
(Noferhotep síria)

abüdo§zi síriából származó karperecek. Gyors kibontakozá§át előmozdította, hogy arany

viszonylag nagy mennyiségben állt rendelkezésre, Az ötvös általában vékonyra kalapált
fémlemezekkel dolgozott, öntésre ritkán kerúlt sor, gyakran alkalmazták viszont a for-
rasztást. A domboritás valószínűleg gyanta alátéten történt, trébeléssel, vagyis a lemez
hátoldalát kalapálták.
Finomabb ékszereknél bonyolult eljárásokat is alkalmaztak. Ilyen eljárás volt a fém-
berakásos díszítés,amikor fémalapba egy másik fémet dolgoztak bele (tausírozás), pél-
dául bronzba aranyat. Magas szinvonalon állt a rekeszes technika, fémszálakat forrasz-
tottak az alapra, s ezekbe kőberakásokat helyeztek. Gyakran ezeknél is tetszetősebbek a
rekeszzománc díszítések.Ritkábban találkozunk a niello eliárással, melynél a fémlemezt
kivésték, s ebbe ezüst, réz é§ kén keverékéből álló masszát helyeztek.
Az egyiptomi ötvösművészet legszebb darabjai közé tartoznak azok, melyeket gra-
nulációs technikával díszítettek,vagyis parányi aranygömböket forrasztottak az alapra,
megfeleló alakzatokba csoportositva. Az ötvösök nagy mennyiségben használtáü< a fél-
drágaköveket, lazúrkövet (lapis lazuli), melynél a kék szín mélységétmég alanyszem-
csék is fokoztá&, a zöld türkizt, a vörös karneolt, a zöld ftildpátot és a lila ametisztet.
Mivel mindezek a kófajták drágák voltak - a lazúrkövet a mai Afganisztán területéről
kellett behozni -, gyakran színes utánzatokkál, ún. üvegpasztákkal helyettesítették őket.
Tetszetős tárgyak készültek üvegből (92. kép).
A Tutanhamon-sir kincseskamrái rejtették a ma ismert pompás egyiptomi ékszerek
többségét, de téves volna azt hinni, hogy ez a korszak az ötvös§ég csúcspontia. Az óbiro-
dalmi arany sólyomfej (36. kép), a Középbirodalom életteli ábrázolásokkal ellátott, áttört

296
melldiszei (a6. kép), leheletfinom koronái, nyakláncai, a Jahhotep-sír masszív kidolgo-
zású karperecei, IIL Thotmesz feleségeinek gallér|ai, ékszerei, Tutanhamon sirjának
gazdagon felékesitett, bámulatos formai gazdagságot, változatosságot elénk táró ötvös-
múvei, a taniszi aranyszobrocskák vagy a szaiszi reneszánsz nemes kidolgozású amulett-
jei, mrlmiadíszei között nehéz volna akár esztétikai, akár technikai szeínpontból reális
értékrendet felállitani. Az egyiptomi ötvö§ök az egyesítés korától a római időkig olyan
színvonalon dolgozta\ melyet Európa mestereinek csak nehezen §ikerült utolérnitik.

A MÚVÉSZET TÖRTÉNETE

A Nílus-völgy régészetianyagában a jellegzetes egyiptomi arculat az i. e. IV. évezred

közepe táján kezd kiraizolódni. A Nagada l.-kor vadászati ábráaolásai, majd a Nagada
II. festett vázái (5-6. kép), a magas fokú kompozíciós készségről tanúskodó Nílus-parti
ielenetek, a lényeglátó stilizálással megfogalmazott vízimadárképek a következö nagy
korszakok sokat ígéró előhirnökei.
A képek sávokra bontása már a predinasztikus kor végénmegkezdódik, a Skorpió-
buzogányon és a Narmer-paleíten (L2., 14. kép) majdnem kész formában áll előttiink,
A különbség a későbbi időkkel szemben annyi, hogy a sáv itt még nem szorosan össze-
tartozó képeket választ el. A síkművészetfejlődésével lépésttartott a plasztika is, egy
Narmer nevével ellátott, fél méter magas alabástrom pávián (Berlin, staatliche Museum)
a nagyszobrászat első emléke Egyiptomban (l3. a-b kép). Az I-II. dinasztia ideiéből
már királyszobrokat is ismeriirrk, az abüdoszi elefántcsont királyszobrocska (l5, kép)
realista felfogásával, a hierakónpoliszi kova Haszehem-képmás (Kairói Múzeum) pedig
zárkózott mozdulatlanságával, ünnepélyes időfelettiségével egy-egy hosszú-hosszú soro-
zat első tagjai. A szakkarai Dzsószer_szoborral (Kairói Múzeum) kezdetét veszi az élet_
nagyságon túllépőkirályszobrok állítása. Az archaikus korban készíten€k először sztélé_
ket, némelyiken ott van az elhunyt képe is. A Dzsószer-piramis és a déli sír királyt ábrá-
zoló reliefiei technikai kidolgozás és kifeiezőerő dolgában nem sokban maradnak el az
V-VL dinasztia legszebb sírdombormúvei mögött.
Az egyiptomi múvészet tehát párhuzamosan formálódott ki a döntő történelmi sors-
fordulóval, az állam megszületésével. Ekkor elnyert arculata fő vonásaiban mindvégig
jellemzö maradt, de a társadalmi, politikai változások Egyiptomban sem maradtak hatás
nélkül a mílvészitevékeny§égr€.
A IV. dinasztia ideién lefékeződik az az íEéíetesfeilődés, mely Dzsószer és Sznofru
alatt érte el első csúcspontját, Az éppen csak megjelenö meséló kedvú magánsír-dombor-
múvek és -feliratok (Metien síria), hirtelen eltúnnek, helyettük csak a halott képe és áldo-
zati listák láthatók a masztabákban.
A királyi épitészetKheopsz idejében még az e|őző irányt követte, a nagy piramis
halotti templomából előkerült dombormútóredékek könnyed eleganciáia a Sznofru-kori
mesterek stílusának szellemét órzi. Khephrén temploma viszont hatalmas, sima gránit-
pilléreivel a lenyűgöző komolyság, puritanizmus legismertebb emléke. A piramisok ko-
mor fenségének árnyékában a gizai temetők szigorú szúkszavúsága nem meglepő. Aho-
gyan a ,,Nagy Isten", úgy alattvalói sem árulnak el önmagukról semmi közelebbit sem
írásos, sem képi formában,
297
 Az államszervez€tben és a művészetben egyaránt az V^ dinasztia hozott oldódást.
A tematikai korlátozásoktól megszabadult művészek most bámulatos sokszínűségben
bontiák ki az él€tet a ma§aabákban. Apró, villanásszerú epizódok, szeretettelies íészle-
tezéssel megmunkált életképek teszik hallatlanul dinamikussá, mozgalmassá és ugyan-
akkor nagyon emberivé az Óbirodalom második felének falképeit. (Részletesebben az
Óbirodalom című fejezetben tárgyaltuk.) A psraszti, a kézmílvesmunka különböző fázi-
sai, a halászat, vadászat, madárfogás izgalmas pillanatai éppúgyhe|yet kapnak itt, mint
az áldozati adományokat hozók hosszú sora, Ptahhotep, Ti, Mereruka masztabája, egy
késóbb soha rúl nem száínyalt, sőt utol sem ért színvonalra emelik a reliefm{ivészetet.
A néhány éve feltárt Nofer-sziklasír (Szakkara) - a faragást tekinwe egyébkéntkoránt-
sem ennyire finom - dombormúvei alapján, az óbirodalmi sírok haidani színpompáját
is eredeti szépségébenismertük me8. A VL dinasztia végévelez a ragyogó múvé€zet
hirtelen hanyatlásnak indul, majd egy időre eltr.inik.
Az óbirodalmi nagypl8sztika királyokat és nag},urakat örökített meg. Khephrén világ-
hirű dioritszobra a sólyommal, a királyi és az isteni hatalom ősszefonódásának egyszerú,
egy állameszme lényegét világosan megfogalmazó kőbe faragása. A sólyom szembenéz€t-
ből szinte észrevehetetlen, az isteni erő rcjtetten oltalmazza földi me8testesülését (37.
kép),
A háromalakos szoborcsoportokban, melyek Miüerinoszt egy perszonifikált nomosz
és e8y istennó tIírsaságában mutatják (Kairói Múzeum), a király magasodik ki, rangia
tulemelkedik az iste i méltósá8on is. A kortalan, rendíüetetl€n, istenivé átlényegült
fenség legtökéletesebb megfogelmazásai Khephrén és Mükerinosz ideálportréi (Kaiíói
Múzeum). A végtelen messzeségbe tekintő szemek, a minden földi esendőségtől mentes
arcok transzcendens szellemmel telitik ezeket a szobrokat. Az Óbirodalom második felé-
ben - az istenkiíályság hanyatlásával párhuzamosan - megfigyelhető ennek a múfajnak
a fokozatos elerótlenedése, az ószinte meggyőződés egyre nyilvánvalóbb hiánya. A monu-
mentalitás (uszerkafl vagy a tetsz€tő§ technikai kidolgozás [L pepi rézszobra (kairó)
és alabástrom szobra (Boston, Museum of Fine Arts)] nem palástolhatia, hogy többé
nem ,,Nagy Istenek" képmásai állnak előttünk.
A magánszobrászatban, az előkelők megörökítésében két múvészi felfogás kúlöníthető
el. Egyreszt időfeletti, eszményi képmásokat találunk (l. 292, o.), rnásrészt realista szob-
rokat [például Hemiunu herceg (Hildesheim, Pelizaeus Museum), Anhhaf herceg (Bos-
ton, Museum of Fine Ans), a .Falusi biró", azaz Kaaper (Kairó)], melyek az életkort
is érzékeltetik,nem kendőzik, hogy a nagyúr bizony pocakot er€sztett. Némely sírban
két kultuszszobor is állt, egy realista felfogású es egy idealizáló (Kaaper-, Ranofer-sír).
A két stilusirámyzat kózött áll a hercegi pár: Rahotep és Noíret szobra (II. tábla),
A IV. dinasztia ideién meg|elenö, de föleg az V. dinasztia korában divatos, az intellek-
tust felmagasztositó írnokszobrokon az eszményitó irányzat szellemében dolgozták ki
az arcokat.

Az Óbirodalom képzóművészete és építészetenemcsak az akkori Közel-Keleten, ha-

nem világviszonylatban is messze az első helyen állt. Nem mondható ugyanez a követ-
kező évszázadokról. Memphisz mint múvészcti központ megszúnik, a provinciális voná-
sok válnak uralkodóvá. Máf az Óbirodalom korában megfigyelhető, hogy a fővárostól
távol, például Asszuánban a $írműveszet messze lemarad az északi mintáktól. Az Elsó
298
Átmeneti Kor sztéléin az emberábrázolások korábbi" nemes arányai furcsán torzulnak.
Úi színfoltja viszont a művészetnek a szolgaszobrok tömeges elhelyezése a sírokban.
Szolgaszobrokat az Óbirodalom idejében is állítottak eló - söt szórványosan korábban
is -, az óbirodalmi darabokat azonban még nem csoportosan alkalmazták. Az Első Át-
meneti Korban és a Középbirodalom ide|én már nem kőből, hanem fából készülnek
(42., 43. kép). A darabok többségének esetlen, primitív kidolgozását feledteti az élénk
szinú festés és a csoportok életszerű, a munka lendületét pompásan visszaadó elrende-
zése. Bárkák, fonó-, szövóműhelyek, sörfózők, mészárosok, magtárak - s mindez telies
felszereléssel, minden szükséges tartozékkal -, érdekes, szemet gyönyörködtető látvány,
de ezenfelül a mindennapi tevékenységek,munkafolyamatok olyan részleteire is választ
ad, melyek a masztabaképeken nem jól láthatók, Egy assziuti kerületi kormányzó, Me-
zehti két katonai alakulatot faragtatott ki magának: az egyik csapat egyiptomiakból áll,
a másik núbiai íiászokból. Meketré sírja számára pedig az állatállomány szárnbavételét
dolgozták ki modell formájában. Kis oszlopos épületben i| az úr az írnokok társaságá-
baíL eléitik haitiák a gulyások a szarvasmarhákat (Kairó).
A szolgaszobrok a XII. dinasztiabeli konszolidáció ideién is továbbélnek, de közben
fokozatosan az usébtk váltiák fel őket.
A kisplasztika természetszeretetről, humorról, ió megfigyelő- és komponálókészségről
tanúskodó csoportja a kék fajansz vizilószobrocskák. A nagyplasztika a Középbirodalom
ideíéna XI. dinasztia alatt jelenik meg úira (I. Mentuhotep iubileumi ünnepi öltözéket
viselő kairói szobra), a XII. dinasztia alatt nagy számban állítottak elő királyképmáso-
kat. A dinasztia első felének alkotásait merev, szenvtelen komolyság jellemzi, III. Sze-
szósztrisz és III. Amenemhat arcán viszont a szenvedések, a kiábrándultság barázdái
kapiák a hangsúlyt, szinte úgy túni\ hogy a merev kőfelület alig bírja elviselni a zak-la-
tott érzelmi élet belső izzását. A sorozát legnevezetesebb tagja az a íLégyszfinx (Kairó),
melyeken négy király neve olvasható, azét azonban, aki állittatta óket, hiába keressük,
Az Ujbirodalom ideién Taniszba vitték á négy szobrot, hogy a fel,világzó ij várost ékit-
sék. Stiluskritikai alapon lehetett megállapítani, hogy III. Amenemhatot ábrázoliák (50,
kép). A szfinx mint szobortípus az Óbirodalom felfedezése, ezek a szfinxek azonban
annyiban is rendhagyóak, hogy csupán az arc emberi, nem az egész fei, s ezt i§ hatal-
mas oroszlánsörény keretezi. A drámai, belső nyugtalanság sajátos kontrasztot alkot az
oroszlántest statikus nyugalmával. Feszült idők pesszimista világnézete tiikröződik a
középbirodalmi királyok szobrain, először fásutt nemtörődömség, majd az ellenkező
véglet formájában. Akadna} különleges alkotások is, mint egy nehéz parókát viselő
királyszobor (49. kép). A kö királyszobrok mellett fából is faragtak igen tetszető§ kisebb-
nagyobb figurákat, ilyen I. Szeszósztrisz két listi szobrocskáia (Kairó és New York,
Metropolitan Museum). Egyik a fehér, másik a vörös koronával ábrázo|ja. Majdnem
élemagyságúAuibré-Hór király &a-lelkének ébenfa szobra (Középbirodalom vége,
Kairó).
A főurak szobrain a hosszú ruha kihangsúlyozza a zárkózottságot, ami az arcon is
megíírutatkozik. Az óbirodalom belső vitalitása tóbbnyire hiáLnyzik ezekből az alkotá_
sokból. Kiemelkedő mú Szennuinak, Dzsefai-Hapi kerületi kormányzó feleségének
pompás képmása, ahol a szép, fiatal arcon csendes, kisimult derű tekint az öröklétbe,
(Boston, Museum of Fine Arts.)
A kor szobrászatátrak fontos úiitásai a kockaszobrok, Ezek íiildön ülő, felhúzott lábú,
299
 köpenybe burkolózó emberalakok. A szinte kubista szellemű geometrizálás az arcon
nem érezhető, csak ezt dolgozák ki íészlete§en, a középbimdalmi daraboknál azonban
még a végtagok sem tűnnek el teliesen.
A síkmúvészetaz Óbirodalom végi nagy kataklizma uuín evszázadokon át nem találta
meg ú| hang|át. Az errlékek nagy része a középbirodalmi norrroszkormányzók és más el_
őkelőségek sírjából lraló (BeDi HaszáD, El-Bershe, Meir). A meiri domborműveken
akadnak humoros íészletek(háias munkafelügyelQ sovÁny pásztor Uhhotep síriában),
ugyanitt mozgalmas vadászieleneteket is találunk (Szenbi-sír), ahol a sávtagolrÁs elhagyá_
sa a kötetlenség benyomását kelti, mégis - a kitílnő íészletek ellenére - van valami mes-
terkéltség a kompozíciók egészében.A üébai Antefoker-sír vadász|elenete a hagyomá-
nyos tagolá§t mutatia. Az asszuáni nagy kormányzósírok belső díszítéseálulában nem
nyúit sok meglepetést, figyelemre méltó ú|íuísII. Szirenputnál a falakon, félszobrok for-
máiában kidolgozott, múmia forrníjúál-szarkofág.
A hiiksósz uralom korából skarabeusokon kívü csak egyetlen új vonásokat mutató
a]kotást ismerünk, egy kis eleftnrcsont szíinx töredékét Abüdoszból. A szfinx arcvoná_
sai sémi iellegűek.

_
Szinte áttekinthetetlenül gazdag és sokszínű a XVIII-XX. dinasztia uralmának, az
tTibimdalomnak múvészerc.A legrészlete§ebben a thébai múvészetfeilődését ismer|űk,
de igen magas színvonalon álló múvészeti centrum Memphisz is, majd egyre naglobb
szerephez iutottak az északkeleti Delta víro§ai, Per-Ramszesz és Tanisz. Ezt a négyszáz
évet három részletben tekintiiiü< át: l. A IIL Amenhoteppel végződő thébai virágkor.
2. Az Amarna_reform. 3. A XIX-XX. dinasztia.
l. Az úiiáéledtés gyorsan fellendüő egyiptomi birodatom fővórosa Théba, a legtehet-
ségesebb múvészek itt dolgoznak. A béke királynőjének, Hatsepszutnak finom, karcsú ,
alakiát, üő-, térdelő_ és wíirxszobrok ragyogó sora őrizte meg. Az egyik szobrász még
a középbirodatmi traűcióhoz kapcsolódott, III. Amenemhat különös szfinxeinek min-
táiáía dolgozta ki a feiet (Kaió), az új idők fe|lődő mesterségbeli tudása azonban már
mindenüft átiit a régi formákon, Egyes szobrain markáns, szinte férfias, az uralkodók
müszakállát viselő portré táísul a kecses női testhez, másutt gyengéd, íjnom az arc.
III. Thotmesz, a nagy hadvezér legszebb szobra egy Karnakból va.ló bazalt képmás
(Kairó) (51. kép). E szobornak és egy, a British Museumban őrzött kolossális rózsaszín
grrÁnitfejnek is érdekes vonása, hogy a kiníly kissé lefele nez - így kapcsolatba keriil a
szemlélövel -, és egy alig érzékelhető, finom mosoly ióindulatu derút varázsol az arcára.
A kinÁly anyirának, Ízisz kinálynénak §ötétszürke gránitszobra a fiúi szeretet szep eí é-
ke, késői elismerés eg:y szerény szerepet betdltő mellékfeleség szímára, aki szinte látha_
tatlan volt Hatselxzut fényében(Kaió).
A későbbi kinílysmbrok közül kettő egy-egy állatistenséggel égyütt ábnázolia az ural-
kodót. II. Amenhotep egy hatalmas Hathor-tehén-szobrot állított fel apjának Deir el-
Bahari-i kápolnájában, Önmagát kétszer is kifuragtatta a smbron; ott áll elöl az istennő
feiének olalma alatt, de ó az a gyermek is, aki az istennő tőgyéből szívia a minden em-
berinél dúsabb táplálékot. Egy másik smbrán egy kígyó a védelmeóie (Kaió).
Igen változatos III. Amenhorcp konínak ki::ályplasztikáia. A monumentalitást a min_
tegy 20 méter magas kmrcit Memnón-kolosszusok, egy óriási fei a British Museumban
és az a mészkő szobor képviseli, mely Teie királynéval ábránlja (Kairó), Egy kis, ében-

300
fiból készült smbrocska (Nev York, Brooklyn Museum) az e§zményítő tendencia szep
pélüja, qy e|ő-ázsiai ruhát viselő pocakos képmás ezzel szemben a kor hagyornányok-
kal egyre inkább szakító valóságát ieleníti meg. A késóbi idők egyre intenzívebben lal-
lásos szellemü művészetének előhíínökei az lin. botbrtó királyszobrok, melyek valami-
vel III. Amenhotep előtt ielentek meg, de az első ferrnmaradt darab őt ábnázolia (Kar-
nak). Ez a szobonípus (kinilyok, késób magánemberek is) hosszú botot tartó személye-
ket ábráznl, a bot végérevalamelyik isten, rendszerint a thébai háromság egyik tagjának
feie van feltúzve.
A kisplasztika méltínhíres emléke Teie királyné kis ébenfa feie (Nl,ugat-Berlin), nú-
biai arcvonásokkal. Egy intelügens, tetterős, már nem fiatal asszony nagyszerú ponréja.
A privát szobrászatban Szenenmut képmásai tanoznak a legjobb darabok közé. Több
alkalommal Nofrur&al, Hatsepszut leányrával ábrázoltík együtt, amint szeretettel, oltal_
mazóan tart|a a gyermeket. A típus egyébkénta gyermekét taftó Ízisztől ered. Vele elő-
ször a Középbirodalom korában találkoztunk.
Uj csoponot alkotnak a sztéléttártó szobíok. Rendszerint a napistenhez intézett, ó-
vid fohász került a sztéléIe.
Niai írnok mészkő szobrán a festés is ió r{llapotban maradt meg. Gyengéden átkaíoliák
egymást feleségevel, A ragyogó fehér ruha, az unh gallé1. a feldíszítettpaóka, az arcok
nyugodt derúie ellenére is érzőük, hogy nem egy lakorrrán üő hrizaspán látunk. A kö-
zeiük vé§ett kis Ozirisz-bárka diszkréten, de világosan a holtak birodalmába helyezi e ie-
lenetet (Moszkva, Puskin Múzeum).
A híres bölcset, Amenhotepet, Hapu fiát, III. Amenhotep kegyencét fiatalon (52.
kép) és öregen is kőbe fura€ták, arcvo násau azí pé|dázzák, milyen egyéni alkotásokra volt
képes az egyiptomi művészet a hagyományos kereteken belül is (Kaim).
A thébai síkművészet alkotásai közü csak a legfontosabbaknak a leínása is külön köt€_
tet igényelne. A templomi művészetből Hatsep§Zut Deir el_Bahari_i reüeíiei, elsősorban
a punti expeűció és a kinilynő isrcntől való születésének képei voltak a legegl,enibbek,
A punti képekle az éles szemű környezetmegfigyelések, mozgalmas ielenetek mesteri
megkomponálása és ironikus Észletek a jellemzők (62. kép). III. Thotmesz kis Hathor-
t<ápolnáiában, a királynő temploma mellett, a színek kitúnő állapotban maradtak meg,
A Seikh Abd el-Gurna-i heeyoldal tele \tsn szebbnél szebb rragánsírokkal (Naht 52.,
Menna 69,, Uszerhat 5l,, Rehmiíé100., Nebamon és Ipuki 181., Ramossze 55. stb,),
Naht síriából közismen a lakomajelenet a három zenészlránnyal (66. kép) és a szüretelés.
Több sírban is vissztér a lándzsás-szigonyos halászat és a rnadarak bumenángszerü hají-
tófegyverrel való elejtése (VI. tíbla): Paraszti munka, kezmúvesműhelyek §IL tábla),
vidám, előkelő társaságok, áldozati ielenetek vonulnak fel ezeknek a sziklasíroknak a fu_
lain, az első beiárati kamníkban. (A sírkamra általában egy kiilön, űszítetlen alsó rész_
ben lan.) Többnyire lesimítiák, kiegyengetik a falakat, de előfordul az is, hogy a szikla-
melrnyezet természetes domborulaait is belekombinál!ák a űszíté§be, szennofer sírjá_
ban (96) a mennyezetet szőlőlu8as formáiában képezték ki.
Derüs, világi művészet ez, egy féuykonát élő rragyhatalom vezető é§ középíétegének
életre és halálra egyaránt kiteriedő optimizmusa fogalmazódik meg a hagyománlokat
tiszteletben anó, de az úi áramlatok előtt is kiüírulkozó képsorokon. Hel}€nként a pers_
pektíva alkalmazásálral is kísérleteztek,és eg},€s íisurák áthágiák a legnagyobb feliilet
törvényét (P'ldául Naht és Menna sír|a; 64., 66. kép).
30l
 Ramosze vezír sírjának falain - ahol a nevezetes siratónőkép is található - a III. Amen-
hotep halálával bekövetkezett nagy politikai fordulat is nyomot hagyott. Míg a szinte
dekadensen túlfinomult eleganciájú képek egy része tradicionális szellemben készült,
addig a szemben levő falon már om találjuk bántó kontrasztként az Amarna-stílu§t.
Ramosze azonban hiába tette meg ezt a gesztust az ifiú uralkodó felé, mint a régi arisz-
tokrácia tagja, végü is nem tudott beleilleszkedni az új rendszerbe.
2. Az Lmama kor. Aton, a mindenütt jelenlevő korong sugárkezeivel, a maga egy-
szerű közérthetőségében az emblémája e korszak múvészi és politikai törekvéseinek (69.
kép). A fégi isten-ikonográfia alkalmazása tilos, a 6. év után a szent Nap-sólyom is el-
túnik. A múvészikifejezés minden területen megváltozik, nemcsat a vallásban tér új
utakra. A király karnaki kolosszális szobrai (Kairó) hangsúlyozott betegességükkel, tragi-
kus és intellektuális rutságukkal hadüzenetet ielentettek a hagyománynak es a kóz-
izlésnek (53. kép). Teliességében azonban az új fővárosban, Ahet-Atonban bontakozott
ki a reform művészete. A múvészeka folyami növény- és madárvilágot ábrázoló festmé-
nyekkel tették vidámmá a palotákat, a város pezsgó, mozgalmas életétábrázolták a sírok
falain, s egy új szobor§tílu§ tökéletesitésén is fáradoztak. Híres festmény a két kis herceg-
nőt bemutató könnyed, természetes oxfordi freskó. A kor egyik szobrásza Bak, IIL
Amenhotep művészének,Mennek fia volt. Az ásatások során megtalálták Thotmesz
szobrászműhelyét, ahonnét a királyt, feleségét, hercegnőket és hivatalnokokat ábrázoló
szobrásztanulmányok valóságos gyűiteménye került elő. Apró részletekben is megmutat-
kozik ennek a múvészetnek expresszív ereje (55, kép).
A karnaki szobrokhoz képest lehiggadás figyelhető meg a királyportrék megfogalma-
zásában. A reform 17 événb€lül az egyes darabok egymáshoz való időbeli viszonya leg-
több esetben még nem tisztázott, de úgy látszik, hogy a mérsékelt irányzat a második
szakaszban került uralomía. A berlini, végtelenül szomorú arckifejezésú ún. látnokfej
a király egyik legnagyszefiíbb ábrázolása (54, a-b kép),
Sok más Amama-alkotáshoz hasonlóan a legnépszefúbb egyiptomi múalkotás, a színes
nyugat-berlini Nofertiti-mellszobor is szobrásztanulmány. A királyné korának egyik leg-
szebb asszonya lehetett, a művész azonban az igazságltoz vaLó ragaszkodás szellemében
tapintatosan, de alaposabb megtekintéskor világosan látható módon jelezte, hogy a her-
vadás korának kezdetéhez ért. Az arc bal oldalán az orrtőből aránylag iól kivehető redó
húzódik lefeté. A bal szem sarkáLrrál is redő van. Az arc kiképzésenem teljesen szimmet_
rikus, ahogyan a valóságban sem egyforma az arc két fele, a jobb oldal lágyabb meg-
munkálású. Az arccsont kevésbéáll ki, mint a másik oldalon. A művész tehát a valóság
maradéktalan visszaadására törekedett, de a portrétól távol áll minden naturalizmus.
Az arc finom, arisztokratikus szépségéta hosszú, karcsú nyak is kihangsúlyozza. Csak
első pillanatra túnik nyugodtnak az arckifejezé§. Valójában egy válságokkal teli korszak
nyugtalan feszúltségevibrál ebben a páratlan alkotásban.
Egy ruhátlan Nofertiti-szobor azí a még mindig szép női testet miltázza meg, mely
hat gyermeknek adott életet. A gyermekek, a hercegnók szobrainak különös, hosszú fej-
formáia sok vitára adott alkalmat (56. kép). Egyik nézet szerint a kúlönböző népeknél
ma is,dívó, szándékos koponyatorzítás esetével állunk szemben. Más kutatók azt a néze-
tet képviselik, hogy a hercegnők vízfejúek,hidrocefálok voltak. Egyesek furcsa, feltor-
nyozott haiviseletre gyanakszanak. Groteszk módon ez a hosszúfejúseg divatá is lett a
múvészetben, egyes udvari emberek is így ábrázoltatták magukat.

3o2
 Az amarnai gipszmaszkok, melyek főként az udvari méltóságokat ábrázouák, oly mér-
tékben reálportrék, hogy felmerült a gyanú, nem egyenesen arcról formázott agyag-
maszkok alapján készítették-eőket. Annyi bizonyos, hogy nem halotti maszkok. Nem
dönthető el biztosaí\ hogy alkalmaztak-e agyaglenyomatot a készitésükkor.
Az Ahet-Aton magánházaiban felállitott oltárképek a királyt mint gyengéd férjet és
apát mutatják be családja körében. Az egyiptomi művészet egyetlen időszakában sem
annyira őszintén emberi a fáraó, mint ezeken a képeken, shol Aton ragyog a családi
idillre, s az élet ielét nyúitia az apának és az anyának. A történelem azonban azt mutatta,
hogy az egyiptomiak nem gyermekeit dédelgető családapát kívántak a Eónon látni.
Az érzelmektól túlfűtött, hallatlanul mozgalmas templomi reliefművészetet csak az
utóbbi években kezdtiik fokozatosan megismerni. Ehnaton thébai Nap-szentélyeinek
köveit sikerült kibontani Horemheb IX. pülónjából. Kb. 50 ezerre becsülik az innét és
má§honnét származó díszítettdarabok számát. Ezek az ún. talatátok. Tal,ita egyiptomi
arab kiejtésben annyi, mint,,három". A munkások nevezték el igy ezeket a köveket,
vagy azért, mert kb. két arasz hosszúak és egy arasz szélesek, vagy azért, mert a kifeitett
köveket először hármasával rakták egymásra. Valamennyit relief en creux technikával
készítették.Részint számitógépes eljárással, részint hagyományos módszerekkel próbál-
ják az összetartozó darabokat falakká összerakni. Ha ez befeieződik, bizonyára az Amarna
kor számos kérdésébenmódosul majd a tudomány véleménye,
Ehnaton egyik jelzője: aki az igazságból él. A király a vallásban a metafizikus igazságot
kereste, a művészetben az igazságnak, a valóságnak megfelelóen akarta ábrázoltatni a
világot és mindenekelőtt saiát magát. Rövid királysága ennek a látszólag nagyon termé-
szetes és könnyen megvalósitható törekvésnek a tragikus kudarca. A világlak ez az igaz-
ság nem kellett, de a nagy kí§érlet mégsem enyészett el nyomtalanul, utóhatása sokáig
ott rezgett a művészetben, irodalomban, vallásban.
3. Az IJibirodalom második szakasza. A nagy vihar olyan úi lehetőségeket nyitott meg
rövid időre a művészet számára, melyről addig nem is álmodhatott. A dinasztia utolsó
évtizedeibeq Tutanhamon alatt, a régi stílus visszatérése mellett az Amarna-irányzat
is továbbél. Tutanhamon trónszékének háttámláján nemcsak Aton jelenléte utal Amarna
szellemére, hanem a király fesztelen, sőt ernyedt testtartása i§ az Ehnaton-ábrázolások
egyenes folytatása (IX. tábla). Valószínúleg Tutanhamon korából való egy színes ber-
lini relief, mely szinte impresszionista pillanatképet villant fel a király es felesége talát-
kozásáról, A ruhát és a fejdísz szalagiait szél lobogtatia. A király könnyedén egy botra
támaszkodik, felesége virágcsokrot tart.
Tiszta formáiában azonban az Anarna-múvészet nem élte tul a XVIII. dinasztiát,
az elszigorodás mind nyilvánvalóbb. A reform művész€te elsősorban Ahet-Atonban és
Thébában virágzott. A restauráció múvészetéreMemphisznek is komoly befolyása volt,
I
hiszen ide helyezték a királyi székhelyet, és Horemheb első sirját is Memphiszben épí-
l
tették meg.
A plasztikában a Horemhebtől II. Ramszeszig teriedó időszakban a realista-natura-
I listatendenciák és az érzelmi túlfútöttség helyébe az intellektuális elmélyültség, egy bizo-
nyos mindent megértő ióság lép. Horemhebet egy korai szobra az ország sorsán töprengő
írnokként ábrázolia, ölében papirusztekerccsel (New York, Metropolitan Museum). Egy
másik képmásán istenek egyenrangú társa, Ozirisz, Ízisz és Hórusz társaságában kap
helyet (57., 58. kép).
3o3
 II. Ramszesz nemcsak a királyistenítés formáiban, hanem a kolosszalitásban is
III. Amenhotep hagyományaüoz nyilt vissza. Az Abu Szimbel_i templom bejáratánál
őrködő négy óriási szobor különböző életkorokban ábrázo|ja a 67 évig uralkodó királyt.
A Ramesszeumban felállított kolosszusokról egy fei alapián van képiink. Memphiszi
emberfeletti méretű szobrai közül az egyik a helyszínen, a másik a kairói pályaudvar
előtti téren áll. A Ramszesz-kori monumentalitás nem elsősorban a gazdagság, az erő
fitogtatása, hanem szerves része az istenkirályság újra előtérbe került ideológiájának. Az
arc kidolgozásánál a fő törekvés a belső, lelki finomság kifeiezésre iuttatása. Legiobban
sikerült ilyen szempontból az egyik Abu-Szimbel-i szobron kivül, egy úlőszobor a luxori
templomban (82. kép). Mindkét arcot különósen rokonszenvessé teszi a jellegzetes
ramszeszi mosoly.
A középméretúalkotások közül a torinói múzeum sötétszürke gránit II. Bamszesz-
szobra a legnevezetesebb, egy derús életszemléletű, energiákkal teli uralkodó nagyszerű
ábrázolása. Egy Kairóban őrzött szoborcsoporton a középen ülő király kimagaslik Ízisz
és Hathor közúl.
A későbbi időszak királyszobrairól már nincs sok mondanivaló. A finom kivitelú alko-
tások közé tartozik III. Ramszesz kairói álló, bottartó szobra. A botot Amon kosfeje
koronázza. Egy tehetséges múvészkísérletea megszokott sémáktól való eltérésre
VI. Ramszesz egy ábrázolása, ahol a király egy legyőzött líbiai feiére teszi a kezét, s mel-
lettük ott lépdel oroszlánja (Kairói Múzeum). A belső bomlás közepette ezután már nem
iöhettek létre többé kiemelkedő királyábrázolások.
A női képmások kózül II. Ramszesz anyiának, Tuja királynénak szobrai érdemlik az
első helyet. Ritkán sikerült egy már nem fiatal nő természetes méltóságát kőben ilyen
nagyszerűen érzékelt€tni (Kairó, Vatikán).
Hercegek, főpapok, elókelő tisztviselők szobrainál is kezdetben magas szinvonal, majd
fokozatos megmerevedés figyelhetó meg. Népszerűvélesznek a naoJor-szobrok: az ábrá-
zolt személy kis naoszt, istenszobor elhelyezéséreszolgáló kápolnát, szekrényt tart maga
előtt, benne egy Vagy több isten képével. II. Ramszesz fia, Haemuaszet memphiszi fő-
pap Ptah-szokarisz képétvésette a szobrán (Kaíró) levő naoszba. Ő maga főpapi attri-
butumként az ifiúsá8 haifiirtiét viseli (61. kép). Ismeretesek olyan megoldások is, ami-
kornaosz nélkül, talapzaton foglalnak helyet a kis istenképmások a főszobor előtt. Tovább
tart a kockaszobrok divatja.
A reliefművészetben két nagyobb időszak választható el. I. Széthi abüdoszi halotti
templomában a óa§-relief legjobb hagyományaihoz nyúltak vissza. A technikai kivitel
eléri, sót bizonyos tekintetben felül is múlja a XVIII. dinasztia legszebb alkotásait, de
a mozgalmasság tudatos kerülése, a hangsúlyozott iinnepélyesség kissé hideggé, merewé
teszi ezeket a bámulatos finomsággal faragott képeket. Hasonló magas nívót érnek el a
király sirjának dombormúvei.
Széthi abüdoszi halotti templomát IL Ramszesz feiezte be, de már relief en creux
technikával. Ez a technika az uralkodó II. és III. Ramszesz templomaiban, a belső
helyiségekben is. A kor templomi domborműveinek vizsgálatakor egy témánál figyelhe_
tünk meg feilődést: a nagy csataképeknél. A qádesi csata képei aránylag iól áttekinthe_
tóek, s ugyanez mondható a Medinet Habu-i monumentális kompozíciókról, a tengeri
népekkel vívott csata valósághú részletekben bővelkedő képéről, a nagy vadászjelenetek-
ről és ünnepségek megörökítéséről.
304
 A magánsírok síkmúvészetébenvégbement nagy változás ielentőségét már e feiezet
első részében méltattuk. A túlvilág felé forduló irány legfontosabb példáit a thébai teme-
tőn belü Deir el-Medinében találjuk [például Szennedzsem sírja (1), Inherthaui sírja
(359)]. (xIx. tábla.)
A papiruszillusztrálás múvészete is felvirágzik az lJibirodalom ideién. Nemcsak val-
lásos témákat ídlá|llk ( Hllottak körylve), van néhány egészen más iellegű példa is.
A feilett raizkészséggel, báios humorral felvázolt állat}arikatúrák (80. kép) a züllött
Ramesszida államszervezetet figwrázzák ki (egér úrnó, akit a macskák szolgálnak ki,
farkas mint kecskepásztor, macska mint libák őrzőie stb.). Az egyik irnok egy idős férfi
és egy prostituált együttlétének intim részleteit raizolta le minden tartózkodás nélkül
papiruszra.
A mai nézőre nagy vonzerót gyakorolnak az eredetileg nem múalkotásnak készült
osztrakonrajzok (78. kép). A thébai művészek kisebb-nagyobb köveken gyakorolták be
az egyes témákat, s közben kótetlenúl, saiát fantáziájukra hagyatkozva rajzolgattak, innen
e képek természetessége, őszintesége.
A Későkor művészote tovább folytatia a nagy elődök múvét, de a megkövesedett ha-
gyomárry csiszolgatása közben döntöen új többé nem születik. Véleményúnkszerint
igazságra|an az I. évezredi Egyiptom szellemi életénekáltalában tapasztalható lebecsü-
lése, de kétségtelen, hogy a képzőművészetből kivész a kezdeményező szellem,
A részletekben, kifejezési formákban persze vannak módosulások, például a női test
megformálásában a korábbinál érzékibb felfogás nyilvánul meg. Nagyszeó portrék is
születnek, mint például Amenirdisz főpapnő alabástrom szobrának arca, Taharka neg-
roid vonásokat mutató szoborfeie (96. kép), Montemhat thébai kormáLrryzó szobrai a
szaiszi kor elejéről, Pszammetik-sza-Néith szobra az i. e. 500 körüli időből (mindhárom
Kairóban), Komoly méltóság sugárzik Horemahet főpap szobrából (XXV, dirrasztia;
97. kép).
A legérdekesebb későkori portré, a ,,zöld fei" (Nyugat-Berlin) datálása még mindig
vitatott, megalapozottnak látszik a görög, sőt talán a római hátás feltételezése.
A régi múfajok közül megtalálhatók a naofor-, az itnok-, a sztélét és isten§zobrot tartó
szobrok. Általában kemény kőfaitákkal dolgoztak, a felületet sok esetben tiikörsimára
fényesitették. A szaiszi kor és a késóbbi idők szobrászai óbirodalmi és középbirodalmi
alkotásokat is utánoztak, némelykor oly ügyesen, hogy nehéz eldönteni, valóban régi
vagy archaizáló darabot látunk-e magunk előtt. Egy koppenhágai bazalt királyfejet pél-
dáu| mely a középbirodalmi pesszimista kifejezésű darabok jellemző iegyeit mutatja
s ezért hosszú ideig III. Amenemhat portréjának tartottak, újabban a Későkorba helyez-
nek (talán i. e. 4. százzd).
A szaiszi kori sírdombormúveknélaz óbirodalmi hatás kúlönösen erős. Ibi thébai sirja
jele_
számára szinte pontosan lemásoltak egy óbirodalmi bőrmegmunkálást bemutató
netet. visszatérnek az óbirodalmi öltózékek, nilusi életképek,munkajelenetek, áldozati
felvonulások. De emellett hat az úibirodalom reliefstilusa is, sőt előfordul ó_ és újbiro_
dalmi elemek keveredése. Thébában néhány fóur az úibirodalmi királysírokhoz hasonló
hosszú folyosós sirokat vágat magának. Padiarnenopet (33) sírjában az Amduat és a
Kapuk Köngae is a falra került.
Az I. évezred elsó felétől a brortzot is súrűbben a|kalmazza a szobrászat. A nagy-
méretli alkotások közé tartozik Takusit szobra az etióp korból (Athén), Különösen nagy
305
számban állították elő a bronz istenszobrokat. ozirisz, Ízisz a gyermek Hórusszal, a szent
állatok a legkedveltebb tipusok, melyek hosszú ideig továbbélnek. Az állatok ábrázolá§a
tovább tökéletesíti a régi idők hagyományait. A budapesti SzépmúvészetiMúzeum is
számos pompás későkori bronz állatszobrot birtokol. A több mint kétezer éwel koráb-
ban meghalt nagy bölcsnek, Imhotepnek is sok bronzszobra (1l4. kép) készül, hiszen
ekkor már a félistenek sorába emelkedett, Ptah fiának tartották.
A perzsa uralom alatt a hódítók múvészetéból csak egyes motívumokat vett át egy-
egy művész, a Nagy Sándor utáni időkben azonban a göíög hatás mind erősebben be-
folyásolta a további feilődést. Tiszta formájában a fáraókori stílus a nagy templomokban
élt tovább.
Az antik világ nemcsak bámulattal szemlélte Egyiptomot, hanem tanult is az ősi mú-
vészettól. A görög művészet ún. korai szakaszában főként az álló iíiúszobrokon, a kuro-
szokon tűnik szembe az egyiptomi ábrázolási normák követése. Diodórosz múvéből
(L 98.) tudju\ hogy az egyiptomi szobrászat legfőbb sajátossága, a frontalitás intenzíven
foglalkoztatta a görögöket. A római császárkorban divat volt egyiptomi emlékek fel-
állítása vagy utánzása Itáliában. Obeliszkek, szobrok sora került ezekben az évszázadok-
ban Rómába, s az itáliai mesterek is megpróbáltak egyiptomi stílusban dolgozni. A rene_
szánsz, majd a barokk és a rokokó egyiptizálása is nem egy érdekes emlékkel gazdagította
az egyetemes múvészettörténetet, sőt a legúiabb múvészetnek is olyan kiváló képviselői
fordultak ihletért Egyiptomhoz, mint Van Dongen és Paul Klee, Csontváryt - még
Baalbek előtt - elóször Egyiptom ragyogása részesitette abban a nagy fényélményben,
melyet oly szenvedélyesen keresett.
 Az egyiptomi aallás

LÉLEKHIT ÉSERŐTAN
A t€stben vagy attól függetlenül létező, de az emberi egyéniségrészétképező szellemi
szubsztanciákba vetett hit eTedete Egyiptomban is - mint a világ más területein - az ós-
kor homályába vész. A piramisszövegekben már differenciált, a mai monoteista valláso-
kénál sokkal bonyolulmbb lélekelképzelésekállnak előttünk. A három leggyakrabban
elóforduló szó a lélekformákra a következő: ba, kq, ah.
Közülük a óc a legkönnyebben megfogható, fuszen alapja a világ legkülönbözőbb val-
lásaiban fellelhető lélekmadár, Ósi elképzelések szerint a ba-Iélek az égbe szárnyal, a
csillagok közótt van a lakhelye, hiszen maga is csillag természetti. Egyesek szerint égi
tartózkodása nem volt végleges, a sír körül íanyázoít, valamelyik közeli fán, A halott
egyik kívánsága az voIt, hogy baia leszálljon a sírba, ráereszkedjék a múmiára.
A öa rendkivül összetett fogalom, a szó többes számban erőt ielent. Ezért az ember
belső energiájának vagy erőmegnyilvánulásának fogható fel, de kifejezi az isteni erőt,
isteni lényeget is. Ha az egyiptomi teológusok két isten rokon természetétakarták hang-
súlyozni, ezt úgy fogalmazták meg, hogy X isten Y istennek a öa|a.
A óak lehemek alsóbb rangú isteni lények is. Egyes ősi városokban, Junuban (Héliu-
polisz), Peben (Butó) és Nehenben (Hierakónpolisz) óc-csoportokat tiszteltek, s ezeket
valószínúleg azonosnak gondolták azoknak az ősi királyoknak a lelkével, akik haidan
ezekben a városokban uralkodtak. Héliupolisz esetében az ősi királyság feltételezése csak
fikció lehet, hiszen ez a város nem volt az egyesités előtt királyi székhely.
A óat kezdetben dsztán madár atakban (gólyafaita) Abrázolták, zz Úibirodalom korá-
tól emberfeiet (ll9, kép), emberi karokat kap.
A öa szó etimológiailag a kos szóval is kapcsolatba hozható, és így a nemzőerő fogalma
is kapcsolódik hozzá. Ez hidat jelent a másik lélekforma, a Éc felé, amely a É4 : bika
szóval csengett össze, de táplátéknak is lehet forditani. Már ebból is látszik, mennyire
bizonytalan fogalommal állunk szemben. A Ac a képeken mindig antropomorf, az ember
kivetülese, szellemi hasonmása. A királyi gyermeket és áaiát a mitosz szerint az istenek
egyszeríe és egyformának alkot|ák meg. A templomok falain a királyi á4t gyakran meg-
ielenitik az uralkodó mógött. Ilyenkor kisebb termetű, mint az ember, fején viseli a Éa
hieroglif jelet és a király egyik nevét. A kezében tarlott iogaron a király feie látható.
Közember mellett életébensoha nem ábrázolják a Éct, csak halála után találkozik vele.
Ekkor a &a veszi át az életfunkciókat, tulajdonképpen neki adják a halotti áldozatokat.
A la eredeti természetére vonatkozóIag a hieroglif iele, a két könyökben meghailitott,
feltaított kar t_i nem sokat árul el. A jel régebbi képe alapián, ahol a hüvelykujjak

3o7
még összéfnek, baielhárító gesztusra is lehet gondolni. Talán a veszélyek ellen is segít-
ségül hívrik a Éaere'ét.
Az ahot mad,ár hieroglifa jelöli, a bíbic. A szó a férrnyel áll kapcsolatban, de varázs-
erőt is jelent. A meglehetősen elmosódott képzet talán a lélek fény természetét feiezte ki,
de néha határozottabb formát is öltött, halotti szellem, kísértet értelemben is szerepelt,
Az ah szó az üdvözült elhunytak megielölésére is szolgált, akiket szembeállítottak a
közönséges halottakkal, illetőleg az elkárhozottakkal. Az ahbá terrni ( szah) ige a meg-
dicsőítést feiezte ki, s ebből képzett fónevet használtak, amikor a halott túlvilági boldo-
gulását elősegítő, varázserejű szövegekről beszéltek.
A te§t integráns részénektartották az árnyékot is, mely szintén elkísériaz embert a
túlsó birodalomba. Néha ábrázolták is - fekete, sovány alakként -, többnyire azonban
csak szövegekben szerepel, melyek gyakran gyors, akadálytalan mozgását emelik ki.
Az egyéniségnekezeket az anyagtalan aspektusait vagy alkotórészeit voltaképpen csak
bizonyos fenntartással nevezhetjük lélekformáknak. Elsósorban a sírszövegekben tún-
nek fel; a halott sorsával kapcsolatosan érdekeltékaz egyiptomiakat, van azonban a kér-
déskörnek egy másik fontos vonatkozása is, mely á korabeli világképet, természetszem-
léletet világítja meg- A ba, ka és ah nemcsak az ember tartozékai, hanem erőmegnyilvá-
nulások. A óanál - mint láttuk - ez teljesen világos a szó többes számú jelentéséból, de
kimutatható a másik két esetben is. Nem véletlen, bogy a ka szó bikát is jelent, s így
a ka a nemzőető egyik kifejeződése, s az, hogy elsősorban a halál után kap fontos szere-
pet, összefüggésben áll az Ozirísz-mítosszal, mely szerint az isten nemzőképessége ha-
lála után is megmaradt. A halotti szövegek kifeiezett kívánsága, hogy a szerelmi élet a
síron túl is folytatódiék. Az a& elsósorban mint démon ielent félelmes hatalmat.
Ezek az erők nem jelentéktelen tényezői a világrendnek, de varrnak az egyiptomi fel-
fogás szerint hatékonyabbak, hatalmasabbak is, melyek nem emberi, hanem kozmikus
méretekben érvényesülnek. Ilyen mindent átható ősenergia a heka, a varázserő, amely
előtt ,,nJög az ég és megremeg a íiild ." (Pyt. 924. a-b.) Az élet világában és a halál után
egyaránt jelen van, a túlvilágra menőnek is szúkségevan varázserőre, s az egyiptomiak
féltek, hogy ezt esetleg gonosz lények elrabolhatiák tóliik a másvilágon. Heka általában
láthatatlan, de fényként is manifesztálódhatott.
A szemléletességretörekvő egyiptomi vallásfilozófia isten alakiában perszonifikálta a
varázserőt, Heka istent már az Óbirodalom korából ismerjúk, például §zahuré halotti
templomából, ahol Thot mellett áll. Legtöbbször tiszta ember alakban, férfikéntjele-
nitették meg, de - különösen a késői időkben - volt gyermek formája is, sőt ismerjük
olyan bronzszobrát, ahol sólyomfejet kapott. voltak templomai is, és személyneveket is
képeztek a Heka szóval.
Az egyiptomi világnézet egyik középponti kérdéséhezvezetnek el azok a képek, ahol
a Vardzslat vagy a Le§dősebb Varózslat a napisten bálrkáiában kap helyet, más istenek
vagy elvont fogalmak társáságában. Nemcsak egyszerűen jelen van, hanem az ő ereje
sziikséges a túlvilágon veszélybe kerúlő Nap-bárka megmentéséhez. Ízisz istennő, a
nagy varázslónó működik együtt vele annak érdekében,hogy a Nap-bárka el ne akadjon.
Ha a Nap sem nélkülözheti Heka segít§égét,felvetődik a kérdés,vajon az istenek felett
álló, őket is irányitó erónek képzelték-eel az egyiptomiak? Papjaik között erről nem
alakult ki egységes vélemény, s különösen az Első Átmeneti Korban, amikor a politikai-
társadalmi válság hatására megingott a hagyományos vallásba vetett hit, erőteliesen
308
jelentkezett egy olyan irányzat, amely az istenek többségének íiiléberendelte a Varázs-
/arot. ,,lin vagyok az, aki élteti az isteni kilencséget, én vagyok az, aki (ha) akar, cselek-
szik, az istenek atyia. . . Az enyém volt minden, mielőtt ti keletkeztetek, istenek, ti, akik
engem kóvetve szálltatok alá. En vagyok a Varázslat." (CT III. 385. sk., 389.) hVarózs-
/ar hosszú, itnepélyes kinyilatkoztatásának egy másik helyéből kiderül, hogy közvet-
lenül az ősisten után született, tehát megelőzte a többi istent, s joggal nevezi magát ezek
atyjának. Hogy a kérdésben ténylegesen polémia folyt a pápság különböző csoportiai
között, bizonyítja egy ugyanebből az időből származó koporsószöveg, ahol Su isten be-
szél önmagáról, kijelenti, hogy nem engedelmeskedik Hekának, hiszen elóbb keletkezett
annál. (CT I.372. b-374. b.)
Heti király filozófiai, tanitó iratában, mely kórülbelül egykorú az előbbi szövegekkel,
az államrend stabilizálására és az ideológiai megnyugvás elősegítéséreirán}"uló töíek-
vésénekmegfelelően, airá,Lrrdéknak tiintette fel a varázserőt, melyet a Napisten adott az
emberiségnek; ,,Megalkotta számukra a varázslatot fegyverü, hogy távol tarthassák az
események kariát" (136-137. sor), azaz a csapásokat, baiokat. A varázslat itt nem isten
- ahogyan sok más szövegben sem -, hanem olyan erő, mellyel a legfőbb istenség ren-
delkezik. Az emlitett Nap-bárka-ábrázolások azt mutatiák, hogy az IJibirodalom idején
sem szúnt meg teljesen a vita, bár a varázserő mitológiai-teológiai szerepe csökkent, s
inkább csak a fekete mágia gyakorlói próbálták felhasználni az istenek ellen, céliaik ki-
kényszedtésére.
Heka vallási szerepe alapián visszakövetkeztethetiink az istenvilág kialakulásának
folyamatára is. A vallástörténeti-népraizi kutatás közismert megállapítása szerint a val-
lások korai szakaszára nem a mitológia, nem a személyes istenekben, hanem titokzatos
erókben való hit a iellemzó, melyek áthatiák a természetet. Ezek egyes vonásai, meg-
nyilatkozásai konkretizálódnak később istenek alakjában. Ugyanez a folyamat iátszódott
le Egyiptomban, Heka esetében a történeti időkben, Heka azonban sohasem vált egy-
értelmúenistenné, az istenvilágba való beépítéseellenére is megőrizte absztíakt vonásaít.

ISTENEK ÉSA SORS

§okkal élesebben ielentkezett az istenség mindenhatóságának kérdése,amikor a sors-

fogalom helyét kellett vallásfilozófiailag megfogalmazni. A sorsot és a végzetet az egyip-
tomiak a sai szóval ielölték, mely a meghatározni, elrendelni igéből szátmazik.
Az elrendeltség gondolata más módon, körülirt formában már az Óbirodalom korá-
ban is hangot kapoíí ( Ptahhotep intelmei), d,e ahatározott fogalmi kikristályosodása csak
késóbb következett be. Az Óbirodalom szigorúan centralizált despotikus államában a
sors fóképpen az uralkodói akarat formá|ában nyilvánult meg. A későbbi terminológia
egyik első emléke egy töredékes intelemirat a Középbirodalom korából, ahol már meg-
talál|uk Meszhenetet, a szúletési sors istennő|ét, Renenetet, a szerencse, a jósors meg-
személyesítőjét és a sa igét is. Szó van többek között arról, hogy a születési sors nem
változtatható meg, de ez a sors az istenség rendelése. Egy másik szakasz határozottan
azt mondja, hogy az istenség számára nincs eleve elrendelés, vagyis a végzetnek nincs
hatalma felette.
Míg Hekánál az Első Átmeneti Korban jelentkeztek a nehezen megoldható világnézeti

309
kérdések,addig a végzet és az istenek rangsora, valamint a végzet szerepe az ember éle-
tében fóképpen az IJibirodalom korában lett éles vita tár8ya. Erról tanúskodnak a Ches-
ter Beatty IV. Papirusz szavai:
,,Óvakodj attól, hogy ezt mondd: lminden ember a természete szerint (cselekszik),
ostobák és tudósok egyaránt, Sai és Renenet bele van vésve a természetbe magának
Istennek írásával<,." (vso 6. col. 5-7. sor. Gardiner: llleratic Papyri in the British Museum.
Third Series, London, 1935. II. 20. tábla.)
Az író tehát tagadja, hogy a szűletéskor eleve eldől az ember további élefutia; döntó
világnézeti kérdésről van itt szó: a predesztináltság vagy a szabad akarat és az egyéní
felelősség kérdésérekellett válaszolni. A papirusz írója szembeszáll azok véleményével,
akik szerint az istenség a születéskor eleve elrendeli a sorsot. Ebben tehát eltér vélemé-
nye az előbb említett középbirodalmi intelemétól is, nem ismeri el az istenség áütal irá-
nyított végzetszerúségetsem. Ez nyilvánvalóan szélsőséges álláspont ebben az időben,
hiszen a végzet ielentőségét sem a papok, sem a közemberek nem tagadták. A fontos
az volt számukra, hogy az istenség ezt megmásíthatja, kormányozhatja. Amonról például
ezt hirdeti a leideni himnusz: ,,. . . megmenti azt, akit szeret, még akkor is, ha (már) az
alvilágban van. Megment a sorstól, ahogyan a szive kivánja," (Leideni I. 350. Papirusz,
3. col. 15-16. sor. J. Zandee: De Hgmnen aan Amon.,. Leiden, 1947. III. tábla.)
Ebben a kérdésbenolyan szemben álló irányzatok is egyetértettek, mint Amon és
Aton vallása. Az Amama kori szövegek is egyértelmúen állást foglalnak olyan értelemben,
hogy a végzet nem az istenségtől függetlenül létező hatalom. Aton ,,az örökkévalóság
ura, aki megalkotta Sait és létrehozta Renenetet." (Sandman |70) Ő ,,hozza Létte az
életidőt és iósorsot alkot annak, akit dicsér". (Sandman 92.)
A teológia tehát - bár nem vonta kétségbe a végzet hatalmát - az isteneket tekintette
a sors legfóbb kormányzóinak, megváltoztatóinak- Az eltérő nézetek befolyására mutat-
nak viszont az ún. hémerológiai papiruszok, tula|donképpen listák, melyek prognóziso-
kat adnak az év napjaira vonatkozólag, közlik, hogy a kúlönböző dátumokat milyen ked-
vező vagy bajt hozó befolyások jellemzik. Az áradás évszak I. hónap 3. napjáról például
ezt olvashatjuk: .Aki ezen a napon születik, krokodilus által fog meghalni." [kairói
Papirusz, 86637. rto 3. col. 8. sor. Abd el-Mohsen Bakir The Caito Calendar (No.
86 637) Cairo, 19ó6. III. tábla,] Egy másik nap a kígyó általi halál végzetét |elenti az
úiszülött szátnára. Mivel Hérodotosz (II.82) is tudott arról, hogy az ember sorsa az
egyiptomiak szerint születésének napiától függ, kétségtelen,hogy a hémerológiák nép-
szerúek voltak. Az első lista középbirodalmi, a többi az Úibiíodalom korából származik.
Az egyiptomi papság számára komoly problémát ielenthetett, hogy ezek a napbeosztá-
sok, melyek vitathatatlanul az eleve elrendeltség alapián állnak, nem csorbítják-e az iste-
nek jogkörét. Valószínűleg a mitológiai részletek beiktatásával akarták az olvasók szá-
mára nyilvá,rrvalóvá tenni, hogy a napok iellegét, szerencsés vagy kedvezőtlen természe-
tét az istenek világában hajdan éppen azon a napon lejátszódott események szabják meg.
A mitológiai elemek mellett azonban ezeken a papiruszokon már az asztrológiai szem-
lélet bízonyos befolyása is kimutatható.
Sait, Renenetet és Meszhenetet istenként is értelmezték. §ai mindvégig elmosódott
istenség maradt, a két utóbbi mint istennő valamivel határozottabb alakot öltött, de
lényeges szerepük sohasem volt a mitológiában. Az újbirodalmi néphitben viszont ért-
hető módon a végzet konkrétabb, perszonifikált formát öltött, a hét Hathor-istennő tes-

3l0
 tesítette meg, akik megielentek az újszülöttnél és kinyilvánitották vagy elrendelték - ez
nem teljesen világos -, hogy milyen módon kell meghalnia, Hathor egyébként tehén-
istennő volt, a szerelem patronálója, de egyúttal a temető úrnőie is, akit időnként em-
berré alakitottak a művészek. A hét Háthort is valószinúleg nő alakban képzeltékel.
A Hathorok félelmes hatalmával szemben az istenekhez is fordulhatott az egyiptomi,
de igénybe vehette varázsló segítségétis, hiszen ezek azt ígérték,hogy a varázserő segít-
ségévelúrrá lehetnek rajtuk: ,,Én majd előidézem, hogy a hét Hathor füst közepette
szállion fel az égbe" - mondia egy mágikus szöveg. (Chester Beatty V. Papirusz, vso
6. col. 1-2. sor. Gardiner: Hieratic Papyri in the Btitish Museum. Third Series. London,
l935. II. 29. tábla,)
Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy az istenek felett uralkodó végzet gondolatát
Bgyiptomban sohasem fogadták el, ami igen ielentős kúlönbséget jelent a görög szem-
lélettel szemben. Az Iliósz iól ismen jelenete (XXII. 209, skk.) a végzetmérlegelés
Akhilleusz és Hektór döntó szembekerülése idején. Bár Zewsz tészvéttelvan a trójaí hős
iránt, alá kell vetnie magát a végzet döntésének:

Zelsz az arany mérleghez nyúlt s a magasba emelte 1

s a hosszúranyújtó vég két sorsát tette be abba:

Hektórét meg Akhilleuszét, s tartotta középen
ő maga: és Hektór végzet-teli napja lesúllyedt
Hádész háza felé; elhagyta azonnal Apollón.

( Iliász. Bp., l965. Devecseri Gábor múforditása.)

A nagyon is emberi homéroszi istenvilág felett uralkodott a Végzet, a sokkal absztrak-

tabb, transzcendensebb jellegíi egyiptomi istenségek viszont eszközként hasznáüták a
világ kormányzásában.

A NAP, A HOLD ÉSA FÖLD

A Nap, a Hold, az istenek világa szerves része annak a képzetkomplexumnak, mely

az egyiptomiak tudatában fokozatosan kialakult a létról, annak okairól, céljairól, fizikai
A világ kormányzóiának a kiilönbözó neveket viselő Nap-
és spirituális vonatkozásairól.
istent tekintették. Leggyakrabban mist Ré (Rd) túnik fel a szövegekben, nevének bő-
vebb formája Ré-Harahti, .Ré, a Fényhegyen levó Hórusz". Az ahet az a hely a világ
szélén,ahol a Nap felkel és lebukik, az általában használt ,,horizont" fordítás nem ki-

elégitő, r\a hieroglifa a két hegy közótt a napkorongot ábrázolia, a szóí pedig az ah,

,,fényesnek lenni" tőből képezték.

Ré a képeken általában sólyomfeiú ember (103. kép), feién vörösen izzó napkorong-
gal, ritkábban nem keveréklény, hanem teste is sólyom, A Nap érthető módon foglal-
koztatta az egyiptomiakat, lényétsokoldalúnak, összetetmek tekintették. Bár Ré a leg-
több szövegben a reggeli és az esti Nap is lehet, az egyik elképzelésnapszakonként tesz
különbséget a Nap-formák között: a ha|nali Napot Hepernek nevezi és a sz€nt skara-
beusbogár képébenábrazolia, mely az egyiptomiak szemében az önmagától való kelet-
3rl
kezés és az úiiászúletésleggyakoribb szimbóluma volt. Mivel a bogár galacsinba rakja
a petéit, úgy hitték, hogy a ftildból szúletik. Az önmagából való keletkezés az isteni ha-
talom fő megnyilatkozási formái közé tartozott. A déli Nap Ré, az estí Atum, akinek neve
a létezés ellentétes pólusaival, a teljessé válással és a nemléttel is összefüggésben áll, de
teremtő i§ten§ég is.
A görög-római mitológiában a Nap kocsin teszi meg útját az égbolton, az egyipto-
miak, mivel fő közlekedési úwonaluk a Nílus volt, bárkát tételeztek fel, Nappalra és
éjszakára külön bárkáia volt az istennek. Ezek a,,gyorshajók" - ahogyan az egyiptomiak
nevezték -, melyek egy piramisszöveg szerint (Pyr. ó02) aranyból voltak, bámulatosan
rövid idó alatt óriási távolságokat futottak be az égen. Ez a keringés az előfeltétele a világ
folytonosságának, ezért érthető módon foglalkoztatta az egyiptomiakat, hogy vajon
egyenletes-e ez a futás ? A szövegek többségéből látszólag ez tűnik ki, valójában azonban
úgy hitték, hogy a bárka időnként megáll, vagy kényszerből, vagy a Nap akaratából,
A Halottak Könyae I08. fejezete szerint alkonyatkor a világ szélénlevő hegyen az
Apóphisz-kígyó leselkedik a bárkára, é§ tekintetével megállitia. Széth teszi ártalmatlanná
a gonosz ellenséget. Itt a katasztrófa veszélyét idézi fel a megállítás; az Amduat-könga
címen ismert, túlvilággal foglalkozó irat szerint viszont a Nap éjszaka, amikor a halottak
birodalmán utazik végig, időnként nyugalomban van, a bárka legénysége pihenőt tart.
A báíkának tehát legénysége van - egyes szövegek úgy tudják, hogy ezek csillagok -,
az ö evezőik hajtják a Nap haióiát. Másutt kedvező szélról hallunk, ami nyilván képes
kifejezés valamilyen kozmikus eró számára, mely szédületes sebességet kölcsönzött a
bárkának. Gyakran négy sakálról beszélnek, melyek a bárkát vontatiák. A mindenséget
tehát minden oldalról viz veszi körúl, alul a föld alatt helyezkedik el az ősviz és az al-
világi fotyó, fent pedig az égíviz, az égi Nílus, melyen a bárka napközben halad.
A Nap nem egyedül utazott, társaságában találiuk Íziszt, a Szót (Hu), a Felismerést
(Szia), a Varázslatot (Heka) vagy a Nap |eár:yáí, az lgazságot (Maat). Maat ielenléte
a szimbolika nyelvén utal arra, hogy Ré az igazság őre, az elnyomottak, üldözöttek oltal-
mazóia. Ismeretes ennek olyan megfogalmazása is, miszerint Ré mintegy diadémként
a feién viseli az lgazságot. Rét az emberiséger őrző ió pásztornak tekintették, aki Heti
király intelmei szerínt meghallja, amikor az emberek sírnak. Őelé tária sérelmét himnu-
szaiban az írnok, akit igaztalanul megfosztottak hivatalától, s a Két tesfuér rueséjében az
ó csodája menti meg a hamisan megvádolt öccsöt a haláltól.
Ré elsősorban a felső régiók, az ég uía, de jelentős befolyást gyakorol a halottak sor-
sára is. Éiszakai utazása a fényt hozza el a halottak birodalmába, akik ezekben a boldog
órákban kikelnek koporsóikból, és hozzá fohászkodnak. A vallási fejlődés régebbi idő-
szakában a Nap volt a holtak bírája is - s bár később az ítéletkimondása Ozirisz hatás-
körébe megy át -, Ré ilyen szerepének emléke is megmarad. A Halottak Könyue l25,
fejezete egyik illusztrációján (Ani Papirusz) a bírósági teremben a héliupoliszi nagy
isteni kilencséget látiuk, élénRével.
Ré és Ozirisz két ellentétes o|da|a az egyiptomi vallásnak, de ennek ellenére egyes
papok megpróbáltak azonosítási lehetőségeket keresni ketteiük között. II. Ramszesz fele-
sége, Nofertari királyné sírjában az egyik falkép kosfeiú múmiát ábrázol Ízisz és Neph-
thüsz társaságában. A múmia két oldalán a következő mondatok olvashatók: ,,Ozitisz,
aki lenyugodon mint Ré" és ,Ré ez, aki lenyugodott mint Ozirisz," (l12. kép,) A két

3|2
isten azonosítása derúsebbétehette volna a túlvilághitet, de szélesebb körökre ez az
összeolvasztási próbálkozás sohasem gyakorolt hatást.
Jóval népszerúbbeklettek a más istenekkel történt azono§ítások. Amon-Rét szám-
talanszor említik a feliratok, de egyéb hasonló névösszetételeket is találunk, mint például
Hnum-Ré, Szobek-Ré,
Az azonositások különbözó papi csoportoknak isteneik tekintélyéneknövelésére irá-
nyuló törekvését tükrözik. Azáltal, hogy a Rével fennálló lényegi rokonságot vagy teljes
azonosságot sikerült kimutatni, az isten a legnagyobb hatalom és tekintély birtokosárrak
tűnhetett. Ésitt érkezúnkaz egyiptomi vallás egyik belső ellentmondásához: ez az isten,
akinek mindenhatóságát himnuszok sora magasztalia, egyes mítoszokban gyenge, esendő
lény, segitségre szorul, mint az említett halotti szövegekben is, ahol bárkáját veszélyez-
teti a sötétség démona.
Az egyiptomi varázslók úgy tudiák, hogy Ré nem az igazí neve az istenségnek, van
egy másik, titkos megielölése is, ez biztosítja valójában isteni erejét. Ennek a névnek
a kidefitése hőn óhaitott cél volt, Ízisz istennő is erre törekedett. Egy elbeszélésszerint
úgy akarta céliát elérni, hogy fiildből egy férget gyúrt, és arra az útra helyezte, ahol Ré
járni szokott. A féregnek varázsereje volt, s mikor megszúrta az isten§éget, az borza|-
masan szenvedett. A hideg rázta, s közben tagiai lángoltak a forróságtól. Ízisz ekkor
kilátásba helyezte neki, hogy meg8yógyítja, ha elárulja a reitett nevet. Ré egy himnusszal
válaszolt, mely saiát nagyságát dicsőitette, s ebben szerepelt néhány neve is, de az isten-
nő tudta, hogy az, amelyre ó kíváncsi, nincsen közöttúk. végül is az isten nem birta
tovább a kínokat, és Ízisz elérte céliát.
Egy másik elbeszélés, amely az i§tenség megöregedéséről beszél, azt a motívumot fei-
leszti tovább, mely szerint az isten minden hainalban gyermek, estére viszont öreg-
emberré lesz. Az istenség ellen fellázadnak az emberek, s csak más istenek beavatkozása
tudia a csüggedő istent határozott cselekvésre bírni. A rrapfogyatkozások által táplált
ősfélelem sugallta az isten támadhatóságának gondolatát. A Nap ereie azonban nem tört
meg véglegesen, a mindenség kormányzója maradt.
A sólyom-ember Ré csak egyik képe az istenségnek. Az ezze| szoros mitológiai kap-
csolatban álló skarabeus és emberi formán kivül, melyekről már szó volt, van egy ezek-
től erósen elútó, de ikonográfiai sz€mpontból igen jelentós, közkedvelt megjelenítési
módia az istenségnek: a szárnyas napkorong. Számtalan sztélétkoronáz felül ez a kép,
s templomok kapuin, aitóin is gyakran ez fogadia a látogatókat. Némelykor két ureusz-
kígyó ereszkedik le a korongról, egyikiik Felső-, másikuk Alsó-Egyiptom koronájával a
feién. Ritkább a tótu§z kelyhében űlő gyermek képe, mely teremtésmitoszoknak arra
az epizódjára utal, amikor az ósviz hullámain feltúnt a lótusz, s a benne ülő gyermek
szeme árasztott elóször világosságot a kialakulásban levő világba. A Nap meg)elenési
formája, baja a főnix (l18. kép). A sok egyéb, kevésbé gyakori alakja közül említést
érdemeI a Halottak Könyue 17. fejezetében szereplő Nagy Kandúr, amely egyes illuszt-
rációk tanúsága szerint késévelölte meg az Apóphisz-kígyót. Itt a Napnak egy nagyon
is harcos arculata nyilvánul meg, Az évezredes Nap-kultusz történetének múló viharos
epizódja volt az Aton-monoteizmus, mely az összes korábbi ábrázolási formával és
mitológiai vonatkozással szakitott.
A Nap vallási fontosságát a Holdé meg sem közelitette. Ahozzá fűződő képzetek nem
konkretizálódtak olyan határozott, iól megfogható módon. A Hold egyiptomi nyelven
313
 SZÁRNYAS NAPKORONG

Jah, mint különálló istenség, csak elvétve tűnik fel. Mivel a szó hímnemú,érthetó mó-
don férfi isteneket társitottak hozzá, szemben a górög-római mitológiával, ahol Szeléné,
illetve Luna i§tennőt találunk, Az egyik Hold-istenség Honszu, akinek neve (Futó) is
a Hold mozgására utal. Rendszerint múmiatesú ifiúnak vagy sólyomfejú embernek ábrá-
zolták.
A Hold másik isteni megszemélyesitőie Thot, a bölcsesség istene. Talán az istenség
egyik formájának, az ibisznek horgas, a holdsarlóra emlékeztető csőre sugallta azt a gon-
dolatot, hogy a Hold Thot egyik formája. Thot időn}ént a Thot-Jah ös§zetett nevet
viseli, és fején megjelenhet a Hold képe. Az egyik mitosz szerint a Hold Hórusz bal
szeme (a jobb szem a Nap), ez a szem a Széthtel vivott küzdelem során megsérült, és
később Thot tette ismét éppé,udzsattá. A holdfázisoknak a mitológiai tükrözódése más
formában is éreztette hatását, a holdat az újjászületés egyik jelképévétette, és elősegí_
tette a Hold-ozirisz azonosítást. Ez azonban nem lett olyan népszerűvé, mint a Thot-
Hold képzet.
Idők folyamán más istenségekkel is kapcsolatba került a Hold, mint Minnel vagy
Duauval, általánossá8ban azonban Ré éjszakai helytartójának szerény szerepével kellett
megelégednie. Születéséről beszé| Hótusz és Széth története. Eszerint Hórusz magjából
jótt létre Széth testében a Hold aranykorongja.
Az ég és firld közötti térség,a,,levegő" és a szél istene S&. Neve ürességet, de fényt is
jelenthet, Az istenek genealógiájában ő a második nemzedék férfi képviselóie, a teremtő
istenségnek - legyen az akár Atum, akár Ré - a gyermeke. Egyik fontos funkciója saját
leányának, az égnek áz alátámasztása, amit az egyiptomi ikonográfia azzal szemléltet,
hogy az istenséget gyakran feltartott karokkal álló férfralaknak ábrázolja. Az ég a mito-
lógia szerint nehéz teher volt még ilyen hatalmas istenség számára is, s a fáradt Su a
a szülötteit, a Heh-isteneket hívta segitségül. A szelet Su ,,lelkének" íöa] is nevezték.
Su női pária Teínut, |ehetséges, hogy a párát testesítette meg,
A mitológiában Su és Tefnut mint oroszlánpár is feltúnnek, de ez esetben Tefnut az,
akinek szerepe sokkal konkrétabb. Mint oroszlánistennó Ré szeme is lehet, aki harag-
jában messzire vándorol, Thotnak kell kiengesztelnie és visszacsalogatnia.
Su alakjáLrrak figyelemre méltó természetmitológiai mondanivalója van: az az űt, me|y
a földet és eget elválasztia, erőkkel van tele, a szél, a levegő képes - ha nehezen is - az ég
súlyának elviselésére.Végül Rével éreztékolyannyira rokon lényegűnek, hogy a Su szó
a Nap jelentéssel is gazdagodott.
A ftild leggyakoribb isteni megszemélyesítő je Geö, nővérével, Nuttal, az ég istennőjé-
314
vel együtt már a harmádik istennemzedékhez tartozik, Su és Tefnut fia, Egyike a leg-
passzivabb isteneknek, mitológiai szerepe szinte egyál&lán nincsen. Bár az ő testéből
sarjad a növényzet, nem termékenységi isten. Az egyiptomi jól tudta az inség éveiből,
mennyire terméketlen a íiild az áradás nélkül,
A viIágkép-ábrázolásokban Geb hátán fekvő férfialak. Nevének írásmódiából
lD íl
§.ir4 || és egyes ábrázolásaiból úgy túnik, hogy a vallás egy régi időszakában nem
antropomorf isten volt, hanem libánat képzelték el. Lehet, hogy ez a libaisten azonos
volt a t€remtésmítoszokból ismert Nagy Gágogóval. Egy piramisszóvegben (1971) a
király a tulvilágon ,,atyjának, Gebnek" a tollai segit§égével röpköd.
A öld egy másik, ritkábban emlitett i§tensége, Aher, akinek ábrázolásmódiában
lényegbevágó fejlődés figyelhető meg. Nevének legrégibb előfordulásaiban egyszerúen
a föld hieroglifáia determinálta, később egy, maid két feiet kapott, s ebből a formából
alakult ki a kettős szfinx képe. Aker a föld alsó rétegeit testesitette meg, melyek már az
alvilágba nyúlnak bele. Lényétezért hol ióindulatúnak, hol veszélyesnek tartották. Leg-
többször egy Akerről van szó, de némelyik §zöveg tóbbes számban használja a szót.
Ilyen esetekben már inkább földszellemekre gondoltak.
Az ég és levegő hatalmai az élet világában fejtették ki fő tevékenységüket, a föld iste-
nei már átmenetet képeznek az alsó régió, Ozirisz országa felé.

