Kossuth Lajos 1802. szeptember 19-én született Monokon. 1823-ban tett ügyvédi vizsgát Pesten. 1824-32 között Zemplén vármegyében dolgozott ügyvédként.
1832-ben került a pozsonyi országgyűlésbe, mint a távollévő rendek képviselője. Írásaiban a reformellenzék társadalmi haladását és a nemzeti érdekek védelmében vívott harcát népszerűsítette. Az országgyűlés berekesztése után 1836-37-ig a Törvényhatósági Tudósításokat szerkesztette. Lapját betiltották, 1837-ben letartóztatták és 4 évi börtönre ítélték.
Kossuth Lajos 1840-ben szabadult a fogságból. A magyar gazdasági önállóság előmozdítására kezdeményezte a Magyar Kereskedelmi Társaság megalakítását, 1844-ben a Védegylet létrehozásával a magyar áruk védelmét segítette.
Kossuth 1847-ben az őszi országgyűlésre Pest vármegye országgyűlési képviselőjévé választották. Az országgyűlésen pedig már az ellenzék vezéreként lépett fel.
Az 1848. március 15-én kitört a forradalom és szabadságharc célja a Habsburg Birodalomtól való függetlenség kivívása volt. Az országgyűlés Kossuth hatására megszavazta a forradalmi átalakulás eredményeit rögzítő törvényeket, és kikényszerítette Bécs hozzájárulását. Az első független – Batthyány Lajos vezette – kormányban Kossuth pénzügyminiszter lett. Javaslatára az országgyűlés a védelem megszervezésére megválasztotta az Országos Honvédelmi Bizottmányt.
A Batthyány-kormány lemondása után a Honvédelmi Bizottmány elnökévé választották. Kezdeményezésére mondta ki Debrecenben az országgyűlés 1849. április 14-én a Függetlenségi Nyilatkozatban a Habsburg-ház trónfosztását.
Az 1848-49-es szabadságharc bukása után Kossuth emigrációba vonult. Több országban is megfordult, hogy támogatást szerezzen a magyar ügynek. Körutakat tett többek között Angliában és az Egyesült Államokban. Az 1867-es kiegyezéssel Kossuth Lajos nem értett egyet, mert a magyar függetlenségi jogok feladását látta benne. 1894-ben hunyt el Torinóban.
Fotó: wikimedia.org
