..nem kellett élt vasalni a farmerbe . Mindennapi élet a szocializmusban 978-963-9540-85-9

Table of contents :
5......Page 7
7......Page 9
9......Page 11
15......Page 17
17......Page 19
18......Page 20
21......Page 23
22......Page 24
24......Page 26
26......Page 28
28......Page 30
31......Page 33
37......Page 39
48......Page 50
49......Page 51
52......Page 54
54......Page 56
56......Page 58
59......Page 61
61......Page 63
66......Page 68
69......Page 71
72......Page 74
79......Page 81
82......Page 84
85......Page 87
86......Page 88
104......Page 106
107......Page 109
116......Page 118
Oldalszámok......Page 0
_1......Page 1
_2......Page 2
1......Page 3
2......Page 4
3......Page 5
4......Page 6
6......Page 8
8......Page 10
10......Page 12
11......Page 13
12......Page 14
13......Page 15
14......Page 16
16......Page 18
19......Page 21
20......Page 22
23......Page 25
25......Page 27
27......Page 29
29......Page 31
30......Page 32
32......Page 34
33......Page 35
34......Page 36
35......Page 37
36......Page 38
38......Page 40
39......Page 41
40......Page 42
41......Page 43
42......Page 44
43......Page 45
44......Page 46
45......Page 47
46......Page 48
47......Page 49
50......Page 52
51......Page 53
53......Page 55
55......Page 57
57......Page 59
58......Page 60
60......Page 62
62......Page 64
63......Page 65
64......Page 66
65......Page 67
67......Page 69
68......Page 70
70......Page 72
71......Page 73
73......Page 75
74......Page 76
75......Page 77
76......Page 78
77......Page 79
78......Page 80
80......Page 82
81......Page 83
83......Page 85
84......Page 86
87......Page 89
88......Page 90
89......Page 91
90......Page 92
91......Page 93
92......Page 94
93......Page 95
94......Page 96
95......Page 97
96......Page 98
97......Page 99
98......Page 100
99......Page 101
100......Page 102
101......Page 103
102......Page 104
103......Page 105
105......Page 107
106......Page 108
108......Page 110
109......Page 111
110......Page 112
111......Page 113
112......Page 114
113......Page 115
114......Page 116
115......Page 117
117......Page 119
118......Page 120
119......Page 121
120......Page 122
121......Page 123
122......Page 124

Citation preview

M aDok-füzetek 8.

1>

2

M AD O K - FÜ Z E T E K

8/2013

------------ ------

1

1

HAMMER ...nem

kellett

Mi nde n n ap i

FERENC

élt

élet

vasalni

a

a

farmerbe

s z o c i a l i z m u s b a n

Tanulmányok

O

N épraj zi M úzeum

Budapest Néprajzi Múzeum 2013

3>

Ham m er Ferenc ...nem kellett élt vasalni a farmerbe Mindennapi élet a szocializmusban Tanulmányok Szerkesztette

Fejős Zoltán Frazon Zsófia

A 1. 2. 3. A. A 1. 2. 3.

címlapon szereplő képek: Tabló az oroszórákhoz. Az iskola és a tábor, részlet, Sarnyai Krisztina felvétele Baba-mam a társasjáték kislányoknak. Társasjáték, részlet, Hammer Ferenc felvétele Tabló az oroszórákhoz. Az iskola és az áruház, részlet, Sarnyai Krisztina felvétele Tabló az oroszórákhoz. A falu, részlet, Sarnyai Krisztina felvétele hátsó borítón szereplő képek: A Gazdálkodj okosan! lakása és berendezési tárgyai, részlet, Sarnyai Krisztina felvétele Irány a világűr! társasjáték, részlet, Hammer Ferenc felvétele Tabló az oroszórákhoz. Az iskola és a tábor, részlet, Sarnyai Krisztina felvétele

Fényképezte

Sarnyai Krisztina, F. Szalatnyay Judit Olvasószerkesztő

Sebes Katalin Angol szöveg

Rachel Maltese Grafikai terv

Gerhes Gábor Nyomdai előkészítés M edve Z s u z s a /A rt-A n d Produkciós Iroda Nyomdai kivitelezés

Komáromi Nyomda és Kiadó Kft. © Néprajzi Múzeum, Budapest, 2013 © Ham m er Ferenc, 2013 Felelős kiadó K e m e c s i L a jo s főigazgató

A Néprajzi Múzeum fenntartója az

A kötet m egjelenését tám ogatta a

www.neprajz.hu ISBN 978-963-9540-85-9 ISSN 1589-4932

M AD O K - FÜ Z E T E K

8/2013

------------ '

'

’

E m beri E rőforrások M in is zté rium a

n

E l ő s z ó

A MaDok-füzetek nyolcadik kötetében most kicsit minden más. Változik például a szerzői pozíció: eddig nem jelent meg könyv egyetlen szerzőtől; olyantól, aki nem a múzeumi szcénában tevékenykedik. Most igen. És új réteggel bővül a „jelenkor" fogalma is: hiszen eddig nem nagyon kacsintottunk a rendszerváltásnál korább­ ra. Most mégis ezt tesszük. Nézzük, miért! A ...nem kellett élt vasalni a farmerbe. Mindennapi élet a szocializmusban című tanulmánykötetben Hammer Ferenc szociológus négy tanulmánya olvasha­ tó. Farmernadrág, táblásjátékok, kamionosok és éjszakai élet a szocialista Magyarországon: ismert és ismeretlen tárgyak, szereplők és helyszínek. Az időszak, ame­ lyet a szerző vizsgál nem a minket közvetlenül körülvevő jelen, hanem a közel­ múlt. A történetek o tt érnek véget, ahonnan a MaDok-program számára a „jelen" indul. Jogos a kérdés: m iért van ez így? A praktikus, könnyen értelmezhető és módszertanilag megalapozott időha­ tár meghúzásának akkor van értelme, ha egy kutatás és egy koncepció az időn vagy a kronológián alapul, esetleg az időhöz és a kronológiához képest nyeri el értelmét. A MaDok-program így indult 2003-ban. Tíz éve a rendszerváltás prakti­ kus időhatár volt: a rendszerváltást jellemző kulturális és társadalmi változások indokolták, hogy 1989 legyen a kezdőpont. Továbbá abban is segített, hogy bát­ ran vállaljuk: a jelen valóban az itt és most, nem csak hétköznapi fordulat, amely

kell hozzá elmondani az egész történetet a tejfehérjéből készített galalithgom btól a textilipar forradalmáig. Ellenben fontos megérteni, hogy mit jelent ma Magyarországon az ázsiai tömegcikk, a vásárlók miért döntenek az olcsó, márka nélküli termékek mellett, vagy miként töltődnek fel ezek a tárgyak a mindennapok során történetekkel, és mindebben hova helyezhető a múzeum m int a tárgyku­ tatások fontos területe. Miként kapcsolódnak össze a kortárs mindennapok a hét­ köznapi emberekkel és a jelenkori tapasztalatokkal? Hammer Ferenc négy tanulmánya a rendszerváltás előtti Magyarországon játszódik. Szereplői hétköznapi emberek, akárcsak mi magunk, csak még fia ta ­ labbak, és egészen más a mindennapokhoz és a hétköznapi tárgyakhoz - a javak­ hoz - való viszonyuk. Az eltérésnek kulturális jellegzetességei és politikai okai egyaránt vannak. Egyrészt a mindennapok teljesen más belső mechanizmus sze­ rin t működtek: mást je le n tett a munkahely, a tanulás, a közösség és a szabadidő. Másfelől a politikai kontroll nemcsak a javak, hanem a tapasztalatok áramlását is nehezítette. És persze már ekkor is voltak tárgyak, emberek és helyzetek, ame­

bárm it jelenthet. A döntés célja az volt, hogy a kutatások fókuszpontja az aktuá­

lyek a határokra és a (vágyott vagy vélt) lehetőségekre m utattak rá: a farmer, a Gazdálkodj okosan! és a Monopoly, vagy épp egy kamionsofőr. A tanulmányokban a tágabb összefüggések m ögött az apró részletek válnak élessé, már-már átélhetövé: a farmerbe rejtett szabadság és vágy, a táblás tá r­ sasjátékok gazdasági és politikai rendszert támogató, vagy épp kritizáló attitűdje,

lisjelenre kerüljön, és a „jelen" ne csak egy időpillanat legyen a „történet" végén.

vagy egy meseszerűvé növesztett határátlépő figura, a kamionos és egy kulturá­

A m últorientált múzeumi munkában ez a megközelítés módszertani szempontból fontos. Arra hívja fel a figyelmet, hogy a kutatás tárgyától nemcsak időben, hanem a módszertani térben is meg lehet tenni a szükséges két lépés távolságot: ahonnan a kutató már elemzően tekinthet a témára, a terepre és a tárgyra.

lis a ttitű d , amely a szabad és kritikus gondolkodásra és a művészi kifejezésre

De a módszertani döntés nem egyenlő azzal, hogy a szereplőket, a tárgya­ kat és a terepet kitépjük az időből, vagy azt gondolnánk: ne volna történetük,

terem tett alternatív közösségi lehetőséget a Kádár-rendszerben. Az ötvenes évektől egészen a kilencvenesekig ta rt az az időszak, amelyet a szerző a tanul­ mányokban vizsgál: szakirodalom, interjúk, személyes történetek, továbbá saját tapasztalatok és élmények alapján. A társadalomtudományok felségterületén jár az olvasó, és jóllehet nem a múzeum és a múzeumi gyűjtemény a vizsgálat és

időben változó form ájuk és mintázatuk. Ahhoz, hogy megértsük, miként vált pél­

a kutatás terepe, mégis a mindennapi tárgykultúra felől bontakozik ki a hétköz­

dául a hetvenes években elterjedté és hétköznapivá a műanyag, nem lehet figyel­

napi élet: a mindennapok, a szabadidő és a fogyasztás tárgycentrikus világa.

men kívül hagyni a 20. század első felét, a második világháborút, az olajembar­ gót, a keletnémet és a szovjet szocialista műanyagipart. Amikor viszont egy kínai nejloning mai helyét és szerepét vizsgáljuk a fogyasztói kultúra színpadán, nem

A szerkesztő

El ős z ó

7>

Bevezetés Szüleimnek, Gébele Erzsébetnek és Hammer Ferencnek

A „mindennapi élet" kifejezés az egyik legfényesebb karriert fu to tta be az elm últ száz év politikai, művészeti és társadalomtudományi fogalmai között. Az első világháború, az azt lezáró politikai döntések, illetve forradalmak számára az egyszerű kisember kulcsfigura volt, akinek érdekeire, értékeire, anyanyelvére, kultúrájára hivatkozva hozhattak politikai döntéseket, függetlenül a nemzeti, illetve politikai zászló szí­ nétől. A gazdasági világválság hatásait korrigálni kívánó állami p o liti­ kák szerte a világon ismét csak a kenyérkereső és - új motívumként a fogyasztó kisembert helyezték a gazdasági reformok középpontjába. A második világháború tragikus újdonsága a totalitás volt, azaz az áldo­ zatok nemcsak a csatatéren estek el, hanem a hadviselő országok egész területe, illetve lakossága vált a háborús pusztítás és módszeres népir­ tás áldozatává. A hidegháború politikai csataterei ismét csak, többek között, az ellenfél otthonaiba tevődtek át, ahol is a politikai propagan­ da, illetve a dezinformáeió célja az ellenség hátországának destabilizá-

dennapok egyszerű meghittsége, a másiknak ideológiai apparátus és szim­ bolikus erőszak. A második világháborút követő amerikai gazdasági fellendülés és társadalmi átalakulás, különösen a fogyasztói kertvárosi életforma elterjedése hangsúlyosabbá tette a szimbolikus határok, illetve csopor­ tok szerepét az amerikai társadalmi struktúrában. Az amerikaiság lényegét egyre inkább az amerikai életforma félprivát-félnyilvános spektákulumai jelentették a résztvevőknek és a külvilágnak egyaránt. A társadalom növekvő komplexitása, sok vonatkozásban a fogyasztás adta jelentések mentén, a modern társadalmakra jellemző anómiás helyzeteket hozott létre. Az egyre nyilvánvalóbb társadalm i-kulturális ellentmondásokra, amikor is a tegnap eszközeivel a ma fejleményei immár nem voltak megérthetök, drámaírók, publicisták és társadalomkutatók m utattak rá munkáikban. A Tennessee Williams 1947-ben, a Broadwayn bem utatott, Pulitzer-díjas A vágy villamosa című darab­

lása volt, megint csak a mindennapi élet olyan fogalmai segítségével,

jában - fé rfi főszerepét a fiatal Marion Brando játszotta testhezálló,

m int a fogyasztás, az átlagember rendelkezésére álló választási lehető­

alsónemű nélkül viselt Levi's 501-es farmerban, mely maszkulin test­ kontúrjait vo lt h iva to tt kiemelni - a négyszeresen kitü n te te tt háborús hős viharos magánélete mindenről szólt, csak a megnyugtató, stabil családi értékekről nem. Az életstílusban és az értékekben végbement

ségek, az utazás vagy a biztonság. A mindennapok politikuma a KGB, a brit Foreign Office vagy CIA stratégiai irodáiból a hatvanas évek végére kikerült az utcára: a nonkonformista diákzavargások jelszavai gyakran az igaz, autentikus élet igényét hangsúlyozták. A párizsi tü n te tő diákok

változások és konfliktusok egyik legpontosabb elemzését A rthur M iller

m ellett a fogyasztói ipar marketingesei, de az idős Lukács és tanítványai

végzi A z ügynök halálában, ahol a Loman család darabokra hulló éle­

is a mindennapi élet más-más utópiáját fogalmazták meg, azaz így vált

té t csak egyre nagyobb hazugságokkal lehet átmenetileg összeabron­

maga a fogalom is v ita to tt konstrukcióvá, hiszen ami az egyiknek a min­

csolni. Az autentikus élet, a szorongás és az amerikai társadalmi érté­

9>

kék változásait elemzik az olyan munkák, m int David Riesman szocioló­ giai bestsellere, A magányos tömeg (1950), C. W. Mills White Collar The American Middle Classes (1951) című munkája (ennek köszönhetjük a státuspánik kifejezést) és valamivel később Vance Packard The Status Seekers (1959) című könyve, mely a mindennapi életből ellesett pél­ dákkal (hogyan helyezi el például a társadalmi ranglétrán a beszélőt az, ha visszakérdezve nem a felsőközép „Pardon?", hanem a póriasabb „Mi?” kifejezést használja) illusztrálja a középrétegek szorongását. A második világháborút követő társadalmi értékrendszer-változás, ille t­ ve anómia egyik kulcseleme az volt, hogy a fogyasztói kultúra és a sza­ badon választott életmód, m int nehézsúlyú érvek (freedom o f choice) a hidegháborús diskurzusban, egyre nehezebben voltak összeegyeztet­ hetők a politikai vezetés és a társadalom főárama által még nagyrészt mindig érvényesnek te kin te tt erény, illetve patriarchális kultúra nor­ máival, mely konfliktusok a fiatalság életének kérdéseivel kapcsolatban bukkantak fel a legélesebben.

10

csak azon dolgok kutatása a fontos (például az órahasználat elterjedése a brit társadalomban), amelyeken a korábbi szakmai közvélekedés szerint nem volt m it vizsgálni. A rthur E. Im hof elemzései a korai modern falusi életről éppúgy alulról mutatják meg a történelmet, m int Carlo Ginzburg értelmezése a középkori ember világképéről egy friuli molnár története alapján. Norbert Elias figuratív szociológiája sok modern mindennapi norma és szokás forrásvidékét középkori szokásokban véli felfedezni. A mindennapi élet szerkezeteit, cselekvéseit vizsgáló történettudo­ mány különös súlyt fektet a személyes tapasztalat rekonstruálására, illetve arra, hogy az egyszeri ember szubjektív világa miként kapcsoló­ dik a történettudom ány által szokásosan vizsgált nagy szerkezetekhez, a politikához, a gazdasághoz, a valláshoz vagy a háborúkhoz. A társa­ dalomtudományi megértés (Verstehen) efféle stratégiája azt mutatja meg, hogy a kisember (vagy épp egy mezei arisztokrata) egyszerű hét­ köznapjai miként kapcsolódtak esetleges módokon úgymond a „nagy" történelem folyamataihoz. A cselekvő szerepét így szükségképpen rela-

Ám nem csupán a tinédzserek vad élete je le n tett dilemmát az egyre

tivizáló elgondolás kritikája nem véletlenül akkor született meg, amikor

differenciáltabb és sokrétűbb kérdéseket feltevő társadalomtudomá­ nyok számára a mindennapi élet kapcsán. A filozófiai fenomenológia nyomán a banktisztviselőként dolgozó Alfred Schütz szabadidejében megrajzolja a mindennapi élet fenomenológiájának alapvonalait, míg

a megértés tárgya a Harmadik Birodalom német kisembereinek m in­ dennapi élete lett. A német Alltagsgeschichte egyik vitája - nevezete­ sen, hogy a módszertan szükségképpen megértőbb-e a kelleténél a ko­ rabeli cselekvőkkel szemben tetteik morális következményeit illetően -

szintén a napi praxis szerkezeteire összpontosítva jelentkezik Henri

tanulságos lehet a hazai elnyomó politikai rendszerek mindennapi életét

Lefebvre a mindennapi élet marxista kritikájával, szemléletében sok

vizsgáló történeti kutatások számára is. A Kádár-rendszer működésének

szempontból átfedést mutatva Horkheimer és Adorno A felvilágosodás dialektikája című (amúgy később hatvannyolcas alapművé váló) köny­ vével. Michel Foucault történeti-filozófiai-szociológiai munkáiban vázolja fel a modern élet reguláit létrehozó kórházak és börtönök szere­

leírásakor a mindennapi élet tényei és eseményei nem csupán mint

pét a nyugati modernitásban. A hatvanas évek közepére Roland Barthes

mikroszociológiai érdekességek esnek a latba, hanem a rendszer műkö­ désének alapszerkezete tárul fel, amikor a napi rutinokban rejlő normák megmutatják, meddig és hogyan ért el a hatalomgyakorlás logikája az emberek életében, és honnantól kezdve volt csupán falra hányt borsó.

már nevet szerzett a mindennapi kultúra apró-cseprő jelenségeit elem­

A mindennapi tapasztalat rekonstruálása során a korszak populáris kul­

ző cikkeivel (Mitológiák), melyet követett A divat mint rendszer. Peter Berger és Thomas Luckmann 1966-os munkája, A valóság társadalmi felépítése, a mindennapi élet kulturálisan konstruált jellegét hangsúlyo­ zó befolyásos társadalomtudományi tradíció alapműve lett. A történettudományokban az Annales és nyomában a m ikro-történetírás, a történeti antropológia és az oral history veszi szemügyre

túrája azért kulcsfontosságú, mert a népszerű kultúra előállítása, ta r­ talma és fogyasztása közvetlen és áttételes módokon sokat elmond az ő t éltető fogyasztói figyelem alapjául szolgáló értékekről. Ebben a könyvben négy tanulmányban tárgyalom a szocializmus (1949-1990), ezen belül is döntően a Kádár-rendszer mindennapi éle­ tét. E munka nem monografikus teljességgel ad számot a társadalom

a múlt korábban nemigen vizsgált elemeit. Míg Fernand Braudel számára

életmódjának teljességéről, hanem a cselekvések és aspirációk négy

a mindennapi élet olyan kérdései, mint a sófogyasztás vagy a selyem vise­

olyan, olykor egymást átfedő területét tárgyalja, melyek mindegyike

leté egy nagy ívű gazdaságtörténeti vázlat építőkövei, addig a teljesen más történetfilozófiai paradigmát követő E. P. Thompson számára ismét

valahogyan kapcsolatban áll az élet illékonyabb, komolytalanabb ese­

M A D O K - FÜ Z E T E K

8/2013

ményeivel: a fogyasztással, a játékkal vagy a divattal.

Az első tanulmány megmutatja a farmernadrág elterjedésének főbb stációit Magyarországon, s tartalmán túl módszertanilag ajánl gondol­ kodásra, megfontolásra érdemes szempontokat a művelt olvasónak és a szakembernek: a kutatás empirikus alapja mintegy 140 történet, melyben szerzőik beszámolnak első farmernadrágjuk történetéről. Ez a fejezet a farmertörténeten keresztül írja le a mindennapi élet fontos szociokulturális változásait az 1957-1990-es időszakban, és megm utat­

talán, mibenlétével kapcsolatban reményeim szerint képes párbeszédre szólítani azokat az olvasókat, akiknek lehetnek akár személyes, akár továbbadott emlékeik a szocializmusról. Ha másképp nem jelzem, minden eredetileg angol nyelvű szöveg fordítása az én munkám. Az egyes tanulmányok lábjegyzeteiben köszö­ netét mondok azoknak, akik segítették munkámat. Itt most először

ja, hogy a ruhaviselés gyakorlatai, illetve annak szabályozásai miként testesítették meg a társadalom és a hatalom alkudozását az autonómia

külön is megköszönöm a farmerkutatás összes válaszadójának, hogy megosztották velem és persze a külvilággal olykor kimondottan szemé­ lyes ifjúkori élményeiket. Hálás vagyok a Néprajzi Múzeum munkatár­

és a konformitás kérdéseiben.

sainak, Fejős Zoltánnak, Frazon Zsófiának a kiadás megszervezéséért és

A második tanulmány módszertanilag jóval szokványosabb eljárást követ, hiszen a táblás játékok (főként a Gazdálkodj okosan!) szövegelemzésén alapszik. A tanulmány ugyanakkor néhány hipotézist is meg­ fogalmaz azzal kapcsolatban, hogy a hidegháborús kultúrpolitikák m iért alkalmaztak oly előszeretettel a mindennapi élettel kapcsolatos

Sebes Katalinnak, hogy megszelídítette kéziratomat. Köszönöm a jelen szövegek korábbi változatait megjelentető kiadóknak, az Argumentum Kiadónak és a Budapesti Történeti Múzeumnak (H ammer 2009a), a Café Bábelnek (H ammer 1997b; H ammer 2001), a Médiakutató folyóiratnak (H ammer 2 0 0 9 c), a L'Harmattan Kiadónak és az ELTE Művészetelméleti

utalásokat, s ezen belül is vizuális propagandát. A harmadik tanulmány a szocializmus egy különös figuráján, a kami­ onoson keresztül mutatja be, hogy a szocializmus életvilágában milyen trópusok és normák szerint nyert értelm et az idegenség, vagy az egzo­ tikus másság! E fejezet interjúk m ellett a téma korabeli populáris kul­ turális reprezentációit elemzi, mely források nem is feltétlenül primer jellegük, m int inkább politikailag-kulturálisan konstruált természetük

és Médiakutatási Intézetének (H ammer 2011), hogy újra megjelenhettek ezek a szövegek immár egy kötetben. Végül pedig köszönöm a Kiscelli Múzeumnak, Kiss Ádámnak, Dési Péternek és Herbert A. Friedmannek, hogy a tulajdonukban lévő tárgyak képei illusztrációként megjelenhet­ tek a könyvben. Herb Friedman e szavakkal adta hozzájárulását: „Enge­ délyezem, hogy ingyen használja a képeket. Elég öreg vagyok ahhoz, hogy emlékezzem a magyar Forradalomra."

m iatt szolgálnak az elemzés alapjául. A könyv zárófejezete a szocializmus éjszakai élete néhány jellemző szcénájának, a sztálinizmus néhány rezervátumszerűen megmaradt luxusmulatójának, a hatvanas évek nonkonformista életm ód-nyilvá­ nosságának és a hetvenes évek nyilvános szubkulturális megmozdulá­ sainak elemzésén keresztül mutatja meg az állam és a társadalom kap­ csolatrendszerének változását.

Befejezések és kezdések E bevezetést egyetemi szociológiai szakdolgozatom (H ammer 1992) utol­ só néhány mondatával zárom. A szöveg 1989 késő őszén készült, tehát a hazai rendszerváltás, a berlini fal lebontása és a romániai forradalom

Munkámban igyekeztem mindenekelőtt tiszteletben tartani a fo rrá ­

sűrű napjaiban. A sztálinizmus mentális szerkezetét tárgyaló szakdolgo­

sok által elbeszélt-megjelenített tényeket és jelentéseket; ez az eljárás

zat befejezése utal az épp zajló rendszerváltásra és a mindennapi élet

talán esetlegességeiben ugyan, de a szokványos történeti frázisokban foglaltaknál - a „megvesztegetett" vagy épp „ellenálló", esetleg „értékvesztett" társadalom - gazdagabb jelentésrétegeket m utat meg. M ind­ egyik tanulmány, de különösen a farmerre emlékező történeteken ala­

szerepére e folyamatban. Azt hiszem, megkapó és kissé patetikus is, hogy első tudományos jellegű dolgozatom vége arra reflektál, miként jelenik meg az emberek életében az, hogy a kommunizmus épp kileheli a lelkét.

puló nyitófejezet számára központi kérdés, hogy milyen önreflexivitást kíván meg az emlékezőtől és az emlékezők munkáját elemzési keretbe rendező kutatótól a régvolt múltra emlékezés feladata. A munka során tanúsított óvatosság az emlékekkel, illetve a m últ illékonyságával, egyál­

Bízom az olvasó megértésében, amikor a szövegben tetten érhető tudá­ lékosságot és politikai naivitást elnézi egy zöldfülű végzős egyetemistá­ nak. Abban viszont, hogy szemmel láthatóan egy Esterházy-epigon írta a szöveget, semmi különös nincs. Sokan voltunk így ezzel akkoriban.

11>

Befejezés Még a legrosszabb szocializmus is jobb, mint a legjobb kapitalizmus. L ukács György

Csak a halott indián jó indián. P hilip Sheridan

tábornok

[...] Az 1956 utáni megtorlások és kényszerengedmények a téeszesítés felfüggesztése, béremelések, a „politikai iparosí­ tás” egyes attribútumainak, például a munkaverseny feladá­ sának paradox időszaka után a magyar pártvezetőség lemon­ dása a társadalom egy totális rendszerként való működtetésé­ nek igényéről [...] egy általuk minden bizonnyal nem várt következményhez vezetett: ugyanis ebben az esetben nem az a lényeg, hogy „mekkora” az a társadalmi mozgástér, aminek direkt eszközökkel vagy központilag meghatározott értékek­ kel való irányításáról lemond a „rendszer”, hanem az, hogy van-e ilyen szféra vagy nincs. A civil szféra a hatvanas években óvatosan „belakta” a neki kijelölt helyet; a hatvanas évek végi események kapcsán az mondhatjuk, hogy „bejelentette igényét” egyéb területekre is, azonban a „csehszlovák modell” bukása után hangnemet vál­ tott, és a hetvenes-nyolcvanas években a „tőle megszokott” brutalitással nyomult be hagyományosan rendszerintegrációs terrénumokba. E „támadás” legkézenfekvőbb jele volt, hogy a „rendszer” és a civil szféra találkozása kapcsán megjelentek „hatáskör-bizonytalanságok”, melyek rendkívül plasztikusan jelentkeztek a megszólítási, köszönési szokásokban tapasztal­ ható következetlenségekben, tágabban értelmezve pedig a kor­ rupcióban, a nagy változatosságot mutató alkumechanizmu­ sokban. E jelenségeket hosszú ideig a társadalom „betegségé­ nek” tüneteiként interpretálták [...]. Ezzel szemben úgy vélem, hogy a fenti „anomáliák” nem a „betegség”, hanem éppen hogy a „gyógyulás" jelei voltak, ugyanis nem szabad elfelej­ teni, hogy a mindennapi élet stratégiái mindenekelőtt racio­ nálisak, és bár e racionalitásoknak a viselkedésben, a közélet­

12

M 4 D 0 K - F Ü Z ET EK

8/2013

ben való megnyilvánulásai olykor rendelkeztek különös vagy éppen cseppet sem szívmelengető motívumokkal, azonban itt megítélésem szerint arról van szó, hogy az emancipálódó civil szféra és önérdek nem voltak hajlandók kivonulni első szóra sündisznóállásaikból valamiféle sokszorosan diszkreditáló­ dott, „magasabb” közösségi elv érdekében. Összefoglalva az eddigieket, [...] azt mondhatjuk, hogy míg a negyvenes években a társadalmi struktúra - m int a társa­ dalmi tudás referenciális hátterének - összeomlása, igy az életvilág struktúráinak szétesése, majd azok „sietve össze­ ütött” jellege folytán a magyar társadalom bizonyos mértékig predesztinálva volt egy diktatúrára, addig a hatvanas évektől kezdődően az offenzív civil szféra ugyanezzel a fegyverrel „á llt bosszút a csábítón”, hiszen a politikai-hatalm i struktúra kilépvén-kiszorulván - a viselkedés, a motiváció, az értékek tekintetében - az életvilág relevanciarenszereiből, egyre inkább szimbolikus jelentőségűvé vált. E referenciális átren­ deződés utolsó állomása a hatalmi szféra csaknem teljesen szimbolikus jelenléte, hisz ahogy a társadalom egésze számá­ ra az október 23-ai demonstrációk nem a mindent elsöprő forradalom lehetőségének lélekemelő mozzanata, úgy az azo­ kat megtorló rendőri intézkedések sem a testet-lelket nyomo­ rító diktatúra megnyilvánulásai voltak, hanem csupán szim­ bólumok összecsapása, és - összefüggésben más események­ kel - így lehetett a „rendszer” váratlanul „könnyű prédája” néhány szintén szimbolikus aktusnak: Nagy Imre temetése m int szimbolikus forradalom pecsételte meg konkrétan a rend­ szer sorsát, és az igazság az, hogy maga a rendszer is szim­ bolikusnak tekintette saját hatalmát. [...] A korábbiakkal összefüggésben úgy vélem, hogy a társadalmi cselekvésben megnyilvánuló, a hatvanas évektől emancipáló­ dó, a hatalométól eltérő racionalitások struktúrája változáso­ kon megy át az elkövetkezendő időkben, azonban a politikai rendszerváltás kapcsán természetszerűleg feltűnő - a paradox módon, az általuk meg nyomatékosabb módon megtagadott „kemény” kommunista korszak totalizáló világkép-struktúrá­ iban foglaltakra emlékeztető helyzetdefiníciókkal operáló - meg-

közelítések „modelljei” - a nemzeten „belüliség", illetve „kí­ vüliség” kérdése, a társadalom hazafiakra és elvtelen talpnyalókra, vagy írástudókra és írástudatlanokra való felosztása számára véleményem szerint nincs strukturálisan „megágyaz­ va”, hanem a továbbiakban is csak egy racionalitás lesznek a sok közül. Ezt látszik megerősíteni az a tény is, hogy - már a „forradalom” jellegéből adódóan is - a „kommunistafaló” megnyilvánulások nem leltek nagy visszhangra a magyar tár­ sadalomban. Idézőjelet kapott az előző mondatban a forrada­ lom szó, és valóban, a magyar rendszerváltás epitheton ornansa a „rosszkedvű” . Úgy vélem, ez a tény - legyen szabad itt egy ódivatú megfogalmazással élnem - egy objektíve megtör­ tént forradalom utólagos, szubjektív konstatálásának elkésett­ ségére utal, mondván azok után, hogy férfiak, nők, gazdagok, lecsúszóban levők, kandallókészítők, karatésok, lóversenymá­ niások, kovácsok, hívők, ajándékcikk-készítők, Vasas-drukke­ rek, urbánusok, marginalizálódók, állatvédők, keynesiánusok, műszaki érdeklődésűek, zsidók, huszonévesek, könyvbarátok, baranyaiak, újságírók, nőpártiak, tévéimádók, párttagok, népi táncosok, borisszák, apolitikusok, ékszerészek, macskakedve­ lők, rockapostolok, feltörőben levők, üdvöskék, katolikusok, másodgenerációsok, váteszek, jazzdobosok, véradók, sokszo­ rosan visszaesők, operabarátok, haspártiak, spirituszrektorok, törzsőrmesterek, lakásgonddal küszködök, zászlóbontók, vod­ kapártiak, utóvédharcot folytatók, nehézemberek, nyugatmajmolók, nehezen feloldódó típusok, kékharisnyák, egykék, skinheadek, doyenek, kétes egzisztenciák, menedzser-szemléletűek, nyelvszakosok, nyugdíj előtt állók, globetrotterek, antiszemiták, Trabant-kedvelők, ötvenhatosok, anglománok, legitimisták, mozirajongók, lírikusok, szexmániások, idegen zsoldban állók, dohányzásellenzők, áldozati bárányok, életmen­ tők... voltunk - nos, akkor hogy ezek után immár szabadok is vagyunk.

13>

A a

f a r m e r v i s e l e t a l a k v á l t o z á s a i szoci al i st a Ma g y a r o r s z á g o n

Bevezető: farmer az időben Az 1960-as évek elejétől körülbelül az 1980-as évek közepéig ta rto tt a farmernadrág különleges - még a mai köztudat által is nagyjából számon ta rto tt - szerepe a magyar társadalomtörténetben. Kutatásomban a fa r­ mer e korszakát vizsgálom a farmer magánleírásai, nyilvános reprezentá­ ciói, szabályozási gyakorlatai és fogyasztási stratégiái mentén.1 Annak ellenére, hogy a farmernadrág olykor már az unalomig ismert paneleket tartalmazó, népszerű tétel a szocializmussal kapcsolatos közbeszéd legendáriumában, kutatásom során bebizonyosodott, hogy az agyonbeszéltség ténye ellenére a farmer témája rendkívül hasznos lehet a hata­ lomgyakorlás természetét, a társadalmi cselekvést, a közösség kérdéseit, az emlékezés stratégiáit és a társadalmi osztályozások politikáit tárgyaló társadalomtörténeti kutatás során. Ebben a fejezetben felvázolom, hogy a farmerviseléssel kapcsolatos elképzelések és gyakorlatok hogyan jelení­ tették meg, illetve hogyan „performálták", azaz valósították meg az állam és a társadalom közötti viszony változásait a rendszerváltást megelőző három évtizedben. E ruhadarabhoz kötődő történeteket a következő okok m iatt tartom társadalomtörténeti szempontból fontosnak. Először is, a farmer a szocializmussal kapcsolatos kortárs emlékezet szempontjából igen fontos kérdés. Igazából a kutatás kezdetéül szolgá­ ló szikra az a felismerés volt, hogy csaknem minden negyven fö lö tti ismerősöm rendelkezett részletes, cizellált, szemmel láthatóan alaposan karbantartott, érzelmekkel á tita to tt és nagy kedvvel felidézett tö rté ­ nettel az első farmernadrágjáról, míg például sokan nem tudták fe l­

A

f a r m e r v i s e l e t

a l a k vál t o z ásai

a

sz ocialist a

Magyarorsz ágo

idézni első nyakkendőjükhöz vagy magas sarkú cipőjükhöz fűződő em­ lékeiket. A vágyak és az érdekek egy különös tájképe rajzolódik ki a fe ltá rt történetek során, és a farmerre emlékezés olykor átcsusszan a szocializmus alatti életre emlékezés szokásos fogalmi rácsozatán, azaz - olykor a beszélő számára is meglepő módon - a szokásostól eltérően történeik a farmerrel kapcsolatos emlékezés. Ily módon a farm ertörté­ netek rávilágítanak a kommunista m últ egyes, hermeneutikailag, azaz politikailag fontos aspektusaira. Másodszor, m int az sejlik a történetekből, a farmerviselés terjedése összekapcsolódott a viselettel kapcsolatos íro tt és íratlan szabályok átalakulásával. Amikor a szocializmus idején az emberek, leginkább a fia ­ talok úgy döntöttek, hogy farm ert akarnak viselni, ezek a döntések a társadalmi változás - folyamatosan változó - aspektusait testesítették meg. A nyilvános farmerviselést - a szórakozóhelyeken vagy az iskolák­ ban - szabályozó hivatalos regulák és a szabályokat betartó vagy éppen megkérdőjelező és kijátszó stratégiák megmutatják a hatalomgyakorlás apró részleteit és a hatalomhoz való viszonyulás különféle regisztereit. M in t azt a farm ertörténetek alapján megmutatom, az „állam kontra társadalom" kényelmes formulája a valóságban inkább egy Möbius-szalagra emlékeztető kapcsolatszövet a fiatalok, a szüleik, az iskola és a kulturális kormányzás egyéb intézményei között. E fejezetben megmu­ tatom, hogy a családok és az iskola által alkalmazott farmerszabályo­ zási normák és a farmer utáni vágyakozás hogyan kapcsoltak össze egy­ mástól látszólag távol lévő erkölcsi, esztétikai és politikai m egfontolá­ sokat, mely konstrukciók lévén a cselekvők (legyenek beatzenerajongó

1 A kutatás forrásainak gerince az a mintegy 140 (rótt beszámoló, amelyben szerzőik leírják első far­ mernadrágjuk történetét. További forrásként felhasználtam archívu­ mi anyagokat, újságcikkeket, kora­ beli tévéműsorokat, filmeket, in­ terjúkat, továbbá a témával foglal­ kozó irodalmat. Ez a fejezet a Budapesti Történeti Múzeumban 2007. november 5-6-án rende­ zett Öltözködés és divat a szocia­ lizmusban című konferencián előadott, hasoncímű előadás szer­ kesztett változata, mely szöveg megjelent a konferencia tanul­ mánykötetében (SlMONOVICS 2009). A tanulmány első változa­ tát angolul publikáltam (H a m m e r 2008), néhány rövid része megje­ lent egy cikkben a Magyar Narancsban (HAMMER 2007). A kutatást részben a Birkbeck College (London) Cultures of Consumption kutatási programja tette lehetővé, amelynek 2006 első felében ösztöndíjasa voltam.

15>

2 Sokatmondó és egyben vélet­ len egybeesés, hogy Kádár János vezető posztja a Magyar Szocialis­ ta Munkáspárt élén (1 956-198 8) viszonylag pontosan esik egybe a farmernadrág hazai klasszikus „m itikus" korszakával.

16

gimnazisták vagy maga Kádár János) a saját céljaik érdekében használ­ hatták a farmernadrágot.2Jóllehet a farmerhordás első látásra könnyen azonosítható a vagabundizmussal vagy a fogyasztói ábrándkergetéssel, a farmerhordás törté n e te it elemző kutatásom fe ltá r egyes olyan aspek­ tusokat, amelyek gyakran kimaradnak a kommunizmus mindennapjait elemző szokásos diskurzusokból. Harmadszor, m inthogy a társadalom lényegében egy generáció alatt farmerba öltözött, ez önmagában is érdekes lehet a fogyasztás­ kutatás számára. M in t bárhol máshol a világon, a farmer, különösen a hatvanas-hetvenes években, rendelkezett egy valamennyire körülír­ ható jelentésrendszerrel, amely a szocialista kultúrpolitika számára fo n ­ tosabb jegyekkel birt, m int a pötty a kendőkön vagy a mazsola eredete a csemegeboltban. Ugyanakkor a farmer m int ruhadarab és a farm ervi­ selés m int cselekvés által hordozott jelentések a nyolcvanas évekre mind Nyugaton, mind Keleten alaposan megváltoztak. Ekkorra már a kivégzésre váró elítéltek éppúgy farm ert hordtak Amerikában, m int a Lagerfeld-butikok látogatói, és míg Amerikában a farmer jelentését az befolyásolta, hogy az elnök viselte olykor nyilvános alkalmakkor, KeletEurópában hasonló jelentésváltozást hozott, hogy immár a KlSZ-titkárok is kopott ülepű farmernadrágjukkal kívánták megjeleníteni a szoci­ alizmus emberarcát vagy éppen pragmatizmusát. E fejlemények révén a farmer, ha addig v o lt neki olyan egyáltalán, minden bizonnyal elve­ szítette rögzített, úgymond lexikális jellegét. Ez azzal is járt, hogy a fa r­ merviselés szabályai is kezdték elveszteni kétosztatú (szabad-tilos) je l­ legüket. Csakúgy, m int a segédigék az angol nyelvben, a farmer képessé tette a „viselő-beszélőt" arra, hogy megjelenítse a kétséget, az egyetér­ tést, az ellenállást, az elfogadást, a cselekvés képességét és a kiszolgál­ tatottságot csakúgy, m int a változást vagy éppen a statikus változat­ lanságot. A farmer ezen jellegzetessége révén a kádárista kultúrpolitika folyton változó (és nem változó) maszkabáljában kiváló lehetőséget kapott a legkülönbözőbb identitások, attitűdök és cselekvések megjele­ nítésére, eljátszására, illetve megvalósítására. A szocialista állam által felügyelt intézményekben - az iskolában, a munkahelyen, a kultúrházban, illetve a rendőrtekintet által pásztázott utcán - az állampolgárok kinézete, öltözéke, az általuk viselt jelek és fel­ iratok, azaz mind m int látvány lett a viselkedés ellenőrzésének médiuma, miként arra bővebben kitérek e kötet utolsó tanulmányában. E társadal­ mi bújócskában a farmer tökéletes médiummá vált mind az állam, mind a társadalom számára, hogy jelentéseket jelenítsenek meg anélkül, hogy mondaniuk kellene bármit is, avagy hogy a kor népszerű poétikai form á­ ját, a sorok közötti üzengetést és olvasást gyakorolják. Míg a kultúra

M A D O K - F Ü Z ET EK

8/2013

egyik sarkában kócos tizenévesek vívták farmerhordási csatáikat a fekete napszemüveges iskolai igazgatóhelyettesekkel, a másik sarokban készül­ tek a Levi Strauss Co.-vel kötendő marcali gyártáskooperáció tervei, mely vállalkozás egyszerre kívánt bizonyítékául szolgálni a magyar politikai vezetés pragmatikusságának és a magyar nép munkakultúrájának. Negyedszer, a farmerhordás vizsgálata a fogyasztáskutatás számára lehetővé tesz egy egészen rendkívüli perspektívát, hiszen - a korszak jellemző képlete szerint - a népi kezdeményezésű, folklorisztikus gya­ korlatokon, személyközi információkon keresztül realizálódik a kapita­ lizmus termékeinek fogyasztása. A farmerhez kapcsolódó folklór, ille t­ ve hiedelemvilág gazdagságának fontos oka lehetett, hogy a korabeli Magyarországon nemcsak hogy nem reklámoztak farm ert (a hetvenes évek végétől is csak a néhány hazai gyártású terméket), de a farmerral kapcsolatos információ, tudás és norma kizárólagos forrása a szóbe­ széd, a pletyka és a személyes információ volt. Ezen utóbbi körülmény a fogyasztás természetének, jelentésének rendkívül érdekes, egyébként ritkán vizsgálható regisztereire vethet fényt. Sőt a konzumerizmus e je ­ lentős hazai fejezete egy olyan környezetben történik, amelyben nem csupán a vágyott nyugati tárgyaknak, hanem gyakran még a hazai te r­ mékeknek sem volt komolyan vehető, azaz a piaci döntéseket konzek­ vensen befolyásolni képes marketingje és reklámja. Informális tudásra vo lt szükség a márkák, továbbá a hamis és a valódi közötti választás­ hoz, és ahhoz, hogyan is kell helyesen hordani a farmert. A farmerrel kapcsolatban személyközi módon létrejött tudás-, a ttitű d - és készség­ készlet szinte tankönyvi példát nyújt arra, milyen esetlegesen jöhetnek létre informális közszférák tekintélyuralm i körülmények közepette, és arra is, hogy az így létrejött tudás milyen nagy mértékben sebezhető a rémhírekkel és az ellenőrizhetetlen hiedelmekkel szemben. A farmer fontos politikai értelmezése lehet ugyanakkor az is, hogy a szabadság utólag még ily megmosolyogtatóan esetlegesen létrejött kis körei is milyen kiválóan alkalmasak annak az elementáris emberi szükségletnek a gyakorlására, hogy az ember megkülönböztesse a valódit a hamistól. Végül pedig a farmer személyességével, az életvilágba ágyazottságával kapcsolatban - mely megfontolások fából vaskarikának tűnhet­ nek a manipulált szükségleteket vagy az áruvilág fetisizáltságát névér­ téken elfogadó szemléletek számára - igen fontos szempontnak látsz­ hatnak magának a farmernak a tárgyi jellegzetességeiből származó következtetések. Míg ugyanis a farmer utáni vágyak egyik fő rendező eleve a márka (azaz az uniformizáltság elve) volt - azzal együtt persze, hogy a brand éppúgy a rendkívüliség attribútum a is, és nem csak a hiánygazdaságban -, magának az új farmernek m int finom ítandó

„nyers" tárgynak beavatásra, azaz az egyéni jellegzetességeket biztosí­ tandó folyamatra (átszabás, koptatás, fürdetés stb.) v o lt szüksége. Az így létrejött, személyessé és hitelessé te tt ruhadarab személyességé­ re nézve zavarba ejtően érdekes fejleménye e kutatásnak a farm ertör­ ténetekben visszatérő fordulat, amikor is gazdáik lényegében afféle második bőrnek tekintették nagy nehézségek árán megszerzett farm er­ jukat, azaz - m inthogy a fiataloknak többnyire egy farmerjuk vo lt a vizsgált időszakban - csak akkor vették le egy mosás erejéig, amikor már fiziológiai korlátái voltak a szennyessége elviselésének. A vissza­ emlékezésekből gyakran kitűnik a farmer materialitásának egy másik aspektusa, mely szerint a megszerzett farmer megtapintása, a belebújás - a Harry Potter-regények zsupszkulesához hasonlatosan - hogyan hoz létre direkt, azonnali, „mediálatlan" változást a visszaemlékezők életében, hogyan repíti őket azonnal egy más itt és mostba, melynek révén a farmer felöltése új időszámítás kezdetévé válik. Érdekes m egfi­ gyelni, hogy ezekben a történetekben milyen kacifántos bonyolultság­ gal kapcsolódik össze a farmerhoz jutás rögös útja a farmer eredetisé­ gével kapcsolatos aggodalmakkal, hogy aztán e két motívum révén az autentikus élet élményét, valamely „Valódit" tapasztaljon meg a Kádár­ rendszer életvilágában a visszaemlékező. A farmerhez kapcsolódó érté­ kek és szabályok lehetővé tették az érdekelteknek, hogy kilépjenek a politikai rendszer szabta osztályozási rendszerekből. A hetvenes évek­ ben a közgázon az elsőévesek még Marx Károly értékelméletét azon a példán tanulják, hogy egy kabát áll x méter szövetből, amortizációból és élőmunkából stb., miközben ugyanezek a diákok már egy vászonfor­ mát ö ltö tt mítoszért mentek ki az Ecseri piacra.

A fő kontextus: a fogyasztás politikája 1956 után Bár nem tartozik a ruházati kellékek közé, itt kell beszélnünk a kitüntetések viseléséről is. Bizonyára mindenki büszke kitüntetéseire, mégis csak ünnepélyes alkalmakkor tűzzük ki őket, de van, amikor a szalagok viselése is elegendő. (B urget- K ovácsvölgyt 1962: 51.)

A rendszerváltás óta örvendetes módon egyre gyarapszik a szocialista lakossági fogyasztás elemzésének hazai és külföldi irodalma (B etts 2000; H ammer - D essewffy 1997; V aluch 2007; V eenis 1999), így e helyütt a kérdés számomra leglényegesebb elemeit emelem ki, vállalva annak kockázatát, hogy bizonyos társadalomtörténeti aspektusok a kelleténél szűkebb kifej­

A

f a r m e r v i s e l e t

a l a k vál t o z ásai

a

sz ocialist a

Magyarorsz ág

tést nyernek. A farmerhordás és tágabban a viselettörténet, továbbá a hatalom és a viselet viszonya szempontjából itt most azokat az értel­ mezéseket fontos megemlíteni, amelyek a mindennapi élet kérdéseit a konszolidálódó Kádár-rendszer fontos momentumának tekintették. Szabó Miklós klasszikus tanulmánya (Szabó 1989) szerint az 1956 utáni korszakban a mindennapi élet azért értelmezhető fontos szem­ pontnak a hatalomgyakorlás nézőpontjából, mert míg a forradalom résztvevőinek te tte it a hatalom igyekezett agresszívan megtorolni, a tár­ sadalom többi része számára - „akik" a hivatalos propagandától meg­ kapták azt a kegyet, hogy legfeljebb félrevezetettnek, de inkább maguk is áldozatnak tartsák magukat - két jelentős változás volt érzékelhető. Egyrészt a politika a klasszikus sztálinista időszakhoz képest (1949-1953) jelentősen visszavonult a mindennapi életből. Ez jelentette a kerékpárok bejelentési kötelezettségének feloldását (1957) éppúgy, mint a munka­ helyi „spontán" politikai gyűlések gyakoriságának csökkenését. Az e sza­ kasz elején lévő illemtankönyv-idézet is a mindennapok „demilitarizálását" tükrözi. A másik változás a lakosság ellátásában mutatkozott meg, mind a materiális, mind az immateriális választási lehetőségek területén.3 Az 1965-ben, a Kommunista Ifjúsági Szövetség által alapított Ifjúsági Magazin nemcsak lelkesítő történeteket közölt 1919-es (kommunista) veteránok hőstetteiről, hanem divattanácsok mellett közölte az épp friss Satisfaction vagy Michelle4 szövegét és kottáját is. Az 1956-os elítéltek viszonylag nagy részére vonatkozó amnesztia és a Nyugatra utazás enge­ délyezése után pár évvel, a forradalom tizedik évfordulóján a két legna­ gyobb izgalmat kiváltó szenzációt, az angliai foci-világbajnokságon a brazilok elleni 3:1-es magyar győzelmet és az első Táncdalfesztivált már otthon a fotelból kísérte figyelemmel a lakosság. Mindezen változások közepette fe lnőtt egy új generáció. Az amerikai baby-boomerek hazai kortársainak (és fiatalabb testvéreiknek) vagy hal­ vány kisgyerekkori emlékeik voltak a szovjet tüzérség budapesti teljesít­ ményéről, vagy semmilyenek. Az ötvenes-hetvenes években születettek számára az igazán ínséges sztálinizmus (1949-1953) már csak családi legendákban megőrzött tudás volt. A Kádár-konszolidáció idején születet­ tek számára a gulyáskommunizmus számos eredménye immár vele-beleszületett időtlen körülmény volt. E nemzedékeknek a tekintélyelvűség nem feltétlenül a terror szelídebb arcát jelentette, és számukra egyre nagyobb intellektuális feladatot adott, hogy lelkesedjenek, amiért 5-7 év várakozás után egy Wartburg vagy egy Skoda büszke tulajdonosai lehet­ nek. A hatvanas-hetvenes években e megváltozott politikai attitűd szá­ mára a farmernadrág tökéletes médiumnak bizonyult, hogy megtestesít­ sen különféle vágyakat egy hitelesebb, valódibb és igazabb élet iránt.

3 „1 958 és 1962 között hússzo­ rosára, 325 ezerre nőtt a tévé-elő­ fizetők száma. 1960 és 1970 között több mint tizenegyszeresé­ re nőtt a lakosság által használt személygépkocsik száma. Másodszor, az életszínvonal kér­ dése tartósan bekerült a Politikai Bizottság által figyelemmel kísért kérdések körébe, az MSZMP VII. kongresszusán (1959) Kádár János saját maga részletezi, hogy hány mosógép, hűtőszekrény, motorkerékpár és személygépkocsi megrendeléséről döntött a Párt. A tartós fogyasztási cikkek robba­ násszerű terjedése nem lett volna lehetséges a reálbérek 1960 és 1975 közötti megduplázódása nél­ kül.” (H ammer -D essewffy 1997) 4 A Rolling Stones és a Beatles nevezetes slágerei.

17>

A megátalkodott felmenő: a jampec A Time 1950. október 23-i számában megjelent híradás az alábbi beszámolót közli:

A magyar kommunista vezetés heves támadást intézett a jam pecek (ejtsd: yam-petz), az amerikai zoot suiter-divat buda­ pesti követői ellen. A kormány a magyar társadalmi életbe behatoló amerikai „barbár kultúra” bűnös terjesztőinek bélyegzi a jampeceket. Az állami ruhaüzletek jampecnek öltöztetett próbababákat helyeztek el kirakataikban, és egy felirat figyelmeztette a bá­ mészkodókat, hogy „lélekben a kapitalista Amerika szekérto­ lója mindenki, aki követi ezt az őrült amerikai divatot” . A ké­ pen a kirakatban egy gorilla látható a jampec mellett és egy távirat az állatkert majomházából, melyben a bentlakók tilta ­ kozásukat fejezik ki a lealacsonyító összehasonlítás ellen, amikor a jampeceket hozzájuk hasonlítják. A múlt héten a kommunista párt lapja, a Szabad Nép felszó­ lította a vezetést, hogy sújtson le a jampec-öltözékű fiatalok­ ra. A Szabad Nép ezt harsogja: „Az amerikai gengszter ember­ gyűlölő szellemét, erkölcsi züllését és lelki degeneráltságát utánozzák megjelenésükkel a jampecek. [...] Nézhetjük-e tét­ lenül, hogy fiataljainkat arra tanítsák, hogy a csárdás hangja­ ira szambát táncoljanak?” (Barbaric Culture5)

5 A Time tudósítása körül némi rejtély lappang: a cikk megjelené­ sét megelőző jó öthavi Szabad Népet átlapozva sem akadtam az említett cikk nyomára, mely való­ színűleg a Dalolva szép az élethez kapcsolódik valahogyan.

18

International J a m p e c & F r ie n d

M oral decay: capitalism and sambas. 1.

kép. Ja m p e c & Friend" - Time Magazine, 1950 (?)

M A D O K - FÜ Z E T E K

8/2013

Szabó Miklós már idézett tanulmányának (1989) értelmezését követve, a negyvenes évek végi kommunista hatalomátvétel értelmezhető a tá r­ sadalom totális államosításaként. A gyárak, üzletek, kulturális egyesü­ letek m ellett a mindennapi élet sem kerülhette el ezt a sorsot. Néhány kivételezett szerencséstől eltekintve a magánautók tulajdonosainak fel kellett ajánlaniuk járm űvüket az államnak. A könyvtárak vagy épp a já ­ tékboltok készletük selejtezésére voltak kénytelenek, hogy választékuk megfeleljen a haladó munkásosztály szükségleteinek, mely intézkedés egy jó évtizedig illegális felforgató irodalommá minősítette Freud írásait vagy a Monopoly társasjátékokat. A társadalmat lelkes lojális alattvalókra és a belső ellenségre felosztó logika nem kímélt egyetlen társadalmi csoportot sem. A munkás tartozhatott a haladó többséghez vagy a retrográd munkásarisztokráciához. Az értelmiségi lehetett hala­ dó vagy reakciós. A propaganda az ifjúságot többnyire ártatlannak és

1

haladónak tekintette, kivéve, ha klerikális befolyás alá kerültek, vagy ha jampecek voltak. A vizuális propaganda a belső ellenséget többnyire megkülönböztető öltözetben ábrázolta, Így lett a fekete papi ruha, a frakk, a módos gazda öltözete vagy a kockás ja m peczakó a népi de­ mokráciát fenyegető veszély biztos jele. Talán nem idealizálom oktalanul utólag indokolatlanul a jampeeeket, ha úgy vélem, hogy a hazai modern kori társadalomtörténet egyik legkérlelhetetlenebb szubkultúrája voltak.6 A jiddis eredetű elnevezést, mely bolond viselkedésű emberre utal, már használták a harmincas években is. A jampecek, jóllehet kizárólag egyetlen társadalmi csoport­ hoz sem köthetők, jórészt munkásszármazásúak voltak, gyerekként sze­ rezvén bizonyos túlélési készségeket a háborús időkben; annak a kul­ túrának, illetve közhiedelemnek a képviselői, amely a kommunista rend­ szert azért nem vette teljesen komolyan, mert átmeneti kisiklásnak gondolta, mely nem ta rt néhány évnél tovább. Ezt az a ttitű d ö t ékes­ szólóan jelenítette meg a jampecviselet, amely a korszellemet nemigen követve, nem kívánt belesimulni az utcán a tömegbe. A később a szkinhedek által kisajátított vastag gumitalpú bőreipőt viselték csőnadrág­ gal, kockás zakóval és tarkabarka nyakkendővel, mely attribútum okhoz hozzátartozott a dzsessz tánczene, egy sajátos szleng, némi gyakorlat az utcai ökölharcban és a közügyekkel kapcsolatos egészséges mértékű közöny. A jampecek későbbi - talán e sorok által is tükrö zö tt - mitikus aurája jórészt a kommunista hatalom stigmatizáló szándékainak követ­ kezménye.7 Ez azt is jelentette, hogy ha az ötvenes években egy fiatal úgy gondolta, hogy úgymond az utca zűrösebbik oldalán a helye, akkor a jampec szerep magától értetődő módon v o lt kéznél e cél megvalósí­ tásához. Jóllehet még nem hord farm ert jellemzően, a jampec figurája mégis fontos a farmerkutatás számára. A jampec értékeivel, megjelenésével, öltözékével, viselkedésével és valószínűsíthető szándékaival kapcsolatos hivatalos és nem hivatalos reakciók repertoárja jellemző képet mutat a korai szocializmusnak az állampolgárokat fegyelmező kulturális fö ld ­ rajzáról, továbbá arról, hogy - a szó szoros értelmében - a hatalom milyen szemmel nézte és szankcionálta a normaszegést. M int látni fo g ­ juk, az államnak a jóravaló állampolgárral, illetve annak vizuális megje­ lenésével kapcsolatos elképzelései szorosan összefüggtek a farmervise­ lés 1960 és 1985 közötti történetével, illetve előzménye, a jampecszubkultúra alakulásával. A jampeceket - minden hivatalos rosszallás ellenére - a sztálinista kultúrpolitika nem a rendszer legveszélyesebb ellenségeként tarto tta számon. Az imperializmus olyan megveszekedett ügynökei, m int az

A

f a r m e r v i s e l e t

a l a k v ál t o z ásai

a

sz ocialist a

M agyarorsz ágo

l.B. kép. Akiről mintázták a kirakatbélí figurát: Swing Tóni a Dalolva szép az élet jampece.

egyház vagy az egykori uralkodó osztály képviselői m ellett a jampecek egyszerű rosszcsontoknak tűnhettek. Ami azonban mégis fontossá teszi a jampec figuráját, az maga a tény, hogy mindennapi szokásaik, visel­ kedésük, kinézetük, illetve ruházatuk szolgált a rosszallás okául. Talán sommásan hangozhat, de megkockáztatom: ez az első alkalom, hogy a modern magyar állam szervezett módon tette kritika tárgyává állam­ polgárai öltözködésének módját. A propaganda által gyakran hangoz­ ta to tt Nyugat-majmolás, Amerika-imádat súlyos érveknek számítottak ugyan, azonban, tudtommal, a rendszer nem rendezett példastatuáló „jampecpereket", amikor is az amerikai kapcsolat vádjának valóban végzetes következményei lehettek volna. A jampecek igazi „bűne" való­ színűleg az volt, hogy a divatot, azaz a nemzetközi osztályharccal nehe­ zen összeegyeztethető szempontot emelték értékrendjük vezérelvévé, és egyáltalán ki merték fejezni azt, hogy olyan dologért vannak oda, am it kivételesen nem Rákosi Mátyásnak köszönhet a dolgozó magyar nép. Ugyanakkor viszont, m int azt néhány forrás tükrözni fogja, a jam ­ pec Nyugat-majmolás jól bejáratott vádját a hatvanas években könynyen alkalmazni lehetett az új métely, a farmernadrág megjelenésekor. Addig is a jampec, akinek főbűne, hangsúlyozom, a viselkedés és a kiné­ zet volt, még a pártrituálék céljaihoz is hasznosnak bizonyult. Az 1953. júniusi, Sztálin halálát követő párthatározatok után szervezett ö n kriti­ kakampányról számol be Pünkösti Árpád Két vagon kalap begyűjtve című írásában:

6 A jampecekhez hasonló eszté­ tikát és moralitást tulajdonítha­ tunk olyan kortárs szubkultúrák­ nak, amilyen a szovjet sztilijagi, a negyvenes évek amerikai zoot suiter, az ötvenes évekbeli ameri­ kai és brit Teddy Boy, a német Halbstarke, a francia Blousons Noirs, az osztrák Schlurf, a cseh­ szlovák pásek vagy a lengyel bikiniarze. Bár e csoportok nem tekinthetők egymás kulturális szi­ nonimájának, minden esetben megfigyelhető a hivatalos kultúr­ ával való szembenállás, mely stra­ tégiának fontos eleme a választott viselet, a fogyasztás természete és a zene (Flint 1997; Horváth 2000, 2004; RYBACK 1990). 7 Calefato (2004) megjegyzése a zoot suiter szubkultúrával kap­ csolatban érdekes hasonlóságra utal a jampecek és amerikai kor­ társaik között. Minthogy az ameri­ kai második világháborús hadigaz­ daságban drasztikusan csökkent a gyapjúszövetgyártás, a rendkívül sok szövetet kívánó, excentrikusán széles szabású (és drága) „zoot"öltönyök viselése, ha nem volt is illegális, kimerítette a hazafiatlanság fogalmát.

19>

A felszabadultság érzése mégis besettenkedte Magyarorszá­ got. [...] A Vas megyei D IS Z-titkár egyenesen az ÁVH -sokat bírálta: az ő felségeik hordanak hasított jam pec szoknyát, egyikőjük ruhát csináltatott, és m egtiltotta a szabónak, hogy még egy ilyen szabású ruhát varrjon. [...] A Zala megyei aktí­ ván szóvá tették: „valóságos kultusz keletkezett, hogy mond­ ju n k le a pihenésről, a feleséggel, családdal foglalkozásról, a vasárnapi szórakozásról, a jo b b öltözetről” . (PÜNKÖSTI 2 0 0 0 )

8 Sztálin halála után némileg csökkent a magyar filmek propagandisztikus jellege, és 1953 után a romlott jampec figurája is eltűnt a filmekből (KULCSÁR 2005: 13.). 9 Az N. Kosa Judit által feltárt gyöngyszem tanúsága szerint, a Dalolva szép az élet nyomán a munkahelyi kórusok több helyen felszólítva érezték magukat, hogy áttekintsék vezetőségük megfelelő ideológiai elkötelezettségét. 10 Mint arról a dokumentum beszámol, az iskola javasolta az ügyben érintett „tanulóknak az ország összes középiskoláiból való kizárását” .