OZIRISZ ÉSCSALÁDJA

Ozirisz (Uszír) kultuszának eredetét sokszor megpróbálták helyhez, városhoz kötni,

többnyire a középső Deltavidék, Buszirisz helységéttekintik az ősi szent helynek, ahon-
nét az istenség később Felső_Egyiptomot meghóditotta, s háttérbe szorította Abüdosz-
ban Henti-Imentiu sakáIistent. A bizonyitási kísérletekellenére a konstrukció hipotetikus
maradt, s ugyanúgy eldóntetlen, hogy mi volt az istenség ,,eredeti" arculata: termékeny-
ségi hérosz, ösi király, a Nílus egyik megte§tesítőie, vagy alvilági isten. Mindez és még
sok cgyéb vonás §aiátos egyűttese alkotia az egyiptomi vallásnak azt az érdekes komplex
jelenségét, melyet az Ozirisz név foglal össze.
Ez a név egyébként ónmagában semmit sem árul el az istenségról, ielentése bizony-
talan, a különós archaikus irasmód je Szem Helye vagy Szem Trónusaként old-
ható fel, de egyéb értelínezésilehetőségek is szóba iöhetnek,
Ozitisz a kevés egyiptomi isten egyike, akinek mitosza, története is van. Ez a mítosz
annyira közismert volt az egyiptomiak kórében, hogy ők maguk mindig csák céloztak
egy-egy mozzanatára, ábrázolták egy-egy |elenetét, de összefoglaló ismertetést nem
hagytak ránk róla, Szerencsénkre szinte az utolsó pillanatban, a római időkben (i. sz.
2. század) egy görög pap és történetíró-filozófus, Plutarkhosz, a Pqrhuzamos éLetrQzok
és különböző filozófiai, vallási munkák szerzője egyik értekezésében(Ízisz és Ozitisz)
összefoglalta az Ozirisz-tórténetet. A fő szereplők Oziriszen kívüt feleség-nővére Ízisz,
testvére Széth, akinek nevét Plutarkhosz a félelmes Tüphón szörnyetegével helyettesi-
tette, és Ízisz és Ozirisz gyermeke, a sólyom vagy kisfiú képébenelképzelt Hórusz.
Ozirisz, Egyiptom ősi uralkodója bazájában és szerte a világon teriesztette a múvelt-
315
séget, kiemelte az embereket primitív életmódiukból, megtanította őket a ítildmúvelésre,
törvényekkel szabályozta életüket, és bevezette náluk az istenek tiszteletét. Ritkán kellett
fegyverhez nyúlnia, meggyőzéssel, a zene szépségévelnyerte meg őket. Széth-Tüphón
azonban ósszeesküvést szervezett ellene, egy lakoma alkalmával búntársaival együtt meg-
ölte, s holttestét a Nilusba dobatta. A tengeren át a koporsó a föníciai Büblosz városba
sodródott, egy hangabokornál ért partot, mely az isten közelségétől csodálatosan rövid
idó alatt fává vastagodott. A város királya kivágatta a törzset, mely a koporsót reitette
magában, és patotájában oszlopként állittatta fel. Ízisz tudomást szerzett erről, beállt
dajkának a király udvarába, maid miután megnyilatkozott mint istennő, elkérte az osz-
lopot, és visszavitte Egyiptomba, Újabb tragédia következett azonban, széth-Túphón
ugyanis megtalálta a koporsót, íizerrrrégy részre vágta Ozirisz testét, és szétszórta az
országban. Ízisz felkutatta a tagokat, mindegyiket külön eltemette, ez magyarázza, miért
volt sok sírja az istennek.
A mítosz egyik fontos eleme Ozirisz nemzőereiének megmaradása meggyilkolása után.
A gyermek Hórusz halál utáLrri nászból született. Egy abüdoszi szobor a ravatalon fekvő
Ozitiszt ábtázolja, Ízisz mínt sólyom repül föléie, úgy fogadja magába férje termékenyitő
erejét. AZ lJibirodalomtól Abüdoszban Dzser király nyughelyét tekintették Ozirisz fő
sírjának, ennek a kultusznak emléke a halott Ozirisz szobra (120. kép).
A gyermek Hórusz sok veszély közepette nőtt fel, anyjának Butó mocsaraiban kellett
reitegetnie gyilkos nagybátyja elól. Mikor felnőtt, harcba indult atyja megbosszulására.
A nehéz küzdelem váltakozó sikerrel folyt, nagy tét forgott kockin, Ozirisz öröksége,
a királyság. A küzdelem során Hórusz időlegesen elvesztette egyik szemét, egy budapesti
újbirodalmi papirusz (Szépművészeti Múzeum) szerint pedig a ,,Nagy Völgyben" vivott
harcban súlyos fejsebet kapott, melyet anyia gyógyított meg. Széthről tóbbnyire azt
íriák, hogy heréie sérúltmeg.
Ízisz szetepe - érdekes módon - nem mindig egyértelmű. Fériéhez,fiához való hű-
sége ellenére erős vonzalom, a testvéri szeretet egy túlzott formáia fíizte Széthhez, akit
igyekezett megmenteni a haláltól. Az újbirodalmi llórusz és Széth történerlben (Che§ter
Beatty L Papirusz) iziszbe|evágja szigonyát a vízilóvá változott Széthbe, de aztán ennek
könyörgése annyira meghatja, hogy kihúzza belőle. Hórusz ezen annyira megdühödik,
hogy levágja anyjának feiét. Ez azonban nem jelentette az istennő halálát. A mítosznak
ezt a brutális epizódját az egyiptomiak igyekeztek homályba borítani, megszeliditeni.
Plutarkhosz már úgy tudta, hogy Hórusz anyiának a koronáját ütötte le, miután az a
megkötözött Széthet szabadon bocsátotta. (zisz és Oziisz \9)
A öldi uralom csak egyik funkciója Ozírisznak, Hórusz (1 l 1. kép) viszont kifelezetten
király és harcos isten. Jogának biztositása nemcsak harc útián történt, hanem az isteni
biróság határozatlansága miatt nyolcvan éVig húzódó per is folyt az örökségért. Hórusz
végül is elnyerte a trónt, az egyiptomiak szemében ő lett a királyi hatalom isteni meg-
te§tesítőie, előképe, olyannyira, hogy a fáraók évezredeken keresztü viselték a Hórusz
címet.
Hórusz nemcsak gyenge gyermek, majd győztes ba|nok, dicső király, hanem égisten
is lehet (nevének jelentése - Távoli), akinek két szeme a Nap és a Hold, Rével is lényegi
rokonságba kerülhet vagy azonosulhat, mint a gyakori Ré-Harahti név mutatia, A gyer-
mek Hórusz (llcrp okratész) még közelebb állt a nép szivéhez, mint a harcos isten. Mivel
maga is szenvedett, skorpiómarás érte, és kiniaiból végül is az istenek gyógyították ki, az

316
emberek tőle vártak segítséget a veszélyes állatok, krokodilusok, kígyók, oroszlánok és
a gonosznak tartott gazellák ellen. A nagy számban előálütott ún. Hórusz-táblákon a
gyermek istent ábrázoltá&, amint krokodilusokon állt, kezében kígyókkal, skorpiókkal,
oroszlánnal és gazellával.
Hórusz egyik fő tevékenysége, hogy atyja ügyének igazságot szolgáltasson, Ebben
Ozirisz is támogatta, Plutarkhosz és Diodórosz szerint ő készítettefel frát a harcra.
Ozirisz ugyanis nem halt meg teliesen, de - bár az ún. meghaló és új életre kelő istenek
közé soro||ák - nem is támadt fel a fiildi értelemben. Léíe2z alvilágban folytatódott,
melynek királya és a halottak birája lett, ami nem zárta ki azt, hogy a ftildön is meg|elen-
iék, és a világban történtekre is befolyást gyakoroljon. A szolgálatában álló démonok
seregétól az istenek is tartottak, s Hórusz és Széth történetében is végül Ozirisz fenye-
getó levcle billenti a mérlcget fia javára;
,,Ami pedig az országot illeti, amelyben én vagyok, bizony tele van az vad arcú köve-
tekkel, alik nem félnek egyetlen istentől és ist€nnőtól sem. Ha én kikúldöm őket, elhoz-
zák a szívétmindazoknak, akik gonoszat cselekedtek, és azok itt lesznek nálam..."
(Che§ter Beatty I. Papirusz 15, col. 5. sk. sor. Dobrovits Aladár fordítása. A paraszt pana-
szai 78.)
ozirisz haláláról misztériumiátékok, szertartások emlék€ztek meg. Mint Ihernofret
kincstárnok feliratából értesúlijnk,a Középbirodalom ideién Abüdoszban felvonuláso-
kat tartottak, melyeket az Upuaut sakálisten szerepét játszó pap vezetett. ozirisz vizre
bocsátott nesmeL-bárkáj^í Thot irányitotta. A bárka Pekerbe ment, áz isten egyik siriá-
hoz, maid leiátszották az isten ellenségeinek leverését. Végül a bárkában elhelyezett dia-
dalmas istenszobor visszatérésétörömuijongással fogadta az Abüdoszban összegyúlt
tömeg.
Az I1jbirodalomtól kezdve ismert gabona-Oziriszek az istenség mítoszát a termékeny-
ségszimbolikával kapcsolták össze, ozirisz formáiú fakeretet készítettek, ezt ölddel és
gabonával töltötték ki. A sírban kicsírázó gabona az élet legyőzhetetlenségét, a halál
utáni lét bizonyosságát jelentette. Először kizárólag a Királyok Völgyében túnnek fel,
tehát csak az ide temetett uralkodók és kegyenceik részérekészítettékezeket. A Ptole-
maiosz-kortól kezdve a gabona-Oziriszek kerütek á templomi misztériumok középpont-
jába. A mítoszok oziriszt tartották a gabona megtetemtőiének, de ő a fold megteimé-
kenyítője is, hiszen a Nílussal is azonosítorták.
Az Ozirisz-kultusz eddig kielégítóen meg nem oldott történeti problémája az istenség
aránylag késői meg|elenése. Írott forrásokban csak az Óbirodalom második felétől, az
V. dinasztiától kezdve találkozunk nevével, s bár ez nem |elenti azt, hogy tisztelete csak
röviddel €z elótt alakult ki, mindenesetle arra utal, hogy a hivatalos vallás nem könnyen
fogadta be. Később viszont a leggyakrabban említett isten€k egyike lett, uralkodója a
tulvilághitnek.
A vallás álákulása során a rendkivü sokoldalú isten e8yes vonásai is módosultak, de
mindig világosan elótíínt a lényeg, a termékenység, a halál, az elmúlás és újjáéledés
jelenségeinek elválaszthatatlan összekapcsolódása, amit legpregnánsabban egy halotti
szöveg, a Ka2uh Köngae egyik képe fejez ki: óriási gabonakalászokat látunk, melyeket
a kíséó szöveg ,,ozirisz testé"-nek nevez.
Ellentétben fériével, lzisz (Iszet, Aszet) nem alvitági istensé5 ítildi és az istenek vilá-
gában iátszott széles körú szerepére már láttunk példákat. Neve etimologizáLlható (Tró-
317
 Jl
nus, Hely), irásmódja Jl kétségtelenúlösszefüggésben áll Ozirisz hieroglifáival, de
a név és a mítosz kapcsolata nem világos. Az idők folyamán izisz más istennőkkel
(például Hathor, Szóthisz) is azonosult, fokozatosan mint hatalmas királynó a hitvesi
hűség, az önfeláldozó anyai szeretet példaképe és a varázslás szakértöje, Egyiptom leg-
nagyobb és leghíresebb istennóie lett, aki elé a görögök és rómaiak is hódolattal
iárultak,
s aki fériével,Szarapisszal - Ozirisz egy későbbi formájával - együtt meghódította a
római birodalom legtávolabbi tartományait is. pannónia terúletéről a savariai Iseun,
az Egyednél talált kancsó és a balatonszabadi hieroglif feliratos oltár a legnevezetesebb
emlékei az egyiptomi kultusznak.
Ízisz és Ozirisz ttővére Nephthüsz (Nebet-Hut), akinek neve Ház Urnójeként fordit-
ható. Nephthüsz Széth társa, de nem látszik tisztán, hogy valóban feleségénekgondol-
ták-e - ahogyan Plutarkhosz irja -, gyermekiik nincs. Nephthüsznél még erősebben mu-
tatkozik meg a két ellenséges fivérhez egyaránt fúződő, konfliktusokkal terhes érzelmi
kötődés. Oziriszhoz tesd kapcsolat is t'úzte, az istenség egyszer tévedésből felesége he-
lyett Nephthüszhez közeledett. Ebből a nászból született Anubisz. Ízisz és Nephthüsz
egyútt álltak mint siratónők Ozirisz ravatalránál. Úgy únik, hogy Nephthüsz mind-
inkább elvesztette egyéni vonásait, és Ízisz pária lett.
A negyedik testvér, .salri (Szetes) a legproblematikusabb egyiptomi istenek egyike.
ÁUatfeiű embeíkéntvagy állat alakban képzeltékel, az állat azonban, mely Széthet
többnyire megielenítette, nem azonosítható. Hosszú fejú lény, felálló, hosszú fulekkel,
karcsú testtel, hosszú farokkal. A fej alap|án többek között okapinak, zsiráfnak, tapír-
nak, sakálnak, szamárrrak próbálták magyarázni. A jelenlegi álláspont szerint nem azo-
nos semmilyen ma élő állattal, lehetséges, hogy az egyiptomiak fantáziá|a alkotta ezt a
lényt. Egyes korszakokban az egyiptomiak szamárnak tartották, a késői idókben ez az
elképzelésvált uralkodóvá. Legtöbb képe állatfejű embernek mutatia (111. kép).
Széth a legrégebben dokumentált istenek közé tártozik, első biztos ábrázolásai a kora
dinasztikus korszakból valók. Különös politikai jelentősége volt a II. dinasztia idején,
amikor Peribszen uralkodása alatt ő foglalta el Hórusz helyét a királynévben. Bár ez
csak múló epizód maradt, Széth késóbb is hatalmas birodalmi isten, Hórusszal együtt
ketten testesitik meg Egyiptom két felét, ketten koronázzák meg és tanítják nytlazni az
uralkodót. Egyiptom ielképe§ egyesítésétnémelykor Hórusz és Széth végzi. Az Uibiro-
dalom korában nagy hadisten, az egyiptomi haderő négy hadseregrésze közül az egyik
az ő nevét viseli, A xlx. dinasztia ideién két fáraót hívtak széthinek, ami körülbelúl
annyit fejez ki, hogy az illető természete Széthéhez hasonló. A XX. dinasztia alapítója
Széthnaht (Széth erőteljes). Nemcsak a királyok védője, hanem helyet kap a Nap-bárká-
ban is, egyes képeken ő döfr le az Apóphisz-kígyót, a sötétség démonát. Ismeretes olyan
sztéléis, mely szerint az ő döntését kértékki egy kút birtoklása ügyében.
Az Ozirisz-mítosz miatt azonban sohasem válhatott olyan istenne, akihez szélesebb
köni népi kultusz fúződött volna. A túlvilághitberr főleg negatív szerepe volt . Az Amduat-
köngo 5. ,,órájában" máí az lJibirodalom ideién kizárták a héliupoliszi nagy isteni kilenc-
ségből, helyét az alvilági Hórusz foglalja el. A mítosz bosszúmotivumával a hivatalos
vallásnak is egyre inkább számolnia keltett. Egy újbirodalmi hémerológiai papirusz sze_
rint az istenek saját templomában kényszerítettékSzéüet öngyilkosságra, ami azonban
az egyiptomi istenelképzeléseknek megfelelően nem ielentette végleges elpusztítását.
A Széth-kultusz számára nemcsak az ozirísz iráLílti tisztelet, az alvilág veszélyeitől
3l8
 való félelem, Ízisz és Hórusz nagy nép§zerűsége jelentett behozhatatlan hátrányt, ha-
nem az a tény is, hogy lényébenegyre több rokon vonást fedeztek fel a környező népek
isteneivel, Széth mindinkább az idegenek istene lett az egyiptomiak szemébert. A Hórusz
és Széth történetében Néith azt aiánlia az isteneknek, tegyék gazdaggá Széthet, adiák neki
Anatot és Asztartét (Istár), tehát két idegen eredetú istennőt. Az Úibirodalom ideién
- amikor Egyiptom aktív külpolitikáiának következményeként az idegen istenek nép-
szerűek lettek a Nílus völgyében is - még emelte széth tekintélyéta Baál kánaáni és
Tesub hettita istennel történt azonosítás. Később a fokozatos e|zárkózás és az idegen
hódítások korában azonban majdnem annyit ártott az idegen jelleg, mint Ozirisz meg-
gyilkolása.
Széth a sivatag és a pusztító vihar istene is. Amikor Wenamon történetében a bib|oszi
fejedelem a tengeri viharral fenyegeti az egyiptomi követet, e szavakat használia: ,,Lásd,
Amon hangját hal|atja az égben és elengedi Széthet a maga ideiében." (2, col. 19. sor.
Dobrovits Aladár forditása. A paraszt panaszai1,0O.)
Az Úibirodalmat követő időszakban kezdődik egy új fejezet a Széth-kultusz történe-
tében: addig az erő, aZ erőszak, a hatalom nem népszeni, de tisztelettel, félelemmel óve-
zett képviselőie, a XX. dinasztia után azonban határozott törekvés figyelhető meg teljes
kiküszöbölésére az egyiptomi vallásból. Különösen az i. e,7. századtó| érezteti erőtelje-
sen a hatását ez az ítányzat, a líbiai és etióp korban itt-ott még pozitiv összefüggésben
is előfordul az isten neve, de templomok már nem épülnek számára. Végül is kimondot-
tan elátkozott isten lett, és a Ptolemaiosz-korban a papság külön varázsrítusokat haitott
végre elpusztitására. A római korban a fekete mágia úzői fordultak hozzá, a gonoszság
megtestesítőjéhez, segitségért.
Széthnek tehát különös, mondhatjuk drámai pályafutása volt az egyiptomi vallásban.
Az az ellentmondásossá5 mely az Ozirisz-mítosz szereplóinek jellemére, magatartására
jellemző, nála is megmutatkozik. A veszély pillanatában Íziszhez könyörög, aki meg
akarja ölni, és Hóruszhoz, akit el akar pusztítani, homoszexuális kapcsolat is fűzi. Bár
kultuszának nagyobb tömegbázisa sohasem volt, mély gyökereit bizonyitja, hogy alakia,
bráLr késői időkben emlékeit tervszerűen pusztitották, sohasem merült teljesen feledésbe.

Egy területen, a Líbiai-sivatagban a római korig tovább élt a templomi kultuszban

is a Széth-vallás. A hibiszi templomban (Khargeh-oázis) úgy próbálták átmenteni, hogy
sólyomfeiet adtak neki. A Dakhleh-oázisból ismerünk egy képet, ahol Vespasianus csá-
szár mutat be áldozatot mint fáraó széthnek és Nephthüsznek.
A Széth-kultusz erősen tériomorf iellegű. Nemcsak a fantasztikus állat testesítette
meg az istent, a Nílus két veszélyes lakóia, a krokodilus és a víziló is némelykor vele azo-
nos. Ledöfésiik a templomképeken Széth halálát jelképezi. A tisztátalannak tekintett
|,
disznót, akinek látványától Hórusz szeme megbetegedetí (Halottak Kön ae 1,12. íejezet),
szintén Széth egyik formájának tartották.
Ozirisz családiához tartozott Anubisz is (Inpu : gyermek), akinek ábrázolása vagy
sakálfejű ember, vagy fekvő sakál. Mitológiai szerepét nem dolgozták ki réSzletesebben,
ennek ellenére az egyiptomi istenvilág képeken és szövegekben egyaránt sokszor szereplő
tagjai közé tartozik. Kimondottan alvilági isten, bizonyára a sivatagi temetőkben bo-
lyongó sakálok gyakori látványa alapján kezdték az egyiptomiak a halottak istenének
tartani, A sivatagi fennsíkra vonatkozik Anubisz gyakori ielzője - ,,aki a hegyén van".
Az Óbirodalom idején, az ozirisz-kultusz általános elterjedése előtt Ré mellett Anubisz
319
volt a túlvilághit másik fő istene. Az á|dozati formulák ebben az időben a király mellett
még őt nevezik meg mint az áldozatok adományozóiát.
A későbbi időkben gyakran jelenik meg a Halottak Köry)ve |25. fejezetének kísérő
képein, Thottal együtt fontos szereplője az ítéletjelenetének. A halotti szertartásokon
és a késői Ízisz-körmenetekben egy sakálmaszkot viselő pap testesítette meg Anubiszt,
s végúla római idókben ó lett az alvilág kapujának óre.
Természetét és külse|ét tekinwe is rokona Anubisznak egy másik isten, Upuaut (,,Az
Utak Megnyitóia"), akit többnyire álló sakálként ábrázoltak. Hadi jelvényként is alkal-
mazták, s az ő a|akja nyitotta meg az Ozirisz-misztériumokon az únnepi menetet.
Összefoglalóan megállapithatiuk, hogy Ozirisz és köre az egyiptomi istenek legembe-
ribb, szenvedélyektől, erényektól, bűnöktől leginkább befolyásolt csoportia. Ők állnak
legközelebb a görög istenvilághoz. Jellegúkben, természetúkben meglehetősen elkülö-
nülnek a többi egyiptomi istentől, és bár nevükkel gyakran találkozhatunk, s kétségtelen,
hogy rendkívüli népszerúségetélveztek, híba volna ennek a körnek alapján ítéletet al-
kotni az egyiptomi vallás egészéről.Az absztrakt, kozmikus, vagy ellenkezőleg, a kifeje-
zetten népíistenek, dérnonok tarka sokaságában ez a színfolt nem uralkodó jellegű, sót
a család egyes tagjainak isteni természetében is több réteg kúlöníthető el. Ozirisz mint
Nílus, mint Hold, mint Orion csillagkép, de leginkább mint alvilági király, már messze
államítoszmártírhalálthaltcivilizációshérószától.Ezazösszetettségmégszembe-
túnőbb Ízisznél,aki a források többségében messze túlnő az anya, a hitves szerepén,
Az ozirisz-töfténet népszerűségenem változtat azon a tényen, hogy Egyiptomban a ,
mitosz csak másodrángú szerepet iátszott a vallás feilődésében.

NÉITHÉ,SSZELKET
l
Laza kapcsolatban áll az előbbi istencsoporttal egy |elentős i§tennő, a szaiszí Néith, I

szorosabban kötődik hozzáiuk SzelAer, a skorpió formáiú istennő. Ízisszel és Nephthüsz-

szel négyességet alkothamak, együtt oltalmazzák a halottakat a koporsókon, és ők né-
gyen voltak a kanópuszedények patronálói is. Szelketet halotti istennónek tekintették,
alakja gyakran antropomorfrzálódik, ilyenkor a fe|én látható egy skorpió. Az idók folya-
mán egyre inkább beleolvadt Íziszbe.
Néith ellenben megőrizte ónálló iellegét; eredeti harcias természetétegyre inkább fel-
váltotta egy másik aspektus, az ősistennőé, a teremtóé. Néiü kultusza legalábbis egyidős
az egyiptomi történelem kezdetével, de valószínűleg még régebbi időszakokra vezethető
vissza. A kultusz alsó-egyiptomi eredetú, Szaisz városából indult ki. Még a Késókorban
is itt volt legjelentősebb temploma, de az északi eredetet bizonltja az alsó-egyiptomi
kororra is, melyet rendszerint visel. Bizonyára összefüggést láttak az istennő neve és
a koronáé (net) közöí1, bár a Néith név legrégebbi formája Neret lehetett, amelynek
jelentése a ,,Félelmetes", és az istennő harcos természetéből ered. Az egyiptomi hang-
történet törvényszerűségeinek megfelelően az r l-vé alakult, s ekkor máLr valóban közel
állt á kieites a net szóhoz.

320
 A Néith teremtő tevékenységérevonatkozó források nagy része késői, ez azonban
csak a hagyományozás, a fennmaradás esetlegességeinek tudható be, hiszen már a pira-
misszóvegekben a Mehet-Weret (Methüer) őstehénnel, a ,Nagy t{radat"-tal azonosi-
tották Néithet. Ez a tehén az ősviz egyik formája, ő Ré szülóie, s egyes képeken szarvai
között látható a Nap-gyermek. Bár Néith mindvégig általában ember formában jelenik
meg a művészetben, Mehet-§íeret hatására tehén alakot is ölthet. Mindebből természet-
szerűleg adódott a következtetés, miszerint Ré anyja Néith, ami persze ellentétben állt
a Ré önmaga által történt keletkezését hirdető tanitással. A túlvilági újiászületés és a
teremt& eszméie szorosan összefonódott az egyiptomi tudatban, és Néithet ez a kap-
csolódás a tulvilág egyik istenségévétette. A két gondolatkör egységére ió példát szol-
gáltat egy felirat Merneptah király egyik szarkofágiának fedelén. Néith istennő így szól
az elhunyt uralkodóhoz: ,,Üdvtiz legy, fiam, te Oziris(szé lett) kiráüy, a két ország ura
Baenré Meri Amon, a Nap fia, aki Elégedett az lgazsággd., Merneptah ! En vagyok a
te anyád, aki szépségedet szoptatia. Terhes leszek veled hajnalban, és megszüllek mint
Rét, este ." (Assmann in: MDAIK 28. 1972, 47 , skk.)
..
Az istennó, aki az időlckezdetén a Napnak adott életet, az elhunytat is úirá megszüli
- esti Napként, akáLrcsak Nut, az Ég. A továbbiakban kiderül, hogy - bár a kép nőnek
itt
mutatia az istennőt - itt is a Mehet-§reret tehénnel azonosul. Olyannyira a tulvilági
körhöz sorolták Néithet, hogy egy másik - középbirodalmi - koporsószöveg (669, feie-
zet) szerint a halottak Néithtékívántak átváltozni.
Kétnemúségritkán nyer említéstaz egyiptomi vallásban, Néithet azonban bizonyít-
hatóan himnósnek, androgínnek tartották. A múvészetbenés irodalomban egyaránt
mindig a női ielleg dominált, de az lmduat-kijn a ll. részében az istennő négy formáiát
állitották egymás mellé, közöttúk az első a a Férfi", a negyedik pedig ,,Néith-
"Néith,
Ozirisz". Ez utóbbi azonosulás egytészt az istennó túlvilági, másrészt férfi lellegéból
következett. IIL Thotmesz siriában (Amduat-kőnyu |. tész) az istennőnek szakálla van.
A hímnősség mutatia, hogy az istennőben egyetemes alkotóerő megnyilvánulását látták.
Univerzalitásának legúnnepélyesebb megfogalmazása az a szoborfelirat, melyet Plu-
tarkhosz örökitett meg: ,,Én vagyok minden, ami lett, ami van és ami lesz, és leplemet
még nem fedte fel soha senki halandó." ( Ízisz és Ozi,isz 9.)

HÁROM HÁROMSÁG

Az egyiptomi rendszerező teológia családi kapcsolatba igyekezett hozni egymással

olyan isteneket, akiknek funkcióia, esetleg mítosza rokon jellegú volt. Arra is van azon-
ban példa, hogy egészen eltérő vonásokat mutató isten€k alkomak egy családot, ha az
egy-egy városban kúlönösképpen tisztelt istének közötti családi kapcsolat révénigye-
keztek egységet teremteni.
Memphiszben Ptah mint apa, Szahmet mint anya és Nofertum mint flú álkotott csa-
ládot, annak ellenére, hogy csak Ptah és Nofertum természetében lehet hasonlóságot
felfedezni, Szahmet egészen más karakterú. Ptah egyike az ősisteneknek, a világ létre-
jöttében iátszott szerepét a teremtéselképzeléseknél ismertetjük. Antropomorf isten,
múmiaszerú,szorosan beburkolt testtel ábrázolták, kezében gyakran jogarral, mely az

321
élet, az állandóság és a hatalom hieroglifáját egyesiti magában. Némelykor az Igazságot
jelképezó talapzaton áll. Ábrázolása mát az I. dinasztia korából is fennmaradt.
Teremtő tevékenységévelfügg össze, hogy a kézművesség patrónusának tartották,
és főpapja a ,,nagy, a kézművesek vezetőie" címet viselte.
A túlvilághitben is találkozunk vele, azonositották a memphiszi temető sólyom for-
máiú halotti istenével, Szokarisszal is, ez vezetett oda, hogy sokan Ozirisszel is hasonló
lényegúnek látták, s létreiöhetett egy Ptah-szokarisz-ozirisz összetett i§tenalak. A Iv.
Ramszesz korában írt nagy Harris Papirusz így dicsőiti Ptahot: ,,Légy üdvöz te, aki
hatalmas vagy, fenséges vagy, Tatienen, istenek atyia, az,ielsó alkalomr, (teremtés) leg-
öre8ebb istene, aki megalkotta az embereket, megteremtette az i§teneket, aki megkezdte
a létezést.Minden őutána iött. (Ó az, aki) megteremtette az eget, miként §zívé(ben) létre-
hivta és a magasba helyezte azt Su felemeléSe által, megalapozta a földet saját tevé-
kenységével, s körülvette azt az Ősvizzel és a Nagy Zölddel (tenger). (Ő az, aki) létre-
hozta az alvilágot és elégedetté tette a megholtakaí azzal, hogy megadta a Nap átvonu-
lását (az alvilágon) azért, hogy épségbentartsa őket.., Abból él az ember, ami kiiön
a száiából. (Ő az, aki) megteremti az áldozatokat az istenek szélmára az ő Dlegöregebb
Ősviz< formája révén.Ő az örökkévalóság ura, az öröklét óutána következik, ő az élet
lehelete mindenek számára. Ő vezeti a királyt trónusára..." (Harris Papirusz I.44.
col. }7. sor. W. Erichsen: Papytus Harris 1. Bruxelles, 1933. 49.)
Ptahot itt a Nap irányítójának tekintik, Ptahnak köszönhetik az elhunytak, hogy Ré
éiielenkéntbevilágítia országukat, Memphisz azokbart az időkben is fontos államigaz-
gatási.centrum Volt, amikor az uralkodók nem itt laktak, s az ősi hagyományok tisztelete
révénlett később a Ptolemaioszok korában újra koronázó város. Indokolt tehát, hogy
Ptah itt a trónra lépő király védőie.
A szinkretisztikus vallási feilődés egyes irányzatai kifejezetten azonosították is Ptahot
a napistennel. ,,Tündókló napkorong, aki áthalad az égen és átfutja az alvilágot. Távoli
és (mégis) közeli... (§íolf in: zLs 64, 1929. 18.) Ptah lénye az egész mindenséget át-
fogia, az alvilágtól az égig minden tulaidonképpen ővele azonos. Az előbb idézett him-
nusz szerint lábai a fiildón vannak, feje az égben, lénye az alvilágban. Ptah kinyilatkoz-
tatásokat, orákulumokat adó istenség is, a Hórusz és Széth ürténethen például ő jöven-
döli meg, hogy valamikor az isteneknek is alá kell maid szállniu} Ozirisz országába. Jós-
istenné válását elősegítette Ptah és aZ Ápisz-bika tiszteletének összefonódása Mem-
phiszben. Ápisz ióslatainak nagy tekintélye volt, s a két istent olyan közel állónak érez-
ték, hogy Ápisz a Ptah óaja nevet nyerte.
Ptah köréhez sorolták a fóként amulettként előforduló törpe Pataikoszokat, akik a
görög vallás kabeiroszaival állnak rokonságban. Veszélyes állatok ellen reméltek védel-
met tőlük. Magának Ptahnak is lehetett törpe alakja.
Az isten családját is némelykor kiterjesztették, a kánaáni A§Ztartét (akkádul Istár)
az ó lányának tartották, a Későkorban pedig az akkor már istenné vagy legalább féF
istenné emelt tudós Imhotep atyiává tették meg,
Legíöbbször azonban csak egy fiáról hallunk, Nofertumról, aki isteni alapvonásaiban
ha§onló atyiához, s maga is a teremtés gondolatköréhez kötődik. A kevés számú növényi
istenséghez tartozik, a feién viselt lótusz volt legősibb formája. Mivel a Nap-gyermek is
lótuszon tűnt eló, sőt ez a növény azonos lehet magával a Nappal is, Nofertumnál is
erős szoláris vonások tűnnek szembe, a Nap-gyermek egyik alakja is lehet. Ptahhoz ha-

322
sonlóan, neki is kapcsolata van a tulvilághittel, és a Hahttak Könyve 8L. fejezetének
azt kellett előidéznie, hogy a halott lótuszvirág alak|át vegye fel. (A 82. a Ptahhá válás
feiezete,)
Az aírya, Szahmet (,,Hatalmas") Ptah ünnepélyesen merev, passzív egyéniségével
szemben tüzes, harcos lény, akinek természetét az oroszlánfei is ielzi. Féltek tőle, jó-
indulatát is igyekeztek megnyerni istenek és emberek egyaránt. Nemcsak fizikai erejétől
tartottak, hanem ő volt a járványok terjesztője is, betegségdémonok álltak szolgálatában.
Kettős arculatú, félelmes, kártékony lény, de egyúttal erős oltalmazó (l09. kép),
Mikor a mitikus ősidőkben az emberek Ré ellen fordultak, az Szahmetet kúldte elle-
nük, s mikor megváltoztatta eredeti tervét és megbocsátott a búnösöknek, cselhez kellett
folyamodnia, hogy a fékezhetetlen, vérszomias istennő figyelmét elterelie róluk. Bár Ptah
felesége volt, mitológiailag sokkal közelebb állt Réhez, egyes szóvegek őt tekintik ,,Ré
szemének", de azonosulhat az isten homlokán lakozó félelmes kigyóval, az ureusszal is,
aki ugyanúgy védelmezője Rének, mint az oroszlánistennő. Az egymástól annyira külön-
böző külső ellenére az azonos funkció, szerepkör elégségesalapot nyújtott ahhoz, hogy
aZ azonosítás létrejöhessen.
Az istennő körúl kialakult népi kultuszok egyik érdekes példája ,,Szahuré Szahmetje".
A király abusziri halotti templomában az Újbirodalom idején, amikor az építménynagy
része már romos lehetett, az egyik ősi Szahmet-dombcirmú híressévált, zarándokok
keresték fel, és segítséget reméltek tőle. A kultusz nemcsak pillanatnyi divatnak köszón-
hette létét,még a Ptolemaiosz-korból is van bizonyíték arra, hogy Szahmet hivői fel-
keresték ezt az egyébként elhagyatott helyet. Egész sor olyan sztélékerült elő, melyen
fülábrázolások láthatók - egyiken 12! - annak jeleként, hogy Szabmetet is, akárcsak
Ptahot, akinek szintén vannak ilyen emlékei, a meghallgató istenek kózé sorolták.
Nemcsak amulettek bizonyítják, hogy széles körben biztak az istennő erejében.
A leningrádi Ermitázsban órzött Szahmet-szobornak a felirata szerint is oltalmaznia
kellett a készíttetót. Mint sok más emléke, ez is ,,Nagy varázserejú"-nek nevezi. Az isten-
nő nemcsak Szahmet ezen a feliraton, hanem Básztetnek is mondiák. Básztet a vidám-
ság, a zene, a szerelem macskaistennője, aki igen sokszor nem is kúlönálló istenség, ha-
nem Szahmet derűs kiegészítóie, egyik megnyilvánulása. Annyira egynek éreztékóket,
hogy számos amuletten, szobrocskán meg sem lehet állapitani, hogy oroszlánt vagy
macskát akarnak-e ábrázolni. Básztet legnevezetesebb szentélye Bubasztisz városában
volt. Az ottani népünnepekről és az odautazásról Hérodotosznál olvasható eleven leírás:
.Ha Bubasztisz városába utaznak, a következőket teszik: a férfiak a nőkkel együtt
hajóznak, éspedig mind a két nemből minden haióban nagy tömeg. Az asszonyok közül
némelyek a náluk levő kereplőkkel kerepelnek, a férfrak pedig egész hájózás alatt fuvo-
láznak, a többi hő és férfi pedig énekel és kezeivel tapsol. Ha utazásuk alatt valamely
más város mellé jutnak, odafordítják a hajót a parthoz, és a következőket teszik: néhány
asszony akképp cselekszik, mint mondtam, némelyek táncolnak, mások felállva ruháikat
emelgetik. Így tesznek minden városnál, mely a folyam mentén terül el. Ha Bubasztiszba
érkeznek, az ünnepet nagy áldozatok felajánlása mellett úlik meg; s ezen az ünnepen
több szólőbort fogyasztanak, mint az év többi részében.A bennszülöttek állítása szerint
gyermekeket nem számítva vagy hétszázezer férfr és asszony jón ott össze , , ." (Héro-
dotosz II. 60. Geréb lózsef fordítása.)

323
 A macskát szaporasága tette termékenységszimbólummá, szerelemistennővé. Egy dé-
motikus álmoskónyv szerint: macskával álmodó asszony sok gyermeket szúl. A szerel-
men, az anyaságon túl általánosságban is áldást, védelmet vártak Básztettől. IJiévkor
macskaszobrokat készítettek, iókívánság-felirattal. De nemcsak az egyszerú ember várta
az istennő iótéteményeit a következő évre, a hivatalos állami-papi rítus is szükségesnek
tartotta, hogy ióindulatát megnyerje. Az úiéviszertartáson sólyom-, keselyú- és macska-
szobrocskát tettek a király nyakába.
A templomi művészetben főképpen Szahmet képétlátiuk, Básztet alakját viszont szob-
rok tömege őrzi. Nemcsak macskatesttel örökitették meg, hanem szahmethez hason-
lóan gyakran ő is hosszú ruhás nő. Már a macskafei is vidámságot kölcsönöz ezeknek a
szobroknak, amit még fokoz a kézben tartott sistrum és a karon levő kosár.
Szahmet-Básztet tehát tulaidonképpen egy veszélyes eró kettósségének igen szemlé-
letes kifejeződése. A szépirodalom is felhasználta ezt a motivumot, a démotikus verzió-
ban ránk maradt ún. Napszem-mitoszban a Thot-majom próbália visszacsalogatni Egyip-
tomba a haíagvó oroszlán-macska istennót, aki pillanatnyi hangulatának megfelelóen
hol tomboló oroszlánná, hol szelid macskává változik.

A Ptah-triász kultuszának központja Eszakon volt, de tagjait az ország más terúletein

is ismerték, tisztelték. Egy déli háromságnál más volt a helyzet, egyik országszerte nép-
szerű istenséghez két, inkább csak helyi ielentőségú istennó társult. Asszuán, közelebb_
ről Elephantiné szigete és a katarakta vidéke az a hely, ahol a feliratok gyakran emlege-
tik a Hnumból, Szatetből és Anuketből álló istencsoportot, de á núbiai templomok kul-
tuszára is hatást gyakorolt a háromság. Asszuántól északra azonban a két istennő ritkán
szerepel, Esznában, ahol Hnum szintén egy háromság tagja, két másik istennőt találunk
mellette, Menehitet és Nebtuut.
A déli háromságban Hnum az apa, felesége Szatet, Anuket pedig Hnum leánya.
A család felépítésétcsak egy-egy elszórt adat alap|án lehetett megállapítani, a papságot
ez kevésséérdekelte, s nem tisztázott, hogy Szatetet tekintették-e Anuket anyjának.
Szatet istennó fejdísze, a felső-egyiptomi korona mellett, két hatalmas antilopszarvat
visel, minden valószínúségszerint haidani tériomorf felfogásának emlékei. Mivel a Nílus
forrásait a katarakta vidéken se'tették, a háromság az áradás felett is felügyeletet gya-
korolt. Szatet mint Nilus-istennő a két név összecsengése kóvetkeztében is egyes fel-
iratokon Szóthisszal vált eggyé. Anuket esetében is sejteni lehet a tériomorf eredetet,
egy dél_egyiptomi kis temploma közelében ugyanis gazellamúmiák kerúltek elő. Az isten-
nó külseie, a fején viselt tolldísz ebből már semmit sem árul el.
Hnum viszont évezredeken át megórizte kosfeiét, sőt ez a fej még az egyiptomi állat-
tartásbán bekövetkezett változást is tükrözte. Hnum ábrázolásainak a kosmúmiák kar-
tonázs burkolatán ugyanis néha négy szarva van. A vizszintes, hullámos szarvak az ósi
egyiptomi iuhfaitától, az Ovis longipes paleoaegyptiacától származnak, mely eltiint az
országból, a csavart szarvak később elterjedt Ovis platyura aegyptiacára iellemzők.
Nnum nemcsak az áradást irányítia, hanem teremtő istenség is, aki fazekas módjára
korongon fotmá|ja az embert és anrnk kaját. A későbbi vallásban alkotó tevékenysége
kozmikus méretűvéválik, Hnum mindenek létrehozója lesz. Tisztelete Egyiptom külön-
bözó vidékein kimutatható, legfontosabb kultuszhelyei Elephantiné, Eszna és Her_§íer,
a későbbi Antinoupolisz. Ez utóbbi helyen Heket békaistennó, a születés és újiászületés

324
egyik isteni megtestesítőie a társa. A békaistennő révénkerül be Hnum a középbirodalmi
túlvilághitbe, az abüdoszi halotti sztélékközül több is említi Heketet és Hnumot.
A kos a termékenység szimbóluma volt az egyiptomiak szemében. Nem csodálkozha-
tunk azon, hogy Hnumon kívül más koskultuszokkal is találkozunk. Herti kúlönösen az
archaikus korban volt népszerú, Herisef szentélye Hérakleopoliszban állt, de nevezetes
volt a mendészi kos is. A mendészi isten előtt (a késői időkben már kecskebak) a nők
lemeztelenítették magukat, így akartak termékennyé válni. Hérodotosz pedig arról hal-
lott, hogy Mendész vidékénegy kos nyilvánosan közösült egy asszonnyal.
A kosistenek ióslatokat, kinyilatkoztatásokat is adtak, Ezeket az érdekes adatokat az
eddigi szakirodalom nem vette figyelembe, Az egyik jóslat emléke Manethónnál is fenn-
maradt: Bokkhórisz uralkodásának fontos eseményeként említi, hogy egy bárány beszélt.
Hogy nem egyszerúen csak egy csodás eseményre gondolt, azt egy démotikus papirusz-
ról tudjuk, mely ugyancsak egy bárány megszólalásáról tudósít, ióval részletesebben.
A bárány súlyos megpróbáltatásokat jövendölt Egyiptom számára, valószínúleg az asszír
hódításra gondolt a szetző. A ióslat befejezése után a bárány elpusztult.
Nagy Sándor korának egyik előkelő egyiptomi tisztviselője, Szematauitefnaht, abban
a viharos időszakban, amikor a perzsákkal fennálló ió kapcsolatai miatt különös oka volt
a félelemre, a mendészi isten áLlombeli megjelenésénektulajdonította megmenekülését:
.Megvédelmeztél engem a görögökkel vívott csatában, amikor elűzted Ázsiát (a perzsá-
kat). Sokakat vágtakle mellettem, de nem volt olyan, akikarjátrám emeltevolna. Áhnom-
ban láttalak ezután, és felséged így szól hozzám Siess Hérakleopoliszba ! Íme, én veled
vagyok. " (Urk. II.4.)
A kosistenek iósló, kinyilatkoztató szerepére hatással voltak annak a nagy istennek
orákulumai, akivel a következőkben fogunk foglalkozni. Amon (106, kép) újbirodalmi
orákulumai nem kifejezetten ióslatok, sokkal inkább isteni dóntések, rendelkezések, az
ókorban azonban e két múfait közelállónak érezték egymáshoz, annyira, hogy nem is
mindig tettek köztük kúlönbséget, A döntő, közös momentum a közvetlen, érzékelhető,
felvilágosítást, tanácsot vagy parancsot adó beavatkoás az emberi sorsba. Amon és a
kosistenségek között a kapocs nemcsak a teremtő tevékenység, hanem a külső is, Amont
ugyanis néha kosfeiűnek képzelték el, sőt volt tiszta kos alakja is. A jóstehetség az egyip-
tomi vallási gondolkodásban elsősorban a legidősebbnek tartott istenek természetének
saiátja, Amon pedig közéjúk tartozott. Ezek az istenek a teremtés óta ismerték a világ
jövendő sorsát. Más vallásokban is megtalálható motivum ez: a gnosztikus Ádám-apo-
kalipszisben Ádám nyilatkoztatja ki az emberiség jövőjét, az Aeneisben pedig a rómaiak
mitikus óse, Aeneas, az alvilágban látia a római nép későbbi hőseit.

A thébái háromság papságának politikai hatalma egy évezreden át döntő tényező

Egyiptom belső helyzetének alakulásában. Annak a város nagyságú szent kerületnek
eredeti pompá|áról, ahol templomaik voltak, a ma látható máradványok minden monu-
mentalitásuk ellenére is csak halvány képet nyúitanak. A háromság tagjai: Amon, az apa,
felesége Mut és kettőjük fia, Honszu.
Amon, a birodalmi isten az aránylag késön felemelkedő egyiptomi istenek kózé tar-
tozik. Az Amon név ugyan előfordul már a piramisszövegekben, de a források egyéb-
ként hallgatnak róla. Ebben az idóben egyike a nyolc hermupoliszi ősistennek, tehát a
teremtés előtti káosz megtestesítői közé tartozik. Ez a szerepe később is megmarad,
325
de jelentőségében eltörpü egyéb vonásai, funkciói mellett. Valószinúleg megvolt már
thébai kultusza is az Óbirodalom korában, de az isten népszerúségéneknövekedése
csak az Első Átmeneti Kor homályos évtizedeiben kezdődött meg. A thébai kerület
fó istene ebben az idóben még Montu. A XI-XII. dinasztia idején azonban a kirá-
lyok figyelme már Amon felé fordul. A XII. dinasztia néhány uralkodójának nevét
az Amon szóval képezté\annaa ellenére, hogy ebben az időben Théba nem királyi
székhely.
A XVIII. dinasztiától Amon politikai jelentőségét tekintve az egyiptomi panteon élére
kerúl. Orákulumai döntően esnek latba a trón betöltésénél is. A karnaki templom Egyip-
tom legfontosabb, leggazdagabb szentélye lesz, s az Amon-fópapi tisztség betöltése a
legkényesebb államügyek köZé tartozik.
Az Amon-kultusz összefonódása az államélettel mélyrehatóan befolyásolta az isten-
ségról szóló tanok alakulását, de legalább ennyire vagy még inkább hatottak a kor vallás-
frlozóflai áramlatai is az Amonnal foglalkozó vallásos szövegekre, melyek közül a him-
nuszok tükrözik legvilágosabban az uralkodó eszméket.
A leideni nagy Amon-himnusz ránk maradt másolata II. Ramszesz korából való; egyes
részek visszanyúlhatnak az Ú|birodalom kezdeti időszakába, a szöveg egészének kom-
pozícióia, s a szakaszok többsége is az Amarna-reform utáni idők szellemében készült.
Az egyik részlet, mely jellemző pé|dája az újbirodalmi vallási szinkretizmusnak, tartal-
mazza a szöveg legfontosabb tanítását: ,,Minden isten három: Amon, Ré, Ptah. Társuk
nincsen. Aki elrejti nevét, az Amon. Ő Ré mint arc, teste Ptah. Fennmaradnak városaik
a földön mindörökre: Théba, Héliupolisz, Memphisz. Ha leküldetik valami az égből,
az meghallgattatik Héliupoliszban, elismételtetik Memphiszben a Széparcú (Ptah) szá-
mára. Ha irat készíttetik az ó (az istenek) dolgaikról, akkor ez az ügy Thébában válaszol-
tatik meg." (Leideni I. 350. Papirusz. 4. col. 2!-24. sor.)
Hivatalos kancelláriai stílus és vallásfilozófia keveredik itt egymással a nagy istenek
viszonyáLrrak meghatározásánál. Az Amon-himnusz szetzőie az egyiptomi vallásos iro-
dalomban szokatlanul határozott hangon fogalmazza meg azt a formulát, mely a több-
istenhitet összeegyeztethette egy absztrakt, áz Abszolutum fogalma felé törekvő isten-
felfogással. Valamennyi istenben a három nagy, Amon, Ré és Ptah természete egyesül,
akik így maguk is egységet alkomak. Amon a reitett isteni természet, Ré mint arc mutat-
kozik meg, Ptah az isteni test.
E nevezetes szakasz előzménye Jahmesz király egyik feliratában bukkan fel, ahol már
az Amon-Ptah-Ré triász szerepel (Urk. IV. 15.), de a tan kidolgozása csak Ehnaton
kora után nyert valóban fontosságot, amikor világossá vált, hogy a politeizmus létiogo-
sultságát csak az istenségekhez fúződő képzetek korszerű rendszerbe foglalása alapoz-
hatja meg és állíthatia helyre a régi hagyományok hitelét. Ez annál is inkább súrgető
követelmény volt, mivel széles rétegek világnézetét érintő kérdéstkellett megválaszolni,
s nem teológiai iskolák - kívülállók számára érdektelen - vitáiáról volt szó.
A leideni himnusz más részei bizonyitják, hogy az arcot és a testet a szerző nem konk-
rétan képzeli el, hanem csupán az istenség komplex lényegénekantropomorf érzékelte-
tésére használja ezt a két szót.
Amon univerzalitása legszemléletesebben a következő részletben fogalmazódik meg:
,,Amon, akinek reitett a neve az istenek előtt. Ősöreg, aki fensőbb a többi istennél,
Tatjenen, aki megalkotta saját magát mint Ptah. Testének lábujjai a hermupoliszi nyol-
326
casság; (ő az), aki felragyog az Ősvízben mint Ré, miután megúiult. Ó köpte ki Sut és
Tefnutot (Uo. Iv. L-2.). . . Gágogó hangot adott a íiild felé, amikor megalkotta azt r]na-
gának, még egyedúl lévén.Elsőnek adott hangot a csendben. Ó nyitott meg minden
szemet, hogy lássanak. Ő kiáltott elsőnek, amikor a föld még hallgatásban volt. Harso-
gása körben iárt, - még nem létezett más. Megalkotta azt, ami van, ő adta (mindenek_
nek), hogy élienek. A szíviik akkor él, amikor !árják őí, Óhozzá tartoznak a felmagasz-
tosult aiok." (Uo. IV. 5-8. J. Zandee: De hymnen aan Amon... Leiden, 1947. IV,
tábla.)
A kóltói színekkel megrajzolt teremtói szerepből különösen a Nagy Gágogóval történt
azonosítás figyelemre méltó. Egyiptomban csak nyomaiban található meg a világtojás
kozmogónia, melynek fószereplője az ősmadár. Valószínúleg olyan mítosszal állunk
szemben, mely az egyiptomi hitvilág legősibb rétegeiben gyökerezik, a papság általáno-
san ismertnek tételezte fel, de sohasem illesztette bele a nagy teológiai, kozmogóniai
rendszerekbe. A kezdet problémája ebben a mítoszban teliesen megoldhatatlan. A him-
nusz szerint Amon alkotta meg saiát tojását, vagyis azt a toiást, melyből hajdan mint
madár kikelt!
A későbbi feilődés előhirnöke az elóbbi idézetben az a mondat, amely kimondia, hogy
a megdicsőült halottak, az ahok is Amonhoz tartoznak. Az úibirodalmi túlvilághitben
Amonnak csak Rével történt azonosítása következtében volt bizonyos |elentősége, a
teokrácia korában viszont tervszerűen tórekedtek arra, hogy ozirisz helyett őt tegyék
a túlvilág urává.
A kor szellemére jellemzó leírást találunk Amon isteni lényéről a következő sorokban,
ahol sajátosan keverednek az absztrakt és konkrét vonások: ,,Titkos lényú,tündöklő
alakú; csodálatos isten, akinek sokféle a lénye. Óvele büszkélkedik minden isten, hogy
az ő szépsége révéntegyék magukat oly naggyá, mint amilyen isteni Ó. Maga Ré lett
eggyé a testével; ó a Nagy Héliupoliszban, Tatienennek (is) nevezik őt; Amon, aki elő-
iőtt az Ósvizbő|, ő az, akl, irányitja az arcokat. Egy másik alakja a hermupoliszi
nyolcas-
ság. Ősnemzője az ősideiűeknek, akik Rét szülték. Teljessé tette magát mint Atum, egy
test ővele. Ő a Mindenség Ura, aki első mindabban, ami létezik. Amiról azt mondiák,
hogy az égben van, az az ő lelke. Ő az, aki az alvilágban van, ő az elsó keleten, Lelke
az égben van, teste nyugaton, képmása Hermonthiszban. Felmagasztaliák az ő felragyo-
gását. Amon az Egyetlen, aki elrejtette magát előlük, eltakarta magát az istenek elól,
Nem ismeretes az ő külseje. Távolabbi ő, mint az ég, mélyebb ő, mint az alvilág, Nern
ismeri egyetlen isten sem a valódi alakiát. Lénye nincs kinyilatkoztatva az írásokban,
nincs tanúság róla. Titokzatosabb, semhogy méltóságát fel lehessen tárni. Nagyobb,
hogysem tanácskozni lehessen róla, hatalmasabb annál, hogy meg lehessen ismerni,
Rémülettől nyomban halva esik össze az, aki az ő titkos nevét akár szándékkal, akár
szándéktalanul kiejti . . ." (Uo. IY . 12-20. Zandee i. m. IV. tábla.)
Kevés hasontó kifinomult vallásfilozófiai elmélkedés található az egyiptomi irodalom-
ban. A himnuszok megszokott magasztalásai itt negatívumokba csapnak át, melyek óha-
tatlanul magukbá foglalják a hagyományos vallás korlátainak beismerését. Ehnaton eksz_
tatikus raiongása helyébe itt egyfaita intellektuális elmélyedés lép, mely két síkon, egy-
részt a lemondó agnoszticizmus szemszögéből, másrészt a legmesszebbmenő szinkretiz_
mus bevezetésévelteszi az absztrakt istenfogalomhoz méltatlanná a vallási vitákat.
Bár a himnusz nagy része Ehnaton tanaival ellentétes nézeteket hirdet, találunk olyan
327
 részt is, melyet akár ő is leírhatott volna. Amont mint Napot igy iellemzik: ,,Két szeme
tündököl, két füle nyitva van. Ruhát ölt minden test, miután ő felragyogott. Az ég arany-
lik, az Ósvíz olyan, mint a lazúrkő, a föld türkizként sugárzik, amikor felkel ott (az égen).
Az istenek széttekintenek, palotáik megnyílnak, nézni kezdenek az emberek, óáltala lát-
nak. Minden fa az ő arca felé mozog. Mikor az ő Egyetlene (szeme) felé fordulnak, k!
bomlanak leveleik. A halak ugrándoznak a vízben, feljönnek csatornájukba az ő kedvéért.
Minden apróbarom szökdécsel előtte, a madarak szárnyaikkal táncolnak, mikor felisme-
rik őt..." (Uo. II. ,1-9, Zand,ee i. m. II. tábla,)
E sorok felvétele a himnuszba a legvilágosabb bizonyiték arra, hogy a XIX. dinasztia
filozófusai, költői voltaképpen nem a reform Nap-teológiájával, sokkal inkább a tradi-
ciókat sertő megfogalmazásokkal, a türelmetlen monoteizmussal álltak szemben.
A himnusz nemcsak tiikre a II. Ramszesz-kor vallási viszonyainak, eszméi hatást gya-
koroltat az utókorra is. A nagy Harris Papiruszon is Amon, Ré és Ptah szerepel, mint az
ország három fő istene. Mivel ott a szentélyeik számára iuttatott királyi adományok a fő
téma, önálló istenként tár8yaliák őket, ami nem ellentétes a himnusz szellemével, mely
a közös lényeg ellenére sem tagadta a három isten személyes létét,A három isten viszo-
nyának ilyen megfogalmazása könnyen népszerúvélehetett felsőbb körökben, hiszen
világosan fejezte ki azt, amit közös lényegnek tarthattak az istenvilágban, anélkül hogy
a politeizmus alapjairól le kellett volna térni. A nagy templomok papságát elsősorban
Amon absztrakt vonásai érdekelték.Ezek sokkal szembetűnőbbek, mint más isteneknél,
ami bizonyára összefüggésben áll nevének ,,Elrejtett'' jelentésével,ami már magában is
a megismerhetetlenséget sugallta.
Az egyszerű kisemberek körében Amonnak fóképpen a Napistentől száímazó 'vorrá-
sai lettek népszerúek (Amon-Ré). Utaltunk már egy osztrakon himnuszaira, melyekben
az üldözött írnok a Napistenhez fordul, tóle vár jogorvoslást. Az osztrakon himnuszai
feltúnő hasonlóságot mutatnak két papiruszrészlettel (Bolognai Papirusz lO94. és Anas-
tasi Papirusz II.), ahol Amont a szegények vezíréneknevezik, aki nem fogad el meg-
vesztegetést. Az utóbbi papirusz egy másik része a szegényemberről beszél, aki biróság
előtt szolongatottságában Amonhoz fordul, reméli, hogy vezíríéváltozik át, és megsegíti
a gazd^Egzl szemben,
Egy ú|abban publikált Deir el-Bahari-i osztrakon is azt bizonyitia, hogy sokan ismer_
ték Amon bírói tevékenységét:
,,Minden város tele van az irántad érzett szeretettel, Amon ! Minden ftild a te szépsé-
gedet birtokolja. Te vagy Amon, a vezír,az a vezir, aki ítéletetmond a s zegény számáta.
Nem mondja Amon annak, akinél nincs aiándék: távozz az én bíróságomról !
Fordítsd arcod, Amon, őfeléie, aki kieiti a nevedet. Te vagy az, aki igazságosan ítél!
(Posener in: Beitráge zur Ágypt. Bauforschung 12. 1g7L.61.)
Bár a leideni himnusz szerint Amon alakia megismerhetetlen, mégis ezerszer és ezer-
szer ábrázolták fér6ként, tollas fejdísszel, hisz valahogy meg kellett jeleníteni (l06. kép).
Volt azonban - jóval ritkábban - állat formáia is, A kos (107. kép) lehetett szent állata,
de ábrázolhatta magát az istent is. Ugyanez a helyzet a libával, mely az ősmadáLrra, a
Nagy Gágogóra €í ékeztette az Amon-hivőket. Több isten kultuszában is használtak
szent botokat, Amoné azonban különleges tiszteletben állt. Nemcsak külön kocsija, ha-
jóia volt ennek a szent tárgynak, hanem papi tiszt§éget is hoztak létre a bot előtti áldoza-
tok bemutátására és más rítusok elvégzésére.

