Agrárkönyvtári Hírvilág, 2010. XVII. évfolyam 2. szám | Kitekintő |
Egy kitüntetés története
2010.
március 20-án Magyar Örökség Díjat
vehetett át a Magyar Tudományos Akadémián
Hajdu Ráfis János és felesége, Bakos Mária, a mezőkövesdi Mezőgazdasági Gépmúzeum alapítói. János
bácsi és mindenben hű társa, Marika néni hosszú, évtizedekig tartó munkájának
eredménye a nemzetközileg is elismert, minden korosztály számára érdekességeket
tartogató gyűjtemény.
Hajdu Ráfis János 1930-ban született kisbirtokos
parasztcsaládban. Szülei korai elvesztése után a korábban is tisztelt nagyapa
vált példaképévé. Hajdu Ráfis Gáspár
szorgalmas, az életet mélyen szerető ember volt: kitartó munkával és
megfontoltsággal földjeit megduplázta, emellett aktívan részt vett a
közéletben, több társadalmi funkciót is betöltött. Hozzátartozóit türelemre,
szorgalomra, a munka és az élet apró örömeinek szeretetére, tiszteletére
nevelte. Hitt a jövőben, tisztelte a múltat.
Helyi szokás szerint 12 éves koruktól a fiúgyerekek
télen-nyáron a tüzes ólban (tűzhellyel, fekhelyekkel berendezett istálló)
laktak a férfiakkal, részt vettek az állatok gondozásában és más gazdasági
munkákban. Hajdu Ráfis János is kiköltözött és 14 éves korától már sokféle
gazdasági munkát önállóan végzett, lévén egyetlen férfi munkaerő a családban.
Szeretettel tette a dolgát mindenféle háborús nehézség ellenére, büszke volt a
szépen rendben tartott gazdaságra. 1948-ban Gazdasági
Iskolát végzett, földjén önállóan gazdálkodó parasztember szeretett volna
lenni.
1949 alaposan beleszólt a terveibe. A téeszesítés, az
erőszakos közösbe kényszerítés szétzilálta nem csak a gazdaságot, de a
társadalmi és családi élet megszokott, jól bevált rendjét és értékeit is. A
„múltat végképp eltörölni” jelszó jegyében pusztítottak minden szellemi,
erkölcsi emléket. A hagyományos paraszti élet felbomlott, az erkölcsi értékek
pusztulásnak indultak. Az „eltörlők” dühe kiterjedt a múlt tárgyi emlékeire is,
a legapróbb szegtől a legbonyolultabb mezőgazdasági gépig. Sok társával együtt
Hajdu Ráfis János is kényszerűségből elhagyta szeretett szülőföldjét, mely már
nem tudott megélhetést biztosítani. Motorszerelőnek tanult, katonaidejét
tűzszerészként lőszermentesítéssel töltötte, majd 16 évig autójavító műhelyben
dolgozott – közben megnősült és le is érettségizett -, később műszaki ellenőr
lett a Mezőgépnél.
|
|
Mezőgazdasági
erőgépek |
Benzines
lokomobilok |
Az anyagi és szellemi értékek folyamatos pusztulását
látva kezdett gyűjteni. Eleinte nem volt ez tudatos gyűjtés, a család és a
rokonság kisebb néprajzi jellegű emléktárgyaira irányult. A múlt kézzel nem
fogható emlékeit pedig fába faragta. Csodálatos faragásain megelevenednek a
paraszti élet dolgos hétköznapjai, a szántás-vetéstől a szüretig. Később,
felismerve technikatörténeti jelentőségüket, technikai és mezőgazdasági
eszközöket is kezdett gyűjteni. Járta az országot, keresett, kutatott, és
talált is az államosítástól megmentett gépeket, szerszámokat.
Bár semmilyen mérnöki képzésben nem részesült, mégis
nagy szakértelemmel gyűjtött. A legnagyobb gondot a szállítás okozta, de végül
mindig akadt segítség.
