Ez egy ima... és többet nem is szeretnék hozzátenni, csak azért választottam, mert igazolja az előző bejegyzésben tett állításomat, miszerint egy költő minden rossz helyzetben csakis verseire támaszkodhat. Nézzük meg. Babits gégeműtét előtt áll, izgul. Eszébe jut, hogy imádkozhatna, de azt már nagyon rég csinálta. Hirtelen a gége rák okozta fájdalmak mellett egy önvád is elkezdi gyötörni, hogy csak akkor jut eszébe imádkozni, mikor valamire szüksége van. Kettős teher. Az egyik a lelkét, a másik a testét gyötri. Babits, mint költő, mit csinál? Hát persze, hogy verset ír, és nem is akármilyet. A Balázsolás egy ima, ahol a gyógyulásért való imádkozást felváltaja a bölcsességért való imádkozás, mert a végén a költő már a halált is elfogadná és ehez kér bölcsességet a szenttől.
.