328
 Amon társa Mut istennő, akinek neve anyát jelent. Legtöbbször Egyiptom kettő§
koroná|a ékesítia feiét. Nőként szokták ábrázolni, de kivételes esetekben keselyű is lehet,
(Nevét a keselyű hieroglifával irták.) III. Amenhotep ideiében, Szahmet istennővel tör-
tént azonositása következtében, Mut karnaki templomában szobrok sora készült orosz-
lánfejjel,
Férjének fokozatos emelkedése Mut lényétis egyre átfogóbbá tette. Egy VI. Ramszesz
korabeli himnuszban ő a természetet átható energia. A Nap leányának mondiák, de az
mégis Mut hahlmának segítségévelvégzi keringését,Az ő temploma az ég, háza a öld,
minden város az ő szentélye. Ré tiszteli ót bárkájában, hiszen az éiieli bárka az ő akara,
tából kap vizet és szelet. A himnusz megszövegezéséből általában megfigyelhetó, hogy
a szerző Ré hatalmának és Mut irányító erejének egyensúlyát akarta kifeiezésre iuttatni.
(H. M. Stewart in: JEA 57. 1971.)
Egy, a maga nemében egyedülálló sírfelirat IL Ramszesz korából (Szamut, más néven
Kiki sírja) az elhunyt önvallomását latta|mazza arról, hogyan jutott el a felismerésig,
hogy Mutot kell elsősorban tisztelnie az istenek között. Már gyermekkorában rávezette
az istennó a helyes útra, s mikor már önállóan tudott gondolkodni, s azon töprengett,
hogy ki a teremtő, arra kellett ráiönnie, hogy Mut a legelső az istenek között. Bár §Ze-
gény volt, Mut tette erőssé, Szamut tehát nem a hivatalos tanítá§ok alapián álakította
ki vallási nézeteit, hanem saiát felismerésén alapuló meggyőzódésére hivatkozik. A ha-
gyományos értékrend, világnézet megrendúlésénekegyik iele ez a szöveg, egy tépelődő,
kutató kor igazságot kereső szellemiségének terméke, (§7ilson in: JNES 29. 1970.)
A Hold isteneinek tárgyalásakor már találkoztunk Amon és Mut gyermekével, Hon-
szuval. Az ikonográfiában ember formájú (I05. kép) ábrázolása az uralkodó, de- Hórusz-
szal való azonosulása következményeként - előfordulnak sólyomfeiú képei is (l08. kép).
Tisztán tériomorf formáiát, a páviánt Thottól vették át papiai. Bár az úibirodalmi szink-
retizmus, mely annyira bizonytalanná tette a határokat az egyes istenek között, Amon
fiára is erősen kihatott, a lunáris természet mindvégig döntően meghatározta lényét.
Egyik mellékneve a ,,gondoskodó", ióságos, segítö természetére, gyógyitó tevékenysé-
gére utal, mely idegenekre is kiteried. A behteni fejedelem leányán kivül (Bentres-
sztélé),egy felirat szerint II. Ptolemaiosz Philadelphosz királynak is visszaadta egész-
ségét.
Királyi természete is volt Honszunak, ami természetszerűleg következik már atyiának
isten-királyi méltóságából, de nevének egyik etimo|őgiáia is hozzáiárult e vonásának ki-
domborításához. A név (Futó) a Hold mozgásával áll kapcsolatban, de voltak papok,
akik ,,Király ivadéka"-kéntoldották fel, s a név írásmódjával is erre a megoldásra akar-
ták rávezetni az olvasót.
Ha a Honszura vonatkozó, régi szöveghelyeket nézzük meg, az újbirodalmival ellen-
tétes természetú isten áll előttünk. Egy piramisszövegben (402) ő öli meg az isteneket
a király számára, az Elsó Átmeneti Kor és a Középbirodalom koporsófeliratain olyan
félelmetes tulvilági hatalom, akitől az elhunytaknak rettegniük kellett, hiszen a szívek
és a fejek szolgálnak számára táplálékul. A félelmes isten átalakulása azonban már ebben
az időben megkezdódött, és az Éktunt beszélgetése lelkélel kö|íeményben a halálra ké_
szúIő az ,,Igazság irnoká"-nak nevezi. A Honszuról vallott felfogás eszerint ielentős vál-
tozáson ment át, az lJibirodalom korában a pozitív oldalt hangsúlyozzák; ez nem vál-

329
tozik meg az ezredforduló után sem, de sorsistenné válása ismét kettős természetű lény-
nyé teszi.
,,Unnehen és Honszu, a gondoskodó, ez a két nagy élő majom, akik a thébai Honszu-
Noferhotep iobbián és balján ülnek, - ők veszik elő az élet és a halál könyvét" - mondia
egy papirusz. (British Museum Papirusz 10083- rto 1. col. l. sor. Edwards: Oracular
Amuletic Decrees .. . London, 1960, II. I. A. tábla.)
Honszu tehát itt megháromszorozódik, a thébai isten mellett ott találiuk egy-egy
tulaidonságának megszemélyesített alakját. Unnehen az istenség ifiúságát testesíti meg.
A gondoskodó Honszuval együtt itt aZ istenség sorsot irányító tevékenységét- mely
Hold-természetéből ered - látiák el pozitív és negativ értelemben. Templomá,rrak egyik
dombormúvén két formáját, a ,,Thébai Honszut" és ,,Honszu-Noferhotepet" látiuk
(l08. kép).
A Honszu-maimok népszerúsödésénekérdekes vallá§történeti, valláspolitikai háttere
van. Az I. évezred első századaiban - legalábbis Théba vidékén - erősebben kerülnek
elótérb€ a sorskoncepcióban a mitológiai elemek, főként Honszu különböző alakjai. Az
Amon-teokrácia eszméinek diadalra jutása Délen megnövelte Amon fiának tekintélyét
is. Az égitestek vallási szerepének erősödése is kedvez annak, hogy a Holdisten a sors
vezérlőie legyen. Mivel Honszu gyógyító aspektusával nehezen volt összeegyeztethető
ebben az időben a sorsot kiszabó vagy azt megváltoztató kegyetlen hatalom, ezért ért-
hető, hogy az isten mellékformáit tefték meg a sorskönyv őreivé. Azálta| hogy Honszu
lett a sors ura, mintegy megerösödött az a régebbi úibirodalmi tan, mely Amon sors-
kormányzó hatalmát hirdette, hiszen Honszut természetszerúleg Amon alárendeltiének
tekintették. Szemléletesen mutatkozik meg itt a vallás megváltozott arculatá. A leideni
Amon-himnusz egy univerzális, vallásfilozófiai koncepcióba, egy egyetemes világmagya-
rázat igényével fellépő ideológiába illesztette a sors, a végzet feletti uralom eszméjét,
hogy megakadályozza az isteli abszolút hatalmat veszélyeztetó tanok terjedését.Foko-
zatosan azonban - az általános vallási feilődés hatása alatt - az Amon-ideológia kifeiezési
eszközei is változáson mentek át, idomultak a kor követelményeihez, nagyobb teret en-
gedtek olyan szemléletes képeknek, melyek alkalmasak voltak az absztrakt gondolatok
közérthetővé tételére.
A thébai triász a 16. századtó| egészen a 7 . század közepéig az egyiptomi állami val-
lásnak mintegy centruma. A napatai királyok uralma alatt (XXV. dinasztia) Amon még
virágkorát éli, de amikor I. Pszammetik alatt az államhatalom súlypontja Eszakra,
Szaiszba és Memphiszbe helyeződött át, a thébai kultuszok háttérbe szorultak. Nagy
Sándor zarándoklata a Sziwa-oázis Amonjához még egyszer az érdeklődés középpont-
jába helyezte az istent, de a Ptolemaioszok államában már csak az ország sok nagy múltu
istenének egyike volt,

SZENT ÁLLATOK, ÁLLATISTENEK

Az Egyiptomról író görög-római szerzők és egyházatyák számára az ottani vallás leg-

érthetetlenebb jelensége az állatok tisztelete. Egyesek vallási titkokat, mélyebb értelmet
sejtettek mögótte, mások csak a megvetés, a gúny hangián beszéltek az állatistenekről.
A klasszikus eszményekhez ragaszkodó görög álláspontot Lukianosz egyik múvében
33o
Mómosz, a gáncsoskodás, a gúnyolódás megtestesítőie fejti ki Zeusznak az olümposzi
istenek gyúlésén,ahová már nagy számban tódultak be Kelet különös istenei, "",te
kuryaképű, lenvászonba búitatott egyiptomi, te ki vagy, drágaságom, és hogyan egyez-
teted össze i§ten voltodat az ugatással? Es mit ielentsen az,hogy ez a tarka foltos mem-
phiszi bika imádat tárgya, ióslatokat ad és prófétái vannak? Az ibiszeket, maimokat, bak-
_
kecskéket és a tóbbi, sokkal nevetségesebb lényt már említeni is szégyellem fel nem
foghatom, hogyan keveredhettek Egyiptomból az égbe! Miért nézitek ölbe tett kézzel,
istenek, hogy őket éppúgy, netán még iobban tisztelik, mint benneteket? Éstűrheted
te, Zeusz, hogy kosszarvakat növesszenek neked ?
Zeusz: Valóban visszatetsző, amit áz egyiptomiakról mondasz, Mómosz, Csakhogy
mindez javarészt a misztériumok világába tartozik, és a beavatatlan ne nagyon nevessen
rajttlk.,, (Lubianosz összes Műaei. Bp.,I97 4.II. köt. 617_ó18. Az isteneh
gjlűlése. |Q_II.

Tar Ibolya fordítása.)

Ha valaki csak ehhez hasonló megnyilatkozásokból ítélnémeg az állatkultusz szerepét,
ielentőségét, teljesen téves eredményre iutna, csakis a
történeti fejlődés figyelembe-
vételévellehet ennek helyét az egyiptomi vallásban, kultúrában meghatározni. Ez a kul_
tusz, mely látszólag annyira jellemző Egyiptomra, valójában csak egyes korszakokban
volt döntő tényező.
Elsó emlékei a prehisztorikus idókből valók, amikor a törz§i, nemzetségi kultuszokból
fokozatosan kiraizolódik egy nagyobb közösségek által is elfogadott istenkör képe, TaláF
kozunk olyan véleménnyel is, amely szerint az egyiptomi vallás korai szakaszában a féti_
sek és állatok tisztelete egy időben mutatható ki, míg az antropomorf istenfelfogás csak
néhány száz éwel később ielentkezett. Kétségtelen,hogy a póznán álló sólyom mint
isten-determinatívum, már az egyesités korában megjelenik, mig az ülő, szakállas férfi-
jelent, hogy a sólyom volt
alakot csak később kezdik alkalmazni. Ez azonban csak annyit
szemükben az isteni hatalom fő megtestesitóie, általában méltóbb megjelenitési formá_
nak tartották az istenség számára, mint az embert. Ember alakú istenek tiszteletét azon_
ban nem vonhatjuk kétségbeaz egyesítéskorában sem, Ptah esetében ez régészetileg
is bizonyítható. Az óriás méretű archaikus kütsejú koptoszi Min_szobrok datálása két_
séges.
Kétségtelen,hogya3000körúliidókbenazisteneketleggyakrabbanállatalakbanábrá-
zolták. Az ősi egyiptomi állatkultusz eredetét eddig nem sikerült tisztázni. Totemizmus
itt aligha iöhet szóba, hiszen az állatkultusz kezdeti szakaszában nem egész állatfaiokat,
hanem csak egyes példányokat tekintettek istennek vagy szentnek, Afrikai hamita ere-
jelentősége.
det sem valószínű, mivel a mai hamita népeknélaz állattiszteletnek alig van
Arra kell gondolnunk, hogy különbözó törzsek, falvak hasznosságuk vagy éppen veszé-
lyességük miatt kezdrek egyes állatokat tisztelni, és késóbb e kultuszok egy része a
kózös
egyiptomi vallás része lett.
Az ember és állat forma között állnak az állatfeiú, embertestű istenek, melyek évezre_
deken keresztúl rendkívül kedveltek voltak az ikonográfiában. Az első biztos példákat a
II'dinasztiakorátólismerjük'Alegismertebbállatfejűistenekkésóbb:Ré'Hórusz'
szahmet, Anubisz, széth, szobek, de sok más istent is ábrázoltak ilyen formában, Egyes
(Anu_
állatfeiú istenek különbözó korszakokban tiszta állat formában is me8ielenhetnek
bisz, Hórusz, Széth, Szobek stb.). Más isteneknél mindig az állat forma marad az ural-
kodó (Ápisz, Upuaut, Nehbet).
33l
 Az egyesités korától kezdve a tériomorfizmus bizonyos fokig hánérbe szorul, az állat-
kultusz az Óbirodalomban semmi esetre §em sorolható a vallás domináns elemei közé.
Az istenek állatfeie a szimbolika nyelvén általánosságban utal az istenség karakterére,
tulaidonságaira, az általa elindított asszociációsorok, a magyarázati lehetóségek sokféle-
sége következtében az istenség lénye a szemlélő tudatában gazdagabbá válik, mint bár-
mely szóbeli leírás vagy irásos iellemzés által.
Az Óbirodalom évszázadaiban Memphiszben Ápisznak az I. din.-ig visszanyúló tiszte-
lete virágzik, több helyen is kimutatható a szent tehenek kultusza, az egyéb állatkultuszok-
kal együtt azonban a nagy vallási összképben mindez nem túlságosan ielentós színfolt.
Az Úibirodalmat megelőző állatkultusz szimbolikus jellege jól lemérhető egy közép-
birodalmi himnuszból Szobek krokodilusistenség tiszteletére. (Ramesszeum Papirusz
VI.) Szobek itt már Rével azonosul, de emellett ő Hórusz, sőt Anubisz is.
A köznép egy része számára természetesen az állatfejú, állat alakú istenek ekkor is,
később is azonosak lehettek magával az állattal, a műveltebbek viszont az állat tulajdon-
ságainak lényegéregondoltak, éló mintájuktól már részben vagy teljesen elvonatkoztat-
ták őket. Az istenábrázolások tanulmányozása alapián nagyon nehéz megközeliteni a
valódi állattiszteletet, sokkal konkrétabb eredményekre vezet a szent állatok temetkezé-
seínek vizsgálata, ezen keresztül iól lemérhető a kultusz elterjedtsége, intenzitása, Az
első rituális állattemetkezések a Badári-kulturából valók. két szarvasmarhasiron kívül
juh_ (vagy kecske-) és kurya- vagy sakálsírt táítak fel itt. A gyékénybe vagy vászonba
burkolt állatok az emberekéhez hasonló temetkezésben részesúltek. A továbbiakban is
mindig csak vallási vonatkozású sirokról lesz szó, nem földbe került állatmaradványokról.
A Nagada l.-kultura ideién némelykor kutyát, gazellát temettek el emberi csonwázakkal
egy sírba. Valószinúleg egyes állatok részére azért akarták biztosítani a Nlvilági tovább-
élést,hogy azok egyún maradhassanak halott gazdájukkal, más esetekben illő végtisz-
tességet akartak adni az isteni természetű állatnak, és talán védelrnet vártak tőle a tul-
világi életben is.
Az Óbirodalom kutyatemetkezéseinek mágikus módon azt kellett elóidézniiik, hogy
a gazdának halála után se kelljen nélkülöznie hú társát. Egyedi esetektől eltekintve álla-
tok rituális eltemetése nem jel.|emző az Óbirodalomra.
Az Első Átmeneti Kor és a Középbirodalom szkeptikus, a racionalizmus felé közeledő
világnézete sem volt alkalmas háttér az állatkultuszok terjedése számára. A Hajótörött
szigetének aranytestú, lazúrkő szakállú kígyóistene mesebeli lény, nem a ftildi állat_
világból való.
Egy sírleletre kell részletesebben kitérnünk. Petrie ásatásai során Abüdoszban, Dzset
király temetkezőhelye közelében, egy sírra bukkant, amely a korai népi iellegú állat-
kultusz kevés számú emlékei közé tartozik. A belső kamrában 17 macska csontváza fe-
küdt. Az áldozatok számára kiképzett fülkében durva kidolgozású, a XII. dinasztia korá-
ból való edényeket helyeztek el, E sír iellege már a későbbi tömeges állattemetkezé-
sekre emlékeztet. Bizonyosnak látszik, hogy nem csupán a kedvenc állatok másvilágra
vitele volt a cél, hanem a megdicsőúlt állatok jóindulatának megnyerése is. A sírmellék_
let egyszerűsége bizonyítja, hogy az építók a szegény rétegekből kerültek ki.
Az állatok halotti kultuszában III. Amenlrotep uralkodósa alatt következett be fontos
változás. Thotmesz herceg, a király fia, memphiszi fópapi minőségében sirt építettaz
Ápisz-bika részére.A sírba elhelyezett kanópuszedények feliratai ozirisznak nevezik a
332
halott Ápiszt, Ezzel megszúnt minden különbség az elhunyt ember és állat között, ezek
is, azok is Ozirisz isteni természetének részeseivé váltak. Sőt, mivel Ápisz életébenis
isteni lény volt, nyilván magasabb rangúnak gondolták a tulvilágon az embernél. Ápisz
Ozirisszá tétele messzeható következménnyel járt. A halott állatok kultusza megkapta
a legfőbb főpapi, királyi ióváüagyást, a kultusz ilyen formájának előbb-utóbb más álla-
toknál is meg kellett ielennie.
Egy macskát maga Thotmesz herceg tett Ozirisszá azáltal, hogy kőkoporsót készítte-
tett számára, olyan feliratokkal, melyek ozirisznak mondják az állatot (lt7. kép). A ko-
porsó egyik oldala az élő macskát mutatia, amint az áldozati asztal előtt ül, mögötte áll
a macskamúmia. A másik oldalon csak az élő macska látható az asztal előt. A macskát
bizonyára bebalzsamozták, akárcsak az Ápisz-bikákat. Hogy milyen fontosnak tartotta
a főpap a macska túlvilágí méltóságának kihangsúlyozását, kitűnik abból is, hogy a ko-
porsó két rövid oldalához a királyi szarkofágokról vették a mintát: Íziszt és Nephthüszt
véstékrá.
A koporsó egyik ünnepélyes felirata jól ismert az emberi temetkezésekből: ,,Ó, anyám,
Nut, boíulj fiilém, helyezz engem a ,pusztulást nem ismerő( csillagok közé, hogy ne
haljak meg." Az asztrális túlvilághit szellemében tehát a soha le nem nyugvó, sark körüli
csillagok közé akariák iuttatni, másrészt - mint egy másik szövegből látiuk - testi épsé-
gének fenntartását is fontosnak tartiák, akárcsak az emberek esetében.
A koporsó történeti ielentősége abban áll, hogy rávilágit arra: Ápisznak Ozirisszá
nyilvánítása nem egyedi jelenség. Határozott valláspolitikai törekvésre utal, mely egy
változást váró időszakban az állatkultusz hivatalos támogatásával igyekezett bizonyos
- nyilván népi táLrnogatásra számitó - megújulást elindítani. Az állatkultusz pártolására
III. Amenhotep korában nemcsak Memphiszből vannak adatok. Messze délen, Núbiá-
ban, a szolebi templomban Amon szent állataiból, a juhokból egész nyáiról tudunk, ami
azért feltíinő, mert ekkor még nem volt szokásos a templomokban vagy a templomok
körül nagyobb számú szent állatot tartani. Ugyanekkor fellendül a Szobek-tisztelet is,
mint ezt egy néhány éve feltárt krokodilusszentély tanúsitia Szumenuban (Armanttól
délre). Az egyik leggondosabban kidolgozott plasztikai emlék innét egy kőhasáb, teteién
két krokodilussal. Egy hatalmas méretú, a legmagasabb művészi igénnyel készült ala-
bástrom szoborcsoport az ülő, krokodilusfejű istent ábrázolja, amint az élet hieroglifáját
nyújtja a mellette álló, ióval kisebb termetú királynak.
IIL Amenhotep az egyébkéntlegtöbbször antropomorf Mut istennőben oroszlánt
látott. Karnakban a Szahmettel azonosított Mutnak emelt templomot, amelyben a szob-
rok sokasága az istennőt oroszlánfe|iel jeleníti meg és Szahmetnek nevezi. A király szem-
mel láthatóan arra törekedett, hogy Szahmetet a thébai triász tagjává tegye, de nyíltan
nem mert Muttal szakítani,
Mindezek után nem csodálkozhatunk azon, hogy még Ehnaton fáraó sem tudta magát
kivonni az éppen a trónra lépéseelőtt nagy erővel ielentkezó iráLnyzat hatása alól. Az
egyik amarnai hatáLíkősztélén - mint már erről beszéltünk - a Mnevisz-sir épitéséről
van szó. A reform előrehaladtával azonban a király, bár fővárosát új Héliupolisszá akarta
tenni, a Nap bikájának kultuszát is száLínúztea monoteista vallásból.
A reform után az állatkultusz gyorsan újjáéledt,Tutanhamon ideiéból már fenn-
maradt egy Ápisz-sír, Mendészben pedig Ay király idején valószinúleg egy, az ottani
kosisten§éget megtestesitő, élő állatot is tartottak a templomban, II. Ramszesz vallás-

333
politikáia az állatkultusz pártolásában is példaképe,III. Amenhotep nyomdokain haladt.
Ránk maradt egy Mnevisz-sír az ő ideiéból, de ennél is sokkal ielentósebb emléke az
állatkultusznak az Ápisz-bikák úi, hatalmas, közös sirboltja, melyet Haemuaszet főpap,
a király fia épittetett. Több Ápisz-sztélé is fennmaradt, melyek közül különösen a követ_
kező tükrözi jól azokat a sokrétúvallási elképzeléseket, melyek ebben az időben a biká-
hoz fúződtek: ,,Üdvtiz légy, Ápisz-Atum, Unennofer (Ozirisz) első létfo rmája, szent ba,
aki nyugaton van, aki Ozirisz, az alvilág uralkodóia." (M. Malinine-Posener-Vercout-
ter Catalogue des stéles du Sérapeum de Memphis, I. Pátizs, l9ó8. 7. no. ó.)
Ápisz tehát azonos Atummal, a teremtővel, a Nap egyik formáiával, ő Ozirisz is, aki-
vel nem egyszerúen egyenlő, hanem annak legősibb alakja. A hivők öldi boldogságot
is vártak Ápisztól, volt, aki a 1lo éves életkort remélte tóle.
Ápisz és Mnevisz kultusza szorosan összefonódott. Az egyik sztélén - bár a fő szöveg
csak Ápisszal foglalkozik - egymással szemben látiuk a két bikát. II. Ramszesz alatt tehát
- mint III. Amenhotep idején - az állam fóként a bikakultuszt támogatta, s mindkét
esetben egy-egy királyfi irányitotta ezt memphiszi főpapi minőségben. A kultusz népi
oldalát az I1jbirodalom idején még aránylag nehéz megragadni, de megállapítható, hogy
a macska és a bikák után az állattemetés fokozatosan más fajokra is átterjedt. Ránk ma-
radt egy íbiszkoporsó is, melynek feliratán egy írnok büszkén arról tudósít, hogy egy
csatornába esett ibiszt temetett el, A Mnevisz-bikák szívskarabeust is kaptak sírjukba.
A Deir el-Medine-i munkástelep lakossága gyakran fordult kéréseivelkülönbözö állat
alakú istenekhez, különösen sok emléken jelenik meg a hely egyik fó pátrónáia, a kígyó
Meret-Szeger istennő,
Téves volna azonban azt állítani, hogy a késő újbirodalmi Egyiptom egységesen alá-
zatos jámborsággal tisztelte a szent állatokat. Egy torinói papirusz (1887) szerint egy
elephantinéi papot azzal vádoltak meg, hogy öt Mnevisz-borlat, melyet egy fekete tehén
szült, ftildmunkáía fogott be, majd Délre hajtotta, eladta őket, és egy másik Mnevisz-
borjat szintén áruba bocsátott. Ebből egyrészt kiderül az, hogy egyes papok ebben az
időben sem tettek különbséget a szent állatok leszármazottai és a kózónséges igavonók
között, másrészt azt is láthatiuk, hogy a tisztelet nemcsak a templomban tartott fő pél-
dányt illette, hanem - alacsonyabb fokon - a családot, a leszármazottakat is.
A szent állatok kiválasztása - az államilag támogatott kultuszok esetében - külónleges
ismertetójelek alapján történt. Hérodotosz (III. 28.) úgy tudta, hogy Ápisznak feketé-
nek kellett lennie, homlokát háromszög, hátát sas formájú fehér folt diszitette, nyelvén
skarabeus alakú jel volt látható. Mindig csak egyetlen bikát ismertek el Ápisznak, s
ennek halála után úiat kellett kiválasztani, ami bizonyára nem mindig ment könnyen.
Abban egyébként Hérodotosznak valószínűleg nem volt igaza, hogy csak fekete bikát
ismerhettek el Ápisznak, a szobrok és képek nagy része ugyanis tarkának mutatia az álla-
tot, Az úi Ápisz trónra léptetésefényes ünnepség keretében történt. Lényegében ha-
sonló kúlsőségek között folyt a héliupoliszi Mnevisz-bika és a mendészi kos kultusza is.
Az állatkultusz teriedé§e láttán az lJibirodalom évszázadalban joggal tehető fel a kér-
dés, mennyiben volt ennek hatása a nagy istenekról kialakult képzetekre, azok külsó
alakjára? Amon két szent állatával, a kossal és a libával már találkoztunk. Az egyszerű
emberek által állitott emlékek arra mutatnak, hogy a nép nem mindig tett különbséget
az isten és szent állatai között. Ugyanazon emléken a liba lehet az isten állata, de lehet

334
 maga Amon is. A népi vallás emlékei közé tartozik egy szobor, mely kilenc tagból álló
libacsaládot ábrázol, megsokszoíozza az Amon-állatot (Hildesheimi Múzeum).
A libán és a koson kivül esetenként más állatokkal is kapcsolatba kerúlhetett Amon.
Medinet Habuban például fennmaradt sólyomfejú képe, ami szoláris természetéreutal.
Oroszlánfeiű képévelis találkozhatunk ebben a templomban, ami kifejezetten kivételnek
tekinthető. A Ptolemaiosz- és római korban kígyó formáia is volt, mivel a Kem-Atef
óskígyóval azonosították.
Az állat formák nem változtatnak azon, hogy Amon az esetek többségében megőrizte
antropomorf jellegét, sőt - mint a leideni himnusz elemzésekor láttuk - a vallásfilozófia
szerint ez sem valódi alakia, absztrakt lényétvoltaképpen ábrázolhatatlannak tekintették.
Azoknál a nagy isteneknél is, amelyeket leggyakrabban állatfeiiel vagy állatformában
ielenítettek meg, az Úibirodalom ideién, a fő tipus mellett a legkülönbözóbb variációk
figyelhetók meg az ikonográfiában. Így a Nap egyik alakját, Harahtit például az abüdoszi
Széthltemplomban a neki szentelt kápolna egyik falán a következő három alakban vés-
ték fel: 1, Kosfeiiel, embertestt€l, 2. Ember, fején napkorong skarabeussal (a felirat itt
Harahti-Hepernek mondia). 3. A rnegszokott sólyomfejjel.
l A III. Thotm€sz ideién építettkis Deir el-Bahari-i kápolnáiában Hathor istennő mint
Dendara úrnője ember alakú, Théba úrnőieként viszont tehénnek ábrázolták.
I
l

I Thot esetében a két, maidnem egyenlő gyakorisággal előforduló állat, az ibisz (l0l.
I
kép) és a pávián arra mutat, hogy - legalábbis a papság felső rétege számára - ténylege-
sen egyikkel sem volt azonos. Ezt erősíti meg egy hermupoli§zi felirat Merneptah korá-
ból, amelyben Thot előszór közli, hogy íbisszéfog válni, késóbb pedig pávián alakban
lép a király elé. A felirat megszerkesztői azonban e két formán kivül még emberi külsőt
is feltételeztek az istennél, a szöveget kísérő ábrázoláson emberfeje van.
Szobeknek is - akit pedig kifeiezetten krokodilus természetúistennek tarthatnánk ké-
pei alapián - vannak rendhagyó ábrázolásai, lehet kos- vagy emberfeje. A vallásfilozófiai
elemekben gazdag ÉgiTehén mitosza igy foga|mazza meg a krokodilusok és Szobek
viszonyát: ,,Szobek öai a krokodilusok." (Ch. Maystre in: BIFAo 40. 194l, 103.)
Az átlat tehát az isteni erőnek, ,,léleknek" egyik megnyilvánulása, vagy az isten képe,
szimbóluma. A nép körében is i§mert ez a nézet. Egy kis sztélén, mely a Deir el-Medine-i
munkástelepről származik, kecskét látunk, mely nem azonos egyetlen istennel sem, ha-
nem,,az istenek lelkei" felirat áll mellette, vagyis valamennyi isten óaiának látható meg-
jelenési formá|a. (British Museum 469.)

Az lJjbirodalom ideién tehát az állatkultusz történetében III. Amenhotep és II. Ram-

szesz uralkodása fontos új szakasz. A fejlődés az állatok halotti kultuszának teológiai el_
ismerése irányába hatott, de ennek groteszk eltúlzása csak a következő időszakban ielent-
keZett.
Az ezredforduló után a zúrzavaros belső helyzet és az idegen hódítások a papság poli-
I

tikai és szellemi vezető szerepét az ország nagy részébenmeggyengitették, a népi vallás

mind erősebben kerúlt előtérbe. Most már egy-egy állatfaj valamennyi egyede szentté
váirt az e1ész ország vagy egyes városok lakossága szemében. Mikor Hérodotosz Egyip-
I tomba látogatott, a legképtelenebb történetek keringtek szájról szájra az állatok tisztel€-
téról. A lényeg€s vonásokat azonban húen tükrözi a hérodotoszi kép. Macskák, íbiszek,
krokodilusok képébenistenek tómege nyüzsgött a városokban, falvakban és a folyóban,
335
Hogy milyen megbocsáthatatlan bűnnek számitott a szent állatok megölése, jól látható
abból a gyúlölségből, ahogyan az egyiptomiak Kambúszész állitólagos Ápisz_gyilkos-
ságát emlegették.
Az állattemetkezések jellege, felszerelése majdnem oly nagy különbségeket mutat,
mint az emberi siroké. Leggazdagabbak az Ápisz-sírok, melyekbe elsőnek Mariette ha-
tolt be a modern kutatók közül, 1851-ben. A bikák részéreI. Pszammetik korában a
II. Ramszesz-korinál is jóval grandiózusabb, közös íiild alatti sirbolt készült. Széles
folyosó mentén helyezkednek el egymás mellett azok a hatalmas sírkamrák, melyek köze-
pén a bikák gránitszarkofágjai állnak. Mivel átlagban mintegy 65 tonna súlyúak, köny-
nyen elképzelhető, hogy milyen súlyos technikai problémákat okozott a nekropoliszba
vítelük és bevontatásuk a föld alatti folyosóba. A sírbolt leletei közül a történész€k szá_
mára különösen értékesek azok a királynevekkel ellátott sztélék, melyek az egyes Ápiszok
életrajzi adatait évszámokkal örökitették meg. Ezek igen hasznosaknak bizonyultak a
kronológiai számításoknál. A zarándokok áltat idehozott sok fogadalmi tárgy mellett
remekművú ékszerek is kerültek elő Haemuaszet nevével. Az egyik kamrában talált em-
beri múmia talán a herceg holtteste.
Az Ápiszt szülő szent tehenek sírja a közelmúltban került elő Szakkarában Emery ása-
tásai során. Ez a felfedezés mintegy kiegészítette Mariette nagy leletét, A feliratokból
kiderül, hogy ezeket a szent teheneket, akik szerintük égi sugártól fogantak meg, a Késő-
korban Ízisz megtestesülés€inek tekintették.
A Mnevisz-bikák temetőie szent városuk, Héliupolisz közelében volt. Egyírústól kü-
lön álló, kőfalú sirokban temették el őket, de ezek méretei elmaradtak az Ápisz-síroké
mögött. Mnevi§z tekintélye sohasem érte el memphiszi társáét.
Jellegükben rokonok az Ápisz-sírokkal a szent íbiszek és majmok katakombá Hermu-
polisz temetőjében. A bonyolult, csak részben feltárt folyosórendszer számtalan állat-
múmia temetkezőhelye volt. A szent állatok közé temetkezett Thot hermupoliszi főpapja,
Anh-Her i§, aki a szent íbiszek és majmok társaságától bizonyára segitséget várt a túl-
világi életben.
Az itt eltemetett ibiszek többsége valószínúleg a város közelebbi és távolabbi környé-
kéről való. Családok tartottak egy-egy szent madarat, mint jótékony olta]mazó isteni
lényt, testüket kimúlásuk után a temető papiaihoz küldték. A népi és papi vallásosság
tehát összefonódik itt, A papok mély szimbolikát is igyekeztek kifeiezésre iuttatni a sír_
ban. Az egyik bejáratnál az ibisz formájú kis kő szarkofágokat nyolcas csoportokba ren-
dezték úgy, hogy az íbiszfejek keletre tekintettek. A 8-as Thot szent száma volt, városa,
Hermupolisz egyiptomi neve Hemenu, a Nyolcast ielenti.
Tuna el-Gebel csak egyike volt az íbiszkatakombáknak, ennél is terjedelmesebb fiild
alatti folyosórendszer van Szakkarában, melynek feltárását l964-ben kezdte meg Emery,
Százezetszétmra temették itt el az íbiszmúmiákat, szent sólymokkal és kisebb számban
ke§elyúkkel egyútt. A madármúmiákat agyag amforákba helyezték, ezeket felül tányérral
vágy edényaljjal zánrik le, és a fedőt habarcsszerú anyaggal ragasztották az edényhez.
Tuna el-Gebelhez hasonlóan itt is megtalálhatók a koporsós, falba mélyítetttemetkezé-
sek. A feliratokból megállapítható, hogy azok, akik ide hozták vagy küldték a szent mada-
rakat, valamint a zarándokok is oltalmat reméltek e megdicsőült lényektól. A szent ibisz
temetkezőhelyéhez szakkarában is társult Thot másik szent állata. A kétszintes maiom-
katakombában a falban kiképzett fülkékbe ültették a majommúmiákat.

336
 Kosok, krokodilusok, macskák, kígyók, halak temetői egészítikki az elóbbi, monumen-
tális emlékekból nyert képet. Ezek néha egyes sirokból állnak, máskor több állat kerül
egymás meIIé. Olykor régi sziklasirokban helyezték el tömegével az állatokat, arab leírá-
sokból megállapítható, hogy még a Kheopsz-piramisba is kerültek állatmúmiák.
Néhol egy-egy sziklasirban több állatfaita is nyugodhatott, igy a múlt század elején
Belzoni emlit olyan sírt, ahol bikák, tehenek, juhok, ma)mok, madarak, halak múmiái
feküdtek. Egyes szent áIlatok abban a megtiszteltetésben részesültek, hogy bronzszobrot
vagy ládácskát kaptak koporsóul gazdáiuktól vagy valamelyik tisztelőiüktől. A csodála-
tosan élethű macskaszobrok egy része például belül üres, s valamikor macskamúmiát
reitett. Ugyanigy a bronzíbiszek készítésénekis az volt a célja, hogy a halott íbisznek
szolgáljanak méltó nyughelyül. A kigyók veszélyes ellenségét, az egyiptomiaknál köz-
kedveltségnek örvendő ichneumonokat néha üló oroszlánokat ábrázoló szobrokba he-
lyezték. Máskor a különbözó állatszobrok azt a fémládácskát díszítik,mely valamely állat
múmiáiát zárta magába-
Egészen különleges formái is ismeretesek a halott állatok tiszteletének. Így parányi,
táda alakú koporsókban skarabeusokat temettek el különbóző helyeken. A Későkorban
valószínűleg a méhek is tiszteletben részesültek, de méhkoporsók eddig nem kerültek elő.
Szahuré abusziri sírtemplomában, ahol az Újbirodalom korában Szahmet-kegyhely
iött létreJ gyikkoporsókat találtak az ásatók, bár a gyík általában nem tartozott a szent
állatok közé. Egyes alvilági démonok tartanak kezükben gyíkokat, ami arra mutat, hogy
a gyíkok Ozirisz országával álltak kapcsolatban.
Krokodeilónpoliszban a római időkben egy varjú sírját mutattá& az idegeneknek, és
azt meséltékróla, hogy Marész (III. Amenemhat király) hírvivőie volt életében(Aelia-
nus: De natura animal,ium. VI. 7.). Olyan hírnévnek órvendett ez a mad,ár, hogy egy
Iszidórosz nevű, görögül író egyiptomi költő is megemlékezett róla a királyhoz irt him-
nuszában. A sír valószínűleg inkább történelmi nevezetesség volt, mint szent hely, varjú-
tiszteletről egyébkéntnincs tudomásunk.
Az i. e. I. évezredben nyerte el az egyiptomi vallás azt az arculatát, mely sok idegen
szemében annyira nevetségessé tette. Az állatkultusz valóságos népvallássá vált, s a római
korban egyes települések lakossága között háborúságok robbantak ki, mivel egyik a má-
sik szent állatát nem tisztelte vagy meg is ölte. A papok, a múvelt rétegek felfogása viszont
ezekben az időkben sem mutat változást.
Erdekesen világítja meg az állatkülső szimbolikus jellegét Hérodotosz (II. 42.), ami-
kor arról beszél, hogy Héraklész (Honszu) mindenáron látni akarta Zeuszt (Amon).
Ennek ez nem volt kedvére, Végre, amikor fia nem tágított, úgy oldotta meg a dolgot,
hogy egy lenyúzott kos bórét tartotta íuga elé. A feiét levágta és bórét felhúzta, úgy
mutatta meg magát neki. Ezért adnak az egyiptomiak Zeusznak (Amon) kosfejet. A kos
külsó tehát maszk, mely csak arra szolgál, hogy az istenség mások számára érzékelhetővé
váljék.
l
i

337
 FÁK, FÉTISEK

Nem messze Kairótól, az ősi Héliupolisz területén fekvő Matarijeh faluban a lakosok
nem mulasztiák el, hogy felhívják az odatévedő idegenek figyelmét Mária fáiára. Fallal
körúlvett térségbenáll egy öreg, kiszáradt, oldalra hailó szikomorfa, mely alatt a legenda
szerint Szúz Mária pihent a Szent Család egyiptomi tartózkodása idején, A jelenlegi fát
1672 |íán últettékelpusztult elődje helyére.
Évezredes pogány hagyomány továbbéléséről van itt szó, mely más tartalmat kapott.
Itt állt a fáraók korában a szent Ised-fa, a királyok tartós, boldog uralkodásának jel-
képe. Thot és Szesat istennő írták fel leveleire a trónra lépó fáraó nevét és uralkodási
éveit. A fa eredetét az egyiptomi hagyomány a legrégibb múltba vezeti vissza. Ami-
kor Rének hajdan rneg kellett küzdenie ellenségeive| ez a fa meghasadt; valószínűleg
arra gondoltak, hogy belőle lépett elő a Napisten. Ez volt Héliupolisz leghíresebb, de
nem egyetlen kultikus fája. A város egyik istennőie, Jusz-Aasz birtokában volt az a fa,
melyben élet és halál lakozott. Arra kell gondolnunk, hogy iósjeleket kérők keresték fel
ezt a fát, úgy mint a görögök Zeusz hires dodónai fáiát. A Harris Papirusz (29. col. 31. sk.
sor) is említ két szent fát Héliupoliszban, az egyiknek italáldozatokat mutattak be, sőt
egy szent nyárfáról is beszélnek a források.
A héliupoliszi szent fák a legközismertebbek, de rajtuk kívül számos más fa tisztele-
téről is tudunk. Némelyik szinte elválaszthatatlan egy-egy istentól. Hathor istennó pél-
dául gyakran kapia a,,déli szikomorfa úrnője" címet, Ptahhal és Thottal kapcsolatbán
is beszéltek egy olajfáról. Ré reggelenként két szikomorfa között kel fel,
A halállal kapcsolatos hiedelmekben is fontos hely iutott a fáknak. Az Ozirisz-sírok
képein fát is ábrázolnak, jelentőségét a|áhúzza az a tény, hogy Plutarkhosz is megemlé-
kezik az Ozirisz-sír méthiszfáiáról. Az Ozirisz,fára telepszik le az isten lelke, öaia, mely
egyes ábrázolásokon nem más, mint az újra és ú|ra életre kelő Nap-madár, a főnix.
Az Ozirisz-fák utóéletét egyébként lépten-nyomon láthatia, aki falvakat, kisebb váro-
sokat keres fel Egyiptomban. Általános szokás, hogy a mohamedán szentek, a sekhek
valódi vagy ielképes sírja íiilékis kupolás építményeketemelnek, ezeket sokan látogatják,
segítségetremélve. Mellettük gyakran fák állnak, sót olyan sírt is megfigyelhetünk, ahol
a fa már teljesen kiszáradt, s bár az ország szegény fában, mégis helyén maradhatott
(l15. kép). Nyilván vallásos tisztelet fúZődött hozzá, kiszátadása után csakúgy, mint
életében.
Fa lehet Ozirisz megtestesitőie is. Egy varázspapirusz (Salt Papirusz 825.) úgy tudia,
hogy egy nyugaton álló fa Ozirisz számára nótt ki, mig párja, egy keleti fa Széth kiömlő
véréből sarjadt. A Halottak Könll)e 193. fejezete a pálnafát ,,Ozirisz testé"-nek mondja,
melyből ezért tilo§ koporsót előállítani.
A túlvilági fák istennője Nut, jelenléte, a vele fennálló azonosság által ezek a fák túl-
nónek a ftildi kereteken, csakúgy, mint Ozirisz otszágában, kozmikus méreteket vesz-
nek fel. Maga az égi fa gondoskodik minden jóról az elhunyt számára, A halott táplálá§át
a legegyszerűbb formában, meglepő módon éppen egy királyi nyughely, III. Thotmesz
sirja tárja elénk, ahol az egyik falképen a fa megszoptatja az uralkodót, a túlvilági újjá-
születés anyateiével erősíti meg az új életre.
A magáLrrsirok legmegragadóbb részletei közé tartoznak azok a falfestmények, ame-
lyeken egy fából kinövő istennő étellel-itallal lát|a el a tulvilágra érkezőt. Áldozati követ
338
is díszítettek ilyen jelenettel (116. kép). Egy fa a tulvilág kapujában az ágait nyúit'a
a királynak (Pyr. 1l40), másik pedig koronáiát fordítia feléje (Pyr. 1723.). Halotti papi-
ruszról is ismert motivum a fa, melyből kinyúlik egy ág, mintegy biztatóan, hívogatóan
int a halottnak, vagy segíteni akar neki.
A fák tisztelete sohasem állt oly mértékbenelőtérben, mint az állatoké. Szépségük,
termékenységúk,titokzatosságuk megragadta az egyiptomiakat, de mivel nem volt meg
bennűk az állatok ereje, dinamikáia, sohasem válhattak valódi önálló istenekké. Csak a
nagy istenekhez való kapcsolódásuk adott nekik rangot. Az egyszerű ember azonban
ragaszkodott hozzájuk, s tiszteletiiLk szívósabbnak bizonyult a régi istenekénél és szent
állatokénál, és két nagy vallási változás, a kereszténység,mald az iszlám elterjedése után
ma is része a néphitnek.
Az éleftelen tárgyak kultusza a vallás legrégibb megfogható rétegeitől nyomon követ-
hető. Héliupolisz egyiptomi neve (Junu) a jun-oszlopra megy vissza fi , rgy masik,

ugyanitt tisztelt oszlopot bikafei diszített. Mivel a később Mnevisznek nevezett Nap-
bika tisztelete ebben a városban legalábbis óbirodalomig visszavezethető, valószínű,
^z
hogy ez utóbbi oszlop a bika egyik jelképe volt. Nevezetesebb az oszlopoknál a város egy
másik kultusztárgya, a ben- vagy benben-kő, mely a Nap-kultusszal és a teremté§míto-
szokkal állt kapcsolatban. Ez a hegyes kő volt az elóképe a későbbi, égre törő Nap-
kőszálaknak, az obeliszkeknek, melyek csúcsának neve benbenet. A kő nem maradt ránk
- lehetséges, hogy még ott reitőzik a Matariieh környéki szántóöldek alatt. Az idők
hajnalán ezen a kövön tiínt fel a Teremtő: ,,Ó, Atum-Heperer, aki felragyogsz a dom-
bon! Felragyogsz, mint a ben-kő főnixe a héliupoliszi főnix-házban." (Pyr. ló52,)
A Napisten eszerint fónixmadárként emelkedett fel a kőfétisre. A mitosz valóságtartal_
mát az egyiptomi számára telies mértékben hitelesítette az a tény, hogy a ben szóó van
je\en az uben (felragyogni) és a öerrz (fónix) szóban is.
A kőfétis helyi nevezetesség volt, az obeliszkek viszont egész Egyiptomban megtalál-
hatólg városokban és temetőkben egyaránt. Az Óbirodalom idején a Nap-szentélyek
kózponti udvarában óriási méretűre épitett obeliszkek álltak. Ezeket később az egyetlen
kőből készült monolit obeliszkek váltiák fel. Kifaragásuk, szállításuk, felállításuk az egyip-
tomi technika csúcsteliesítményei közé tartozik.
Az Óbirodalom ideién az egyes sírok előtt felállított kis obeliszkek a Nápisten védel-
mét biztosították az elhunytak számára. Szepulkrális ielentőségük az Óbirodalom után
is kimutatható. A Késókorban rslörd-tartó ládácskákra illesztettek kis obeliszkeket, Leg-
többször azonban templomok díszítéséreszolgáltak, általában párosával helyezték el
őket a kaputornyok elé. Oldalaikon feliratok, képek vannak, de legszentebb részük a pira-
mis formájú csúcs, melybe legtöbbszór istenek és királyok alak|át vésték,A hegyes vég-
ződést a Napisten lakhelyének gondolták. Az Úibirodalom idejél az obeliszkek áldoza-
tokban is részesültek, s egyesek szemében azonosak voltak a Nappal vagy valamely más
istennel. Ismeretes olyan kép, ahol a Napisten majmai obeliszkhez imádkoznak.
II. Ramszesz idején az isten-király egyik megnyilvánulásaként fogtak fel egyes obe-
liszkeket. A luxori nyugati obeliszk neve például: Ramszesz, Atum kedveltje. Az e9y-
szerűségúkben fenséges kőszálak méltó istenképek voltak az egyiptomiak számára, de
mivel nem szemléltették az egyes istenek jellemző vonásait, attributumait, ezek az azo-
nosítások nem lettek népszerúek.
339
 Más természetű az obeliszk szerepe az Ozirisz-kultuszban. Ez esetben fallikus szim-
bolikát láttak az obeliszkben. Előkerültek miniatűr, belül üres példányok, melyekben
vászonból kialakított falloszok voltak, oldalukon pedig Ozirisz és Ízisz ábrázolása lát-
ható.
A fő szimbolikus tartalom azonban egészen a római korig a Naphoz fúződött. Jót is-
merte ezt még Augu§tus is, aki az Egyiptom meghódítása után Rómába vitetett két obe-
liszkre aSOLI DONUM DEDIT dedikációs feliratot vésette.
A dzsed-osz|op - mint a nevéből is kitúnik (dzsed : tartósnak lenni) - a maradandó-
ság ielképe uorr TOUU isten kultuszával is társitották, legtöbbször Ozirisszal kap-
fi.
csolatban említik. A Halottak Kön ae I55. feiezete a hátgerincének mondja, bizonyos
azonban, hogy ez csak késői, másodlagos magyarázat. A dzsed amemphíszi fétisek egyike,
képe először az I. dinasztia idején tűnik fel a heluáni temetőben. Az Óbirodalom alatt
,,fenséges dzsed" -kénítisztelik Memphi§zben.
Az Ozirisszal való kapcsolathoz, sőt azonositáshoz a Ptah-Szokarisz-Ozirisz összetett
istenalakon keresztül vezetett az út, de a dzsedlek már jóval korábban is voltak túlvilági
vonatkozásai, A piramisszövegekben az elhunyt király két dased-oszlopon hág fel az égi
birodalomba.
Az egyiptomi művészek igyekeztek életet lehelni az oszlopba, néha szemekkel, karok-
kal látták el. Ilyenkor rendszerint Ozirisz jelvényeit, a pásztorbotot és az ún. korbácsot
kapja, sót az isterl, atef-koronáját is viselheti. Meglepó módon azonban - igaz, csak ki-
vételesen - Ozirisz gyilkosát, Széthet i§ megtestesithette (Dramatikus Ramesszeum Papi-
rusz). Volt emellett szoláris vonatkozása, a Halottak Könytében előfordul olyan képe,
ahol karjaival a Napot emeli magasba.
Az új kezdetnek, az újjászületésnek is szimbóluma, ez az eredeti tartalma a ,,dzsed fell-
állítása" rítusnak, mely fontos része volt a koronázásnak és a királyi jubileumi ünnep_
ségeknek is-
Kis formátumban amulettként használták a dzsed-oszlopot, a Halottak Könyzle 155.
fejezete szerint a múmia nyakába kellett akasztani. Bár a dased
- kúlónösen amulettként -
számtalan példányban maradt fenn, nem könnyú megállapítani, hogy mit is akart ábrá-
zolni, hogyan lehet magyarázni a felső rész vízszintes tagolását. Hátgerincet csak akkor
láttak bele, amikor az eredeti ielentés már elhomályosult. A legvalószínűbbnek az a fel-
tevés lát§Zik, mi§Zerint simára faragott fatörzs volt, s felsó részétnádkötegekkel, esetleg
faágakkal vagy kalászokkal kötötték körül. Dzsed női párja a tjet amwlett.
Dzsed az ország nagy templomaiban, sírokban egyaránt megtalálható, az a& fétisnek
viszont csak lokális kultusza volt Közép-Egyiptomban. Kuszai vidékéntisztelték ezt a
két tollal díszített papiruszszárat. Mivel egész sorozat §Zemélynév ismeretes Uh kép-
zéssel - igy Uh Elégedett, IJt' az Ó Védelme stb. _, biztos, hogy itt valóságos isteni
rangra emelkedett.
Az istenjogarok változatos csoportjából egyet, Amon jelvényétmár korábban kiemel-
tiik. Más isteniogaroknak nem volt ilyen tekintélye, de ezek is gyakran jelennek meg a
templomok dombormúvein. A iogarok a körmeneteken kerültek nyilvánosság elé, Amon
isten bárkáiát kísérték.Az ünnep fényénekemeléséhez nagyban hozzájárult az aranyo-
zott, istenfeies jogarok csillogó felvonulása.
A király jogarának veszélyes mágikus erőt tulaidonítottak. Egy V. dinasztia korabeli
340
felirat meséli el (Urk. I. 232.), hogy egy Rawer nevű tisztviselőt, akinek lábára ráesett
a királyi jogar, az uralkodónak kellett megmentenie - az ugyancsak varázshatalmú -,
.épségbenmaradj" szavakkal.
Egyik leggyakrabban használt jogar az állatfelű, alul villás végűen kiképzett iral.
f .

Az igen régi fétisek egyike, a nomosznevekben is felhasználásra kerül: az Oxürhünkhosz

(Uab) kerúlet nevét két ilyen jogarral írták, Théba (Uaszet) nevének egy uasz-jogar a
szóje|e. Lz utóbbi esetben tollak és szalagok is ékesítik. Az állatfej az esetek többségé-
ben iól felismerhetően Széthet ábrázolja. Széth a viharok ura, innen ered az a hiedelem,
hogy a jogar a szel ek fe|idézője (Halottqk Köu)z)e 125. fejezet). Ez azonban nem befolyá-
solta a jogar népszerúségét, melynek legnyilvánvalóbb jele, hogy oly gyakran ábrázolták
a különböző istenek kezében, A szó jelentése ,,hatalom, uralom, boldogság''.
A sírokba helyezett uasz-jogarok a megdicsőült elhunyt másvilági királyságára utal-
tak. Uesz közeli rokona a dzsam-jogar. Csak abban különbözik az elóbbitől, hogy szára
nem egyenes, hanem hullámosra faragták ki.
Az istenjogarok kultusza annyira általánossá vált, hogy a Késókornak minden templo-
mában őriztek ilyen szent tárgyat.

Fétis volt valaha az isten szó hieroelifáill 1|, ,,utier. A vászoncsíkokkal körültekert
jelvény késóbb a szent helyeket jelző zászlővá alakult, az isteni hatalom ielenlétére hívta
fel a figyelmet. Később harci bárdnak tekintelték.

ALACSONYABB RANGÚ ISTENEK, DEMONOK

Több ezer év távlatából ma a kutatók világosan látják, mely istenek álltak a vallásos
élet középpontjában, kik voltak azok, akiket az egész ország tisztelt, és kik voltak helyi
numenek, akiket másutt alig i§mertek. A szövegekből és a tárgyi emlékekből kitűnik az
is, hogy gyakran nem a papok érdeklődésének homlokterében álló istenek voltak nép-
szerúek az egyszerú emberek körében, hanem olyan lények, akiknek nevével hosszú idő-
szakokon keresztül alig találkozunk a feliratokon. Más tekintetben is relativ egy isten
,nagysága". Ha az egyiptomi vallás egészéhez mérten jelentéktelen is a szerepe, egy-egy
közósség számára bizonyos időre túlnőhet a legnagyobbakon is, elnyerheti az .ég \ría'',
'jelzőket.
.,valamennyi isten ura" és hasonló
A múzeumokban oly gyakran látható törpeistenek például sokáig az egyiptomi vallás
periférikus elemei közé tartoztak. Többeknek a nevét ismerjük közülük; egyikük llra,
a ,,Harcos", mások neve Hit és Hatiti, de a legközismertebb Bész. A széles arcú, lapos
orrú, aránytalanul rövid lábú Bész groteszk iellegéíaz áIlaífül is fokozza, sőt néha állat-
farka is van. Külseje lehet kífeiezetten iiesztő, máskor a humoros vonások érvényesülnek
inkább. Bész baielhárító, népi védő istenség, aki a mérges kigyókat, a gonosz befolyáso_
kat, a démonokat tartia távol védenceitől. Az alvók különösképpen könnyen kerülhettek
veszélybe, ezért egyesek éjjelre közvetlenül is oltalma alá helyezték magukat, az ő képét
faragták ki az ágyra. Vidám, derűs természetét a dobok, erejét, harciasságát a kezében
tartott kések fejezik ki.
Bész nagy korszaka a késői idókben, az i. e. I. évezredben kezdődött, amikor külón-

34l
bözö más istenekkel kapcsolták össze alakiát. Tóbbek között Su szerepét is átvehette,
fennmaradt olyan kép, ahol ö támasztia alá az égistennőt. A sok lényból összetett pan-
teisztikus istenek ugyan más neveket is viseltek, de Bész arcát adta nekik az istenvilág
egységesítéséretörekvő vallásfilozófi a.
. Hasonló természetii lény Thoéisz istennő, aki a vizilófej, terhes női test, oroszlánláb
és krokodilusfarok erősen össze nem illő együttese ellenére sem lett visszataszító szörny-
nyé. Különös, bizarr, de mégis méltóságteljes istenalak, akinek ábrázolásaiból a humo-
ros vonások általában hiányoznak. Mint a törpeistenek, ő is oltalmazó, főképpen a szülő
nók számítottak segítségére.Kezében gyakran a za (védelem) szó hieroglifáiát tartia.
Pozitív szerepe a vallásban annál is figyelemreméltóbb, mivel a víziló a Széthet megtes-
tesítő, gonosz állatok egyike volt. A papság is érezte ezt az ellentmondást, s ennek fel-
oldására iött létre az Ozirisz-mítosznak egy olyan verziója, melyben Thoérisz, akit itt
Széth kedvesének mondanak, átáll Hórusz oldalára, s ez megöli az istennőt üldözó kí-
gyót. Később oly szorosan kötődött Oziriszhoz, hogy Karnakban közös templomot emel-
tek egy vízilóistennőne§ Ipetnek és Ozirisznak,
A vízilókultusz egyik legimpozánsabb emléke az a tekintélyes méretú,rendkivúli gon-
dossággal megmunkált szobor, melyet Thébában állított fel az i. e. 7. században egy
magas rangú dsztviselő annak érdekében,hogy az istennő megvédje Nitókrisz fópapnő
vagyonát. Az istennő itt az északi égbolt hatalmas Víziló csillagképével és egy dekán-
csillaggal is azonos. A, naosz o|dalán, melyben a szobor állt, a szobor készittetőie a hét
Hathor előtt imádkozik, A csillagistennő és a sors irányitói tehát együttes tiszteletet él-
veztek, annak ieleként, hogy az asztrológiai szemlélet magasabb körökben is hódított.
A vizilóistennőket azonban kozmikus vonásaik ellenére sem illesztették be a nagy
teológiai rendszerekbe, nem lettek tagiai az isteni kilencségnek. A nép szárnára mint
bajoktól megszabadító istennők voltak a legkedvesebbek. Egy i. e. 8. századi szobor fel-
irata nyúitiá a legértékesebbtáiékoztatást a hozzáiuk fúződő várakozásokról. Az istennő
kinyilatkoztatásában Reretnek, Thoérisznek, maid Ipetnek mondia magát, a késői kor
vallásában tehát már valamennyi vizilóistennő azonos volt. Ipet a régi Ipy névforma
helyére lépett. ,,En vagyok Reret, aki hangiával táínad, pusztítva közeledik, felemeli
hangiát, üvöltést ad ki magából, de megmenti azt, aki az ő testéből származik." A továb-
biakból kiderül, ltogy ő az, aki késévelvédelmezi a Mindenség Urát. A démonok serege
az ő parancsainak engedelmeskedik. .Számba v€szem a hetemu démon ajándékait, a
sezlai démonok hatalmam alatt állnak . A kedefti szellemek így szólnak: Mi az, amit meg-
tegyünk? - Énküldöm a halált az élet ellen." (J. Vandier in: La Revue du Louvre 12.
L962. 199.) Az oltalom, a megsemmisités, a halál és az élet mind azoknak az eróknek a
kezében van, amelyeket az istennő irányit.
Thoérisz maga is közel áll a démonokhoz. Egyiptomi neve a Ta-lY'eret (A Nagy) egy-
útül egy démoncsoportra, a wetetekte is utal. A görög daimón szóval a vallástörténet
az istenek és emberek világa közötti átmeneti lényeket ielöli, akiknek különbözó népek-
nél számtalan neve, megnyilvánulási formája lehet. Egyiptomban két nagy osztályba
sorolhatók, túlvilági és fiildön tevékenykedó, megjelenő démonokra. Az előbbieket a
piramisszövegekból is ismeriük, fiildi démonról egyik elsó forrásunk egy irodalmi szö-
veg, mely csak részben maradt ránk.
én leszálltam a mocsárba, mely ezzel a legelővel határos. Asszonyszemélyt lát-
"Íme,
tam ott, akinek nem emberi teste volt, Hajam az égnek meredt - így mesélte -, mikor
342
 ut, amit mondott.
megláttam a szőrét. Nem sima volt a bőre. Soha nem teszem meg
A borzadály tőle még mindig a tagjaimban van." (H. Goedicke in: CdÉ45. 1970.
244. skk,)
igy beszéli el egy pásztor társainak ijesztő, de egyben izgató kalandiát, mely egyéb-
ként másnap reggel tovább folytatódott. A nőnek ekkor már sokkal vonzóbb külseje volt,
úgy látszik a szövegből, hogy állati bundája eltűnt. Ez a töredékes mú a korai Közép-
birodalom korából m6r azt a szemléletet tükrözi, mely a környezetet, a természetet iste-
nekkel, démonokkal népesitette be. A mocsári asszony természetfeletti lény - egy helyen
istennőnek nevezik. Ezzel azortbart az író csak a népi szóhasználatot akarja visszaadni, a
szellemasszony nem azonos egyik istennővel sem. Az író a korai népi gondolkodást örö-
kítette meg, ezért olyan becses a fennmaradt rövid szakasz számunkra. A mocsári asz-
szony szerepeltetésével hamisítatlan népi-babonás ízt akart kölcsönözni az elbeszélésnek,
Szellemek, kísértetekegyébként csak sokkal később túntek fel ismét a világi irodalomban.
A vallásos irodalom démonvilága viszont az Óbirodalom óta rendkívül sokrétú,szá-
mos szót ismerünk különféle démoncsoportok jelölésére, Sok esetben azonban egyik ter-
minust sem talál|uk, s ilyenkor csak a szövegösszefüggés döntheti el, hogy istenről vagy
démonról van-e szó.
Milyen kritériumok alapján sorolhatunk valamely természetfölötti lényt a démonok
közé? Egymagában még nem elegendő az, hogy az illetó lény nem tagia egyik isten-
csoportnak sem, és nem fordul elő sem mitikus §zövegben, sem a himnuszirodalomban.
Egyik fontos ismertető|el, hogy a démonok neve - eltérően az istennevek többségétól -
általában könnyen értelmezhető, Ezek a nevek gyakran az emberre nézve iiesztő tulai-
donságra vagy veszélyes funkcióra utalnak. (Vad Arcú, Tüzes Szemú, Árnyak Elnyelője
stb.) Alakiu} is felismerhetővé teszi őket, Sok esetben istenekétől eltérő állatfejiiLk van,
nemritkán több állatfe|et viselnek az embefi testen, Az emberi vagy állati feiet láng vagy
valamilyen tárgy is helyettesítheti, mint edény vagy kötelek. Többnyire egy-egy tulaj-
donságga.l vagy funkcióval jellemzik a démonokat, egyes szövegek viszont megfoghatat-
larrnak jetlemzik lényiiü<et, változónak tulaidonságaíkat,
A démonok ttizes leheletétől is tartottak, száiukból azonban nemcsak túz, hanem
némelykor kígyók jönnek elő. Groteszk vonásaik közé tartozott néha a hátranézó arccal
ábrázolt fej. Ilyen démoni lény a halottakat átszállító, hátrafordíton arcú égi révészis.
A démonok egyik legrégebbi csoport'a az istenek követei. Ezek a félelmes lények,
akik emberekre és istenekre egyaránt veszélyt hozhattak, gyakran Ozirisz szolgáiként
szerepelnek a szövegekben, de más istenek követeiről is hallunk. Szahmet követei a
betegségdémonok. Követ iön az emberért, amikor meg kell halnia ( Ani intelmei), de a
tulvilágon is félnie kell tőlük, mint ezt pé|dáw| a Halottak Könyae 29. fejezetéből is látiuk :
,,Vissza, te, bármely isten követe ! Talán azért jöttél, hogy elrabold a szívemet . . . ?"
Nemcsak a követek okozhatnak betegséget, a haitiu démonoknak a neve is az egész-
ség megkárosítására uta]' (hait : kór). Késöbb túlvilágdémonokkéntis szerepeltették
őket.
Általánosan elterjedt hiedelem volt, hogy a holtak visszaiáró kisértetei is betegséget,
halált hoznak. Főleg éiszaka voltak veszélyesek, hátrafordított arccal hatoltak az élők
házaiba és próbálták az anyáktól elragadni a kisgyermekeket. A sokféle betegségdémon
ellen a legkülönbözőbb védekezési módokat dolgozták ki. Így kenócsöket készítettek a
ház ajtaiának, ablakárrak bevonására, hogy a gonosz szellemek be ne léphessenek. Az
343
Edwin Smith-féle Orvosi Papirusz pedig egy varázsige után a következő előírást közli:
,,Így szóljon az ember, akinél egy d.esz-fáb6l való ág van. Menjen ki, iárja körbe házát,
s nem fog meghalni az év járványától." (18. col. l5-16. sor. J. H. Breasted: The Eduin
Snith Sur§cal Papyrls, /. Chicago, t930.4?8.) Erdekes népi mágikus eliárás óEódótt
meg ebben a szóyegben: a háznak védelmet nyúithat, ha varázserejű ággal bűvös kört
vonnak körülötte. A védőkör a későbbi idők mágiájában is számtalanszor visszatéró
motívum.
Az ún. Nagy démonok (Wer, gyaktabban nőnemben: |Veret) a kései Újbirodalomtól
kezdve kerúlnek mindinkább elótérbe. Vezérük az Eg Vererje, aki Thoérisz istennóvel
azonos. A ueret-szellemeket mindenütt ielenlevőknek érezték. Egy papirusz a következö
belyek weret-d,émonait sorolia fel:. ,,Az ég minden démona, a ftild minden démona, a
kút minden démona, az üreg (vagy: utca) minden démona, a mocsár mind€n démona,
a túz minden démona, a tócsa minden démona." (British Museum Papiru§z 10083.
yso 24-28. sor. Edwards: Oracular and Amuletic Decrees,.. London, 1960. II. 1l.
tábla.) Hasonló szővegekből tisztán kiraizotódik a démonokkal benépesített világ képe.
A nagy istenek segítségétis igénybe lehetett venni a betegségek szellemeinek elűzé-
sénél.Deír el-Medinéből származik egy kis papirusz, mely a köverkezőképpen kezdő-
dik: ,,Felső- és Alsó-Egyiptom királyának, Ozirisznak királyi parancsa. Így szól Geb-
hez, a yezirhez, a herceghez: állitsd fel az árbocodat, bonrsd ki a vitorládat, (utazz) a
Sás Föld|ére. Vidd magaddal a férfi és női neszit, az ellenséges férfi- és női-démont,
a halottat és halotí nót, akik Aninahte, Ubehet fia ellen vannak . . . (Sauneron in: Kémi
20. L970.7. skk.) Ezek a démonok és halotti szellemek náthát és lázt okoztak Aninahté-
nak, aki a papiruszt vékony vászonszalagra kötözve hordta a nyakában amulettként.
A démonok erejének megbénitására szolgált az a hét csomó, melyet a szalagra kötöttek.
A varázsigét két isten-bárka, két ,dz§ar-szem é§ két skarabeus rajza felett kellett elmon-
dani. A szóvegben említett Sás Földie a túlvilág egyik tartománya, tehát Gebnek a más-
világra kellett hajóián szállitania a betegség okozóit, hogy minél távolabb legyenek
Aninahtétól.
A démonhit az egyiptomi világkép integráns része. Annak az embernek általános szem-
lélete, aki környezetét, a természetet kiszámithatatlan szellemi lényekkel népesítibe,
alapvetóen különbözik azétól, aki kizárólag élő és holt anyagot lát benne. A túlbonyo-
lított, a teológiában |áratlanok számára érthetetlen isten-azonosítások, az istenségek
transzcendens vonásainak kihangsúlyozása a föld és az attól mind távolabbra kerüló
istenvilág között átmeneti lények sokaságát hozta létre akár egyes istenek népi formájá-
ban, akár démonokként. A néphitben ók foglatiák el az elvont istenek helyét.
A démonhit a vallási fejlődés minden ismert fokán megtalálható, túlfejlesztése, szer-
telen, groteszk formában való jelentkezése azonban általában a kései, hanyatló időszakok
iellemzóie, amikor a teológia, a filozófia a korábbinál nagyobb mértékbenpróbálja a
néphit elemeit integrálni, saját keretei közé illeszteni, rnagyatázni, továbbfejleszteni.
Megfigyelhetó ez a zsídó vallásban (angelotógia) ugyanúgy, mint a görögöknél, ahol a
démonhit termé§zetével elöször a késői platónista filozófusok foglalkoztak részletesen.
Minden tudálékos sallang ellenére ez voltaképpen reprimitivizálódást ielent, s szinte
a kezdetleges animista világszemlélet szintjén éni ínagát az olvasó, arnikor egy démoti-
kus intelemirat ekképpen figyelmezteti: ,,A kis folyónak is megvan a maga démona."
(Insinger Papirusz 24, col. ll. sor. A. Volten: Das demotische lVeisheitsbuch. Kopen-
hagen, 1941.98.)
344
 ISTENEK ÉSISTEN

,,,,. akit Isten gyúlöl, nem engedelmeskedik az" - mondia Pahhotep azokól az em-
berekről, akiket az istenség az engedelmességre, a taníúí§okbefogaüsára képtelen,
rossz természettől súitott (Prisse Papirusz 5,{6. Zaba 59.). Ehhez hasonló, főképpen in-
telmekben előforduló mondatok alapián, ahol nem egy bizonyos istenségról, hanem ca
Istenről van szó, létreiött a szakirodalomban a egyiptomi vallás latens monoteizmusának
elmélete, mely szerint az istenek sokasága ellenére a filozofikus elmék számára mindig
e8yetlen elvont isten létezett, s Ehnaton kora csupán egy lát€nyos, a politikai élethez
kapcsolódó epiádja e tan történetének.
Valóiában nem erről van szó, Ha r,alaki összességükben vizsgália az intelmeket, arra a
következtetésre jut, hogy a szerzők a név nélkül említett isten esetében rendszeíint
konkrét istenre - némelykor az író városának fő istenére - 8y istenekre gondolnak,
vagy mint a Szinuhe tórtinetében az egyes számú isten szó tulajdonképpen annyit ielent,
hogy bármely isten. ,,Bármely isten, ki elhatároztád ezt a szökést: békülj meg!" Ma|d
óviddel ezután: ,,Legyenhozám isten kegyes..." (Dobrotits Aladár fordítása. Grapow
60., 6l. §.) Az intelmek szerái sohasem émadják meg a sokistenhitet. A §r. Schmidt
és mások (E. A. \V'. Budge, E. Drioton, H. lunker) által hirdetett ősmonoteizmus-elmé-
let, mely szerint a vallások kezdetén az egyistenhit áll és a politeizmus csak ennek későb-
bi elkorcsosulása, az egyiptomi vallásra sem érvényes.
Semmi esetre sem tévesztendő össze az egyistenhittel a henoteizmus lagy monolatria,
amely egy-egy kiemelt istenre ruhiizza a többinek a hatálmát, funkcióit. Ez az iÁnyzat,
melyre Egyiptomban a himnuszirodalom szolgálat bőséges pélűkat, nem tagadia meg
a többi isten létét,ezeket a legnagyobbnak tartott isten kúlönböá megnyihánulási for-
rníinak tekinti. Ez sohasem alakul át tiszta monoteizmussá.
Reitett monoteizmus vagy eótelies monoteisztikus tendenciák feltételezése éppen úgy
nem ad választ az egyiptomi vallás lényegi kérdéseire, mint a helyi kultuszok ielentősé-
gének túlbecsülése, Nem vitatható, hogy sokszor hallunk az istenségek fő kultuszhelyé-
ről, szent városaikr,ól, s az is igaz, hogy az egyiptomiak némelykor (például hibiszi
templom) helyek szerint csoportosíották isteneiket, ennek azonban főként rendszerezé-
si jelentősége van, nem az istenek uralmi körletét akaria kiielölni. A nagy isteneket az
egész orságban tisztelték nemcsak a kultuszuk központiában, é§ a nagy templomokban
a fő istenség mellett az ország l.alamennyi fontos istenéről megemlékeztek a feliratok. Ha
valaki csak kultusztopográfiai szemszögből vizsgálria az egyiptomi vallást - mint az
egyébkéntkiváló egyiptológus, H. Kees -, akkor ennek története nem fog másból állni,
mint kultuszok ide-oda vándorlásából é§ különböző helyi papi csoportok vetélkedéséből.
A helyi kultuszok a népi vallásban iutnak nagyobb szerephez, amikor kis közösségek
szemében másutt alig ismert istenek vagy istenített emberek lesznek hatalmas erőkké.
Az aryagi és szellemi világot az egyiptomi többnyire nem választotta el élesen egy-
mástól, éppen ezért kefesztény-platónikus énelemben csak egyes korszakokban beszél-
hetünk isteni transzcendenciáól. Természetesen vannak irányzatok, mint az Amon-
vallás, melyek a világtól végelen messzeségben, azon kívül képzelik el az isten§éget,
általában azonban az istenek a világban élnek, hatnak, inkább imrnanens, m.int transz-
cendens iellegúek. A transzcendens istenfelfogás az ÚibirodalomtOl hódít. Még a leg-
nagyobb istenek sem mindenhatóak, a káosz sötét biíodalmára nem terjed ki uralmuk.

