95 éve találta meg Howard Carter a Tutanhamon egyiptomi fáraó sírkamrájához vezető lépcsősort. A régészet egyik legjelentősebb pillanata volt ez, hiszen máig ez az ismertté vált leggazdagabb lelet az ősi Egyiptomból.
„…ahogy a szemem hozzászokott a fényviszonyokhoz, a szoba részletei lassan kiemelkedtek a homályból. Furcsa állatok, szobrok és arany – mindenhol az arany csillogása. Ebben a pillanatban – ami a többiek számára bizonyára végtelen hosszúnak tűnt – elállt a szavam a csodálkozástól, és amikor Lord Carnarvon már nem bírta tovább a várakozást, és kérdezősködni kezdett, hogy látok -e odabenn valamit, csak ennyit tudtam mondani: ‘Igen, csodálatos dolgokat”.” (Howard Carter)
Tutanhamon (ur. kb. Kr. e. 1335-1325) az egyiptomi Újbirodalom rendkívül zavaros időszakában élt, a 18. dinasztia tizenkettedik fáraója volt. A történészek szerint a fiatalon elhunyt uralkodó Kr.e. 1354-ben született, kilencévesen került a trónra, de politikai szempontból az egyik legjelentéktelenebb fáraónak bizonyult, uralkodása nem tartozott az ókori birodalom legjelentősebb korszakai közé, azonban a felfedezés óriási jelentőséggel bírt, mert sírja 3000 év után is szinte teljes épségben várta a modern kor látogatóit
Származása körül máig viták dúlnak, egyiptomi és japán régészek DNS vizsgálatokkal próbálják tisztázni, III. vagy IV. Amenhotep fáraó fia volt-e. Az utóbbi vezette be a Napkorong (Aton) tiszteletén alapuló monoteista vallást és Aton iránti tiszteletből Ehnatonra változtatta nevét. Az ifjú Tutanhamonról tudjuk, hogy uralkodásának első évében az Ehnaton építtette Tell-Amarnából az észak-egyiptomi Memphiszbe tette át királyi székhelyét. Uralkodásának negyedik évében nevét Tutanhatonról Tutanhamonra változtatta, ezzel is hangsúlyozva a régi Amon isten tiszteletét.
Azt ma sem tudni, betegség, baleset vagy gyilkosság oltotta-e ki életét 18 éves korában. Német és holland régészek úgy vélik, korai halálát a kövérsége miatti komplikációk okozták. Egy egyiptomi szakértő szerint hadseregének parancsnoka, Horemheb gyilkolta meg.
Brit és új-zélandi tudósok elkészítették Tutanhamon háromdimenziós digitális arcmását, majd háromdimenziós mellszobrát. Ők arra a következtetésre jutottak, hogy az ifjú fáraó súlyos, veleszületett gerincbetegségben, Klippel-Fein szindrómában szenvedett. Nyakcsigolyái összenőttek, ami rendkívül nehézkessé tette számára a mozgást. Halála után mégis a legismertebb egyiptomi uralkodók egyike lett, mert 1922-ben az ő szinte érintetlen sírját találta meg Howard Carter brit régész.
Howard Carter (1873-1939) 1891-től dolgozott Egyiptomban régészként és rajzolóként. 1892-ben csatlakozott Sir Flinders Petrie amarnai ásatásához, majd az amerikai Theodore Davisszel ásott Théba környékén. 1899-ben kinevezték a felső-egyiptomi műemlékek főfelügyelőjévé, 1903-1905-ben Alsó-Egyiptom régészeti felügyelője volt. 1907 táján került kapcsolatba a dúsgazdag régiséggyűjtő, mecénás Lord Carnarvonnal, aki megrendült egészségi állapotának helyreállítása érdekében tartózkodott Egyiptomban. Carnarvon Cartert kérte fel ásatásainak vezetésére, s ő feltárta a Théba melletti nekropoliszt (Királyok Völgye), Mentuhotep, Neb-hepet-re, I. Amenhotep, Hatsepszut és IV. Thotmesz sírját, Hatsepszut völgytemplomát, a 18. dinasztia királynéinak sírját és számos magánsírt. Akkoriban úgy tudták, hogy a 18. dinasztia valamennyi fáraóját – az „eretnek” Ehnaton kivételével – a Királyok Völgyében temették el, és sírjaikat már felfedezték, kivéve Tutanhamonét. Carter hosszú éveken át kereste a sírt, de hiába.
1922-ben Carterék elhatározták, hogy átvizsgálják az egyetlen még hátralévő területet, VI. Ramszesz sírjának környékét, ahol addig az Egyiptomi Műemlék-felügyelőség kérésére nem kutattak. Kitartásuk elnyerte jutalmát: 1922. november 4-én – nyolc év megfeszített keresés után – Carter megtalálta az első nyomot, egy tizenhat fokból álló lépcsőt, amely a VI. Ramszesz sírjának közelében levő ókori munkáskunyhók maradványai alatt húzódott, s egy bevakolt ajtóhoz vezetett.
