Kezdjük az elején, mármint annak az elején, amikor Szimba édesapja, Mufasa halálát követően a kis oroszlánt Zordon elüldözi, aki egyszer csak Timon és Pumba társaságában találja magát.
 

Ugye, egy oroszlán, még ha kölyök is, ahhoz szokott, hogy szaftos husikát rágicsál, amit a nagy oroszlánok szereznek meg számára. A dzsungelben, Szimba új lakóhelyén, azonban még csak elvétve sem látni antilopot, zebrát vagy más, számára ínycsiklandozó ételforrást.
 
Vannak azonban kukacok, bogarak és mindenféle gusztustalan jószág, amiket a két jó barát, Timon, a szurikáta és Pumba, a varacskos disznó fogyasztanak jóízűen nap mint nap. A jó barátok igyekeznek megkívántatni Szimbával a különféle lárvákat és rovarokat, amikhez, mint tudjuk, Szimba kénytelen is lesz hozzászokni.
 

NA DE, a fő kérdés itt az, hogy a valóságban is ilyen könnyen menne a húszabálás utáni rovardiéta egy oroszlának? A továbbiakban, a The Film Theorists YouTube-oldalának videója alapján, ezt a kérdést fogjuk boncolgatni.
 
Először is, azt vizsgáljuk meg, hogy Az oroszlánkirály pontosan hol játszódik és mennyi ideig tart Szimba száműzetése.
 
Az oroszlánok – a sivatagokat leszámítva – Afrika nagy részén megtalálhatók, úgyhogy ezzel nem tudjuk leszűkíteni a kört. Ha azonban kicsit jobban utánajárunk, kiderül, hogy a film készítőit a kenyai Hell’s Gate National Park inspirálta. Ott valóban megtalálhatók a film egyes ismerős helyszínei, mint pl. a Trónszirt. Ez a park Kenya délnyugati részén található, nem messze az afrikai kontinens keleti partjától.
 
Amikor Szimba Timonhoz és Bumbához kerül, már egy teljesen más területen jár, mivel azonban az oroszlánok életük során egy nagyjából 260km²-nyi területet barangolnak be, a parkhoz képest ezen a távolságon belül kell Timon és Pumba lakhelyét megtalálnunk. Ez a hatalmas távolság azonban még óriásibb lett volna egy kölyökoroszlánnak, ezért muszáj Kenyán és Tanzánián belül keresgélnünk.
 

Így már meg is van, hogy Szimba hová menekülhetett, miután Zordon elűzte.
 
Most pedig térjünk rá az időkérdésre. Mennyi ideig tarthatott vajon ez a rovar-diéta?
 
Amikor Szimba elhagyja a falkát, még nagyon kicsi, a felénél is kisebb apjánál, Mufasánál, ezért valószínűleg nem lehet több néhány hónaposnál. Amikor viszont újra találkozik a dzsungelben gyermekkori pajtásával, Nalával, a sörénye teljesen kinőtt, vagyis már egy felnőtt oroszlánról beszélhetünk. Ezért, még ha nagyon fiatal is, akkor is legalább 3 éves.
 

Szóval vegyük úgy, hogy Szimba 3 évig élt száműzetésben Timonnal és Pumbával, mely idő alatt csak soklábú rovarsereggel táplálkozhatott.
 
Igen, ám, de mennyi táplálékra is van szüksége egy oroszlánnak? Hát, lássuk:
 
Az Internetet böngészve bárki gyorsan rátalálhat, hogy egy felnőtt oroszlánnak napi kb. 7 kg húst kell fogyasztania ahhoz, hogy életben maradhasson. És ez csak a minimum! A felnőtt hím oroszlánoknak ugyanis többet kellene enniük, mivel a csupán 20-30%-ban sikeres vadászataik rengeteg energiát emésztenek fel.
 

Szimba pedig valószínűleg nem evett annyit, mint amennyit egy normál oroszlánnak kellett volna. Ám mivel a bogárvadászattal nem használt el annyi energiát, mint amennyire pl. a gazellák üldözéséhez lett volna szüksége, ezért kevesebb táplálékkal is életben maradhatott. Ennek alapján pedig Szimba húsfogyasztását nagyjából egy fogságban élő oroszlánéval vonhatjuk párhuzamba, ami kb. 3 kg.
 
Emellett érdemes megemlíteni, hogy a bogarakban, amiket Szimba eszik, elég sok a fehérje, és nem túl zsírosak, ami azért jó, mert egyes kutatások arra a következtetésre jutottak, hogy ha az oroszlánok olyan húst esznek, aminek több, mint 10%-a zsír, akkor annak hányás lesz a következménye.
 
Tehát minden tényezőt számításba véve, mi olyan rovarokat keresünk, amelyek körülbelül annyi makrotápanyaggal rendelkeznek, mint amennyi a csirkemellben van, ebből pedig legalább 2,5-3 kg-ra van szüksége egy oroszlánnak.
 