345
Idóbeli lehatároltságuk a világteremtési és világvége-elképzelésekből következik, de eze-
ket a határokat egy-egy esetben mégis áttórik. Atum és Ozirisz túlélia világvégét, s bár
az utóbbi az istenek családfáia szerint csak a negyedik generációban született meg,
IV. Ramszesz elmélkedő hangvételú abüdoszi sztéléiénaz a kijelentés áll, hogy Ozirisz
már Nut keletkezése előtt is létezett. Ez nyílt szembefordulás a mitológiai hagyomány-
nyal, mely szerint Ozirisz Nut fia, s az következik belőle, hogy az istenség születése nem
köthető időponthoz, időtlen idők óta létezik.
A nagy egészet tekintve azonban kimondhatjuk, hogy a mindenható, örökkévaló isten
fogalma az istenek többségének absztraktsága ellenére. sem uralkodó az egyiptomi val-
lásban.
Az istenek sebezhetőségével, támadhatóságával áll kapcsolatban a varázslásnak, s
különösen egyik sajátos ágánzk, az i§tenek fenyegetésének nagy szerepe az egyiptomi
kultúrában. A varázsló nem egyszerűen kér az istenektől, hanem kényszerítiőket a leg-
különbözőbb módokon, s ennek egyik szélsóséges esete az istenek fenyegetése (ég le-
szakadásának előidézése, Ozirisz bántalmazása, fe|ének leharapása stb.). Mindezt azon-
ban csak különleges tudás birtokosai helyezhették kilátásba, az átlagember csak alázattgl
kózeledhetett a világ uraihoz.
Valamennyi istenben lényegében egy azonos természetfeletti erő jelenlététérezték,
mely istenenként különböző fokon és más-más arculattal volt ielen, Ezért azonosították
őket egymássál oly előszeretettel, az azonositásból létreiött istentől fúggetlenül azonban
az őt alkotó istenek is tovább léteztek. Például Szobek-Ré isten megalkotása nem jelen-
tette sem Rének, sem az önálló Szobek krokodilusistennek a megszúnését.Az isten-
azonosírásokat, akár egy valláson belül történnek, akár különböző népek, vallások iste-
neit tekintik azonosnak, a vallástörténet szinkretizmusnak nevezi, s ennek egyik esete
a henoteizmus.
Az absztrakt henoteizmus és szinkretizmus egyik, már tovább nem fejleszthetó foká-
nak termékei a későkori, ún, panteisztikus istenábrázolások, Bész-fejú, férfitestúszárnyas
lények, hátul gyakran madártest nő ki belőliik. A fő fej mellett némelykor kétoldalt ki-
sebb feiek vannak, de fejek nóhetnek ki térdiikből, lábfejükből is. Némelyiknek a teste
szemekkel van teleszórva. Ezeken a képeker1 szobrokon megszűnik az egyiptomi művé-
szetben a keverék lényeknélis megőrzótt ióZan mértéktartás, méltósá$ a művészet ha-
gyoryrányos sémarendszere nem volt alkalmas valamennyi isten együttes lényegének
szemléletes kife jezésére.
A nép számára - mint mondtuk - egy kis helyi isten sokkal többet ielenthetett, mint
akármelyik már univerzálissá növekedett istenalak. Az Amarna kor után, amikor a pap-
ság bizonyos elvi megalapozást is igyekezett adni a politeizmusnak, az alsóbb rangú és
a fő istenek viszonyát is rendezték. A Harris Papirusz szerint a kisebb istenek Ré gyer-
mekei, jelen vannak báLrkáiában. lóindulatu lények, akik Egyiptom boldogításáía töre-
kednek, ilyen irányban befolyásoliák Rét, aki teliesíti kivánságaikat (57, col. 3. sk. sorok).
Ezt a világot kormányzó egyetlen akárat és a sok istenbe vetett hit összeegyeztetése érde-
kes kísérleténektekinthetiiik. Itt nem az istenazonosítások, hanem a hatalmi szféra áll
elótérben. Ez a papi megfogalmazás a néphitre azonban nem gyakorolt hatá§t, ott az is-
teni hierarchia egészen más formában nyilvánult meg, mint a rendszerező teológiában,
A nép vallásában a fó istenségek re ndszerint'valamelyik mellékalakjukban, lokriüis vál-

346
 ffi"6lrufu4
PANTEISZTIKUS ISTEN

tozatukban kapnak helyet. Így - mivel a szentélyben álló istenképmás hozzáférhetetlen

volt - népszerűvé váltak egyes szabadban álló istenszobrok. Amon, ,,a könyörgés meg-
hallgatóia" szobra például egy templom bejárata elótt állt, bárki hozzáfordulhatott baiá-
val. Thébából és Memphiszből is ismerúnk ilyen, a nép körében kedvelt, a teológiában,
mitológiában általában nem szereplő mellékformákat. Egy Memphiszben kelt levél írója
a következő istenek áldását kéri a címzett számára: ,,A Felsö Kapuhoz tartozó Nebet-
Hotepet, a Régi Kapu Ptahja, Ptah, aki meghallgatja a könyörgést, Ptah, a felséges
Dzsed-oszlop stb." (Sallier IV. Papirusz. vso l, col,_4. sk. sor. Gardiner: Late Eqrptian

347
Miscellanies. Bruxelles, t937, 89.) Egy thébai levél az ottani legkedvett€bb istenformákat
sorolja fel: ,,A varázslatos as-fa a kosok útján, melyet Théba szeret, a templomudvar
Arnenhotepje, Amenhotep a kedvenc, a perzeafa Hathoria, a luxori Amon, a nyolc
pávián a templomudvarban, a thébai Hathor, a nagy Baki kapu . . .'' (Bolognai Papirusz
1094. l0. col, 10. skk. sor. Gardiner i. m. l0.) Mindezek közül csak Ptahnak, a felséges
dzsed-osz|opnak és a luxori Amonnak volt elökelóbb helye a vallásban.
A templomi vallás istenvilága hosszú időszakokon keresztül nagyiából változatlan ma-
radt, csak a fontossági sorrend cserélődött, a hatalmi szféra határai tolódtak ide-oda.
A néphit viszont állandó mozgásban voIt, az egyéni vallási tudatnak szinte minden rez-
dülése, hangulata túkrözódhetett a hálaadó, könyörgő feliratokon, isteneknek iuttatott
fogadalmi tárgyakon.
 Túlailághit

A LELKEK ORSZÁGA

Sok sirkép és papirusz mutatja be a túlvilágot egymástól eltérő felfogásban, de egy, az

egyiptomiakiak különősen kedves motívum többször is visszatér. Valóságos paradi-
csomi tá' áll elóttünk, melyet mindenfcJé csatornák szabdalnak át, partiukon gyümól-
csökkel dúsan megrakott fák. A lelkek ragyogó hófehér iiLírnepi ruhában szántanak, és
aratják a hihetetlenül gazdag termést. Az életébenannyit nyomorgó paraszt által meg-
álmodott világ ez, akinek itt többé nem kell szomjaznia a forróságban, és munkája ered-
ményétsaját maga élvezheti.
,,Fala ércből van. AZ árpa ötróföS ott, a szára három rőf. A búzáia hétrőítis, a kalásza
három róf, a szára négy rőf. A kilenc rőf magas aiok valamennyien ezt aratiák Ré-
Harahti mellett." Ez a jellemzés olvasható a Sás Földiéről a Halottak Köry,t e l49. feie-
zetében. Az 52 centiméteres egyiptomi rőf vagy könyök (meh) Llosszméttékben szá-
molva óriásokról van itt szó, akik az ó méreteiknek megfelelő terményt takaritják be az
aranykor uralkodója, a Nap közelében. Világszerte megtalálható az a hiedelern, hogy
haidan, a mesés régi időkben a maiaknál szálasabb, erósebb emberek éltek. Az egyiptomi
a túlvilágtól remélte a régi eszményi külső visszanyerését.
l
A túlvilág a béke országa, ahol nincs viszály, zajongás, nem élnek tisztátalan, kártékony
állatok: ,,Nincs ott semmiféle ha| semmiféle kígyó." (CT V. 355.) A silány, romlandó
földi étkek és italok helyett itt a halottnak az örökkévalóság kenyere és söre iut osztály-
részül.
Sokkapujú ércfal veszi körül a némelykor türkizkó fiildnek nevezett területet, Egyes
részei túrkizből, mások a sárga ásványból valók. Bizonyos fokig János Apokalipszisének
mennyei Jeruzsálemére emlékeztet a túlvilágnak ez az elképzelése.
Ez azonban csak egyik oldala a túlvilághitnek, az úiiáéledésutánra kivetitett utópia
csillogásán sötét árnyékok suhannak át, a lélek legmélyéből, a tudatalattiból feltörő, elemi
t erejű félelmek képteleú, néhol már-már tébolyultnak ható feiezetcímekben jelentkez-
nek a Halottak Könyzlhen. ,,Mondás, hogy az ember emlékezzék nevére a másvilágon"
(25), hogy ne engedtessék meg az ember szivének elrablása a másvilágon"
"Mondás,
(27), ,,Mondás annak a krokodilusnak a távol tartására, amely azért jön, hogy elrabolia
a lélek varázserejét a másvilágon" (32), ,,Mondás, hogy (az ember) ne lépjen be az isten
kivégzóhelyére" (50), .Mondás a hálótól való megmenekülésre" (153). Lz utóbbi a túl-
világi halász és a madárfogó démonok ellen készült. Mindez csak izelitő a rettenetek sZé-
les skálájából. Nemcsak a Halottak Kőnyaéből, hanem más túlvilágiratokból is döbbe-
netes erővel kiáltanak hasonló sorok az olvasó felé. A teriedelmes szövegek minden el-
képzelhető veszély ellen a maximális biztonságot igyekeztek nyújtani az elhunytnak.
349
 BEJUTÁS A TÚLVILÁGRA

Komoly nehézségektől tartottak a halált közvetlenül kóvetó időszakban, amikor a lé-

leknek el kellett jutnia arra a ítildre, ahol boldogság, szenvedés vagy telies megsemmi-
sülés várt rá. Sokan hittek abban, hogy egy folyó a fő akadály, melynek révészét,az arcát
hátul hordó egyiptomi Kharónt nem könnyen lehetett rávenni, hogy jármúvét rendel-
kezésre bocsássa. A Halottak Könyae 99. fejezete közli azt a hosszú vitát, melyet a lélek
folytat vele. vallási titkok apró részleteinek ismeretéról kell bizonyságot tennie. A révész
meggyózése magában még nem elég, a bárka egyes részei is kérdéseket tesznek fel, tudnia
kell titkos nevüket,
A piramisszövegek égbeemelkedésJeírásaiban még a mesterkéletlen vallásos költészet
ősereje hat. A halott feliuthat a magasba a szent skarabeusbogár képében,de néha Thot,
az ibisz veszi szárnyáira. A napsugarakat vagy a tömién füstjét is felhasználhaíja ltazá-
sánál. A király feltűnése a túlsó birodalomban elementáris hatást gyakorol a minden-
ségre: ,,viharos az ég, a csillagok elsötétednek, az ég-ivek megrendülnek. Aker (a föld)
csontiai remegnek." (393)
A legrégibb halotti irodalomban is szerepel a folyó motivum - A Kheopsz-piramis és
más sirok közelében elhelyezett bárkák a lelkek szállitására szolgáltak - de az út ekkor
még legtöbbször felfelé vezet, az égbe, a cirkumpoláris (sark körüli) csillagok régiójába,
vagy a Napistenhez, aki elismeri az új jövevény király-isten felsóbbrendúségét: ,,Fel-
ment xY az égbe. Állva találta ott Rét, odament hozzá, leült melléie. Ré nem engedte,
hogy a ftildre telepedjék, tudta ugyanis, hogy ő (az elhunyt király) nagyobb nála!"
(8|2_13.)
A cirkumpoláris csillagok a régi vallásban a halhatatlanság legfőbb jelképei, hiszen
láBzólag folytonosan az égi pólus körül keringenek, sohasem buknak le a horizont alá,
ahol csillagteswéreik, a Nap és a Hold is elninnek s ezáltal hasonlatosak a halandó embe-
rekhez. Ezek a csillagok azonban ,,pusztulást nem ismerók", az ő irányukba néz a píra-
misok bejárata, hozzájttk igyekeznek a lelkek, akik egyes nézetek szerint maguk is csil-
laggá válhatnak. Az ősi asztrális túlvilághit hatása látszik abban, hogy a túlvilágot álta-
lánosságban ielentő Dat (Duat) hieroglifa körbe írt csillagot ábrázol. A piramisszöve_
gekben az asztrális es szoláris túlvilághit egymás mellett él, az egyre jobban előtérbe
nyomuló Nap-kultusz azonban a túlvilághitet egy időre mindinkább szoláris központúvá
tette. A Nap az Óbirodalom idején volt a fő túlvilágisten, de a piramisszövegekben is
érződík az Ozirisz-vallás térhódítása, ami szükségképpen a túlvilághit elkomorulását,
sötétebbé válását hozta magával. Az oziriszi túlvilág győzelme hosszas átalakulás, söt
bizonyos, hogy vallási polémiák eredménye volt. Egy piramisszövegben (251) Nut isten-
nő felszólítia a kiíályt, tekintsen le Oziriszra, aki a lelkek felett uralkodik, ő azonban
távol van ezektől, és nem is fog közéjük jutni. A királyt tehát a szoláris-égi túlviláshit
mentesíteni akarta az alvilágtól.
Az Első Átmeneti Kortól - bár a Nap nem szorul ki teljesen a túlvilághitből - Ozirisz
lett a halottak ura, a Dat szó úi tartalmat kap, nem a csillagos ég, nem a napfényes ég-
bolt, hanem a ftild félelmet keltő mélye, Az egyiptomiak igazsáEéízete azonban nem
tudta elfogadni azt, hogy az igazak §ötét barlangokba jussanak, s az oziriszi túlvilág is
paíadicsomi vonásokat vett fel. Amikor a fiildön sötét van, a Nap haióia ezer: az oíszágon
utazik végig, s az egyik fő reménység volt, hogy a lelkek be is szállhatnak a ,,milliók
35o
 bárkájá"-ba, az isten§ég klséröi közé kerülhetnek. Ezzel voltaképpen el is hagynák ozi-
risz országát. Hiába várnánk ezekben a nézetekben kóvetkezetességet, csak az úibiro_
dalmi királysirok dekorációi és szövegei alakítottak ki egy§éges, nagyobb ellentmondások
nélküli túlvilágképet.
Az óbirodalrni szövegekben az égbe szállás okozta a nehézségeket,de nem volt egy-
szerű beiutni az alvilágba sem. Egyes képeken a Hathor-tehén fogadja a tulvilág bejára-
tánál az elhunytat (1t0, kép). A kapuk előtt félelmes külsejű, késes démon-őrök állnak,
legtöbbiüknek állatfeie van. A halottnak tudnia kell valamennyiiik néha rendkivül hosz-
szú, komplikált nevél. (Halottak Kőnlae 144-146. felezet.)
Az átiutás után következik az úi lét legnagyobb próbája, a bíróság elé állás. Az itélet
a ,,Kettós Igazság" termében hangzik el, itt áll középen a hatalmas mérleg, egyik serpe-
nyóiébe a halon szíve, másikba Maat hieroglifája, a strucctoll vagy az ülö istennő kerúl
(122. kép). Kápolnában, emelvényeír úl Ozirisz, a legfőbb bíró, de raita kívül még negy-
venkét tagú démonte§túlet eíőtt is ti§Ztáznia keIl magát az érkezőnek. Ezek a birák a
negyvenkét nomoszt szimbolizálják. Anubisz ielenti az elhunyt megérkeztétaz istenek-
nek, maid elhangzik a bűnök tagadása, a negatív konfesszió, melynek az elhunyt tiszte
jellemét kell az istenek elé tárni.

Nem követtem el búnt az emberek ellen

Nem nyomorgattam háznép(em)
Nem követtem el bűnöket az Igazság helyén

Nem káromoltam Istent

Nem szegényitettem a szegényt
Nem követtem el olyasmit, amitől az istenek undorodnak
Nem vádoltam be a rabszolgát fel|ebbvalója előtt
Nem okoztam betegséget
Nem éheztettem
Nem okoztam sírást
Nem öltem
Nem adtam parancsot ölésre
senkinek sem okoztam szenvedést
Nem kevesbítettem a templomok áldozatait
Nem kárositottam meg az istenek kenyerét
Nem raboltam el az aáok kalácsát
Nem volt szexuális kápcsolatom romlott fiúval
Nem paráználkodtam
Nem tettem hozzá, nem is vettem el a vékából.
(Ch. Maystre: Les üclarations d innocence, Le Caire, 1937, 23. skk.)
Így következnek még hosszan az egyéb vétkek, melyek kózül csak az egyiptomi kór-
nyezet ismeretében kap értelmet a következő: tartóztattam fel a vizet az ő ideié-
'nem
ben". Egy második negatív bűnvallomást is kell tennie, minden búnnéla negyvenkét
biró egyikéhez fordulva. A mérleg egyensúlyi helyzete bizonyitia az elhunyt igaz életét.
Az eíedménytThot iegyzi fel.
35l
 Az ítélkezésdrámaiságának fokoásához nemcsak a félelmetes bínik sora iárul hozá,
hanem fóképpen egy emelvényen álló, vicsorgó szörny, a Halottfaló, akinek korkodilfeie
oroszlánt€§tben é§ víziló hátsó lábaiban folytatódik. Neve és külseie mindent megma-
gyaníz, nem volt szükséges kifeiteni, mi várt arra, akinek lallomását hamisnak találták,
s nem válhatott ,,igazhangú"-vá. Dies irae volt ez, a nap az egyiptomi számára, aki ter-
mészetesen mindenképpen igyekezett a vizsgálat kedvező kimenetelét biztosíani, Ez a
tiirekvés oda vezetett, hogy a végső sámadás etikai alapgondolaúinak tisztaságát mági-
kus elemek zavanák meg. Mivel a szív magatartása volt a döntő, módot kellett ta]álni
annak megakadrilyozására, hogy mint tanú felléphessen az ember ellen. Ezt a célt szol-
gálta az ín. szívskarabeusokra rávésett vaíázsszöveg, a Halottak Könyve 30. B fejezete.
E rrlágikus tárgy skarabeus-foríníia az úi élet záloga lehetett a halott sámára.
A túlvilági ítéletgondolauinak alakulását, feilődését |ól nyornon követhetiük a sze-
pulknílis irodalomban. Hosszú ideig háttérben maíadt, de mindig jelen volt a tovább-
élésgondolatának mélyén.A piramisszövegekben is van utalás Ré tulvilági bírói szerepé-
re, de még az i{tmeneti Kor és a Közepbirodalom idején is keveset beszéltek rola, Ez kü-
lönösen azén flgyelemre méltó, mivel a kor frlozófiai mondanivalóban gazdag alkouisa,
Heti kinily intelmei nyornatékosan híviák fel az ohasó figyelmét a túlvilági bírák mindent
tudására, A végső ítéletmint az isteni i8azsáBszolgáltatás eszköze az Óbirodalom utrini
idők etikai kérdések iránt érzékenylégkörében került az érdeklódés előrcrébe, a termé-
szeténél fogva koí|zervatív vallási iroda]om azonban lassan reagált a szellemi élet váltoá_
saira. Az ítél€t íészletes formai kidolgoása csak a XVIII. dinasaia a.lafi történt meg,
egy olyan időszakban, mely egyébként is nagy változásokat hozott a túlvilághitben. A
ne8atív konfesszió szórüinyos előzményeit ismeriük a piramis- és koporsószövegekből,
de valószínú, hogy nemcsak a szepulkrális irodalom keretei közótt feilődött, hanem ha-
tással voltak rá a szent helyekre, templomokba való belépéselött kötelező dtuális-etikai
tisztas€i előírások is. Ozirisz országára fokozottan vonatkoznak az ilyen tilalmak.
A túlvilághit egyik áltálánosan elfogadott tanítása volt, hogy a halál után mindenki
részesül ozirisz isteni termeszetéből, hiszen a halál ténye hasonlatossá teszi sorsát az is-
tenségéhez.Az elhunytak neve elé az Első Átmeneti Koftól kiíeszik az Ozhisz sz6t, a
sóvegekben tehát rendszerint így szerepelnek: ,,Ozirisz XY, az igazhangi." Az Óbiro-
dalom végéig az Ozirissá vátás kinílyi kiváltság volt, az uralkodók Ozirissá lettek, de li,
a szoláris túlvilághit tanításaihoz is ragaszkodtak. Később, mikor mrir mindenki része-
sűlt Ozirisz természetéből, a király és az isten azonosulása egy magasabb fokon ment
végbe. Mint Tirtamhamon síriának egy freskóiából és I. széthi abüdoszi halotti templo-
mának egy dombormúvéből világosan látszik, az uralkodó felölti Ozirisz küsejét is, míg
a közrendűek individuílis különrállása viltozatlan marad, Ozirisz XY, az elhunyt, Ozi-
risznak, az istennek alattvalóia lesz.

HALOTTI RiTUSOK

Nemcsak a kedvező ítéletvolt szükséges a halál utráni léthez, 2z ,,ismételt halál'-tól,

lzgyis a végső elenyészéstől való megmeneküléshez bizonyítani kellett azt is, hogy a sít_
ban nyugvó te§t és a halotti szobor is elláthasson bizonyos életfunkciókat, főként a uip-
lálkoást. Ez céloztA az ún. sáime8nyitás íítusa,melyet a halotti szobron az ,,arany-
352
ház"-nak nevezet szobrász- és ötvösműhelyben, a múmián pedig a temetéskor hajtot-
tak végre.
Miutárr a szobrot vagy a múmiát arccal dél felé fordítva kis homokhalomra állították,
tisztító sz€rtartások kezdődtek, maid következett a szem-pap elalvása, aki igy, öntudat-
lan állapotban a halott lelkének kereséséreindult. A még hosszan folytatódó szent cse-
lekmény során állatáldozatot mutattak be, s ha sz<lbron végezték a rítust, azt megkenték,
felöltözrették, A ceremóniáhbz igen sokféle eszközre, szerszámra volt szükség, legjellem-
zóbb a halfarok formájú, rendszerint kő peszeshaJ, de emellett a szobrászok munka_
eszközei, vésők, fúrók stb. és a \ lormájú, ún. ácsbárd. Ez utóbbit a pap a múmia
arca felé emelte, s mivel éppen ezt a jelenetet ábrázolták a Tutanhamon sirban, ahol a
pap feladatát az utód, Ay végzi, valószínű, hogy ennek a szerszámnak külónleges varázs-
erőt tulajdonitottak.
A halott késóbbi folyamaros úplálásáról és felruházásáróI családjának vagy a halotti
papoknak kellett gondoskodniuk. A sírokban ré§Zletes áldozati listák soroljrik fel, milyen
élelmiszerekre, italokra, vásznakra és különböző tárgyakra (edényekre stb.) volt szük-
sége az elhunytnak. A temetés után hosszabb-rövidebb ideig ténylegesen be is mutatták
az áldozatokat, de azza| a legtöbb egyiptomi is tisztában volt, hogy eljön az idő, amikor
ezek megszűnnek. A halottnak mintegy ,,önellátásra" kellett berendezkednie. Rendel-
kezéséreálltak a sírba berakott tárgyak, melyeknek nem is kellett valódi méretűeknek
lenniük, miniatűr másolataik i§ elláthatták ugyanazokat a f€ladatokat. A varázserő révén
a sir felirataiban foglalt kivánságok, a falak áldozati listái teljesedésbe mentek, a kólapokra
(áldozati táblák) vésett áldozatok vagy ezek nevei, az agyagtálcák a rajtuk levő ételmodel-
lekkel - mindez valósággá válhatott,
Biztosabban bekövetkezhetett ez akkor, ha valaki - pap vagy bárki - elmondta a halott
részéreaz, áldozati imár, s belefoglalta ebbe a halott n€vél ís. Ez az Óbirodalom kezde-
tétől a római korig számtalanszor leírt szöveg még annak az időnek emlékétőrzi, amikor
nem volt külön papság, s a kis közösség feiedelme látta el egyben az istentiszteletet, á ha-
Iotti kultuszt, s csak neki volt joga ahhoz, hogy a horcpet, az áldozatot letegye a sírra.
Akkor az még igen egyszerű volt; gyékényre helyezett csúcsos kenyér: ezí ábrázol.ia a
hotep lnierogltíl .-\ , Az ima szövege módosult az idók folyamán, de kezdete mindig
ugyan2u maradt: ,,Jldozat, melyet a király ad". Az Óbirodalom korában az ima még
rövid, a király után egy istent - Anubiszt vagy Gebet, később Oziriszt - emlitenek minr
az áldozat adóiát. A Középbirodalom ideién így hangzott: ,,Áldozat, amelyet a kiráIy
ad Ozirisz(nak), a nyugaton lévők (halottak) elsőjé(nek), Abüdosz urá(nak), azért, hogy
ő adion halotti áldozatot : kenyeret, sört, szarvasmarhát, madarat, alabástromot, ruhát,
tömiént, olaiat, minden ió és tiszta dolgot, amiből az Isten él - Rudzs-Szehotepib Éa_
iának, aki Henut fra." (Budapest, SzépművészetiMúzeum. - Varga E.: Egyiptomi ki
dllitós. 1974. l l, kép.) Az alabástrom szó az illatos kenócsöket, olaiokat tartalmazó kő-
edényekre vonatkozik.
Ez a mágikus szóáId,ozaí egyenértékű volt számukra a valódival, ezért űgy tartottákj
hogy a halott hálás az imáért. jelent ez kiadást a (kincses) ládátokból, nem fárad-
'Nem
ságos a szájnak ezt kimondani. Aki megteszi azt, amit mondtam, védeni fogom annak
egészségét,és oltalmazója leszek gyermekeinek" - mondja Szobekhotep középbirodalmi
sztéléie. (H. Brunner: Hieroglyphische Chrestomathie. Wiesbaden, 1965. 11, tábla.)
353
 Az Úibirodalom áldozaú imái bizonyos fokig módosulnak: ,,Áldozat, amelyet a király
ad Ozirisznak, a nyugat elsőiének, Unennofernak, az öröklét fejedelmének, a setjitben
levő Ptah-Szokarisznak, Anubisznak, aki a hegyén van, az alvilág összes istenének, azért,
hogy ők adianak halotti áldozaíot: kenyeret, sört, szarvasmarhákat, madarakat, italáldo-
zatotl bortl minden jó és tiszta dolgot abból, amit az ég ad, a ftild létrehoz, abból, amit
a Nilus a barlangiából előhoz, (Adjanak) megdic§tjültséget az éEben Rénél,hogy erós
legyen a földben Gebnél, és igazhangú a szép nyugaton Unennofernél; hogy bemehes-
sen és kiiárhasson a tulvilágon, ne akadályoztassék az a|világ kapuinál. (Ezt adiák) az
irnok, a két ország ura kóműveseinek elöliárója, az igazbangí Paszer Éaiának, aki (ti.
a halott) kiváló kedvence a Tökéletes Istennek (király), aki kegyben állt, és akit folyto-
nosan dicsért a király. (British Museum. Hieroglyphic Texts írom Egr?tian Stelae. Part
9. T. G. H. James. London, 1970.24. tábla.) Ez a §zöveg, mely a XIX. dinasztia korá-
ból való, komplex jellege ellenére is megőrizte a régi alapgondolatot.
Igen sok, áldozati imával ellátott sztélétállítottak fel az abüdoszi temetőben. Aki nem
tudott eríe a szent helyre temetkezni vagy itt ielképes sírt csináltatni magának, az leg-
alább egy sztélénkivánt jelen lenni, hiszen azt remélhette, hogy az ide áramló zarándo-
kok sokaságában lesznek maid olyanok, akik felolvassák részükre ezt a legfontosabb
szepulkrális szöveget.
Az Abüdoszba vágyást példázzák azok a falképek is, ahol bárkában látjuk a halottat,
amint Ozirisz szent városába tart. Nem Abüdosz azonban az egyetlen város, mely a sír-
múvészetben jelentőséghez jutott. Ősidők ritusainak nyomát is megtáláliuk a képeken,
az alsó-egyiptomi ún. butói szertartások egyes mozzanatai ugyanis az egyesites elótti
időkre vezethetők vissza. Az itteni királyok holttestét különböző északi szent városokba
vítték, maid az ünnepélyes bevonulás következett Butóba, melyn€k fényétsáskoronát
viselő férfiak, az un. muu tánca is emelte.
A prehisztorikus idők temetkezési szokását, a bőrbe csavarást órzi taláLrr a teke\u a
temeté§i rítusokon. Szánon húzott, kuporgó emberalak, bór takaria, amely alól csak feje
emelkedik ki néha. Szerepe nem tisztázott, egyes szövegek arra mutatna§ hogy segít-
§égével iutbat el a halott külónböző, úiiászületésételósegiítö túlvilági helyekre, mint Heket
tava vagy Heper tava.
A sírfelszerelésgyakori tartozékai a szolgaszobrok, maid az usébt*.. Az előbbiek az
Óbirodalom ideién jelennek meg, de ekkor még nem nagy számbanJ tömeges alkalma-
zásuk az Első Átmeneti Kor ideién kezdődött. Az archaikus kor emberáIdozatait helyet-
te§ítették ezek a különféIe munlákat végző figurák, melyeknek tetszetős csoportiai leg-
alább annyira odavarázsolták a sirba az élet elevenségét, mint a masztabák domborművei.

Egyrészt tehát az emberáldozatoktól már írtózó, humánusabb szemlélet vezetett a

szolgaszobrok (42.,43, kép) alkalmazásához, másrészt az óbirodalmi arisztokratikus ideo-
lógia, mely a síron túl sem tudta az életet szolgák nélkül elképzelni. A szobrok megele-
venedésének hite jól ismert. IUslórik, megelevenedő viaszkrokodiltts az Uba-Aner-törté-
zerben (§íestcar Papirusz).]
A szolgák és az usébt*, a úlvilághit egyik lényeges belsó ellentmondására hiviák fel
a figyelmet, arra, hogy a túlvilági munka kérdésébensohasem iött létre egyséBes állás-
pont Egyiptomban. Már a piramisszövegekben látszik a bizonytalanság ugyanazon szö-
veg esetéb€n is. Egy mondat, mely Merenrénél még úgy hangzik, hogy ,,megműveled

354
 UsEBTI

az árpát, aratod a búzár", Noferkarénál (1I. Pepi) már a következő formát kapja; ,,meg-
múvelik neked az árpáí, antiák neked a búzát". (874. a,)
A koporsószövegek között az egyik legnépszerúbb fe|ezet címe: ,,Nem végezni sem-
milyen munkát a tulvilágon." (CT 21o. feiezet,) Egy másikban az elhunyt a családját
és házanépétmenti meg az istenek számára végzendó munkától
(l4ó, fejezet),
Egy magasabb etika erősödő hatása a túlvilághitre a Középbirodalom idején mind-
inkább kétségessétette, hogy valóban mentesíthetik_e az embert a szolgák a halál utáni
_
munkától. IJj megoldást kellett találni. A szolgaszobrokat felváltó uslórdk bár ugyanaz
volt a feladatuk _ lényegileg különböznek ezektől. Magával az elhunyttal azonosak, ezt
tanúsítja a rájuk irt név és a legszebb daraboknál az arc portrészerúségeis, Többségük
nem éló embert, hanem múmiát ábrázol, de ennek ellenére felszerelték őket munka_
eszközökkel, Jellemző termékei egy mágikus_etikus kompromisszumnak; a halott nem
vonja ki magát a kötelező munkákból, de ezeket nem saját személyében végzi, hanem
sok_sok kis szobor dolgozik helyette, amelyek valamennyien az ő egyéniségéthordozzák.
A szobrok feléledéséta rájuk írt varázsszöveg, a Halottah Könyoe 6, fejezete tette
lehetővé: ,,Ó, te, XY usütije| Ha felszólítják és számba veszik Ozirisz XY-t, hogy el-
végezzel minden munkát, amit a túlvilágon el kell végeznie, a goíid téged súitson ott,
mint férfit a kötelessége. ,lÍme, én itt vagyokr - ezt mondd ! Vétesd magad számba ott
minden időben helyettem, hogy növeszd a mezót, hogy öntözd a partokat, hogy szál-
lítsd a kelet homokját nyugatra. lÍme, én vagyok( - ezt mondd ott !"
Amikor a munkára való hívás elhangzik, akkor tehát az usébtinek kell jelentkeznie.
A szövegnek több változata is volt, például a munkára vonatkozó részben némelykor:
,,hogy szállítsd a nyugat homokiát keletre és megfordíwa" mondat áll,
355
 UDZSAT_SZEM

Az zséárik rrreglelelrese nem független attól az irányzattól, melynek hatására a túlvi_lá8-

hitben központi hely jutott az ítéletgondo|atának, Az áttörés azonban nem volt köny-
nyú, a koporsószövegek között találll'alí usébti-szövegben (CT 472- fejezet) még nem
egyénelmű, hogy az usébti maga a halott-e. Még ,,unínak" dolgozik.
Az Amarna-reform igyekezett mágikus iellegüktől megfosztani az usébt <et, de lagy
népszeríiségük miatt nem merte betiltani őket, sőt Ehnaton íészéreis készütek lsáórik.
A teokrácia kora ismét a szolgaérte|ínezé§t póbálta felelweníteni, vagyis azt a nézetet,
mely szerint az usébti nem maga a halott, hanem szolgája, de ez a kísérletsem befolyri-
solta tartósan az usébt < szerepét. Az etióp korban a királyi ll§éárik is úiÉa halott kép-
másai, bár az Amon-ideológia nagyban befolyásolta ezeknek az uralkodóknak a gondol-
kodását. Thharka király egyik usébtijénígy sál a befejezes: ,,Ha kerestetik az igazhangú
Tirtrarka khály, hogy elvégezzen minden munkát, melyet a túlvilágon végezni kell, ,bi-
zony megcsinálom( - ezt mondd ott, a túlvilágon. Énvagyok te." (Piankoff in: ASAE
49. 1949, sk.)
Az usébt < ómeges alkalmazása sem győzte meg tel|esen az egyiptomiakat arról, hogy
a ffjldi élettel véget ér számukra a munka, a régi kérdéstovábbra is maradt . A Halotuk
Krnyoe 1|0, feiezetének illusztnícióia a szántó, arató ha]ottakat mutatia. Mint már lát-
tuk, örömteli, ünnepi tevékenysé8nek tartották, de ez nem változtat magának a munká_
nak a tényén. Sőt egyes időszakokban még a király sem élvez e téíenkiváltságokat. A
munkajeleneteket ott látiuk III. Ramszesz és II. oszorkon sírjában. Horemheb is meg-
hagyta ezeket a képeket még tónra lépéseelőtt készült memphiszi sírjában, sőt nem-
csak meghagyta, hanem utólag felvésette saiát alakiára az ureuszkígyót, vagyis mint ki-
níly tovibbía is töíődölt ezzel az épitménnyel, jelképes síriának tekintette. Valódi sírja a
Királyok Völgyében volt.
A ílvilági munka problémáiát azzal zá,rhatjukle, hogy az egyiptomiak elsőrendú vá-
gya az volt, hogy nyugalom, pihenés iusson osztályrésziiü sámukra, de mivel nem voltak
biztosak abban, hogy a rrágia ezt valóban biztosítia, legalább vonó képet festettek a
megdicsőültek tevékenységéíől.

Sólnunk kell még az elhunytakat é§ élőket egyaránt oltalmazó amulettekól, ezek kö-
zül az egyik leggyakoribbal, a dzsed-oszloppal már foglalkoztunk. Párja az ún. Ízisz-cso-
mó (tiet), mely az istennő védelmétnyúitia a halott sámára. A testfészeket ábrázoló
amulettek közül a legglakoribb az ún. udzsat- (ép) szem, melynek alsó részénfüggőle-
ges és rézsútos nyúlváryt képeztek ki. Ezek valószínűleg a szemből hulló könnyekre
ualtak. Ez az istenszem a szemmel verés ellen is védelmezte viselőiét, de a belőle sugár-
ó eó általánosságban is komoly fegyver volt, hiszen olyan szent tárgF volt az egyipto_
mi wllásnak, mely ennyire bonyolult mitológiai háttéríel rendelkezett. Azonos lehetett

356
Hórusz szemével, a Nappal, a Holddal, az ureuszkígyóval, Tefnuttal és egyéb isten-
nőkkel is.
Amulettként használtak kis szíveket, kezeket, sőt néha lábakat és nemi szerveket is.
Egyes hieroglifák is szerencsét hozhattak, védelmet nyúithattak, mint az ani (élet) jel
ó.
a halott testi épségéreutal.í, és qhet, a Fényhegy,
f , az ..egyesités" hieroglifa, áely
cgy új napkelte, egy új élet ígéretével.A közrendű halottat is a túlvilág királyává tették
a koronaamulettek és a királyi névgyúrű. Bármilyen istenszobrocska is szolgálhatott
amulettül, későkori múmiákon különösen gyakoriak a Hórusz-fiúk.
Amulettet élók is viseltek, de az alvilág ezernyi veszélye közepette a halottaknak még
nagyobb szükségük volt arra, hogy a szövegeken kívül minél több búvös tárgy is védie
testüket, és meEszeíezze számukra az istenek ióindulatát.

BALZSAMOZÁS, MÚMIÁK

Az egyiptomi vallás a fejlett lélekhit és a szubtilis másvilág-elképzelések ellenére a

halál utáni létet csak testi-lelki formában tudta elképzelni. A múmiára rászálló óa lélek-
madár képe fejezi ki a halál válságos időszaka után helyreálló egység gondolatát, a sze-
mélyiség túlvilági integritását.
A száraz sivatagi homok minden mesterséges eliárás nélkül, bizonyos ideig konzer-
vália a testet. Az 1964-es núbiai magyar ásató expedíció által feltárt középkori keresztény
temetőben is, ahol mumifikálást nem alkalmaztak, egyes holttestek meglepően ép álla-
potban maradtak fenn. Az egyiptomiakat nyilván ez a jelenség bátorította arra, hogy
minél tókéletesebben próbáliák megórizni a test eredeti külsejét. Hosszú idő kellett
azonban a fejlett balzsamozási technika kialakításához, mely kémiai tudást és bizonyos
anatómiai ismereteket igényelt. A holttest bőrbe csavarása a prehisztorikus időkben még
csak kezdetleges kísérletvolt, az Óbirodalom idején viszont már bonyolultabb eljárások-
kal találkozunk. A Dzsószer-piramisban talált láb, amely valószínűleg a király testének
maradványa, bizonyitia, hogy egyes esetekben már bizonyos sikerrel próbálkoztak á test
épségbentartásával. Némelykor gipszréteggel vonták be a halottat, mintegy szoborrá
alakitották (gipszmúmiák), máskor gyantába mártott, áZtatott, vékony gyolcsot préseltek
az arcra, a testre. A legjobb állapotbán talált óbirodalmi múmia - az utóbbi idók egyik
legrrreglepőbb lelete - Nofer és Kahai V. dinasztia korabeli sírjában került elő (Szak-
kara). A testet vászonba csavarták, majd világoszöld stukkóval vonták be. Ezt úgy alakí-
tották ki, hogy a lehető leghűbben kövesse az arcvonásokat, a test formáit. A szemöldö-
kót domborműben dolgozták ki.
Többnyire azonban nem váltak be az óbirodalmi tartósitási eljárások, a koporsókból
rendszerint csak csontok kerülnek elő. Az az e|járás, melynek legrészletesebb leirását
Hérodotosznak és Diodórosznak köszönhetiük, csak 2000 után alakult ki.
.. , . a legünnepélyesebb bebalzsamozást a következőképp végzik: először az orrlika-
kon keresztül görbe vassal kiveszik az agyat, egy részétigy húzva ki, a többit pedig be-
öntött gyógyszerekkel; azután egy éles aithiopiai kővel folvágják a lágyékot, és kiveszik
áz összes beleket. Mikor a hasür€get kitisztították és pálmaborral kimosták, összetört
fústölószerekkel újra kitisztítiák, s az altestet ósszetört és tiszta mirhával, ka"ziával és
357
a tómiént kivéve mindenféle füstölőSzerrel megtöltvén, újra bevarrják. Ezután nátron-
nal bevon|ák és hetven napra elre'tik; tovább nem szabad bevonva hagyni. Ha a hetven
nap elmúlt, megmossák a holttestet, az egész testet büsszoszvászon szalagokkal körúl-
tekerik, gumival bekenik, melyet az egyiptomiak enyw helyett használnak." (Hérodotosz
II.86.)
A múmiákon végzett vizsgálatok igazolták, hogy Hérodotosz lényegébenhelyesen írja
le a tartósítás technikáiát. A siker fó elófeltétele a test minél tökéletesebb kiszárítása volt
és a könnyen romló belső részek eltávolítása . Az agyat az orrlyukakon keresztül vették
ki, a belek, tüdó! mái stb. eltávolítása pedig egy hasi vágáson át történt. A test megsér-
tése a vágással vallási szempontból kényes művelet volt, még a késői időkben is rituális
okokból nem fém, hanem kőkést használtak erre a célra. Diodórosz szerint azt, aki a
vágást eitette, úldözőbe vették, kövekkel dobálták, de ennek az aktusnak nyilván csak
szimbolikus jelentősége volt. A balzsamozást egyébként szent ritusnak tartották, aktu-
sainak vallási jelentőséget tulajdonítottak. A szívet rendszerint a testben hagyták, néha
a veséket is. Az egyéb belső részeket kiemelés után megmosták, külön szárították, tartó-
sitották.
A testet pálmaborral mosták ki, fúszereket helyeztek bele, majd kis vászoncsomagocs-
kákat tettek ideiglenesen a szervek helyére; ezek egy része nátront tartalmazott, mások
illatos gyantát, némelyiknek a belsejében is csak vászondarabok voltak. Így belülről is
száritották, illatosítottá,k a testet, melyet a balzsamozóemelvényen száraz nátron közé
helyeztek, tehát nem nátronoldatba, mint korábban gondolták. Ez a száritás valószinű-
leg 70 napig tartott, bár van olyan vélemény is, miszerint a teljes mumifrkálás vett ennyi
időt igénybe, s a nátronban csak 40 napig feküdt a halott (vó. Genezis 50, 5.). Ezalatt
kapta jellegzetes szürkés, feketés színét, és a bőr szorosan rátapadt a csontokra. A bel_
sejébe tett csomagocskákat á száritás után eltávolították, de ezeket is megőrizték, és a
sír közelében temették el.
Kiszárítás után úira kitömték a testet illatos fúszerekkel, gyantával, fűrészporral, sőt
időnként hagyma is került a testbe. A gondosan bekent testre amuletteket helyeztek,
majd gyantával impregnált vászontekercsekbe csavarták. Az arcra gyakran maszkot h€-
lyeztek, a betekert testre pedig egyes időszakokban kartonázsok kerültek. Ezek vászon-
darabok, melyeket gipszstukkó réteggel vontak be, s istenaépeket és feliratokat festettek
rájuk. A későbbi ídőkben összepréselt papirusz volt a kartonázs alapanyaga, szétszedé-
sükkor némelykor értékes szövegek kerülnek eló.
A múmia Szó perzsa eredetú, az aszfaltot jelölte, melyet Egyiptomban a Ptolemaiosz-
kortól alkalmaztak a mumifikálásnál, a régebbi időkben nem,
A belső részeket - szintén vásznakba tekerve - kőedényekbe helyezték, ezek az ún.
kanópuszok. Kezdetben egyszerű lapos fedelük volt, a Középbirodalomtól kezdve fede-
lüket emberfej alak|ában képeztékki, maid az lJ|birodalom második felétől a következő
fejeket kapták: ember (Amszet), majom (Hapi), sakál (Duamutef), sólyom (Kebeh-
szenuf). A vallás a négy edényt, amely egy kanópuszkészletet álkotott, Hórusz négy
fiával azonositotta. Mindegyiknek volt ezenkivül egy védőistennőie is: Ízisz (Amszet),
Nephthüsz (Hapi), Néith (Duamute|, Szelket (Kebehszenuf). A vizsgálatok azt mu_
tatiák, hogy Amszetbe rendszerint a mái került, a túdő Hapiba, a gyomor Duamutefbe,
Kebehszenuf pedig az alsótest kúlönböó szerveit kapta.

358
 A kanópuszok érdekes előzménye a négy rÉszreosztott alabástrom láda, melyet Ho-
tepheresz királyné, Kheopsz anyja síriában alráltak.
A legiobb állapotban fennmaradt kinílymrlmiák egyike II. Ramszeszé (60. kép), arc-
bőre szinte sénetlen, a koponya hátsó felén a hai sem hullott ki. De a királyoknál is elő-
fordult rosszul sikeriiLlt balzsamoás. Tütanhamon múmiáiát például szinte elégene a
balzsamozó aryagok tű bőséges alkalmazisa.
A múmiák koporsóba kerültek; ezek a Közepbirodalom végéigtöbbnyife táda (45.
kép) formájúak voltak, később múmia alüát utánozták (12l; kép). Előkelők síriában
óbb, egymásba helyezett koporsó vedte a múmiát (Tutanhamon síriában négy).
Az embereken kívíi,l kedvenc állataikat, de még inkább a szent állatokat is mumifikál-
ták. A mumifikálás különleges esetei közé tartoznak az ál,embermúmiák. Ilyenkor az
embernek maszkírozott mriLniában nem emberi test nyugszik, hanem például szent
íbisz. Tbláltak ol}€n ember alakú mtlmiákat is, melyekben beliiLl csak sípcsont volt vagy
éppen bot. Ilyen esetekben vagy szimboükus múmiáról, a valamilyen okból eltünt gy
megsemmisüt test rituális pótlásáíól !€n sá, 8y egyszerűen technikai okokból folya-
modtak a balzsamozók ehhez a nem éppen becsületes megoldáshoz. Kisgyermekek bal-
zsamoása például nehezebb volt, mint a felnőtteké, egyszerúbb volt rilmúmiát készl
tÉni.
Az utóbbi években az uralkodói múmiákat, melyeknek kötelékeit nem feitették le,
gondos óntgenvizsgálatnak vetették alá. Herihór felesége, Nedzsemet múmiáiának át-
világításakor kiderült például, hogy a mellüregben szívskarabeus van, de még egyéb
amuletteket is mutatott a fénykép.Az egyik éltizedeken át sok alálgauísra, kombináció-
ra alkalmat adó mrlmia titkát is a óntgen fejtette meg. I. Pinodzsem thébai papkiníly le-
ánya, Maatkaré múmiáiával együtt egy igen kis méretű múmiát is találtak, melyet kora-
szíiüöttnek vagy csecsemőnek tartottak. Valóiában nem emberte§t volt a kötelékek alatt,
hanem majom. Régebben MaatkarÉt Pinodzsem feleségénekhitték.
Az egyiptomi balzsamoási eliánÁsoknak, annak eüenére, hogy lényegében világosan
állnak előttünk, még vannak olyan részletei, amelyeket nem ismertirrk. Zaky Iszkander,
a kairói múzeum volt munkatársa a harmincas években kísérletképpenkacsákat balzsa-
mozott be azoknak az ismereteknek alapián, amelyekkel a íorn{sokból rendelkezünk.
Ezek a múLrniák ielenleg épek, néhány évtized azonban nem teliesen perdöntő arra, hogy
helyesen üinént-e az ősi technika feleleveníté§e.

TúLVILÁG ÉstÁnsaoeLou

A vallásos irodalom egyetlen teríiLletére sem gyakorolt a kiilönböó korok társadalmi_

politikai helyzete, államrendszere oly közvetlen hatást, mint a szepulkrrális szövegekre.
Ennek oka az a valóban páratlan érdeklődés, amelyet minden idők egyiptomiia a halrál
utáni lét iíánt tanúsítotl. Az élet egyik központi problémája volt a gazdagon felszerelt
sírról való gondoskodás, s Szi,nuhe önénetáben is a happy end abban áll, hogy a főhős
hosszú, önkéntes száműzetés uÉnhazáiában temetkezett el, s még láthatta épiiüő sírját.
Az Óbirodalom despotikus monarchiá|a a hiaalos állami ideológia szint|ére emelte
azt a tant, mely szerint a királyt kivtíltságos tulvilági lét illeti meg, s ezt a piramisszöve-
gek birtoklása biztosítia számára. Ezeket másoknak tilos volt a sírokba felíratni, és a

359
többiek számára csak a király szolgálatában álló papok recitálhatták a titkos szövegeket
bizonyos rítusok elvégzésekor papirusztekercsekről. Így mindenki túlvilági élete a ki-
rálytól függött, aki halála után a tulsó birodalom ura lett. A főurak szolganépüket vit-
ték magukkal a másvilágra. Mivel az Óbirodalom idején már megszúnt a temetési
emberáldozat, a szolgák megölésének szokása, a masztabák falán levő domborművek
mágikus ereje biztositotta aZ ott ábrázolt személyek továbbélését.Ugyanez volt a funk-
ciója a szolgaszobroknak is.
A piramisszövegekben a lelkek és különféle túlvilági lények egyes csoportiai testesi-
tették meg a halotti birodalom társadalmi rétegeit. Egyes fejezetekben elkülöníthetők az
előkelők - akiket itt 4lroknak neveznek - a köznéptől ( henememet) . Egyes szövegek nyil-
tan kimondiák, hogy a nép bizonyos csoportiai nem juthamak be a megdicsőültek biro-
dalmába: ,,Megnyílik néked (a királynak) a retesz a két kosfeies ajtón, melyek távol tart-
ják a népet (rehit)." (1726.)
A hivatalos vallás tanítása ellenére azonban nyilván az Óbirodalom ideién is élt az ősi
elképzelés,hogy mindenkinek joga van a halál utáni életre. A piramisszövegeket először
az V. dinasztia végén- Unisz idején - véstékbe királyi piramis falaiba, egy olyan idő-
szakban, amikor meggyengült a centralizált memphiszi monarchia, s az uralkodók biz-
tonságosabbnak vélték,ha a túlvilági kiváltságaikon alapuló szövegek a sírban vannak,
s akkor is hatnak, ha a papság, az utódok nem végzik el számukra a Sírkultusz szertartá-
sait. A szövegeken is érződik a királyi hatalom hanyatlása, egyes részletek szerint a király
túlvilági sorsát befolyásolja alattvalói jóindulata, s - bár legtöbbször istenekkel egyen-
rangú vagy felettük álló túlvilági királlyá válik - olyan részletekkel is találkozunk, melyek
más foglalkozásokat juttatnak neki. A hatalmas szöveganyag nem egységes kompozíció,
hanem különböző időkből és különböző körökből származó fejezeteket foglal magában.
Az Óbirodalommal együtt eltúnt a túlvilágszövegek felírásának királyi privilégiuma.
A Középbirodalom végéiga koporsószövegek örökitik rneg az új élettel kapcsolatos hie-
delmeket. A piramisszóvegek számos részlete is átöröklődik, de többségben vannak a
korábbi idókből nem dokumentált szövegek. Mindenki elláthatia koporsóját ilyen fel-
iratokkal, a vallás ,,demokratizálódott". Ebből a feliratanyagból, vagyis egy aránylag kis
részéből alakult ki az Ú'birodalom kezdetén a Helottak Kön)n)e, az Újbirodalom és a
Későkor legnépszerúbb vallásos szöveggyűiteménye. A piramisszövegektől tehát foly-
tatólagos tradíció mutatható ki. Az Első Átmeneti Korban a korlátok ledőlése ftilötti
mámorban a közrendú halottak királyként akarnak bevonulni a másvilágra. Korona-
amulettjeik vannak. koronákat festenek koporsóikra, s ezek feliratai is királyi igényeket
hangsúlyoznak.
A Halottah Könyzlében is vannak olyan részletek, ahol a királyok tulvilági sorsa a
vágyálom. L l35. fejezet ezt ígéri:,,Ót (ti. az elhunytat) a felső- és alsó-egyiptomi kirá-
lyokkal együtt vezetik majd mindennap, és vizet iszik maid az ivóhelyen. Elóiön maid
nappal, mint Hórusz."
Az átmeneti kori és középbirodalni vallás nem tudott különbségról a másvilágon,
mindenki király lehetett, s az uralkodónak nem voltak titkos halotti szövegei. A XVIII.
dinasztiától viszont újra különleges tulvilági lét megszerzéséretörekedtek az uralkodók,
s ezt ebben az időben is egy mások által nem birtokolható iratnak kellett részükre nyúj-
tanía. Ez az Amduat-könla. Bár az úibirodalmi uralkodók tudatosan n_vultak vissza haj-
dani elődeik gyakorlatához, nem a múlt egyszerű utánzásáról, nem is archaizálásról volt

360
szó. Nem a piramisszövegeket használták fel a Királyok Völgye siklasíriaiban, hiszen
ezeknek a feiiratoknak privilegizált khílyi jellege mfu az Első Átmeneti Korban meg-
szűnt, titkos iratként, mások elől elzárt szöveg8yűiteményként nem lehetett volna őket
kezelni, s a bennük foglalt trilvilág-elképzelések sem feleltek meg teliesen az riibirodalmi
felfogásnak.
Az Amduarköny;, a királyi szöveg által hasztlált Halotak Könjze nagyménékbeneltér
egymástól, szeíkezetét és taftalmát illetően eg}€ráfi. A Halottak Kötwénél nem beszel-
lrettink egyseges ideológiáról, határozott irányZtról, már csak azén sem, mivel az ÍJibi-
rodalom korában még nem tekinthető egységes egésszészerkesztett iratnak - ilyenné
csak a szaiszi korban lesz -, csupán papiruszokon, sírok falain és koporsókon ismételten
előforduló, egymás mellé rakott feiezetek gyúiteményének,melyeknek a sorrendje is vál,
í§zó.
Ezzel szemben az Amduathönyo árt, logikusan felépítettkompozíció, melyben a
Napisten útiát kísérhetiük véf.rígaz élszaka 12 óráiának megfelelő alvilági területeken.
Kétoldalt a panon laknak az üdvözült é§ az elkárhozott lelkek. A 6. óníban a király elő-
dei, felső- és alsó-egyiptomi koronás féríialakokállnak a panon. Kiválnak a többi el-
hun},t közül, a tűvilágon is megtarthat!ák kinilyságukat.
Az Amttuat-körynet isteni eredetűnek tartották, a bevezetés szeíint a nllvilág egyik tit,
kos termében volt felírva. Közrendűek csak a Későkorban írathatták fel síriukba vagy
papiruszra. Kivételt jelent Uszer vezír, aki már III. Thotmesz ideién megszerezte magá-
nak, és felíratta nem a nyilvánosság szeme láttára (Théba no. 131,), hanem egy másik,
tit}os síriába (no. 61.). A sír dekonál esft az a s7Émélyvégezte, akiben teliesen megbfuha-
tott: egy pap, a saiát fia.
hz Amduat-kötwvel először I. Thotmesz síriában ulálkozunk, egy másik kinílyi szö-
veB, a Kapuk KiWe az Amarna kor utáni idők alkotisa, legrégibb példárya Horemheb
király sírjában látható, A kompozíció itt is ugyanaz, az úi iratot kiiüsőleg elsősorban a
tulvilág egyes régióit elválasztó, hatalmas kapuk különböztetik meg az Ámduanól (XYI,
tábla). A képeken megmaradt a háromcsíkos beosztás: a trllvilági folyó, raita a bárka,
alul, felül a két part. A szöveg azonban telie§en úi, nagyobb szerep jut például a túlvilági
ítéletnek,mint az Amt]uatban. Az Amarna-eszmék továbbélése is megfrgyelhető, Egy
botra támaszkodó isten, Hórusz, előtte 16 férfi áü. Négy-négy alkot egy csopoftot, Nev-
ük: emberek, vagyis egyiptomiak, ázsiaiak, núbiaiak, Líbia lakói. Az Úibirodalom előtt
az egyiptomi lallás nem foglalt állást abban, hogy az idegenek lelkének milyen sors
jut
osztályrészül. A. Kapuh K)nyoe szerint az idegenek ádiát Szahmet és Hórusz menti meg,
A trllvilág ,,internacionalizálódására" egyébkéntnem ez az egyetlen úibirodalmi adat,
h Hatottah Könlre egy* példámyában (Ani papinlsza) a 125. feiezetben Anubisz azt je_
lenti az ítéletetkimondó isteneknek, hogy Egyiptomból iövő lélek érkezett, ami magá-
ban foglalia azt a gondolatot, hogy az idegenek is ugyanarra a helyre kerülnek, Másutt
tolmács is szerepel a 125. feiezetben. Mindez összefügg Egyiptom és a szomsádos álla-
mok szorosabbá vált kulturális és politikai kapcsolataival.
A újbirodalmi teológia harmadik nagy alkotása a Barlangok kijnyl)e, szinrén l<Jíályí
szöveg, s ugy8ncsak a Nap alvilágra szállását festi le, de korántsem olyan szernléletesen,
mint az előbbiekben ismertetett két szöveg. Eltűnik a folyó, a bárka, a mondanivaló kö_
zéppontjában az elkárhozottak túlvilági sorsa és kozmológiai koncepciók állnak,
Mindhárom mű és több kisebb hasonló alkotís, brÁrmily paradoxul hangzik is, a ren-
36l
dezett fantasztikum világa, elég egy pillantást vetni azoknak a gondosan csoportosított
bizarr lényeknek a sokaságára, amelyek az alvilágot benépesítik. A halortak országának
megismerése csak a királyoknak adatott meg.
Mintegy ötszáz évre tehát helyreállt a túlvílághitben a királyi kiváltság, mely az Óbiro-
dalomra volt iellemzó: a hivatalo§ vallás más-más sorsot szabott ki a királyok és alatt-
valóik részére.Ez egyenes következménye volt az úira megszilárdult centrális hatalom-
nak. Az lJibirodalom után azonban többé nem volt túlvilági királyi privilégium, a pira-
misszövegekhez hasonlóan az úibirodalmi királyi szövegek is bekerültek a közemberek
sírjába.
A teokrácia valláspolitikájából is természe tszeóleg alakult ki egy hivatalos, irányítótt
túlvilágtan, a külső teologikus forma ellenére a politikai szándék itt is nyilvánvaló. A ko-
rábbi vallás általánosan elfogadott tétele Ozirisz halottak feletti uralmáról akadályozta
az Amon-papság törekvéseit, hogy a teljes mindenség urává nyilvánithassa az istenek
királyát, Amont, Olyan szóvegeket szerkesztettek, amelyekben Amontól függ a halál
utáni lét. llyenek a II. Pinodzsem főpap és felesége, Neszi-Honszu részérekészült isten-
dekrétumok, amelyekben Amon királyi paranccsal rendeli el az örök életet a másvilágra
költözötteknek, akiket itt nem neveznek Ozirisznak,
Erószakos, eredménytelen kisérlet volt ez Ozirisz háttérbe szorilására, mert nem ve-
tett számot a hagyományok erejével. Nem ez volt Amon papiainak egyetlen reform-
próbálkozása, a túlvilághit egy másik fontos teíúleténis érvényesireni akarták befolyá-
sukat: úi értelmezést adtak az usébttk tevékenységének.Amon ad parancsot Neszi-
Honszu zslóliinek, hogy végezzékel a kötelező munkákat a halott számára. Nem volt
elegendő tehát a .Flalottak Könyuéből a 6. fejezet felirása az usébtlkre, csak Almon paran-
csa után remélhette az elhunyt ezek megelevenedését.
Ahogyan a íiildi ügyekben is mind többször Amon orákulumai mondták kí a végső
szót, úgy a túlvilági életet is az ő rendeletei szabályozíák. Tartós hatása ennek a dekré-
tum-vallásnak nem volt, s eltúnte után többé már nem is tapasztalható f€lsóbb irányítás
a tulvilághitben. Az etióp és szaiszi kor archaizálása a sírok felirataiban is éreztette hatá-
sát, de ez egy széles rétegeket érintő szellemi irárryzat egyik megnyilvánulása, nem pe-
dig államilag irányított valláspolitika.

SZKEPTICIZMUS
Hérodotosz joggal nevezte az egyiptomiakat a legvallásosabb népnek (II. 37.), ki-
jelentését vallásos iellegú emlékek és szövegek áttekinthetetlenül nagy tömege táma§ztia
alá. Annál érdekesebb, hogy ebben az országban több korszak is hagyott ránk olyan
megnyilatkozásokat, melyekből a kétely vagy egyenesen a hitetlenség hang|a hallatszik
ki, Az első emlékek az Óbirodalmat követő társadalmi-politikai válság korából valók,
amikor az embereknek azt kellett tapasztalniuk, hogy az örök idókre szóló halotti áldo-
zatok megszúnnek, s a temetők látogató|a mindenütt feldúlt sírokat talál,
Az egyik Antef thébai király síriába itták íe| azt az éneket, mely a továbbélésbe vetett
remény helyett a carpe diem elvénck szellemében az itteni életben kínálkozó gyönyörök
élvezésérebiztatia az embert.
,,Dal az igazhangú Antefkirály sírjában a hárfa énekéselőtt, Egé§zséges ez a jó nagyúr,
362
elí€ndeltetett a ió sols. A test elpusztul, eltúnik, mások (iónnek) állandóan az ősök kora
óta. Az isteneknek, akik hajdan éltek és piramisaikban nyrgosznak, az előkelőknek és
hasonlóképpen a megdicsőüteknek - akik szintén piramisaikba temetkeztek és paloú-
kat építettek maguknak, a helye sincsen meg. Mit tettek velük? Hallotam Iríúotepés
Dzsedeíhór mondásait, melyeket gylakran idéznek mint szálóigéket. Mi lett a helytik_
kel? Falaik ös§zedőltek, heMik sincsen meg, mintha soha nem is lettek volna.
Nem iön vissza senki onnét, hogy beszélien helyzetükól, elmesélje úgyeiket, s meg-
nyugíassa szívünket, amíg mi is ellávozunk arra a helyre, ahová ők mentek. Légy vi-
dám, hogy elfeledtesd szíveddel, hogy téged is meg fognak dicsőíteni! IQivesd rágyadat,
amíg vagy, tégy mirhát a feiedíe, öltözz finom vászonba,.. valódi értékes dolgokkal kend
meg magad az isten áruiból, Növeld tovább a iólétet, ne ftrad|on ki a szíved. Kövesd vá-
gyadat és az élvezrteí.
Intézd dolgaidat a fiildön úgy, ahogyan azt a szíved reméü, amíg eliön sz4ínodra az a
rrap, a siratásé. Nem hallia a fáradt szívű a siraásukat. Nem menti meg az ő szomonisá-
guk az embert az alvilágból. Refrén: Ünnepeli, ne fÁradjon ki a szíved ebben. Íme, nem
adatott meg senkinek, hogy vagyonát magával vigye. Íme, nem |ön vissza az, aki elÉvo_
zott. " (Haííi§ Papirusz 500. \i7, MirLller: Die Liebespoesie der Áypur. Leipztg, 1932. 13.
sk. tábla.)
hz Anuf-dal akjábrándult pesszimizmus hangián sál. A trllvilági életet b.iztosító dtu-
soktól, a ,,megdicsőítések"_ről grinyosan nyilatkozik. Az Élehlntíól szotó költeményben
drárnai módon ielentkezik a hagyományos egyiptomi világnézetet alapiaiban m€ingató
konJüktus: ,,A lelkem megnyitoíta sáiát miattam, és így válaszolt arra, amit mondtam:
Ha a temetésre gondolsz, szomorúság az, §írást hoz az, megszomoritva az embert. Ki_
hurcoliák az emben a házából, ledob|ák a dombra. Nem fogsz feliönni, hogy lásd a Na-
pot!" (sethe: Zo§€ stücke. u-45 ,) tíiviághit egyik legfontosabb tétele volt a Nap látása
a halál utín. ^
Ebben az időszakban, amikor a szeUemi élet feletti minden állami ellenőrzés meg_
szúnt, élesen kirajzolódnak az egymással ellentét€s irányzatok. A hagyományos vallás
tanításaiban többé nem bízó Éteg nézeteivel szemben az ellenpólust azok alkották, akik
élve a lehetőséggel, hogy ledőltek a tilalomfák és mindenki szabadon alkalmazhatta az
edüg elzín tulvilágszövegeket, a legfantasztikusabb kívlnságokat tartalmazó feüratok_
kal látrák el koporsóikat.
A kor egyik nagy kérdéseaz istenekhez - mintegy szemrehrÁnlrisképpen - a rossz efe_
dete volt. A papság egy később idézendő koporsószövegben (l. az első bűnről szlló r€szt)
az emberiséget ládolta áz eíedeti tökéletes világ megrontásával. Amikor az államhatalom
fokozatosan konszolidálódott, a centraliációra törekvő erők elsőrendű érdeke volt a val-
lásos hit megerősítése. Heti király irrtelmeinek emelkedett, de ugyanakkor nagyon is
közvetlen emberi hangú Nap-himnusza mint az emberiség !óságos patrónusát maga§z-
tal|a a Napistent,
A Középbirodalom vallását a koporsószövegektőI eltekintve bizonyos sáraz higgadt-
ság jellemzi, s ahol bensőségesebbé vrálik a hang, mint a hazatérni vágyó Szinuhe imdjd-
ban lagy a Haiótjöü tórénetében, ott vagy nem nwezik meg az istenséget, vagy az
egyiptomi panteontól idegen lényrőI van szó.
Az tl|birodalom korát hol enyhüló, hol étesedő valláspoütikai válság kisérte végig,

363
mely egyes időszakokban nem maradt hatás nélkül a vallásos hitre sem. Több sirt isme-
rünk, melyek felirataiban ősszebékithetetlen nézetek állnak egymással szemben.
Egyik legérdekesebb közülük az Amarna-reform korából való: Paatonemheb szakkarai
sirja. A sir feliratai között helyet kapott az AnteJ-dal ls. A kiábrándultság énekét zengő
hárfás és a többi zenész előtt azonban ott áll á párducbőrós pap, aki egyik kezével ital-
áldozatot dnt a halott és felesége számára, másikban pedig a füstölőt tartia. AZ ünnepé-
lyes, tradicionális rítus mellett szinte gúnykacajként hat a hárfás éneke. Egy másik képen
a halott és felesége különböző istenek előtt imádkozik, akik között Oziriszt is ott találiuk.
Az áldozati imákonkivüIa Halottah Könyae 1|0. fejezetének illusztrációi is megjelennek
a sír ábrázolásai között, ami a XVIII. dinasztia idején egyébkéntmég szokatlan. Több-
ször is látható a halott ezeken a kép€ken: átlatfejű démonok eIőtt áll, bárkában ül fele-
ségével eByütt, Hórusz elótt imádkozik, szánt, arat a másvilágon.
Lélektanilag is érdekes kérdés, hogy valóiában mi lehetett a sír gazdájának véleménye
az ember halál uráni sorsáról. Egyértelmúen aligha tisztáZta ónmagával, hogy mit is
jelent a halál. A régi vallás válsága idején leplezetlenül feltárta saiát bizonytalanságát.
Megtartotta a régi vallás formuláit annak ellenére, hogy a reform ezek használatát a sírok-
ban igyekezett megakadályozni. Egy helyen Aton látását emliti a másvilágon, ami az új
vallásnak tett engedményként is felfogható volt - bár ezek a szavak néha már Ehnaton
elótti szövegekben is előfordulnak.
Röviddel a reform bukása után készült egy Kom el-Ahmar-i sír, ahol hasonló prob-
lémákkal találkozunk. Az ábrázolásokon például a Nap-bárka, a Naphoz imádkozó ha-
lott és a fönix látható, a szövegek között pedig ott találjwk a Halottah Köngue 10O. feje-
zetének egy részletét. A feleség siratóéneke viszont k€véssé illik a túlvilág denit, biza-
kodást sugárzó ábrázolásaihoz.
.. . , Aki éber volt, alszik. Aki éjszaka sem merült álomba, most fáradt minden nappa-
lon. A gáncsoskodók azt mondják: a nyugaton levők háza, - mély sötétségben van az.
Nincs kapu, nincs ablak azon. Nincs fény, hogy megvilágítsa, nincs északi §zél, hogy
megörvendeztesse a szívet. A Nap sem ragyog fel ott. Sötétségben alusznak ott minden-
nap." (H. Kees in: ZÁS 62. 1927.76,)
A halál utáni állapot komor lefestését itt a ,,gáncsoskodók" száiába adják, a következő
siratódal azonban azt mutatia, hogy nem veszik fel ezek nézetei ellen a harcot.
,,Elragadtatott a pásztol az órókkéválóság ftildjére, az öröklét városába. Rejtettek a
nyugat lakói, nyomorúságos az ő helyzetük. Vonakodnak (az emberek), hogy hozzájuk
menjenek. Nem mondja el a helyzetét az, akí az 6 magányos helyén nyugszik. Az örökké-
valóság van vele a sötétségben." (Uo.) Ez a siratóének csak távoli rokonságban van az
Antef-dallal, deha lehet, még élesebben tagadja mindazt, amií a Halottab Köu)ue ígérí.
Noferhotep, Amon papja, Horemheb korában hunyt el. Thébai sirja (no.50) nem
kevesebb, mint három hárfás dalt őrzött meg. Az egyik az Anteí-dal szellemében kéSzült,
bár abból csak néhány részletet idéz szó szerint. A mulandóság, melyet itt a Nap fel-
kelése, lenyugvása érzékeltet, aíra indítia az énekest, hogy az élvezetek felé irányítsa az
,,istenatya" figyelmét. A szóveg második fele bizonyos fokig tompítani akarja a szkep-
tikus, pesszimista szemléletet - egy helyen szó van a lélekről, mely a tó melletti fák alatt
ül és vizet iszik -, de a befeiezó szakasz nem válik denissé. A temetés napjával kapcso-
latban, akárcsak az AnteJ-dalban, itt is felbukkan a vissza nem térésgondolata.
A két másik hárfás dal szellemében élesen elüt az elsötől, de egymástól is. Az egyik
364
a horemhebi restauráció jellemző alkotása, világosan kiérződik belőle a kor belső vivó-
dása:
,,. . . Hallottam azokaí az énekeket, melyek a hajdankor sírjaiban vannak, amit azok
mondanak, amikor azt dicsóítik, ami a földön van és lebecsülik a másvilágot. Miért van
az, hogy ilyent tesznek az örökkévalóság földje ellen, mely gondosan ügyel az igazságos-
ságIa, s ahol nincsen félelem ? Utálatos számára a zűrzavat, s nincs senki ott, aki társa
ellen harcra készül. Nem lehet ellene szegülni ennek az országnak. Összes hozzátarto-
zóink abban nyugosznak az ósidők óta. Es aki majd születik - millió és millió -, mind-
nyájan oda fognak menni, Nem lehet visszamaradni Egyiptom fiildjén. Nem lesz egy
sem, aki nem érkezik el oda. Ami a íiildön töltött időt illeti - álombeli dolog az. ,lÜdvöz
légy, épségben, egészségben( - igy szólnak ahhoz, aki eldrte a nyugatot." (A. H. Gardi-
ner in: PSBA 35. |9l1. I66. skk.)
A filozofikus szöveg érdekességétfőlegaz Anteí-dallal és a rokon szövegekkel szembeni
polémia adja meg. A földi ügyek nem többek álomnál, tehát nem érdeme§ek a magasz-
talásra. A rnitológiának, népi vallásnak azolban az író nem enged teret.
A harmadik dal szövege a szélsőségesen tradicionalista eszmevilágban fogant, s az
átlagos egyiptomi sírfeliratokhoz viszonyítva is túlzott mértékben halmozza a mitológiai
elemeket. Egy részletet idézünk: ,,A kenőcs számodra Seszmu kezéből való, a ruha Tait
munkáia. .. a Hórusz-fiúk oltalmaznak téged, a két héia (Ízisz és Nephthüsz) odaül
miattad a kapuhoz, gyászolják nevedet, mivel hasznos voltál a íiildön a te urad, Amon
számáta..." (M. Lichtheim in: JNES 4. t945. l. tábla.)
Még élesebb fénybe helyezi a sír feliratainak belső disszonanciáját a negatív gyónás
és a túlvilági bírákat ábrázoló jelenet. Jellemző képe egy meghasonlott korszak útkere-
sésének,hogy egymás mellett megtalálható a tradicionális mitológia és hadüzenet a
szkepticizmusnak elvontabb filozófiai formában, de ezze| szernben a túlvilág burkolt
tagadása is. Súlyos világnézeti problémákkal küzdő papot ismeriink meg ebböl a sírból.
Felfogható az egész együttes egy credónak, a vallásellenes nézetek cáfolásának is, de eb-
ben az esetben is annak bizonyítéka, mennyire kétségessé,bizonytalanná vált egyesek
szemében a halál utáni lét.
Általában visszásnak érezték a túlvilági létet kétségbe vonó hárfás dalok, siratóénekek
bevitelét a sirba. A sírok óriási számát tekintve a túlvilági lét és nemlét kérdéséneknyílt
vagy burkolt alternatív felvetése a temetőkben ritka ielenség maradt, s téves volna a nagy
tömegek túlvilághitének megingására következtetni. Azok a sírok azonban, melyekben
ez megtórtént, többet árulnak el az egyiptomi világnézetről, mint a hagyományos for-
mulákat ismételgető sztélék,feliratok százai.
,,Üdvósebb egy pillanatig tátni a Nap sugarait, mint az öröklét a túlvilágon, (mint)
a halotti birodalom fejedelmének lenni." (G. Legrairt,, Statues et statuettes , . . Cat. gén.
III. Le Caire, 1914. 16.) Egy Amon-pap, Dzsed-Dzsehuti-Juf-Anh szobrán olvasható
ez a mondat (i. e. 9. §ZáZad), mely a lehetó legtömörebben foglalja össze a szkepszis egész
gondolatkörét, s melynek nagyon hasonló a háttere, mint Akhilleusz keserű kifakadásá-
rrak az odüsszeiában:

365
 Napszámban szívesebben túlnám másnak a íiildiét,
Egy nyomorultét is, kire nem szállt gazdag örökség,
Mint, hogy az össze§ erőtlen holt fejedelme maradjak.