20

Keleti Márton Dalolva szép az élet (1950) klasszikus termelési filmjében az ifjúkommunista munkások nevezték el Swing Tóninak egy kollégájukat, akit a kollektíva ügyeinél jobban érdekeltek a nyugati ruhák és táncok. A gyár dolgozóit a szabotázst tervezgető volt (államosítás előtti) főmér­ nök és a snájdig párttitkár közötti kontinuumon lehetett elhelyezni, és a jampec Swing Tóni inkább a „sötét oldalhoz" tartozik. Karakterének nevetségessége óvja meg attól, hogy az igazi gonosztevőkkel lehessen őt egy napon említeni. Dzsessztáncestre jár munkahelyi kórus helyett, kockás zakót hord, míg a többiek feltűrik ingük ujját a karjukon. E semmirekellő tulajdonságok pontosan illenek Tóni önzéséhez, zsugoriságához és a kol­ lektíva iránti közönyéhez, mely tulajdonságai végül a vesztét okozzák. Tóni, a jampec alakja megmutatja, hogy a totalizált - azaz autonóm életszférát nem tisztelő - sztálinista rendszerben milyen különösen kap­ csolódik össze a valóság a fikcióval, s hogy e sajátos viszony miképpen ad politikai jelentőséget annak, ki milyen ruhát visel. Swing Tóni alakját való­ színűleg a népnevelő politikai karikatúrák Szamba Szepije ihlette, mely paternalista társadalomkritikára különösen baljós árnyékként vetül az, hogy röviddel a német kitelepítések után Nyugat-imádattal vádolni egy német becenevű fiatalembert több volt egyszerű csipkelődésnél.8 Kürti László (1950) a Szabad Népben közölt filmkritikájában tovább szövi a fik ­ ció és a valóság közötti szálakat,9 s egyben azonosítja a csőnadrágviselés által megvalósított mimetikus politikai bűnt is: K ülön köszönet is já r a film készítőinek Swing Tóni és az uszályába került „srác” film re viteléért, köszönet mindazon, alapjában rendes, becsületes fiatalok nevében, akik - több­ nyire nem is maguk, hanem inkább környezetük hibájából időnként csőnadrágos, kockakabátos m ajm okként az im peria­ lizmus névkártyájává váltak. (Kürti 1953)

M A D O K - F Ü Z ET EK

8/2013

A kinézet, az ebből következtetett szándék és a közösségre ebből háru­ ló következmény nem csupán a propagandafilmekben kapcsolódott össze szétválaszthatatlanul - ami a döntéshozóknak megspórolta azt a munkát, hogy megindokolják, m iért jelent konkrét veszélyt egy pál­ mafás nyakkendő - hanem az Árpád Gimnázium 1950-1953-as év­ könyveiben hozzáférhető fegyelmi ügyekben is (L évay 2002). Jóllehet a sematikus nyelven megfogalmazott jegyzőkönyvek kevés lehetőséget adnak annak megfejtéséhez, mi is tö rté n t valójában, a fegyelmi ügyek­ ben érintett diákok elítélésében'0 fontos szerepet játszott a jampecmagatartás vádja: X magatartása cinikus, társai között amerikai szellemet ter­ jesztett, jam pec magatartásával bomlasztóan hatott osztályá­ ra. A befolyása alatt álló Y -al Győrbe szökött, hogy a határt tilto tt módon átlépje, a DISZ munkájában nem vett részt. Az amerikai követség előadásait látogatták. Az alábbi visszaemlékezés megmutatja, hogy milyen hajszálcsövei vol­ tak annak a folyamatnak, amelynek révén a ruhaviselet a közösség sorsa, sőt mi több, a nemzetközi osztályharc kimenetele szempontjából kiemelt jelentőségű kérdés lett: Egyszer azonban magyar dolgozatban mégis foglalkozni kel­ lett egy p o litika i témával, a jam pecekről kellett írnunk. De hát m i sohasem láttunk olyanokat. V o lt olyan érzésem, hogy a tanárunk sem. Valószínűleg a felettesei megkövetelték tőle, és nekünk teljesíteni kellett. Tőle tudtuk meg, hogy a jampec a Nyugatot m ajmolja, feltűnően öltözködik: sárga kabátot visel cifra nyakkendővel, nagy kalap a fején, vastag talpú c i­ pőben já r, Coca-Colát iszik, nyugati zenére jam pi táncot já r. M i még kólát sem láttunk, nem is v o lt ekkoriban Magyarországon. A k in ti életben már dühöngött az ellenségkeresés, az osztály­ harc, a kuláküldözés. Mondhatom, m indegyikünk mélységesen elítélte azokat a módszereket. De írnunk kellett a jampecek vastag talpú cipőjéről. (Dr. G erecsei 2002) Az ötvenes évek jampec szubkultúrája, különösen pedig a hivatalos válaszok a jampecek viselkedésére, m int cseppben a tengert, mutatja meg a totalitarista rendszer és alattvalói viszonyának természetét, mely viszonynak, illetve szabályozásnak fontos eleme volt a közösséget

veszélyeztető „látványbűn'' innovatív elképzelése. Ugyanakkor a jampecek megregulázása bumerángnak is tekinthető, mivel az én stilizálásá­ nak politikai szabályozási kísérlete hatékony eszközt adott azok kezébe, akik az öltözködés adta, sokszor szabályozhatatlan jelentés-bújócska révén kívántak borsot törni a hatalmat megszemélyesítő intézmények képviselőinek orra alá a későbbi évtizedekben.

Első találkozások A mi korunk felfogása a ruházati cikkek kiválasztásában is szabadabb lett. Elmúlt az az idő, amikor valóan „a ruha tette az embert” , amikor a társadalmi helyzet, az osztálytagozódás határozta meg, hogy ki milyen ruhát viseljen. A mi társadal­ munk alapfeladata, hogy az életet szebbé, tartalmasabbá, értékesebbé tegye. Az egész dolgozó társadalom módot kap arra, hogy munkája gyümölcsét élvezhesse. [...] szembe kell szállni azzal a ferde nézettel, amely szerint „nem illő ” jó l öltözködni, a szép, divatos ruha viselése kispolgári szokás. Szó sincs róla! Csak nyugodtan öltözködjék mindenki szépen, anyagi tehetsége szerint. [...] Néhány kirívó hibára hívjuk fel most a figyelmet. Néha még előfordul, hogy pantallós nőket láthatunk színházban és más szórakozóhelyen. A férfiak pedig tánc közben ingujjra, nad­ rágtartóra vetkőznek. Hasonlóan ízléstelen a feltűnni vágyó fiatalság Nyugatot majmoló, jampeces ruházkodása is... (B urget- K ovácsvölgyi 1962: 46.)

M int ez az 1962-ből származó öltözködési tanács sugallhatja, az ötve­ nes évek elejének osztályharcos viseletszabályozása nagy változáson ment keresztül egy rövid évtized alatt. Kádár János kétfrontos („egyet jobbra, egyet balra ütni") konszolidációs politikája jó l tetten érhető a fenti idézetben is. A szerzők figyelmeztetik a dogmatikus „ferde néze­ tek" tulajdonosait éppúgy, m int a jampeceket, érdemes azonban figyel­ ni a hangsúlyváltásra a jampecek megítélésével kapcsolatban, akik a veszélyes kategóriából átkerültek az „ízléstelen" megítélés alá. A mun­ kásosztály számára az új norma a „szép, divatos ruha" lett. Az első farmerek tévedésből vagy véletlenül kerültek Magyaror­ szágra az ötvenes évek második felében. M int arról néhány „első farmer"történet beszámol, az első (többnyire használt) darabok 1956 utáni nyu­ gati segélyszállítmányokban vagy rokoni ruháscsomagban érkeztek,

A

f a r m e r v i s e l e t

a l a k vál t o z ásai

a

sz ocialist a

Mag yar o r sz ág o n

esetleg külföldre tévedő magyar fiatalok vettek belőle Nyugaton. A be­ számolók szerint az ötvenes években a farmer vegyes érzeteket keltett a környezetben. A családban, a barátok között olykor sikert aratott, oly­ kor kevésbé, a felnőtt-társadalom , azaz a szülők és a tanárok, sőt néha még az osztálytársak is eleinte mereven elutasították, mivel egyér­ telműen a segédmunkások - szürke vagy kék vászonból készült - cejgnadrágjával azonosították. E félreértés fényes bizonyítéka a farmer kez­ deti ismeretlenségének, ha tetszik, egzotikumának, hiszen egy-két generációval később az avatott, azaz immár „képzett" szem ötven méter távolságból meg tudta különböztetni a Levist a Wranglertől, nemhogy a farm ert a cejgnadrágtól. Egy farmertörténetben a válaszadó elmond­ ja, hogy miután gyerekként 1956 után Olaszországban látta a farm ert divatba jönni, hozott egyet magának, ám az iskolában annyira kinevet­ ték, hogy azontúl csak afféle strapanadrágnak viselte otthon. Egyszer, évekkel később, az immár „képbe jö tt" osztálytársak lelkes elképedéssel vették észre egy kiránduláson, hogy van neki farmerja.11 Az ötvenes évek második felében, amikor felbukkantak az első farmerek Magyarországon, még nem volt közkeletű magyar elnevezésük. Kezdetben, m int azt több adatközlő megjegyzi, kovbojnadrágnak nevezték:

1956 után szerte a világból küldtek Magyarországra csoma­ gokat, ajándékokat - ami számunkra, gyerekek számára újdonság, érdekes volt: tejpor ízű keksz!!, rágógumi!! - „ne nyeld le, csak rágd!”, kakaópor!! -, kb. 3 évig minden reggel kakaót ihattam, komolyan!, színes borítójú füzetek!!, tejpor! orosz tejkonzervü - marhajó volt! és persze a ruhák. Ezek az ajándékok különböző csatornákon keresztül érkeztek, a kovbojnadrág például az evangélikus egyházon keresztül. Ugyanis jártam az egyház gyerekeknek szóló bibliaköreibe, az egyház kapott saját csatornáin keresztül csomagokat, amiket szétosztott a hívek között. Á llati nagy szám vo lt a cucc! Persze iskolába nem mentem benne, de azon kivül nem lehetett leszedni rólam - érthetően. Semmi felsőbbrendűségi tudat, egyszerűen csak „amcsi cucc” volt! (Lehet, hogy nem is amerikai, nem tudom.) Akkor még az „amcsi” szó abszolút pozitív tartalmú volt. Most ju t eszem­ be, hogy valami papucscipőszerű tüneményhez is hozzájutot­ tam, és a kettő együtt: marha menő vo lt („állati ajser’j ! (H. I stván *1945)

11 A publikálatlan interjút Ryan Mehan készítette N. Ádámmal 2005-ben.

21>

Egy másik családban ugyanebben a korszakban másért okozott izgal­ mat a farmernadrág: A z első farmernadrágom at va la m iko r óvodáskoromban kap­ tam. A zt feltételezem, hogy sem a farmernadrág, sem a blue jeans nem lehetett akkor közhasznú szó, mert a nadrág neve a családban a „sokzsebes” vo lt. M in d n yá ju n ka t (engem és szüléimét is) a rengeteg (5) zseb fo g o tt meg, hiszen a pantal­ lóknak 3, jó esetben az órazsebbel együtt 4 zsebe vo lt. Nem v o lt annak semmiféle státuszszimbólum jellege, ismeretlen v o lt az idő tá jt a farmer. (H. JÁNOS *1953)

Érdekes következtetésekre ad alkalmat a farmer anyagi, érzékszervileg megragadható jellegzetességeire adott reakciók áttekintése. Ha belegon­ dolunk, az élére vasalt szövetnadrág által kifeszített normatív univerzum szinte minden szabályát áthágja a farmernadrág. A férfiember által viselt indigó kékjének botránya eltörpül az olyan tényezők mellett, mint a vászon durvasága, a nadrágzsebek száma, a nadrágszár vasalt élének hiánya, a zsebek sarkaiban csillogó vörösréz szegecsek, vagy mint arra N. Ádám már idézett visszaemlékezése utal, a polgári kultúra számára elviselhetetlen momentum, miszerint az ember (ráadásul nem is akárhol) feliratokat visel a testén. Mindezen, a mai felfogás számára szinte már értelmezhetetlen megkülönböztetések együttes sokkja lehetett az egyik oka a farmerra adott olykor hisztérikusan elutasító reakcióknak. A far­ mernadrág az ötvenes-hatvanas évek fordulója hazai mindennapi kul­ túrájában olyan erős állításnak számított, hogy nem csoda, ha az illető közösség, legyen az a család, az osztály vagy az utca népe, önmagában támadásnak tekintette a farmer viselését, mely inzultus magától értető­ dően teszi jogossá a válaszerőszakot. E jelenség - nevezetesen, amikor az Idegen felbukkanása lokális partikularitássá fokozza le a helyi közösség korábban totális univerzumát - megtorlásí form áit ismerhetjük a new kid in the block legkülönfélébb narratíváiban, vagy amikor a faluba, a kisvárosba, Sinistrába vagy a zónába érkező bálna, cirkusz, céltalan motoros vagy különös viseletű idegen felbukkanása önmagában váltja ki a helyiek fizikai agresszióját. Egy farmertörténet gazdája elmesélte, hogy a hatvanas évek első felében Szegeden jugoszláv forrásból már beszerez­ hette első farmerjét, ám minthogy Porlód lakóinak zöme az adatközlőnél kevésbé figyelte a trendet, egyszerűen megunta, hogy az utca népe meg­ bámulja, kiáltozással kommentálja új szerzeményét, és jobbnak látta, ha eladja a nadrágot (Sz. Mihály szóbeli közlése).

22

M A D OK - F Ü Z ET EK

8/2013

M in t a legkorábbi farmertörténetekből kitűnik, felbukkanásakor a farmer még nem rendelkezett kanonizált jelentésrendszerrel, még neve sem volt igazán. Eltekintve a cejgnadrággal vélt hasonlatosságtól, a kezdeti időszakban azért nem tulajdonítottak különös jelentőséget farmernak, mert kinézetének egzotikussága m iatt tulajdonosaiban ele­ inte fel sem m erült komolyan annak gondolata, hogy munkába vagy iskolába menjenek benne, így ekkor még a farmerhordás szabályozásá­ nak gondolata sem m erült fel a szórakozóhelyeken vagy az iskolákban. Néhány rövid év alatt azonban ez a helyzet gyökeresen megváltozott.

A farmernadrág és a szocialista kultúrpolitika A farmernadrág jelentéseit illetően fontos szerepet játszik a farm erhor­ dás szabályozása és általában a megfontolás, hogy a hivatalos kultúr­ politikák a kultúrára, illetve a mindennapi életre, különösen a forra­ dalom után, akként tekintettek, m int ami befolyásolhatja politikájuk sikerét. Amikor például a hatalom visszavonult egy-egy terület szabá­ lyozásától (például a biciklik nyilvántartásától), az intézkedésekkel járó bevételek vagy kiadások kalkulációja m ellett fontos szerepet kapott az a cél, hogy a lakosság lehetőleg tételezzen a pártnak minél több felvi­ lágosult és jóindulatú szándékot. A gazdaság, a kultúra, a média, ille t­ ve a mindennapi élet totális megszállásától oly sok lépésben lehetett a liberalizálás felé haladni, hogy a hatvanas-hetvenes évek kommentá­ torai gyakran számolnak be afféle rémálomszerű érzékcsalódásról, mely szerint napról napra lehet új lehetőségekről, szabadságokról beszélni, miközben - mintha a világ egy helyben járna - ugyanannyi korlátot és értelmetlen politikai tabut tapasztalhatott az ember a mindennapi élet­ ben, m int azelőtt. A Kádár-rendszer bársonyos börtönében Haraszti Miklós (1991: 79.) névtelen írója „am it ma ír, az tegnap nem jelenhe­ te tt volna meg, de ma már valószínűleg igen, s holnap bizonyára". A mindennapi életben folyamatosan érezhető „olvadás” a felületes szemlélő számára elleplezhette a tényt, hogy a Párt bizonyos kérdése­ ket (1956-ot, a környező országokban élő magyarok sorsát, a Szov­ jetunióval fennálló viszonyt) éppoly keményen kezelt, m int bármikor korábban. A hatvanas-nyolcvanas években az Aczél György személyéhez köt­ hető informális „3T" (tá m o g a to tt-tű rt-tilto tt) kultúrpolitikai szabályo­ zórendszer szerint bírálták el a farmernadrágot is. Támogatott kultúra vo lt a szovjet mozi, a klasszikus zene, Platón, Petőfi vagy a futball, a t il­ to tt tételek közé ta rto zo tt James Bond, a lengyel Szolidaritás-jelvény,

a pornó, emigráns magyar kiadványok vagy a Boney M. Rasputin'2 cimű száma. A két kulturális szféra közötti, folyton változó tartalm ú szürke zónába - a tű r t dolgok közé - ta rto z o tt többek között az avantgárd, a heavy metal, a szociológiai szegénységkutatás, a nudista strandok, a Kádár-viccek, a pszichoanalízis, a body building, a miniszoknya vagy a természetgyógyászat. Fontos megjegyezni, hogy ezen osztályozási rendszer tartalma m ellett ugyanolyan fontos vo lt a kategóriák változá­ sa, dinamikája. A szabályozás elvei ritkán voltak nyilvánosak és explici­ tek, és emellett sokszor még önellentmondásokat is tartalmaztak. A rendszer időben és térben nagy eltéréseket m utatott, ami azt jelenti, hogy egy b e tilto tt vidéki színházi előadást fél évvel később egy kis budapesti színház bem utathatott (vagy fordítva). Flasonlóan, m int válaszadóimtól megtudtam, egyes iskolákban a hatvanas évek végén már megengedték, míg más helyeken épp akkor tilto ttá k be a farm er­ viselést. A 3T eléggé kiismerhetetlen - azaz nagyon eredményes - sza­ bályozási rendszere két további elvvel is kiegészült. Először, a tekintély­ uralmi túlszabályozás számos elemét sosem rögzítették pontosan, pél­ dául valószínűleg hiába keresnénk az iskolai irattárakban minisztériumi utasítást, ami szabályozta volna a fiúk hajának vagy a lányok szoknyá­ jának hosszát. Másodszor, minden szervezet vezetőjének személyes döntései, személyisége határozta meg az intézmény szabályainak je lle ­ gét és alkalmazását, minden vezető a maga ábrázatára formálta az alá tartozó intézményt. Ez igaz volt iskolaigazgatókra, katonai parancsno­ kokra, futballedzőkre, vállalatvezetőkre és magára Kádár Jánosra is. A szocialista kultúrpolitika működésének megértése elengedhetet­ len a farmerhordási szabályok változásának és a fiatalok farmer utáni vágyakozásának pontos értékeléséhez. A hatvanas-nyolcvanas években élők, hacsak nem döntöttek úgy, hogy feladva hazai egzisztenciájukat, illegálisan külföldre távoznak, józanul feltételezhették, hogy egész életü­ ket a szocializmusban fogják leélni. A konszolidált Kádár-rendszerben, ha ugyan nem egy kilométer hosszú szovjet laktanya m ellett vezetett el az útja, az ember érezhette úgy, hogy állnak rendelkezésre olyan választási lehetőségek - és esélyek ezek elérésére -, amelyek révén értelmes dolog egy jobb élet esélyeit kalkulálni. A kommunizmus vélt emberi mérték szerinti - végtelensége adja meg a szocializmus relativisztikus értékvilága sikerének kulcsát. Amikor az állam a hatvanas években lehetővé te tte a nyugati országokba utazást, miért panaszko­ d o tt volna bárki is, hogy ezt csak háromévente teheti meg, amikor elruccanhatott Rómába, hogy megnézze Michelangelo műveit, igyon egy kis valódi narancslevet, és vegyen egy igazi Levist magának? Amikor egy apa megveszi a lányának a régen várt piros kordbársony Levis dzse­

A

f a r m e r v i s e l e t

a l a k v ál t o z ásai

a

sz ocialist a

Magyaro rsz ág o n

kit, amely tökéletesen áll rajta, kinek ju t eszébe, hogy erre miért kellett annyi évet várni? Amikor kezdenek felbukkanni az olyan klubok, ame­ lyek nem problémáznak a fiú k hosszú hajával, nem szőrszálhasogatáse azzal foglalkozni, hogy mi köze egy szórakozóhelynek a vendégei haj­ hosszához? Amikor egy tizenéves észreveszi, hogy am int felhúzta a fris­ sen kapott hamisított Levist, jelentősen kapósabb a diszkóban, nem égbekiáltó képmutatás-e ilyenkor azon lamentálni, hogy édesanyjának m iért kerül félhavi fizetésébe ez az eredmény? Ezen elképzelt melodramatikus példákkal meg akartam m utatni: a farmerhoz való hozzájutás fő akadályai többek között az ár, a hozzáférhetetlenség, a tiltás, az uta­ zás korlátozása, a korlátozott választék és a szülők ellenkezése voltak. Amikor azonban meglett, m int az a farmertörténetekböl kitűnik, a fa r­ mer a megszerzés nehézségeihez mérhető elégedettséget okozott vise­ lőinek. Kiderült, hogy a farmer tényleg „működik", ugyanis felhúzásával metamorfózisokat, azaz különféle, társadalmi-kulturális-pszichológiai szempontból fontos cselekvéseket tudtak végrehajtani tulajdonosaik. A farmertörténetekben rendre beszámolnak arról, hogy a farmer felhúzásával egyszeriben átléptek szokásos cselekvési-értelmezési mezők közötti határvonalakat. A farmerhordás értelmezésekor tekin­ tetbe kell venni, hogyan kapcsolódnak össze a farmerviseléskor lelki­ pszichológiai, társadalmi, politikai motívumok. Egy politikai privilégiu­ mokkal rendelkező rokontól kapott ajándék így lesz esztétikai élvezet forrása. Egy távoli és veszélyes feketepiacról származó ruhadarab így lesz a farm ert viselő szexepiljét befolyásoló tényező. Egy nonkonformizmust sugalló hippiöltözék így lesz a kiváltságosság megjelenítése. Ezekben a történetekben így lesz a privilégiumból esztétikai élvezet, az esztétikai élvezetből szenzuális vonzerő, szexepilből a hatalom megje­ lenítése, szabadságból kivételezettség, a lehetőségek hiányából lehető­ ség. E varázslatos átalakulások többsége nem le tt volna lehetséges a farmerrel kapcsolatos korlátozások nélkül. A fiatalkor szenvedélyei és a politikai korlátozások különös kombinációt alkotva kapcsolódtak össze, más szóval, a Kádár-rendszernek sikerült saját céljai érdekében valahogyan hámba fogni az alávetettek szeszélyes és ellentmondó szenvedélyeit és érdekeit. A farm ertörténetek többsége alátámaszthat­ ja a hipotézist, mely szerint a Gramsci, a Frankfurti Iskola és későbbi követőik által, mindenekelőtt a fasiszta Olaszországra, illetve a kapita­ lista társadalomra alkalmazott, hegemonisztikus hatalomgyakorlás az olyan konszolidált európai puha diktatúrákban öltötte legtisztább fo r­ máit, m int a Kádár János által vezetett Magyar Népköztársaság.

12 A népszerű bajor-karibi disz­ kóegyüttes számait sokat játszotta a Magyar Rádió, kivéve a Rasputin ‘Russia’s greatest love machine' címűt, amely feltételezhetően sér­ tette a Szovjetunióval kötött test­ véri szolidaritás elvét.

23>

Az első összeütközések: Az én házamban soha! ...kell beszélnünk minden olyan levélkapcsolatról, amelyet a szü­ lők háta mögött, a szülők akarata ellenére folytatnak. A gond­ viselő édesanyának minden jó gyerek tartozik annyival, hogy megmondja, kivel levelezik, és m it szokott írni. A szülők életböl­ csessége eldöntheti, hogy érdemes-e levélpartnernek ez vagy az a fiú; eldöntheti: olyan korban van-e a kislány, hogy levelezhet valakivel. Egyes lánykák ugyanis nagyon korán kezdik a levele­ zést a szülők által nem ismert fiúkkal. Az ilyen levelek szükség­ telenül felboríthatják a lány nyugalmát, megváltoztathatják kedélyállapotát, károsan befolyásolhatják érzelmeit. Ilyen eset­ ben a szülőknek nemcsak joga, hanem kötelessége is közbelép­ ni: elolvasni azokat a leveleket, és megbeszélni a dolgot lányá­ val. Ha a levelek hangja megfelelő, ha a lány az igazsághoz híven beszámol ismerőséről, bizonyára a mamának sem lesz kifogása a levélváltás ellen, s levelezésük sok-sok örömet fog szerezni mindkettőjüknek. (B urget - K o vá CSVÖlgyi 1 9 6 2 : 46 .)

A hatvanas évek második fele látványos változásokat hozott az ifjúsági kultúrában Magyarországon. Néhány rövid év alatt „egy csomagban" érkezett meg egy egész sereg, korábban ismeretlen kulturális jelenség. A Szabad Európán és a luxemburgi rádión, sokszorosan másolt magnó­ szalagokon és lemezeken beérkező zenéket lelkesen utánozó, majd las­ sanként saját repertoárt játszó beatzenekarok jö tte k létre szerte az országban. E zenei szcéna több ponton emlékeztet a későbbi punk „csi­ náld magad" szubkultúrára, azzal a különbséggel, hogy ekkor gyakran még a hangszereiket és a technikai felszereléseiket is saját maguk fabri­ kálták. A fiúk elkezdték növeszteni a hajukat, a lányok kezdték kurtítani a szoknyájukat. A városokban tanuló kollégisták vitték haza szünidőben a híreket az újdonságokról, így alapozva meg egy ifjúsági, a korábbi populáris kultúra közönségétől mereven elkülönülő-függetlenedő fogyasztói, közönség-szubkultúra alapjait. Az átalakuló ifjúsági kultúra számára egy közös nevező volt, az áhítozás a farmernadrág után. A kultúrpolitika különféle intézményei nem reagáltak egységesen a változások e hullámára. A szülök sokszor elképedve álltak gyerekeik korábban elképzelhetetlen, újdonsült szokásai előtt. Gyakran - m int arról olvasói levelek számolnak be az újságokban - a probléma az volt, hogy nem értették, m it énekelnek a beatzenekarok a rádióban. És ha mindez még nem lett volna elég, a gyermek előállhatott azzal, hogy

24

M A D OK - F Ü Z ET EK

8/2013

szeretne egy nadrágot, ami ugyanúgy néz ki, m int a kőművesek mun­ karuhája, viszont annyiba kerül, m int az egyik szülő havi keresete. A szülők mentálisan természetesen ritkán tudtak lépést tartani ezekkel a változásokkal. Legtöbbször eszükbe sem ju to tt, hogy megértsék az új ifjúsági szükségleteket, és/vagy amúgy is egyetértettek a hatalomnak a jampecekkel kapcsolatos közelmúltbéli intézkedéseivel. Esetleg (ta­ nulván az ötvenes évek efféle leckéiből) egyszerűen meg akarták védeni gyerekeiket a különféle retorzióktól, hogy biztos legyen jövőjük a kon­ szolidálódó szocializmusban. A magyar társadalom a hatvanas években épp csak kezdett kijönni a legkevesebb évtizedes, egyes rétegek számára évszázados ínségből, melyet még megfejelt a szocializmusra jellemző kereskedelmi hiányje­ lenség is. A primer túlélés még tú l friss kizárólagos imperatívusza mel­ lett az az elképzelés, hogy a 3,60-as (vagy olcsóbb) kenyér korszakában egy nadrágért érdemes 900 fo rin to t fizetni - egy olyan korszakban, amikor a gazdaságpolitika révén alig-alig volt megtakarításuk a csalá­ doknak -, való igaz, radikális elképzelésnek tűnik. A fenti konfliktusok - a farmer újdonságánál fogva - a hatvanas években voltak a leginkább nyilvánvalók, azonban m int a farm ertörténetek ékesszólóan mesélik, az efféle szenvedélyek nem szűnő intenzitással bukkannak fel a farmer körül a későbbi évtizedekben is: 1952-ben születtem, s hogy m it je le n tett egy teenagernek a hatvanas években az első farmer, m it je lentett nekem, azt ma nagyon nehéz hihetően, szavakkal kifejezni. Mindenesetre szel­ lemi értéket, s ezért anyagiakkal alig leírhatót. Csüngtünk a Ra­ dio Luxembourg és a Szabad Európa Rádió beatadásain, próbál­ tunk együtt zihálni a nyugati beatkorszak szellemével, s ennek az égő vágynak, beteljesületlen szerelemnek egyik testet ö ltö tt, materiálisán érinthető darabja volt a farmer. Az én első ilyen nadrágom egy női farmer volt, ezt tudtam ismerősökön keresz­ tül megszerezni, apám egyik szobrásznövendéke kapta Nyugat­ ról, neki kicsi volt, rám passzolt. 1965-ben lehetett, tehát 13 éves voltam. Gúnyoltak is a női szabásért, de irigyeltek is érte az iskolában, hiszen sokaknak még ilyen sem ju to tt. Néhány évre rá, úgy 1968 nyarán tö rté n t meg az az eset, [...] mikor is a katonai m últtal és természettel megáldott nagybá­ tyám ráparancsolt fiára és reám, hogy a hippy stílusban kihíme­ zett és virágokkal díszített farmereinket vágjuk szét ollóval, dobjuk be a pottyantós budiba, és szarjunk rá. Ezt a parancsot

végre kellett hajtanunk, s én ezt nagybátyámnak (Isten nyug­ tassa) sokáig nem tudtam megbocsátani. A katonailag veretes, diktatúráktól pofozott kispolgári generáció, érezve vesztét, pró­ bálta megalázni az ifjú lázadókat, pirruszi győzelem volt. (M. György *1952) E másik történet, tizenöt évvel a kerti dráma után, szintén nem nélkü­ lözi a meglepő elemeket: 1983 tavaszán, nyolcadikosként szert akartam tenni a farzsebén piros címkével e lláto tt Levis farmerre, ám ez a háromgyerekes mérnökcsaládnak elérhetetlenül drága (980 Ft) volt. Az osztály - belvárosi iskola - kábé negyedének vo lt farmere. Lejjebb adtam, a Trapperre (450 Ft, két-három osztálytársamat csúfol­ ták miatta a többiek), de a családfő - apám - deklarálta, hogy nincs rá pénz. Ama hét vasárnapján valami húsvéti alkalom m iatt el kellett kísérnem öt misére, ahol mellette ülve láttam, hogy egy össze­ hajtogatott ötszázast dob a perselybe. Kimondhatatlanul felhá­ borodtam, nem is mondtam ki. Az első indulat csak pár napig ta rto tt, de a látvány m iatt felhatalmazva éreztem magam, hogy én is csellel éljek a farmerszerzés célja érdekében. Azon a héten kaptuk meg az iskolából az úttörőtáborban való részvételhez szükséges holmik gépelt listáját (zseblámpa, tábori barna ing, kulacs etc.) Az iskola ifiszobájában vo lt egy, azt hi­ szem, Erika írógép, és az úttörövezetőnek azt mondtam, hogy a május elsejei műsor tervezetét szeretném rajta legépelni. Ezt is megtettem, de a tábori listát is újragépeltem, egyetlen módosí­ tással: a szimpla nadrág té te lt farmernadrágra módosítottam. Anyám addig nem tu d o tt a farmervágyról, neki nyújtottam be a ham isított listát. Két nap múlva szó nélkül adott pénzt, és én meg is vettem életem első farmerét, hét szűk esztendővel a rendszerváltás előtt. (Sz. Zsuzsa *1969)

családi, társasági és iskolai eseményekre lehet felvenni a farmert, vagy éppen az olyan feszültségek, hogy a drága pénzen beszerzett nadrág­ nak neki lehet-e esni szabóollóval a megfelelő fazonigazítás érdekében, illetve miként lehet az édesanyát megakadályozni abban, hogy élet vasaljon a farmernadrágba. M int ez a következő esetből kiderül, a fa r­ mertörténetekben rendkívül plasztikusan rajzolódik ki az esztétikai és a morális szempontok összefonódása:

Vidékről jártam be Budapestre dolgozni vonattal. Egy alka­ lommal apámmal együtt jöttem, és az ablak mellett - egy­ mással szemben - ültünk le, és mindketten olvastunk egy-egy könyvet, nem beszélgettünk egymással. Én természetesen a farmerban voltam. A következő megállóban felszállt két középkorú nő, és leültek mellénk. Elég furcsán nézegettek, de nem tettek semmi megjegyzést. A kocsi nem dohányzó volt, így kimentem a peronra rágyújtani - de ekkor sem szóltam apámhoz egy szót sem. A lig szívtam néhány slukkot, apám utánam jö tt, és teljesen felzaklatva közölte, hogy ha vissza­ megyek, meg ne próbáljak szólni hozzá. M ikor leszálltunk megkérdeztem, hogy mi történt. Elmondta, hogy miután kimentem, a két nő elkezdett sápítozni: Láttad, hogy néz ki? Hogy lehet ilyen szörnyűséget felvenni? De nem is evvel a gyerekkel kellene foglalkozni, hanem a szüleinek a szemét kellene kikaparni, hogy ilyet megengednek a gyere­ küknek. Hát ezért nem vo lt szabad apámhoz szólni, mikor bejöttem. (G. Andor *1940) Ez a történet ékesszólóan beszél a farmer korai időszakában é rin te tt fő szenvedélyekről, érdekekről és konfliktusokról. A szülők, természetesen különféle módon, igyekeztek valahogyan kibékíteni a hivatalosságtól, a médiából és az iskolából származó farmerral kapcsolatos regulákat és ideológiai elvárásokat gyerekeiknek a farmer és a különlegesség utáni elsöprő vágyával, mely folyam at nem csupán a farmerről szólt, hanem tágabb, társadalmi szokásokról, normákról és elvárásokról is.

M int ahogy e két példa sugallja, a szülők és a gyerekek nem voltak különösen finnyásak a farmer körüli harc eszközeinek megválogatásában. Emellett persze olykor a rebellis ruhadarab megszerzéséért az egész család m ozgatott meg kapcsolatokat, nem kímélt pénzt és fárad­ ságot. Családi üggyé nőtték ki magukat azok a kérdések, hogy milyen

A

f a r m e r v i s e l e t

al ak v á l t o z á s a i

a

sz ocialist a

Magyarorsz ágo

25>

A farmer és a hivatalosság: óvatos közeledés Néhány, mutatóban megmaradt belvárosi maszek férfiszabó­ nál nyugati szabású nadrágokat lehetett csináltatni. De amikor a Váci utcai Kecskés szabó apró kirakatába kitette a nála meg­ rendelhető farmernadrág mintapéldányát, azonnal akadt igyekvő újságíró, aki a párt központi napilapjában leleplezte az esetet. A nadrág néhány hétre eltűnt, majd újra megjelent. Mivel már az összes letartóztatható „ellenforradalmárt” letar­ tóztatták {közel egy éve a letartóztatások utolsó hullámain is túl voltunk, aki pedig szabadon maradt, az is régóta tartotta a száját), jobb híján napirendre tűzték a „burzsoá” nadrágok kérdését. A probléma csak a következő években aludt el végle­ gesen, amikor már minden kommunista káder magára valamit is adó fia szögekkel kivert nadrágban pompázott az aszfalton. (U ngváry 2000)

13 A töredékesen rendelkezésre álló információkból feltételezhető, hogy Moszvában a korai hippik kései tizenévesek voltak, jórészt jó körülmények között élő, illetve értelmiségi családok gyermekei, és nagyrészt az elit belső kerüle­ tekben laktak. Állításuk szerint szándékosan léptek ki a „rendes" szovjet társadalomból (BUSHNELl 1990: 115.).

26

Amikor a farmer immár nem segélycsomagban érkező, különös holmi volt, hanem külföldről vagy az Ecseri piacról származó, divatos ruhada­ rab, a hivatalos reakciók eleinte egyszerűen a Coca-Cola-függő, Nyugat-majmoló jampec nyomán tájékozódtak. Néhány év múltán azonban - valószínűleg nem függetlenül attól, hogy a farmerhordók között (csakúgy, m int a Szovjetunióban13) a politikai, illetve kulturális­ gazdasági e lit gyermekei fölülreprezentáltak voltak - látványos fo rd u ­ lat vette kezdetét. A farmerviselők sommás elítélésének és a farm ervi­ selők többiekre gyakorolt rémületes hatásának taglalása helyett egy egyre kiegyensúlyozottabb, a hatvanas évek általános ifjúságpolitikájá­ val összefüggő szemlélet lett az irányadó. Ez nem jelentette, hogy a hivatalosság kivonult volna az öltözék szabályozásából, inkább a hatá­ rok máshová kerültek, am it viszont a korábbihoz hasonló odaadással ellenőriztek. A hatvanas évek első felében a jampeckultúra és a farm er­ hordás között volt egy rövid átfedés, amelyre néhol a farmertörténetek is utalnak - mind az öltözködési stílust, mind a hivatalos reakciókat ille­ tően. Ekkoriban a hivatalos elbírálás szerint mindkét viselet enyhe devi­ anciára és súlyos ízléstelenségre utalt. Valamivel 1965 után jelentős változás történt. A jampeckultúra eltűnőben volt, a farmer lassan elin­ dult az elfogadottság felé, míg egy új, ismét csak kinézeti-öltözködési alapon azonosított ellenség bukkant fel a láthatáron: a hippik. A hatvanas évek kiterjedt kormányzati ifjúságpolitikája tú lm u ta to tt az alkalmi tiltásokon, és bizonyos mértékig hajlandó vo lt tolerálni, sőt kielégíteni a fiatalok szükségleteit és kívánságait. Kádár nevezetes je l­

M A D OK - F Ü Z ET EK

8/2013

szavát követően - aki nincs ellenünk, az velünk van - a párt nekilátott, hogy a tömegszórakoztatást is beemelje az ifjúságpolitikába. A folyamat első elemeként finom ítottak az öltözék alapján azonosított osztályellen­ ség elképzelésén. Általában véve pedig a konszolidáció azt is jelentette, hogy a rendszer kétségbevonhatatlan ellenségeivel, mindenekelőtt Nagy Imrével kapcsolatban egyre inkább az elhallgatás és a felejtés-felejtetés politikája került előtérbe. Részben a tévézés rohamos terjedése, de inkább a tömegessé váló turizmus m iatt a társadalom mind tájékozottabbá vált a külvilág eseményeivel kapcsolatban. A Nyugat-majmoló jampec mind kevésbé volt ellenség, annál is inkább, mivel a nyugati pop­ kultúra terjedő népszerűsége m iatt a fiatalság sosem volt mértékben kezdte követni a Nyugatot. Az angolszász beat-rockzene, a dzsessz, az olasz slágerek, a francia és olasz filmek, a nyugati viselet (fekete garbó, orkánkabát, miniszoknya) stb. rohamosan terjedtek. A párt stratégiát vá lto tt: a tiltásnál több haszonnal kecsegtetett, ha a maga szolgálatába állítja a populáris kultúrát. A Magyar Televízió 1966-ban rendezte meg az első, elsöprő sikerű Táncdalfesztivált. A normák változásának dinami­ káját jól tükrözi az alábbi, Szörényi Leventének címzett, természetesen névtelen nézői levél.

Tisztelt Szörényi Elvtárs! Ahogy a képernyőn elnéztem Önt, tökéletesen elhiszem már és megértem Darwin tanításának lényegét, hisz ezt igazolja csodálatos szőrzete, amit frizurának már nem is mernék nevezni, s az az ugatva szaggatottan előadott mo­ nológ, mely őseink emberré válásának kezdetén hangozha­ tott el először. Nem is beszélve arról az émelygősen meg­ játszott fájdalomról, ami talán illett a régi, kényeskedő grófkisasszonyokhoz - de a mai dolgozó ifjúsághoz? Már megbocsásson! Igaz, hogy a közönség tombolt, de nem tudom megérteni, miért. Pedig higgye el, én sem vagyok még 60 éves, sőt még sokára is leszek annyi. Mégsem tetszik ez a nyugatot mintázó modora, frizurája (amit csodálatosképpen nem is olyan régen még kigúnyoltak.) (K oltay 1980: 45.)

Egy évvel később a Magyar Rádió elindította vasárnapi popzenei műso­ rát (Csak fiataloknak!), amely friss brit, olasz és amerikai slágereket játszott, azzal a kim ondott céllal, hogy elcsábítsa a fiatalokat a Szabad

Európa popzenei műsorától. A Budai Ifjúsági Parkot 1961-ben a KISZ Budapesti Bizottsága szervezésében önkéntesek kezdték el építeni az egykori budai Várbazárban, a 2500 fő t befogadni képes szórakozóhely (B alázs 1994) tánczenei műsorokat, később koncerteket rendezett. A fellépő művészek és a közönség megfelelő öltözetét - öltöny, illetve szoknya blúzzal - maga az intézmény vezetője ellenőrizte a bejáratnál, a farm ert a hatvanas évek végétől kezdte az Ifipark tolerálni. Az 1965ben, a KISZ által alapított Ifjúsági Magazin középen kétoldalas poszte­ reket közölt nyugati együttesekről és persze óvatosan megfogalmazott cikkeket az ifjúság problémáiról. A cikkek és az olvasói levelek egyre kevésbé tekintették a farm ert magától értetődő veszélynek. Gyakran felbukkan a „ne ítéljünk felületesen a külsőségek alapján" érv a fa r­ merviselés kapcsán, illetve az, hogy milyen alkalmakhoz illik vagy sem a farmer. Az alábbi, 1967-ből származó, jellemzően már a divatrovat­ ban közölt kép aláírását, pajkosan korholó hangnemét már össze sem lehet hasonlítani a korábbi évtized uszításával:

2.

kép. „A Nemzeti Színház előcsarno­ kában kapta lencsvégre fotósunk a két elegánsan öltözött kislányt a »farmeres« fiúval. Alkalmi öltöny stílszerűbb lett volna. Igaz?” Ifjúsági Magazin, 1967

A Nemzeti Színház előcsarnokában kapta lencsevégre fotó­ sunk a két elegánsan öltözött kislányt a „farmeres” fiúval. Alkalm i öltöny stílszerűbb lett volna. Igaz? Szintén ez volt az az időszak, valamikor 1962 körül, amikor a farm ernadrág kifejezést kezdték el használni a kovboj-, texasvászon, vadnyu­ gati nadrág elnevezés helyett.14 A neológia pontos forrására egyelőre nem akadtam rá. Egy farm ertörténet gazdája azt valószínűsíti, hogy a farmer megszelídítése, szalonképessé tétele érdekében találták ki ezt a talán Steinbeckre, az amerikai progresszív baloldali hagyományokra visszavezethető elnevezést. Minden változással együtt még ma is külö­ nösnek látszik, hogy a farmernadrág hivatalos elfogadtatásának egyik élharcosa a kommunista ifjúsági mozgalom sajtója vo lt abban az idő­ szakban, amikor a szórakozóhelyek zöme, a klubok és az iskolák nem engedélyezték a farmerviseletet. A farmertörténetekben a férfiak oly­ kor beszámolnak arról, hogy a korszakban a rendőr gyakran a farm er­ juk m iatt igazoltatta őket az utcán. M in t látható, a küzdelmek a hosszú haj, a miniszoknya, a farmer és a beatzene kapcsán számos fronton zaj­ lottak egyszerre. E folyamatban rendkívül áttörést hozott a KISZ VII. kongresszusa, ahol Kádár János szájából hangzott el az útbaigazítás:

Vannak például egyes nyugati divatok, amelyek bizonyos mértékig nálunk is hatottak, [...] ezek egyike a cinizmus és a kö­

A

f a r m e r v i s e l e t

a l a k vál t o z ásai

a

sz ocialist a

Mag yar o r sz ág o n

zöny a közéleti kérdésekkel szemben. Nyugaton ez párosul a vadnyugatinadrág-viselettel, meg a hosszú hajjal, a borot­ válkozás elhagyásával. A vadnyugati nadrágokkal meg a sza­ kállal meg a hajviselettel nem akarok foglalkozni. [...] Ami itt fontos, az az, hogy a párt, az ifjúsági szövetség nem divatter­ vező cég, és nem fodrászipari ktsz, és nem is kell ilyesmivel foglalkoznia. (K ádár 1968)

M in t arra korábban utaltam, a szocialista kultúrpolitika fontos aspek­ tusa volt, hogy az intézmények vezetői mit gondoltak egyes kérdések­ ről, ugyanis értékviláguk, ízlésük, preferenciáik, szokásaik nyomot hagytak az irányításuk alá tartozó entitás intézményi kultúráján. Ahogy a Budai Ifjúsági Park igazgatója, Rajnák László személyesen intézkedett arról, hogy milyen zenekarok milyen öltözetben léphetnek fel (B alázs 1994), éppúgy Kádár megjegyzését a farmerről és a hosszú hajról sem hagyta kommentár nélkül a sajtó, s ahogy az emberek Kádárról és a far­ merről beszéltek az utcán,15 úgy le tt egyre elfogadottabb a farmervise­ lés a nyilvános helyeken.

14 Dr. Balázs Géza személyes közlése 15 Őszinlén szólva zavarba ejlő­ nek találom Kádár megjegyzését a szakákról és a vadnyugati nadrág­ ról. Tekintetbe véve korát és sze­ mélyes ízlését, viszonyát a divatos nyugati dolgokhoz, nem értem, mi e tolerancia oka, amikor sokszor ennél az elég konzervatív ember­ nél fiatalabbak is mereven eluta­ sították a hosszú hajat és a far­ mert. Hogy ez a választás valóban személyes meggyőződésén alapult-e, vagy taktikai célja volt, már sohasem tudjunk meg.

27>

A farmerhez kötődő jelentések és a farmerszabályozás változásai nem csupán a konfliktusokkal terhelt 1960 és 1975 közötti időszakban érdekesek. A farmer megszelídülése együtt já rt a farmer rohamos elter­ jedésével, mindenekelőtt a vizuális médiában. 1973 környékén csak úgy kéklenek a lemezborítók, farmeres karakterek bukkannak fel a tévében, filmekben, reklámokban, hirdetéseken, újságfotókon, és hébe-hóba, 1978-tól már rendszeresen a hivatalos kereskedelem is kezd farm ert árulni. Ez a folyam at ékesen illusztrálja a változva helyben járó szocia­ lista kultúrpolitika természetét. A kultúra nyilvánvaló liberalizációja nem jelentette azt, hogy kicsivel „arrébb" nem járőrözik a hivatalosság ugyanolyan szigorúan, m int a hatvanas években. Ahogy a kultúra fő ­ áramába beérkezett a farmer, úgy kezdték szankcionálni a csövesöltö­ zéket, a Beatrice-kendőt, a biztosítótűt és a bőrnadrágot.

Az utolsó ellenség Azt mondják, Magyarországon nem történik semmi. A nép örül, hogy békén hagyják a politikával; ráérő idejében csalá­ di házat épít, baromfit tenyészt, kontárkodik. Az értelmiség bezárkózott a kultúra kertjébe, a politikát maga is a politiku­ sokra hagyja. Az egyházak együttműködnek az állammal. A régi vágású reakciósok és polgári demokraták kihaltak [...]. A hatalom néha megmutatja vasöklét, de látva, hogy senki sem rakoncátlankodik, sietve zsebre teszi. Legföljebb egy-egy bőrnadrágosra vagy részeges garázdára sújt le, de a közönség ilyenkor még biztatja is, üssön minél nagyobbat. (Lapunk elé. 1981) E mondatok már rendelkeznek bizonyos történelm i patinával, hiszen a legjelentősebb hazai szamizdatkiadvány, a Beszélő első számának szer­ kesztői beköszöntőjéből származnak. A szerző egyszerű szavakkal, hatá­ sosan vázolja fel a lengyel katonai szükségállapot bevezetése idején a magyar közállapotok képét. Sokatmondónak tartom , hogy a nyolcva­ nas években egy megvetett társadalmi csoport tagjai, a „bőrnadrágosok", a ruhájuk alapján kapják elnevezésüket, ám ekkor ez a ruhadarab már nem a farmernadrág. Ez valószínűleg annak is köszönhető, hogy ekkorra a KISZ-titkárok, illetve a párttagok zöme már rég farm ert ö ltö tt, és talán azok közül is sokan, akik biztatták a hatalmat, hogy üssön minél nagyobbat. A nyolcvanas évekre a punkok és a metálosok által hordott bőrnadrág lett a botrányos ruhadarab.

28

M A D OK - F Ü Z ET EK

8/2013

M int arra a bevezetésben utaltam, ez az írás a farmerkutatás első eredményeit rögzíti. Néhány következtetés talán már most is megkoc­ káztatható. A farmernadrág-történetekben kibogozhatatlanul összeke­ veredő legkülönbözőbb szenvedélyek, értékek és érdekek természete nem teszi lehetővé egy fogyasztási, illetve társadalmi nagyelmélet kényelmes alkalmazását a tapasztalatok értelmezésére. A farmer, annak ellenére, hogy egyre inkább sokak mindennapjainak részévé vált, s hogy a tiltás helyett a hatalom is igyekezett kisajátítani céljai érdekében, úgy tűnik, sok fiatalnak segített egy törékeny autonóm szféra létrehozásában. Hasonlóképp, annak ellenére, hogy a retroipar legendagyártása a hi­ degháború korszakának fő farmernarratívájára támaszkodva hangsú­ lyozza a szabadságot és az individualitást m int a farmerhordás fő jelen­ téseit, a történetekből kiderül, hogy e fogalmak hogyan keveredtek össze olykor a konformitással, a privilégiummal vagy a kivételezettséggel. Kétség sem fér hozzá, hogy a farmer útlevelet jelenthetett koráb­ ban ismeretlen szociális-kulturális terekbe és időkbe, de az „útlevélből", azaz abból, ki hogyan viselt miféle farmert, az is nyilvánvalóan kiderült, hová tartozik tulajdonosa. Meg vagyok győződve arról, hogy a farm er­ hordás szocializmuskori történetének feltárása nem csupán a hideghá­ ború alaposabb megismeréséhez, illetve értelmezéséhez járul hozzá, hanem a „farmerfogyasztás" különleges, alulról szerveződő, városi szó­ beszéden alapuló folklórja révén elterjedő jellege m ia tta mai kapitaliz­ mus fogyasztása megértésében is segíthet. E kutatás legértékesebb forrása az első farmerekről szóló, mintegy 140 történet. Minden apró-cseprő esetlegességük ellenére az öltözkö­ dési szabályok történetekből kiolvasható változása jó l mutatja az állam és a társadalom közötti viszony, illetve határvonal változását a szocia­ lizmusban. A farmerhez kötődő szabályok hierarchiái, illetve kon fliktu ­ sai és ezek változásai feltárják a hatalomgyakorlás finom manővereit, az ezekre adott válaszokat, s hogy a változó öltözködési normák és gya­ korlatok a nyilvánosság milyen új politikai geográfiáját vázolják föl. A farm ertörténetekböl nem csupán vonzalmak és vágyak egy rég elfe­ ledett tájképe (nagyjából a fiatalság emléke) rajzolódik ki, hanem a tö r­ ténetek összetettsége, „nem egy srófra járása" révén egy releváns, tétre menő és érdekfeszítő viszony rajzolódik ki a beszélők és saját m últjuk között. A személyes történeteken keresztül a szocializmus története immár nem csupán egy cammogó vonat víziója, ami arra vár, hogy utolsót szusszanjon 1989-ben. A személyesség hitele szavatolja az elbe­ szélés komolyságát, ugyanakkor a téma mulatságos kuszasága biztosít­ ja, hogy a szocializmusra emlékezés ne silányuljon édesbús, monoton litániává.

Táblás j át ékok és m á s el képzel t val óságok az 1 9 5 0 - 1 9 7 0 - e s években Ma g y a r o r s z á g o n

A hidegháború korszakának társasjátékai érdekes módszertani kérdéseket vetnek fel azzal kapcsolatban, hogy milyen lehetséges értelmezési kere­ tek segítségével tanácsos vizsgálni egy játék m int elemezhető kulturális entitás, ne adj isten, propagandaeszköz jelentését, továbbá hogy milyen szerepet játszott maga a játék a kortársak életében.16 A reprezentáció, a rítus, illetve a funkció efféle vizsgálatakor a kutató lényegében úgy jár el, mint amikor egy természeti nép vallási szertartását vagy egy középko­ ri udvaronc viseletét elemzi. Jelen fejezetben megmutatom, hogy a gye­ rekeknek és - kisebb részben esetleg épp a gyerekek játékán keresztül a felnőtteknek szánt társasjátékok változó kultúrpolitikai célokat szolgál­ tak, mely cél az ötvenes-hetvenes évek között konkrét politikai uszítást éppúgy jelentett, m int ideológiamentesnek ígért pragmatizmust és szó­ rakozást. Ahhoz, hogy a társasjátékok elemzésekor sikerüljön elkerülni a társasjátékok „propagandahatását" taglaló kétes kísérletet, fontosnak tartom, hogy felvázoljam a kontextust, azaz a hidegháború néhány fon­ tos kulturális-kommunikációs, illetve társadalomtörténeti aspektusát.

A hatás nem maradt el - propagandaharc a mindennapokért Nyugaton és Keleten A negyvenes évek második felében az Egyesült Államok vezetése, továb­ bá Nyugat-Európa egyes államainak kormányai más-másképpen alakí­ tották ki kül-, illetve médiapolitikájukat a Szovjetunióval kapcsolatban, attól függően, hogy az illető ország nyertesként vagy vesztesként fejez­

Táblás

ját ékok

és

ás

e l kép z el t

valóságok

te-e be a háborút, továbbá hogy mennyi időbe tellett, míg visszatértek a háborús információs politikáról a civil viszonyokra, és a belpolitikai kérdések mennyire befolyásolták a keleti blokkhoz fűződő viszony kér­ dését. Németország háború utáni - nagyrészt b rit oktatási tapasztalato­ kon alapuló - demokratikus indoktrinációja (J ürgensen 1985) más célo­ kat tű zö tt ki és más eszközöket alkalmazott, m int az olyan amerikai információs eszközök Ausztriában, amilyen a szórakoztató Rot-WeissRot rádió, illetve az - amerikai alkotmányos berendezkedés m ellett pél­ dául a vadnyugati konyhát vagy a dzsessz történetét népszerűsítő Amerika-Hausok hálózata (W agnleiter 1994: 130.). A Marshall-terv egyszerre szolgált az amerikai életform át népszerűsítő propagandafelü­ letként, a háború utáni újjáépítés konkrét eszközeként és a szovjet befo­ lyást ellensúlyozó politikai stratégiaként. E stratégiában nem csupán a kézzelfogható fogyasztási javak játszottak szerepet, hanem az explicit propaganda, ugyanis a M arshall-terv költségvetésének 2%-ából fogyasztási kiállításokat - mint például az 1951-es franciaországi Le Vrai Visage des U.S.A - és utazó film bem utatókat finanszíroztak (K roen 2006: 254.). Az amerikai háborús titkosszolgálat, a Stratégiai Szolgála­ tok Hivatala (OSS) utódjaként 1947-ben létrejött Központi Hírszerző Iroda (CIA) első komolyabb tengerentúli missziójával 1948-ban már igyekezett befolyásolni az olasz választások kimenetelét, különös tekin­ tettel az Olasz Kommunista Párt eredményére (W ilford 2008: 24.). Churchill fu lto n i beszédét (1946), a Truman-elv elszigetelési p o liti­ káját (containment) és a Marshall-tervet követően, különösen pedig a Kominform megalakulására válaszul az Egyesült Királyságban a mun-

16 A tanulmány egy hasonló tárgyú írás (Hammer 1997b) átdolgozott és kibővített változata.

31>

32

káspárti Attlee-kormány 1948-ban létrehozta az Információkutatási Osztályt (ÍRD), mely a keleti blokk országai m ellett főként a harmadik világ elsősorban brit (ex)gyarmatainak politikai befolyásolását tekintet­ te céljának (D efty 2004: 26.). Az ÍRD megalakulásától a fekete-szürkefehér propagandaspektrum világosabb vége szerint határozta meg működését, mondván: nincs hatásosabb propaganda az igazságnál, mindamellett az - amúgy teljes titokban működő - ÍRD anyagait mint anonim szakértők elemzéseit hozták nyilvánosságra. A kommunista befolyási övezettel kapcsolatos túlzó propagandát az IRD-ben „kontraproduktívnak és fölöslegesnek" ítélték, s ugyanakkor a propaganda cél­ közönségét a célországok „széles munkás- és paraszttömegeiben'' je lö l­ ték meg (D efty 2004: 63.). E stratégia kulcseleme az, hogy a meggyőzést célzó kommunikáció a mindennapok egyszerű tényeire, helyzeteire ala­ pozódjon. 1949-re az ÍRD klasszifikációja szerint a kommunista országok életéből az olyan témák érdekelték a titkosszolgálatot, m int a munka­ ügy, a szociális, politikai, kulturális és vallási helyzet, különös tekintettel az olyan tételekre, m int a bérek, lakásviszonyok, orvosi ellátás, fogyasz­ tói árak, a titkosrendőrség személyzete és működése, a helyi szokások és törvények tiszteletben tartása vagy eltiprása (D efty 2004: 80.). Az ÍRD által szállított kelet-európai történetek között kitü n te te tt jelentőségre tettek szert a főleg németországi szovjet alakulatok dezertőreinek ese­ tei, a hétköznapi politizálás élő példái, amikor is valaki előtt bizonyos megfontolások - leginkább német szerelme - m iatt választási lehetőség nyílik, és (nem csekély kockázatot vállalva) a „szabadságot választja" (W ark 1987). Többek között a RAND Corporation szakemberei és a Yaleen végzett antropológusok segítségével kidolgozott pszichológiai hadvi­ selés a koreai háborús hadszíntéren is a megingatható kisemberre (mar­ ginal man) irányult (R obin 2001: 98.). Az ÍRD anyagaiban az egyszerű brit emberek életmódjának kontrasztjául a szovjet munkásparadicsom bemutatása m int „gigantikus kacsa” szerepelt (D efty 2004: 66.).

2003: 337.). A progresszív nyugat-európai értelmiség megnyerésének még ma is meglepő CIA-stratégiáját tárta fel Frances Stonor Saunders (1999), amikor kormányzati vagy magánalapítványok, kiadók (például a Congress fo r Cultural Freedom, a Fairfield Foundation vagy a Frederick A. Praeger kiadó) segítségével népszerűsítettek olyan művészeket, mint A rthur Koestler, André Malraux, George Orwell, Bertrand Russell vagy Jackson Pollock, továbbá a közvélemény az általuk tám ogatott emig­ ránsok, szakszervezeti vezetők, filmesek, írók, művészek, egyetemi pro­ fesszorok és kulturális közszereplők hiteles előadásában értesülhetett autentikus álláspontokról, melyek valamilyen szempontból kritikusak voltak a szovjet blokkal szemben. Jelen tanulmány szempontjából azon­ ban fontosabbak a CIA azon kísérletei, amikor az életvilág szövedékeit célozták meg propagandájukkal. A korabeli szakzsargonban „hatalmas wurlitzernek" (Mighty Wurlitzer) nevezett CIA az Egyesült Államokban, Nyugat-Európában és a harmadik világban nemcsak kulturális közsze­ replőkön, hanem ügynökein, kapcsolatain, befolyásán és - az erre a célra szánt - évi 15 m illió dolláros költségvetésén (W ilford 2008: 251.) keresz­ tül befolyásolta folyóiratok (például a Partisan Review) tevékenységét, egy sor egyetem, diákszövetség, nőszervezet, katolikus szervezet, fekete emberjogi mozgalom kulturális irányultságát és programjait (W ilford 2008: 103.). Az egyes szervezetek kulturális orientációjába az is belefért, hogy úgymond a megfelelő tematikával foglalkozzanak, például nő­ szervezetek megtárgyalták, hogy a kommunista országokban az állam beleszól a legbelsőbb családi ügyekbe (W ilford 2008: 154.). Az 1954-es, amerikai FOCUS légballonokkal célba ju tta to tt magyarországi röpeédulaakció darabjai is igyekeznek összekapcsolni a megszállás tényét a min­ dennapi élet helyzeteivel:

A „szívekért és elmékért" vívott hidegháborús vetélkedés Kelet és Nyugat között ekkor már kiterjedt a kultúrpolitikára is. Ennek a józan belátáson kívül oka lehetett az is, hogy a háborús amerikai szervezet­ szociológiai kutatások egyik fő eredménye annak felismerése volt, hogy a médiából származó üzenetek az emberi kapcsolatok, illetve a cselekvés szűrőin-erősítőin át kapják meg értelmüket a befogadókban (G lander 2000). A propagandacélokat szolgáló kultúrpolitikai manőverek közé sorolhatjuk még a háború idejéből azt az átmenetileg sikeres szovjet akciót, amikor a b rit Információs Minisztérium egy NKVD-zsoldban álló tisztviselője informális nyomásgyakorlás révén elérte, hogy a Jonathan Cape kiadó 1944-ben elálljon Orwell ÁUatfarm)ának kiadásától (Taylor

Friedman é. n./b.

M A D OK - F Ü Z ET EK

8/2013

3. kép. FOCUS. A kép forrása:

Ugyanebben a korszakban a Jugoszláv Kommunista Párt funkcioná­ riusait a párt egyik vezetője, Milovan Gyilasz úgy instruálja, hogy az agi­ táció során hagyják az elméleti kérdéseket, foglalkozzanak inkább a gya­ korlati politikai ügyekkel. A mindennapi élet megszállása az olyan fo r­ máktól, mint a belgrádi borbélyok szocialista munkaversenye - a győztes 32 másodperc alatt borotvált meg egy (bátor) vendéget - az olyan intézkedésekig terjed, m int a belgrádi zenés szórakozóhelyek műsorá­ nak megtisztítása a dekadens burzsoá jellemzőktől (L illy 2 0 0 1 : 117., 119. és 130.). Szó szerint ugyanezekben az években a keleti blokkban hasonló célokat szolgált a fenti propaganda inverze, azaz a cél a Szovjetunió népszerűsítése, valam int a nyugati demokrácia és kapitalizmus befeketítése. Albert E. Kahn amerikai aktivista 1953-as kiadványa (The Game o f Death: Effects o f the Cold War on Our Children - A halál játéka: a hidegháború hatásai gyermekeinkre), mely a korszak viszonyait tekintve villámgyorsan, már 1954-ben megjelent magyarul a Szikra kia­ dásában, korabeli amerikai bűnügyi, illetve a slumok életét bemutató riportokból vett képekkel és esetekkel illusztrálja az amerikai fiatalság nyomasztó mindennapjait.