Lássuk akkor, mik is lehetnek ezek a lehetséges ételforrások. Az egyetlen olyan rovartípus, amit Timon külön ki is emel, az a hernyó, amiből is a nagyobb példányokat részesíti előnyben. Bár arról nincsenek információink, hogy milyen típusú hernyóról is van szó valójában, méretéből és előfordulási helyéből kiindulva ez több, mint valószínű, hogy egy mopane féreg.
 

 
A mopane féreg a kis pávaszem hernyó változata, amiket a Mopane fákon lehet megtalálni. Habár azt nehéz megtippelni, hogy Afrika általunk vizsgált területén mennyi él ebből a hernyófajból, valószínű azonban, hogy van belőlük elég, hiszen a fekete-afrikai bennszülött népek napi étkezésének fontos részévé vált magas fehérjetartalma miatt. Olyannyira kedvelt csemege, hogy még az Interneten is lehet belőle rendelni… már ha szereted a gasztronómiai határaidat feszegetni! A hernyócsemege csomagolásán azonban egyből feltűnik egy, a fejtegetéseink szempontjából fontos részlet: egy csomag kb. csak 30 mopane férget tartalmaz, ami nagyjából 30 gramm fehérjének felel csak meg.
 

Szóval, ha azt vesszük, hogy egy féreg csupán egy gramm, akkor egy gyors kis számolás után már tudjuk is, hogy Szimbának nagyjából 3000 mopane férget kellett volna naponta elfogyasztania, hogy fedezze táplálkozási szükségleteit. Mivel azonban ennek a hernyónak a tojásai és a lárvái csak kisebb csoportokban találhatók meg, ezért nem valószínű, hogy a kifejlett példányok csapatosan bábozódnának be. Ennél fogva eléggé elképzelhetetlen, hogy Szimba naponta 3000 példányt falatozott volna belőlük, pláne, ha azt nézzük, hogy a mopane féreg a fákon él.
 
Így Szimba csak az alacsonyan lógó férgeket tudta volna megkaparintani, vagy akár fel is ugorhatott volna értük a fákra, hogy onnan falatozzon, ehhez azonban túl sok energiát kellett volna felhasználnia, amihez azonban nem fogyasztott elegendő táplálékot.
 
Egy szó, mint száz, kizárhatjuk, hogy száműzetése idején Szimba csupán mopane férgekkel táplálkozott.
 
Sok más afrikai kukacfajta létezik azonban, amelyek nagyobb energiát jelentettek volna híres Disney-oroszlánunk számára. Vegyük példának a „roppant gusztusos” Microchaetus rappitet, másnéven afrikai óriás földigilisztát. Ezek a giliszták átlagosan 140 cm hosszúak! Ebből a fajtából a rekordot pedig egy kb. több mint 6 és fél méteres! példány tartja. Szóval ez a fajta sokkal inkább megfelelő lett volna Szimba számára, mint a korábban említett mopane féreg. Ráadásul, biztos, hogy nem is esett volna nehezére megenni ezeket a csúszómászókat, hiszen a filmben az első hernyó lenyelése után felderült arccal mondja, hogy „szaftos és tápláló”. Ami erre az óriás földigilisztára abszolút igaz, hiszen, ha a földigilisztákból kivonjuk a vizet, akkor körülbelül 70% fehérjét kapunk, plusz a zsírtartalmuk is meglehetősen alacsony, kb. 10%.
 

Így ha Szimba ezekből naponta néhányat elfogyasztott volna, akkor már fedezve lett volna a szükséges táplálékmennyiség. És ez így is van, CSAKHOGY… ezzel is van két nagyobb probléma.
 
Az egyik, hogy elég nehéz lett volna Szimbának rátalálni ezekre a férgekre, hiszen ahogy az a földigiliszták esetében lenni szokott, csak akkor jönnek a felszínre, amikor a föld már túl vizes ahhoz, hogy a földben maradjanak. Persze, még így is leáshatott volna értük, ez viszont túl sok energiájába került volna, vagy megvárhatta volna, hogy essen az eső, amikor megéhezett.
 
A másik, és az előbbinél sokkal nagyobb probléma az, hogy az Afrikai óriás földigiliszta rendkívül ritka. Olyannyira ritka, hogy egyesek szerint a faj már ki is halt. De ha mégsem, akkor is, az a néhány megmaradt példány olyannyira mélyen található a földben, hogy rendkívül csekély lett volna arra az esélye Szimbának, hogy évekig, minden egyes nap talál magának táplálékul szolgáló egyedeket.
 
Ez volt tehát Szimba rovarközpontú étkezésének legnagyobb korlátozó tényezője.
 
És vajon ez azt jelenti, hogy amikor Timonnal és Pumbával élt, Szimbának éhen kellett volna halnia?
 