(XI. 489. skk, Devecseri Gábor múfordítása.)

Az lJibirodalom idején van irodalmi vetülete is a szkeptiku§ irányzatoknak. A Hórusz

és Széth vetélkedését,Ozirisz öröksége feletti viszályát ismertető tórténet szerzője nem
mitoszt adott, hanem annak szatiíáját, ieleként annak, hogy egyes körökben mennyire
nem vették komolyan ezeket a hajdan szent történeteket. Ozirisz és a Íiildi istenek vitá-
jának egyik részletétidézzük. Ozirisz igy ír az isteni kilencségnek:
,,Miért károsíttatik meg Hórusz, az én fiam ? Hiszen én vagyok az, aki benneteket
erőssé tettelek, mert én alkottam meg a búzát és az árpát, hogy életben tartsam az iste-
neket . . ,"
Mire Ré-Harahti így válaszol :
,,És ha nem keletkeztél volna, és ha nem születtél volna, búza akkor is lenne, árpa
akkor is lenne még."

(Dobrovits Aladár fordítása. A p@raszt panaszal 87. Chester Beatty I. Papirusz 14. col.
l1. skk. sor, 15. col.2. sor.)

Az író ügyes fogással a Napisten sz ájába adja az Ozirisz elleni támadást, mely nyíltan
kétségbe vonja az istenségnek a termékenységben iátszott szerepét, és egyfaita raciona-
lista természetmagyarázatra utal.
Összefoglalóan megállapítható, hogy a szkeptikus cinizmus, mely éppen Thébában
jelentkezett a legerősebben, nem tarthafta fel a teokrácia diadalát. A pietizmussal szem_
ben fellépőknek nem volt tömegbázisa. A szkeptikus megnyilatkozások a sírokban és a
szépirodalomban érthető módon nem a vallás uralkodó háromsága, Amon, Ré-Harahti
és Ptah, hanem főként a úlvilághit és elsősorban az Ozirisz-vallás ellen irányultak.
A kétely történeti szempontból akkor különös€n fontos, amikor nemcsak elszórt utalá-
sok formáiában, hanem egész sor megnyilatkozásban elófordul.
Hogyan aélekedett az egyiptomi ember
a ailágról és önmagáról?

A TEREMTÉS

Volt egy olyan időszak, amikor a világ még nem létezett, ez-á tanítás az a|apszile az
egyiptomi teremtésmítoszok tarka színskálájának, ez adja meg a számtalan - gyakran egy-
másnak ellentmondó - változat egységes gondolati hátterét. A teremtő tevékenység meg-
kezdése előtt csak a víz |éíezetí,az ősóceán, egyiptomi nevén Nun. Ebben lappangott
mint potenciális teremtőeró az ősistenség, akinek lénye minden leendőt magába foglalt.
Az egyik mitoszkörben (Halottah Könyae 1,7. fejezet) Atum a kezdet, aki a teremtés
előtt egyedül volt az Ősvízben. Miután az isten testet öltött, onániával hozta létre Sut és
Tefnutot, a levegőt és a párát. Atumnál a kéz helyettesíti a másik nemet - a kéz szó nő-
nemű -, a második nemzedékben már megtörténik a differenciálódás, Tefnut Sunak a női
pária. Ez a természetmitológiai magyarázat egyike az egyiptomi vallás legrégibb elemei-
nek, a piramisszövegekben tűnik fel először. Ugyanitt található egy magyarázat, melyben
a két isten nevével képeznek szóiátékot. Atum eszerint kiköhögte í/sesl Sut és kiköpte
( tefen) Tefnltot. Lehetséges, hogy a későbbi egységesítő törekvések során a két verziót

összekapcsolták, s úgy értelmezték, hogy a sperma bekerült a száiba, és innen iött világra
a testvérpár.
Tefnut szülte a íiildet (Geb) és az eget (Nut). Az ő gyermekeik az Ozirisz-mííosz sze-
replői, Így iött létre a legjelentősebb, legtöbbet emlegetett istencsoport, a nagy héliu-
poliszi isteni kilencség, mely a világ létreiöttének folyámatát is szemléltette.

Atum
Su Tefnut
Geb Nut
Ozirísz, Ízisz széth, Nephthüsz

A maga nemében racionális, antropomorf elképzelés ez a világ születéséről, mely az

alaktalan őskezdettól vezet át a tényleges isten-történelem megkezdéséig. Egy másik
világteremtési tanítás rokonságban van az előbbivel, de inkább a teremtési folyamat leg-
elsó aktusára helyezi a súlyt, az istenség előbrlkkanására avizbő|. A Nílus felszínén úsz-
káló, a napsütes hatására kelyhiiket kitáró lótuszvirágok látványa vezetett arrá a gondo-
latra, hogy az Ósvízből kiemelkedő lótusz (Nofertum) volt az első isteni élőlény, mely-
nek szirmai a teremtő istent, a napgyermeket reitették. Ez a mítosz tulaidonképpen nincs
ellentétben a héliupoliszi tannal, hiszen Atum is lehet a napisten egyik alakia. A lótusz
kozmogónia is régi eredetű - a piramisszövegekben is található rá utalás -, de csak a
későbbi időkben lesz gyakori eleme a vallásos szövegeknek. A túlvilághitre gyakorolt
367
hatásának érdekes emléke a Tutanhamon-sír egyik külónós lelete: lótuszvirág felett egy
gyermek feje helyezkedik el, felismerhetők rajta a király arcvonásai (VIII. tábla). A túl-
világi újjászületés frappáns megfogalmazása ez a faragvány, Az elhunyt gyelmekként
kezdi meg az úi |éleí,s nem is akármilyen gyermekként: Tutanhamon életre kelése a
teremtés megismétlése, a király új napistenként tűnik elő az ősvirágból.
Az óstojás-mítosz, melyről Amonnal kapcsolatban korábban megemlékeztünk, más
gyökerekből ered. Nemcsak Amonban látták a mitikus első madarat, Thot madár for-
máia is erre emlékeztetett egyeseket. Az Óbirodalomban anya nélküli istennek nevezik
s említik a toiás két felét, melyból keletkezett. Az i. e. 4. században pedig Thot szent
városának, Hermupolisznak nevezetes relikviája az őstojás héja !
A híres építész,Szenenmut egyik szoborfeliratán a Nagy Gágogó toiása órének
mondja magát, amiből kitűnik, hogy nemcsak a késői korban hitték azt, hogy a világ
hordozójának maradványai fennmaradtak a földön. A toiásmítosz népszerűségénekbizo-
nyítéka,hogy mind több isten Születését magyarázták tojásból való kikeléssel. Így a római
korból fennmaradt, de bizonyosan régebbi rnítosz szerint, Knéph ősisten száiából iött
ki egy tojás, melyból Ptah született. Diodórosz pedig Oziriszt is toiásból eredeztette.
Beillesztették ezt a motivumot a szoláris kozmogóniába, és a lótuszhoz hasonlóan be-
kerúlt a túlvilághitbe is. A két képzetkör összefonódásának példája egy koporsószöveg,
mely szerint az elhunyt Rének a hajnali fényt sugárzó tojásával jelenik meg a halottak
országában. Maga a halott is szimbolikusan toiás belseiébe iut, a belsó koporsót ugyanis
toiásnak nevezték. A sirokban talált tojások is az újjáéledéseszméjénekkifejezói voltak.
Az orphikusoktól a Kaleaalaig sok hely€n kimutatható a világtojás-elképzelés, azon-
ban - mint már utaltunk rá - Egyiptomban sohasem vált szerves részévéa teológiának,
mindig népi motívum maradt, a papság ismerte, felhasználta, de ónálló kozmogóniai
rendszerré nem dolgozta ki.
Az eddig ismertetett teremtésverzióknak természeti megfigyelések szolgáltak alapul,
van azonban egy másik csoportja is a kezdetre vonatkozó elméleteknek. Ezek az absztrakt
gondolkodás talaján jöttek létre, eredetük, kialakulásuk ennek következtében sokkal
megfoghatatlanabb, mint az előbbieké. Legnevezetesebb emlékük a ma is sok vitát ki-
váltó ún. Memphiszi Teológia, egy kóre vésett felirat Sabaka napatai uralkodó korából
(716-702). A bevezető rész elmondja, hogy a szöveget egy féregrágta régi papiruszról
- melyet Ptah templomában találtak - másoltatta le a király. Nyelvi, tartalmi kritériu-
mok alapján lehetetlen még csak megközelítően is meghatározni a keletkezés idejét.
A mondanivaló részben az Óbirodalomból szátmazhat, de könnyen lehetséges, hogy
Sabaka idején fontos betoldások kerültek a szövegbe. A Memphiszi Teológia egyike azon
kevés egyiptomi szövegeknek, ahol nyilt polémiával találkozunk egy másik tanítással
szemben. A felirat cáfolja a héliupoliszi tanítást az istenek keletkezéséről, Atum szexuális
aktusa helyébe a szív gondolatát és a szó teremtö ereiét állítja.
,,Atum isteni kilencsége ugyanis a spermájából keletkezett az uiiai által. Az isteni
kilencség azonban (valójában) a fogak és az aikak ebben a szájban (Ptah szájában), amely
minden dolognak a nevét megnevezte. Su és Tefnut ebből származott, (ez) alkotta meg
az isteni kilencséget." (H. Junker: Die Götterlehre aon Memphis. 1939. 55)
A sziv hatalmának kifejtését, indoklását találiuk a következő részletben: ,,A szemek
látása, a fül hallása, az orr lélegzésetovábbit (mindent) a szív számára. Ó (a sziv) adja,

368
 hogy az értelem teliessége napvil€ra iö||ön. A nyelv közli azt, amit a szív kigondol. "
(I. m. 55.)
A test és minden érzékszerv a szív szolgálatában áll, általuk tartia fenít a kapcsolatot
a külvilággal, a sái szalai r€vén pezti8 realizdódnak a szív gondolatai, tervei. A teremtő
§zó tönénetét iól isrneriük a babiloni Enuma Elisen 6 Mózes I. kön "Dén (Geruzis) áí Jd-
nos elaígéIimdnak nevezetes prológusáig, Ennek a feilődésnek egy fontos állomása Ptah
papjainak az egyiptomi va.llásban mély nyomot hagyó tanítása.
A koporsósxivegekből denil ki, hogy az Első ÁtmeDed Kor és a Ktizépbirodalom vi-
lágnézetileg forrongó időszakában éles via folyt az Atum-kozmogónia hLívei között a te-
r€mtő aktusól. Az egyik íontos forrásban Su így nyilatkozik sa|át világra iöttéól: ,,Az
önmagától keletkezett Nagy Isten (Atum) testéből történt a megalkotásom. szivével te-
remtett m€ engem, varázsereiével hozott létíeengem, orrából lehelt ki engem. " (CT I.
336. a-338. b.) Atum tehát szívével, varázsereiével és lélegzetévelkezü meg a tereíItés
művét, nyilvlin egy eltéó teremtés§zer éléthatására törtéDt a változás az Atum-kozrno-
góniában.
Ugyancsak az absztrááló ininyzabk Erméke két teremtő píincipiu m, a s2ó, Hu és a
Felismerés, Énelem, Szia, isteni rangra emelése. Ré köréhez tanoznak, maid a leideni
Anron-himnuszban ők lépnek Ptah teí€mtő szervei, a szív ó a sái helyére. ,,Szia az ő
(Amon) szíve, Hu az ő két aika." Cr'. 1ó.) A két isten nemcsak a teremtésnélmúködik
közre, a világ későbbi kormányásában, fenntartásábán is részt vesznek, helyet kapnak
a napisten bárkáiában is.
Mikor az egyiptomiak a rcíernt&íől eínlékeztékmeg, gynkran szep upi, ,,első alka_
^
Iom" ierminust használták. Ez a létkezdet döntő mozzanatára vonatkozik, arra a pilla-
natra, amikor az adrlig tehetetlen öserő aktivizálódott, a történések ténylegesen me8kez-
dődtek, és elkövetkezhettek a tovribbi ,,alkalmak". Kiinnyen belátható, milyen nehez
volt yálászt adni arra, hogyan is ment ez végbe, A legtöbb slivegben nem Pül§ó mozgaó-
tól kiinduló első impulzusra gondolak, hanem az ősmatériában lakozó, de vele nem azo-
nos teíemtő ene€iá öntevékeny működésére, kezdeményezésére.A teremtő isteneknek
nem lehettek sziiüeik, a világ létíehoáia, akármilyen néwel is tlletr:ék, mindig heper
dzsefesz -,,öünagától keletkezett". Ha az Ósvizet (Nun) perszoniíikálirák - istenként,
az ,,istenek atyia"-ként szerepeltetik -, ez inkább a szemléletességkedvért történik.
Így a túlvitágot lefuó lű2uh Kbtyl:e befejező képe vfuből kiemelkedő férfinak mutatia
I Nunt, aki két kariával a Nap_bárlcát emeli fel, em.lékeztetve arra, hogy a fény valamikor
!
az ö habiain csillant meg €Iőszöí.
Egy éwizcdeken keresztül er<isen ható tan, melyet talán Hermupolisz paplai dolgoz-
tak ki, a rendezetlen őskáosz legjellemzőbb tulaidonságait négy istenpárban személye-
sítette meg. NeviiLk: Sötétség, Ósvíz, Végtelenség,Elreiteftség, (Kuk_Kauket, Nun-
Naunet, Huh-Hauhet, Amon-Amanuet.) Az utolsó pár helyett a Tévelygés(Tenem-
Tenemet) is állhat, de előfordulhat a Hiány is (Gereh_Gerehet) yagy Nia-Niat (Tága-
dás?). Abban, hogy ezek a negatív tulajdonságok nemek szerint differenciálódrrak,
lényegbevágó eltérésmutatkozik meg az Atum_, akár a Ptah-kozmogónia szeír é_
letétől, melyek hímnős alkotót tételeztek fel. Ebben a Thnítá§ban az Ősvíz csak egyik
aspektusa a rendezetlenségnek, annak alapanyaga, mellyel a többi hfuom iellemző is
egyenran€xi, A négy istenpárból a ftrfi lényeket béka-, a nőket kígyófeiiel szokták ábrá-
mlni, de számos olyan kép is nink maradt, ahol nyolc maiom képébenielennek meg,
369
 Természetüknél fogva ezek az őslények ritkán iutottak aktiv szerephez. Ismerték a jör,ót,
lehettek a Napisten tanácsadói. A Sötétségíöl maradt fenn az a hagyomány Dendarában,
miszerint egy ósküzdelemben ő verte le a gonosz erőket megtestesítő ellenséget.
hz í. e. 4. századból ismerünk egy tanítást, melyben a teremtő az Ósvízben gondolja
el jövendő alkotásait, ahol ezeknek még nem anyagi, ,,fáradt'' formái, előképei, ideái
jönnek létre. ,,A Mindenség Ura ezt mondja, miután létezni kezdetti En vag_vok, aki
keletkezett, mint Heper. Miután én keletkeztem, iöttek létre a formák. Létreiött minden
alak, miután én már léteztem. Sokféléka formák, melyek számon kijöttek. Amikor még
nem keletkezett az ég, amikor még nem keletkezett a föld, amikor a föld még nem hozta
létre a férgeket ezen a helyen, én már kialakítottam őket az Ősvízben, mint ,lfáradtakat<.
Még nem találtam helyet, ahol megállhattam volna. Nagyszerú volt a szivem számára
az, amit kiterveztem magamban. Létrehoztam minden lényt, amikor még egyedül vol-
tam, még nem köhögtem ki Sut, nem köptem ki Tefnutot. Nem volt senki más, aki velem
együtt tevékenykedett volna- A saiát szivemben terveztem. Sokan keletkeztek: a formák
formái, a származékok formáival együtt, valamint azok származékainak formái.'' [Brem-
ner-Rhind Papirusz 26. col. 2l. skk. sor. R. O. Faulkner: The Papyrus Bremner-Rhind
(British Mus€um No. r0 l88.) Bruxelles, l933. 60.]
Az Ósvízben tehát már készen voltak a későbbi világ még tartalmadan formái, ideái,
ezt akar|a kifeiezni a .fáradt" szó. Kevésbéelvont megfogalmazású egy Amon-himnusz
az Uibirodalom korából, melynek egy része ugyancsak a teremtő kezdeti tevékenységé-
vel foglalkozik: ,,Összes testrészei beszélgettek vele. Önmagát épitette fel, amikor még
nem keletkezett az ég, és a ftld még az Ósvízben volt a fáradtság közepette. Megkezdte
a íiild megalkotását, hogy szilárdságot adion annak, ami maid kilön a száián,
Te emelted fel az eget, te kényszerítetteda talait, hogy szélessétegye ezt a öldet . . .
Mint Ré vetted fel első alakodat, hogy beragyogd a két országot.,.'' (Abd el-Mohsen
Bakir in: ASAE 42. 1943.83. skk, cikk. IV. tábla.)
A teremtéselképzelések egyik típusa egy kezdeti, ösztönös materialista szemléletet
túkröz, a vílág keletkezését Nunból mint ősanyagból képzeli el. Elesen elkülönül ettől
az anyagnak gondolattal, szóval vagy varázserővel mint anyagtalan energiával történő
létrehozása, a semmiből való teremtés, a creatio ex nihilo. Tiszta formá|ában ritkán
tűnik fel Bgyiptomban. A döntő k&dés itt a teremtő és az Ósvíz viszonya, az elsődleges-
ség eldöntése, A Memphiszi Teológia azáltal szünteti meg az Ósviz prioritását, hogy annak
hím és nói formáiát Ptahhal tekinti azonosnak. Itt aZ azonosítás csupán formális, az Ős-
víz valóiában beleolvad Ptah lényébe,a szöveg csak az utóbbi természetéből indul ki, az
anyagi értelemben felfogott Ősvíznél értelmetlenség volna gondolatról, szívről, szájról
beszélni.
További lépéstjelent, amikor a hibiszi templom egyik felirata így jellemzi Ptahot:
,,áki megalkotta az Ősvizet". A teremtőt itt az ősanyag elé helyezik, A tisztán spirituális
teremtéselképzelésazonban ebben a templomban sem szoritotta ki az egyéb nézeteket,
amint €z a szomszédos képről is látható, mely áthidaló megoldást próbál találni. Ptah
itt a Nílushoz hasonlóan hímnős istenségként jelenik meg, fején papirusznövényekkel.
Neve: ,,Ptah, a nagy Ősviz". (N. D. G. Davies: The Temple of Hibis...IIL New York,
1953. 3. tábla,) Ift tehát, akárcsak a Memphiszi Teológiábaa, azonos Nunnal, d,e az azo-
nosítás más hangsúllyal jelentkezik, a Nilus-Ptah képénaz alyag, a viz dominál. Nem

370
Ptah az egyetlen olyan teremtó, akinél az Ósvíz elsődlegességét különböző módon ki-
küszöbölni_igyekeztek, ugyanez a tendencia érvényesúltAmonnál, de más isteneknél is.
Különbözó mitoszok keveredéséből született az a késői váItozat, ameIyben Ptah az,
,,aki a toiáSt teremtette, mely Nunból előiött". (Sethe: Amun. Ber]tiÍJ, L929. 122. s.)
Kétféleősanyagot a szöveg nem tételezhet fel, hiszen célia éppen ennek eltüntetése,
ezért a Nunból való kiiövés itt vagy csak képes kifejezés a toiás ősiségének hangsúlyozá_
sá,ía, vagy - ahogyan K. Sethe vélte - a Nun tér értelemben áll. Egyszerúbb az elsö
megoldási lehetőség. Ptah tehát, akit egyes€k az Ósvíz teremtőjének tekintettek, a népi
világtoiás-elképzelésben is elfoglalta az elsó helyet,
A tisztán szellemi teremtés elképzelése a Nun-fogalom begyókerezettsége, a Nilus
teremtőerejének az egész életet végigkísérólátványa következtében nem befolyásolta
széles körók gondolkodását, de a templomfeliratokon is főként a Későkorban került elő-
térbe.
A világteremtés-mítoszok nem tartoztak a titkos tanitások közé, az idegen is kónnyen
megismerkedhetett velúk, így valószinú, hogy hatásuk á görög gondolkodásban is érvé-
nyesúlt. Thalész, a neves termé§zetfilozófus az i. e. 6. században a vizet mondta az elsó
elemnek, és egyiptomi látogatása is hozzájárult ahhoz, hogy már az ókorban észrevegyék
a meglepó egyezést. Így -bén az lliószban is (l2. ének 201. sor) az Ókeánoszra vezették
vissza az istenek etedetét - valószínű, hogy a filozófus számára a nagy tiszteletben álló
egyiptomi papok tanítása hitele§ítette a homéroszi nézetet.

AZ EMBER MEGJELENÉ,§E A FÖLDÖN

A világ teremtése az egyiptomi vallásfilozófia egyik nagy témája volt, az ember erede-
téről viszont a vallásos irodalom tengerében csák egy-két rövid megjegyzés maradt fenn,
A modern szakirodalom is alig foglalkozott ezzel a kétdéssel. Az egyiptomiak a világ
létreiöttét és az ember megalkotását külön kérdéskéntkezelték, az utóbbit a nagy isten-
nemzedékek utáni idöre tették. Bgy szempontból érdckelte őket fóként az emberiség
születése: a szenvedések, a bajok, a halál okára keresték a választ. Egy i. e. 2000 tájára
keltezhető koporsószövegben a Mindenség Ura így nyilatkozik meg a teremtésnek erról
a fázisáról: ,,Létrehoztam az isteneket verítékemből, megalkottam az embereket szemem
könnyeiből," (CT VIL 4ó5.)
Mint oly sok más esetben, itt is szóiátékkal találkozunk, a remetj -
ember és a köny-
nyet i€lentő r€mi, szó, bár etimológiailag nincs közük egymáshoz, hasonlóán hangzottak,
s ez már elegendó volt, hogy mitikus keretben összekapcsolva egy pesszimista tan szá-
mára adekvát kifeiezési formául szolgálianak, Ugyanez a mitosz ádott választ arra is,
miért búnre hailó az emberi természet, miért tudatlan a lét nagy kérdéseit illetően. Egy
másik szöveg (CT VI. 344.) ebból a korból az istenség átmeneti vakságának ideiére teszi
az emberek létreiöttét. Az ember tehát nem örökölhette az istenszem mindent látó ere-
iét, a könny pedig mint a iövendó test ősmatériáia, már elóre ielezte a bekövetkezó, szo-
morú sorsot,
Heti király intelmeinek naphimnusza nemcsak az istenség magasztalására szolgál, az
emberi méltóságot is a legmaga§abb piedesztálra á||iíjai ,,^z eget és a fiildet az ő ked-
yükéítalkotta meg, s elűzte az ösvíz szörnyetegét. Megalkotta a levegót azért, hogy orruk

37l
élhessen, hiszen képmásai ók, akik testéból származnak. Az ó kedvűkért ragyog fel az
égbolton. Nekik teremtette a növényeket, állatokat és a halakat, hogy táplálja őket. Eilen-
ségeit azonban megölte, megbüntette Szülötteit, mert arra gondoltak, hogy lázadást szer-
vezzenek, Megalkotta a fényt az ő kedvúkért,körbejár, hogy lássa óket. Szentélyt emelt
közöttük, hogy meghallja, amikor sirnak." (I3l. skk, A, Volten: Zuei ahögyptische
politische §cirrlre. Kobenhavn, 1945. 73. skk.)
A. Genezis teremtéstörténete által köZismertté lett gondolat, mely szerint lsten saiát
képérealkotta meg aZ embert, tehát Egyiptomban is megtalálható. Az egész természet-
nek az embert kell szolgálnia, őt állítja a mindenség kőzéppontjába a szerző, másfél ezer
éwel megelőzve a szofista Prótagoraszt, aki mindenek méfiékévé tette aZ embert.
Az isten sirásából történő keletkezés motívumát kózbülsó állomásokon át egészen a
római korig lehet követni, amikor egy szöveg az esznai templomban valamennyi változat
közül a legtisztábban fejezi ki az eredetmagyarázat alapeszméjétazzal, hogy az emberek
és az istenek keletkezésének ellentétes iellegére utal. Eszerint az embere* az istenség
sírásából, az istenek mosolygásából eredtek, (S. Sauneron:. Esna I I I.LeCaire, l968. l74.)
Egy népszerú mito§z Hnumnak tulajdonitja az ember teremtését,aki fazekaskorong-
ján fotmázza az embert és Aa-lelkét.
Amenemope, a művelt, feilett etikai érzékkelrendelkező, ieles író valószínúleg az em-
ber kiszoIgáltatottságát, fúggésétakarta kifejezni, amikor így iellemzi:
'Ami az embert
illeti, agyag és szatma az, s Isten az ő teremtóje." (Uo. XXIV. l3.)
Itt is szembetűnő a hasonlóság a bibliai teremtéstörténettel, de Amenemope múvé-
nek tónusa alapján bizonyos, hogy nem konkrétan értendő az emberi test agyagból való
megformáláSa, a hangsúly a teremtettségen van.
Az emberben ielenlevő isteni vonást egyes szövegek úgy fejezik ki, hogy mindenkiben
égy isten lakik (,,Isten az emberben"), aki nem más, mint a sziv, vagyis a gondolkodás,
áZ értelem központia.
A leszármazás az istenségtől a mitikus ősidőkben tóítént, de a kiráíyok esetében ez a
hivatalos ideológia szerint az lJibirodalom ielenében is elöfordulhatott, Hatsepszut,
III. Amenhotep és II. Ramszesz születési legendáin és sok más utaláson kívül erre céloz
egy érdekes papiruszrészlet, mely szerint Merneptah király .az égből szállt alá, és Héliu-
poliszban szűleteí meg", (Anastasi Papirusz III. 7. col. 3. sor. Gardíuer: Late Eglptian
Miscellanies. VII. Bruxelles, 1937.28.) A kózvetlenúl istenektól eredő király természe-
tesen sokkal nagyobb mértékben isteni természetíi, mint a közönséges ember, akit nem-
zedékek végtelen sora választott el az isteni kezdettól.
Láthatjuk, hogy az egyiptomi vallásfilozófia megtisztelő helyet juttatott az embernek
a mindenségben. Nem azért iött létre, hogy szolga legyen, hogy az istenek helyett dol-
gozzék, ahogyan ezt a sumer Enki és Ninmah mitosza mondja, és nem is a ftrldból kelet-
kezett, ahogyan egy elteriedt görög mitikus elképzelés tartotta.

AZ ELSŐ BÚÍN ÉSA ROSSZ EREDETE

A teremtés lezárása utáni ősvilágot az egyiptomi sok más néphez hasonlóan a boldog-
ság, bőség honának tartotta. Istenek, emberek még együtt éltek, ahogyan az ÉeiTehén
mitosza mondja, Ré ,,egy dologként" uralkodott felettük, Ptolemaiosz kori templom-
372
feliratok igy jellemzik az ősidőt: ,,Bőségesen volt táptálék a nép gyomrában, nem volt
bűn a földön, nem rabolt a krokodilus, nem harapott a kigyó az ősistenek korában."
(Urk. VIII. 8l.)
,,... A fóld bőségben volt, a gyomrok tele voltak, nem volt ínségesesztendő a két or-
szágban. FaI nem omlott össze, tövis nem szúrt az ősistenek idejében." (Urk. VIIL 76.)
Ebben a mesés időszakban, amikor a fold gazdagon ontotta a termést, az ember még
teljes harmóniában élt a természettel, nem a veszélyek, a félelem légkörében; a társadalmi
különbségek, kizsákmányolás, elnyomás, erőszak is ismeretlen volt. Egy már idézett
koporsószövegben a Mindenség Ura nyilatkoztatia ki az eredeti istentervet az emberiség
sorsáról: ,,Megalkottam a szeleket, hogy minden ember lélegezzéka maga idejében. Így
áll a dolog. Megalkottam a nagy áradást, hogy szegénynek, gazdagnak egyaránt hatal-
mában legyen. Így áll a dolog. Megalhottam minden embert a tqrsához hasonlóan, |,Jerr:.
én parancsoltam meg, hogy bűnt kövessenek el, hanem az ö szívük rontotta meg azt,
amit mondtam. Így áll a dolog. . . Lé:.íetrozta'íi'az isteneket verítékemből, megalkottam
az embereket szemem könnyeiből." (CT VII. 462. skk.)
Minden ember egyenlőségének tanát a világtörténelemben először ez az e§yiptomi
szöveg mondja ki ! Egy olyan államban hangzik ez el, melynek történetében egy elterjedt
téves felfogás csaá egy megkövesedett, despotikus monarchia haladásra képtelen tespedt-
ségétlátia.
Az emberiség tehát maga okozta saját vesztét, az ó hibájából következett be a világ
megromlása. Az ősbún lényegét az egyiptomiak az istenek elleni lázadásban látták, de
részleteiben az Egi Tehén mitosza selo;' fejti ki, mi is történt. Annyit tudunk meg, hogy
Ré idós korát használták fel az emberek, hogy összeesküvést szőjenek királyuk ellen.
,,Az emberek beszédeket gondoltak ki (Ré) etlen. Ófelsége - étet, űdv, egészség - ugyanis
megöregedett, csontiai ezústtélettek, teste arannyá, haja valódi lazúrkővé. Ófelsége
tudomást szerzett azokról a beszédekről, melyeket az emberek kigondoltak ellene," Ré
más istenek tanácsára szemét, a vérengző szahmet-oroszlánná átalakult Hathor istennőt
küldte el az emberek kiirtására. Késóbb mégis megkönyörúlt raituk, de ekkor már csak
csellel lehetett a vértóI megittasult istennőt megfékezni.
,,Így szólt Ré: Hivják elő gyorsan járó követeimet, akik oly sebesen futnak, mint a
test árnyéka. Nyomban elhozták ezeket a követeket. Így szólt őfelsége ez az isten: men-
jetek Elephantinébe, hozzatok sok vörös festéket nekem. Elhozták neki ezt a vörös fes-
téket, közben pedig a szolganők árpát daráltak a sörhöz. A vörös festéket ráöntötték erre
a cefrére. olyan volt ez, mint az emberek vére. Hétezer korsó sört készítettek. Ófelsége
Felső- és Alsó-Egyiptom királya, Ré, elment ezekkel az istenekkel, hogy megnézzék a
sört.
Felvirradt nap, amikor az istennő (újra) öldökölte
a volna az embereket, mllt az előző
(?) napokban. Így szólt őfelsége Ré: Milyen jó lesz ez (a sör), hogy meg fogom védeni
ezáltal az embereket. Így szólt Ré: Vigyétek arra a helyre, amelyról azt mondta (az isten-
nő), hogy ott fogom megölni az embereket. Őfelsége Felső- és Alsó-Egyiptom királya,
Ré még a telies sötétségben kerekedett fel, hogy szétszórassa ezt az altatót. Őfelségének,
ennek az istennek hatatma áltat a ftildeket háromarasznyi folyadék lepte el. Amikor kora
hainalban megiött az istennő, elárasztva találta ezeket. Szép volt az arca abban (a sör-
ben). Inni kezdett, jól esett a szivének. Megrészegedett, nem ismerte meg az embere-
ket." (Ch. Maystre in: BIFAO 40. l94l. 59. és 68. skk.)
373
 Az emberek tehát megmenekültek, de Ré nem akart többé köztük élni, és a tehénné
változott Nut istennő hátán a magasba emelkedett. Az isten távozása után a fiildön
nyomban megkezdódött a háború, de Ré a magasból is békéreintette őket. A bűn követ-
kezménye a kozmosz strukturáiának telies megváltozása Lett, az addig egységes világ
differenciálódott, ekkor iött létre a öld mellett két további alkotórésze, az ég és a túl-
vi|ág. Az ég után teremtette meg ugyanis az ,,Áldozatok Földiét" és a ,,Sás Fóldiét" -
mindkettő a túlvilág egy-egy területe. Ez magában foglalja azt az elképzelést, hogy az
ősbún előtt az ember halhatatlan volt, csak annak elkövetése után kellett megalkotni a
halottak birodalmát.
Az É,giTehén mitosza adja a legteljesebb képet az egyiptomi aranykor-mítoszról, de
sok egyéb adat is uíaltá. Lz aurea aeías terminust az egyiptomiak nem használták, ök Ré
koráról vagy az istenek koráról beszéltek, amikor a hajdankor boldogságát akarták fel-
idézni. Mivel egy világszerte fellelhető elképzelésről van szó, megtartjuk a vallástörténeti
irodalom általánosan használt megjelölését, A mítosz legelteriedtebb, népi változatában
Ré volt ennek a kornak isten-királya, később azonban a múlttal foglalkozó papok is ér-
deklődni kezdtek az ősi hagyományok iránt, melyek egy olyan korra vonatkozlak, rnely-
ból nekik nem volt adatuk; az egyszerú aranykor-elképzelésből egy egyre bonyolultabbá
váló isten_dinasztiákra felépitett fiktív történelem iött létre, mely a teremtés és Ménész
között tátongó űrt hidalta át számukra.
A legelőkelőbb elsó helyért az isten-királyok sorában Ptah és Ré papiai versengtek.
A Manethón által fenntartott hagyományban Ptah-Héphaisztosszal kezdódik az első
istendinasztia, de mindvégig sokkal népszerúbbmaradt az a változat, mely Ré uralmá-
hoz kapcsolta a legósibb időket. Mikor egy-egy király valami felülmúlhatátlant akart
mondani saját uralkodásának eredményeiről, Ré korával hasonlitotta ezt össze: ,,Egyip-
tomot olyan állapotba helyezte, mint amilyen akkor volt, amikor Ré volt ott a király"
- áuítják III. Thotmeszól. (Urk. IV. t246.) Horemheb ugyanezt magáról igy fogal-
mazza ííeE:,,Ő pedig rendbehozta ezt az otszágot, s berendezte úgy, mint Ré idejében
volt." (Urk, IV.2ll9.)
A szakaszos aranykor-hagyományban a második isten-király Su, őt Geb követi a tró-
non. Egy el-arisi későkori naosz szö.vege beszél legrészletesebben az ő korukról. Su el-
távozása után nagy zűízayar támadt a fővárosban, Geb pedig szerelemre gyulladt saját
anyja, Tefnut iránt, és erőszakkal elrabolta. Kilencnapos interregnum volt az országban,
lázadás és egyúttal heves szélvihar tombolt. Végül Geb elfoglalta a trónust, a nép meg-
hódolt előtte, bár az új király első kísérletebalul ütött ki, hogy fejére tegye atyja ureusz-
kígyó diadémját: súlyos égésisebeket szenvedett a kigyótól, csak utóbb sikerült megsze_
lídítenie.
A mítosz más szálain Ozirisz uralrna rövid időre ismét egy felfelé ívelő korszakot
jelent, általánosságban azonban világos, hogy az egymást követő isten-királyok uralma
megfelel a hányatlás egy-egy lépcsőfokának. Sunak az el-arisi szöveg szerint lázadásokat
kellett levernie, fallal kellett védenie Egyiptomot, de ó még vissza tudta állítani a békét.
Gebbel a nyers erőszak kora köszóntött be, már igen kevés aranykori vonással.
A másodlagosan konstruált sok egyéb isten-királyság ellenére iól látható, hogy az át-
menetet az emberi királyokhoz Hórusz személye testesitette meg, akinek a földi király-
sággal való kapcsolata a fáraók Hórusz cimében nyilvánul meg legszembetúnőbben.
Hórusz, gyakori sólyom külseie ellenére, az első ideális ember, az emberiség prototipusa:
374
,,Harcias Hórusz, az első (jól) lemért ember" - olvassuk róla egy edfui szövegben.
(Edfou VI. 60. 9.)
Az ósidókre visszatekintó egyiptomi történetszemléletben tehát egy pesszimista deka-
denciateória volt az uralkodó, akárcsak az antik irodalomban (l. például Hésziodosz,
Ovidius). VoItak irányzarok, amelyek mentesiteni akarrák az emberiséget a felelósségtől
saját bukásáért, és azt állították, hogy Széth, a gonoszság principiuma tette tönkre az
ósharmóniát - de ezek a nézetek nem §zoritották ki a bibliaihoz hasonló bűntudatot,
mely a Paradicsom elvesztéséértaz ősöket okolta,
Az Ozírisz-mitoszból ki lehet következteúi egy evolúciós elmélet létezé§étis, hiszen
ez az isten primitív állati sorból emelte fel az emberiséget. A héliupoliszi isten-genealógia
alapján azonban ezt a mítoszt könnyen be lehetett építeniaz eIsö istendinasztiába, ahol
Ozirisznak már csak a negyedik, a Geb utáni hely iutott.
Az aranykor az állam kialakulása előtti osztály nélküli társadalom idealizált képe, mely
mind tóbb mitikus elemet vett fel, ám ezek tarka szövevényén is áttúnik az eredeti tar-
talom.
Az emberek nem tudtak belenyugodni az ősi boldogság eltűnésébe.Képzeletük vagy
a tenger mesés gazdagságú szigetén kereste maradványait, ahol az emberszerető kigyó-
isten uralkodott, vagy Oziisz birodalmában a túlvilágon, ahová a Hórusz és Széth tör-
ténete szeííntaz lgazságot süllyesztették.

EGYIPTOMI GONDOLKODÁS, SZIMBOLIKA

Sokszor felvetódó kérdés,beszélhetünk-e ókori egyiptomi filozófiáról ? A kérdésre
azonnal megadhatjuk a választ: irodalmi és vallásos művekben egyes részletek a filozó-
fiai gondolkodás ielle8zetességeit mutatják, de górög értelemben vett, tudományos, tel-
iességre törekvő fllozófiai rendszerek nem alakultak ki, az egyiptomiak mindvégig a val-
lásfilozófia sikián, annak kifejezési eszközeivel igyekeztek a lét, a világ ielenségeit meg-
magyarázni-
Nem jött létre iól körülhatárolható filozófiai terminológia, de leginkább mégis a logí-
kus kóYetkeztetések, levezetések hiánya, a számtálan látszólagos belsó ellentmondás teszi
idegenné az európai filozófus számára ezeket a szövegeket. Régóta küszködik az európai
tudomány azzal a nehézséggel, hogy egyszelűen nem képes sem a terrnészeti népek, sem
a régi, Európán kívüli - elsósorban keleti - kultúrák szemléletmódiának, kifejezési rend-
§zereinek lényegét megérteni, s ahogyan czt l€8iobban Lévy-Bruhl, a neves etnológus
,,prelogikus" terminusa tükrözi, mindezeket valamiképpen kezdetlegesnek, zavarosnak
tartia. Nehezen ismeri el azt, hogy nem a szigorú Iogika az egyeden út, amelyen az
absztrakt gondolkodás és tudomány haladhat.
A logikátlan vagy prelogikus megjeIölések helyett az úiabb kutatás (J. Wilson, E. Hor-
nung), a komplementáris gondolkodás fogalmának bevezetésével igyekszik megközelíteni
az egyiptomi szellemi tevékenység mechanizmu§át, struktúráiát. Vagyis az egyiptomi
többféle megközelitésben vizsgál egy ielenséget, s ezeknek eredményei számára kiegé-
szítik egymást. Ez a megfogalmazás hasonló gondolkodásformát ragad meg, mint az ún.
,,részesség törvénye" (Lévy-Bruhl), mely szerint valakinek vagy valaminek egy§zerre
többféle természete is lehet, egyszerre lehet ember és állat is stb.

375
 Az egyiptomiak sajátos mellérendelő, nem kizárólagos, vagylagos karegóriákból fel-
épüló gondolkodásmechanizmusát nem lehet megközelitení az arisztotelészi logika alap-
ján. Éppen annyira idegen volt számukra a tertium non datur (harmadik lehetóség nin-
csen), mint a modern ember számára a minden ell€ntétet egyeztetni tudó egyiptomi
szemlélet.
Nem egyetlen, minden körülmények között érvényesválaszt kerestek a világ ielensé-
geire, a kozmosz felépítésére,neín az e1y igazság elve alapján álltak. A öld egyszerre
lehetett lapos korong, oroszlántestíí lény (Aker), fekvő féífialal!lehetett holt anyag és
élólény; a csapongónak, következetlennek rűnó, több egyenértékúigazságot elfogadó
gondolkodás révénazonban mégis egy olyan világképet alkottak maguknak, mely szem-
léletesen érzékeltettea lét végtelen sokrétűségét,a ielenségek dialektikus ósszefüggéseit,
és nem volt akadálya bámulatos tudományos eredményeknek, technikai teljesítmények_
nek.
Ez a gondolkodás természetszerúleg nem foglalhatja mondanivalóját következtetések
láncolatára épülő tudományos értekezésekbe, adekvát kifejezési formája a szimbolika,
a költészet. A szimbólum olyan figuratív megieleníté§, kifejezési mód, mely valamely
élőlényre, tárgyra, történetre, fogalomra, eszmére utal, olyan fudattartalmat hordoz,
melynek az értő szemlélő számára - Iegalábbis részben - világos ielenté§ö van. A jelentés
és a külső forma kapcsolatban állhat, de lehet egymástól teliesen független is. A szim-
bólum minden leírásnál vagy direkt ábrázolásnál expresszívebb kife|ezési eszköz, mely
alapjelentéséntúl gondolkodásra, aktivitásra is ösztönöz, teliességében soha ki nem me-
ríthető. A kulcs megszetezhetőhozzá, de odabent sejtelmes félhomály fogadia a betekin-
tőt. Különösen áll ez azokra a szimbólumokra, melyek absztlakt, vagy ezen túlmenően,
az emberi gondolkodás §zámára igen nehezen, inkább intuitiv úton megkózeliihető
fogalmakra vonatkoznak, így Egyiptomban mindenekelőtt az idő- és újjáéledés-,a úl-
világ- és a kozmosz-szimbolikára. Az uroborosz-kigyó, a lóílusz, az udzsat-szem, a dzsed-
oszlop olyan szimbólumok, melyek az egyiptomi tudat hatalmas területeit foglal'ák ma-
gukba,
Az egyiptomi és általában az ókori, középkori szimbolika egyezményes jelrendszer,
melyet egy bizonyos fokig tanulással el lehetett saiátitani; ez a lényegbevágó különbség
a modern szimbolista köItészettel, szürrealista irányzatokkal szemben, melyek mindig
az újszetűt, az egyénit keresik, meghökkentő képeik alapélményeit a tudatalatti kaotikus
kavargásából meritik. Más régi szimbólumrendszerek kifeiezési lehetőségeintúl azegyip_
tomi azzal a lényeges többlettel rendelkezik, hogy a hieroglifákat is alkalmazhatja képein.
Bár a szimbólumok ismétlődnek, fő ielentésük stabil, több szimbólum kombinálásával
szinte végtelen kífejezési lehetőség nyilt, mélyértelműképek, képsorok iöttek létre. Az
egyiptomi világnézet kutatóia számára egy-egy szimbolikus ábrázolásnak sokkal nagyobb
informatív értékeVan, mint hosszú feliratoknak.
Baudelaire sorai érzékeltetnek egy olyan világot, melynek életérzésea szimbólumok-
ban nyilvánul meg:

376
 Templom a természet: éló oszlopai
időnként szavakat mormolnak összesúgva;
Jelképek erdején át visz az ember útia
s a vendéget szemük barátként figyeli.

(Kapcsolatok. Szabó Lórinc fordítása.)

A FIZIKAI VILÁGKÉP

A piramisszövegek sokszor beszélnek arról, hogy a mennybe igyekvó elhunyt király

létrát használ, hogy elérjen az istenekhez. Az ég tehát oly elérhető közelségben van, hogy
elképzelhetőnek látszik a feljutás egyszerú technikai segéde§zközzel is. Ennek a vertiká-
lisan szúk kozmosznak horizontálisan is hasonlóan kis kiterjedése van, s egy óbirodalmi
felirat azt állithatja egy núbiai törzsfőnökről, hogy.a líbiaiak leverése végett Líbia íirld-
jére nyomult, egészen az ég nyugati sarkáig". (Urk, I. r25. sk.) A világ kiterjedése azon-
ban csak egy volt a sok kérdésközü| melyet az ember már a történelem hainalán feltett
magának, s melyekre kielégítő válaszokat igyekezett megfogalmazni, valamiképpen óssz-
hangban az elsődleges érzékszervi ésZlelések során nyert tapasztalatokkal.
A föld lapos korong,igy ábrázo|1a a to (ftild, ország) hieroglifa is, Megielenitheti még
hátán fekvő férfi, Geb isten, vagy - sokkal ritkábban - Aker, a másik földisten. A kér-
dés lényegét tekintve mindegy volt, melyiket tartotta valaki leghelyesebbnek, mind-
három ugyanazt az egyszerű alapgondolatot fejezte ki. Az égnélmár komoly nézetkülönb-
ségeket találunk. A pet (ég) hieroglifa lapos mennyezemek mutatia, két végénnyúl-
vánn_yil] F|, A négy égtájnak megfelelően négy támasz, négy, felül villás végúfa-
oszlop tartja.
Miből van az ég? Azza| mindenkinek egyet kellett értenie, hogy legalább egy része
viz, hiszen a magasban úszik végig naponta Ré bárkája, s néha innét esik az eső, Egyesek
szerint alapanyaga fém. A meteorvasat ,,égi fém"-nek nevezték. Nyilván úgy hitték,
hogy a mennyboltból töredeznek le kisebb-nagyobb darabkák. Mások a kéksége miatt
lazúrkőból valónak hitték. A mitológiai szemléletmód két gyakori ábrázolástípusban
tükröződik: vagy Nut istennőt látjuk négykézlábállva Geb felett, vagy egy hatalmas
tehenet, Hathort. Egy Nagada ll.-kultúra korabeli palettán (1 l. kép) tehénfejet díszí-
tenek csillagok, az ég tehén alakja tehát a legősibb képzetek közé tartozik. Nutnál és
Hathornál a végtagok helyettesítik a tartóoszlopokat, Ha§uk alatt, elsősorban Nutnál,
|- feltartott karjaival su, a levegőisten áll. A Nut_képek a Nap_bárkát az istennő teste
I
alatt vagy felett ábrázolják. Ő szüli reggelenként újjá a Napot, mely este száiában túnik el,
Nut általában nő, de néha fa alakot is ölthet - á világfa elképzelésegyik formáia ez,
melyet iól ismerünk a szibériai népek hitvilágából.
A mindenségnek mintegy pincéjétképezíaz alsó ég É , a felső égmennyezet for-
ditottja. Arra nem kapunk választ, hogyan helyezkedik el az alvilághoz viszonyítva.
A tapos fiildet az Ósvíz veszi körúl, de a víz jelen van az alsó régiókban is,
Mindezen világképek évezredeken át éltek egymás mellett, sirokban, vallásos szöve_
gek illusztrációin, templomokban számtalanszor alkalmazták egy-egy részletüket, Ilyen
képek szemlélóiében könnyen az a tévhit alakulhat ki, hogy Egyiptomban az óskor kez-
377
 detleges elképzeléseialig fejlődtek tovább. Ha azonban elmélyültebben vesszük vizsgálat
alá különböző korok vallásos szövegeit és képeit, megváltozik a véleményünk.Már ak_
kor, amikor a szövegek többsége még szúkre lehatárolt, zárt mindenséget tételez fel, a
végtelenséggondolata kezdi rombolni a kis világ falait. Ré egyik titkos neve a piramis-
szövegekben; ,,Akinek nincs hal^ra''. (1434. b., 1435. a., 1442, b-) A nappálya határ-
talanságára gondoltak itt, ami egyúttal magába foglalta egy hatalmas méretű minden§ég
feltételezésétis.
konkrét adatokat, melyekből az egyiptomi kozmoszkép méreteire lehet következtetni,
előszöra koporsószövegek közölnek az Első Átmeneti korban és a középbirodalom ide-
jén. A túlvilág egyes részeinek kiteriedését adják meg ezekben. Így például
az egyik tóról
azt olvassuk, hogy hosszúsága és szélessége 1000 iteru vagyís kb. 10-13 OO0 km. Ugyan-
ezek a méretei ugyancsak a túlvilágon a Fehér víziló tavának. Másutt egy határtalan terü-
letről esik szó, s megtudjuk azt is, hogy a túlvilági óceán nagyságát Ozirisz sem ismer-
hette, szemmel látható, hogy a mindenség e területéről alkotott kép, mely már az Óbiro-
dalom ideién sem volt egységes, egyre megfoghatatlanabbá és egyúttal absztraktabbá
vált, A felbomlás azokban a rendszerezési kísérletekbena legszembetűnőbb, amelyek
topográfiát is kívánnak nyúitani vázlatraizok formáiában a koporsókon. Az un, Két tjt
könyvében a vándorló halottra eglrre újabb kapuk, szörnyek, veszélyek várnak. Vitatható,
hogy egyáltalán szó lehet-e célba érésről; hogy mennyire nem hasonlíthatók ennek az-
utazásnak a körülményei a ítildi viszonylatokhoz, mennyire mások minőségileg ezek a
tulsó régiók, mint a földi vidékek, főként abból a részből tíinik ki, ahol az égről,
,,az ősz-
szes egek úrnőié"-ről van szó. (CT YII.445. b.) Elérkezett az egyiptomi gondolkodás
történetében egy olyan fejlődési fok, amikor a köznapi foga|makkal már vissza nem ad-
ható képzetek érzékeltetésérekellett kifeiezési formát találni.
Az Óbirodalmat követő absztraháló és a &rldi kategóriák kereteit merészen szétfe§zító
irányzatok után a xvlII. dinasztia időlegesen bizonyos tisztulást hoz a világkép felvázo-
lásában anélkül, hogy megpróbálna visszatérni a túlhaladott alapokhoz. hz Amduat-
ÉozJ? áttekinthető kompozíciója, preciz rendszeres§ége szembetúnő ellentétet képez a
koporsószövegek túlvilágával. A szövegben szó van a nappálya egyes szakaszairól. Az
első órában eszerint a Nap 120 iteru líat tesz meg. A második óra terúlete 3O9 iteru
hosszú, szélessége |2O iteru. A harmadik óránál újra a 3O9 iteru távo|ságot o|vashatjuk.
A negyedik órától kezdve viszont, ámikor a Nap már egyre fantasztikusabb régiókba ér,
többé nem adják meg a távolságokat, ezzel jelezve azt,ltogy kifejezésükre már nem alkal-
mas semmiféle földi szám- Az első három órára vonatk ozó 738 iteru is hatalmas távolság,
s ezcsak az éjszaka országának előtere, Hibás volna ez alapon a l2 óra kiteriedésérekövei-
keztetéseket levonni, hiszen a szerző sem próbálta meg a napút méretétrögzíteni.
A naphimnuszok megfogalmazása általában közelebb áll a néphithez, mint a király-
sirok szövegei, de a hagyományos fordulatok mögött néha ezekben is a tudományosabb
világkép szelleme érvényesül.Szuti és Hór naphimnusza III. Amenhotep korában ezt
mondja a Napról: ,,egy rövid nap alatt millió és százezerlyi iteru utat futsz be''. (Urk.
IV.1944.) Egy himnusztól nem várható egzakt világleaás, de ebből a mondatból is ki-
derül, hogy a xvIII. dinasztia szemlélete sem riad vissza a végtelenbe táruló tértől.
Nehéz eldönteni, hogy az égistennőket mennyiben és mely esetekben tekintették fizi-
kai valóságnak. A tehén alakú ég ősi képe több úibirodalmi királysírban is visszatér.
Tutanhamonnál is lát|uk a négy kápolna egyikén, melyeket a sirkamrában a koporsók íiilé

378
heIyeztek. Talán arra gondolhatnánk, hogy az Arnarna kor demitizált világképe után
reakcióképpen a legrégibb égelképzeléstér vissza. Ugyanennek a sírnak egy másik képe
azonban csattanós cáfolattal szolgál. Ezen az ég hieroglifáiának raizát egy isten és egy
istennő, az örökkévalóság két perszonifikációia .áma§ztiá alá iogarával. Szó sincs arról,
hogy Ehnaton után a fel§őbb körök - akár a látszat kedvéért is - elfogadták volna sZó
szerinti értelmezésébenaz ósi mitoszt, mely szelint az ég egy tehén, és négy lába a tá-
masz. Ellenkezóleg, szimbolikussá vált a négy oszlop is, elvont fogalmak, erók voltak
már ekkor a minden§ég fenntartói,
Igen korán ráiöttek az egyiptomiak arra, hogy a látható ég nem lezáródása, mennye-
zete a kozmosznak, hanem felette még további emeletek vannak. A piramisszövegekben
van elóször emlités több égről, a koporsószövegek egy része is elfogadja ezt a tanitást,
de ez legteliesebb kifeilődését csak az i. e.I. évezredben éri el.
A mindenség föld feletti részéta XIX. dinasztia egyik ismeretlen természetfilozófusa,
I. Széthi abüdoszi ielképes sirjának mennyezetén két nágy részre tagolta. Első maga az
ég. Ez az istenek uralma alatt álló térséghatára, ezen túl végtelen sötét íir következik.
,,Ennek az égnek a távoli része telie§ sötétségben van. Határai délre (északra), nyugatra
és keletre ismeretlenek. . . Nem ragyog fenn a lélek abban; nem ismerctes a déli, északi,
nyugáti, keleti vidéke az i§tenek és az ahok számára.. (H. Frankfort.. The Cenotaph
of Seti L at Abydos, London, 1933. II.81. tábla. sk, in:"'EAT I. 36. skk.)
Van tehát olyan része is a kozmosznak, ahová a lélek sem juthat el, ahol az isteni tudás
és hatalom is véget ér. Ez a rendezetlen káosz birodalma, melyre nem vonatkoznak az
érzékelhető világ tórvényszerűségeí. A Kapuk Könyae etső részénekegyik képénnégy
fekvő férfialakot a kíséró felirat ,,Fáradrak"-nak nevez. Hornung joggal azonosítja eze-
ket az égtáiakkal, melyek a sótét űrben értelmii]<et vesztik. A Széthi-kori mennyezetkép:
hez és szóveghez ugyanis később egy démotikus kommentár készúlt(Carlsberg Papi-
rusz I.), mely kimondia, hogy csak az olvasó könnyebb táiékozódása kedvéért szerepel
az égtájak neve e térséggel kapcsolatban. Egy kis szikra villan itt fel abból, amit a modern
tudomány úgy fejez ki, hogy az euklidészi geometria csak fdldi, véges viszonylatokról
nyúit kielégítő leirást. Mivel a késői szimbolikában a külsó kozmikus sötétséget Saiát
farkába harapó kígyó ielképezte, arra következtethetiink, hogy a mindenséget kör llagy
gömb alakúnak tartották.
A ftild gömb alakjának felfedezéséta mai tudomány általánosan elfogadott álláspontia
a görögöknek tulajdonítia. Valószinúleg a püthagoraszi filozófusok egyike kezdte először
ezt a tételt tanítani, de egyes ókori szerzők úgy tudták, hogy ez a felismeré§ az €gyiptomi
tudomány eí€dménye volt. Diogenész Laertiosz filozófus-életrajzainak elő§zavában ezt
iria az egyiptomiakról: ,A kozmoszt keletkezettnek, mulandónak é§ gömb alakúnak
(ürtiák)." (I. 1,)
Bár a kérdésbiztosan nem dönüető el, úgy látszik, hogy egy-két régi egyiptomi adat
i§ alátámasztia ezt a véleményt, Geb ftrldistent például egy mitológiai papiruszon (i. e.
1000-800) nem a megszokott, háton fekvő helyzetben ábrázolták, hanem úgy, hogy lába
visszahajolva, csaknem eléri fejét. (Piankoff Egyptian Rel. III. 1935. l55.2. British
Museum Papirusz 10 018.) A képnek erotikus tartalma i§ van, de arra is utal, hogy egye-
sek nem laposnak képzeltéka földet, hanem ónmagába visszatérönek, vagyis gömbnek.
Pszuszennész király (l039-991) koporsóján a Nap éjszakai hajózását ábrázolták a csil-
lagok között. Ha azonban a Nap a sötétség ideién nem a ftild mélyében levó alvilágban

379
tartózkodik, hanem az égben, akkor a íiildnek szabadon az úrben kell lebegnie, hogy a
Nap áthaladhasson ,,alatta". Ha yiszont ráiöttek arra, hogy a öld nem az Ősvízen vagy
valamilyen fundamentumon nyugszik, hanem minden oldalról szabad tér veszi körül,
a csillagok és a Nap látszólagos kör alakú pályája miatt hamarosan következnie kellett
a gömb alak feltételezésének.
Az az i. e. 4. századi koporsó, ahol a ftjldet felúlnézetben körnek mutatiák, már nyil-
vánvalóan a szférikus világkép egyik megfogalmazása, (Sikban nem tudtak gömböt rai-
zolni.) A felemelt karú lény, amely tartja, Ka, Heh vagy Su lehet. Akármelyikre gondol-
tak is, absztrakt eróről vagy a levegőről, illetve az úrröl van szó, vagyis a ítild szabad
lebegését akarják igy érzékeltetni. Mivel az erósebb görög kulturális hatás csak valami-
vel később kezdődött, erősen kétséges, hogy itt a görög természettudomány átvételére
látnánk pé(dát, valószínúbb, hogy a régebbi egyiptomi tradíciókat feilesztették ekkori-
ban tovább (l04. kép).
A nép azonban mindezen elméletekröl keveset hallott, s továbbra is ősei hagyomá-
nyos, egyszerű, zárt világképéhez ragaszkodott. Mást mondtak viszont €zek a képek a
művelt rétegeknek, irnokoknak, papoknak, tisztségviselőknek. Számukra az egyiptomi
világkép egyes elemeit érzékelt€tő - részint hieroglifaszerű! részint a Yalóság elemeit köz-
vetlenúl felhasználó - ikonográfiai rendszer egyre inkább csak szimbolikus formában
utalt mindarra, amit az ernber a világról tartott. Az egyiptomi világkép-ábrázolások kon-
vencionálissá válása, a hozzájuk fíiződő szubjektiv tudattartalom - műveltségtől függó -
mind nagyobb mérvű differenciálódása az Újbirodalomban lett szembetúnő, de kezde-
tei a IIL évezredbe nyúlnak vissza.

TER Es IDŐ

A Halottak Könyzle 17. feiezetének egyik illusztrációián a napkelte és napnyugta helyé-

nek, az ahetnek ahieroglifáiát két oroszlán tartia a vállán. Ez az egyébkéntaránylag gyak-
ran elóforduló motívum itt külónös jelentőséget kap a két oroszlán neve miatt; egyikük
a Tegnap, másik a Holnap. Ezen a helyen, a Fényhegyen, ahol a Nap a két hegy között
megkezdi pályáiát, találkozik a múlt és a iővő, Az ellentétes irányba forduló oroszlán-
fejekkel az idő két aspektusát, vadállati lényükkel pedig mindent elpusztító sodrát szim-
bolizáIiák. Tovább gazdagodik ez atériomorf időszimbolika egy halotti papiruszon (XXI.
dinasztia), ahol a két oroszlán hátán a napgyermek egy saiát farkába harapó kígyóban,
az örökkévalóság és a végtelen tér jelképében foglal helyet.
Másként feiezi ki ugyanezt a lényeget Noferabu Deir el-Medine-i sírjának képe, ahol
a két oroszlán testén nyugvó napkorongos ahet alatt az ,.Örökkévalóság" szó olvasható.
A napkorongban Harahti foglal helyet, Itt úira a Fényhegy és az örökkévaló idő jelent-
kezik egyúttesen, § hogy ez a kapcsolat mennyire nem esetleges volt, azt abból is láthat-

iuk, hogy a Ptolemaiosz-korUur, hieroglifa már az örökkévalóságot jelöli, Az

" &
ahetek tehát az Ű jbirodalomban és a Későkorban már nem a ftild peremén valóságosnak
elképzelt világhegyek voltak, mint például HérodotosznáI az Atlasz egyik hegye (IV.
l84,), hanem sokkal inkább a kozmikus tér és idő döntó foniosságú pontiai,
Egy papiruszon a halál társul az örök idő szimbolikájához (Brit Mus. l00t8.). A halál
380
 HAI-Al- MlN l KI(;\,()Is l l.]N

kisérteties kigyószörny szakállas emberfeiiel; farka sakálfeiben végződik. A rajzoló biz-

tos kézzel komponál meg két szárnyat és négy lábat is a különös isten testéhez, akinek
neve: ,,Halál, a nagy isten, aki megalkotta az isleneket és az embereket." (S. Schott in:
NA§üG 1965. 11. füzet, 4. tábla.)
A dialektikus gondolkodás saiátos példája áU itt előttiink, a pusztulás és a teremtés
egy lényben olvad össze, egymást kiegészítő folyamat, amelynek pozitív oldalát a két
szárny között a napkorongban felemelkedő skarabeus érzékeltetiaz úi életre támadás
bizonyosságával. A Halálnak a képen a csillagokkal borított ég szolgáltatja a hátteret,
Mellette két, egymásnak hátat fordító oroszlánon a saját farkába harapó uroborosz-kígyó
az örökkévaló idó képzetével gazdagítja a kompozíció ielképi világát. A teremtés magá-
ban hordia a halál szükségszerúségét,ez utóbbi pedig az újjászületést. A kígyó által alko-
tott kör iól illik ehhez a szemlélethez.
Az idő ontológiai problémái -. mibenléte, keletkezése, természete - is foglalkoztatták
az egyiptomiakat. Minden vallásfilozófiai irányzatuk egyetértett abban, hogy az idő a
teremtéssel, közelebbről a Nap keringésével vette kezdetét, tehát határozott kiinduló_
pontia van. ,,Ő az, aki megalkotta az éveket, összekapcsolta a hónapokat. A nappalok,
az éjszakák, az őrák az ő járása szerint léteznek" - mondja a nagy leideni himnusz Amon-
Réről. (2. col. 16-17. sor. Zandee: De Hlmnen aan Amon... Leiden, 1947, U. tábla,)
Az IJjbirodalom királysirjaiban mélyértelmú,bonyolult idóelméleteket fogalmaztak
meg a szimbolika nyelvén. Fontos szerepe van ezekben a szövegekben az óra-istennók-
nek. Kapuk Könllzle |O. részébelRé így szól hozzájuk: .Vezessetek engem a ti útiai-
tokon. Az én születésem a ti születéstek. Az én keletkezésem a d keletkezé§tek. Rajta,
^
határozzátok meg az életidót, adiátok az éveket, melyek bennetek vannak." (A. Piankoff;
La liare des portes. III. Le Caire, 19ó2. 88.) Mivel a Nap az ÓsvizbőI kelt fel, ez tehát
annyit jelent, hogy az ősanyagban már benne rejlett az idő lehetósége, létreiöttét a Nap
t megszületése tette lehetővé.
Ugyanennek az iratnak 3. részében az óra-istennők egy hatalmas, Szehereret nevú
kigyó mellett állnak, és a kiséró szöveg szerint a Nap azt kívánia tőlük, egyék meg a kigyó
12 gyermekét. Mivel a kigyó hordozza magában az órák életide'ét, gyermekei csak egy
38l
 AZ IDÓT SZÜLÓ KÍGYÓ

veszélyes antiidő hordozói lehetnek, mely a világban nem érvényesülhet nyers formá-
iában, de táplálékul, energiául szolgál az óra-istennőknek, a pozitív, a ténylegesen ható
idő képviselőinek.
Bár a Nap szabályos futását sok szöveg méltatja, az egyiptomiak mégis aZ idő disz-
kontinuitása alapián álltak. Az Amduat-könyv szerint a Nap többször megáll a z alví|ág-
ban, legénysége megpihen. Egy végső megállás lehetősége azonban érthető módon ret-
tegés§el töltötte el őket. Ezzel a veszéllyel minden este szembetalálkozott a Napisten,
a nyugati hegyen ugyanis ott leselkedett a sötétség, a káosz démona, az Apóphisz-kígyó.
A Halottak Könyae 108. fejezete beszél erről az ismétlődő drámáról. A kígyó szernéből
kisugárzó bénító erő megállítia a bárkát, Széth segitségére, hatalmas erejére van szükség,
hogy be ne következzék a katasztrófa.
Általában egy irányban előrehaladónak tartották aZ időt, de a túlvilágon lehetett meg-
fordítható is; az elhunyt király évei visszafelé peregnek le a piramisszóvegek s)erint.
(705. b-c.) Ez kívánatos rendellenessége volt az idónek, azt viszont a Nap segitóinek kel-
lett megakadályozniuk, hogy szabályos ritmusa felbomoljék, kiszámíthatatlan erők iáték-
szerévélegyen. Erről ís a Kapuk Könyve egyik ábrázolása ad hírt (Piankoff s zeíirrti 7.
ré§z). Itt egy Maa nevű, órákat szülő kígyót t2 férfinak kell fogva tartania. Ezek az isten-
ségek adják át a Napnak a kigyóból keletkezett órákat. A Kapuk Könyzle írója tehát
kúlönbóző - a közfelfogássat ellentétes - formákban azt a tant hirdeti, hogy nem a Nap
alkotia meg az időt, hanem csupán továbbítia a földre azt az időenergiát, melyet a túl-
világi birodalomban gyűit ö§sze. Az idő szülőjét azonban meg kelt fékezni, amig a Nap
itt átveszi az új órákat, mert különben elszabadulna az idő, a káosz lenne úrrá a minden-
ségen. Ugyanígy az égbolton Széth csillagképét,a Meszehtiut kell a mindenség rendie
érdekébenrögzíteni. Aranylánccal kötik egy kikötőcövek formájú kovakő oszlophoz
( I. Széthi sírjának mennyezete, Ejszaha
és Nappal könyae).
Az idő egyik rendellenességének az időegységek tartamának változását tekintették.
A sziwai Amon-jósda papjait az évek íövidülése aggasztotta, Azt a megfigyelést tették
ugyanis, hogy a szentély öröklámpásában minden évben kevesebb ota| fogy; a nyitván
pontatlan mérésekből adódó kóvetkeztetés ellenére is igen fontos ez a hagyomány, mivel
az idő problémái iránti intenziv érdeklődést tanúsítja.(Plutarkhosz: De d.efectu oraan-
lorum.2.')
Amint az eddigiekból is látszik, nemcsak egyfajta időt tételeztek fel. Ezenkívül volt
egy olyan elkülönítés is, melyben földi és ítildön kívüli, illetve emberi és isteni idő alkot
külön kategóriát. Heti király igy inti fiát, amikor a túlvilági számadásról, az ottani birák-
ról beszél: ,,Ne bízz az évek hosszúságában, egyetlen órának látják ők az életidőt . . .''
(55. sor.) Egy himnuszban Szobek krokodilusisten tiszteletére a következő mondat ol-

382
 vasható: ,,Az örökkévalóság van teveled (ti. az istennel), mint az elmúlt tegngpi nap."
(P. Bucher in: Kémi t. 1928. 50. II. t7.) Ezek a íészletekés a 90. bibliai zsoltár híres
mondata: ,,Mert ezer esztendő annyi elótted, mint a tegnapi nap, amely elmúlt és egy
őrjárásnyi idő éijel" - szintén a mai természettudomány nézeteit idézik fel az idő dilatá-
cióról, Az egyiptomiak és a zsoltáros szerint is a földön kívül az idődimenziók meg-
változnak, a hosszú földi időtartamok összezsugorodnak.

