2021/08/18
 

Idén februárban landolt a vörös bolygó felszínén a NASA marsjárója, de az Egyesült Államok mellett több másik ország is célul tűzte ki a Mars „meghódítását”. Hogyan áll napjainkban a bolygó felfedezése, és milyen geopolitikai feszültségeket okoz ez a Földön? Erről beszélgettünk Bartóki-Gönczy Balázzsal, az NKE Világűr Társadalomtudományi Kutatóműhely vezetőjével.

Mikor kezdődött a Mars „meghódítása”, és milyen kategóriákba sorolhatók ezek a missziók?

A folyamat jóval korábban kezdődött, mint azt legtöbben gondolnánk. Elsőként a „fly-by missziókat” kell megemlítenünk, amely a vörös bolygó melletti elrepülést jelenti. Az USA 1965. július 15-én hajtotta végre az első sikeres repülést, ezt követően kilenc különböző fly-by projektet tartunk számon. Érdekesség, hogy az Európai Űrügynökség – amelynek 2015 óta Magyarország is tagja – 2004-ben a Rosetta-misszió keretében szintén részt vett a Mars melletti elrepülésben. Időrendben ezt követték a Mars körüli „pályára álló missziók”, amelyből eddig tizenötöt hajtottak végre. Ennek kapcsán a hidegháború során intenzív verseny alakult ki az USA és a Szovjetunió között, végül az amerikaiak 1971. november 14-én, 13 nappal a szovjeteket megelőzve állították sikeresen Mars körüli pályára űrszondájukat. Ez az emberiség történetében egyébként az első, idegen bolygó körüli pályára állást jelentette. Megjegyzendő, hogy az Európai Űrügynökség Oroszországgal közösen az Aurora-program keretében az EXOMARS 2016 nevezetű űrszondát állította Mars körüli pályára öt évvel ezelőtt. Mindebből az látszik, hogy Európa is egyre aktívabban veszi ki a részét a világűr felfedezéséből. Végül a leginkább komplex, leszállást célzó küldetéseket emelném ki, ezek közé tartozik a legutóbbi, amerikai Perseverance marsjáróval való misszió is. Ilyen akcióval már 1971-ben a Szovjetunió is próbálkozott, de a leszállóegység becsapódott és megsemmisült. Az első sikeres landolást a vörös bolygóra az Amerikai Egyesült Államok hajtotta végre 1975-ben, az ún. Viking leszállóegységgel. Az első – leszállóegységet elhagyni képes – marsjáró is az amerikaiak nevéhez köthető, a Pathfinder 1996-ban végzett kutatásokat a Mars felszínén.

Mint már említette, nem meglepő módon az USA volt az első, aki a Perseverance nevezetű robot marsjárót sikeresen landoltatta a Marson. Több mint fél évre volt szükség ahhoz, hogy a „Percy” elérje a bolygót.

Igen, a rover felbocsátását többéves előkészítő munka előzte meg a NASA-nál. Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy nagy volt a verseny Kína és az Amerikai Egyesült Államok között. Az USA 2020. július 30-án indította el az űrszondát – vagyis az 531 tonnás Atlas rakétát –, amely hét hónapig utazott mintegy 39 ezer km/h-val haladva a Földtől 480 millió km-re található vörös bolygó felé. A Preserverance név alapján „Percynek” becézett leszállóegység idén februárban szállt le, kínai társa, a Zhu Rong pedig – amelyet egy héttel később indítottak el – május 14-én landolt. Nem szabad figyelmen kívül hagyni az Egyesült Arab Emírségek jelenlétét sem, amelynek szondája a Hope-misszió keretében állt Mars körüli pályájára.

Ha jól tudom, a Perseverance egy marsi évet, azaz 687 napot fog kutatni. Mi a célja?

A Perseverance célja a mikroszkopikus (ősi) élet kutatása sziklákban, fosszíliák után. A begyűjtött mintákat már egy következő misszió fogja elhozni a Földre. A misszió vizsgálja a Mars időjárását, a légköri körülményeket és azt, hogy lehet marsi atmoszférából oxigént és vizet kinyerni, amely egy későbbi, fenntartható Mars-bázis kiépítésének az alapfeltétele. Ami még ebből a szempontból különösen fontos, hogy az Ingenuity helikopter és az űrszonda EDL- (Entry-Descending-Landing) rendszere már olyan mesterséges intelligenciát használ, amelynek segítségével megtalálta a legbiztonságosabb helyet a leszálláshoz.

Miért fontos embert küldeni a Marsra?

Ez egyrészt geopolitikai kérdés: az, hogy ki juttat először embert a vörös bolygóra ugyanakkora presztízsnek számít, mint anno a Hold-utazás esetében. Másrészt az ember génjeibe van kódolva az ismeretlen felfedezése, meghódítása iránti vágy: a Mars pedig az „új”, elérhető terület. Végül nem szabad elfelejtenünk a gazdasági érdekeket sem, hiszen a Földön kívüli égitestek bányászata óriási gazdasági potenciállal bír.

A laikusokban felmerülhet a kérdés, hogy mi haszna az olyan, hétköznapi élettől távol álló kutatási területeknek, mint például az űrkutatás? Mik azok a hasznos „földi melléktermékek”, amelyek még jobban megkönnyíthetik az életünket?