1978-ra annyi anyag gyűlt össze, hogy magánerőből már
nem lehetett fenntartani a gyűjteményt. Ekkor felajánlotta az államnak múzeum
céljára, és így jött létre a Mezőgazdasági
Gépek Gyűjteménye, majd 1993-tól múzeumi rangot kapott, és Mezőgazdasági Gépmúzeum lett a neve,
mely a Herman Ottó Múzeum kezelésében
áll.
|
|
Hidas |
Tüzelős ól |
A múzeum emléket állít a földművelő birtokos
parasztságnak, célja a paraszti múlt emlékeinek felelevenítése, megismertetése.
Mintegy 3000 négyzetméteren, a matyó környezetbe illő szép épületekben – melyek
ácsolata nagyrészt János bácsi keze munkáját dicséri – sorakoznak a
kiállítások, amelyek a mezőgazdasági munka eszközeit és gépeit mutatják be a
XIX. századtól a XX. század közepéig. A gépek működőképes állapotban vannak,
János bácsi olajozza, gondozza őket nagy hozzáértéssel és ugyanolyan
szeretettel, ahogy gyerekkorában gondozta az állatokat.
Külön érdekessége a múzeumnak az ólaskert, ahol
megtekinthetjük a XIX. századi tüzelős ólat, lóhívest (istálló végében
jászollal ellátott, lábon álló építmény, ahol gabonahordáskor
meg-megpihentették a lovakat), magházat, hidasokat (lábon álló disznóólak,
padlásuk a tyúkok éjszakai szálláshelye volt) és más építményeket.
A vendégpihenőben szép régi berendezések mellett
láthatjuk Hajdu Ráfis János fafaragásait, helyi népművészek festett bútorait és
cserépedényeit.
A 2001-ben átadott Matyó
Gazdaházban programokat, előadásokat tartanak, kiállításokat rendeznek.
Mezőkövesd hagyománnyá vált ünnepsége a Matyó Húsvét, amikor a régi
településszerkezetet megőrző Hadas városrészben húsvéti szokások és népi
mesterségek bemutatója, folklórprogramok szórakoztatják az ünneplőket. A
Gépmúzeumban Kovácstalálkozó és verseny
várja az érdeklődőket, a kisebbek az állatsimogatónak örülhetnek.
A múzeum legfontosabb eseménye az évente szeptember
elején megrendezett Országos
Mezőgazdasági Gépésztalálkozó. Ilyenkor az egész ország területéről
érkeznek gyűjtők, szakmai előadásokat, gépbemutatókat tartanak.
A Mezőgazdasági Gépmúzeum kétszer is megkapta az Év Múzeuma Díjat, Hajdu Ráfis János
pedig követte példaképét: ha ősei életformáját nem is sikerült folytatnia, ma
Mezőkövesd és Magyarország megbecsült polgára. Csak néhány a kitüntetései
közül: Mezőkövesd Városért, Mezőkövesd
Díszpolgára, Miskolci Egyetem Gépészmérnöki Kar tiszteletbeli gépészmérnöke,
Miskolci Egyetem Gépészmérnöki Kar Signum Aureum Facultatis. És végül a
legújabb az egész munkásságát elismerő Magyar
Örökség Díj.
Hajdu Ráfis
János és felesége, Bakos Mária
(Fotók: Dobráter Zsolt)
Ebben az évben ünnepli János bácsi a 80.
születésnapját. 56 éve társa az életben Marika néni, aki gyűjtőmunkájában és az
élet minden megpróbáltatása között segítője volt. Gyermekük sajnos nem
született, úgy látszik, más feladatot
jelölt ki a Teremtő – véli János bácsi.
Adjon az Isten János bácsinak még hosszú éveket, hadd
készítse el a nemrégiben elvállalt ácsmunkát és hadd meséljen még sokáig szép,
ízes nyelven a gépekről a múzeum látogatóinak! Kedves Olvasóinkat pedig arra
biztatjuk, hogy keressék fel ezt az érdekes gyűjteményt. Mezőkövesd, Eötvös u.
32. Nyáron, hétfő kivételével 9 és 17 óra között találják nyitva.
Pálfai Annamária