ÖRÖKKEVALÓSÁG ÉSVILÁGVÉGE

Eddig az egyiptomi időkoncepciónak azokkal a vonatkozásaival foglalkoztunk, melyek

valamilyen formában nem ismeretlenek a későbbi filozófiá vagy tudomány számára sem,
A megszámlálhatatlan alkalommal elófotdtió neheh és dzsel terminus esetében azonban
már ismeretlen vizeken kell eveznie a kutatónak. olyan komplex fogalmakkal van itt
dolgunk, melyek megfelelőit másutt hiába keresnénk. Általában örökkévalóság és örök-

lét fordítást alkalmazunk. A neheh vagy heh sző hierog|if irásmódjában

I
Of "
N"o-
determinatívum a fénnyel fogalmi kapcsolatra mutat. Ez a vonás nyer részletesebb ki_
feitést a Helottak Ktiny1,,e |7. fejezetében, ahol az örök megúiulás mesés madarával, a

fónixszel azonosított Oziriszról azt mondiák; ,,En vagyok a Héliupoliszban levó nagy
főnix, felülvizsgálóia mindannak, ami létezik. (Kommentár:) ozirisz az. Ami a létezőt
íL|et|, a neheh az és a dzset. Ami a nehehet illeti, az a nappal, ami a dzsetet ílleti, az az éj,
szaka." (Urk. V, 16. vö. CT IV. l98. skk.)
Neheh és dzset ebben a szövegben mint két napszak szerepel, de természetesen a napok
összességének viszonylatában. Más nagyságrendben jelentkezik a két fogalom viszonya
úiévkor:,,Az úiév: a nehehkezdete és a dzset vége" - mondja egy újbirodalmi papirusz
(Abd el-Mohsen B akír: The Cairo Calendar No.86 ó37. Cairo, 1966, IIL tábla,) Az úiév
határpontjáról tekintve dgser a múlt , neheh akezdődő év, a jövő. ,,Ami a tegnapot illeti,
az ozirisz, ami a holnapot illeti, az Ré,, _ olvassuk a Halottak Könyae 17. feiezetben.
(Urk. V. 12.) A mú |t, az éjszaka, a dzset Oziíiszhez íátsul, a fény, a jövendő , a neheh -Ré,
A ptolemaiosz_kottől a dzset szót oziriszt ábrázoló trieroglifával is leheíelt irlni, a neheh
késői hieroglifájáról (a Fényhegyen napkorong, benne sólyom) már beszéltűnk,
Az egyiptomi vallásfilozófiai gondolkodás jellegzetes mechanizmusa más mitológiai
vonatkozásokkal is gazdagította ezt a két absztrakt fo8almat. Azonosak lehetnek suval
(neheh) és Tefnuttal (dzset), aminek lényegi mondanivalóiá az, hogy nem ősprincípiu-
mok, csak a teremtés folyamatának megkezdődése után, a második fokozatban nyernek
létet.
Neheh és dzset, bár a köznapi és a történelmi távlatú időn nagyságrendben messze
felúlálló és ezektól minőségileg is különböző időfogalmak _ mégis végesek, határaik van_
nak, mint az egyiptomi szövegek ezt kife|ezik, az ősisten teremtette óket, Amon,,a leg-
első ős, aki megalkotta az ősisteneket, Ő az ÖrökkévalóseE (Neheh), aki megkezdte az
örókkévalóságot 1 neheh) , az ő szive teremtette meg az ötók|étet ( dzsea ," (Urk, VIIL 3,)
a
Nem azonosithatók tehát az európai filozőfra aeternitas fogalmával. Mérhetetlenül hosz_
szú tartamot jelölnek _ annak múlt és iövőbeni aspektusát _, s ezért iobb hí|án hossza_

I
383
dalmas körúlírások elkerülésére jogosult a hagyományos fordítás - de a kezdet- és vég-
nélküliségképzete többnyire idegen tólük.
Egyiptomi felfogás szerint ugyanis az egyszer megteremtett világnak valamikor - erre
határozott időpontot nem jelóltek meg - meg kell semmisülnie. Az egyik koporsószöveg-
ben Atun millió évekről beszél, amig bekövetkezik az, hogy Ozirisszal lakik maid együtt,
s a világban minden megsemmisül. (CT VII. 467. c-f.) A világvége a teremtéssel ellen-
tétes folyamat, ugyanazok a fő mozzanatok ismétlódnek meg fordítva, ellenkező célzat-
tal. A Halottak Könjae l75. feiezetében hangzik el Atum - a teremtő - drámai jöven-
dölése: ,,En pedig mindent meg fogok semmisiteni, amit megalkottam, és a föld majd
visszatér az Ósvizbe, az áradatba, ahogyan kezdetben volt. En maradok meg Ozirisszal,
miután más alakokat veszek fel, kigyókét, melyeket emberek nem ismernek és az istenek
nem látnak." (E. Schiaparelli: I,a romba intatta delr architetto Cha . . . Torino, 1927, 60.)
Helyreáll a kezdeti állapot, a ftildet elborítja a viz, a teremtő őseró azonban elpusztít-
hatatlan, s ugyancsak túlélia katasztrófát Ozirisz is. Egy késői verzil ezt így fejezi ki :
.. . . Mondatik róla az írásokban : megmarad ő a neheh után. " (C. de Wit Les inscr. du
temple d'Opet d Karnak. Bibl. Ae. 11. Bruxelles, 1958. 112.) Neheh tehát az emberek
és istenek világával együtt véget ét, Ozírisz azonban, akinek egyik |étforunája a dzset,
a nagy Götterdámmerung után is létező marad. Az istenek pusztulását Ptah is megjósolja
Hórusz és Széth történetében; ,,Az istenek után az egész emberiség is ott fog nyugodni,
ahol te vagy. Ezt mondta nekem." (Dobrovits Aladár fordítása. Chester Beatty I. Papi-
rusz rto 15. col. 8. sor.) Itt Ozirisz idézi Ptah szzvaií az isteneknek küldött fenyegető
levelében.
Az egyiptomi eszkatológia legfontosabb forrásából, a 175. feiezetből derül ki az, hogy
a világpusztulást végső soron az ősi harmónia megbomlása, az Ősbún okozta. A világ-
vége mozzanataíra sok szövegben van utalás. (Égmeghasadása, leszakadása, a Nilus-
part hegységeinek egyesülése,) Az Ósvízből felcsapó láng az első napfelkeltének most
-
már a pusztulást hirdető - megismétlés€. Általfulosságban azt mondhatiuk, hogy míg a
teremtés a differenciálódás különböző lépcsőfokain át lesz teljessé, a világvége az elemek
újraintegrálódásával iár együtt.
Ozirisz és Atum élete mindenek megsemmisülése után egy neheh utání tét feltétele-
zésétfoglalja magában, Es itt érkezünk el az egyiptomi örökkévalóság-képzet egy maga-
sabb fokához, egy felsőbb kategóriához, ahol a jóvő irányában már valóban nem lehet
végről, határról beszélni. Eszerint - ellentétben azokkal a szövegekkel, melyek dzsethatá-
rait, végétemlítik - volt egy olyan vallásfilozófiai koncepció is, mely, bár dzser többnyire
a múlt, Ozirisz-Dzsethez a vég nélküli iövőt társitotta.
Az örökkévalóság fogalmának tartalmát, bár talán minden más népnélelmélyültebben
foglalkoztak vele, az egyiptomiak sem tudták önmaguk szá,rnára egyértelmúen megfogal-
mazni. Bár a tulvilági fennmaradást reméltél§ előttúk is felmerüt ennek az eszmének
iiesztő arculata, hosszú ideig kívántak élni, 110 évig, de nem kívánták az örök ftildi éle-
teí. Az az irtózat, melyet a világiíodalom a bolygó hollandi, vagy Ahasvérus, az örök
vándor, vagy a Hainal szeretőie, Tithónosz alakiában formált meg, ott élt az ő lelktü-
ben is. Az örökkévalóságot nem emberre, de nem is az istenekre méretezték. Még maga
Ozirisz is, akinek ez osztályrészül iut - vagy el kell viselnie -, az alvilágba érkezve meg-
borzad annak mélységétől,sötétségétől, Gér és időbeli) végtelenségétől,
A tér és az idő szoros kapcsolódása az egyiptomi gondolkodásban nemcsak az ahet-
384
 o
o
.o a
É
(,
o
o :
/- \/- \/- \/-\/\/,
\7- \ \/ \
/- órökkóvalóság
\ ./\ _/\ -/\ ,/\ -/\ \ _/\ ,/ \,-/ _/

EGYIPTOMI IDÓSZEMLÉLET

ábrázolásokon mutatkozik meg. Ptahhoz így szólnak egyik bimnuszában: ,,Bejárod az

óröklét (dzse' útiát." (Berlini Ptah-himnusz IX. coI. 4b-5b. soí. §7. rJüolf in: zAs 64.
1929. 37.) De nemcsak dasemek van térbeli aspektusa, hanem az időnek általában is.
Ez abból látszik, hogy idófogalmakat ielentő szavak után némelykor térre utaló deter-
minativumot irnak. A késői túlvilágszóvegben, az Örókkanlósag Átvándorlásánab Köny-
aében a neheh óriási teret is jelent, ezt jária be a halott, igy éli át az örökkévalóságot.
A nehezen értelmezhetó elvont fogalmak és idegenszerű megfogalmazások ködfátylán
keresztül is tisztán áttúnik, hogy mint mindenütt a világon, a nappalok és éiszakák ielen-
tették a f(í időélményt, ezek ritmikus váltakozása hatott döÍltőeÍl a neheh- és d.a§er-fogalom
kialakulására is, A ciklikus elem fontos tényezőie volt az időkoncepciónak - minden egyes
napfelkelte a teremtés megismétlése-, de sohasem lett uralkodóvá, mivel csak egyszeri
vilá8történést tételeztek fe[. A teremtő fennmaradása kigyó alakban szinte kinálná áz
úirateremtés gondolatát, de erről egyiptomi nyelvú szövegek nem beszélnek, csak Platón
emlékezik meg arról (Timaiosz 22. c-d.), hogy az egyiptomiak a periodikus világpusztu-
lásban híttek, és az Asclepíus cimű hermetikus dialógusban (27) van szó a világ megúiu-
lásáról.
A fáraókori idófelfogásban tehát egy lineári§ történeti és egy ciklikus természeti vonal
kombinálódik - mint ezt S. Morenz is megállapitofta. A világvége utáni órökkévalóság-
ban már nincs történés.
A világkép-, az idő- és térelméletek az a terület, ahol az egyiptomi gondolkodás leg-
messzebbre juton az absztrakció útián. Nem egy szekularizált filozófia terminológiájával
szólnak hozzánk, hanem egy páratlanul gondolatgazdag és meggondolkoztató szimbolika
:
és vallásfilozófia nyelvén, melynek megértéséhezcsak teljes vallásos irodalmuk és múvé-
szetük szem előtt tártásával találhatjuk meg a kulcsot,
I Maguk az egyiptomiak nagyon is ti§ztában voltak saját tudásuk és a megismerés lehe-
tőségeinek határaival, sőt túlságosan is alábecsülték az emberi képességeket. Nut egyik
neve, a Titokzatos, az eget fürkésző csillagászok rezignáIt lemondásának iele. Az egyip-
tomi csak életénekbefejezódése után iuthat a tel'es tudás birtokába, csak a túIvilágon
tárulnak fel a mindenség titkai. .Aki ott van, az tudóssá lesz" - olvasható az Életuntról
szóló költeményben (145, sk. sor). Csak ott láthattá,k meg a kozmosz valódi szerkezetét,
r azokat az elemeit, melyeket életükben csak szimbólumok formáiában vagy nem igazi
valóiukban szemlélhettek. Egy kopor§ószóveg erről igy beszél: ,,Előtúnnek neked az ég
táLrnaszai, meglátod a titkokat, melyek ott (ti. az égben) vannak," (CT I.2634.)
Ez az agnoszticíZmus, a társadalmi kötöttségek és a konzqvativlzmus az értéke§ kez-
dernényezések és intuitív megsejtések ellenére is képtelenné tették az egyiptomi gondol-
kodást, filozófiát aíra az ugíásszerű fejlődésre, mely a görögöknél következett be az ión
természetfilozófia ideién. 385
Egy kultúra értékénekfokmérője egyetemes töfténeti szempontból az a hozzáiárwlás,
amellyel az általános fejlődést elősegítette. Egyiptomi gondolkodók meglátásai, ered-
ményei nyilvánvalóan vagy reitye beágyazódtak a késöbbi kultúrába, s ahogyan mind
több szöveget ismerünk meg, egyre tisztábban látjuk, milyen magaslatokra emelkedett
az egyiptomi kutató szellem, Az egyiptomi naptár számolt először 3ó5 napos éwel, az
egyiptomi matematika az írásbeliség kezdete óta a tizes számrend§zert használta, csil-
lagászaik előtt rémlettek fel először a mindenség_valódi méretei. Egyiptom orvosainak,
akik rájöttek, hogy a szív a vérkeringésközpontja, méltán volt széles körú nemzetközi
hírneve. Társadalmuk szigorúan hierarchikus felépitésc ellenére egyiptomi szöveg hir-
deti meg előszöí az emberek egyenlőségének tanát, és egyiptomi műben került a min-
denség középpontiába az ember.
Egyiptom megmutatta a világnak, milyen csodákra képes a legmostohább természeti
körülmények közepette, rendkívül kezdetleges technika birtokában az összefogás, a terv-
szerú munkaszervezés. Piramisoknál és templomoknál is nagyobb telie§itmény volt az
a csak állandó kemény munkával fenntartható foldművelési szisztéma, rnely biztos alap-
ját képezte a világtörténelem egyik legnagyobb és legszilárdabb kultúráiának.
 Dinasztiák

AZ EGYESÍTÉSELÓTTI IDŐK

Felsó-Egyiptom Al9ó-Egyiptom
Ka (zehen) Szeka
,,Skorpió" (§zerek) Nesemiu
Narmet Tiu
Ties
Niheben
Anedzs (?)
Mch

ARCHAIKUS KOR
(2955_2635)

I. dinaszia II. dinaszia

Ah^ ( Ménász) Hotcpszehemui
Dz§9r Nebré
Dzsct (Usdz§et) NiDut er
Dun (Udimu) Perib§zen (délen) Uneg (é§zalon)
Ad;sib (Anedzsib) Szenedzs
s2emerhet Nubnofے
Ka Haszehem
Haszehemui

ÓBIRODALOM
(2635-2|55)

III. dinasztia V. dinÁsztiq

Szanaht (: Nebka?) Uszerkaf
Dzsó§zer (Netieribet v. Netie.ierhet) szahuíé
Szehcmhet(:Dzsó§zerti,Dzsószeí-Teti) Noferilkaré
Habe sepsze§zkaré
Hui (Hu!i) Noferefré
Neuszerré
IY- rlinaszia Menkauhór
Sznofru Isze§zi (Dzsedkaré)
-Kieopsz [Hufu, Hnun-Hufu(i)] Unisz (Unasz)
Dzsedefré (Rédzsedef)
Khepfuen (Hgfté) VI. dinasztia
Mühetinosz (MerJxalré) Teti
Scpszeszkaf Uszerkaré

187
I. Pepi (Meriré) II. Mereníé
I. Merenré Netjerikzíe
IL Pepi (Noferkaré) NitdÉós (MeDkaÉ)

ELSŐ ÁTMENETI KOR

(2|55_2o4fr)

VII. dinasztia Noferkare

(Abüdoszi Királylista atapián) Noferkauhór (Nutjeribau)
Noferkare Noferükaé (Demedz§ib€ui)
Noferkare-Nebi
Dzsedkare-Semai IX- dialsztia
Merienhór I. Heti (Meriibie)
Noferksmin ?
NikaÉ II. Heti (Nebkaure)
Noferkaé-lbreru Bizonyalan nevek kiivetleznek
Noferkahór
x. dinasztia
VIII. din*rztia Merihathor (?)
(Abüdoszi Kbályüsta alapián) Noferkaé
Uadzskare-Rpiszeueb III. Heti (IJahkaré)
Noferkamin-Alu Merikaré
IGkauréIbi (Ába) Ismeletlen nelú király

KÖZÉPBIRODALOM
Qon*-1785)
XI. ütusztia XII. diaasgtia
t. Altef (szeheft8ui) I. Amenemhar (§zehotepibrr) 191-1962
II. Antef (Uahanh) I. Saosadsanfua (Szeluszen, Hepetk&€) |971-1926
III. Antef (Nahtnebtepnofer) IL Amenemhat (Nebkauré) 1929-1892
I. Mentuhotep (Szanhibtaui) íI. Sgeszósztfisz (Szenuszen, HahepenÉ)
(Nebhcpeué) 1897-1878
(Nutierihedzse0 '*íll. Szesz,jsztrisz (Szenuszert, Hakauré)
(SzerIátaui) 1878-18,10
It. Meofuhotep (SzalhkaÉ) III. Ameoeohat (Niíragté) 1842-1795
III. Meltuhotep (Nebtauiré) [V. Amenemhat (Maaherun ) 1798-1789
Szobeknoferu(re) 17 89 - 17 85

MÁSODIK ÁTMENETI KOR

(1785-1552)

XIII. dinasztia (L785-1652) Hamedzsheritef (Szehorcpibé)

Ugaf (Hutauiré) §zuadzskaré
Amenemhatszenbef (Szehemkaré) Nedzsemibré
szehemÉ-Hutaui II. Ibi
(Szehemkare)
V. Ameuerrrhat Ameni Aámu (v. Ameni Kcmau)
szehotePibé Huiker
Jufni I. §zobekhotep Qlaanhé)
VI. Amenemhat (Szanhibré) Renszeueb
Szemenkaé I. Hór (Auibré)

**ud a 25-26. o.-hoz a kiegészíté§t az utG

*I.Mentuhotepuralkodá§átrakkezdete. sóban.

388
VlI. Amenemhat (Szedzsefákgré) (Kai) Szehebré
Il. szobekhotep (szehemré Hutaui) Merdzsefaré
Hendzser íUszerkaré) r azonosak ? ) szuadzskaré
Hendzser (Nimaalré) Nebdzsefaré
Imiramesa (Tábolnok) (Szemenhkaré) Ubenré
Iv. Antef . ,. dzsefaré
Nerkaré . .. ubenré
HotepkaIé (ezonosak?) Auibré
_-_ibréSzéth Heribré
Aaken Nebszenré
II I. Szobekhotep (Szehemlé szuadz§taui) Szeheperenré
I. Noferhotep (Haszehemré) Dzsedhelulé
szihathor szanhibré
IV. Szobekhotep (Hanofetté) ( Khenephtén) Nofertumkaré
V. Szobekhotep (Hahotepré) szehem...Té
uahibré Iaib kakemutré
Ay Melnoferré Noferibré
vL szobeküotep (Merhotepré) I...(ré?)
szalhenfé szuadz§tu Ha...ré
II. Noferhotep (Merszehemré loed) Aa(?)karé
Hori (Szuadzskaré) szemen. . . ré
VII. Szobekhotep (Merkauré) Dzsed...ré
lY, S z e s zó s zttis z (Szenofeíibré) szanofer...íé
Iv. Mentuhotep (Meíanhté) Menibré
Montuemszaf (Dz§edanhré) Dz§ed. . . (íé)
Dudimosze (DzsedhotepréJ I lnk. . .

Dudimosze (Dzsednoferré, } (azonosak?) A...

Tulimaiosz) ] Ap.,.
IIL lbi Hibi
lI. Hór Aped
Sza. . . karé Hape
Szenebmiu (Szuahenré) Semszi
IlI.Noferhotep (szehemré szanhtaui lheí- Meni. . .

nof!ct) Urka
VIII. szobekhotep (Szehemré szeu§zeítaui) . . .ka(ré)
szehaenré . . .ka(íé)
Mersepeszré en(ré) Hap. . .

Merheperré ...ka(ré)...nat
Merkeré ka(ré) Bebenme
IJszermoutu széth
Szenaaib (Menhauré) Szainu
Upuautemszaf (Szehem.ré Noferhau) I II. Hór
Enibef
XI V. ttixaszia (l7 111650) Herhimwet( ?)
Neheszi (Núbiai) Huhimwet(?)
Hatiré Valószínűleg chhez a dinasztiához soíolandó
Nebfautré Ix. szobekhotep (Maarré) is.

HÜKSZÓSZ URALOM

X V. diaasztia (1652-1,544) Meruszerré Jakobher (Apahnan)

§zarrii§, (selek, szehaenré?) Hian (§zeu§zereníé, Jannasz)
sesi (Maaibré, Bnón)

389
ADóDhis2 ( AA]uszEíré)' H8u§zerré
(azonosakl)
AÓna it*elelrq Áahotepre
/pdpr,isz (Nebhep€§ré) Jakbemu
Hamudi (Aaszehré?) Jom
Aam
XVI. dinasztia (1651-1550) Jakbaal
(A sorrend nem állapítható meg) Nebanhlé
§zaket Apóphisz (Szeloferanhré)
Uadzsed Anather
Kaí Szemken
NikaÉ uszeranath
NebuszerrÉ Nebmaané

THÉBAI DINASZTIA

XVI I. dinlsztil (1652-1552) Y, Szuzósztisz (?) (Szeuszerenré)

v. Antef (Nebheperré) II. Szobekemszaf (Szehemré §edtaui)
Rahotep (Szehemre Uahhau) VI. Antef (Szehemle Upmaat)
I. Szobekemszaf (§zehemé Uadzshau) VIL Altef (Szeherrué Herihermaat)
Th ot (Szebemé Szementaui) szekenenré (Th-aa, a hős)
V. Mentuhotep (SzanheruÉ) Kamosze (Uaüsheperré)
I. Nebirierau (Szuadzsenre)
IL Nebirierau (Noferkare)
Szemenré

úJBIRoDALoM
(l552-1070)

XVI I I. dinaszia (1552-|306) X I X. dinas z tia (|306- | 186)

I. Jahmesz (Attmaz, Anószisz) (Nebpehtiré) I. Rám§ze§z (Menpehtiré) l306-1304
l552-1527 L széthi (Menmaatre) |30+1290
I. Amenhotep (Ameúphisz, Dz§e§zerkatÉ) II. Ramszesz (Uwermaatré) 1290-1224 v. 1223
1527-1506 Merneptah (Baeué) |224 v. 1223-1214 v. 1213
I. Thotme§z (Thutmószisz, Aaheperkaré) II. szethi (U§zerheperüe) (A sorrend lehet
1506-1494 Amenmessze (Menniré) fordíton is)
II. Thotmesz (Aaheperenré) 1494-1490 ) tMina"o
Hat§ep§zut (MaatkaÉ) 1488 v 1483-1,1ó8 Ramszesz Sziptah 1Szehaeffe) ( \raló§zínúség
IU. Thotme§z (Meuhepené) 1490-1436 Mernaptah Sziptah (Ahenré) | szerint egy
II. Amenhotep (AaheperurÉ) |438-1412 J ura*oaO;.
IV. Thotmesz (Menheperué) 1412-1402 Tauszen (Thwoszret)
III. Amenhotep (NebmaAlré) 1402-13u X X. dinasztia (l |86- l07 0)
IV. Amenhotep (Ehnaton, Noferheperure szétDaht (Uszeíhauré) 1186-1 l84
Uaeure) 136,{.,1347 III. Ramszesz (Jszermaatré Merianon) ll8+1153
Szemenhkaré (Anhheperuré) íV. Ramszesz (Uszermaatíé SzetepenamoD)
Tütaolumon (Tutanhato!) (Nebheperuré) l l53-1146
1347-1339 v. Ram§z€§z (U§zermaatré Szeheperenré)
Ay (Eie, Heperheperuré) 1338-1334i' 1l46-1l42
Horemheb (Dzseszerheperuré) l334-130ó VI. Ramszesz (Nebmaatré Meriamon) ll42-
ll35
*Mircl a XI
. dinasztia korabeli Aylról alig VII. Ramszesz tUszermaatre l
naradt adat, a kutatás a XVI . dinasaia ilyen Meriamon) [ t trs-t tzz
nevú uralkodóiánál nem teszi ki a II. sorsám- VIII. Ramszesz üszermaatré Í
nevet, ami bizonyo§ fokig következedeDs€. Ahenamon)
390
'
IX. Ramszesz (Noferkaré szetepenté Haemua_ xI. Ramsze§z (Menmaatré szetepenptah)
szet) l127-1lo9 1099-1070
X. Ramszesz (Hepefmaatré Szetepenptah)
l l09-1099

KÉ,sŐKoR
(1o70-332)

XXL dinas ztia (|o7 o-945) I. P s zus zetlés z (Paszebáhaemniut, Aahepefré)

S zfierldész (Hedzsheperré, Neszubanebdzsed) l039_991
l069-1043 Amenemope (Uszermaatíé) 99984
Arneneruúszu (Noferkaré, Nepheíkerész) oszokhór 98,1-978
lo41-1o19 sziamon (Nutieriheperuré) 978-959
II. Pszuszennész (Títheperuré)959-945

r-íBlAl KoR

X X I I. z.i @ (945-7 1,5)

d,inas X X I I I. d,inasztia (8l8-7l5)
I. Sesonk (Hedzsheperré) 945424 I. Petubasz tisz (Padibasztet, Uszetmaatré)
I. oszorkon (szehemhepei!é) 92,1-889 8l8_793
II. Sesonk (HekahepeEé) 890 körúl (tá!su!al- I. Juput (U§zermaatré) 80,1-783
kodó) Iv. sesonk (Uszerm^aííé)v83-777
I. Takelóth 889-874 III. o§zoíkon (Usze íírLaaié)777-749
II. Oszorkon (Uszcrmaatíé)87,H5o IIt. Takelóth (Usze ríia^ííé)?54-734
Hafsziésze (Hedzsheperré) (társuíalkodó) Rudamon (Uszeímaatíé) ? 34-7 31
II. Takelóth (Hedzsheperíé) 85É25 II. I1rpuí 7 3l--'l 20 v, 7 l 5
VI. Sesonk (?) (Uasznr.íiefté)720-7 L5
III. Sesonk (Uszerm aatré) 825-:773
Pimay (Uszermaatré) 773-767
V. Se§ouk (Aaheperré) 767-730 (IV. Sesonk X X I y. dinasztia (727 -7 |5)
l. xxIII. dina§ztia) Tefnahr (sep§zeszré) 727-720
Iv. oszotkon (Aahepeté) 73o-715 Bohkhóász(Bakeúenef Uahkaré) 720-71 5

ETIÓP URALOM

X X V. dinas z tia (7 16456) Sabaka (Noferkaré) 7ló-702

Elódök: Alara Sab8taka (Dzsedkaut é) 7 O2,490
Kásta Taharka (Nofertumhuré) 69Hó4
Pianhi (Peye, IJszelmaatré, Szeno- Tanutaínon (Bakaré) ó6,|-656
íetré)747-716

SZAISZI KOR

XX ztia (664-525)
V I. diias II. Pszammetik (Noferibré) 595-589
1. Pszammetik (Pszammétihhosz, Uahibré) Apáész (u ahibíé,Haaibíé) 589-570
ó6,1--ól0 Amaszisz (1I. Jabmesz, Hnumibré) 570-526
II. Nekó (Uhemibré) 610-595 I II. Pszamm9tik (An})kae'líé) 526-525

39I
 PERZSA UR^LOM

XXVII. dinasrcio, (52HO4) Xer sz 486465

Kambúszész(MesZJuúíé)525-522 I. Artaxerxész 465424
I. Darciosz 522486 II. Dareiosz 424-404

FÚdGETLEN DINASZTIÁK

XXVI I I- (4o4-399)
d,inasztia XXX. diftasztia (380-342)
Amúrtaios. 404-399 Neáíatzóisz (Nehetnebef, Heperkalé)
3ao-362
XXIX. dinasztia (399-380) Takhósz (Teósz, Dzsedhet, Irmaateníé) 362-
I. Nephei.ésa 399-394 360
Muthisz 394 Nebtanebosz (Nebethorhebii, Szenedzsemib-
Pszarkmuthisz 394 ré\ 360-342
H@hólisz (Maaíh ]ll\íé)393-380
IL NepheÁtész 18O

MÁSODIK PERZSA URALOM

X X X I. dinas ztia (342-332)

III . Artaxercész Ókhosz 342-338 (lzá''''ozfu a
perzsa sorrend alapján)
Áíszész1§-135
III. Dareiosz Kodomannosz 331332
*
Nagy Sándoí elfo8lalia Egyiptomot 332
Ptolemaiosz-kor i, e. 30-ig
Római kor i. e. 30-Iól i. sz. 395-ig
Bizánci uralom 39ft4o
Arab foglalás 640

Mint a klonológia fejezetben i§ kifeiteffúk, az ea§zárnok na{, része bizongtalan- Az öss2gállitásnál

J. v. Bec&erath, E. Hornung, K. A. Kitchen é§ Fr. K. Kienitz etedményeit vettük figy€lembe.
Az uralkodóknak n€m válameonyi nevét közöliük, Több ttév eseIében általáb8n a szeritélynéváll
elöl vagy cgyiptomi, vagy götögö§ formában. (Az uróbbiak kurziv betíítipu§sal.) Utána zfuóielbert
következik az egyiptomi vagy - csak olyan esetekben, ha gyakran előforduló formáról van szó - a
8öíögös alak. A záFóielek többsége azonban c§ak a2 uralkodói nevet taltaknazza. A vII. és VIIL
dinasztiáná| csak az uralkodöi nevek maradtak fenn.
A nevek tendszeresen alkalrnazott elemeit, mínt például szetepenré (Ré választonia) c§ak akkor
i.iuk ki, ha a megkülö.tbözteté§eknél bizonyos jelentőségiit van.

392
 Röaidítések

ASAE Annales du Service des Antiquités de l'Églpte

BIFAo Bulletin de l'Inslitut Fnngais d'Alchéologie odentale
CdÉ Chronique d'Égypte
CT A. De Buck: The E8yptian coffin Text§ I-VII. chica8o, l93'-
EAT O. Neugebauer-R. A. Parker: E8yptian Astronomical Texls I-III. I-ondon,
l960_
Éűou M. de Rochemonteix-E. chassinat: Le temple d'Edfou I-XIV. Le caire,h892-
Grapow H. Grapow: Ijnte!§uchungen zur ágyptischen Stili§tik I. Dcí §tilistische Bau
der Geschichte des Sinuhe. Bcrlin, 1952
Hari R. Hari: Hoíemheb et la reiue Moutnediemet. . . Genéve, l9ó4
JEA The Journal of Egyptian Archeology
JNES Journal ofNear Eastern Studies
Kitchen K. A. Kitchen; Ramesside In§criptions I-vI. London, 1968-
MDAIK Mitteiluogen des Deut§chen Aícháologischen In§dtuts Abteilung Kairo
NAWG Nachrichten det Akademie der §íissenschaften in Giittingen
ÓKTch Ókori Keleri Törtéueti chrestomathia. Budapes!, 1965
PSBA Proceedings ofthe society of Biblical Archeology
Pyr piramisszöveg
RdE Revue d'Égyptologie
Tto recto
Sandman M. Sandman: Texts from the Time of Akhenaten (Bibliotheca Aegyptiaca
VIII). Bruxelles, 1938
sethe; Lesestüche K. seIhe: Aegypti§che Lesestücke. Leipzig, 1924
sk., skk. s következő, § következók
Urk. Urkunden des ágyptischen Alteltum§
vso vet§o
zAs zeitschrift fűt Agyprische Sprache und Altertumskunde
 Irodalmi tájékoztató

összrrocleró rónrÉNrn vuNxÁr

J. Baines -J. Málck: Az ókori Egyiptom adasza. Budapcst, 1992,

Bács T.: Egyiptomi íáraók (Á vilá6örténelcm nagyjai), Budapes! i992.

J- v. Beckerath: Abriss dcr Geschichtc des Alten Ágypten. Müncheq 1971.

Thc Cambridge Ancient History (rwised edition). Cambridgc,

A,R. David: Az cgyiptomi birodalmak. Budapesq 1986.

E. Drioton - J. Vandier: L Égypte. Paris, 1962.

A.H. Gardincr: Egypt ofthc Pharaohs. Oxford, 1961.

N. Grimal: Histoirc dc l'Egypte ancicnnc. Paris, 1988.
W. Hclck: Geschichtc dcs Alten Ágyptcn. (Handbuch dcr Orientalistik I/1.) Iridcn, Köln,
1968.

BJ. Kcmp: Ancicnt Etypt, Anatomy ofa Civilization. Iondor; New York, 1989-
E. Otto: i6yptcn. Der Wcg dcs Pharaoncnrcichcs. Stuttgarq 1958.
Tim+Liíe Képcs Vilá$örténet. 1. Áz istcnkirályok kora (i.c. 3000-1500)
2. Harcos birodalmak (i.e. 1500-600). Budapest, 1993.
B,G. Trigger - BJ. Kemp - D. O'Connor - A.B. Lloyd: Ancicnt E6ypr A Social History.
Cambridgc, 1983.
w' Wolf Das Alte Á6yptcn. Müncher1 1971.

FoRRÁsoK
J.H. Brcastcd: Ancient Records of Egypt I-V, Clticago, 1906-7. (Újranyomás: Ncw York,
1962.

Hérodotos törtencti könyvci. (Ford.; Gcréb Józscf) Budapcst, 1892. Úi fordítás: Hérodo
tosz. A görög-pcrzsa háború (Muraközy Gyula 1989).

Ókori kcleti töréncti chrestomathia. Budapcst, 19ó5 (Azóta több újranyomás.)

394
 Plutarchos: Isis és Osiris (fu Eöwös
Loránd Tudományc5y*cm Ókori Történcti Tanszéke
inek Kiadványai 1ó) Budapest, 1976 (ford.: §(lojtiila Ágned. Módosított formában
megielcntaz Ókori lrodalom Kisköny,,tátában is: Plitarkhosz: Íszisz és Oszirisz, (ford.:
W. Salgó Atnes), Budapcsg 1986.

J.B. Pritchard: Ancicnt Ncar Eastcrn Tcxts rclating to t}rc Old Tcstamcnt (2. kiad) Princc-
ton, 1955.
\üí.G. Waddell: Manetho. London, 195ó.

BIBLIOGRÁFnK, KÉZIKÖNWEK, LEXIKONOK

Annual Egyuptological Bibliography. Leide4 1947 -.

J. von Bcckereath: Hnadbuch der ágyptischcn Königsnamcn. Berlin, 1984.

Dictionnairc de la civilisation é5ypticnnc. Paris, 1959. (Ném*til: Knaurs Lexikon der ágyp.
tischcn Kultur, Münchcn, Züric[ l960)- Szcrk.: G. Poscncr.
H. Gauthicr: Lc livre des rois d'É,gypte I-V. Le Cairc, 1907-7912,
, H. Gauthicr: Dictionnairc des noms géographiqucs contcnus dans les textcs hiéro
glyphiques I-VII. Le Caire, 1925-1931 . (Újranyomás: Osnabrüc\ 1975)
' w' Helck-E. Otto: Klcines Wörterbuch der Ágyptologic. Darmstadt, i967.

E. Hornung: Einftihrung in die Agyptologie. Darmstadt, 1967.

Lcxikon dcr Ágyptologie. I-VIL 'l7iesbaden, 1975-től jelcnik mcg.

B. Porter - R. Moss -J. Málek: Topographical Bibliography of Ancicnt Bgyptian Hiero_
gllphic Tcxts, Reliefs and Paintings I-üL Oxford, 1927-től jclcnik mcg.
Iá. Pratl Ancicnt Egypt. Ncw York, 1925, Pótkötcc Ancicnt Egypt 1925-1941. Nar Yor\
L942.

EGYIPToIóGn, EqaIPToLóGUsoK
V.R. Dawson-E. Uphill Who was §Vho in Egyptology. (2. kiadás.) Londorr, 1972.

Chr. Hobson: Exploring the rMorld ofthc Pharaohs. London, 1987,

- HorváthJ.: A magyar cgyiptológia törtánctc. (Egyiptológiai Füzetek IL) Budapcst, 1985.
P. Mintcu Isis ou á la recherche dc fÉgypte cnscvelie. Pari§, 1956.
J. Vcrcouttcr: Á la rcchcrche de l'É,gyptc oubliéc. Paris, 1986.

W. Wolf: Funde in i,gypten. Gcschichte ihrcr Entdcckung. Góttingcn, 1966,

inÁsox, pyrrv
I.M, Diakonoff: Scmito-Hamitic Lantuatcs. Moszkva, 19ó5,

395
A. Erman - H. Grapow: Wörtcrbuch der ágyptischcn Sprache I-VII. Bcrlin, 1926.
R.O. Faulkncr: A Concisc Dictionary of Middle Egyptian, Oxford, l962.
Á,H. Gardiner: Egyptian Grammar (3, kiadá$. London, 1957.
G. Irfcbvrc: Grammaire dc fé5ypticn classiquc. Lc Cairc, 1955-
L.H. Lcsko: Á Dictionary of Latc Egyptian I-V. Berkeley, California, 1982-1990
W. Schcnkel: Einffihrung in dic klassisch-ágyptischc Sprache und Schrift, Tübingen, 1987.

Tcxtcs ct langagcs dc l'É,gyptc pharaoniquc I-I . Szcrk.: S. Sauncron ,Le Cairc, 1972.

KRONOLÓGIA
1983.
]

Hahn I.; Naptári rcndszerrck és időszámíás. Budapcsg

\V. Hayes-M.B. Brown-F.H. Stubbings: Chronology (Thc Cambridgc Ancicnt History re

vised cdition). Carnbridgc, 1964.

E. Hornung: Unteí§uchung€n zur Chronologic und Geschichtc des Ncuen Rciches. Wics-
baden, 19ó4.

U, Luft: Die chronolo6ischc Fixicrung dcs ágyptischcn Mitderen Reichcs nach dcm Tem-
pclarchiv von lllahun. Wien, 1992.

Rá, Parkcr: Thc Calcndars ofAncicnt Egypt, Chicago, 1950.

ósron
E. Baumgartel: The Culturc oíPrehistoric Egypt I-I1, Oxford, 1955, 1960.

Má. Hoffmann: Egypt bcfore thc Pharaohs. London, 1980.

E. Massoulard: Préhistoire et protohistoire dc l'É,gypte. Paris, 7949.

J. Vandier: Manuel d'archéologic égypticnne I. Paris, 1952.

D. Mldung: Ágyptcn vor dcn }ramidcn. Mainz. 1981.

AZ EGYESÍTÉS KORA
W.B. Emcry: Archaic Egypt. Harmondsworth. 1972.

W.M. Fl. Petrie Royal Tombs of the First Dynasty I-II. London, 1900-1901.

AZ ÓBIRODArOM
I.E,S. Edwards: Thc $namids of Egypt. Harmondsworth, 1985.

A. Fakhry: Thc $ramids. Chicago, 1961.

H. Gocdicke Die Stcllung dcs Köni6s im Altcn Rcich. Mcsbader1 19ó0.

396
 H. Gocdickc: Thc Pharaoh Ny-Suth. (ás 81. 195ó. t8 skk.)

W'. Hclck: Untersuchungen zu dcn Beamtentiteln dcs Ágyptischen Alten Reiches. Glück-
stadt, 1954.
, H.Junkcr: Giza I-nL Wieí\ 1929-1955.
Kákosy L- Varga E.: Egy evezred a Nílus völgyébcn. Budapest, 1970.

J. Malck -'§(/'. Forman: In thc Shadow of thc l}ramids. Egypt

during thc Old Kingdom.
Cairo, 198ó,
K. Micháowski: Piramisok é§ masztabák. Budapcst, 1973.

P. Posener-Kriégcr - J.L. Ccnival: Thc Abu Sir Papyri. London, 1968,

A. Roccati: La littérature histoiquc sous l]Áncicn Empirc égyptien. Paris, 1982.

S. Hassan: Excavations at Giza I-YIII. Oxford and Cairo,1932-1953.

R. Stadclmann: Die ágyptischen Pyramidcn. Von Ziegclbau zum Weltwunder. Mainz,

Darmstadt, 1985.

1 N. Swclirn: The Brick Pyramid at Abu Rowash Number,,1" by Lepsius. Alexandria, 1987.
. J. Vcrcouttcr: l-É,gypte ct la valléc du Nil. I. Des origincs á la fin de lAncicn Empirc. Paris,
, 1992.

Áz EIső ÁTvrNrtt x,on

H. Brunner: Die Textc aus dcn Grábcrn dcr Hcrakleopolitcnzcit aus Siut. Glückstad! 193ó.
;
i G. Fccht Der Vorwurf an Gott in dcn ,,Mahnworten dcs lpu-wcr". (Ábhandlungen der
, H.id.lb erget l,kad., 1972.)
A.H. Gardincr: The Admonitions of an Agyptian Sa gc. Leipzi& |909.

' W. Hclck: Die trhrc fiir König Mcrikale. Wicsbaden, 1977.

Kákosy L.: Ipu, a Főran5ú intelmei. (Antik Tanulmányok 4, 1957, 323 skk.)

w' Schcnkel: Mcmphis, Hcraklcopolis, Theben. Dic cpigraphischcn Zcugnissc dcr 7-11.
Dynastie ágyptens §7icsbaden, 1965.
, H, Stock: Dic crste Zwischenzeit Á5yptcns, Roma, 1949.

J, Vandier: Mo'alta. Ia tombe dAnkhtifi €t la tombe dc Sebekhotcp. Ir Cairg 1952.

_
A KÖZÉPBIRODALOM
F. Bisson de la Roque - G. Contcncau - F. Chapouthicr: Lc trésor dc Tód.l* Caire,1952.
T.G-H. ]ames: The Hckanakhtc Papcrs. New York, 19ó2.

397
 R.B. Parkinson: Voices from Ancicnt Egypt. An Antholo5y of Middler Kingdom Writings.
Iondorr" 1991.

G, Posener; littérature et politique dans l'Égypte dc la )flIe Dynastie. Paris, 195ó.

H.E. rüíinlock: Risc and Fall of the Middlc Kingdom in Thcbcs. Ncw York, 1947.

A MÁsoD]K ÁrunNnn KoR Es A HüKszósz uRÁLoM

J. Beckcrcath: Untcrsuchungen zur politischcn Geschichte dcr zweiten Zwischenzcit in
Ágyptcn. Glückstadt, 1965,
L. Habachi: The Second Stcla of Kamose. Glückstadq 1972.

J. Van Setcrs; Thc Hyksos. Á Ncw Invcstigation. Ncw Havcn, London, 1966.

AZ UJBIRODALOM
C. Aldrcd: Akhenaten. King oí E6ypt. Londoq 1988.

J. v. Bcckerath: Tanis und Theberq Glückstadt, 1951.

M.L. Bierbricr: The Late Ncw Kingdom in Egypt (c. 1300-664 B.C.)§íarminster, 1975.
Bierbricr: The Tomb-Buildcrs of thc Pharaohs. londorr" 1982.
H. Carter: Tut-Ankh-Amcn koporsója és múmiája. Budapesg 1993.

H. Carter - A.c. Macc: The Tomb oíTutÁnkh.Amun I-I[. London. 1923.

J. Öcrnf A Community of Workmen in Thebcs in the Ramesside Pcriod, Cairo, 1973.

Chr. DesrochcrNoblccourt Tutanhamon, Budapcsg 196ó.
P.F. Dorman: The Tombs ofScncnmut. New Yor\ 1991.

ÁJl. Gardincr: The Wilbour Papyrus I-tV. Oxford, 1941.

W. Helck Die Bcziehungen Agyptcns zu Vorderasien im 3. und 2. Jahrtausend v. Chr.

!íiesbadcrr, 1971.
'§ü.
Hclck: Zur Vcrwaltung des Mittlcrcn und Ncuen Rcichcs. Lciden, 1958.
W. Helck: Materialen zur Wirtschaftsgcschichtc des Ncucn Rciches I-VII. (Abhandlun6cn
dcr Akadcmic der Wissenschaften und dcr Litcratur.) Mainz, 19ó0.

§ü. Hclck Dic Bczichungcn Áglptcns und Vordcrasicns zur Ágáis bis ins 7. Jahrhundert
v. Chr, Darmstadt, 1979.

E. Hornung: Tal der Könige. Ruhestötte dcr Pharaoncn. Zürich. München, 1982.

JJ.Janssen: Commodity Prices fiom thc Ramessid Period. Leideq 1975.

Kákosy L.: Dzschutimesz sírja Thébában. Budapest, 1989.
K. Micha}owski: Karnak. Budapcst, 1970.

398
K. Michalowski: Luxor. Budapcs§ 1973.
K Michalowski: Théba. Budapesq 1975.
W.L. Moran - V. Haas - G. §üilhelm: lrs lettres dc'El Amarna, Paris, 1987.

E. Pca: The Grcat Tomb Robberics ofThe Twentict}r Egyptian Dynasty I-IL Oxford, 1930,
B, Redford: Egypt, Canaan, and Israel in Ancient Timcs. P nceton, 1992.

H.D. Schaedcl: Die Listcn dcs 5rossen Papyrus Harris blpzlg,1936.

A.R. Schulman: Military Rank, Titlc and Organization in thc Egyptian Ncw Kingdom.
Bcrlin, 1964.
D.E. Valbelle: ,,Irs ouvricrs dc la tombi'. Dcir cl-Médinch á l'époquw ramcssidc. Le Caire,
1985.

Á KÉsóKoR
Fr. Kicnitz: Dic politischc Gcschichtc Ágyptcns vom 7. bis zum 4. Jahrhundcrt vor dcr
Zeirwendc. Bcrlin, 1953.
'§í'arminstcl,
KÁ. Kitchen: Thc Third Intermcdiatc Period in Egypt. 1973.

Nagy I.: Árchaizáló irányzatok a saisi korszakban. (Antik Tanulmányok 17. 1970) 183 stl.
E. Otto: Die biographischen Inschriften dcr ágyptischen Spátzcit. Leidcn, 1954.

R.A. Parker: Á Saitc Oracle papyrus from Thcbcs. Providcncc, Rhodc Island, 1962.
G. Posener: I,a premiére domination perse cn Égpte. Lc Caire, 1936.

Wessctzky V.: Áz irnok panasza. (Peteésze bcadványa,) Budapest, 1989,

H. Zcissl: Áthiopcn und Assyrer in Ágypten. Glückstadt. 1944.

NAPATA ÉsnlgnoÉ
§(/.Y, Adams: Nubia, Corridor to Africa, Princcton, 1984.
D. Dunham: Thc Royal Ccmctcries of Kush I-V, Cambridgc (Massachusetts), 1950.
Fr. Hintzc - M. Hintzg Altc Kulturen im Sudan. I*ipzig,1966.

Török L: Mcroé és Nubia 2-7. században. (Az Eötvös loránd Tudománycgyetcm Ókor-
a
történeti Tanszékcinek Kiadványai 20,) Budapest, 1977.

L, Török: Gcschichtc Mcrocs. Ein Bcitrag übcr die Qrcllenla6c und dcn Forschungsstand
(Aufsticg und Niedcrgang dcr römischcn Welt Teil II Band 10.1) Bcrlin, Ncw Yorh
1988, 107 skk,

A KIRÁtYt HATÁLoM
V. Barta: Untersuchungcn zur Göttlichkcit dcs regicrendcn Königs. Bcrlin, 1975,

3sq
H. Brunner: Dic Geburt des GottJ<önigs. rüíiesbadery 1964.
Kákosy L.: I. Séthi apoteózisa (Emlékkönyv Hahn Istán tisztcletére. Az Eötvös Loránd
Tudománycgyctcm Ókortörténcti Tanszékcinck Kiadványai 5,) Budapcst, 19?3,77 skk.

L. Habachi: Fcatures oíthe Deification of Ramcsscs II. Glückstadq 1969.

G. Poscner: De la divinité du pharaon. Paris, 1960.

GAZDASÁGI FEJLÓDÉS, MAGÁNTUIÁJDoN

W. Hclck Wirtschaftsgcschichte dcs alten Ágyptcn (Handbuch dcr Orientalistik I/1. 5.
Abschnitt). Lcidcn, 1975,

J.J.Jansscn: Commodity Priccs from thc Ramcssid Period. Lciden, 1975.

KULTÜRTÖRTENETI ÖSSZEFOGIÁLÁSOK
H. Kces: Ágypten (Handbuch dcr Altertumswissenschaft). München, 1933.
§ü. Wolf; Kulrurgeschichte des Alten Áglpten. Stungart, l962.

A KULRÁ TovÁBBÉLÉsEÉsHarÁsn
J, St. CurL Thc Egyptian Revival. londor5 1982.
E. Iverscn: The Myth of Egypt and its Hicroglyphs in Eurpocan Tradition. Copcnhagcrr,
1961.

L. Kákosy Survivals ofAncient Egypt. (Studia Ag;rptiaca )OI. Budapcsg 1989.2ó3 skk.)

The kgac! of Egypt (2. kiadás, §zcrk. J.R. Harris). Oxford, 1971.
S, Morcnz: Dic Begegnung Europas mit Ágyptcn. Zürich, Stuttgart, 19ó9-

MINDENNAPOK
H, Brunncr: Áltágyptische Erzichung. Wicsbaden, 1957,
Á. Elman - H. Ranke Ágyptcn und ágyptischcs Lcben, Tübingeq 1923 és úi kiadások.
i
L. Mannichq Music and Musicians in Ancicnt Egpt. London, 1991. i
l
P. Mintce Ia vic quotidiennc cn Égyptc au tcmps dcs Ramscs. Paris,1946.
St. Weni5: A nő az ókori Egyiptomban. Budapcst, é.n. (Lcipzig, 1967).

TUDOMÁNY, ORVOSTUDOMÁNY
P. Ghaliangui: Thc Physicians ofPharaonic Egypr Cairo, 1983.

H. Grapow - H. Dcines - §(/. §ícstcndorí: Grundriss dcr Mcdizin dcr altcn á6yptcr I-D(, '
Bcrlín, 1954-7973.

,t00
G, lrfebvre: Essai sur la médccine égyptienne... Paris, 195ó.

NAPTÁ& KRoNoLÓGIA, csILrÁGÁszAT

Kákosy L.: Egyiptomi és antik csillaghit. Budapcst, 1978,

U. Luft: Dic chronologische Fixierung des ágptischen Mitdcren Reiches nach dem Tem-
pelarchiv von Illahun. Mcn, 1992.

O. Neu6ebaucr - L. Parker: Egyptian Astronomical Tcxts I-trI. Londor1 1960-

S. Schott Astronomic und Mathematik (Handbuch dcr Oricntalistik I/2). kiden,1952.

B.L. van dcr Wacrdcn: Anfingc des Astronomic. Groningcn, 1965.

MATEMATIKA
O. Ncugcbaucr: Egzakt tudományok az ókorban, Budapcst, 1984.
T.E. Pccc Thc Rhind Mathcmatical Papyrus. Londoq 1923.

W.W. Struwe Mathcmatischer Papyrus des staatlichcn Muscums dcr Schöncn Künstc in
Moskau. (Qrcllcn und Studicn zur Gcschichte der Mathcmatik. Abt. A.: Qrcllcn, I.)
Bcrlin, 1930.
B.L. van dcr Wacrden: Egy tudómány ébrcdésc. Egyiptomi, babiloni és görög matematika.
Budapcst, 1977.

IRoDALoM
J. Assmann: Ágyptischc Hymnen und Gcbctc. Zűrich, München, 1975.
H. Brunner: Áltágyptische Wcishcit. Lchrcn fiir das Leben. Zürich, Münchcr1 1988.
H, Brunncr -Traut Altágyptische Márchcn. Münchcn, 1989.
Dobrovits A: A paraszt panaszai, Budapcst, 1963.
Dobrovits A.: Irodalom és vallás az ókori Egyiptomban (Dobrovits Aladár válogatott
tanulmányai IL) Budapcst 1979.

Fóti L.: Ery ócgyiptomi mcsctorzó. (Emlékkönyv Hahn Iswán tisztclctérc. Áz Eötvös
loránd Tudománycgyctcm Ókori Történai Tansz&einck Kiadványai 5. Budapcst,
1973.7 skk.)
Fóti L.: Thc History in thc Prophccics of Noferti... (Studia Acryptiaca II. Budapesg l97ó.
3 skk).

Goldzihcrné Frcudcnbcrg Mária: Ócgyiptomi mcsék, Budapest, 1928.

A gyönyöíűsfu dalainak kczdctc. Ócgyiptomi szcrelmcs vcrsck. (Ford.: Molnár I., Utószó
Kákosy L.) Budapcsg 1976.
G. Lcíebvrc Romans et contes égypticns. Paris, 1949.

401
M. Lichtrheim: Ancient Egyptian Literature I-III. Berkeley, Ios Angelcs, London, 1975-
1980.

Litcrature ofAncient E5ypt. (Szerk. ]üí.K. Simpson). New Haver5 1972.

G. Posencr: Littérature ct politique dans l'Égyptc dc la )(If dynastie. Paris, 195ó.
§(Iessetz§ V.: Az írnok panasza. (Peteészc beadványa.) Budapcsg 1989.

MűYÉiZET
C. Áldred: The Jewels ofthc Pharaohs. Londoq 1971.

C, Andrews: Ancicnt E6yptian Jcwellcry. London, 1990.

J. Baincs -J. Málek; Az ókori Egyptom atlasza. Budapcst, 1992.

Dobrovits A.: Irodalom és vallás az ókori Egyptomban. (Dobrovits Aladár válo6atott

tanulmányai II.) Budapcst, 1979.
Kákosy L,: Dzsehutimcsz sírja Thébában. Budapesg 1989.
Kákosy L. - Var6a E.: Egy cvezrcd a Nílus vólgyébcn. Budapcst, 1970.

H. Kayser: Thébának száz kapuja volt. Budapcsg 1969.

H. Kayser: Ágyptischcs Kunsthandwerk. Braunschweig, 19ó9-

K. Michatowski: Piramisok és masztabák. Budapest, 1973.

K, Micháowski: Karnak, Budapesg 19ó9.

K. Michaiowski: Luxor. Budapcsg 1973.
K. Michalowski: Théba. Budapcsg 1975.
H. Scháfcr: Von ágyptischer Kunst, (Negycdik kiadá$ 1963.
D. Spanel; Through Ancicnt Eycs: Bgyptian Portraifurc. Bilmingham, 1988.
W. St. Smith: Thc Art and Architcctuíc of Ancient Egypt. Harmondsworth. 1981.

Cl. Vandcrslcyen: Das alte Ágyptcn (Propylácn Kunstgeschichte). Bcrlirr, 1985.

Varga E.: Egyiptom művószetc. Budapest, 1958.

§í. Wolf; Die Kunst Ágyptcns. Stuttgarg 1957.

vArtÁs
J. Assmann: li6yptcn. Thcologie und Frömmigkcit einer Hochkultur. Stuttgart, 1984.
H. Bonnet: Rcallexikon der ágyptischcn Rcligiongcschichte. Berlií\ 1952.
Dobrovits A,: Egyiptom és az antik vilá5.
hodalom és vallás az ókori Egyiptomban.
(Dobrovits Aladár válogatott tanulmányai l-tr.) Budapcst, 1979.

4o2
A. Erman: Die Rcligion dcr Ágyptcr. Berlin, 1934.
R.O. Faulkner: The Ancicnt Egyptian Book ofthc Dead. London, 1985.
E. Hornung: Dcr Einc und die Viclcn. Darmstadt, 1971.

Kákosy L.: Yarázslás az ókori lgyiptomban. Budapest, 19ó9.

Kákosy L.: Egyiptomi és antik csillaghit. Budapest, 1978.

Kákosy L.: Fény és káosz. A kopt gnósztikus kódexek. Budapest, 1984.

H. Kccs: Der Götterglaubc im alten Ágyptcn. Berlin, l95ó.

H. Kcc§: Totcntlaubcn und Jenscitsvorstcllunten im altcn Ágyptcn, Bcrlin, 195ó.
U. Luft: Beitráge zur Historisicrung dcr Götterwelt und dcr Mythenschreibung. (Studia
Aegyptiaca IV). Budapest, 1978.

S. Morenz: Ágyptischc Rcligion. Stuttgart, 1960.

J. Qracgcbcur: Ir dicu Shai dans la rcligion ct l'onomastiquc. Lcuvcn, 1975.

St. Qrirkc: Ancicnt Egyptian Rcligion. London, l992,

G. Roeder: Dic ágyptische Religion in Tcxten und Bildern I-IV. Zürich, Stuttgart, 1959-
1961 (I. Dic ágyptischc Götterwelt.II. Mythen und Lc6enden um ágyptischc Gotthcitcn
und Pharaonen. IIL Kultc, Orakcl und Naturverehrung im altcn Á6ypten. IV. Ausklang
der ágyptischen Rcligion mit Rcformation, Zaubcrci und Jenseitsglauben.)

S. Schoskc - D. Wildung: Gott und Göttcr im Altcn Ágyptcn. Mairu,1992.

ÁJ. Spenccr: Dcath in Ancicnt Egypt. Harmondsworth, 1982.

Szcntléleky T.: A szombathelyi Isisszcntély. Budapest, 1960.

Wcssctzky V,: Die ágyptischcn Kulte zur Römcrzeit in Un6arn. Leidcn,, 1961.
'§í'essctzky
V.: Isis és Osiris Pannoniában. Budapest, 1989.

Az EMBER rs a urec
Dobrovits A.: Irodalom és vallás az ókori Egyiptomban. (Dobrovits Aladár válogatott
tanulmányai tr, Tcrmészctlátás és gondolkodás az ókori Egyiptomban c. cikk, 5-23) Bu-
dapcsg 1979.

Kákosy L.: Az cgyiptomi aranykor-mítoszok történeti feilődése és ársadalmi vonatkozásai

(Antik Tanulmányok 14, 1967, 1 skk)
Kákosy L.: Az cgyiptomi időfogalom, (Idő és történclcm. Alvlarót Károly emlékkonfcrcn-
cia clőadásai, A2 Eötvös Loránd Tudományegyctcm Ökori Történeti Tanszékcinck
Kiadványai 7, 1974. 81 skk,)

4o1
 Képek jegyzéke

l. Hieratikus papirusz (részlet). - Mágikus 14. Naímer_Paletta. I. e. 30oG-295o _ Kaió,

szöveg. XIX. dinasztia. Budape§t, Szépművé- Musée Egyptien
§zeti Múzeum (51. 196l)

2. Démotiku§ papirusz ré§zlete. világteremtési

15. Királyszoboí Abüdoszból. I. dinasztia -
London, British Museum
míto§z. Ptolemaiosz-kor vége. Berlin, staat-
liche Museen (l3. ó03) 16. Dzset kiráLly sztéléie. I. dina§ztia
- Patis,
Musée du Loute
3. Áradásos táj (Közép-Egyiptom -A szetző
felvétele 17. szeheli sziklafeliíai Dzsószer nevével. pto-
lemaiosz-kor -A szerzó felvétele
4. Tányér (Nagada I. Kulfiira) - Bellií\ staat-
üche Museen 18. Dzsószer piramisa-A szerző felvétele

5. Festen váza (Nagada II. kulturá) - Berlirr, 19. A Dzsó§zet piramis boritásának maradvá-
Staetliche Museen nya _ A szerzó felvétele

6. Festett váza (Nagada II. kulniía) - Berlin, 20. A médumi piramis - A szerző felvérele
staatliche Museen
2l. A dah§uri tört piramis - A szerző felvétele
7. oroszlánvadászat paletta - Egyik fé§ze Lon-
don, British Museum, másik Paris, Muséédu 22. Kheopsz piramis -A szetző felvétele
Louvre

Pari§, Musée du
koporsója a piramisban -
8. Kés Gebel el_Alakból - Í;"Tr"J?jÍ,'iT"
Louvre
24. A Eizai sÁrrx - A szeíző felvétele
9. Paletta fuíulyázó maszkos féóval - oxford,
Ashmolean Museum 25. A gizai piramisok - A szerző felvétele
l0. Paletta líbiai erdóség ábrázolásával-Kairó, 26. Unisz pirami§a _ A szerző felvétele
Musée Égyptien
piramis' Szakkara -A szerző
ll. Tehénfei csillagokkal - Kairó, Musée il;á:i""'o'^"
Égyptien
28. oltáí Neu§zeúé naptemplomában - A szer-
12. Skorpió király buzogánya. I. e. 30OO körúl zó felvé.ele
- Oxford, Ashmolean Museum
29. a-b Mé§zkö kopor§ó, Iv. dina§ztiá - Kairó,
13. a_bPávián szobor Narmer-korából. I. e. Musée Égyptien
30o0-2950 - Berlir5 staatliche Mu§een

404
30. Hesszi álaitaja. V. dinasztia- Kairó, Mu§ée 48. a-b Beni ha§záni freskó. sémiek érkezése.
Égyptien XII. dinasztia - A szerzó felvétele

3l. Nianhptah művész. Ptahhotep sír, Szak- 49. Királyfej. (III. Amenemhat?) Középbiro-
kara. V, dinasztia - A szerző felvétele dalom - Kairó, Musee Églptien
32. Marhák átvezetése a vizen. Ti síria, §zak- 50. III. Amenemhat egyik szfinx szobra -
kara Kairó, Musée Égyptien

33. Ti a papiruszbozótban. Ti sírja, Szakkara 5l. III. Thotmesz szobfa - Kairó, Mu§ée
Égyptien
34. Reliefek Szahuré templomából - Kairó,
Musée Égyptien 52. Amenhotep, Hapu fia. XVIII. dinasztia
- Kairó, Musée Égyptien
35. Libatömés. slr dombormú. v. dina§ztia
- Bellin, Staatliche Museen 53. Ehnaton - Kairó, Musee Égyptien
36. Arany sólyomfej. vI. dittasztia - Kaiíó, 54. Ehnaton porrréia (Látnok fei). 1-2. - Ber-
Musée Égyptien lin, Staatliche Mu§een

37. Khephrén diorit szobla - Kairó, Musée 55. Kezek (Amama). - Berlin, siaatliche
Égyptien Museen

38. Kheopsz elefántc§ont szobra - Kairó, 5ó. Amarnai hercegnő - Kairó, Musée Égyp-
Musée Égyptien tien

39. Hotepheíesz karosszéke. IV. dinasztia - 57. Horemheb i§tenek között - Kairó, Musée
Kairó, Musée Égyptien Égyptien - A szerző felvétele

,l0, III. Amenemhat hawarai piramisa-A szel_ 58. Holemheb, mint írnok - New York, Met-
ző felvétele ropolitan Museum

4l. II. szeszósztrisz illahuni piramisa - A szer- 59. II. Ramsze§z taniszi szobra - Kairó, Musée
ző felvétele Égyptien. A szerzó felvétele

42. vitoítás modell. Első Átmeneti Kor vagy 60. lI. Ram§zesz múmiáia - Kairó, Mu§ée
Középbirodalom - Kairó, Musée Égyptien Églptien

43. szolga§zobor, Áldozawivő. Középbiroda- 6l. Haemuaszet herceg, memphiszi fópap,

lom - Kairó, Musee Égyptien II. Ramszesz fia - Kairó, Musée Égyptien.
A §zerzó felvétele
,l4. II1. Ameuemhat piramidionia (Dahsut)
-
A §zelző felvétele - Kairó, Musée Égyptien 62. Punti házak ábrázolása Deir el-Bahariban.
xvIII. dina§ztia - Hatsepszut temploma.
45. Kopor§ó eszkőz-frlzze|. Középbitodalom
- Kaió, Musée Églptien 63. III. .Thotmc§z állat- é§ növéoykertie -
Kamaki templom. A szerzó felvétele
4ó. Melldísz (Szit-Hathoí hercegnő kincse).
Dahsur. XIl. dinaszria - Kairó, Musée Égyp_ 64. Földmérés és gabonaösszeír᧠Menna sír-
tien iában. - Théba, 69. si!. xvlll.
dina§ztia

47. Jelenet Kawit hercegnó koporsóján. XI. 65. Lakoma-ielenet. Uszerhat slrja - Théba,
dina§ztia - A szerző felvétele - Kairó, Musée 56. §ír. xvIII. dinasztia
Égyptien

4o5
66. zedészlányok Naht sífiában. - Théba, 52. 82. 1I. Ramsire§z szobra a nagy oszlopsor előtt.
sir. xvIIL dinasztia Luxori templom - A szetző felvétele

67. Iv. Thotmesz Szfiux-sztéléje. Giza, a 83. A karnáki Honszu templom be'árata. xx.
szfinx mellső lábai között dinasztia - A szerző felvétele
68. sztéléamarna-kori c§onkítá§sal. III. 84. A szent bárka terme a Hon§zu templom-
Amenhotep kora - Kairó, Musée Égyptien ban - A szerző felvétele

69. Ehnaton és családja. Áldozat Atonnak - 85. II. Ramszesz neve rcjt|eles formában. Abu
Kairó, Musée Égyptien Szimbel - Nagy templom, beiárat felett.
A szerző felvétele
70. Tutanhamon restauráció§ §ztéléie - KairóJ
Musée Égyptien 86. Herihór cartouche-a a Honszu templom_
ban, el§ő udva! - A §zerző felvélele
7l. Hadifoglyok ábrázolása Horemheb mem-
phiszi sírjában - Leiden, Rijksmuseum van 87. Kamosze kopo$ója - Kairó, Musée Égyp-
oudheden tien

72. A2 egyiptomi hadsereg II. Ramszesz korá- 88. I. Thotmesz koporsóia - Kairó, Musée
ban. lI. Ramszesz abüdoszi temploma llgyptien

73. lI. Ramszesz neve napkorongbán. Deir el- 89. 1I. Sesonk ezüst kopolsója Taniszból _
Medine B. Bruyére: Rapport sur les fouilles Kailó, Musée Égyptien
de Deir el-Médineh (1935-1940) fasc. II. Le
C^íre, 1952 42 tábla aIapiáo,. Jelenlegi őrzési 90. Tó! a hük§zósz korból - Kairó, Mu§ée
helye ismeretlen Égyprien

74. Tábor !észlete. Horemheb memphiszi sírja 9l. Kocsi-modell Jahhotep siljából - KairóJ
- Berlin, Staatliche Museen Musée Egyprien

75, Jahmesz-Nofertari királyné. Ijjbirodalom 92.Hal szobrocska üvegből. Úibirodalom -

második fele - Berlin, Staatliche Museen London, British Museum

76, Nofertari királyné, II. Ramszesz felesége, 93. Feitámasz Tutanhamon §irjából. - KaiIó,
Abu szimbel, kis templom Musée Égyptien

77. IIl. Ramszesz a Nilus isten előtt és aratás 94. Fáklyáü< Tutanhamon sírjából _ Kairó,
közben. Medinet Habu - Nagy templom, Musée Égyptien. A §zelző felvétele
xxlv. kápolna
95. Kenócsö§ kanalak. IJibitodalom - Kairó,
78. Táncosnó osztrakonon. IJjbilodalom - Musée Égyptien
Berlin, Staatliche Museen
96. Taharka kiTály - Kairó, Musée Egyptien ;
79. A lhébai temető részlete (magánsirok). Új-
bilodalom második fele, sztélé-Kairó, Mu§ée 97. Horemahet fópap. xxv. dinasziia - KairóJ
Égyptien Musée Égyptien

80. Állat karikatúrák. IJibirodalom vége - Lon- 98. Pelz§a harco§ sirköve Memphiszből - Be!_
don, British Museum lin, Staatliche Museen

8l. I. Pinodzsem mint fópap, Luxori templom 99. Házmodell Naukratiszból - Kai!ó, Musée
első udvar, délkeleti fal - A szerző felvétele Égyptien

406
lo0. Kut},a szobor. Ptolemaiosz-kor - hris, l13, sztélécsillag istennőkkel. XIX. dinavtia
Mu§ee du Louvre - Hamover, Kestner Museum

l0l. Szent íbisz. I. e. 500-300. - Oxford, Ash- 1l4. Imhotep bronzszobrs. Perzsa vagy hole-
molcan Museum maiooz-kor - Budapest, Szépművé§zeti Mr1-
zeum
102. Nagy sándor Amon-Kamutef-Min elótt -
§zentély-kápolna kíll§ő &l2. - Luxor. A szeró ll5. Mai szent-sír fával. Faiirlm - A szerá fel-
felvcrele

l03. SztéléRé-Harahti e§ ozitiv ábózolá§á\ral. 116. Áldozati tábla bi§teDDókkel. I. e. 7-4, §á-
í. e. 7. szazld - Kaió, Musee Egyptien zad - Loudon, British Muscum

104. Világképábrázol᧠kopor§óól. I. e. 4. l17. Mac§ka kopor§óia. IIt. Amenhotep kora -

sázad - New York, Metropoütan Museum Kaió, Musée E3yptien

1O5. Hon§zu szobra Karnakból. Tütanhamon l18. Főnix ábnázolá§a kopo§ón. XIX. diaasz-
kora - Kaió, Musée Égyptien tia - Kaió, Musée Égyptien. A szerzö felvé-
tele
106. Amon e§ Mut. Karnak - A szeró felvé-
tele 1l9. Ba léleknadarak. Koporsó. XIX. dinasz-
tia- Kaió, Musée Egyptien. A szerző felvé-
107. Amon kos alakban védelmezi Mernepta- tele
hot_ Kernak - A szerző felvétele
|20. ozttrlsz rawtalon, Abüdoszból - Daüilá§a
108. Honszu Noferhotep és Honwu, Théba ura bizonytalan. valóvínüleg szaiszi kor - Kairó,
sólyom fejjel, Karnak, Honszu templom, XX. Musee Églptien
dinasztia - A szerző felvétele
l2l. Maatkaré, I. Pinodzsem fdpap-kiníly lá-
1O9. Száhmet szobn. X\{II. dinasztia - A nyának koporsóia. I. e. l l. százed - Kaió, Mu-
szerzó felvétele - Kairó, Musée lÉgyptien sé Égyptien

