Agrárkönyvtári Hírvilág, 2010. XVII. évfolyam 2. szám

Kitekintő

 

Egy kitüntetés története

 

2010. március 20-án Magyar Örökség Díjat vehetett át a Magyar Tudományos Akadémián Hajdu Ráfis János és felesége, Bakos Mária, a mezőkövesdi Mezőgazdasági Gépmúzeum alapítói. János bácsi és mindenben hű társa, Marika néni hosszú, évtizedekig tartó munkájának eredménye a nemzetközileg is elismert, minden korosztály számára érdekességeket tartogató gyűjtemény.

Hajdu Ráfis János 1930-ban született kisbirtokos parasztcsaládban. Szülei korai elvesztése után a korábban is tisztelt nagyapa vált példaképévé. Hajdu Ráfis Gáspár szorgalmas, az életet mélyen szerető ember volt: kitartó munkával és megfontoltsággal földjeit megduplázta, emellett aktívan részt vett a közéletben, több társadalmi funkciót is betöltött. Hozzátartozóit türelemre, szorgalomra, a munka és az élet apró örömeinek szeretetére, tiszteletére nevelte. Hitt a jövőben, tisztelte a múltat.

Helyi szokás szerint 12 éves koruktól a fiúgyerekek télen-nyáron a tüzes ólban (tűzhellyel, fekhelyekkel berendezett istálló) laktak a férfiakkal, részt vettek az állatok gondozásában és más gazdasági munkákban. Hajdu Ráfis János is kiköltözött és 14 éves korától már sokféle gazdasági munkát önállóan végzett, lévén egyetlen férfi munkaerő a családban. Szeretettel tette a dolgát mindenféle háborús nehézség ellenére, büszke volt a szépen rendben tartott gazdaságra. 1948-ban Gazdasági Iskolát végzett, földjén önállóan gazdálkodó parasztember szeretett volna lenni.

1949 alaposan beleszólt a terveibe. A téeszesítés, az erőszakos közösbe kényszerítés szétzilálta nem csak a gazdaságot, de a társadalmi és családi élet megszokott, jól bevált rendjét és értékeit is. A „múltat végképp eltörölni” jelszó jegyében pusztítottak minden szellemi, erkölcsi emléket. A hagyományos paraszti élet felbomlott, az erkölcsi értékek pusztulásnak indultak. Az „eltörlők” dühe kiterjedt a múlt tárgyi emlékeire is, a legapróbb szegtől a legbonyolultabb mezőgazdasági gépig. Sok társával együtt Hajdu Ráfis János is kényszerűségből elhagyta szeretett szülőföldjét, mely már nem tudott megélhetést biztosítani. Motorszerelőnek tanult, katonaidejét tűzszerészként lőszermentesítéssel töltötte, majd 16 évig autójavító műhelyben dolgozott – közben megnősült és le is érettségizett -, később műszaki ellenőr lett a Mezőgépnél.

 

2

2

Mezőgazdasági erőgépek

Benzines lokomobilok

 

Az anyagi és szellemi értékek folyamatos pusztulását látva kezdett gyűjteni. Eleinte nem volt ez tudatos gyűjtés, a család és a rokonság kisebb néprajzi jellegű emléktárgyaira irányult. A múlt kézzel nem fogható emlékeit pedig fába faragta. Csodálatos faragásain megelevenednek a paraszti élet dolgos hétköznapjai, a szántás-vetéstől a szüretig. Később, felismerve technikatörténeti jelentőségüket, technikai és mezőgazdasági eszközöket is kezdett gyűjteni. Járta az országot, keresett, kutatott, és talált is az államosítástól megmentett gépeket, szerszámokat.

Bár semmilyen mérnöki képzésben nem részesült, mégis nagy szakértelemmel gyűjtött. A legnagyobb gondot a szállítás okozta, de végül mindig akadt segítség.