4.

kép. Gyermekmunkás egy kalifor­ niai gyapotültetvényen. A kép forrá­ sa: Albert E. Kahn The Game of

Death: Effects of the Cold War on Our Children (1953)

Magyarországon az MDP KV Agitáeiós és Propaganda Osztálya, Révai József, illetve az általa vezetett pártlap, a Szabad Nép vo lt a kul­ túrpolitika, azaz a propaganda irányítója. 1951-ben Révai egyér­ telműen megfogalmazza:

Táblás

ját ékok

és

más

el kép z el t

valóságok

...a Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártjának gazdag tapasztalatait nemcsak az államszervezés és gazdasági építés, nemcsak a technika, nemcsak az osztályharc területéről vehetjük át és hasznosíthatjuk, hanem hasznosíthatjuk az új, szocialista kultúra megteremtésénél is. (Révai 1952: 32.)

A keleti és a nyugati propaganda között fontos különbség volt, hogy míg például a brit kormánypropaganda célpontja a fél világ volt, addig a Sza­ bad Nép a hazai lakosságon kívül legfeljebb a külföldi sajtófigyelőkhöz szólhatott. Míg a brit kormány leghatásosabb propagandaüzenete a britek számára a törvények tisztelete és betartása volt, a népi demokrácia min­ den médiatrükknél hatásosabb eszköze a kiszámíthatatlan önkény, pél­ dául az, hogy a Párt ökle, a kommunista Rajk László belügyminiszter lényegében egyik napról a másikra mint hazaáruló kerülhet a vádlottak padjára és az akasztófára. A terror és megfélemlítés mint politikai kom­ munikáció, a nyilvánosság megszállásával, azaz a dolgok megnevezésének monopóliumával és bármely kollektív, testületi vagy civil autonómia eltiprásával együtt eredményezte az atomizálódás, a félelem táplálta fogolydi­ lemma-pszichózis elterjedését, ami egyszerre volt a propaganda célja és eszköze. Ez a fajta propaganda nem meggyőzni akar, hanem azt a lehető­ séget kívánja biztosítani, hogy az egyén minél egyszerűbben, feltűnésmentesebben a rendszer hívének tekinthesse magát. Az élet minden szfé­ rájának államosítása együtt já rt azzal a totalizáló világszemlélettel, melyet Szabó Miklós bon mot-ja így ragad meg: „A népi demokrata megtanul rendszerben gondolkodni." (Szabó 1989) Mindamellett ahogy a hideghá­ borús nyugati propagandában isszétválaszthatatlanul kapcsolódnak össze különböző jellegű politikai és kulturális motívumok, a kimódolt, vegytisz­ ta uszítás a kommunista propagandában is gyakran épít a társadalmi átalakulással, illetve társadalmi mobilitással rokonszenvező érzelmekre, az igazságosabb világ létrehozására irányuló őszinte hitre. A párt tudatos propagandája, hasonlóan az em lített b rit és ameri­ kai példákhoz, szintén k itü n te te tt jelentőségűnek tartotta, hogy a min­ dennapokra utaljon. Az MDP KV Agitáeiós és Propaganda Osztályának munkatársa a Propagandista című lapban az alábbi instrukciókat adja 1953 januárjában:

...a propagandistának példákat kell állítania hallgatói elé. [...] A múltból a történelemből vett példák mellett elsősorban mai

33>

életünkből, pártunk mai harcaiból állítson a propagandista példákat a hallgatók elé. [...] Az egyik központi öthónapos

pártiskolán például azt javasolták az egyik hallgatónak, akit elbátortalanítottak, siránkozóvá tettek a nehézségek, hogy ol­ vassa el a „Tavaszi madár a varjú” és a „Kenyér” című köny­ veket. A könyvek tanulságait egyéni foglalkozás keretében is megbeszélték vele. A hatás nem maradt el; az elvtárs kemé­ nyebben és eredményesebben dolgozik. A helytállásra való nevelésnek szerves része az ellenség meggyűlöltetése. A propagandista fontos feladata ez.17 (H orváth 1953: 9.)

17 „...A nevelőmunka hatását is elsősorban azon a helyen lehet lemérni, ahol folyik. Le lehet már mérni abban is, hogy milyen ered­ ményesen küzdik le a tanulást gátló akadályokat, hogy mennyivel éberebbek a foglalkozásokon, hogyan leplezik le a helytelen, ellenséges nézeteket. [...] Vagy abban [is megmutatkozhat a nevelőmunka hatása], hogy Borsodnádasdon, pártunk paraszt­ politikájának megtárgyalása után a kétlaki munkások 1200 hold földet ajánlottak fö l.” 18 „A hidegháborús beleegye­ zés-gyártó ideológiai masinériát (manufacture o f consent) nézve olybá tűnhet, hogy mindkét oldal torkaszakadtából, vakon üvöltött a túloldalra, ám a valóságban riasztóan és veszélyesen alacsony volt a propaganda zárótűzén átju­ tó kommunikáció hatásossága.” (TAYLOR 2003: 259.).

34

Nehéz nem valamilyen baljós, orwelli dram aturgiát képzelni az üres propagandaszavak kopogása mögé, mondván, m it is takarhat az, hogy: A könyvek tanulságait egyéni foglalkozás keretében is megbeszélték vele. A hatás nem maradt el; az elvtárs keményebben és eredmé­ nyesebben dolgozik. Jóllehet manapság a hidegháborús propagandával foglalkozó irodalom eléggé egyöntetűen igyekszik kitérni a propagan­ da hatásosságnak kérdése elöl (például D efty 2 0 0 4 : 1 8 .),'8 a hideghábo­ rús politikai pszichózisok szakmai és népszerű, korabeli és későbbi meg­ értése, illetve feldolgozása során értelemszerűen nagyobb ázsiója volt annak, hogy a propaganda segítségével, öntudatlanul befolyásolják a tömegeket, m int hogy az opportunizmuson keresztül vagy az egyszerű megfélemlítés kevésbé meglepő motívumai révén próbálják meg ugyanezt. A mindennapok megszállásának kommunista stratégiája, valamelyest magától értetődő módon, az élet szinte minden területére kiterjedt. Ez a folyam at éppúgy magában foglalta a központilag irányí­ to tt tudatos fekete propagandát, m int például a Rajk-pert, akárcsak az arra irányuló törekvést, hogy a társadalom tagjai a konformista visel­ kedéssel igyekezzenek megfelelni a kimondatlan elvárásoknak. A párt a rákosizmus éveiben a sajtó mellett a rádiónak, illetve a rá­ diópropagandának is fontos szerepet szánt. Ezt legjobban az az elkép­ zelés mutatja, miszerint a negyvenes évek végének Népszuper rádió akciója után immár egyenesen azt tervezték, hogy az adótornyokból sugárzott rádióadás felfüggesztésével, a hagyományos rádiók begyűjté­ sével és a vezetékes rádióadás bevezetésével tökéletesen elszigetelik a magyar lakosságot a külföldi, mindenekelőtt a Szabad Európa Rádió adásaitól (R évész 1996). Hasonló médiaeseményként, azaz a mindenna­ pok világába sokféle csatornán eljutó üzenetként m űködött a nyilvános­ ságban - az első tanulmányban már em lített - Dalolva szép az élet

M A D OK - F Ü Z ET EK

8/2013

Nem céltalan terefere ma már asszonyaink találkozása a városi lakóházak családi otthonaiban: a békéről beszélnek.

5. kép. Békeharc Magyarországon (1953). A kép forrása: Kiss 2009

című film , amely nem csupán a mindennapok helyes öltözködésével kap­ csolatban n y ú jto tt útmutatást, hanem a benne megjelenített kérdések némelyike - afféle kultúrpolitikai eseményként - e lju to tt a kórusok megbeszéléseire és más közösségi eseményekre. A vezetékes rádió való­ ban hátborzongató elképzelésénél valamivel jámborabb kommunikációs eljárásnak tekinthető az (amúgy az Amerika-Hausokban is használt) politikai témájú diafilmek alkalmazása. A lehető legváltozatosabb témá­ kat, a ruházati cikkek árleszállításától a londoni 6 : 3-on át Sztálin szü­ letésnapjáig feldolgozó filmeket az élet minden területére betüremkedő politikai oktatási formák sokasága alkalmazta, együtt például a közön­ ségszervezés szellemes módját megvalósító módszerrel, amikor is na­ gyobb pályaudvarok várótermében vetítették a diafilmeket a védtelen utasoknak (Kiss 2009). E propaganda-diák adott esetben eredeti szovjet alapanyagból dolgoztak, m int azt mutatja az 1951-es Mister Twister című - amúgy Szamjuil Marsak, 1933-ban megjelent, eredetileg gyer­ mekeknek írt verses meséjén alapuló - alkotás, mely megmutatja, hogy a szovjethatalom még eltévelyedett amerikai milliomosok számára is nyújthat kiutat az emberi-erkölcsi züllésből (G eldern—Stites 1995: 201.). Ahogyan a jampec Swing Tóni által eltáncolt reakciósság „leléphe­ te tt" a filmvászonról, és egy gimnáziumi fegyelmi ügyben vagy egy kórusértekezleten immár vérre menő kérdéssé válhatott, éppúgy nehéz eldönteni, hogy szimbolikusan és konkrétan milyen távolság választja el a reakciós Sonkás Vendel kulákról szóló diafilm et a valóságos kulákve-

\> N k A S VENDEL. EZ A NE V E . SZIVE, M IN T A KÉREG HOGY A M U N K A VK'.AN IOIYIK ESZI ŐT A MEREC. HARAGJÁBAN ÍGY FÜSTÖLÖG: MENTEN FALRAHÁGOK I VERSENY EZNEK EGY MÁSSAL A TERMELŐ BRIGÁDOK !

,.v

*

V *V '

7. kép. Ütközet a krumplíföldön (1955). A kép forrása: Kiss 2009

6. kép. Aki másnak vermet ás (1951). A kép forrása: Kiss 2009

résektől. Hasonlóképp nehéz eldönteni, hogy a kommunisták számára „leszalámizandó" belső ellenség felszámolásában mekkora támogatást je le n tett a megfélemlített, félrevezetett, opportunista együttműködés­ re sarkallt hallgatag többség. Az osztályellenség démonizálása a propa­ gandában így lehetett konkrét társadalmi csoportok elszigetelésének eszköze; az utópista propaganda így szolgálhatott az önkény okozta rossz érzéseket elhessegető gyógyírként; a boldog mezőgazdasági be­ gyűjtésről szóló diafilmes, filmhíradós és plakátokon megjelenő dajka­ mesék kevéssé szolgáltak konkrét inform ációkként a szociológiai való­ ságról, ám hajszálpontos leírást és egyben utasítást adtak a dolok új állásáról, a kimondható és a kimondhatatlan közötti új határvonalakról. A rádión közvetített Rajk-per sem egyszerűen bűnvádi eljárásként volt értelmezhető, hanem részletes beszámolóként az ország politikai-társa­ dalmi tájképéről, melyen mindenki könnyen elhelyezhette magát és szeretteit. Az 1945 utáni Németország helyzetét elemezve a propagan­ da m int önmagát beteljesítő jóslat szerepére, továbbá a mimézis és a mimikri fontosságára hívja fel a figyelm et Jennifer Fay:

A tettetés mögé elbújhat a megszállást elszenvedő lakosság, és így a m imikri szolgálhatott a megtévesztés és az ellenállás esz­ közeként. A (náci vagy amerikai) hatalom számára lefegyver­ ző és mámorító, ha önmaga tükörképét látja az ellenségben.

Táblás

ját ékok

és

más

e l kép z el t

valóságok

8. kép. Mister Twister (1951). A kép forrása: Kiss 2009

Ugyanakkor [...] a tettetés szolgálhat az „öntudatlan kollaboráció” technológiájául és hiteles ideológiai „áttérésül” is. Könynyen azzá válhatunk, amit tettetünk, vagy nem bújhatunk ki abból a szerepből, amit mások szemében alakítunk. (Fa y 2008: x iii.)

A vizualitás nem verbális jellegénél fogva a képek bármely propaganda különösen fontos részét alkotják - ahogy Susan Sontag mondja, a kép inkább idézi, m int reprezentálja a dolgokat -, azaz a dolgok megneve­ zésére és értékelésére használt szokásos verbális-írott nyelvi eszközök csak részlegesen alkalmasak feladatuk ellátására. A vizualitásnak az újdonsült kommunista rezsim hatalomgyakorlásában b e tö ltö tt szerepé­ re György Péter (1996) m utat rá,19 amikor is a hatalomgyakorlás és az „utcakép, a reklám, a lakásbelső, a divat, az ünnepi dekorációk kialakí­ tása, az újságok híranyagának és képi világának ellenőrzése" immár egy és elválaszthatatlan folyam atot alkotnak. A Propagandista szerzői gyakran buzdítják olvasóikat a vizuális eszközök alkalmazására. A három hónapos pártiskolán például azt ajánlják, hogy a munkahelyi lógást fordítsák le nem felépült munkásla­ kásokra. Majd a szerző így folytatja:

19 „A korszak mindennapi lát­ ványvilágának változásait nyomon követve többek között épp arra a feszültségre mutathatunk rá, ami az »új világkép« születése és annak tényleges társadalmi elfo­ gadása között húzódik.” (GYÖRGY 1996: 12.)

35>

A Szovjetunió természetátalakító terveiről négy térképünk van: kettő a hatalmas villanyerőm űvek építkezéseit és a duz­ zasztókat, a harm adik az erdősítést, a negyedik a D avidovtervet ábrázolja. Ezenkívül van két szemléltető táblánk, ame­ lyen képek m utatják be az óriási méretű építkezéseket, a többi között azokat a hatalmas exkavátorokat, amelyek m arkolójá­ ban egy Pobjeda-gépkocsi fér el. [...] A angol-am erikai im perializm us meggyűlöltetéséhez igen jó l fel tudjuk használni a képes folyóiratokat. Franciaország amerikai megszállását úgy m utatjuk meg az elvtársaknak, hogy Franciaország térképére apró figurákat helyeztünk rá, amelyek amerikai laktanyákat, repülőtereket, raktárházakat ábrázolnak. Szembeállítottuk ezzel azokat a képeket, amelyek a francia dolgozók harcát m utatják az amerikai betolakodók­ kal szemben. (Jakab 1952: 21.)

COULD THE REDS SEIZE DETROIT? By Jomes Metcolfe,

A párt propagandapolitikájában a vizualitás hangsúlyozása talán a szov­ je t minta követéseként is értelmezhető. Victoria E. Bonnell (1997: 27.) az írástudatlanság20 mellett kiemeli a pravoszláv kultúrának, ezen belül is a vizuális teológiának (például a csodatévő ikonoknak), a képiség mindennapi szakrális alkalmazásának tradícióját a régi Oroszországban és a Szovjetunióban. A Propagandista által idézett makett-Franciaország makett-megszállása m int a meggyőzés eszköze párba állítható a Look Magazine 1948-as képriportjával ( M etcalfe 1948), amely címében felte­ szi a kérdést: El tudnák-e foglalni a vörösök Detroitot?

- s-» w.w . . Phofogrophed by Frank Bauman, loot V.«

9. kép. Look Magazine (1948). A kép forrása: M e t c a l f e 1948

Reds would find these top men of Detroit Police Department tough foes

20 Defty (2004: 91.) kiemeli a harmadik világnak szóló brit propagandában a vizuális és rádi­ ós anyagok fontosságát, melyeket nagyrészt a célközönség írástudat­ lanságát figyelembe véve alkottak meg.

Superintendent Moot«n

11.

Ser.*« Inspector Furleac

kép. Look Magazine (1948). A kép forrása:

Srnv.t Inspector Wvwrlu

M

e t c a lf e

1948

S.nw>i Inspector Thfiop

10. M

36

M A D OK - F Ü Z ET EK

8/2013

kép. Look Magazine (1948). A kép forrása:

e t c a lf e

1948

A dram atizált jelenetek képeivel gazdagon illusztrált riport elmesél egy forgatókönyvet, amely szerint a detroiti fegyveres kommunisták háromezres csoportja erőszakos eszközökkel átveszi a hatalmat a város­ ban. A képek szerint (amelyekhez detroiti rendőrök statisztáltak) a vö­ rösök fejhez ta rto tt pisztollyal kényszerítik a polgármestert, hogy a rádiószózatban szólítsa fel a várost a megadásra. Ugyanakkor az olva­ sókat megnyugtatandó, a cikk végén a szerző leszögezi, hogy amíg a biztonság olyan jó kezekben van, Morgan felügyelőé és társaié, addig a jám bor detroitiaknak nincs m itől félniük. A fikciónak és a valóságnak az ötven évvel későbbi reality műfajokat megelőlegező keveréke pon­ tosan modellezi a hidegháborús propaganda státusát a nyilvánosság­ ban.21 A Harold Lasswell-féle hidegháborús paranoid pszichopolitikánál reálisabb terminusok szerint orientálódó, ám a józan, tudatos, kritikai és mérlegelő individualisztikus álláspontnál könnyebben befolyásolható, a mimikri és a mimézis gyakorlatai révén ambivalens, performatív és teátrális gesztusok által megnyerhetőnek tekintem a hidegháborút jellemző közönségek a ttitű d jé t Keleten és Nyugaton egyaránt. Akár Ke-leten, akár Nyugaton, a klasszikus hidegháborús propaganda üzene­ tei eredményesen építhettek azokra a motívumokra, amelyek révén a Benedict Anderson által elbeszélt módon - a modernizálódó társada­ lom tagjai valamely új világ elképzelt közösségébe tartozónak tekintették magukat, és amely közösségek szimbólumainak, képzelt helyeinek- idő­ inek létrehozásában fontos szerepet játszott a média. E folyamatban a Nyugaton a kertvárosi idill, Keleten a termelési film ek utópiája szolgált (nem egyforma hatékonysággal működő) irányadó mintául, mely elbe­ szélésekben a biztonság, a közösség, a család, a haza, illetve az ezeket fenyegető veszélyek voltak a propaganda főtémái. Láthatjuk, hogy a negyvenes-ötvenes évek fordulóján szerte a világ­ ban egy különös, a vizualitáson, az utánzáson-utánoztatáson, a fenye­ gető példákon alapuló propagandastílus terjed el mind a keleti, mint a nyugati blokkban. A különös detroiti politikai színjáték a Look Maga­ zine- ban, illetve a hallgatókat jelenlétükön keresztül részvételre, vagy akár aktív helyeslésre kényszerítő Szabad Nép félórák nem egyszerűen kommunikációs innovációk, hanem a cselekvés és a nem cselekvés mezs­ gyéjén tétovázó állampolgárt egy fenyegető üzenet révén a perform ativitás, a teatralitás és a mimézis (az értelem és az érzelem különféle szempontjai szerint értelmezhető) eszközeivel befolyásolni kívánó esz­ közök.22 12. kép. Passierschein. A kép forrása: Friedman é.n.

Táblás

ját ékok

és

ás

elkép z el t

a l ósá g ok

Játékok gyerekeknek és felnőtteknek a Rákosi-korszakban Jelen gondolatmenet számára igen fontos a második világháború vége felé, a nyugati fronton a német katonáknak szánt Passierschein (safe conduct pass) elnevezésű propagandaeszközök kérdése. Ezek a röpcé­ dulák röviden leírták a kapituláció előnyeit, a további harc várható következményeit, illetve azt, hogy konkrétan mi a teendő, ha valaki meg akarja adni magát a szövetségeseknek. Miután a francia és a szov­ je t fronton több-kevesebb sikerrel már használták a német katonák meggyőződésére e röpcédulákat, az amerikai-angol hadvezetés straté­ giát váltott, és hivatalosnak tetsző, bizonyos fantom-autentikusság révén bizalmat, a „hamisíthatatlanság" érzetét kelteni kívánó, a bank­ jegyek díszítésére emlékeztető cédulákat dobott át a fronton, majd (meggyőződve az eszköz eredményességéről) 1944-ben a szövetséges parancsnokság (Supreme Headquarters Allied) rendeletben tilto tta meg a Passierscheinek másolását, ironikus módon, megőrizni kívánva képzeletbeli autentikusságukat (Friedman é.n.).

21 A műfaj kifejlett, meglepően késői darabja az 1962-es Red Nightmare című film (rendezte George Waggner), amely egy ame­ rikai kisváros mindennapjait mutatja be egy lehetséges kom­ munista hatalomátvétel esetén. 22 A Propagandista egy másik szerzője hasonló tanácsot ad: „»Többet ér egy példa, mint száz magyarázat« - tartja a közmon­ dás, és ez igaz ebben az esetben is. A propagandisták nem úgy fog­ ják végezni munkájukat, ahogyan azt a módszertani előadások során az elvtársak megmagyarázzák, ha­ nem úgy, ahogy azt az előadóktól és a szemináriumvezetőktől lát­ ják.” (POGÁNY 1953: 8.)

37>

13.

38

kép. Földm űves-szövetkezeti társasjáték - a játéktábla színe és fonákja. Sarnyai Krisztina felvétele

M A D OK - F Ü Z ET EK

8/2013

A játékot 2-8 személy jótszhotja. 4 játékosnál főbb részlvétele esetén

o hiányzó figurákat fadarabkával, vagy más egyébbel lehet pótolni. A dobós sorrendjét úgy döntjük el, hogy o részKevók neveit felírjuk külön-külön papírdarabokra, egy sapkában összerázzuk a papírokat és valaki kihúzza a sapkából a neveket. A dobás a név kihúzásának sorrendjében történik. Azután állítsuk fel a figurákat az 1-essel jelzett mezón, s az előbb meghatározott sorrend szerint ki-ki dob egyet a kockávol. Ki mennyit dobott, annyi lépéssel mehet előbbre. Ha valaki piros, vagy kék színnel jelzett mezőre lépett, olvassa el a számhoz tartozó szöveget, s a szövegnek megfelelő jutalomban, vagy bünte­ tésben részesül.

Sok örömei' és jó szórakozási" kíván minden játékosnak a

FOLDMIVESSZOVETKEZET D O LG OZ Ó PARASZTOK! Vásároljátok mindent egy helyen, — mindent a földmívesszövetkezet boltjában!

Táblás

ját ékok

és

más

e l k ép z el t

valóságok

39>

A párt által ellenőrzött lapokban és propagandafelületeken megje­ lenő üzenetekben a való élet a Passierschein esetéhez hasonlóan keve­ redik a propaganda éles kontúrral vázolt fantazmagóriáival, miközben az olvasók könnyen lefordíthatták az üzenetek következtetéseit a saját életük tényeinek nyelvére. A játékpénznek látszó Passierscheintől szándéka, illetve elképzelt hatásmechanizmusa szerint alig különbözik az 1950-ből származó Földműves-szövetkezeti társasjáték, amely hidegháborús pszichikai fegyvernél még mindig jóval kevesebb, de egyszerű társasjátéknál azért jóval több. Az 1948-ban létrehozott Szövetkezetek Országos Szövet­ sége, propagálandó a Dolgozó Parasztok és Földmunkások Országos Szövetségét (DÉFOSZ), mely szervezet fő célja a kollektivizálás szorgal­ mazása m ellett a helyi közép- és gazdagparasztság elleni osztályharc volt, 1950-ben adta ki ezt a... - és itt zavarban vagyok, minek is nevez­ zem - a kuláktalanító társasjátékot. Felelős kiadója, Szabó Berény 1947ben még a Szociáldemokrata Párt kaposvári városi titkára (Paál é.n.), a játék pedig, melynek nyilvánvaló célcsoportja a haladó parasztság, különösen pedig az ingadozó középparasztság, valójában nem más, m int a kulákokkal kapcsolatos helyes beállítódás elsajátítása népszerű formában. Á tv itt értelemben pedig tanmese arról, mire számíthat az, aki a népi demokrácia útjában áll. A játéktábla néhány elemének rövid elemzése sokat elárul e különös propagandaeszközről. Természetesen nem tudhatjuk, hány példányban készült a játék, játszott-e egyáltalán vele bárki is, vagy hogy létrehozását ki rendelte el. A Ki nevet a végén? típusú ősi táblásjáték form átum át követi, ahol is a játékos dolga, hogy veszélyekkel és szerencsés eseményekkel szegélyezett nagy menetelés után eljusson a grafika által földi paradicsomként ábrázolt tszcs-be, ahol a röfögő malacokkal teli ól m ellett férfi és nö mosolyogva szem­ léli a jólétet.

14. k£p. Földműves-szövetkezeti társasjáték - részlet.

A játék első két eleme világosan tisztázza a kulákok és a DÉFOSZ kap­ csolatát:

Kezdőpontján, afféle előhangként, illetve fohászként, képpel illusztrálva rója le tiszteletét a játék a párt és a Szovjetunió iránt: Felszabadult hazánk felszabadult népe, Új országot épít a régi helyébe Hős szovjet nép nyomán, harcos szövetségbe Munkások, parasztok, összefogtak végre. S munkásnak, parasztnak, városnak, falunak Győzedelmes nagy Pártunk mutatja az utat. 15.

40

M AOOK- F ÜZ ET EK

8/2013

kép. Földműves-szövetkezeti társasjáték - részlet.

A kockadobás m ellett a piros betűkkel szedett, jutalm akat ígérő (10 darab) és a türkiz színnel szedett büntető mezők (7 db) döntik el a játék kimenetelét. Érdemes röviden sorra venni a tsz-játék univerzumát, pon­ tosabban normatív szerkezetének alapvonalait.

Jutalom jár: Beléptél a DÉFOSZ-ba: Újra dobhatsz. Beléptél a Földműves-szövetkezetbe: Fiat lépés előre. A szövetkezeti boltban vásárolsz: Két lépés előre. Szerződésben termelsz: Két lépés előre. A gépállomás traktorával szántatod a földed: Kép lépés előre. Élenjársz a terménybegyűjtésben: Három lépés előre. A szántó-vető munkaversenyt megnyerted: Négy lépés előre. Művelődsz, képzed magad: Dobásod duplán számít. Bátran szólalj fel a szövetkezet közgyűlésén: Két lépés előre. A szövetkezetben kulákok kizárásában jeleskedtél: Újra dobhatsz. Büntetés jár: Kulák a barátod, behoztad a DÉFOSZ-ba: Négy lépést vissza­ mész. Lusta vagy dolgozni, tanulni a szövetkezetben: Hét lépést vissza. Ocsút vetettél, lemaradtál a beszolgáltatásban: Kimaradsz a do­ básból. Kupecnek adtad a termésedet (és nem beszolgáltattad): Három lépés vissza. Hittél a kuláknak, nem használtad a gépállomás traktorját: Kilenc lépés vissza. Figyelsz a kulák rémhíreire: Kimaradsz a dobásból. Kulákokkal barátkozol: Kiesel a játékból. A játék üzenete elég világos, a falusi osztályellenség eltakarítása a cél, mely célkitűzést világosan fogalmazza meg a végzetes nyolcvanas mező, ami nem kevesebbel, m int a játékból való kieséssel bünteti a kulákok barátait. Az 1950 körül kiadott Tervjáték és a Földműves-szövetkezeti tár­ sasjáték pedagógiai-politikai céljai hasonlók voltak, és konkrét vissza­ emlékezések híján ismét csak találgathatunk, kik és hogyan játszottak a hazai játéktörténet minden bizonnyal legvéresszájúbb propagandater­ mékével. Szakolczai A ttila (1997) részletes elemzése bemutatja a játék menetét, melynek lényege:

Táblás

ját ékok

és

más

el kép z el t

valóságok

A Tervjáték v irtu á lis résztvevői a szocialista (terv-) országok.

Az ő céljuk teljesíteni a játék elején eltervezett beruházásai­ kat, ezek arányában megszerezni a győzelemhez szükséges úgynevezett életszínvonalpontokat. Az nyer, aki először telje­ síti tervét, és gyűjt össze száz jó pontot. (SZAKOLCZAI 1 9 9 7 )

A szerkezetét tekintve a Monopolyra emlékeztető Tervjáték által meg­ jele n íte tt jutalm ak és büntetések különös keverékét adják egy olyan kultúrának, melyben (amúgy a magántulajdon nagy részétől megfosz­ to tt) társadalom tagjai az ország vagyonával játszanak, miközben mind a való életben, mind a játékban tom bol a hidegháborús hisztériának álcázott hideg fejű leszámolás a párt épp aktuális ellenségeivel szem­ ben. Néhány példa illusztrációképp a játék képei és szerencsekártyáinak rendelkezései közül:

A termelő szövetkezeti csoportok teljesítették a vetéstervet. A jó termés biztosítva van, beruházhat 2 m illiárdot. Kulákszabotázs a mezőgazdaságban! A kulákok tönkretették egy traktorállomás gépi berendezését. Visszaad 1 milliárd mezőgazdasági beruházást. (...) Május elseje a dolgozók ünnepe. Az ipari termelés a hónap folyamán erősen emelkedett. A nehéz- és könnyűiparban 1-1 m illiárdot beruházhat. A terv sikeres végrehajtása után leszállították a színházak je g y ­ árait. 3 életszínvonal pontot kap. Trockista szabotázs a textiliparban. Egy te x tilg y á r leégett. (Teljesítsd a Tervet!) A játékkereskedelem, illetve a játékkultúra államosítása 1949 végére befejeződött. Ebbe az is beletartozott, hogy a kiskereskedelem csak az állami áruházakból, illetve az 1949-ben megalapított Játékáru Értéke­ sítő Nemzeti Vállalattól rendelhetett árut.23 Ez a sors nem kerülte el még az olyan nagy m últú kereskedéseket sem, m int Liebner bácsi üzle­ te, hiába hirdette magát az üzlet már 1947-ben úgy, miszerint „Liebner bácsi játékboltja, minőségi játékok a 3 éves terv szolgálatában", és hiá­ ba hirdetett ugyanekkor a kereskedés munkaversenyt a gyerekek szá­ mára („Élmunkás leszel, ha az Ördögmester versenyen részt veszel" T észabó - T örök - D emjén 2 0 1 0 : 5 2 .). A kereskedelemben nemigen volt szükség a játékboltok „cenzúrázására", mert a háborús pusztítás, 1945

23 Megjegyzendő, hogy a két világháború közti korszakban a propaganda sosem mulasztotta el a gyerekeket megcélozni, pél­ dául még a harmincas években a Magyar Divat-csarnok árjegyzé­ kében szereplő katonai játékok fölött a „Horthy Miklós katonája vagyok” szöveg volt látható (Tészabó -T örök-D emjén 2010: 44.).

41 >

16. kép. Teljesítsd a Tervet! Társasjáték. Kíscelli Múzeum Játékgyűjtemény, leltári szám: 90/52.

17. kép. Teljesítsd a Tervet! Társasjáték. Kiscelli Múzeum Játékgyűjtemény, leltári szám: 90/52.

F. Szalatnyay Judit felvétele

F. Szalatnyay Judit felvétele

után a nyugati im port megszűnése, a szeszélyes teljesítményt nyújtó csehszlovák, szovjet és keletnémet im port révén a hazai játékkészítő szövetkezetek ideiglenes és instabil kínálata m ia tt az ötvenes évekre a játéküzletek önmaguktól is meglehetősen kietlenné váltak (T észabó Török - D emjén 2010:31.). A ttól a meggyőződéstől vezérelve, hogy a játék komoly dolog, 1952ben minisztertanácsi határozat intézkedett a forgalm azott játékok felülvizsgálatáról. A későbbiek során játéktervezési pályázatokat írtak ki, többek között az alábbi célokkal:24

Mutassák be a falu szocialista átalakulását [...], a keletkező új szocialista városokat [...], foglalkozzanak a Szovjetunió és a népi demokráciák életével és a szocialista munkával.

18. kép. Teljesítsd a Tervet! Társasjáték. Kiscelli Múzeum Játékgyűjtemény, leltári szám: 90/52. F. Szalatnyay Judit felvétele

Az imperialista államokban burjánzik a játékok tervezésének anarchiája (...) Amíg egy társadalmi osztály haladó, fejlődő, addig játékszerei is nevelve szórakoztatóak, szépek, egy­ szerűek. Am ikor egy uralkodó osztály hanyatlani kezd, játék­ szereiben háttérbe kerül a nevelés szempontja. Ezt már a rab­ szolgaság idején is megtaláljuk, a hanyatló feudalizmus auto­ matáit is így kell megítélnünk. [...] a lóversenyjáték, a tombo­ la és sok más, hasonló, lényegében kockadobós játékok lénye­ gében szerencsejátékok. A kockavetés, amely a régi világban az unatkozó zsoldosok szórakozása volt, a kapitalizmusban ju t be először a gyerekszobába. (RÉVÉSZ 1953: 8.)

(Kérész 1995: 40.) 24 1965-ben a minisztertanács ismét létrehozott egy Játékfelül­ vizsgáló Bizottságot, melynek tevékenységét egyelőre nem tárta fel a kutatás (KÉRÉSZ 1995: 40.).

42

Révész Zsuzsa Játékkereskedelem című szakmai-képzési könyvében világosan azonosítja a kultúrpolitika szándékát a forgalm azott játékok­ kal kapcsolatban:

M A D OK - F Ü Z ET EK

8/2013

A Rákosi-korszak játékai gyermekképének értelmezésében Kéri Katalin (2002: 49.) a Nők Lapja gyerekreprezentációit vizsgálva arra a következ­ tetésre ju t, hogy a gyerekek, a gyerekkor m etonim ikus szerepe a propagandában a jövőre utalás révén nyer politikai szerepet. Érdekes

A t á v i r a t c í m é t n y o m t a t o t t n a g y b e t ű k k e l í r j a !•

ÁPRILIS

GYERM EKPO STA

20.

19. kép. Gyermekposta: Távirat. Forrás: Dési Péter gyűjteménye

4

kép. Gyermekposta: Pénzutalvány. Forrás: Dési Péter gyűjteménye

21. kép. Április 4. Szovjet katona. A kép forrása: Friedman é. n./b

összehasonlítani a gyerekek és a felnőttek attribútum ait a hidegháborús propagandaanyagokban. Kéri kiemeli, hogy a gyerekek inkább „kicsinyí­ te tt kommunista harcosok" form áját öltik (Kéri 2002: 53.): ezt az elgon­ dolást ékesen példázza a Kis Postás társasjáték az ötvenes-hatvanas évek fordulójáról, melynek játékelemeit csak a GYERMEKPOSTA felirat különbözteti meg a valódi postai táviratfeladó és pénzátutaló űrlapoktól. A felnőttesített gyerekek képzete mellett, ha szemügyre vesszük például az egyik mintaszerű termelési filmben, a Kis Katalin házassá­ gában (rendezte Máriássy Félix, 1950) csapatban szaladgáló munkáso­ kat, vagy az alábbi amerikai röpcédulán látható szovjet katonát, akkor határozottan az lehet az érzésünk, hogy a felnőttek ábrázolása viszont gyakran kimondottan infantilis. A hatvanas években a társasjátékok tematikája, képi világa kezdett elszakadni az ötvenes évek eleji hidegháborús propagandától, és egyes játékokat szemügyre véve semmi jel nem utal arra, hogy épp Magyarországon készültek. A kulturális-politikai semlegesség-semmitmondás másik megnyilvánulási formája a hagyományos egzotikum témáinak beemelése a játékokba. Az ötvenes évek végének gyerekei parafa sisakos

Táblás

ját ékok

és

más

e l k ép z el t

valóságok

afrikai utazók, kifinom ult globetrotterek lehettek a társasjátékokban, talán valamelyest ellensúlyozandó a tényt, hogy bár szüleik egyre többet utazhattak Nyugatra, ám az egész család azért nem annyira. Az űrutazás tematikája megmutatja, hogy a társasjátékokra milyen fontos szerep hárult a politikai rendszer önreprezentációjában. A követ­ kező három kép a szocialista ember kilépését mutatja az űrbe: az első és a második egy-egy társasjáték az ötvenes-hatvanas évek fordulójá­ ról, a harmadik pedig illusztráció egy 1954-es szovjet munkából, amely a szovjet tudomány és technika eredményeit méltatja.25 A valóság és a képzelet, továbbá a cselekvés és az utánzás megint csak másféle esetét valósították meg az iskolában az oroszórákon hasz­ nált tablók, melyek jellemző életképeket m utattak olyan helyszíneken, m int az otthon, a munka, az iskola, a szabadidő világa, a falu vagy az áruház. A gyerekek az iskolában pedig (m int e sorok Írója is) orosz nyel­ vi memoriterek és helyzetgyakorlatok eljátszásával léphettek be e népi demokratikus idilli tükörországba, arról pedig az iskola gondoskodott, hogy kellő tétje legyen ennek az átmeneti rítusnak, hiszen aki nem tanulta meg a szöveget, egyest kapott.

25 Érdekes, hogy míg az űrprog­ ramok fontos szerepet játszottak a hidegháborús versengésben, a science fiction a szocialista országok kultúrpolitikájának soká­ ig alig-alig megtűrt, marginális eleme volt (MAJOR 2004).

43 >

22.

kép.

Fuss a kapuba! Társasjáték.

Sarnyai Krisztina felvétele

23. kép. Baba-mama társasjáték kislányok­ nak. Társasjáték. Hammer Ferenc felvétele

24. kép. Világutazók. Társasjáték. Sarnyai Krisztina felvétele

25.

26.

kép. Élve fogd el! Társasjáték. Hammer Ferenc felvétele

kép.

Vidám vadfogás. Társasjáték.

Hammer Ferenc felvétele

r*a

Há

27.

kép.

Iránya világűr!Társasjáték.

Hammer Ferenc felvétele

28. kép. Holdrakéta. Társasjáték. Sarnyai Krisztina felvétele

Táblás

ját ékok

és

más

elkép z el t

valóság

29.

kép.

Ljapunov szovjet űrhajósa.

A kép forrása: Ljapunov 1954: 192.

45>

30.

kép. Tabló az oroszórákhoz.

A falu. Sarnyaí Krisztina felvétele

31. kép. Tabló az oroszórákhoz. A gyár és a könyvtár. Sarnyai Krisztina felvétele

32. kép. Tabló az oroszórákhoz. Az iskola és a tábor. Sarnyai Krisztina felvétele

33. kép. Tabló az oroszórákhoz. Az iskola és az áruház. Sarnyai Krisztina felvétele

46

MA D OK - FÜ Z E T E K

8/2013

34.

kép. Tabló az oroszórákhoz. Otthon és a boltban.

Sarnyai Krisztina felvétele

Táblás

ját ékok

és

más

elkép z el t

a l ósá g ok

A játékok típusai és funkciói Kultúráknak azokat a világokat nevezzük, amelyeket az emberek saját képükre alkotnak meg. E kultúrák, amelyeken itt mindössze emberek tartós szokásait értjük, megkülönböztethetők, sőt osztályozhatók asze­ rint, hogy e szokásokat milyen jellegű szabályok övezik. A szokások m int például a tánestílusok, a vállalatirányítás rendszerei, a házasodási, lakástakarítási vagy adófizetési gyakorlatok, a gyereknevelés, az okta­ táspolitika, a történetmondás a regényekben vagy a hétköznapokban, a közlekedés a közutakon, a társadalmi mobilitás, az iskolai osztályozás,

26 A Gazdálkodj okosan! néwel egy egész játékcsoportot jelölök, a későbbiekben, a megfelelő alka­ lommal elkülönítem a játék külön­ böző típusait és az egy típuson belüli variánsait. 27 E tanulmány fókuszából adó­ dóan úgy vélem, elegendő, ha csak érintőlegesen utalok arra, hogy az antropológia, a szocioló­ gia vagy a pszichológia főárama mit tekint a játékok funkciójának. A gyermeki fejlődés során a fizi­ kai-szellemi készségek megtanulá­ sában, gyakorlásában, továbbá az elsődleges és másodlagos társa­ dalmi szerepek elsajátításában és alkalmazásában hárul fontos sze­ rep a játékra, melyben a gyerekek az egyes szerepkészletek elsajátí­ tásán kívül a társas élet olyan alapstruktúráit is megtanulhatják, gyakorolhatják, mint a verseny, a viszonosság, a szolidaritás, a sza­ bálykövetés, az uralom, az ellen­ őrzés vagy a lázadás.

48

egy konferencia megszervezése, egy táncmulatság programja - jellem ­ ző módon altípusokra oszthatók aszerint, hogy a szokásrend az előíró­ korlátozó tabuk, illetve szabályzatok m ellett mekkora teret enged az improvizációnak, a megtűrt „szabálytalannak", netán a veszélynek, félre­ értésnek, avagy a kommunikációs „zajnak", a szabad kooperációnak, a ko­ operáció szabad megtagadásának, az ad hoc megegyezésnek, a szabad önkorlátozásnak és a szabad szabályalkotásnak. A játékok is csoportosíthatók e felosztás szerint. Az viszont, hogy a játékok szabályai, a játék menete és különösen, a játékosok játéksza­ bály-alkalmazási szokásai mennyire megengedők a szabályalkotással, a játékosok ad hoc döntéseivel kapcsolatban, sok mindent elárul a tágabb kultúra szabályairól és szokásairól. A továbbiakban a Gazdálkodj okosan! és a Monopoly társasjátéko­ kat hasonlítom össze.26 Röviden leírom a két játék történetét, összeve­ tem szabályaikat, következtetéseket vonok le fizikai küllemük társadal­ mi üzeneteiről, és végül teszek néhány megállapítást arról, hogyan tes­ tesítik meg az őket körülvevő tágabb kultúra habituális jellegzetessé­ geit. Azaz azt vizsgálom, hogyan jeleníti meg a Gazdálkodj okosan! a kádárizmus, és hogyan a Monopoly a liberális demokrácia polgárképét. Mindenekelőtt azonban rövid kitérőt teszek a játékoknak a tágabban ve tt kultúrában b e tö ltö tt általános szerepével kapcsolatban.27 Johan Huizinga a Homo Ludensben kiemeli, hogy a játék formai je l­ lemzői között a legfontosabb mozzanat a játék térbeli kiválása az „iga­ zi" életből (H u iz in g a 1 9 9 0 : 2 8 - 2 9 . ) . Úgy vélem, ezt a bizonyos teret ér­ telmezhetjük átvittebb értelemben is, azaz a játék strukturálja, tagolja az életvilágot, megtanít a határok és a szabályok értelmére. Megtanít arra, hogy a különböző élethelyzetekben más-más szabályok lehetnek érvényben, megtanítja az adott élethelyzetben fontos és lényegtelen dolgok közötti különbségtételt. (Ha például a gyerek észreveszi, hogy a fogócskában mások a szabályok, m int a szembekötősdiben, e metatapasztalat révén következtethet arra: ha nem akar paradicsomlevest

M A D OK - F Ü Z ET EK

8/2013

enni, a nagymamának azt kell mondania, hogy azért nem kér enni, mert álmos - a jóllakottságára hasztalan hivatkozik -, nem úgy, m int a nagy­ papának, aki elhisz mindent.) A játék nemcsak térben különül el, hanem - különösen az olyan szerencsejátékok esetében, m int a lottó vagy a to tó - gyakran létrehozza a saját időszámítását, ami alternatív reali­ tásként működik az egyébkéntiek mellett. A szerencsejátékok révén még a legkilátástalanabb helyzetben is lehet várni valamire, am it tekin­ télyuralmi rendszerek észre is vettek: csakúgy, m int Óceánia proletárjai George Orwell 1984 című regényében, 1957-től a felejteni kívánó magyar társadalom is nagy kedvvel vetette bele magát a lottózásba. A játék célja a szabályokkal, tágabban a kommunikáció „ügyrendjé­ vel", azaz lényegében a tudással kapcsolatos tudás, készségek és a tti­ tűdök elsajátítása, illetve gyakorlása, m int Colwyn Trevarthen és Fiona Grant írja tanulmányában:

Még a megállapított szabályokkal és célokkal bíró játékokat is azért játsszák, mert a játékosok szabadon választhatnak, hogy melyik szabályt követik, és mikor melyik stratégiát alkalmaz­ zák. Ebben a szabadságban rejlik az élvezet lényege, és a va­ laki mással való játék borzongató élvezete abban áll, hogy megpróbálunk belépni a másik játékos képzeletébe, és kitalál­ ni, hogy mik lehetnek szándékai és stratégiái. (Trevarthen - G rant 1986: 33.)

E gondolatot radikálisan viszi tovább a Nomic nevű társasjáték, ahol a „já­ ték" nem más, mint a játékszabályok folyamatos kompetitiv-kooperativ megváltoztatása (S chmideg 1996). A játék rémséges mélységeire könnyen ráérezhet, aki végiggondolja, hogyan változtatja meg a barkochba mene­ tét, ha azzal az apró szabálymódosítással élünk, hogy a válaszoló a köte­ lező igazmondást félretéve egyszer hazudhat a kérdezőnek. A Monopoly és a Gazdálkodj okosan!, Jean Piaget kategorizációját követve, úgynevezett szabályjátéknak tekinthető. Az efféle játékokokban a sokféle szabály összetett rendszere immár stratégiák kialakítására készteti a játékosokat. Ezek a játékok kevésbé ösztönzik a primer kreativitást (ami­ kor például maguk a fogalmak, tárgyak változtathatják meg jelentésüket), s az életkor előrehaladtával egyre jobban emlékeztetnek a szisztematikus munkavégzésre. Ezek a játékok (sakk, kártya) alkalmasak igazán arra, hogy egyes játékosok jóformán verhetetlenek legyenek benne, és az sem vélet­ len, hogy többnyire ezek maradnak fenn a felnőttkorban is (P iaget 1978). A Monopoly és a Gazdálkodj okosan! úgynevezett táblás játékok, amelyek archetípusai több ezer éve bukkantak fel az ókori keleti és tá­

volkeleti kultúrákban. A játékteret alkotó tábla a rendezett univerzum, azaz a kozmosz, a labirintus és az emberi élet körforgásait megtestesítő körkörös utak szimbóluma ( M oskovszky 1985). A táblás játékok őse az ugróiskolában keresendő (E ndrei- Z olnay 1986); a középkor egyik kedvelt táblás játéka, az úgynevezett libás játék során a játékosok a labirintus kockáin lépkedve már pénzt érő zsetonokat gyűjthettek, betérhettek a kocsmába (mint a Gazdálkodj okosan!-ban), és börtönbe is kerülhettek (ahogy ez megeshet a Monopoly játékosaival) (H aider 1985). E játékok „mentális alaprajza" az ősi motívumok alkalmazásával magától értetődő módon jeleníti meg a játékot (azaz az egyéni emberi létet) körülvevő tágabb társadalmi, gazdasági, politikai és kulturális univerzumot. Mind­ amellett a táblás játékok a m últ században terjedtek el tömegméretek­ ben, amikor a nyomdatechnika révén már jó minőségű táblákat lehetett gyártani ( M oskovszky 1970). Úgy vélem, nincs szükség különösebben éles antropológusszemre ahhoz, hogy lássuk, a Monopoly és a Gazdálkodj okosan! sallangmentes lényege a felnőttvilág szokásainak megismerte­ tése, akkulturációs erőpróba, felkészítés a felnőttéletre. Havalaki kézbe vesz egy hatvanas évekből származó Gazdálkodj okosan!-t, és nézegeti a játékban elérendő javakat (a kádári modern idők félig-meddig elfeledett emblémáit), a Rakéta porszívót vagy a bő­ röndméretű asztali rádiót, nem feltétlenül fogja el az az érzés, hogy valami több évszázados-évezredes hagyomány továbbörökítésének rit­ kán adódó tanúja. A látszat ellenére ez mégis így van. A klasszikus neve­ lés célja a (nemes)ifjú felvértezése a világi erényekkel, hogy felnőttként méltó legyen a nemesi névre, később pedig, hogy híven szolgálhassa az államot (H u iz in g a 1990; 73.). Hajói megnézzük, a maga módján a Mono­ poly és a Gazdálkodj okosan! sem más, m int próbatételek sorozata, amelyek célja, hogy a versenyző a felnőttvilág sikeres tagja legyen. Az igazi változás a reneszánsz neveléshez képest az, hogy míg akkor a ne­ velés (a játék) célja az erény elérése volt, mára a siker átvette az erény helyét, pontosabban; ma a siker a legnagyobb erény.

A Monopoly és a Gazdálkodj okosan! története, szabályai és összevetése A Monopoly legfőbb szabálya a pénzgyűjtés. Sok pénzé. Ha sikerül monopolizálnia a tábla mezőit, akkor igazából már jó úton van a győzelem felé. (James’ Monopoly Page)

Táblás

ját ékok

és

más

e l k ép z el t

valóságok

M in t arról az idézet forrásául szolgáló Monopoly website beszámol, 1935-ben a Parker Brotherst egy munkanélküli mérnök, Charles Darrow kereste fel a Monopoly ötletével, melyet ők eleinte a játék 52 „alapve­ tő hibája" m iatt elutasítottak, ám aztán mégis forgalmazni kezdték. M in t ahogy az a játék weboldaláról megtudható, az amerikai M o­ nopoly tábláján az utcanevek A tlantic Cityből származnak, az ausztrál verzióban londoni utcanevekszerepelnek. A magyar nyelvű Monopolyban fővárosi és vidéki nagyvárosok (nagy presztízsű) utcáinak-tereinek neve olvasható (például Dunakorzó, Dobó tér, Dóm tér). Minden játék 15.140 dollár játékpénzt tartalmaz, ha a játék során a Bank kifogy a készpénzből, a bankos rajzolhat pénzt. A Monopoly kiadója, a Parker Brothers (a tulajdonos a Hasbro), évente több m int kétszer annyi játék­ pénzt nyomtat, m int az USA pénzverdéje, a U.S. Mint. A Monopoly^ 2 -8 játékos játszhatja; körülülik a táblát, amely 50 mezőben egy város szimbolikus képét mutatja, utcákkal, telkekkel, vas­ utakkal. 1500 dollárral (a magyar Monopolyban 15 ezer fo rin tta l) kez­ dik a játékot, s a városban, azaz a mezőkön haladnak körbe-körbe a kockadobások révén. Ha a mező, ahová léptek, eladó, megvehetik egy meghatározott összegért, ha a terület másé, bérleti díjat kell fizetniük érte. M eghatározott feltételek teljesültével (melyeket a játékosok befo­ lyásolhatnak) egyes telkek értékesebbek lesznek a többinél, ami egyben azt is jelenti, hogy a bérleti díj is magasabb lesz. A játékosok sorsát a kockadobásokon kívül a szerencse- és a meglepetéskártyák is befo­ lyásolják, amelyeket akkor kell húzni, ha az illető megfelelő mezőkre lép. A játékosok olykor „fizetést" kapnak, továbbá egymásnak fizetik (a többnyire egyre növekvő) bérleti díjakat. Ha valakinek elfogy a pénze, kiesik a játékból. Az a nyertes, aki utoljára marad játékban.

A játékos lehet takarékos és előrelátó, de lehet könnyelmű is. A szerencse néha előnyösebb helyzetbe hozza társainál, de ha ez nem párosul ésszerű beosztással, könnyen lehet mégis utolsó. (A Takarékoskodj! szabályából) Bár a Tervjáték sok tekintetben emlékeztet a Monopolyra, első válto­ zata a korai hatvanas években kiadott Gazdálkodj okosan! volt,28 amelynek utóbb több verziója is született. A később megjelent Takarékoskodj! szabályai szinte teljesen megegyeztek a Gazdálkodj okosan!-éoal. Megelőlegezve valamelyest a következő szakaszban fo g ­ laltakat, a magyar boltokban fellelhető, gazdálkodással kapcsolatos táblás játékok elm últ ö t-h a t évtizedes története kísérteties pontosság-

28 A játékszakma egyik tapasz­ talt tagja szerint a nagy játékgyár­ tónak számító Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó fejlesztette ki a Gazdálkodj okosan! társasjáté­ kot (T észabó-T örök-D emjén 2010: 94.).

49>

35.

kép. A

Gazdálkodj okosan! első változatának táblája.

Sarnyai Krisztina felvétele

36.

kép.

Gazdálkodj okosan!- részlet: Start: Ózd

(a felvehető fizetés: 2.000 Ft)

50

M A D OK - F Ü Z ET EK

8/2013

gal tükrözi az időszak politikai változásait. Röviden és durván, a negyve­ nes évek végén a magyar kiadású Monopoly eltűnt a játékboltok polcai­ ról, a klasszikus sztálinizmus idején lehett játszani a Tervjátékkal vagy az em lített kuláktalanító társasjátékkal, a hatvanas-nyolcvanas évek Gaz­ dálkodj okosan! és Takarékoskodj! játékaiban egyre több (bár így is szi­ gorú határok között ta rto tt) manőverezési lehetőségük volt a játékosok­ nak, és a megszerzendő fogyasztási javak is egyre kevésbé tartoztak az állami redisztribúció körébe (Váczi 1995). A nyolcvanas évek végén pedig megkezdődött a Gazdálkodj okosan! „capitalyzálódása", a játék mező­ in felbukkant a McDonald's, és hogy a kör bezáruljon, a kilencvenes évek elejétől ismét kapható magyar kiadású Monopoly. A Gazdálkodj okosan!-\ 2-től 7 személy játszhatja, akik bábuikkal kockadobások révén haladnak körbe-körbe a Monopolyéra emlékeztető táblán. A résztvevők különböző módokon pénzhez jutnak (nyeremények vagy „fizetés" útján), amelyet meghatározott mezőkön lakásra, lakásfel­ szerelésre, autóra és nyaralóra költhetnek. Az a játékos nyer, akinek először sikerül összeszednie e javak egy meghatározott mennyiségét. A két játék között a legszembeötlőbb különbség, hogy mig a Mono­ polyban a játékosok a pénzszerzésben versengenek, addig a Gazdálkodj okosan!-ban a pénzköltésben kell jeleskedniük. Az egyetlen utalás a pénz­ keresésre a régi Gazdálkodj okosan!-ban a startmezőn látható impozáns vasgyár (bár e megkülönböztetett pozíció valószínűleg a termelés primá­ tusát volt hivatott kifejezni a többi szociális szférához képest), az ÓZD fel­ iratot a modernitás másik ikonjának, a gőzmozdonynak a füstje lengi körül, mindamellett az összes többi kockán már csak a fogyasztásra, illet­ ve a szabadidőre utal. A szerencsekártyák között egy-kettő a békeköl­ csönről vagy munkahelyi újítási díjról szól ugyan, de e tételek is inkább elköltendő pluszjövedelem-értelmükben szerepelnek a játékban. Míg a Monopolyban a balszerencse és/vagy a nem megfelelő stra­ tégia m iatt könnyen megtörténhet, hogy a játékosnak elfogy a pénze, és nem marad pénzzé tehető vagyontárgya (azaz csődbe megy), a Gazdálkodj okosan!-ban ehhez kapitális mértékű balszerencse kell, gyakorlatilag sosem történik meg. Tekintettel arra, hogy a Gazdálkodj okosan! győztese az, aki először gyűjti össze a lakás-kocsi-nyaraló típu­ sú javakat, az egyetlen stratégia az, hogy a játékosnak egy minimális összegű készpénzt félretéve rögtön meg kell vásárolnia, amihez hozzá­ ju t. Ez a tény rendkívül fontos következményekkel jár, ugyanis azt jelenti, hogy a Gazdálkodj okosan!-1 lényegében egy prim itív számító­ gép-programmal is le lehet játszani, mivel a kockadobás és különböző következményei automatikusan irányítja a játékosok sorsát és így a já ­ ték kimenetelét is: az nyer, akinek a legnagyobb a szerencséje. A Mono-

poly kimenetelét is erősen befolyásolja a kockadobások által meghatáro­ zott sors, azonban a játékosok tapasztalatától függően 10-50 százalékban az határozza meg, hogy a játékosok milyen befektetési döntéseket hoz­ tak a játék során. Ha ez nem így volna, nem olvashatnánk sokszoros Aíowopofy-bajnokokról az interneten. A két játék szabályaiból adódó másik jelentős különbség, hogy míg a Gazdálkodj okosan! fogaskerékszerű játékmenetében semmilyen in­ terakció nincs a játékosok között mindenki csak a mindenható banktól

A Monopoly és a Gazdálkodj okosan! világképe eléggé pontosan megjeleníti a liberális demokrácia, illetve a kádárizmus társadalmi interak­ cióinak alapmintázatát. Ezek a mintázatok megmutatják, m it várhat el a polgár a többiektől, megmutatja, mitől ju t előre valaki az életben, miben áll a verseny lényege, az élet mely területe különíttetett el a ver­ seny számára, mely életszférák függetlenek a versenytől és legfőkép­ pen, miben mutatkozik meg a hatalom természete az illető társada­ lomban. A Monopoly mezőit és kártyáit tanulmányozva mindenekelőtt

kaphat bármit, és csakis a banknak fizethet, addig a Monopolyban fe l­ fedezhetők olyan interakciók, m int a versengés az árverésen, a telkek egymás közötti adásvétele, alkalmanként a bérleti díj megszabásakor a játékosok díjemeléssel azt a társukat sújthatják, akit akarnak, és ha van a börtönből kiszabadulásra jogosító kártyájuk, azt is annak adhatják el, aki nekik tetszik. Mindezeket a lehetőségeket a Monopoly formális sza­

azt tanulhatjuk meg, m it neveznek az angolszász világban privacynak. A verseny többnyire az üzleti cserebere világában zajlik, a játékosok adnak-vesznek, m indamellett a magánéletük, személyes szokásaik és szabadidejük iránt a játék teljes érdektelenséget mutat. A szerencsekár­ tyák többnyire az üzleti élet eseményeit jelenítik meg (adó-visszatérítés, részvényosztalék, betétkamat, biztosítási hátralék), a magánszféra legtöbbször kiadások vagy bevételek formájában tűnik fel (öröklés, ma­ gániskola költségei, kórházi számla). A szépségversenyen elért második helyezés (és az ezzel nyert bevétel) is kilépésnek tekinthető a ma­ gánszférából, és még az olyan, kim ondott magánünnep, m int a szüle­ tésnap, is akként jelenik meg a játékban, hogy a szülinap-kártyát kihú­ zó játékosnak a többiek fizetnek ajándék gyanánt. Érdekes módon mind a Gazdálkodj okosan!, mind a Monopoly szerencse kártyái között is megtalálható a rejtvénypályázaton szerzett bevétel. E sokatmondó egye­ zés okára nem sikerült rájönnöm. A Monopoly imént jellem zett érdektelensége a magánszféra iránt első látásra nem áll az olyan „magánbűnökre", m int az ittas vezetés vagy a gyorshajtás. Azt is észrevehetjük azonban, hogy e bűnök attól váltak bűnné, hogy a kihágások (nyilvános) jogi következményt vontak maguk után. A Gazdálkodj okosan!-ban ezzel szemben a (nyilvános) játéktérre kerül, ha a játékos egyáltalán beteszi a lábát egy mulatóba, m int egy szerencsekártya mondja: „M ulatni szeretnél? Nos tessék! Lépj a 9-es mezőbe és fizess 800 F t-o t!” A 9-es mező leírása a játékszabályban meg is indokolja, miért cselekszik helytelenül a dolgozó: „Túlzottan belemerültél a mulatozásba. Ez felboríthatja háztartásodat és kevesebb pénzed ju t a takarékba.” Ha poharat emel a szájához, így hangzik az ítélet (l-e s mező): „Beléptél az Italboltba, fizetsz 400 Ft-ot. Ez könnyelműség, ilyet csak részeges ember tesz, hogy első útja az Italboltba vezet." Hasonlóan zord stílusban utasít a játék az éttermi élvezetekre. „Ma étteremben vacsorázol. Lépj a 25-ös mezőre és f i ­ zess 4 0 F t-o t!” A Gazdálkodj okosan! azonban nemcsak büntet(ve tilt), hanem az élvezetek helyes irányát is megmutatja a szocializmus­ ban: „Megtekinted a Nemzeti Galéria gyönyörű kiállítását"; „A sport

bályai engedik meg/irják elő. Tekintetbe véve a vagyongyűjtési straté­ giákat (ki melyik mezőn fektet be), és az előbb em lített interakciók adta lehetőségeket, a játékosoknak viszonylag nagy terük nyílik időleges informális szövetségek kialakítására, amikor ketten-hárman, hallgató­ lagosan összefogva, kis szerencsével megfékezhetik azt, akinek „túl jól megy". Míg a Gazdálkodj okosan!-ban semmi nem m úlik a játékosok intelligenciáján, stratégiáján (az egyetlen stratégia - amennyiben ezt annak lehet nevezni - az, hogy mindenki ül szépen, és várja, hogy dob­ jon valami szerencséset) vagy figyelmén (annak az egyszerű szabálynak az elsajátításán kívül, hogy ha valaki meglát valamit, vegye meg gyor­ san), a Monopolyban nyerhet vagy veszíthet a játékos, amikor arról kell döntenie, hogy milyen formában adózik (ehhez kell némi fejszámolás), továbbá csak akkor já r bérleti díj a bérbeadó játékosnak, ha kéri a me­ zőjére lépőtől; ha „elalszik", nem já r neki lakbér. Harmadik (valamelyest spekulatív) különbség a két játék között, hogy (némileg az előzőekből adódóan), míg elméletileg a Monopolyban játszhat valaki a saját érdekei ellen (úgymond betűre), a legnagyobb tragédia, ami egy öngyilkos-stratégiát fo lyta tó Gazdálkodj okosan!játékossal történhet, az, hogy nem lesznek ugyan vagyontárgyai, de ekkor biztosan tokáig ül a készpénzben. Szembeötlő különbség a két játék között, hogy csak a Monopolyban van börtön. Ez azonban talán érthető, hiszen a kádári konszolidációt megjeleníteni kívánó játékba börtönmezőt tenni lényegében kimerítet­ te volna az akasztott ember házáról és a kötélről szóló népi bölcsesség­ ben foglaltakat. A legnagyobb bűn, amit a Gazdálkodj okosan! régebbi változatában elkövethetett az ember, hogy szemetelt az utcán (10 fo rin t büntetés já rt érte).