110. Hathol fogadia az elhun},tat. I.e. 1000 kö- 122. Papirusz, túlvilá8i íétetábíázoláMlal.
rüt. Usébti t".tO - X"irO, Musée ligypüen. A Ptolemaio§z-kor - Kaió, Musée Egyptien
verzö felvérele
123. IG§őkori koporsó, fedél á alsó rész - Nut
lll. Hórusz é§ Szeth megkoro&ázza II. Rám- és Ozirisz ábrázolásállal. I. e. 6-4. század - Kai-
sze§zt. Abu Szi.rnbel. Kis templom ró, Musée Égyptien

l12. Ré-oziIiM. Nofertari királyné slrja. XIX.

dila§ztia - Théba, Kbálynék vtilgye

SZÍNES KÉPALÁÍMSJEGYZÉKE
I. Tái A§§zuán vidéké!- A szcrző felvétele IV. Ureusz-fríz é§ ke§el!,íí Hatsép§zut Deir el-
Bahari templomából
II. Rahotep é§ Noferet §zobra. Iv dinaszti8 kez-
dete - Kairri, Musée Églptien V. III. Thotm§z lzgy Hatsepszut szfiax alak-
ban - Kairó, Musée lÉgyptien, ken. A szcrző
IIL I. sz€§zo§ztrisz héliupoüszi obeüszkie - felvétele
KÓszegi FrigYes felvétele
vI. Madará§zat á szigonyoás Naht siriából -
Théba, 52. sír

4o7
vu. Kézművesek. Nebamon és Iputi §iria - xlv. A luxori templom nagy oszlopsola -
Théba, l81. sír A szerá felvétele

VIII. Tutanhamon feie lótusz ürágon-Kaió, xv. A szent tó a karn8ki templomban- A szer-
Musée Égyptien zó felvétclc

Ix. Tónus Mftáínláia a királyí párral (Tu_ xvl. Résret a Kapuk Könyvéből. I. széthi
tanhaínon-síí)- Kaitó, Musée Égyptien sírja - Királyok Völgyc. A §zetzó felvétele

X. A király arany maszkja (Tutanhamon-sír) XVII. Az Abu §zirnbel-i nagy tcmplom -

- Kairó, Musée Églptien A szerző felvétele

xI. Bábiáték a Tutanhamon sirból - Kaiíó, xvIII. Áldozat I. Mentuhotepnek - Amene-

Musée Églptien minet síria, Théba,277, sír. Ijibirodalom má-
sodik fele. - A szerzó felvétele
XII. Hórusz négy fia Ay sirjában - Théba,
nyug8ti Küályok völgyc. A szerzó felvétele xlx. Az elhunyr a napbátkában. Inherthaui
sírja - Théba, 359. §ít, XX, dina§ztia
xlII. Memphi§z tomiai - A szerző felvétele

A bodtólapon: I. Széthi cartouche-ai

Anubisz, Horemheb cartouche-a

.to8
 Néamutató

Aeheperksré (Thotmcsz I.) 224, Áhániáti (EhnatoÁ) 136 Ama§zisz (Jahmesz II.) 20ó, 207,
228 Ahesvéru§ 384 2.08, m9, 2|0, 2r2, 2|3, 226,
A8}encnír-Ápóphis2 !23 Abct-AtoD 13ó, l31, lr8, L39, 280
Aariu l25 |4l, l43, l44, |45, l5o, l52, Amaunet 229, 369
Aeuszcrré (ApóPhisz Lirály) l2l, n2,303 Amdla, l82, 3o5, 3|2, 3l8, 32|,
26 Ah€thot€p 97 360,36l,378, 382
Abbot, Papirusz l84 Áhet Hufu 80, 8l Amenemhat I. (Amcni) 9r, r08,
Abd l23 Ahhotep (Jahhotcp) l25 l09, ||4, |16, 226, 27 4, 277
Abd8llü Nitqi l7 Abmed Felrhry 55, 59, 80 ll3l l14, l16
Amcn€mhat II.
Abdcustif 83 Ahmesz (Amószi§z, Jahmesz I., Amcnemhal III. (Márész, Ni-
Abd&a 9 Nebp.htiíé) l 25 maatíé)l 13, l 15, 116, 1l?, l 18,
Abdia§ine 15l, l52 Ahmim (Khemíni§z) l32, 254 2(É, 299, M, 305, 337
Abib8al 19ó Aigaio§z 2l Amcnemhat Iv. l 16, ll7
Abüliüi t52 Ain Drua 29 Amcncrnhát c§illa8á§z 263
Abu 59 Aitákama r53 Afien mhat in ehlei |08,269,275
Abufl hul 90 Aithiopiá l98,357 Amenembeb l3l
Abu Roes 43, ,ló, 5l, 85 *cl 3l5, 35o, 17 6, 371 Amenemií€t t07
Abu sziílbel |7,l55, 156, l57, Akheiínenész 2l4 Amenemniszu (Nofelkeré) 192
|, l91,206,232. x4 A}haiDcnidá 2l0 Ameüemope L22, l93, 2J2, 275
A6)szit 54, 86, 97 , 323, 331 athai{,esa l58 Amcnemopct 169
I
Abüdosz 16, 40, ,l2, 43, 45, 46, l , akhái l58, ról AtDenhotep l, |6, 26, 1,22, |26,
54, 55, 61, 62, 7 4, l02, l05, l 'l8, Akhillcu§z 3ll, 3ó5 |70,3?8
|l9, 1,25, |54, l57, |,16, |a2, Akhthé§z (Heti í. Meűbré) l04 A cnhotep II. |6,90, 126, |32,
m8, 230, 232, 250, 25l, a].&ád 24,37, |31, 136, |56, 2p5, l15, |66, l75, 176, r83, !86,
'92, 297, 3ú, 304, 3l5, 316,
29ó, 2M 252, 254, 3@
,l7, 325, 332, 335, 346, 352, Aleppo I32 Aííenhotcp III. (NebmaaEé) 27,
353,354,319 Alaleh l6l |32, |33, l34, l37, t38, r4l,
Aulidorz; Kiráb/ lista l00, l5o, L54 El -Alacrcin l58 l42, |43, 14ó, r48, l50, l52,
Adad Nirari L 15ó ie 9, 24, 25, 2l9, 2m, 263 l77, l?8, 189, 224, 229, 230,
Adzsib (Anc&§ib) 42, 43 ^lexatÁr
Alcx{Ddro§z (sáDdoT) 2l9, 22) 232. 234, 2&, 262, 267, 26a,
Ae8yptus 24 Ali baba as a ne$|oe?, nbk lm 30l, 302, 129, 332,
292, 300,
Acncos 325 Alkandra 160 333,34,335,3?2,37a
Aentis 325 Altaí<u (Eltekc) 20I A.ínenhot p IV. (Eh!.ton) l33,
afar 23 Amáde l58 l35, 136, l37
Af8aniBztán 296 Amanípps l5l Amcnhotep főpap |57, 164, 166,
Afric.nu§ 8 '7, AmgrÁa 9, l30, r3r, 133, l35, l94
Aggtbátkhidé8z 9' r37, 138, l4r, |42, |41, l44, Amenhotep, Hapü frg 133, l34,
Agbaleng 2ll 146, 147, |49, l50, r5!, 154, l48, l78
Agészilaosz 216 l57, l80, l82, L83, 229, 245, Árieni (Aín€nemhet I.) l08, l09,
Ah8 isteD 34l 246, ,a, 2a0, 292, 295, 300,
Áha király (Ah3-Hór, Hór-Ahs) n2, 3o3, 326, 333, 346, 356, Arn Dirdi§z I. 20l, 305
4l, 45,22| 36l, 364, n9 Ameniídisz II. 2(M

409
Am.ni-sakhete 1ó ABhs€sonki 2?6 As§urahiddina 201, 202
Amerüne§sze l59 Anhtifi l0oJ l0l, l04 Assurbánapli 202,203, 204) 209
Amenope 24], 258 Anhu l 19 Ás§urlrballit l5l, 205
Amentet l42 239,243,248,275
An; inrehkéi Aszet (izisz) ]l7
Amélineeu, E. ló, 43 Ani Papirlsz312,36| A§zklépiosz .l7, 48
amhará 24 Aninahte ]44 asszir 8,9,24,46, l20, 15l, l8l,
Amhers. Pa?í|usz l84,1a6 Antalkidasz 2ló l93, 2o0, 2o|, 202, 203, 2o4,
Ammia l5l Anref (Inteo 90, lo3, 1o4, l07, zo5, 20a, 2Io, 2I4, 25o, 325
AmmiAnus Marcellinu§ 9,94 |22,362 Asszilia 4ó, l31, 15I, l53, 156,
16,119,127, |28, |29,l3o,
Aotefl. l0{ 198, 200, 20l, 202,203,204,
l34, 136, 138, l42, l43, \44,
^jJ.'on ADtef II. (Uahanh) 92, t04, 226 205
l45, I47, í4a, 149, t50, l54,Antef-aa l09 Assziut (sziu.) 35, l04, 105, 107,
|55, |56, I57, |62, |63, 166,Altef-dal 363,364,165 l09, l10} lll, r94,299
167,I75, l7a, l80, l87, l90, Antefok€í 30o Ass^)án l7,lq,20,2|,22,23,28,
I9l, t92, l9], l94, 195, 198,Artinoupoli§z (Her-weí) ]24 3l, 60, 82, l00, lo4, \l5, I29,
20I, 2o3, 2lI, 2l9, 220, 226,Antoninu§ Pitrs 25 1a7,2l5, 298, 3@, 324
227, 22a, 229, 23o, 232, 211,Anubi§z (lnpu) |87,294, )Ia, Asztarl€ (I§tár) 319,322
234,240,249,256,279,2a|, 3L9,32o,33l,332,35l,353, Atbara20
294,295, 3o4, 3lo, 3|9, 32l, 354,36í Atet 9ó
325, 326, 327, 328, 329, )3o, Anuket 324 Atfih (Aphroditészpolisz) l04
331,334,335,33'7,340,345, Aphrodité209 Athén2I4,2L6,235,305
u'l, 34a, 356, 362, 361, 365, APhtoditészpolisz (Atfih) ó0, l04 Athénaio§z 2l0
366, 36a, 369, 37o, 37l, 3a2, Apohali?ssis (lá^os) 349 Athóthisz (Dzser) 41
383 ApotlóD 20g,3l l Aihlibisz (Hathariba) l97, 202,
Amonhau 163 Apóphisz király (Aau§zerré, Neb- 203
Amonúáht 164 h€pesré) l2l, 122,121,266 Atlasz 380
Amon-Ré 12, 1,34,I15,l47, |64, Aró?hiz és szehenefiré tóúénete Aton |13,I34,l35,l36,I37,l3q,
l94, |95,232,233, 3|3,32a, 279 |40, l4I, |42, l41, l45, 149,
38l Apóphisz kigyó 254, 3I2, 3L3, I50, 225, 3o2, 303, 3l0, 3l3,
Amószisz (Jahmcsz I. Ahmesz, 1|8,382 364
Nebpehtiíé)t23,l25 Apriész(Uáhibré)206,201,226 At!ín9o,16o,225,22'l,230,3lz,
Amqa l53 Apuit (Iput) 87 3L3, 3|4, 327, 334, 339, 346,
Amszet 358 Arsb sivatag 21 361,36a,369,3a4
Amulru 15l, 152,|53,154 24 Atum-Heperef 339
Amiin!ász 2l8 ^ráíni
Ar8o §ziget€ ll] Augusrus 263, 3,!0
AlJrttíláiosz 214,215,2|6 Argcisz 2l'| Auibré (Hór) |1a,272,299
Anastasi Papirusz I. 275 El-Aíis 3?{ Avarisz |2o,l2l, l23,l24
Anastasi Pa?irusz lL |5"1,32a Arisztot€lész 2I0, 2t9, 3?6 Aziru lslj 152
Anastasi Pa?irusz II1.242,372 Armant 333 Ay (Eje) 136J 139, |4\, |44,145,
Anasfun Papilusz IV, r7a, 24g, Ar§ama 2l5 14ó,' l4?, I49, r5o; l75, ]o3,
267 Artapano§z lm 333,353
Aklrtali Papilusz V.212 Artatama l32, l53
Arrat 2t4,3l9 AílAxerxesz L 2l4 Ádám ]25
Anatoliá 30 ArMxerxész íí.2L6,2I7 Ádön-abohali?szk 325
Anedz§ (Uadzs-Adzs) 39 Artaxerxé§z III. ókhosz 2l7,2]8 Áldozetok Foldie 374
Anedzsib (Adzsib) 42,43 Aruna l29, l30 Ápep l22
Anedzsti 34 Arüandész 2l3 Ápisz 16, r7, a4, 134,2\|,2|2,
Anheszenamon (Anheszenpaa- Aíwad I77 2la, 225, 322, 33|, 332, 333,
ton) 146, L47, |53 Arrawa 16t 134,136
Anhe§zenpaaton (Anh€szen- Asdod 20l,2o4 Apisz-Atum 334
amon) 143, l45, l53 A§im 2l4 l2I
Anheszenpepi l00 Askalon 15ó, 159,206
^íja

Anhhaf 298 Assur város 2o5 Baal l55, 3l9

Anh-Her 336 Assur isten 202,203 Baalt 19ó

4l0
Babilon 9. 24, 27, L25, |33, 146, Biblia 9, 23, 47, I50, l'l4, lq6, caton-Thomp§on 30J 33
168, 204, 205, m6, 201,2o8, 2@, 372, 375, 38o, 383 ceítsorinus 25
2L0, 2L5,2|9, 369 8ika csillagkép 2ó5 cédrusvőlgy 279
Babilónir l3l, 15l, 205,207, 208, Bika-király (Ka, zeh€n) 40 champollion, J.-F. l0, 18
219 Bjkheíisz 52 Cheskl Bean), Papirusz I. L7o,
Babihni Klónika 205 Birket el-Qarun (Merur, Moirisz) 3L6,3a4
Babits Mihály l90 ll5 Chester Beatty Papirusz Iv. 21o,
Back Fúlöp 1? Birket-Él l81 n4,2a5,3la
Badáíí 24,32, 33, 34, 37, 25|, Biíket Habu l33 Chaster.Beatt, Pap,inÁz v, 3l|
112 bisarin 23 Ciprus lól, t8I, 207, 208, 2l0,
Baenré (Merneptah) 32l Bit Nibbi l5l 2|6, 2l7 , 24.)
Bagdad l2l Bizán€ 5l curtius Rufus 2l9
Bshar4-oezís 22, 29 BoÉszkdy 9, t2l c§ontváry 30ó
Bahr Ju§zuf 22,30) 35j t15 Bokkhórisz (Bak€níene0 200,
Bak302 2o8, 2|3, 223, 325 Dácier lo
bakana 162 Bolognai Papirusz 1086. |71 Dát (Duát) 350
Bakenhonszu l57, 233 Bolognaí Papiusz 1094. |19,328, Dahsür 49J 50, 72, 76, 79, 80, 83,
Bskenr€nef (Bokkhóri§z) 200 Aa 92, 94, 95, lló, ll7, ll8
Bak€taton l37 Borollosz 19 Dakleh-oázis 22, 55, 3l9
Balat 55 Boston, Museum of FiDe Arts DAmietta 19,23
Balaton§zabadi 3l8 29a,299 danaoi l ó t
Ballász 33 Brcfifler-Rhind Papifusz 370 Danaosz l25
Banit 2l5 Blitish Museum 15, 137, l50, denuna lól
Baraize, E. 18 253,255, 300, 335, 354 Daphnai 209
Barké 2l l Bitish Museum Papitusz 10052. Dapur 156
Barkóczi László í7 t6ó Darayaváus (Drreiosz) 2l3, 2l5
Barlllngoh Kóry)ae 36| BÁtish Museurn Papirusz 10083, Dareiosz l. m6, 2|2, 2l3, 2|4,
Bászteí 84, 248, 25o, 323, 324 330,344
Baumgartel, E. 35 British Museum Papilus2 10188. Dareiosz II.2l5
Ba'ufíé52, 272 370 Dareiosz lll. Kodomannosz 218
Baudelaire 37ó Brooklyn Mu§eum l. Néw York Daressy, G. 16, 89
Bay (Ramesszu-ha-em-n€tiefu ) Brugsch, É. 16 Dávid l93
r59, 160, lól Brugsch, H. ló, l8 Debehen 9ó, 97
Beda 39,41 Bruyére, B. l70 Debod 17
beduin 51, 106 Buba§ztisz (Juput) 54, L20, 165, Dcir el-Bahari |6, |01, l22, l21,
bedzsa 21 l97 , 2l8, 224, 24a, 323 l28, l29, l58, l8ó, l89, 19l,
Behten 329 Budapest l7, 26|,306, 3|6, 353 225, 228, 2a7, 300, 30l, 328,
Belzoni 337 Büh€n 5ó 335
Beni H3sszán 50, lt5, 189,25{, Bulaq Pupius2 18. l19 Deir et-Gebrawi 60
300 Burrabutias 27, l5l Deir el-M€dine 92, l26, tó3, l69l
Bent-Anat l55 Bu§ziri§z l97,3l5 |,ll, 232, 245, 262, 28|, 2a7,
berber 23 Butó (Dep, Pe) 2tl,307,316,354 305, 134, 335, 144, 380
Berlin (sta9tliche Museen) 15, Büblo§z (Gubla) 43,57, I14, l19, De|ra 2|, 30, 3|, 32, 34, 35, 3a, 39,
l43,233, 297, 302, 3o3 l3l, l5l, l52, l94, |96, 24, 4l, 42, 5a, 59, l05, llü l14,
Berliní Pa?ilusz 3048. ( Bernni 279,316,3|9 |l9, L2Q, |2|, l22, |23, L28,
Ptahhir/musz) 28l,385 l45, l€, 154, l58, 16l, ló5,
Betlíni Pa?iusz 97u. |77 cae§aí, Julius 2ó3, 264 |66, I75, |97, l98, l99, 20t,
Beílini oruosi Pairus? 260 caillaud, F, 16 203, 2o4, 2|4, 2l5, 2|6, 2|7,
El-Bet§he 3o0 capsai (capsien-kultúíá) 30 zla,249
Bethel 2t4,2l5 Carkberg Papírusz 379 D€medzsibbui (Noferirkaré) 100
Beth-seá,n t54, 163 camgrvo!, Lord l7 Dendaí^ 50, 54, 59, 60, 226, 335,
Béc§ l7 carter, H. 17 370
Bélk 15r castiglion€ László r7 Dendur 17
Bész l 42, 252, 2a9, 34|, 342, 146 catal Húyiü 30 Dep (Butó, P€) 39

47|
D€rr l57 Edfu 60, ór, ó2, l04, 204 Falu§i bíró (K8aper) 298
De§ase l03 Bdku 19 Fff^ííe 22
Daselet 2l Edorn l93 Farkasok szi8et€ 67
Dcvecs€ri Gábor 219, 3ll, ]66 edomita 162 Fau§i 280
Démokrito§z 2 l0 Egyed l7,318 Fech!, G. 283
Démoszthenész 2l7 Ehnaton (Amenhotep Iv.) 27, Fehé! Bike 84
Dirnotikus Kíifiiha 216, 134, 135, 136, r37, l38, l39, FehéíFAl (lneb Hcdzs, M.m-
Did l58 ^a l4l, l42, L43, I44, L45, L46, phi§z) 59
Diodórosz 9, 24, ll5, l8l,2o0, l47,l49, l5o, l5l, l52, l53, Fchér-Nilu§ 20
2L3, 24l, 262, 306, 3l7, 357, l54, 162, l79, 226, 24s, 279, Fehér víziló tava 378
358, 368 280, 29r, 303, 326, 3n, ,3, Fezz^^ 36
Diogeúé§z LAerti62 379 345, 356, 364, 379 íIiszreus 16l
Dirá Abu'l-Na8g l25 Eie (Ay) r4l Flaviu§ Josephüs 8, 24J 94
Doblovits Aladár 92, 2l2, 234, El!E^ 2l3 Fönícia (Dzsahi) 24, 5?, l2l, l45,
21o, n,l, 219, 2a3, 3l1, 3|9, Etcphánti!é 20,47, 48,53, 56, 2§6, 209, 210, 21|, 2l7, 2|8,
345,166,384 '9,
ú, 6l, 62, 72,13, 99, loí, |@, 264,267, 316
Dodóna 338 123, l45, lga, 2a7, 2l4, 2l5, frig 1ól, l81j 2l0
Duá-Heti (Heti) 2ó9, 275 226, 324,334,373
Du8tButef 358 Elle§ziá l7 gá'l]'a /3
Duat (Dat) 350 Elteke (Altaku) 20l Gamhud 1?
Dúau 3l4 Eíncrr 17, 43, 45,56, Gardineí, A. 18, ?4
Dudu (Tutu) lr2 Enheftikai 67 '36 Gardner 30
Duí (Udimu) 42, 43 Eílj 372 GauríIátg 213
Dzse 264 Enuma Eli§ 3ó9 Gazella k€rület 59, l04, l09, 1l0
Dzsahi (Föntcia) l45 Ephe§zosz l ló GáI Ferenc 237
Dz§au Eíatoszthcné§z 160 Geb 262, 263, 3l4, 3l5, 344, 353,
'4 hu(i-Juf-Aíh 3ó5
Dz§ed-Dzs€ Erdély 37 354, 7 , 314, 315, ,1 , 319
Dz§cdelhór 5l, 52, 94, 272, 275, Ermeú, A. l8, l50 Gebel Addc l49
27a,363 ÉrfiilAzs 323 Gebel el-Ahmar l33
Dzsedefré (Ratoiszész, Rédzse- Eszn, 324, 312 Gebcl el-Arak 36
deD 5l, 52,83,85, 222 etióp 133, t96, l98,200, 203,204, Gebétén l0I) l2t
Dzsedher (Tekhó§z, Teósz) 2t6 206, 256, 3{5, 3\9,356, 362 cebel Gorgod 36
Dzsed-Honszu-Iuf-Anb l93 Etiópia 2D, 23, 28, l98, 207, 2la Gebcl Szilszile 19, 136, |42, |49,
Dz§edkAIé (Isze§zi) 61,87, r0 etru§zk 158 l9l
Dz§e&roferré Dudimoszc (Tuti Eulgoosz 216 Geb(it] l, Koptosz
maiosz) 120 Eudoxosz 2l0 Gedalie 207
Dz§efaiHapi (Hepi-Dz§efai) l l0, Elftfuesz 126, l3l, l52, l51,205, geez 24

lrr, 113, 299 2ú Geneiis la0, 237 , 358, 369, 372

D*efti l29 Eüklidé§z 379 Gereh 369
Dzsehuti l30,279 Eu§cbiu§ 8 G€rehet 369
Dzser (Athóüisz) 42, 43, 45,295, Ezd.jc| 207 Geréb lózseí 2l , 323
316 Exodu§ l59J 278 Gcrf Husszcin 15?, l9l
Dz§eszer-Heperu-Ré (Horcm- G€rgely XIII. pápa 2ó4
beb) 22l Égi T.hen mítosza 2a3, 335, 372, Gcrza 35
Dzset (uadzsel) 42, 332 373,314 Gczer l59, l93
Dzsó§z€í 42, 46, 4?, 48 ,49,52,5a, EJszoRa es Nlppal Ron 04 lóa G.háza 2|8, 261
57, 59, 61, 7 4, 7 6, 77, 7 8, 7 9, 80, Életuúbelzélg2térc lelhét:el ro3, Giluhepa l32, 133
84, a6, a7,9í, 116, |58,22|, 2a2,329,3$,385 Giza (Gizeh) 18, 28,50,5l, 52,
24, 226, 2a1, 297, 351 Élísz254, 255 53l 68, 70, 71, 7ó,80, 83! 85,8ó,
Dzso§z€rti (Dzószcrteti) 48 Éncheh Éneh.e 282 89, 90, 91, 95, 96, 9?l 98, l53,
Dzsu Deseí (vöíö§ Hegy) l33 Eosz L)5 245,297
Goneim, z,79
Eb.rs Papir*rz 26, 24| , 259, 260, Fsiinín 22, 23,30,3l,35, 49, |03, Girnólszekér 264
26|,262 I08, l15. lló, l75, á6 GraPow, H. 18

4|2
Gligás§y Éva l€ Hardai 175 Helck, w. l2l
Gubla (Búblo§z) l5l Halemhab l. Horemheb Hellénion-szentély209
Gltí|A | ,l42,230 Hármai§ l. Horemheb Hel.uán 32, 35, 40, 44, 95, 34o
Guíob 13ó, 13? Harpokratész 31ó Hedaka 43
Gúgész 204 Harris, J. 146 Hemenu (Hermupolisz) 336
Hanís Papiíusz m, |@, 162, 165, Hemiunu 57, 84, 95, 9ó, 298
Gyürki Lfuzló 207 l15, |76, 234, 32|, 32a, 338, Hendzs€r (Uszerkáíé) l l8, l19
346, 363 H€nenu l08
Haba 48, 79 Haíoérisz 263 Henku ó0, ól, 68
Hebabas 218 Harrán 205 Henti-Imcntiu 3l5
Habachi, L. l23 Harsziésze l97 Henut 353
Habauszoka! 96 Haszán szclim l. szelim Haszán Henuüenet 216
habiru l51, 153 }faszehem 42,297 Hcnutm[e l))
Heemhat 295 Heszehemré (Noferhotep I.) ll8 Henutszen 83
Haemuaszet (Memphi§zi főpap) Haszehemui 42, 43, 46, 57 Henuttaui l92
l55, tr6, |58, 3o4, 334, 336 Halhariba (Athribisz) 202 Hentkáwesz 53
Haemua§zct pap l95 Ítatbor 62, 65, l25, I27 , |2a, \57 , Heper 311,354,370
Haemua§zet (Rgmszesz lx.) 234 l87, I9l, 226, 248, 256, 279, Heperkaré (sz€szósztrisz I.) l09
HacmuAszet vezir 186 300, 30r, 304, 3t0, 3ll, 3l8, Herem 2l4
Hafré l. Khephréü 335, 33a, 342, 348, 35L, 373, Heri-Aha 20
Háheperfé§zeneb 274 371 He hóf 16?, |68, l93, l94, 297,
Hahn István 4|, |2o, l3o,2L5, Hatiti 34l 359
237 Hemub 23, l05 Heri§ef l03,325
Hai rnunk᧠163 Hatsepszut (Maatkaré) 126, l27, HeÁt 122, l77
Hai vezir 169 |28, l29, l33, l45, ló0, 18ó, Hermé§z 263
Haib I52 La7, l93, 220, 227, 22a, 229, Hermonthisz l04, ló9, 32?
Heiteu 57 232, 240, 267, 26a, 286, 300, Heímupolisz (Hemeüu) ó4, l04J
Heinóczi cwla l7, l9I 3o|,372 l05, \23, I97, |99, 2l5, 325,
H aj ó tilf ö t t t ör t én e, e 26 4, 27 8, 332, Hstti l55, 15ó, 159 326, 315, 336, 36a, 169
363 H5ttusas 9, 168 Hernéith 250
Hatórisz 2l6 Hettu§ilis III. 27, |55, L56,262 Herti 325
Halikarnasszosz 9, 16l Hauhet 3ó9 Heruef l33, |3a, 224, 225
Hahttak Kijuve |4|, 233, Hawara l16 H€r-wer (Antinoupolisz) 324
'2a, 3|2, 3I3,
24|, 294, 295, 3ú5, Hazor 267 hesz 162
3l9, 320, 323, 338, 3q, 34|, Háxámanisiya 213 Heti I. (Alúthoész,Meriibré)
343, A9, 35o, 35|, 352, 355, Hádész 31l 1024 l04, 226
356, 360, 36l, 362, 364, 367, íIáín 23 Hcti II. (Nebkauré) 27ó
3a0,382,383, 3a4 hámi (hamita) 24 H€ti III. (Uahkaré) l02, l05,258,
Hrlottfaló 352 Hápi 20, 358 273, 3ó9, 3l2, 352, 363, 37|,
H9úath 206 Hápi-Dzsefai l. Dzsefai-Hápi 3a2
HatEel-Hufu 5 l Hedcb-Néith-Iret-Binet 2l8 Heti (Dna-Heíi> 274, 275
hamita (trámi) 23 Hedzsheppeíré (szmeddé§z) l92 hettita 9, 27, l2l, l3l,, |32, l45,
El-Hammamiia 33 Hedzs-ver (Nagy Fehér maiom) l4$, l52, |53, r54, 155, 15ó,
Hagludi l23 ú l59, 16r, r80, r8l, l9r,23r,
Halnmürápi l25 Hegel 34ó 249,262,269, 3|9
Hani r52 Hegyi vipera kerület 60, 6l héber ll,24
Hennoveí 265 Heh 3l4,380 Héliupolisz (Junu) 9, 20, 25, 42,
Hanoferré (szobekhotep Iv.) Heka (Varáz§lat) 6ó, 308, 309, 3l2 47, 48, 53, 92, l@, l2|, |33,
119, l20 Hekaheperé l. sesonk II. l35, r38, r39J 14r, 15ó, t58,
Hapu 1. Aúedhotep, Hepu fia Heka-ib l0r 165, l75, 2í3, 223, 227, 23l,
Hapuszeneb l28 Hckanahte l07 244, 274, 280, 307, 3l2, 1la,
Halahti l35, l48, 335, 3aD Hekataiosz 9 326, 327, 333, 336, 338, 339,
Heíehti-Hepe!',36,
335 Heket 66, 24L , 324, 325, 354 167, a,372,375,3a3
Hgiappe 7 Hektór 31l lléta 209
413
Héíakleitosz 275 22|, 226, 229, 3o3, 356, 36I, ind 284
Hérakteopolisz (Hérakleu§z- 364,365,374 Ir.dia l2l , 220, 346
polisz) l0l, l02, l03, l04, l05, Horhuf 56, 6l, 73, 99 Indus 7
l07, 196, |97, 204, 226, 2?3, Hoíi 267 Ineli 287
276,325 Hór-Ka-Het (Mük€rinosz) 84 Ineb Hedzs (Fehér Fal, Mem-
Héraklész337 Hornung, E. 375, 379 phisz) 59
Hérodotosz 9, 19,2I,25, 4|, 49, Hórusz 10, l1, 12, 34,35, 38, 39, Inhapi l8ó
50, 5l, 52, 58, 8l, 82, 83, 84, 44, 4l, 42, 43, 44, 50, 55, 60, Inherrhaui 305
85, 9l, 99, l15, 116, |6l, I12, 93, 10ó, 109, l l8,l21, l30, t45, Inpu (Anubisz) 319
203, 2o7, 208, 2o9, 2|o, 2|,L, A7, L4a, L49, I70, 22I, 223, I inger Pa?irus2 276,344
2l2, 226, 247, 248, 254, 255, 224, 230, 239, 244, 254, 264, Intef l, Anteí
259, 267, 282, 3|0, 323, 325, 279, 29I, 3o3, 306, 3|l, 3I4, ióíI204
334, 335, 337, 357, 358, 362, 3L5, 316, 3l7, 3I8, 3l9, 329, |pepi 122
380 33l, 332, 342, 357, 358, 360, Ipet (Ipy) 342
Hétón 267 36l,364, 366, 374, 375 Ipi 107
Hé§ziodosz 375 Hótusz és Sléthtóltenete |70,283, Iptah ?8
Hian (Jannasz) l21 2a4, 3l4, 316, 3L7, 3l9, 322, Ipuimré l28
El-Hibeh 193 375,3a4 Ipuki 301
Hibisz 2l3, 3|9, 345, 370 Hórusz-6úk 357, 365 Iput (Apuit) 87
Hierakónpolisz (Nehen) 35, 3ó, Hosea 200 lpuwer 74,90, tol,l02, l03J 243,
38,39, 42, 4a,55, lo0, |04,297 , Hotepheresz 94, 246, 359 273,274,280
307 Hotepszehemui 42 Ipy (Ipet) 342
Hiénaftrld 67 Hu 3|2, 369 Irak 30
Hildesheim, Pelizaeus Museum Hufu l. Kheopsz líán'7, 3T
29a,335 Huh 3ó9 Irinoferet l77
Hippokfatész 262 Hui (Huni) 49, 80 IÉzu 160
Hit 34l Huja l37 Irtiszen 288
hixosz (htikszósz) l20 Huni (Hui, Niszureh) 49, 80 Iseum 3l8
Hr']uín 47 , 50, 2|4, 2L5, 22a, 24o, Hufru l59 I§tár (Asztarte) l35, 2o3, 3l9,
24I,324, 325, 372 Huszobek l14 322
Hnumhotep IIL l15 Hütaui (szehemré) ll8 Ised-fa 338
Hnumibré 209 Hutbenben 136 iszbata 1ó2
Hnurü-Ré 3l3 Hut-ka-Ptah (Memphi§z) 24 Iszeszi (Dzsedkaíé) 54, 57, 6l, 67,
Hold 26, 3l|, 3|3, 3| 4, 3|6, 320, Hut-N€ni-Niszut (Hérakleopo- 6a, a1 , 97 , 27o
129, 33o, 35o, 357 lisz) l03 Iszi 61, 70
Homérosz | 60, 2|9, 27 I, 281, 284 Hut-ne§zut 147, l48 lszeí (izisz) 3|7
Honszemháb 28o hükszósz 50, |l9, |20, |23,124, Iszidórosz 337
Honszu l35, 167, |75,laa, |92, |25, I29, |77, 235, 248, 249, Iszokíatész 2|7
229, 232, 256, 3|4, 325, 329, 266, 278, 279, 3oo I§§zosz 2l8
33o, 337 Itália 306
Honszu csoportvezetó 164 Ibi 305 Ili-Taui rO8J 1t9, l2t
Honszu_Nof€rhotep 330 Ibsa 115 Ity l27
Honszu, á Thébai 330 Idi l00 |zalla 205
Hór (Hóíusz) 12 Idut 2,$ Ízisz 9, lo, 17, 18,51,89, 12ó,
Hór kiiály l. Auibré Igazsi]g (Maaí) l38, 3l7 , 322, 35l l54, 223, 230, 24o, 24|, 256,
Hór-Aha l. Aha-Hór Igazság és HaftissáE tijrténete 279 263, 2a4, 30|, 303, 3o4, 306,
Hórapollón l0 Iken (Mirgis§za) l13 3oa, 3|2, 3|3, 3|5, 3|6, 3|7,
Hor|ín (sz6nx) 89 Iliász 2l9, 284, 3lL, 37l 3l8, 3L9, 320, 333, 336, 34o,
Horbaf 94 Illahun (Kahun) 26, 82, 9l, ll2, 356,35a,365,367
Horeínahet 89, 20l, 305 rr6 i ás2 és o zitis z 2l8, 263, 3|5, 3|6,
Horemheb (Haremhab, Harínais) lí'n}:'otep !Á, 47 , 48, 53,76,78,79, 32\
\2,89, |19, |44, |47,I4a, l49, 272, 287 , 306, 322, 363 Ízisz királyné 300
l50, l53, 154, l83, l89, l9l, Imiramesa (Tábornok) l 19 Ízisz-Noferet l55, l58
lzmail pasa ló

4|4
lzrael l59, 196,200,207 Juput II. 200 IGuket 3ó9
Izrul-sztél! I59 IuFrt (Je$apeo r97 Kaw8 55
Jusz-Aa§z 338 IGwBb 94, 96, l58
Jan (Hold) 3l4 Jyroy 165 KA9]il244
Jahbotep (Ahhotep) l25, l27, Káko§y László 17, 19
|76,240,297 I& (Bike király, zehen) 40, 42 káldeus 207
Jebme§z l.
(Ahme§z, Aúó§zisz, Krápeí (úr. Falusi bíó) 298 Kária 204, 209
Nebpehtié) Ló, |23, |24,l25, El-Kab 30, 39, 49, 168, Ió9, 2t8 Kárpáthy csiia 219
126, l29, |86,204 kabil 23 Kánaán 142, l59, 269, 3l9, 322
Jahm.§z II. (Ama§zisz) 207 Kadasmsneíúill. 27 Kebehszerruf358
Jahme§z írDok 78, 266 Kadasmanharbe 133 Kee§, H. 345
Jab4e§z k2pitÁny l23, lz5, l75, I<Agrbv 279 kcftiu 128
|76 K^ge6rí 58, z47 ,272,274 IGleti Szigony 58
Iehme§z királyné 176, 228 K^hai 35? Keío_Aref 335
Jahee§z-Nofeítafi 126, l27 , 170, Kahuí (Illahun) l17, 227,245, Kemet 21
294 246,28l l<rn n 258
Jao 56 Kei l05 Keír_Aúon 295
Jámani 20l Káió 15, 16, 9,20,2|, 35,86, Kenkenész 41
Jannasz (Hiaí) l2l 109, 147, 207, 267, z97,298, Icnna 163
JsDti l ! 9 299, 300, 30l, 302, 304,305, KeDits 28
Jarel (IJadzset) 222 3J8,359 Kék_Nílu§ 20
JsrirDute l5l Iüitói Papizlz 58056. |80 Kil as@ér ne§éje z40,279, 3|2
Jarmo 30 I<íinji Parhlrz 65739, L8| I(h Út löry)e 378
Jat-Dofrer l94 kakA§ze 162 Khabrie§z 216,217
Jáno§ evan8éli$e ]49 K8kaué-lbi r00 Khailoneia 2l8
7ónos Eoaqéliuno 369 IGlevala 368 Khargeh-oázis 22, 29, 2l|, 2l3,
Jáú (Aon) l35 KaEbü§zé.z (Mcszuú-Ré) 208, 280,319
Jenoám l59 210, 2l|, 2l2, 213, 21,5, 2l8, K}láón 350
Jereoiás 206, 207 262,336 Khartum 20
Jelikó 30 Kamosze 122, |23,235 Khatena-Qantir l2l, l57
JeroboáE 196 Kauísz 182,229,230 Kheúmisz (ÁkhbriE) 254
Jeruzsálem 20l, 2ú, 207, 2@, lGdniszul 64, 70, 7l, 9ó, 97 KhenephréD (szobelüotep Iv)
2|4,219 IGnóbo§z 207,2l9 l20
Je§9pet (Jupuo l97 Kanofer 57 Kheop§z (Hufu) 9,49,50, 5l, 52,
Jéquier, G.88, ll8 I<apuhKijltyo. l82, 305, 3l7 , 36l , ,7, 58, 65, 67, 69, 7l, 76, 80,
Jimeru l 19 369 , 379, 38l , 382 8l, 83, 84, 85, 86, 89, 91, 92,
Joakház 205 Kapuí ló2 ,95,96,98, l58, 221, 222,
Jóákim 205 KAraitrdas 27 226, 24|, 246, 272, 278, 297,
Iopp. l30, z79 Karban 162 337,3r0,359
Josephus Fleviu§ l. Flavius Jo- IQrkemi§ (IGr8aEis) l53, 161, Khephén (Hafré) 16, 50, 5l, 55,
ócphu§ 205,206 56, 67, 69, 70, 7 l, 72, 7 6, 84,85,
Jósiás (Jósiiánu) 205 IGrmel hegy 56 86,87 ,88,89,9| ,272,297 ,298
Iózseí, , l80,237 IGr,Pepioofer (Merirénofer) 6l KerDa 56, l 13
Jualot l94, l95 Karnak 16, z0, |@, 126, |29, Kia l43
Iúd[l , 20l, 2D5, 206, 207 170, 134, l35, |36, lu, |45, Kiki (szárnut) 329
Juf 176 l47, |48,1,49, ,54, 156, ls7, Kikkuli l2l
Ju'e !32 15a, 166, |6?, l75, l8l, t87, Kimuhu 205
Iuliírr- apurr 263 l88, l89, 190, l94, 196, l98, Klna 7
funilhaa Po?itlL.z 283, 284 2z1, 227, 228, 229, 232, 233, Kipkipi 203
lunter, H. 3l, 70 2ó8, 286, 300, 301, 3a, 126, Kitdlrfi és a,oft tijfüi4t 279
Juatiu 42 129,333,342 Királynék völgye 234
Jtltru (Héliupolisz) 92, ]07, 339 KAnbáaó 12l Kitób|oh Kórv)e II. |96, 200
Jupirer 264 ka§§u l5l Királyok völgye 16, |7,142,l44,
Juput I. l93, l94, t9ó IGsts l98 l45, 14ó, 159, |7|, |72,l82,

4|5
 l83, 186, l92, 287, 3l7, 356, l93, |96, l97, lga, 20|, 2o4, Ma2*ész 2|8
36l 2o7, zll, 2|4, 2l7, 223, 3o4, Mq)ef Po?irusa l84
Kiícher, A. 14 3|9,36l,377 Mámun kalifa 9l
Klce, P. 30ó Libiai sivatag 22, 29, L5a,2lo, Mária (szűz) 338
Kncph 368 267 Máthé Elek 2l7, 2l9
Knidosz 9 libu l58, 161, lóó, 198 Mcdinet Habu 16ll ló2,ló3,166,
Kólrhómé 4l List l08, 109, l16, l 19 r70, r75, 18ó, la7, D|,224,
Kom el-Abmar 3ó4 Litani 267 233, 234, 254, 3o4, 335
Kom ombó 29 Londoni Papifurz 262 Mediíet Maadi l 16
Komoróczy GézA l5:r, |52, m2, Londo Mágikra, Papirusz 5l Megebiirosz 2l4
203,2o5,2n6 I-orei, v. ló Mcgiddó 114, l29, l3{j2o5, 235
Koppenháge 3o5 Lou!,re 15, 28 Meh 39
kopr l0, ll, 14, |7,20,24,256 Loutle-i Papin sz E.3226. |N Mehet-lreret (Mcthüer) 32l
Kopto§z (Gebtiu) 2a 50J 5l, ?3, Lu}ianosz 330 Mehu 56
l00, lü, r08, l09, r12,33r Luna 3l4 Mcir 300
Krakkó 17 Lvxot 2a, 1,33,l14,l48, |49, l57, Mcketré 299
KrBussl R. l47 l58, l89, l9o, t9l, l92, m4, Memnón l33l 28ó, 300
Ktéle |14, |2I, l28, |6l,2(ro,269 339, 34a Meínphisz |9,20,2l,24, 25, 40,
Kri§ztus 25 Iüd 204 4l, 42,43, 44,54,59, @,62,72,
Krokodcilónpolisz 33? Lndia 204, n8 82, 86, 90l 9r, 92, 93, 9% roo,
Krónikák Könyve II. 196 lrrRe lJa l0l, l02, l03, rl0, 116 l20,
Kronosz 263 Liikie l58, 165 L2|, 1,23, |34, 136, |4l, l45,
Kut 369 l49, 156, l57,l58, l59, ló2,
El-Kula 49 Maa 382 l6a, t75, L77, fta, |92, |96,
Ku.mma 20, ll3 Meat 66, |42, 223, 224, 230, 232, l9a, L99, 20l, 2o2, 2l3, m7,
Kurigalzu I. 27 27l,273,279,3l2,35l 2@, 2ll, 2l4, 2l7, 2la, 2l9,
El-Kuru l98 Maatkaré főpapnő l93, 359 22o, 226, 234, 244, 2a\ 298,
K|B 126, l32, lCÁ, 2ú2, 224 Maatkaré (Hstscpszut) 126 3@, 3o3, 104, 32í, 326, 33D,
ku§ita 2j Maatkaré kiÉlyné19? 33l, 332, 333, 334, 336, 34F'
K\rszai l04, l22, l23, 34o Mááuretnofeíuré l55 347,356,360
Kiiaxarész 205 Mahu l39 Memrhiszi Tao lógia 2o1, 36a, 17o
Künónpolisz (sekál kcrüler) 59 Mai l38 Men 302
Kibéné207,208,2ll Maia 146 M€ndész 59, a4, 9?, 216, 2l1,
KijÍosz ma, 2l|, 216, 262 makedón 2l8, 22o 325,333,334
Mekedónis 2l8 Menehit 324
Labiifinthosz 1l5, 116 lr7, 286 makszüe§z (masw8§a) lól Menheperré (Thotmesz IIL) 13,
La silrg Papinasz l73 Malqata 133 |63
MAneüón 8, 26,2?, 4l, 43, ú, MeDheperré főpap l93, l94
Leakey, L. s, B. 28 41, 49, 50, 52, 53, 54, 94, 9, Menheperrészeneb lá
L.e Papifurz |65 r00, r02, r04, |l8, |m, |22, Meni l. Méné§z
I-.grein, c, 16
Leiden 281, 3l0, 326, u8, 33fj
l29, |5o, |60, l92, l97, 2|6,
325,374
Menka 57
Meílkaré l00
t
335,369,3al Mariut 19 Menkauhór 53
I. 344 Papirusz 74, |o2,
Leidrr?i M$októ 35 Menkauré (Mtikerinosz) 97
28l,3lo Mats 264 Meníneatré (széthi I.) 23o
lengyel 17 Matathód 214 MeÍ)íLa 287 , 295, 3ol
Leni'rgliÁ 323 Marduk 208 Men-Nofe!-Pepi (MetBphisz) 9
l,€ontopolisz(Teu Moqdám) l97 Meré§z (Amenetnhet uI.) 337 Mcntiu l l4
Lepsius, R. 15, 16, 23 M8ri 121 Mentuhotep (ós) l04, lo5, to7,
Lévy_Bluhl 375 M8riette, A. 15, 16, 17, 336 |22, |86
Libáno! 23, 49j 57, l80 ínaswa§a (makszücsz) lól, lÓ2, Mmfuhotep I. (Nebhepetré) 9,
Llbia 20, 2|, 32, 38, 39, éó, 49, 55, 166, |97, r98 lo7, ll2, 725, 204, u5, 226,
5ó,88, l08, rl5, r39J r59, lól, Ma§zahartr l93 227, 299
162, 165, 166, 1ó8, r7q 19l, Maiariich 338, 339

416
 Mentuhotep II. (szanhkaré) I0?, Mln a, 88, l32, 224, 25 4, 256, 3 4,
1, Nagy GágoEó 3I5,327,32a, a
108, l09 33l Nagy Kandúr 3l3
Menruhotep III. (NebÉuiré) l08 Minhai l49 Na8y völgy 316
Minmosze 157 Nagy §ráurdor l, Sándor
MeíeíLrél . 54, 55l 56, 60, 72, a7 , Minutoli, H. von 77 Naht 255,301
90, 9|, 93, 294, 354 MirBisszá (Ikerr) 82, l13, 1l5 Nghtmin l46
Mer€n é Il,99 Mitanni 27, l2|, L26, l29, L3o, Naht-PB-Aron l39
Meieruka 73, 98, 298 |1I, l32, |33, l35, l37, |50, Nap 13,21,48, 5l, 53, 54 68, 78,
Mereszanh II.94 l51, l53, |56 8l, 86, 88, 89, 90, 92, 93, l09,
Mereszánh III.94 Mithrasz 212 l22, l34, l35, |36, l37, |39,
Meret-sz€ger 334 Mnevisz l4I, I?5, 333,314, 336, |4o, l42, l44, l45, l48, 150,
Merey l58, l59 339 ,,5|, L52, |67, l82, l90, l9l,
Meri-Amon (oszoíkon I.) l94 Mohamed Ali l5, l90 22l, 222, 223, 224, 225, 226,
Meri-Atum t56 Mohendzso_daro 7 229, 23D, 23l, 240, 241, 245,
Meriibré (Heti I. Alöthoész) l04 Moirisz (Meru!, Birket el-Qarun) 263, 264, 2,13, 214, 275, 290,
Met lklíé l 05, 226, 258, 27 3 22,30, |l5 293, 302, 303, 308, 309, 3l l,
Merimdc-beni-szálame l0, 3l, MolDár Imre 282 3l2, 3\3, 316, 3|a, 12l, 322,
32, 15, 38, 39, 245, 249 Mómosz 33l 32a, 329, 133, 334, 315, 33a,
Meriré fópap l39, l4l Montemhat á3, 204, 305 339, 34o, 349, 350, 357, 36L,
Meriré pap 288 Montet, P. l7 163, 364, Á5, 366, 369, 370,
Mefué (Pepi I.) 22l Montu l30, |55, |a9, l99,226, ?7,1, 37a, 780, 38|, 3a2, 3a3
Meriréírofer(Kal-Pepinofer) ó1 326 Nepata l32, l93, r95, l98, l99,
Melitston 143J 14ó, l47 Morenz, s. 385 2n0, mI, 202, m3, 2M, 206,
Merkür 2ó4 Morgen, J. de 16, 37, ll8 207 , 2o9, 2l,|, 243, 33o, 3a
Memeplah (Bacnré) l55, l58, Mosze l37 NapóI.on l0, l5
l59, lól, l71, 1,,l9, l83,32l, Moszkve, Puskin Múzeum 30l Naps zem,nítosz 284, 324
335,372 Moszhüai Matematihai Papiusz Narmer 36, 39, 40, 41, 44, 57, 58,
Mercé 206,2l8,227 266 7 4, 22l, 223, 297

Merur(Moiris) l. Birket el-Qárun Moszk]ai Papirurz 12?. 28O Naukatisz 201 209,2ló
Me§asar 1ó2 Mosztagedda 32,33 Naunet 3ó9
Mester ségek s 2 a.ír áj a 27 5 Moustier 29, 30 NáLfayana 215
Me§z l50 Mózes l74, 369 Ncb 250
Meszehtiu c§illegkép 382 Murtrdi 20 Nebamon 30l
Meszh€net 241, 309, 3l0 Mvl 1,34, l84, L92,232, 325,329, Nebet-Horcp 347
Meszi ]77 333 Nebet-Hut (NeDhthú§z) 318
Me§2uti-Ré (Kámbüsász) 2l2 Mutncdzsemet l 48 NebetkA 43
Methüer (Mehet veret) 32l Muwatallis 2?, l55 Nebhepesré (Ápóphisz király) l23
itÁeíren 59, (ro, 67 ,7 | ,96,98,237 , Miikelinosz (Menkauré) 5l, 52, Nebhepetré (Mentuhotep l.) l07,
1
297 62, 73, 7 6, a4, 85, 86, 9l, 96, 99, 226
Metieti 273 29a Nebka (N€kheóphész) 46, 48
Metropolitarr Museum l. Néw Mii&énél25 Nebkaulé (Heti IL) 2?6
i Nebmaatré (Amenhotcp III.)
t
York
M e r t errri c h. z télé 281, 28 4 Nebu 2l5 l34, l42, 229, 262
Mezehti |o4, 299 N.buapalu§zur 205 Nebmehi l37, l77
l Mezopotámia7, 26, 36, 31, 38, 39, Nabunáid 208, 209 N€bpehtiré (Ahmesz, Amószisz,
44, 45, lr,4, l20, |r|, 265, N, N9bukudurriu§zur 205, 206, 207 lahmesz I.) l25
NabusezibáDni (Pszgrnmetik I.) Nebré 42
úéd2o5,2oa 202,2o3 Nebtauiré (Mentúhot§p III.) l08
Média 2ll N8g Hgmmadi 28 Nebuaui 176
Médum 35,49, 5?, 68, 76,79,80, Nasada 24, 33, 34, 35, 36, 37 , 39, Nebtuu 324
82, 84, 9ó, 98 43, 49, 5a, 59, 25l, 256, 297, Nebw.neqef 156, l5'I, 233, 295
Ménész (Mén, Meni) 9, 20, 26, 3,r2,377 Nedzseh l24
37 , 4l, 42,54,59, l00, |o7 ,l25, Nagy Fehér m.iom (Hedzs !0er) Nedz§emet 359
204, 2o7, 213,223,374 ,Io Ncf€rmeát 84

4|7
Neferuszi 12] Niheben 39 Noferriti l7, |36, l37, |43, L46,
N€hbet 39l 221, 223, 225, 288, Nikauré 70 |48,302
33l Niku (Nckó I.) 202 Nofertum 32l,322, 3ó7
N;hen (Hieíakónpolisz) ó3, 3o7 Nilopolisz 20 Nofret 298
Neheri 1o5 Ni|us7,|7,|9,2o,21,22,23,24, Noferuré 126, l28,308
Neheszi ll9, 127 25,29,30,34,35,36,39,42,47, Nubhász l84
Nehethorhcbit (Nektanebo§z, lI. 55, óó,82,86,96197, l0ll l08, Núbia 11, í9, 20, 22, 23, 2a, 35,
Nektanebisz) 2I7 l09, lr5, t20, 123, 12a, l3L, 36,42,4?,49,5|,55,56,59,61,
Nchetnebef (Nektan€bész) 216, 136, l4a, |62, L7L, l?5, l82, 73, 74,15, a2, |04, ll2, l|3,
2l7 206, 207, 2r0, 2l3, 2l9,22o, 1l5, ll7, ll9, l2|, l23, I24,
Nckhepszó 2l0 23O, 248, 249, 25O, 253, 256, 12\ 126, |27, |)2, L33, |39,
Nekheóphész (Nebka) 4ó 263, 26a, 274, 276, 295, 297, l4l, |42, 148, ló2, 164, 166,
Nekó L 202) 203 305, 3l2, 315, 3|6, 3t?, 3I9, \67, 168, l73, l75, 176, l19,
N€kó II. 205,20ó,210,267 32o, 324, 354, 367, 37o, 37|, l8l, l9l, l93J |94, |96, 202,
Nektanebész (Nch€bebef, Nek- 384 2o6, 2ll, 2|a, 224, 229, Z32,
ranebosz l.) 216,217 Nilur-himnusz 269 234, 249, 254, 299, 10l, 324,
Nektánebosz II. (Nehe.horhebit, Nima9tré (Ámenemhat III.) 266 333,357,36|,177
Nektanebisz) 2l?, 2l8 Nimagth.pi ,ló Nubnof€r 42
Nemeret fejedelem l99 Ninivc(Ninua) 135,202,205,209 Nuhas§e l52
Nemaret főpap l9óJ 19? Ninmah 372 Nun 367,369, 370,371
N€pherité§z I.2Ió Ninua (Niniv€) 202 Nut 34, 263J 289, 290,3L4,32l,
Ncphcritész IL 216 Ninutier 42 313, 338, 346, 350, 36?, ?74,
Ncpherkerész (Noferkaré) l92 Niqmat 1,1ó 377,3a5
N€phthúsz (Nebet-Hut) 24l,2ó3, Niszuteh (Hui Hurti),l8 Nutjeribau (Noferkauhór) l00
3Í2,^a'3Lg'32o'313,35a'Nitókriszföpapnő204
365,367 Nitókíisz királynó 99, 1oo, l21, N},ugat-Berlin L1,3o\,3o2,3o5
Neqedi l?7 l45, 160 N},ugat-istennő 289J 295,296
Neret (Néith) 320 Niy l3l N},ugati szigony 58
Ncsemiü 39 Noé 23
N§szamon főpap 166 Nofer 298, 357 oassziosz lól
Neszamon poháínok 186 Noferabu 380 oaxosz ló1
N€szi-Hon§zu l95, 3ó2 Nof.rct 96 odiirszeia 219,284, )65
Ncszuban€bdzsed (szmendész) Noferhepefu-Heí-szeheper l39 Ó-Kairozo
167,Lg2 NoferhePeruré (Ehruton) r35, Ókeánosz 37l
Neszuhol 20? l39 olduwai-szakadék 28
Netierihet (Ncticrierhct, Dzsó- Nofethotep L (Haszehemré) l18, olúnpia 25,254
szer) 46 ll9 Oliimpissz 2l8
N€tierirkaré 99 NoferhoteP (Théba, 49. sií) 295, olijmposz 284, 33l
Neuszerré 55, 86, 88,89, 97 296 El-om3ri 32, 35
Ncw York 17 Noferhotep (Théba, 50. §ír) l49, óínbosz 199,222
New York" Bíooklyn Muscum 55, l50, 364 Onnosz l. Unisz
268,30l Noferholepesz 68 onuiisz l4ll l57
New Yo!k, MetroPoiitán Mu- Noferirkaré (Demedzsibtsui) 58, orion (szah) 253,264,320
se.Jm |47,299,303 ó9, ?3, 100 omntész l3l, l52
Néiú159,2oo,2l2,2l3,2l6,253, Noferk ré 204 oroszláD csillagkép 265 \
258,319,320,32l Noferkáíé (Ameúmniszu) l92 oszokhór l93
Néith királyné 8?,88 Noíerkeré(Pepi lI.) 7a 100,355 Oszorkon I. (Meri-Amon) 196,
Néó roo Noferkauhór (Nu.'eribaü) l00 |97
Nia 369 Nof€rmaat 57,9ó,29l oszolkon II. |7, lg7, 224, 356
Niei 3ol Nofcrtari293,312 o§zorkon Iv. 2oo
Nianhpepi lo2 Nofeíari-Mcrenmut 155 oszorkon íöpap t9?
Niánhptáh 98,288 Nofeíi 108,273, 274 Ószij?etség 47,275
Niat 3ó9 Noíerti Inulmei50,226,269,2'16, othoe§z l. Teti kiráiy
Nicbaisz 41 280 ovidius 375

418
oxford 302 Pfuizs l90 Polübé§z 160
oxürijnkbosz (Uab) 34l Pe (Buto, Dep) 39, ó3, 3o7 Poliikratész 208, 2l0
ozirisz (Uszir) 9, |o,42,54, a9, P€ftsubeszt 19? Pota§zimlo 20ó
93, |ü),l La, l22, ,,4l, |42, |46, Pcker 3l? Prisse Pa?;tusz 270, 272, 345
l54, Ió4, ló5, l83, l9o, l9l, Pekrur 203 Proszoi!,itisz 2l4
l95, 208, 225, 230, 24{, 253, P.nhuibin 1ó5 Ptólágoíasa 312
261, 264, 269, 27l, n9, 284, Pennut l76,234 Pszarn netik |. l96J 197,203) 204,
294, 295, 3ol, 3o3, y)6, ?0a, pentgwer ló4 205, 2o7, 208, 21,o, 226, 267,
3L2, 1\4, 3l5, 316, 3l7, 3|8, Pepi l. (Meriré) 42,54,55, ó1,72, 33o
3L9, 32a, 32l, 322, 327, 332, 73, 8,1 , 22l, 293, 298 P§zamnetik Il. 20ó, 254
333, 334, 337, 31a, 3n, 342, Pepi II. (Noferkaré) 54, 55, 56, Pszamrnetik III. m8j 2t0, 211
343, 344, 346, 35o, 35l, 352, 57, 72, 73, 83, 87J 88, m, 93, P§zarírmetik (xxvll l. dinesztis)
353, 354, 355, 362, 34,366, 99, 100, r02, l55 216
367, 36a, 374, 775, 378, 383, Pepi'rahí 72, n3 Psaítmetik-sza_Néitb 305
384 Per-Ramszesz l57, 28l j 300 P§zuszennész I. 17, 92, 397
ozirisz-Dzs€t 384 Peíibszen 42, 43,3L8 Pszusz€ndész II. 193) l97
Pcrring, I. 15, 9l Ptah 24, 42, 48, 67,68,69, l34,
Öíöhkéoalóság AÉ)á dorlarának Perszen 68 136, l42, \55, l58, l75, r?8,
Köryae 3&5 Pei§zeu§z 254 l79, l88, l89, |9|, 225, 230,
p.ízsa 9, 2l, 9|, l28, 206, m7, 256, 25a, x4, §6, 32|, 322,
Paatoneúhcb 3@ 20a, 209, zlD, 2r,|, 2l2, 2l3, 323, 324, 326, 327, 33l, 33a,
Pába}kám€o 164, 165 2|4, 2L5, 216, 2|7, 2l8, 2I9, 34íJ, 347, 34a, 16ó, 36a, 369,
Padi9menopet 305 25a,262,2a0, 325, 35a 37o, 371,, 37 4, 384, 385
P^hanat l52 Pcrzsia 2ll, 2l2, 213, 2l4, 2l7, Pt8h-HéPhriszto§z 374
Pahed 169 2l8 Ptah-szokarisz 354
Pahet l29 PeteamoDneszettaui 20o Ptah-szokari§z-oziíisz 322, 340
Paianh 1ó?, 1ó8, l93 P e t ees z é b e adl) ó4) a 2,06, 280 Ptah-Tienen l9l
Paiisz 164 Pcttzisz l97 PtAhbolep 16, 58, ó7! 97, 98,288,
Palcrmó 8, 39, 5ó P.aozirisz 244 29a
pal€szet 16l Petrie, V. F. |6, |7,37, 43,5l, Ptahhotep oezííi telmá270,27|,
Pdesztln^ 30,37 , 40, 55, \ l4, 12|, 84, 116,203,332 272,275,3o9, 345
|22, L24, 126, l50, l52" 1,54, Petubasztisz 19? Ptahscpsze§z 97
t56, 159, lól, ró2, ró3, 168, P e fub a: z ti s z - ci k lus 280, 284 'Ptolemaio§z |7, 20, 24, 47,5t,
l8l, l93, 19ó, 2ol, 205, 2M, Pcye l. Pianhi r?3, l81, r87, \90, 223, 24o,
267 PéIdabeszélek kónyte 27 5 25o, 254, 258, 265, 276, 2ao,
Paneb l83 Pé\rszion 39, 2ll , 21? 283, 3l7, 3l9, 322, 323, 3n,
Panehszi 166, 167 Phanész 2l l T5, 35a, 312, 3a0, 3a3
Pannóni. l8,3l8 Pharnábazosz 216 Pto|eúriosz |. 24, 220
Paprcmi§z 2l4 Pharosz 2l9 Ptolerrieio§z II. Philadelpho§z 8,
Parrhotep ! ó9 Pianhi (Peye) 197, r98, r99,200, 329
Priame§§zc (Páíaúszesz, Ram- m|, m4,243,24a Ptolemsiosz III. Eüer8él&z 263
szesz I.) l54 Piankoff 382 Ptolem8iosz v. Epiphatrész l0
Á parasz, ?anaqai lM,269,2?6, pindafosz 2l l Pu€mr 200
271 Piídidi 202 Puimré 295
Parehü l27 Pinodz8cm I. I87, l92, l93,359 PuDt 56, 57, l08, l27, r80. l87,
Párennof€r l38 Pinodzs.m II. |93, l95, x2 221 , 2íj7 , 26a, 3ol
Pa§zeí főpap l57 Piszapti l9? Purattu (EufráteM) 205
P^z€! iríok 354 Piszopdu 203 Putifáríé279
Paszer polgármester l83, 184 plataia 2l4 Fütha8oíasz 2l0
Petaikoszok 322 PratóD 25,210, §5
Pau§zirisz 2l4 Plinius 9, 89 Qádes l29, l30, l3|, l32, |53,
Páwara l52 Pluterkbosz 9, l0,216, 2l9,263, l54, r55, 156, l?8, l8l, l9l,
Pawcíae l83, l84 269, 2a4, 3l5, 31ó, 3r7, 3lE, 233, 250, na,2a4, §4
P óthuzamos élatf aj zok 31 5 32|, 338 Qine l30

419
El-Qorn r82 Rehoboárn 196 Sándor (Nagy, Alexandro§z) 9l,
El-Qoszeir 22,23 Reisner, G. 88,94, l13 2Ia, 2|9, 22o, 22a, 306, 325,
ReisrPf Paqirasz |L2 330
Rahotep 7l, 9ó,244,298 Renenet 309J 3l0 s᧠Földie 344, 349, 374
Raia l8l Renenutet l1ó schmidt, §í.345
Ramcsszeum 8, l25, |56, |57, Reni 169 s€d t42
163, r90} r9r, 304 Reíet (Viziló csillagkép) 342 sedszunofertum 19ó
Rarrr.sszeum vL PaPbus?332 Retienu 277 sedtaui (szobekemszáí) l84
Ramesszeumi Drafiatikus Papi- Ré (R,á)rlJ 12,2l, 5},52, 53,88, seikh Abd el_Guína 30l
tus! 34o a9,93, \02, L03, 122,130, l35, sekeles l58, 162
Ram$szida (Ram§ze§z) l57,ló6 L37,l38, l39, l4l, l42, |4a, selek (sállaku, szalitisz) t2l
l71, 177, t80, l8l, l92, l94, l50, l55, r57, l58, 165, l75, semai l00
233,236,2a3,3o4,305,32a 1?8, l87, l99, 2l2, 22l, 222, semito-hamita 24
Ramess2u-ha-em-netieru (Bay) 223, 225, 226, 227, 22a, 23o, sepenupet 204
160 23l, 232, 233, 24a, 271, 278, sepszeszkaf (sepszeszihet, sze-
Remosze pa&íc§ítok l)9 2a4, 295, 3lI, 3l2, 3l3, 1|4, beIknész) 52,13
Ramosze vezir l38, 30l, 302 316, 3L9, 32í, 322, 323, 326, septimius s€verus 9l
Ram§ze§z l. 327, 32a, 329, 33l, 332, 33a, sepfuagintL !50
'4a,226,22942,
Ramszesz II. 8, 9, |l, |6,27, 346, 350, 352, 354, 368, 369, service des Antiquités 15
9l,l08, l09, l50, l53, l54,t55, 370, 312, 373, 374, 377, 378, se§i l24
156, l57, l58, 162, 163, 165, 38l,383 se§onk I. l93, 196
169, |16, 179, l81, l83, 187, Rédzsedefl, Dzsedefré Sesook II. (Hekaheperré) l7, l97
l89, l90, l9r, 2a6, 224, 230, Ré és Ízisz törtenere 283 Sesonk III. 19?
23|, 232, 233, 24o, 245, 25o, Ré-Harahti L91, 3ll,316,349, sesonk Iv.20o
262, 28L, 284, 29|, 293, 295, 366 ' se§ze$te! 84
303, 304, 3|2, 326, 3D, 333, Rhea 263 seszmu 365
334,335, 336, 339, 359, 372 Rhind Mataftatíkai Pap;rurz |22, seth€, K. l8,34, l|l,|57,37|
Ramszesz III. 16l, 162, 163, ló5, 266 sém 23
|66, |67, l72, l75, 17ó, l80, Ribaddi t5l, t52 sémi |I,1,4,23,24,31, |L5,l2l
18l, r87, l9l, 224, 226, 233, Rollin Papin&z 164,165 sharuna l7
24,254, 304, 356 Róma 25, t00, 306, 3€ sigáta l5l
Ranrszesz IV. L65, |66, |7o, |a2, Rome_Roi l57 skorpió király (szerek) 39, 40,
322,3ú Rosette l0, 19 22|,223,224,297
Ramszesz v, 16ó, l74 Roszetáu 89 sftíth, E. Papiusz 260,26l, 344
Ram§zesz vI. |66,176,234,44, Rudolf-tó 28 smolenski, T. 17
329 Rudzs-szehotepib 353 smyth, P. 94
Ram§z€sz vII. 166, l80 Ruddzscdet 24l spanyolorság l7, l2l
Rem§zesz vlII. 16ó spáíta 2oa,2l6,2l7
Ram§ze§z Ix. 92, 166, |82, l83, sabaka 200, 201, 368 staatliche Museen l. Beflin
2A sáb8taka 20l su 136, l41, 3@, 314,315, 322,
Ramszesz x. 16ó sai 162, 3lo 32'l, u2, 367, 368, 369, 3?0,
Ramsze§z xI. 165, lóó, 167, 16& sakái kerület (Künónpolisz) 59 374,377,3a0,3a3
|82,192,226 salaíron király l93, 196 sumel7,|64,236,372
Ram§ze§z-Anhefenmut l92 sal9mon Ágnes 17 suppiluliumas 27, l45, 14ó, I47,
Remsze§z-Pszuszeínész l92 salhku (selek, szalitisz) l2l l50, |52, |53
Ramsze§znaht lóó sellier I. Papirusz l22 s!terne27, |32
Ranofer ló,298 sallier Iv. Papirusz 9t, 347
Raphia 201, 267 salt l24. Papirusz l83 szabakesz 2l8
Ratoiszész (Dz§edefré) 52 salt 825. Papirusz 2€, 338 szabni 5ó, 72
Ra[szeí 240,278 srmassumukin 204 szabó Lórinc 3?7
Reweí 34l §ardana 158, 16l, |62, |74, L19 szah (orion) 264
Rá (Ré) 1l,31r sarrutén II. 200, 20l sz^h^ía 19,22,30,35,36, l58
Dz§€defré
Rádzs€def l. saruhen l24 l25 szahmet 15ó, 165, l88, 32l, 323,
Rehmiré l28, 169, 30l savaria 3l8
420
 324, 129, 33l, )33, 337, 343, szem Helye (ozii§z) 3l5 sdthi I. (MeDmaatíé)16, l42,
36|,373 szematauitefdaht 325 l50, l53, l54, l55, l82, l83,
szeho 23 szememp§zé§z 4l |87, |80, 229, 210, 23l, 304,
száhué 55, 56, 69, 70, 8ó, 88, SzemenhkeíÉ |9, | 42, l 43, l44,
1, 318,315,352,379,382
308,323,337 146, l50 sáthi II. l59, 160, l87, 233, 3l8
szai§z 9, 9l, 120,l28, |94, |95, szefiefbel 42,79 széthneht l59, 160, 3l8
196, |97, |98, 200, 202, 203, Szemna l13 szfiDx 18, 88, 89, 90
204, 205, 20?, 208, 209, 21,0, szeubi 300 szfrnx-sstélé 88
2l1, 2l2, 213, 214, 216, 236, Szenedzs 42 szie (Feü§ideíé§) ]12, 369
243, 254, 262, 280, 297, 305, szenenmut (szeMut) 95, 128, szismon l93
320, 330, 36l , 362 l29, 287 , 295, 30| , 368 sziba§ztet l77
szákkara (szeqqára) 16, 17, 43, Szen8or (Babilónie) l31 SzibéÁa 377
44, 45, 48, 52, 54, 68, 76, 87, sze tlut I. szeneíóüt §zicília 9, l58
95, 96, 97, 98, 102, l05, ll8, szennedzseú 92, l70, 305 szidóE l53, l8l,2l7
2|2, 2l8, 272, 288, 297, 298, szennofer 30l szihathor l 19
336,357,364 szeüui 299 szila 148, l54, 20l
szálamisz 2l4 sze ndéleky Tihámér l8 szilszile, l. Gebel szil§zile
sz9litisz (sallaku, selek) l20, l2l szenüenh 70 szinehéribe 201
száílo§z 116, 208, 2l0 szenu§z€n (szenwó§zt§t) l. sze- Szlnái 22, 30, aó, 48, 49, 50, 55,
szamut (Kiki) 329 szó§ztrisz 79, l09, l17, t8l,210
szaíaht 47, 48 szeped 16l Szinsariskun 205
szenhkefé (Menruhot p II.) l07 s?f,'íefr 267 szidu 202
szarapi§z 3l8 szerapeum 212 Szinuhe l14, |17, 234, 274, 277,
Szardeisz l58 szelek (skorpió kirÁly) 44 278,279
szárdínie l 58 sze§al 338 sziruh4 .iinhev l08, |70, 227,
szr§zó§zi§z 2l3 sze§éfinofer III. 68, 69 245 , 259, 261, 269, 277 , 278

sza§ztikhi§z 2l3 sze§zebi l4l sziptah l59, 160

sz2jét 124 sz6zó§ztri§z I. (Heperbé) 9l, szír 160, 165,1,77
Satjsz 226 l08, l09, l10, ll2, ll3, 116, Szirenpur II. 300
szatutnusz 264 227, 268, 27 4, 277, 278, 299 szfuia 23, 46, 57, l20, |2|, 126,
Szau-ib 75 szeszósztri§z II. 4ó, 9l, l12, l13, l30, l3l, l32, ,50,l52, l53,
s?,ebeg 2(A 1l6 l55, 156, l59, 16l, ló2, ló8,
szebenAútosz 2 16 Szeszósztrisz III. 26, l10, ll3, |75, |76, 178,l80, l8l, l90,
szeberkhész (sepsze§zihet, sep- ll4, l|6, ||7, z27 ,236,299 l91,, 201, 203, 203, 21l, 218,
sze§zkaD 52 szeszósztlisz vezír l09 249, 250, 254, 267, 277, 278
szebil 29, 30 szet-Maár (Igazsá8 Heb,e) l70, szíriusz (sóthisz) |69, 263, 264
Esz-Szebua l57, l58 172 sziszeEe 99
szedrnent l03 Szetau 288 szitamo! l43
szehel-sziget ,16 szet€§ (sáü) 3l8 Sziut (Ássziut) ll3, 253
szehemhet 17, 48, 78, 79, 82, szete§-nehet-meíeru-Ré-Be- szíwg-oázis 22, 29 , 2|1 , 2|9 , 220,
90 ri-Amon (széthnaht) 160 330, 382
szehemé (Huraui) l l8 szetka lo0 szmendé§z (Hedz§hepet!é, Ne-
szeheí€ret 38 l szetu-t.gérü 280 szubanebdzsed) 167, l92, 193
szehotepibeDé-Petubaszúsz 2M sz€rr,én (Asszudír) 215 szíEerdisz 21l,213
szeila 49 sánási sándot 207 Szlofttt 49, 50, 52, 57 , 59 , 69, 73,
szeka 39 sápEűvé§zeti Múzeufu 17, 2ó2, 7 4, 7 5, 79 , 80, 84, 86,94, 268,
Szekenené I. (Th-aá l.) l22 306,316,353 273,274,297
Szekene!íéII. ('D-aa U.) t22, sút |62 Szó (Osmrkon IV.) 200
125,240 sáú a,4,109, |22, l49,154, szobat 20
szeket-Ré 53 155, 156, l70, l78, |99,22l, szobek 67, 68, 116, 331, 332,
szekmem l 14 222, 223, 225, 231, 239, 254, 333 , 335 , 346, 382
szcléné 3l4 263, 264, 294, 3l2, 3l4, 3l5, szobek-Ré 3l3, 34ó
Szelim Hasáo l8, 83 316, 3l8, 3l9, 33l, 358, 340, Szobekemszaf (Sedtaü) l84
szelket 320, 358 341, 342, 36Í' 367 , 37 5 , 382