Az űrkutatásnak rengeteget köszönhetünk. Minden olyat, amihez műholdas kapcsolatra van szükség: navigáció, televízió, applikációk, banki terminálok. Sőt, a gyógyszeripari cégek is jelentős mértékben profitálnak ebből a tudományágból. A Mars-kutatás sokkal inkább tudományos célból zajlik, a tudósok többek között azt próbálják megérteni, hogyan keletkezett élet a Földön. Ez egy olyan kérdés, amelyre máig nem tudjuk a pontos választ.

Mint említette, jelentős verseny zajlik a globális nagyhatalmak között. Tapasztalható-e összefogás például az USA és Kína között, vagy egy olyan időszak jön, amely hasonló az atomfegyverkezési versenyhez?

A tudomány fejlődésével, a magánpiaci tőke megjelenésével, a kínai–amerikai gazdasági háborúval egy új űrkorszakba léptünk, amelyben már nem két, hanem akár 5-6 űrhatalomról is beszélhetünk. A korábbi, alapvetően tudományos együttműködést (gondolunk például a Nemzetközi Űrállomásra) sok szempontból a versengés, sőt a fegyverkezés váltja fel. Nem véletlen, hogy az ENSZ tavaly decemberben már az űrfegyverkezés veszélyeiről fogadott el határozatot. Az oroszok a kínaiakkal akarnak közös Hold-bázist építeni, a kínaiak (egyedüliként) leszálltak a Hold „sötét” oldalára, az amerikaiak – kikerülve az ENSZ Világűrbizottságát – tíz másik állammal az égitestek bányászatára készülnek. Elon Musk (Space X) és más cégek, országok több tízezer darabos műholdrendszereket (megakonstelláció) akarnak a következő években alacsony Föld körüli pályára állítani. Egyértelmű tehát, hogy a „nemzetközi helyzet fokozódik” a világűrben is, amire mind a nemzetközi, mind a nemzeti jogrendszereknek is adekvát választ kell adniuk.

Mit takar pontosan a világűrjog?

Ma Magyarországon még gyakran a futurisztikus egzotikum kategóriába sorolják a világűrjogot. Mi sem áll messzebb a valóságtól. Itt nem egy aliennel való találkozás kapcsán felmerülő jogi kérdésekről vagy egy holdi telek vásárlásáról van szó. A világűrjog az emberiség világűrben végzett tevékenysége (távközlés, kutatás, földmegfigyelés, navigáció, emberes űrutazás stb.) kapcsán felmerülő jogi kérdéseket rendezi. Egy rendkívül szerteágazó területről, joganyagról beszélünk, amelynek magját öt nemzetközi egyezmény jelenti. Ezt számos olyan nemzetközi egyezmény, jogszabály egészíti ki, amely érinti a világűrben végzett tevékenységet (például fegyverkezés), illetve nagyon fontos kiemelni a nemzetállamok belső szabályozását is, amire immáron 34 államban látunk példát a világon.

Milyen aktuális kihívásokkal néznek szembe a világűrjogászok?

Jelenleg három fő területen kell új perspektívát kialakítani. Az első az űrszemét kérdése, vagyis az, hogy mit kezdhetünk az űrben keringő, az űrtevékenységet veszélyeztető több millió, ember alkotta, de nem működő objektummal? Ehhez köthető a második kihívás, az űrforgalom-szabályozás, hiszen a mostani mintegy 3500 műhold helyett több tízezer fog felettünk keringeni, ami a légiforgalom-irányításhoz hasonló szabályrendszerért kiált. Emellett szintén megosztó az ipari ásványianyag-kitermelés más bolygón való végzésének kérdése. A jogi szabályozottság nem kellőképpen egyértelmű; bár az 1967-es világűrszerződés tiltja a világűr kisajátítását, dogmatikai vita alakult ki arról, hogy ez vonatkozik-e a kitermelt javakra is. Az USA és 11 szövetségese szerint ez megengedhető, az oroszok szerint nem. A kérdést egy 1978-as egyezmény (Hold-megállapodás) rendezte volna, azt azonban egyetlen űrhatalom sem ratifikálta, azaz nem tekinthető jogforrásnak.

Milyen társadalmi, geopolitikai ellentétekhez vezethet a nagyhatalmak további erősödése az űrprojektek során?

A kérdés elsősorban nem a társadalmakat osztja meg szociológiai értelemben (gazdagok vs. szegények), hanem az államok között gerjeszthet további konfliktust. A technológiai fölénnyel rendelkező hatalmak még nagyobb előnyre tesznek szert a fejlődő világgal, sőt a kisebb államokkal szemben is. Nem véletlen, hogy a világűrjog egyik alapelve, hogy a világűrt minden állam javára kell használni, annak javaiból minden államnak méltányosan részesülnie kell. Úgy gondolom, hogy az űrbányászat tilalma nem realitás, azonban azt nemzetközi szinten elfogadott szabályrendszer szerint kell végezni, ami elejét veheti a vadnyugati állapotokból fakadó geopolitikai konfliktusoknak. A jogászok szerepe tehát nem elhanyagolható.

A cikk a Bonum Publicum júliusi számában jelent meg.

Szöveg: Pap Melinda Patrícia

Forrás: https://www.uni-nke.hu/hirek