Táblás

ját ékok

és

más

el kép z el t

alóságok

51>

szórakozás, egészség”; „A film tanít, szórakoztat. Nézd meg a legú­ jabb film e t és fizess 10 F t-o t!” A 36-os mező leírása még a műsor­ naptár fárasztó böngészésétől is megkíméli a kultúrára szomjas dolgo­ zót: „Megnézted a Diótörő balettet az Operában, fizess 50 Ft-ot. ” Hasonlóképp intézkedik a játék a helyes újságolvasási szokások dolgá­ ban: „Fizess elő a »Népszabadság« napilapra. ’’ Jóllehet magányos idő­ töltést is ajánl („Olvass! Az olvasás kellemes, hasznos, olcsó szórako­ zás”), mindamellett észrevehetően preferálja a csoportos szórakozást, például a „Meglátogatod fővárosunk kedvenc állatait az Allatkertben” utasításban észrevehetjük, hogy még a „kedvenc" is kollektív fogalom a játék számára. Ezen utasítások fényében a Takarékoskodj! játék viszont meglehetősen orwellire sikeredett, ugyanis egyetlen alkalmat sem bizto­ sít a játékosnak arra, hogy szabadon döntse el, ö most bizony fütyül a takarékoskodásra, és a pénzét ezután italra, nökre/fér-fiakra, szeren­ csejátékra, autóra, szórakozásra vagy utazásra költi. A Gazdálkodj okosanl-ban csak akkor lehet dorbézolni, ha a dobókocka úgy dönt, és a já ­ tékos megtelepszik a Mulató vagy Italbolt mezőkben. Mondanom sem kell, a Monopoly számára az előzőekben érintett élethelyzetek masszí­ van a magánélethez tartoznak, azaz nem szerepelnek a játékban.

Szocialista fogyasztás Bizony az életszínvonal-politikára nehezedő tömegnyomás­ nak nem egy olyan elemét lehet felfedezni, amelyet a jó lé ti ideál szocializmustól idegen és reális lehetőségeinktől távol álló eszmék általi manipuláltságára vezethetünk vissza. [...] A jó lé ti ideál torzulásának forrásait a mai körülmények között a kispolgári hatásban találjuk. A torzulás hármas eredetű: - a felszabadulás előtti, az úri életformát utánzó kispolgárság életideálja néhány vonásának tovább élése. Ez különösen a deklasszált rétegek idősebb nemzedékénél, valamint vidéken figyelhető meg; - a szocialista társadalom pórusaiban utóvirágzásnak indult a kispolgárság „felső” (közkeletű elnevezéssel élve „nagyme­ nő”) rétegeinek kisugárzása a dolgozó rétegekre; - a fejlett tőkés országokból „im portált” életideál, a „fogyasz­ tói társadalom” illúzióinak kisugárzása a szocializmusban kialakulófélben lévő életformára. (K ozma 1979)

52

M A D OK - F Ü Z ET EK

8/2013

37 . kép. A G azdálkodj okosan! lakása és berendezési tárgyai. Sarnyai Krisztina felvétele

A Gazdálkodj okosan! és a Takarékoskodj! egymás után sorjázó vari­ ánsai afféle gulyásmonopolyként lassan, de biztosan jelenítették meg a kádári társadalompolitika és egyik lényeges következménye, a kispolgárosodás alakulását is. A játékok olykor látszólag ellentmondásosan tükrözik a hatvanas-hetvenes évek társadalompolitikai változásait, azonban éppen ez az ellentmondásosság jeleníti meg pontosan a társadalom és a politika változásait. Érdekes következtetésekre ad ugyanis alkalmat, ha például összehasonlítjuk a régebbi és az újabb Gazdálkodj okosan! lakásbelsőit és magukat a játékmezőket (a játék e két verziója nagyjából az ötvenes évek és a hetvenes évek életvilágát reprezentálja). A régebbi verzió lakásában (amely még a televíziós korszak előtt született, ugyanis nincs benne tévé) meghökkenve láthatjuk, hogy szégyenlősen bár, de - bizony az egyik fal mentén o tt lapul egy kisebb kandalló, a kandallópárkányon két gyertya, a falon festmény, a polco­ kon pedig földgömb, vázák és kisplasztikák, azaz ha romjaiban is, de a kommunista hatalom átvételt átvészelő, egykori középosztályi in te lli-

38.

kép.

A Gazdálkodj okosan! második változatának lakása és berendezése

(scan)

genciából haladó értelmiségivé átvedlett rétegek lakókörnyezetére ismerhetünk rá (az egyik szekrényfiókban talán még egy békebeli Monopoly is lapul.) Az ő életstílusuk, lakókörnyezetük, fogyasztási szo­ kásaik az ötvenes-hatvanas években még megjelenítették a két világ­ háború közötti középrétegek életmódjának számos elemét. Amennyi­ ben nem vált a világháborús dúlás áldozatává, lakásukban megtalálha­ tók voltak a harmincas évek lexikonjai, hanglemezei és detektívregényei, és ők voltak azok, akik a hatvanas években a harmincas évekből származó Baedekerükkel és negyvenes évekbeli Leicájukkal nekifogtak Itália (újra)felfedezésének (a Takarékoskodj!-ban ez 16 ezer forintba került személyenként). Jóllehet az értelmiség e rétege számára életmódja, illetve kulturális és gazdasági helyzete elitpozíciót biztosított, az általuk megjelenített kulturális szokások nem váltak szerepmintává a hatvanas-hetvenes évek kispolgáriasodó középrétegei, a „kádári középosztály" számára - erről meggyőződhetünk a Gazdálkodj okosan! újabb verziója láttán. Az első, szemmel látható különbség az olyan „ócskaságok" eltűnése, m int a kan­

Táblás

ját ékok

és

más

e l kép z el t

valóságok

dalló, a gyertyatartók, a festmény vagy a földgömb. A másik különbség, hogy míg a régi kiadásban 14 könyvespolcra 9 polcnyi könyv ju to tt, az újabban ugyanannyi könyvespolcra már csak 4,5 polcnyi, viszont o tt sorakoznak a polcokon a hetvenes évek individualizált technikai újdon­ ságai, a hordozható világvevő rádió (amivel strandra lehetett menni, szemben kazalméretű, varázsszemes társával, melyet a család ült körül), a fényképezőgép, a telefon és egy nyomtatónak látszó készülék, amely (több véleményt figyelembe véve) lemezjátszónak valószínűsíthető. Míg a régebbi variáns nappalijában találhatunk valamiféle szociálistér-kezdeményt a három egymás felé fo rd íto tt variafotel és a közöt­ tük elhelyezkedő dohányzóasztal formájában, az újabb variánsban egyet­ len efféle bútordarabot láthatunk, egy csővázas, hengeridomokból álló, bőrből készült ülő-fekvő alkalmatosságot. A hetvenes évek lakása már leplezetlenül hedonista a korábbi korszakéhoz képest, a bútorok össze­ tételéből és elrendezéséből arra is következtethetünk, hogy netán egye­ dülálló dolgozó hajléka, szemben a régebbi Gazdálkodj okosan! nyil­ vánvaló családi fészkével (varrógép, körberakott fotelok stb.). Az újabb változat kényezteti a játékost, a lakást szemügyre véve láthatjuk, hogy a játék világképében a test már nemcsak a tudatos dolgozó porhüvelye, hanem dédelgetni való jószág. Személyes pipereszereket láthatunk a fürdőszobában, a lakás jelképes közepén a már em lített csővázas bőrhencser áll, külön sportszobát is találhatunk a lakásban (kiemelendő, hogy itt a munkásizmok dagasztására alkalmas expander m ellett egy teniszütőt is felfedezhetünk), és feltűnően sok zöld növény van a köny­ vespolcokon. Érdekes további ellentmondásra bukkanhatunk a Gazdálkodj oko­ san! két kiadásának összehasonlításakor. A játék (előbb em lített) nyil­ vánvaló gulyásmonopolyzálódása alapján arra következtethetnénk, hogy az újabb játék nagyobb mértékben és konzisztenciával jeleníti meg a hatvanas-hetvenes évek fokozódóan emancipálódó szabadidejét, pri­ vátéletét és személyes fogyasztását. Ez azonban nem feltétlenül van így. A régebbi Gazdálkodj okosan! táblájának stílusa (tipográfia, grafi­ ka) sok helyütt emlékeztet a háború előtti reklámgrafikák világára. A 12-es mező Á llatkert feliratán az art deco, a 34-es mező Galyatető feliratán a Bauhaus hatása fedezhető fel, a 24-es mező kis cukrásza a híres Unicum-reklám pikolófiújának tekintetével sandít a játékosra, míg a 25-ös mező pincérének tekintete az Orion-rádió reklám férfijai­ nak acélos arckifejezését idézi. A közlekedési eszközök és a lakásbelső grafikai megjelenítésében az e ltú lzo tt mélységi perspektíva az ötvenes évek Amerikájának optimista száguldását, lendületét jeleníti meg. Hasonló benyomást keltenek a játéktábla harsány színei is.

53>

A Gazdálkodj okosan! későbbi kiadása és a Takarékoskodj! már egy jóval óvatosabb, kevesebb dekadenciát sugalló fogyasztást jelenít meg. Ez mindenekelőtt a játék grafikai küllemén látszik: eltűnt a táblá­ ról a vad zöldesfekete és az önkívületben játszó dzsesszdobos, eltűntek a Megáll az idő világát idéző mély perspektívák és a lendületes vonalvezetésű feliratok. A már em lített új fogyasztói javak (televízió, táska­ rádió, automata mosógép) egy jóval józanabb, úgymond felelősségtel­ jesebb fogyasztás kontextusában jelennek meg a hetvenes években. Az új Gazdálkodj okosan! játékosa már jó pontot kap, ha segíti az idő­ sebbeket, vagy sikeresen számol be a biztonságos kerékpárhasználat szabályairól, Makk Marci pedig dupla kockadobással jutalmazza a rend­ szeres tisztálkodást. A hetvenes évek (javakat tekintve gazdagabb) lakásbelsőjének majdhogynem kétdimenziós megjelenítése valamiféle akváriumi csendet és mozdulatlanságot sugall. A játék különböző kia­ dásainak összehasonlításából adódó észrevételeket, úgy vélem, jellem ­ ző módon tükrözi az e szakasz élére választott terjedelmes idézet. Míg a korábbi Gazdálkodj okosan! egy látványosan depolitizált világot, a fo ­ gyasztásnak az (olykor kimondottan felelőtlen) élvezetekre alapozott felfogását jeleníti meg, az újabbik változat több privát szabadsággal és a „bank" kevesebb beleszólásával ugyan (pl. az Italbolt-mező), de mégis „felelősségteljesebb", „szocializáltabb" fogyasztást mutat. A korábbi Gaz­ dálkodj okosan! látványos mézesmadzagjaihoz képest a játék későbbi kiadásának játékosai jóval több materiális ju tta tá st kaphatnak, ugyan­ akkor a megjelenített több személyes szabadság a fogyasztótól (játéko­ soktól) jóval több önkontrollt is feltételez.

Játék és habitus Miként sokféle szabályjáték, a jelen fejezetben szemügyre ve tt játékok is a „kinti élethez" fontos, meglehetősen pontosan meghatározott tudáselemek és készségek megtanulását, illetve gyakoroltatását céloz­ zák. A játék (főként a szabályok által kifeszített) alapstruktúrája model­ lezi a (felnött)életben előforduló főbb viszonyokat, illetve interakció­ kat. Ezek az interakciók, illetve viszonyok természetesen csak elemi fo r­ mában jelenhetnek meg bennük, hisz egy játék ideje nem haladja meg a néhány órát, és a játékosok száma is korlátozott. A játék elemi fo r­ mája így csakis számmal megjeleníthető javak gyűjtését teszi lehetővé, azaz nem tud megjeleníteni hosszú távú stratégiák révén gyűjthető szimbolikus javakat. A Monopoly „metaüzenetét" az egyébkénti élettel kapcsolatban a játéknak az a szabálya képviseli leginkább, hogy a já té ­

54

M A D OK - F Ü Z ET EK

8/2013

kosok, jóllehet meghatározott szabályok szerint, de mégiscsak egymás­ nak adják a bérleti díjakat, így ami az egyiknek bevétel, a másiknál kia­ dásként jelentkezik. Ez a szabály a maga egyszerű és pontatlan módján bár, de mégiscsak a klasszikus liberális morálfilozófia fontos üzenetét hordozza, miszerint ahogy mindenkinek mindenekelőtt saját magára kell számítania, ezt elvárhatja mindenki mástól is. (Jellemző, hogy ennek a tételnek már csak a Disney-verziója vált közkinccsé kultúránk­ ban, miszerint mindenki mindenkinek farkasa, az pedig még inkább je l­ lemző, hogy e fö n ti té te lt megjelenítő angol kifejezésnek [self owners­ hip] még hozzávetőleges megfelelője sincs a magyar nyelvben.) E viszonyrendszer megfelelőjét a Gazdálkodj okosan!-ban a játékosok (stratégiájának) totális elszigeteltségében találhatjuk meg, amikor is a versenyzők (a kaparj kurta! szólásmondásban foglaltaknak megfele­ lően) semmit sem adnak egymásnak, és senkinek sincs semmije, am it ne a mindenható banktól kapott volna. Szemben a Monopoly döntéseket végrehajtó, befektető (azaz koc­ káztató) játékosaival, a Gazdálkodj okosan! játékosai még ha akarná­ nak, sem tudnának kockáztatni; az a dolguk, hogy betöltsék a sorsot, melyet a kocka mért rájuk. A Monopoly fontos szabálya, hogy a já té ­ kosok egymástól nem, csak a banktól kölcsönözhetnek pénzt (talán mondani sem kell, hogy a pénzkölcsönzés ideája a Gazdálkodj okosan/-ban fel sem merül). E megszorítás oka valószínűleg az, hogy jó lle ­ het a játék érdekesebb lehetne, ha a játékosok meghatározott kamatra és lejáratra kölcsönözhetnének egymásnak, így a kívánatosabbnál na­ gyobb tér nyílna a kooperációra: két, valamennyire tőkeerős játékos köl­ csönös hitelek útján, kis szerencsével rövid úton eltakaríthatná a többi játékost az útból, hogy aztán kettejük között dőljön el a játék, és talán épp ezt nem akarja a Monopoly. Némi kérdezősködés után arra a kö­ vetkeztetésre ju to ttam , hogy a két játék valóságos játékmenetében is megmutatkoznak a fenti különbségek. Míg a Monopoly nyitottabb a szabályok megváltoztatására (a profik csinálták is), a Gazdálkodj okosan!-ban erre nincs túl sok mód, az egyetlen deviancia, amiről hal­ lottam, az volt, hogy a játékosok kollektive megegyeztek: mindenkinek felemelik a „fizetését". A két játéktípus összehasonlítása során szembetűnő a két játék „ideje” közötti különbség. A Monopoly-játékos stratégiája (alkalmazko­ dás a változó helyzethez) a váltakozó szövetségesek és ellenfelek révén többféle időt feltételez párhuzamosan, illetve egymást követően. Elkülönül a passzív várakozás ideje a befektetés idejétől, illetve a befek­ tetés haszna learatásának idejétől. A Monopolyban van értelme bizo­ nyos dolgokkal sietni, ugyanakkor adott esetben a kivárás is értelmes

dolog. Ezzel szemben a Gazdálkodj okosan! játékosának ideje homo­ gén és lineáris, a játékosok lényegében sorban állnak a szerencséért, és az nyer, akinek a legtöbb ju t belőle; nincs ok sietségre, és nincs ok félni attól, hogy elkésünk: a siker szerencse és türelem dolga. E tekin­ tetben úgy véljük, a Gazdálkodj okosan! (talán szándéktalanul, de kísér­ teties pontossággal) modellezi a Kádár-korszak életvilágának domináns idöképzetét (és így polgárstratégiáját is). M in t ahogy egy tanulm á­ nyunkban, amely a Kádár-korszak időképzeteit is érintette, részleteseb­ ben kifejtettük, a reálbérek masszív növekedése, a politikának a min­ dennapi életből való valamelyest eltünedezése, a tartós fogyasztási javak területén felmerülő, egymást generáló fogyasztási ciklusok (és a részletre vásárlás tömeges jelensége) a Kádár-rendszer m int tem porális entitás létrejöttét eredményezték, amely a rendszer részleges és tökéletlen legitimálódása kulcsmomentumának bizonyult. így fogal­ maztunk:

tív/versengő a ttitűdök erősítése révén azt üzeni, az előrejutás a társa­ dalomban nem lehetséges az illeszkedés szabályainak elsajátítása, a csiszolódás, s maguknak a szabályoknak a csiszolása, finomítása és végső soron a szabályok alkotása nélkül. Pierre Bourdieu nyomán mondhat­ juk, hogy a Monopoly a nyertesek habitusát terjeszti, akárkik legyenek is ők. A habitus (amelynek legrövidebb magyar megfelelője talán az lehet: annak a képessége, hogy az ember tudja, egy adott élethelyzet­ ben mire megy ki a játék, m itől döglik a légy) révén képesek az ember­ ek a maguk javára fordítani egy kétes kimenetelű helyzetet. A Gazdál­ kodj okosan! csodaváró, illeszkedésre képtelen, elszigetelt vesztesei pedig dobálják a kockát, és szidják a szerencsést vagy azt, aki nem tud „beilleszkedni".

Az intézmények legértékesebb tulajdonsága, hogy a folyto­ nosságot, történetiséget adnak a velük együttműködőknek. Ez az állítás azonban meg is fordítható, és mondhatjuk azt, hogy az egymással összefüggő megfontolások, amelyek hoszszú távú terveket, meggondolásokat, illetve célokat tartalmaz­ nak (mint például egy karrier latolgatása vagy a család jö v ő ­ jének tervezgetése), intézményekként kezdenek viselkedni az emberek gondolkodásában. A tervezgetés, illetve a tervek egyes elemeinek megvalósítása metafizikus biztonságtudatot kölcsönöz az egyénnek, és a fogyasztás révén elősejlő jövőké­ pek, tervek, a (vonzó) jövő otthonossága volt a Kádár-rendszer részleges és tökéletlen legitimáltságának kulcsa. Újdonságszámba ment, hogy lehet egyáltalán terveket szőni, az pedig a magyar társadalomtörténetben először esett meg, hogy nagy tömegek számára kimondottan értelmes, haszonnal járó fog­ lalatosság volt a jövő latolgatása. (H am m er - D essewffy 1997)

Az ezen otthonos jövőbe a bejáratot a várakozás alkotta. (A korszak je l­ lemző intézménye, a boltok előtti sor nemcsak azt jelenti, hogy valami­ ből nincs elég, hanem azt is, hogy valószínűleg lesz.) Csakúgy, m int a Gazdálkodj okosan!-ban, a klasszikus Kádár-korszakban (némileg általánosítva) az előrejutás az életben türelem és szerencse dolga volt. Ma a Monopoly számunkra azt tanítja meg: az előrejutás követelménye az, ha képesek vagyunk a mások fejével gondolkodni; azaz a koopera­

Táblás

ját ékok

és

más

e l kép z el t

valóságok

55>

Benzi nszagú Szi ndbád - a kami onos mint népi hős a s z o c i a l i z m u s b a n

Bevezetés: liminális szférák a kései modernitásban 29 Az írás alapjául szolgáló ta­ nulmány a Kultúrák határok nélkül: Bevásárlóturisták és utazó tárgyak a huszadik század második felé­ ben Közép-Európában című, az ELTE Szociológiai Intézete és a bécsi Internationales Forschungs­ zentrum Kulturwissenschaften által 1998-ban szervezett kutatás részeként készült. A magyar nyel­ vű idézetek többségét Eric B. Weaver fordította, akinek külön köszönöm, hogy értően és figye­ lemmel gondozta a tanulmány angol nyelvű változatát. Lénárt Andrásnak az anyaggyűjtésben és az interjú készítésben nyújtott segítségét szeretném megköszön­ ni. Köszönöm a Nyílt Társadalom Archívumnak, hogy kutathattam gazdag gyűjteményét. A tanulmány angol nyelvű változata - a kutatás más záró tanulmányaival együtt a Cultural Studies tematikus szá­ mában jelent meg 2002-ben, to­ vábbá egy rövidített változatát ma­ gyarul közölte a Café Bábel 2001ben.

56

A késő modernitás egyik legjellemzőbb tulajdonsága a saját megjelení­ tésének természetében rejlik.29 A modern gondolkodók által megalkotott fogalmak, kategóriák vagy értelmezési keretek, amelyek az emberi élet

módon a közösség új tagjává válnak. Minthogy a premodern kultúrák életvilága egy totális és egységet alkotó közösségben zajlik, a liminális alkalmak átrendezik és új jelentéssel látják el a részt vevő egyének összes lényeges életszféráját: az életkori, nemi, közösségi és hatalmi szerepeket.

megértését szolgálták, mára elvesztették totális, mindent magyarázó relevanciájukat. Ha a manapság valaki a munkásosztály, a hamis tudat, a Gemeinschaft vagy az organikus szolidaritás problematikáját tárgyal­ ja, akkor tisztában kell lennie azzal, hogy e grandiózus fogalmak nyil­ vánvalóan megjelenítenek létező jelenkori társadalmi jelenségeket, ám csak „bizonyos tekintetben", „részlegesen" vagy „bizonyos körülmények szerint". M inthogy a fogalmi és jelentésbeli széttöredezettség, a több­ szörösjelentés és a kétértelműség alkotja a késő modernitás jelentésme­ zőjének fontos mintázatait, szükségképpen korlátozott lesz fogalmaink és argumentációnk jelentéstartománya, amely fogalmak segítségével meg kívánunk érteni a késő modern (és modern) kultúrákat. A lim inalitás fogalma elég világosan megjeleníti a magyarázóerő és a jelentés­ adás eme korlátozottságát. Míg a korábbi vagy jelenlegi természeti népek kultúrájában világos választóvonal figyelhető meg a rítus meg­ szentelt ideje, azaz az ünnep és a mindennapok között, a késő moder­ nitás kultúráiban aligha beszélhetünk „tisztán" liminális terekről és idő­ tartamokról, amelyek teljesen átstrukturálnák és megváltoztatnák az egyén összes lényeges életszférájához kötődő jelentéseket. A premo­ dern rituálék folyamatában a közösség meghatározott tagjai vesznek részt; a folyam at teljesen új personáva\ látja el a résztvevőket, akik ily

Az imént vázolt képpel szemben a modern tapasztalat lényege, hogy az emberek nem közösségben élnek, és - egyes történelm i katak­ lizmáktól eltekintve - a modern ember életében nincsenek alkalmak, amikor a personajá t valamely robbanásszerű kulturális jelentésváltozás egyik pillanatról a másikra gyökeresen megváltoztatná. A premodern közösség modern létszférákra töredezése (Peter Berger szavaival, az életszférák pluralizálódása) révén az egyén életében végbemenő válto­ zások nem feltétlenül vonnak maguk után változásokat más életszfé­ rákban. Például manapság a házasságkötés többnyire nem eredményez gyökeres változásokat az illető egyéb olyan létszféráiban, m int a mun­ kavégzés, a szociális státus vagy éppen a szexuális élet. Amennyire átszövik a változások, illetve a versengő jelentések az élet minden terü­ letét, épp annyira maradnak érintetlenek egyes életszférák e változások közepette. A modern társadalom olyan tapasztalatai miatt, m int a több­ szörös csoporttagság, a szerepkészlet vagy a szerepkonfliktus, amennyi­ re nincsenek „tiszta" liminális tapasztalatok (csak „lim inoid műfajok"), ugyanakkor a modern kultúrák számtalan jelensége rendelkezik kisebbnagyobb liminoid jelleggel. Míg a premodern kultúrákban maga a kö­ zösség a pontosan körülírt, hagyományok útján öröklött szimbolikus folyamatok és rítusok „terméke", a modern és késő modern kultúrákban

M A D OK - F Ü Z ET EK

8/2013

a premodernhez képest kevésbé pontosan körülhatárolt lim inoid ta ­ pasztalatok azok az aktusok, amelyek folyamán a kultúra jelentéseinek számottevő része megváltozik, kétértelmű lesz. A liminoid tapasztalatok terméke nem más, m int a jelentések megújulása, azaz maga a kultúra. Az Encyclopedia o f Social and Cultural Anthropology ezt mond­ ja a liminalitásról: „A liminális szakasz az, amikor a dolgok nem olya­ nok, m int amilyenek általában lenni szoktak; a szerepek megcserélőd­ nek (a férfiak nőként, az öregek gyerekként viselkednek stb.)." Eléggé nyilvánvaló, hogy míg az élet liminális terei és idői a premodern közös­ ségben pontosan körülírtak és elhatároltak az élet egyéb területeitől, a modern társadalmakban a liminoid élethelyzetek keresése, illetve fogyasztása az élet egészét átszövő attitűd, illetve életforma az embe­ rek többsége számára. A modern és késő modern kultúrákban, melyek­ ben a jelentések sokszor rendeződnek a mellérendelés elve szerint, gya­ korta bármilyen jelentés kapcsolható bármilyen másik jelentéshez; elég, ha csak a mutáns tin i nindzsa teknöcök relatíve egyszerű esetét vesszük, akik itáliai reneszánsz művészek nevét viselik. A modern életben bár­ mely viselkedési forma, az élet bármely szakasza, bármilyen kulturális forma, folyamat, gyakorlat vagy termék jeleníthet meg liminális, azaz inkább liminoid tapasztalatot. A liminálisnak ez a felfogása, azaz hogy a modern és késő modern kultúrában egyszerűen bármi funkcionálhat liminális gyakorlat kereteként, lényegesen kiterjeszti Victor Turnernek modern liminális tapasztalatokról a lko to tt elképzelését. Turner az iro­ dalmat, a film et és a minőségi újságírást tekintette a modern társada­ lom „lim inoid műfajainak". Úgy vélem, hogy értelmes a liminoid kiter­ jesztése a kultúra egész területére, mivel a liminoid jelenségek, illetve tapasztalatok (m int a modern jelentésváltozások termelői és termékei) a modern és késő modern kultúrák centrális elemei, hiszen ezen kultúrák jelentéseinek szintén centrális eleme a kétértelműség és a többjelentésűség (T urner 1 9 9 6 : 14.). Ahogy arra a fentiekben utaltam, a késő modernitás fontos jellem ­ zője, hogy a liminoid élethelyzetek mindenki életében jelen vannak, ám - egyéneket vagy kultúrákat összevetve - korántsem mutatnak homo­ gén eloszlást. A jelenkori városi élet, a médiavalóságok és a különféle di­ gitális kommunikációs eszközök tömeges használata katalizálja a lim i­ noid, átmeneti, köztes kulturális mezők létrejöttét. E liminoid élethely­ zetek közé szokás sorolni az identitásfenntartást célzó vásárolgatást (identity shopping), a turizmust, az internetet, a fantasyjátékokat, az olyan tömegszórakozási formákat, m int a focimecesek, a mozilátogatás vagy a részvétel a rajongói klubokban. Liminoid tapasztalatoknak adnak o tth o n t az olyan kulturális formák, m int a sajátos identitásokon alapu­

ló szubkulturális tevékenységek és termékek, a művészet világa, a rek­ lám, a divat, a kábítószerezés vagy a bármilyen értelemben ve tt margi­ nális tapasztalat m int olyan. E cselekvések mindegyikében megragad­ ható az élet dolgainak többértelműsége, e jelentések részbeni ellent­ mondásossága, a kétértelműség, továbbá az én, a tér és az idő szokásos határainak részleges figyelmen kívül hagyása. Turner a maga korában (a hetvenes években) a hippiket, a rockkultúrát és az ellenkultúra né­ hány más form áját tekintette a modernitás liminális közösségeinek (communitas) (T urner 1 9 9 6 : 2 6 3 .). Turner liminalitásfogalma mind­ ezekben az esetekben feltételez egy sajátos communitast, amelyet mindig jellemez valamilyen marginalitás, az ő megfogalmazásában: vala­ milyen önként vállalt alsóbbrendű státusz. Ez az a pont, ahol elszakadok Turner liminalitásfogalm ától. Az ő ér­ telmezése szerint a liminális csoport többnyire kvázivallásos közösséget, communitast alkot. Ezzel szemben én úgy vélem, hogy a modern és késő modern tapasztalat számára a liminalitás túl gazdag fogalom, semhogy a tagok által „főfoglalkozásként" művelt szubkulturális tevé­ kenységre, illetve közösségre „pazaroljuk". Turner modern liminális közösségeinek elképzelését valamelyest kitágítva, e fogalomba tartozó­ nak tekintem az olyan „ideiglenes" közösségeket, illetve cselekvéseket, m int a Depeehe Mode híveinek klubjai, férfiak évi rendes horgász- vagy vadászkirándulása, a hétvégi motorosklubok, a televíziós freak s/jour-k vagy a teehnopartik. Hasonló gondolatot vet fel Chris Rojek, amikor Carol Shields liminális zónáinak m int „a mindennapi elfogadott visel­ kedéssel való szabályozott és legitim ált szakítás küszöbeinek" kiterjesz­ tését javasolja „lim inális identitásokra, gyakorlatokra és egyéb társulá­ sokra" (Rojek 1995: 88.). Jóllehet Turnernek a rituális folyamatokról szóló könyvéből ve tt alábbi idézete a liminális folyamatok résztvevőiről szól, érdekes módon csaknem pontosan megfelelne a modern személyi­ ség definíciójának is:

A liminalitás vagy a liminális personae (a határok embereinek) tulajdonságai szükségszerűen kétértelműek, mivel e körül­ mény és ezen emberek jellegzetességei átcsusszannak azokon az osztályozási hálókon, amelyek a kulturális tér állapotait és pozícióit rendesen meghatározzák. A liminális entitások nem itt és nem ott vannak, hanem egy tökéletesen köztes helyzet­ ben azon pozíciókat illetően, amelyeket a törvény, a szokás, a konvenció és a szertartás kijelöl és elrendez. M int ilyenek, kétértelmű és köztes jellegzetességeiket tarka sokféleséget

57>

mutató szimbólumok fejezik ki az olyan társadalmakban, ame­ lyekben rítusok alapján történnek a társadalmi és kulturális változások, illetve átmenetek. (Turner 1969: 95.)

30 A kutatás időkerete nagyjából a Kádár-rendszer (1956-1989).

58

A liminalitás és a (kései) modern identitás meglepően erős hasonlatos­ ságát számos, a modernitás és a késő modernitás természetével foglal­ kozó írás tükrözi. Egyfajta „küszöbléf'-tapasztalat jellemzői világlanak ki a következő megjegyzésből, melyben Peter Berger és munkatársai a modern tömegtársadalom individuumaira reflektálnak, akiknek „a min­ dennapi élet különféle területei révén teljesen különböző és gyakran összeférhetetlen jelentés- és tapasztalatuniverzumokhoz kell viszo­ nyulniuk" (B erger- B erger- K eliner 19 7 4: 64.). A modern identitás ikerjel­ lemzője az életvilágok megélt pluralitása és a folyamatos kilépés egyik tapasztalatból a másikba. Úgy is érvelhetünk, hogy a (késő) modern identitás szempontjából kulesintézménynek számíthat a hálószobái öltözködőtükör, ha figyelembe vesszük Anne Norton elképzelését a mo­ dern én kifejeződéséről a ruházatban: „Az én szabászati konstrukciója csakúgy, m int más irodalmi identitások, lehetővé teszik, hogy az embe­ rek egy adott pillanatban azok lehessenek, amik más pillanatokban nem lehetnek” (N orton 1 9 9 3: 53.). A késő modernitásban a liminalitás meg­ kerülhetetlen társadalmi és pszichológiai tapasztalat, amelyhez hason­ lót Charles Baudelaire fogalmaz meg a flaneu r figurájával kapcsolat­ ban, aki „egy »én«, akit kielégíthetetlen éhség vezérel arra, hogy »nem­ én« legyen, és ezt a tapasztalatot minden pillanatban a bizonytalan és szökevény életnél élőbb képekben jeleníti meg és fe jti ki" (Rojek 1995: 91.). Az íro tt és íratlan szabályok megsértése, a manipuláció és a lim i­ nalitás nemcsak a modernitás fontos kulturális és társadalmi jellegze­ tességei, hanem egyszerre olyan stratégia elemei, amelynek révén az egyének és a csoportok megváltoztatják kultúráik jelentéseit. Tanácsosnak tartom, hogy itt összefoglaljam, e fejezet témája szem­ pontjából mit tekintek a (késő) modern liminoid tapasztalat kulcsfon­ tosságú jellegzetességeinek. Először, a (késő) modernitásban a liminoid tevékenységek és formák nem strukturálják totálisan az emberek identi­ tását. Másodszor, a (késő) modernitás mindennapi életében a rítus terei és idői, és ilyenformán a liminális tapasztalat, nem köthetők valamely tradíció által kizárólagosan az élet valamely eseményéhez; a liminoid tapasztalatok kisebb-nagyobb mértékben átitatják a mindennapi életet. Jóllehet a modern társadalmak egyik alaptulajdonsága a folytonos vál­ tozás, ezzel együtt e társadalmak olykor nagy különbségeket mutatnak

MA D OK - F Ü Z ET EK

8/2013

a változások tempójában. A drámai átmeneteken keresztülrohanó mo­ dern társadalmakban még az átlagosnál is több szerepet játszanak a liminális tapasztalatok a kultúra alakulásában, m int a lassúbb tempó­ ban változó modern társadalmakban. Ennek oka az, hogy a változás okozta paradoxonok és általában a szimbolikus nagyobb szerepe a gyors átalakulás során úgymond indukálják az olyan helyzeteket, amikor min­ dennapi jelenségek és gyakorlatok válnak liminális, azaz a változást megjelenítő és „lebonyolító" entitássá. A szocializmus Magyarországa negyvenegynéhány évének számos társadalmi és kulturális átalakulása otthonos terepként szolgált a liminális kulturális terek, idők és tapaszta­ latok létrejöttéhez. E tanulmány tárgya megkívánja, hogy felvázoljam a Kádár-rendszer életvilágának néhány olyan, a téma szempontjából releváns jellegzetes­ ségét, m int a hatalmi viszonyok manifesztációja a mindennapi életben, a magánélet és az állampolgárság új jelentéseit megváltoztató szimbo­ likus mezők, vagy a munka, a szabadidő és a fogyasztás megváltozott természete a hatvanas-nyolcvanas években (H am m er - D essewffy 19 9 7).30 Nem túl meglepő módon az ország nyugati határa a vasfüggöny részeként számtalan szimbolikus módon felbukkant a Kádár-rendszer életvilágában. Például egy életstratégia választásakor a szocializmus­ ban mindenkinek számos nyilvánvaló megszorítással kellett számolnia, mely korlátokat híven jelenítette meg a határ, csakúgy, ahogy megje­ lent a jelenről és a jövőről szóló a személyes beszélgetésekben, vagy egy nehezen beszerezhető farmernadrágban, hanglemezben. A vasfüggöny a Kádár-rendszer m int kulturális konstrukció alapmintázatának egyik fontos - lassan halványuló, de sosem teljesen eltűnő - eleme volt. E kultúrában kitü n te te tt szerepet játszott a kamionos. A kamionosokkal, tevékenységükkel, viselkedésükkel és az általuk be­ hozott holmikkal kapcsolatos közvélekedés egyeseknek segített abban, hogy új jellegű tudást és tapasztalatot alakítsanak ki magukkal, illetve általában a társadalommal kapcsolatban, továbbá, megfogalmazzanak elképzeléseket a társadalom változásának értelméről. Végül, de nem utol­ sósorban, a kamionosokkal kapcsolatos diskurzus a társadalmi változá­ sok kívánatos irányáról is megfogalmazott elképzeléseket. A népi hie­ delmekben a kamionos valamennyire marginális, kissé gyanús és irigyelt figurája leginkább a szocializmus rendje és határai között fennálló feszültség és kapcsolat által kifeszített mezőn mozgott. A kamionosok kulcsszerepe abban állt, hogy - Peter Berger és munkatársai kifejezésé­ vel -je le n tő s módon hozzájárultak a társadalmi létezés pluralitásainak gyarapodásához, am it az ideológiai és politikai pluralizáció előfeltéte­ lének szokás tekinteni.

A Kádár-rendszer kamionosreprezentációinak vizsgálata különféle elemzési stílusokat és leírási módokat kíván meg. A második alfejezetben bemutatok néhány példát illusztrációul ahhoz a tételhez, miszerint a kamionosok irigyelt, szeretett, gyűlölt és fé lt figurái voltak a korszak népi képzeletének. E példák között találhatók szociológiai jellegű megfigye­ lések a kamionos szakmáról, továbbá a kamionosok különféle, újságcik­ kekben, regényekben, filmekben, szociográfiákban és a kutatás által készített interjúkban megjelenő figuráinak jellemzése. A harmadik alfe­ jezetben vázolom fel a kamionos m int liminális figura elképzelését. A ne­ gyedikben rekonstruálom a kamionosok által létrehozott sajátos szakmai és morális értékrendszert, amely a kamionosokról kialakuló népi hiedel­ mek alapjául szolgál. Az ötödik alfejezetben bemutatom a kamionosreprezentációk egy sajátos szeletét, amely a kamionhoz, a „nagy géphez", és ezzel összekapcsolódva a nőkhöz kapcsolódik. A hatodik alfejezetben a kamionos m int liminális figura következő rétegének feltárása során elemzem az általuk leggyakrabban behozott külföldi áruk gyűjteményét. Az elemzésben kitérek arra a kapcsolatra, amely e (csempész)áruk mint kulturális formák jelentéseinek változása és a Kádár-rendszer m int kul­ turális forma változásai között megfigyelhető.31 Úgy vélem, indokolt még egy megjegyzés a címben szereplő hős szóval kapcsolatban. A kultúrakutatásban vagy az antropológiában a „hős" nem elemzési-értelmezési kategória. A hős m int klasszikusan liminális figura manapság a média és a szórakozás világán kívül nem létezik. Pontosan ez a megfontolás indokolja a hős kifejezés használa­ tá t a kamionosokkal kapcsolatban, a szocializmusban ugyanis a kamio­ nosokról szóló közvélekedést nem a média hozta létre, ám e „népi" kul­ turális alkotómunka eredménye nem nélkülözött tőrőlm etszett „hősi" attribútum okat. M int említettem, a kamionosokat egyszerre irigyelték és gyűlölték, aurájukhoz más kultúrák vágyott termékeinek jelentései járultak hozzá, továbbá ők, a magányos sofőrök monstruózus teherau­ tókkal járták a nemzetközi autósztrádákat. Célom e tanulmánnyal az, hogy feltárjam és megőrizzem a jövőnek e valóban „népi kezdeménye­ zésű" hőst (amelynek figurája még nem jogvédett termék). Egy utolsó megjegyzés a kamionos figurája és a klasszikus m itológi­ ák hőseinek kapcsolatáról. Minden kultúra identitásának fontos részét jelenítik meg az illető kultúra önmaga által kijelölt határai. Mindazok a dolgok, amelyek a határon túl vannak, egy másik világhoz tartoznak. E más világok, válasszák el őket akár földrajzi-fizikai, akár teljességgel szimbolikus határok, gyakran jelennek meg vonzónak, érdekesnek és értékesnek azok számára, akik a határ innenső oldalán vannak. Eldorádó, a mitikus aranyváros képzete főrészt az aranyra és a kincsekre ala­

Benzinszagéi

Szindbád

pozódott. Az antropológia és a kultúrtörténet külön figurát, a kultusz­ hős figuráját alkotta meg azon földi vagy égi teremtmények számára, akik missziója az, hogy a határon túlról, a fö n ti világból (Prométheusz), az alvilágból (Orpheusz, János vitéz), vagy csak egy távoli világból (laszón) hozzanak valam it népüknek. A mitológiák kultuszhősei a kö­ zösségért fáradoznak. A modernitást jellemzendő Joseph Campbell megjegyzi, hogy ma nincs egyetlen jelentés sem a világon, amely vala­ mely csoportból származna: „Minden jelentés az egyénben összpontosul" (C am pbell 1968: 338.). Dolgozatomban azt állítom, hogy a kamionos azért lehetett népi hős a szocializmusban, mert ellátta vagy elláthatta a lakosságot azokkal a tárgyakkal és képzetekkel, amelyek segítségével létrehozhattak egy individualisztikus fogyasztói kultúrát. A kamionosok nemcsak hozták a „cuccokat", hanem segítettek is az embereknek, hogy megtanulják helyes használatukat olyanformán, hogy viselkedésükkel, beszédükkel és megjelenésükkel „habituális bemutatót" tartottak a konzumerizmusról, a vállalkozó kedvről és az individualizmusról.

Kamionos mítoszok - utazás és a „jó élet" Kádár János elnököl egy szépségversenyen. Az eredmény kihir­ detése után odafordul a szépségkirálynőhöz: - Drágám, kérhet bármit, teljesítem. - Nyissa meg a nyugati határt, Kádár elvtársi - Ó, szóval azt akarja, hogy kettesben maradjunk... (Vicc a hatvanas évek elejéről) A tilto tt gyümölcs fogalmának megszületése óta az érdeklődés felkel­ tésének nincs eredményesebb módja, m int hogy valam it egyeseknek m egtiltunk, másoknak pedig megengedünk. A szocializmus utazási kor­ látozásai önmagukban megemelték az utazás értékét az emberek sze­ mében, emellett kialakítottak egy értékhierarchiát is a különféle utazá­ si lehetőségeket illetően. Az utazás, korlátozott hozzáférhetőségénél fogva, rendkívül alkalmas volt a „jó élettel" kapcsolatos népi víziók megjelenítésére. Jugoszlávia fontos kivételét nem számítva, Magyarország és a keleti blokk többi országa életének összehasonlításához használt értelmezési keret kulcseleme vo lt az ország puszta elhagyása nyugati irányban. Az utazás célpontja, illetve gyakorisága hasonló hie­ rarchiát je le n íte tt meg a magyar társadalmon belül is. A gyakori külföl­ di (nyugati) út és az elithez tartozás csaknem kizárólagosan meghatá­ rozták egymást, ha nem számítunk két szakmát: a légi kísérőnői foglal-

31 Amikor e munka első vázlata megszületett, még nem ismertem Stuart Hall reprezentációelméletét (aminek visszatekintve örülök, mert ha ismerem, ez az írás is tel­ jesen más formát öltött volna). Hall alapján itt most arra kívánom felhívni az Olvasó figyelmét, hogy e tanulmány (az eredeti szöveg­ ben talán nem meggyőzően hang­ súlyozott) fontos mondanivalója, hogy a különféle kam ionosrepre­ zentációk folyamatot alkotva, egy­ más kontextusában nyerik el pon­ tos értelmüket.

59>

kozást (a lányok álma) és a kamionozást (a fiú k álma). Míg a légi kísé­ rőnői foglalkozás (a nemzeti légiflotta méretéből adódóan) inkább csak elméleti lehetőség vo lt a lányok számára, kamionosnak lenni nem volt lehetetlen az eliten kívüli fiatalabb férfiak számára. A maroknyi légi kísérőt és hálókocsi-kalauzt nem számítva, a kamionosok alkották az eliten kívüliek egyetlen olyan csoportját, amely rendszeresen utazott Nyugatra. Az utazás nagy presztízse valószínűleg nem valami, a magyar nomád prehistorikumból táplálkozó, e lfo jto tt kollektív érzületből szár­ mazott. A lényeg a másmilyenség vo lt (lehetőleg nyugati). Ez volt az az időszak (a hatvanas évek), amikor tizenéves diákok az angolóra memo­ ritereivel indulhattak testi örömök reményteljes kergetésére a Bala­ tonhoz, vagy amikor Fejes Endre regényhőse egy kék öltöny és némi tö rt magyar segítségével (én lenni görög diplomat) volt képes női figyelm et felkelteni (Fejes 1972).

Kamionosok és legendák Az ötvenes-hatvanas években különféle állami szállítási vállalatok fu ­ varoztak alkalmi jelleggel Nyugatra. A hatvanas években az úti szállítás új form áját, az ajtótól ajtóig szállítást Magyarországon is bevezették. E szolgáltatás (tehergépkocsi-expressz) francia elnevezése, a camion vált közkeletűvé nálunk is a hivatalos és az utcanyelvben egyaránt. 1966-ban alapították a Elungarocamiont, és ez lett a legfontosabb kül­ földre szállító vállalat: a kimenő és bejövő fuvarok négyötödét a Elungarocamion szállította. A vállalat aranykorában 3000 sofőr 1200 kami­ ont vezetett Kelet- és Nyugat-Európa összes országába, Afrika északi részébe és az arab országokba. Az első években még gondot okozott a kellő számú sofőr foglalkoztatása, ám nem sokkal később a jelentke­ zők már csak várólistáról kerülhettek a vállalathoz. A jelentkezés fe lté ­ tele a középfokú végzettség és a hivatásos jogosítvány volt, és a je le n t­ kezőknek még egy vállalati tanfolyam on is részt kellett venniük. Csak férfiakat alkalmaztak, mivel a nők számára a rakodást túl nehéz mun­ kának tartották. A legtöbb kamionos nem beszélt idegen nyelvet; több­ nyire fémipari szakmunkási végzettséggel rendelkeztek, míg szakkép­ zettszakácsokból vagy kőművesekből ritkán lettek kamionosok. Néhány sofőrnek volt egyetemi, többnyire tanári vagy jogi végzettsége. Jóllehet 1945 elő tt aktív állami hivatalnokok, katonatisztek és más deklasszált értelmiségiek az ötvenes-hatvanas években gyakran választották a so­ főrhivatást, az ő számukra a Elungarocamion nem n y ú jto tt reális lehe­ tőséget, mivel a politikai megbízhatóság (amibe beletartozott, hogy az illetőnek ne legyenek nyugati rokonai) felvételi követelménynek számí­ to tt. A kamionos szakma a késő hatvanas évektől le tt nagyon népszerű,

60

MA D0 K - F 0 Z ET EK

8/2013

egyes sofőrök szerint azért, mert ekkorra tanulták meg a seftelés és a csempészet alapjait. Jóllehet a kamionozás önálló, nagy presztízsű szakmává vált, így saját értékrendszere és kultúrája is kialakult, mégsem hozott létre a nyu­ gati, főleg amerikai kamionos szubkultúrához hasonló formációt. Ennek oka az, hogy Elungarocamion és a Volán sofőrjei nem saját autóikat vezették, fuvartól függően más-más teherautóval indultak útnak, így a nyugati kamionos szubkultúra legtöbb eleme (airbrush-dekoráció, CBrádió, technikai csecsebecsék, tetoválás, kamionos „divat", kamionoskocsmák, kamionoszene stb.) nem alakult ki közöttük. Nyugati kollégá­ ikkal ellentétben a hazai kamionosok számára a szakma sokkal kevésbé vo lt életstílus, m int inkább pénzkereset kérdése. Egy csapat külföldi kamionost nézve Moldova György A pénz szaga. Riport a kamionso­ főrökről című könyvében megjegyzi, hogy míg a holland, b rit vagy fran­ cia kamionosok megjelenésükkel különféle szubkulturális típusokat kép­ viselnek (a Che Guevara-típus, kamionosok punköltözetben vagy a kita­ szított értelmiségi), a magyar kamionosok nemigen jelenítettek meg kul­ turális üzeneteket: „A mi sofőreink többnyire öregek, kövérek és nehéz­ kesek, nem beszélnek idegen nyelveket" (M oldova 1986: 17.). 1968-ban, a Szabó család karácsonyi adása után elterjedt az ország­ ban, hogy Szabó Laci kamionosnak akar állni. Az ekkor újonnan alapított Camion Újság (a Elungarocamion kétheti üzemi lapja, később független technikai magazin) második számában megjelent, Üzenet Lacinak (1969) című cikk új m űfajt kezdett a magyar újságírásban: „Mítoszok a kamionosokról - az érem másik oldala..." A szerkesztőségi cikk névte­ len szerzője azon méltatlankodik, hogy Lacinak és számtalan más em­ bernek a társadalomban elsősorban azt kellene tudnia, milyen fizikai nehézségek között végzik munkájukat a kamionosok, és nem volna sza­ bad felülniük a gazdag kamionosokról szóló legendáknak. Elárom évvel később a Valóság közölt riportot, melyben egy inkognitóját megőrző kamionos a sok munkáról és a kicsi fizetésről panaszkodik (Baranyi 1972). A cikk lényegében az utolsó pillanatban jelent meg, mert egy-két évvel később hasonló kamionospanaszt csak a nevetséges naivitás vagy az arcpirító cinizmus veszélye m ellett lehetett volna megjelentetni. Az „új kamionos" víziója már egy 1977-es cikkben megjelenik:

Többnyire az hangzik el róluk, hogy vagányak, de ugyanakkor borzasztó nagyképűek: hogy tejben-vajban fürösztik a csa­ ládjukat, hiszen jobban keresnek, m int a színészek, de amel­ lett példátlanul rossz családi életet élnek - mondják az asszo­

nyok, akik beleélik magukat a gyakran és hosszú ideig magá­ ra hagyott feleségek sorsába; és m ondják némi kárörömmel a férfiak. (Fazekas 1977)

A kamionosok önmegjelenítésében jelentős szerepet játszik a panaszko­ dás a kamionosok életével kapcsolatos közszájon forgó, úgymond legen­ dákkal kapcsolatban. Valószínűleg nincs egyetlen szakma sem, amely képviselőinek vélekedése saját hivatásukról megegyezne a szakmával kapcsolatos közvélekedéssel. Ezzel együtt a kamionos szakma mindig is az egyik legtitokzatosabb foglalkozásnak számított, a sofőröket mindig is a titkok, féligazságok, pletykák és legendák aurája vette körül. E rej­ telmes reputáció egyik forrása talán az, hogy végül is ők azok, akik egy kerekekre szerelt óriási dobozzal járnak országról országra, amelyet senki sem nyithat ki útközben. A Hungarocamion megalapítása után alig néhány évvel már gazdag folklór alakult ki a kamionosokról. E történe­ tek hivatalosabb változatai a szakmára mint afféle különleges sportra tekintettek, témájuk gyakran az volt, hogy milyen emberpróbáló dolog éjjel-nappal szélsőséges körülmények között vezetni: A megalakulástól eltelt tíz esztendő elegendő v o lt ahhoz, hogy legendák szülessenek a Hungarocam ionról. „Amelyik útra magyar kamionsofőr nem indul el, ott te ne kísérletezz!” - ez a tapasztalat já rja a külhoni gépkocsivezetők körében. A legen­ da kemény feladatok nyomán született, s egy-egy sivatagi vagy hegyi túra után kapott szárnyra. (Pintér 1976)

A hetvenes-nyolcavan években gazdag, kisebb-nagyobb mértékben a ka­ mionosokról szóló anyag (cikkek, szociográfiák, filmek) keletkezett - e mű­ veknek gyakran nem sok közük vo lt a valósághoz. A szerzők vagy nem tudtak közel kerülni a kamionosok valódi életéhez, vagy ha igen, nem publikálhatták volna munkájukat, így gyakran csak megismétlik a kamionosokkal kapcsolatos legendákat, szóbeszédet és sztereotípiákat. Jóllehet a tudományosság alapvető feltétele a források megbízhatósága, az én kutatásom esetében az unalmas sztereotipiák ismételgetése vagy a szerzők gyanítható történet- és karakter-áramvonalasítása gazdag forrásul szolgál a kamionosokkal kapcsolatos népi elképzelések feltérké­ pezéséhez. Cserhalmi Imre könyve (Ha nines fék, gáz van) például nem több gyengén szerkesztett, szerzői empátiától teljességgel mentes plety­

kagyűjteménynél - és pontosan em iatt hasznos és értékes számomra. Önmagában az a tény, hogy Moldova György, „a kényes kérdésekkel" foglalkozó író kötetet szentelt nekik, már jelzi, hogy a kamionosok sajá­ tos helyet foglaltak el a népi képzeletvilágban, hiszen Moldova szoci­ ografikus munkássága gyakran foglalkozott kétes hírű, botrányszagú szakmákkal, m int a tengerészeké, az ügyvédeké vagy a rendőröké. Ö ma­ ga is megindokolja témaválasztását: „Mindig is úgy képzeltem, hogy riportot csak »szél ellen« érdemes írni, olyan szakmákról, rétegekről, amelyeket a közvélemény lenéz vagy gyűlöl, és a kamionosoknak épp elég rossz hírük van Magyarországon" ( M oldova 1986: 111.).

A kamionosok ..átmeneti valóságai" Parafrazeálva ismét Victor Turner megfigyelését, a modernitásban az em­ berek nem a tradicionális rítusokban vesznek részt - amelyekben a részt­ vevők teljes személyiségükkel vannak jelen, egyrészt új personat nyerve, másrészt megőrizve a közösség struktúráit és form áit -, hanem fragmentált, egymást átfedő élethelyzetekben különféle liminoid tapaszta­ latokat, részleges és átmeneti rítusokat élnek át. A következő elemzésben művészeti alkotásokban tekintem át, miként jelenik meg ez a bizonyos átmeneti, liminoid tapasztalat. A retrospektív, a múltbéli mindennapi élet kulturális elemzése önmagában is meglehetősen reménytelen vál­ lalkozás, ennélfogva nem vagyok abban a helyzetben, hogy a másodla­ gos reprezentáció fo rm á it ne vegyem figyelembe. Emellett, tekintettel arra, hogy e kutatásban jelentéseket keresek és értelmezek, a kamiono­ sok művészi és újságírói ábrázolása nagyon is fontos számomra, ugyan­ is sajátos témaválasztási és szerkesztési elveiken keresztül kiderül, hogy a szocializmusban az emberek m it ta rto tta k fontosnak tudni a kamio­ nosokról. Kutatásom három művészt azonosított, akiknek képzeletét valamelyest megragadták a kamionosok, s így kisebb szerepeket kaptak műveikben. Mindegyik történetben (Bodor Ádám írásaiban, Erdőss Pál két filmjében és Zsombolyai János egy mozijában) fontos jellegzetessé­ ge az illető szereplőnek, hogy kamionos.

Bodor Ádám Musztafa Mukkerman érdekes és fontos mellékszereplő Bodor Ádám Sinistra körzet című regényében, amelyet szinte mindenki a kilencve­ nes évek egyik legfontosabb irodalmi művének ta rt (B odor 1992a). Hasonlóan más, közép-európai antiutópiák helyszínéhez (m int Kafka Kastélya vagy Musil Kákániúja), a körzet a körkörös bűnök és a jö v ő t-

61>

len számkivetettek otthona (utóbbiak többsége katonai rangot visel), egy afféle kelet-európai Blade Runner- szerű látomás helyszíne, ame­ lyet igazán torokszorítóvá a hollywoodi klisék hiánya tesz. A körzet m int a jelentés nélküli különbség helyszíne - akit valamely rejtelmes hatóság oda küld büntetésül, új nevet is kap a körzet főnökétől -, a más világokra nem Ezeregyéjszaka-szerű, mesés attribútum ok szerint reflek­ tál. Egyszer például, amikor egy idegen érkezett a körzetbe, idegensége messziről lerítt róla vörös haja, idegen gyártmányú gumicsizmája és rézesatos borjúbőr táskája alapján - és mellesleg senki nem látta, hogy elhagyta volna a körzetet. A másság és az idegenség egyetlen szereplő privilégiuma a körzetben: ő Musztafa Mukkerman, a kamionos, aki évente néhányszor felbukkan a kamionjával. Magában a történetben kétszer szerepel, és ő az egyetlen, aki saját akarata szerint mehet be, és hagyhatja el a körzetet és végül a regény főszereplője, Andrej Bodor az ö hűtőkamionjában, a fagyasztott birkák közé bújva szökik meg a zárt területről. Musztafa Mukkerman meglehetősen besorolhatatlan karak­ ter, félig német, félig török, és amúgy 600 kilót nyom. Folyamatosan valahol Németország és Isztambul között közlekedik fantasztikus motí­ vumokkal díszített kamionjával: „Az ezüstösre festett kocsi fala tele volt pingálva mindenféle badarsággal, ami csak egy ilyen, országhatárok között hontalanul kószálgató fuvarosnak ju th a t eszébe: bíbor égbolt alatt kék pálmák, zöld majmok éktelenkedtek rajta, az egyik falát egyetlen, mélyen lecsüngő magányos női mell díszítette." (Bodor 1992a: 48-49.) Musztafa híres arról, hogy Kent cigarettát, Elaribo (macht Kinder froh) cukorkát és Kinder-tojást osztogat az útjába kerülő hiva­ talnokoknak vagy azoknak, akiknek egyszerűen kedveskedni kíván. Felbukkan egyszer Bodor egyik novellájában is (Vissza a fülesbagoly­ hoz), amely részletes leírást ad Musztafa testéről:

...huszonhárom éves és hatszázkét kiló. Azt mesélik, ez az ille­ tő tulajdonképpen egy tömött bőrzsák, annyira esetlen, hogy magától nem is képes kiszállni a fülkéből. Egy szerkezet emeli ki az üléssel együtt, és leteszi a kamion mellé a földre. Jobb napokon néha föláll, és megmutatja magát, esetleg levetkőzik, és megkéri a bámészkodókat, hogy keressék meg valamelyik testrészét, mondjuk a térdét vagy a lapockáját. A vállalkozó gyerekek aztán eszeveszetten keresgélnek a hol dagadó, hol fityegő, csüngő hús- és hájlebenyek között, s néha elkiáltják magukat: megvan. Musztafa Mukkerman ilyenkor csak meg­ rázkódik: - Az nem az - mondja. A végén aztán, amikor az

62

M A D OK - F Ü Z ET EK

8/2013

egészbe belefárad, a kevesek között, akik jó helyen tapogatóz­ tak, kisorsol valami csempészárut az ülése alól. Nyertek gyere­ kek itt élő angolnát, kókuszdiót és teljes állati fogsorokat. (B odor 1 9 9 2 /b : 3 08.)

Musztafa, aki távoli rokona Garcia Márquez Macondóba látogató cigá­ nyainak, formátlan, kedélyes teremtmény - aki számára kamionja affé­ le kagylópáncélként vagy csigaházként szolgál oly módon jelenít meg más világokat, hogy furcsa teremtményeket, édességeket vagy felnőt­ teknek való játékokat, például Ronson öngyújtókat osztogat, mondván, itt van a külvilág, de nagyobb darabot bajos lett volna elhozni, úgyhogy használja mindenki a képzeletét. Ajándékai, melyek a maguk módján mind különösek, színes, de teljesen esetleges és lényegében értelmetlen képet mutatnak arról a világról, ahonnan származnak. Musztafa másik jellegzetessége, hogy mindig pontos: az ő érkezése az egyetlen pontosan bekövetkező dolog a körzetben. Az ö érkezései és távozásai az egyetlen bizonyíték arra nézve, hogy az idő múlik a körzetben, vagy hogy az élet­ nek van valamilyen iránya. Amikor aztán egy csütörtöki napon a két férfi hiába vár Musztafára, egyikük tüstént felfogja, m it jelent a kamionos késése: „Musztafa Mukkerman nem jön többet. Úgyhogy várni mostan­ ság nemigen van mire" (B odor 1992a: 153.).

Filmek Erdöss Pál mozijában (Adj király katonát!) egy néhány percnyi, de fontos jelenetben bukkan fel két kamionos (Erdöss 1981). A két gonosztevő, akik­ re szemmel láthatóan nem vonatkozik semmiféle kulturális értékrendszer vagy értelmezési keret, híven jeleníti meg Turner liminalitásfogalmát:

...minden ritualizált változásban volt legalább egy pillanat, amikor azok, akiket irányítanak egy kulturális előírás alapján, felszabadulnak a normatív elvárások alól, amikor ők valójá­ ban úgy helyezkednek el két, egymást követő törvényes poli­ tikai rend között, hogy egyikhez sem tartoznak. A rendezett világok közötti résben csaknem bármi megtörténhet. (Turner 1996: 13.)

Erdöss kamionosai szemmel láthatóan egész életüket ebben a résben tö ltö tté k, ahol valóban csaknem minden megtörtént. A két kamionos viselkedése átlépi az összes szokásos kulturális határvonalat, illetve nor­ mát; beszédük különféle idegen nyelvek törmeléke, szláv akcentussal

törik a magyart, amibe minduntalan spanyol szavakat kevernek. Egy szerbhorvát szó (cekaj) az egyetlen halvány nyom, ami utalhat nemze­ tiségükre. A karácsony estét egy út menti kocsmában töltik, egyikük így magyarázza ezt egy magyar ismerősnek: „Nincs karácsony, mi európai­ ak vagyunk." (E megállapítás értelmével kapcsolatban még feltevést sem voltam képes megfogalmazni.) Öltözékük és fizikai megjelenésük számos kulturális kód keveredését jeleníti meg. Egyikük farm ert visel és nagy fekete kalapot, am it e régióban leginkább roma férfiak hordanak többnyire vidéken, vállán pásztortarisznya lóg. A másik kamionos hoszszú haja és pajesza jól megy széles gallérú velúrkabátjához. Forintban alkudoznak, de német márkában kérik egy Morris hen­ gerfej és a tömítések árát, am it magyar barátjuknak hoznak. Ezután barátjukkal és annak barátnőjével (a főszereplővel) bulizni kezdenek, és szisztematikusan megszegik az adott helyzetben szokásos kulturális normákat. Először megkérdezik magyar barátjuk barátnőjét, akivel épp csak előtte találkoztak, hogy miért visel m elltartót. Ezután a Csendes éj helyett a Ciao Marinára táncolva ünnepük a karácsonyt. Miután fe l­ mennek magyar barátjuk lakására, leisszák magukat, az akkori Magyarországon luxuscikknek számító dobozos sörrel összefröcskölik egymást, leitatják a magyar barátot, és amíg ő a vécében hány, barát­ nőjét egyikük megerőszakolja a karácsonyfa alatt.32 Erdőss Pál másik mozija, a Gyilkos kedv már 1989 után m utat be kamionosokat, amire a tanulmány összegzésében térek vissza. Ú ton A liminális terek és idők egyfajta liminoid képzetet kölcsönöznek azok­ nak, akik módon összeköttetésbe kerülnek e jelentésmezőkkel, és hason­ ló módon, a kulturális értelemben ve tt „borderline" személyiségek egy­ fajta liminoid atmoszférát, a „bármi történhet" érzését sugározzák. Edmund Leach strukturalista antropológiája hasonló megfontolást követ, amikor a templomok, temetők vagy szentélyek kulturális jelen­ téseit kívánja megragadni:

Határvonal választja el a társadalmi tér-idő két zónáját, ame­ lyek normálisak, időhöz kötöttek, pontosan meghatározottak, centrálisak és világiak, azok a térbeli és időbeli jelölők azon­ ban, amelyek magát a határt alkotják, abnormálisak, időtle­ nek, kétértelműek, marginálisak és megszenteltek. (L each 1976: 35.)