42l
szobekhotep (Középbirodelom) Tánutamon (Tandamane) 203, 232, 233, 234, 266, 7,263,
353 2o4 279, 28l, 286, 287, 295, 3@,
szobekhotep Iv. (Hanofeíré, Ta\)Jáíia 28 30\ n3, n1
325, 326, 330,
KhenephréD) ll9, l20 Tarkhan 39, 40, 43 313, 335, A\
342, u7, 348,
szobel,noferuré (szobeknoferu) Tarqu (Taharka) 202 359, 36l, 362,364, 366
l|1 , l27 , |60, 245 Tarszo§z l58 Thébái 2l7
saok^isz |a2, 225, 3u, 322 TaííaÍja31 Thittisz 4l, 62, 64, 95, 96, l0I,
szoknopaio§z l 15 T*za 32 2M
sz§leb 229, 230, 233, 292 Tasszili 3ó Thoérisz (Ta-§íereo 142, 240,
szolón 209,2l0 Tatienen 322,326,327 342,34
szomáli 23 Tau§zert (Tewoszret, Thuórisz) Tbot 5I, 64, 66,84, l47 , L49, l71 ,
sz§mália 56, l27 l59, 160 l99, 22), 22a, 24|, 253, 256,
szombathely 17 Taylor, J. 94 258, 262, 263, 265, 30a, 3\4,
szórisz (Sznofru) 94 Tábornok (Imirámesa) l 19 3|7, 32o, 324, 329, 335, 336,
szoszigenész 261 Tefibi l05 338,350,35|,368
sáthisz (sziriusz) 25, 26, 263, Tefnaht 197, |98, |99,2@,241 Thot-Jah 314
265,118,324 Tefnut 196, 269, 3|4, 3l5,32?, Thothotep 82
szpeosz Artemidosz l29 35,7 , 367 , 36a, 37o, 374, 3a3 Thotmesz I. |26, |27, la2, la?,
sztreMn 9,91, l15 T eie l32, l33, |37 , l3'a, l43,3@, 224,22a,36l
szudan ló, 20, l98, 200,20l 30r Thomresz II. |6, 126, 227, 240
sz]J.ez 2l4 Tcll €d-Dabaa l2l Thotúl€§z III. (Mcnheperré) 8,
szuezi csatorná l28 Tell Moqdam (Leontopolisz) 197 13, 26, 90, 126, l27 , L2a, L29,
szumenu 333 Tell es-siháb l54 l30, |3í, í32, l54, l58, |75,
snmur l52 Tell el-Yahudiie l2l |76, l77, |a\ 183, l87J l88)
szuphisz II. (Kephréd) 52 Tenem 3ó9 l89l l90, l93, 2o5, 225, 22a,
Szúríd94 Tenemet 369 235, 250, 264, 268, 279, 28|,
s^tsza 37 , 2\3 tengeri népek l58, 16l, 162, 168, 29,7, 3oo, 3oI, 321, 335, 33a,
szuteher l59 l79) 301 36I,374
szuti és Hóí íarh;mnuszL 3'78 Tentgmon 167 Thotmesz IV. aa,90, l32, l34,
sziiú*ellosz 8 Teósz (Dzsedher, Tákhósz) 216 |83,22a,295
Tepe Jahia 37 Thotmesz herceg l34, 332, 333
Ta 163 Tefian l25 Thotme§z szobíász l7, 302
,í
Ta-áá I. (szekeneDré I.) 122 Tetiseri l25, l27 i 16, 6,7 , 97 , 298
Ta-aA II. (szekeneDé II.) 122, teukr$z 16l Tiberiás-tó ló3
l25 Téstnnenfu Naphtali l8t Tibeszti 3ó
Ta szeti 59 Tesub 3l9 Tihna 60
Ta-weret (Tho€risz) 342 Teti feiedelem l23 timehu l58
TaaÁák l29 Teti király (othoész) 54 611 73, Timná 22, l8l
Tadcntbaszt l95 87,98, l05 Tithónosz ]84
Taduhep. l32 Ttlá'l&z 2l0, 37 | Tiu 39
Taffeh 17 Thamphthisz 52 Tiy 164
Tahrrka 55J 2ol, 202, 203, ?05, Theírnínasz 214 tjakar 16l
356 Theophrasztosz 2l7 tiehenu 55
Tahat l59 Théba (vaszet) 9,20,25, 2ó,28, 'rien 42
Tait 365 62, 92, l04, l05, l07, l08, l09, Tienti 7l
Tatelóth L l97 lla, |l9, |22, l23, l24, l25, Ties 39
Takelóth u. l7, l97 |26, l2a, |29, |30, l32, |33, Tieti l54
Takhosz (Teósz, Dz§edher) 2l6J l34, l35, 136, l3a, l39, I4l, Tódi kincs 1l4
2|1 |42, lu, l45, |47, l§, l55, Torinó 15, l7, l81,304
Tákusit 305 156, l57, ló6, 167, 168, 169, Toánlri Pap*usz 1887, 334
Tandámane (Tanutámon) 2o3 175, l80, l8l, r82, r83, r84 Torinói Papiusz 1984, 265
Tanisz 17,ll8l l2l,166,l8l, l92, 186 r87, r89, l9l, l92, l93, Torinói Papir sz 20008.180
I95, l91, 204, 29l, 297, 299, 196, l97, 19& 20|, X2,203, Torinói Erotíhus Pa?irusz 239
300 2o4, 2l|, 220, 226, u7, 228, Toifiót Iogi Papilusz 164, |65

422
Toríná Kiralypapirusz 26,48,52, Ud2sáhorre§znet 2I2, 2l1, 259, veíes László 28
54, 1l8 262 vidranga 2l5
Torínoi Sztrójk Paphllsz 163, Udzsebten 83,8? vi§ta§zpa 2l3
172,183 UenePhész 4l viziló csillag}ép (Refet) 264 342
Töttóssy 214
cseba UgaIit 24, 1l4,|4ó,153,16| vöós Hegy l, Dzsu Deset
1?8
Transzk.ukázus Uhemka 7l vőrös-tenger 2L, 22, 30,35, 36,
Tóia 160, 161,3ll Uhho(ep 30o 42,108, |2a,206,2|3,278
tuaíeg 23 Úi-Asszír Birodalom 203 Vyse, R, H, 15
Tuja l32,3o4 l]j-BAbiloni Birodalom 209
Tnn^ el-Qebe1l72,2|5,244,335 lJIIaza l3o, \52 l12
§(/adi el-Atlaqi
Tunézia 30 Ululu 2o5 wadiIlaír,ín3'máí22,36,52,|09,
Tunip 13o, 13l, 156 Una§z l, Unisz 136
T
!ra22,39,76,n,a2,84 Uí.g12 §gadi Magháre 50,5l
TlJíí224 Uncíjnofer (oziri§z) 230, 3341 354
lü/adi Mcdamud 30

turusa l58 u 54,55,56,60,62 wadi Tumilát 128,20l,206

Tusíana 27, l32, I35, l31,I38, Unisz (Una§z, onDo§z) 54, ól,87 vgwat l32
r53 158,3ó0 wenamon l94
TutaDhamon (Tutanhaton) I?, Unnehen 330 lvefuTlon tt,ít'flete 167, |@,l8|,
27,|33,|43,1M,l45, |46,147, Unu l05 234,279,280,3|9
l4g, 15o, \52,153, r82, 183, Upc l53 weBennofer l57
I84, Ia9, 223, 226, 22g, 245, Upuaut tlo, 317, 32o,33! ',J0erethetesz 54
246, 241, 25O, 252, 257, 2g4, Uralkodói Fql ll4 we§es 16l
296, 2g7, 3o3, 333, 352, 353, Uron íi ll3 §íessetzky Vilrnos 18, 216, 2l8
359, 368, 37a Uíuk 37 we,|caf Parirusz 50,5r, 53, 8r,
Tutimaiosz (Dudimoszc, Dz§ed- U§zapháisz 41 22a,2Ú,272,27a,293,354
nofcré) l2o vszet 24|, 1 Wilbour Papirusz |66, l14, l75
Tutu (Dudu) l39, l52 Uszerhat 163,30l wilsonj J,375
Tűphód 3l5, Jló Usze.kaf 53, ó8, 69, 70, 8ó, 87, §Üinloc§ H, E, l29
Túro§z l53, 201,218 158,298
Uszerkalé király 54 Xerxész 2|4
Uab (oxúrünkhosz) 34l U§zelkaré (Hendzser) 1l8 xoisz ll8, 1l9
Uedzs-Adzs (Anedz§) 39 Uszermaairé (Raín§z€sz II.) t65,
uadzsetuarerutő)3g,221,222, 212,233 Yah'u2|4,2í5
223 U§zir oziisz) 3l5 Yequbher l2I
lJadzs^esz 42 Utó (Uadz§et, Járet) 221 Yeb (Elephaíttiné) 2l5
Uanré (Ehnaton) l35 Uzu t53
Uahanh (Antef II.) 92, 104,226 2aba,Z,27o
Uahibré (Aprié§z) 206 valencay Papiusz l74 Zaky Iszkander 359
Uahkaré (Heti III.) lo5 vrndier 35 zaíl'la'rzg ltló, l53
Uasptah 58 ván Dongeít 30ó zawict el-Aryan 46,48, ?9
Usszet (Théba) 34l varáz§lat (Heka) 308, 309 zswiet €1-M.itit! 49
a]ba_Áner töfténet 354 varga Edith l?, ll0, l30 Zeh€n (Bika xirály, Ká),!0
Ubehct 344 varikán 20,304 zevsz 209,3l|,33|,33'l,33a
Ubienthész 4l vel€ nce 94 zimrida 153
Udimu (Dun) 42,43 vespa§ianus 319
véí\nsz264 zsidó 196,207,209,2|4,215, 44

A névmutatót ké§zítette i
Fábiá[ zoltán

423
 A leggy akrabban előforduló
egyiptomi neu ek, s z aa ak
tudományos átírása

Aa-Heper-Ka_Ré c 3-tIpr-K 3-Rc Demedzsibtaui- Dmd-ib-!3wj-

Aakenenré c 3-qn-n-Rc -Noferi.karé Nfr-ir-k 3-Rc
Aauszerré c 3-wsr-Rc Duernutef Dw3_mwtf
ah 3b dzsa q3
Aha ch3 d2sadz§at d 3q3t
ahet (Fényhegy, évszak) 3!t dzsed dd
Ahet-Aton 3bt-Itn Dzsedefhór pdf_Hr
Ahet-Hufu 3br-Hwfw(i) Dz§edka!é pd-k3-Rc
Aker 3kr Dzsefai-Hapi Df3i_Hcpi
Amenemhab Imn-m-!b Dzseszeí-Hepetu-Ré Dsr-1_Iprw_Rc
Amenemhat Imn-m-!r 3t dzset 4t
Amcnhotep Imn-btp Dz§ó§zer lsr
Ameni Imni Dzsu-Deser Dw-D§t
Amenirdisz 1mn-ir-djs Ehnaton .3b-n-Itn
Amheszenarnon cnb§-n-Imn Geb Gb
Amon Imn Haba tlc-b 3
Amszet Imstj Ha-em-netjeru Hc-m_nlrw
anh cnb Haemua§zct tlc-m-§í 3st
Anheszcnpaaton cn]bs-n-p Im Hafré
3- Hcf-Rc
Anhsesonki cnb_§§nqi Haheper!é Hc-hpr-Rc
Anhu cnb* Haheperrészeneb Hc-hpr-F§ -snb
Antef Intf Hakórisz Hkry
Anubisz (Inpu) Inpw Hamudi tlmdi
Anuket cnqt Hapi Hpj
Ápisz (Hapu) hp* Hapi (Nílu§) Ecpi
Apóphisz (király) Ippi hal !3"
Apóphisz (Ápep) (kigyó) 9pp Harahti tlt- 3bti
asa-irut c§ 3-irwt Harsziésze Er-z 3- 3st
atef 3rfiv Haszehem Hc-sbm
Aton Im Haszehemré tlc_sbm-Rc
Atum Itm Haszehemui Uc-sbmwj
ba b3 Hathor Hwt-Hr
Bakenhonszu B 3k-n-$nsw hati_a b3ú-c
Bakeurenef B 3k-n-rnf hato b3-t3
Basztet B 3§tt Hatszepszut H3t-§pswt
Baufré B 3wf-Rc hedzs b4
Bay B3j Heka (vatáz§lat) tlk 3
heka (elöljáó) ttq 3

424
Hekauahtc Hq 3-nbt Jahmesz-Nofertali Ich-ms-nfrt-itj
hekat tlq 3t Jaqobher lqbh!
hck€r !kr ka (iélek) k3
Heket tlqt Ka (király) óc
Hemiunu {m-iwnw Ka (predina§ztiku3
hem-nulier Im-nlr király) K3
hener bnr Kagemni K3gmnj
henti-se bnti-s kait q3ii
Heper HpI Kar-Pepinofer Q3r-Ppj-nfr
heper-dzseszef bpr-4sf Kawab K 3-wcb
Heperhepeluré Hpr-bprw-Rc kedefti qditj
hed-hebet !ri-bbt kedet qdt
Herihót Hri-Hr Keftiu kftiw
Herisef Hri-§f Ken-Amon Qn-Imn
heri-udzseb hrj_w{b kenebet qnbt
Heruef Hriwf Kenna Qrrn 3
hetemi brmi keszti qstj
Heti Hti Maat M 3ct
Hnum Hnm maswasa m§lÁt§
Hnumiotep H"--brp matet-net-§zut m3tt-nt-swt
Hnumibré tsnm-ib-Rc medzsai m§3j, md3w
Honszemhab §nsw-m-hb Mehct-§í/er€t Mh!-§yn
Hon§zu 1_Insw Men Mn
Horán flwrwn Menhepeífé Mn-tlpr-Rc
Horemheb !tl_m-|b Menkauré Mn-k3w_Rc
Hoihuf Hr-|wf Menpehtiré Mn-ph.i-Rc
Hótusz (Hór) $r MenNhotep Mn!w-tltp
hotep btp mer mr
Hotephere§z $tp-!trs Mereruka Mrrw-k 3
Hotcpszehemui t{tp-sbmwi Mere§zanh Mrs-cnb
Hufu tlwfw(D Meri-en-Amon Mri-n-Imn
Hui (Huni) Hw|, $wnj Meszhenet Msbnt
hur hwt Metien Mtn
Hut-neszut $wt-nswt Mnevisz (Mer-weí) Mr-§ír
iar icr Montemhat Mntw-m-h3t
Iaíet Icrt Montu Mnlw
imet-peí imt-pt Mut Mwt
Imhotep Ij-rn-!,tp Naht Nbt
Ineb-hedzs Inb-hd Narmet Ncr-mr
Ipu-wer Ipw-\ür Nebheperuré Nb-!prw-Rc
i§ed i§d Nebhepesré Nb-trp§-Rc
ises lss Nebmaat!é Nb_M3ct_Rc
Iti-taui lt-t3wi Nedzsemet Ndmr
Ízisz (Aszet) 3st nedzsesz nds
Ízisz-Noferet 3st-nftt Nehbet Nbb!
Jah Ich neheb nbb
Jehhotep l cb-lttp neheh nht,
Jahmesz Ich-ms Nehen Nbn
Nehet-Hór-Hebit Ntlt-Hr_Hb(it)

425
 Nehetnebef Nbt-nbf Rehmiré Rb-mi-nc
Néith Nt rehu-ihut rbw-üwt
Nekedi Neqedi remeti rm!
nemehu nmhw remit rmjt
Nephthüsz(Nebet-Hut) Nbt-Hwt repat rpct
nesmet n§mt Sai s3j
Nes2ubanebdz§ed Nj-sw-b3-nb-Dd §ati (senati) §cti (§ncti)
Net'eri-Bau- Ntri-b3w- sepeszeszkaf §pss-k3f
-Noferkauhór -nfr-k 3w-Hr Sesonk §Snq
Netjerierhet NJTi-I-ht Szah S 3t,
Nimaathapi Ni-M3ct_Hpw szahmet Sbmt
Niszuteh Njswth szahu!é(et) ' S 3ttw-Rc
Nianhptah Ni-cnlr-Pth szátisz (szatet) slit
Nimaatré Ni-M3ct-Rc szeheíntret sbrn-ht
niszutiu niswtjw szekenenré Sqnn-Rc
Nitókrisz(Net-iqerti) Nt-iqni szelket sTqt
niut nj\4.t szemenhkaré smnb-k 3-Rc
Noferhotep Nfr-btp szemerhet smr-ht
Noferhotepesz Nfr-htps szenenmut Sn-n-Mwt
Nofermaat Nfr-M §t szenuszert Z_n-rüú'sn
Nofertari Nf!t-iri §zereh srb
Noferti Nfrti széth (szetes) st§, st!
Nofertiti Nfrti_ijti' széthi sÉi
Noferrum Nfr-tm szétlrnaht SQ-"bt
Nun Nwn, Nnw Szia sj3
Nut Nwt Szinuhe Z3-n]fi
Oszorkon §í 3srkn Sznoftu Snfrw
ozirisz (Uszií) Wsjr Szobek sbk
Panehszi P3-Nh§i Szokarisz (Szeker) Skr
paszebahaenniut P3-sb3-hc-n-njwt szóthisz (Szopdet) Spdt
Paszer P3-sr Taharka T 3hrq
Paweraa P3-Wr-c3 Tanutamon T 3nw 3tj-Imn
Peker Pqr Teie Tjj
Pentawer P 3-n-T 3_vr(t) Thoétisz (Taweret) T 3-wrt
peí-aa pr-C 3 Thot (Dzsehuti) p,trwti
peret prt Thotmesz Dbwü-m§
per-hedzs pí-h4 tiati !nj
Peteésze(Padia§zet) P?-dj-3st tiau
petubasztisz !3w
Tutanharnon T]vt-cnh, - Imn
(Padibasztet) P3_di-B3stt Tutanhaton Twt-cnb-Itn
Pianhi (Peye) Pcnbj Gjj) uab wcb
pinodzsem P3j_ndm IJadzset w3qt
pszammetik Psmtk uaret wcrt
Ptah Ptb ua§z w3s
Ptahhotep Pttt-btp tJaszet v 3st
Rarnosze Rc-ms udz§ahoEe§znet Wd 3-Hr-Rsnt
Ramszesz RC-ms-sw udzsat wd 3t
Ré Rc Uh wb
tehit rbit uhedu w!dw

426
 wnj
'§O'enamon IVn-Imn
Uni
Uni§z Wnjs veret vrt
Upuaut Wp-w3wt za-Ré z 3-Rc
Uszer Wsr zenet zn1
Uszerkaf w§r-k3f 2es-kedut z§-qdwt
Uszer-Mgat-Ré rJísr-Mc 3t_Rc
 utősző a második
kiadáshoz

ú] ureR ú; tRrovÉtwrx
Maidncm másfél évtized tclt el a Réfai nqjelenóse óta, ami mcglchaőscn hossszú idő
a mai fclgyorsult tudományos fejlődés korában. Közbcn Egyiptom foldjéből lcletck
tömcgc került elő, cgycs kérdésekbcnmc6változott a kutatók vélcménye és clőrchaladt a
múzcumokban órzött forrásanyag feldolgozása. A második kiadás megjclcnésct ezért íel-
használom arra, hogy a nyolcvanarkilcncvencs évek tudományos munkáiának legfonto-
sabb credménycit megismcrtesscm a fátaőkor civilizációja iránt érdeklődő olvasóval.
A szakirodalom gazdagodását a fclűjítotr lrodalmi üjékoaa,aó szcm|éltat.
A fejczetck sorrcndjébcn és ahol célszcrű, lapszámra hivatkozva közlöm a
kiegészítésckegaz egyes tárgykörökre vonatkozó új nézctcket. Elsősorban olyan csctckbcn
tönénik bővítés, amikor ncmcsak a szakcmbcrek szűk körét érdeklő új adatok, clmélctck
merültck fcl. Az cgyiptológia még aránylag fiatal tudomány - 1822-től, a hieroglifák meg-
fcjtésénekidőpontjától beszélh*iink valóban teívszcíű kutatásról - és számos alapvető
kérdésben, a íorrások kiértékclésébcn is gyakran változik a tudósok vélcményc. Egyiptom
fiildjc is bőségcscn ontia az új leletcket, bár az utóbbi időbcn történcti íeliratok és pa-
piruszok mind ritkábban kerülnck clő. A kiegészítésekösszcállításában Bács Tamás egyip
tológus nyu|toc értékes segítsé5cg akinck czúton ficzcm ki köszönctemct.

9. o. A korabcli, crcdcti cgyiptomi ínásos és régészetiforrások mellett mára sem csök-

kent az antik szcrzők jclcntőségc. A még ma b jól használható, dc már nehezen bcszc-
rczhctő Gcréb fordítás hclyctt cgy másik magyar Hérodotosz áll az érdckl6dők rcn-
delkezésére Hérodotoz. A görög_pcrzsa háboru. Budapest 1989, fordította Muraközy
Gy;1a.bttabon szőtcge is kónnyerr elérhetóvé vált (§trabón. Gógraphika. Bu dapcst,1977.
Ford. FöldyJózscí. A foídítá§t az credetivel cgybcvetette, az el6szót írta Balázs János.)
17. o. Örvcndctcs módon Magyarország ismet bckapcsolódhatott a helyszíni feltáró
munkába, Az Eöwös Loránd Tudománycactem cxpcdíciója, mclybcn más intézményck
szakcmbcrci is ré§ztvc§znch 1983 óta vfuzi cgy hatalmas II. Ramszcsz korabcli sziklasír
feltárását a thébai nyugati parton a ncmcsek tcmctőjében (Dzschutimesz sirja). Az Uibiro-
dalom kapcsán még bcszélck erről a fcltárásról.
Míg a hatvanas evekben Núbiában kellctt nagyszabású lcletmcntő akciót indítani,
napjainkban a Szináj-íélszigct egycs terülaei kcrültck vcszélybe egy új öntöz6 csatorna
építésemiatt. A most idnuló - cz csetbcn is nemzetközi - vállalkozás méreteit még nehóz
íelbccsülni, dc annyi bizonyos, hogy kcvesebb expcdíció yesz részt bennc. Elsősorban
görög-római kori obicktumok mctmenté§éről van szó, de természetescn íáraókori lcletck
is bukkanhatnak elő az ásatások során.
18. o. Az egyiptomi nyclv fcltárása koíántscm fcjczódön bc és H. J. Poloríb, kutatásai
nyomán új grammatikai iskola alakult ki az cgyiptológiában.
25-26- o. A kronologia továbbra is a lcgviutottabb kérdésck közé tartozik, Felvetődött,
hogy nem Észak-Egyiptom és nem Théba, hanem az ország legdélibb pontja, Elephantiné
szigete volt a Szóthisz héliakus fclkelésének megfigyclési hclye, jclenlcg azonban a kutatók
többsége elvcti ezt a lehetőséget. fu eddig szilárdnak hitt középbirodalmi idórendet
módosították néhány éwcl - a korábban publikálatlan illahuni papiruszok alapián - Luft
U. vizsgálatai. Eszcrint III. Szcszósztrisz Kr. e. 1872-1854-ig uralkodott, utódának III.
Amenemhatnak első cve 1853-ra csik.
31-33. o. Az őskor kutatásában is születtek új ercdmények. A Merimdhen folytatott új
német ásatások bővített& a telepre vonatkozó ismcreteinkct. Az egyiptomi szobrászat
történctc számára fontos egy cmbcri arc clőkcrülése.
35. o. Egyrc nagyobb figyelem irányul a predinasztiAus Dclta feltárására. A némct
ásaások Minshat Áht Omamál találtak cgy Nagada II-III korból való temctőt (4. évczred
vége, a Dclta északkclcti része). A zsugorított csonwázakkal sok agyag cdényt tcmcttck cl,
mclyek között palesztinai áru is akad, Rczből készült késck, szigonyok is voltak a sírokban.
Egycs edényekcn már királynevek is vannak, melycknek valószínűlcg ,,Hórusz Skorpió",
,,Hórusz Narmcr" és,Hórusz Aha" az olvasata.3000 táján a temetkezések megszűntek.
A Nagada II. és késői ftzisa, a Nagada III erőteljes terjeszkedésc észak felé cgyrc inkább
mcgerősíti azt a régóta scitat tény, hogy a két ors2ág cgycsítésc több szakaszbarr, váltakozó
sikcrű háborúk és talán békésbctelepcdésck közepett€ ment vétbc.
Fontos tclcpülés volt Maaáhan is a mai Kairó közelében déli iránybar5 melynck kcres
kcdelmét nagyban sc5ítenc, hogy a Wadi cl-Tih bciáratánál fcküd! cz folt az egyik fő
közlekcdési űtvonal északkelet, a Sziná|-félszigct felé, A lakosság cgy része olyan ftildbevájt
kunyhókban élt, mclyck iól ismcrtck Dél-Palcsztinából és innen származó cdényckct is
használt. A gabonát hatalmas íijldbc sűllyesztctt cdényckbcn raktározták.
A Tasza lelőhely* újabban egyre kevésbétckintik önálló kulturának.
A Badári kultúra hosszabb idót foglal magába, mint korábban gondolák és kczdetci
vi sszanyú lhatruk a 6. evczrcdbe.
36. o. A Vörös-tcngcr íclől érkcző tárnadás clmélctét az újabb szakirodalom clvcti,
39. o. Időközbcn előhaladtak az ásatások Bltőban, ahol német és angol cxpcdíciók dol-
goznak. Itt a sumer archaikus kulturával fcnnálló kapcsolatokra derült í!ny, főként az
építész*ben.Olyan étet€tt agyatszögek kerültck clő, melyck fq& mázzalvonták bc és álba
mélyítvcalkalmasak voltak épülctck diszítésére.Nyilván mczopoámiai tcchnika, az uruku
szögmozaik átvételéről van szó. Ezt crősítik mcg a plankonvex, vagyis cgyik oldalukon
lapos, másik oldalukon domború téglák is, mclyck szintén a mczopotámiai építészctben
használatosak, Míg Maadiban cgy kcdvező szárazfőldi útvonal, addig Butóban a tcngcr
közclségc mozdította clő a kcrcskcdclmct.
40. o. Az abfuIoai temető, ahol először találtak I-II. dinasztia korából származő
királysírokat, újra az érdcklődés cl6tcrébcn van. A némct feltárások kitcricsztctték Fl. P*rie

430
hajdani kutatási zónálá7 megáIlapították, ho6y az archaikus temctő jóval nagyobb
tcrületctct foglal cl, mint korábban hitték. Az cgyik szektorban a köznépi tcmctkezések a
Nagada l-ben kezdódnck, A Nagada,II- I idején a vezctőréteg hclyezte el itt halottáit,
majd létrcjött a királyi temető. Kánaáni típusúcdények is voltak a sírokban. Áz írott
tórténclcm kezdctének kérdéskölében mé5 sok vitát íog okozni egy nagyméretű, tizenkét
hclyiségből álló sir, melyct egyc7őre az U-j régészctiielzéssel Iáttak el. A sírban levő clc
fántcsont beka jogar (pásztorbot) aría mutat, hogy uralkodó nyughclye volt. Az cgycs
vázákon clőforduló skorpió raiz alapján fclvetődött, hogy egy ilycn neni uralkodót tema-
tck cl itg aki időbcn mc6clőztc a már ismert (II.?) Skorpió királyt. Csont táblácskákon
számok és pillanatnyilag még nehezen értclmezhctő hieroglifjelck láthatók. Az c5yiptomi
írás létrejöttc tehát több száz &ve| megelőztc az eddig elfogadott dátumot (Kr, e. 3000).
Most úgy látszi| hogy a legrégibb írásielek a 3400-3300 körüli időbcn tűnnek fel.
E6yrc szaporodnak az adatok az I. dinasztia előtti királyokra vonatkozóla6, ezért indo-
kolt cgy ún. nulladik dinasztia bciktatása. Ennek a 0. uralkodóháznak a taglai; 1. Az U1
iclzésű sir tulajdonosa.2. Egy bizonyos lri-Hór. 3. Ka.4. Skorpió.5. Narmcr. A lista nyil-
ván bőr,tilni fog.
45. o. Az abüdoszi és a szakkarai sírok eltérő méreteinél fontos ténycző, hogy
Ábüdoszban az Umm cl-Qab királyi tcmctő sírjait - ahol nincscnck fild fclati cpít-
ményck - vetették összc a szakkaraiakkal. A felépítményekÁbüdoszban a síroktól aránylag
mc§sze, a tcrmőterület szélénálltak.
A II. dinasztia cddig crődnck nev€zett hatalmas v^Iyogtég,Ia építménycinck(Hicrakón-
polisz, a Súnet ez-Zebíb Abüdoszban) ma inkább rituális célt tulajdonítanak.
48. o, Az Ebpbantiné szigetén folyó új ásatások mcgállapitották, hogy a Huni király
korából való kőépítményncm erőd, hanem piramis volt, egyike a mo§t mét rcitélyes rcn-
deltetésű fels&c5yiptomi piramisoknak. Feltchetőlcg rituális építményekvoltak.
49. o. Ezekkel a déli piramisokkal, melycknek nincs sírkamrája, így nem lchcttek tcmet-
kezóhelyc\ intenzívcn foglalkozott Nabil Szwélim egyiptomi kutató, aki Abüdoszban
újabb ilyen kis építménytíedezett fel. Ez az ún. Szinky-piramis.Jclcnlcg már hét vagy nyolc
piramis sorolható chhcz a csoporthoz: Zawiet cl-Mcitiry két ópítmény Abüdoszban, mc-
lyek közül az cgyik kérdéscs,Nagada, El-Kula, kettő Edfu mcllctt, északra, ill. délre, Ele
phantiné. A szcilai kis piramist (Sznofru kora) újabban nem sololia a rituális piramisok
közé.
Többen próbálták már a piramisok számát fclmérni. Nabil Szwélim lcgújabb lisája a
Második Átmcncti Kor végéig137 piramist foglal magába.
Sznofru Dabszréulhi piramisa mdlctt (Vörös piramis) a kutatások napfényrc hozták a
halotti tcmplom cgy résza, mcly a király halálakor bdejcz*lcn volt és hiányzó kőíalait
téglával pótolták. A mészkő piramidion az első külön kiképzett piramis csúcs Óbi.o-
"z
dalom korából. Sznofru uralkodása sokkal hoszabb volt, mint hitték; lcgalább 40 évig volt
Egyiptom kírálya, dc az ásató R. Stadelmann 48 évct is clképzclhet6nck tart.
53. o. Ablszirban a cschszlovák ásatások felárták cgy Hcntkáwesz ncvű királyné sírját,
aki azonban ncm azono§ a gizai kjrálynéval, hancm Nofcrirkaré íclcségcvolt és
valószínűlcg Nofcrcfré és Neuszcrré anyia. Ót a lcgcélszcrűbb II. Hcntkáwcsznek jclölni.
55. o. A dah]lbbi ásatásokat jclcnlcg francia kutatók folytatiák és c6yrc több bizonltékot
szolgáltatnak a kés&óbirodalmi ctyiptomi uralomra czcn a tcrűl<tcn.

431
 5ó. o. Kermára ld. a 113. o.-hoz fűzött kicgcszítést.
h*nak Szomáliával történt azonosíását ma kétsé8bc vonják. Punt valószínűlc8
Eritrcát, a mai Etiópia cgy részétés Kclct§zudánt foglalja magába.
óó. o. Mesterségcs vízgyűjtő mcdcncék használata az Obirodalomra ncm bizonyított.
80. o, A dahsuri Vörös piramisnál végzen kutatásokra ld, a kiegészítésta 49. o.hoz.
81. o. A Kheopsz-piramis bclsejében a nyolcvanas wekbcn francia és iapán kutatók elck
tromagnctikus vizsgálatokkal és ún. gravitom&crrcl próbáltak cddig ismcrctlen kamrákat
találni, A,,királyné kamrá"-hoz vczctő íolyosó falában furásokat végcztek, különlegescn fi-
nom homokból álló rétegct találtak a kótömbök között, de kamrák ncm keniltck eló; 1993-
ban R. Stadclmann némct cgyiptológus miniatűr önjáró, fényképczó géppcl fclszerelt
íobottal vizstáltatta meg a ,,királyné kamrá'öól kiinduló, de bcfcjczetlcnül maradt
szcllőző csatornákat. A kísérlct kimutatta, hogy czek a csatornák valószínűleg több mint
60 m hosszúak voltak.
83. o. A Khcopsz-piramis külső részérl6ként ahol a kőtömbök sérültek voltak, vagy
más okból ncm iól illcszkedtck, cgyes részckcn vastagabb rétcgben is alkalmaztak kötőanya-
tot.
Új"bb"., Kheopsz-piramis kelai oldalán felszedték a beton autóutag amely alól a pi-
"
ramistól délkeletre cgy eddig ismcrctlcn kis mcllékpiramis bukkant dő. Ezzcl a Khcopsz
síria mcllctti kis piramisok száma négyrc emelkcdett. Ezck kOzül az cddig is ismcrt három
kelai kis piramis valószinűleg királynék vagy más családtagok tcmetkczéscrc szol6ált.
Az utóbbi évek vizsgalatai igazolták, hogy a déli oldalon lcvő még ki ncm bontott szik
laüregbcn valóban az ötvcncs évckbcn kiemclt fahajó pária található.
87. o. A francia ásaások Szlkkaróban I. Pepi sírépítm€nyébcn további részlctckkel
gyarapitották a piramisszövcgek számát. Három királynlpirami§t §ikerült kimutatni és fcl-
színrc hoztak egy kő ajtókeret* Ncbuna királyné képévcl.
94. o. A piramistiszteletnek érdekes cmlékei azok a Ptolemaiosz-kori szarkoíágok, me
lyckcn I. és II. Pcpi piramisai perszonifikált formában, istennő és istcn képébcn ielcnnck
mc8.
IIL Mcrcszanh szülei Kawab herccg és II. Hotcphercsz voltak.
98. o. Ma már a piramisépítő munkások temctőiét is ismeriük Gizában. Sírjukra pi
ramis és masztaba alakú balmocskákat cmeltek, tehát uraikat akarták utánozni, és czcknck
a szcnt epülct forrnáknak a mágikus ercjét is meg akarták szerczni nyughclyük számára.
104. o, Mczehti assziuti kormányzó, akinck sirjában a két hadscrcgmodcll a harcos idők
cmlékétőrzi, az új kronológia alap,lál a )(I. dinasztia végénvagy I. Amencmhat idcjén
tevékcnykcdett,
105. o. Tefibi kormányzó nevét az újabb szakirodalom cgy részébenIti-ib formában
találiuk, dc cz az olvasat scm meggyőző.
109. o. I. Szcszósztrisz cgy úiabban publikált íeliratából kidcrűl, hogy lázadókkal,
rablókkal kcllctt lcszámolnia, akiket tűzhalállal büntetctt. Á hatalomátvétel atyia mc56yil-
kolása után tchát valószínűlcg polgárháborúval járt.
113. o. Knruát jelenlcg ncm egyiptomi kereskedclmi telcpnek, hancm inkább cgy núbiai
feiedclcmség (Ku$ székhclyének tartják, ahová az cgyiptomi tár5yak vagy hadizsák-
mánykéng vagy - ami valószínűbb - kereskcdclmi úton kcrültck.
114. o. Időközbcn clőkcrűlt adatok arra mutatnak, hogy a )(II. dinasztia idcién Egyip-
toín több büntctőhadiáratot és rablótámadást indított Szíria-Palcsztina területérc. Hódító
háborúkról azonban továbbra sem beszélhetíink.
115, o. Ma is vita folyik arról, hogy III. Ámencmhat vízszabályoző rendszcrc hogyan
működött, Hérodotosz szcrint hat hónapig a tóba bcfelé folyt a viz, hat hónapig vissza.
Hasonlóan írja lc Sztrabón is a lényegct: az áradás idcjén a tó felgyűitöttc a íeleslcgcs vizct,
a vízhiány idején pedig vissza lchetctt vezetni a Nílusba. A mai kutatás a talajviszonyok, a
helyi szintkülönbségek alapján inkább úgy képzcli c| a szabá|yozást, hogy a tóba valóban
bcvezették a vízfcleslcgct, innen azonban ncm lchet€tt visszacngedni. A duzzaszt᧠fonto-
sabb részc az illahuni zsilipeknél történt a BahrJuszuíon, ez a tcrület ugyanis clég magasan
van ahhoz, hogy a víz valóban visszaíolyhasson.
121. o. Aaarisz a Khatána mcllctti Tell ed-Dabaa tcrületén feküdt.
122. o. Tell d-Dabaanál az osztrák kutatók olyan freskótörcdékcka találtal melyck in-
tcnzív égci-hűkszósz kapcsolatokra mutatnak. Jcllcgzctcsen krétai stílusúspirálok, virágok
mcllett figurális jelcnetck is előkcrültck, legíontosabb a bikán átu6ró akrobata képc, A hük-
szósz uralkodók czck szerint kr&ai művészckct alkalmaztak a fővárosi épületck falainak
díszítésére.
Valószínű, hogy csak cgy Taaa (SzkenenrQ ner,ú uralkodóia volt a XWI. dinasztiának.
(A Taaa nev Dzschuti-aa-nak is olvasható.)
1Z7. o. Puntra ld. az 56. o. kicgészítését.
128, o. Ma scm világos, hogyan és mikor lett Szcncnmut kctyve§zt€tt. A régészetiku-
tatások azt bizonyítják, hogy rnindkét sírját cgyszerre kezdte építcni,
129. o. Úgy trinik, hogy III. Thotmesz elsősorban uralkodásának végc fclé fordult nyil-
tan szcmbe Halsepszat emlékévcl.
146. o.Ál sirja a nyugati, kisebbik Királyok Völgyébcn van. Bár sok hasonlóság van Tu-
tanhamon és Ay sír díszítményciközött, a megistenülés ábrázolásában észrcvchaő a
különbség. Ay csetében nem mutátták a tcljcs átlénycgülést Ozirisszá és nem hclyezték
alakját a napbárkába. Ebből az következxik, hogy nem Ay tervcztc a Tutanhamon sír és
saiát sírja dekorációját hanem a thébai papsá5, mcly - bár elíogadta Ay uralmát- így akarta
ércztetni nehcztclését velc szemben, hiszen hajdan Ehnaton lcgkózvctlenebb párthívci közé
tartozott.
155. o- Nofertai is trónörökösök anyla volt, dc czck a hcrccgck korán clhunytak.
A Királyok Völgye beiálaánál van egy sír, ahol II. Ramszesz tiz vagy tlzcnegy fia nyugo
d ott
156. o. II. Ramszcsz korában a lcgncvczctcsebb kiilfoldi politikai mcnckült Urhitcsup
volq aki III. Mursilis ncvcn apja, Muwatallis utódaként a bettita trónt birtokolta. Rövid
uralkodás után nagybátyja, III. Hattusilis fcllázadt cllenc, száműzte. Végül Urhitcsupnak
sikerült Egyiptomba menekülnie, ahol mencdékjogot kapott. Bár Ramszcsz nyilvan fel-
használa, mint fenycgctést Hattusilis ellcn, de aktív politikai szcrcpct később ncm játszott
és a íára6 nem tctt kísérletegho6y visszahclyczzc tíóniáía.
16t. o, Bizonyos, hogy a bettita birodllmal a tcngcri népck scmmisítették meg, de a frigek
aktív részvétele cbben ncm bizonftható. Lchetségcs, hogy a hcttita állam bukása után ván-
doroltak bc kiyAzsiába.
166. o.Tisztázatlan, hogy pontosan mikortól lctt Tanisz - Pcr-Ramszcsz helyctt - ural-
kodói székhcly. Az clső uralkodó, aki biztosan itt lakott, Ncszubancbdzscd (Szmcndész).

433
 A, XI. Rallszav alatt dúló polgárháborű részleteirc, a íé5ztv6r'ők céliaira vonatkozólag
több elmélet található a szakirodalomban. Annyi világos, hogy a harcok a Théba feletti
uralomért robbantak ki és Amenhotepeq Amon főpapiát megfosztoták méltóságától.
Thébát Panehszi núbiai kormányzó csapatai foglalták el. A vélcményekcltérnck abban,
hogy a király hívta-e bc őkct Amenhotep ellen, vagy pedigAmcnhotcp segítségércérkeztek.
167. o. Tentamon, aki együtt gyakorolta a hatalmat északon Szmcndésszcl, cgy újabb
fcltcvés szcrint )O. Ramszcsz feleségc volt.
Ncm bizonyos, hogy Paianb vérségi kapcsolatban állt Herihórral.
186. o. A Deir cl-bahari-i rcjtckhely valószínűleg mégsem azonos Inhapi királyné sír-
jával.
l89. o, A laxori templom első udvarában álló kápolnát eredetilcg Hatscpszut emcltg
késóbb III. Thotmcsz a saját nwévcl látta el.
III. Amcnhotcp udvalában a luxori templomban 1989-bcn talajvizsgálatok során cgy
szobor-rcjtckhely került napfényre- Ncm kwesebb, mint 26 szobortal gazdagította ez a lelet
az egyiptomi plasztikára vonatkozó tudásunkat, Néhány pompás darab: trI. Ámcnhotcp
kvarcit állószobra, III. Amcnhotcp Hórusszal, Hathor és Junit istennők szobrai, Tutan_
hamon szfinx szobra, Horcmheb és Atum szoborcsoportja, Horemhcb Ámon clőtt, Amon
és Muq ágaskodó kobra (Ámon-Re-Kamute0 szobTa Taharka korából, A szobrokat a késő
római idóbcn ásták el, amikor a tetnplomot katonai tábortá (castrum) alakitották.
1,92. o. Henuttaai - ha Tcntamon valóban )O. Ramszcsz felesége volt -, ennek a király_
nak a lányaként ósszckötő kapocs volt a lamcsszida uralkodóház és Egyiptom későbbi urai
között. I. Pszuszennész csctében ncm dönthető el, hogy Szmendész vagy I. Pinodzscm
thébai főpapkirály volt az apia. Egyrc inkább úgy tűnik, hogy a Ramszeszck iránt érzctt
tisztelet kinyilvánításán tul, a )Oü, dinasztiát és a üébai főpapi családot vérségikótclék is
kapcsolta a rame§szidákhoz.
201. o. A szakirodalomban vita van arró[, ho6y Sabataka kinek a fia volt (Peye vagy
Sabaka),
Az utóbbi évek (1988) régészetimcglepetései közé taltozott Montemhat thébai
204. o.
kormányzó fla, Nezptab pompás szarkoíagjának előkcrülésc atyja sí!ában. Egy felirat
nélküli sírkamrában fcküdt. Ó is ,y'.mon 4. prőfétája" volt és a ,,Fcls&Etyiptom kor-
mányzőja" cimct ts visclte, dc ez már ncm járhatott ténylcgcs hatalommal-
2I2. o. Az abuszíri csehszlovák ásatások mcgtalálták Udzsahorrevnet őriási mérctú síriát,
dc a gondosan lepccsétclt szarkofágban ncm volt múmia.
218. o. Kétségcs, hogy a Szakkarában rlw§ő HedrbNétl"Iret-&zar királyné Ncktancbosz
fclcségc volt.
22O. o. Nag Súnlor sirja, mcly valószínűlcg a kés&római idókben pusztult el állandóan
foglalkoztat|a nemcsak Alcxandria lakossá6ána\ hanem a kutatóknak a képzcletétis.
Az eddigi ásatások ncm jártak ercdménnyel és az egretlcn cnlé\ mety több-korcscbb joggal
a sír maradványának tckinthctő, még ma is gy monolit alabástrom sírkamra, Octavianus,
a későbbi Augustus császár, mikor Kr. e. 3}ban bcvonult Alexandriába mc$ckintctte
Nagy Sándor koporsóiát és arany koszorút helyczctt a király feiérc. Több más római
császári látogatásról is tudunk. Az utóbbi ivckbcn c5y 6örög cxpedíció fcltétcleztc, hogy a
király kívánságának megfclelően a Sziva-oázisban'is építctteksírt számára és egy ottani

434
töröt §tílusú épületet próbált a király síriakéntazonosítani, dc czt az clméletet nem sike
rült elfogadtatni.
244. o. Régész*ileletek is mcgerősíti\ hogy valóban hordtak hosszú, a mai galabiára
cmlékcztctő ruhadarabokat.
250, o. Úiabb lel*ek alapján a maaka házlasiása nem E5yiptomban, hancm El&
Ázsiában történt a 6-5. évezredbcn.
280. o. A kés&egyiptomi elbcszélő irodalom ielcntős alkotással gazdagodott. Az ún.
Vandicr papirusz elbeszélésének{őhősc Meriré vaázsló, aki vállalja a halált a beteg íáraó
felépülése, életénekmc6mentése érdckében.(Alkésztisz motívum.) Miután azonban az
alvilágban értcsül, hogy a íáraó elvctte tőle íclcségéga bosszú cszközéül egy agyag embcrt
készíg melya megelcvcnít. Ez az e|ső péLda a gőbn fcltűnésére az irodalomban. Sajnos a
történct véte nem maradt fcnn.
283. o. A itmika kéráései továbbra is vitatottak az e5yiptomi költészetben. J. L. Fo§tcr
a gondolat-párok ielentőségére hívta íel a figyclma.
295, o. Dzrebatimesz síja (thébai 32. sz. sir), mclynek feltárását c€y magyaí expedíció
végzi (ld, a 17. o.-hoz fiízött kiegészítést)szemléletes példa arra, hogyan változott a
sírépitészetés a sírdekoráció a ramesszidák korában, A )(VIIL dinasztia végétól a sírkamrát
hosszú lejtős folyosókon lchetctt clérni. Dzschutimcsz, aki II. Ramszcsz korában királyi ír,
nok, Amon rna6árainak felügyclőjc, majd Eszna kormányzója volt, óriási méretű sziklasírt
képcztctctt ki magának. A bcjárati részben vannak a díszítctt termek, majd egy hosszú lci,
tős spirálisként önmaga alá csavarodó folyosó kövakezik, mely kútszcrű aknában vé5
ződik. Ennek az oldalában képczték ki alul a sírkamrát, ahol Dzsehutimesz és felesége,
Iszct, Amon énekesnőjc nyugodott. A díszítésekfő témáia a tulvilág: a száirncgnyitás szer-
taítása, az átiuás Ozirisz birodalmának kapuin, az istenek ítélótcrmc, az üdvözült lelkek
honának képe. Az cgyik képcn a sír tulaidonosa hófchér ruhában érkezik saját síria clé;
ahol himnusszal köszönti a megszcmélyesítctt Nyugat i§tennőt, va6yis a tulvilágot

Idvcz lágy!
Áldom szépséged,
jól ismerem, hatalmad,...
Uncnnoíru hajléka, tc,
ki elreitetted uradat,
holtaiban ki befogadtad
é§ bctakartak.,.

Idvcz |ég|
Tiéid mind az igazak,
színcd elé nem jut a vétkcs,
tudom: az öröklét birodalma vagy,
örökig lészer1 ki tégcd elér.
Nap mint nap nltva állsz,
a holtak revészc fcléd evez,
kapuid nyitva állnak,
pecsét ncm zárja,

435
 s kitárulnak az igazak clőtt.
Van-é csak cty, ki ncm kcrül Tchozzád?
Ki lcnnc itt, aki ncm a tiéd?
Áldott legy, ó dicső, hatalmas úrnő!...

(Rélszletek. Grigásy Éva műforditása)

A sziklasír clőtt Dzschutimcsz két tágas udvart alakittatott ki- Az udvarokba pülón be
iáraton át lchetett bclépni, csakúgy, mint a templomokba. A külső udvar tcljcsen nyitott
volt, a bclsőt három oldalon fedett perisztilium §z€géIyeztc. A belsó udvar díszitésébcz
na6y tömegbcn hozatott homokkövct, mely a Thébától kb. 150 km-re délrc lcr,ő Gcbel
Szilszile bányáiban található. Le5atább 1ó, életnagyságot mcghaladó méretű szobra állt
valamikor ebbcn az udvarban, Théba lcggazdagabb úsztségvisclői közé kellctt taítoznia a
Kr. e. 13. században.
336. o. Az állatkultusz clfajulása idején paradox módon clőfordult szent álhtok (pI.
mac§kák) mcgölésc mágikus célokból, vagy escdeg azéít,hoty a hívők számára elcgendó
állat múmiát tudjanak biztositani.
358. o. Valószínűbb, hogy a tc§t tartósításakol cmlítctt 70 nap a tcljcs mlnfthíIfu Ls
nem a nátronba fektetés időtartama.
365. o. A thóbai sírban, melyct a magyar expedíció tárt telThébáhan két há{,fu dal taláI-
ható az cls6 tcrcm íalán. Eddig mindkcttő csak Noíerhotcp pap sír!ából volt ismcrt.

Bízom benng hogy a Réfui fclűjitottváltozata, melynek kiadásáért köszöneta mondok

a Százszorszfi Kiadónak tovább fogja növclni a fáraók Egyiptoma iránti érdcklődést.

Budapcsg 1993 iúlius

pírosv tÁszLó
 ,,.o,..}<1l"o'

i-',
g,hiriá-óázi§
o

Ain D.ll. o

o
l"-
3a

NlLUs_VöLGY
(ÁTTE K lNTÉs)

100 300 km
 "t,o"dl]16uu,,'ó
_

*;3;
",.*".i^o\R\5! _,

,.o,"",
"-o,\-
HÉRAKLEOPOLlSZ

,§

*")
.6xunr.l'ur.r<gosz FELSÓ-EGY|PTOM í

1(
L,v_,€l€n1.3h.lzn;','otlev€,
l )
i]l],"']!iill"lii;.:"-,**'
o*o",r. szjul - kópl neve,
(
[.

| \ z"*., ALABAszTRöNeol|5z
"',r.,,. /

l. ""., **,r.
"--'"'\ í.'ü.iöiii'.,,,,oos. i
"u*..-l_ -- ",o.
"^
:::": \ f.l.ii"á,""i,,,
%,,_ \, \,,

m",u-
\ .l
. l,..:-+,"i,il{,jj:".:, .^._^ u^
r,-",_c.u"r.}.a-,-a._,"",.,a^"u"o,,sa,oc"o .." t '\
l
L
'lí
|.,,,^,-""
. ALABASZTRENoN
^*,*- Ho."ub olosz /
\i
!J
KUszAl' E1_1.1:rDdé
.o.. '-"-.,_-__---:_--.--=.
""o, ^,,,]"]i,
/
i ",.""-"_, í
..ú
^,,.,",,.u*o,o.,orrr,\""'j
HupszFllsz r \ ?
. T.,. / lszlu
.\ i
^""r"r", \.8"dí,, t
ApoLLóNosz rorr l \. l-c_-,.,,.e
\
l.ANTA|oPoLls7
APHRoDlTaszPotls7. l

'**'\""
slohag.1. Ahnim / PANoPoLlsz, K HEl,tMlsz
PToLEMÁlsz
El_Há3ár§lr. l, Nzsa ed,oéil l
o km
3a
50 LEPlDoTÓNPoLlsz
ErRaqaia . .\!
El_B,rba / THlNlsz / I]en
 DloszPoLlsz.
.Tidá / HERMUPoLIsz, PHRAGoNlsz

. Tellcl_fariln / BUTó

a xolsz
Dam,nhur / HERMUPoLlsz PARVA.
",a
úTosz .11ENo6

LEONTOPOLlSZ

É BUBA5zTlsz. s

ATHRlBlsz / Hdthon6d
a PHÉL

Merlmde_béni_szálame.
.lell €l_Yah!d ,c / l

LEToPoLlsz PAPREml5z .
ALsÓ- EGYlPToM (DELTA) . HÉLlUPoLlsz i /U.

Dafu.nhur hr5ználrto3 neVck

- rtlenlcs
TÁNlsz ósoros ncvek
-
oe' ó.syi9toml nev€k

0 50 km
 FöLDKözl-TENGÉR

,,z. TANlsz 'PÉL

. HÉPHAlszTosz

r T€ll Ncb€sa
. oAPHNA|.
' oJnt,l. '-

f , n,,u." . 'ouo^'S'
iruszo. ' T,ll cd,Dáb"
RBAlTHosz
/ iszmaila
i"t. p,,,.pa"
"t_*onn" ...;'-" I ílmsra_ró
. ,"--,-, PAíUMosz / PlTHoM

ész

I
ltoNToPoLlsz

t
I
'
tr Men- N oíeíPeu. Hú. l a -Ploh

2
:
 /§
e
'"t"* o{ 'Jí
ir&.:'=l
Lfrr
="6#;

§§

Áé+.§
-*,,e",",__

í Éij
t.
J:. \
-Íi
Hol.mh.h

"".,.",#"i

..-{§^-":,-9

,,,.,d jf .:
J,, §
l!,.
_í
1

t
Nyucnt- És
reLrt_rHÉen
 .-/b,-;
o§ 9
-§.,:
'll-^-"r,*.rÉl
'.{#
ÉÉ
 FELSŐ- EGY|PToM 2 +}'
o"
-.,'l.'
Edíu _ 1.1.nl.s h.stnrll!o5 névek
APoLLÓNoszPoU5z ósörö! névek
-
Hq óesyiptomi n.v.k
-
,\

f\
l\\
l \ 4".ó\L

li
lil il ..-.. *",i-.
l ,
+{,--
|' |._.,-,*__./.

t
Ahmim / pÁNbpollsz, KHEl,rMlsz i
iÉ
.!.ed_D€i. iI
LEp|DoTóNpousz i "

1^qt-9}':::];ff;:"
]:'l,.".".11,\
., LEUKosz L|MÉN
C"U"r ct-arar. r '! . KoPTosz / G.büU
|V"a,
- ,..
DloszPollsz l..lKRA / H, N.s.d.. oi,l --...ó. .,- ' Qr3rr €l,B,n.t

LUlo. / THÉBÁ! THÉBA| / UdJze!

ceb.l.,n / PATHüRlsz .
) TuPHloN .i?'.-.'
. KHNUB|5Z ..§-.' --.-

il-Kulr,-! El_Kib/ ELE|THUAszpoL|sz / Ne;.ó . B,,.

Kom €l-^hm.r / HlERA
Edíu /
KÓttpoltsz
APoLLóNoszPoLl§z
t tl"i,.n'
_/ _____-1
Kúái5tia,<:--;;ó-i;l..mi]"

|4á4\% *""
"-"''''i a.

3c
 NúB lA 1 tl964 elött]
5.1lil - i.l.nl.t h.!úll.ro. n.v.k ;:::::i§
PHltAÉ óaóröB n.vek
-
szÉyÉN loP! n.v.k
- ,.,."^",l:;,;::,.\_.. ;

K!rk!r,oárii
"í::T::];í]ff:*\i
50 km Ba|aq{tiier / PH|LAE / Pl|tx
w.at tl,ii},'-2{.-.,,
A!.zuin /szi]ÉNÉ/ sz€VÉN

,*.*,,irztrztszf .€

u",,
"_.",
. í

-,7
,. _!.,, ___.::':::)3.""*'
___>r' D.ndúr.
\
' G.rí Hu$z.in.

D.kkr / PszELK|sz.

HlERAszÜ(AMlNosz .
§

V
. Am.d. .\
Anib. / PRlMlsz MlKRA
--
";;;.1ri^:,..
"''S.-,
-,".i--.
La
Korostto i
1b ljj.,.,l;;6;;;
no"''""'7oii'ioo",,
,.,",,,,^*^o^o!)"!/' o""""' t;:;)

§ ,.,,,.""u,.""/n^o,""^ §
1,1ir8i33,..l. G.nú..

s,.mne . t. K!mm. *

NúBlA 2 ttgol etott]

F...3!
- i.l.nlé8 h.tri!l.to3 íév.k
PAKHoRA§Z ó!örós nev.l
-
8!h., óé8rictomi nev.l
-
0 60 km
 r PNUPszP.L N.b.sz

Gébe| B,rkrl F 5, katrráktl §,

l44^w|
* ,

É
('"
1
I

NúBlA 3
Kérmá _ r€lénlei h.itnálrto3 n€Y.k
MERoÉ ósó.os n.v€k
-
P€rN.b.5z ó.syip.om, n.v€k
-

0 50 l00 km
z
,í
 LKEíE-íENEfR

./"§
í'ut',.u,'.r,"..,-,,,

1,1lTANNl

-" ) . H]lébl^l.[p

**1' ,:)
^'§/,
. A!b.rrn.

§:F.,.""",i.
'§,
! '--Y

r o LD Ko z I _ f E N c E R ^.-.\^.^._, Gubl. l8uDlo!!,

UPE]
-_-_----- \",

\ií
:Árlalr, .H*". BA8lLóNlA
!;1-n
/ _
) ri*,ia,.,a
"l.. |.|nrk
(t",*
=,",-1 'jt*,la
ÍC",..._" AZ óKoRl ELő_ÁZslA
- Atdón:.§Ü J€;t1.1.m
szíRlA_PALESZT| NA AZ
;l*:ri^.," ***.* l. E.2-1. ÉvezREoaeN

t
EDol,,!
KlZZUWATNA - orszógaóv
' ).rú.5ál.m - válognév
!.oit&z - fóldíejzi név
 Tartalom

Betezetés
AZ EGYIPTOLÓGIA TUDOMÁNYA.

Az ország és l9

A NíLUS ÉsA SIVATAG , , l9

23

Az időrmd 25
Eglipton őskora ...,...,... 28

A LEGRÉGIBB LELETEK............. a
A NEOLITIKUM 30
A KóPszKoR (AENEoLITIKUM)...... 32
TöRTÉNETI PRoBLÉMÁK........... 35
KAPCSOLATOK A KÜLVI1ÁGGAL 35
PETRIE KRoNoLóGtÁJA

Az egyesités kora 38

38
39
4l
44

Az Óbirodalom ( 2635-21 55) 46

A III. DINASZTIA(2ó372570) ............ ú

A NAGY PIRAMIsoK ÉPíTőI(Iv. DINAszTr&,2570_2450) 49
A KIRÁLYI_ARISZToKRATA RÉNDSZER ....... .,. .. .. .. . 53
Az ARCíIAIKUS KoR ÉsAz óBIRoDALoM FóTIsZTvIsELoL,.......... . 57
AvEzíR.....,.... 57
A vtDÉK KoRMÁNYzÁsA,....,.,.,., 58
A KlNcsTÁR...,.. 62
HrvATALoK VAGY clMEK?..,,...,... 61
íRNoKoK 64
PAPl TlszTsÉGEK 64
FALVAK, BtRToKoK,......,..,..,..., 6ó

45l
A PIRAMlsvÁRosoK. , . , , . . . . . . , . . . . . . 1l
KÖTELEZETT§ÉGEK, KIVÁLTSÁGOK 73
14

16

AzELsŐPIRAMISoK.,.,,,..,,...,,.. 16
AHETHUFU...... 80
HoGYAN ÉPÍTETTÉK?....,....,..,,. 8l
Az ÉPtTóK 84
Az UTÓDoKPIRAMISAI...,...,....,.. 85
AszFINx......... 88
A PtRAMIsoK FBLTÖRÉSE,...... 90
A PIRáMIS SZIMBoLIKÁJA ....,...... 92
TEMETŐK A PIRAMISoK MELLETT. . . 94

A zűrzavar időszaka ( Első Átmeneti Kor 99

AzösszEoMlÁs ........,..99
AKÉTKIRÁLYSÁG ......... lo4

A Középbir odalom ( 2040-1 785)

Á xI. DINAszTlA (m4o-|99|) . . . . . . . . . , . . . . , . . . . . r0?

A KöZÉPBIRoDALoM MEGszIIÁRDUtÁsA .,. .. ,,...,.. ..,...,,... lo8
TÁRSADALoM ÉsTULAJDoN .....,..,...,..,.. rlo
EGYIPToM IióDíTASAI A KóZEPBIRoDA]-oM lDEJÉN . . . . . . . , , . . , . l|2
A KöZÉPBIRoDALoM UToLsó ÉVTIZEDEI; ÉPíTÉszET . . . . . . . . . . . ll5

A Második Átmeneti Kor (1785-1552).... ................. lr8

AXIII-XIV.DINASZTIA............_. ........... ll8

A HüKszósz KoR . . _. .. .. . . t2o
NI]BIA MÁsoDIK ÁTMENETI KoRA . ... . . . . . , . . l24

Az Újbirodalom L25

A xvIII- DINASZTI A (|552-1106\ KEZDETE . . . . . . . . . .. . . .

HABORÚ ÉSBÉKE 126

Az AToN-REFoRM ELőZMÉ,NYE!...,. l33
AHARC,...,..,... l35
ATON LENYUGSZIK A FÉNYHEGYEN l44
A KORMÁNYZÓ KIRÁLLYÁ LESZ L41
A NEMZETKöZI HELYZET...,.,...., - l50
Axtx. DINASZTIAKEZDETE.,,,,..,. l54
II. RAMszEsz.,.,. l55
A xlx. DINASZTIA t/Iol-so KIRÁLYAI. A xx. DINASZTIA.. ........ ........ l59
KöZIGAZGÁTÁS, Fó ÁLLAMI TISZT§ÉGEK . .......... .. ló8

452
A K-ÉzMűvEsEK, MIJNKÁSoK HELYZETE Az úJBIRoDALoM IDEJÉN . . , . , . . 170
A PARASZT sÁG . , .
A FÓLDTULAJDON L74
SZoBoRALAPITVÁNY-FöLDEK,.,...,. l7ó
A RABSZOLGASÁG l76
A KATONASÁG I77
KERESKEDELEM 119
l8l
l82
t86

Későkor l92

A xxl, DINASZTIA (l07M45).,,,,.,.,. |92

THÉBA.... . -....,. í93
A LÍBnI URALOM 196
EGYIPTOM, A NAPATA BIRODALOM ÉSASSZÍRIA l98
AszAtszl KoR(ó64-525) KEZDETE,..,,.,.. 2o1
A KÜLPOLITIKA A SZAISZI KORBAN . 205
A BELSÓ HELYZET 2oa
A szAlszl KoR KULTúRÁJA.,......,.
EGYIPTOM ÉSAZ AKHA1MENIDA BIRODALOM 2|0
AZ ELEPHANTINÉI KOLÓNIA 2|4
Az UToLsó FARÁóK,,,,..,..,,..,.., 215
NAGY SÁNDOR EGYIPTOMBAN 2l8

A kiróly
22l
226
KIMLYSÁG AZ t]JBIRoDALoMBAN 227

A íejlődés íő aonalai . .. . . . . . . . .
. 236
Mindmnapok, magánélet, esalád ........... 239

A szüLETÉsTöL Áz öREGSÉGIG. . . . . 239

RUHÁZKODÁS, PARÓKA, ÉKSZEREK 243
AZ oTTHoN 245
ÉTELEK, ITALoK. 247
HÁZIÁLLATOK 249
A KÉZMÚVESSÉG. 25l
JÁTÉK,sPoRT,.., 252
LAKoMÁK-.,.,... 255
ZENE ÉsTÁNc. , . . 256

453
CSILLAGÁSZAT 264
265
267
268

tNTELMEK 27o
Az ELBESZÉLÓ lRoDALoM........., 276
HIMNUSZ, LÍRA 28|
Ml ros7, 8l

Az egyiptomi oallás 3o7

LÉLEKHIT ÉsERöTAN ..,..,.,,..,., 301

ISTENEKÉs A soRs ........,......... ?ú
A NAB A HoLD ÉsA FöLD . , . , . . . . . . , 3ll
ozlRrsz ÉsC§ALÁDJA......,. .... .. , 315
NÉITH ÉS SZELKET 320
HARoM HÁRoMsÁG.,,............... 32l
szENT ÁLLAToK, ÁLLATISTENEK. , . . 330
FÁI<'FÉTISEK.... 338
ALACSoNYABB RANGÚ ISTENEK, DÉMoNoK..,,,. ...,,,. AL
ISTENEK ÉS lSTEN 345

Túloilaghit ,...,. .........34g

A LELKEK oRszÁGA ....,., 149
BEJuTÁs ÁTúLVILÁGRA............ ........... 350
HALoTTí RíTUsoK ................. ,.-,..-..-. 352
BAI-ZsAMozÁs, MúMIÁK ........... ....,,..... 357
TúLVIIÁG ÉsTÁRSADALoM. . . . , . . . . . . .
.. . .. . . 35g
szKEPTlcIzMUs .... ,... ... 362

Hogyan téIehedett az egyiptomi ember a világről és öntnagáról?.. . ........ . 367

A TEREMTÉS 7
Az EMBER MEGJELENÉSE A FöLDöN 3?l
AZ ELSŐ BÚN ÉSA ROSSZ EREDETE . .
EGYIP,roMI GoNDoLKoDÁs, szIMBoLIKA... .... -...,., 315
A FIZIKÁI vuÁGKÉP.,......,......,. 377
TÉRÉsIDő,...,.. 380
ÖRÖKKÉVALÓSÁC É,S VÍLÁGVÉGE 383

454
Uttiszó. .....,,....386
Dinasztűk .....187
Rőltidűések ...............3g3
Irodalmi tójékozaa' ..... 394
Iapek ieanehe ...,,.......4o4
Névrrufua' .,,,....., ,o9
A kgglakrabban előforiluló egiptottli nevek, szaoak adoruí?,yos átírdsa pl
Uaíszó. a mdsoilik kiaiüíshoz ....... 429
Thképek ..,...... 137
Tartalom ........ 45l
 l

A Sázszorszép Kiadó é§ a BUK Kft. k@ös kiaűsában késziilt

Felelős kiadó a Sázszorszép Kft, úgyv€zetö i8azgatóia
Késziilt a sázs7ní§,?Ép Kft. nyomdáiában
Felelős vezet6: Sándor Gábor
-'
M€rendelhet6 e BUK Kft.-nél
1074 Budape§t, Vöí6§Earty ura 5.
lblefon: 122-86-14 t