Nem feltétlenül! Dél-kelet Afrikában létezik ugyanis egy olyan rovarfaj amire Szimba könnyen rátalálhatott, elég tápláló ahhoz, hogy fenntartsa és annyira gyakori, hogy ne pusztítsa ki hetek alatt az összes ott élő példányokat. Ez pedig nem más, mint egy afrikai termeszfaj.
 

A termeszekről azt kell tudni, hogy nagyon kicsik, csupán csak néhány milliméternyi hosszúak, amit azonban a testsúly terén elvesztenek, azt a sűrített térfogat terén behozzák. Afrika ezen részén a legáltalánosabban előforduló termeszfaj a Macrotermes Bellicosus, aminek jellegzetessége, hogy bolyokat építenek, amelyben több százezer vagy akár milliós nagyságrendű termeszkolónia él.
 

Habár egy-egy példány csak néhány milligrammot nyom, mégis, ha Szimba találkozott volna egy ilyen kolóniával, akkor akár több, mint 2 kiló termeszt is elfogyaszthatott volna. Egy-két kolónia egy nap, és már nem is olyan éhes Szimba, igaz? Persze, ez az egyetlen faj nem tudta volna fenntartani az éhes oroszlánt, Afrika-szerte azonban több, mint ezer fajta termesztípus él, amik nagyon táplálóak.
 
Azon a határon belül mozogva, amelyet általánosságban egy oroszlánnak kell fogyasztania, nagyjából megegyezik a termeszek és a marhahúsban található fehérjemennyiség. A termeszek esetében ez 13-28g, míg a marhashúsnál 22g.
 
Azonban még mindig itt a nagy kérdés, hogy reális-e az a felvetés, hogy Szimba képes lett volna-e éveken keresztül, minden áldott nap 1-2 termeszkolóniát találni és kifosztani? A válasz megdöbbentő: nemcsak, hogy lehetséges lett volna, hanem eléggé egyszerű lett volna a számára.
 
A dél-afrikai Kruger Nemzeti Parkban kb. 1,1 millió termeszboly van. Nem termesz, hanem termeszboly! 1,1 millió termeszboly, amelyben egyenként több százezer vagy akár millió termesz van. Képzeld csak el! Megdöbbentő szám! A műholdas fotózás ráadásul azt is megmutatja, hol van a termeszek leggyakoribb előfordulási helye. A piros foltok jelölik a kolóniákat, amiből egyértelműen látszik, hogy egyszerűen mindenütt ott vannak.
 

 
Táplálóak és azt a tényt tekintve, hogy a kolóniák legtöbbje a föld felszínén, vagy éppen alatta helyezkednek el, így Szimbának azzal sem akadhatott gondja, hogy megszerezze őket.  
 
TEHÁT IGEN! Ha Szimbának rovarokkal kellett táplálkoznia, akkor a termeszek jelenthették a megoldást! Így hát lehet bármilyen hihetetlen, egy oroszlán számára megoldható lenne, hogy akkor se haljon éhen, ha csak rovarokkal tudna táplálkozni.
 

De persze, ez az elmélet sem tökéletes, hiszen bár Szimba valóban életben tudott volna maradni ezzel a csak rovarokkal, főleg termeszekkel való táplálkozással, mégis lettek volna egyéb egészségügyi problémák, amiket ez a típusú étrend okozott volna. A fogaival és az állkapcsával lettek volna gondok. Az oroszlánoknak ugyanis nagy zsákmányokon kell „rágódniuk”, hogy fenntartsák fogaik élességét és állkapcsuk erősségét.
 

Ha azonban Szimba évekig csak ropogós és nem túl nehezen rágható termeszeket fogyasztott volna, akkor a fogai és az állkapcsa igencsak meggyengültek volna. Ugyanez történik a fogságban tartott oroszlánokkal, akik nem tudnak vadászni és sok lágy ételt kapnak.
 
Ebből kiindulva pedig ezen elmélet szerint valószínű, hogy inkább így végződött volna Az oroszlánkirály:
 
Szimba visszatér, hogy legyőzze a gonosz Zordont és elfoglalja jogos helyét a trónon. Ehhez persze harcolniuk kell, amihez Szimbának egyértelműen erős fogakra van szüksége. A termeszcsócsálás során meggyengült fogazata pedig egyértelműen nem olyan erős, mint Zordoné, aki egész idő alatt húst evett.
 
Eljön tehát a pillanat, amikor Szimba ráveti magát Zordonra, nagyra tátja a száját és egy jól irányzott harapással halálos sebes ejtene ellensége nyakán, aki… csak most veszi észre, hogy unokaöccse csak nyámnyog rajta, hiszen a támadás közepette kihullottak a fogai. Mint egy meglett korú ember, aki már a pudinggal is óvatosan bánik.


Zordon pedig ezt felfedezvén pengeéles fogaival visszatámad és…
 

…A büszke birtok tovább szenved Zordon uralma alatt.
 

Mint mondják, az élet nagy rendező. De a meseírók még nagyobbak! :) Szimba él és virul! :)