Benzinszagú

Szindbád

Az egyén, amikor egy kultúra liminoid zugával találkozik, késztetést érez­ het arra, hogy részlegesen felfüggessze személyisége egyes jellegzetes­ ségeinek és szokásos kultúrája normáinak érvényességét. Az utazás elég­ gé jellemző efféle liminoid tapasztalatnak tekinthető, és valóban, akik idejük nagy részét utazással töltik, nem kerülhetik el, hogy enyhén lim i­ noid karakterré váljanak. Zsombolyai János filmjében, a Kenguruban Kánya, a főszereplő road movie közhelyeinek („a mozgás az élet", „a megérkezés a halál" stb.) szerepe ezúttal az, hogy a hetvenes évek szocialista Magyarországának állóvizét és szociális entrópiáját megjelenít­ se (Zsombolyai 1981). Emellett azonban figyelemre méltó, hogy a Bertha Bulcsú novellája alapján készült film készítői egy kamionozásról álmo­ dozó teherautó-sofőr történetét választották a fiatal munkások élet­ ének megjelenítésére. A filmben többször elhangzik, hogy a sofőrség m int foglalkozás a fiatal munkások egyik álma volt, mivel olyan kívána­ tos dolgokat jelentett, m int folyamatosan úton lenni, sok pénzt keresni, kapcsolatban lenni más (külföldre) utazókkal, tudni egy kicsit angolul, és mindezeknek köszönhetően sok-sok nő figyelm ét felkelteni. Figyelmünket ismét a két fő kamionvállalatnak, a Hungarocamionnak és a Volánnak szentelve, masszív ellentmondást fedezhetünk fel a sofőrök­ ről alkotott világjáró-képzetek, valamint a sofőrök által megélt és megjele­ nített élet között. Az interjúk és a kamionosok életével foglalkozó publiká­ ciók azt sugallják, hogy ha meg kellene nevezni a kamionosok kulturális archetípusát, azaz lényegében a kamionosok „ősét", pontosabban tesszük, ha Szindbád, a vándorló nemesember helyett Ahasvérusra, a számkivetett bolygó zsidóra esik a választásunk. Akármerre jártak, többnyire autópályá­ kat, benzinkutakat és városszéli raktáráruházakat láttak, és minthogy nemigen beszéltek idegen nyelveket, külföldön is többnyire honfitársaik társaságát keresték. Egy sofőr említi Moldovának: „A városokból én csak a raktárakat és a vámplaccokat láttam, kivéve Velencét, mert o tt egyszer 11 napig nem vették át tőlem az árut" (M oldova 1 9 8 6 : 33.). Külföldön általá­ ban a parkolóban maradnak, főznek, isznak, kártyáznak és várakoznak. Jóllehet van náluk fényképezőgép, a kíváncsi utazó játékszere, ezt csak bal­ esetkor vagy akkor használják, ha meglopta valaki a rakományt. Az utazók mindig kétes reputációval rendelkeztek. A kamionosokat a népi képzelet többek között azzal vádolta, hogy titkos katonai külde­ tést teljesítenek Nyugaton; a szovjet rakétaszállító trélerek számára tesztelik a nyugati úthálózatot (M oldova 1986: 270.). Érdekes módon, ennek az összeesküvés-elméletnek megvolt a hazai változata, amikor a hatvanas években a Magyarországot cirkuszi látványosságként bejáró kitö m ö tt kékbálnáról terjedt el a pletyka, hogy az óriás tengeri emlős a NATO logisztikai szakértőinek alkalmazásában áll.

32 Szerencsére nincsenek házi­ állatok a lakásban, ugyanis - te­ kintetbe véve Erdőss Pál finom eszközökkel operáló jelképteremtő stílusát - valószínűleg a húsdará­ lóban végeznék. Érdekes ugyanak­ kor, hogy bizonyos értelemben ha­ sonló helyzet bukkan fel Esterházy Péter éteri történetében, a Fuharosokban, amikor a nők a fuharosoknak nevezett teremtményekkel találkoznak, akikben a félisteni vonások túlrajzolt brutális férfitu­ lajdonságokkal keveredtek (ESTERHÁZY 1983).

63>

A kamionos számára a köztes élethelyzetek, a normák, szabályok és személyiségjegyek átmeneti felfüggesztése azokban a helyzetekben is megjelenik, amikor nőkkel találkoznak az úton, és amikor „rendes" kap­ csolatuk, házasságuk m ellett tartanak fenn más nőkkel viszonyt. Jól­ lehet interjúink és a tanulm ányozott szociografikus munkák ebben a tekintetben egy rendkívül zárkózott attitűdöt, afféle omertát tártak fel, sejthető, hogy van m it rejteni, ha tekintetbe vesszük, hogy a kamionosok, amúgy egymás között általában nagy kedvvel mesélnek a maguk­ kal és másokkal megesett kalandokról Cserhalmi Imre (könyve általános hangnemével ellentétben) meg­ lepően finom tollal számol be egypár magyar kamionos és néhány külföldi autóstopos lány találkozásáról, am it akkor tapasztalt, amikor könyvéhez anyagot gyűjtendő, néhány fuvar erejéig csatlakozott kamionosokhoz. A lányok úgy utaznak keresztül-kasul Európán, hogy össze­ barátkoznak kamionosokkal, néhány napig együtt utaznak, aztán elbú­ csúznak egymástól. Miután együtt tö ltö tté k velük az éjszakát, reggeli­ nél a kamionosok fölényes megjegyzéseket tesznek a „kis cafkákra", akik „megkapták, ami kellett nekik". Később, amikor a lányok csatlakoz­ nak a reggelihez, természetes viselkedésük, fesztelen és megnyerő stílusuk nagy hatással van a férfiakra, akik rádöbbennek, hogy felsőbb­ rendűségük ezúttal illúzió, hiszen kiderült: a kaland kevésbé az ő, in­ kább a lányok választásán m úlott. E ráismeréstöl kissé zavartan ugyan, de egyre lelkesebben beszélnek a lányokról m int bátor, belevaló ú titá r­ sakról (Cserhalmi 1984: 42.). Akárhol is az igazság kalandos szexualitásukat illetően, a kamiono­ sok nem kerülhették el, hogy a népszerű legendákban rendkívül színes szexuális életet ne éljenek. Dr. Balogh, egykor a Hungaroeamion üzemi orvosa egy megindítóan naiv-pozitivisztikus érvet hoz fel a kamionosok nőfaló tulajdonságára m int „munkaköri egészségügyi problémára": „A kamionok durvább rugózása, a fokozott vibráció menet közben főleg azokon a gerincszakaszokon idéz elő »izgalmi tüneteket«, amelyek az ivarszervek működését irányítják" (Cserhalmi 1984: 41.). A liminális karakter kettőssége, átmenetisége gyakran manifesztálódik különféle „borderline", köztes, kettős vagy egyszerűen csak szokatlan szexuális identitások formájában. Androgün jellegzetességek és a biszexualitás gyakran táplálnak művészi kifejezőformákat, vagy egyszerűen csak pszichológiai-mentális reakciókat a különféle hirtelen és váratlan élet­ helyzetekkel járó modern élet kihívásaira. Egy sofőr ezzel kapcsolatban megjegyzi Cserhalminak: „Sajnos néhányan lettek már homokosok köz­ tünk. Vagy azok is voltak, csak ilyenkor jobban kiélhetik? Fene tudja" (Cserhalmi 1984: 128.).

64

M A D OK - F Ü Z ET EK

8/2013

A határon A vasfüggöny gazdag szimbolikus természete bizonyosrészt abból adó­ dott, hogy az ország társadalmi és politikai rendjének határai megtes­ tesültek az ország földrajzi határainál. A határállomás a kamionos f i ­ gurájának kulturális konstrukciójában is fontos szerepet tö ltö tt be. A határállomás (m int a szó szoros értelmében vett liminális zóna) a kamionosreprezentációk egyik kulcseleme: a kamionos a határon a „legin­ kább" kamionos. A sofőröknek a határ mindenekelőtt egy tőrőlm etszett liminális tevékenységet jelent: a várakozást. Ahogy egy kamionos mondja Moldovának: „Ha mást nem is, de várni megtanul az ember ebben a szakmában" ( M oldova 1 9 8 6 : 3 6 7 .). Ahogy azt két feledékeny utazó, Kertész Imre és Esterházy Péter pél­ dája is illusztrálja, (akik ikerkötetben jelentették meg balszerencsés, immár 1 9 8 9 után esett kalandjukat a hegyeshalmi vámosokkal), az oszt­ rák határon az áthaladás (jellemzően Hegyeshalomnál) mindig is némi identitásválsággal fenyegette a magyar utazókat. Kertész megjegyzése a határfaluról, „Hegyeshalom! Évtizedek szimbóluma: in hoc signo vices - kifelé menet...", és Esterházy alábbi reflexiója egyaránt m utat­ ja, hogy a szürke városka a legtöbb magyar identitásában mély nyomot hagyott: „de én már nem félek útlevelestül, vámostól, a határhoz köze­ ledve nincsen görcs a gyomorban, a kelet-európai sine qua non-ja" (K ertész- E sterházy 1 9 9 6 : 2 6 ., 6 3 .). Egy kamionos a következő, a határon gyakorta előforduló kellemetlenségről számol be; az osztrák és a ma­ gyarvámossal egymást követő találkozás más-másféle viselkedést, illetve megjelenített identitást kívánt meg:

Hazafelé menve a hegyeshalmi határon két embernek kellett lenned 500 méteren belül. Először átmentéi az osztrák vámon, bemutattad a kinn vett dolgok számláit, hogy visszakapd a Mehrwertsteuert [ az áfát, H . F .] Az osztrák vámos szerette, ha a dolgok úgy vannak sorba rakva, ahogy a számlán szerepel­ nek. Mire átmentéi a magyar vámra, addigra az egész kiállítást, úgy ahogy van, el kellett tüntetni, és át kellett változnod a fá­ radt sofőrré, akinek az az egyetlen vágya, hogy minél előbb hazaérjen, akinek se kedve, se energiája nem volt arra, hogy sefteléssel foglalkozzon. És ráadásul, ha nem kellett sokat várni, ezt a színjátékot negyedórán belül kellett lejátszani. (2. interjú H. M.) A liminoid tapasztalat fizikai-fiziológiai és mentális-pszichológiai mó­ don egyaránt megterheli a „küszöbön" átlépőket. Jóllehet a kamiono-

soknak bőven volt alkalmuk ehhez hozzászokni, „A határon átkelni min­ dig izgalmi állapot, fáradság, teljesítmény. Akkor is, ha tiszta a lelkiis­ meretünk, ha minden papírunk rendben van, ha gyanút semmivel és senki szemében nem kelthetünk; határon átkelni - nem akármi", mond­ ja egy kamionos Cserhalminak (Cserhalmi 1984: 75.). Moldova könyvé­ nek egyik kamionosa arról számol be, hogy a kommunista Albániába a belépés együtt já rt a határőrök által elrendelt „átmeneti rítussal", amikor is a sofőröknek le kellett vágniuk hosszú hajukat és dús pofa­ szakállukat, és be kellett szűkíteniük széles szárú, hippistílusú nadrág­ jukat (M oldova 1986: 327.). M inthogy a kamionos figurájának egyik legjellemzőbb kulturális környezete a határállomás, egyáltalán nem véletlen, hogy a kamionostörténetek a kamionos legfőbb ellenfelét, a vámost olykor természetfe­ letti jellegzetességekkel ruházzák fel. A mitikus ellenfél megjelenítése néha nem nélkülözi a valódi folklorisztikus elemeket, m int például ami­ kor Moldova könyvének egyik kamionosa mesél egy pénzügyőr főhad­ nagyról, akiről, m int afféle „lélektani fazonról", az a hír járta, hogy a csempészett pénzt a szaga után mindig megtalálta: „Ha beleszagol a levegőbe, csak úgy félorrlyukkal, m int a nyomozókutyák - hogy tudja csinálni, teljességgel felfoghatatlan -, mindig megtalálja a fo rin to t a le­ ragasztott gumiszőnyeg alatt, sőt a kávézaceba elrejtve is" (M oldova 1986: 371.). Ám egyszer még az ő eszén is túljártak, ugyanis természetfe le tti képességére az vo lt az odüsszeuszi válasz, hogy a sofőr az álló kamion kereke alá rejtette a csempészett bankjegyeket.” A kamionosok szóbeli folklórjában maga a határállomás is meseszerű jellegzetessége­ ket ölt. A hegyeshalmi határállomás „titka " éppúgy idézi a népmesék kaszapengékből rakott hídját, m int a szögekkel kivert töm löeöt:

- Pár éve hajtott neki két srác a sorompónak, akkor kicserél­ ték erősebbre, de most a sorompóig sem jutnának el. Állítólag felszereltek itt egy szőnyeget, egymillió szögből áll, ha jön egy kocsi illegálisan, csak lenyomnak egy gombot, és a sző­ nyeg elébe gurul, biztos, hogy kidurran az összes gumi. - Maga már látta ezt a szőnyeget? - Én nem, csak úgy beszélnek róla. (M oldova 1986: 16.)

A kamionosok legendáriuma megemlékezik arról is, hogyan igyekezett az „ellenfél" a sofőr „segítőtársán", azaz magán a kamionon keresztül győzelmet aratni a kamionosok felett. Amikor ugyanis a szállítási válla­ latok egy új típusú vagy márkájú kamiont kezdtek el használni, a kami­

Benzinszagéi

Szindbád

onosok szerint a vámosok kaptak egy ilyen járművet, amelyet szétszed­ hettek, hogy azonosíthassák a potenciális rejtekhelyeket benne (M oldova 1986: 338.). A szocializmus sajtójában a határon szolgálatot teljesítő pénzügyőrök megjelenítésének sajátos módja valószínűleg elsősorban az elrettentést szolgálta. A kor cikkeiben a jó vámost a szak­ értelem és a tapasztalat jellemzi, és olyan, természetfeletti segítőtársak támogatják munkájukban, m int a fél revezet hetet len szimatú drogkere­ ső kutyák vagy a varázsszemű gép, amely képes arra, hogy „m egrönt­ genezzen bármilyen tárgyat" (a hetvenes évek szavait idézzük). Ám a vámosok többsége a cikkek szerint „speciális érzékkel", rendkívüli pszichológiai képességgel rendelkezett, amelynek révén átjárhatatlanná vált a határ azok számára, akik gonosz szándékokkal kívántak volna átkelni rajta.

Liminoid elemek a kamionosok önreprezentációjában - Mi volt az egészben a legnehezebb? - A magány. (M oldova 1986: 375.)

Egy szakmai kultúrában megjelenő, a foglalkozással kapcsolatos közmondások azt jelzik, hogy a szakmai csoport immár morális közös­ séget is alkot. A kamionos mondásokban, vélekedésekben és hiedel­ mekben tükröződő szokások, értékek, virtusok vagy a „vagány kamio­ nos" figurája a kamionosok önreprezentációjának kitü n te te tt elemei. E kulturális tartalmakban fontos szerepet kap a liminális tapasztalat. Az olyan mondások, m int „Az út az otthonom , o tt alszom, ahol tudok", vagy a „Bármi történik, én azt akarom”, a szabadon lebegő kamionos vízióját jelenítik meg, a „Fél lábbal a börtönben, fél lábbal a temetőben" pedig a proletár vagány-kultúra melodrámáját idézi (M oldova 1986: 363.). A sofőrök szerint elkülöníthető a kamionosok között egy hangos, nagyszájú típus, amely hallgatóságát folyamatosan gyötri háryjánoskodásával. Moldova számol be egy sofőrről, aki Ázsiában járva (saját elbe­ szélése szerint) úgy oldotta meg a tö rö tt kardántengely problémáját, hogy kivágott egy fát, és abból faragott újat (M oldova 1986: 341.). Egyik megkérdezett interjúalanyom számolt be egy érdekes válto­ zásról a kamionosok egymás közötti kapcsolatában. Eleinte a sofőrök erősen egymásra voltak utalva külföldön, különösen, ha lerobbant a teherautó, vagy ha balesetet szenvedtek, ám a hetvenes évek végétől a bajtársiasság, a csapatszellem és a barátság a magánynak adta át a he­ lyét az utakon és a parkolókban. A kamionosok szívesen beszélnek

33 Az olvasó mulatságosnak találhatja e trükk hasonlóságát Az okos lány és Mátyás király mese megoldásaihoz, ahol a meg­ oldás szintén abban rejlett, hogy a hősnek sikerült találni egy lim i­ nális pozíciót az „igen” és „nem", avagy a „kin n ” és a „benn” jelen­ tései között.

65>

39 kép. Kamionosok a parkolóban. A kép forrása: Krasznai 1988. A Krasznai János könyvében e képhez tartozó aláírás: „Egyedül, de nem magányosan” .

a foglalkozásukról úgy, m int egy sajátos elhivatottságot és tehetséget igénylő hivatásról. Cserhalmi Imre könyvének egyik kamionosa egyene­ sen a kábítószer-függéshez hasonlítja a kamionozást. Ugyanakkor a so­ főrök arról is beszámolnak, hogy lehetetlen hozzászokni a folyamatos stresszhez és az állandó „készültséghez" a váratlanul jelentkező problé­ mák leküzdésére, így az sem meglepő, ha úgy vélik, hogy a kamionosok többnyire korán halnak. E mentális, fizikai és érzelmi megterheléseket ellensúlyozandó, a végzetet megszelídítendő sok kamionos alkalmaz mágikus stratégiákat. Saját maguk is úgy vélekednek, hogy a kamiono­ sok meglehetősen babonásak. Kerülik a 13-as szám bármilyen előfor­ dulási formáját, használnak személyes és sajátos amuletteket, amelyek többsége Szent Kristófhoz kötődik, továbbá gyakorolják a mindennapi szekuláris mágia számos formáját. A kamionosszokások másik területe, amellyel ellensúlyozni vélik köztes, liminoid létezésük negatív tapasztalatait, az otthonnak a veze­ tőfülkében való szimbolikus megjelenítődéséhez kötődik. Az otthon szimbolikus appropriáeiója mindenekelőtt az evésen keresztül történik. A kamionosok nemigen esznek út menti falatozókban, elsősorban taka­ rékossági okokból. Feleségük látja el őket élelemmel az útra, amelynek olykor két hétig is ki kell tartania. A kamionosok azt mondják, hogy a főzés fontos kapocs a sofőr és a felesége között, emellett pedig kami-

66

M A D OK - F Ü Z ET EK

8/2013

onosfeleségek találkozásakor az első téma rögtön a főzés. A kamiono­ sok külföldön megélt identitásának kulcseleme, hogy ragaszkodnak a hazai, magyaros ízekhez, továbbá különféle táplálkozási tabukat alkalmaznak, és tartózkodnak más kultúrák konyhájától. Egy sofőr pél­ dául Moldovának elmondta: sosem eszik süteményt Albániában, mivel köztudott, hogy az ottani cukrászok szamárzsírt használnak az édessé­ gek elkészítésekor. A kamionosok arról is beszámolnak, hogy külföldön élő magyarok gyakran mennek oda hozzájuk, hogy kérjenek tőlük az óhaza ízeit idéző élelmiszereket. M indam ellett annak, hogy a kamionos kiszakadt a szokásos életből, fontos megjelenési területe a családi élet. A kamionosházasságok az átlagnál gyakrabban végződnek válással, ami nem meglepő a sok távol­ iét m iatt. A sofőrök között közkeletű mondás, hogy a kamionos akkor ismeri meg a gyerekét, amikor a gyerek megnő. A kamionoslét sajátos­ sága, hogy akárhol vannak is, sehol sincsenek o tt teljesen; útközben a családjuk után vágyakoznak, amikor hazaérnek, egy idő után kissé idegennek érzik magukat a családjuk körében. Ahogy a keserű kamionostréfa mondja, a sofőrök azért tartanak kutyát, hogy legyen valaki, aki örül, ha hazamennek. Egy kamionos így számol be Moldovának eltá­ volodásáról a családjától: - Az utolsó hónapban háromszor aludtam otthon, ágyban. Vettem színes tévét, de azt is hiába, alig látom. Hazamegyek egy hét után, beleülök a meleg vízbe, egy órát áztatom magam, utána azon az estén már semmi sem érdekel. Két estét egymás után m i [kamionosok] ritkán tö ltü n k el otthon. - A család m it szól hozzá? - Otthon már elszoktak tőlem, néha úgy érzem, hogy feszé­ lyezem a családot. A fiam és a lányom már az anyjától kér engedélyt, ha el akar m enni valahová. (M oldova 1986: 14.)

Út Teheránba: a kamionos szakmai virtus és az egyéni kiválóság megjelenítései A gépjármű - éppen veszélyessége m iatt - a vezetők többsé­ gének - és ez az emberiség szerencséje - „faragja” káros ösz­ töneit, fejleszti felelősségérzetét, emberségét, szolidaritását, s nem utolsósorban magas fokú koncentrációs és alkalm azko-

dóképességre, önuralomra, előrelátásra és lélekjelenlétre nevel. A gépkocsi, a motor tehát ilyen értelemben is külön ember­ típust alakít ki, olyan embereket, akik a gépjármű vezetését hivatásnak tekintik, tudják, hogy a gáz szabályozásával és a volán irányításával nemcsak önmaguk, hanem sok ember életéért, nemegyszer milliós értékű áruk, anyagi javak bizton­ ságos szállításáért felelnek a legkíméletlenebb időben és ú tv i­ szonyok közepette is. És ez nem csekély emberi teljesítmény. (K ucsara 1974: 10.)

A kamionos figurájának kulturális konstrukciója tartalmaz egy norma­ tív dimenziót is, melyben bizonyos szakmai és informális-szubkulturális jellegzetességek és cselekvések sajátos kollektív ítélet tárgyául szolgál­ tak. E morális és szakmai hierarchiák révén olyan formák jö tte k létre a kamionoskultúrában, m int a sofőrök elitje, vagy olyan megfontolások, m int az úton levés normái, a normaszegés elfogadott és szankcionált formái, a szakmai kiválóság vagy az egyéni bátorság attribútum ai. Akárcsak a többi efféle informális hierarchia, fix és explicit módon ez sem fogalm azódott meg, ugyanakkor nem terjed ki a kamionos-élethelyzetek mindegyikére, tartalmaz bizonyos ellentmondásokat, rendel­ kezik helyi szubvariánsokkal, ráadásul mindezek időben is változnak. Jóllehet ezen értékhierarchiákat jórészt maguk a kamionosok alkották, az értékítéletek és hiedelmek jó része a kamionoskiválóság fokmérője­ ként bekerült a köztudatba is. A kamionosok erkölcsi és szakmai hierarchiája elég pontosan rekon­ struálható a közkézen forgó, Törökországban, Szíriában, Irakban és Irán­ ban megesett kamionoskalandok segítségével. A teheráni vagy bagdadi fuvar, a Grand Tour próbára tette az összes lényeges kamionoserényt: szélsőséges időjárási és útviszonyok közepette, rossz minőségű utakon kellett vezetni, meg kellett küzdeni különféle nációk egyenruhás képvi­ selőivel, át kellett hidalni a kulturális különbségekből adódó problémá­ kat, seftelni kellett a török bazárokban, és mindezt olyan környezetben, amely folytonosan újabb nehézségeket okozott. A bagdadi vagy tehe­ ráni fuvar próbára te tte a sofőrök fizikai állóképességét, intelligenciá­ ját, találékonyságát, bajtársiasságát és felelősségét a többiekkel szem­ ben. Az elkövetkezőkben felvázolom a kamionos hős konstrukciójának főbb elemeit, gyakorlatait és elveit. Önmagában már a vezetéshez, a kamion kezeléséhez is kötődött egy sajátos értékhierarchiát megjelenítő cselekvési kör. Krasznai János, az első magyar gyorsasági kamionversenyző bajnok írja visszaemlékezései­

ben, hogy rendkívüli vezetési képességeinek első jelei már 23 éves korá­ ban megmutatkoztak, amikor sok kávét nyert kollégáktól fogadásokon, amelyek tárgya az volt, hogy a versenyző be tud-e tolatni egy szűk helyre (Krasznai 1988: 31.).

A többségük hátramenetben teszi meg az utolsó métereket: és ezt a műveletet a szeme sarkából mindenki figyeli a parko­ lóban. Mert ez afféle vizsga. Aki ugyanis a pótkocsis szerelvén­ nyel anélkül, hogy a fejét hátrafordítaná, tehát csak a visszapil­ lantó tükörre hagyatkozva, szóval korrekció, azaz ismétlés nélkül tud beállni, no, az már emelt fővel ugorhat le az ülésről. (Cserhalmi 1984: 103.)

A Hungarocamion történetének első két évtizedében a kamionosok nemigen hagyatkozhattak szervizekre, ha elrom lott a teherautó. Az al­ katrészhiány és a szervízhálózat fejletlensége, továbbá a Rába kamion gyenge műszaki tulajdonságai m iatt a sofőröknek kreatív autószerelési készségek gazdag repertoárjává! kellett rendelkezniük, annál is inkább, mivel általában érdekelve voltak a fuvar pontos teljesítésében. A kamionostörténetek számtalan olyan autójavítási kalandról számolnak be, amikor út menti fémhulladék, néhány szög, egy kisebb vaslemez vagy egy kalapács segített hozzá a megoldáshoz. Moldova írja könyvében, hogy a kamionos, aki mellé beült a moszkvai fuvarra, úgy oldott meg egy kilyukadt hengerfejtömítésből eredő problémát, hogy egy liter tejet ö n tö tt a motorba, mondván a motorban elégő tej betömi a lyukat a tö ­ mítésen. A kamionosvirtus másik területe a rakomány megfelelő rögzí­ tése volt, mivel végzetes következményekkel já rhatott, ha a rakomány elszabadult. A vezetett kamionok márkája, típusa és évjárata szintén elismert hierarchiát je le n íte tt meg a sofőrök között. A nyugati márkájú (Scania, Volvo, Renault, Iveco) kamionok sofőrjeit ta rto ttá k a szakma krémjének. Magasabb presztízzsel rendelkeztek a fagyasztókamionok vagy ruha­ szállítmányok sofőrjei azoknál, akik ipari alapanyagokat szállítottak. Az európai fuvarok nem tartoztak a legjobban fize te tt utak közé, ám ezt a hátrányt bőségesen ellensúlyozta az a tény, hogy jól fizető szak­ mai és üzleti kapcsolatokat lehetett kiépíteni. A legrosszabb fuvarnak a Kelet-Európába irányuló rövid utak számítottak. A Hungarocamion néhány sofőrje azt a vállalást tette 1974-ben, az MSZMP XI. kongresszusának tiszteletére, hogy egyedül, váltótárs nélkül vezetik le a fuvart Teheránba. A hősies felajánlás, amelyről a Camion Újság a címlapon tudósított (A XI. pártkongresszus... 1974), határozott

67>

visszhangot v á lto tt ki a sofőrök között. Jóllehet abban mindenki egyet­ értett, hogy a teheráni a legkeményebb fuvar, aki tehát egyedül vezeti le, érdemes a legnagyobb elismerésre, a sofőrök szerint azonban ez az út túl veszélyes volt. Emellett a felajánlást, egyik helyi értelmezése sze­ rint, azok a sofőrök találták ki, akik nem akartak osztozni a hazaúton, Törökországban esedékes bevásárlás nyereségén váltótársukkal. A min­ den szakmában szokásos kongresszusi felajánlás extra erőfeszítéseket és áldozatokat kívánt, és a legtöbb, am it a kamionosok ajánlhattak, a te­ heráni fuvar volt, egyedül. A teheráni út igazából a bolgár-török határon indult. A gyors és sikeres határátkeléshez sajátos szakértelemre vo lt szükség, azaz tudni kellett, hogy az adminisztráció mely tagjának milyen értékű ajándékot érdemes adni a folyam atot meggyorsítandó. Az ú t kemény része Isz­ tambul után kezdődött. Kis-Ázsia történelm i útjain a vezetést gyakran tengelytörés, a hűtővíz felforrása, sivatagi napsütés, hó vagy homokvi­ harok, jeges utak nehezítették. A sofőrök olyan ijesztő helyek m ellett hajtottak el, m int az „Angol tem ető" a hegyek között, ahová megfa­ gyott angol kamionosokat tem ettek el, vagy Tahir, „a gyilkosok faluja", ahová még a török hadsereg sem mert bemenni - legalábbis ahogy a kamionoslegendárium tartja. A tahiri gonosztevők nevezetes áldoza­ ta egy francia kamionos volt, akit saját járművének visszapillantójára akasztottak föl (C serhalm i 1984: 198.). A küzdelem a török rendőrökkel még ennél is keményebb diónak számított. A sofőrök szerint a török közlekedési rendőrök és a kamiono­ sok közötti viszony és kommunikáció alaptézise az volt, hogy a kamio­ nosok szükségszerűen a játszma vesztesei, mert nem kerültek volna bajba, ha másfelé mennek. A rendőrök megvesztegetése kifinom ult tapasztala­ to t és intuíciót igényelt; az „ajándék" mértéke egy karton cigarettától pár száz német márkáig terjedt, de a whiskyt tekintették a leghasznál­ hatóbb vesztegetési eszköznek. A kamionosok gyakran kiemelték (kiszol­ gáltatottságukból fakadó) erkölcsi fölényüket az önkényes erőszakkal szemben: „Általában eldugják a poharat a köpenyük alá, vagy egy kis kólát öntenek a tetejébe, mert így Allah nem látja, am it isznak" (M oldova 1986: 356.). Ha a sofőr ódzkodott volna a vesztegetéstől, annak követ­ kezményeit a kamionosok végzetesnek vélték, mondván a török börtön egyenlő a halálos ítélettel. E nehézségek mértékét az ellenfél gonoszsá­ gának kiemelése jeleníti meg a történetekben. Az egyenruhás ellenség a kamionost férfiasságában kívánja (amolyan szimbolikus kasztrálással) megalázni, hiszen a kamionosok szerint a rendőrségi fenyítés olyan ele­ meket is tartalmazott, m int hogy „állítólag kitépik az ember hóna alól a szőrt puszta irigységből, mert nekik nincs, aztán ha jól vagy, még fejbe

68

M A D OK - F Ü Z ET EK

8/2013

is kólintanak" (M oldova 1986: 317.). A sofőrök szerint egy török közle­ kedési rendőr akár 10 000 márkát is összegyűjt egy nap alatt - a nehéz­ ségek mértékét ez a „tény" is szemléletesen igazolja -, Moldova egy interjúalanya egyenesen egy halom bankjegyet lá to tt egy rendőrautó jobb első ülésén (M oldova 1986: 316.). A találkozás Kis-Ázsia és Közel-Kelet kultúráival különféle váratlan helyzetek elé állította a sofőröket. A fertőzések elkerülése érdekében jónak látták, ha szigorú megszorításokkal élnek az enni- és innivaló kiválasztásakor. A kamionosokra leselkedő egyik legnagyobb veszélyt (valamennyire paradox módon) az jelentette, ha balesetet okoztak: általános vélemény szerint a hatósági intézkedés m ellett ekkor az áldo­ zat rokonainak bosszújára is számíthattak. Nem ta rto ttá k tanácsosnak, hogy éjszakára elhagyják a kamiont, ráadásul minden ajtót, ablakot is célszerű volt bezárni, hogy a (hírek szerinti) helyi high-tech rablók támadása ellen védekezzenek, akik bénító gázt fújtak a megkopasztandó sofőr fülkéjébe (M oldova 1986: 387.). A kamionosok időről időre találkoztak más kultúrák bűnös csábításaival, ám ahogy a következő újságcikkrészlet mutatja, a derék kamionos ilyenkor is megvédte a haza becsületét (annál is inkább, mert a cikk 1969-ből származik).

Törökországban történt. Katonákkal találkoztunk, akiknél volt egy kis „anyag”, amit a cigaretta dohányába kevertek, és pan­ tomimbemutatásukból megértettem, ha elszívom, elkábulok, hogy a lábam sem éri a földet. A hecc kedvéért sodortak nekem is egyet, és kíváncsian várták, m ikor kell felmosniuk. Megjátszottam magam és imitáltam a szívást, tulajdonképpen fújtam a cigarettát. Közben dicsértem aromáját, és semmijeiét nem mutattam a kábulatnak. Láttam elismerésüket. Azt hiszem, meg voltak győződve, hogy Hunyadi János és Zrínyi Miklós utódai kemény gyerekek. Még az ópium se fog rajuk. így hős­ ként távozhattam. Csak másnap fehéredtem el. Nem az ópi­ umtól. Az út csúszott rettenetesen. (Skuts 1969) A vezetés Iránban, Irakban vagy Kuvaitban még nagyobb nehézségek­ kel járt. A sivatagi területeken finom homok lepett be a sofőrfülkében mindent, és a szél hordta homok összekarcolta a szélvédőt. Míg Törökországban a kamionosok szerint 100 márka és négy karton hosszú (uzun) Marlboro cigaretta vo lt a sáp, „Irakban a határőrök már válasz­ tanak maguknak, ha szerencséd van, csak a feleséged Fiji parfümjét viszik el, ha peched van, a hálózsákodat" (M oldova 1986: 103.). A kami-

onosok között az a hír járta, hogy m int tilto tt alkoholt elveszik a sofőr borotválkozás utáni arcszeszét, és jól teszi, ha eldugja a felesége fény­ képét, mert m int tilto tt szexképet azt is elkobozhatják ( M oldova 1986: 228.)- A régió egyes országainak háborús konfliktusai m iatt a kamionosokat érő kihívások háborús tematizáltságának fontos szerep ju to tt a teheráni útról szóló történetekben, m int például annak a magyar kamionosnak az esete, akit egyenruhás iraki dezertőrök (!) öltek meg, mivel nehézvíznek (!) gondolták a kamion rakományát ( M oldova 1986: 77.). A hazaúton az isztambuli bazár megfelelő hátteret je le n te tt egy fő kamionoserény, a seftelés megjelenítéséhez. Ahogy a későbbiekben olvasható, a seftelés, az olcsó boltok felkutatása, a jó üzletek kivitele­ zése és a termékekkel kapcsolatos tudás és tapasztalat megkérdőjelezetlen és abszolút erénynek számított; abszolút abban az értelemben, hogy a jó sefteshírnév elhomályosíthatott negatív vagy kellemetlen személyes tulajdonságot. A hosszú út utolsó jelentős állomásán, a ma­ gyar határon a zavartalan átkelés v o lt a fő feladat. A kamionoserények gazdag gyűjteménye állítható össze a kamionosok szóbeli folklórjából. A „m érhető1' erények közé ta rto zo tt a jó jöve­ delem és a balesetmentesség. A sofőrök „strapabírása" legfőbb mérő­ eszközének a m egtett Teherán-Budapest útvonal menetidejét te kin te t­ ték. Ebben forrásaim között ellentmondás tapasztalható (ami nem meglepő, hiszen hitrendszerek alapvető tényei és eseményei gyakran tartalmaznak ellentmondásos körülményeket). Cserhalmi szerint a rekord kilenc és fél nap, melyet Madocsay Örs, a Hungaroeamion fenegyereke á llíto tt fel (Cserhalmi 1984: 32.). Cserhalmi azt is megjegyzi, hogy ezt a rekordot valószínűleg lehetetlen megdönteni, Krasznai János azonban részletes beszámolót adott könyvében arról az útról, amikor ö t nap alatt tette meg a Teherántól Budapestig vezető 7000 km hosszú utat (Krasznai 1988: 45.). Az egyéni kiválóság e lélegzetelállító példái ellenére a kamionosok m int liminális figurák erényei mindig megjelenítettek valamilyen kétér­ telműséget, ami valódi drámai karakterré avatta őket. Ahogy az egyik sofőr mondta Moldovának: „A fiatal kamionosok között a divatos stílus a gyorsan hajtó, agresszív, nagyevő típus. De ugyanakkor többnyire ők azok is, akik nem szeretnek az otthon maradt családról beszélni, mert aztán nem tudnak aludni utána." Kamionoserény az individualizmus (melyet a magány keserít meg), a jó l informáltság (amely előre nem lát­ ható események esetén sokszor semmit sem ér), vagy az, hogy a maguk urai (ugyanakkor sokszor nem találnak otthonra). Ahogy a rejtelmes kamionosszólás mondja, „Úgy akarom, ahogy lesz", a kamionosidolnak nincs szubsztanciája, és legfőbb erőfeszítése, hogy ne kövessen el hibát.

Benzinszagú

Szindbád

Bármi történhet - a kamionos teszi a dolgát. Nincs akarata vagy vágyai, ezzel azonban bárm it elérhet, am it a legtöbb átlagember nem: „Az igazi kamionost - mondja Moldova - a türelem és a kitartás jellemzi, és az a képesség, hogy a teljes passzivitás után egy pillanat alatt teljes erejé­ vel koncentrálni tudjon a feladataira" ( M oldova 1986: 23.). Visszafogott készültségét jól fejezi ki testtartása: „Most, Kojakon (az egyik sofőr beceneve) figyelem meg először a kamionosok jellemző mozgását: la­ zán, kissé előredőlve járnak, közben kis fejmozdulatokkal jobbra-balra néznek" ( M oldova 1986: 10.).

A kamionos partnere: a gép és a nő A gép A „nagy gép" képzete az elm últ kétszáz évben kitü n te te tt helyet foglalt el a klasszikus modernitás önreprezentáeiójában. A 19. század optim is­ ta modernitásának olyan alapértékeit, m int a technológiai és a társa­ dalmi haladás, a felfedezés vagy a kreativitás, gyakran mozdonyok vagy gőzhajók jelenítették meg. Közel egy évszázada az ipari országok oly módon kívánták kifejezni magasabbrendűségüket, fölényüket más (és korábbi) kultúrákkal szemben, hogy megalkották a legnagyobb ágyút (a németek Kövér Bertája) vagy a leggyorsabb gőzhajót (az ango­ lok Titanicja). Az első világháborúban a cári Oroszország gigantikus katonai erejét az „orosz gőzhenger" kifejezés volt hivatott megjeleníte­ ni, később Szovjet-Oroszország kérlelhetetlenségét ellenségeivel szem­ ben Lev Trockij páncélvonata jelképezte, csakúgy, miként a Szovjetunió békevágyát a Lenin jégtörő, amely valószínűleg kiérdemelhetné a leg­ fotogénebb szovjet gép címét, talán egyedül Jurij Gagarin sisakjának képe jelent meg gyakrabban nyomtatásban. A gépek és a technológia komoly szerepet játszottak Jevgenyij Ivanovics Zamjatyin, Aldous Huxley vagy George Orwell antiutópiáiban, és még a kortárs társada­ lomtudomány is elcsábul az elszabadult óriásgép képzetében rejlő je ­ lentéspotenciáltól: amikor Anthony Giddens felvázolja a technológia és a szervezettség veszélyeit a modern civilizációra, e fejleményeket a „m o­ dernitás dübörgő dzsaggernatja" (hindu templomi szekere, illetve szá­ guldó monstruma) kifejezéssel illeti (G iddens 1990: 139.).34 A „nagy gép" képzete nemcsak a nemzeti nagyság vagy a katonai hatalom megjelenítésére alkalmas, hanem a töm egkultúra tárgyaiból és folyamataiból építkező identitáskonstrukciók létrehozásakor is hasznos elem. Az olyan, európai olvasó számára többnyire ismeretlen, motorral h a jto tt kerekes járművek, illetve ezek versenyei, m int a dune buggy,

34 Giddensnél a juggernaut of modernity kifejezés szerepel. A juggernaut eredetileg a hindu Dzsagannátha, Krisna egyik meg­ testesülése tiszteletére rendezett ünnepségek nevezetes kelléke: óriási szekér, amelyre három nagy farönköt helyeznek, s amelyet az ünnep során hívők százai tologat­ nak. Olykor előfordul, hogy egyegy hívő önkívületében beugrik a dzsaggernat kerekei alá (lásd a 8 0 nap alatt a Föld körül idevá­ gó részletét). Innen származik Angliában a lorry, azaz teherautó egyik, kissé negatív színezetű szi­ nonimája, a juggernaut.

69>

a monster truck, a drag racing, a truck p u ll vagy a hotrod és a vidéki Amerika más, többnyire férfiak között népszerű motoros látványsportjai, mind például szolgálnak Roland Barthes megjegyzéséhez az izig-vérig mágikus tárgyról: az autóról (B arihes 1983: 127.). E járművek mind­ egyike túlm éretezett kerekeken gurul, fe ltu n in g o lt motorok hajtják, karosszériájuk és hangjuk szörnyére emlékeztet - jó l illusztrálva Per Otnes megjegyzését:

Nem csak testből és a szellem kultúrájából állunk; emellett elszakíthatatlanul kötődünk a szerszámok, eszközök és gépek anyagi világához, amelyek olyanokká váltak, mintha az em­ beri lények részei lennének, afféle „különálló végtagok” (Francois Ponge), amelyek megváltoztatják, erősitik, finom ít­ já k vagy brutalizálják a biologikumot. (Otnes 1994: 4.)

•o 1—>

KJ a> w ö

toß ©

■SS ©

G é p ko csive ze tő . S ű rű h a jú , k e m é n y v o n á ­ s o k k a l fö lb a r á z d á lt a rc ú , r it k a beszédű e m ­ be r. V o lv ó n „ u t a z ik " k o n té n e rre l, s m in t so­ k a n m á s o k : b e já r ta E u ró p á t. — E s z ik m e lle it s z ü le tte m e g y k is fa lu b a n — m o n d ja , a m ik o r la ssa n s ik e r ü l szóra b í r ­ n o m . — B e já r ó g y e re k v o lta m , m in d ig az a u tó b u s z k ö r ü l c se lle n g te m , s a m ik o r csak le h e te tt, ig y e k e z te m k o n tá rk o d n i. M e g v a llo m : s z e re lő n e k k o n tá r m a r a d ta m m in d a m a i n a p ig . A g é p ko csive ze té st csa k ké ső b b s z e re t­ te m m e g : é re tts é g i u tá n , e lő b b m ás p á ly á ra k é s z ü lte m . H o g y m ié r t v á la s z to tta m m ég is ezt

a korai hatvanas évek félig üres polcai inkább félig telinek tűntek. Az ö t­ venes évek végén a belkereskedelem, illetve a kor kultikus fogyasztási cikkei (porszívó, televízió, hűtőszekrény, motorkerékpár stb.) keresleté­ nek kielégítése fontos politikai prioritás le tt a pártvezetés számára (Hammer-D essewffy 1997). Az 1962 utáni, nagyjából két évtizedben az emberek többsége és a párt elvárásai elég jó l illeszkedtek: az emberek lassan, de folyamatosan növekvő igényei nem jelentettek kibírhatatlan terhet a párt gazdaságpolitikája számára, míg viszonzásképpen az ön­ uralom, a szerénység és a magamutogató fogyasztás elutasítása közke­ letű erénynek számított a lakosság többsége számára.

A kamionosok és a fogyasztás ...az áruk szimbolikus univerzuma többet ad el, mint pusztán árukat és szolgáltatásokat; a világ értelmezésének módját is eladja.

A kamionosok ellenben gyakran havonta háromszor is jártak nyugati országokban. Ilyenformán bárkit folyamatosan elláthattak itthon nem kapható holmikkal, ám ők valami más értékeset is hoztak, mégpedig ingyen: tudást, információt, véleményt, készségeket, attitűdöket és stra­ tégiákat az új dolgokkal, a divattal, az új termékekkel és márkákkal, a „jó bolttal" és a „helyes" fogyasztás elképzelésével kapcsolatban. A szocializmusban a fogyasztás (mai szemmel nézve olykor különös) dinamikáinak egyik fontos eleme az a tény, hogy a nyugati hirdetések és reklámok csak töredékesen és esetlegesen értek el Magyarországra. En­ nélfogva az újdonságokkal és a divattal kapcsolatos tudás és attitűdök túlnyomórészt személyes kommunikáció révén terjedtek. E tény egyik következménye az volt, hogy a divatos dolgok fogyasztása messze nem csupán az anyagi helyzetről árulkodott, hanem megjelenítette az illető pozícióját, eredményét és helyezését a Nyugathoz tartozást mint kultu­ rális stratégiát (és versenyt) illetően. A fogyasztással kapcsolatos tudás megszerzésének egy másik különös módjáról ezt írtuk:

(Rojek 1995: 88.)

Nem azért, de az öngyújtóm is marlborós mintájú. Mindig is azt mondom: majd ha a Symphoniának is lesz saját márkájú öngyújtója, át fogok szokni rá. (Egy kamionos megjegyzése Moldovának 1986: 336.) A szocializmusban a kamionosok kulturális terminusokkal jól behatárol­ ható csoportot alkottak. Az utazó hatalmi vagy egyéb (művészeti, sport, üzleti vagy tudományos) elit hivatásaival ellentétben a kamionozás min­ den fé rfi számára lehetséges volt, aki rendelkezett hivatásos gépkocsivezetői jogosítvánnyal és középfokú végzettséggel. Viszonylag kevesek­ nek vo lt rokonuk vagy ismerősük az (utazó) elitben, és nagyon kevesen vehették igénybe az úgynevezett dollárboltok, azaz a nyugati terméke­ ket valutáért áruló Konzumex-üzletek szolgáltatásait, amelyek az e lit (és a nyugati turisták) hazai vásárlási bázisául szolgáltak. Ezzel szemben a legtöbben ismertek kamionost, vagy legalábbis ismertek valakit, aki ismert egyet közülük, és megvásárolhatták tőlük azokat a fogyasztási cikkeket, amelyek révén időről időre kifejezhették vonzódásukat a k ifi­ nomultság, a minőség, az érzéki izgalom, az érték és a modern élet szim­ bolikus világa iránt. A kamionosok ilyenformán végzetes veszélyt kezd­ tekjelenteni a „m értéktartó'' szocialista fogyasztással kapcsolatos status quóra nézve. Természetesen az (egyre többet utazó) állampolgárok első­ sorban maguk vásárolták meg külföldön a vágyott holmikat, ám ez a többség számára csak viszonylag ritkán, háromévente volt lehetséges.

74

M A D OK - F Ü Z ET EK

8/2013

A szocializmusban a nyugatról hazalátogató rokonok nem elsősorban a kompakt elemfeszültség-mérővel, a lágytojásfőzővel vagy a majálisra kivihető elemes lemezjátszóval tudták őszinte elképedésre késztetni az itthon maradottakat, hanem az éppen aktuális árleszállításokat ismertető vaskos áruházi katalógusokkal. E katalógusokkal úgy bántak az emberek, m int pikáns könyvritkaságokkal: kölcsönkérték őket egymás­ tól, amúgy pedig a tévé előtti dohányzóasztalon volt a helye e felforgató irodalomnak. Többnyire vasárnap délután zajlott a virtuális vásárlás mint identitástréning; a család tagjai az ebéd utáni pihenő alatt lapozgattak és böködtek: Nekem ez tet­ szik. Nekem meg ez. (H am m er - D essewffy 1997)

Mindezek közben érdekes változásokat lehetett megfigyelni a „nyugati fazonért" fo ly ta to tt manővereket irányító esztétikai kódokban. Míg pél­ dául, m int A farm erviselet alakváltozásai a szocialista Magyarorszá­ gon című tanulmányban látható volt, a hetvenes években egy jó far­ mernadrág (lehetőleg piros címkés Levi's fémgombokkal) feltétel nélkül jelenítette meg a jó ízlést, a nyolcvanas évek elejére ezen „teljesítmény" mechanikus megduplázása, azaz egy farmernadrág és egy ugyanolyan márkájú farmerdzseki (a kor nyelvén: farmeröltöny) viselése már kimon­ dottan ízléstelennek számított. A nyolcvanas években a nyugati termé­ kek (m int a megjelenített különlegesség és a szabadság) fogyasztása

iránti személyes stratégiák új elemmel gazdagodtak, ugyanis tömegesen divatossá váltak az olyan (gyakran romlandó) mindennapi fogyasztási cikkek, m int a banán, a rágógumi, az édességek, a szeszesitalok - csupa olyan termék, amely a nyugati élet mindennapjainak illúzióját Ígérte. Érdekes, de egyáltalán nem meglepő módon e termékek között kitünte­ te tt helyet foglaltak el a dobozos üdítők és sörök, amelyek mint efemer és romlandó termékek ritka hatékonysággal ígérték a nyugati élet két­ ségbevonhatatlant természetes illúzióját.38 A kamionosok „közellátási" missziója a hetvenes évek elején kezdő­ dött. Portékájuk többnyire bécsi és olasz nagykereskedelmi áruházakból származott, mindamellett az általuk m eglátogatott minden ország kínált valami különlegességet. A Német Demokratikus Köztársaságból például nyers sonkát hoztak, am it itthon megfüstöltettek. Lengyel-országból olcsó, de jó minőségű porcelán étkészlettel és hasonló textíliával tértek haza. Romániából népművészeti tárgyak, a Szovjetunióból olcsó, de gyakran gyenge minőségű gépek (fúrógép, csónakmotor, színes tévé) származtak. Jugoszlávia, a Kelet és a Nyugat közötti átmeneti szféra, egyrészt eredeti nyugati termékekkel vagy helyi utángyártott változata­ ikkal (Adidas cipő, hanglemez) szolgált, másrészt pedig eredeti jugoszláv termékekkel, m int a Cézár konyak, a rumpuncs vagy a Vegeta. Csehszlo­ vákiában konyhafelszerelést, kristályüveg-termékeket, karácsonyfadíszt, légpuskát és különféle sporteszközöket vásároltak, m int a Botas sportci­ pő, a tréningruha, a sícipő, a versenykerékpár, a korcsolya vagy a kosár­ labda. Törökország verhetetlen volt aranyban, bőrben, szőrmében, olcsó ruházatban és kozmetikai cikkekben. Kuvait és Dubai arról vo lt híres, hogy a legjobb minőséget o tt lehet a legjobb áron megkapni. A követ­ kező lista azt tartalmazza, milyen árucikkeket hoztak be külföldről a magyar turisták legálisan vagy illegálisan 1956 és 1989 között.39

A tipografikus jelek magyarázata: félkövér: gyakorta említett árucikk. (?): nem világos teljesen, milyen árut takar az elnevezés. dőlt: a kifejezés már kikopott a mindennapi nyelvhasználatból. NAGYBETŰ: márka. (Nr. 1): az illető évben a leggyakoribb import- vagy csempész-áru. 1956-1959 harisnya, óra DOXA, T1SSOT, ETERNA, OMEGA, 1WC, MARVIN, TITANIC, golyóstoll, textília, női nejlonkendő, műszálas alsónemű, gyógyszer, bőrkabát, „luxuscikkek” ,

Benzinszagú

Szindbád

nejlon karóra (?), „termékek”, kakaó, borotvapenge ROT­

BART, ceruza, radír, tö ltőtoll, szappan, selyemkendő, műszá­ las pulóver, arany töltőtollhegy, magnetofon. 1960-1963 óra DOXA, ANKER, zokni, öngyújtó, műszálas alsónemű, golyóstoll, borotvapenge ROTBART, töltőtoll, kávé, bors, műszálas textília, óraszíj, fényképezőgép, televízió, nejlon­ kendő, villanyborotva, ruházati cikkek, autó, hordozható (tranzisztoros) rádió, orkánkabát, tűzkő, „termékek” , műszá­ las ruházat, ékszer, csokoládé, p a te n t öngyújtó, alsószoknya. 1964-1966 orkánkabát, nejlonharisnya, óra CORNAVIN, DOXA, golyós­ to ll PARKER, „á ru k ” , „term ékek” , borotvapenge, nejlon­ kendő, orkánkabát, „csempészáru”, tiszta szesz, alsónemű, csokoládé, textília, rágógumi, műanyag nyakkendő (?), arany, ruhák, gyógyszer, bőrruhák, porszívó, evőeszköz, műszálas cérna, sziloning, mohairfonal, autó, nejlonruházat, melltartó, gumipapucs, Parker toll, mohairsál, angórafonal, öngyújtó, játékok, gyerekruha, zsebrádió, gumicsizma, sportcipő, fé rfi­ ing, rádió. 1967-1969 zsebrádió, nejloning, s z iv a c s m e llé n y , pulóver, arany, autó, s ziv a c s k o s ztü m , golyóstoll PARKER, orkánkabát, „term é­ kek” , rágógumi, óra DOXA, golyósironkészlet, zenélő gázön­ gyújtó, 3D képeslap, farmernadrág, autóalkatrész, textília, irodaszer, p u lóvergarnitúra (?), akrilfonal, szilikon anyag, sziyacskendő, gyapjúszövet, nejlonkendő, szivacskabát, óra, drágakő, órafelhúzó, harisnya. 1970-1974 férfiing, fonal, szivacskabát, kesztyű, blúz, ingpulóver, tran­ zisztoros rádió, re if-k a rk ö tő (?), zsebrádió, öngyújtó, golyós­ toll, óraszíjcsat, borotvapenge, kozmetikai szerek LUX, REXO­ NA, amerikai cigaretta, tiszta szesz, rókaprém, arany, ékszer, óra, kasmírsál, aranypénz, elektromos orgona, harisnya, nej­ lonkendő, textília, kötőgépalkatrész, hamis férfi velúmadrág,

38 Egy ismerős története szerint a hetvenes évek végén valamikor egy kamionos lánya egy doboz Coca Colát vitt az iskolába, hogy barátai­ val közösen megigya, és emellett abba is beleegyezett, hogy a barátai kisorsolják, ki legyen a kiválasztott, aki kinyitja a kólásdobozt. (Varga Kristóf személyes közlése.) 39 A lista a Szabad Európa Rádió sajtófigyelő szolgálata által tematikusán összegyűjtött újság­ cikkek alapján született. (A gyűjte­ mény most a Nyílt Társadalom Archívumának becses kincse.) Főként a csempészettel, a szállí­ tással és vámügyekkel foglalkozó újságcikkeket tekintettem át, összesen mintegy négyszázban találtam a lista szempontjából releváns információt. A kamiono­ sok által behozott áruk listájának hasonló összeállítása lényegében lehetetlen vállalkozás, de igazság szerint fölösleges is lett volna, mivel ők elsősorban azt hozták be külföldről, amit a többi turista is; egyébiránt a hírnevük többek között éppen ahhoz kötődött, hogy mindig tudták, mi éppen a kelen­ dő holmi. A kamionosok szerepét illetően a hetvenes éveket megelő­ ző időszak adatai jórészt csak egy­ szerű információként szolgálnak, mivel forrásaim szerint a vámvizs­ gálat akkor még túl alapos volt a rendszeres csempészéshez, és a behozott holmik legális továbbterítése is erősen korlátozva volt. Forrás: Nyílt Társadalom Archí­ vum, Budapest. Dossziék: Vám 300/40/1/2210, 1974-1986. Gazdaság/Tisztességtelen gazda­ sági tevékenység/Csempészés: 300/40/1/526. Szállítás, Volán Tröszt: 300/40/1/1016 (1 9 5 3 1976). Adataink a következő lapokból származnak: Népszabad­ ság, Magyar Nemzet, Népszava, Esti Hírlap, Magyar Hírlap, Népszava, Magyarország, Mai Nap, The Times, Kossuth Rádió.

75>

farmernadrág, kabát, kardigán, orkánkabát, szivacskosztüm, női paróka, magnetofon, esernyő, „termékek” . 1975-1977 arany, farm ernadrág ROY ROGERS, LEVIS igazi farm er, Nr. 1: dzsörzé anyag, autórádió, kendő, esernyő, keleti sző­ nyeg, zsebszámológép, paróka, textília, szőrme, evőeszköz, kristályváza, elektromos férfikarára, elektronikus számító­ gép, pulóver, magnó, kazetta, filmfelvevő, pornófilm , autóalkatrész, gázgyújtó, melltartó, fényképezőgép, borotvapen­ ge, akkumulátor, lepedő, faliszőnyeg, törülköző, hímzőfonal, hanglemez, egybeépített magnó és lemezjátszó. 1978-1981 habfürdő FA, ATLANTIK, robbanás cukorka, zsebszámoló­ gép, számítógép, irhakabát, zöldalma szappan, sztereó berendezés, kvarcóra, arany, farmer, farmeröltöny, hor­ dozható színes tévé, magnó, bőrdzseki, lepedő, képmagnó, autóalkatrész, rágógumi, ékszer, sportruházat, sportcipő PUMA, ADIDAS, varrócérna, gyémánt, tévéadapter, varró­ gép, dezodor, öngyújtó, CB-rádió, videokazetta (ekkor még nem kapható Magyarorszá-gon), drágakövek, sport- és kem­ pingcikkek, banánillatú szappan. 1982: Az Országos Vámparancsnokság statisztikája az ille ­ gálisan behozott személyes importcikkekről (mennyiségi­ gyakorisági sorrend): 1. sztereó berendezés, 2. b őr- és szőrmeruházat, 3. kvarc­ óra, 4. farm er, 5. konyhafelszerelési cikkek, 6. fé rfi- és női ruházat, 7. kozm etikai cikkek, 8. szeszesitalok.

40 Kamionosok szerint az 19601970-es években 2,9 m illió orkánkabátot hoztak be az ország­ ba (lehetőleg olívzöld vagy kék színben).

76

1983-1984 számítógép COMMODORE, arany, sztereó berendezés, zsebszámológép, kvarcóra, lepedő, textília, pulóver, játékautomata, virágkötöző szalag, videomagnó, képmagnókazet­ ta, farmer, hanglemez BEATLES, PINK FLOYD, SANTANA, cigaretta KENT, MARLBORO, LORD, Peugeot-motor Volga autókba, eldobható öngyújtó, dieselmotor-alkatrész, boros­ hordó, polaroid fényképezőgép, légpuska, CB-rádió.

M A D O K - F Ü Z E T EK

8/2013

1985-1989 kvarcóra, Nr. 1: videom agnó, arany, C B-rádió, sztereó be­ rendezés, fa rm e r CASUCCI, RITT, számítógép, szám ítógép­ alkatrész, pom óvideó, bőrkabát, lemezjátszó, hangfal, színes tévé, akkum ulátor, videokazetta, öngyújtó, arckrém, dezodor, köröm lakk, varrógép, virágkötöző szalag, keleti szőnyeg, Vegeta fűszer, ezüst, fagylaltgép, videofdm CÁPA, AZ ESERNYŐS GYILKOS, A FÉRFI, AKIT LÓNAK HÍVTAK, ko n y­ hai gépek, hanglemezek, tiszta szesz, kávé, rágógum i, ciga­ retta, kínai gyógyhatású olaj (?). A lista számos dinamikát jelenít meg a fogyasztók szükségleteinek és álmainak változásait tekintve a szocializmusban. Ha szemügyre vesszük az 1956 után eltelt körülbelül tíz évet, feltűnhet, hogy (a hiánynak köszönhetően) a korszak fő csempészáruinak - az olyan közszükségleti cikkeknek, m int az élelmiszer, a gyógyszer vagy a gumicsizma - súlya az idő múltával valamelyest csökken a behozott áruk között. Kevés a luxus­ cikk (főként karóra). Az időszakra jellemző, hogy (ugyancsak csökkenő mértékben) az állami propaganda (az újságcikkekben) gyakran habozott megnevezni a csempészárukat, helyette, lakonikusan, a „csempészáru" vagy „termék” megjelölést használta a bűnügyi hírekben. Ahogy múltak az évek, úgy lett az áruk átlagos mérete egyre nagyobb. Míg a hatvanas évek slágercikkei (kendő, harisnya, karóra, orkánkabát, zsebrádió, golyóstoll) elfértek egy kabátzsebben, a nyolcvanas évek kedvenc árui többségének csempészéséhez már autó kellett.40 Jóllehet a hatvanas években Grundig szalagos magnók vagy a Siemens hűtőszekrények éppúgy a fogyasztói álmok közé tartoztak, m int a tűzkő vagy a töltőtollhegy, a puritán állami valutaszabályok egy sajátos, „a kicsi szép" víziót eredményeztek: a (zsebnyi) csempészeti lehetőségek és a kor divatos holmiinak választéka a szükség és a választás elvei szerint egy­ más kontextusaiban alakultak ki. A csempészáruk választékában fokozatosan egyre nagyobb súlyt képviseltek a márkás vagy a nyugati eredetet más módon jelző termé­ kek. Míg a hatvanas-hetvenes években népszerű legális és illegális sze­ mélyes importáru volt a dzsörzé ruhaanyag, a hetvenes évek közepétől a márka lett mind fontosabb. A címkével vagy emblémával e llá to tt fa r­ merek, sportcipők és ruházati cikkek a (nyugati eredetű) másság meg­ vásárolható dicsfényével övezték tulajdonosukat. Az állami propagan­ da a „Nyugat-majmolás" kifejezéssel ostorozta a nyugati divatok köve­ tését, amelyet a személyes fogyatékosság vagy az antiszociális meg-

átalkodottság jelének tekintettek. Csehszlovák, román vagy szovjet turisták, Budapesten járva, úgy elégíthették ki a nyugati képzetek irán­ ti vonzalmukat, hogy ellátogattak egy zsúfolt kis üzletbe a Rákóczi téren, ahol semmi mást nem lehetett kapni, m int nyugati fantáziam ár­ kák ruhára varrható címkéit.41 Farkasházy Tivadar mulatságos története, amelyben beszámol arról, miként esett áldozatul annak, hogy helytelenül kódolta a moszkvaiak posztfordiánus fogyasztói szükségleteit valamikor a hetvenes években, hasonló dologra reflektál. Egy művészdelegáció tagjaként Moszkvában ő és kollégái farmernadrágok eladásából remélték, hogy némi extra zsebpénzre tesznek szert. Farkasházy egyenest a Levi'st gyártó marcali gyárból szerzett olcsón „másodosztályú" farmereket, amelyeken az üzem­ ben kilyukasztották a narancssárga címkét, jelezve az eltérést a szab­ ványtól. Miközben Farkasházy hiába igyekezett meggyőzni a moszkva­ iakat arról, hogy portékája eredeti Levi's (azzal érvelve, hogy milyen vastag az anyaga), barátja hat silány minőségű, vékony vászonból készült (Joker márkájú) magyar nadrágot adott el - ám azokon sértet­ len vo lt a címke (Farkasházy 1998). A nyolcvanas évek elejétől az im port- és csempészáruk között egyre több, munkavégzéshez, szolgáltatáshoz, termeléshez vagy másmilyen üzleti tevékenységhez szükséges áru szerepelt (számítógép-alkatrészek, fagylaltgépek, nyeröautomaták, virágkötő szalagok, kötőgépek, CBrádiók stb.) A nyolcvanas évek elejétől a turisták legális személyes importja részben a hivatalosan kivihető valuta összegének folyamatos emelkedése m iatt - abszolút értékben növekedésnek indult. Korábban néhány gon­ dosan kiválasztott, értékesebb áru beszerzése volt a cél, ekkortól azonban a magyar turisták is kezdtek nyugati módon „shoppingolni", azaz vásár­ lásaik célja az újdonságok beszerzése volt: egyre több gyerekes, vicces vagy a fiatalsággal összefüggő árut vettek meg. A sporteszközök, a szó­ rakozás kellékei, a játékok kezdtek beszivárogni a „felnőtt'-életbe. E tá r­ gyak (ötvenes éveket idéző napszemüvegek, bordó kordbársony nadrá­ gok, pop-hanglemezek) komolytalan természete két szerepet tö ltö tt be. Először, m int afféle „karneváli tárgyak", „ünnepelték az ideiglenes kiszabadulást a közkeletű igazság és megállapodott rend alól, (...) meg­ jelenítették az összes hierarchikus rang, előjog, norma és tilalom időle­ ges felfüggesztését", amelyeket a magyar állami boltok választéka tes­ tesített meg (Bahtyint idézi Rojek 1995: 85.). E „lim inoid tárgyak” amelyeket a nyolcvanas években a legális és csempészimport meglepő­ en nagy arányban tartalm azott, és a listámban is gyakran fordulnak elő - számára játékos vagy szokatlan jellegzetességeik a szokásosnál több

Benzinszagú

Szindbád

jelentést biztosítottak, sokszor oly módon, hogy a tárgy több, szokatlan funkciót egyszerre lá to tt el (almaillatú szappan, banánillatú habfürdő, hordozható színes tévé, zenélő öngyújtó, farmeranyagból készült mel­ lény, kvarcórás golyóstoll, robbanós cukorka, Kinder-tojás, ehető rágó­ gumi - Hubba Búbba). Másodszor, ezek a szokatlan vagy mulatságos termékek mindennél jobban megtestesítették a nyugati eredetet, a behozott termékek leg­ főbb transzcendens értékét. A „buta" vagy „hulladékszerű" áruk jelen­ tésképző erejéről írtuk a Kádár-rendszer fogyasztását tárgyaló mun­ kánkban:

...a nyolcvanas években a fogyasztás egy új korszaka köszön­ tött Magyarországra. A korábbi főbb cikkek (értékes műszaki berendezések, „egy jó magnó”, „egy jó cipő” stb.) mellé az identitásépítésre és -karbantartásra alkalmas cikkek sorakoz­ tak föl, jó l illusztrálva Robert Bocock érvelését, miszerint „míg a »modern« viszonyok között a termelésben betöltött dolgozói szerepet tekintették az identitás magjának, ezt az identitás posztmodem konstrukciójában a fogyasztói szoká­ sok tö ltik be” (Bocock 1993: 78.). Ha a stílus vagy a divat úgy kívánja, hogy az újdonságnak gyerekesnek, butának vagy éppen hulladékszerűnek kell tűnnie, akkor erre csak egy olyan tár­ sadalmi-gazdasági közeg képes reagálni, amely integrálni tudja a véletlent, a váratlant, és ez a meghatározott társadal­ mi-gazdasági közeg nem lehet más, m int a kapitalizmus, pon­ tosabban egy működő piacgazdaság. (H am m er - D essewffy 1997)

A kamionosok által behozott áruk gyakran szükséges „kiegészítő kellékként" vagy „nyersanyagként" szolgáltak olyan modern liminoid tevékenységekhez vagy tapasztalatokhoz, m int a szabadidő, a szórako­ zás, a videózás, a testi örömök, a mámor, a lerészegedés, a tabu (pornó és horror), a tilto tt gyümölcs és az eszképista m ütyürök használata. Az arany, ékszer, valuta és fo rin t ki- és becsempészése az egész tárgyalt időszakban folyamatosan jelentős volt. A kamionosok által behozott termékek között meglepően nagy arányt képviseltek az illatuk m iatt használatos tárgyak vagy anyagok: parfümök, dezodorok, különféle fürdőszerek vagy autóillatosítók. A sza­ gok és az illatok p a r excellence liminoid entitások, mert úgy közvetíte­ nek jelentéseket, hogy a jelentésmegjelenítés erőfeszítésének különben semmi jele nem látszik.