A falon láthatóak voltak az ősi nekropolisz őrének pecsétjei, az utolsó válaszfalon pedig Nebherepure (Tutanhamon koronázási neve) volt olvasható. Carter 1922. november 26-án megkezdte a sír feltárását. Az ajtó mögött egy sziklába vágott, újabb ajtóhoz vezető folyosót találtak, ez volt a sír előterének bejárata. Innen két további helyiség nyílt: egy mellékszoba és a sírkamra. A sírkamra északkeleti sarkán egy alacsony nyílás egy újabb kis szobába vezetett, ezt a szobát nevezte el Carter kincstárnak, ez tartalmazta a temetési szertartásnál használt legértékesebb tárgyakat. A jelek szerint kétszer is tolvajok hatoltak az előtérbe, de szinte semmit nem vittek el, valószínűleg rajtakapták őket.
Carter naplója szerint az első terem 171 különböző tárgyat és bútordarabot tartalmazott. A legtöbb tárgy anyaga alabástrom, ébenfa, arany, lazúrkő, türkiz és elefántcsont volt. 1923. február 17-én bontották le az előteret és a sírkamrát elválasztó ajtót, a régészek itt találtak rá a négy aranyozott fából készült kápolnára. A negyedik kápolna tartalmazott egy vörös homokkő szarkofágot, amelyben három egymásba helyezett, múmia formájú koporsót találtak. Kettő aranyozott fából készült, míg a harmadik 22 karátos színaranyból, ezt 1925. október 28-án nyitották ki. A vörös vászon halotti lepel kibontása után kiderült, hogy a túlságosan bőkezű balzsamozás miatt a múmia súlyos károsodást szenvedett, de a színarany, üveg- és féldrágakő-berakásokkal díszített halotti maszk minden bizonnyal megőrizte Tutanhamon arcvonásait.
A sírkamrában több mint 2000 tárgy volt, köztük aranyozott ládák, egy arannyal bevont és színes üveggel, illetve féldrágakövekkel díszített trónus, különböző állatfigurák, ékszerek, életnagyságú szobrok, stb. Ezek alapján lenyűgöző képet kaphatunk a fáraósírokba temetett kincsek mérhetetlen gazdagságáról.
A napvilágra hozott kincsek nagy része a Kairói Múzeumba került, az ásatásról Carter és társai háromkötetes munkát adtak ki Tutanhamon sírja címmel.
A feltárást követő 1923-as évben meghalt lord Carnarvon, Carter megbízója, majd gyors egymásutánban 27 titokzatos haláleset történt. Azt már kiderítette a tudomány, hogy a Tutanhamon-sírt feltárók némelyikének betegségét és halálát a sírkamrában belélegzett mikroorganizmusok okozták, de az emberek fantáziájában megszületett a „múmia átkának” története, hálás anyagot nyújtva rémfilmek- és könyvek készítőinek. Az egyiptomiak hite szerint a fáraó lelke addig él, amíg említik nevét a földön. És mivel a sírkamra feltárása kétségtelenül megújult hírnévre segítette a fiatalon elhunyt fáraót, Howard Carternek és társainak neve is örökre fennmarad.
A fáraó átka, amely állítólag a Tutanhamon sírkamráját felfedező Howard Carter számos társának és az ásatás mecénásának, Lord Carnavonnak a halálát okozta volna pusztán a fantázia szüleménye. Az egyiptomi sírok – de különösen Tutanhamon – kamrájának felnyitása az oda temetett holtaknak kifejezetten „érdekében állt”, hiszen az egyiptomiak hite szerint a fáraó lelke addig él, amíg említik nevét a földön. És mivel a sírkamra feltárása kétségtelenül örök világhírnévre segítette a fiatalon elhunyt fáraót, a kutatókat nem hogy átok nem sújtja, hanem nyilván éppen a fáraó áldásá élvezik.
Ez azért is érdekes, mert a Tutanhamon-sírt feltárók némelyikének betegségét és halálát a sírkamrában belélegzett mikroorganizmusok okozták, de az emberek fantáziájában megszületett „múmia átkának” történetét ő dolgozta fel először részletesen.
Több régész a mai napig úgy véli, hogy Tutanhamon 1922-ben a Királyok völgyében felfedezett sírkamrájában léteznek még titkos, eddig feltáratlan kamrák. Biizonyítékként látják, hogy a sírkamra falait nagy felbontású digitális képalkotási eljárással megvizsgálva talált két befalazott és mindeddig észrevétlenül maradt átjárót, amelyek egyike mögött egy raktárhelyiség, a másik mögött viszont szerinte Nofertiti sírja rejtőzhet.
