Bad Taste (1987)
A horror-komédia számomra halott műfajnak számít...vagy nem is tudom. Ha arról lenne szó, hogy mennyit röhögök egy horrorfilmen, akkor ide vehetnénk a 60-70-es évek japán Godzilla és egyéb óriás szörnyes filmjeit, amelyben gumiruhában parádéznak főhőseink és bár könnyedén belemélyedek egy ilyen műbe, néha sikerül realizálnom, amit vizualizálok és akkor kitör belőlem a nevetés. Természetesen azok a filmek halálosan komolyan veszik magukat, épp ezért olyan viccesek. A horror-komédia műfajának egyik buktatója nálam, hogy poénosra veszik a figurát, de valamiért ez nem működik, ahogy a Feast (A dög) sem keltette fel a figyelmemet, inkább az álmosságot hozta rám. A bárányok harapnak (Black Sheep) c. filmet pedig a legjobb tartományból importálták, ahonnan már került ki szórakoztató alkotás, mégis Új-Zéland, illetve az utóbbi idők legrosszabb filmjének tartom. Aztán Új-Zélanddal eszembe jut egy klasszikus mű, ami kétség kívül bizonyítja az igazán jó 
(igényes szót félek leírni) horror-komédia létezését. Ez pedig a már biztosan sokak által ismert Hullajó! (Braindead). Elég is lesz, ha csak a film rendezőjét említem meg, Peter Jackson-t, aki azóta befutott név lett Hoolywood-ban, hála a Gyűrűk Ura trilógiának és a King Kong remake-nek. Szép rajongótáborába én is beletartozom, hiszen biztos monumentalitást várhatok tőle, bármi legyen is, amihez hozzányúl legközelebb. Jackson bá' pedig a Hullajó előtt is tett már az asztalra. Ezt a filmet pedig jó szívvel, de rossz ízléssel ajánlom mindenkinek, akinek tetszett a Szumátrai patkánymajom és Lionel anyjának esete.
A Bad Taste Peter Jackson első filmje. De eleinte csak rövidfilmet akartak készíteni haverjaival, amit hétvégente vettek forgattak Jackson lakóhelyén. Nagyjából 4 évig forgattak, a költségvetés 25 ezer dollár volt, majd a későbbi nagyszabásúbb befejezéshez kaptak az Új-Zélandi Film Társaságtól elegendő tökét. Aztán kész lett a film. Az elejétől a végéig érezhető rajta az amatőr jellege, de ugyanakkor olyan szerethetően idétlen stílusa van, mint ha 5 éves gyerekek képzelték volna vászonra. Már a történet is elég elborult az átlagember számára. Egy kis várost kiírtanak az embernek álcázott idegenek, húsukat pedig bedobozolják, hogy az intergalaktikus gyorsétterem életébe új ízt vigyenek. Az ember ízét. Gasztronómiailag jók vagyunk, mint hozzávaló az univerzumban. Ám az idegenek is elfelejtettek számolni a "Fiúkkal". Egy átlagos kinézetű kommandós csoport érkezik a helyszínre és meg is ölnek rögtön egy, majd később még több idegent. Aztán megtalálják a főhadiszállásukat és mindenki elkezd mindenkire lőni. Közben megy az 
idétlenül feszültségkeltő zene, amit néhány metál szám szakít félbe, illetve kezd uralkodó műfaj lenni a filmvégi hangulatfokozásban. A színészi játék rossz, és épp ettől szerethetőek, bár nincs kiemelkedő karakter, hacsak nem számítjuk Derek szerepét (jaj, de Spoiler - bocs), akit egyébként a rendező maga, Peter Jackson alakít. Neki viszont van még egy szerepe a filmben, értelmileg sérült földönkívülit alakít, aki Robert névre hallgat. Hmm, pont ez a két karakter lett a legerősebb, de azért a többiekre is jó ránézni. Főleg a végén, amikor az idegenek felveszik valódi alakjukat.
A filmet főleg nagykoruaknak és erős idegzetűeknek ajánlom és ne vegyél magadhoz táplálékot, mikor nézed, ismétlem NE VEGYÉL MAGADHOZ TÁPLÁLÉKOT, a film nézése közben! A hullák száma magas, a vér és egyéb belsőségek ábrázolása kielégíti az orvosi tankönyvek tartalmát. A humor ízléstelen, de szórakoztató. A látványvilágtól senki ne várjon Gyűrűk Ura szintű trükköket, de ahhoz képest, hogy amatőr filmnek készült, úgy ez lehet a műfaj magasiskolája. Az imdb-n 15 ezer szavazattal 6.8 ponton áll. Részemről 9 pontot mindenképp megérdemel. Rossz ízlést a fogyasztásához.