41 Wessely Anna személyes közlése.

77>

Peter Berger és munkatársai a Homeless Mindban kiemelik azok­ nak a vízióknak és elvárásoknak a jelentőségét, amelyeket a moderni­ záció folyamatai során a harmadik világban alkottak az emberek a modern jólétről. A szerzők szerint e víziók forrásai gyakran turisták, utazók vagy emigránsok, akik személyesen győződhettek meg a modernitás mibenlétéről. Az utazók nagyon fontos szerepet játszanak e kul­ túrákban, mivel inform ációt, tudást, véleményt, készségeket és attitűdöket szállítanak az otthoniaknak a nyugati modern élettel kap­ csolatban. Kultúrájukban b e tö ltö tt pozíciójukat jelentősen meghatá­ rozza az a tény, hogy személyük összekapcsolódik az „ígéret földjével" kapcsolatos víziókkal. A „másik világ" képzeteit és jelentéseit azonban nemcsak szavak, hanem tárgyak is megjeleníthetik. Két fontos példát véve, egy karóra és egy golyóstoll párosa ma a harm adik világban nem értékelhető pusztán funkcioná­ lis, hasznossági szempontok alapján. E tárgyak mindenekelőtt szimbolikusak. Szim bolizálják tulajdonosuk és használójuk modern státusát, és ebbéli minőségükben jó l vannak megvá­ lasztva. Az egyik az írástudást je le n íti meg, és azt a hatalmas mennyiségű tudást, amelynek megszerzését az írástudás lehe­ tővé teszi, míg a másik az időnek a technológiai termelés és a modern bürokrácia szerkezetében b e tö ltö tt szerepére, azaz m in t olyanra, a modern társadalomra utal. (B erger- B erger- K ellner 1974: 144.)

Jóllehet, ahogy a lista mutatja, a hatvanas évek Magyarországán a Par­ ker tollak és a Cornavin órák a legkapósabb külföldi holmik közé ta r­ toztak, a kamionosok által behozott dolgok többsége nem testesít meg olyan magas társadalmi célokat, m int a hatékony időgazdálkodás vagy speciális szakértői tudás: egyszerre többet és kevesebbet jelenítenek meg annál, am it Berger elképzelése sugall. Az olyan fogalmak segítsé­ gével, m int a divat, a választék, a minőség vagy a márka, a kamionosok hozzájárultak a magyar fogyasztói kultúra konceptuális keretének kialakulásához, mely fogyasztói kultúra mára a társadalmi rétegződés talán éppoly fontos területe, m int az ipari termelés vagy az állami bürokrácia tevékenysége. Bodor Ádám Újra itthon című novellájában mely mellesleg a tékozló fiú történetének persziflázsa -, a visszatérő fiú „válltáskájából Rexona és Lux szappanokat ü ríte tt az asztalra, zöldalma-sampont, Tobler csokoládét, Elmex fogkrémet, Ronson gyújtókat és rengeteg banánt" (B odor 1992b: 183.). E fogyasztási cikkek a harmadik világban bárhol kincsnek számítottak, mely politikai-geográfiai kategó­

78

M A D OK - F Ü Z ET EK

8/2013

ria ebben a tekintetben természetes módon foglalja magába a második világot.

A kamionosok „habituális bemutatója”: vállalkozó kedv, fogyasztás és individualizmus M in t a tudás bárm ely megszervezése esetén, beszélhetünk szakértőkről és nem szakértőkről. A modernizáció új szakér­ tőket legitim ál és régebbieket delegitimál. E legitim ációk egyes form ái inform álisak, m in t például am ikor a hazatérő vándor azzal szerez presztízst, hogy ő az, aki megtapasztalta a nagy­ város rejtelmes dolgait, és tud is róluk beszélni. (B erger- B erger- K ellner 1974: 146.)

Moldova György könyvének címe, A pénz szaga a kamionosokkal kap­ csolatos két, egykori közkeletű vélekedésre reflektál: egyrészt utal köz­ ismert üzleti érzékükre („megérzik a pénz szagát"), másrészt a gazdag­ ságukkal kapcsolatos legendákra („bűzlenek a pénztől"). Jóllehet a gazdagságukról szóló hiedelmek valamelyest megalapozottak voltak, jövedelmük a nyolcvanas években nagyjából az átlagjövedelem három­ szorosát te tte ki, hírnevük elsősorban mégis a pénzkeresetben, az üzle­ telésben való jártasságukon alapult, és kevésbé azon, hogy m it sikerült összegyűjteniük. Köztudott volt például, hogy am int valamilyen új áru a nyugati piacokon megjelenik, két hónapon belül megszerezhető a kamionosoktól. Az emberek vagy személyesen rendelték meg a kívánt árut a sofőröktől, vagy egy környékbeli virágüzletben, trafikban, fo d ­ rászüzletben, autószerelő-műhelyben adták fel a rendelést, és a legtöbb kamionosnak vo lt virágboltos vagy fodrász „disztribútora". Teljesítményüket a kamionosok abban mérték, hogy egy (nyugatinémet márkából hány forintot tudtak kitermelni (M oldova 1986: 233.). Üzletelő hírnevüket emelte, hogy még a kommunista Albániában is sikerült árut találniuk: kínai gyártmányú Parker tollakat vettek és adtak el később otthon (M oldova 1986: 328.). Kamionosok mondják, hogy a nyolcvanas években egyes kereskedők piackutató tevékenységébe beletartozott, hogy kamionparkolókban megálltak, és kikérdezték a sofőröket az aktuális slá­ gerárukról (majd vettek belőlük). A kamionosok szóbeli folklórja ugyanak­ kor nagy bukásokról is megemlékezik, amikor felszerelhetetlen fürdőszobai zuhanymasszázsra, tilto tt rendőrszirénákra és visító féklámpákra, olcsó, de használhatatlan ejtőernyőkre vagy professzionális, azaz házi használatra alkalmatlan Betamax videórendszerekre dobták ki a pénzüket.

A kamionosok gyakran a saját testükön, illetve életmódjuk révén m utatták be az árukat. Amikor egy új divat vagy márka megjelent a piacon, többnyire először maguknak vásárolták meg. Moldova egyik kamionos interjúalanya hangsúlyozza, hogy Marlboro cigarettát szív, viszkit iszik, Denim dezodort és A tlantik szappant, a kor kedvenceit használja (M oldova 1986: 376.). Cserhalmi írja interjúalanyának visele­ téről: „divatos aranykeretes szemüveg, farmernadrág - persze eredeti Jeans -, valami olcsó, de divatos póló és egy könnyű dzseki. Ugyanaz a hatalmas étvágy, m int a többieknél" (Cserhalmi 1984: 7.), majd ugyan­ ez a sofőr egy karton dobozos Tuborg sörrel köszöni meg egy autósze­ relő munkáját (Cserhalmi 1984: 10.). A kamionosok legfontosabb hozzájárulása a kialakuló hazai fogyasz­ tói kultúrához abban rejlett, hogy folyamatos irányadással szolgáltak a minőség, a divat és az érték mibenlétét illetően. M inthogy a szocia­ lizmusban a valuta birtoklása, vásárlása és eladása állami monopólium volt, így annak jelentős feketepiaca alakult ki, melynek fontos szereplői a kamionosok. Személyes ismeretségen keresztül sokan szerezték be a külföldi utazáshoz szükséges (és illegálisan kivitt) valutát tőlük, ugyanakkor a befektetés másik szokásos eszköze, az arany és ékszerek piacán is tevékenykedtek a kamionosok. A kamionos-szakértelem másik fő területe az utazáshoz kötődött. M int a bevezetőben említettem, a gyakori nyugati utazás az elithez ta r­ tozásjele volt. Jóllehet a mindennapi életben és szavainkban nem okoz gondot, hogy megkülönböztessük az utazást a nem utazástól, az utazás kulturális konstrukciójában a róla szóló beszéd viszonylag nagy kiterje­ désű szürke zónát jelenít meg az utazás és a nem utazás között. Elvégre ahhoz el sem kell hagyni az országot, hogy valaki beléphessen e kultu­ rális mezőre.42 A kamionosok világjáró hírnevüket valószínűleg annak is köszönhették, milyen intim és magától értetődő módon beszéltek skan­ dináv kompmenetrendekröl, híres isztambuli kereskedőkről vagy az angliai bal oldali közlekedés érdekességeiről. A kamionosok tekintélye mindamellett többre is vonatkozott, m int pusztán a fogyasztás és az utazás területén szerzett szakértelemre. A ka­ mionosok informális vélemény-központként szolgáltak olyan kérdések­ ben is, m int a mindennapi élet más országokban, a külföldi szokások, a „civilizáltság" normái vagy a jó ízlés. Hírnevük magába foglalt olyan elemeket is, m int a tájékozottság és a jó l informáltság, s hogy értő módon foglalnak állást a világ dolgaival, eseményeivel és folyamataival kapcsolatban. A kamionosok társadalmi presztízsének fontos elemét alkották e habituális jellegzetességek. A kamionosok jó példái Peter Burke az otthoni kultúra és a külvilág között tevékenykedő, tudást és

Benzinszagéi

Szindbád

Út a pálmafák alatt

41.

kép.

Egy kép a Camion Újságból. A kép forrása: Út a

pálmafák...

1970

jelentéseket közvetítő-alakító „kulturális bróker” fogalmának (M cGuigan 1992: 17.). Viselkedésük, életmódjuk és habitusuk normateremtőnek tekinthető az állampolgári individualizmus, az önmagára számító állampolgár víziójának kulturális elképzelését illetően. Egy kamionos Moldovának így összegzi az önmagára támaszkodó magyar m int idol hitvallását: „Egy kamionos sosem hagy kihasználatlanul egy lehetősé­ get. Én nem erre tettem fel az életemet, én soha semmire nem tettem fel az életemet. Nekem nincsenek félig kész dolgaim itthon sem, én nem adok és nem kapok kölcsönt, én semmit sem vásárolok részletre." (M oldova 1986: 376.) A kamionosok m int az életmódjukat, a hivatalos szabályokat vagy az üzletet tekintve kockázatvállaló szereplők önmeg­ jelenítését ékesszólóan tükrözi egy kamionos megjegyzése Moldovának: „A kamionos szakmában három dolog nem létezik: a »nem tudtam«, az »azt hittem« meg az »elfelejtettem«" (M oldova 1986: 372.).

Összegzés: No More Heroes Anymore... A fejezet a kamionos m int a szocialista Magyarország mentalitástörté­ netének egy jóllehet nem túl fontos, de érdekes és elég tipikus figurá a rekonstrukcióját és értelmezését tűzte ki célul. Munkám kiinduló­ pontjául az a meggyőződés szolgált, hogy a kamionos figurája, élet­ helyzetei, továbbá a közvélekedés által létrehozott jelentései egy liminoid

42 A virtuális turizmus egyik említésre méltó (és visszatekintve szomorkásán bizarr) példája, hogy a Panoráma Útikönyvek az 1 9 601980-as években a szocialista könyves szakma egyik bestseller sorozata volt, melynek segítségé­ vel olyanok is végezhettek virtuá­ lis városnézést Manhattanben, vagy utazgathattak Provence, Kelet-Afrika vagy Amazónia tájain, akik különben nemigen utaztak Szlovákiánál, Bécsnél vagy a jugoszláv tengerpartnál messzebb.

79>

konstrukcióba rendeződnek: e liminalitások adta kétértelműség, határ­ pozíció és rejtelmesség biztosította a kamionos hírnevét (és hírhedtsé­ gét), mondván, áthágják az íro tt és íratlan szabályokat, szembeszállnak minden érdekkel, ami ellentétes az övékkel, és végül is akármihez fo g ­ nak, az mindig a szocializmus életvilágának megváltozásával jár. A kamionos m int liminális figura reprezentációjának három főbb területét tekintettem át. Először, a kamionos karakterek a szocializmus társadalmi valóságával foglalkozó művészi alkotásokban (könyvekben és filmekben) gyakran voltak felruházva meseszerű vagy éppen szürrealisztikus tulajdonságokkal. E történetekben a kamionosok a szocialista Magyarország mindennapi élete és a más országok-kultúrák között húzódó jelentésmezsgyén mozogtak. Ám nemcsak országhatárokon át közlekedtek, hanem a hazai életvilágot más tudásoktól és élvezetektől elválasztó határokon is. Köztes pozíciót tö ltö tte k be a vágyott és a fé lt dolgok, az unalmas mindennapok és az ismeretlen között. Másodszor, vallomásaik nyomán elősejlett egy túlhajszolt életmód, amelyet az erőt meghaladó mennyiségű munka, továbbá az önérdek­ hez, a család javához, a hivatással, a kollégákkal és a vállalattal össze­ függő érdekekhez vagy a társadalmi normákhoz kötődő, egymással konfliktusban álló elvárások összeütközéséből táplálkozó feszültség hal­ maz jellemez. Elarmadszor, szokásos élethelyzeteik (az úton, otthon, a határon) rövid elemzése feltárta, hogy e szociálisan konstruált környezetek mily módon szolgáltak kontrasztot biztositó háttérként, azaz „kulturális tá j­ ként" a kamionos liminoid figurája számára. Egy fontos „ikerfogalom", a nők és a gépek (részben) közös kontextusban történő - a kamionos figurája fontos eleméül szolgáló - reprezentációjának elemzése vala­ mennyire felvillantotta, milyen jellegű vonzalmakat és vágyakat jelení­ te tt meg a kamionos a szocializmusban. Az utolsó rész, mely a kamionosoknak a hetvenes-nyolcvanas években a szocialista fogyasztói tá r­ sadalom létrejöttében b e tö ltö tt szerepét taglalta, olyan fontos kamio­ nos missziókat azonosított, m int a vágyott tárgyak (és talán, ami ennél fontosabb), más kultúrák képzeteinek behozatala; a más kultúrákkal és magával az utazással kapcsolatos hétköznapi tudás és készségek szállítása; az olyan cselekvésekkel és szerepekkel kapcsolatos, norma­ szabó „habitusbemutató" előadása, m int az üzletelés és általánosabban a mindennapi kockázatvállalás és döntéshozatal. A kamionosok legfon­ tosabb szerepe valószínűleg az volt, hogy hozzájárultak a hatvanas­ nyolcvanas években kialakuló szocialista fogyasztói tömegtársadalom­ ban való részvételhez szükséges tudás, készségek és a ttitűdök létrejöt­ téhez. Hasonlóan ahhoz a poétikai szerephez, am it a kereskedelmi

80

MA D OK - FÜ Z E T E K

8/2013

turizmus tö ltö tt be a rendszerváltás után Bulgária kultúrájának létre­ jöttében (K onstantinov 1996), a fogyasztással kapcsolatos népi politikai vélekedések fontos részét tették ki a Kádár-rendszer állampolgársága konstrukciójának: míg a hatvanas évek emelkedő fogyasztása és konzumerizmusa erősítette a politikai rendszer népi támogatottságát, a nyolc­ vanas évek elejétől épp az ellenkezőjére, arra vilá g íto tt rá, mennyire korlátozottak azok az anyagi (és szimbolikus) lehetőségek, amelyeket a rendszer biztosítani tud, s mennyire korlátozottak azok az életesélyek, amelyeket e választék révén az emberek elérhetnek. Utolsó megjegyzésként talán érdemes egy szót szólni a szocializmus kultúrája e különös figurájának további sorsáról. A nyolcvanas évek hivatalos intézkedései, melyek megkönnyítették a nyugati utazást, ille t­ ve a külföldi valuta legális beszerzését, megpecsételték a kamionos m int népi hős sorsát. Csaknem egyik napról a másikra nyilvánvalóvá vált, hogy a Kádár-korszak kultúrájának, illetve népi képzeletének kamionosa az árukhoz és az utazáshoz való korlátozott hozzáférésnek köszönhette k itü n te te tt helyzetét. A mai kamionosmagazinokból látha­ tó, hogy kialakulóban van egy nyugati (pontosabban amerikai) minta alapján formálódó kamionos-szubkultúra, amely minden hasonlóság ellenére alapjaiban különbözik elődjétől, és egyszerű szelete a kom­ mersz tömegkultúrának. Erdőss Pál 1997-es film je, a Gyilkos kedv híven tükrözi a kamionos figurájának 1989 utáni átalakulását. A két ukrán kamionos a Gonosz megtestesüléseként (m int betörő, emberrabló és pedofil bűnöző) ügyködik: elvesztették minden vonzerejüket a liminális zóna ügynökei­ ként, akik egykor m int félemberi és félisteni tricksterek azon buzgólkodtak, hogy befejezzék a világ teremtésének vállalkozását. Erdőss posztszovjet kamionosai immár nem a „küszöbről" jö tte k: az ő tanyájuk végérvényesen a „másik oldal", az alvilág, „miközben a régvolt benzinszagú Szindbádjainak szelleme pedig o tt lapul a poros sörösdobozokban a szekrény tetején" (H a m m e r 1997a).

Melléklet Ode to the Truck Driver Forrás: http://www.floridaflatbed.com/The_Truck_Driver.html He’s a big guy... He’s a small guy. He come in all sizes and shapes... Short, tall, skinny and fat... Laughing, serious, happy and sad.

He's transportation w ith a grin on his face... Distribution with a cocked left eyebrow... He’s progress w ith diesel fumes in his hair. He makes his livin g holding 40 tons o f steel in his hands... He has highways in his eyes. He’s a truck driver!

He hauls m ilk for the nation’s babies, dresses for the nation’s ladies... Steel for our country’s defense... and bread for the nation’s breakfast tables. He likes straight highways... Blonde waitresses... Slot machi­ nes that pay off... Friendly cops... and bonus checks. The road’s his home... He drives today so the world can live tomorrow... Laughing, cocky, husky, he’s tough enough to hold his cargo against a hurricane... And gentle enough to stop 40 tons o f wheeled steel... to let a 12-ounce kitten cross the road... He can tell you where to get the best piece o f apple pie on the highway... and where the radar traps are, and which roads to take to make the fastest time... He hates, in the order named, phonies, roadhogs, tough traf­ fic cops, highway weight stations, small-town justices o f the peace... Steep hills... Cackling cargo... and weak coffee. He’s America on wheels... He’s big business w ith a road map in his pocket... He’s a truck driver... W ithout him, there would be no gasoline to run the nation's automobiles... No steel to make the machines, no concrete to build the highways... No merchandise to spin the wheels o f trade. Born 200 years ago, he would have been a buccaneer, a pri­ vateer, a freebootin’ soldier o f fortune. Born 100 years ago, he would have been a frontier scout, a stagecoach driver... a rider o f the Pony Express. He has eyes that look over mountains,... He likes to see the other side o f hills...

He eats better than a banker, dresses like a Texas rancher, is more independent then a newly-elected senator... He’s an authority on politics, women, high-way construction, baseball... and the best way to run a trucking company. He likes the feel o f the night wind on his face and the sound o f a purring engine... He lives by the code o f the road... and passes no man by who needs a helping hand. He’s got problems, and is not bashful in airing complaints about the state o f the world at large... And every trip he threatens to get o ff the road and live like other men... But he never does... Because the highway is a flirtin g Lorelei who hums a haunting tune for the men who chase the hori­ zon on spinning wheels... And when the tires sing... and the road is straight... and the moon is bright on a ribbon o f cross-country highway, he’s the happiest, most useful man in America... He’s a truck driver!

43 Paul Chatterton és Robert Hollands is hasonló módszertani meghatározottságra utal a kortárs éjszakai kulturális tájképek (nightscapes) elemzése kapcsán, mely „természetes módon együtt jár az éjszakai élet konkrét ta­ pasztalataiból származó inherens nehézségek, ellentmondások és dichotómiák felfejtésével. Kimon­ dottan tisztában vagyunk azzal, hogy az éjszakai életnek a tudo­ mányos diskurzus és az elméleti fogalmak általi megragadása során nagyrészt elillan az éjszakai tapasztalat fluiditása, izgalma és szociabilitása. Eléggé lehetetlen egy tudományos szöveg higgadt lapjain ékesszólóan megragadni, milyen is pontosan a város éjsza­ ka. Az éjszakai élet megragadásá­ nak bármely kísérlete együtt azzal, hogy bizonyos csoportok és élet­ helyzetek jobban lesznek láthatók, mint mások. A város, különösen éjszaka, számos olyan ellentmon­ dó momentummal jellemezhető, amelyek nem mindig békfthetők ki, érthetők meg vagy akár csak mérhetők össze egymással. Az éjszakai élet egyszerre konfliktu­ sos és határsértő, csakúgy, ahogy szegregált, elüzletiesedett és ste­ rilizált. Tartalmaz (az alkohol, a narkotikumok, a tánc, a szex és a találkozások által) felkorbácsolt érzéseket éppúgy, mint racionális elemeket (tervezés, felügyelet, rendfenntartás), melyek olykor nehezen illeszthetők bele egy közös értelmezési keretbe.” (CHATTERTON-HOLLANDS 2003: 4.)

82

Az é j s z a k a i élet mint popul ár i s nyi l vánosság a s z o c i a l i z m u s b a n

Az a felszabaditó és könnyebbséget jelentő tényező azonban, amelyet a mélyebben gondolkodó ember a társasságban talál, a következő: olyan együttlét és befolyások kicserélése ez, amelyben az élet összes feladata és egész nehézsége megjele­ nik, de olyan artisztikus játék formájában, egy időben szublimáltan és felhígított formában, amelyben a valóság tartalom­ mal rendelkező erői mintha csak a távolból integetnének, súlyukat vonzerővé/kívánsággá gyengítve. (S í m m e l 1973: 472.) Szombaton a Hess András téren voltam táncolni felderítés céljából. „Fábián Tibor” 1964 (SzŐNYEl 2005: 146.)

Bevezető elhatárolások Rendkívül nagy a jelentősége, hogy a határszituáció valósága is a mindennapok valóságába integrálódik, hiszen a társadalom bizonyosnak tartott és rutinná vált létét leginkább épp a határ­ szituációk fenyegetik. Ha a rutinlétet az emberi élet „nappali oldalának” tartjuk, akkor a határszituációk képezik az állandóan, ijesztően a mindennapi tudat szélén fenyegető „éjszakai oldalt”. (B erger- L uckmann 1998: 98.)

M A D O K - F Ü Z ET EK

8/2013

Az éjszakai élet formái és normái minden kultúráról és társadalomról sokat elmondanak. Ahogy Carl Schmitt szerint a hatalom elismerésének legtisztább tesztje, ha az állam polgárai akkor is engedelmeskednek, ha a hatalom nincs a kényszerítés eszközeinek birtokában, úgy az éjszaka sötétje a napvilág szabályainak legnyilvánvalóbb próbája, a láthatóságá­ ban megnyilvánvaló rend lakmusza, és ahogy Berger-Luckmann sugallja, egyben napi emlékeztető az ember teremtette világ törékenységére, a bennünk rejlő, zárójelbe te tt káoszra. Kortól és helytől szinte függetle­ nül az éjszaka olyan fogalmakkal áll összefüggésben, m int a magzati lét, a másnap napvilágra kerülő új élet kaotikus előzménye, az álom vagy épp lázálom, az eksztázis, a tudattalan, a bizonyosság felfüggesztése és per­ sze a halál (C hevalier- G heerbrant 1969/1994: 701.). Nem kell igazhivő strukturalistának lenni ahhoz, hogy az éjszakát egy bináris szerkezetben a nappali lét negációjának, inverzének, avagy baljós kiegészítésének ta rt­ suk, de legalábbis a nappalitól eltérő megismerés egy helyszínének, ahol az alászállás éppúgy ígérheti a lélek megváltását, m int elveszítését. Az efféle, csábítóan logikusnak tetsző gondolkodási eljárások persze nem feledtethetik el, hogy a megismerés módszereinek és fogalmainak meg­ bízhatóságára nézve is já r némi következménnyel az a tény, hogy a meg­ értés tárgya a rendetlenség, a határátlépés, a kategóriák kifordítása, az eksztázis, a rejtőzködés és a homály.43 Victor Turner antropológiájában az éjszakai élet a nappali lét uralkodó szerkezeteinek, azaz a munkának és családnak az ellenpontja (Farrer 2008). E kézenfekvő jegyek ugyanak­ kor pontosan univerzalitásuk m iatt nehezítik meg az éjszakai lét meg­ értését. A káosz, az eksztázis és egyéb banális hasonlóságok valójában

inkább elfedik, mint megmutatják az éjszakai élet dolgainak értelmét mondjuk 1951-ben Sztálinvárosban vagy 2001-ben Manhattanben. A kérdés tehát Így szól: Milyen kulturális konstrukció a kocsmai káosz Sztálinvárosban? Milyen politikai te tt a vasárnapi részegség a viktoriánus Londonban? Sőt: A hatalom arcát miként mutatja másképp a mai moszk­ vai és a 19. századi londoni bordélyhálózat? A szocializmus éjszakai életének empirikus értelmezési tartományába nyilvánvalóan beletartoznak az olyan formák, illetve tapasztalatok, mint az éttermekben, a szórakozóhelyeken, a szállodák bárjaiban folyó élet, a diszkók és a rockkoncertek, a nonkonformista szubkultúrák félprivátfélnyilvános terei/idői és a házibulik. Jóllehet e tapasztalatok kézenfekvő közös nevezőjének tűnik valamiféle mondén komolytalanság, kérdéses, hogy az elemzés során mennyire érdemes eltekinteni az olyan formáktól, m int egy egyházi szervezésű lelki közösség, egy túrázó baráti társaság vagy egy délutáni rajzszakkör, mindössze azért, mert a részvevők nem fel­ tétlenül este találkoznak, és pálinka helyett teát isznak. Kérdés lehet, hogy az éjszakai élet része-e a színház, a mozi, a film klub vagy az, ami­ kor a tévézés hajnalán a szomszédság megjelent egy tévével rendelkező ismerősnél. Avagy egy illegális lakásszemináriumot nyilván tekinthetünk komoly ellenzéki politikai tevékenységnek, ám amikor valaki előszed egy üveg vodkát, onnantól fogva házibuliról kell-e beszélnünk? Vajon buli-e az, ha nem ismerősök és ismeretlenek dorbézolnak a lakóhelyünkként szolgáló ingatlanban, hanem a születésnapunkat ünneplő rokonaink? Vajon miért is kerülnének ki a kérdésfeltevés látómezejéből azok a huli­ gánok, akik egyik este kivételesen nem a Budai Ifjúsági Park kerítésénél vagy a Moszkva téren ücsörögnek, hanem elmennek egy focimeccsre? Éjszakai élet-e az, amikor tizenéves csövesek támasztják a falat az aluljá­ róban hétköznap délután? Ha ketten kergetnek érzéki örömöket, az pri­ vát hálószoba, ám ha csatlakozik hozzájuk egy harmadik, az már szexuá­ lis szubkultúra? Az empirikus elhatárolás problémái sejtetik, hogy az éjszakai élet szerteágazó és erősen strukturált jelenségegyüttes, amelynek jelentéseit befolyásolja a konkrét helyszín természete, az évtized, amely­ ről beszélünk, a résztvevők összetétele és szociokulturális háttere, vagy éppen a hivatalosság jelenlétének fokozata. Akárhogy is, az éjszakai élet a mindennapi élet kitüntetett jelentőségű területe, mivel gyakran a rutinnal szakító cselekvés momentumára szerveződik, gazdagon átszőtt normatív elemekkel, és egyszerre m utat ritualisztikus, azaz ismétlődésre,44 a formákat erős kontúrral megjelenítő jegyekre, így hangsúlyosan m utat­ ja meg a közösség, illetve a korszak jellemzőit. A művészetek és a megértő társadalomtudományok rég felismerték az éjszakai életben rejlő jelentéskészlet gazdagságát, illetve sokatmon­

Az

éj szakai

élet

mint

populáris

nyilvánosság

a

szocializ

us ba n

dó jellegét, beszéljük akár a Faust vagy A csillagok háborúja kocsma­ jelenetéről, Toulouse-Lautrec mulatói pillanatairól, Edward Hopper Nighthawksáról, illetve a számtalan úri vagy proli muriról, kivilágos-kivirradtig tartó dorbézolásról és házibuliról a magyar filmekben és szépiro­ dalmi művekben. A társadalomtudományok számára az éjszakai élet néhány, olykor összekapcsolódó jelentésegyüttes szerint értelmezhető. A formális nyilvános ünneplés, a ceremonialitás a hatalomgyakorlás konkrét megvalósulása a feudális-rendi kultúrában, míg ugyanennek népi változata egyrészt a hivatalosságot, a „fö n ti" szabályokat kihívó­ kicsúfoló és egyben megerősítő karneváli mulatság, avagy a közösség erkölcsi norm áit megsértő viselkedést szankcionáló népi igazságszol­ gáltatás, a charivari, csörömpölő rough musick vagy macskazene. Az éjszakai vigadalmak homálya sosem kerülte el a hatalomgyakorlók figyelmét. A Sziget fesztivált folyamatosan rendszabályozni kívánó kerületi polgármesterek olyan elődökkel büszkélkedhetnek, m int az u tilitarizmus olyan kulcsfigurái, amilyen Jeremy Bentham és a m orálrefor­ mer Patrick Colquhoun vagy a Society fo r the Suppression o f Vice, ugyanis a nyilvános népi szórakozás viktoriánus korlátozása az 1820-as évektől nem csupán az alkoholfogyasztás visszaszorítását tűzte ki célul: a regula elzárással büntette a nyilvános csókolózást, sterilizálta a Punch és Judy bábelőadások hasfelmetsző humorát, és felszámolta a közép­ kori eredetű vásári sokadalmakat Londonban (W ilson 2007). A nyilvános szórakozás modern formája inkább valamiféle „közvetí­ tő" értelmében fontos, amikor is a nyilvános együttlét helyszínének funkciója az, hogy közvetítsen, kapcsolatot létesítsen az egyén és a tá gabb társadalom között (O ldenburg 1997: xxviii.). Ez a kapcsolat gyak­ ran ölti az elkülönülés, a szembenállás és a tagadás form áját (gondol­ junk különféle szubkultúrák éjszakai szcénájára), de éppúgy öltheti az integráció, az együvé tartozás igenlésének alakját, (gondoljunk csak a holland uralkodó születésnapjának utcai ünneplésére). Ray Oldenburg egyenesen a „harmadik hely" általános elnevezéssel illeti a polgári ven­ déglátó-ipari szórakozás helyszíneit - az angol pubot, a francia kávéházat, a német sörkertet stb. -, amelyek semlegessége szavatolja a résztvevők egyenlőségét, és amelyekben senki nem élvez - például a házigazdái vagy a vendégi státusból származó - előjogokat vagy nem rendelkezik kötelességekkel. Definíciója szerint:

A harmadik hely elnevezés a nyilvános terek azon nagy vál­ tozatosságot mutató sokaságát jelöli, amelyek nem kapcso­ lódnak sem az otthonhoz, sem a munkához, és amelyek hely-

44 Antropológiai kutatások sze­ rint a kívülálló számára tökélete­ sen céltalannak látott utcai csa­ vargás a résztvevők számára inkább egy szabályokat követő őrjáratként értelmezendő.

83>

szinül szolgálnak az egyének rendszeres, önkéntes, közvetlen és boldogan várt találkozásai számára.

regényszerűséget kölcsönöz e helyzetnek. Nagyon érzékeny vagyok az efféle sztereó hangulatra.

(Oldenburg 1997:16.)

(B arthes 1985: 222.)

Az Oldenburg által felvázolt szerkezet felismerhetően kötődik Georg Simmel (1973: 456.) társasság-elképzeléséhez, a nagyvárosi élet szociabilitásának kulcsfogalmához, amelyben a normativitás fontos szerepet játszik. Azon a banális tényen kívül ugyanis, hogy az emberek szeretik barátokkal és ismeretlenekkel tölteni idejüket, a nyilvános közös/köztes tér meghatározott értékek megerősítését és normaszegések szankcio­ nálását is szolgálja. A nyugati modernitás, azaz a polgári demokrácia társadalmának k itü n te te tt jelentőségű intézménye az ismerősökkelismeretlenekkel belakott nyilvános együttlét tereinek-időinek összessé­ ge, mivel ebben a szférában történik a jogegyenlőség alanyai életének normatív finomhangolása: a viselkedési normák, a stílus, az életvitel, a test állapota, a viselet és a jóravalóság más komoly és komolytalan normáinak szabályozása, nagyjából a tiszteletreméltóság és a vonzóság koordináta-rendszerében. Simmel értelmezésében a társasági élet részt­ vevői meghatározott értékek karbantartását (létrehozását, megerősíté­ sét, megváltoztatását) végezték egy afféle ceremoniális egyenlőség adta keretben, amely folyam at komolyságát a résztvevők nyilvános performanciája nyújtotta. A résztvevők bennefoglaltsága és távolságtartá­ sa kényes egyensúlyát szabályozó elv, miszerint a társalgás (komoly) célja mindenekelőtt maga a társalgás, és nem valamely konkrét feladat megoldásának taglalása, megmutatja nemcsak a Simmel által leírt tá rsasság természetét, hanem egyben a személyesen belakott nyilvános terek/idők termékeny ambivalenciáját is. Az éjszakai élet hasonlókép­ pen, egyszerre valósítja meg a kapcsolatot és az elkülönülést, az indivi­ dualizmust és a közösségiséget, a hírnevet és az anonimitást. Roland Barthes kávéházról szóló szavai tanúsítják, hogy az efféle helyek dina­ mikus poliszémiája és ambivalenciája nem kizárólag absztrakt kutatói rekonstrukció:

...szeretem a kávéházakat, mert komplex terek. Am ikor kávé­ házban vagyok, teljesen belefeledkezem az együttlétbe társa­ ságom tagjaival, csupa fül vagyok arra, amit mondanak, s ugyanakkor, akárcsak egy szövegben, egy szójátékban vagy egy sztereó hangképben, észlelhető egy párhuzamosan létező mező körülöttem, emberek jönnek-mennek, ami mind valami

84

M AD O K - FÜ Z E T E K

8/2013

A társasági élet és a „kinti világ" kapcsolatát Simmel azzal a megfelel­ tetéssel írja le, hogy a „társasság egyben a konkrét társadalom etikai erőinek játékform áit is jelenti", továbbá, hogy a társasságban a tö rté ­ nések, a viselkedés esztétikájának megfeleltethető, „am it a valóság komolysága egyébként etikailag követel meg" (Símmel 1973: 468-469.). Jelen munka számára különösen fontos Simmel megjegyzése, amivel arra utal, hogy a „kinti valóságot" különösen pontosan ismerhetjük meg a társasság világának vizsgálatával:

...gyakran azonban éppen azáltal, hogy nem azonosul közvet­ lenül a valósággal, annak lényegét tökéletesebben, egysége­ sebben, értelmesebben adhatja vissza, m int bármilyen kísérlet, amely a valóságot akarja úgy realistább módon ábrázolni, hogy nem tart distanciát vele szemben. (Símmel 1973: 471.)

Az éjszakai élet dinamikus szociokulturális erőtere - erős stilizáltsága, ceremonialitása és a benne cselekvők választásai révén - pontos utalásokat tesz a „nappali" társadalom viszonyaira. Victor Turner antro­ pológiájában az 1960-as évek töm egkultúrája, illetve nonkonformista ellenkultúrája értelmezéséhez Arnold van Gennep olyan fogalm ait használja, m int az átmeneti rítus és az előző fejezetben is tárgyalt lim inalitás. Csakúgy, m int a kamionos-szerepkészlet elemzése során, az éjszakai élet helyszínei és helyzetei értelmezéséhez is jól alkalmazható a hét­ köznapi szabályok felfüggesztése, illetve az így létrehozott változás momentumaihoz kapcsolódó liminalitásfogalom, amely mindenekelőtt azt mutatja meg, hogy milyen rend szerint szerveződik a társadalom értékeinek hierarchiája, illetve a hierarchiát megkérdőjelező cselekvés. A polgárok kötetlen nyilvános eszmecseréjének történelmi, illetve poli­ tikai jelentőségére m utat rá B. Ann Tlusty (2001) a korai modern német városi kocsmakultúra elemzésében, amelyben az augsburgi ivók közön­ ségét adó városi polgárok (azaz nem a szegénynép) identitása és a közösségi normák karbantartása helyszíneként azonosította az ivókat.

Az éjszakai élet mint populáris nyilvánosság Általában véve a polgárság nyilvános találkozóhelyei szerepének legje­ lentősebb méltatását Jürgen Habermas adja nyilvánosságelméletében.45 A társadalmi nyilvánosságnak az éjszakai élet formái mentén értelmez­ hető kérdéseit kevésbé A polgári nyilvánosság szerkezetváltozása (1962/1999), m int inkább a munka kritikái érintik. Jóllehet valószínűleg a könyv egyik inspirációjául szolgált az a tény, hogy a német egyesíté­ si mozgalom frakciói az 1840-es években találkozási helyükről voltak elnevezve (Café Milani, Deutscher Hof, Kasino stb., lásd K inder —H ilgem a n n 1966/1978: 57.), és az irodalmi nyilvánosság kapcsán Habermas kitér a szalonok szerepére, mégis, kritikusai hiányolták a „kevésbé komoly", ám éppannyira normatív nyilvánosságok szerepének méltatá­ sát, m int amennyire politikaiak azok az érdekek és értékek, amelyek megjelenítője-megvalósítója a polgár férfiak felvilágosult eszmecseré­ je. James Brophy (2007) a 19. század első fele rajnai társaséletének elemzése alapján arra a következtetésre ju t, hogy a politikai jogok abszolutista korlátozásán a dalárdák, a karneválok és az egyéb társasá­ gi sokadalmak adta nyilvános terek-idők ütötték az első réseket. A kisebb és nagyobb városokban alakuló Carneval Vereinek zenés hajókirándulásain a rajnai identitás és az alkotmányosság kérdései is felmerültek. Elszakadva immár valamelyest a polgár férfiak által szer­ vezett nyilvánosságoktól, Nancy Fraser (1992) szubaltern ellennyilvá­ nosságai és „proletár nyilvánossága" immár a modern populáris kultúra terei-idői irányába is megnyitja a társadalmi nyilvánosság fogalmát, csakúgy, m int Jim McGuigan (2004) cultural public sphere45 elképzelé­ se. A nyilvánosságfogalom - némileg Habermasszal vitázó - pluralizálódása, illetve osztódása olykor ajánl megfontolásra érdemes új norma­ tív szempontokat a nyilvánosság elemzéséhez. Az érzelmi nyilvánosság elgondolása (L unt - S tenner 2005) a tabloidmédia érzelmekre összponto­ sító zsánereinek politikai szerepére utal. Todd Gitlin (1998) a nyilvános­ ság (public sphere) helyett a nyilvánosságocskák (public sphericules) fogalm át ajánlja, mondván, a kerek, egész és osztatlan jelleg sugalmazása a megismerés szempontjából félrevezető, politikailag pedig kétes vállalkozás. E javaslatok továbbgondolásaként értékelhető Gerard Hauser (1999) „retorikai nyilvánosságok" fogalma, amikor is a nyilvánosságot egymással vitázó, illetve egymástól elkülönülő, más-más logika szerint működő diszkurzív terek összességeként írja le.47 A populáris kultúra színterein szerveződő társas létnek többen adták a „populáris nyilvánosság" elnevezést. Margaret Kohn (2003) az olasz mun­ kásmozgalom tevékenységének elemzése során a populáris nyilvánosság

Az

éjszakai

élet

mint

populáris

nyilvánosság

a

sz oci al i z musba

intézményeinek nevezi a munkás-érdekképviseleti szerveződéseket (mun­ kástanácsokat, szövetkezeteket), amelyek közvetítenek a munkavállalók és a munkaadók között, és amelyek politikai intézményekként tagozódnak a városi döntéshozatalba az északolasz ipari központokban a 20. század elején. John Lwanda a malawi populáris, alapvetően zenei és szóbeli nyil­ vánosság funkciójának tekinti „a szórakoztatás mellett a kulturális folyto­ nosság, az újrafelfedezés, a hibriditás és a sokféleség biztosítását, továbbá a társadalmi-kulturális újratermelést, az alkotást és az önkifejezést" (L w a n d a 2003). Egy másik kommentátor (S anjay 2007) a bhangra funkciói kapcsán kiemeli, hogy az Egyesült Királyságban élő dél-ázsiai származású csoportok számára nyújtott földalatti populáris nyilvánosságot (subterra­ nean popular-public sphere) a brit nemzeti kultúra alternatívájaként. Az éjszakai élet történetszociológiája kiemeli, hogy a mai értelem­ ben ve tt éjszakai élet 19. századi intézményesülésének faktorai közül kiemelendő a közvilágítás, a nagyipari kapitalizmus által létrehozott 24 órás munkanap és az esti szórakozási és vásárlási lehetőségek (S harpe 2008: 2.). A munkásrétegek lassan formálódó szabadidejéért vívott küz­ delemben a 20. század első felének baloldali, illetve vallási társadalmi szervezetei, mozgalmai, illetve reformerei közösségi időtöltésekkel igyekeztek alternatívát nyújtani a szárba szökkenő ipari népszórakozta­ tás (a filléres regények, a mozi, a vigalmi negyedek stb.) individualisztikusabb élvezeteivel szemben (C ross 1993). E folyamatban a hagyomá­ nyos népi vigalmak urbanizálódása, iparszerű kommercializálódása mel­ le tt kialakul egy városi nonkonformista kulturális szféra, szoros össze­ függésben a 19. századi nagyváros bohém művészvilágával. A nyugati országokban a mindinkább a fiatalság által létrehozott nonkonformis­ ta szubkultúrák a második világháború után márkajelzésszerű stílusje­ gyeket kezdtek viselni, illetve elnevezéseket magukra aggatni. E folya­ mat végét többek között Elizabeth Wilson a neoliberális társadalmi­ kulturális szegmentációban látja, amikor is a nonkonformizmus a városi fiatal elit életstilizálási eszközeinek egyike lett, azaz amikor a bobók (bourgeois bohemians) a paradicsomba mennek. [A bobók] megcélozták a dionüszoszi tombolást, a b ulit, és összevegyítették a munkával. [...] Ma a b u lik leginkább m un­ kabuliknak tekinthetők, egy-két pohár fehérbor, egy kis netvörkölés a szerkesztőkkel és ügynökökkel, aztán haza a gye­ rekekhez. [...] A partikon a bobók sokkal inkább névjegyeket cserélgetnek, mintsem k in y ú ln a k az asztal alatt. (David Brooks Bobos in Paradise művét idézi W ittel 2001: 69.)

45 Jelen munka szempontjából Habermas könyvének különös jelentősége van, bár nem egy­ szerűen elméleti kiindulópontként (annál is inkább, mivel az általam alkalmazott populáris nyilvános­ ság fogalma fontos pontokon nem illeszkedik a polgári nyilvánosság klasszikus modelljéhez), hanem a nyilvánosság fogalmának a szocia­ lizmus politikai átalakulásában betöltött szerepe szempontjából. Röviden szólva, az 1971-ben ma­ gyarul kiadott könyv, amelynek intellektuális recepciója során a nyilvánosság fogalma afféle performatív beszédaktusként, önma­ gát beteljesítő elképzelésként fej­ tette ki hatását, fontos szerepet játszott az 1970-1980-as évek­ ben a szocializmus nyilvánosságá­ nak, azaz politikai állapotainak megváltozásában (ehhez lásd még BECSKEHÁZI-KUCZI 1992). 46 „A politikai, közéleti és sze­ mélyes megfontolások mint vita­ tott, affektív-esztétikai és érzelmi­ kommunikációs formák kifejező­ désére utal a kulturális nyilvános­ ság fogalma.” (MCGUIGAN 2004: 134.) 47 A nyilvánosságfogalom mu­ tánsai a lehető legkülönbözőbb diskurzusokban felbukkannak: beszélnek European, global vagy networked public sphere-ről, ám ezekben az esetekben a nyilvános­ ság kevésbé viszonyt jelölő analiti­ kus fogalom, mint inkább topográ­ fiai utalás.

85>

Összegezve, tanulmányomban az éjszakai élet szoeializmuskori tö r­ ténetét Magyarországon a nyilvánosság fogalmának elemző, illetve normatív keretében tekintem át vázlatosan. Habermason innen és túl a szocializmus nyilvánossága, bármely korszakát tekintjük is, bizonyos értelemben természetesen fából vaskarika, hiszen a proletárdiktatúra társadalmi kontrollja m int olyan: értelmetlenség. Ha azonban sorra vesszük az éjszakai élet formáinak, normáinak, illetve jelentéseinek vál­ tozásait, akkor e folyam at egyszersmind megmutatja a hatalom és a társadalom kapcsolatának változásait is. A szocializmus nyilvánossá­ gának normativitása szempontjából a szórakozás azért kulcsfontosságú terület, mert a nyilvánosságba kilépő állampolgár (jelentse e kilépés akár azt, hogy másokat beenged a lakásába) viselkedése a hatalomgya­ korlás hatásosságának lakmusza. A lakmusz egyszerre jelez a hatalom­ nak és más állampolgároknak, tehát ilyenformán a hatalomgyakorlás eszköze is. A szórakozás és az éjszakai élet azonban éppúgy lehet a hatalom szempontjainak fitty e t hányó cselekvés öngerjesztő formája is, amely ugyancsak lakmuszként mutatja, a hatalom meddig akar és tud elmenni érdekei érvényesítésében. Ilyenformán a szocializmus nyil­ vánosságában zajló szórakozással kapcsolatban egyszerre igaz, hogy egy manipulált, ellenőrzött, te tte te tt cselekvésekkel teli világ, a panem et circenses népi demokratikus megvalósulása, és hogy egy minden ízé­ ben normatív, vérre menő performatív játszma, amelynek rezdülései minden é rin te tt számára politikai cselekvés. Az éjszakai élet tarka és töredékes forrásai segítségével, egy-egy területének elemzésével igyek­ szem megmutatni, milyen jelentéseket hordozhatott a kortársak szá­ mára a nyilvános szórakozás, s hogy e jelentések miként tudósítottak azokról a szerepekről, etikai és esztétikai normákról, amelyeket a cse­ lekvők saját és mások életével kapcsolatban azonosítottak, azaz az éjszakai élet éles neonfénye jól kiemeli szocializmus állampolgárság­ fogalmának változó kontúrjait.

Határzónák 1. Elitszórakozás a Rákosi-korszakban

48 Sárközi Márta, Veres Péter, Darvas József, Tamási Áron, Illyés Gyula, Farkas Ferenc, Erdei Ferenc, Németh László, Bibó István, Szabó Zoltán.

86

...felkérjük táncoló vendégeinket, szíveskedjenek az imperia­ lista táncfiguráktól eltekinteni, mert kénytelenek leszünk a sza­ bályaink ellen vétőket a parkettről levezettetni. (OSA ITEM No. 06733/52)

M A D OK - F Ü Z ET EK

8/2013

[1948 novemberében) Bibó vacsora utáni összejövetelre hívott a Rózsadombra. Borbíró V irgil mutatta be annak a stúdiumá­ nak eredményét, amelyben kidolgozta, hogy milyen standar­ dizálható és modernizálható háztípusok alakíthatók ki a ha­ gyományos magyar parasztház formakincsén és arányrend­ szerén belül maradva. Nagyjából az eddig említettek48 voltak jelen, de mintha k i-ki egy-egy kazettában mozgott volna, ami megakadályozta, hogy a másiknak a közelébe jusson. Bibó vo lt a kivétel. Ő úgy mozgott, viselkedett, beszélt, mintha ezek a láthatatlan magánzárkák nem vették volna körül vendégeit. Ignorálta, vagy nem vette észre. Borbíró egészen kiváló előa­ dást tartott, s mindenki tudta, hogy a tervből, mivel a házat őt magát nézi, semmi sem lesz. De azért megvitatták. Éjfél utánig vitatták, rendkívüli hozzáértéssel, nagyon színvonala­ san. Hallatlanul értelmes és infernálisan leverő vo lt az egész. (Szabó 1981: 35.)

Szabó Zoltán visszaemlékezése a szárba szökkenő kommunista diktatú­ ra fontos, az élet alapstruktúráit, a személyes világot átitató jellegze­ tességét örökíti meg, am it Szabó Miklós (1989) a mindennapi élet álla­ mosításaként ír le. Nem csupán arról van itt szó, hogy m int politikai ellenfelek, sokan tarthattak leszalámizástól a társadalom nem kommu­ nista érzelmű csoportjaiban, de arról is, hogy a totalizáló világképet alkalmazó politikai hatalom cselekvésének értelmezési tartománya alól nem vo lt kivétel, és a mindennapi élet legprivátabb eseményei - a párválasztás, a családi élet, az életvitel, a nyakkendőviselés, a személyes sti­ lus, a tréfálkozás vagy az ízlés - egyre inkább politikailag értelmezen­ dő tényezőkké váltak a kommunisták és a nem kommunisták életében egyaránt. Sinkó Ervin Egy regény regénye (1961/1988) című 1930-as évekbeli moszkvai visszaemlékezéseiben olvasható az a tragikomikus jelenet, amikor Sinkó Iszaak Babeléknél vendégeskedve elhűlten tapasz­ talja vendéglátója különös viselkedését: Babel mintha csak a Pravda vezércikkét szónokolta volna. Ennek okát az író végül elárulta Sinkónak, amikor egyedül kísérte ki: Babel felesége is tanúja vo lt beszélgetésük­ nek. Jóllehet a Válasz köre esetében nyilván nem efféle, a besúgástól vagy már a retorziótól való félelemről volt szó, inkább a politikai pola­ rizáció beszivárgásáról a személyközi szférába, mégis ékesszóló példája a félelem láthatatlan pókhálószerű szövedékének a kommunista rend­ szer hatalomgyakorlása szerkezetében.

Az ötvenes-hatvanas évek különféle kulturális periodizációi és leí­ rásai abban megegyeznek, hogy a mindennapi élet az 1960-as évek ele­ jétől mind konszolidáltabb kereteket ö ltö tt (a Párt számára politikailag ellenségesnek tekintett csoportok jelentős kivételével). Egyszerűen szól­ va, egyre kevesebb politikai macera közepette egyre színesebb és gaz­ dagabb élet részese lehetett a társadalom Magyarországon. Az ötvenes évek totalitarista hatalomgyakorlása az élet minden szegletét az osztályharc műveleti területeként azonosította, melynek kiemelkedően fontos frontja vo lt a nyilvános találkozások kulcsintéz­ ménye, a kávéház, az étterem és a szórakozóhely. Az 1948-cal kezdődő államosítások a szektorban az ötvenes évekre megtizedelték a nyilvános szórakozás intézményeit, és a megmaradtaknak is olykor korábbi tevé­ kenységük romjain kellett üzemelniük. A legnyilvánvalóbb változást, ahogy azt Bacsó Péter megörökítette A tanú Vidámpark-történetében, az angolszász mulatónevek lecserélése jelentette. Az éjszakai élet népi demokratikus topográfiájában így bukkantak fel az olyan helyek, m int a Hungária (korábban New York), a Duna (Bristol), a Napfény (Jeep) vagy a Kedves (Nylon). Bodor Ferenc (1996) egyedül Budapest VII. kerületében az államosí­ tás előtti 140-hez képest 40-re teszi az államosítást túlélő vendéglátóhelyek számát. Havadi Gergő (2006b) adatai szerint a háború előtti 3500 budapesti vendéglátó üzemegység a negyvenes évek végére 1200-ra csökkent: e változás fő oka a háborús pusztítás, a lakosság sze­ génysége és az állami kisajátítás. Havadi adatai szerint (az ekkor már 22 kerületnyire bővült) Budapesten 1955-ben mindegy 300 presszó és kávéház működött. Érdekes tanulmánya és forrásközlése (2006a) ékes­ szólóan rekonstruálja a szórakozóhelyekkel kapcsolatos hatalmi a ttitű d ö t: egy védett vezető budapesti látogatása kapcsán készült ren­ dőrségi útvonalterv pontos geográfiáját adja annak, hogyan te kin te tt a hatalom a (kérdéses, Budapestet átszelő útvonal mentén elhelyezkedő) vendéglátóipari helyiségekre. A felsorolt budapesti presszók és étter­ mek kizárólag veszélyességük, bűntől való „fertözöttségük" szempont­ jából voltak érdekesek a térképet készítő rendőrtekintet számára. Jóllehet a vendéglátóipari szektor kisajátítása a tulajdonosok és a gaz­ daság irányítói számára kézzelfogható folyam at volt, a közönség ebből mindenekelőtt a megfizethető szolgáltatás színvonalának zuhanását látta, miközben 1952-ben egy üveg bor az Aranykéz utcai Pipacs bár­ ban az egyhavi tisztviselői fizetés mintegy tizedébe került (OSA ITEM No. 06733/52.). A szocialista kultúrpolitika nem vo lt képes a hagyomá­ nyos nagyvárosi éjszakai élet vonzó alternatíváját létrehozni. Szabó Miklós (1989) írja, hogy a rádióban já tszott szocialista szalonzene Sós

Az

éjszakai

élet

mint

populáris

nyilvánosság

a

szocializ

u s ba

volt a levesem vagy Szénát hordanak a szekerek, szekerek című szer­ zeményei nemigen találtak utat a közönséghez. Nehéz több m int fél évszázad távolából pontosan elképzelni, hogy a zenészek és a vendégek milyen arckifejezéssel mulattak a Váci utcai e lit Anna bárban, ahol az egykorú beszámoló szerint:

...a legtöbbet játszott dal „Bombó"-ról, az őserdőben nevelke­ dett kis néger gyerekről szól, akit Amerikába visznek, de viszszavágyik az őserdőbe, mert neki „nem kell Coca-Cola, rágó­ gumim... samba sem kell”, inkább büszkén hangoztatja, hogy „atombomba és gyilkolás... visszautazom, nem vitás ....civili­ sation nem kívánlak én...” (OSA ITEM No. 06733/52) A szerzemény a Vécsei Ernő zeneszerző és Zsolnay Hédi sanzonénekes házaspár műve, egy korabeli amerikai dzsesszsláger alapján (a forrás információja szerint). Több értelmet is hordozhat ez a fura kis kupié. Egyfelől értelmezhető úgy, hogy a politikai rendőrség által éberen fe l­ ügyelt bár igyekezett megfelelni a felülről jövő elvárásoknak. Ugyan­ akkor Szabó Miklós visszaemlékezéséből tudható:

Bizonyos esetekben, hivatalos színezetű megnyilvánulások­ ban nézetünktől eltérő, azzal ellenkező dolgot mondani nem­ csak hogy lelkiismereti kérdés nem volt, hanem szinte sport­ nak tekintettük. Nem rontotta el a kedvünket, sőt ez is egy­ fajta szórakozás volt. Mindez, m int mondtam, a rövid lejára­ tú várakozás légkörét jelentette. (Szabó 1989)

Az efféle groteszk-abszurd szórakozás olvasatának egy lehetséges kul­ csát szintén Szabó Miklós adja, aki ezekkel a szavakkal zárja a sztáliniz­ mus mindennapjairól szóló visszaemlékező elemzését: „aki nem olvasott P. Howardot, és nem röhögött akkor a Rákosi-rendszeren, nem tudja, mi a nevetés" (S zabó 1989). Elképzelhető, hogy a megfélemlítés és az elhallgatás kultúrájában a szabály kimondása és a szabálynak való har­ sány megfelelés önmagában a szabály travesztiájának számíthat, és ez az értelmezés adhat kettős, afféle összekacsintó, „nem kell féljetek" értelmet a szakaszcímül szolgáló, amúgy a Duna (korábban Bristol) mulatójából származó figyelmeztetésnek. Még tovább gondolva a sza­ bályok és a retorziók e rétegeit, valószínű, hogy a hivatalosság elkép­ zelhető közelsége adja meg e tréfálkozások értelmét, azaz ezek az

87>

49 1953-ban egy liter bor némi kristályvízzel itt 59 Ft volt (OSA ITEM No 09720/53). 50 Nehéz nem egy Sean Conneryféle Bond-film kulisszájának kép­ zelni az éttermet, különösen, hogy az informátor szerint: „1951-ben azt beszélték a városban, hogy a kerthelyiségben agyonlőttek egy nőt, aki állítólag kémgyanús volt” (OSA ITEM No 09720/53). Nem nélkülözi a hidegháborús kalandfilmelemeket ez az 1968-ból szár­ mazó disszidensbeszámoló sem: „Az Erzsébet-híd budai hídfőjénél van az Olimpia nevezetű mulató, valamikor egy olasz grófné tulaj­ dona volt. Most a tulajdonosok: párttagok és ÁVH-alkalmazottak. Szabadon kereskednek nőkkel, szabadon valutáznak, főként a mulató előtt a sötét Duna-parton, maga a rendőr vigyáz, hogy szaba­ don menjen az üzérkedés.” (OSA ITEM No 464/68)

88

összekacsintások annál inkább tűnnek a hivatalos irányvonal követésé­ nek, minél valószínűbb a hatalom jelenléte. A hatalom pedig jelen volt. Az éjszakai élet, illetve a szórakozás az ötvenes évek első felében a népi demokrácia számára sokkal kevésbé kul­ túrpolitikai kérdésként, m int inkább a közélet megszállása és a társada­ lom felügyelete szempontjából jelentett feladatot. A hivatalos retorika a magántulajdon felszámolását célzó politikai őrségváltást a kávéházi fronton nagyjából úgy írta le, m int az úri, illetve lumpen Magyarország dekadens kulcsintézményeinek felszámolását (H avadi 2006b). Ugyanakkor a „kisajátítók kisajátításának" folyamata természetes módon já rt együtt az új elitet szórakoztató intézmények létrejöttével. A szovjet nagykövet­ ség és a szovjet diplomatanegyed kiszolgálását is célzó, homlokzatán hatalmas vörös csillagot viselő Moszkva étterem „a Gorkij Fasorban a régi Vilma királyné úton" (azaz a mai Városligeti fasorban) a disszidensbeszámolók alapján osztályon felüli áraival49 legfeljebb utcai bámészkodás tá r­ gyául szolgálhatott egy átlagembernek, miközben a kerthelyiség zeneka­ rának műsorát a Magyar Rádió olykor egyenes adásban közvetítette.50 Az elit zárt szórakozóhelyei által nyújtott élvezet exkluzivitására tömören tapint rá egy disszidens zenész 1962-ben:

elitszférát szolgált ki: a külföldieket, az egykori középosztály megma­ radt néhány zászlótartóját, néhány elit-, illetve jó l fizető szakma képvi­ selőit, neppereket és olykor az új rend képviselőit. A Szabad Európa Rádió archívumának anyagai alapján úgy tűnik, az állami és pártnó­ menklatúra képviselői az ötvenes években eléggé tartózkodtak a belvá­ rosi luxuslokálok látogatásától. Egy érdekes 1952-es forrás így véleke­ dik e szórakozóhelyekről:

A Belügyminisztérium klubjában Magyarországon még luxushelyeken sem kapható ételek és italok óriási tömege áll olyan áron a közönség rendelkezésére, amelyből kint a város­ ban egy harmadosztályú büfében sem lehetne ebédet enni. (OSA ITEM No. 107/62)

A forrás által em lített három hely az Aranykéz utcai Pipacs (amelynek üzletvezetője az EMKE egykori tulajdonosa, Muskáth László), a Váci utcai Anna bár és a Semmelweis utcai Jereván (ma a Magyarok Világszövetségének székháza). E vélekedést a luxuslokálok belügyi megfigye­ léséről más források is osztják. Havadi (2008: 173.) tanulmányában úgy számol, hogy 1964-ben a Gundel étterem mintegy száz alkalmazottjá­ ból 22 je le n tett valamilyen formában. A felsőbb kategóriás egyéb étter­ mek, cukrászdák és szórakozóhelyek az egykori középosztály egyes tag­ jai számára jelentettek valamiféle közösségi teret.