1978-ra annyi anyag gyűlt össze, hogy magánerőből már nem lehetett fenntartani a gyűjteményt. Ekkor felajánlotta az államnak múzeum céljára, és így jött létre a Mezőgazdasági Gépek Gyűjteménye, majd 1993-tól múzeumi rangot kapott, és Mezőgazdasági Gépmúzeum lett a neve, mely a Herman Ottó Múzeum kezelésében áll.

 

2

2

Hidas

Tüzelős ól

 

A múzeum emléket állít a földművelő birtokos parasztságnak, célja a paraszti múlt emlékeinek felelevenítése, megismertetése. Mintegy 3000 négyzetméteren, a matyó környezetbe illő szép épületekben – melyek ácsolata nagyrészt János bácsi keze munkáját dicséri – sorakoznak a kiállítások, amelyek a mezőgazdasági munka eszközeit és gépeit mutatják be a XIX. századtól a XX. század közepéig. A gépek működőképes állapotban vannak, János bácsi olajozza, gondozza őket nagy hozzáértéssel és ugyanolyan szeretettel, ahogy gyerekkorában gondozta az állatokat.

Külön érdekessége a múzeumnak az ólaskert, ahol megtekinthetjük a XIX. századi tüzelős ólat, lóhívest (istálló végében jászollal ellátott, lábon álló építmény, ahol gabonahordáskor meg-megpihentették a lovakat), magházat, hidasokat (lábon álló disznóólak, padlásuk a tyúkok éjszakai szálláshelye volt) és más építményeket.

A vendégpihenőben szép régi berendezések mellett láthatjuk Hajdu Ráfis János fafaragásait, helyi népművészek festett bútorait és cserépedényeit.

A 2001-ben átadott Matyó Gazdaházban programokat, előadásokat tartanak, kiállításokat rendeznek.

Mezőkövesd hagyománnyá vált ünnepsége a Matyó Húsvét, amikor a régi településszerkezetet megőrző Hadas városrészben húsvéti szokások és népi mesterségek bemutatója, folklórprogramok szórakoztatják az ünneplőket. A Gépmúzeumban Kovácstalálkozó és verseny várja az érdeklődőket, a kisebbek az állatsimogatónak örülhetnek.

A múzeum legfontosabb eseménye az évente szeptember elején megrendezett Országos Mezőgazdasági Gépésztalálkozó. Ilyenkor az egész ország területéről érkeznek gyűjtők, szakmai előadásokat, gépbemutatókat tartanak.

A Mezőgazdasági Gépmúzeum kétszer is megkapta az Év Múzeuma Díjat, Hajdu Ráfis János pedig követte példaképét: ha ősei életformáját nem is sikerült folytatnia, ma Mezőkövesd és Magyarország megbecsült polgára. Csak néhány a kitüntetései közül: Mezőkövesd Városért, Mezőkövesd Díszpolgára, Miskolci Egyetem Gépészmérnöki Kar tiszteletbeli gépészmérnöke, Miskolci Egyetem Gépészmérnöki Kar Signum Aureum Facultatis. És végül a legújabb az egész munkásságát elismerő Magyar Örökség Díj.

 

2

Hajdu Ráfis János és felesége, Bakos Mária
(Fotók: Dobráter Zsolt)

 

Ebben az évben ünnepli János bácsi a 80. születésnapját. 56 éve társa az életben Marika néni, aki gyűjtőmunkájában és az élet minden megpróbáltatása között segítője volt. Gyermekük sajnos nem született, úgy látszik, más feladatot jelölt ki a Teremtő – véli János bácsi.

Adjon az Isten János bácsinak még hosszú éveket, hadd készítse el a nemrégiben elvállalt ácsmunkát és hadd meséljen még sokáig szép, ízes nyelven a gépekről a múzeum látogatóinak! Kedves Olvasóinkat pedig arra biztatjuk, hogy keressék fel ezt az érdekes gyűjteményt. Mezőkövesd, Eötvös u. 32. Nyáron, hétfő kivételével 9 és 17 óra között találják nyitva.

Pálfai Annamária