- Milyen pluszokat ad az életedhez a „zenekarosdi”, és miket vesz el belőle? Miként viszonyul hozzá a közvetlen környezeted?
- Rettentő nehéz kétéltűnek maradni! Mára, ennyi idő után sem tanultam meg és talán sosem fogom. Főleg míg az ember ereiben, mint Jedik-ben a midikloriánok zubog ez a kibaszott „valamiben” megnyilvánulás. Sosem volt barátom az ország másik végében, most van. Ezt a zenekarosdihoz írom. Aztán meg hogy talpon maradjon az ember a való életben, emellett a sokszor hálátlan párhuzamos világ mellett…Hát így késztetést érez ahhoz, hogy valamilyen szinten a dobogóra kerüljön a magán szférában is. Nyilván a veled közvetlen környezetben élők ezt az oldalad becsülik a legjobban, hisz ha van rájuk nézve „profit” akkor az inkább ez az oldal. Mégis... mindenki türelmes, mindenki vár.
- Milyen problémákkal kell szembenéznie (rövidebb és hosszabb távon), aki zenekart alapít? Általános problémák léteznek csak, vagy vannak speciálisan vidékiek is?
- Amikor zenekart alapítasz, még ha magad előtt is titkolod, a nagyszínpadra vágysz. Számtalanszor mielőtt elalszom, azt a képet képzelem magam elé, hogy visító fender jaguárral a naplementénél ekrecíroztatom a népet. Ne rockstar feelingre gondolj mint a Slash, inkább romantikus halál hangokra. Ilyenkor az ember nem foglalkozik az ezzel járó nehézségekkel sem a múltban, sem a jövőben. Azt hiszem minden korszakban és helyen megvannak-voltak az adott nehézségek. Túlélni kell tudni. Attól leszel erős.
- Számotokra mi jelenti a sikerélményt? Milyen tényezők hozhatják meg az áttörést (kilépést az undergroundból), és milyenek a kasszasikert?
- Mondjuk, sikeres pillanatnak tekinteném azt, ha hirtelen valamilyen módon nagy érdeklődés mutatkozna a zenekar iránt közömbösség helyett, mindenféle managment trükk nélkül, tisztán. Az összes "garázs" zenekar nevében mondom, talán ha vállalósabbak lennének a rádiók, vagy lennének nyitottabb csatornák, ahol egyenes az út zenész és hallgató közt, az áttörés lenne. Szerintem ez a szó: "kasszasiker" a magyar undergroundban nem létezik. Persze én sem ebből élek és nem is szeretnék. Talán így sokkal kompromisszum mentesen láthatnak napvilágot a dalok is és nincs megélhetés kontra lelkiismeret. Magyarul kevesebb az esélye, hogy elkurvulok…
- Létezik olyan, hogy legjobb és legrosszabb koncert? Ha igen, nálatok melyek voltak azok és miért?
- Persze. Viccből pontozni szoktuk. Lehet sok ember előtted ha átmegy rajtuk a zenéd és még ha feléd fordulnak is háttal állnak, de lehet pár embernek úgy játszani, hogy a szemük mint a tükör s jönnek vissza az energiák. Utóbbi élményeink voltak inkább. Persze van, hogy elcuccolsz valahová jó messze, rámegy az egész napod. Odaérsz az adott helyszínre és a hetekkel előre elküldött plakátok akkor kerülnek ki a helység faliújságára, amikor kiszállsz a kocsiból. Természetesen akkor a koncert is olyan, mint egy jó próba azzal a pár lelkes emberrel, akik egyébként is mindenhol ott vannak velünk. Csak ezt megtehetjük otthon is, mindenféle „mellékhatás” nélkül.
- Milyen erő tart össze egy zenekart és mi bomlaszthatja meg?
- Ha mindenki megtalálja és elfogadja a szerepét az mindenképpen előnyös. Sok minden bomlaszthat azt hiszem... Ha megvan a kölcsönös bizalom és odafigyelés, akkor működhet úgy, mint második család, de minél többet vagytok együtt, annál zártabb, ugyanakkor sérülékenyebb is.
- Vannak-e olyan emberi tulajdonságok, amelyeket egy idő után már nem tudsz tolerálni?
- Zenekari szinten azt, ha valaki huzamosabb ideig elkalandozik a saját életébe, világába az bomlassza a kreatív energiákat és az összetartozás élményét. Ezt nem tolerálhatom. Ez a feladatom.
- Meddig (hány évig vagy évtizedig) tartható össze egy csapat underground szinten?
- Ez változó. Hozzáállás, anyagi kérdés stb. stb… Amíg hited van abban, hogy értéket csináltok és a csillagok együttállása is olyan, akkor szerintem sokáig.
- Mennyire vagy elégedett az AP eddig elért eredményeivel; mit kellett volna (ha lehetett volna) másként csinálnotok?
- Összességében elégedett vagyok. Sok mindenen keresztül mentünk ebben a pár évben. Volt jó, aminek őszintén örültünk, a rosszat meg túléltük. Biztosan voltak lehetőségek amit kihagytunk, nem is tudom… Talán voltak kitörést jelenthető pillanatok, amiknek folyamatossága nem a zenekar miatt szakadt meg. Nem bánom annyira… Mára már sokkal érettebbnek érzem a zenekart és az esetleges csalódások is erősítettek, azt hiszem.
- Mik a legnagyobb vágyaitok és/vagy terveitek?
- Ha a koncertszervezéseket valaki levenné a zenekar vállról, az jó lenne. Nem is értünk hozzá, nem is akarjuk csinálni… Most vásárolunk fény effekteket amivel kis klubos szinten is „állat” koncerteket lehet csinálni, nyilván a saját örömünkre is… Lesz egy japán tradicionális dal feldolgozás, klipezünk, majd a következő lemezre veszünk fel új dalokat ismét.
- Fontos nektek, hogy 20 év múlva is meg lehessen hallgatni az Anonym Project lemezeit?
- Talán a legfontosabb, hogy nem hullámokat, trendeket lovagolsz meg, öncélú módon.