Hasonló szigetszerű intézményként működött a Magyar Néphad-sereg fővárosi helyőrségének tisztikara, a tiszti iskolások, a Honvédelmi M i­ nisztérium polgári alkalmazottai és a különféle Honvéd sport- és művé­ szeti együttesek tagjai, illetve a hozzátartozóik számára fe n n ta rto tt Központi Tiszti Ház a Váci utcában (OSA ITEM No. 5974/55 és 643/57). A tisztikar politikai oktatására alapított Tiszti Ház a programszervezés­ ben, m int arról egy forrás beszámol, a szórakozás m ellett olykor kény­ telen vo lt csellel élni a helyes politikai üzenetet közvetítő műsorszámok népszerűsítésében: meghirdették egy nyugati film vetítését, majd film ­ kezdéskor technikai okokra hivatkozva szovjet film e t m utattak be, miközben a közönségnek - mondhatnánk, katonásan - arcizma sem rándult a sajnálatos műsorváltozás hírének hallatán (OSA ITEM No. 643/57). A hidegháború legzordabb éveiben Budapesten a korábbi luxuslo­ kálok közül néhány hírmondónak hagyott szórakozóhely egy másik

M A D OK - F Ü Z ET EK

8/2013

A Belvárosban, ahol még mindig feltételezhető, hogy az egy­ kori kereskedők még rendelkeznek némi vagyonnal, követke­ zetes politikával meghagytak három „bárszerű” üzemet. Ezek a szórakoztatáson kívül azt a célt szolgálják, hogy ellenőriz­ hessék, hogy kinek van még pénze drága szórakozásra, és a be­ szervezett személyzet a lehallgatott beszélgetésekből képet nyerhessen a vendégek beállítottságáról, végül annak igazo­ lásául, hogy íme, milyen luxuskivitelű hangulatos bárok állnak még a nagyközönség rendelkezésére Budapesten - a „Potemkinvárosban” . (OSA ITEM No. 06733/52)

A középosztály ugyan elvesztette státusait, vagyonát, ám társas, informális kapcsolatai révén továbbra is fenntartotta csoporti­ dentitását: ebben központi szerepet játszottak a vendéglátás terei. (H a v a d i 2008: 183.)

Egy disszidens 1954-ben úgy nyilatkozik a kihallgató tisztnek Salzburgban a Gerbaud-ról: „még sokan idejárnak a régi társaságból, egy-két órára felejteni a jelent" (OSA ITEM No. 2317/54). Egy tíz évvel későbbi forrás sza­ vai immár rétegződésnek tetsző szervezettséget sugallnak a régi és az új osztályok kapcsolatában a cukrászdái spektákulumban A bem utatott dokumentum jól tükrözi a SZER-források jellegét és hangulatát.

in t e r n a l

d is t r ib u t io n

ITEM NO 2 0 9 0 /6 4

AW-'JIL Dec 5 M u -2 5 7 3 8 /b

HUNGARY

STANDARD OF L IV IN G

(8 7 5

A vendéglátóipar m int kevésbé rendőri, inkább kultúrpolitikai vagy szociálpolitikai kérdés többnyire az ötvenes évek vége felé, de még inkább a hatvanas évektől nyert értelmet, amikor is az egyre karaktere­ sebb form át öltő, mind több rétegzettséget m utató fogyasztói csopor­ tok kezdik saját ábrázatukra form álni a szórakozás tereit, miközben ebben az állam, illetve intézményei néha tevőleges segítségükre van­ nak: olykor eltűrik, olykor nem tű rik el az éjszakai élet és a szórakozás újszerűbb form áit. Egy biztos: az 1956 utáni konszolidáció társadalompolitikájának szándékolatlan következménye a társadalom pluralizálódása az új értékek és érdekek szerint kialakuló törésvonalak mentén, amely átalakulás fontos te re it-id ő it hozták létre a szórakozás félprivátfélnyilvános intézményei.

(

2. Nonkonformista életmódkultúrák a magánszférában a Kádár-rendszerben

BARS AND RESTAURANTS IN BUDAPEST

SOURCE R E L IA B IL IT Y : DATS OF OBSERVATION: ENGLISH SUMMARY:

B e lie v e d

to

be r e l i a b l e .

A ugust 1964.

See t h e

h e a d lin e ,

p le a s e .

EVALUATION COMMENT: T h is r e p o r t s u p p lie s a g o o d d e s c r ip t i o n o f t h e v a r i o u s p l a c e s o f e n t e r t a i n m e n t i n t h e H u n g a r ia n c a p i t a l .

x x x




V III. r. B ott M iklós vádlott [...] bűnös: folytatólagosan és rész­ ben nagyobb nyilvánosság előtt bűnsegédi minőségben elkö­ vetett izgatás bűntettében. Ezért őt a bíróság 6 (hat) hónapi szabadságvesztésre ítéli. (Idézi K enedi 1996: 119.)

51 „hosszúhajú, bajuszt és kecskeszakállat visel, [...] elmondta, hogy apja Bocskai-öltönyét fogja viselni és nagyméretű kokárdát tűz ki BRFK lll/lll-A jelen­ tés. (Idézi: KENEDI 1996: 99.) 52 1956 októberében budapesti rendőrfőkapitány.

90

Az 1956-os forradalom leverését követő közérzület, a vereség „tanulsá­ ga" a 20. század magyar társadalomtörténetének egyik kiemelkedően fontos kérdése, mivel ebben rejlik a Kádár-rendszer stabilizálódásának, illetve a társadalom féloldalas modernizációjának egyik fő tényezője. Szabó Miklós (1989) szerint az emberek 1956 után immár nem gondol­ ták, hogy addig „guggolva is kibírják", amíg kimennek az oroszok, Antall József nevezetes megjegyzése szerint neki a tudományos életbe aláme­ rülve sikerült kibekkelnie a kérdéses évtizedeket. A közfelfogás szerint beszélhetünk alkuról, negatív konszenzusról, terrorizált és egyben meg­ vesztegetett társadalomról, a feledés kultúrájáról, ám mindegyik fe lfo ­ gás kiemeli a magánélet gyarapodó szerepét a Kádár-konszolidáció alatt. A magánélet je le n te tt egyedül valamennyire autonóm, ráadásul anyagilag gyarapodó és szellemileg lassan szabadabbá váló létszférát. Ma már az is tudható nagyjából, hogy a besúgások és az elhallgatások, továbbá az állami újraelosztó rendszer döntő dominanciája m iatt azaz a független tulajdon híján - ez az autonómia is sokszor illúzió volt csupán. Mindezen körülmények m ellett a hatvanas évek első felében egy városi, leginkább budapesti, egymással itt- o tt laza kapcsolatban lévő csoportokból, hálózatokból álló szubkultúratér kezdett kialakulni, amelynek más-más formában ugyan, de közös nevezője volt, hogy szisztematikusan foglalatoskodott a nyugati, avagy egyetemes kultúra - többnyire a zene, a képzőművészet, a film , az irodalom, a divat, a tu ­ domány, a vallás stb. valamilyen - területével/termékével. E kezdemé­ nyezések olykor nem jelentettek többet közös, magánlakásokon folyó tivornyázásoknál, ám az autonóm, nonkonformista, azaz politikailag immanensen gyanús jellegüknél fogva - a hatalom részleges inkorpo­ rációs sikerei ellenére - a nyolcvanas évek közepére egy párhuzamos nyilvánosság körvonalait öltötték. Ezek a kezdeményezések közösek voltak abban, hogy a hivatalos kultúrával egyáltalán nem, vagy csak hébe-hóba kerültek kapcsolatba, de egymástól is elkülönültek generá­ ciós, stílus- vagy ízlésbeli, netán osztályalapon. Emellett persze előfor­ dult, hogy a tilto tt/tű r t státus olyan, a mai szem számára már különös koalíciókat hozott létre, m int a kalefi (Moszkva téri, azaz Széli Kálmán

MA D OK - F Ü Z ET EK

8/2013

téri, azaz kalefi) huligánok találkozója Weöres Sándorral vagy Pilinszky Jánossal a Muskátli presszó asztalainál, Jancsó Miklós kultusza középis­ kolások között, Bocskai-ruhában parádézó hippik,51 vagy Kossuth-nótára masírozó Elvis-rajongó huligánok. Bár a korábban idézett Szabó Zoltán-megjegyzés már 1948-ban regisztrálja a személyközi viszonyokba ereszkedő félelmet és bizonyta­ lanságot, a népi demokrácia úgy általában, a politikai rendőrség pedig részletekben menően tekintette megfigyelés és értékelés tárgyának a magánélet apró-cseprő eseményeit, lévén a magánélet volt az auto­ nómia egyetlen lehetséges területe. Kopácsi Sándor52 1954-ben a Bel­ ügyminisztérium Budapesti Főosztálya vezetőjeként egy vezetői érte­ kezleten te tt bejelentésében megragadóan keverednek a magánélet bűneivel kapcsolatos hatósági fantáziák:

Lelepleztünk egy társaságot. 10 személy rendszeresen össze­ já rt a Szabad Európa adását hallgatni, és utána leoltották a villanyt, és egymás feleségeivel orgiákat rendeztek. Ilyen erkölcstelen, politikailag, gazdaságilag rothadt banditákkal van dolgunk. Ezen példák nyomán kell tovább mennünk. (Idézi RÉVÉSZ 1996: 18.)

Az ötvenhatos perek még zajlottak, amikor a hatóságok látókörétől legtávolabbi(nak vélt) helyeken, azaz magánlakásokon, presszókban és marginálisabb kulturális intézményekben kezdtek szórványos társasági élet szervezéséhez budapesti művészek, értelmiségiek, diákok, illetve fiatalok. Mérei Ferenc „Törzse" az ötvenes években a margóra szorulás adta összetartás intézménye volt. A Molnár Sándor képzőművész lakásá­ ban egy évtizeden át működtek a „Zuglói kör" elnevezésű szerveződés kiállításai, előadásai és beszélgetései, amelyek témái gyakran a hivata­ los nyilvánosságból kiűzött kérdések, szerzők és stílusok voltak. Hasonló társas funkciót tö ltö tte k be (zömében a hatvanas években) az olyan fé lprivát-félnyilvános szerveződések, amelyek helyszínei Weöres Sándor és Károlyi Amy lakása volt a Törökvészi úton, Vajda Júlia, Bálint Endre és Jakovits József lakása a Rottenbiller utcában, Grexa Géza, továbbá Perlaky Árpád lakása, Szenes István pincéje a Hegyalja úton, Erdély Miklós pincéje, illetve lakása a Virágárok utcában, Donáth Péter m űter­ me, Horváth Ágnes EMKE-köre, Cseh Tamásék indiántáborai, Halász Péter és Koós Anna Dohány utcai lakása, majd a Lakásszínház többi helyszíne Konrád Györgynél, Kurtág Györgyék vagy Nádori Péterék lakásában (Galántai 1999; Kecskeméti 1986; Kenedi 1992; Kisfaludy 1995; Kozák 1997; Tábor 1997, 2004; Sasvári 2000).

Külön fejezet ebben a történetben Petrigalla Pál Véesey utcai lakása, ahol Ungváry Rudolf (2000: 122.) szerint száznál is több irodal­ mi estet, képzőművészeti kiállítást rendeztek. E művészeti privát nyil­ vánosságban viszonylag nagy súlyt képviseltek a zenei és képzőművé­ szeti műfajok, aminek okát Kecskeméti Kálmán abban látja, hogy nem verbalitásuknál fogva e műfajokat kevésbé lehetett politikai szempon­ tok szerint értékelni (mondhatjuk azt is: cenzúrázni), míg Kenedi János szerint a másik ok az lehetett, hogy e körökben sokan nem beszéltek idegen nyelven (K isfaludy 1995). Érdekes, hogy a vizualitás korabeli nor­ matív regisztereire, illetve úgymond politikai státusára ékesszólóan m utat rá Gyémánt László, aki Kozmopolisz című, nyugati lógókat, kereskedelmi utalásokat montázsszerűen alkalmazó festményével kap­ csolatban Kisfaludy (1995) dokumentumfilmjében elmondja, hogy szá­ mára e motívumok „a szabadságot jelentették azzal a szürkeséggel szemben, ami ebben az országban honolt". A háború előtti szellemi élet kontinuitását az olyan - Kecskeméti Kálmán szavaival - „lázadó öregek" képviselték a Petrigalla-szalonban, m in t Hamvas, Kassák vagy Szentkuthy (K isfaludy 1995). A szalon fontos, ismét csak „intézmény­ szerű" eseményei voltak a rendszeresen zajló, Petrigalla kivételes lemezgyűjteményén alapuló zenehallgatások, míg az amúgy munkahellyel nem rendelkező házigazda számára a legtartósabb bevételi forrást a vendégektől szedett ö t fo rin to k jelentették. Hasonlóan kiemelkedő, kimondottan tudatos kultúraszervező szere­ pet játszott a hatvanas években az orvos-zeneszerző dr. Végh László szalonja egy Rákóczi téri cselédszobában, mely csoport - más helyszí­ neket is látogatva - átlag két és fél naponta szervezett valamilyen fé lprivát-félnyilvános megmozdulást.” Érdemes megfigyelni, hogy e tarkabarka szcénában, minden explicit anarchizmusa m ellett - lévén fő szervezőelve a betonfejű hivatalosság­ nak beintő, tudatosan perform ált autonómia -, az érintettek milyen fontosnak ta rto ttá k a kváziintézményesség kifejezését is. Dr. Végh gon­ dosan dokumentálta magnójával és rendszerezte művészetszervező munkájának eredményét, a Vajda-Bálint-Jakovics-lakásnak neve volt: Rottenbillerei, a Fóth Ernő festőművésznél ta rto tt irodalmi esteket Fóthiánumnak becézték (Iv á n y i - B itter 2009: 69.), Petrigallánál tudható volt, hogy a hét mely napjain lehet Wagnert hallgatni a Véesey utcá­ ban, és a lakásban kiakasztott képek sem csupán dekorációt jelentettek, hanem takaros vernisszázzsal egybekötött eseményt. A magán és a nyil­ vános e különös, ma alig elképzelhető elegyét immár az abszurditásig bonyolítja a csak a közelmúltban feltárt, a kortársak elő tt korábban ismeretlen tény, hogy dr. Végh nem csupán szervezője volt e szcénának,

Az

éjszakai

élet

mint

populáris

nyilvá

sság

a

sz oci al i z musba

hanem közben a \\\l\\\. inform átora is. Iványi-Bitter Brigitta így elemzi dr. Végh szerepét és státusát:

Miközben nap m int nap gyűlt össze nála az alternatív gon­ dolkodásra nyitott fiatalság és olyan tehetségek bújtak ki a köpönyege alól, m int Szentjóby vagy Kovásznai, nos, mind­ eközben Végh Isten - ahogy akkoriban fiatal vendégei emle­ gették - saját és mások privát rendezvényeit alapos jelenté­ sekben ismertette a titkosszolgálattal. Ebből is látszik, mennyi­ re bonyolult szerepek és játszmák szőtték be a társasági életet: a hatalom tere és a privát szféra több helyen ért össze, sem­ m int akkor sejthették volna a résztvevők. Ha arra gondolunk, hogy a korszak egyik „központi” társasági alakja a hatalom kezére (is) játszott, nem kerülhetjük el azt a következtetést, hogy a hatalom ügynökein keresztül mint „identitásképző” belejátszott a társasági élet strukturálásába. Dr. Végh szemé­ lyes visszaemlékezése harminc évvel később is olyan kettős szempontrendszert érzékeltet, amely egyszerre veszi számba a kívülálló szemével az eseményeket, és egyszerre árulkodik a résztvevő lelkes beleéléséről. Egyszerre barátainak megmentője és árulója: nagyon fontos összejöveteleket és ismeretsé­ geket hív életre, amelyek egyúttal jelentésének tárgyai is. (Iv á n y i -B itter 2009: 73.)

Az e szakasz m ottóját adó 1972-es Bott-ügy kihallgatási jegyzőkönyvéből kiderül, hogy a fiatal mérnök által fe n n ta rto tt, amúgy házuk verandá­ jából kialakított „klub" - papírra ugyan nem vetett, de de facto - házi­ renddel rendelkezett (K enedi 1996: 59-60.), amely szerint csak meghí­ v o tt vendégek látogathatták rendszeresen a klubot, egy tag legfeljebb egy külső vendéget hozhatott, a tagoknak rendezett anyagi körülmé­ nyekkel között kellett élniük, az irodalommal, művészettel kapcsolatos érdeklődés kívánatos volt, továbbá nem megfelelő viselkedés (például mértéktelen vedelés) esetén kizárták a tagot. Klubnapokon közösen dobták össze az ital és a cigaretta árát, fejenként esténként 10-20 fo rin to t. M int a föntiekben olvasható, néhány oldalon megjelenő, né­ hány példányban sokszorosított „lapokat" adtak ki (amelyek egyike a vajdasági Új Symposion tudatos mutánsaként készült), és a házigazda hatósági balvégzetét is jórészt egy plakát és egy hasonlóképp „izgató tartalm ú" zászló (kettőskereszt hármashalommal, lásd K enedi 1996: 62.) okozta, amelyet - fontosnak tartom hangsúlyozni - egy magánlakás verandáján függesztett ki Bott Miklós. E motívumok megható pátosza

53 Végh László visszaemlékezé­ sét idézi Iványi-Bitter Brigitta Kovásznai- monográfiájában: ,,[1958-tól] kezdve váltak rend­ szeressé a baráti összejövetelek, műterem-látogatások, zenehallga­ tások. [...] Csoportosan vonultunk egy-egy műterem-látogatásra. [...] Ott voltunk a Filmfőiskolán a vetí­ téseken, és felkerestük a Mes­ tereket. [...1 Aktivitásunk érzékel­ tetésére szolgáljon, hogy például 1964-ben átlag 2,5 naponként esett egy privát rendezvény. Ide kell érteni a privát vagy nyilvános happen ingeket is, és a táncos alkalmakat például szilveszter, vagy a »Konczomol«, amit Koncz Csaba születésnapjára rendez­ tünk. Ezek a megnyilvánulások szerves tartozékai voltak a művé­ szeti oldalnak, azt mintegy kiegé­ szítve. Sok alkalommal spontán rongyosbálhoz hasonló akciósor alakult ki, szikrázóan szellemes feliratokkal és magatartással. A házibulik politikai gúny űzésére is alkalmat adtak, amit soha el nem mulasztottunk. A politika abszurd voltát óhajtottuk hangsú­ lyozni. A zenét Perlaky Árpád hatalmas könnyűzenei gyűjtemé­ nye szolgáltatta.” (IVÁNYI-BITTER 2009: 86.)

91>

valamennyire hasonló az apja 15 számmal nagyobb cipőjét felhúzó gyerek gesztusához, hiszen a „klub" feliratai, díszítése, szervezése egy „igazi" intézmény körvonalait sejtetik, ezúttal kicsiben, makettszerűen, házilagos kivitelezésben. És ne feledjük, a bírósági hivatkozás a veran­ dán k ite tt plakát és zászló izgató jellegére és a Bottra kimért féléves börtönbüntetés avatja kétségbevonhatatlan nyilvánosság-ténnyé e diákos kezdeményezést. Hasonló félig-meddig tudatos intézményesedés szúrt szemet néhány évvel korábban a politikai rendőrségnek, amikor a „Zenélők" fedőnevű ügy 1968-ban kelt összefoglaló jelentésében a belügyes tiszt így fogalmaz egy baráti társaság leírása kapcsán:

Poór István, aki nevelőapja jó anyagi helyzetéből fakadó tel­ jes ellátottsága miatt nem csak egyetemi tanulmányaihoz szükséges, bőséges anyagi eszközökkel rendelkezett [...], külö­ nös szórakozásképpen egy asztaltársaságot szervezett értelmi­ ségi egyetemista fiatalokból. (Idézi SZŐNYEI 2005: 225-226.)

Az a tény, hogy egy rendszeres (azaz intézménykezdeményként műkö­ dő) magánszerveződést afféle gyanús hóbortként, „különös szórakozás­ ként" ír le a belügyes tiszt, a maga módján kapcsolódik egy szintén bel­ ügyi megfigyelés révén fennm aradt momentumhoz. Eszerint az Ipari Vásár amerikai standjáról egy klubtag kengurus jelvényeket szerzett a csoportnak, amelyeket a klubgyűléseken kötelező volt viselni. Ennek nyomán az inform átor szerint „valamiféle »kengurus galeri«-ről" kezd­ tek beszélni a városban (S zönyei 2005: 247.). Ismét csak arról van szó, hogy fiatal felnőttek kiscserkészhez illő, mai szemmel kissé megmoso­ lyogtató rítusokat hoznak létre (a kengurujelvény viselésének elmulasz­ tásáért 1 Ft bírság já rt a klubban), amely rítus a megmutatás (jelvény) és a közösségi performancia (részvétel a klubban) motívumain alapul­ va, az ismétlődés m iatt olyan autonóm intézményként kezd viselkedni, amely már fennakad a titkosszolgálat figyelmének hálóján (az inform á­ to r utasítást is kap, hogy szerezzen egy kengurus jelvényt alaposabb belügyi vizsgálat céljából). A lassan hálózattá szövődő személyes magánterek sokasága a hat­ vanas években nem csupán topográfiai értelemben lett fontos ténye a nyilvánosság átalakulásának, hanem - m int a politológia és gazdaságszociológia ékesszólóan bemutatja - a hálózat a személyességet integ­ ráló, ugyanakkor afölé „társadalmi tényként" kifeszülő érték- és nor­ marendszerként is funkcionálni kezd. A személyközíség adta, folyama­ tosan tesztelt és karbantartott normarendszer iránymutatása szerint

92

MA D OK - F Ü Z ET EK

8/2013

történik a hálózatban való cselekvés, amely sokszor nem áll másból, m int a megjelenésből a társaságban. Ugyanakkor a magánterekben zajló cselekvés ritualizált (ismétlődő, szabályokat követő) jellege avatja a performatív magántetteket közcselekvéssé, am it a belügyi figyelem is észlel, és saját szempontja szerint értékel. E szubkulturális közösség­ szerkezet m int afféle sajátos nyilvánosságforma természetesen nem a magyar államszocializmus kizárólagos sajátja, hiszen efféle módon szerveződik az öskeresztény közösségektől kezdve a bronxi gangekig minden csoport, amely valamiképpen a fennálló rend nyomása alatt, annak valamilyen szempontból ellentmondva cselekszik. Az 1960-as évek kulturális kontextusa azonban speciális aktualitást adott a min­ dennapi élet fo rm áit tudatos társadalmi cselekvésnek tartó stratégiák­ nak. Egy másik helyen így foglaltam össze a nyugati 1960-as évek, „a valóság évtizede" e sajátos miliőjének velejét:

A mindennapi élet önmagukban totálisan szenzációmentes tényei és folyamatai, persze olykor eltérő értelmezésben, lénye­ gében egymással összefüggésben váltak - az egyre inkább csak idézőjelben megnevezhető - művészet számára nyers­ anyaggá az olyan műfajokban, mint a realista film, a nouvelle vague, a tényregény, a cinema verité, a direct cinema, a pop art, a talált tárgy mint koncept, a kísérleti színház, a perfor­ mance, a szituacionista őrjárat, a tévés szappanopera, a kandi kamera vagy a televíziós riport. Ezzel párhuzamosan a társa­ dalomtudományok, illetve az egyre intézményesedő és plura­ lizálódó szociológia számára a mindennapi élet hasonlókép­ pen válik központi kategóriává. [...] Ekkor jönnek a kulturális állampolgárság különféle harcosai, a faji mozgalmak, a femi­ nisták, az ilyen-olyan elnyomottak, a különféle szubkultúrák, tizenévesek, életstíluscsoportok, rockerek, hippik stb., akik affé­ le gesztusforradalmárokként egyszerűen a viselkedésükkel és a kinézetükkel cselekedtek. (H ammer 2009b: 263.)

A szerveződő magánterek hálózatai gyakran nem másért jö tte k létre, m int a (mellőzött, b e tilto tt) kortárs nyugati kultúra megbeszélésére, ünneplésére és „elsajátítására", amely kultúra, éppenséggel a minden­ napok politikai felfogására épült. Ha lehet tehát mondani, a szervező­ dő hazai szubkulturális-populáris nyilvánosság m int forma számára az olyan kérdések jelentették a tökéletes tartalm at, m int az elidegenedés ellen a totálisan megélt élet tapasztalata, a gesztusok forradalma és

a mindennapok aprólékos politikai elemzése. A hatvanas évek egyik je l­ lemző, társadalomtörténetileg teljesen új tapasztalata volt, hogy egy életkori csoport valamennyire (meghatározott értékek és normák sze­ rin t szervezett) koherens csoportként kezdett viselkedni, amelynek kie­ melt jelentőségű kérdése az autentikus élet vo lt (a kérdés, amellyel a háború szörnyűségeivel és az ötvenes évek ínségeivel, terrorjával és gürcölésével megroppantott idősebb generációkat minden bizonnyal a sírba tudták vinni), és amely kérdés megválaszolása a gesztusok, a nyil-vános cselekvés, a performancia, a közszemlére k ite tt test és a megjelenés sosem látott, a popkultúra és a divat kódjain alapuló, stilizációi révén tö rté n t meg. Tábor Ádám a hatvanas-hetvenes évek underground ellenkultúrájának elemzése kapcsán hasonlóra utal, ami­ kor megjegyzi:

...a művészeti ágak keresztezése és a sok műfajúság szervesen következett alapállásukból, mivel a kor- és önmegismerés totalitására törtek a lehető legtöbb szemszögből. (T ábor 1 9 9 6: 65.)

A magánszférában folyó társasági életet így többféle módon is közcse­ lekvésnek tekinthetjük. Egyrészt a generációs alapon szerveződő, a (fel­ nőtt) hivatalossággal konfliktusos viszonyban álló tizenévesek és fiatal felnőttek csoportosulásai - a huligánok, a galerik, a tinédzserek, a hip­ pik, később a pluralizálódó szubkultúramezőben a csövesek, a punkok, a rockerek - számára a belakható magántér jelentette a legnyilvánva­ lóbb autonómia területét. Másrészt a társas magánszféra cselekvéseit sok vonatkozásban a demokratikus közélet pótlékaiként hajtották végre (és nem utolsósorban a titkosrendőrség is ennek megfelelő figyelemmel te kin te tt a magánélet hálózataira). A házibuli résztvevői m int gazdasá­ gi, kulturális és politikai, önrendelkező közösség nem függtek a hivata­ losság jóindulatától, nem vo lt záróra és kapuzárás, bátran kiutálhatták vagy akár az ajtón sem engedték be azt, aki nem tetszett nekik. E közös­ ség m int gazdasági önfenntartó egység hatásos módon (azaz a potyalesőket rejtőzködésre, szorongásra késztetve) szabályozta a közösségi fogyasztáshoz való egyéni hozzájárulást, és a közkeletű; olykor még egyfajta koreográfia is „bulihiéna" bélyeggel szankcionálta azokat, akik a házibulik szándékoltan ambivalens nyitottságával szisztematikusan visszaélve jelentek meg valamelyik támaszpontjukról, azaz a Moszkva (ma Széli Kálmán) vagy a Felszabadulás (ma Ferenciek) térről.54 A házi­ buli saját maga szervezi a maga szórakoztatását, ahol is a zene több­ nyire a hivatalos médiában nagyrészt nem szereplő zenekaroktól szár­

Az

éjszakai

élet

mint

populáris

nyilvánosság

a

sz o ci al i z mu sb an

mazott felfedezhető volt a bulikon, amely megszabta, milyen jellegű zenékkel érdemes indítani, és milyen számokkal érdemes várni éjfélig. M in t láthattuk Bott Miklós klubja, Petrigalla vagy dr. Végh szalonja esetében, a társas összejövetelek sokszor nem korlátozódtak az éjszakai mulatozásokra, hanem valami módon a demokratikus nyilvánosság imi­ tációját jelentették. A házi kiállítások, a tudományos összejövetelek, a színházi előadások, a házi kiadványok m ellett a lakásnyilvánosság leg­ fontosabb politikai tevékenysége a beszélgetés volt. Mai szemmel talán nehéz belátni, m iért je le n tett a kortársak számára olyan nagy attrakci­ ót, ha hajnalig diskurálhattak egymással. Ehhez nyilván hozzájárult az, hogy a házibuli de facto agóraként szolgált az olyan információk, véle­ mények, értelmezések és persze rémhírek számára, amelyek a számos ok valamelyike m iatt ki voltak zárva a hivatalos nyilvánosságból. A kortár­ sak számára is világos vo lt a házibuli m int nyilvánosságintézmény sajá­ tos és erőteljes szerepe. Pörögi András novellájában így beszél:

...Ekképpen kezdődött a magyar new-dada: beszélgettünk. Azokban az időkben Magyarországon az értelmiségnek neve­ zett embercsoportnak - amelybe szegről-végről, inkább csak barátaim révén én is tartoztam - legkedveltebb műfaja a beszél­ getés volt. Hogy ismét irodalomtörténész barátomat idézzem: legtöbbünk számára az egyetlen az általános tehetetlenségben és még legcsömörletesebb óráinkban is létünk illúziója; igazi iskolánk, erőtlen várunk, közös szégyenünk és menedékünk. Szóval beszélgettünk. Beszélgetésünk aktuális szellemeske­ déssel kezdődött, magán- és közéleti hiábavalóságokkal fo ly­ tatódott, és csak vacsora közben vett végzetesnek nevezhető fordulatot. (P örögi 1993/2000: 3 8 -3 9 .)55

Amennyire a házibulik és a lakásnyilvánosság egyéb formái a találkozás, a befogadás és az elvegyülés struktúrái voltak, erős, a privátlét megélt szuverenitásán alapuló normatív aspektusai révén éppannyira az elkü­ lönülés és a kizárás eseményei is. Miként a klasszikus szalonok világa minden mondénsága ellenére a normák karbantartásának intézménye is volt, a lakásnyilvánosság minden kvázinyilvánosság-jellegzetessége ellenére is egy rétegzett, illetve rétegző tapasztalatként szolgált. Havadi a vendéglátóipar osztályrétegződésére utal az 1950-es és az 1960-as évek presszótapasztalatait elemezve:

54 Személyes emlékeim alapján úgy rémlik, hogy a több száz házi­ bulin, amelyen barátaimmal az 1980-as években részt vettem, alig néhányszor esett meg, hogy valami eltűnt volna a házigazda lakásából. Egyedül talán a jobb zenéket tartalmazó kazettákra kel­ lett kicsit ügyelni. 55 Az idézet folytatása fontos hangulati elemeket közvetít ezek­ ből a buli-blablákból: „Felmerült ugyanis az a könnyelmű párhu­ zam, hogy a magyar konyhaművé­ szet irányát éppen úgy a nyugati fejlődés, vagy ha jobban tetszik: a nyugati divat határozza meg, mint a képzőművészetekét, a zenéét és persze az irodalomét. Szakállas barátom tiltakozott a divat kifeje­ zés ellen, legalábbis ami a művé­ szeteket illeti. Szerinte a művé­ szetek fejlődésének ugyanis belső logikája van, tehát ilyen értelem­ ben független a nyugat-keleti fel­ osztástól. Az más kérdés, hogy gyakorlatilag nyugaton jelentkez­ nek előbb az eredmények, de ez csak attól van, hogy keleten a fej­ letlenebb társadalom nem hagyja kibontakozni az egyént, meg az állam is elnyomja a szabad gon­ dolkodást. Ezért van, hogy nyuga­ ton kezdődik az egész avantgarde: a kubizmus, a fauvizmus, a szür­ realizmus, a szuprematizmus, a futurizmus, az expresszionizmus, a konstruktivizmus. És a szintetikus kubizmus - foly­ tatta másik barátom - meg az absztrakt expresszionizmus; a pop art és az op art; a minimal art, a video art, a colour filed, az action painting, a post-painterly abstrac­ tion, az action piece. És hol marad a happening, a per­ formance, a body art, az újszenzibilitás és az újszubjektivitás; az egész transzavantgarde?! És a sharp-focus-realism? Meg a szocialista realizm? Az keleten! Mint a leninizm.

93>

De a rayonizmus tényleg kele­ ten! Viszont nyugaton a ready-made, a hard edge, a combine painting, a dada, a ju-ju, a dip the fly... Nem beszélve a spurensicherungról! Szóval itt fejlődés van - vette vissza a szót szakállas barátom - , a divat azért rossz szó erre. Ha keleten születne valami előremu­ tató, a nyugat venné át. Vitatkozom - jelentette be iroda­ lomtörténész barátom." 56 Érdekes, hogy Fejessel szinte egy időben Hamvas Béla egy más kombóban találta meg a bűn for­ rását: „M indig csak a futball, a divat és a margarin." (HAMVAS é.n.) 57 Jellemző adalék, hogy a regény tévéfilm-adaptációjában (MlHÁLYFI 1971) az örök Lucifer, Kálmán György személyesítette meg a cinikus Tibort, aki ellen­ pontozza a rokonszenves, a szo­ cialista társadalompolitika kirakat­ bábujaként megjeleníteni kívánt fontos férfi szereplőt (Huszti Péter).

A nagyvárosi felgyorsult és formális életvitelhez való alkal­ mazkodás külön nehézséget okozott a rengeteg vidékről fö l­ került, paraszti hagyományaiból „kivetkőzni” kénytelen mun­ kásnak. Számukra idegen világ maradt a klasszikus értelem­ ben vett (és polgári mintákra építkező) vendéglátás. (H av a d i 2006b: 346.)

A hatvanas, valamennyire a hetvenes évek hivatalos művészete a társa­ dalmi mobilitás nehézségeit gyakran ábrázolja azzal, hogy a főhős nehe­ zen forog a városi privát/szubkulturális élet színterein. Kertész Ákos Makrája elrohan a rajziskolából, ahova újdonsült barátnője viszi el. Fejes Endrénél általában a magánéleti szórakozások a karakterek határozott kontúros megrajzolásához szolgáltatják a hátteret. A Rozsdatemetőben a proletár családi ünnep történelem feletti kulisszái (rántott hal, túrós csusza, brügecsi bor) a maguk tragikomikus módján jóform án az egyet­ len konstans állapotot jelentik a többgenerációs család széthullásában, míg ugyanebben a regényben a presszó következetesen a városi diszfunkcionalitás, a házasságtörések és a végső degeneráltság, a csokoládéflipp szopogatásának a helyszíne. Ifjabb Hábetler a szocialista társa­ dalom szent vadembere így bődül el, rosszallva húga szórakozási szoká­ sait: „Dzsessz, tánc, esokoládéflipp!" (Fejes 1962: 192.).“ A Támaszpont című novellában pedig így mulat a galcsi (galeri):

Amíg [a lányok] egyvalakihez tartoznak, tiszteletben tartjuk, más nem száll rá. Kivétel a házibuli. Az más. A bugyibulinál kalapban a bugyik, mindenki csak tapogat a finom selyem után. Vagy sörösüveget pörgetünk a szoba közepén, aki felé megáll, azt viszi el a pörgető. A kis kégliben sok ember szo­ rong egymás mellett, ilyenkor nem fázik senki. Amerre néz de hát ez megszokott dolog. (Fejes 1973: 346.)

Sarkadi Imre A gyáva című kisregényében (1961) a baráti összeröffenés is lényegében azt a célt szolgálja, hogy panoptikumszerűen meg­ mutassa a budapesti művészelittel kapcsolatos korabeli sztereotípiá­ kat.57 E munka nagyjábóli kortársában, az Oldás és kötésben Jancsó meggyőzően ábrázolja a művészbulit a bűnös Babilonként, ahol a ven­ dégek döglött libákról szóló kísérleti művészfilmet néznek, amelyet aztán kabarészínházba illő, túlrajzolt sznobériával beszél meg a közön­ ség. A jelenet végül egy rock'n'rollozó infernóba torkollik, amely buli-

94

M A D OK - F Ü Z ET EK

8/2013

44. kép. Kicsi a rakás. A kép forrása: Sándor Pál Bohóc a falon című filmje (1967)

ból a hanyatt-hom lok elmenekülő főhős szakorvos (Latinovits Zoltán), most már érthetően, meg sem állhat nádfedeles falujáig, ahol a bőgő marhák és a hamarosan agronómusvégzettséget szerző menyecske mel­ le tt békére lel. A mai szemnek immár mulatságos, ahogy Sándor Pál 1967-es filmjében (Bohóc a falon) egy, a tinédzserlázadást megjelení­ teni kívánó házibulit ábrázol, amely jól nevelt zsúrnak tűnik a korabeli sajtó galeripánikoló híradásaiban foglaltakhoz képest, nem is beszélve az olyan cizelláltan orgiasztikus dorbézolásokról, m int a nevezetes, Kenedi (1992), Molnár Gál Péter (2004) és Kisfaludy András (1995) által is megörökített Semmelweis utcai szilveszteri buli 1964-ben. Láthatóan minden korszak és minden kulturális alapállás számára lényeges az éjszakai élet kontextusa, beszéljünk Swing Tóni táncáról a tánciskolában (Dalolva szép az élet, 1950) vagy Bódy Gábor táncáról (m int katolikus pap) A kutya éji dala (1983) egyik utolsó jelenetében a Fiatal Művészek Klubjában. Már a nyolcvanas évek többféle módon fog hozzá a házibuli feldolgozásához. A Hungária együttes szeplőtelen retróvállalkozásában (Limbó-hintó, Hotel Menthol), a Megáll az idő (Gothár

4 5-46. kép. A „m ú lt” (1964) és a „modern jelen” a Caola Exotic pumpás dezodor reklámjában. A kép forrása: Sas István Caola Exotic reklámfilmje

Péter, 1981) bulijeleneteiben vagy éppen a Caola Exotic dezodor rek­ lámjában az 1964 felira to t viselő, gondosan antikra barnított jelenetben (lófarokkal, szalagos magnóval és tviszttel) a házibuli már egy magától értetődőnek tűnő közös referenciát sugall az 1980-as években. Ahogy a demokratikus ellenzék közös emlékezetük létrehozásaként nekilátott a kollektive a lko to tt Napló írásának,58 az informális együttlétek mondén helyszíne, a házibuli is immár határozott intézményesü­ lési kontúrokat m utat Hans Magnus Enzensberger budapesti napjainak - némi mitizálástól nem teljesen mentes - naplójegyzeteiben:

Ha besötétedik, elkezdődnek a „buli”-k. A buli rögtönzött party; hangos, zavaros és minden előkészületet nélkülöz. Meghívás nincs, hangtalan dzsungeldobok rendszere gondoskodik róla, hogy minden illetékes pontosan megjelenjen. A buli helyszí­ néül szolgáló lakás megkopott polgári jóm ódról tanúskodik. Többnyire valamelyik ,jobb” városrészben található: a Duna-

parton vagy a budai hegyek között. A szobákban aszketikus rendetlenség uralkodik. Mindenütt kéziratok, szobrok, rozzant bútorok, hatalmas szekrényeken kartondobozok tornyosulnak. Egy szecessziós konzolon varázsszemes, 1950-ből származó rádió, a konyhában tiszteletre méltó gáztűzhely, a polcokon könyvek öt nyelven. Bőrzakók, kopott vasárnapi öltönyök, punkfrizurák. A bohémság lehelete, egy kevés nagyzási hóbort, bámulatos műveltség. A buli a legjobb út ahhoz, hogy megismerjük a magyar ellen­ zék belső világát, a normáit, a szarkazmusát, a kódjait, a szo­ lidaritását, pletykáit, rögeszméit, elfáradásait, önmarcangolását, vitáit, kibéküléseit, diadalait és neurózisait. Itt megvetnek minden kényelmet, itt nem számít az anyagi siker, csak a til­ takozás, a tartás, a kívülállás, a vodka és az integritás. Olyan szigor uralkodik itt, melyet csak az önirónia tör meg. (Enzensberger 1992: 108.)

Az

éjszakai

élet

mint

populáris

nyilvánosság

a

sz oci al i z musban

58 A Napló (B arna 1990) kevésbé a napi apróságok megörö­ kítésének, mint inkább - ismét csak valamiféle demokratikus nyilvánosság imitációjaként, kicsi­ nyített másaként - a szerzői kör útkeresésének dokumentuma, mondván, milyen értékek és stra­ tégiák szerint kell politizálniuk és élniük.

95>

Enzensberger, aki a demokratikus ellenzéket rokonszenves arcéllel raj­ zolja útleírásában, pontosan érzékeli: a buli a legalkalmasabb eszköz arra, hogy „megismerjük a magyar ellenzék belső világát". Azt azonban valószínűleg nem tudta, hogy ez nem véletlen: a buli és általában a közösségi időtöltés afféle pótnyilvánosságként funkcio n á lta nyolcva­ nas években, azaz nem csupán eszköz volt, hanem önmagában értel­ mezhető cél is a demokratikus ellenzék napirendjében. És ennek az intézményesedési folyamatnak a következő lépése immár az, hogy az amúgy egy szubkulturális körbe tartozó városi értelmiségiek létrehoz­ zák szamizdat folyóiratukat, a Beszélőt, amely viszont a rendszerváltás politikatörténete és egyben a magyar sajtótörténet megkerülhetetlen fejezete. - Még csak a Gabcsikovónál tartanak benn. Utána lesz még egy óra zsidókérdés, aztán táncolhatunk - mondta barátom, C., valamikor 1987-88 körül egy házibuliban. Gunyoros megjegyzése szintén utal a házibulik intézményesedésére, mely fejlemény - minden későbbi nyilvánosság­ történeti jelentősége ellenére - az inkább dionüszoszi napirend felé o ri­ entálódó kortárs résztvevő számára immár je le n the te tt terhes ritu a lizáltságot és ceremonialitást. A házibuli, biztosan kaotikus mintázata miatt, m indamellett gyakran szerepel haláltáncjelleggel a kortárs és a visszatekintő értekező és művészeti reflexiókban.59 Erdőss Pál (1981) A dj király katonát! című filmjében a karácsonyfa alatt nemi erőszak­ kal végződő házibuli csak egy a sok olyan nyolcvanas-kilencvenes évek­ beli filmes vagy szépirodalmi buli közül, ahol a dolgok még a korábbi­ akhoz képest is katasztrofális fo rd u la to t vettek. A mai kortárs kom­ mentárok közül, ha jó l értem Békés Pál Állva temessetek című novel­ láját (2007), a megöregedett galeri mai búcsúbulija, nem lévén több vállveregető semmitmondó handabandázásnál, földszintes infernóként pontos lezárása a közösség nyomorúságosán önáltató életének. Krémer Balázs (2002) fontos társadalm i-politikai funkciókra m utat rá a házibu­ li intézményétől búcsúzva:

59 „Dagi Mulligan házszentelő bulija immár negyvenedik órájába lépett" - szól Pynchon Entrópia című, valamikor az ötvenes évek végén, Washington D. C-ben ját­ szódó novellájának (1981) kezdő­ mondata, mely elbeszélés mint programszerű modern itáskriti ka emblémaszerű darabja lett a formá­ lódó posztmodern szenzibilitásnak.

96

A zt a hajdani sajátos kelet-európai értelmiséget leginkább a felelősségérzete különböztette meg a világ más részein őshonos, egyetemet végzett „professionaP’-októl. Ez az elva­ rázsolt, heti rendszerességgel bulizó, a bulik konyháiba mene­ külve, vörösbor mellett világmegváltó, szabadságát barátsá­ gokban, intimitásokban és promiszkuitásokban kiélő értelmi­ ség leginkább abban vo lt más a nyugati kollégáktól, hogy legalább álmaiban, vágyaiban, vörösboros révületeiben és

MA D OK - FÜ Z E T E K

8/2013

47. kép. „Haverok, buli, Fanta.” Részlet a Fanta szénsavas üdítőital reklámjából. 48. kép. „A buli színe.” Az MSZP kampányplakátja.

darvadozó hajnali világmegváltásaiban, megeshet, hogy nai­ van és hülyén, de válaszokat keresett a társadalom égető gondjaira, a társadalmi fejlődés, haladás sorsdöntő kérdéseire. Hihetetlenül progressziv szerep volt ez, hiszen e félrészeg, félig kábult révületben, minden más külső körülmény ellené­ re, fenn lehetett tartani az álmodozás képességét, a kissé sámánisztikusan, a sorok közé kódolt írás és olvasás képessé­ gét, azt az utólag teljesen megmagyarázhatatlan intellektuális közállapotot, amelyben a közélet témáiként voltak fenntart­ hatok a társadalom, a gazdaság és a politika olyan kérdései, amelyek másképpen nem lehettek volna a közbeszéd témái. És azt a társadalmi státuszt, amit e virágnyelven és sámánisz­ tikusan hadovázó értelmiség épp azzal vívott ki magának, hogy cirkalmas szózuhatagaiban a többieket is érdeklő és érin­ tő ügyekről próbált meg beszélni. - Nos, ez a bulizó, vörösbort ivó, révületeiben a rögvalóság sáros összefüggésein felülemel­ kedni képes értelmiség mára éppúgy eltűnt, amint eltűnt min­ den felelőssége is. (K rémer 2002)

1

I

A nyolcvanas években a szórakozás félprivát terei ekkor már erősen d if­ ferenciálódva, pluralizálódva a rendszerváltást követő nyilvánosság­ szerkezet alapvonalait kezdik megelőlegezni, ugyanis a házibulik, a szamizdatszerkesztőségek, a tudományos vitakörök, a repülő egyetemek és a szobaszínházak laza hálózatából egy politikailag öntudatos második nyilvánosság alapvonalai rajzolódnak ki, párhuzamosan egy egyre karakteresebb nyilvános alternatív szórakozóhely-hálózattal, amely in­ tézmény végül is egy idő után okafogyottá tette azt a szokást, hogy bárki is a lakásán lásson vendégül ismerősöket és ismeretleneket. A rendszerváltást követő kommerciális kultúra pedig magától értetődő módon sajátítja ki immár a legkülönfélébb célokra a buli fogalmát, ha mobiltelefont, cigarettát, szénsavas üdítőitalt vagy szocialista minisz­ terelnököt kíván ránk tukmálni.

3. Pluralizálódó nyilvános szubkultúramezó' a Kádár-rendszerben Egyébként nem lenne jó, ha a KISZ bárkivel is versenyezne abban, hogy ki tud jobban szórakoztatni, hiszen én a KISZnél jobb szórakoztató szervet is tudok, például a vendéglátóipart, amely ebbe újabban eléggé belelendült, s tud már szó­ rakoztatni. (KÁDÁR 1970/1975: 300.)

S miközben [az Abbázia kávéház asztaltársaságában] Csató valamelyik soros témáját - mondjuk az uruguayi tupamaro gerillamozgalom és az ottani földbirtokviszonyok igen bonyo­ lult összefüggését vagy a Jancsó-fdmek jelképrendszerét taglalta, lehetetlen volt olykor nem elmerülni a lány [Mimi] ovális arcának, sötét szemének és vastag ajkának látványban. (D alos 1995: 91.)

Az elmeorvos is kérdezte, mik ezek az írások. Szürrealista szö­ vegek, mondom, egy művészeti program, amin dolgozom. Eleinte én se tudtam, mi az, de addigra már kikristályosodott bennem, hogy az edwinizmus egy zászló, amit olyan szél lobog­ tat, ami nem fúj. Na, ez borzalmasan tetszett mindenkinek, így került be a jegyzőkönyvbe, én pedig az elmemegfigyelőbe. (ef Zámbó Istvánt idézi S z Őnyei 2005: 631.)

Az

éjszakai

élet

mint

populáris

nyilvánosság

a

szoci al i z mu sb an

Első látásra erőltetettnek tűnhet a lakásnyilvánosságban és a nyil­ vános tereken (presszókban, szórakozóhelyeken, kulturális intézmé­ nyekben vagy éppen az utcákon) zajló éjszakai élet fogalmi elkülöníté­ se és külön szakaszban tárgyalása, és valóban, gondoljunk csak bele, miben is különbözne dr. Végh szalonjának tevékenysége attól, hogy nem a Rákóczi téri cselédszobában diskurálnak, hanem a Váci utcai Muskátli presszóban. Az életvilág szerkezetei szempontjából minden egyezőség ellenére van egy fontos különbség a lakás és a nyilvános tér között, mégpedig az, hogy a cselekvő a nyilvános térben annak biztos tudtával tesz valamit, hogy kilépett a magánszféra óvó rejtekéből, mely tényezőt számos norma, különösen a büntető törvénykönyv, kitüntetett figyelemmel értékelt. A hatvanas években a magánterekből kibomló hálózatok lassan bir­ tokba vettek egyes belakható, kevésbé felügyelőnek gondolt) olyan nyilvános helyeket, m int a presszók, a kulturális intézmények vagy az ifjúsági klubok. E folyamat legnyilvánvalóbb szereplői a jampecek, aztán velük némi átfedésben a galerikbe verődő huligánok, majd az egyre inkább hippiknek nevezett városi nonkonformista fiatalok voltak.60 Jelen fejezet tárgya szempontjából azért nagyon fontosak a jampecek és az őket követő bohém életmód-szubkultúrák, mert saját maguk, továbbá a hivatalosság számára legfőbb „te ttü k" a kinézetük volt, m int arról e könyv első tanulmányában részletesen beszámoltam. Kenedi János a hivatalosságnak a huligánokkal még m int „burzsoá maradványokkal" szembeni propagandájának, illetve fellépésének kez­ detét az 1953 és 1956 közötti időszakra teszi, majd - m int mondja -, 1956 után minden nonkonformizmus a huligán bélyeget kapta. Valamelyest más célokkal, kissé más szociokulturális miliőt, ám nyilvánosságszerkezetileg hasonló form ációt alkottak a hatvanas években a galerik, illetve a hippik, mely csoportok számára, a jampecekhez hason­ lóan fontos, ám már más kódok szerint megjelenő szerepet játszik a nyugati populáris kultúrára hivatkozás. Míg a jampecek távoli, több­ nyire nem tudatosan követett mintája a zoot-suiter és a rock’n’roll szubkultúra, a hatvanas évek fiataljai egyszerre figyeltek az amerikai, brit, francia és olasz popkultúrára, illetve filmművészetre. A galerizás a hatvanas években már többféle politikai választ is kiváltott. A belügy (saját nyilvántartása szerint) 1961-ben Magyaror­ szágon 226 galerit (ebből Budapesten 119-et) számolt fel (hogy ez mit jelent konkrétan, az nem teljesen világos a dokumentumok alapján S zönyei 2005: 183.), ugyanakkor a sajtóban kampányszerű cikkek jelen­ tek meg a galerik, illetve a huligánok ellen. Ám már a hatvanas évek első felében az ifjúságpolitikában a rendőrségi fogdától jócskán eltérő

60 A jampecek szerepét az ötve­ nes évek társadalomtörténetében ékesszólóan mutatja be Horváth Sándor (2000 és 2004) és Kari Brown (2004), így jelen tanul­ mányban csak jelzésszerűen tár­ gyalom e kérdést.

97>

olyan kezdeményezések léptek versenybe a fiatalság szabadidejéért, mint a könnyűzenei műsorok a tévében és a rádióban, a KISZ által gründolt popkulturális sajtó (Ifjúsági Magazin, Magyar Ifjúság) és az olyan szórakozási lehetőségek, m int a Budai Ifjúsági Park (m egnyitott 1961. augusztus 20-án), továbbá a KISZ tám ogatta ifjúsági klubok szerte az országban. Egy KISZ-intézőbizottsági dokumentum világosan fogal­ mazza meg a politikai vezetés álláspontját: A kispolgári individualizm us, a közöny és a passzivitás tala­ já n termékenyülnek meg a N yugatról számtalan csatornán hozzánk ju tó egzisztencialista életjelenségek: a furcsa és több­ nyire egészségtelen „hobby” -k, az esetenként erköcstelenné fa ju lt „h á z ib u lik ” és a tánczene erotikussá to rz íto tt ritmusába „m enekülő” fiatalok gátlástalan kilengései. (S z ö n y e i 2 0 0 5 : 18 2.)

A gyarapodó és egyben pluralizálódó nyilvános szubkultúratér kulturális földrajzának k o n tú rja it jó l m utatják maguk a helyszínek, ahol a fiatalok szabadidejükben összegyűltek. A privát szférából a nyilvános térbe kilépő baráti körök és egyéb lazább szerveződések legnyilvánva­ lóbb találkozási helyei a vendéglátóipar helyszínei voltak. A korszak ifjú ­ sági kultúráját tárgyaló dokumentumfilmek és visszaemlékezések fo n ­ tosnak tartják felsorolni a korszak törzshelyeit, ahol - némileg a régi kávéházi kultúra szerkezetére emlékeztető módon - megfigyelhető a valamelyest stabilizálódó közönség rétegződése (K ozák 1997). Csak néhány példát említve, a Hungária (New York) kávéházban volt az elit irodalmi törzsasztal, a - Kisfaludy András Filmszemle-díjas dokumen­ tum film jében megörökített - Váci utcai Muskátliban a nonkonform művészek és egyetemisták jö tte k össze, a Belvárosi Kávéház egyes írók, a Váci utcai Nárcisz a bölcsészek, az Építészpince pedig a Vigília törzs­ helye volt.61 Kenedi János adja közre ezt a vallomást, melyben a gyanú­ sított beszámol törzshelyének tevékenységéről. Érdemes figyelni, hogy - valószínűleg a kihallgató által sugalmazott, netán diktált - term ino­ lógia hogyan avatja nyilvános politikai cselekvéssé az esti sörözéseket: 61 Hasonló csoportosulásoknak adott otthont a Kis Berlin, a Metropol Szálloda sörözője, a Luxor, a Negró és az Abbázia kávéház, a Dália presszó és a Bajtárs, to­ vábbá az Apostolok és a Kárpátia étterem (KOZÁK 1997).

98

Több m in t három éve rendszeresen lejárok a Pasaréti ú ti Vasas bisztróba. M integy másfél éve alakult ki ez a kisebb baráti tá r­ saság, akikkel itt hetenként egy-egy vagy két alkalomm al rendszeresen összejöttünk. [...] Ha most összegeznem kell az elhangzott beszélgetések lényegét, akkor azt úgy tudnám

M A D O K - F Ü Z ET EK

8/2013

meghatározni, hogy többnyire Magyarország gazdasági és p o litik a i függetlensége v o lt a téma. (Kenedi 1996: 44.) A KISZ, a különféle állami és fél állami (például a Hazafias Népfront) intézmények, továbbá az egyetemek és vállalatok által fe n n ta rto tt klu­ bok, kulturális központok, kiállítótermek és klubszínpadok jelentették a kibontakozó, főként a fiatalokat érdeklő, nyilvános társasági élet másik fontos helyszínét. Ez a szeéna bizonyos mértékben a fiatalságot a maga céljai számára megnyerni kívánó politikának köszönhette létét, mely elképzelés ugyanakkor gyakran adott lehetőséget autonóm célo­ kat követő elképzelések megvalósítására. Az olyan jám bor kezdeménye­ zésektől, m int a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat zenehallgatással egybekötött, vállalatok kultúrházaiban szervezett lemezvásárai (Lemez­ klubok 1962), csak egy lépés volt, amikor a Fővárosi Művelődési Ház, az Illés-együttessel együttműködve, létrehozta az Illés Klubot. A klub 1968-ban már heti ötezer levelet kapott a zenekar rajongóitól, akiknek amúgy évi 25 fo rin t tagsági díj fejében rendszeres hírlevelet küldött a zenekar életéről (Ötezer levél... 1968). Az ifjúsági klubok szervezése (mely valamilyen módon többnyire a KISZ-hez kötődött) 1968-1969ben ve tt nagy lendületet: 1974-re 2329, 1977-re 3414 klub m űködött Magyarországon (S zönyei 2005: 101.), míg a nem csupán az ifjúsági, hanem a Hazafias Népfront és más szervezetek által gründolt és fe l­ ügyelt klubok száma 1974-re 5-7 ezerre volt tehető (C zippán 1974). A zenehallgatásra szerveződő ifjúsági szubkultúrák intézményesedő, saját - olykor anyagi - függetlenségüket is kiharcolni képes szervező­ dései, a csereberén alapuló magnós és lemezklubok az alternatív kultu­ rális nyilvánosság csíráiként kezdtek működni. E folyam atjellem ző (és mulatságos) jelensége volt, amikor a klubok szervezői (nem egy közü­ lük a későbbi szórakoztatóipar neves DJ-je) hivatalosnak tetsző iratok fabrikálásával igyekeztek intézménynek elismertetni szubkulturális tevékenységüket, melynek tőkeképző erejét jól illusztrálja a tény, hogy a Magyar Rádió popzenei műsorai helyet adtak a magnós klubok zené­ inek, sőt a zenék tulajdonosai még pénzt is kaptak a rádiótól (S zönyei 2005: 174.). A Royal Szállodában pop- és dzsesszkoncerteknek o tth o n t adó Premier Klub szervezőit 1969-ben azért állították bíróság elé, mert kezdeményezésüket kulturális társadalmi szervezetként működtetve kötöttek szerződéseket, és folytattak üzleti tevékenységet ( fencsik 1968; dr . k . a . 1969). A nevezetesebb koncerthelyszíneknek a nyilvánosságban b e tö ltö tt szerepét a titkosszolgálat is elismerte azzal, hogy az olyan

szórakozóhelyek, m int a Fővárosi Művelődési Ház, a Józsefvárosi Ifjúsá­ gi Klub, az Almássy téri Szabadidőközpont, a Kassák Klub (és még jó néhány hely) rendelkezett úgynevezett objektumdossziéval - ez többek között azt is jelentette, hogy az illető helyen minimum egy beépített inform átor tevékenykedett (Szönyei 2 0 0 5 : 8 1 - 8 2 . ) . A nonkonformista, illetve avantgárd művészeti kezdeményezések szférája is sajátos nyilvánosságkezdeményként funkcionált a hatvanas években. Galántai György gyűjtése (1999) az avantgárd művészeti ese­ mények helyszíneiről 1965 és 1989 között jól mutatja, milyen esetleges szempontok szerint alakult a kulturális kormányzattal bújócskát játszó tilto tt- tű r t avantgárd kultúra megjelenése a hatvanas években, amikor is hol a MALÉV, az Ipari Épülettervező Vállalat (Iparterv) vagy a KFKI KISZ-klubjában, hol a székesfehérvári István Király Múzeumban, hol az Utasellátó Vállalat kultúrtermében, egyetemi kollégiumokban vagy épp a budapesti Állatkertben történtek fontos (olykor adminisztratíve tüs­ tént bezárt) kezdeményezések. Sasvári Edit pontosan azonosítja az avantgárd művészeti események nyilvánosságtörténeti szerepét:

A többnyire azonos törekvéseket képviselő művészek mintegy véd- és dacszövetségként léptek fel perifériális helyeken meg­ rendezett tárlataikon, míg a közönség e kiállításokat tájéko­ zódási pontoknak tekinthette. (Sasvári 2000)

A forradalom leverését követő, az „alámerülés'', hallgatás, tettetés fogal­ makkal jellemezhető légkörben önmagában állásfoglalásnak számított a tudatos másmilyenségével, idegenségével és furcsaságával tüntető avantgárd. A Szönyei Tamás Nyilván tartottak című munkájában köz­ zétett titkosszolgálati dokumentumok számos érdekes utalást ta rta l­ maznak arról, milyen politikai (azaz rendőrhatósági) jelentést tulajdo­ nítottak az avantgárd happeningeknek. A „Zenélők" fedőnevű ügy összefoglaló jelentése (keltezése: 1968. december 20.) szemmel látha­ tóan küszködve próbál fogást találni azon a jelenségen, hogy felnőtt, ép elméjű férfiak és nők abban lelik örömüket, hogy nyilvános alkalmak során rezzenéstelen arccal értelmetlenségeket szónokolnak:

A Ffappening igen különös eszmeirányzatot képvisel külföldi megalkotói szellemének képviseletében. Alapelgondolása abból az irracionális megállapításból ered, hogy a világon, s így a társadalmon belül semmi sem fogható fel a logika

Az

éjszakai

élet

mint

populáris

nyilvánosság

a

szoci al i z mu sb an

alapján. A cselekvések rugói ismeretlenek az ember számára, a cselekvések hatása kiszámíthatatlan; ezért a leghelyesebb emberi cselekvés (happening) az értelmetlen, összefüggéstelen cselekvések egymás után következése. (Szönyei 2005: 226.)

„A happening kitalálja azt a tevékenységi formát, mely erőszakmentesen megváltoztatja az államhatalmat'' - foglalja össze szorgalmasan az infor­ mátor62 a célszemély, azaz Szentjóby Tamás meghatározását a happeningről (S zönyei 2005: 344.). Ironikus és sokatmondó, hogy a happening, amely - teoretikusai szerint - a kapitalizmus adta választási lehetőségek által megvalósított kényszer destabilizálását tűzte ki célul, mennyire alkalmas vo lt a szocializmus normalizáló kultúrája destabilizálásához am it tükröz a politikai rendőrségnek a performerekre irányuló kitünte­ te tt figyelme. A „Schwitters''-ügy intézkedési terve leszögezi:

- N yílt adminisztratív, valam int operatív intézkedések útján bomlasztást kell végrehajtani a főbb szervezők körében. - Meg kell akadályozni a happening szervezők nyilvános sze­ replését, ...megállapítható, hogy a happening elterjedése az ifjúság eszmei, politikai fejlődésére káros, haladásellenes, az imperialista körök fellazítási politikáját elősegítő jelenség. (...) lehetetlenné kell tenni, hogy nyilvános fórumokat felhasznál­ hassanak a happening terjesztésére és népszerűsítésére. (Szönyei 2005: 245.)

