Brit rövidszőrű

ENNEK A SZÍNVÁLTOZATNAK A TENYÉSZTÉSE MEGSZŰNT KENNELÜNKBEN!

A brit rövidszőrű macska eredete azokig a történelmi időkig nyúlik vissza, amikor a római seregek megszállták Nagy – Britanniát. A közismerten macskakedvelő rómaiak magukkal hozták házimacskáikat, s azok később kereszteződtek a bennszülött vadmacskákkal. Az így született új fajtát az idők folyamán nemesítették. A XX. század elején már minden kiállításon jelen voltak a brit rövidszőrű macskák nagy számban és különböző színekben, ám Anglián kívül a fajta csak az 1930-as években kezdett népszerűvé válni.

A brit macska erős felépítésű, tömzsi és harmonikus megjelenésű. A mellkasa széles, a lábai rövidek és erősek, mancsai kerekek, a farka viszonylag rövid. A feje nagy és gömbölyű, fülei kicsik, hatalmas kerek szemei és zömök teste miatt kis medvéhez hasonlít. Különleges bundája van, mely nem hasonlít más macska szőrzetéhez: rövid, tömött és sűrű, mint a gyapjúszőnyeg. Minimális gondozást igényel, mégis pompásan néz ki. Számtalan színváltozatban létezik: egyszínű, fehér-tarka /bicolour/, teknőc, füst, cirmos /tabby/, sziámi ill. himalája színezetű ezüst-árnyalt stb. – hogy csak néhányat említsünk.

A legismertebb talán a kék rövidszőrű, melyet gyakran egyszerűen brit kéknek neveznek. A brit macska egyáltalán nem „kártékony“ fajta, nem jellemző rá a túlzott aktivitás és könnyen alkalmazkodik bármilyen méretű háztartáshoz. A brit macskának -noha szoros kapcsolatot igényel az emberrel- időnként kimondottan szüksége van az egyedüllétre is. Utálja az irányítást és nagyon ritkán nyafog; igazi visszafogott, kimért, hidegvérű angol.