Autómárkákat böngészve továbbgöngyölítettem a gondolat fonalát: hogy is van jelen Krisztus az egyházban? Miért kell a hívő embernek megújulnia? Mitől tud hite, a jézusi tanítás időszerű lenni, történelmi koroktól függetlenül? Miért nem jár le annak szavatossága? Az evangélium miért nem megy ki divatból, miért nem lesz idejétmúlt? Miért lelkesednek az emberek a spiritualitásért? Miért nem lehet eldobni, mint szakadt cipőt, melynek sarkát eljártuk és félretapostuk? És most hagyjuk az egyház ellen felhozott „objektív” gumicsontokat. Nem érdemes szót pazarolni rájuk.

A fogyasztói világban csak az utóbbi évtizedek alatt hány árucikk, divatos cucc arculatváltását, eltűnését megéltük már. Megszűnt irántuk a kereslet, átalakultak/megnőttek az igények, jött helyettük jobb-szebb-kívánatosabb, nem fejlesztettek időben, túlhaladta őket a divat, a fogyasztói szokás, és lecseréltük, mint használt autógumit.

Apropó autó. A világmárkák közelharcot vívnak a vásárlók kegyeiért. Ma jobban, mint valaha. Folyton újabbnál újabb extrákkal szédítik a törzsvásárlókat, a tömegcikkek meg az árakkal operálnak, a gyártók így jutnak eszméletlen haszonhoz. Hiszen nekik a pénzünk kell. Gyártási filozófiájukban a hiúságunkat célozzák meg, és egymással vívnak élet-halál küzdelmet, ki robban be hamarabb a köztudatba egy-egy újabb, hajmeresztő dizájn-ötlettel, ki tör be a piacra egy még szokatlanabb külsővel, felszereltséggel, mennyivel tud többet az egyik típus a másiknál… A minőségibb fajták még minőségibb alapanyagból dolgoznak, szinte (újra) kézi munkával. Kényelmi kínálatuk palettája egyre szélesebb, sőt már szerelőhöz sem kell vinni az autót, mert a márkaszerviz alkalmazottja házhoz jön, és haza is hozza a megjavított járgányt. A vevő szinte minden óhaját azonnal, egyből teljesítik, hiszen annyival többet is fizet ezért. Az átlagon felüli minőséget, a felsőbbrendűség életérzését, az egyediséget fizeti meg. Számára az embléma a tartalmat jelenti. Ezzel mutatja ki a márkahűséget. Ezért képes sokkal nagyobb felárat fizetni, mintha pusztán csak a használhatóságot, vagy az olcsó fenntartást helyezné előtérbe. A cégek meg azzal honorálják, hogy folyton újítanak, fejlesztenek, mert hanem: eltűnnek a süllyesztőben. A nagyhalak lenyelik a kicsiket. Ez van a piacon, minden téren. A kisgömböc meséje ipari változatban.

Ezzel szemben Istennek nem a pénzünk kell. Hanem a halhatatlan lelkünk. Az a valódi prémiummárka az Ő szemében.Arra vigyázzunk, s érte semmit ne sajnáljunk. Pont a Lélek-jelenléttel szeretné erősíteni éberségünket!

Ő nem fél attól, hogy nem kel el az áruja, hiszen mindannyian az ő tulajdona vagyunk. S Ő nem akar minket eladni az ördögnek. Legfeljebb mi szaladunk erre a vásárra, önként.
Az egyházban ezért nincs ez a kínos megfelelési kényszer. Az evangélium, az örök értékek és igazságok nem biznisz-téma. Sem az eltűnés veszélye, sem a lemaradás ódiuma nem teszi gondterheltté Krisztus közösségét. Miért? Mert a Szentlélek nem a piacra termel. Nem kell megfelelnie semmilyen Mefisztó-támasztotta ISO-követelményeknek.És mégis képes megújulni. Egészen friss, naprakész érzéseket, gondolatokat, ötleteket súgni a rá nyitott hívők szívébe-agyába. Isteni erejével állóvizeket mozgat meg, innovatív sugallatokat, elképzeléseket és gondolatokat bocsát minden nemzedék rendelkezésére, néptől, foglalkozástól, társadalmi helyzettől függetlenül. Működik az egyetemek katedráinál, a kórházműtőkben, de a parlamentekben, iskolák padjaiban is. Ott fúj a mezőn, a szántó-vető ember lelkében, a művész megfoghatatlan elképzeléseiben, vezeti az író tollát, a festő ecsetét, a mérnök ceruzáját egyaránt.

A Szentlélek az új felfedezések, a találékonyság, a megújulás valódi Okozója. Ő az inspiráló, Ő van az újjáteremtő, kreatív megérzések, gondolatok, bátor, merész változások mögött, Ő biztatja a tenni akaró fiatalokat, a tapasztalataikat továbbadni akaró, bölcs öregeket: merjenek változtatni! Csapjatok bele, gyerünk, így lesz mélyebb,szebb, igazibb, jobb az emberek élete! “Ne szisszenj minden kis szilánkhoz” – ahogyan József Attila mondaná…
Nemcsak az eredmény különbözteti meg (hiszen nem rombol, nem pusztít, nem okoz katasztrófát) a sátáni kísértőtől, hanem a motiváció. A Szentlélek Isten szándékát juttatja érvényre. Mert ő nem azzal ösztökél, nem azzal az indokkal űz-hajt, hogy gyerünk, építsünk tornyot, mely felér az égig,… gyerünk, lopjuk el a tudást az istenektől…, legyünk olyanok, mint Isten…

A Szentlélek Isten országát, az Atya dicsőségét, a Megváltó Jézus örömhírét erősíti, terjeszti és valósítja meg. Nem önzéssel, haszonnal, hátsó szándékkal, kapzsisággal és hazugsággal operál, hanem szeretettel, hűséggel, irgalommal, törvényekkel, renddel. Nem káosszal, nem szabadelvű, felhígított, karakter nélküli, puhány, a világnak megfelelni akaró barbikkal, nem fogyasztókkal és ráncigálható bábukkal, hanem a szeretetére igent mondó, amellett következetesen kiálló, lelkes, Lélek-orientált istenarcokkal. Úgy, hogy a Jézusban közénk jött Igazságot szilárdítja meg, teszi egyértelművé.

Őt, a Lelket várjuk most pünkösd kilencedjén. És utána is, szünet nélkül.

Sebestyén Péter