A happening, a performance és a szituacionista őrjárat gyakran spon­ tán, gyakran meghökkentő tettei afféle UV-lámpa módjára teszik kéz­ zelfoghatóvá a konszenzuális hallgatás represszív jellegét, mely p o liti­ kai tettnél nem sok veszélyesebbet ismerhetett a forradalm at követő konszolidáció titkosrendőrsége. A happening ugyanakkor megszállás­ ként is értelmezhető, amikor nyilvános területen, a társadalom, illetve a hatalom normái által szabályozott és szankcionált beszédtérből kiha­ sít egy autonóm, olykor az action gratuit szabálytalansága által meg­ határozott darabot, mely tett, ismét csak a cselekvés immanens p o liti­ kai jellege m iatt érdekli a hivatalosságot (m int ahogy az ef Zámbó István és barátai ad hoc happeningjére hisztérikusan reagáló rendőrsé­ gi válaszból is kiderült 1969-ben). A Kenedi és Szönyei közzétette peranyagokban és titkosszolgálati dokumentumokban számos alkalommal felfedezhető az a momentum,

62 Az informátor az alábbi útravalót kapta tartótisztjétől: „A be­ szélgetés során a célszemély [Szentjóby Tamás] az alábbi kér­ désekre ad választ: 1. Mi a véle­ ménye a Heppeningről? 2. Fejtse ki véleményét az erőszakmentes­ ségről? 3. Mi a véleménye az államhatalomról?” (Szönyei 2005: 344.)

99>

63 E sajátos demonstráció fon­ tos elődje az az 1849-et, később 1956-ot követő szokás, hogy sok férfi körszakái It kezdett viselni, mondván, amíg a rendszer meg nem bukik, nem borotválkoznak. 64 „A fővárosi rendőri szervek 1968 elején, de különösen márci­ us és április hónapokban találkoz­ tak a hippie-jelenséggel, melynek lényege, hogy egyes fiatalok esetenként csoportokba verődve feltűnő öltözködésükkel (többszö­ rösen foltozott farmernadrág, virá­ gos, színes ingek, egyeseknél főleg angol nyelvű - jelvények) és magatartásukkal tetszelegnek és hívják fel magukra a figyelmet." 65 Innentől kezdve, a dokumen­ tum szinte kizárólag efféle kérdé­ sekkel foglalkozik, csak néhány fontos, jellemző példa: „C. J. külső megjelenésében is azonosulni igye­ kezett a hippiekkel. Piszkosan és elhanyagoltan járt, feltűnően nagy szakállt növesztett és mezítláb köz­ lekedett a Váci utcában. [...] A kiránduláson részt vevők egy részé­ nek külső megjelenését a teljes elhanyagoltság jellemezte, hosszú haj, szakáll, rongyos, többszörösen foltozott ruha, szakadozott, kifordít­ va viselt báránybőr mellény stb. [...] £...] a résztvevők közül jó néhánynak zakója és inge bútorszö­ vetből készült) [...] Április végén megjelentek a legkülönbözőbb fel­ iratú gombjelvények, melyek készí­ tői közül 1968. április 30-án izga­ tás, törvény, vagy hatósági rendel­ kezés elleni bűntett miatt eljárást indítottunk: [...] A megtartott ház­ kutatás során lakásán néhány tucat, fentiekhez hasonló és más feliratú jelvényeket találtunk: »Make lowe, not war« (szeretkezz, ne háborúzz) »Virginity is a luxury« (a szüzes­ ség luxus) »I want more LSD« (több LSD-t akarok) »I am a Yankee« (yankee vagyok)

100

hogy fiatalok a csoportos cselekvés révén szimbolikus módon igyekeztek megszállni a nyilvános teret, mely kísérletet a dolog komolyságát tükrö­ ző mértékben szankcionálta a hivatalosság. Ennek a gesztusnak a lege­ lemibb formája, amikor a fiatalok kinézetükkel, öltözékük aprólékos megválogatásával, stilizálásával stb. igyekeznek, olykor egyértelmű uta­ lásként kódolható állításokat tenni.63 Természetesen a külső stilizálása a nyugati viselet elterjedésének kontextusában, a divatos beat-, hippistb. kinézet elemei felhasználásával történt. A fiatalok viselete és a hiva­ talosság - beleértve az iskolakapuban álló igazgató, az utcán sétáló ren­ dőr vagy fiatalok csoportosulását nyíltan fényképező belügyi dolgozó -, továbbá a gyermekükért aggódó szülők tekintete a médiakutatásból ismert kódolás-dekódolás körforgás dialektikája szerint kapcsolódott össze, amikor is a felvett farmernadrág (később foltos-szakadt farm ernadrág, még később hippijelvény) a viselő autonómiájának fontos kife­ jezése volt, és így mozzanata a nyilvános tér kisajátításának-elfoglalásának, mely „üzenetet” a hatalom (mindenekelőtt a rendőrség, illetve a belügyi titkosszolgálatok) ennek megfelelő figyelemmel, illetve cselek­ vési algoritmusának megfelelően fordította le a maga adminisztratív nyelvére. A Kenyeres István (2001) által közzétett, rendkívül érdekes ren­ dőrségi dokumentumok (Budapesti... 1968a-b) szinte katalógusszerűen tartalmazzák, osztályozzák és értékelik a „látványbűn'' (változó) fogal­ mának alakulását 1968 nyári hónapjaiban. A májusi BRFK-dokumentum a „beat-hippi jelenségről''64 tulajdonképpen - ne felejtsük el, 1968-at írunk - meglepően pragmatikus és józan fogalmak mentén, illetve sza­ vakkal foglalja össze, miért is érdeklik a BRFK-t a hippik:

A fővárosban felbukkant hippie-jelenség (...) veszélye abban áll, hogy a nyugaton jelentkező (...) mozgalomból - elsősorban a munkakerülés, a szexualitás felfokozása, ferde hajlamok kifejlesztése, kábítószer-élvezet (LSD) kerülne át hozzánk. (Budapesti... 1968a)

Az ily módon megismert fiatalok száma 190 volt. Közülük 4 fő ellen büntető-, 5 fő ellen szabálysértési eljárást indítottunk, 45 főt rendőrhatósági figyelmeztetésben részesítettünk. (Budapesti... 1968a) A megjelenés m int performancia, azaz szándékot megvalósító cselekvés felfogása nem kizárólag a Belügyminisztérium politikai víziója volt, hanem a szocializmus represszív kultúrájának fontos eleme. A Zalai Hírlap publicistája Szörényi Levente sötétített üvegű Lennon-szemüvegének jelentését pontosan azonosítja:

...a drótkeretes, fekete koldusszemüveg, a torzonborz megjele­ nés egy magatartást, filozófiát takar. Mégpedig a fennálló tár­ sadalmi rend elleni lázadás magatartását, s egyben az emberi tehetetlenség filozófiáját arra, hogy a fennálló körülménye­ ken változtasson. A külsőségek tehát tehetetlen, céltalan láza­ dás a társadalmi konvenciók ellen, a magábazárkózás egzisz­ tencialista filozófiai talaján. (H. S„ 1967) Hasonló, esztétizáló-szociológiai következtetésekre ju t Darvas József, am int elnézi a táncoló fiatalokat egy római klubban 1968-ban:

Nézem a táncoló tömeget; ezt az ezer, önmagának rángatózó magányt. (...) S e táncban nincs se egészséges, se túlfűtött ero­ tika. (...) Életöröm se; szinte semmilyen érzelem, csak a moz­ gás, a halálra fárasztó mozgás öncélú rituáléja. (...) Nem sze­ retnék valamiféle mechanisztikus összefüggést teremteni a hippiklubok ilyen „szertartásai” és a diáklázongások között; bár úgy hiszem, a mélyben van valami rejtett összefüggés. (D arvas 1968).

Ami viszont egyedülállóan érdekes a dokumentumban, az a gondolati absztrakció, amelynek révén a BRFK (megspórolva magának mindenfé­ le csip-csup módszertani, illetve emberjogi kérdéseket) a „hippie-jelenségben" elképzelése szerint rejlő, a BTK-ban foglaltakat sok tekintetben kimerítő tételeket az egyszerűség kedvéért azonosította a hippik látvá­ nyával, azaz fizikai megjelenésével:65 A legkirívóbb öltözékűeket megismerésük érdekében és bizonyos visszatartási jellegű meggondolásokból igazoltattuk, személyi adataikat feljegyeztük, egyeseket közülük elszámoltattunk.

M A D OK - F Ü Z ET EK

8/2013

Fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy a fiatalok énstilizálási eljárásai, a bennük megvalósuló szándékolt vagy kevésbé szándékolt cselekvés, illetve a „felnőttvilág" - beleértve a tanárok, publicisták és rendőrök reakciói nem osztályozhatók egyértelműen valamiféle tudatos politikai cselekvésként, m int ahogy biztos volt olyan rendőr is, aki semmiféle politikai tartalm at nem lá to tt egy hímzésekkel díszített farmernadrág­ ban, csak egyszerűen visszataszitónak tartotta. Más szóval, a viseletben, a divatban, a kinézetben, a táncolásban megnyilvánuló radikális váltó­

zás értelmezésében (pontosan a jelenségek nem verbális jellegénél fogva) számos kétértelműség, poliszémia, tettetés, alakoskodás, kamuflázs nyilvánulhatott meg, amely éppúgy alkalmat adhatott a vagabund fiatal szerepének eljátszására, m int a tettetésére, mely azonban szintén sokféle hivatalos reakciót eredményezhetett. Ha kizárólag az „elnyomás kontra ellenállás" ellentétpárján alapuló felfogáson keresztül szemlél­ nénk a fiatalok performatív stilizálási kísérleteit, lényegében megismé­ telnénk a Belügyminisztérium korabeli dokumentumaiban felismerhető logikát, amely szerint a fiatalok nyugati m intát követő hippiöltözködé­ se önmagában valamiféle felforgató cselekedet. A nyilvánosságba kilépő fiatalok külsejében, cselekvésében rejlő plu­ ralitás feltárása révén felbontható a hidegháborús (mi kontra ök, elnyo­ mók kontra elnyomottak) emlékezés adta víziók és a mindennapi élet, illetve a politikai cselekvés egy plurálisabb felfogása.66 Alexei Yurchak tanulmánya a hetvenes évek egyik leningrádi nonkonformista csoport­ járól - az abszurd halálkultusszal kísérletező nekrorealistákról - meg­ mutatja, hogy a különféle alternatív szubjektivitásokkal kísérletezve mellékessé tu d o tt válni számukra Albert 0. Hirschmann „voice vs. loyalty” dilemmája (1970), amikor életmódjukkal - Alexei Yurchak ezt kísérleti életmódnak (experimental living) nevezi (Yurchak 2008: 201.) remény nyílott az „exit" alternatívára.67Yurchak elmondja, hogy e csoport számára (és szinte mindenki másnak Keleten és Nyugaton) a kommunis­ ta hatalom mindenhatónak és örökkévalónak tűnt, mégis igyekeztek nem létezőnek tekinteni. E motívum másik megnyilvánulásának tartha­ tó valamennyire az életmódszerűen űzött alkoholizálás is, mely cselek­ vés magától értetődő módon kívül helyezi a cselekvőt a rendszer lojali­ tás-kalkulusának értelmezési tartományából. Ahogyan a hivatásszerűen űzött iszákosság latens politikai cselekvés jellegét öltötte, éppúgy válha­ to tt poétikai stratégiák fontos szervező elvévé, az önmegismerés/önbeesapás eszközévé, lásd például Venyegyikt Jerofejev, Hajnóczy Péter vagy Petri György idevágó dolgozatait.68 Visszatérve a viseletén, a viselkedésen és a nyilvános megjelenésen keresztül perform ált politikai-antipolitikai állásfoglalások kérdéséhez, szembeötlő, hogy az 1970-1973 közötti március 15-ékhez fűződő ren­ dőrségi, illetve bírósági dokumentumok milyen sok teret szentelnek a (másképp) ünneplő fiatalok kinézetének. „Jelbeszéd az életünk", mondja Koncz Zsuzsa 1973-as lemezén, és valóban, az egyik hatósági dokumentumban megemlítik Jancsó Miklós film je it, melyeket a tanú szerint csak az egyetemisták értenek meg, ezt követően egy rendőrségi dokumentum akkurátusán felsorolja az ujjakkal való jelbeszéd (egy hüvelyk fö l: OK, stb.) egyes elemeit (K enedi 1996: 104., 105.). M in t ez

Az

éjszakai

élet

mint

populáris

nyilvánosság

a

s z o ci al i z mu sb an

kiderült a korábban em lített rendőrségi jelvényértelmezési kísérletekből is, olykor csak egyszerűen az átlagostól eltérő öltözet váltotta ki a ha­ tósági figyelmet. Az alábbi cipődíszítési ügy (melynek vádlottja végül egy év fegyházat kapott halmazatilag 1971. március 15-hez fűződő tetteiért) kihallgatási jegyzőkönyvét (kelt: 1972. április 14.) olvasva nem lehet nem látni Örkény István gunyoros vigyorát a sorok között:

Kérdésére elmondani kivánom, hogy 1971. december elején Rácz Dániel [...] ismerősömnél tartózkodtam, mikor felvető­ dött bennem, hogy vörös csillagokkal díszítsem a cipőmet. Rácz Dániel lakásán kértem vörös posztót, melyből ott a la­ kásban kivágtam körülbelül nyolc centiméter átmérőjű csilla­ gokat. A posztóból kivágott csillagokat ott a lakásban a raj­ tam lévő posztócipő orrára felragasztottam. Rácz Dániel meg­ kérdezte tőlem, hogy miért csinálom ezt. Én erre azt válaszol­ tam, hogy „ezek a vörös csillagok vezérlik lépteim” . Ezt köve­ tően, mivel más cipőm nincs, állandóan ebben a cipőben já r­ tam mindkét orrán a felragasztott vörös csillaggal. (K enedi 1996: 92.)

Ez a tanúkihallgatási jegyzőkönyvrészlet ékesszólóan fogalmaz:

[1970. március 15-én...] a csoportban több maxi-nagykabátos, feltűnően öltözködött és az átlagosnál jóva l nagyobb kokárdát viselő, vagy karszalagot hordó fiatal volt. [...] Határozott megítélésem, hogy magatartásuk tüntetésszámba menő felvonulás volt... Tanúkihallgatási jegyzőkönyv (Idézi Kenedi 1996: 11.) Az alábbi tanúkihallgatási jegyzőkönyvben nem tudni, hogy a „tü n te ­ tésszámba menő felvonulás" a kihallgató tiszt által sugallt fordulat-e, vagy a tanú saját kifejezése, és azt sem, hogy ő csak „belelátta" a tü n ­ tetést a felvonulásba, vagy e fo rd u la t nagyon is a felvonulók szándéka szerint történt, és úgy vonultak, hogy az tüntetésnek lássék. A nyilvá­ nosságba kilépés kommunikatív, kimondottan célirányos momentumá­ ra m utat rá vallomásában egy felvonuló:

Azt akartam, hogy az emberek lássák, hogy a fiatalok tudnak szerveződni maguktól, nemcsak piszkos jelszavakat kiabáló „Nagyfa-galerivé”, hanem március 15-ét idéző dalokkal is. (K enedi 1996: 17.)

»I am a Supermann« (felsőbb­ rendű ember vagyok) »I love Mao« (szeretem Mao-t.) [...] A nyomozói és közrendvédelmi állományt időben és részletesen eligazítottuk, hogy az olyan izgató szövegű jelvényeknek viselőit, mint »ne dolgozz, aludj«, »a szüzesség luxus«, »hippie ne dolgozz«, »sze­ retem az LSD-t«, »több LSD-t akarok«, állítsák elő, viselőit fi­ gyelmeztessék, és a jelvényeket vegyék el. Amennyiben a jelvény szövege nem izgató tartalmú, de a felirat az idegen nyelvű szöveg miatt nem megállapítható, azt igazoltatás után vegyék el. [...] Mintegy 10-15%-uk jellegzetesen elhanyagolt külsővel, többszörösen foltozott, kopott, szakadt ruházat­ ban (virágos ing, kifordított bekecs stb.) hosszú hajjal, szakállasán, egyszóval hippie-huligán külsővel jelent meg. A fiatalok közül csak néhányan viseltek hippie gombjel­ vényt. Megállapítást nyert, hogy a Vigadó térbe torkolló utcák bejára­ tánál hangadók figyelmeztették a jelvénnyel érkezőket, szerveink jelenlétére és mindenkit felszólí­ tottak a jelvények elrejtésére. A biztosításban részt vevő rendőri szervek - közrendvédelmi állo­ mány, egyenruhás fotósok, nyo­ mozók láttán sokan még a hajóál­ lomáson szétszéledtek, visszafor­ dultak, lemondtak a kirándulás­ ról.’’ (B udapesti... 1968a) 66 A szocializmusra emlékezés ezen egyik kulcskérdése nem csu­ pán ezoterikus történésztéma: pél­ dául az egykori besúgók tettének elbírálásakor fontos, hogy lássuk, milyen alternatívák közül válasz­ tott a beszervezett informátor, mely választási lehetőség a mából visszatekintve egyszerűen annyi, hogy az igaz ember vagy a gazem­ ber szerepét választotta-e. 67 Yurchak említett és egy másik (1997) tanulmányában

101>

hangsúlyozza a nonkonformista szubkultúrák autonómiáját, a rendszer explicit (KGB) és im pli­ cit represszióival szemben. Kívülállóként (és a hasonló párhu­ zamos hazai történetek felületes ismeretében) túlzásnak tartom Yurchak optimizmusát, mivel a szocializmus inkoherens és önkénnyel teli kultúrájában kevés­ sé valószínű, hogy a hatóságokat a jog vagy a saját szabályaik kor­ látozták volna a nonkonformista kezdeményezések elnyomásában lásd például e szakaszban koráb­ ban a performance-ok keltette heves hatósági reakciókat. 68 Egy nyugati diplomata 1955-ből származó beszámolója is kiemeli az ivás jelentőségét (OSA ITEM No 1380/56): „A rumivás ijesztően terjed, és a »szakér­ tők« szerint a »búfelejtő italok« közül a leghatékonyabb a »Matrózfröccs«: málnaszörp, rum és szódavíz keveréke. Ennek »elő­ nye«, hogy már egyetlen pohár is önkívületig lerészegít, és »igen kellemesen lehet tőle okádni«." 69 Vizsgálati terv „Táncsics” fn. ügyben. [1971. március 15-én] .....ismeretlen személyek [...] öntevékeny szavalatokkal és beszédekkel egybekötött ünnepsé­ get, valamint nemzetiszínű szala­ gokkal szobordíszítést hajtottak végre." (KENEDI 1996: 26.) 70 [1971. október 6-án] .... izgató tartalmú beszédet mon­ dott", „...fejtettek ki toborzó tevé­ kenységet" (KENEDI 1996: 27.).

102

A nyilvános tér szimbolikus elfoglalása, kisajátítása természetesen min­ dig a hivatalosság alkotta szabályokra adott kreatív és illékonyán vál­ tozó taktikák révén valósult meg. Ehhez a hatvanas években elég vo lt a nyugati beat-, illetve hippikultúra külsőségeit lemásolni. A KISZ Budapesti Bizottsága által 1963-ban a Sportcsarnokban rendezett beatkoncerten előírásszerűén tom boló tömegből már sokakat visz el a rendőrség (Szőnyei 2005:166.), ugyanebben az évben hasonló figyelmet kap a balatonboglári huligántalálkozó (S zőnyei 2005: 395.), és a hatva­ nas évek végén évente történik nagyobb nyilvános konfrontáció, olyan szubkulturális megnyilvánulások kapcsán, melyek egyre tudatosabban valósítják meg a megszállás, a kisajátítás momentumát: a Kisstadionban ta rto tt Spencer Davis Group-koncerten 1967-ben ismét konfrontáló­ d o tt a tömeg a rendőrökkel (S zőnyei 2005: 186.), és az 1968-as hippiki­ rándulást a Hűvösölgybe és (kétszer) a Dunakanyarba, továbbá az 1969 júliusában ta rto tt két budapesti „hippisétát" immár nagy figyelemmel kísérte a rendőrség (S zőnyei 2005: 293.). 1965-ben egy művészeti vitá­ ról a Fiatal Művészek Klubjában így számol be Kristóf A ttila a Magyar Nemzetben:

Egyik hozzászóló ilyen tanácsokat adott Gyémántnak: „Az átváltozás korában nem értik meg, miről beszélsz. Elkövetted azt a nagy, heroikus tettet, hogy azt hitted, ugyanazzal a mér­ tékkel mérnek, m int te tenmagadat. Tartsd meg a gondolatai­ dat, nem ért meg az idő arra, hogy a benned már meglévő dolgok tudatában beszélhess. Odaadtad hátadat a tépőknek és orcádat a szaggatóknak. A te művészeted a valóságon túli világ ostroma.” Úgy emlékszem, a hozzászólóval szilveszter éjszakáján talál­ koztam már, azt mondták, a foglalkozása röntgenorvos és elektronikus zenész. (K ristóf 1965)

fontos politikai cselekvéssé, mely momentumra Szász István utal egy megjegyzésében a Muskátliról szóló Kisfaludy-dokumentumfilmben (1995): „Maga az életmód volt a szembenállás", mely állítás visszakö­ szön Kenedi János megjegyzéséből ugyanebből a film ből: „A kultúra és az életveszély összetartozott." A nyilvános szereplés fontos expresszívperformatív tulajdonságára m utat rá egy inform átori megjegyzés (egy BRFK-nyomozati anyagban) az 1971. márciusi diákmegmozdulások egyik résztvevőjéről:

Mehlhoffer Péter részéről tapasztalható egy olyan felfogás, hogy a költőhöz hozzátartozik a „petőfieskedés” , a hibák elle­ ni harc olyan módon, hogy m int költőnek, neki ez kötelessé­ ge, elhivatottsága. Személy szerint úgy érezte, hogy neki mint költőnek szerepelnie kell, és ugyanebből a meggondolásból bármit megengedhet magának. (K enedi 1996: 34.)

A nyilvánosságba kilépve cselekedni kívánó fiatalok számára fontos lehetőséget nyújtottak a hivatalosság által szervezett nemzeti ünnepek, felvonulások, csoportos utcai megmozdulások. Ez néha nem jelentett mást, m int a Himnusz lelkes éneklését (különösen a magyar-szovjet válogatott focimeccsek alkalmával), vagy a csoportos masírozást az utcán március 15-én. 1970-ben egy rendőrségi vallomásban egy előál­ líto tt fiatalember így foglalja össze csoportjuk aznapi programját:

A Petőfi-szobornál eldőlt, hogy a Parlament felé, a Kossuth-szoborhoz megyünk. Útközben, mely a Váci utcán, a Vörösmarty téren és a Bajcsy-Zsilinszky úton vezetett, a következő dalo­ kat énekeltük el: Kossuth Lajos azt üzente, Esik eső karikára, Gábor Áron rézágyúja, Marseillaise, Klapka induló, Huszár verbung [sic!], Sej a mi lobogónkat. (K enedi 1996: 15-16.)

Dr. Végh László (hisz lenne más?) FMK-béli hozzászólása igazából per­ formance, performatív beszédaktus, melynek legfontosabb inform ációtartalma nem szemantikai értelme, hanem az, hogy nyilvános helyen hangzott el. Másfajta nyilvánosságnormát ve tt célba 1970 nyarán a Budai Ifjúsági Parkban rendezett Kex-koncerten Szentjóby Tamás. Őt „Farsangi" ügynök elmondása szerint „még a műsor befejezése előtt kidobták, mert nyilvánosan nézegetett valami nyugati lapot, amelyben nem ritkák meztelen fotók sem" (Szőnyei 2005: 319.). A kultúrával való expresszív-performatív foglalatoskodás nyilvános helyeken így vált

MA D OK - FÜ Z E T E K

8/2013

Az ünnepek öntevékeny megünneplése vagy a hivatalos ünnepség kisa­ játítása számos apró expresszív-szimbolikus elemet alkalmazott: 1948-as emlékhelyek hóvirágcsokros „magánkoszorúzása" (K enedi 1996: 17.), „al­ ternatív" ünnepi jelszavak - „Ki az oroszokkal! Sajtószabadságot! Szabad­ ságot a népnek!" - skandálása (K enedi 1996: 21.), 1972-ben röpcédulázás - „Szabad nemzeti ünnepet követelünk!" (K enedi 1996: 81.) -, spontán, előre nem tervezett szónoklatok, szobrok feldíszítése69, további résztve­ vők toborzása70. 1971. március 15-én kiszedték a Petőfi-szobornál a piros

zászlókat a földből (Kenedi 1996: 46.), egy évre rá egy középiskolás lány Babits Mihály Petőfi koszorúi című versét legépelte és osztogatta a fe l­ vonulóknak.71 Ugyanitt a felvonulók fényképezik az intézkedő rendőrö­ ket, akik em iatt elviszik őket (Kenedi 1996: 49.). A rendőri intézkedések során gyakorta megesett, hogy a Himnusz éneklésével igyekeztek zavar­ ba hozni az intézkedő rendőröket (Kenedi 1996: 72.), és amikor egy fia ­ talember a kor divatos demonstrációs eszközét, a sit-int alkalmazta, nem késett a rendőrségi reakció:

....a rendzavarok között feltűnt egy - viszonylag szervezett, vagy azonos felfogás miatt gyorsan egybekapcsolódó - naci­ onalista és szovjetellenes kijelentéseket is hangoztató csoport. Többen kiváltak riasztó, tudatosan elhanyagolt külsejükkel. Sok résztvevőnél volt filmfelvevő és fényképezőgép, magne­ tofon, ami arra enged következtetni, hogy várták és tudatosan készültek a botrányos jelenetekre. (K urlanski 2004: 92.)

[Bratka László] Leült a Mátyás templom lépcsőjére, s azt kia­ bálta, hogy jogállamban élünk, mindenkinek joga van ott leülni, ahol akar, és ebben a rendőrök sem akadályozhatják meg. Nevezett személyt testi erőszak alkalmazásával kellett szolgálati gépkocsinkba betenni. BRFK, Jelentés, 1972. március 15. (K enedi 1996: 108.)

M int az kitűnik a március 15-éket övező hatósági intézkedésekről be­ számoló dokumentumokból, az utcákra tóduló fiatalok egyes csoport­ jai és a rendőrség között évről évre nő a feszültség, melynek lényege egyre nyíltabban az, hogy melyik félnek sikerül kisajátítania az ünnep te re it-id ő it; e huzavona során mindkét fél tudatosan használta a ko­ rábbi évek tapasztalatait.72 Jóllehet a rendőrségi dokumentumokból olykor nehéz eldönteni, mennyire tényszerű leírásai, vagy valamely tényállás irányába húzó narratívájuk az illető eseménynek, mégis úgy tűnik, hogy 1973. március 15-én nem csak a rendőrség készült fel az eseményekre.

...egyesek provokációs célzattal osztogatták a „Nemzeti Dal” több száz gépelt példányát, ezzel segítve a költeményt szava­ ló kórusok tevékenységét.

A hetvenes évek derekára az explicit módon autonómiára törekvő ifjú ­ sági szubkulturális mozgalmak jórészt visszaszorulnak. Ennek két fontos oka lehetett. Egyrészt valószínűleg kulturális csatornákon beszivárgott Magyarországra is az 1968-as napirendet elfelejteni kívánó közérzület, melynek révén a barikádok generációjának kisöccsei és húgai immár feszes designer jeanst viselve kergették az individualista örömöket a disz­ kóban, másrészt pedig Magyarországon a hatóságok komoly súlyt fek­ tettek a márciusi demonstrációk budapesti megakadályozására:

A munkásőrség és az Ifjúgárdisták polgári ruhás tagjait a Mú­ zeum kert felé vezető utakra állítja fel azzal a feladattal, hogy az olyan személyeket, akik feltűnően nagy, vagy a hagyomá­ nyos kokárdánál feltűnőbb nemzeti színű szalagot viselnek, beszéljék rá annak levételére. BRFK Terv javaslat, 1974. február. Figyelmeztetésben részesítettük azokat, akik már február 26-a körül kirívóan nemzeti színeket viseltek. PL Berde Áron, 21 éves gépmunkás, aki vállszíjas táskáját egy nemzeti színű zászlóval és egy kokárdával borította be... BRFK feljegyzés, 1974. március 13. (K enedi 1996: 171., 174.)

(K enedi 1996: 134.)

Egy 1973. március 20-i keltezésű MSZMP KB-feljegyzés (K enedi 1996: 144.) - melyről megint csak nem tudni, mennyire tendenciózusan fogalmaz - immár olyan fejleményekre utal, amelyek a hat évvel koráb­ bi amerikai háborúellenes tüntetések taktikájára emlékeztetnek: ekkor a médiatechnikailag jól felszerelt, Abbie Hoffman vezette Flower Brigade megmozdulásain ügyeltek arra, hogy tévékamerák és sajtófo­ tósok jelenlétében a rendőrök lehetőleg fotogén, törékeny nők kezéből csavarják ki az amerikai zászlót:

Az

éjszakai

élet

mint

populáris

yilvánosság

a

szoci al i z mu sb an

A hetvenes évek végének fejleményei az ifjúsági kultúrában - a nagy társadalmi, illetve médiafigyelemben részesülő csöveskultúra, a punk első kezdeményei sok szempontból leváltak a hetvenes évek nonkon­ formista tradícióiról. Míg 1970-ben még a Nemzeti dal szavalásával és Babits-versekkel igyekeztek a fiatalok meghekkelni a hivatalosság ural­ ta nyilvánosságot, rá tíz évre a Fekete Bárányok fesztiválon Nagy Feró m int a Nemzet Csótánya énekeltette meg a tízezernyi tizenévest a Hajó­ gyári-szigeten a dallal, melynek kezdő sorai így hangzanak: Schneider Fáni de azt mondta, nem kell néki piros szoknya...

71 A dologból rendőrségi ügy lett, ahol is a kihallgatáskor az egyik gyanúsított így vélekedett a vers­ osztogatás hatásáról: „Többek mondták, hogy ez a vers, illetve a vers közreadása az ünnepség után felér egy lázadással az álta­ lunk laposnak tartott ünnepség ellen.” (KENEDI 1996: 49.) 72 Az 1971. március 15-ei diákmegmozdulások részvevői bírósági ítéletének szövege egyér­ telműen fogalmazza meg a hivata­ losság álláspontját: „Közismert, hogy nemzeti ünnepeinket éppen demokratikus államrendszerünk­ ben mi is mindig megünnepeljük, de a fiatalok már említett egy cso­ portja mindent kihasznál abból a célból, hogy elkülönülten ünne­ peljenek s különböző nemzeti ünnepségeket cégérül felhasznál­ va antidemokratikus, sőt ellensé­ ges, nem egy esetben pedig kife­ jezetten ellenforradalmi jelszava­ kat is hangoztassanak...” (KENEDI 1996: 39.)

103>

73 A tervezett helyszínről a ha­ tóságok által kitiltva az alternatív fórumot három egymást követő napon ellenzékiek (Eörsi István, Jeles András és Kiss Anikó) laká­ sán tartották meg, főbb előadói: Susan Sontag, Danilo Kis, HansMagnus Enzensberger, Amosz Oz, Pavel Kohout, Timothy Garton Ash, Jifí Grusa, Mészöly Miklós, Csurka István, Konrád György, Krassó György, Tamás Gáspár Miklós, Bence György (ZÁDORI 2005).

Befejezés B.boglár A fejezet a városi éjszakai élet szocializmuskori (1949-1990) történeté­ nek néhány aspektusát tárgyalta: archívumi anyagok, forráskiadványok, interjúk és másodlagos irodalmi feldolgozások alapján bemutattam az éjszakai élet jelentései átalakulását az éjszakai szcéna intézményei, funkciói és normái elemzésével. A Habermas nyilvánosságfogalma kri­ tikáját megfogalmazó tradíció populáris nyilvánosság (popular public sphere) fogalma segítségével felvázoltam a kávéházakban, kulturális intézményekben és magánlakásokon folyó élet változó norm áit és poli­ tikai funcióit, aminek révén egy dinamikus, a hatalomgyakorlás szem­ pontjából fontos találkozási felület alakult ki az állam és a társadalom között. Ezt a maga módján egy BM lll/lll. csoportfőnökségi jelentés is regisztrálja. A dokumentum szóhasználatával a „belső reakció"

Spions Szentjóbi

5sr

(SzÓNYEI 2 0 0 5 : 1 0 7 .)

De ez már 1986. Az átalakuló nyilvánosság szerkezetei és folyamatai révén a szerveződő ellenzéki körök innentől nagyon lassan, de egyre éle­ sedő kontúrokkal rajzolták meg a magyarországi szocializmus politikai, gazdasági és társadalmi válságának körvonalait. Az 1981-ben alakuló szamizdat Beszélő immár - ismét csak egy performatív kommunikációs aktus révén - új stádiumot je lö lt ki a magyarországi politikatörténetben, közölvén szerkesztőinek címét és telefonszámát a havilapban. Bozóki András ugyancsak kiemeli a Beszélő belső vitájának egyik fontos elemét, miszerint „a csoport kezdte felvetni annak a lehetőségét, hogy a marginalizált szubkulturális cselekvésnek immár át kell adni a helyét a p o liti­ kai ellenzéki szerepnek" (B ozóki é. n. 26.). Fontos szimbolikus jelentőségű eseménynek tartom az 1985 októberi Alternatív Kulturális Fórumot, a Helsinki megállapodást követő utókonfereneiák egyikeként m egtartott Budapesti Kulturális Fórum ellenrendezvényét (szervezte a Helsinki Watch emberjogi szervezet), a lakásnyilvánosság legnevesebb eseményét, amely egyben e nyilvánosság-korszak végét is kijelöli.” A nagyvárosi éjszakai élet tereit és időit egy illékony formában szer­ veződő, folyton változó, ám politikailag többféle módon is értelmezhe­ tő közösségként, azaz politikainyilvánosság-kezdeményként írtam le. Az ötvenes és a kilenecvenes közötti időszak egyes korszakait más-más

104

M A D O K - F Ü Z ET EK

8/2013

Ebrsl A Napló

M uskátli F .M .K .

Szamlzdat Budai I.P.

Rep. Egyetem

diszkó \ «po llttku » '

^

^

p o litik u s /

Szakkollégium

táncházak [e]gy „új kultúra” , „ellenkultúra” szükségességét hirdeti, amely­ nek létrehozásához megszervezték az ún. „m ásodik n y ilv á ­ nosság” kereteit és kísérletet tettek egy ún. „második struktúra” létrehozására is.

49. kép. A budapesti éjszakai élet politikai geográfiája 1960 és 1985 között. Grafika Hammer Ferenc kon­ cepciója és terve alapján.

Mozgó Világ

Bercsényi Klub K assák Klub Egyetem i' Szín p.

éjszakai szcéna példáján mutattam be, és vázlatosan egy ábra segítsé­ gével ábrázolom. A nagyvárosi populáris nyilvánosság két meghatározó dimenziójának a konformitás és a politikusság mértékét tekintettem , melyek segítségével egységes keretbe helyezhetők a lehető legkülönbö­ zőbb jelenségek, az egyetemi diszkóktól kezdve az ellenzéki lakásszemi­ náriumokig. Fontosnak tartom az ábra közepe táján a cikcakkal je lö lt határvonalat, amely azt kívánja megjeleníteni, hogy a privát lakásnyil­ vánosság és a nonkonformista művészeti és politikai kezdeményezések között sokféle kapcsolat és átjárás volt. A legsötétebb diktatúra éveit a szigorúan ellenőrzött maroknyi, luxusszámba menő szórakozóhely elemzésén át ábrázoltam, a hatvanas évektől lassan emancipálódó mindennapi élet társasági aspektusait a lakásnyilvánosságokban működő bohém művész-, illetve életmód­ szubkultúrák vázlatos bemutatásával tárgyaltam, mely elemzésben a la­ kásokban és nyilvános helyeken szerveződő társasági élet afféle árnyék­ nyilvánosságként tö ltö tt be fontos normatív funkciókat a résztvevők (és a politikai rendőrség) számára. A politikailag sokrétű korszak a hetve­ nes-nyolcvanas évek fordulóján nem csupán a nagyhatalmak közötti viszony jegesedését hozta Afganisztán és a lengyel események kapcsán, hanem Kelet-Közép-Európában a szervezett és intézményesedő p o liti­ kai ellenzéki mozgalom kialakulását is, mely sikeresen használta az éjszakai félprivát-félnyilvános infrastruktúráját.

106

M A D O K - F Ü Z E T EK

8/2013

Irodalom A XI. pártkongresszus... Camion Újság, 1974. jú lius 30.

B erger, Peter L. - B erger, B rigitte - K ellner, Hansfried 1974 Homeless Mind. Modernization and Consciousness. New York, Random

A Nemzeti Színház előcsarnokában... Ifjúsági Magazin, (3) 5. 1967. május, 58.

Flouse. (Vintage Books)

Bacsó Péter

B erger, Peter L. - Luckmann , Thomas

1969 A tanú. Film.

1966 The Social Construction o f Reality. A Treatise In the Sociology o f Knowledge. New York - London - Toronto - Sydney - Auckland, Doubleday.

Balázs Magdolna 1994

Az Ifipark. Budapesti Negyed, 3. évf. 1. sz. 23-46.

B etts, Paul 2000

Baranyi A.

The Tw ilight o f the Idols. East German Memory and Material Culture. The

Journal o f Modem History, vol. 72. no. 3. 731-765.

1972 Ahhoz, hogy többet kapjak... Valóság, 26. évf. 6. sz. 531-572. BOCOCK, Robert Barbaric Culture. Time Magazine, 1950. október 23.

1993 Consumption. London, Routledge.

Barna Imre (szerk.)

B odor Ádám

1990 A Napló. Budapest, Minerva Kft.

-1992a Sinistra körzet. Egy regény fejezetei. Budapest, Magvető Könyvkiadó. -1992b Vissza a fülesbagolyhoz. In BODOR Ádám: Vissza a fülesbagolyhoz.

Barthes, Roland

Válogatott elbeszélések. Pécs, Jelenkor.

-1 983 Mitológiák. Budapest, Európa Könyvkiadó. -1 985 Twenty Key Words fo r Roland Barthes. In BARTHES, Roland: The Grain o f the

Voice. Interviews 1962-1980. Berkeley - Los Angeles, University o f California Press.

B odor Ferenc 1996 Eszpresszók 1945 és 1957 között. Budapesti Negyed, 2-3. sz. 12-13. http://www.bparchiv.hu/m agyar/kiadvany/bpn/12_13/bodor.htm l

B ecskeháZI A ttila - KUCZI Tibor

BÓDY Gábor

1992 A nyilvánosságról. V olt-e nyilvánosság az elm últ évtizedek Magyarországán?

1983

A kutya éji dala. Film.

Szociológiai Szemle, 4. sz. 39-51. http://www.socio.mta.hu/mszt/l9924/becskeha.htm BONNELL, Victoria E. B ékés Pál 2007

Állva temessetek. In BÉKÉS Pál: Semmi baj. Budapest, Palatínus.

1997 Iconography o f Power: Soviet Political Posters Under Lettin and Stalin. Studies

on the History o f Society and Culture. Berkeley, University o f California Press.

BENEDEK István Gábor

BOZÓKI András

1975 Kamion úton, útfélen. Magyar Hírlap, december 5.

é. n. Counter-Cultural Pluralism : Inform al Political Initiatives in Hungary in the

1980s. (Kézirat.) B ennett, Tony - W oolacott, Janet 1987

Bond and Beyond. The Political Career o f a Popular Hero. London,

Macmillan.

B rophy, James 2007

Popular Culture and the Public Sphere in the Rhineland 1800-1850.

Cambridge, UK, Cambridge University Press.

r oda l o

B rown , Karl

CziPPÁN György

2004 Stalinization and Discontents. Subcultures and Opposition in Hungary,

1974 Klub klub hátán. Magyarország, szeptember 15., 52.

1948-195 6. h ttp ://w w w . fulbright.hu/book1/karlbrow n.pdf. DALOS György Budapesti Rendőr-főkapitányság

A kulcsfigura. Budapest, Ab Ovo.

1995

-1968a A Budapesti Rendőr-főkapitányság tájékoztatója a beat-hippi jelenségről és a bevezetett rendőri intézkedésekről, 1968. május 2-4. Közzéteszi: KENYERES István:

Darvas József

A superman hippik és a tanácstalan rendőrök. ArchivNet, 1. évf. 2001. 4. sz.

1968 Római napló. Magyar Hírlap, július 4.

http://w w w .archivnet.hu/old/rovat/cikk.phtm l?cikk_kod=50 -1968b A Budapesti Rendőr-főkapitányság tájékoztatója a 1968. május havi beathippi jelenségről, 1968. június 1. Közzéteszi: K enyeres István: A superman hippik és a tanácstalan rendőrök. ArchivNet, 1. évf. 2001. 4. sz.

D efty, Andrew 2004 Britain, America and Anti-Com m unist Propaganda 1945-53. The

Inform ation Research Department. London - New York, Routledge.

http://w w w .archivnet.hu/old/ rovat/cikk.phtml?cikk_kod=50 DR. K. A. B ürget Lajos - K ovácsvölgyi Sándor

1969 A Premier Klub esete az egyesülési joggal. Hétfői Hírek, április 14.

1962 Hogyan viselkedjünk ? Budapest, Móra. Egy fénykép és egy aláírás. Camion Újság, 1975. június 21. B üSHNELL, John 1990 Moscow G raffiti: Language and Subculture. Boston, Unwin Hyman.

Egyik legjobb... Camion Újság, 1971. május 15.

CALEFATO, Patrizia

Endrei W alter - Z olnay László

2004 The Clothed Body. Oxford - New York, Berg Publishers.

1986 Társasjátékok és szórakozás a régi Európában. Budapest, Corvina.

Campbell, Joseph

Enzensberger, Hans Magnus

1968 The Hero with a Thousand Faces. Princeton, Princeton University Press.

1992 Ó Európa! Budapest, Európa Könyvkiadó.

C hatterton, Paul - H ollands, Robert

ErdöSS Pál

2003 Urban Nightscapes. Youth Cultures, Pleasure Spaces and Corporate Power.

-1981 A d j kirá ly katonát! Film.

London - New York, Routledge.

-1997 Gyilkos kedv. Film.

C hevalier, Jean - G heerbrant, Alain

Esterházy Péter

1969/1994 The Penguin Dictionary o f Symbols. London, Penguin Books.

1983 Fuharosok. Budapest, Magvető Könyvkiadó.

Cross, Gary

FARKASHÁZY Tivadar

1993 Time and Money. London - New York, Routledge.

1998

Cserhalmi Imre 1984

1978. Beszélő, december.

Farrer, James

Ha nincs fék, gáz van. Budapest, Kossuth Könyvkiadó.

2008

Play and Power in Chinese N ightlife Spaces. China: An International Journal,

vol. 6. no. 1. 1-17.

108

M A 0 0 K- F Ü Z ET E K

8/2013

Fay , Jennifer 2008

Theaters o f Occupation. Hollywood and the Reeducation o f Postwar

Germany. Minneapolis- London, University o f Minnesota Press.

G erecsei B„ D r. 2002

„Boldog voltam, hogy tanulhattam ." http://w w w .nepfoiskola.hu/m ntlap/

arch iv/2002_3/gerecsei1.htm

Fazekas E.

G iddens, Anthony

1977 Leszek én még camionos. Camion Újság, március 17.

1990 The Consequences o f Modernity. Stanford CA, Stanford University Press.

Fejes Endre

G illespie, Marie

-1 962 Rozsdatemető. Budapest, Magvető Könyvkiadó.

1995 Television, Ethnicity and Cultural Change, London - New York, Routledge.

-1 972 Jó estét nyár, jó estét szerelem. Budapest, Gondolat Könyvkiadó. -1 973 Támaszpont. In FEJES Endre: A hazudós. Budapest, Magvető Könyvkiadó.

GlTLIN, Todd 1998

( fencsik)

Public Sphere or Public Sphericules? In LlEBES, Tamar (ed.): Media, Ritual and

Identity. London - New York, Routledge.

1968 Beat, jazz, virágének a Premier Klubban. Esti Hírlap, október 10. G lander, Timothy Flint, Larisa 1997

Unzipping the USSR: Jeans as a Symbol o f the Struggle between

Consumerism and Consumption in the Brezhnev Era. (Unpublished M. A. thesis

2000

Origins o f Mass Communications Research During the American Cold War:

Educational Effects and Contemporary Implications. Mahwah, New Jersey London, UK, Lawrence Erlbaum Associates, Publishers.

submitted to the History Department o f the Central European University). G othÁR Péter Fraser, Nancy 1992

1981 Megáll az idő. Film.

Rethinking the Public Sphere: A C ontribution to the critique o f actually exis­

ting democracy. In CALHOUN, Craig (ed.): Habermas and the Public Sphere.

György Péter

Cambridge, MA, MIT Press, 109-142.

1996 A mindennapok tükre, avagy a korstílus akarása. In György Péter - T úrái Hedvig (szerk.): A művészet katonái. Sztálinizmus és kultúra. Budapest,

Friedman , Herbert A.

Corvina Kiadó, 12-23.

- é. n./a The Allied „Passierschien" Safe Conduct Passes O f WWII. http://www.psywarrior.com/GermaSCP.html. - é. n./b Free Europe Press Cold War Leaflets, http://www.psywarrior.com

FIabermas , Jürgen 1962/1999 A társadalmi nyilvánosság szerkezetváltozása. Budapest, Osiris Kiadó.

/RadioFreeEurope.html Haider Edit Gal ÁNTAI György 1999

1985

A „libajáték". Forrás, 17. évf. 10. sz. 24-27.

Avantgárd művészeti események ú j helyszínei 1965-1989 között.

http://w w w .artpool.hu/veletlen/naplo/0605c.htm l

HAMMER Ferenc -1 992 D iktatúra és vezérkultusz. A magyarországi kommunista diktatúra létre­

GELDERN, James von - Stites, Richard 1995

Mass Culture in Soviet Russia. Tales, Poems, Songs, Movies, Plays and

Folklore 1917-1953. Bloomington, IN, Indiana University Press.

jöttének tudásszociológiái előzményei. Budapest, Oktatás-kutató Intézet. (Kutatás közben sorozat, 170) -1997a A kamionos. Magyar Narancs, IX. évf. 12. sz., március 20. 39. -1997b Lépj egy lépést előre! A Gazdálkodj okosan! és a Monopoly világképéről. Café

Bábel, 23. sz. 51-62.

109>

-2001 Benzinszagú Szindbád. A kamionos, m int népi hős az államszocializmusban.

Café Bábel, 39-40. sz. 141-160. -2 002 A Gasoline Scented Sindbad: The Truck Driver as a Popular Hero in Socialist Hungary. Cultural Studies, vol. 16. no. 1. 80-126. -2 007 Álarcosbál az alkonyatban. A farm er és a szocializmus. Magyar Narancs, XIX.

-2 008 Állambiztonság és a vendéglátás szigorúan ellenőrzött terei a szocializmusban. In H orváth Sándor (szerk.): Mindennapok Rákosi és Kádár korában. Új utak

a szocialista korszak kutatásában. Budapest, N y ito tt Könyvműhely. -é. n. Dokumentumok a fővárosi vendéglátók államosításáról 1949-1953. http://w w w .archivnet.hu/ index.phtml?cikk=313

évf. 42. sz., október 18. -2 008 Sartorial Manoeuvres in the Dusk: Blue Jeans in Socialist Hungary. In TRENTMANN, F. - SOPER, K. (eds.) Citizenship and Consumption. London, Palgrave Macmillan, 51-68. -2009a A farmerviselés alakváltozásai a szocialista Magyarországon. In SlMONOVICS Ildikó (szerk.) Öltöztessük fe l országot! D ivat és öltözködés a szocializmusban.

H orváth Sándor -2 000 A Késdobáló és a jampecek. Szubkultúrák Sztálinvárosban. K o ra ll, 1. sz. 119-136. -2 0 0 4 Huligánok, jampecek, galerik. In Rainer M. János (szerk.): Hatvanas évek

Magyarországon. Budapest, 1956-os Intézet, 408-427.

Budapest, Argumentum - Budapesti Történeti Múzeum - 1956-os Intézet, 186-206. -2009b A megismerés szerkezetei, stratégiái és poétikái - Szociodoku a BBS-ben. In GELENCSÉR Gábor (szerk.) BBS 50 - A Balázs Béla Stúdió 50 éve. Budapest,

H orváth Zoltán 1953 Neveljünk helytállásra. Propagandista, 2. évf. 1. sz. 5-8.

Műcsarnok - Balázs Béla Stúdió, 263-274. -2 009c Az éjszakai élet m int populáris nyilvánosság a szocializmusban. M édiakutató, 10. évf. 4. sz. 89-107. http://www.m ediakutato.hu/cikk/2009_04_tel/07_ejszakai

H. S. 1967 Ideológia es koldusszemüveg. Z a la i H írla p , december 17.

_elet_nyi lvanossag_szocia Iizm us/ -2011 Az éjszakai élet m in t populáris nyilvánosság a szocializmusban. In MÜLLNER ANDRÁS (szerk.) A változás kultúrái. Budapest, L'Harmattan - Eötvös Loránd

H uizinga , Johan 1939/1990 Homo Ludens. Szeged, Universum Kiadó.

Tudományegyetem - Művészetelméleti és Médiakutatási Intézet, 23-52. IvÁNYI-B itter Brigitta Hammer Ferenc - D essewffy Tibor 1997

2009

Kovásznai. Budapest, Vince Kiadó.

A fogyasztás kísérteié. Replika, 26. sz. 31-46. JAKAB Sándor 1952 Szemléltető eszközök a háromhónapos pártiskolán. Propagandista, 1. évf. 2. sz.

H amvas Béla é. n. Patmosz II. http://terebess.hu/kelet kultinfo/patm osz2/01.htm l

19-21.

H araszti Miklós

JANCSÓ Miklós

1985/1991 A cenzúra esztétikája. Budapest, AB Független Kiadó, Magvető

1963 Oldás és kötés. Film.

Könyvkiadó. JORGENSEN, Kurt Hauser , Gerard A. 1999

1985 The Concept and Practice o f Re-Education in Germany 1945-50. In P rONAY,

Vernacular Voices. The Rhetoric o f Publics and Public Spheres. Columbia,

SC, University o f South Carolina Press.

H avadi Gergő

KÁDÁR János

-2006a Egyes budapesti vendéglők bűnügyi „fertőzöttsége" 1955-ben.

-1 975 Válogatott beszédek és cikkek 195 7-1974. Budapest, Kossuth Könyvkiadó.

http://w w w .natarch.hu/archivnet/old/rovat/cikk.phtm l?cikk_kod=197 -2006b Az új „népi szórakozóhely”. A „hosszú" ötvenes évek Budapestjének életvilága a szocialista vendéglátásban. Fons, XIII. évf. 3. sz. 315-354.

110

Nicholas - WlLSON, Keith M. (eds.): The Political Re-Education o f Germany and

Her Allies A fte r World War II. Beckenham, UK, Croom Helm.

M A D OK - F Ü Z ET EK

8/2013

-1968 Hazafiság és internacionalizmus. Budapest, Kossuth Könyvkiadó.

Ka h n , A lbert E.

K isfaludy András

-1 953 The Game o f Death: Effects o f the Cold War on Our Children.

1995 Törvénytelen M uskátli, l - l l l . Dokum entumfilm.

http://www.shunpiking.com/books/GOD/ -1 9 5 4 J ó ié i a halállal. A hidegháború hatása gyermekeinkre. Budapest, Szikra.

KISS Veronika 2009

K ecskeméti Kálmán 1986

A diafilmek p o litika i használata a szocializmus első tizenöt évében.

Szakdolgozat, ELTE BTK Kommunikáció Szak.

P. G. P. - Vécsey u. 3. Egy különös szalon Pest-Budán A. D. MCMLX. Mozgó

Világ, 12. sz. 57-62.

Kohn , Margaret 2003

K eleti M árton

Radical Space: Building the House o f the People. Ithaca, Cornell University

Press.

1950 Dalolva szép az élet. Film. Koltay Gábor K eNEDI János

1980 Szörényi-Bródy. Budapest, Zeneműkiadó.

-1992 Emberekről, eszmékről, politikáról. In: KENEDI János: A halál és a leányka. Budapest, Századvég Kiadó, 349-408. -1 996 Kis állambiztonsági olvasókönyv. II. kötet. Budapest, Magvető Könyvkiadó.

K onstantinov, Yulian 1996 Patterns o f R einterpretation: Tradertourism in the Balkans (Bulgaria) as a Picaresque Metaphorical Enactment o f Post-Totalitarianism. American

K enyeres István

Ethnologist, vol. 23. no. 4. 762-782.

2001 A superman hippik és a tanácstalan rendőrök. A Budapesti Rendőr-főkapitány­ ság és a hippik 1968-ban. ArehivNet, 1. évf. 4. sz. h ttp ://w w w . archiv-

Kozák Gyula

net.hu/old/rovat/cikk. phtml?cikk_kod=50

1997 Beszélő évek, 1963. Beszélő, 2. sz. 5.

K érész Gyula

Kozma Ferenc

1995 Játéktervezö Intézet 1953-1957. Magyar Iparművészet, 3. évf. 5-6. sz. 33-34.

1979 Jólét szocialista módon. Budapest, Kossuth Könyvkiadó.

K éri Katalin

Könnyű nekik? Camion Újság, 1970. február 10.

2002 Gyermekképünk az ötvenes évek első felében. Iskolakultúra, 12. évf. 3. sz. 47-57.

K rasznai János 1988

Kamion sztori. Budapest, Műszaki Könyvkiadó.

K ertész Ákos 1972 Makra. Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó.

K rÉMER Balázs 2002 Három kérdés, 1 0 + 1 tézis - a szegénységről és a globalizációról. Szociológiai

K ertész Imre - Esterházy Péter

Szemle, 4. sz. 190-202. http://www.socio.mta.hu/mszt/20024/kremerb.htm

1996 Jegyzőkönyv. Élet és irodalom. Budapest, Magvető Könyvkiadó - Századvég Kiadó.

K ristóf A ttila 1965 Rossz vita volt. Magyar Nemzet, április 16., 4.

K inder, Hermann - HlLGEMANN, Werner 1966/1978 The Penguin Atlas O f World History Vol. II. Harmondsworth, Penguin Books.

K roen, Sheryl 2006

Negotiations w ith the American Way. In B rewer, J. - ÍRENTMANN, F. K. (eds.)

Consuming Cultures, Global Perspectives. Historical Trajectories, Transnational Exchanges. Oxford - New York, Berg, 251-278.

Irodalom

111>

K ucsara Pál

Lw anda , John

1974 Emberek az utakon. Budapest, Kossuth Könyvkiadó.

2003 Orality, Music and HIV/AIDS: Interrogating the Malawi Popular Public Sphere.

African Studies Association o f Australasia and the Pacific 2003 Conference K ulcsár Eszter

Proceedings - A frican on a Global Stage. http://www.afsaap.org.au/Confere

2005 A termelési film nöképe, avagy nők az ötvenes évek magyar film jeiben. In

ces/2003/Lwanda.pdf

CSOMÁN Gábor (szerk.): A XXVII. Országos Tudományos Diákköri Konferencia

Társadalomtudományi Szekciójának díjazott dolgozatai. Budapest, Budapest

M ajor, Patrick

Corvinus University. h ttp ://w w w . uni-corvinus.hu/otdk2005.

2004 Future Perfect? Communist Science Fiction in the Cold War. In MlTTER, Rana MAJOR, Patrick (eds.): Across the Blocs: Cold War Cultural and Social History.

KURLANSKY, Mark

London, Portland, OR, Frank Cass.

2004 1968. New York, Ballantine Books, Random House. MÁRIÁSSY Félix 1950 Kis Katalin házassága. Film.

K ürti László 1950 Dalolva szép az élet. Szabad Nép, szeptember 17., 10.

M cG uigan , Jim Lapunk elé. Beszélő, 1981. 1. sz., 11.

-1 992 Cultural Populism. London - New York, Routledge. -2 004 Rethinking Cultural Policy. Maidenhead, Open University Press.

LEACH, Edmund 1976 Culture and Communication. The logic by which symbols are connected.

M etcalfe, James 1948 Could the Reds Seize Detroit? Look, vol. 12. no. 16. August 3. Képek: Frank

Cambridge, Cambridge University Press.

Bauman. Lemezklubok. Magyar Nemzet, 1962. február 4. M ihályfi Imre LÉVAY Zsolt

1971 A gyáva. Tévéfilm.

2002 100 év 100 kép az iskola történetéből. http://w w w .arpad.sulinet. hu/lskolatortenet/resszovegek/viharfelhok.html

MOLDOVA György 1986 A pénz szaga. Riport a kamionsofőrökről. Budapest, Magvető Könyvkiadó.

Lilly, Carol S. 2001

Power and Persuasion. Ideology and Rhetoric in Communist Yugoslavia

1944-1953. Boulder, Colorado, Westview Press.

M olnár G ál Péter 2004 Cartier-Bresson a Semmelweis utcában. Élet és Irodalom, 47. évf. 34. sz. http://www.es.hu/?view=doc;8362

U apunov ,

B.

1954 Harc a sebességért. Budapest, M üveit Nép Könyvkiadó.

MOSKOVSZKY Éva -1 970 „Gyermeki já té ko k”. Vezető a Magyar Nemzeti Múzeum gyermekjáték-tör­

téneti kiállításához. Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum.

Lunt , Peter - STENNER, Paul 2005 The Jerry Springer Show as an emotional public sphere. Media, Culture

ft Society,

-1 985 Játék és világkép. Forrás, 17. évf. 10. sz. 3-14.

vol. 27. no. 1. 59-81. N ádor T. 1971 Utazó „kiskövetek". Camion Újság, június 12.

112

M A D OK - F Ü Z ET EK

8/2013

N ieoermüller Péter

PüNKÖSTI Árpád

1985 Játék és kultúra. A néprajzi megközelítés lehetőségei. Forrás, 17. évf. 10. sz.

2000 Két vagon kalap begyűjtve. Tiszatáj, 2. sz. 52-67. h ttp ://w w w . lib.jgytf.u-sze-

41-50.

ged.hu/folyoiratok /tiszataj/00-02/punkosti.pdf

N. Kosa Judit

PYNCHON, Thomas

Dalolva szép. NOL http://www.nol.hu/gyujtesek/lelohely/framed/6704/

1981 Entrópia. In Bart István (vál.): Entrópia. M ai amerikai elbeszélők. Budapest, Európa Könyvkiadó.

N orton, Anne 1993 Republic o f Signs. Liberal Theory and American Popular Culture.

Chicago-London, The University of Chicago Press.

RÉVAI József 1952 Az MDP II. kongresszusán m ondott beszéd. In RÉVAI József: K ulturális fo rra ­

dalmunk kérdései. Budapest, Szikra Kiadó. O ldenburg, Ray 1997

The Great Good Place. 2nd Edition. New York, Marlowe Et Company.

RÉVÉSZ Béla 1996

OTNES, Per

Manipulációs technikák a hidegháború korai időszakában. (Magyarország

és a Szabad Európa Rádió 1950-1956) http://mek.oszk. hu/01900/01988/

1994 Can We Support Ourselves by Driving to Each Other? Collective and

Private Transportation: Flow the automobile has affected us, what collective

RÉVÉSZ Zsuzsa

transportation does differently, and why. A Chreseological Suite in Eight

1953 Játékkereskedelem. Budapest, Kereskedelmi Kiadó.

Movements, Oslo, University o f Oslo, Department o f Sociology. Reyes, F. Ötezer levél hetente az Illés Klubba. Magyar Flirlap, 1968. október 4.

1991 Kamionok. Álmodozások kalandról, szabadságról és messzeségről. Budapest, Alexandra Kiadó.

PAÁL László é. n. Somogy megye sajtója 1945-1950. http://www.som ogy.hu/index.php?cid= 3359Etsub_page=1

Robin , Ron 2001 The M aking o f the Cold War Enemy. Princeton-Oxford, Princeton University Press.

Piaget, Jean 1978 Szimbólumképzés a gyermekkorban. Utánzás, játék és álom; a kép és ábrá­

zolása. Budapest, Gondolat Könyvkiadó.

ROJEK, Chris 1995

Decentring Leisure. Rethinking Leisure Theory. London, Sage.

P intér D.

Ryback, Tim othy W.

1976 Hatvanmillió kilométer fuvar. Magyar Hírlap, augusztus 5.

1990 Rock Around the Bloc. Oxford, Oxford University Press.

Pogány Róbert

Sándor Pál

1953 Javítsuk a propagandisták módszereit. Propagandista, 2. évf. 7-8. sz. 9-13.

1967 Bohóc a falon. Film.

Pörögi András

SANJAY

1993/2000 A magyar New-Dada nyomorúságos története. In PÖRÖGI András: Venus

2007

és Mars. Budapest, Századvég Kiadó, 33-51.

Telling Stories about Bhangra: A Short Review o f the Soho Road to the

Punjab Exhibition, http://antibabel.wordpress.com /207/l0/04/telling-storiesabout-bhangra-a-short-review -of-the-soho-road-to-the-punjab-exhibition/

rodalom

113>

Sarkadi Imre

Szabó Zoltán

1961/1995 A gyáva. In: SARKADI Imre: Oszlopos Simeon. Elveszett paradicsom .

1981 Bibó Istvánról. In: B ibó István összegyűjtött m u nkái I. Bern, EPMSZ, 8-35.

A gyáva. Budapest, Európa Diákkönyvtár. Szakolczai A ttila Sasvári Edit

1997

2000 Törvénytelen avantgárd. Balatonboglári kápolnatárlatok 1970-73. Beszélő, 5.

Történelmi játékm últ. Beszélő, 2. évf. 6. sz. 109-116. http://beszelo.

c3.hu/cikkek/t%C3%B6rt%C3%A9nelmi-j°/oC3%A1 t%C3