Az öt karikából álló Olimpiai logó réges rég beivódott a köztudatba, a legmagasabb minőséget képviselő élsport szimbólumává vált. Ma már világszerte az egyik legismertebb logó, rengeteg gondolatisággal, erős szimbolizmussal, és egy alapvetően egyszerű koncepcióval felvértezve.
Előzmények
1908-ban Theodore Cook, a Londoni Olimpiai játékok egyik szervezője számos érem- és zászlótervet bemutatott, azonban a szövetség egyiket sem fogadta el. Külön bizottság is szerveződött az Olimpiai jelképek megalkotására, azonban nem jártak sikerrel, nem termeltek ki semmiféle produktumot, így Pierre de Coubertin színre léphetett.
Az öt karikát ábrázoló képet megelőzően Pierre de Coubertin – a Nemzetközi Olimpiai Bizottság alapító tagja – az ókori Olimpián átadott díjat vette alapul, egy olajág-korona jellegű logót tervezett, mely meg is jelent levélpapírokon. Az ábrázolás bonyolultnak bizonyult, nem volt könnyedén felfesthető, így tiszavirág életű vállalkozásnak mondható.
Mottó
Talán a mottó kevésbé ismert, mint az öt karika, annak ellenére, hogy korábban megszületett: a latin “Citius, Altius, Fortius”, magyarra fordítva pedig
—
Henri Didon, domonkos pap ötlete volt, ő javasolta Pierre de Coubertin-nek. 1894-ben, a játékok ismételt megszervezését szorgalmazó kongresszuson már ezt a szlogent használták.
Az öt karika létrejötte
Az eredeti, első változatot a ma is ismert logóból Pierre de Coubertin tervezte 1913-ban, mikor már majdnem húsz éve újra és újra megrendezték a játékokat. Feltételezhetően korábbi munkahelye emblémáját vette alapul, a USFSA (Union of French Athletic Sports Societies) logóját, ugyanis az egyesület két másik klub összeolvadásából született, így válhatott a jelképük egy piros és egy kék karika közösségévé.
1914-ben vált az öt karikás logó hivatalossá: huszadik évfordulóját ünnepelte ekkor az újjászerveződött Olimpiai játékok, így ez a szép jubileum egy ünnepélyes premiert szolgáltatott az új logónak.
Az öt karika szimbolikája
A karikákat egy mély gondolatiság tartja össze, melyet Pierre de Coubertin egy esszé keretében fogalmazott meg az Olimpiai magazin 1914-es számában. Szövegében kifejti, hogy az öt karika az öt kontinenst ábrázolja, melyeket az Olimpia négy évente összehoz. Emellett a megjelenített színek is jelentést hordoznak, Pierre de Coubertin így írt erről:
A huszadik évfordulót követő Olimpia 1916-ban került volna sorra, azonban kitört az első világháború, így a rendezvény elmaradt. Pierre de Coubertin tartott attól, hogy a hosszú évek és a háború tönkreteszi a logót, nem fognak már rá emlékezni, és elveszíti az egységet hirdető attitűdjét. Azonban 1920-ban, Antwerpenben a nemzetközi közönség is megismerhette az öt karikát, itt volt jelen először élesben. Mára már az Olimpiai Charta nyolcadik paragrafusa szabályozza a logó kinézetét és fő jelképként nyilvánítja ki.
Mai alkalmazása
A logó napjainkban hét különböző módon jelenhet meg, ebből egy a teljes színskálát felvonultató formula, mely hivatalosan hat színből áll: balról jobbra haladva ez a kék, a sárga, a fekete, a zöld és a piros, illetve a háttér színe, a fehér is szervesen hozzátartozik, hiszen sok nemzeti lobogó része a fehér szín, így ez is hozzátartozik a szimbolikához.
A további hat megjelenítési mód monokróm, alternatívaként szolgálnak az eredetihez. A gyűrűk mind a hat, az imént felsorolt színben megjelenhetnek, a fehér esetében fekete háttérrel.
